Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Dalolgatósan lépdeltünk szépen lassan, ami azzal is járt, hogy mióta a babakocsit a stégtől távolabb, egy fánál magára hagytuk, úgy egy-egy métert megtettünk öt percek alatt. Nem volt baj ezzel, néha fontos volt megállni megnézni valami virágszerűt, vagy örülni annak, hogy a lépése nyomán megreccsent a fa alatta, ami neki nagyon tetszett. Szerettem, mikor nevetgél és beszélni próbál. A hangja olyan aranyos volt és csak… hát az én brekim, azt hiszem ezt úgy ennél jobban nem is lehet megmagyarázni. A hajamon dobva egyet léptem utána, ahogy kicsit összeakadtak a lábikói, de az egyik kezecskéjét elengedve kitámasztottam a hátát, így nem borult hátra.
- Szia? – hallatszott igen bizonytalanul tőlem, a picilányom meg csak sziszegett előttem, néha próbált hangokat utánozni, de a magánhangzók mentek csak igazán és az integetés. De az nagyon, most is ő fordult előbb Anne felé – akit ekkorra azonosítottam be és a kezével intett neki.
- Meglátiztuk az unokatesókat, igaz minike? – néztem fel vigyorogva a kislányomról Annere és éppen fel akartam venni őt, mikor picit meglepődve néztem a volt fönőkőcskémre. Hallottam ugyan Benjiéktől, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy esetleg nem-e csak valami pletyka, ami erre gyakori, de úgy látszik tévedés. Lassan vigyorodtam el felegyenesedve, így a ruhám se volt már bő, sőt. Asszem ezt hívják pocis talinak. A pindurkát felemelve vettem ölbe a pocim fölé húzva. Azt mondták, hogy lassan jó lesz, ha majd kicsit kevesebbet emelgetem őt is és cipelem hosszú ideig, de még nagyon jól voltunk a tesóbrekijével odabent. A pocim az elmúlt pár hétben elég nagyot nőtt így túl a félidőn pedig azt mondta a néni, hogy minden a legnagyobb rendben, Szép nagylányka csücsül odabent.
- Jaj de jó! Babád lesz. Mikor? Én nem is tudtam, hogy tényleg. Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szóval az ugyan az, csak máshogy mondják? Mint mikor a néni rám szól, hogy az nem eper, hanem szamóca? – kérdeztem picit értetlenül meresztve rá a nagy szemeim, még olyan furán a szám is felhúztam egy oldalon. Nem akartam kacsintgatni, de olyan lett a pofim tőle. Egyszer néztem a tükörben magam, mikor ilyen volt valamire a reakcióm, igaziból elég vicceske. Ettől még a kedvem most kicsit csúszkált ide meg oda. Kellett egy nagyobb sóhaj, hogy újra felnézzek rá, mikor a keze a pofimhoz ért. – Nincsen baj – mondtam neki, mielőtt így tényleg az kerekedik. Néha vannak butaságaim, én is tudom, meg félreértek dolgokat. Majd ha nagyobb leszek, akkor gondolom nekem is megy olyan felnőttesen a gondolkodás, mint neki. Bár egyelőre nem érzem ezt. Az baj?
Lassan nyúltam a keze után és a pofimhoz húztam, hogy a tenyerébe döntsem kicsit a fejem aztán el is mosolyodtam. Lehet, ha nem ül ilyen messze, meg nincs útban az asztal, akkor a brekihez is, de végül nem szorongattam sokáig, hogy elhúzhassa.
- Az is jól hangzik, nekem mindegy igazából, csak szeretek veled menni – vontam picit a vállamon, mintha ez olyan egyszerű dolog lenne, pedig nem biztos. Elég csak a terhestornás furi vörös hajú lányra és a férjére gondolni. Ott még a poci megfogásánál is fintorgott az a férfi, szerintem ők egymás kezét se fogják meg, nem még sétikor. Éppen a nagy elbambim közben vettem észre a felém fordított telefont, amire a szájamra harapva el is vigyorodtam. Kicsit feltámaszkodva hajoltam át az asztalon, bár annyira nagyon nem ment, hogy suttogjak neki. – Kaphatok egy puszit is a szülinapostól?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ahogy topogtunk, felmerült bennem, hogy lenne némi elintéznivalóm itt az erdős rész irányába a menhelyen, de nem tudhattam Maxi itthon van-e. Pedig már igazán megérdemelné, hogy úgy nézzek rá, ahogy egyszer Kevére néztem még pár éve, mikor megette a csokim. Állítólag véletlen volt, szerintem meg nem lehet csak úgy nem figyelni rá, hogy mi csúszik le a pofijába! De meg tudtuk beszélni, vett nekem helyette egy bubbles rágót és boldogság lett.
- Téged is – mosolyodom el szélesen már felismerve őt rendesen. Nem vagyok az a fajta lány, akik olyan nagyon ügyesek, mint mondjuk Anne vagy Hannah és tudnak egyszerre sok irányba figyelni, nekem kettő is sok. Most éppen az, hogy a hátam ne fájduljon meg, úgy görnyedjek és még a brekikére is vigyázzak. Őszintén nagyon-nagyon örülök neki, talán a hangom izgatottan lett egyre magasabb is a szavakkal Klara meg elhajolva meresztette a kék szemecskéit az exrellonosra.
- Igen, lesz egy picike tesó – mondom nagyon büszkén a pocim felé pillantva, ami éppen a picilányom popója alatt mutatja, mennyire szépen növöget, most már egyre jobban. – Jaj, az mindjárt itt is van. Kisfiú? De jó. Hát, mi még sokára leszünk nagy ohana – gondolkodtam el egy pillanatra, aztán  a hajamat kicsit kiszedegettem a pici ujjak közül, mert nem lesz az finom neki.
- Nemrég léptünk át a félidőn, majd valamikor a június végefelé érkezik meg a húgi – mesélgettem neki kicsit billegve a lábaimon boldogan. Fel sem tűnt, hogy Lewy nyilatkozatain túl, meg hogy a csapat, anyuék és a nagyszülők tudták, én még nem is beszéltem róla igazán, hogy picilányka lesz megint.
- Jól érzed magad? Nem furcsa? Főleg mikor rugizik meg tapizik…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De mindkettő finom, piros és úgy néz ki, mint az eper. Én meg mindenhogy szeretem. Téged is - tettem hozzá, igaz le volt szegve már a fejem. Nem akartam, hogy rosszul gondolja, nem azért mondtam, mert az aranyost nem szeretném úgy, én ezt is imádom, meg a morgósat, az apusat, a kviddicsest, az okosat, a nagyon lengyelt... minden őt. Bólintottam a visszakérdésre, lehet picit sokszor csinálom a fesztivált, kezd is zavarni, de nem vagyok az az ügyesen takargatós meg titkolózós lány, sosem szeretnék.
- Mehetnénk vízhez, azt szeretem, szép, meg ki van világítva... - mondtam, bár az utolsó nem kellett volna olyan fontos legyen, a sötét mégsem a kedvencem. A zenét meg is mosolyogtam meg a férjecske műsorát is, hogy aztán éppen meglepődjek a lesifotóm után, majd a puszimért ácsingózzak.
- Hát... - gondolkodtam el, ahogy a kezecske után nyúltam az asztalon, majd sorban az ujjaira koppintva leszámoltam ötöt. - Mindent is, amihez jársz, soook puszit, de nem az én kívánságaimé a nap. Azt szeretném ha te kívánnál, én meg makd teljesítem, mint a tündérek szokták - vigyorogtam bele az ajkaiba, ahogy az enyémek puhán tapadtak az övére, picit meg is emelkedtem, ahogy a tenyerem az arcára simult és megkaptam remélhetőleg azt a bizonyos csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egészen elcsendesedtem, ahogy felhozta, hogy igazából mennyivel rosszabb is történt már vele. Nem tudom, mit is csináltam volna ha ezek akkor vannak, mikor már én is itt vagyok, vagyis hát hogy így, mint akinek szabad is őt ennyire szeretni és az számít meg fontos neki is. Nehéz néha kiigazodnom rajta de azt hiszem ő nem miattunk veszi könnyebben ezeket, hanem maga miatt is, ismeri a határait, tudja meddig van jól, én meg csak szeretnék neki hinni de néha kicsit jobban félek, hogy bármi balul sül el.
- Nyuszi, nyuszi... figyelj, nézd, én tudom, nagyon is milyen, mikor neked kéne ott rendbe tenni őket, de nem lehet... de ez nem azért van, amit művelnek, mert nem vagy ott... csak ők se azt várták hogy jönnek az ilyen hegyitrollos buldózerek... - gondolom. Énnis voltam kapitány, nem nyugtatgatás ez, nem vagyok okos, de ezt azért én is láttam.már, még ha csak pici meccseken is. Ha őt püfölné két ilyen mamut, akkor se tudna segíteni a fogón, akit szintén, szóban se, főleg ha oda kap egy könyököst. Megsimizgettem a kezét, aztán Klara ölébe tettem az enyém, hogy az ujjaim szorongathassa, amíg mi feszülten figyeltünk. Inkább csak én, mert egy nyúl deportálni készült.
- Most én vagyok a szemed? Iii, inkább húzd lejjebb - mondtam neki felvinnyogva együtt a többi emberrel, mert az a gurkó ott... hát szerintem nem is azt hallottuk hanem a csontokat, mint a ropi. Én is összerezzentem, meg szerintem bennem a minibreki is.
Talán negyed óra telt el még, amit a pályán szenvedtek és bár lettek még szép gólok, végül ezek a nagy vadizék valahogy addig szorongatták a lengyel fogócskázót, még az övék meglelte az aranylabdát. Azt hiszem.jobb is volt így. Lewybe kapaszkodtam inkább a sípszó pillanatában, felvettem a hátim és a kacsóját fogva elindultunk kifelé, neki lent volt elbeszélni valója, ami nem a mi nyúlfüleinknek való, addig összeszedve magunkat elballagtunk a váróba, majd a nem túl boldog és egész apuval hazamentünk.

//köszönöm nyuszó*_*//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Üüühüm - néztem rá meresztve a szemeim, és bár értettem mit szeretne, ő tényleg a szamóca, meg kincset ér, de ha így van, lehet ha nincs ekkora szerencsém, én most eszegethetném az epreim. Mert nekem ilyenekre sosem volt elég pénzem, ami nem is zavart korábban, jól megvoltam azzal, ami járt nekem, meg amim volt. Most is ez a helyzet, csak rossz lenne mondjuk Lewy nélkül. Nagyon rossz, nem tudom milyen, de legalább olyan, mintha Aranyhaj örökre a toronyban maradt volna, Némót hazaviszi Wendy, a 101 kiskutyából bundát csinál Szörnyella... és még tudnám folytatni.
- Maradhatunk is, de otthon is jó, ha a közelebbi a kényelmesebb, akkor csak menjünk ide. Mármint tükröződni? - néztem kicsit bután, mert nem tudtam elképzelni pontosan mire gondol. Nem volt bajom se ezzel a hellyel, az otthonnal se. Igazából nekem az is tetszett volna, ha csak megfoghatom a kezét és itt az utcán sétálunk pár kört. Nem mindig szeretek csak csücsülni és lenni, elég sokat csináltam például mikor Klara volt a pocimban és már a jóga se volt több csücsülős nyújtásnál. Kicsit hiányzik a kviddicses edzés és a táncis is, szerettem ugrálni és futni, most se tiltja senki, de nem lehetne sokáig mindent és akárhogyan. Én meg nem szeretek naponta nénit hívogatni ezt meg azt szabad-e. Amúgy is Lewy szokta vele megbeszélni.
- Te is csinálsz ábrákat? És azt miért nem láttam még soha? - pillogtam rá meglepetten, de amikor szépen mosolygott rám csak a szájam sarkába harapva néztem rá vissza. Azért persze bólogattam, hogy ezek mind nagyon jól és teljesítve hangzanak, de nagyobb dolog is menne biztos, ha szeretné. Nem tudom, írjak neki verset bal kézzel, nyaljam meg a nózim hegyét... vagy az övét. Bármi is.
- Neeem, még csak.. nem is elég - nagyon halkan súgtam a végét visszafojtva a kuncogást, hogy picit billegjen a popóm a megemelkedés után a zenére, de az ajkaim még mindig éppen csak az övéhez értek. - Akkor lehet még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen, hercilánybreki lesz megint. Egész pici kislánykoszorúnk lesz.
Bár nem voltam az a nagyon reklámozós és beszélgetős a brekiimről, ez nem volt igaz mindenkire. Az ohanában és úgy azok között, akik tudtam, hogy szeretnek minket, nagyon szívesen tettem. Így történhetett, hogy Anne előtt se feszengtem mit és hogyan mondok, és attól sem féltem, hogy majd rosszat fog szólni. Klaranál is már sokan bántottak, meg rosszakat gondoltak, ő mégis, lévén az első volt aki tudta, nem ítélkezett, nem tett ki a DÖK-ből sem és mikor visszatéregettem hozzá is inkább kedves volt.
- Most, hogy jön a fogacska kicsit nehezebb, nem alszik túl sokat és sír meg ott kell lenni mindig, de én szeretem, jól elvagyok vele. - Nem mondom, hogy nincs olyan, mikor inkább csak aludnál, vagy nem mozdulnál, vagy mikor hajnal kettőkor elalszik, nem imádkozol, hogy legalább fél hatig aludjon, de megéri. Mikor álmosan is ránézel, ő meg nevetgél, akkor tudod, hogy nem számít. Szeretem ezt.
Meg kellett mosolyognom Anne kiakadását, hogy őszinte legyek nekem is nehezen ment, hogy elhiggyem, ő is tényleg anyuka lesz. De a pici babák nagy kincsek és ezt ő is láthatja hamarosan.
- Igen, tudom milyen.. szerintem inkább ijesztő volt, mármint mondjuk az, mikor először tapizott úgy, hogy látszott kívülről a pocimon a talpa - meséltem el kicsit meresztve a szemeim, bár én nekem eléggé tetszett, Lewy szerintem sokkal jobban rácsodálkozott. Utána meg teleküldtem a telefonját videókkal, mikor hullámzik a hasam, meg ott van Klara keze. Lehet az ilyenek miatt mondták a terhestornán, hogy nem vagyunk túl átlagos pár.
- De aranyos. Lewy is szokott, meg beszélgetni vele, biztos értik, akkor jobban mocorognak odabent. Mondjuk mikor legeslegelsőre éreztem a mozgást, azt hittem csak korog a pocim...
Mostanra már azért tudom, hogy ez más, és a második kislánykánál már mostanság is elég jól tudom, mikor aktív. Leginkább este és nem szereti az én alvásidőm. Vagy várta nappal aput és akkor apuzna. Nem tudom eldönteni.
- Dehogy... butaság. Én se vagyok szerintem olyan anyuka anyuka, mindig rám szól anya meg Lewy anyukája hogy ezt meg azt nem kéne meg hasonló, de nem hiszem, hogy mert másként csinálom, rossz lenne, ő nem panaszkodik - néztem Klarara, aki ekkor hajolt oda, hogy nyálas puszit adjon a számra én meg el is nevettem magam és hagytam, hogy Annet nézegesse az ölemből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit megkésve, de nagy vigyorral néztem rá, ahogy kiderítettük, hogy mit is csinál a csónakház a tavon, vagy annál. Ilyesmi. Nem tudtam a pontos dolgait, de azt sejtettem, és mint kiderült jól is, mire is gondol. Sokszor előfordult, hogy ő segített ki, pedig én a saját nyelvemen csak tudok, aztán mindig oda jutunk, hogy annyira mégsem. Nem baj, cserébe tényleg nagyon szépen meg tudom köszönni, meg a puszim is finom, egyszer azt mondta én meg megjegyeztem. Ha csak nem a vaníliás ajakbalzsam volt, vagy a málnás szájfény.
- Egyél csak, jól néz ki, biztos finom – bólintottam is mellé egy nagyocskát, hogy aztán a hajam alá nyúlva hátradobjam kicsit, túl sok volt már előttem, benne lesz mindenben is, ha így folytatom. Én még rálestem a muffinokra, hogy legalább azt a félig meghagyottat talán befejezem, de nem jutottam tovább a gondolatnál csak sóhajtva az éneklő bácsira néztem. Ezután meg eléggé lefoglalt a szülinapos csodám.
- És neki miből lesz négy? Ugye nem feleségből? Ő ne legyen olyan… - ingattam picit a fejem, nem tetszett senkinél ez az elképzelés, mióta meg tudtam is, anyuval együtt, hogy az apámnak is volt már, miközben hozzánk járkált és meg se mondta… nem szép dolog az ilyen. Sőt, nagyon mérgessé tudnak az ohanákat bántó emberek tenni és szomorúvá.
- Mohó? Az mit jelent – hatalmas nagy szemekkel néztem rá, mint aki most hallja először, hogy Némó apukájának Pizsi a neve és visszakérdez rá,. Pedig minden napra jut 4 mesenézésem a halasakból csak, ha összeszámolok minden eddigi alkalmat. Volt egy nap, amin nyolcszor ment le. Egymás után.
- Ese… - kérdeztem volna vissza, de már meg is kaptam, amit szerettem volna és csak még egy picit közelebb húzódtam nagy lelkesen vetve bele magam. Vigyázva a poharakra, mert velem történnek balesetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nézegettem a hamiját, és azt hiszem, sejtettem mi baja van vele, szóval csak csücsörítve leszegtem a fejem, azért reméltem megoldja. Nem voltam ellene semmi haminak, én voltam azt hiszem az a lány, aki a legtöbbet képes megenni szinte bármiből egy ültő helyében, csak mostanság nem. Meg mikor dolgoztam annak a sok plusz számnak a ledolgozásán. De most megint jó dolog a plusz. Ki érti ezt? Mindenesetre közelebb toltam az elcsomizott egyik muffint, abban tudom, hogy nincs rossz tej, mert én se kértem olyat, de igazából csak a megszokás miatt.
- Kérsz inkább? Finom, csokis-répás, lehet furi, de a másikat megettem és jó - jobb ötletnek tűnt még ez is, mint megszólalni, hogy látom, a salátája nem tűnik ma olyan jónak neki.
Idő közben szóba jött a pandus és a mutogatásai, amik sok dolgot sejtettek, de fogalmam nem volt igazából, hogy mi is volt az üzenete. De aztán elmesélte, én megnyugodtam, hogy nem ilyen szívtörős lánygyűjtő fiú, már azt hittem rosszul ismerem. Ha ilyen lenne, akkor ez az ohanánk se működhetne sokáig jól, elszomorító.
- Nem tuuudod? Az hogy lehet? – kérdeztem éppen csak ráharapva a számra, hogy bele ne kuncogjak, de aztán a következő kérdést eléggé odabent tartottuk, olyan közös erővel. Vicces. Mikor visszakérdezett az egyik kezemmel picit a buksijára fogva húztam még vissza, hogy sikertelenül, mert belevigyorogtam az elején, de megcsókoljam. Még. Mert ez jó, szeretem őt.
- Hm? Jaj, nem-nem, nem szabad, mert Hannah azt mondta, nem jó rá a mosógép, ne bántsam. Szerintem, ha kimosom, olyan lesz mint Stitch a kis felépített nagyvárosával… rombolni fog – súgtam egész halkan a végét kipillantva, mintha bárhol felbukkanhatna, pedig tudtam hogy nem fog, ő már reggel jött a szokott kis köszöntésével Lewyhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem muszáj, csak megkínáltalak – vontam picit a vállamon, aztán kivártam, de mikor a muffinka tovább árválkodott, akkor visszahúztam magamhoz. Ilyenkor jó dolog, hogy a táskámba csinált helyet. Mindegyikbe. Szóval ezekre tényleg igaz a furaság a női táskákkal, tud feneketlen lenni. Mert kis pici, meg fehér, bár erre is jutott Atitch meg Angel, de nem mindenhova, mert Hannah kitépné mindkettőnk haját érte. Viszont így utazhat benne az evős Stitchfigurám, meg haza a muffinok. Ki is vettem a kékséget és a poharamra téve le is fotóztam meg a megrágcsizott muffinommal is. Az vicces, mint amibe éppen harap. Szeretem, ő mindig jön velünk, még egyszer Párizsban a furi csigás kajával is lett képe, de azt én se ettem meg.
- Nem? De szerintem te sooook dolgot tudsz – mondtam neki elvigyorodva, hogy aztán még kicsit visszahúzzam, és nagyon szétpusziljam a szülinapost. Szét is szeretgetném őt, de ahhoz kicsit sok a hely köztünk, meg ez a ruha se túl sokat enged ide meg oda hajolgatni. Tényleg a salátájában fogom végezni, vagy a hajam. Egyik se lenne jó.
- Sejtettem én is, de azért csúnyán nézett, mikor megkérdeztem, mi lesz, ha mondjuk véletlenül bármivel összekenem… tudod, megesik… - néztem rá fel a barnáimmal nagyokat pislogva,. ahogy már visszaültem a popómra. – Ha nem eszed meg, elindulunk sétálni? Vagy még szeretnél valamit naaagyon? Tudod, még tündér vagyok én is, nem csak a pincérek. Naaaa? Biztos nincs semmise?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár a muffinos dolog nem aratott sikert, rám nem lehet panasz. Mármint én megpróbáltam javítani a dolgon a lehetőségeimhez mérten. Mindenesetre igyekeztem csak úgy tenni, mintha ez meg se történt volna és én a Stitchem utáni kutatásba ölném az energiám ő meg eldöntheti maga, hogy mit is szeretne. Igaz nem volt soha elfelejtve, de azért most igencsak későn került elő a kék csodám, de még pont időben. A muffinok és a pezsi után azért a sorstalannak ítélt salátával is lett egy képe, mielőtt még megsimizve visszacsúszott volna a táskámba. Már a muffinok társaságában utazhat majd, biztos örül neki.
- Nem marad, csak kivárt - tettem még hozzá, de igazából akkor már jobban érdekelt az a csók, mint a kis lényecskéről való eszmecserénk. Régebben azért nehezen hittem volna el, hogy van bármi, ami ennek a rajongásnak a helyébe léphet vagy erősebb lehet. Aztán bumm.
- Naaagyon sokat.
Elég hosszú ideje biztos voltam már Lewy tudásában és abban, hogy sokkal okosabb, mint bárki a környezetemben. Ez senkinek nem beszólás vagy hasonló, én tényleg így láttam ezt. Nehéz lenne máshogy nyilatkoznom, mikor nekem is csomó sok dolgot ő tanít. Szeretem ezért is.
Hannah nem egyszerű és tudom, hogy komolyan kell őt venni, ha ruhákról van szó. Én nem is vitáztam vele, nem is szeretnék, szóval visszacsúsztam a székemre és jól meg is néztem magunkat a brekivel. Úgy tűnt ügyesek voltunk, mert se hami, se iszi, se más, ami nem illik oda nem díszelgett rajtunk. Megnyugtató.
- Inkább vigyázok rá majd nagyon - mondtam végül, még azt figyeltem, hogy mi lesz a saláta sorsa, bár nem állt jól a szénája. Akkor se, ha az nincs benne. Nem pacikaja ez. Vagy az a szalma? Mindig összezavarja a buksim ez a kettő.
Megvártam a pincért, sőt, még a maradék iszim is megittam, aztán érezve, hogy ebben a ruhában semmi nem működik rendesen felkeltem, még mielőtt bármi történt volna.
- Csak előbb még a por raktározás helyett pisilni kell - jelentettem be, nem mintha erre nagy szükség lenne gondolom, azt se tudom illik-e vagy sem, de a törpe a hasamban és a sok pezsi nem sétibarát. Szóval én elsiettem kicsit, hogy mire visszaérek mehessünk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Annyira nem furcsi ám - tettem hozzá gyorsan, mielőtt tényleg elszalad a volt rellonos. Nem akartam megijeszteni, senkit nem szeretek riogatni, főleg nem ilyennel. Én nagyon szeretem a brekiimet és ezeket a dolgokat is imádom velük. A néha kidomborodó kis nyomokat a pocimon, vagy éppen a nagyon érdekes pocihullámzást. Mondjuk a kistesó még ennyire nem nagy és aktív, de már néha ő is. Klaranál sokkal később vettem észre, hogy mennyire ott van velünk. Mondjuk azt mondta a néni ez normális, ott nem tudtam, mit is kell érezni, itt már eléggé.
- Hát az ő babájuk is, velük nincs ott végig, de szeretnék, gondolom. Elmondhatják neki mennyire várják, meg ahogy rugizik, olyan, mint aki válaszol - vontam meg picit a vállam, ahogy az ölemben lévő tündérke éppen összenyálazva a fél arcom adott puszit. Mosolyogva simiztem a fejecskéjét, aztán megkerestem neki azt a nyúlánk plüssnyuszit, ami a táskámból szokott kilógni és neki is adtam.
- Nagyon várjuk, jó lesz, sok pici talpacska lesz velem otthon… meg Volttal - tettem gyorsan hozzá, aztán meg a kislányomról a pocis lányra néztem. Szerintem jól állt neki, csinos kismama volt, ő nem is volt akkor, mint egy elefánt, aminek én éreztem magam, mondjuk a nyolcadik hónapban néha, mikor rendesen elég volt, ha Lewy gyorsabban sétált el a kekszemmel, mikor már nem szabadott többet enni és nem értem utol. Kellemetlen.
- Nem tudom… vagyis… nem szeretem mikor nem velem van vagy az apukájával, ő a mi brekink, nekünk kell rá vigyázni, de gondolom anya meg Lewy anyukája jön és vagy ők, vagy Hannah meg Sebby - meséltem, azt tudom hogy hozzánk kötik a párost, mert hát mégiscsak a férjecske legjobb barátai, mindketten, de hogy a pindur keresztszülei is, azt nem annyira sokan.
- De jó, akkor lesz is pajtija a családban. Gratulálok nekik, mi is ezt csináltuk… mármint pont elég pici volt még Kiva meg Benji fia, mi vigyázgattunk rá néha, én előtte is csináltam. Meg ugye Keve picii - gondolkodtam el, mert végülis elég sok baba fordult meg nálunk, még én vártam a miénket. Bár akkor sem attól tartottam, hogyan fog menni majd vele, az is fura pocibizsergés volt, de inkább maga a szülés. Hát nem is lett szebb az elvártnál, de azért még ott azt éreztem meg is halok, utólag lehet ennyire azért nem kellett volna megijedni. De akkor se olyan nagyon jó...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Azt, hogy rá is ráérjek - közöltem nagyon komolyan koncentrálva a kis kékre, mert nem akartam, hogy lezúgjon a szőlős gyerekpezsgőm mellől, vagy kiborítsa itt nekünk. Biztos nem lennék se én, se a kis szörnyi megdicsérve. Idő volt, de sikerült minden képecske én meg boldogan pakolgattam a kis mappámba a telefonon, mert ráér később a posztolgatás. Még pár napja Sebbyt elkísértem egy teázóba, és olyan bubissal is csináltam képet a Stitchemnek, azt is elfelejtettem kitenni. De nem tehetek róla, mindig annyi minden mutatna ott jól.
- Nem csak lehet, ezt is imádom ám, meg sok dolgot. - Sosem tagadtam, hogy nagyon szeretem mennyire okos és jó abban, amit csinál, meg azt is, amilyen ötletei vannak és hogy nem nevet ki a Stitches dolgaimért, pedig megtehetné. Meg nem száműzte a meséim se és engem se. Ezek fontos dolgok. Lassan összepakolgattam a táskámba és a ruhám is megnéztük, nincs-e valami gond, mert akkor aztán jaj nekem lenne, de egyelőre még rendben volt. Én el is szaladtam mosdóba, jobb volt így.
Ez a ruha amúgy nagyon furcsa. Egy helyen lehet kinyitni, elől, középen, aztán mire visszatuszkoltam magam bele, leginkább a popsimnál és a ciciimnél, az egy örökkévalóságnak tűnt. De sikerült. Ki is topogtam vissza az asztal irányába, ahonnan felvettem a táskám és belebújtam a visszakapott kabimba, hogy aztán a férjecske kezeit megkeresve indulhassunk.
- Ühhüm… vagyis igen - javítottam ki magam, mert tudom, nem illik hümmögni csupán, bár nem mindig sikerül ezt betartanom. Kint szerencsére nem volt olyan hideg, vagy én nem fáztam még. Hallottam a cipőim is kopogni, de nem igazán zavart, oldalra nézve néha nekikoccantam a nyuszónak, amire el is vigyorodtam.
- Szeretem a szülinapi sétákat… - mosolyodtam el a földet nézve, aztán meg csak úgy körbe körülöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem volt túl apusztikus napunk Klaraval, mivel neki egész délelőtt edzése volt, utána meg valami ebéd és még egy ilyen termes dolog. Ezért is fogtuk magunkat és mivel éppen itt voltak még Levenduláék is, leköltöztünk kicsit a műhomokos környezetű medence mellé. A brekit jól szét meg össze is kentem, mert pont olyan smaciszínű, mint az apu, kapott kalapot is, meg egy csinos bikinit és egy napernyő alatt játszhatott lelkesen a kacsáival. Én meg mellette penciztem és napoztam. Hallgattuk azt is, milyen történeteket mesél nekünk a férjecske anyukája arról, hogy milyen baba is volt Lewy, amin jókat mosolyogtam, aztán délutánra anyáék programja miatt már el is illantak. Kettesben másztunk fel a hotelba, ahol még a jó idő miatt szépen berendeztem az erkélyünket. Van egy pici, sárga és felfújhatós medence, azt jól feltöltöttem langyos vízzel a brekinek és kapott úszópelust is. Abban csapkodott mellettem éppen, mikor meghallottam a Nyuszót. Mire belestem ő már elveszett a fürdőben, így csak kikaptam a pancsis lányt a vízből, betekertem a nyuszis törölközőjébe és még ő nevetgélve adta a nagy puszikat elindultunk a végző apu felé.
- Szerelmeteskeee - sipítottam kicsit, mikor kilépett, aztán jól oda is totyogtam elé a nagy puszimért, meg ugye az a picilánynak is jár.
- Minden rendben van? Elsiettél a puszi elől...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az erkélyen csücsikélve még jókat mosolyogtam azon, amiket ma Levendula mesélt nekünk még a pici lánykám meg leginkább minden élményen ezt tette. Nagyon élvezte a pancsikolást, én meg meg tudom érteni, mert oda meg vissza vagyok én is a legtöbbször. Nem akartam, hogy baja legyen, vigyáztunk is nagyon rá, de azért a vállacskáját és a pofiját lehet hogy megfogta kicsit a nap, de le nem égett. Lehet nem is tud, legalábbis anyáék ezzel nyugtattak, hogy ha apuci színű is, még lehet szerencséje, mint nekem. Mert ugye ami engem illet, olyan vagyok mint egy kakaóval nyakon öntött baba. Barna, kicsit fénylős a naptejtől és határozottan forró. Mondjuk Lewy a fehér, én az ét és akkor a brekinek a tejcsokinak kéne lenni, nem?
- Nagyon elfáradtál? - kérdeztem még a puszi közben, de már el is kezdett mesélni én meg nagyon figyeltem rá picit igazítva a brekikén, mert nyomta a pocim és az úgy nem volt kényelmes. Aztán meg is akadtam, amikor elkezdett valami szerelmesről beszélni, kicsit le is fagytam úgy babástól és mindenestől, amikor rá néztem.
- Ő téged akar elszeretni? - kérdeztem kicsit halkan jobban megölelgetve Klarat, aztán kisebb sóhajjal arrébb is mentem, hogy el tudjon lépni a fürdőajtóból, biztos nem kényelmes az ott. Meg nem tudom, csak muszáj voltam valamit. - Megint az a fura fiú, aki azt mondta a húgod vagyok? Az a terelő?
Lehet, hogy picit jobban belemászok egy-egy szavába néha, mint az normális, vagy hogy nem is szabadna így reagálni, de kinek tetszene, mikor az ő apuciját hirtelen más akarja a szerelmének. És még üldözi is vele. Arról nem beszélve, hogy észre se veszi a gyűrűjét, meg az ohanát se, aki itt van és támogatja. Mert mi azt csináljuk, mindig és mindenben, mert nagyon szeretjük.
- Ühhüm, vagyis inkább én, őt nem annyira mertük kiengedni, csak kacsázott a napernyő alatt, meg szuszizott is néha. Vicces volt, belefeküdt abba a nagyobb kacsába, tudod - mosolyodtam el kicsit, aztán inkább a szabadabb kezemmel a dereka felé nyúltam, hogy közel húzzam magunkhoz. Csak egy ölelést akartam, olyan nagyon finom és ohanásat.
- Pihenjünk a nappaliban? Nézhetünk mesét, vagy játszhatunk valamit, vagy békén is hagyhatunk ám... - nekem mondjuk lehet le kéne zuhiznom és átöltözni, meg a breki is jöhetne velem, de az igazán kis idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit húzogattam a szám csücsörítve jobbra meg balra, miközben ingatta a fejét és figyeltem őt nagyon, de végül úgy voltam vele, ha nagyon menne pihenni, akkor biztosan szólna, szóval csak a törcsit magunkhoz szorítottam a brekussal, hogy ne csepegjük szét a szobarészt. Ő még popsitól lefelé kicsit nedves volt, rá fért volna az átöltözés és a friss pelenka is, de egy pár pillanatig még pont ráért.
- Olyan kindermeglepetéses, van benne egy kisebb boojiboo - néztem le, majd a kezemben lévő lányka felé toltam az ajkaim, aki a kezecskéivel az arcomra fogva adott is nekem egy nagy és cuppanós puszit a számra. - Meg egy az ölemben is. Mi se szeretjük... - néztem le a padlóra egy pillanatra, nem volna azért kellemes, ha mégis csak úgy felszednék tőlünk, bárki is. Sikerült azért rákérdeznem, éppen ki az, aki szeretné, ha mi nem lennénk neki, vagy legalábbis nem ilyen közel vagy ohanában, a válasz viszont annyira most már nem volt meglepő. Az a kviddicses nagyon furcsi. Az előző meccs végén is ahelyett, hogy verekedett volna, mint minden normális terelő, a férjecske után toporogva magyarázott neki, meg mosolygált rá. Sőt, mesélte a Macskafogós őrzőjük, hogy még az öltöző felé is követte őket.
Azt hiszem mindenki vidámabban volt attól, hogy Klara lett a téma. Elmeséltem mi is történt ma vele, és a kis válla meg pofija színét leszámítva, ügyesen kikerültük a kísérletezést is a nappal. Lehet nem is olyan problémás, mint apu, de mindenki azt mondogatta, ezt ne is próbálgassam én meg senkinek nem szeretnék rosszat.
- Ööööh... igen, azt hiszem a rózsaszín bőröndben van, amíg megkeresed és összerakod, gyorsan keresünk tiszta pelust meg ruhát meg én lemosom magamról ezt a sok féééényt - néztem végig magamon, mert olyan csillogós voltam a kencitől. Ez amúgy vicces, nézegettem tükörben, jól mutatott, de csúszok is, mint a szappan, meg csak nem kéne bikiniben csücsülni egész késő délután és este. Közben már be is mentem a fürdőbe kihúzva a pelenkázós szekrényt, hogy a brekuska gyorsan meg is legyen. Letörölgettem a lábikóit is, kapott frisset mindenből meg egy csomó-csomó puszit, amikre nagy nevetések voltak a válaszok, aztán a fürdőajtóban letettem és a kezét fogva elsétáltunk apu irányába, ahol ő leült én meg elszaladtam lefürödni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én tényleg úgy szoktam magam érezni, mint az nagy kindertojás, ilyen speciális hercegnős kiadásban. Mint amelyiknek a sarka rózsaszín. Nálam is tudtuk, hogy bizony megint hercinős tojás vagyok, de pont ezt imádtuk. Mini breki meg a pici breki hamarosan négy talpin fognak majd velünk kalimpálni az ágyikóban a nagy családi délutáni szuszin. Szeretni fogom, nagyon. Jobban, mint az ilyen furi alakokat, továbbra se voltam oda a lányokért, akik csúnyákat szoktak nekem írogatni és jósolgatták, mikor fog Lewy nálam érdekesebbet találni. Nem szerettem, hogy ilyenkor nekem is mindig eszembe jut, hogy bizony találhatna, akkor is, ha nem szokás boojibookból cska úgy kiszeretni. Fura világban élünk, ahol a házasok is másik barátnőznek például. Én sem lennék most, ha nem történnének ilyenek.
- Rendben, és ne ijedj meg! Mármint...semmi, nem is biztos hogy oda tettem, de lehet igen. Nem tudom, de ne ijedj meg - mondogattam még kifelé a fürdőből, igazából csak Krisztus tudja, hogy mit pakoltam abba bele a tsum tsum seregen és a brekus játékain túl. Tudjátok, az, aki éppen nem lézeng a nagy fapluszjelen. Ezért meg a mami most nagyon csúnyán nézne rám, meg Levendula is, pedig szeretem mindkettejüket.
Közben a picilányom kapott friss pelust és csinoska ruhát, ez a kis szürkés szoknya pont elég, meleg van nagyon, ki is topogtunk vele mezítlábasan az apuhoz és egy nagy puszi után a buksijára én is visszasiettem. Be se csuktam az ajtót, otthon se szokásom mindig, talán kéne, nem tudom. Megnyitottam a zuhanyt és a bikinim a szennyeshez dobva gyorsan lemostam magamról a napozós kencit plusz a nap koszát. Aztán kerestem egy bugyit meg egy stitches felsőt, ami inkább top, főleg a pocimmal, ami rendesen kint van belőle, de pont elég lesz most. Mire kiértem, már a pindurka a tenyereit csapkodva kacagott valamin én meg csak lecsücsültem mögé a szőnyegre és eltártam a karjait, ha végzet apuval.
- Én is kapok szeretést? Csókot? - pillogtam Klarara, aki kicsit visszanézett az apucira, aztán el is indult kapaszkodva felém. Közben felpillantottam a szívecskére. - Megvan mind?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az a bőrönd nagyon furi, tegnap, mikor kinyitottam, kifutott belőle egy kisgyík, amire anya felsikoltott, a breki jól kinevette, Levendula meg rajzolgatta a keresztjét magára. Mindenesetre nem hagytam őket belenézni, biztos, hogy nem tudtak volna mindennek őszintén örülni. Hoztam például a lenyalós új testápolónkat is, nekem az tetszik, és apunak is jót tesz, mert a leégésre pont nagyon baba. Meg finom. Azt hiszem ez most vaníliás, mert azzal akartam kezdeni, és az egyik első íz volt, amit felírtam.
- Ne dobáld magad, nyuszó, nem tesz jót a hátadnak - kiabáltam ki, a hangomra pedig a törpinek is beszélhetnékje támadt. Én csak nagyokat bólintottam meg helyeseltem a meséjére, mert érdekelt, úgy is, hogy nem igazán értem mit akar. Mondjuk én tudok beszélni, de engem se szoktak érteni, a lelkesedésüket viszont szeretem, vagyis Lewyét, más nem szokott az lenni. Meg nem is igen hatna meg.
Még ők építkeztek a szobában én is túlestem a zuhanyon és út közben felkaptam a szekrényről azt a bizonyos testápolót, hogy aztán lecsücsikéljek és várjam Klarat, hogy nekem is jár-e az a nagy szeretet.
- Aaaz mind is megvan mindjárt - vigyorodtam el, ahogy a kezeim közé zártam a picilányt nagy cuppanóst kapva tőle a számra, meg kicsit nyálasat az arcomra utána. Olyan édes volt, még nem annyira volt mindig képben, hova is tegye a kezecskéit, ha ölelés, inkább jött, hogy őt szeressem. Én meg nagyon is szoktam ezt. Utána elengedtem és segítettem neki lecsücsülni, hogy a plüsnyuszikkal kezdjen játszogatni.
- Igen? Mert okos mint az apuci - mosolyogtam rájuk, aztán feltérdelve közelebb csúsztam az asztalhoz, hogy jobban megnézzem a szívecskék a helyükön vannak-e.
- Bekenjelek majd? Megint olyan... paradicsomos a vállad...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert szerinted az lesz? - kérdeztem egészen elhalkulva a fürdőben végül. Képes voltam néha nem túl átgondoltan és nem is illendően kérdezni, de eléggé nem értettem ezt a hangot. Mármint tudom, mennyire nyünny a szülinaptól elkezdve minden, és hogy nem normális dolgokat művel a válla vagy a háta. De ez nem a kor kérdése, csak a kviddics. Fura dolgokra képes a sport az ember életében, nekem nem kell bemutatni. Csak három évet balettoztam egyhuzamban, napi rendszerességgel, ennek pedig jó sok éve, mégis könnyedén, nagy pocival is a nyakamba tudtam emelni a saját lábikóm, még csak meg se kottyant. Bemelegítenem se kell ezekhez és nem ez az egyetlen, amire képes vagyok, azt hiszem kicsit lazák az izületem, vagy mit mondott egyszer a doktornéni. A csuklóm meg a bokám kattoggál is néha, de én már tök megszoktam, néha észre sem veszem, csak megtörténik. Ahogy ácsorogtam a víz alatt, még úgy is hallottam a kislány hangjait, bár nem igen tudtam megfejteni, mi történik. Bár a nevetős dolog lehetett az is, hogy valami nagyon vicceset meséltek neki. Biiiiztos nem attól van, hogy esetleg eltanulta tőlem, hogy apu öregezésére nagyon nevetni szoktam, nem, ez tuti nem valós.
Közben belebújtam ebbe a minimál setbe, de meleg van, most vennék nagykabátot? Meg az egyik csíkos és hosszú zoknim is kézbe fogtam a testápoló mellé, hogy miután leültem és szétszerettem a pici csodabrekink, fel is húzzam. Még ment egyedül, pedig volt olyan, mikor Klara volt odabent, hogy már ez is úgy sikerült, hogy utána kellett szuszognom egy fél órát.
- Pedig így van, igaz, pici szerelem? - fogtam meg a kis kacsókat, ahogy állt előttem a kis pár fogas vigyorával, aztán fogta a nyulait és félrevonult. Én belebújtam a zoknikba, mielőtt feltérdelve apu felé csúsztam volna.
- Deee, nagyon csinos, de nem tűnik olyannak, mai jól is esik - tettem rá óvatosan a kezem a vállára, ami rettenetesen forró volt, hát meg van égve, de semmi meglepetés. Mikor a rózsaszín víznél voltunk, pedig nem a legnagyobb melegbe és nyárba mentünk, még ott is sikerült neki.
- Igazából már négy van, múltkor küldtek egy újat ajándékba, egy fiúnyuszit - gondolkodtam el, aztán benéztem a kanapé meg az asztal alá, meg is lettek innen és onnan, nagy öröm is volt neki. - Hogyan szeretnéd, előbb a kenci, vagy kezdjük el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Száztíz? Akkor az olyan kilenc, nyolc, hét, hat… - számolgattam visszafelé, én hány éves leszek, de folyton belezavarodtam. Nem vagyok túl penge ezekben, de az biztos, hogy már nekem is meglesz a háromjegyű, szóval nem kellene egyedül hátfájósan keresnie a jó pózt a kanapén, miközben bekapcsoljuk a Lilo és Stitchet. Mert így lesz, ebben biztos vagyok. Akkor már neki is nagyon sok ideje lesz és végig tudjuk csücsülni… vagy feküdni, ha az fáj az egész nagy sorozatot is. Meg jöhetnek a brekik is, mind is, biztos lesz még, aki annyira nem olyan nagy, hogy ne akarjon velünk mozizni. Vagy breki brekik. Ez túúúl messze van, és egyre bonyolultabb.
- A legeslegaranyosabb csoda - vigyorogtam rájuk, mielőtt kényelembe helyeztem volna magam megoldva a nyúlproblémáit is a kicsikének. Néha elszökdöstek, de mivel se hangjuk, se semmi, idő volt meglelni, viszont azért a csillogó szempárért és tapsikolós, visongós örömért mindent megért. Bár ugyan ez szokott lenni, mikor elővesszük a smacis vagy a kacsás kiskönyvet.
- Nem hangzik fincsin - ingattam meg a fejem, aztán egész óvatosan hajoltam a vállához egy kis puszi erejéig, de az ajkaimmal is elég jól éreztem, mennyire forró szegény. Nem lehetett valami jó. Nekem is melegebb volt, meg még a brekinek is a bőre, de mi nem festettünk úgy, mint a főtt paradicsom.
- Iiigen, az apuci nyuszi biztos eddig dolgozott - közöltem széles vigyorral, hogy aztán közelebb is csússzak már zoknisan és testápolóval felszerelkezve. Bólintottam párat, hogy aztán feltérdelve helyezkedjek mellé, majd kicsit mögé, onnan figyelve a tornyot, mielőtt pici pöttyöket nyomtam volna a vaníliás csodából a bőrére, aztán lassan elsimizgettem a tenyeremmel. Most neki is pont olyan illata lett, mint nekem szokott.
- Ugye? Én is szeretem, kényelmes zoookni. A kockákat is megsütötted? - hajoltam kicsit az arca felé a számra harapva, nem mintha azt ne tudná bekenni egyedül, ha igen, de én csak tökre szívesen segítek. Nem tartott sokáig ez sem, óvatosabb voltam a vállainál és a felkarjánál, aztán még egy nagy puszit is adtam az arcára, mielőtt visszapattintottam a tubus tetejét és elkenegettem a kezeimmel a tenyeremen maradt maradékot.
- Szeretnél kezdeni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyban nézegettem az ujjaim, aztán a férjecskét, aztán megint a kezem, végül csak fújtam egy nagyok. Jó az annyinak, nem is volt olyan fontos. Túl nagy szám ez már, addigra úgyse tudnék számolni, akkor se, ha most igen, akkor minek erőlködjek. A meséhez meg a DVD lejátszóhoz kell érteni, nem ehhez. Bár nem tudom, hogy akkor min lehet majd nézni, de kár lenne a sok CD-ért, tök nagy gyűjteményünk van! És előbb a brekikkel, majd a brekik brekijeivel is meg lehet mindet nézni. Meg majd azoknak is biztos lesz brekije, igazából a százonsok évesen Klara már 80 lesz, asszem, vagy olyasmi, de olyan nagyon nagy korban lesz. Simán lehet, hogy neki is van ugye brekije és annak is brekije, az meg nekünk már nagyon breki brekiének a brekije. Annyira elgondolkodtam, észre se vettem mennyire koncentrálok magam elé.
- Tessék? Ja nyuszi, hát ő, azt hiszem mielőtt eljöttünk pont - próbáltam felidézni az időpontot. Nem vagyok olyan jó ezekben, tökre egybe folynak már a napok, főleg ilyenkor, mikor csak úgy vagyunk, Lewy meg nagyon kviddicsezik, az anyuék meg úgy csinálnak, mintha rám is vigyázni kéne. Csak van egy brekim, meg egy a hasamba. Nem vagyok lehetetlen! Nyomtam közben egy puszit a pofijára, aztán szépen kenegettem a testápolót jól meg is szagizva. Fini.
- Lehet, olyan igazi apukás. Sőt, azt hiszem van neki ilyen izéje, csak levettem, mert anyáék azt mondták rossz a brekinek, megeszi, azt meg nem akarom - magyaráztam nagy hévvel, de csak kimaradt a lényeg. Márhogy szemüveges a nyuszi.
- Úúúúú, kenjük be? Nekem is segített Klara a naptejjel, ügyes ám! - vinnyogtam egész vékonyka hangon, aztán mikor elfeküdt, szétdobtam a lábaim és előre hajolva közelítettem fölé egy puszit adva a mellkasára. A pocimra csúszott közben a kezem, nem akartam én megnyomorgatni a minikénket odabent, de nem szokott panaszkodni. - Kicsi szerelem, segítesz? - szólongattam Klarat, aztán még két ismétlés után fel is nézett nevetve és odamászott mellém. Nyomtam egy picit a kezére, aztán az apura is, és mutattam mit csináljon. Ő inkább csak tapicskolt az apun, de aranyos volt.
- Jó, akkor még a mini befejezi, én kezdek - kentem el a kezemen, ami rajtam maradt vaníliás krém, aztán felülről a negyedik hármas közepét kitoltam óvatosan. Az volt rajta, hogy szeretem az illatod, el is vigyorodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit talán jobban beletört a buksim a számolgatásba, mint kellett volna, de annyira nem is zavart az egész. Mármint kinek kell a számolás? Bőven elég, ha meg tudom mondani van-e elég zoknija a brekinek, vagy összesen hány babunk van, esetleg még azt, hogy mennyi kockája van Lewynek, semmi más nem olyan fontos. Jól megéltem annyi számmal, amennyivel kellett.
- Nem értél rá, kibontottuk mi, de nem volt nagy csomag, ebben nekünk nem jött semmi, csak a nyuszi meg egy levél. De az anyukád segített megérteni, amit nem tudtam benne szót - mondtam még bólogatva is kicsit, ahogy visszaemlékeztem. Írták, hogy örülnek, hogy szeretjük a varrt nyuszókat, meg azt köszönik, hogy meg is mutattuk a neten mennyire és milyen szép meg aranyos a mi brekink. Szóval csak rendesek voltak. Ja meg próbálták megérdeklődni mi lesz az új pindurka neve. Gondolom valami ajándékhoz, de mivel ezt én se tudom, ha akarnék se menne a válaszadás.
- Izéje, tudod, a szemén - magyaráztam, még kenegetve őt, közben kicsit én is elvesztettem a fonalat, még eszembe nem jutott a szó, akkor meg az arcába hajoltam kicsit átkarolva őt, nem érdekelt a nedves testápolós háta, nem árt az senkinek. - Szemüvege!
Lelkes vinnyogással tapsikoltam párat, amire a törpilla is felnézett és hozzám hasonlóan visított bele a beszélgetésünkbe, aztán kezdett beszélni is, amit annyira nem értettünk, de biztos fontos volt, szóval csak bólogatva nyújtottam felé a kezem, így feltérdelt és aput végigtapizva térden mellé csúszott majd a sarkaira ült, mint én és úgy tapicskolt, nagyon édes volt, voltak. Szerettem ezt, boldogság és ohana. Kicsit simiztem a pocim, mert nem élte odabent a lakó a nagy hajolgatást ide vagy oda, de végül húztam egy fakockácskát.
- Akkor én fogok nyerni - vigyorogtam rá szélesen, mielőtt jobban megnéztem volna, amit kihúztam - Szeretem az illatod - tartottam felé, aztán az asztalra tettem és segítettem túljutni rajtam a brekikének, de még előtte csücsörítettem felé egy pusziért, ő meg a tenyereit az arcomhoz emelte és adott is. Még mutogattam neki kicsit a pocimra, mert hát ott a brekitesó, rá is tette a mancsocskáját, de a nyuszii lefoglalták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Megdicsérték a brekit, meg mondták milyen aranyosak a képeink, amiket a nyuszikkal kitettünk. És… kérdeztek, de nem tudtam válaszolni, így félretettük - vontam meg párszor a vállam kicsit érdektelenül. Nem annyira tartottam fontosnak, jó, igazából teljesen elfelejtettem, és ha most nem jön szóba, lehet eszembe sem jut. De ezt megtartottam inkább magamnak, úgy, ahogy Klara minden plüssöcskét. Halmozta őket, mióta mozgásban van. A szoba különböző pontjairól egy nagy kupacba szokta hordani mind, aztán bemászik közéjük és egész nap, mikor nincs szuszi idő vagy evés, elgügyög nekik. Az egyik nyulat rá szokta ültetni a járáshoz való tologatósára és úgy mennek együtt.
- Az a… az - segítettem ki magunkat még inkább, aztán csak eszembe jutott, és meg is világosodtunk. Aranyos, csak eléggé a nyúlhoz van méretezve, és ilyen szétszedhetős anyáék szerint, nem kéne, hogy bármit lenyeljen belőle a breki. Bár múltkor jó csúnyán néztek rám, mikor megkérdeztem, akkor minek vettek neki gombos szoknyát. Arról is leeshet és hamm, megeheti. Nem a nyuszi a fő veszély itt.
Miközben mindenki fel és meg is világosodott, megjött a felmentőseregem, és a testápolózás végét nagy örömmel segített… hát… elszórakozni, leginkább, de azt iszonyú édesen. Nem tudtam nem végig a pici mancsokat és a lelkes vigyort nézni magammal szemben, aztán mikor végeztünk elkenegettem a karomon a maradékot, majd a combomon még meghúzogattam a tenyerem, mielőtt a fakockákhoz nyúltam volna.
- Nem csináltam semmit se nem - emeltem fel a kezeimet, amivel csúszott a póló is, szóval a pocinak a takarása az végleg felmondta a szolgálatot. Azért ilyen minitopnak még elmegy, minden mást majdnem jól és maradéktalanul takar. - Teeee.
A kezem a pici, vékonyszálú és növögető hajacskába csúszott magam előtt, aki a simításra fel is nézett rám, aztán a nyuszit a hasamnak nyomva elfordult és nekidőlt. Ő még így is kényelmesnek találta az ölemben való fekvést, vagy lehet pont ezért. Kicsit azért reméltem, hogy ő is tudja, hogy a legjobb pajtija csücsül odabent és jön hozzá hamarosan nagyokat játszani. Meg hogy majd szeretik egymást, ahogy én őket.
- Mert csinik - haraptam be az alsó ajkam, aztán a ballommal a pindurka egyik nyusziját táncoltattam a combomon, ahogy térdelve széttoltam a lábikóim két oldalra. Örült is, nem picit, aztán az én köröm jött szóval kicsit kinyújtóztam, hogy az alsóbb sorok egyikéből, oldalról lassan kihúzzak egyet, kicsit azért megingott a dolog.
- Ha kívánhatnék neked… - gondolkodtam el, aztán lefelé néztem a csodácskákra, majd vissza a drágára és csak kicsit elpirulva a számat rágcsiztam. - Ide túl sok minden jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem éreztem magam jól most már, és nem azért, mert olyan brekijövősen fájna a derekam és a hasam alja, meg a világ is, hanem mert nem történt semmi. Nem szeretem a kórházat, büdi, nyomasztó, félek benne és rossz érzéseket is hoz elő. Néha elbóbiskoltam, de nem volt sehogy jó a fekvés, kényelmetlen volt és rossz, hogy majdnem egész nap egyedül fekhettem, mert amíg nincs kint a breki, nem mehetünk a rendes szobába, ahol az apucinak is van ágy. Már annyira bele voltam keseredve az egészbe, hogy a kacsómba csepegő infúziót számolgattam, ahogy Klara mellettem csücsült az ágyon és firkálta a kis lényt, amit rajzoltam neki. Még tanítgattam, hogy fogja a ceruzát, de most nem bántottam, csinálja csak, ahogy szeretné. Az apu elment boltba mi meg kettecskén vártuk, hátha most megjön a tesó. De nem. Volt éjjel egy kis probléma, amiről utólag kiderült, hogy csak a tökfőzeléktől morgott a hasam, meg nagyon rugdosott a pici, de ki nem indult el. Anyáék is aggódtak, Lewy szenvedett, én meg nem éreztem valami jól magam, hogy lehet miattam nem történik semmi, pedig semmi olyat nem ettem, ittam vagy csináltam, amit ne lehetne.
Olyan nagyon sokat nem maradtam magamra, mert a férjecske leszaladt, anyáék meg pár percre rá fel. A szerelmetesemé Klarat csomagolta össze, az enyém meg befonta a hajam még mielőtt elindultak volna sétálni a brekilányommal. Ekkor húztam elő a színezőm és ékeltem ki a hátam párnákkal.
- De ettől legalább nem pánikol be a fél kórház, hogy akkor most jön a breki, mint a főzeléktől - motyogtam neki, aztán inkább magamhoz húztam a dobozt és a műanyag kanalat is. Akartam valami édeset enni, meg ettől mi baj lehet. Úgyis tök meleg van, ha nem itt lennénk és nem kérték volna külön, hogy legyen pizsim, azt is leráncigáltam volna már félig. - Most olyan nyugi van, nem csinál semmit - vontam meg kicsit szomorkásan a vállam. Pár órája nem rugizott vagy mozgott, úgy legalábbis, hogy érezzem. De más se történt, nem éreztem olyat, mint Klaranál.
- Azt mondta a TV-zős néni, hogy jön egy óra múlva megint. Nem maradtál le semmiről, ha így haladunk, kiderül, hogy olyan, mint én, és ki se jön, még nem érzi jónak - mosolyodtam el egész picit, mert én se tenném. Sose szerettem sehova menni csak úgy. - Nem vagy álmos? Mármint, alhatsz nyugodtan... úgyis szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A minibb brekiről. Mikor jön meg hogy fogjuk hívni, vagy hát anyukád szerint ez volt benne, de olyan hosszan írtak meg kedvesen - gondolkodtam el picit. Lehet tényleg csak ez érdekelte őket, és nekem nem tűnt fel még anyáék nem fejtették meg, ettől még hagytam úgy, ahogy volt, szépen a szekrényre téve, ahol meglesz majd úgyis, ha hazamegyünk. Addig nem olyan fontos se az, se semmi más levélke. Igazából már egész sokat megértettem, leginkább a szavakat és abból ki tudtam találni a mondatot, még ha egy-egy ismeretlenebb is volt. Mondjuk a válaszolás már nem volt ilyen kezemre álló, nem mindig volt jó a sorrendem, vagy rossz szó jutott eszembe, ilyeneket nem is szoktam megcsinálni a férjecske nélkül. Mikor a boltba beszélni kell, akkor meg nem zavarja se  a néniket, se a bácsikat, hogy ezt-azt nem jól mondok, segítenek.
- De most tényleg nem is - biggyedt le az ajkam, egészen le is ejtve a fejem a pocim meg a földet nézegetve, bár utóbbiból igen takart kilátásra volt részem. Ott volt a kisszerelmem, aki végigtaperolt, aztán nyálasan odanyomta a nyelvét is a hasamhoz, azt hiszem ez egy puszi akart lenni, amire meg is simogattam a szép kis fejét, mielőtt hagytam volna a nyuszikba feledkezni.
- Nem segítesz… - ingattam a fejem kicsit eltanácstalanodva. - Szóval… én mindent… boldogságot, nagyobb ohanát, meg még nagyobbat, meg brekiket, meg sok nyerést… nem tudom mit a legjobban. Talán a boldogságot, az mindennel jár - piszkálgattam kicsit a kockát a kezemben, aztán a másik mellé tettem az asztalra és felé csúszva a vállának döntöttem a buksim egy pillanatra, aztán hagytam húzni.
- Semmit se nem? - kérdeztem vissza, ahogy a tornyot méregetve, kettővel az övé alatt kihúztam a bal szélsőt. Illetve elkezdtem, mert olyan instabil volt, az az alsó nem segített sokat, de na. - A legszebb emlékem rólad… - kezdtem bele, aztán csak a számra harapva fogtam mindkét kezemmel a kis darabot, és meredtem rá, majd a férjecskére és a brekire felváltva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gondoltam, hogy nem pár perc lesz, mire a drága végez a boltban. Lehetett volna nagy sor, nem csak nagyon lassú néni, meg hát itthon vagyunk, bárki megállíthatja egy képért vagy hasonló. Általában, ha kiteszi a lábikóit az utcára, ha vele is vagyunk megesik. Olyankor ki kell várnunk még elül a sikítós lánylelkesedés. Nem szeretem, tudom, hogy a brekik se, mert a mi apucink, nem kell rajta csüngeni másnak.
- Majd nem lesz unalmas, mikor itt nagyon kell segíteni, nem is értem őket - ingattam a fejem, mert én kicsit sem tudtam úgy látni ezt a helyzetet. Én is szerettem volna, ha már történik valami, meg közben nem is. Azért hiába volt már egyszer alkalmam ezen túlesni, nem egy olyan érzés lesz, amit vissza szeretne várni bárki. Én sem. Tudom mennyire fogok félni, és sírni meg csak nem. Kicsit talán ideges voltam ettől, ilyenkor mindig olyan mereven csücsültem és éreztem, hogy fezsül még a hasam is. - Meeeglátjuk, túl jó - dugtam ki a nyelvem, ahogy kibontottam a dobozt és a málnás csodába nyomtam a kanalam. Pont eléggé kiolvadt, mire ideért vele, hogy szépen lehessen enni.
Tisztában voltam vele, hogy nem túl jó, kellene rendes hami, de igazándiból a jégkrém is csak pici falatonként tudott lecsúszni a torkomon, nem voltam éhes, tegnap sem. A reggelit is ott hagytam, az ebéd se járt jobban, bár az nem is nézett ki valami jól, de azért igyekszem. Közben kitaperoltam a tojást is az ágyban.
- Azt mondta meghallgatjuk hogyan dobog a szíve, nem-e akar kijönni, meg megnézzük hogyan fekszik. Hát gondolom kényelmesen, ha nem jön - emeltem fel a kanalat billegtetve a fejem. Nem igazán értettem ez mire jó, de én nem voltam doktornéni, ő ért hozzá. - Hát, ez a bácsi, aki legutóbb bejött, mert nem volt a mi nénink, tényleg csúnya volt. Meg morcos is.
Nem szerettem rosszakat mondani, most is suttogósra fogtam, pedig zárt ajtó mögött voltunk. Összefogtam a színezőm meg a ceruzáim és letettem az asztalra, aztán a kacsóimon megtámaszkodva elcsúsztam a helyem széle felé szorongatva a tojásom.
- Nem akarsz idejönni? Csak egy kicsit. Nem mondom meg a megtiltós néninek, ígérem - mert ugye ilyen is volt. Nem volt oda érte, hogy Klara bemászik az ágyneműmbe, vagy hogy itt csücsül velem a férjecske, azt mondta ez nem az a szoba. De én így nem érzem jól magam. Egyedül vagyok, mióta bejöttünk. Vagyis van fagyim, de az nem ugyan az. Inkább kanalaztam még egyet belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát, megnézzük mennyi kell nekem, meg a pindurlánynak, te csak utána jössz a sorban - bólintottam nagyokat, hogy igazoljam is magam. Nem mintha annyira éltünk volna bármit a napokban. Valahogy megint olyan kevésbé evős időszaknak látszott, pedig most rosszul sem voltam. Azért ha kicsi kanalakkal is, de belekezdtem a málnás csodába, még kicsit tátva is hagyva a szám egy nagyobb kanálnyi után, ahogy a kezemmel csapkodtam, hogy uh, ez hideg, lefagy a szám meg minden. Pont ezért a megjegyzéséről le is maradtam kicsit, de talán nem volt akkora baj. Tudom, hogy nincs oda a tényért, ha valami nem klappol, de szerintem csak a várakozás. Izgultam, olyan jó lett volna már két brekizni és túl lenni azon, ami még el sem kezdődött.
- Én nem akartam a bácsit megsérteni, de se kedvesnek, se olyan szimpatikusnak nem tűnt. A pizsim láttán is csak elfintorodott. Azt mondták szabad sajátot, most mi a baj vele? - Lehet, hogy nem túl jó méret, a pocim alja is kint van még egyelőre belőle, de szeretem, megnyugtat és Angeles. Miért kéne a csúnya, lehangoló kórházbavaló fehéret felvennem? De most nem volt morci bácsi, még egy ideig ultrahangozós néni se, csak mi ketten, olyan pihenős pár óra, de unalmas volt nagyon. Nem élveztem a fekvést, pláne egyedül. De sétálni is csak kétszer mehettem eddig. Azt hiszem részben ezért is ficeregtem arrébb, aztán a tojásom meg a fagyit is szorongatva néztem a helyre meg rá nagyon elszontyolodva.
- Én nem akarok rosszat - akkor sem, ha ez nem jó. Nem értettem, milyen dolga nem könnyű, azt hiszem nem rontottam el semmit, de azt tudtam, hogy nem volt túl szerelmetes meg apucizós ez az elmúlt két nap. Nem szerettem. - Csak egy picit, mondjuk kettőre... vagy kettő és félre... - mondtam fél szemmel hunyorítva, ahogy próbáltam kicsit többet adni ahhoz az egyhez, aztán csak néztem a lábaira, meg arra, ahogy csak éppen csücsül ott, pedig neki is lenne háttámasz mert ott vannak a párnák, és elférne a lába is.
- Nem tudom - vonogattam kicsit a vállam, aztán lenyelve a fagyifalatom a minivödröt a lábaimra tettem. Nem zavart, hogy vizes leszek, majd megszárad és inkább elkezdtem kibontani a tojásom felé nézegetve, hogy most tényleg csak ilyen félcsücsülés lesz-e. Vagy hiába is várok bármit. - Nem fogsz idefeküdni mellém, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyokat bólogattam arra, hogy erre később visszatérünk, szerintem ők is örülni fognak a levélnek, meg mégis csak jobb, ha Lewy mondja meg, mit is írjunk bele. Én amúgy se vagyok túl jó még a saját nyelvemen sem az ilyenekben. Sokszor meg sem értenek, nem még majd egy másikon. Nem volt egyszerű az élet soha. De nekik kell, ők rendesek, meg a rucis shop is, a nyuszis pulcsikkal, amikben szurkoltunk is nagyon szuperek, szeretem őket, családi ruha.
- Akkor miért mondasz ilyeneket - meredtem rá nagy szemekkel, ahogy felemelte kicsit a buksimat, de azért az a csókocska jól esett, el is mosolyodtam a végére, bár nem voltam elégedett, hogy csalónak néz. Én sose nem szoktam. Jó, egyszer talán tavaly, jengázás közben, még nem figyelt megigazgattam a tornyot két kör között, hogy ne essen szét, de akkor se én nyertem, így tulajdonképpen nem történt semmi, nem?
Nehéz volt a kívánós kérdés, kicsit meg is szenvedtem vele, de aztán csak összefűztem a kezem magam előtt elnyújtva és a fejem is kicsit oldalra biccentettem, mikor végül meg lettem dicsérve, hogy azért csak ment. Nem volt zökkenőmentes, de csak kint volt az a válasz. Ezzel meg persze át is adtam a stafétát mindaddig, még megint nem húztam. Klaracskának segítettem arrébb húzni a nyulait, és kettőt karolva feküdt a lábikóim közé, én meg csak simizgettem őt végül félkézzel, ahogy a másikban a friss problémám szorongattam.
- Uhf - szaladt ki a sóhajjal a hang, aztán kissé tanácstalanul motyogtam érthetetlenül magam elé. - Nem tudom, hogy a leglegleg melyik lenne, de az egyik kedvenc legszebbem, aaaaaz... mikor kiderült, hogy Klara picilány lesz - mert örült. Nagyon, én is, de ő meg pláne. Akkor már beszélgettük, hogy szeretné, ha nem kék zoknis lenne, és ott.. hát még a szeme is izzadt meg ilyesmi. Meg úgy előtte meg utána is szeretem minden emlékünk persze.
- Te jössz, apuuu - vigyorogtam rá, aztán csendesen vártam, hova tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy igen óvatlan férfi nekiütközött a babakocsinak, amire elég ijedten néztem, a brekim meg nagy szemekkel hajolt ki, hogy ki kopogott. Azt hiszem ő valami ilyesminek érzékelte, de legalább pont nem rágcsizott és nem nyelhet félre. Akkor biztos nem lennék boldog. Nem szeretem a kapkodást és azt, mikor nem tudnak viselkedni. Én se vagyok olyan jó mindig, múltkor kicsit ügyetlenül halásztam le a felső polcról a mézet és lelöktem a cicimmel egy dobozos lekvárt. Még jó, hogy nem tört el. DE miért teszik magasra, amit nem csak jetik vesznek?
- Nem hozzánk jött a bácsi - néztem a pindúrra, miközben kicsit kihúztam az epret a szájából. Az enyémbe is tökre beférnek egészben, több is, de ezzel neki még nem illene versenyezni, sőt, jobb is ha nem. Közben megjött a néni és elhúztam tőle a pingvines és a kacsás könyvet is és a babakocsit elfordítva lapozgattam beléjük. Az egyik hiába volt lengyel, még nekem is majdnem jól érthető volt, a másikat meg majd az apu olvassa nekünk meg meséli és minden jó lesz.
Valahol éppen két pingvin nézésébe fagytam bele a felismerésbe és a könyveket szorongatva félreálltunk Klaraval én meg oldalról pár lépést közelebb araszoltam az integetőhöz. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy nem tévedek.
- Úúú, tökre nem is tudtam, hogy te jársz ide. Vagyis… - néztem körbe a vele szemben álló sorra, akik rám csúnyán néztek, amiért hátulról idejöttem és tökre nem is jó nyelven beszélgetek szerintük. Még nem állt össze nekem a kép, miért is van itt, azt hiszem sose voltam gyors. - Miért színezel a könyvekbe?
Kissé tanácstalanul méregettem, amik előtte hevertek kinyitva, se ismerős nevet, vagy éppen feliratot nem láttam bennük. Meg általában mérgesek, ha idegenek firkálnak abba, ami az övüké, ezek az arcok meg - kivéve most - elég vidámak voltak. Még az a csinosan kiöltözött néni is, aki levelet adott éppen neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De azért hagyunk ám biztos - tettem még hozzá, ahogy kicsit nyalogattam a hideg kanalat. Ehhez legalább nem fagy oda az ember nyelve, mint más dolgokhoz tud. Nem lehet kellemes. Egyik évben, mikor még együtt táncoltunk Keve egy téli edzőtáborban megnyalogatta azt a fémkorlátot, ami ilyen kapaszkodó volt az ebédlőbe menet. Ő majdnem ott maradt! Akkor vicces volt, de utólag elég rossz lett volna és sírás, ha nem lesz jó a vége.
- Miért nem? Nekem fontos - mondtam kicsit a fagyimba fordulva, ami elég közel volt, lévén tartani se kellett, elég volt a pocimra tenni. Mondjuk lehet nem kéne hűteni a picilánykát, de eddig sose panaszkodott a fagyik miatt. Volt már itt hideg pedig! A bácsi említése ettől még nem tett boldoggá, tudom, hogy estére már itt lesz a néni, aki az előző brekit segítette megszülni, de ha addig kezdődik meg csak ő marad. Én meg ettől is tartottam. Rossz érzésem volt tőle és éreztem azt a kellemetlen szúrást az oldalamban. Inkább csak simizgettem a tojást tartogató kézfejemmel a hasamat, hátha legalább választ kapunk mi újság van vele. Már mindenki várta, de ő tényleg nagyon kis kényelmes. Nem úgy, mint ez az ágy egyedül.
- Nem kellene neki szólnunk, hogy tényleg kijöhetne már? - néztem a szívecskére, aztán vissza a pocimra két falat fagyi között, mielőtt letettem volna azt inkább a szekrényre. Éreztem a pici talpakat - vagy mancsokat - amire el is mosolyodtam és apuci keze után nyúltam ha hagyta, hogy odahúzzam.
- Én nem fogom, senkineksenem - ingattam meg a fejemet, aztán picit kitoltam a popsim, így befelé dőltem valamennyire felé, pont a vállának tudtam dönteni a fejem meg átkarolni a kezét. Félbe is hagytam addig a tojásbontást. - Kicsit azért félek...