Talán többször kellene találkát megbeszélnie a férfival, mert ekkorát még nem csalódott itt emberben, mint benne. Egész eddig abban a hitben élt, hogy Kriszpin bácsi is erőszeretettel fitogtatja a hatalmát és az első adandó alkalommal meg is mutatja, hogy ő itt a főnök. Persze halott már pletykákat arról, hogy nem kell tűzokádó sárkányként elképzelni a őt, de mégis jobban szeret a saját tapasztalataira alapozni.
– De rendes, képes beáldozni ezt a csodálatos estét, hogy velem tölthesse, ez annyira megható – elvigyorodik. Nem szeretne pofátlan lenni, a végén tényleg meg fog hatódni, hogy ennyi törődést kap... Majd ha egyszer zöld hó esik és kék fűszálak nőnek a tengerben.
– Visszatalálok ám. Tudom nem úgy nézek ki, mint akiben bízni lehet, de elég rendes tudok lenni – s ezzel most nem is lódít nagyot. Erkölcsi értékrendjében a hazugságnak nem sok helye van. Szeret nyíltan beszélni, a bájolgás nem a kenyere, bár ezt nem sokan feltételezik róla.
Társalgásra természetesen csak aközben szakít időt, hogy lelkiismeretesen takarítja el maga után a művet. Sajnálja a dolgot, mert neki tényleg elnyerte tetszését a kivitelezés, de most hogy volt szerencséje begyakorolni a dolgot és megtalálta benne a hibákat is, majd legközelebb talán jobban sikerül és el sem kapják.
- Lekötelez , de komolyan. Bár remélhetőleg legközelebb nem kap el – sejtelmesen elmosolyodik. Ezt most valószínűleg nem kellene bevetni, de felelősségteljes énje mellett nyilván ott az igazi rellonos énje is, amelynek köszönhetően nem tudja tartani a száját.
Lassan, de biztosan halad a takarítással néha egy-egy pillantással odasandít az igazgatóra és ha ő észreveszi ezt, akkor egy mosolyt is küld neki. Nem szeretne belemászni a dolgaiba, de eléggé érdekelné, hogy mi járatban volt éppen ekkor erre fele. Azt azonban már saját bőrén megtapasztalta, hogy mennyire idegőrlő tud lenni, ha valaki olyan szeretne belemászni az életébe, akinek semmi köze nincs hozzá. Így inkább nem teszi fel a kérdést, hanem magában elkezdi gyártani a sztorikat, milyen jó is, ha valaki jó képzelőerővel van megáldva..

Mr. R é v a y

Iskola idő,
egy kis kiruccanás,
talán a legrosszabbkor

Nem a legjobb napot választotta arra, hogy elmeneküljön a gondjai és a rosszkedve elől. Sőt bátran állítható, hogy nem is a legmegfelelőbb helyre érkezett meg, hiszen Pécsről vajmi keveset tudott eddig, s valószínűleg ezután sem lesz tudása a legmegfelelőbb ahhoz, hogy idegenvezetőnek álljon.
Vonattal érkezett, mert hát jelenleg számára ez a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módszer az utazásra. Jól megtanulta Ádi bácsi óráin még a történelmi vonatkozásokat is arra, hogy miért nem repülhetnek összevissza a muglik között, nem mellékesen amúgy sincsen mostanában megbékélve a seprűkkel. Legutóbb is sikerült egy olyan landolást végrehajtania, amelyet egy kviddics játékos is megirigyelhetne, főleg ha szereti a sérüléseket..
Pécsen való tartózkodásának egyszerű oka van, az egyetemet szeretné jobban megnézni magának, bár az még eléggé kérdéses, hogy tényleg szeretne-e odajárni vagy ez csak egy jó kifogás arra, hogy ne a kastély falai között tespedjen. A kérdés eléggé nyitott, még nem gondolta át komolyabban, hogy mihez is kezdjen az életével, ha véletlenül sikerül átcsusszannia a vizsgákon. Sajnos nála ez a dolog is eléggé képlékeny, leginkább attól függ, hogy éppen milyen hangulatában kerül oda a vizsga elé, mert a tanulás részt most már kezdi eléggé megszokni, vagyis inkább elviselni.
Hangulata leginkább azzal jellemezhető, hogy eléggé unott, arca is komor. Első ránézésre sokkal inkább egy beteg és mogorva valakinek fest, mint egy vidám diáklánynak, aki örül a maga kis szabadságának. Erős kontraszt benne, hogy míg arca komorságról árulkodik, mozgása könnyed, néha még táncolás formához is hasonlítható. Ez annak köszönhető, hogy fülében különböző stílusú zenéket üvöltet, így még véletlenül sincsen esélye arra, hogy meghallja, ha bárki éppen átkozná, vagy szidná viselkedése miatt.  Sajnos hajlamos néha neki koccanni az embereknek, pedig semmi oka nincsen rá.
Ruhája nem túl feltűnő, egy sötétkék szövetkabát van rajta, ami leér a térdéig, egy fekete hosszabb szárú csizmával, ennek a kombinációnak köszönhetően fekete nadrágjából szinte semmi sem látszik. Az esőtől a haja egy kissé ázott és az amúgy is hullámos fürtjei még nagyobb loknikkal omlanak a vállára.
Kiélvezvén, hogy az eső végre elállt, most éppen a Főtéren próbál áthaladni egy lattéval a kezében, miközben Pink-Funhouse című száma üvölt a fülébe. Ennek köszönhetően ismét ugrálóssá válik közlekedése, de most már figyel arra, hogy még az elfogadható morálokon belül maradjon magatartása, mert itt már több az ember körülötte, mint az eddigi kisebb utcákon. Már csak egyetlen egy embernek sikerül neki mennie, akinek már kiállása is sokkal ijesztőbb, mint eddigi áldozataié. Fejét kissé oldalra billentve néz a férfira, megpróbálja legszebb mosolyát előhalászni, ami jelenesetben inkább egy kínos fejet tükröz neki, mint csábos megjelenést. Az egyik füléből kihúzza a fülhallgatót, hogy mégse ordibálva hallassa a hangját, mert akkor már nem csak akülönös idegen figyelmét sikerülne magára vonnia.
– Hopp. Bocsánat. Vak vagyok – és ő ezzel el is intézné a dolgot, fordul egyet tengelye körül és indul is tovább arra, amerre elvileg az egyetemnek kell elhelyezkednie. Legalábbis a kézzel lerajzol térkép erre enged következtetni, lehet többre menne azzal, ha segítséget kérne valakitől.

Mr. R é v a y

Vak tyúk is talál
Szép és csinos pofit
Egy rothadó belsővel

Egy nyugodt napot tervezett, még abban is reménykedett, hogy a nap előbújik a felhők mögül és gyűjthet be egy kis D vitamint, hogy ne ilyen hulla sápadt legyen a kinézete. Azonban a sors ismét közbe vág. Elég egy pillanatra nem odafigyelnie, hogy sikerüljön újra bajba kevernie magát. Bár számára egy kis koccanás nem az élet legnagyobb problémája, de hallva a férfi hangját, nagyon úgy tűnik, mintha vele a világ legnagyobb problémája történt volna.
Az ostoba jelzőre felkapja a fejét és hirtelen meg is áll. Legszívesebben ugyanezzel a lendülettel üvöltené le az idegent, hogy mégis mit képzel magáról, de lévén nem olyan ostoba, mint amilyennek titulálták, inkább csak elengedi a füle mellett a dolgot. Mostanság sokkal jobban átgondolja azt, hogy mi hagyja el a száját, mert már nem feltétlen szeretne felesleges viták közepette valakit megalázni. Meg jobban megnézve ezt az embert, hatalmas kihívás lenne ellene száj karatézni, s valószínűnek tartja, hogy akár még testileg is megbánná ezt. Eléggé félelmetes alaknak tűnik Mr. Révay és a mogorva arca, amelyre most a legkevésbé sem vágyik. Az idegen hangját ismét meghallva, szemeit az égre emelve veszi tudomásul, hogy ez bizony hozzá beszél és nem máshoz.
– Mi a fenét akar? – másik füléből is kiszedi a fülhallgatót, majd féloldalasan fordul a férfi felé. Pedig már azt hitte, hogy végre vége a megpróbáltatásainak, ki is nézett magának valakit, akit leszólít, hogy segítsen neki megtalálni az épületet, amit keres. De ez a férfi…
– Gyorsabban, ha lehet, mert nem érek rá – vénember lövése nincsen, mit akarhat tőle ez a férfi. Nem korabeli, így nem nézhette ki magának. Soha nem volt még Pécsen, szóval ismerősök sem lehetnek, s legrosszabb rémálmaiban sem jelent még meg ez az arc. Egy mélyről jövő sóhaj kíséretében emeli a szájához a kávét, majd nagyot kortyol belőle, közben pedig másik kezével a zsebébe gyűri a térképét, hogy az ne keltsen még nagyobb feltűnést.

Mr. R é v a y

Néha kell a baj,
Hogy napunk jobb legyen

Feszélyezve érzi magát a férfi közelében.  A tekintete úgy érzi magán, mintha egy áldozatra leselkedő vad, lapulna meg valahol benne. Ez pedig csak arra sarkallja a lányt, hogy bizony előcsalogassa az állatot, már csak a szórakozás végett is. Hiszen legrosszabb esetben sem kell többet találkoznia ezzel az idegennel, annyira meg nem lehet ostoba, hogy nyílt terepen kezdjen egy diáklánnyal, mert egy sikítás keretein belül hamar magukra tudná hívni a figyelmet a lány.
- Ez itt egy papír, amihez magának semmi köze - micsoda pimasz fráterrel van dolga, aki úgy tűnik nem csak, hogy huszadjára méri végig, - amellyel már az őrületbe kergeti-  de emellett még bele is üti az amúgy formás orrát abba, ami nem az ő dolga. Milyen szépen nézne ki az az orr betörve.. csak egy jól irányzott mozdulat kellene hozzá melyet bár régen volt alkalma használni, azért még ott csörgedezik az ereiben.
- Mondja, maga minden idegen dolgába belemászik? Csak mert eddig azt hittem, hogy ez a tizenéves fruskák dolga - amióta átlépte a bűvös húszas számot, azóta még inkább nagy szájjal beszél az alsóbb évesekről, illetve a fiatalabbakról. Pedig aztán ő sincsen nagyon messze ettől az állítástól, kíváncsi fruskának is nehezen titulálható, hiszen mások élete annyira hidegen hagyja, hogy azt már tanítani kellene.
- Hacsak nem tud adni jó tippet arra, hogy merre találhatók egy jó pékséget, ahol nem a megszokott unalmas áruk vannak, akkor örülnék, ha nem tartana fel tovább, mert eléggé sietek  - a helyzet egyre idegesebbé teszi. Talán a mellette álló ha nem is szólalna meg, még akkor is ilyen hatással lenne rá. Most, hogy már két szónál többet váltanak, van lehetősége neki is jobban felmérni a terepet. S be kell látnia, hogy valószínűleg ez a férfi a húszas éveiben egész jó partinak számíthatott, hiszen a megjelenése az kétségkívül lehengerlő. Még szerencse, hogy immunis ezekre a dolgokra, mert ellenkező esetben valószínűleg nagy bajban lenne.

Mr. R é v a y

Tündérmesék nincsenek

Unott fejjel néz abba az irányba, amit a férfi kémlel és meg kell állapítania, hogy agyilag biztos gondjai lehetnek, ha az üres tér ennyire leköti figyelmét, s ennyire megbabonázva képes nézni a nagy semmit.
- Lényegtelen mi ez, mert nem hiszem, hogy magának a hasznára lenne - meglepődik, nem számított rá, hogy ilyen könnyen kiszúrja bárki is, hogy nem a mugliknál megszokott papír minőséget tartja a kezében. Noha lett volna lehetősége arra firkantani, de ez volt akkor éppen a legközelebb. Következő alkalommal majd jobban átgondolja, hogy mivel mászkál fényes nappal, a nyílt utcán.
- De tessék, nézze meg, aztán ha már nem találja meg rajta, amit keres, akkor menjen egy információs táblához és keresse meg ott merre kell mennie - átnyújtja a papírt, azonban nem igazán gondolja azt, hogy bármi használhatót találna rajta az ember. Hiszen csak a vasút és az egyetem közötti útvonalat jelöli, amelyet a kastélyfalain belül firkantott le, méghozzá úgy, hogy valaki mondta neki. gy valószínűleg vannak benne hibák is, amelyek pont elegek ahhoz, hogy rossz helyre jusson.  Ahogy csökken közöttük a távolság, úgy érzi magát egyre bizonytalanabbnak, de erről a pillanat tört részéig sem adna semmiféle jelet a fölé tornyosuló alaknak. Barnáit lassan vezeti fel arcán egészen a szemeibe, amelyek semmi jót sem sejtetnek, de bizony igyekszik állni őket. Persze ezt nem tudja a végtelenségig húzni, mikor meghallja azt a kérdést, amely tulajdonképpen az első mondat óta foglalkoztatja, muszáj elvigyorodnia.
- Tudja mit? Lehet, hogy azt képzeli magáról, hogy valami nagy hatalmú valaki, de jelenleg tényleg csak húzza az időmet - lép egyet hátrébb.  A férfi túlságosan belemászott az aurájába, ami számára eléggé kellemetlen. Ha hosszabb ideig kell valakit elviselnie, ennyire közel, akkor hamar robban és tényleg egy ostoba liba képében fog tetszelegni. Ezt pedig most elkerülné. Lép még egy kisebbet hátrafelé, majd beleiszik ismét a kávéjába, mindeközben kitartóan bámulja az öreget. - Mondták már magának, hogy eléggé tenyérbe mászó képe van? - merész húzás, s teljesen ellene van eddigi viselkedésének, de hát ha már belekezdett, hát tovább megy. Maximum a végén nagyon meg fogja bánni a dolgot.

Mr. R é v a y

Kriszpin uraság

Szemei úgy pásztázzák végig a terepet, mintha egy áldozatot keresnének a tömegben.  Azonban ez nem így van, csak igyekszik minden vizuális információt begyűjteni, hogy aztán azt majd szöveggel ellátva közölje a lapban, remélhetőleg nem sok kárt okozva vele az embereknek. Mert már elterjedt hír, s nyílt titok, hogy mindenki úgy véli, a lapnak van olyan része, amely inkább a pletykaforrásokat keresi és hajlandó egy kicsikét ferdíteni. Jó ezzel ő sem tud vitába szállni, ám azt nem tudná tagadni, hogy ő igyekszik nem ferdíteni.
Ittlétében az is szerepet játszik, hogy van még egy vizsga amelynek végeredményével nincsen tisztában. Na már most az pedig nagyon kellene, ugyanis így nem tudja mi lesz a következő évben, hogyan is tervezze el a jövőt. Mert bizony már kirajzolódni látszik a kép, mivel nem akarja itt hagyni a kastélyt ezért megcéloz egy mesterszakot. Ugyanakkor nem szeretne annyira kötött lenni, mármint szabályokhoz, ezért mellé az egyetemet is célba veszi. Ugyan már, egy ilyen memóriával, mint amit a sorstól kapott, nevetve fogja teljesíteni a vizsgákat.
Hosszas maga elé meredéséből egy ismerős hang ébreszti fel. Tekintetét lassan futtatja a levitás lány felé és egy kisebb mosolyt erőltet az arcára.
- Pedig már azt hittem, hogy sikerült úgy felöltözni, hogy senki se ismer fel- most már testével is újdonsült társasága fele fordul, aki úgy tűnik éppen ugyanabban a cipőben jár mint ő. Legalábbis a vizsgák téren.
- Ahh vizsgák.. Hagyjuk. Komolyan, annyira antiszociális vagyok, hogy egy öregdiák se jutott eszembe a varázslástani alatt - elneveti magát, hát ez van. Alig ismer olyanokat akik felette jártak, nem hogy azokat, akik korábban végeztek, minthogy ő bekerült ide. Erről éppenséggel nem olvasott, így nem volt mit előkeresni az elméjének fotógalériájában.
- Na és neked mik a terveid a szünetre?  Na meg úgy, amúgy? - ha már megszólították, kivételesen nem lesz morgó medve és neki áll kedélyesen cseverészni. Ezt a kérdése is mutatja. Közben figyelmét elvonja Viktor úr lángoló talárja, amin muszáj nevetnie, eszébe nem jutna segíteni rajta, így még főleg nem, hogy elég távol vannak tőle.