Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Máté - Ahh. Értem - bólintok is egyet, de további kérdést nem teszek fel ezzel kapcsolatban, mert tudom, hogy csak falba ütköznék. Ha akarja, akkor úgyis elmondja, én pedig kivárom ezt a pillanatot. - Remek - elindulok ki a konyhába és készítek valami könnyed ennivalót és töltök mindkettőnknek italt is. - Meddig maradsz? - érdeklődve pislogok felé, bár sejtem, hogy a válasz nem fogja elnyerni annyira a tetszésemet.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
MátéElhúzom szám szélét. Ez még kevesebb, mint amire számítottam, valahol mélyen reméltem, hogy ennél többet kapunk. - Háááát jó - egy mélyről jövő sóhaj szakad ki belőlem. Nem tudom és nem is szeretném leplezni csalódottságom. - A jó dolgokat csak kis adagokban adják, nem? - elmosolyodom, de közel sem olyan őszintén, mint eddig.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Máté - Ja, na mindegy - megvonom a vállaimat, aztán letuszkolom az ételt, amit sikerült összedobni. - Miért, ez neked nem jó? - összeráncolt homlokkal nézek rá. Nekem jó, mármint egy bizonyos része, nyilván nem az, amikor aggodalmaskodva ücsörgök az ágyban. - Nem gond, ilyen ez - egy mosolyt erőltetek az arcomra. Nem lehet mást mondani erre, ezzel jár. Tudtam már az elején is, nem fogok emiatt napokig párnába tolt arccal bőgni.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
MátéFáj, a kelleténél sokkal jobban megérint az, amit mond. Persze eddig is tudtam, hogy így van, hogy én nem lehetek az első, de hallva a szájából, ez így nagyon rossz. A gyomrom összeszorul, számat szólásra nyitom, de ekkor leesik, hogy egyből azzá válnék, aki nem vagyok. Így csak lenyelem a mondandómat, miközben tányéromat és poharamat a mosogatóba teszem. Nem nézek rá, kerülöm a tekintetét, mert nem szeretném, ha mindezt látná. Persze tudom, hogy mozdulataim és szótlanságom éppoly árulkodó, mint tekintetem lenne, de azért reménykedem, hátha elsiklik felette. Azért fejemben csak megszólal újra és újra, hogy neki jobb lenne máshol.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
MátéMég nem nézek rá, hiába van olyan közel, hiába ér hozzám, amelytől most nem is érzem annyira biztonságban magam, mint eddig. Elnézek a válla felett, az erkély irányába, amely most pont a legjobb helyen van. - Tudom, hogy így van, csak na - felsóhajtok. Nem könnyű, megbékéltem már vele, s mikor nincsen itt akkor elvagyok. De a jelenlétében teljesen mássá válok, nem vagyok tőle önmagam. - Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz - most már a szemeibe nézek, miközben a szavak elhagyják a számat. Teljesen őszintén beszélek, nem mondhatom azt, hogy könnyű, amikor nem az. Sose volt és nem is lesz.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Máté- Tudom - annyi mindent tudok, mégis újra és újra eljutunk oda, hogy el kell ismételnie nekem. Ez annyira ciki, és rosszul is esik, mert ilyenkor úgy érzem, mintha valami idióta lennék, akiben mindenképpen tudatosítani kell, hogy szabad akarata van. Még szerencse, hogy az van. Nem szeretnék olyan lenni, akit valaki más irányít. - Ha majd sok lesz, tudni fogsz róla - mosolyt erőltetek magamra, aztán átkarolom, hogy még egyszer magamba szívjam illatát.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Máté - Jesszusom, ne hívj így többet - végigfut a hátamon a hideg. Ezt a kis csaj megnevezést hála az égnek nem hallottam sose tőle, s nem is kívánom többet hallani. Főleg úgy nem, hogy rám vonatkozik. - Ja járhatunk egyet, persze - jobb is, ha nem maradunk ennyire ingerszegény környezetben, különben megint olyan fordulatot vesz a találkozásunk, amelyet nem kellene. - A tó ilyenkor egész szép, főleg, hogy nyílnak a virágok, meg virágoznak a fák - nem vagyok benne biztos, hogy őt is meghatja ez a dolog. Némi egyezkedés és készülődés után végül elindulunk, hogy végre ne a négy fal közé legyünk bezárva és sikerüljön tartalmasan eltölteni az a kevés időt, amit kaptunk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Adrian Rajzolok. Nem sokszor szoktam, de ha rám jön az inger, akkor muszáj firkálgatnom. Elég régen volt erre példa, leginkább azért, mert az időm legtöbb részét lefoglalja az utazgatás, illetve az aggódás. Most azonban van egy kevéske szabadidőm, melyet nem arra szánok, hogy az ágyban feküdve, tele bőgjem a párnámat. Fogalmam sincsen mennyi ideje is vagyok itt, s egyáltalán milyen megfontolásból jöttem. Mert hát a lakás az pont arra szolgál, hogy kihúzzam magam az ilyen szerencsétlen helyzetekből és nyugalomban lehessek. Most mégis éreztem valamiféle belsőkésztetést arra, hogy még Scarlettet is elkerüljem. A magány és a nyugalom tökéletes, már vagy a negyedik rajznak állok neki, amikor valaki megzavar. Kevés fényt látok, tekintetemet lassan vezetem a gazdájához, egyik szemöldököm az égbe szökken. Egy keveset gondolkozom azon, hogy lehetséges az, hogy az általam generált fényt nem veszi észre a srác, de aztán inkább felhagyok az elméletekkel. Nézem egy darabig a tevékenységét, a rajzokat odébb csúsztatom, s azon kapom magam, hogy már fejemben sikerült róla egy karikatúrát is készítenem. Na majd talán a papírlapra is rákerül. Látom, hogy nem vesz észre, s hagyhatnám is ennyiben a dolgot, de valamiért muszáj neki odaszólnom, még ha az értelmetlenre is fog sikeredni.
- Mióta szólítasz te engem édesemnek? – oldalra biccentett fejjel méregetem háztársamat, majd eddigi helyemről feltápászkodom. – Idősebb vagy, mint legutóbb, de határozottan még a papámra sem hasonlítasz – teszek felé egy lépést. Közömbösen kellene viselkedni, hagyni a fenébe, hogy foglalatoskodjon a dolgával, aztán elhúzzon innen és egyedül hagyjon. De hát megzavart, ez pedig nem hagyja, hogy én csendben ücsörögjek. Most ő itt a betolakodó, nehogy már én húzzam össze magamat. – Kell segítség? – csak az udvariasság végett, bánom is én, hogy mit keres és minek keresi. Megkérdeztem, a kötelező kört lefutottam, elnézve Adriant nem igazán van a társaságomra szüksége, s ami azt illeti lehet én is jobban örülnék, ha hagyna tovább nagy magányomban.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Adrian Kicsit összezavarodottan nézek Adrianra, s próbálom felfogni, hogy miféle ostobaságokról hablatyol nekem. Már csak az hiányzik a sztoriból, hogy még belekeverjen valami harmadik felet is, aztán teljes káosz lesz a fejemben. Egyben biztos vagyok, szívni nem szoktam, inni utoljára a rellonos bulin sikeredett, szóval ezer meg egy százalék, hogy a mestertanoncok gyöngye kamuzik. A felém irányuló fényt, a kezemet felemelve tompítom, aztán egy félszeg mosolyt küldök háztársam felé.
– Le vagy maradva, mert a babák már megvannak – tök lazán, mintha teljesen komoly lenne. – Két fiú, tuti a tieid, mert már most püfölik egymást – ezt már a hátsójának sikerül mondani, mert ő pofátlan módon inkább keresgél tovább, minthogy folytassa velem ezt a tudósagyat igénylő társalgást. Hát legyen. Megvonom a vállaimat, közelebb merészkedek és lehuppanok a hozzá legközelebbi ülőalkalmatosságra. Nézem ahogy kutat, keres és töpreng, Elég mulatságosnak találom, főleg úgy, hogy nem kér a segítségemből. –Figyelj, ha már meguntad, hogy egyedül szerencsétlenkedj, adhatnál valami támpontot – nem erőszak a dolog, de ha hagyja, hogy segítség, hamarabb meglesz és hamarabb szabadulhatunk meg egymástól. Amúgy is neheztelek rá, mert ellopta tőlem Aident, holott ő mindennap látja és még vele is aludhat. Mondjuk tény, hogy legalább sokat sikerült kicsikarni belőle, ez az egy dolog nyugtat és mindig jókedvre derít. Majdnem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
