Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rosszallóan méregettem kicsit a feltartott kezeit, de aztán hamar elengedtem a dolgot. Sejtettem, hogy nem akar rosszat, de azért elég furin nézegetett rám, nem is értem mi baja van néha. Vagy csak megint elkalandoztam, mindenesetre legalább a dínók neki is tetszenek, mert ezek szerint nem fog sikítófrászt kapni, ha hazaértünk és meglátja, hogy a fürdőben a mosdókagylóban benne volt a dugó, és a belecsorgatott vízben hagytam pár tabit, csak mert mire hazaérünk kész lesz. Meg amúgy sem tudtam milyen kedvem lesz a végére, a fogorvos után is mindig két napig csak ülnék a szekrény aljában. Ezek meg jó kedvet hoznak. Legalább valami, ugyebár.
- Szerintem cuki is vagy, meg a puha helyett volt jégkockád is. Meg kólás, ami fontos és finom, csak ugye nem szabad inni - még bólogattam is magamban mindenhez, amit szépen elmondtam. Elvigyorodtam, pontosan emlékeztem mikor is mondtam előre, illetve második elsőre a társaságában a szót. Így utólag belegondolva, lehetett volna furi a közös kedvenc már akkor is. Közben én nézelődtem odafent vidáman, meg az arcát is simiztem, ami csak akkor maradt abba, mikor az egyik tenyeremmel a hajába tapiztam, még a másikkal mutogattam merre is vannak a fehérkék, és hogy jó lenne arra állni. Mondjuk. Talán.
- Az nekem is van, a nagyik menők. Bár szerintem ő nem szeret nyakiban lenni, vagy sose vitta a papa, lehet neki is azt mondta sózsák - gondolkodtam el pár pillanatra ezen, annyira, hogy már csak a szeretlek zökkentett ki.
- Én is téged, nagyon. Meg Voltot is, még ha haragszik esetleg tovább egy kicsit, meg… a kisbrekit is - beharaptam az ajkam, tudom, hogy nem hangzott szépen, hogy mindig csak feltételesen emlegettem. De valahogy, ha így kimondom, nagyon rossz lenne, ha aztán a doktorbácsi meg mást mondana. Kicsit rá is tapasztottam a kezem újra a pofijára, a hüvelykujjammal megsimizve őt úgy nézelődtem ki magam. - Ühm, életke, ha leszálltam, akkor megihatom a szőlőset is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Erősen ráztam a buksim, mert nem volt itt szó semmiféle bosszúról. Az, hogy a gólyánk útra kelt, nem csak rajta múlt, másfelől meg, nem hiszem, hogy bármi ilyen szándékos dolog kitalálásában jeleskednék. Azért elvigyorodtam végül és összefontam kicsit magam előtt a karjaim.
- Talán zavarnak az új lakótársaid? Most, ha nem tudnám, hogy fáj még én is rád feküdnék, hogy ne is tudj mozdulni! Tuti Volt is bírná a kicsi a rakást - vigyorogtam rá, hogy aztán még kicsit pakoljam a csipetcsapatot jobbra is és balra is. Össze-vissza remegtette a kockákat, a brekiim meg lassan lettek öngyilkosok, mehettem, mint a mentőcsapat romot eltakarítani. Közben igyekeztem észrevétlenül még egy békát meghamizni a pocijáról, és csak aztán hagytam őket szépen és nyugalomban elfekve.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. Ebből mindből tudom, hogy mennyire szeretsz, ettől még nem kezdtem volna ezzel, a nagy dolgokat sosem kérem csak úgy, nem is szoktam… - nagyjából sehogy. Nem akartam megint butának tűnni, tudom, hogy néha nem ugyanazt gondoljuk, és hogy lehet kicsit jobban elhihetném, amim van, az már az enyém, nem másé és tényleg mennyire jó dolgom van. Akkor is ha nem nagyon, de picit még mindig ott vannak azok az örök mumusok. - Nagyon szeretlek, meg tudom, hogy te is engem, ezért lehetne kis breki a pocimban is.
Mondtam végül kicsit halkabban még feltápászkodtam és közelebb másztam, hogy egy csókkal foglaljam le kis ideig. A megjegyzésére kicsit bandzsán meredtem rá fölötte hajolva, aztán igyekezve nem lefejelni őt néztem magunk közt lefelé, aztán pedig vissza rá vigyorogva.
- Nem értem mire gondolsz - hajoltam közelebb, hogy összeérintsem a nóziinkat, aztán kisvártatva visszafordultam simán mellé, hogy oldalt fekve, a kezemmel megtámasztva a fejem nézzek rá. Két ujjammal lassan sétáltam vissza a kockákra még egy brekiért, de ez már tééényleg az utolsó, aztán mikor kivégeztem szegényt a hátamra fordultam én is, úgy bámultam a csillagosságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Látványos elszomorodással vettem tudomásul az ellenérzéseit, de persze már én is beláttam, hogy ez így nem menne túl jól. Ettől még tagadhatatlanul tetszene a dolog, furaságokat tudok értékelni azt hiszem. Végül csak oldalra billentettem a buksim és látványosan kopogtam az ujjammal az ajkaimon, mintha új időpont után néznék, de végül csak megrántottam a vállam. Annyira azért nem volt fontos, hogy máskor is kirakózzak rajta a békákkal.
- Akkor most öreg vagy és hátfájós? Semmi hirtelen mozdulat, emelgetés és hasonlók?
Valahogy nem tudtam elképzelni ezeket róla, nem úgy ismerem, mint aki képes lemondani valamiről, amit éppen meg akar csinálni, de most azért nem volt valami rendben, amit nagyon sajnáltam, leginkább azt, hogy nagyon segíteni a dolgon nem tudtam. Szerettem volna, de hogy? Inkább csak elnyünnyögtem, hogy nem úgy értem a kicsit szeretni, még akkor is, ha lehet, úgy is hangzik tőlem mindig és rendben is lettünk vele.
- Nagy dolgok vannak a fejedben? Mert mit szeretnél, Szívecske?
Komolyan felütötte bennem a kíváncsiság magát így érdeklődve pilláztam rá. Sikerült azt is kifejtenem nagyon okos gondolatmenettel, minek is az eredménye a mai kis brekiohana-bemutató. Emellé meg járt a puszi is ugye, amihez nem voltam rest közelebb mászni és fölé kerülni nevetgélve. Sajnáltam volna azt, ha most az én lelkemen szárad a békuk sorsa így nem is húztam sokáig a dolgot, pedig jól elvoltam ott a pofijába mászva.
- Látod, nem is szeretted volna, így nem is értem… - ráztam meg szomorkásan a buksim. Amúgy is, ő csak ne csináljon ilyeneket, pihennie kéne gondolom, így hamar el is iszkoltam a dologból, bár mostanra már eléggé feltűnt, hogy vagy sok volt ma a cukor, vagy nem emlékszem rá de a nap folyamán kialudtam a nyolc órám. Elég sokat ficeregtem és pattogtam az este folyamán, nem volt szándékos mondjuk. Inkább csak a lábikóim mozgatva tánciztam fekve bámulva a világító kis foltokat, az egyiken elidőztem még ki is szélesedett a mosolyom, aztán mikor ő is megjegyezte, hogy ez milyen jó felé fordultam a buksimmal. Megfogtam a mellettem lévő karját és magamra húzva összefűztem az ujjainkat, ha hagyta, aztán csak bámultam őt. - Szeretnéd, ha eltüntetném őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mostanában a legtöbb napunk úgy telt, hogy még én sem csak az a kis optimista voltam, aki régen. Ezt nagyon nem szerettem valahogy, nem tudtam dűlőre jutni magamban, de úgy éreztem vagy így, vagy úgy, de ennek a keddnek a végére mindent tudni fogok. Sokszor kúsztak be elém olyan ha-k, amik lehet sosem kellettek volna. Plusz nyomás volt a buksimban, a pocimban és a torkomban is. Még mindig nem kedveltem meg az orvosokat, és bármennyire próbálok ügyes nagylány lenni, egy kicsit nagyon tartok még a nap maradék részétől. Pedig már mindjárt itt van, inkább csak a dinócskákra gondoltam, meg a jegesmacikra és sikerült elmosolyodni.
- Meg finom az illata és szép is. De azt hittem itt a macik a lényegek - nevettem fel, miközben a kóla dolgon jót somolyogtam magamban. Ugyan ez a helyzet velem is, illetve én tényleg minden mennyiségű koffeintől túl vagyok pörgetve, olyan leszek, mint egy búgócsiga. Elég kicsit több erős teát inni nem még kávét vagy kólát.
Szerettem simizni a pofiját, mert olyan jó érzés volt, hogy tudja, ha nem is mondszizom neki, mennyire szeretem. Meg kicsit olyan pótcselekvés is, hogy ne kezdjek agy karrierbe, mint a Repcsikben a permetezős gép. A tekintetem a macikon pihent, akik egyébként is édesek és ha semmit nem mozdulnának is jó sokáig tudnám őket bámulni.
- Csak egy kicsit, fáj tőle a dereka, tudod. Jót? A sajátunknak is? Bár gondolom most majd nem szeretnéd, szóval majd legközelebb csak sokára… - vontam aprót a vállamon, aztán inkább bámultam. Közben cukika volt és megemlítette, hogy szeret én meg megörültem, szóval gyorsan el is mondtam, hogy én is bizony mindannyiunkat. Ha vagyunk ennyien, ha nem.
- Tényleg? - rebegtem sírós és kétségbeesős hangon, de aztán a mondandója felénél sikerült felfognom, hogy nem is, szóval csak csendben maradtam gyorsan leszegve a fejem. Ez annyira nem volt jó ötlet, mert egyrészt így pont rá néztem, másrészt a smacikat se láthattam. Egy kisebb kuncogással figyeltem a macipárt, mielőtt végül mégis kinyitottam volna a szám. Közben azért én már eléggé azért a szőlős üdítőért epekedtem.
- Szó szerint smacik. Most akkor ők is undik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem kezdtem megszokni, hogy bármennyire szeretnék vele lépést tartani, néha még mindig messze álltam attól, hogy képben legyek. Talán levesebbet kéne butaságokon fennakadnom, vagy csak egy kicsit többet kéne várjak, mielőtt bármi kiül a pofimra. Mindig elgondolkodom ezeken aztán nem lesz belőle semmi, mi meg itt ülünk ahogy most és attól, hogy valamin értetlenkedek, azon ő se tud csak úgy mosolyogni. De azért annak örültem, hogy legalább nem volt semmi baj.
Jobb volt azzal foglalkozni, hogy milyen nagy terveket ölelget itt érdekelt is, mint úgy minden, meg azért már egész kíváncsi lettem, miről is maradtam le Mondjuk a kisbékáról is lemaradunk tutira, ha ez a mai nap nem így alakul, szóval én támogatom, hogy ne rám bízzuk ezeket. Most szegényke hogy közölné, hogy ott van, ha nincs Anne a bogárral, amit a fülembe tett. Neeem olyat, csak na.
- Iiigen, az már megvolt bizony és a legjobb dolog is a világon - vigyorogtam rá a puszi után majd mellé fészkeltem magam. Még kifejtettem, hogy nem értem a problémáit, pedig azért sejtettem, ő sértetten rám nézett én meg csak felnevettem, pedig nem akartam, tényleg. Bólintottam párat a problémái felsorolásainál, merthát valósak voltak nagyon is. Egy ideig szemeztem a kis zöld cukrokkal, majd rá is néztem, hogy mi is legyen.
- Naaaa, ne bántsd a csillagokat, azokat nagyon szeretem ott, ahol vannak. A békákra gondoltam, de ha velük akarsz aludni, nem bizergálom, csak még őt… - azzal elvettem a kör közepéről a brekust még végignyaltam az arcélét nevetve, aztán megettem, a kezemmel elengedtem az övét, hogy megkeressem a zacsit, amiből kiszedtem őket, de azt hiszem ráfeküdtem. Kisebb mozgolódás után viszont meglett, így inkább elpakolgattam.
- Aludj ám nyugodtan, majd én is fogok, ha összepakoltam - vagyis reméltem, parancsszóra sajnos kelni sem tudok, fordítva se megy. Odahajoltam hozzá, hogy aztán megcsókoljam, majd egy szeretleket mormogjak a szájába mielőtt még a békák a haribos tasakban végeznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Éreztem én, hogy nagyon nem oké itt semmi, de nem tudtam mennyire szabad firtatnom. Igaz, hogy a legjobb barátnőmről van szó, de velem is megesik, hogy valamit még saját magamnak is nehezen vallok meg, nem még másnak. Mi van, ha nála is ez a helyzet? Nem akarok erőszakos se lenni, de rossz látni, hogy így szét van szerencsétlen csúszva. Az anyag nagyobbik felét nem is firtattam csak illedelmesen lemásoltam róla, Liv néni már ezt az igyekezetem is bizonyosan értékelni fogja majd.
- Nincs semmi baj, előfordul - mosolyodtam el bátorítóan, aztán eltoltam magamtól a holmim és hátrébb csúsztam a kanapén. Pár pillanatig akaratlanul is a pocim vizslattam, aztán egy szuszi után néztem rá ismét hallgatva, mi is a helyzet.
- Ez nagyon nem hangzik jól. Vannak ilyen teák, amik altatósabbak, meg légzőgyakorlatok… mármint gondolom nem segít sokat, de hátha. - Mindig próbálkozom valami előrehaladást elérni, vagy legalább kicsit segíteni, de eléggé vakvágánynak látszott, el is szomorodtam ettől. Megfogtam a kezét és finoman megszorítva simiztem meg, hiszen bármilyen rossz is legyen én itt vagyok, hogy kibeszélje magából, vagy ha valamire szüksége van, kérhessen. - És ez a fejlesztés, hogy megy? Nehéz? Vagy csak hosszadalmas folyamat?
Korábban is érdeklődtem már nála, de ennyire behatóan azért nem. Vagy jól elrejtette előlem a problémáit, vagy tényleg elég butuska és vak voltam, reméltem, hogy inkább az előbbi és csak ő ügyes. Felsóhajtottam hallva, mit is tenne a képességével, mert meg tudtam érteni. Fogalmam sincs én ezzel hogyan bírnék együtt élni. Leginkább sehogy, az első pár álom után csak billegnék a popsimon a sarokban, átkarolnám a lábam és sírnék, még valaki ki nem kapcsolja. Remélném, hogy ki lehet. Őt sem és Lucát sem értem sokszor hogyan tudnak ezzel így élni.
- Szerintem menni is fog. Nem nagyon ismerek mást a környezetünkben, aki ilyen erősen akarna és tudna dolgokat véghez vinni. Ráadásul te jót akarsz vele tenni, abban meg a sors is mindig segít egy kicsit. Szerintem jobbra fog fordulni, csak talán nem ma vagy holnap. Én azért itt vagyok, ha kell, ugye tudod?
Miközben elgondolkoztam a fejem felé fordítva kerestem a tekintetét. Fontosabbnak gondoltam túlesni azon, hogy kicsit megnyugtassam a lelkét, ha másban nem is tudok jeleskedni, mintsem a tanulást erőltetni. Azt amúgy se szeretem. Majd otthon még Lewy alszik a gyógyszereitől bepótlom Volttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nevetve próbáltam bólintani párat, ahogy a nedves tincsekkel megküzdve pislogtam ki a vizet a szememből. Egyelőre nem láttam a szöszkét tökéletesen, de nem volt itt semmi baj. Egy percig sem bántam, hogy második lett, vagy hogy agy kikaptam jelenesetben, soha rosszabb ellenfelet. Azt hiszem az élet bizonyos részeit nem fogom fel eléggé versenynek, ez másnak jutott a családomban. Én kiélem ezt a pályán és a színpadon vagy teremben, függően a mivoltától.
- Helyes, ideje a jól megérdemelt pihinek, mugliismereten azt hittem már, hogy ott őszülünk meg. Már láttam magam előtt, ahogy a dédunokáink hozzák be nekünk a következő könyvet - közöltem kacarászva, majd feldobtam magam a víz tetejére, bár ebben nem voltam profi. Mindig viszonylag gyorsan elsüllyedek és kapálózhatom magam vissza. Hát, nem mehet minden nekem sem.
- Megvagyunk, persze vannak nem nevetősebb napok is, de azt hiszem ez így normális, majd megint jön a sok jó - próbáltam megrántani a vállam, de arra csak újra süllyedni kezdtem, így nevetve fordultam felé apró víztereléssel úszkálva. Nem nagyon akartam a hétvégére gondolni. A napszúrás, aztán anya viselkedése, az, hogy azt hiszem még én is tudom, hogy ezzel itt vége a nagy ohanás elképzeléseimnek, vagy éppen, amikor láttam kiborulni őt is. Ma már jobb reggel volt, de ez se sokat tesz hozzá most. Nem voltam ettől már úgy elkenődve, szóval legalább Alíz is érezhette, hogy ez csak olyan tipikus párocskás ballábas nap lehetett.
- Ennek örülök, én már az első közös edzésünkön éreztem valamit, ééés nem, nem a rosszul pucolt seprűk szagára célzok… - vihorászva kezdtem kifelé evickélni utána, hogy hamar kikeverjünk és a napfürdőben száradva folytassuk a délutánt.
- Úgy legyen. Mit kell tennem? Van valami fogás vagy ilyesmi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekeztem a lehető legtöbb rózsaszín és szép dologra gondolni, ami ugyan jó lassan ment, de legalább sikeresen. Így viszonylag jól elengedtem, mi is lesz hamarosan, aztán csak nyeltem egy nagyobbacskát mosolyogva.
- Deee, nagyon szeretem az illatod is meg téged is, naaa, csak macik. De téged azért jobban - nyünnyögtem a feje fölé hajolva, aztán amennyire előre tudtam hajolni, összefűztem a kezem az álla alatt, ügyelve, hogy se a torkát se a nyakát ne szorongassam túl, aztán puszit leheltem a buksija tetejére. Nem vagyok egy guminő, pedig akkor biztos jobban menne ez az ide is meg oda is hajolok. Végül lassan eresztettem el őt tovább simizve a pofiját, de a mondottakon csak összehúztam a szemöldökeim.
- Szóóval túúúl nagy leszek és nehéz, ééértem én - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám, igazából én sem arra gondoltam, hogy majd mikor már naaagyon babavárósak vagyunk a nyakában tartva kéne sétiznünk, de most akkor is. Ez csúnyán hangzik így. - Miért ne tenne jót? Ha jó kedvem lesz, akkor ha… szóval ha ott a baba, neki is, gondolom. Az miért rossz?
Kíváncsi lettem volna, szerettem volna megkérdezni már az első „ha” kicsúszásánál, hogy vajon csak én érzem-e magam ennyire rosszul attól, hogy mi van akkor, ha most nem kapunk szép híreket. De nem tettem, most már egészen jó volt a hangulat és én is megnyugodtam a doktorbácsi léte ellenére is. Inkább csak azt ecseteltem, hogy minden szeretet megvan és jóság, meg az az üdítő is nagyon szeretve lenne a kacsóimban. Ezért is érintett volna rosszul, ha idő közben elajándékozza. De tudom, hogy nem akarná, hát szeret, akit szeretünk, azzal meg nem csinálunk rossz dolgokat, igaz? Mint a macik, az előbb odaadta a halacskát a kis párjának, most meg már a nyelvük tapadt össze. Cuki undik igazából.
- Iiigen, van elég nyelv is meg nyál is, de nagyon kis aranyosak. Csiiiinálsz kééépet? Meeg le is tehetsz ám, majd megyek a lábikóimon tovább, tuti nem kényelmes azért így… Össze fogunk ragadni ebben a melegben - mondtam nevetve, aztán ha beleegyezett, akkor amint segített rajtunk és leguggolt vagy olyasmi, elkezdtem lemászni a nyakából hatalmas vigyorral. - Szóóóóval…szőlőlé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Pár pillanatig nem nagyon értettem, hogy mi rosszat is mondhattam, picit meg is ijedtem. Mondjuk átgondolva semmi nem volt még az aggodalmaim ellenére sem, ami ilyenre késztethette, így a kérdésig kicsit megszeppenve néztem. Aztán azt meg nem értettem, mi nem egyértelmű. Lehet tényleg aludnunk kellene, kezdtem ráébredni erre is.
- Az, hogy vagy nekem. Te - mutattam rá, miközben megnyomtam a nózija hegyét, hogy aztán végigsimítsak az arcán a mellkasáig levezetve a kezem, ahonnan azt a bizonyos békust is leloptam míg megtárgyaltuk a csillagokat meg a békákat. Tény, hogy mikor először bejöttem ide, akkor is ugyan ezt a rajongást éreztem a szoba iránt, még mindig annyira szép, sőt, csodálatos és néha alig hiszem el. A kis zöldek helyzete viszont sajnos nem ilyen rózsás, ezt érzékelve lassan ki is menekítettem őket vissza a zacsiba néha Lewcsire pillogva szépen, hogy már szundizik-e, vagy még azért itt van.
- Most biztos mindegyikük szomorú lesz. A kis Lewy, a kicsi Volt, a mini Maja is, az egész ohana, akik nemrég még az asztalon pihiztek. Szööörnyű.
Ahogy szedegettem még látványosan szomorkodtam is egy kört a szavaim mellé, de aztán azzal a csókkal elillant minden ilyen. Még lehunyt szemmel vigyorodtam el a válaszára, aztán csak a vállába fúrtam a pofim a zacsit szorongatva. Szeretem az illatát, meg mikor csak úgy hozzá lehet bújni. Pont ezért kicsit nehézkesen ugyan, de oldalra evickéltem és a kis szekrényre pakoltam a békákat, térjenek csak ott nyugovóra. Közelebb csusszantam a pólóm megigazgatva, majd a kezét átkarolva húzódtam oda oldalról nézegetve őt.
- Ugye már nem aggódsz miattam? - Még mindig mosolyogtam és töretlenül próbáltam ezt tartani is, hiszen ma már nem akartam semmitől rosszabb kedvet, hiszen ennek jó napnak kellene lennie azt hiszem. De azért eleget merült fel már, hogy nem akar semmit erőltetni és ennek társai. Szerintem már bennem tényleg csak a bizonytalanság, igaz-e és ez nem engedte, hogy az izgalom egészen a jóba forduljon, nem voltam biztos benne, hogy tényleg elhitte nekem. De tudja, tudnia kell, hogy én is örülök és ez így van rendben. - Aludjunk, Nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ahogy mindig, úgy most is megpróbáltam összekaparni minden pozitivitásom, és a hétfőhöz képest most határozottan jó kedvemben voltam, talán a tegnap hatása, nem tudom. Kicsit mintha mostanra csapódott volna le bennem mindaz, ami lehet, hogy vár rám és a férjemre, ez pedig egy nagyobbacska csodácska közeledése, az örömmel jár. Hatalmassal.
- Elhiszem, én is nagyon utálom a gyógyszereket, hamar rá lehet kapni, meg ha sokat szedi az ember, elveszti a hatását is asszem, nem jók... A múlt hétvégén szedtünk egy csomó levendulát, holnap hozok neked, friss, és segíti a békésebb pihenést. Szerintem azt is kipróbálhatnád!
Kiszélesedett a mosolyom a hálájára, pedig nem volt erre szükség részéről, tudja ő is. Ez a barátok dolga, nem csak a jóban osztoznak, akkor sem, ha az nehéz és szomorítós. Olyan lenne, ha ezért most hanyagolnám vagy elkerülném a szöszit, mintha a családom között való választási kényszert azzal intézném, hogy egyik résszel sem törődök tovább. Bár ez picit más, itt csak jó meg rossz van, ott meg rossz és kisebbik rossz a lelkemnek.
- Én hiszek benne, hogy a nehézségei ellenére neked menni fog. Tudod, nekem a tánc volt olyan, hogy valami sosem stimmelt. Volt lány, aki jobb volt, volt, hogy nehéznek bizonyult egy mozdulat, olyan is, hogy képtelennek éreztem magam rá, hogy jól sikerüljön. De hé, nem szoktuk feladni, különben tuti első nap kirohantunk volna Felagund bácsi órájáról is. Ha azokat négy éve viseljük, ez már gyerekjáték kell legyen…
Nem gondoltam magamról, hogy annyira bölcs lennék, vagy éppen okos, egyszerűen kimondtam, amik eszembe jutottak és amit éreztem. Furcsa volt Alízzal így szembesülni, általában ő az erősebb, mindig hisz benne, hogy valahogy lesz, most viszont nagyon el volt keseredve, ami nem volt szimpatikus. Elmosolyodtam a szabadkozására, aztán átkaroltam a vállait és oldalról nekibillentem. Nincs itt baj!
- Szerintem igen. Lehet, hogy több idő lesz, mint gondoltad, de okkal kapnak az emberek ilyen erőt, és pont azok, akik. Szerintem, ha nem hinne benned a tanár bácsi, meg ha te magadban nem bíznál eléggé, eddig se jutsz. Erős vagy, csak idő kell... De hogy érted, hogy hatással? Nagyon a lelkedre veszed? Rosszak, amiket látsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Pár nagyobb bólintással értettem egyet a barátnőmmel, mert igaza van. Én is ebből építkezem és tudom, hogy hiába jön rosszabb, nem tarthat örökké. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem jöhet más, ami megint nem kellemes, ezt az életemben már nagyon jól megtanultam, de én azért remélek. Mindig. Bár az elmúlt másfél év minden volt, csak rossz nem. Sok olyan dologban jutottam én is előre, amiben előtte nem hittem volna, még azt is be kellett vallanom, hogy a suliban való helytállásom részben Alíznak, részben pedig Lewynek köszönhetem. Segítség és motiváció, ami elég jó párosítás. De mindezt már a parton a hajam kicsit megtörölve rakosgattam ki, figyelve a továbbiakra.
- Ilyen eldöntendős kell, amire igen vagy nem a válasz? Vagy milyen fajta? - érdeklődtem kíváncsian, miközben magamhoz vettem a paklit, hogy keverni kezdjem. A fejemben mindig sok dolog van, most talán a hétvége kapcsán a legtöbb, meg még a múltkori táncos is bennem van, de egyszerűen nem jutok semmivel előre. Sóhajtottam egyet, még Alíz válaszolt, hogy aztán megtaláljam mire is várom a „választ”.
- Jól hangzik, tuti bénán menne, nem értek ezekhez. A papával ha kártyázunk is, az kicsit más - mondtam nevetve, mert közel sem nézett ez ki egy röminek, pókernek vagy UNO-nak. Közben azon járt a fejem, ahogy lassan keveredtek a lapok, hogy mi is érdekel úgy igazán, mi az, aminek, ha beleláthatnék a jövőjébe, tudni is akarnám. Azt hiszem nem mindig reagálok jól a változásokra sem, még ha nem is negatívak, azt pedig nem akartam, hogy ha olyan jön ki a lapokból megint miattam szomorkodjunk közösen. Hajha, lehet ideje volna kicsit nagylánynak lennem és rendesen odafigyelni magamra.
- Magadnak is szoktál jósolni? Vagy azt nem szabad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én igyekeztem rendet tenni, mert hát macik ide vagy oda, meg vidrák, vagy kutyusok, azért nem ők voltak ott legelöl természetesen. De úgy tűnt hirtelen, ezt csak egyedül tudom, ami nem volt jó érzés. Amikor átkaroltam picit a buksiját azért már úgy tűnt, minden okés is. Szeretem őt, meg sok dolgot még, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk azt, mikor megkapom a reggeli köszönős puszim, azt elcserélném egy macisimire. Vonzó dolog, de nem ennyire, bizony.
Aztán én megpróbáltam okot keresni, miért lehet baj, valószínűleg a felszínen ragadtam hozzá képest, de nem is mertem mélyebbre menni a témában, még akkor sem, mikor megpróbáltam elmagyarázni, szerintem miért nincs baj ezzel.
- Üüüüühüm, akár. De mindegy is, nem akarok bajt senkinek, tudod. Csak na… - Lassan, de be kellett látnom, hogy sok dolog fog változni, nem biztos, hogy ezt szomorúan kell felfognom, de azért biztos nem lesz egyszerű. Itt már nem csak a cipelésen járt a buksim, kicsit bele is bambultam a semmibe mielőtt még lekéredzkedtem volna megéljenezve a macikat és képet kérve.
- Undiskodni akarsz? Fúúúúúj - nyújtottam el nevetve, mikor már annyira közel volt, kicsit be is bandzsítottam ahogy néztem rá előre. Aztán a fejem a keze után fordítottam, de csak éreztem a rántást a szoknyámon, aztán az egyik kezem a számhoz emeltem. - Azért szeretlek ám. És… Upika, popsi. Bár így mindjárt érteném az előbb miért vigyorgott úgy ránk az a bácsi.
Nagy vidáman bontottam ki az üccsit, beleszúrtam a szívószálat is, hogy aztán nekikezdjek bólogatva. Mehetünk a vicces-foltosokhoz. A kezecskémet kitartva nyújtottam felé, mert hát én szerettem volna, ha azt úgy fogja és úgy megyünk tovább, ahogy előtte. Meleg és izzadós tenyerek ide vagy oda.
- Úúú, hallod, a zsiráf mit mond? Mármint tudod, a tehén múúúúzik. A hal meg blupblup. A kecske mekeg…érted, de a zsiráf?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ühhüm, azt hiszem értem - bólintottam is a szavaim mellé, aztán kicsit jobban magamba merültem. Figyeltem persze még rá, de próbáltam valami olyat előhúzni, amit tudni is szeretnék, mert egy ideje nem voltam benne biztos, hogy a lelkem fel van készülve. De van, ami engem sem hagy persze nyugodni. Most leginkább a jövőm, a jövőnk Lewyel. Legalábbis az, hogy jön-e valami olyan, amitől kicsit vidámabb lesz megint minden. Semmi ború, csak a bárányfelhők. De a suli és a tánc ugyan ez volt, sok dolog nem hagyott nyugodni pillanatnyilag, több is, mint hittem. Vettem egy nagyobb levegőt, miközben a pofimat bekentem a naptejjel, ahogy visszaadtam a kártyákat a szöszinek.
- Ó, igen, ezeket mi is szoktunk játszani. Olyan kis jók, elfoglalják az embert, bár van, mikor már csak idegesíti a másikat - nevettem fel, mert nem egyszer veszített úgy valaki az asztalnál mellettem, hogy idegesen felállt és közölte, többet nem is akar. Persze nem gondolta komolyan, de elég nehezen viselte a vereséget. Én ehhez képest olyan kis csendes mérgelődő vagyok, ha valami nem megy legalább. - Azt hiszem megvan, ki is kell mondani, vagy gondolni kell rá csak erősen?
Törökülésbe húzódva néztem a lány szemébe, aztán igyekeztem magamban a tanulásra és a táncra koncentrálni. Egy ideje megfogalmazódott bennem az, hogy talán később, ha elég ügyes leszek, meg ah egyszer a táncis suli is összejön, talán én is oktathatnék. De ezt még úgy senkinek nem mondtam, azt hiszem még én se bíztam eléggé az ötletbe. De talán most kiderülhet, egyáltalán érdemes-e.
- Ahham, azt hiszem értem, vagyis próbálom. Kiindulás, vagyis úgy a jelen? Reendben, a második akkor csak úgy van. Ühhüm - bólogattam is, még próbáltam megjegyezni azt, amit elmondott. Aztán meg is kérdeztem, hogy magának már csinálta-e ezt, mert igazán kíváncsi lettem.
- Áh, és segített vagy elindított valamerre? - A tekintetem közben le sem vettem a lapokról, csak pár pillanatra talán, mikor felnéztem a barátnőmre. - Rád bízom magam teljesen…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Holnap hozok be neked mindenképpen, most mi is raktunk a szobába Lewyvel, szeretem az illatát, meg…tényleg jó. Szerintem egy kicsikét legalább ez is segít majd - biztattam azért pluszban, mert érzékeltem, hogy ez nem valami sok. Nem tudtam többet nyújtani, azt is tudom, hogy ő nem várt el mást, a támogatásom meg megkapta és fogja is, mint mindig. Törtem azért a fejem még kicsit hátha beugrik valami nagyi kincsestárából, neki mindig és mindenre volt megoldása, szeretem is érte, még akkor is, ha furi dolgokat itatott velem. Én ezt nem terveztem a barátosnémmal, egyszerűen próbáltam lelkileg odaállni mellé, így talán egy kis hadviseléssel a pozitív irányba billentve. Megnyugtatott, hogy a sírásig nem jutottunk, mikor az kitör, magamból kiindulva persze, már nem sokat segít, ha megsimizem a hátát.
- Ez tényleg rettenetesnek hangzik, én már a rémálmoktól is rosszul érzem magát, nem még akkor, ha tudom, hogy esetleg ez nem csak egy sima agyszülemény. De ha sikerül kicsit kontroll alá venni, akkor ez hogy változik? Kikapcsolod, mint a TV-t? Mármint, bocsi, hülyén hangzik tudom, csak én nem értek ezekhez… a legnagyobb képességem, hogy meg tudom nyalni a könyököm… - fintorodtam el elrejtve egy mosolyt, hogy aztán rá figyelve elgondolkozzak. Igazság szerint nagyon nem hiányzott az életemből ez, és megérteni is meg tudtam, Alíz miért szenved vele. Viszont azt hiszem kijelenthetem, hogy a szőkében nálam több kurázsi van, én biztosan nem bírtam volna eddig sem cérnával.
- Ez tényleg nem jó, de ezt a bácsi is tudja, aki tanít, ugye? Mármint gondolom, ha érezné, hogy nem bírsz el vele, segítene máshogy, biztos tud, ő az okos tanárok közé tartozik! - Mindig is tudtuk, hogy nem vagyok a világ legtalpraesettebb lénye, ezért a képzettebb, okosabb és ügyesebb embereket mindig jobb döntéshozónak és problémamegoldónak tartottam, néha magam helyett is, amiből születtek problémáim, de ez mindegy is. - Amúgy mit szoktál tenni az álmokkal? Mármint senkinek nem is meséled el őket, vagy csak a jókat? Mármint… tudom, hogy nehéz volt a táncos dolgot is megbeszélnünk, azért kérdezem, hogy az azért segít utólag, ha kibeszéled, vagy nyomaszt tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Pontosan - nevettem vele. Szerettem, hogy sok dologban hasonlítottunk és valahogy kicsit abban is ott volt a közös dolog, hogy egyikünk se azt kapta családként, amit normálisan érdemelt volna egy gyermek. Sosem tudtam megmagyarázni, miért is találhattunk így egymásra, de biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszott. Emellett nagyon jól meghallgatjuk a másikat, értjük a vicceket és ő megértő, én meg segítőkész vagyok, mikor kell. Azt hiszem a szöszi az a barátnő, akire azt mondják, hogy bárhogyan is álljon hozzá a többi ismerőse az embernek, amíg lehet, kitart mellettem.
- Jahj, nem titok, vagyis nem tudom. Mármint, ez még csak olyan… vágy? Van olyan… mármint. Ahj.. - vigyorogva fújtam ki a levegőt kicsit zavarba is jőve, mert sosem ment az ilyen komoly dolgok felvezetése, nem is tudtam, tudok-e olyat. De a lány már ismert annyira, hogy tudja, gyakran akadok el, de meg szoktam oldani. - Szóval emlékszel, hogy beszélgettük már, mik lennénk, ha nagyok lennénk. Annyit tudtam, hogy a táncot folytatni akarom, de nem tudtam egyébként merre… azóta viszont egy kicsit jobban utánajártam a művészeti suliknak, azt hiszem komolyabban akarom ezt venni, minthogy csak csináljam valami mellett…
Nem nyögtem ki végül, mert lehet túl bizonytalan vagyok, de szerintem Alíz megértette, hogy a kérdésem az, hogy sikerülni fog-e valamennyire az utam bejárni, vagy legalábbis, ha jönnek a buktatók majd tudom-e venni az akadályt. Az első felvételi eredményét már mindketten tudjuk, pedig még hol a december? De én azért még remélek, nem veszett el, a poharam félig teli van még.
- Hű, ez elég komolynak hangzik, mármint nem Attila bácsi meg a spiritusza, hanem az, hogy bár van rossz is, de még rajtad áll minden. Megnyugtató azért, nem? - kérdeztem, miközben elmosolyodtam a válaszán. Tudtam, hogy bízhatok, már csak a kártyáiban kellett még pluszban, és már naagyon kíváncsi voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Izgága lépteket, körömkopogást a parkettán, egy nagy loccsot és Volt nyüszítését hallom, mikor magamhoz térek a kanapén. Sikerült beszundizni így délelőtt a reggeli után, de mentségemre szóljon nem aludtam valami jól és ilyenkor megesik. Kicsit nehézkesen vánszorogtam el a konyháig, ahol láttam, mi is a hiszti tárgya, éppen ezért némi finomság kiadagolása után feltakarítottam a vizet majd megsimiztem a gyerekőcöt. Nagyot ásítva feltettem egy teát, aztán a hűtőre tűzött papírkámra pillantva elvigyorodtam. Ó, nem akármilyen péntek reggel ez a mai. Nagyot nyújtózva végül bevetettem magam a hálóba, majd a ruháim közé, hogy valami kánikulához passzolós kevés, de mégis több, mint a semmi ruhát találjak, amit össze is kenhetek akár.
Beletelt vagy fél órába, mire lett egy rövidnacim és egy olyan felsőm, amit szeretek is és jó. Bár ez is kicsit feszesebb már, mint kellene, amit nem igazán értettem, de elengedtem egyelőre a dolgot. Mintha összement volna a mosásban és jobban tapad hozzám a kelleténél. Azért megvizsgáltam magam a tükörben de a pocim nagyon rendben volt és nem néztem ki úgy, mint egy jóllakott ovis, mondjuk nem is ott tapadt rám a felső… hagyjuk. Elfintorodva fontam össze kétoldalt a hajam, beletéve egy-egy cuki masnit, aztán késznek nyilvánítva magam a legfontosabb dolgokat a tatyómba dobáltam még megittam a kész teácskát. Egy nagy puszival elköszöntem a tappancsostól is, mielőtt még magam mögött hagyva a nappalit az udvarról egyenesen az egyetemhez nem hoppanáltam. Itt beszéltük meg a találkát Dimitrivel, én pedig türelmesen ücsörögtem a padon rágcsálva a rágom, majd naagy és rózsaszín buborékot fújtam belőle.
Szeretem a férfi lelkességét és kedvét, amivel a dolgokhoz áll, és mikor megtudtam, hogy van ilyen kutyusos és segítős lehetőség, nem is igazán gondoltam másra, akit szívesen hívnék magammal. Azt meg meglátjuk, hogy mennyit tudunk tenni, de remélem minél többet. Most, hogy ennyi szabadidőm lett otthon, nem is bántam, hogy kicsit ilyenekre is akad időm, régóta szerettem volna nagyobb dolgokat némi ruhaadományozásnál tenni, na majd most!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Próbáltam mosolyogni és a vállán simítva végig párszor meg is nyugtatni kicsit őt, hogy bár tökéletesen biztos nem érezhetem át a helyzetét, amennyire tőlem telik, igyekszem megtenni. Beleképzelhetem magam abba, amit most átél, ettől még csak halvány képzeteim vannak arról, tényleg mennyire része már ez a mindennapjainak és nem a jó értelemben. Picit halványul az arcomon az a mosoly, de nem szontyolodom el, legalább egyikünk maradjon pozitívabb, nem?
- Nem az, de mégis, mint amikor nagyon mélyen alszunk… asszem. Egyszer zuhantam álmomban és arra ébredtem, hogy az ágyneműbe voltam préselődve…nagyjából sejtem csak, milyen lehet, de ez nem jó, nagyon nem hangzik ember és lélekbarátnak.
Kicsit összeakadt a nyelvem közben, nem is volt véletlen a dolog, mert nehezen találtam a szavakat. Nem akartam kukán ülni mellette, de egyszerűen időbe telt, hogy az agyam kapcsoljon. Én lassabb és némileg butább is vagyok a szőkénél, hajszínek ide vagy oda, ez pedig sokszor kitűnik. Kezdek lassan beletörődni, hogy az egyetlen, amit tehetek, az a meghallgatása, meg majd az a kis levendulacsokor.
- Ez érthető valahol, ha mindent megoldanak helyettünk, sosem jövünk rá az ízére… mármint ezt már én is tapasztaltam. De gondolom azért tényleg közbelépne ha nagy veszélyben lennél, nem? Nehéz, látom, hogy megsínyled, de tartod magad, mert képes vagy rá még. Talán ettől is érez téged - jogosan - erősnek.
Nem voltam sokat olyan helyzetben, hogy a terelgetésem helyett kilökjenek, hogy gyerünk, tudsz repülni, de ha mi viszünk, sosem érzel rá. Mint mikor kilökik a kis fiókákat. Mondjuk múltkor mikor Lewy megjegyezte, hogy szerinte mennyire egyedül is vagyok, kicsit éreztem a szelét annak, hogy valaki lassan, de biztosan taszítani fog egyet a popómon, hogy vegyem észre magam. De én tényleg így élve érzem magam jól, én csak a kerítésig meg vissza szeretek kalandozni igazán. Azon túl nem mennék egyedül, ha nem muszáj.
- Ez is érthető, én se szívesen beszélnék olyan emberekkel, akiket nem ismerek. Sőt… lehetőleg soha nem tenném. Így is zizinek néznek engem mondjuk, hát még ha álmodnék és ilyen maradnék - mutogattam a kezeimmel köröket a fejem mellett. Néha elég buggyantnak néznek engem, ő is tudja. Szóval nem hiszem, hogy neki ezen aggódnia a kéne, de a bizalmát meg tudom érteni, hogy nem adogatja csak úgy oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Velem az élet minden, csak nem gördülékeny, legalábbis az esetek többségében ez fordul elő. Igyekszem konkrétabb lenni, nem pedig túl Majás, ahogyan arra is szoktam figyelni, hogy ha nehezen is, de kibökjem a választ arra, amit kérdeznek. Most nem így lett. A legnagyobb konkrétumokat megtartottam magamnak, de a célzásaim azon része, hogy mi várható ha belekezdtem célbaért. Ez meg öröm volt, nem tudtam volna tovább körbeírni, azokról a dolgokról meg, amikre igazán vágyom nem szerettem beszélni. Sőt, a helyzet az, hogy kerültem is, hogy ilyenem legyenek, mert a csalódásnál nincs rosszabb. Talán ezért is nem beszéltünk például Lewyvel sem nyíltan arról korábban, hogy a kis ohanánknak mi lehet a jövője. Mert volt, de volt sok felnőttes dolog, amit lehet ő korainak tartott, én meg inkább nem mászom semmibe. Bár a gólyás mese óta tudom, hogy nem baj, ha beszélek meg megerősítem őt benne, hogy miattam nem kellene túlzottan aggódnia. A gyűrű se lenen az ujjacskámon, ha nem szeretném az egészet, ami a kapcsolatunkkal vagy éppen a házassággal jár.
- Ez érthető, ő amolyan vezető ebben egyébként is, nem csak simán egy tanár. Igaz, engem nem tanít, de nem tűnt rossz embernek, mikor összefutottam vele a tanárinál vagy bárhol.
Miközben megerősítettem Alízt, hogy egyetértünk ezekben én már a buksimmal felkészültem azokra a bizonyos lapokra. Nem mondanám, hogy nem bukfencezett egyet a pocim, mert megtette az első lapnál, de csak mert izgatott voltam egy kicsit. Érdekelt, meg féltem is tőle, mint minden változótól és újtól. Az első fejtegetésnél csak bólintottam párat, azt még értettem is valamennyire és így is volt. Vagyis majdnem, egyelőre nem tudtam, mi az, amire nem leszek télre képes, viszont ismertem magam, jelenleg meddig nyújtózkodhatok a takaróm szélét érezve. Aztán jött, amire azt mondta nem feltétlenül kell véresen komolyan venni, így csak csillogó szemekkel füleltem tovább, csendesen.
- Szóval vagy ragyogás vagy hullócsillagos zuhanás? Mármint… csak érdeklődöm - emeltem fel a kezeim védekezően, nem akartam közbe beszélni feleslegesen, csak megakadt a kettős jelentésen a gondolatom. Nem fűztem hozzá előre valami butaságot, nem stresszeltem, csak próbáltam átgondolni az egészet. Azt hiszem nehezen veszem rá magam az életben, hogy hosszabb útnak őszintén örüljek, és ha közben remegek meg, annak tényleg csúfos vége lehet, akár próbálkozás nélkül is. Aztán szépen végigvártam az okfejtést és a jellemzést is, mire halványan elmosolyodtam.
- Ők is tudják, hogy túl sokat aggódok és elbizonytalanodom mostanság? - A helyzet az volt, hogy az optimista énem néha beásták egy nagy gödörbe, aztán hagyták, hogy oldjam meg magam az életem.
- Azt hiszem igyekezni fogok, hogy ne jöjjön rossz, nem szeretném, az sokszor másokra is hatással van, az Ő boldogságukat meg a legkevésbé se bántanám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jó volt hallgatni Alízt arról, ahogy a tanáráról vagy éppen a képességéről nyilatkozott sokszor. Olyan határozottság, erő, remény volt benne, amit sokan irigyelhetnének. Még nekem is tudott plusz erőt adni, ahogy sokszor csak belegondoltam, mennyire igaza van benne, hogy nincs mindig, minden veszve. Az elmúlt időszakomban az aggódáson túl hajlamos lettem a pesszimizmus jeleit is mutatni, ez pedig nem tett túl sok jót. Próbáltam elhagyni és megint csak hinni, remélni, megtalálni a magam idilljét és abban létezni, hátha így jobb lesz minden.
- Meglátjuk, nem szeretnék semmi lehetőséget veszni hagyni, bár azért biztos vagyok benne, hogy nem minden perc lesz kellemes. De ez ezzel jár - mondtam neki, miközben kicsit magamnak is bólogattam megerősítésként. Jól megfogalmazta én pedig igyekeztem inni a szavait nem csak a jóslat terén, hanem ahogy ezt hozzám kötötte. Azt hiszem azzal, hogy ilyen jól ismer már, nem sok aggódni valóm van a lapokon, hiszen, ha lenne, már figyelmeztetett vagy óva intett volna. Talán tényleg idő kérdése, hogy utat találjak és menjek azon. De a kis méhecském már most is zizegett a buksimban a tánc miatt, így csak beharapva az ajkam gondolkodtam el kicsit.
- Kis hamisak. Még a végén kiderül, hogy valamit én sem tudok, ők pedig igen! - nevettem fel elég hangosan, elképzelve ahogy ledöbbentenek a lapok. Igazából magamat már kezdtem utolérni, de néha kételkedem benne, hogy nem vesztem el újra a saját fonalam.
- Igyekezni fogok, meg, úgyis tudni fogsz róla, hát milyen barátnők lennénk, ha nem néznéd végig, ha pofira borulok, ha nem! Mármint érted, nem nevetnénk ki egymást, de kell valaki, aki segít aztán felkelni - vigyorogtam rá, miközben kihúztam két zacsit a táskámból, felé nyújtva az egyiket. Gumicukor, sok lesz ez mostanság, de ez még belefér a keretbe igazán.
- Amúgy ez a kártyás dolog is az erőd része? Vagy erre bárki, aki ügyes képes lehet? Nem nagyon értek hozzá, de másnál is láttam ilyen paklit azt hiszem - mondtam neki, miközben a tasakot magam mellé tettem, hogy kényelmesen belenyúlva jussak a kis macikhoz benne. Ezután megtámaszkodtam a karjaimon úgy dőltem picit hátra élvezve még a délután meleg napfürdőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elégedetlen sóhajjal bólogattam a kijelentésére, mert ugyan a matek meg semmi számos nem az erősségem, még én is tudtam, hogy az elképzeléseim mögé jó sok nullát kell számosítva pakolni, hogy meglegyen, mi is a való nála. Nem örültem, hogy ezzel bárki szembesülhet, annak meg pláne, hogy a barátnőm is sújtja, ha nem is a szó szoros értelmében ez. Nyilván felkészítették, mikor kiderült ez a tehetsége a velejáró nehézségek is tudottak lehettek, ettől még nem enyhül az egész.
- Igen, igen. Én azért bízom benne, hogy ilyenre nem lesz szükség. Még ha egy kicsit várat is magára, hogy fellélegezz. Talán oka van ennek is. Lehet, hogy nagyobb dolgokat kell majd a jövőben megálmodj és elviselj, és ez a vontatott, sok apró, de nagyon kellemetlen egy torna. Gondolj bele, kviddicsben is, minél nagyobb pofonokba szaladunk vagy gurkókba, utána annál könnyebb elviselni egy-egy könyököst, ami előtte nagyon rossz volt.
Néha össze meg vissza beszélek, csak azért, hogy ezzel mást jobb kedvre derítsek, de még akkor is, ha így van, én hiszek abban, hogy ez egy pindurit lendít előre. Nem nagyon tudok a táncon és a kviddicsen kívül mással példálózni, hozzá pedig a közös sportágunk áll még közel. Nyilván, ha elkezdek egy-egy mozdulatról hablatyolni, nem fog sokat érteni. Még ha esetleg már látta is tőlem valamelyiket, ám ezért nem hibáztatom. A neveikbe én is beleakadok, csak csinálni szeretem.
- Örülök, amúgy nyugodtan elnapolhatjuk a jegyzeteset, a felét lemásoltam, nem szoktunk egyébként se tovább jutni, tudod - nevettem fel. Mi is szokott lenni? Általában elterelem a dolgokat, rajzolok neki buta figurákat, vagy képregényeket. Múltkor csináltam olyan füzetszéli pörgetőset. Meg csacsogok neki a kutyusunkról Lewyvel, vagy arról, hogy mire tanítottam meg. Meg mutogatom a videókat. És négy óra alatt elérünk a feléig, jobb esetben. Most szerencsére nem is vagyok úgy elmaradva. Inkább kicsit izgatott vagyok, de ez más kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem szeretném alábecsülni, biztos, hogy segíthetnek, bárkinek. - Ritkán szoktunk kellően komolyan beszélgetni, most azonban én sem vicceltem el, mert úgy gondoltam teljesen igaza van. Mindezt éreztetni is akartam, és úgy hiszem sikerült is vele, legalábbis reméltem. Elmosolyodtam a megerősítésén, bár azt hiszem lassan ezek olyan dolgok, amik szavak nélkül is elég biztos és stabil lábakon állnak a mi barátságunkban. Anya régebben mindig azt mondta, hogy becsüljem meg azokat az embereket, akik nem csak a sikeremnek örülnek velem, de a veszteségem súlyát is cipelnék, vagy legalább próbálnák. Akkor ez furinak, túl komolynak és értelmetlennek is tűnt nekem, de kezdem érteni, mire gondolt. Én mindig utóbbiban jeleskedtem, szerettem, ha az emberek maguk fürödhetnek a saját sikerükben, én inkább csak kiszurkoltam nekik, de a veszteségben sosem akartam senkit magára hagyni. Azt hiszem ezért vagyunk néha furák a férjecskémmel is. Én nem akarom se kihasználni, se elvenni tőle a saját sikerét, ő mégis szeret velem ünnepelni. Azt hiszem ez elég jó dolog és tudom, hogy mindez azért van, mert ennyire szeret. Kezdem megszokni, de teljesen talán sosem lehet, hogy ez mind.mind vele jár.
- Áhh, értem. Szóval ez is azért készség kérdése, ha nem is kifejezetten a jósoké - fordítottam le magamnak végül, meg amennyire tőlem telik meg is jegyeztem az infót. Engem annyira nem szoktak ezek lekötni, a művészeti beállítottságom leginkább arra terjedt ki, hogy most is a kártyalapok mintáit és motívumait figyeltem gondosan. Nagyon szépen mutattak és látszott, hogy sok aprólékos képrészletük is van.
- Bár elég komolytalan vagyok, én bízom benned, és elhiszem, hogy ez nekem segít, ha élek a lehetőséggel és odafigyelek. Egyszerűen… nehezen viselem ezeket, tudod. Ami kicsit más, új… - vontam meg picit a vállam, aztán felhúzva a lábaim karoltam át őket. - Igazából mikor elmesélted a felvételit sem a hír, a tény vagy az, hogy valami negatív vár tört le leginkább. Csak maga az, hogy valami olyan, amire nem számítottam taglózott le, olyan csalódás, amiben hirtelen tehetetlennek éreztem magam. Most viszont lehetőség van, de szerintem biztos érezni fogom, hol vannak azok a válaszutak. Azt szokták az emberek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit kapkodósan szedem az elszórt ruháim fel a nappaliban, miközben hol Voltot, hol egy újabb kupacot kerülgetek. Látszik, hogy éppen egyedül voltam itthon, mert különösebb gond nélkül ejtettem minden felsőt, vagy szoknyát, ami furán állt, szorított, vagy csak nagyon nem tetszettem benne a tükörben. Már lemondó sóhajok sokaságán voltam túl, mire találtam egy nacis egyberészes ruhát, ami simult, de nem akartam levakarni magamról, puha volt az anyag és nem piszkált, ráadásul a fodrok miatt nem éreztem olyan furának magam benne. Ugyan tudtam mi a helyzet, éreztem és kezdett a buksimban is lassan oszlani a köd, a szájam rágcsálva igyekeztem a tényt elodázni, hiszen gyakorlatilag senkinek és semmit nem szóltam még. Pedig egyébként ez nagyon nehéz volt, nem vagyok rossz titoktartó, de ez az izgalom most nem sokat segített. Ráadásul, ha a védőnéninek igaza van, ezekben a hetekben már nem lesz menekvés.
Lassan, de biztosan sikerült a rend közeli állapotot elérni, a háló ajtaját becsukni és a szokott játszós dobozt a nappali közepére tenni. A négylábú fiacskám már a játékok láttán lelkesen csóválta a farkát és az ajtó előtt csücsült, mert tudta bizony, hogy jön játszópajti. Örültem ennek, mert valahogy a jövőre nézve fellépő aggodalmaim újra és újra eloszlatta, hogy így szeretett Legrával is játszani, meg Bencével ismerkedni. Pedig eddig talán kétszer, ha találkozott velük. A tappancsos drágaság már nem volt kölyök, sőt. Potyogó tejfogak és jó nagy súly párosult, mikor a mancsaival felkapaszkodott rám a csípőmön kitámasztva majdnem fel is ért. Már fogalmam sem volt, hogy fogom ölbe kapni! Pedig én azért fontolóra vettem, csak a férjecske legutóbb is csúnyán nézett ezért. Én a szokott kínos mosollyal tettem le róla akkor, most pedig egy puszit nyomva a fehér bundába engedtem útjára, mikor meghallottam a csengőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen, némi rossz mindig lesz, mielőtt valami jó is jön, de attól lesz mindenki kicsit erősebb - jegyeztem meg egy nagy mosollyal a barátnőmre pillantva.
Örültem, hogy ugyan picit időbe telt, de az a nagyon balszerencsés és keserves hangulat nem uralkodott el fölötte. Sokkal jobban szerettem, ha boldog ő is, vagy legalább vidámnak látom és azt sugallja, mint máskor, hogy törhetetlenül erős. Mindig úgy gondoltam a másik navinésre, mint egy szilárd emberre, akit nem szorongat ennyi rossz belülről. Most, hogy így kimondásra került kicsit jobban sajnálta, hogy eddig nem kérdeztem ennyire bele, talán akkor ő is többször könnyíthetett volna a lelkén.
- Valahogy úgy, azért remélem most már tényleg csak a kicsit kellemesebb fog várni, ha lassan, de biztosan ráérzel a kontrollra. Vannak mások is így? Vagyis hát hasonló képességgel… egymást nem tudjátok valahogy segíteni?
Próbáltam még más lehetőséget is felvetni, mert bár én nagyon szívesen hallgatom meg és itt vagyok, de tény, hogy csak az tudja tökéletesen látni, mi folyik benne, aki ugyan ezt megéli. Hallottam Liv nénitől, hogy náluk az elemi mágusok egymást is segítik, de azzal nem voltam ennyire képben, mi a helyzet Alízzal és a képességével a suliban.
- Tudod, ha a tanulást kell elkerülni, vagy lekötni a fölös energiám…. Akkor mindenre képes vagyok - vigyorodtam el végül. Szeretem, hogy nem ér rossz azért, mert lustább vagyok az átlagnál, vagy nehezebben esem neki és jövök bele a tanulásba.
- Ühhüm, mondhatjuk. Volt egy kicsit borúsabb időszak, de azt hiszem most virul a napocska. Aztán kiderül - fogalmaztam kicsit ködösen. Ez nem volt szándékos teljesen, csak az, hogy egyelőre nem akartam semmi bizonytalanról beszélni neki. Mióta Anne szembesített vele, hogy szerinte babát várok, kicsit nehezebben akaródzottam erről beszélni. - Jaj, és hoztam ám neked valamit! Emlékeztem ám - mondtam viccesen fenyegetően a barátnőmnek mielőtt a táskámba másztam volna. Kihúztam egy nagy tábla csokit, azt, amelyik annyira ízlett neki, mikor legutóbb összeültünk és hoztam otthonról. A nagyiék környékén lakó kézműves csokikészítők amit művelnek, az egy csoda!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Kell az érzék hozzá, mint mindenhez. Bizony. Amúgy, a nehéz, de jó, néha utólag sokkal jobban meg is éri. - Sosem voltam biztos magamban sem eléggé a táncon kívül, abból viszont tudtam építkezni, ott, miközben mozogtam tudtam, hogy minden az enyém és közben semmi sem biztos, mégis elég erősen tudtam azt mutatni, hogy ez engem nem érdekel. Ez a való életben nem ment ilyen könnyen, sőt. Nehezemre esett csak úgy mindenben kitárulkozni, ismerkedni, új embereket befogadni az életembe. A szöszi valahogy az elejétől nem volt nekem sok, sem teher, sem olyan valaki, akitől menekülnék, sőt, az első pár mondatunk után jól éreztem vele magam, nem feszengtem azon se, hogy „társasági élet”. Azt hiszem ilyen az, mikor a bizalmad és a barátságod előre a kezébe adod valakinek, mert úgy érzed, ott van a legbiztosabb helyen. Én mindig rájövök, hogy ebben legalább biztosan nem tévedtem.
- Köszönöm. Nem tudom mire mennék nélküled. Lewy is megjegyezte már, hogy nem vagyok valami… szociális - húztam el picit a szám. Tudom, hogy nem tette rosszból, meg még helyeseltem is. De egyszerűen az a kevés ember nekem elég értékkel bír, hogy ne is akarjak többet. Meg ez így kényelmes azt hiszem. Nem vagyok a közösség lelke, sosem voltam. Alíz így sem tett félre és ez nagyon jó érzés.
- Ah, biztosan fogok, tudod, hogy ha ilyenekről van szó, magunk közt nem tudom tartani a számat. Szerinted mit fogunk csinálni, ha elvégeztük a sulit? Vagy öt év múlva?  Mármint úgy igazán mi lesz velünk… olyan morci nagyon felnőttek leszünk, mint a tanáraink fele? Vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondanám, hogy túl sok időt töltöttem volna egyedül, egyrészt mert a nagyon jól ismert kollégiumi portás bácsi kiszúrt engem. Heves integetésváltásba fogtunk, majd megszólítva megkérdezte, most kihez jöttem én meg büszkén ecseteltem Dimitri nevét, amire csak felvonta a szemöldökét, majd mosolyogva magamra is hagyott. Másrészt pedig, nagyjából a távozásával egyező időben megpillantottam az épületből kifelé igyekvő barátomat, aki már nagy léptekben közeledett is. Én pedig már előre nevetgéltem, mert éreztem, hogy valami vicces úgyis elhagyja a száját.
- Naaagyon kár érte, de szerintem nem fognak a kutyuskák panaszkodni. Én meg pláne. De néééézd - hívtam fel magamra kis elnyújtott nyüszörgéssel pluszban a figyelmét, majd az eddig remekül begyakorolt buborékfújást bemutattam az epres gyerekrágómmal. Már majdnem akkora lett a gömb, mint az egész arcom, hozzá is ragadt kipukkanás után a számhoz, meg kicsit a pofimhoz, de gyors és nem annyira undi módon visszatuszkoltam a számba.
- Menjünk szerintem egy kis hopp után úgy öt perc séta az a nagy terület, ahova megyünk - mondtam el, aminek már napokkal ezelőtt utána is néztem jól. Eléggé otthon vagyok itt, így legalább attól nem félek, hogy ebből gond akadna. Felálltam, felkaptam vissza a táskám a hátamra, aztán ha Dimcsike is indulásra készen volt elindultam abba a kis utcába, ahol a hoppanálásra alkalmas udvar van. - Kérsz rágót? Nagyon jó íze van! Bár nem csillámos, ami nagy hiba. Nem is értem hogy engedheti ezt meg az orbit!
Nem vagyok irigy lányka, így nagyon szívesen osztom meg a csomag rágóm vele, ahogy a hoppanálást is. Én már ismerem a helyet, ha ő is, akkor mondjuk nincs gond. Más esetben, elég ha a kacsójával belém kapaszkodik és csuhuuu. Csak remélem, hogy egyikünk se hamizta túl magát. Nem lenne jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igeeeen. Mikor anyunak mesélek néha rólunk, ő mondja erre, hogy zsák a foltját.
Néha olyan szavak hagyják el a számat, amikről én sem tudtam, hogy rejlenek bennem. Nem hittem magam sosem egy jó tanácsadónak, de ha kellett tudtam motiválni és lelket önteni az emberekbe. Talán ez volt az egyik legjobb dolog, ami azóta is élt bennem, hogy nem voltam kapitány a navine csapatánál. Ezeket a dolgokat, azt a kevés szociális készségem és a barátaim egy részét is ott szedtem magamra, hálásnak kell lennem érte.
- Huu, hát az én sem. Olyan unalmas, vagyis színtelen az egész életük, legalábbis annak néz ki. Nem tudom elképzelni azt, hogy semmi vidámság, kedvesség, mosoly ne legyen a napjaimban. Még ha az csak halvány is, de ott kell legyen. Annyira savanyúnak tűnnek néha… jóó, nem minden tanár - tettem hozzá gyorsan. Időben leesett ám, hogy férjecském is egy közülük, viszont nála pontosan tudtam, hogy egészen más tud lenni velem, meg a diákjaival és a csapatával is. Annyi Lewy van, hogy néha én se tudom megszámolni, bár én amúgy is szeretem mindegyiket. Közben bólogattam nagyokat, mert ő nem szeretett volna ilyen lenni, én meg nem is tudtam róla sem ezt elképzelni, de jobb kimondani is ezt. Bár Várkonyi bácsi tuti kisgyereknek is ilyen kis morci volt, de mondjuk Belmonte nénit meg Huszthy bácsit nem tudom elképzelni nem mosolygós fiatalnak.
- Azt mondod? - kérdeztem vissza vigyorogva. - Igazából én már most is úgy érzem kicsit, hogy lett egy rendes családom. Lewy, meg ott van a kutyusunk is. Oh, persze táncoló-kviddicsező tipegők, nem tudom arra készen áll-e a világ.
Elég vidám voltam a témában, de most így azóta, hogy szóba került életem szerelmével a babák témája először beszélgettem valakivel őszintén a jövőről, ami egészen jó érzés volt. A táncos karrierre bólogattam, mert bizony éppen nagyon bennem volt az érzés, hogy nem szeretném annyiban hagyni.
- Szerintem sikerülni fog, és ha az életed egyik része sínre kerül, a többi is megérkezik, amikor ott az ideje. Nálam a tánc várat még magára, de nincs okom szomorkodni, van egy szerető ohanám. Kincset érő barátokkal együtt - böktem rá mosolyogva mielőtt elheveredtem volna a pléden, hogy a még kicsit nedves tincseim elterülve száradhassanak meg, mielőtt majd el kell innen mennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kezdtem úgy érezni magam, mintha Fela bácsi egy itala ránk lett volna löttyintve ilyen bölcsességet hozós és okosságot rejtős. Nem volt ez rossz, csak elég furácska. De azt hiszem most erre volt szükségünk. Alíz végre úgy tűnt jobban van, én meg jól éreztem magam a ténytől, ha ennyivel is, de hozzá tudtam járulni.
- Ó, értem. Mondjuk ez is érthető, minden ember más és más, a tanárod pedig már sokat látott ahhoz, hogy tényleg oda tudjon állni melléd és vezetni, már amennyire engedi a lehetőség. Ennek meg örülök, de nem kell ám idáig tartogatnod, nyugodtan mesélhetsz kisebbekről is bármikor. Ha sokat tartjuk magunkba a rosszat az állítólag nem jó - mondtam, ahogy aprót rántottam a vállamon. Néha nem ártana a saját tanácsaim és szavaim magamra nézve is levetíteni, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy ennek lenne itt az ideje. Nem is akartam, jól megvoltam a kis hallgatós, csendes, elásós módszeremmel. Évek óta bevált, de nem mindenkinek menne biztosan.
- Meg, nem félek, hogy annyira rossz lenne a helyzet. Csak tudod, családi rendezvény, kicsit összeakadtak a dolgok. De most már rendezgettük a dolgokat. Olyan sosem volt még, hogy ne lett volna valahogy… - ráncoltam kicsit gondolkodva a homlokom. Nem emlékeztem a pontos kifejezésre, de valahogy így hangzik. Elmosolyodtam a felajánlásra, aztán beharaptam az ajkam bólintva, hogy amint lenne több, azt is hozzátenném. Egyelőre ezek voltak a tények. Anya és Lewy nem jöttek ki, én meg két szék közt nem akartam a pad alá esni, így, ha nem is szándékosan, de eldöntöttem melyikre teszem rá a teljes popsim. A jövőben meg kiderül ez mennyire volt jó ötlet. A helyzetemet meg még nekem is meg kellett emésztenem, így csak előhúztam a csokit, amivel meg akartam lepni. Egyébként is nagyon kiérdemelte.
- Tudom, muszáj voltam egy nagyobb táblát szerezni is neked, mikor otthon voltunk. És sokkal szívesebben foglalkozom finom csokikkal, mint holmi mumusokkal - nevettem el magam, ahogy becsukva a füzetem összerendeztem a dolgaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Figyelmesen hallgattam a szöszit, ahogy kifejtette a véleményét és több ízben is értettem, mire is gondol. Néha nagyon furcsának éreztem a felnőttek gondolkodását, viselkedését és érzelmi világát mondjuk a magaméhoz képest, és nem csak azért mert nem vagyok ezekben túl penge. Anya is napról-napra változott számomra, ő is tanár, de nem csak ebben az értelemben. Ahogy idősebb lettem, ő egyre jobban kezdett kifordulni magából. Pedig azt hittem még olyan négy vagy öt éve, hogy a mi kapcsolatunk sziklaszilárd, nem törné meg semmi. Tévedtem, és kicsit azt érzem, hogy ebben nem én hibáztam csak és kizárólag.
- Igazad lehet, nem is tudom, hogy magukkal tették-e ezt, vagy a szakma, az élet tette velük. Furi, hogy munka alapján be lehet az embereket skatulyázni. Vagyis próbálják… - jegyeztem meg, mai nem kritika volt részemről, csak egy meglátás. Sokszor csíptem el beszélgetéseket arról, hogy a kviddicsesek önimádók és agresszívek, gyakorta látok ilyet a pályán is, de szerintem nem mindenki ilyen. De szokták mondani a szőkékre, hogy buták, aztán nézzük meg Alízt, utána meg engem. Ehh, pontosan.
- Az vagyok, szeretem őket, ezt az egészet. Remélem legalább ilyen jó marad is, de hiszem, hogy jobb is jön még. - Kellően optimista tudok lenni, mikor nem érzem közeledni a felhőket és olyankor ez másokra is hatással van, ami igencsak jó dolog. Közben figyeltem a leányzó válaszait, ahogy a hajam tapogattam át, majd előhúzva a kinyithatós fésűmet elkezdtem kibontani a csomókat, kicsit grimaszolva és szenvedősen, de már hozzászoktam ekkora loboncnál.
- Tényleg? Ez jól hangzik, de nem hiányozna onnan semmi? Mármint nem a pótolható dolgokra gondolok, tudod… - Nem tudtam konkrét kérdést intézni hozzá, hiszen a szülőkérdés nála sem volt egyszerű eset, sőt, még bonyolultabb is talán, mint nálam. Én kuszán, de láttam az elejét, ha a végét nem is. Neki csak a semmi volt leginkább és ezért nagyon sajnáltam. Közben lassan meglettem a hajammal is, így felkötöttem, ahogy figyeltem a lassan csillapodó fényeket. Ha még nem is húzódott vissza a napocska, egyértelmű jeleit adta, hogy késő délutánba nyúlunk lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jó volt hallani, ha én sokszor nem is, de ő látja maga előtt a céljait, vagy legalább azt, merre szeretne pontosan fejlődni, mi az, amit tényleg el akar érni az életben. És hiába járt ez számára nehézségekkel én tényleg irigyeltem őt az esze mellett ezért a hozzáállásért is, mikor belőlem éppen hiányzott. Nagyon lelkes tudtam lenni, sőt, sok dologban volt kitartásom is, de ezt párosítani ahhoz, hogy a jövőm is tervezzem, ne csak éljek a vakvilágba… hát, azt hiszem még nem jött el az én időm. Nem tudom fog-e velem olyan történni, ami majd előre mozdít, talán már meg is esett, csak még nem érzem eléggé. Ki tudja.
- Úgy lesz, tudod, ezekkel a dolgokkal se mentem volna eddig semmire nélküled, már elsőben elkaszáltak volna mindenből. Bár akkor még vissza is vágytam a régi közegbe, bármennyire utáltam is azt a helyet - borzongtam meg egy pillanatra. Igazság szerint ott bántottak, elég sokat, ennek ellenére ez a hely új volt, fura, rengeteg emberrel, akikről semmit nem tudtam, a létezésükben se voltam biztos, még nem történt meg velem is az a bizonyos áttörés. Most pedig? Hiába nem vagyok a varázslók ékköve, nem tudnám anélkül elképzelni az életem, amim most van. Az utolsó hajszálamig a legapróbb fecnitől.
- Örülök, hogy ízlett múltkor is. Féltem akkor még, hogy jól választok-e, de nem is értem min aggódtam - közöltem nevetgélve, majd a tanulásra kanyarodtunk vissza. Én csak legyintettem, hogy ugyan, nem kell bocsánatot kérnie. Ha nem viszi el a témát ő, én hoztam volna valami remek tervet a délután elcsapására. Ebben egészen biztos vagyok. Szerintem ő is, így nem is fogja magát emiatt emészteni.
- Pfhu. Mint mindig, már előre érzem azt a görcsöt a pocimban és hányingerem van. Rettenetes. Nem akarok megbukni, ciki is lenne, pláne, hogy Lewy miatt amúgy is tökre figyel rám mindenki. Olyan fúj az egész… de remélem sikerülnek. Te? Készülgetsz már?
Matattam kicsit a dolgaimban pakolás közben, leginkább pótcselekvés volt, mivel a vizsgáktól függetlenül tényleg nem voltam éppen fényesen, morgott a hasam de a hétvégi után nem tudtam, hogy éhes vagyok vagy rosszul. A világ legrosszabb dolga. Végül egy mosollyal az arcomon néztem Alízt és a dolgait, aztán kisvártatva néztem a szemébe.
- Gyere, nézzünk valami hideg üdítőt, visszakísérlek a navinébe mielőtt elindulok haza. Jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem szeretem, hogy ennyire rosszmájúak. Vagyis tudom, hogy ilyenek, de miért kellene ezt elfogadni? Annyival könnyebb lenne nekik is, nekünk is…mindenkinek.
Azt hiszem valóban túl idealista vagyok, ha igazán komolyan állok valami dologhoz oda. Nehezen ismerném be, de én is azok közé tartozom inkább, akik vágynak a jobbra, szeretnék maguknak, de vagy nem mernek, vagy nem akarnak tenni érte. Nálam itt nem mindig a lustaság, inkább a félelem hátráltat. A mai napig emlékszem hogyan remegtek a lábikóim, mikor elsőre álltam a sarkamra. Úgy keveredtem oda a kollégiumba is Lewyhez. Ha akkor nem nyitok valami irányba, vagy nem szedek egy kis bátorságot fel, lehet most sem így csücsülnék itt. Változnak az emberek, magamon látom a leginkább, és én elhiszem, hogy a világ is fog egyszer. Csak egy kicsit kellene kevesebb a rosszból.
- Kijár mindenkinek a boldogság, szerintem a jövőnk majd hoz sok jót. Neked is, nekem is.
Nem végszónak szántam, de az is lehet a nap margójára írva. Kicsit elmerengtem a lapokon, amiket vetett nekem korábban, beharapva az ajkam bámultam magam elé, aztán elmosolyodva néztem rá, mikor beszélt.
- Ezt megértem. Mindenki kapaszkodik valakibe vagy valamibe, ami segítette őt oda érni, ahol éppen tart. Én sem tudnék anyától teljesen elszakadni, vagyis azt nem tudnám megtenni, hogy úgy tegyek, mintha nem is lenne. Bár most éppen nem is beszélünk, de ez talán csak időleges - rántottam egyet a vállamon. Nem voltam elkenődve annyira már, mint talán illett volna, azt hiszem nem is leszek egy ideig még, aztán majd kiderül. - Bármit meg lehet oldani, csak egy kicsit akarni kell.