Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én is, mindkettőt is, téged is, mindent is, de - néztem hátra, hogy aztán újra Lewyre pillantsak. Nem volt ez egyszerű, én sem szólok rá soha, de igyekeztem úgy csinálni mindent, hogy ne forduljon újra elő. Levendula nem volt boldog, mikor a brekim beledobta a villát a kezébe, fel is horzsolta neki vagy micsoda, amit nem értek. Klaranak baba evőkéje van nem is olyan éles, és félig puha! - Nem az, én szeretem, hogy ügyes, csak nem szép dolog másokat dobálnia.
- Biztos nem... gondolom, hogy nem...szóval csak nem - pislogtam nagyokat, mert én pozitív akartam lenni, de végülis sose lehet tudni ki és mit tenne. Ezért is javítottam ki magam párszor, mire nevetve a végére értem. Vicces volt, nekünk biztosan, ha Helmutnak nem is lenne az.
Ahogy lassan kicsatoltam magam eljutottam addig is, hol ácsorgunk, bár a miértig igen döcögősen. Kicsit kitapostam a havas, latyakos cumót a kocsi mellett, de a kabim bekötve sikerült hátrahajolni a minibbemig és ki is emelni őt. A kis pufi overáljában olyan édes volt és mégis annyira furcsa, hogy már ennyire nagy. Nemsokára egy éves lesz. Már kapaszkodva álldogál és próbál a nővére után menni. Már nem olyan minikebrekike, mint régen.
- Hallottátok, Voltnak lehet tesója - vinnyogtam kicsit a kezemben lévő baba felé, aki boldogan ismételte ezt utánam és motyogott a saját kis nyelvén. Becsuktam a kocsiajtót, aztán a csomagtartó felé sétálva megvártam az apucit a másik nagylánnyal.
- Volt...Vau... lesz még Vau - motyogtam még picit a törpillának, hogy aztán a kezecskéit megpuszilgatva billegjünk együtt az apu előtt, hogy most megyünk, és boldogság meg nő az ohana vagy állunk és hóemberek leszünk. Már minden is, hideg van, ez az idő annyira nem jó, szóval ha meglettek el is indultam a bejárathoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó - énekeltem, ahogy lassan kitoltam Aniat a babakocsiban Dustinék udvarából és bevártuk a mögöttünk topogok Klarat. A nagylányom bőszen magyarázott, igazából szavakat dobált egymás után, ahogy többször leguggolt némi hóért, amit megpróbált a zsebébe tenni. Azt hiszem neveket is sorolt, még Apucinak is tett el későbbre, mert jó lesz az. Igaza volt, csak én a múltkor rájöttem, hogy nem mindent jó elrakni zsebbe. Beleolvadt egy félig rágott karamell a zsebembe, nem volt olyan boldog meglepetés belőle, mint szerettem volna. Pedig én is a Nyuszónak szántam.
- Brekus, merre vagy? - kérdeztem körülnézve, aztán jól nekiszaladt a lábamnak átkarulva azt és egy hógolyószerű képződményt is ránk olvasztott nevetve simiztem meg a kis sapkás fejét és szedtem össze a földről a fehéret, amit Ania büszkén hajított el, mert minek az neki. Eleve el se jöhettünk volna nélküle, Lewy mérges lenne. De az enyém is eltűnt, eddig reggel még megvolt! Nem fontos, inkább átvágtunk az utcán, hogy lekanyarodva a nem annyira népes játszótérre érjünk. Volt itt egy kisebb domb, amin boldogan csúszkáltak a nagyobbak, Klara pedig csillogó szemekkel bámulta őket meg pár gyereket megpróbált megszólítani is, néha lengyelül, amit nem is igen értettek. Én közben Aniat úgy fordítottam a kocsiben, ő is mindent lásson és a teás cumisüveget is megkapta, hogy kerek legyen a kép. Azt észre sem vettem, hogy a nagyobb lánykám mindeközben egy fiatal zsebéből kilógó kesztyűt elemelt és hozta, bőszen betuszkolni a babakocsiba Ania alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A tél maga lehetne a csoda, de azért már eléggé a fejembe mantrázták anyuék, meg Lewy, meg sok ismerős és még Dustin is, hogy se nekem, se a babáimnak nem tesz jót, ha lazán öltözködünk. Szóval bár Ania nagyon kis öröklős típus, mert pont mint a nővére ő is állandóan vetkőzik mindenhol, sikerült az overált ráimádkoznom és meg is bűvölték neki, hogy mindig kellemes meleget adjon. A kicsi kacsói így is meg-meg pirosodtak a hidegtől, de visszaügyeskedtem rá egy pindur kesztyűt és lassan a cipellőit is. Fél szemmel persze igyekeztem azt is szemmel tartani, hogy a csizmásom merre csámborog, de úgy tűnt minden oké. Mutogatott, nevetett és rágcsálta az ujját, ahogy csúsztak le előtte. Szerencsére senki nem ütközte le, szóval ez megnyugtató.
- Itt is van - magyaráztam vissza a kis saját nyelvén  figyelemfelkeltő angyalkámnak, ahogy az üvegét neki adtam, egyből el is feküdt a kocsiban és a meleg teácskát szürcsölte, néha cuppanva kitépve a saját szájából, hogy ide vagy oda mondjon okosakat, amit leginkább ő ért. Ekkor jött meg a tesó is, ő meg nyűgösen kezdett sírdogálni.
- Miért bántod Ania popsiját? - néztem rá, ahogy láttam a kezeit a babakocsiban. Nem tudtam hova tenni mit csinál, aztán kihúzta nevetve még meg is mutatta hogy üres, majd büszkén visszanyúlt és ott volt a fél pár kesztyű én meg nagyokat pislogtam rá, ekkor jelent meg a lány is, engem meg jól megijesztett.
- Jaj. Szia - köszöntem is azért vissza, mert tudok ám, csak nem váratlanul, olyankor eléggé meg vagyok lepődve. Klara nagy szemekkel nézett rá én meg megláttam a kesztyű párját és a brekimre néztem. - Ez a tiéd ugye? - mutattam a pici kéz felé, ami a fél pár kesztyűt szorongatta. Közben nem tudom utánzott-e vagy eszébe jutott, de ő is mondott egy Sziát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én tudom, de azt mondták, ez nem jó - mondtam végül szomorúan. Én vagyok az utolsó, aki bármiért szólni szeretne, vagy az, aki gátolná abban a brekijeit, amit szeretnek, de elmagyarázták én meg láttam, hogy tényleg van, amikor nem olyan mókás ez. Mindenesetre nem csinált semmi rosszat, nem is szóltam én rá soha, inkább igyekeztem elkerülni a lehetőségeket, amikor megint előkerül. Most mondjuk nem sikerült, az autóban amúgy is kicsit tombolnak, mindig. Szerintem szeretik is ezt.
- Hát az lehet - jegyeztem meg kicsit mosolyogva összeszorított szájjal, mert nem akartam én máson nevetgélni, de ez bizonyosan vicces lett volna. Furák voltak, de ez az ő meséjük én meg csak örültem, hogy anya is boldognak tűnt, Levendula se piszkálta a Nyuszót, mert nem volt rá már ideje se, így nem hinném, hogy ebbe bele kéne mancsolni, akár csak gondolattal is! Nem fognak menhelyre költözni és senkivel nem történik majd semmi fura akkor.
Kicsit időigényesen ugyan, de sikerült minden alkatrészt összeszednem a kinti léthez és a brekit kiemelve rá is adni ezeket, nem volt vele boldog, de egyből abbamaradt a sírdogálás, mikor kutyaugatás hallatszott.
Még mindig nehéz volt felfogni, hogy itt vagyunk, ilyen ohanásan és nem csak segíteni vagy nézelődni. Szerintem mindenki tudta mennyire imádom Voltot, szerettem vele lenni és ő van ott mindig velünk, ha más nem is tud esetleg. Amúgy is imádom z állatokat és rossz látni, hogy nem csak karácsonykor, de máskor is olyan sokan vannak ohana nélkül, pedig minden apró meg nagy mancs megérdemli.
- Sebby is akar új kutyát? Nekik miért nincs brekijük most már? - néztem Lewyre tényleg érdeklődően, mert hát én ezt nem értettem. Még Maxinak és Lucusnak is lett, pedig ők aztán olyan hangos tiltakozók, hogy jaj! Meg már lassan megint lesz a Kevunak is. Meg szerintem tökre mindenkinek kellene, nem is értem. - Én nem tudom, nekem mindegy, szerintem ez nem fontos, minden kicsinek meg nagynak is kell ohana - vontam picit a vállamon, aztán csak leszegtem a fejem, tudom, hogy nem segítettem a dolgon. Inkább lassan kitapogattam a bejárat kilincsét és lenyomva azt beléptem az előcsarnokszerű pici részbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lééényegében igen. Anyukád még kereszteket is rajzolt a levegőbe, mikor a villa a keze mellett állt meg, csak aztán mondta, hogy rossz, ha nem szólok rá - húztam el kicsit a számat. Az én anyukám nem vette ennyire komolyan, azaz nem mindig, ő, leszámítva Lewy képbekerülését, mindig elég közel volt hozzám, nekem sem tiltott dolgokat, szerintem sosem kiabált velem úgy igazán és azt sem mondhatom, hogy nagyon meg kellet büntessen bármiért. Klaraéknál se mondta sosem, hogy ilyet kéne, de utána mikor Levendula elmondta, hogy szóljak a brekiimre, mert rosszakat tanultak meg, ő is mondta, hogy azért nem ártana figyelni erre. Nehéz mindent jól csinálni, néha már azt is érzem, hogy szinte lehetetlen.
Nem vagyunk egyszerűek, meg pici családnak se lehet minket mondani, de azért igyekszünk hatékonyan és gyorsan eljutni mindenhova. Mondjuk szerintem még sosem sikerült, de a szándék nagyon fontos, attól tudják, hogy te tényleg mindent megteszel, én legalábbis ettől nyugodtabb vagyok. Kellett egy nagyobb levegőt vennem, mikor pocin lettem rúgva, mert azért egy kicsit fájt. Nem mindig kellemes a kapálózó breki, de imádom őket mindenhogy is.
- Én nem ezt kérdeztem, én csak nem értem. De mi az hogy nem fér bele? Most akkor sosem lesz nekik? - néztem kicsit értetlenül. Biztos, hogy sokaknak nincs is ennyiszer eszében ilyen, de nekem nagyon hiányzott mindig. Nem a saját életemből, én lehettem a világ legboldogabb embere, mert megvolt az ohanám, egész volt, vidám és szépen növekedett is. A brekiimnek megvolt minden, amire szükségük lehet. Szeretet, apuka, sok-sok játék és idő, amire csak szeretnék. Kicsit el is gondolkodtam még  a szőkééken, így mikor beértünk kicsit késve köszöntem oda a bácsinak, meg annak a néninek is, aki kisétált elénk mosolyogva.
- Olyan kutyust kellene hazavinni, akit más biztos nem. Mármint, jó lenne, ha nem lenne ilyen kutyus, de ők mind idekerültek és olyan rossz ez, nem csak karácsonykor - dörmögtem egyre elhalkulva, ahogy már nem csak ő hallott engem. Nyomtam egy puszit a nyakam felé tolt picisapis buksira. Lewy el is mondta a pontos dolgokat, mire a hölgy átvette a dolgokat és elirányított minket maga után. Klara nem nagyon akar megmaradni ahogy láttam, hiába rezzent össze egy-egy hangosabb ugatástól, ment volna a hang után. Még azt is hallottam, ahogy Voltot próbálja hívni. Ő bizony otthon vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudtam vele nevetni, kicsit le is szegtem a fejem kiengedve a levegőt. Biztos vicces ez, de nekem nem annyira. Nem akarok én rosszat, azt se, hogy egyszer majd bárki azt mondja én rosszat csináltam a brekiimnek, hogy nem vagyok jó brekigazda. Ez nem igaz, mert én nagyon szeretem őket, úgy mint senki más, és a többi anyukánál is jobban vigyázok rájuk, sokkal többet játszom velük és mesélek nekik meséket. Gyűjtöm nekik is a kinderfigurákat meg a matricákat nem beszélve a sok szép színezőről.
- Nem értem őket, nem a brekik miatt, úgy amúgy se haladnak nagyon. Mióta kipipáltam a házat - meg ilyesmi. De az most nem fontos, de nagyon megállt ott a tudomány. Vagy nekem nem szóltak megint.Érdekesek voltak, de azért mégsincs jogom belemászni, csak mindig lemaradok itt, mert nem annyira értem. A brekik csodásak, ők is tudják és az enyémeket is szeretik, látom. Meg a szőke lány dolgozik sok kicsivel is.
Lassna, de biztosan elértük az apuci által kinézett célt és a néni bevezetett minket a kutyusos helyre. Nem voltak kicsik, de túl nagyok se a ketrecek és lelombozó volt. Aniaval le is guggoltunk egyhez, de eléggé megmorgott minket az a németjuhászhoz hasonló kutyus, szóval kihátráltunk mielőtt eltörik a mécses. Volt se csinál velünk ilyeneket és úgy jó.
- Ki nem? - pillantottam feléjük, mert mi már kicsit előrébb jártunk, sőt, leginkább totál nem úgy haladtunk, ahogy a néni mutogatott. Neki az a dolga, hogy hazaadjon hazaadható kutyákat, nem bíztam benne annyira, hogy mindenkit jól bemutat, szóval nézelődtünk. Azaz addig még egy kutyus kicsit vonyítva nem dobta a tálat a ketrecének. Hozzá is leguggoltam de nem nagyon mozgott. - Ő jól van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem mosolyogtam, mert nem voltam boldog. Az egy dolog, hogy Lewy anyukája néha olyanokat mondd, mintha alkalmatlannak tartana, hogy jól vigyázok-e és beszélek-e a brekiimnek, de ezt tudná, szerintem megint közbe akarna lépni. Múltkor is már ígérgette, hogy elviszi egy délutánra és megbeszéli vele miket nem szabad. Én ezt nem annyira szeretném, biztos nagyon szereti Klarat, hiszen ő a nagymamája, ettől még nem volt jó érzésem, mikor helyettem akartak ezt-azt csinálni.
- Nie - mondta határozottan még rázva is a fejecskéjét. Nem tudom, én már megszoktam, de erre is mindig csak a megjegyzéseket kapjuk, miért beszél néha ilyen nyelven, néha olyanon a kisbreki. Én szeretem, mikor lengyel szavakat mond és úgy szólongatja az apucit, ami nekem megy én is szoktam mondani, tudom milyen jó érzés lehet és szeretném, hogy azt is érezze tőlünk. Neki az az otthoni és én azt akarom, mindenhol úgy érezzék magukat, ahol csak van az ohanánk. - Ania - mondja is a tesó szóra csillogó szemekkel a választ, hogy aztán kicsit erősebben, mint kellene átkarolja a kisebbik vállait és a cumisüveggel nem törődve nyálas puszit nyomjon az arcára. Szeretik egymást, nagyon édes testvérek, talán mert közel vannak korban. - Öc'i - ismétli a minikém a lány után én meg egyből furcsán is meredek rá ahogy vigyorog. Nem tudom értette-e, ha igen, akkor nem is tudja mennyire örülnék én is annak!
- Danka - ismétlem meg a minimnek és mutatok a kezére, hogy most tartsa oda ügyesen az övét, már tanultunk bemutatkozni, oda is adja de csak vigyorog, mire mosolyogva ingatom a fejem. - Ő Klara, de éppen sumákol. Én meg Maja vagyok. Hányadikos vagy? - kérdeztem rá végül, ha már előkerült az iskola kicsit gügyögve a teázó babakocsisomnak. - Én is ide jártam korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én nem is hiszem ám, hogy nem. Csak olyan... mások mint mi, vagy...Keve. Meg Cel, ő is mesélte, hogy akar brekiket - bólogattam is magam elé, ahogy már odabent voltunk. Hajlandó voltam Ania tépésének igazat adni és lassan kibogóztam a sapija kötőjét majd levéve a kabim zsebébe gyömöszöltem. Sokkal boldogabbnak tűnt ahogy a pelyhes kis hajacskája meredt a világba és nem volt semmi takarás.
Rákérdeztem mi is a gond, és mikor kifejtette szomorúan pillogtam magunk elé. Nem hittem, hogy annyira sok kutya van, aki jól alkalmazkodik más, már nagy állathoz ez pedig így nehéz. Én bárkit hazavinnék, mert biztos vagyok benne, hogy attól ilyen agresszív sok, hogy itt kell lennie.
- Az nem lenne jó Voltnak - ingattam is meg a fejemet. Ha nem figyelek eléggé, lehet mi is kapunk vizet vagy hasonlót a repülő edényből, de ügyesen helyezkedtünk, viszont túl jól nem nézett ki a kutyus. Mire Lewy visszakérdezett már elmondta a néni, hogy beteg és ezért nem túl barátságos, tudtam is sajnálni. Szomorú, ez is. Eléggé kellemetlenül is éreztem magam, meg olyan majdnem sírósan szóval csak dobtam egyet a picin és tovább sétáltunk lassan a Nyuszóék mellé.
- Nem tudom, én csak szeretném, ha ő is boldog lenne velünk. Meg a brekikkel. Ő ott nagyon szép és puha - mutattunk együtt a picivel egy fekete, hatalmas szőrtömegre, de aztán csak sétáltunk a mesélő néni mögött, ő valami fehéres kutyit mutatott be éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem hiszem, szerintem csak kamus fiú - mondtam kicsit azért halkabban, mert nem akartam én csúnyákat szólni, pláne nem hangosan, meg tudom, hogy a beszélőkéjét nagyon ügyesen gyakorló Klara szeret ismételgetni is minket. Egyik se hangzik jól. De a lényeg a lényeg, én tudom, hogy ő nagyon régen kedvelte Gracet is, nincs semmi meglepő, az ikrek se voltak, vagyis hát mi tudtuk a pandával. Khm. Azt akartam kihozni ebből, hogy nem hiszem, hogy a keve mindig olyan jaj de jól vagyok egyedül, ohanátlanul volt, csak nem szerette emlegetni. Meg azért mégis Maxy volt a legjobb barátja. Úgy elég nehéz.
- Cel nagyon jó lány, szeretem őt és remélem hamar lesznek neki brekijei, mert tudom, hogy boldog lenne tőle - még bólogattam is magam elé egy szép mosollyal, ami Anianak is nagyon tetszett. Bár sokáig nem tartott, mert teljesen lekötöttek minket a vakkantások és csaholások, egészen le is tértünk a közös útról, hogy jól megnézegessünk egy-egy tapisat. Amikor elértünk a tányérlöködős, rosszul kinéző és szomorú kutyushoz, nem igen lettem vidám, sőt. - Meg Dolfinak - tettem hozzá, de nem jutott eszembe milyen terrier ő. Hirtelen volt, csak a neve is nagyon odavágó. Rengeteg fajtánk volt a családban. Harley is van ugye még, meg a nagyiéknál, ki ne hagyjam Oriont Dustinnál. Szerintem szinte mindenkinek van, meg múltkor a szomszéd néni is megjegyezte, hogy Volt milyen rendes, mert neki lett egy morgós valami nagyon hosszú szőrű mini kutyája, de  ami drágánk nem ugatta meg meg semmi. Ha nincs balhé a néni is nyugodt. És nem ajánlgatja a férjemnek az unokáját. Szerintem még mindig azt hiszi, tényleg tesók vagyunk. De a brekik akkor honnan? Még én is tudom, hogy nem a Télapó hozta csak úgy! Annyira magamba is felejtkeztem, hogy az adományos dolognál csak a néni válaszát hallottam, aki nem annyira örült ennek, vagy furin nézett. Nem tudom, mi másra tennék el a pénzt? Hát ez lenne a legfontosabb! De végül mondott valami névre szóló adományozást, szóval megnéztem mi volt ráírva  a ketrecre mielőtt még a fekete, nagy, maciszerű csodához sétáltunk, akihez Ania úgy bedugta a mancsát hirtelen ki se tudtam húzni. Ejj.
- Jaj, na, nem, ne húzd, nincs baj..shh - próbáltam kicsit ringatni, nem nagyon, hogy a keze meg ne fájduljon, de a mécses se törjön el. Szerencsére a kutyus nedves nózijára teljesen szerelmesen elbambult, így én meg ki tudtam szedni. Ilyet többet nem csinálunk.
- Ő egy nagyon édes. Olyan naaagy. Olyan mint egy macika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gyakran megesett velünk, mivel Klara elég közvetlen és édes kislány, hogy csak úgy idegenek próbáltak beszélgetést kezdeni az ohanánkkal. Most leginkább vele, amit nagyon is élvezett, mert hangosan, és kicsit éles hangon nevetett fel többször is. Boldog volt én meg imádom ezt látni, akkor is, mikor nem találja a megfelelő nyelvet. Előfordult, hogy a lengyeleknek meg magyarul felelt. Tisztán ejt ki szavakat és szép mondatokat rak össze viszonylag de még vannak keveredések. Mondjuk ki csodálja? Még nem is olyan nagy breki a maga kicsit több, mint 2 évével.
- Áh, akkor biztos sok barátod is van - mosolyogtam rá a lányra őszintén. Mikor valaki rendes velünk meg ilyen kedves, akkor én is mindig jobban érzem magam és szeretek rájuk örömmel tekinteni. Az viszont nem elmondható, hogy osztozom a lelkesedésével. Én örülök, hogy már nem kell ide járnom. - Tényleg, a most végzettek előtti évfolyamban voltam. Navinés - tettem hozzá azért már elég büszkén, mert mindezek ellenére a házat nagyon szerettem. Klara közben a navine szót próbálgatta, elég sokat hallja, így nem meglepő hogy egy "Tatus" is kicsúszott. - Igen kicsi szívem, ott van az apuci. Ismerik a navinét, Lewy, az apucink, a férjecske a házvezető - meséltem nagy mosollyal, ahogy Klara az ölembe mászott én meg arrébb csúsztam hátha leül mellénk a lány, még iszik egy kis meleg teát a kis kesztyűtolvaj.
- Bocsánatot kérünk a kesztyűért, nem szokott csúnyát csinálni, nem is értem miért hozta el - ingattam a fejem rá nézve, a pinduri meg csak meresztette a nagy, kék szemeit ránk, majd mutogatott a hóra nagyban Dankának magyarázva. - Anioł, anioł - csapkodott a kezébe lelkesen, majd kificeregte magát az ölemből és a cumisüveget nekem nyomva megragadta Danka kezét.
- Azt mondta angyal, azt hiszem szeretné ha csinálnál neki vagy vele a hóban, azt nem tudom, ő is akar-e - néztem kicsit a brekimre, de egyelőre több nem derült ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elmosolyodtam Danka válaszán, mert valahogy olyan kellemes volt ez a beszélgetés, pedig én is nehezen érzem magam úgy idegenekkel. Sokan túlságosan pörögnek hozzám képest, mások túl mogorvák és vannak azok a direkt az arcodba mászósok is. Mint az újságírók, a buta kérdéseikkel. Olyan ohanaromboló gondolataik vannak, amiktől sírni lehetne, de nem szabad, mert akkor meg arról írnak, hogy már kész a baj meg még sírtam is. Olyan bonyolult ez az egész.
- Iiigen, ő - bólintottam is nagyokat. Aztán majdnem homlokon is csaptam magam, mert eszembe jutott hogy volt még kérdése. - A tantárgyak meg... leginkább nagyon utáltam mindig suliba járni, meg vizsgázni és tanulni. De ha nagyon kedvenc akkor talán a repüléstan - nevettem el magam kicsit el is vörösödve, de nem csak a hidegtől, ami eléggé csipkedte az én pofim is. A miniimen is látszott az a rózsás kis folt már, de élvezték.
- De jó! Nagyon szuper helyen vagy akkor, minden évben nekünk van ott a legszebb karácsonyfánk, meg az édességbolt is küld karácsonyra csomagot, mert Lucával szerettünk oda járni. Mások nem ilyen szerencsések - ingattam is a fejemet gyorsan, hogy aztán eltegyem a teás cumisüveget, mert Ania már majdnem meg is reptette. Már nem szomjas ez egészen biztos. Közben a már csücsülő lánytól azért elnézést is kértem, mert nem vagyunk mi rosszak a brekiimmel.
- A sajátját bezzeg mindig eldobálja, meg mondja hogy "nie, nie", mintha muszáj lenne - néztem is Klarara, aki egyből kacagott jobbra meg balra, ahogy a szavakat mondtam. Azt hiszem utoljára Lewyt utánoztam így. Ezt a nemet mondogatást sejtem kitől sikerült örökölnie.
- Mehetsz - szóltam utána mikor rám nézett, majd már meg is szorította  a lányka kezét én meg az ölembe vettem Aniat és onnan figyeltük őket. Klara elsőre csak guggolt a lány mellett meg nevetett, aztán nem egészen tudtam kivenni, mit is csinálnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Körülöttünk mindenki furcsa volt, közben meg egyforma, arról már nem is beszélve, hogy voltak gyors meg lassan lépő párosok, Lucáék minket is lepipáltak a hirtelen minden egyszerre dolgokkal szerintem, de Sebbyék vagy éppen Kevéék meg olyan kényelmesek. Dustint meg nem is értem még miért nincs brekije, meg volt esküvője és vett már sok kutyás ohanának házat! Jó, az van neki, de még nem tökéletesen élik.
- Igazából, ha nem ott lakna, nem lenne ott a legfontosabb 5 színezője, az éjjeli plüssei, a DVD-i és minden csini pizsije, bugyija meg felsője. Mutatta - bólogattam magam elé, ahogy vázoltam Nyuszó mennyire nem látja át a helyzet súlyát. Igazából a gyűrű és a brekik a hiánycikkek. - Ami meg a babákat illeti. Szerintem ő azt nagyon várja. Én megértem, ha csak így bumm lehetne kívánságra - emeltem meg kicsit a vállaim jól összeszorítva a szám aztán csak elsétáltam a picibbel a kutyákhoz. Nem fejeztem én azt a mondatot be, jobb így. Bonyolult ez nagyon. Örülök, hogy az ohanánk nagyon boldog és békés most, hogy nem rontok éppen el semmit és senkinek a kedvét. Hogy nincs rossz érzés, viharfelhők vagy bármi buta, pocigörcsöt csináló.
Fontos szempont, hogy nem csak a mi fehérkénk, de rengeteg rokonkutyus is türelmetlenül várná az új családtagot, így nem volt mindegy a dolog. De nem annyra tudtam az adományra meg  anénire figyelni, mert Ania túlkíváncsiskodta - meg kicsit én is - a nagy és fekete kutyulit, aztán beszorult a mancsa és megijedtünk. Én jobban, de mire az apu jött kiszabadultunk.
- Mi? Igen, nincs semmi, nem csináltunk semmit - tiltakoztam egyből, mintha kéne, aztán még meséltek nekünk a vauról arrébb mentem kicsit így ők is Klaraval odafértek. Fontos, hogy brekibarát is legyen! - Úgy látom nekik már eléggé tetszik, én meg mindenkit is hazavinnék - néztem Lewyre oldalra biccentett fejjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Mert az annyira ahw... imádom - vékonyodott el a hangom ahogy meséltem, hogy aztán a számra harapva vigyorogjak csak. Tényleg oda voltam a tárgyért, persze foghatnám Lewyre, de igazából a kviddiccsel már akkor egymásba szerettünk, mikor a bagolykőbe kerültem. Nagyon hamar bele is jöttem, mert egy-két hónap után kapitányi jelvénnyel magamon néztem tükörbe és vettem nagy levegőket a meccs előtt. Hajtónak lenni jó, terelőnek nehéz, de bármelyik is voltam éppen, ott fent más volt. Nem éreztem a viszolygást, a félelmet az emberektől, nem éreztem, hogy kinéznének és furának tartanának. Olyan voltam, mint bárki más, plusz egy kicsit több a megcsillanó jelvénnyel. - Felagund bácsi ijesztő és elég uncsik az órái. Valami négy színezőt befejeztem azokon csak harmadik-negyedikben - bólogattam nagyokat, ahogy visszagondoltam. Az egyik sajnos befejezetlenül eltűnt, mert ellopták és elrepegették a táskám is. Nem is tudom mit vittek még el, de a defszenzoros valamilyen bácsi sosem találta meg. Az ilyeneknek börtön járna!
- Igen, nagyon sok rendes ember járt meg jár is oda. Nem voltam nagy sulikedvelő, de a ház néha tud hiányozni, ott voltak jó emlékeim - meséltem mosolyogva is, ahogy elsimogattam a pici, göndörödő fürtöket a brekimen, aki letúrta a sapit. Tudtam, ő is, hogy vissza kell húzni, így nem erőlködött nagyon legalább. Szeretett az ölemben csücsülni és nézelődni, közben meg némi köpködéssel a maga kis nyelvén elmesélte, mit is lát, én meg mindent értettem, azt is, amit nem.
- Szerencsére azzal nincs gond. Mindent szeretnek. Testápoló, nagy fürcsizések, még a hajmosást is, pedig szerintem az nagyon ritka! - Komolyan is gondolom, hogy ez a helyzet különleges, mert én se szeretem, ők meg lelkesek, sőt, Klara még Anianak is segíteni akar mindig. Még szerencse hogy szembarát a samponjuk.
Még én ezen filóztam és énekelgettem halkan a picibbnek, addig Klara elcsámborgott hóangyalozni. Idáig hallottam a hangját, főleg a nevetést, szóval tudtam, hogy minden rendben van. Meg figyeltem is. Nem szeretem, mikor bárkivel arrébb mennek, akár csak kicsit is, ezért örülök, hogy ilyen pici, de még így is rám nézett, szabad-e menni. Okos kislány.
- Anioł - közölte a kezeivel csapkodva maga mellett, hogy megmutassa hogy csinálta én meg el is nevettem magam. - Nagyon szép lett, látom ám. Nem kérsz teát? - kérdeztem meg, ő meg lelkesen bólogatott és elvette a cumisüvegét majd mellém mászott mutogatva Dankának ő is üljön vissza.
- Te nem kérsz? Zöldtea, epres - tartottam felé a termoszom, a kupakjából nyugodtan tud inni, ha akar, én a kulacsrészét használom úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A kviddics egy nagyon jó dolog - közöltem el is nevetve magam, ahogy összegeztem az egészet, pedig volt még mit mondanom! Ó, de mennyire. Nem csak az ismerőseim, azaz Lewy barátai miatt, akik az enyémek is lettek, hanem mert volt szerencsém ehhez az élethez. - Ismerem a rajongást, sőt, a sportot is elég jól. Mielőtt ezek a gyönyörűségek megjöttek az életembe, én is játszottam. Hajtó voltam és kapitány is a navinében egy éven át, csak aztán kaptam egy ajánlatot a Visegrádi Viperák csapatától...és ilyenre azt hiszem nem illik nemet mondani. Boldog voltam, láttak valamit, ami azt hittem csak a suliban van bennem - meséltem boldogan, hogy aztán figyelmesen nézzek rá és lassan összerakjam ki Arnold, meg az egész kissé bonyolult szálat. Tudok az ilyen nehezen megérthető családokról egy s mást, bár nem mindig akartam, hogy így legyen. Azt hiszem ma viszont nincs nálam boldogabb, amiért nem kell, hogy remegve görcsöljön a pocim, vajon a brekiim apukásan nagylánosodhatnak-e majd, vagy csak mi maradunk. Mert ez itt nem kérdés, nekünk jó apukánk van, a legjobb.
- Áh, azt hiszem értem - bólogattam is mellé. - Én az anyukámmal laktam csak, nekem nincs is édesapám. Vagyis van, de sosem volt, vagyis ő nem akart lenni... mármint, szóval szerintem szerencsés vagy, hogy ilyen családod van, olyan egész. Nem számít a vér - ingattam is meg a fejem. Én tényleg ebben hittem, az egy dolog, az nem pótolja a szeretetet, a törődést és azt az érzést, amitől mindig karácsony van, mikor boldogok körülötted. Ez volt az az ohanadolog, amire vágytam és én a Nyuszó és a picilányok mellett kaptam meg.
- Én egyszer majdnem meg is buktam belőle, nagyon nehéz - ingattam csalódottan a fejem. Nem voltam mintatanuló, legalább a sportok kisegítettek, vagy olyan pluszok voltak, ami miatt mégse estem le a süllyesztőbe, ha már okos nem lehetek. - Én is! Mármint, én még néha most is sírni tudnék, néha olyan sok, és összeakad, és a csomók, aztán meg..mert nekem ilyen göndör és nagy, össze meg vissza kócol és...utálok fésülködni - panaszoltam észre se véve, milyen nagy lendülettel, aztán hirtelen csak összepréseltem a szám, majd kicsit zavarban el is nevettem magam. Örültem, hogy ilyen kedves lányba futottunk, aki Klaranak is nagyon szimpatikus volt, nagy szemeket meresztett rá teázás közben is.
- Nagyon szívesen - adtam is oda a felajánlott italt, hogy aztán kicsit eligazgassam az ölemben lévő szépségem, aki a kék szemeivel meredt a világra. Az apukájától örökölte, imádtam.
- Írtunk bizony, a Mikulásnak is, azaz én, de helyettük is, az én levelem mellé tettem az övükét. Sook játékot, igaz? - néztem a pindurimra, aki egyből ki is túrta a babakocsicsomitartóból a babáját meg az egyik újabb plüssnyulat mutogatni. Mi sehova nem mehetünk felszerelkezés nélkül ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lehetséges, de úgyis elmesélem, mondjuk mikor legutóbb mondtam, hogy Stellának meg nekem is van ugyanolyan Macskarisztokratákos bugyink, azt mondtad ezt inkább nem szeretnéd részletesen tudni - zártam le kicsit elhalkulva, mert a nénire aztán nem tartozott. Neki úgyse mutatnám meg. de Cel. Nem volt annyira meglepő, hogy nincs képben, hát nyilván nem vele beszélget Cel, hanem velem. Mert hozzám szokott átjönni megtervezni dolgokat, megcsinálni a csillámportrékat, mesézni vagy hasonlók. Nem hiszem hogy vele csinálná ezt, mikor én nem vagyok otthon. Leginkább mert ez elég ritka volt, azaz most már megint ritka. Még próbálkoztam ezzel az egyetem dologgal volt ilyen, de azt hiszem tényleg nem az én világom, vannak szép és okos nagylányok, akiknek ez jól fog menni. Anya szerint én is megtalálom majd a minden jó útját, sőt, igazából azt mondta már olyanon vagyok, de mindig lehetnek buckák, de meg kell tanulni kikerülni. Nehéz ez a felnőttes élet. Miért nem kellett Aranyhajnak ennyit kerülgetni?
- Akkor már... - vonogattam picit a vállaim beszívva az ajkam, még rá is néztem egész elmosolyodva, ahogy a szám újra nem rágcsálósan volt, majd csak a földre pillogtam kicsit zavartan. Akkor. Ha ez kívánságra működne nem tudom hogy történne, vagyis nem tudom nálunk mi történne, lehet akkor most nem kellett volna ennyire sok rosszba belepróbálkozzak, mert mikor brekisség van meg minik, nincs is ilyenre idő, lehetőség vagy kedv. Tudom ez nem munka, ettől nem leszek okosabb vagy jobb, de én szeretem. De néha megijedek, mint mikor a pici kacsó a rácsok között akart ragadni, de kint volt mielőtt kimondjuk, hogy Kipufogófürdő! A fekete meg barátságos volt. Szaglászott, de nem kapott oda, még csak durván meg sem nyalt senkit, csak olyan ismerkedősen, tetszett, nagy és barátságos szemei voltak, puha bundája. És tudom, hogy a nagyobb tapis babákkal nem bánnak túl szeretetesen, így ő megérdemelné.
- Én szeretném - közöltem kicsit billegve Aniaval az ölemben, aki csak tapsikolt, éppen szerintem csak az ugatásnak, de azért örült. - Nincs még neki? - kérdeztem a néni felé fordulva, mert elő szokott fordulni, hogy nem csak úgy kiteszik, hanem beadják a kutyikat, akkor már van nevük, amit vagy szeretnek, vagy legalábbis megszoktak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Micsoda után és miért bántja a popód? - néztem rá nagyon bután, még az arcom is úgy maradt, olyan nagyon értetlenül. Aniacska is jól megnézett, hogy mi bajom lett hirtelen, még a cumi is kiesett a szájából, jó hogy van kis névre szóló lánc rajta, ami megfogja, mielőtt is bekoszosbacisodik. Nem mintha félnénk ettől, de ami azt illeti, azt elmondta minden okos, hogy nem szabad úgy visszaadni. Mindig megmosom én is nekik, ha véletlen leesne.
- Pedig a tetők szépek, néztünk múltkor egy babaházat Cellel, aminek olyan volt a cserepe, mintha Ariel uszonyáról mintázták volna. Az a szép zöld, és csillámlott is ám! - Lelkes tudtam lenni mindig, mikor kellett, pláne, ha olyat láttunk, ami csak úgy hívott, hogy gyere és nézz meg. Sok mindennel jártam már így, de most már nagyon nem ám csak erről szól. Mindig rám tör, ha meglátok valamit, hogy vajon a brekiim mikor fognak ilyeneket nézni, szeretni fogják-e. Mint az is sokáig előttem volt, a mancsossal hogy jönnek ki. Nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki imád mindenkit. Talán ezért is ijedtem meg, mi van ha nem ilyen kutyusba botlottunk. De elhárult a baj!
- Több név? - néztem Lewyre nagyokat pislogva. Persze, hogy nem hallgat rá, ha Voltnak azt mondanák Tappancs vagy Géza, vagy Rex, tutira nem menne sehova, hát nem ez a neve. Szegény macis kutyát is biztos össze meg vissza zavarták már meg. Néztem egy darabig a kutyusra, aztán kicsit késve ingattam meg a kezem felegyenesedve a guggolásból és dobva picit Anian, hog le ne csússzon a kezemből.
- Szerintem kellene neki egy saját, amit úgy megszeret, ami ohanás és nem ilyen rossz emlékes. Ha ezekre nem hallgatott, biztos oka van rá - mondtam kicsit halkan, de aztán ám leesett, hogy egész másra feleltem korábban, mint kérdezett, így még a néni papírozott, én odamentem Lewy mellé aztán csak egy ideig tátogtam mint a halacskák.
- Én csak azt mondtam a kutyus előtt, hogy ha a brekik kívánásra is működnének, biztos hogy kibővíteném a levelem a Jézuskának....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Buta? De ő most akkor nem olyan, mint te csak Stellának? Te se vagy buta - ingattam a fejem, mert ez egyre zavarosabb volt. Persze mondta Cel is néha mikor délután összeültünk, hogy a lakótársai, köztük Gabe is elég fura szerzet, meg alig ismeri a meséket és mindig fintorog rájuk. Lewy sosem csinált ilyet, nem értem én ezt akkor. El is engedtem, inkább a cumit emeltem vissza a minim szájához és csak néztem rá széles mosollyal. Egy nagyobb sóhaj is kint volt a számon, mert szerettem, sőt, imádtam amit látok.
- Igen, olyan nagyot, de ilyen szűk babáknak való, nem férne bele egy tsum se, szóval nem is volt annyira jó - mondtam kicsit csalódottan is, mert nem volt valami lenyűgöző. Az már olyan lenne, ha csinálnának egy naaagy kastélyt, amibe beférnek a kis puffiplüsik, mindenkinek lehetne szobája, kis helye az ebédlőasztalnál, sőt, mehetnének a teraszra napozni. Meg nyáron csinálnánk nekik medencét és lenne mini étkészletük is. Én ezt eléggé tudnám szeretni. Ezt lehet később megkérdezem a nyuszót, hogy ilyen miért nincs.
- Biztos rosszul tetszettek nekik a nénik meg bácsik, mint maga, mondani - tettem hozzá megsimizgetve a kis feketét. Nem akartam én háborogni, de olyan furán beszélt ez a nő, mintha a kutyának kötelessége lett volna jól érezni magát ebben a pici valamiben, ahova bezárták. Erről beszéltem az előbb, ahogy az az Arieles kastély nem tsum, ez nem mancsos kompatibilis.
- Már jöhet is? - néztem rájuk, ahogy mi is felálltunk Aniaval. Nem is annyira figyeltem a többre, a neve biztos meg fog találódni időben, lehet már mikor elindulunk ki, csak úgy tudni fogjuk. De valahogy én is azt éreztem mint Klara. Szerettem volna a kis feketének még egy kicsit megmutatni, milyen sok szeretet járna neki, de egyelőre ezt vissza kellett fogni. Megvártam még a nénike kikerül minket hogy intézzen valamit és akkor léptem Lewy mellé.
- Én nem tudom. Lehet fogom, ő majd úgyis tudja jár-e, nem? - néztem rá azt hiszem tanácstalanabbul, mint szerettem volna. - Úgy értem, ha nem ez az idő, mikor a gólyának megint mi adunk munkát, akkor nem ez...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De ez tökre értelmetlen - néztem egyre értetlenebbül - Stellának se kellenek ilyen hűdenagy dolgok, mondta, én se azért... ugye tudod, hogy ezeket se akartam volna, meg egy csomó színezőt se, nem volt muszáj - néztem rá nag szemekkel, mert egészen elvesztettem a fonalat, közben meg mutogattam a gyűrűim. Én már akkor megmondtam neki, hogy nekem ez nem fontos, sokkal jobban az volt az, hogy szerette volna, ha vele maradok mindig és a végtelenségig is. Hogy majd igent mondja a nagy napon is, ami így is lett. Nem kellett a drága gyűrű vagy hasonló, de ő mégis elment és megvette nekem. Azt a szép, hercegnőset. Meg azt a szépet is, amit a papbácsinál húztunk fel. És a műanyag, pónis is megvan, amit az állatkertben kaptam, aznap, mikor a néni biztosan megmondta, hogy jön az első brekink nem olyan nagyon sokára. Szeretem őket, de azért nem ez a legfontosabb dolog a világon. Gondolom Stellának sem, sosem ezeket mondja, meg senki, mikor beszélgetünk. Pedig neki is van sok dolog, amit szeretne. De az nem pénzbe kerül. Időbe, na azt én is tudom. Duh. És abból az apuknak nincs sok, ezt én is sajnálom.
- A tsumoknak van háza? - pislogtam nagyokat, de úgy, hogy még Aniacska is az ölembe, erre megint kipottyant a cumija és mutogatott nyögdécselve Lewyre. - Tatus - mondtam vigyorogva neki, mielőtt megpuszilgatva áttértünk a kutyusra meg én kicsit arra is, hogy a néninek felvessem, mennyire nem ért szerintem a tappancsosokhoz. Butákat mondott, miért ne mondanám meg az igazat? - Majd mi jobban figyelünk - mosolyodtam el bámulva a feketécskére, hogy aztán felegyenesedve fogjam a minimet aki eléggé ficergett. Szeretett volna végigmászni a padlón, ha már Klara szaladgálhat. De én ezt nem tartottam jó ötletnek.
- Tudom, a Télapó majd úgyis megnézi a jók listáját és utána minden kiderül, igaz minike - néztem a nagyobbik brekire, hogy aztán figyeljem a papírozást, majd nevetve bólogattam és elkezdtem a címünket pontosítani meg telefonszámot is adtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az tudom milyen, én is szeretek adni - vonogattam kicsit a vállamon. Sosem volt lehetőségem, vagyis azelőtt hogy egy ohana lettünk és jött az első pocisság meg a bee happy, meg hogy a csapat még nem akar kidobni… szóval a saját bankszámlám előtt, hogy nagyon vásárolgassak bárkinek bármit. De nem is éreztem szükségét, így is tudtam adni, amit éppen akartam, és ha nem is örültek, azt sosem mondták. Lehet hogy mások vagyunk, mert szerintem Luna meg Stella szívesen vásárolgatnak, mi Cellel nem szoktunk annyit, meg más dolgokat is nézünk ki. De ezt gondolom minden apu látja, hogy mi fontos és mi nem.
- Megkérted, ott sem volt gyűrű, semmi. Vettél egy teát, azt is jól kiborítottam…. de nem ez a lényeg. Én enélkül is boldog voltam, nekem az ígéret….meg amiket mondasz az sokkal fontosabb, mert betartod. Azért mondtad el a papbácsi előtt is azt, amit - sóhajtottam nagyot, mert olyan volt, mintha tényleg nem értené. Pedig neki kell, hát ő az okos. Én csak Maja vagyok, de még így is bizonytalanul álltam, hogy most akkor mi is a jó, meg merre. A hajléktalan tsumokról meg hallani sem akartam!
- Ne mondj ilyen csúnyákat - fogtam be amennyire ment Ania füleit. Nincs ilyen, ne is hallja senki, még csúnyán is néztem a férjecskére, hogy nem figyel oda, miket mesél hangosan. De ez persze nem tartott valami sokáig ki és ennek nem csak a nagy mancsos volt az oka. A figyelmem is elterelődött, meg amúgy se vagyok túl jó a mérgeskedésben. Vagy ha igen, ez egyelőre rejtett képesség.
Ahogy ő felszedte a pindurt, én is befejeztem a telefonszámunk megadását is, aztán megkért a néni, hogy írjam alá, én meg kicsit bizonytalanul néztem hátra, hogy ezt biztos nekem kell-e. De ha nem jött és vette el a tollat, megtettem persze.
- Akkor ma nem anyáékhoz megyünk, hanem haza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Miért is maradna meg a babakocsiban, ha egyszer becsatoltam, ugye? Ania nem volt egyszerű kislány és hiába mondta el neki az apuci is, én is, hogy nem tudom már úgy emelgetni, ő szerette volna. sokszor, én meg szívesen is csináltam, de most is eléggé szúrt a hátam, és a pocim alja is kicsit tőle, így ez nem volt opció. Lewy és Klara nekiálltak az ebédnek, mi pedig jöttünk, hogy elsétálunk a gyógyszertárba, mert ennek a pici manónak fájdogál a torka meg köhécsel. Írtak fel nekünk valami finom dolgot, de a gyógyszerész nénihez érve szembesültünk vele, hogy ez nem lesz jó, ő ehhez a fajtához pici, így be kellett nézzünk a rendelőbe.
Nagy levegőt véve, nehezen és nyöszörögve hajoltam le, mert leguggolni azt már nem tudtam mellé, hogy kipattintsam a bejárat előtt a helyéről, majd némi segítséggel a lábikóira érkezhessen és a kocsit fogva sétáljon be mellettem. Szépen leültünk a váróba, és még én elmondtam a kijövő néninek, hogy mit szeretnénk, addig ő a babáját a helyére téve kötözgette be. Nem volt ez belekalkulálva de azért írtam a Nyuszónak, hogy kell kérnünk egy új papírt, de sietünk. Odaadtam mindent, felírta  a néni hogy Ania Bojarska, majd mondta, hogy szólítanak. Én meg a pocim simogatva figyeltem a kis hercegnőt. Folyton melegem van, vagy csak nem vagyok jól, olyan érzés, mint az utolsó napok voltak a lányoknál, pedig itt még nem tartunk. Csak kényelmetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már három teljes hete megy ez, azaz ment. Minden reggel, miután elment otthonról a Nyuszó edzésre vagy boltba, felhívtam Hannaht és megkérdeztem, hogy most már tudja-e és lehet-e. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy csak le akar mindig rázni, de ne legyen igazam! Mindenesetre annyit elértem, hogy ma végre jött és kocsival felvitt Pestre még ő is ott van intézni a dolgát, addig kicsit én is csinálhatok ezt-azt. Nyilván mindketten - azaz hárman, de Meiről később - tudtuk, hogy mit szeretnék, de ha nem egyezett bele és nem figyelt oda, ő nem vehető elő érte. Vagy hasonló, ezt megpróbálta nekem elmagyarázni, de csak annyit értettem, hogy szerinte rossz ötlet.
Kicsit megsimogattam a hasam, ami olyan volt véleményem szerint, mintha vagy négy breki úszna benne, pedig csak ketten voltak és nem is volt akkora, hogy ezt gyanítsák. Szerettem, mikor mocorognak, nyilván nem a legkényelmesebb dolog, de azt jelenti, hogy jól vannak és boldogok, az meg mindennél fontosabb. Még kiszürcsöltem ezért a dobozos innivalóm, majd megnéztem a képet, amit anya küldött a lányokról, mert éppen elmentek Helmuttal kirándulni, még meg is írtam, hogy nagy puszikat küldök, hogy aztán az időt figyelve várakozzak a kviddicses lányra. Meire.
Egyik délután futottunk össze még mikor Lewyt vártam a kicsikkel, aztán ő nem volt furi, meg bántó vagy akaratos, mint mások, így beszélgettünk pár szót. Éppen nagyon benne voltam ennek a tervezgetésébe, így az adományozásos dolgot is mutattam neki. Fogalmam sincs hogy ment bele vagy beszéltem rá. De reggel már tudta, hogy ma nekifutunk a fodrásznál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem volt azért már annyira kellemes a nagy pocis mozgás, mint mondjuk pár hónapja, de tudtam szeretni, nagyon. Még most is, mikor olyan melegem volt, hogy legyezgetnem kellett magam egy kézzel, még egy didergő nő elsétált mellettem. Foghatnám a combomig érő hajamra, ami nagyon szépen megnőtt az elmúlt években, de nem ez a helyzet csupán, szimplán csak vannak ilyen ingadozásaim, el fog múlni.
- Szia - köszöntem neki széles mosollyal, és nagy örömmel is magamon, mert tényleg olyan felpezsdítő volt. Lehet hogy egyedül kisebb bátorsággal megyek be. Mikor meséltem múlt szerdán a kis programon a lányoknak sokan mondták mennyire jó ötlet, meg biztos csinos lesz a rövidebb haj is, szóval reméltem igazunk lesz és majd Lewy is így gondolja.
- Teljesen, megnézte nekem az egyik barátnőm - mondtam neki, hogy amint lehet, meg is nyugtassam, bizony itt tényleg azoknak a kisgyerekeknek készíttetnek parókát, akik betegség miatt elvesztették a hajacskájukat, amit pedig nem használnak fel, eladják és a pénzt is megkapja az alapítvány, akikkel dolgoznak. Én sem szeretném, ha az adományom nem érne célba, elkeserítő lenne, végtelenül szomorú.
- Szerintem menjünk be, azt olvastam üzenetben, hogy Petrának hívják, akihez jövünk. Ő fogja az új frizurát is megcsinálni, miután levágta ilyen copfban, amit mi odaadunk. Nagyon szép a hajad amúgy - néztem is meg közelebbről a lányt, legutóbb is össze volt neki fogva, de végül csak kinyitottam az ajtót, hogy akkor menjünk is be, majd hangosan köszöntem, hog még éppen hajat szárítanak leüljek a kínált helyre és várjam a levitás lányt is.
- Te mennyire gondoltál? Mármint meddig vágatod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sietni szerettem volna, gondoltam, ha a gyógyszertárat letudjuk, akkor hazafelé egy kis fagyi is belefér, mert már kezd jobb idő lenni, vagy egy pici süti. Mindig csinálnak a közeli cukrászdában ilyen kisebb szeleteket, mióta többet voltunk ott, gondolnak a babáimra és ez nagyon kedves tőlük. De erről most le kell mondani, és jó ha az ebédre sikerül hazaesni. Nem is vagyok ettől elragadtatva, meg Ania se, aki köhögött is egyet.
- Kuckuc - simogattam meg a hátát, a kabátot amit levett a babakocsira tettem és a fejéből a kapucnit is kihúztam a kékszemű csodámnak. Hiába volt betegeskedő, olyan vidám és mosolygós volt, nem is akartam, hogy ez változzon. Ezért is kell az a köptetős torokgyógyítós szirup. Vagy hasonló. Mire visszafordultam, megint kijött a néni, és szólt, hogy bemehetünk, ez gyorsabb is volt, mint hittem, szóval kivettem a kocsiból, amit nem szabad őrizetlenül hagyni, majd a pindurom kezét fogva besétáltunk.
- Jó napot kívánok - köszöntem előre, Ania pedig integetve visongott kicsit. Most 18 hónapos nagylány éppen, azaz 3 napja volt a hónapfordulója, de ez nem számít. Kicsit megrángatta a ruhám, majd a lábamhoz bújt, még én közelebb lépkedtem. - Szeretnénk ebből valami mást kérni, mert a gyógyszertárban szóltak, hogy ő még kicsi lesz a fele adaghoz is - nyújtottam át a receptet, majd a kis szöszim haját simogatta. Reméltem olyan nagy vizsgálatra újra nincs szükség, de azért itt vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Óvatos voltam az esetek többségében és vigyáztam is magamra, magunkra. Persze tudtam azért, mert már tapasztaltam, hogy egy dolog, ha én figyelek, és más, mikor külső történés is lehet. Ütközhetnek a pocimnak, aztán ha rosszul érik még jól be is kékülhet. Tudom, mert sajnos a játszótéren jártunk így még januárban, de semmi baj. Jól bírják a pici Lewyk a strapát.
- Igazából ahogy hallottam, egész minimális mennyiségből is szép, csak rövid frizurás, csodát tudnak művelni. Sok kislány választ rövid hajat, mert olyan, mintha csak levágták volna. A kisfiúk meg eleve - billegtettem a fejem, mert bizony utánanéztem, nekik is csinálnak, mert köztük is akad, aki nehezen viseli, persze van aki erős és bátor. De mindenképpen szomorú szerintem, hogy erre van szükségük. Az is, hogy ezek a betegségek nem válogatnak. Nem is tudom mit tennék, ha bármelyik kicsi kincsünkkel történne valami. Azt hiszem nagyon rosszul érintene. Meg is akadt a torkomban egy gombóc és a pocim alját fogva ültem már le az üzletben. Ez a Petra se tűnt olyan ijesztőnek, így inkább megérdeklődtem a lányt, mi a pontos terve.
- Bátor vagy, de én is a vállamat néztem ki, az még talán nem lesz annyira... nem tudom, kicsit azért félek - vallottam be a számra harapva és le nézve. Nem lenne boldog ha egészen addig, még megint szebb, hosszabb nem lesz, nem tetszenék mondjuk a férjecskének. Rengeteg gyönyörű, hosszú hajú lány ugrál a pálya mellett is nap mint nap, aztán itt leszek én, így is akkora vagyok, mint egy elefánt, meg még ez is. De szeretném, annyira szeretném, ha egy breki, akinek erre van szüksége, boldogabb lenne. Tudom, hogy ha az enyémekért tenné valaki hasonló esetben is örülnék, ha lenne ilyen ember.
- Őszintén szólva, nem annyira tudják, ez olyan meglepetés. Beszélgettünk róla sokat már Lewyvel régebben, jártunk kórházakban is együtt, ő nagyon sok pénzt szokott adni is, ha van hely, ami megbízható, és biztos nem teszik rossz helyre. Ez ilyen saját, hogy én is tehessek, úgy pluszban - vonogattam a vállam, mikor a lány megszólított minket és megkérdezte ki lesz az első, majd a székre mutatott. - Szeretnél vagy menjek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit elszomorodtam, éreztem is, ahogy megtelik a szemem könnyel, de pár nagy pislogással meg némi szipogással szerencsére nem lett baj. Sosem éreztem magam jól a beteg gyerekek hallatán, de most egy picit talán jobban is érzem és ez nem mindig szerencsés. Múltkor is csak úgy sírtam otthon, mert rajta volt a kekszes csomagoláson, mennyi kutya otthontalan. Hirdetés volt meg ilyen információ, de annyira nagy volt és annyira szomorú. És még el is fogyott a süti.
- Ez nagyon kedves tőled, köszönöm - mosolyodtam el valóban hálásan, tényleg jól jött ez most, kicsit kevésbé görcsösen tettem le magam a székbe. Abban azért nem voltam biztos, hogy könnyű lesz a felállás, mert éreztem, hogy puha és süppedős. Ami nagyon menő és öröm, de nem akkor, mikor egy hatalmas labdát hordasz, amitől nem nagyon tudsz erőből felegyenesedni. Duh, reggel is úgy kelek, hogy Lewy szó szerint felhúz ülő helyzetbe az ágy szélére, én nem nevetnék mások helyében! Meg még a haj is. Tényleg szeretném, ha büszke lenne rám, hogy jó dolog miatt vágatom le és azt is, ha ami lesz helyette szeretné. Olyan nagy kérés ez?
Láttam, ahogy a pocim figyelte én meg elmosolyodtam. Mert az ott egy csoda, akkor is, ha vannak kicsit nehezebb és problémásabb csodák az életben. Rá is mosolyogtam a lányra.
- Pont annyira kényelmes néha, mint ahogy látszik - vontam meg kicsit a vállam, mert nincs ezen mit hazudni vagy hasonló. Sokszor kérdezik meg, miért járkálok még nap közben, miért nem fekszem vagy pihenek. MERT NEM TUDOK. Szerintem napok óta az alvás se egyszerű. A lányok se voltak semmik, de most tényleg érzem, vagy csak belém beszélték, hogy két babával nem könnyebb, sőt. De legalább ez is csak 9 hónap és nem 18. Mondjuk imádom. A pocit is, akkor is, ha néha megijedek nem-e vagyok túl nagy a férjecskének. A végét nem szeretem, de az még nem jött el.
- Én drukkolok - tettem hozzá még csuriba is téve az ujjaim, hogy aztán nevetve figyeljem, ahogy lezajlik, sőt, még lestem is kicsit oldalra dőlve, hogy lássam a tükörben milyen arcot vág a lány. Érdekelt az ő reakciója is, vajon én megijedek majd? Phu, nehéz. Mint felkelni, de ahogy végeztek én már előrébb csúsztam a széken és a karfánál fel is toltam magam.
- Jaj, nagyon csinos vagy így is - mosolyodtam el és nem bírtam ki, hogy ne érjek a hajához. Na nem kócoltam vagy hasonló, csak végighúztam rajta a kezem meg kicsit elsepertem a vállánál. - Nekem nagyon tetszik - mondtam beharapva az ajkam, majd rám nézett kedvesen a lány és mentem én is lecsücsülni a székbe. Ez megint nem lesz egyszerű, de megcsináltam! Aztán még becopfozta a hajam és elkezdte a tükörből néztem a levitásra.
- Volt már korábban rövid a hajad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát - kezdtem bele és elgondolkodtam azon, amit mondott a boojiboo ezzel kapcsolatban. Nem kéne rémsztorikat mesélgetni, mikor nincs is baj. Majdnem sírt egy lány, mikor hallotta, hogy a terhestornán szörnyülködtem, hogy én tuti biztos meg fogok halni mert legutóbb is majdnem sikerült. Persze nem így volt. Nyilván van az a pár óra, ami nagyon nagyon nem jó és kellemes, kicsit sem vattacukorban csücsülsz és mosolyogsz, ettől még az előtte lévő hónapok, és az a pillanat, amikor ott van ez a kis csoda... nos, mind megéri. - Nem szoktam hazudni, nem olyan, mintha egy cukorkaboltban kellene ücsörögni így a legvégén meg majd mikor érkezik. De ezen kívül... én imádom. Olyan jó, hogy ott van, érzed, tudod, hogy boldog, és hamarosan már itt lesz. Foghatod a kezedbe, szeretheted - vonogattam a vállam kicsit. Imádtam a piciket, a sajátjaim nyilván mindnél jobban, de úgy az összeset is tudtam volna.
- Ez előfordulhat, nekem alapból ilyen, szóval nem is tudom milyen lesz röviden, lehet mint egy spánielnek ilyen ázott - nevettem is el magam a hajamba túrva kicsit, de aztán csak szépen előre sétáltam és belepréseltem magam a fodrászszékbe. A tükörbe kicsit figyeltem magam azért, mert nekem sem lesz kevésbé furcsa ez a változás. De nem tudtam mások hogy lesznek vele. A brekik majd biztos jól megnézik, Lewy nem kevésbé, a kérdés az, hogy majd tudnak-e velem örülni annak, amiért csinálom. Vettem is egy nagyobb levegőt, ahogy a tükörben láttam az új copfom, majd nyisszant az olló és feltartotta a lány a végeredményt. Fura volt fel is szisszentem, pedig semmi nem fájt ebben!
- Biztos féltékenyek voltak, anya szerint, akik kritizálnak valamit a külsőn, azok mind irigylik azt, amilyen valójában vagy - mondtam mosolyogva, és nem akartam kedveskedni, ezt komolyan is gondoltam. Nem értem sokszor az emberek miért olyanok egymással, amilyenek. Sokkal könnyebb élete lenne mindenkinek ezek nélkül a harcok nélkül.
- Egy időben, mikor muszáj volt levágatni, olyan 12 éves koromtól 14 éves koromig rövidebb volt. Aztán azóta nem. A táncversenyeken kellett, hogy meglegyen a kötelező frizura, a kviddicsben meg hála az égnek sosem zavart. Meg hát... szeretik - vonogattam kicsit a vállam. Mert ha másban nem, abban nagyon is biztos voltam, Lewy mennyire szereti a hajam rajtam, erre meg büszke voltam. Ezért is tartottam ettől az egésztől, nem akarnék olyantól megválni, amit képes bennem szeretni. Közben készen voltunk, elkezdte lesepregetni a hajat a vállaimról, meg még a pocim is megdicsérte, mire el is nevettem magam, mert megjegyezte, hogy jó nagy baba úszhat odabent. Ha tudná!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A néni, az új, elég kedvesnek tűnt, szóval én sem feszengtem, pedig mikor legelsőre kellett lehoznom egy brekit én is rosszul éreztem magam. Nem szeretek orvoshoz járni, az sosem jelent jót, pláne velük. Még én se nagyon akarok ilyenkor elmozdulni gyógyítók felé, csak ott van Lewy és szól aztán meg már muszáj. Vagy ő visz, de azt ne várjuk meg, mert akkor nem tesszük zsebre, ahogy néz végig a váróban vagy utána a papírok felül ránk, mennyi bajunk van.
- Igen, meg köhög, néha kicsit könnyezik is, gondolom az is a fájdalom, nem mindig mondja mi, csak tudjuk, hogy fáj - mondtam el, ahogy a minire pillantottam, aki szerette volna ha felemelem, de ez most nem annyira volt könnyű, így csak picit előre hajolva nyomtam puszit a felnyújtott kezére, még azelőtt, hogy a néni elmondta volna nekünk, mi is lesz akkor most. A kis létrás dolgot nézegette, az tetszett neki, el is indult, csak azért a keze után kaptam, mikor majdnem átesett a saját lábán. Egyszer kiijeszti belőlem a tesóit, én tudom. Szóval fogta a kezem, a másikkal meg kotort a levegőben, gondolom kapaszkodó után, de szépen elkezdett fellépdelni. Körülményesek vagyunk, tudom.
- Mennyire vetkőzzünk le? - kérdeztem rá, ahogy lassan a kis kabátkapulcsiból kicsomagoltam és a nyuszis szépséget az ágy végébe terítettem. Lecsatoltam a cumitartót is, hogy előrébb legyünk, most úgyis motyogott, meg biztos megnézik a torkát. - Tessék? - pillantottam oldalra, aztán megvilágosodva pillogtam és mosolyodtam el.
- Hát, nem vészes, pár hét, ha minden igaz, most kezdtem az utolsó hónapot - gondolkodtam el egy pillanatra. De bármikor lehet. Mikor az első ultrahangon voltam akkora sokk volt, amit mutattak, hogy nem is nagyon kapcsoltam, mikor szólt a néni, hogy lehet újra kellene számolja a heteket. Mindenesetre még húsvét előtt valamikor biztosan jön a nagy tesózás a minibrekiimnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár nyilván, ha az előző néni nem buta, megspóroltuk volna ezt a kört, azért annak örülök, hogy talán most rendesen meg is nézik. Nem szeretjük a doktorosdihoz járást, de a rossz gyógyszerrel megijesztettek. Remélem azért ilyen sokszor nem fordul elő. Mi van ha valakivel nem beszélget a patikás néni és rá se jönnek, hogy rossz? Mi lett volna, ha neki adjuk. Kicsit meg is ijesztettem ezzel saját magam, éreztem a kis görcsöt a hasam aljában, aztán egészen kemény is lett a pocim. Duh.
- Köszönjük - mosolyogtam a nőre, ahogy Ania megtapsolva magát már egyből fordult volna hasra, hogy ő most végigmásszon itt, de nem hagytam. Mutattam hol lógassa le a lábait, ő meg párszor elismételte hogy Tatus így meg Tatus úgy, de az apuci most nincs itt, szóval csak megsimogattam a fejecskéjét, ahogy lekerült a kisfelső, majd elborítottam, amin kacagott. Lehúztam kicsit a naciját, így kipattant a body és kihúzhattam, hogy a pocija meg a mellkasa kiszabadulhasson majd ha kell. Trikót nem hordunk, így biztosabb a nem felfázás. - Álljak arrébb? - kérdeztem meg félig a derekam támasztva ki, a másik kezem a brekim előtt tartva, le ne induljon fentről, kicsit aktív.
Bárhogy is döntsön, azért kartávolságban maradtam, mert sosem lehet tudni, mikor múlik el a nagylány vagyok dolog, néha a játszón is elvannak más gyerekekkel, aztán egyszer észreveszik, hogy se én, se a mancsosaink, se a férjecske és eltörik a mécses. Én megértem őket, én sem szeretném, ha elhagynának véletlenül.
- Nagyon kedves vagy, de majd lepihenünk otthon ha végeztünk, úgyis vár ránk a délutáni szundi. Meg előtte még az ebéd - néztem a minimre, majd vissza a kedves helyettesítős nénire. - Igazából sehogy nem jó mondjuk, nem hiszem, hogy ha leülök, jobb lesz - vallottam be kicsit sóhajtva. Nehéz felkelni, meg van, hogy pont akkor fáj jobban. Ugyan ez a helyzet a fekvéssel is. Amúgy is hason alvós vagyok, azt meg ilyenkor nem lehet csak úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindig is nagyon szerettem a brekikről beszélni, főleg a sajátjaimról. A várásuk meg éppen ebbe a témakörbe tartozott. Persze vannak esetek, mikor csak úgy érzem, nem a jót akarják kihozni. A buta kérdéseik arról, miért nem tanultam, miért nem ezt vagy azt csinálom. Nem-e túl korai, miért nem várt Lewy. Nem is ő volt, igazából ez az egész dolog nekem köszönhető, ha a rossz oldalát keresik, közben pedig nincs is benne semmi olyan. Remélem mindig, hogy ebben igazam is van. Szép ohanát akartam egészen régen, csak nem hittem, hogy lehet, aztán jött a hercegem és bumm, csak úgy elkezdődött az élet. Kicsit olyan volt, mintha addig én is a toronyban lettem volna, csak nem anyu zárta be, hanem én magamra.
- De cuki vagy - vigyorodtam el kicsit elvékonyodó és elcsukló hangon is mondva ezt, mint alapvetően beszélek. Az se kevésbé vinnyogós, ha bárkit kérdeznek. Kicsit meglepett, mármint szoktak jókat mondani, de olyan konkrét bókokat azért nem sokan tesznek, egyrészt mert sokakra csúnyán néz Lewy, a másik fele meg ha gondolja se mondogatja úgy sejtem én. - Még bármi történhet, azt mondják húsz évesen nem lehet tudni szép vagy csúnya néni leszek-e. Szóval még kiderül - vontam a vállamon kicsit mosolygálva is azért. Nem fogtam fel én ezt tragikusan. Szerintem anyukám is nagyon szép és már negyven éves, az unokanővéreim is azok, ez biztos valami családi vonás.
- Én is szeretem, de jólesik, mikor azt látom, más is - vallottam be, bár egészen elhalkulva, ahogy magamra néztem a tükörbe. Nem volt olyan természetes a mosolyom, mint az imént, de igyekeztem nem izgulni a tényen, hogy mi jön. Hannah lát majd elsőre, tudom, hogy el fogja mondani, mi is várható hazafelé.
- Igen, az iskolában kezdtem én is, aztán kapitány voltam, majd a... tizenhatodik, azt hiszem, szülinapom előtt a Visegrádi Viperákhoz kerültem. Hajtó voltam, a brekiink is nagyon jól dobnak - nevettem el magam már a lány felé fordulva. Szeretem a kviddicset minden tekintetben, sosem fordult meg bennem, hogy ez ne lenne az életünk része akkor is, ha én kikerülök, hiszen Lewynek is ez az élete, ez volt és biztos vagyok benne, hogy jócskán lesz is. Jó abban amit csinál, én meg szeretem is, hogy ettől boldog.
- De édes vagy. Igen, azzal nem, de igen. Ez kicsit bonyolult - közben megkaptuk a borítékokat a hajunkkal, mi zárhattuk le és alá is írhattuk, már meg voltak címezve hova kerülnek elkészítésre, örültem, sőt, annál több, boldog voltam, hogy végre ezzel is adhatok.
- Elkezdtem az egyetemen az oktatóit, de sok volt éppen minden, így az most nem olyan cél. Szívesen tanítgatok most is kicsiket, de jobban szeretek otthon lenni a sajátjaimmal. Mehetünk? - kérdeztem a lányt, ahogy elköszöntem Petrától és megköszöntem a segítségét meg rendeztem mindkettőnk helyett, amit kellett. Bár elmondta a lány, hogy szívesen megcsinálná csak úgy, azért mégis csak munka volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Anyukám szerint nem a kortól függ, hogy amink lehet, azt megteremtjük-e magunknak. Tudod nem a pénz meg ilyesmik, inkább a szeretet, a jó élmények, az okosság - vonogattam a vállam, mert annak ellenére, amennyi szülinap van mögöttem, nem éreztem én sem úgy, hogy mondjuk elég ész szorult volna a fejembe. Megvolt, hogy mihez értek és azt is jól tudtam, mihez nem, az ohanám meg van olyan édes, hogy nem emlegetik, pedig tényleg így van. - Meg mindig viccelget, hogy neki ennyi idősen még csak én voltam, és nézzek körül, nekem mennyi szeretet jutott - amiben nagyon igaza van. Boldog, mert az vagyok, mert mind azok vagyunk Lewyékkel, én meg tudok ennek örülni és annak is, hogy a kezdeti dolgok ellenére így állunk. Sokáig féltem, hogy én vagyok csak más és mindenkivel, akivel csak akarok kompatibilis, de úgy érzem a családom is jól állt össze. Legalábbis merem remélni. Nehezen válok meg a rossztól, a kudarcoktól és a negatív dolgoktól, van hogy évek telnek el, nekem meg csak eszembe jut és bumm. Ebben se vagyok elég ügyes, hiába vagyok embereknél elvileg idősebb, másokhoz meg túl fiatal, akik ugyan ennyi idősek.
- Igyekszem, szeretek az lenni nekem fontosak ők és az, hogy legyen itthon a boldogságuk - mosolyogtam le a pocimra, majd a lányra, aki az imént mondta a sok szépet. Megnyugtató volt a gondolkodása, nem azért, mert ennyi jót mondott, inkább azért mert tényleg úgy gondoltam, komolyan hiszi azt, amit én. Hogy tényleg van még ilyen jó dolog meg nem is tűnt lenézőnek vagy ítélkezőnek.
- Jönnek, nem olyan sokára, sőt - kotortam ki a telefonom, és ott már volt is üzenetem Hannahtól, hogy pár perc és itt van, így nem is nagyon néztem tovább, mennyi az idő, csak visszatoltam a zsebembe, majd a lányra néztem. - Te is rendben leszel? Tényleg nagyon jól áll az új frizura, majd meglátod, biztos sok bókot kapsz rá - mondtam boldogan, és aztán fel is tűnt a szőke ciklon, én meg integettem, hogy itt állok, még kicsit késve ugyan, de felénk is mosolygott, bár a másik lánytól olyan furcsán méregetett minket. Sosem értem meg azt hiszem, mire fel ez a nagy gyanakvása.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. És... sok sikert a kviddicshez - tettem még hozzá, mert bizony figyeltem ám, hogy aztán integetve neki meginduljak a kocsi felé. Miután beszálltam még egyszer kiintettem, hogy aztán Hannah hazavigyen és szembenézzek a többiekkel. De jót tettem, tényleg. Becsület szó.