aaaaa *vesz is magának limonádét*  

Sebestyén sok mindent hall, miközben a kastély falain belül sétálgat, felfedezőset játszva. Hol valami szaftos pletykát, hol panaszokat, hol csúnya káromkodásokat. Nem is törődnek vele, hiszen nem azért megy, hogy hallgatózzon, vagy épp szellemes beszólásaival zavarja meg az eszmecseréket. Nem, ő csak közlekedik, a nép pedig nem figyel rá. Nem olyan apró, annyira, de nem egy nagy teremtés, aki feltűnést okoz. Sokan észre sem veszik, hogy ott járt, vagy ha igen, akkor igen. Nem számít a dolog, hiszen nem direkt választ olyan helyet, amit más is a diskurzusra. Ha olyan természet lenne, bizonyára néha a tenyerét dörzsölni attól, hogy miket hall, és bizonyára akár hasznos is akarna belőle szeretni, ha tudná, kinek mit érne, és ki lenne az a személy, akinek nem kellene tudni róla. Mint a régi korok történeteiben, ahol ilyenek miatt buktak meg a hatalmas emberek, ha nem vigyáztak. Azonban ő nem vágyik ilyesmire, és nem is tudná megmondani, kinek mi lenne az, ami nem juthat el bizonyos személyekhez. Nem olyan ismerős még a diákok között, egyelőre apró a kör, akiknek a nevét is ismeri, vagy akár beszélt is velük. De még mindig nincs elkésve.
Azonban, a mai nap szakított egy kicsit a hagyományokkal. Lufi, a macska a szobájában aludt, mikor eljött, miután spárgázni próbált az ablakpárkányon, vagy legalább is, nagyon kitekerte azokat a pici lábakat, miközben sütkérezett. No de nem ez a lényeg. Hallott valamit, amit nem engedett ki a másik fülén, és, amit mindenképp meg akart nézni magának. A teljes sztorit nem hallotta, így Sebestyén abban a hitben érkezik a Nagyterembe, hogy ő hatalmas adag vattacukrot fog ma enni. És ebéd előtt! Ezt kapja ki valaki. Követi az utat, a padok között ki is szúrja a lila standot, de azonban az, amit hirdet, nem épp azt mutatja, amit várt. Az apró fiúcska megáll a stand előtt, és nagyokat pillog.
- Na de hol a vattacukor..? – nem, nem csókért jött. Igaz, vallásszabadság van, meg minden. Mindenki azt követ, vagy tagad meg, amit, vagy akit akar, de ő épp még nem tart ott, hogy ilyesmikkel foglalkozzon. Ráér még, és még nem jött meg az a bizonyos löket. Persze, voltak neki nagy szerelmei, és voltak bizonyos első, rejtett, fa mögött, titkos helyeken váltott csókok, de azok aprók voltak, és a szájuk alig ért a másikéhoz. És akkor most itt áll egy csókstand előtt, ahol egy fiú vár, jóval fölé magasodva. Nem, nem para. Persze, nem retteg úgy, mint abban a temetőben,aminek kapuja fölött az állt, Feltámadunk! és ő hitt abban, hogy ott valóban felkelnek az emberek, de most is akkorát nyel, hogy csak na.
- Szi.. szia.. – nyögi ki végül.

mai nap is pipa

Kicsit büszke, hogy nem nyúlt mellé, és bár szerencsére kis kedvence nem reppen a levegőbe, és fújódik fel, a pattogás jellemző rá, nagyon is. Persze, mikor már nagyobb lesz, elképzelhető, hogy olyan lusta lesz, mint a föld, és csak feküdni, meg aludni fog, vagy épp a lábát kínozni. Otthon, a szomszéd macskája a virgoncabbik fajta volt, akivel akár még labdázni is lehetett, ha kedve akadt hozzá, de ismert olyat, akinek a macskája olyan kövér volt, hogy egy termetesebb kutya is megirigyelte volna. Nehezen hiszi el, hogy az ilyen apró szőrpamacsokból, mint amilyen épp ölében szundikál, akkora hatalmas bestia válik. Nem akarja örökre picinek, szerencsére nem olyan, aki ráun valamire, ha felnő, de rosszat sem akar neki. Na mindegy is.
- Köszi! -  kapcsolja vissza magát a jelenbe, a pici gombóchoz, és a lányhoz – Van olyan, hogy macska névnaptár? Sosem hallottam róla. – pislog kicsit meglepetten, hiszen való igaz. Bár manapság mi nincs. A mugli világot nem ismeri annyira, de hallott dolgokat, a saját világa pedig mindig okoz neki meglepetést, ahogy nő, és ér ki a boldog gyermekkorból. Ez is egy olyan dolog, úgy néz ki. Ha már nekik lehet névnapjuk, akkor simán lehet az állatoknak is. Bár mondjuk, kíváncsi lenne, hogy Buksi és társai nevek hol szerepelnek. Elcsendesedve figyel a lány állatára, vagyis csak a szavakra, hogy milyen is ő. Érdekes dolog, hiszen általánosságban a lányok nem tartanak hüllőket, hanem inkább ők a macskásak, és egyéb szőrös állatkák gondozói. Persze, mindig van, és kell kivételnek lennie, mert akkor nagyon unalmas, és sivár lenne minden.
- Akkor lufi jól kijönne vele! Ő is sokat alszik, és ha nagyobb lesz, az egerek a csemegéi lesznek. – neveti el magát, bár azért nem tenné be mellé, mert, míg ilyen apró, nagy egérnek nézhetné a sikló. - Gondolom, ha sétáltatod, sokan kikerülnek. Pedig milyen jól nézhet ki. Nem sálad van, hanem siklód. – állapítja meg, ahogy azt is, hogy az általánosságok jól felcserélődtek. A lány tart kígyót, ő macskát, fordítva pedig megszokottabb lenne. Na mindegy. Sosem gondolt rá igazából, kicsinek kutyát akart, mint a legtöbb gyerek, majd sárkányt, amikor testvérei meséltek az iskolai tanulmányuk közben róluk, de akart már ő trollt is háziállatnak, no meg kecskét. Erre mai napig nem tudna választ adni, csak annyit, hogy a kecskék viccesek.
- Hááát, nem mondom azt, hogy félek, de inkább nézem őket. Nem láttam még, csak állatkertben, de akkor sem nagyon, mert elbújtak. Tuti nem szeretik az ottani tömegeket, meg zajokat.. A hüllők meg. Sokszor fogtam gyíkot, meg siklót a tóparton, azt hiszem, jóban vagyok velük. – legalább is, ezt reméli. A békák már megszokott jelenségek az életében, nővéreit előszeretettel kergette meg vele. Ők mindentől irtóznak..
- Találtam. Mármint, kint. Hallottam, hogy valami mocorog az avarban, és ott volt. Kerestem a mamáját, vagy a tesót, de sehol senki. Szerintem itt hagyták szegény. De én nem hagyom el! Na de.. és te a siklóddal? Gondolom őt csak ilyen állatkereskedésben lehet találni. – érdeklődik, mert valamennyire azért képben van, de sosem lehet tudni, hogy a másik kikerülte azt, vagy sem.

hello Kirill

rájöttem, hogy ma vagyok 1 hónapja itten q_q

aaaaaa
amúgy mizu?

micsoda torta *--------* köszönöm  

Hű, meg ha. Először a faluban, szabadon, mint nagy gyerek, mindenféle segítség nélkül. És az első útja? Nos, sehova sem vezet. Sebestyén roppant lelkes turista tud lenni, ezt megtanulta a sok év alatt, amikor látta őket a Balaton partján. No nem mintha az akarna lenni, és tudatosan viselkedne úgy, de tény, mintha lenne tapasztalata. Egy üzletbe sem tér be, csak benéz a kirakaton, ablakon, ahol csak tud, és már megy is tovább. Eltökélte, hogy mindent bejár, minden apró zugocskát, amit csak lehet, mire vissza kellene indulnia, és, hogy legközelebb már okosabb legyen, és tudjon mindent. Most nem hozott magával lapot, de a szobájában majd megpróbál erről is egy apró térképet rajzolni, egy segédletet, hátha többedmagával érkezik, és neki kell lennie az idegenvezetőnek. Csak megy, és megy, mintha meg sem akarna állni, mintha nem érdekelné egy üzlet sem. Hát a kviddics üzletbe nem is akar bemenni, mert ha megteszi, a prefektusok cipelik vissza, három nap múltán, mert nem jönne ki onnan egykönnyen. Enni majd később fog, szomjoltót hozott, minden más pedig később is tökéletes. A falu maga nem néz ki hatalmasnak, de a távok azok, számára, még most, vagy talán még sokadik útján is az lesz majd. De az a jövő. Először a jelen.
Azért azonban egy idő után már érzi, hogy sok lesz a menet. A bokája kezd sajogni, az innivaló fogytán, mondjuk ezt hamar orvosolja is, de leülni szeretne kicsit, és nassolni. Ehhez az ital mellett beszerez némi édességet, szendvicsféleséget, így már csak hely kell, és mehet a menet. Visszafele indul, no nem a kastélyba, azt majd csak akkor, ha muszáj. Parkot keres, vagy helyet, ahol pad van, és emlékeiben – a friss, és üdék között -, él a kép a térről, ahol játszani is lehet, na meg leülni. Egy hintában csücsülve kényelmes lenne. Így, még egy iramot diktálva indul meg, mit sem sejtve, a játszótérre..
Ami viszont ott fogadja. Először, messziről úgy hiszi, hogy egy ottfelejtett pulóver lóg a mászókáról. Az még nem is lenne gáz, hogy moccan, mert a légáramlat, meg minden, de feltűnik a többi tartozék is. A színes tincsek, a kezek, az arc, és a kiabálás. Erre rezzen össze leginkább, néz jobbra, majd balra, végül vissza rá, mindezt nem közel, de nem is messze. Oké, neki megy a menet. Megszaporázza lépteit, vagyis már-már szalad, amikor is odaér, és.. hát, felpislog, látja a combokat, meg mindent, ami odatartozik, így rákvörössé válik. Komolyan.
- Szi.. szi.. szia.. izé.. jól.. jól vagy? – értelmesebbel nem kezdhetett volna, hisz egyértelmű, hogy nem tud lejönni. Csak hát, nemigen tudja hova tenni a szavakat, így a lent lógó arcra koncentrál, rendezve arca színezetét.
- Hogyan.. mármint.. Segítek, de hogyan? Mit, hol fogjak? – kap észbe kicsit, lassan, de biztosan. Meglesz az!

*szeletel az off lakóinak tortát, mert nem irigy*  

hello

fel de hát muszáj volt

csokoládé *q*

egyetek, egyetek

nekem mennem kell. jó éjt nektek!  

Szép péntek 13-at!

szia

nekem is csak úgy, hogy ment a rádió és a lottón valami nyereményakció van

és itt a hobbikobold is!

van egy gyerek-gitárom   *mást nem is bír*

utálok csuklani

szappanopera XD én nem csalok senkit, én vagyok a néző!

beszállni? de nem szép dolog a megcsalás

*képbe kerül*

boldog éjfél + 32-öt! :3

Sebestyén teljes mértékben lefagyott, mint egy mugli számítógép. Minden sejthártyája azon dolgozik, hogy még a legapróbb jelet is tökéletesen kiültesse ábrázatára, szinte ordítva a lánynak, hogy hé, figyeld már, ki sem lát a pír alól!. Hát mondani sem kell, hogy nem épp a legjobb helyzet ez, főként, hogy ő a megmentő, a hős, meg minden egyéb. Bár mondjuk kettős a dolog, mert ha valaki más jönne, lehet, hogy épp kihasználná azt, amiben a lány van, és még kommentálná is hangosan. Ha neki kellene szavaznia, akkor jól járt vele, csak kicsit bugos, és idő kell, mire összeszedi magát.
- Babgulyás.. – szökik ki belőle, miután egy hangos szusszanással préselte ki magából a felesleges levegőt. Miután tudatosul benne, mit tett, hatalmas szemekkel pislog a lány arcára, - csak oda! -, és gondolatban hét méter mélyre süllyed, vagy még mélyebbre. Túl hangosan gondolkodott, ugyanis igyekezte elvonni a figyelmét, és úgy mindenét, hogy teljesen random, és ártalmatlan dolgokat sorolgatott magában fel, hogy enyhítse a dolgokat. Végül annyira sikerült, hogy idáig fajult. Hát még ha más lett volna..
- Nem! Nincs gulyás! Azt akartam mondani, hogy bocsánat! Én.. én nem is értem. Vagyis de, azt igen, hogy nem jól. Csak.. mégsem kérdezhettelek arról, milyen szép időnk van. – hebeg-habog megint, nagy korty levegőt szív magába, mintha a szén-monoxid mennyisége hirtelen megnőtt volna körülötte. Nem fullad, és reméli, nem is itt fog elájulni életében először. Nyugi, nem olyan béna, hogy egy combtól, és kivillanó bugyitól ennyire kikészülne. Csak majdnem.
- Eszembe sem jutott kihasználni. Csak gondoltam.. felvetem hogy másszak fel, és a lábadon segítsek.. vagy tartsalak meg, hogy te tedd. Ilyen.. formaságok. – közben azért cselekszik is. Nem egy égimeszelő, viszont kitartása hatméteresre megnövesztené. Becsusszan a lány alá, persze, a lány lóg, ő áll két lábon, és gondolatai ártatlanok. Nyújtózkodik picit, miközben a vállára fogva nyomja feljebb, és tartja meg. Így úgy tűnik, mintha a másik a mászókán lógva akarna felülésezni, mert olyan kemény, de legalább a feje egyenesebb helyzetbe kerül, és nem kap agyvérzést. Így pedig könnyebb lesz gondolkodni, meg lábat kiszabadítani, vagyis… reméli. Ő mindig remél. Jaj.
- Menni fog? Vagy máshogy közelítsük meg a dolgot..? – elrohanhat a kajáldába némi zsírért, vagy megkérhetne valakit, hogy vágja szét a mászókát, de mint túl időigényes, és mást nem tud küldeni maga helyett. Mindegy, egyelőre itt tart, szeme a lelógó tincseket figyeli, és tartja továbbra is, hátha kiötöl valamit, vagy kiszabadítja magát.

Nahát. Ma is tanult valamit, úgy néz ki. Mindig van valami, amivel meg tudják lepni, hol nagyon, hol kevésbé. Persze, nem esik le az álla, de elgondolkodva ráncolja az orrát, rágja meg magában a dolgot kicsit, hogy mégis merre, meg hogyan. Nem hiszi, hogy itt a faluban, vagy a környéken lelne ilyen naptárat, de majd ha hazamegy, körbeérdeklődik, hogy legalább addig a birtokába kerüljön, hogy megnézhesse, mikor is van körülbelül a kis kedvence napja. Sajnos a születésnapját sem tudja, pár hetesnek saccolja, olyan hat-, esetleg nyolcnak, így csak következtet. Legalább az pontos lenne.
- Áhhááá! Mondjuk, nem meglepő. Ha nincs is közvetlen kígyóknak, olyan tuti van, ami ilyen.. általános házi kedvenceknek tartanak fent. És ha meglelem a cicákét, és nincs benne, akkor hogyan írom bele? Csak felírom a papírra, és kész?- érdeklődik, hogy mi a menete, mert attól még, hogy ő beír oda valamit, nem lesz abból ünnep, csak neki. Isten mentse attól, hogy elvegye mástól a lehetőséget. Ha olyan nevet képesek adni a macskának, hogy Bödön – márpedig egy ismerőse így hívja a bundását -, akkor a Lufi tök átlagosnak számíthat. Ki tudja.
- Követné a siklód minden rekettyésbe, ha úgy adódna. A farkát valami játéknak képzelné, és huss. Bármit, amit húzok előtte, már le is vadássza. Nem eszi meg, csak megtapogatja, kiterül, és szórakozik vele. A cipőfűzöm sokszor lóg, képzelheted, mennyire imádja. – bár nem tudja pontosan, hogy reagálna a kígyóra. Meg is ijedhet, bár nem egy anakonda méretűvel találkozik. Amilyen picik a macskák, olyan merészek, ezt látta. Vagy épp a legapróbb lyukba is bepréselik magukat, mint valami elhivatott barlangász, aki előtt nincs lehetetlen. Este is, az ágyak alatti apró szegletekbe mászkált, és olyan pókhálósan tért vissza, hogy hirtelen azt hitte, nem is macska, csak egy pókfonal-gombolyag.
- Igen, de ha észreveszed, mindig azok félnek a legjobban, akik azzal hetvenkednek, hogy ők semmitől sem, még egy hatalmas sárkány elé is odaállnának. Aztán jön egy húsosabb giliszta, és kész, már ott sincsenek. – ő legalább őszinte, és nem kérkedik olyasmivel, amivel nem kellene, amire nem képes. Sok dolgot nem próbált még, amitől tart kicsit, de eljön majd az idő, amikor ellenőrzött kereteken belül megteheti, vagy megmarad csak gondolatnak. Azt sem fogja bánni, a túl merész ötletekbe beletörhet a foga, és sajnos nem kapott kilenc életet, hogy egy-egy hülyeség után feltámadjon, mint az a bizonyos messiás.
- Biztos megszokják amúgy, vagy megpróbálják. Meg amúgy nincs nagy választás, mert ha oda születik, és kiengednék, lehet nem lenne jó neki. Legalább is, ezt hallottam egyszer. De még mindig jobb nekik ott, mint a cirkuszban. – nem is firtatja tovább a dolgot. Sosem volt cirkuszos, a bűvészeket elnézte magában, amikor egy nyári napon valahol felléptek, de ennyi.
- Kedves volt a bátyádtól. Én meg még… nem, nem írtam meg. Megakarom, csak még picit várok vele. Nem tudom miért. – pedig nem fogják megenni, mert befogadta. Ajánlottak neki amúgy kisállatot, de akkor nem választott. Viszont a macska kiválasztotta őt.

én nem vágyom csak büntetőmunkára? O.O de jó, szeretek mókázni, de a fene se akar esszét írni, vagy takarítani
*megpucolja a glóriáját*

sziasztok amúgy

Szakács Ágota-Beáta - 2016.05.16. 10:53


nem, één nem akarok részt venni bennük. meghagyom a többieknek :3

hello, Glenn

az avialanya (nekem) nagyon hasonlít  Devon Bostick-re, aki meg a Havasi Bence arca. Elsőnek azt is hittem, ugyanaz XDDD

neked tabu van a neveden tuti, hogy csak így huss, és itt is vagy (ne vedd komolyanXD)

na akkor nem csak én látom így

Na megfejtettem a miérted

miiicsoda medzsik

és brb, mert fentragadok

a nevelőanyámat miért olvastam növényanyának.....? XDDDDD

én meglestem az új GoT részt, és most emésztek