Adrian
Önelégülten vigyorogva pislog Adrianre, hát hogyne örülne, hogy az eddigi morcos uraságból sikerül valami barátibb megnyilvánulást kisajtolni? Még, ha ehhez egy kamusztori és kamuikrek kellettek. Bár igen, a névvel nagyon sok gond van, de hát egye kukac, talán ezen hamar túl tudnak majd lendülni.
– Hmm, majd megmondom neki, hogy bocs, de egy olyan név kellett, hogy emlékeztess apádra, így örülj neki, hogy nem egy férfiakhoz tartozó szervről kaptad a neved – teljes komolysággal adja elő a történetet, amelynek abszurdsága már számára is nehezen emészthető. Nem tartja szemétnek a háztársát, sőt különösebb problémája sincsen vele, csak hát kellett valami jó kis sztori, hogy oldja a hangulatot.
– Hát nem tudom, hogy te veled miért bánnak ilyen cudarul – utal ő itt a láncra és a nyakörvre. – De engem bizony nem tartottak ilyesmin a rellonban – ugyan Adrian ennél jobb vagy, tudsz sokkal többet is. – Vagy esetleg ennyire durván szereted? Hmm Adrian ki sem nézném belőled, hogy ilyen vad vagy – megemelgeti a szemöldökét. Nem ítélkezik, mindenkinek vannak hibái, sőt ez talán nem is nevezhető hibának, hanem sokkal inkább furcsa érdeklődési körnek. Szerencsétlenségére az elméje csúfos viccet játszik vele, mert egyből elé villantja a képet, amint Adrian bőrszerkóban, bilincsben, nyakörvvel és egyéb ilyen dolgokkal van felszerelkezve. Ez elég is neki, érzi is, ahogy végigfut a hátán a hideg.
– Jajjj hát itt nem is arról van szó, hogy nagy szám-e avagy nem – legyint egyet. El sem hiszi, hogy erről beszélgetnek. Eszébe nem jutott volna ilyesfajta indíttatásból gondolni a rellonosra, még csak viccből sem, mert ismeri már ennyire az ittenieket, hogy tudja ebből miféle sztorit alakítottak volna. – Nem kell nekem álmában, ne szórakozz már – felhorkan, ez egyre rosszabb irányt vesz, és azt sem érti igazán, hogy Adrian mi a fenéért beszél ennyire a barátja ellen. Így szeretné megtartani, talán többet érez iránta, mint illik? Agytekervényei már beindultak, s nem a legszebb gondolatok, elméletek és vég kimenetelek játszódnak le buksijában. Talán nem kellett volna felhagyni az újságírással és lenne ismét egy jó sztorija, ajjajj. – Te, nekem maximum takarítani kellett volna, de ha már ennyire lehúztad szerencsétlent, tartsd csak meg – végül megvonja a vállait. Szegény Aiden ha tudná, hogy miféle beszélgetés témája lett. Pedig ő neki aztán a megnyitón tényleg nem alakult ki semmiféle romantikus szándék a fiúcskával szemben. Először megsajnálta, hogy ott ácsorog és senki nem ad rá licitet, aztán pedig már csak az lebegett a szeme előtt, hogy sikerüljön minél több pénzt kicsikarni Adrianból. Végül is az elképzelése megvalósult, sikerült az este legdrágább tranzakcióját kivitelezni, s erre marha büszke, még így is, hogy nem ő vitte el a prédát.
– Naaa mindegy. Megvan már, amit keresel? – érdeklődve pislog immár. Tényleg furdalja az oldalát, hogy vajon mi az, ami ennyire hiányzik Adriannek, főleg azért mert annyira titkolja. Pedig kivételesen elővenné ám a jobbik énjét és segítene. De hát, ha nem kérnek belőle, akkor minek strapálja magát? Ennivalója van, italt is hozott, nem fogja elszúrni az estéjét az ember, főleg nem a gyerekes beszólogatásaival.
