Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nekem is - vallja be. - De hétvégén meg már mi is ott leszünk vele Szalamantonban - teszi még hozzá, és ugyan neki még némileg fura, de már majdnem lelkes, hogy elutaznak oda is. Hiába él ott a rokonsága, akiket a háta közepére se kíván, kis családja sokkal fontosabb annál, minthogy egyáltalán törődjön a Bánffyakkal. Meglepően egyszerű volt ezt eldönteni, amikor végül eljutott addig, hogy komolyan mérlegelje. Addig pedig élvezi, hogy itt vannak kettesben. A nő keze után nyúl, két tenyere közé fogja a jobbját, és csókot nyom rá, miközben hallgatja, mit is mond. Már voltak elképzelései, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés, de ő döntött úgy, hogy vállalja minden kockázatát.
- Őszintén? Felszabadító. Megkönnyebbültem - mondja ki. - Tudom, hogy tudtad, hogy vannak titkaim, de nem azért nem osztottam meg, mert nem akartam, hanem mert leginkább nem tudtam, hogyan mondjam el. - Elhallgat egy pillanatra, maga elé bámulva, aztán újra felnéz a nőre. - Minden mást már inkább elmondani szeretnék ezentúl, majd megtanulom, hogyan. Most legalábbis úgy érzékelem, hogy lesz rá lehetőségem, és nem arra jöttél rá, hogy valaki más vagyok, mint akinek hittél. De javíts ki nyugodtan, ha tévedek - mondja még kissé zavartan nevetve, merthogy ettől a gondolattól némileg feszült lett. Sebaj, legalább abban már biztos lehet, hogy az világos, soha nem csalta meg, még csak eszébe sem jutott ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mhm - veszi tudomásul a választ, és elmosolyodik, ahogy a nőre néz. Még nincs egy évtizede, hogy ismeri, de az együtt töltött évek alatt már annyi mindenen mentek át együtt, hogy másoknak egy életre is elég volna mindaz. Ott volt mellette élete legmélyebb pontjain is. Még jó, hogy nem túl későn ébredt fel. Úgy is történhetett volna, de szerencsére a válási papírok intézése helyett most itt vannak. Szereti őt, mindig is szerette, talán már azóta, hogy ismeri.
- Azt gondoltam, hogy ha a múlttal nem foglalkozom, majd eltűnik a süllyesztőben. Mintha leoltanám a villanyt, mert úgy nem látom, mi van a szobában, csak hát attól még ott van. Át is estem rajta... és nem akartam, hogy sajnáljon bárki is. Kimondva meg már hülyeségnek hangzik - állapítja meg és kezét megemelve leír néhány kört a feje mellett a levegőbe. - A végén kiderül, hogy nem vagyok normális. - Az összes pszichológus szerint, akivel csak beszélt az évek során, egy rakat rossz megküzdési mechanizmust hozott magával a gyerekkorából, és bőven van min dolgoznia még. -  De minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy látom, hogy hülye voltam, amiért csak mostanra jutottam el idáig. Attól féltem, hogy másképp fogsz rám nézni, nyilván fölöslegesen, mint kiderült. Ugye már nem hiszed, hogy bárkivel is megcsalnálak? Abba bele se gondoltam, amíg ki nem mondtad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Átmenetileg van itt, amíg most már tényleg végérvényesen bejegyzett elemi mágus nem lesz, na meg felmerült valami vámpírokkal kapcsolatos ügy is, ha jól értette azt az ezzel kapcsolatos félmondatot, bár a részleteket nem tudja még pontosan. Majd egyszer kiderül minden, ha nem oldja meg közben az ügy magát. Már elgondolkodott egyébként rajta, hogy igazából az asztalt itt is koptathatja nyugodtan abban a pár évben, ami még az aktív állományban letöltendő éveiből hátravan. Utána pedig elmehet oktatónak az aurorképzőbe, Anna már felvetette, hogy a viselkedéselemzés oktatóknál jövőre üresedni fog egy hely, igazán jelentkezhetne. Még alszik rá párat, bár azt sejti, hogy Franciska biztos nem fog ellenkezni, amíg a váltás a nyugalmasabb és veszélytelenebb irányba történik és nem fordítva. Ha visszamenne terepre, még a végén tényleg a válási papírokkal az orra elétt ébredne egyszer, de szerencsére ilyen tervei már neki sincsenek. Tökéletesen elvan a jelenlegi pozíciójában, amennyiben nem csak és kizárólag papírok töltögetéséből áll. Az ugyanis a világ legunalmasabb dolga, és ezért is örült, amikor valaki olyat kerestek, aki szívesen segít egy újonnan érkezőnek, és netán még franciául is tud. Persze, léteznek már fordító varázstárgyak, meglehetősen széles választékból szemelheti ki magának a megfelelőt az érdeklődő, de ő maga például nem rajong ezekért. Érdekli a nyelvtanulás, jelenleg éppen a némettel küzd a változatosság kedvéért. Már egy ideje az irodában ücsörög, még átnézi a mai teendők listáját a határidőnaplójában - a fele nem munkával kapcsolatos, hanem elhozni Annát az előkészítőből, meg ilyenek -, és éppen indulna, hogy főzzön egy kávét, vagy még inkább megpróbálja az itteni kávéfőzőt bűbájjal működésre bírni, amikor erős francia akcentussal köszön rá az asztala előtt megálló ismeretlen, és még a nevére is rákérdez. Fura így hallani vissza a nevét, de már olyan sokféleképpen hallotta, hogy immunis lett minderre az évek alatt.  
- Bonjour - köszön barátságos mosoly kíséretében. - Oui, je m'appelle Kelemen Farkas. Enchanté de vous rencontrer - folytatja közölve, hogy örvend a találkozásnak. Az ő francia kiejétésén meg némi magyar akcentust hallani azért, makulátlanul szépen csak az angolt képes beszélni azért, ami - tekintve, hogy meglehetősen sokáig élt ott - még mindig pont olyan könnyen jön, mint a magyar. - Voulez-vous du café? - Ha már kávéért akart indulni amúgy is, miért is ne ajánlaná fel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem sokat tud az új kollégáról egyelőre, de ez majd csak változik. Egyelőre annak is örül, hogy nem csak adminisztratív feladatok jutottak mára, és valljuk be, túl sok abból sincs. Azért Bogolyfalván az élet mégsem szolgál annyi történéssel, mint amihez a minisztériumban szokott. Lassan azonban ezt is megszokja, és igazából részben annyira nem is bánja, tekintve, hogy a felesége kérésének engedve át is költöztek ide. A Pramberger tér és környéke ugyan tud munkát adni, egészen rendszeresen, viszont az adminisztrációhoz hasznos bűbájokban ő szerzett nagy gyakorlatot az elmúlt évek során, csak arra teszi rá a kezét, amit másként egyszerűen képtelenség megoldani, ez pedig már alig pár tételt takar, például a saját aláírását. Azt azért mégiscsak ő vetné papírra, ne tegye meg helyette más, még egy öníró penna sem. Szóval összességében időnként kénytelen magának elfoglaltságot találni, most például úgy dönt, szerez egy kávét, amikor betoppan az új kolléga. Legalább ma igazán hasznos lehet. Jó is az.
- Merci beaucoup - köszöni meg a dicséretet, bár tényleg tudatában van, hogy azért hagy kívánnivalót maga után a francia tudása éppen úgy, mint a kiejtése. Mégiscsak egy 18. században elhunyt nemes kisasszony szellemével társalogva sikerült igazán megtanulni azt, amit könyvből nem sikerült. Megkérdezi azt is, nem kér-e kávét a másik, ha már túl vannak a bemutatkozáson, és a dolgait az asztalon hagyva indul el az említett kávégép felé.
- Bien sûr - válaszolja az első kérdésre egy barátságos mosoly kíséretében, majd önkéntelenül is felkuncog a második kérdést hallva. Hogyan is tanult meg franciául? - Nem fogod elhinni, de egy szellemtől tanultam főleg, aki a házam lakója... na meg könyvekből - válaszolja végül, megosztva, min szórakozott olyan jól. A ház egyébként nem olyan régi, az eredeti épület a birtokon leégett ugyanis, Amál pedig szépen ott ragadt. Volt idejük összebarátkozni a hosszú évek alatt, még mielőtt családot alapított volna. Kicsit aztán még Antival is sikerült csiszolni a tudásán, tekintve, hogy kedves szomszédja - aki egyben Anna bátyja is - folyékonyan beszél franciául. - És mi hozott poros kis városunkba? Egy kis nyugalomra vágytál te is a nagyváros után? - érdeklődik, közben elindítva a kávéfőzőt, és arra próbál rájönni, ismer-e bűbájt, amellyel ezt is önműködővé tehetné. Mondjuk lehet ittlétének egyelőre határozottan átmeneti voltát tekintve nem kellene ilyesmikhez nyúlkálnia, de egy próbát talán megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az elmúlt pár hétben előfordult már, hogy keresztrejtvényt fejtett. Az az igazság, és nincsenek nagy illúziói, hogy mennyivel lenne több munka, ha mégiscsak véglegesen is átkerülne ide. Annak a legfőbb hozadéka valószínűleg kis családja boldogabbá tétele lenne. A legnagyobb tényleges izgalom eddig az új kolléga érkezése, akinek segíthet megszokni a helyet, amelyet neki már úgy, ahogy sikerült. Érdekesnek tűnik legalább a férfi, valaki, akit kiismerhet, főleg, ha már részben ő is aktákat fog tologatni.
- Ó, nem, nem francia, csak beszél franciául. Egy 18. századi nemes kisasszony, meglehetősen jó nyelvtudással. Éppen csak kicsit régies, de szerencsére azóta kiderült a szomszédomról, hogy ő már ebben az évszázadban tanulta a nyelvet, és csiszolt kicsit a tudásomon - válaszolja nevetősen szusszanva. Apor Wilhelmina Amália, azaz Amál, ahogy mindenki ismeri, egy letűnt kor emlékét őrzi a budanekeresdi házban, azazhogy a birtokon ragadt inkább, de előszeretettel tartózkodik a házban és anyáskodik fölötte.  - Úgy tiiiizenkét éve vettem egy házat Budanekeresd szélén, és egész jó áron adták, mint kiderült, azért, mert van a birtoknak néhány saját szelleme. Az Apor családé volt valamikor, de leégett a ház és az egyik lány szelleme ott ragadt. Azt túlzás lenne állítani, hogy kísért, annál sokkal szórakoztatóbb és kellemesebb társaság - válaszolja. Az évszámon kissé el kell gondolkodnia, hogy tíz vagy tizenkét éve volt, de aztán utóbbira jut. Hogy rohan az idő.
- Óóóh - csodálkozik rá a karkötőre, a nagymamát is nyugtázva előtte bólogatással. Neki csak jó pár év angliai tartózkodás adatott meg, de végül is nem panaszkodhat. - Szép darab. Nekem csak ilyen jutott, nem fordít. Az elemi mágiámat korlátozza, amíg még tanulom használni - emeli meg a jobb kezét, hogy ahogy a talár feljebb csúszik, látni lehessen csuklóján a kígyóra emlékeztető karperecet, amelynek szemeit apró zöld kövek jelzik. Ez volt az első, amit kapott. Bilincsnek érezni néha, de most már legalább látja a fényt az alagút végén, és nem sípol, úgyhogy aligha egy közeledő vonat. Közben a kávéfőzőt is sikerül elindítani, bár azért úgy dönt, megnézi közelebbről, nem lehetne-e ebből varázslattal valami többet kihozni mégiscsak.
- Ez rémesen hangzik - állapítja meg, miután végighallgatta a pultnak támaszkodva, mit is keres itt a francia kolléga, ebben a poros kis városkában. Az egyik szekrényt kinyitva bögrét keres, de elsőre még nem a jót sikerült kinyitnia - vagy a bögrék költöznek időnként, ki tudja, ki mennyire unatkozik itt -, úgyhogy csak a következő körben sikerül a keresett bögréket elővarázsolnia. - Nem olvastam még róla a hírekben, de gondolom azért az országban nagy port verhetett fel. Biztos ide is elér előbb-utóbb a híre - dünnyögi a végét már csak magának, mert ha esetleg a bulvárlapok nem is írnák meg, aurorkörökben is terjednek azért a hírek.
- Sok helyen laktam már az évek során, ide Budanekeresdről költöztünk, oda Budapestről, de igen, mondhatjuk, hogy család. A feleségem a tanodában dolgozik, a lányunk az előkészítőbe jár, már csak én tartozom hivatalosan a minisztériumhoz, de átmenetileg itt vagyok, és nem kizárt, hogy ez végleges lesz. Őszintén szólva lassan már nekem is mindegy, hogy itt töltögetek-e papírokat vagy Budapestre kell eljutnom érte - válaszolja megvonva a vállát. - Itt meg legalább hasznosíthatom, hogy milyen jól belejöttem a kérvények írásába. - teszi még hozzá egy nem sok jót sejtető féloldalas mosollyal, már ami az iroda felszereltségét illeti. Igaz, valószínűleg soha nem is kellett. - Most már azért egész szépen kezdi kinőni magát ez a kirendeltség. Volt idő, amikor egy auror volt, vagy talán kettő, de biztos, hogy ha valami történt, úgy kellett kirázni az ágyból - meséli, közben kitöltve a kávét. Még emlékszik is a vörösre, elég emlékezetes jelenség volt, mi tagadás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Valóban. Szellemes. Unalmas is lett volna egy osztályteremben - neveti el magát. Esetleg hozzá lehetne tenni, hogy egyébként részben azért is alakult így az egész, mert Budanekeresdre még egymagában költözött, részben kellemetlen emlékeket igyekezve hátrahagyni, részben pedig azért, mert a birtok olyan kis félreeső, szinte már mágikus zugnak tűnt, amiről úgy vélte, könnyű lesz kialakítani benne újra azt a buborékot, ahol a titkait jól lehet tárolni. Nagyon barátkozós sosem volt, ehhez túlságosan is erős volt benne a bizalmatlanság mások iránt - néhány ritka és felettébb különleges kivételtől eltekintve -, csak hát ennek egyenes következménye lett a magány sokszor megterhelő érzése idővel, és mint kiderült, az anyáskodó természetű szellemlány jó társaságnak bizonyult ennek elűzésére. Az élet aztán sok mást is az útjába görgetett azóta - mi könnyebb volt, mi nehezebb -, mostanra meg már egészen sokat változott.
- Valóban - helyesel, bár talán azért is nem mond többet, mert tudja, hogy elfogult. Bogolyfalva számára még mindig egy csendes kis porfészek, hiába nőtte ki magát lassan várossá méreteit meg népességét tekintve, ez mégis amolyan csúfolódásnak hangzik még, hogy a város, amelynek a neve arra utal, hogy az egy falu. Meg is maradt sok tekintetben falunak, de Franciska kedvéért egyezett bele a költözésbe, mert ez így kényelmesebb a feleségének és a lányának is, neki meg igazán oly mindegy, honnan gyűlöli éppen, hogy hoppanálnia kell a munkahelyére. Ha átkérvényezi magát véglegesen ide, legalább azzal nem kell már bajlódnia naponta többször is.
- Föld. Terromágus vagyok, csak még nem bejegyzett. Kicsit késve jelentkezett az erőm, azért is tologatok főleg aktákat, egyébként kihallgató tiszt volnék... - válaszol a kérdésre, ha már ő is megmutatta a saját kis mágikus karperecét. Eszébe is jut, hogy mint két kisdiák, olyanok lehetnek, hogy ki mit kapott éppen a minisztériumtól különböző okokból adódóan. Nevetősen szusszan a gondolatra. Anna szokott ilyen lenni, hogy "apa, apa, nézd mim van". A kávéfőző közben szépen teszi a dolgát. Egyelőre még csak töpreng rajta, hogyan lenne érdemes megbűvölni. Talán kérhetne tanácsot is, mielőtt még valami rosszul sülne el, és nem csak újat kérhet a központtól.
- Kanada? Szép ország. Ontarióban jártam már, az szép vidék - válaszolja kissé elgondolkodva bólogatva. Azt nem kérdezi meg, melyik régióban vannak a férfi rokonai, hiszen bizonyára titkos az információ. Na nem mintha ő bármit is továbbadna, de akkor sem. Bögrét kezd el inkább keresni a kis konyhában, ami a parancsnoksághoz tartozik, de beletelik kis időbe, mert úgy néz ki, valaki a dolgok átrendezésével igyekszik érdekessé tenni a napjait. Hümmögve veszi tudomásul a francia parancsnokság álláspontját, végül is teljes mértékben érthető. Ki szeretné szellőztetni, hogy ezt bizony szépen benézték?
- Egész nap? Á, dehogy... egy részét az időnek az archívum átnézésével és rendezésével töltöm - válaszolja kipillantva a szekrény nyitott ajtaja mögül. - Meg hát a futó ügyek iktatása. Hangos szomszédok, perpatvarok, néhány kisebb lopás, elvétve egy-két betörés, meg akad balhé még a Pramberger tér környékén, de ott mikor van nyugalom? - teszi fel a költői kérdést, majd ha már kipakolta a bögréket, becsukja a szekrényajtót.
- Na meg azért bevallom, keresztrejtvényt is fejtettem már. Ez azért egy vidéki parancsnokság, nem a fővárosi központ - válaszolja vállat vonva. Piti ügyek vannak főleg eddigi tapasztalatai szerint - igaz, az még csak pár hetet tesz ki -, itt a legtöbb bajt talán épp a diákok okozzák. Na és persze a híres Pramberger tér, ahová auror is csak kivont pálcával merészkedik be azért, mert ki tudja, mikor ki fejében fordul meg, hogy egy arra járó értékeit szeretné.
- Hét éves - feleli elmosolyodva. Majd be is kell mennie délután, hogy hazavigye, ha vége a tanításnak. Kitölti a kávét, és az egyik bögrét odanyújtja a férfinak. - Cukrot, tejet esetleg? - kérdezi. Van minden, a kávé fontos része az életnek, ott is van minden a kávéfőző mellett. Nyugodtan szolgálja ki magát.
- Hát, ahogy mondtam, vidéki parancsnokság, nagyrészt piti ügyek akadnak. Ritka, hogy valami nagyobb volumenű ügy kerül terítékre, bár nem mondom, hogy nem akad az is, csak nem mindennapos, mint a fővárosban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Állítólag már város vagyunk, bár ez... hogy is mondjam... nekem nem túl hihető mese. Szerintem az infrastruktúra hagy maga után még némi kívánni valót, a lélekszám nem feltétlen indokolja a dolgot, és azért szerény véleményem szerint a nevéről sem éppen egy város ugrik be az embernek. Talán erős jóindulattal mezőváros... de hát a döntést valaki más hozta meg, valami alapja meg biztos volt annak is - állapítja meg. Számára azért ez a hely még mindig nem nőtte túl a porfészek fogalmát, hiába fordul meg itt sok ember az iskola miatt. De hát ez ugye az ő véleménye - mindenki más meg azt gondol, amit szeretne a véleményszabadság égisze alatt -, bár úgy tűnik, hogy az új kollégának sem jött át, hogy egy városnak titulált helység lakója lett. Miután mindenki megmutatta a más-más okból tulajdonába került, a Minisztérium által kiutált varázstárgyat, inkább igyekszik is témát váltani, mert ilyet tényleg a hét éves lánya szokott művelni.
- Jobb hamarabb, mint később. Bár állítólag az is jobb, mint a soha - közli bölcsen, közben úgyis eszébe ötlött néhány szakmabelije, aki olyan lazasággal alkalmazta a veritaserumot, ha kellett, ha nem, hogy alig győzték a bájitalfőzők szolgáltatni. Persze, időnként vissza is ütött a dolog, ugyanis a szérumnak használata megkérdőjelezheti bizonyos esetekben a vallomásokat úgy mindenestől, mint az előfordult már néhány esetben, és máris azon bukik az ügy a bíróságon. Soha nem volt képes megérteni ezt a hozzáállást egyébként, de hát ez megint olyasmi, amivel ő nem dolgozik, nem hajlandó rá, mindenki másnak meg a maga felelőssége, milyen döntéseket hoz. Elgondolkodva dörzsöli meg a tarkóját a kérdés hallatán.
- Remélem, mielőbb most már, aztán elvileg visszatérhetek, igen. Részben már most is, de mindig erősen javasolt, hogy vagy a karperecet viseljem, vagy a kihallgató legyen megfelelően bűvölve. Értem egyébként a mögöttes logikát, már én is zsigerből használom, de még nem uralom teljesen. Mondjuk, itt és most az ablakban árválkodó kaktusszal például amúgy se mennék sokra - válaszolja megvonva a vállát, miután körbepillantott. Na nem mintha nem tudna ennél többet is, hasznos az például, hogy érzékeli, ha van a közelben valaki. Cserébe meg vannak olyan nyavalyái, mint a viharfóbia, a ragaszkodó pálcája, némi tériszony, vízfóbia, és még a gyomra se rajong a gyors helyváltoztatási módokért, szóval ő se a leghasznosabb csapattag terepen, meg kell hagyni. Ezt azonban inkább nem osztja meg, a gyengeségeit megtartja magának.
- Valamit valamiért - dünnyögi csak úgy mellékesen, már bögre után kutatva, közben meg inkább összefoglalja, milyen izgalmas hely is Bogolyfalva. Elneveti magát a szarkasztikus válasz hallatán aztán.
- Ugye? A keresztrejtvényt tényleg tudom javasolni unalmas órákra vagy legalább valami érdekes olvasnivalót - válaszolja. - A Pramberger tér meg... hát úgy valahogy. Az az a hely, ahová még egy auror is úgy megy be, hogy a pálcáját szorongatja a biztonság kedvéért - feleli a kérdésre, kikapcsolva közben a kávéfőzőt.
- A labor... áh, majd mindjárt megmutatom azt is - közli, félig közben már arra figyelve, hogy a kávét ne a bögre mellé töltse. Ráér amúgy is sokkolni még szegényt, hogy a labor itt valószínűleg mást jelent, mint egy párizsi parancsnokságon vagy éppen a budapestin. Bólogat a következő megállapításra, az biztos, hogy lesz ideje megtanulni a magyart a férfinak, már ha be nem üt az apokalipszis.
- Jó ötlet. Anna imádja a játszóteret - mondja újabb bólintás kíséretében. Anna ugyan tiszta apja lánya, mégis valahogy könnyebben barátkozik, és most úgyis abban a korban van, amikor kíváncsi is a többiekre. A pulton árválkodó tejet készségesen a férfi kezébe nyomja, ő elvan a kávéval anélkül is, csak úgy feketén tökéletes. Az ízéért issza főként.
- Arra - emeli meg ő is a bögréjét elmosolyodva. Hát aztán itt a nyugalomra általában nem is lehet panaszkodni. - Nem tudom, mit reméljek, hogy egyszer a kis piti bűnözők is úgy döntenek, városiasodnak és kiépítik a kis szervezetüket, vagy azt, hogy unatkozhatok tovább, amíg pár éven belül nem nyugdíjaztatom magam - gondolkodik el hangosan, aztán úgy dönt, nincs miért tovább támasztania itt a pultot, int Vasile-nak, hogy kövesse, megnézhetik a sarokba telepített labort. Kapott egy egész polcot, sőt, ha úgy vesszük, másfelet, egy félen ugyanis akták rengetege foglal helyet még, meg asztalt, néhány kémcsővel, mérleggel, miegymással. - Van egy olyan érzésem, hogy rá fog férni pár kérvény erre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyetértően bólogat. A múltat valóban nem lehet megváltoztatni, és néha kihat, van, hogy többször, mint kellene, vagy nem úgy, ahogy jó lenne. Érti, miről beszél a nő, neki is voltak hasonló kételyei azt illetően, hogy vajon milyen apja lesz Annának, tekintve, hogy nem a legjobb szülői mintához volt szerencséje. Azt meg hiába tudja, hogy a gondolatmenet meglehetősen irracionális, mégiscsak félt tőle huzamos ideig, hogy mi van, ha benne is ott van az a szikra, ami az anyjában biztosan, és egyszer felrobban, mint valami tűzijáték. Sok egyébbel meg foglalkozni sem akart, amíg az a maga módján elő nem tört, ránehezedve, és lett belőle, ami lett. Nem büszke rá. Megrázza a fejét aztán.
- Egyszerűen csak nem szeretem a sajnálatot... azt, amikor mások szemében azt látom, hogy jaj, én, szegény, milyen nehéz lehetett... zavar. Olyan, mintha onnantól kezdve mindig ott lenne mögöttem minden, ami történt. Pedig... anélkül valószínűleg más ember lennék. Nem tudom, milyen, de az biztos, hogy más. Így meg... vannak hülye reakcióim, évek óta dolgozom az egészen, de... nem vagyok áldozat - mondja ki, ami a szívét nyomja, miközben ujjait a homokba fúrja. Tekintete is azt követi, ahogy ujjai elmerülnek a homokban, mert a talaj, a föld erőt kölcsönöz neki. Feltölti. Talán tényleg ez zavarja a legjobban az egészben, hogy ő nem áldozat, és ha akkor nem törődött vele senki, amikor gyerekként nem igazán tehetett semmit - az alkalmazkodást kivéve -, akkor most főleg ne sajnálja senki. Nem haragszik érte, nem ideges, a hangja teljességgel nyugodt, akárcsak a vonásai. Fölöslegesnek tartja valami olyanon háborogni, ami már elmúlt, és különben is, arra már egy ideje rádöbbent, hogy ha nincs Tekla, talán ő is elmenne olyan részletek mellett, amikre viszont felfigyel, és ebben rejlik sokszor a siker titka. Észreveszi azt is, amit más nem. Kár, hogy ha ez átbillen az állandó éberség szaknyelven nemes egyszerűséggel hypervigilance-nek nevezett állapotába, akkor a környezete is megérzi, ugyanis valahogy mögöttes tartalom kerül minden mögé, akkor is, ha nincs. Ezért is igyekszik nagyon megőrizni az egyensúly törékeny állapotát.
- Most is az vagyok - pillant fel enyhén szomorkás mosollyal, szabad kezével átkarolva közben felhúzott térdét. Még mélyebbre fúrja a kezét a homokban, szüksége van a föld adta nyugalomra. - Nem tudom, soroltam-e bárhová is. Fontos volt, most is az, nem csak Anna miatt. Egyszerűen csak voltak pillanatok, amikor nem találtam a kiutat a saját gondolataimból... vagy inkább hetek, hónapok - szusszan nagyot. Olyan volt, mint egy soha véget nem érő rémálom, ami csak generálta a dolgokat, egyik a másikat váltotta ki. A munka volt az egyetlen stabil pont, a komfortzóna, amit ismert, és a végén még az is majdnem kihullott a kezei közül. - Az jó - állapítja meg némi hezitálást követően. - Mármint az, hogy már nem - helyesbít. - Fura semmit sem csinálni önszántamból. Többször kellene szabadságra mennem - jegyzi meg, most már elsimítva a homokot, ahol az imént még mélyen belefúrta a kezét. - Meg ha már Bogolyfalvára költözünk, azt hiszem, megkeresem az elemi mágust és befejezem a képzést, vissza akarom kapni az életemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Pontosan - állapítja meg tömören, megvonva a vállát. Kár is ezen töprengeni, attól úgy sem változik semmi. Egy pillanatra meglepetten pislog aztán, hogy mire is vonatkozik a kérdés.
- Á, hogy... szóval jobb előbb, mint később... nem fontos, csak amolyan általános bölcsesség - legyint inkább egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Azért én se szeretném, ha egy, a képességét még messze irányítani nem tudó emberrel kellene együtt dolgoznom, szóval inkább nem panaszkodom - válaszolja. Valamikor még ő is egészen határozottan hangoztatta, hogy az erő korlátozása szükséges lépés, amíg valaki még tanul. Nem feltétlen kellemes érzés - bár sokat fejlődtek azóta a képességkorlátozó varázstárgyak -, de milyen képmutató lenne már, ha most meggondolná magát e tekintetben. Bólogat a lehetőségeket illetően, a magyar nyelv megtanulása úgyis köztudottan sok időt és energiát vesz igénybe, amennyiben valaki nem olyan szerencsés, hogy ez legyen az anyanyelve.
- Hmm, ott még nem is jártam. Ha bármi kellene, amúgy szólj nyugodtan, lehet, hogy akad. Bájitalfőzésben nem vagyok jó, viszont gyűjtöm a ritka és mágikus növényeket, elég nagy a kert, egy üvegháznak is jutott hely. Mirrhafű még pont nincs, de ha sikerül szereznem és megteremteni a megfelelő környezeti viszonyokat az üvegházban, akkor még talán az is. Terromágus hobbi - osztja meg kuncogva. Már elgondolkodott azért néhányszor, hogy lehet, inkább magibotanikát kellene tanulnia, csak éppen annyira nem füllik a foga ahhoz, hogy visszaüljön az iskolapadba.
- Még nem tévedtem arra, de akad ott zsebtolvaj bőven, néhány illegális dolgokkal kereskedő egyén is, na meg verekedés, néhanapján párbaj, ha valaki elég ostoba, hogy mágikus nyomokat hagyjon hátra, szóval amolyan városszéli lepukkant sarok, ahová nem jó kimenni, ha nem muszáj - válaszolja, ha már a másik kérdezte. A játszótér ennél szerencsére kellemesebb hely, Anna imádja is, úgyhogy az ötletre nagyobb lelkesedéssel reagál. Még nem ismeri az új kolléga gyerekét, és az alapján nem dönt el semmit, hiszen ő maga is elfogult Annát illetően, de majd úgyis minden kiderül a maga idejében, ha eljutnak addig.
- Na akkor legalább amelyik jön, az jön, nincs probléma - neveti el magát, vállon veregetve a másikat, ha már közben egyébként a laborig is eljutnak. Nem a legfelszereltebb, de hát még lehet. Ha már megvan hozzá a megfelelő ember, akkor jöhetnek a változások is.
- Még van egy bájitalos szekrény is, de hogy mennyire felszerelt, fogalmam sincs. Gondolom, azért a kötelező alapkészlet csak megvan, a többit meg majd most be lehet szerezni - von vállat kissé tanácstalanul. Mivel neki alapvetően semmi köze az egészhez, használni sem szereti őket, nem is nagyon járt utána. - Szerintem az lesz az amott - mutat rá egy közelebbi szekrényre. - De nem mernék rá fogadni. Szerintem fedezd fel nyugodtan. Nem annyira koccintásra érdemes, de ha segít megbarátkozni az új körülményekkel, a pubban vannak jóféle borok. Meghívlak.  Meg ha még bármi kellene, szólj csak nyugodtan - javasolja barátságos mosollyal, mielőtt magára hagyná, hogy mérje fel a helyzetet, mire is lenne még szüksége és úgy tovább. Messze úgysincs az asztala.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Beleegyezően hümmög, de nem fejtegeti tovább a témát. Érti ő, miről beszél a nő, igazat is ad neki, ám számára ez mégiscsak sokkal bonyolultabb. Mondhatni megszokta, hogy a gyengeségeit megtartja magának, mert erre volt szüksége a túléléshez. Ezt nem vetkőzi le már valószínűleg soha, még ha változik is - mert azért tagadhatatlanul változik sok évnyi terápia hatására legalább -, arra nem lát esélyt, hogy egyszer valaki teljesen más legyen. Igyekszik megérteni a saját miértjeit és hogyanjait, ezzel együtt pedig lassacskán sikerül áthuzalozni régi berögződéseket. Lassacskán változik, fejlődik, halad egy olyan irányba, amelyet ő választott, ám a sajnálat még mindig kellemetlen és kényelmetlen téma. Ezért is engedi el ebben a pillanatban, a homokból áradó nyugalomra fókuszál tenyere alatt. Ezzel is sokáig tartott megbékélnie. Éppen olyan lassú néha, mint az eleme.
- Ha évekkel ezelőtt adom oda a naplókat, akkor talán nem kerül válságba a házasságunk - feleli némi töprengést követően. Azt mondjuk nem tudja, hogy akkor is a felesége lenne-e a nő, vagy éppen csak egyszerűbb lett volna kezelni számára a mélypontjait, ha tudja, mi is van mögöttük. Nem tagadta soha, egyetlen pillanatig sem, hogy a felelősség őt is terheli, és valójában lényegtelen, miért voltak titkai, a lényeg az, hogy voltak. - Az számít, hogy ha most elölről kezdhetném, még az elején elmondanám? Én... ezek nekem nem úgy titkok, hogy valaki más lennék... nem tudom... azt hiszem, rosszabb lenne, ha azt kellett volna bevallanom, hogy van még valahol egy másik feleségem meg három gyerekem, vagy megcsaltalak, vagy valaki más vagyok, nem is auror, nem is így hívnak... de azt is belátom, hogy ettől még elmondhattam volna - válaszolja egy megadó sóhaj kíséretében, miközben már azon van, hogy elegyengesse a homokot tenyere alatt. Azt, hogy legyen ott, fejben is, jogos kérésnek érzi, habár szívesen tiltakozna egy része, hogy néha ez nem annyira választás kérdése, az apja hirtelen halálát követő gyász legmélyebb pontjain például korántsem volt az, ám magyarázkodásnak hatna, így inkább szóba se hozza.
- Rendben. Jogos kérés - feleli inkább. Nevetősen szusszan a bajusz említésére, azon legalább már túlvannak, még ha most meg is dörzsöli a helyét. Fura azért, meg kell szoknia.
- Értem - mondja aztán bólogatva, és ha Veszna nem húzza el a kezét, akkor megfogja, összekulcsolva az ujjaikat. - Azt nem tudom megígérni, hogy nem lesznek rossz napjaim, de azt igen, hogy megpróbálom megtalálni bennük a jót. Felújíthatjuk a házat, rendbe tehetjük a kertet, próbálkozhatunk még gyerekkel, ha már nem azért tennénk, hogy megmentsük a házasságunkat, és sajnálom, hogy nem úgy alakult... - közli bűnbánó pillantással, némileg zavartan vakargatva meg aztán a tarkóját. Ő is örülne, ha Anna nem lenne egyke, de ráérnek még erre is. - Nincs kedved bemenni a vízbe? Mármint... én úszni biztos nem, de azért legalább térdig, ha már eljöttünk ide... - javasolna elmosolyodva, ez végülis sose volt titok, hogy milyen főnyeremény, nem tud se úszni, se repülni, sok egyéb mellett.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Végtelenül hosszú időnek tűnnek az évek, amióta nem beszéltek. Néha már-már egy másik élet vagy egy ködös álom részének tűnik szinte minden, és az igazat megvallva nem is nagyon gondolt az egészre évek óta. Ha nem áll neki kipakolni a budanekeresdi ház padlásáról az egyik hétvégén, talán így is maradt volna ez az egész, de nekiállt és megtalálta az összetört teáscsészét és mellette az összegyűrt levelet is egy dobozban. Emlékezett rá, hogy nem fogadta túl jól, de most legalább már nem érzett arra kényszert, hogy ismét összegyűrje, miután elolvasta. Csak félbe hajtotta, aztán még egyszer, és zsebre tette, mielőtt még Anna kezébe kerülne. Ezt a beszélgetést nem szeretné még lefolytatni vele véletlen sem. Pár napra aztán ismét elfeledkezett róla, amíg újra bele nem botlott, és újabb néhány napba került arra a döntésre jutni, hogy ezúttal válaszol. Nem haragszik. Haragudni igazság szerint akkor sem haragudott, inkább eltört benne valami, viszont ha nem így alakulnak a dolgok, most meg aligha ott tartana, ahol, és azért igenis örül annak, hogy valahogy mégis csak lett családja. Nem adná semmiért őket, még ha néha kihívások elé is állítják vagy éppen megpróbálják próbára tenni a türelmét a gyerekek. Valahogy révbe ért az évek alatt. Szóval ennyi év után végre válaszolt a levélre, s nem volt nehéz eljuttatni Sebby-hez, hiszen hallotta ő is, hogy Őszike néni boltja már a Selwyn testvérek tulajdona. Bogolyfalva mégsem akkora nagy város, hogy ne jusson el előbb-utóbb minden hír mindenkihez, s bár eddig meghagyta a könyvvásárlás nemes feladatát itt éppen ebből az okból adódóan Franciskának, most mégis lenyomja a kilincset és benyit a boltba önszántából a két nappal ezelőtt elküldött levelet követően ő maga is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Szia - köszön kissé tétován, megtorpanva. Az ajtót becsukja, mert hideg van kint, de mégis lopva a válla mögé pillant, eltöprengve azon a lehetőségen is, hogy csak sarkon fordul és hazamegy. Nehéz nem észrevenni, hogy a másik lefagy. Igaz, nem is várta, hogy ez egy örömteli találkozás lesz, csak annak örülne, hogy mivel mindketten ebben a picinyke városban laknak, ennyi év után talán mégis felnőttek ahhoz eléggé, hogy ne kerülgessék egymást. Még csak nem is pontot szeretne tenni valamire vagy válaszokat kapni, már régen túl van ezen. Egyszerűen csak békét kötni lenne jó. Nem tudja másképp megfogalmazni. Anna jár a fejében és az, hogy mennyire imádja a könyveket, s azzal együtt gyakorlatilag ezt a boltot is, de ebben a pillanatban már valahogy mégsem biztos benne, hogy jó ötlet volt ez.  
- Hát... én... gratulálok a bolthoz. Hallottam hírét, hogy már Selwyn-tulajdon - töri meg végül a csendet, inkább a polcokra szegezve a tekintetét. Nem is olyan könnyű kitalálni, mit mondjon pontosan. Közelebb lép inkább az egyik polchoz, és amíg gondolatban azt fogalmazza, mit is mondhatna pontosan, végignéz az egymás mellett álló könyveken. Ha Sebastian nem szólal meg közben, vagy éppen hagyja itt minden szó nélkül, mert úgy néz ki, mint aki azt szeretné, jó néhány percbe is beletelik, mire ismét megtörné a számára egyre kínosabbnak tetsző csendet.
- Nézd... - vág bele hezitálva most is, még mindig a könyveket vizslatva, mielőtt felé fordulna. - Bogolyfalva kisváros, nem kerülgethetjük egymást örökké. Nem várom, hogy... mármint most elég kínos ez így, talán jobb, ha nem is zavarok tovább, csak azt szerettem volna tudni, hogy bejöhetek-e ide úgy, hogy... - igyekszik összefoglalni, miért is van itt, de csak nem áll össze szép kis összeszedett beszéddé az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bizonyára bárkinek egyértelmű lenne, hogy mennyire menekülni szeretne innen Sebastian, és ezzel ő is tisztában van. Még ha nem ismerné - bár ez így tíz év távlatában azért már kissé vitatható tény -, vagy talán úgy pontosabb, hogy ha nem ismerte volna soha, akkor is érzékelné, hogy nem szívesen látott vendég. Nem is szeretné sokáig rabolni az idejét, mert már ez a pár perc is végtelenül sok időnek tűnt, amíg igyekezett összefüggő és értelmes mondatokba tömöríteni széthulló gondolatait.
- Azért... ha nem tévedek, most is inkább lennél bárhol máshol, szóval ha netán van olyan nap, amikor nem te vagy itt... ez a lányom egyik kedvenc boltja, és nem szeretném elmagyarázni neki, miért fest úgy a bácsi a pult túloldalán, mint aki szellemet látott, ahányszor csak benézünk - mondja ki végül, mire is gondol, mert azért ezt így bárhonnan nézi is, roppant kellemetlen. Ereje furán bizsereg az ujja hegyén. Olyan érzése van, mintha kicsi lenne a hely valahogy, s szinte biztos benne, hogy Annával ellentétben az ő kedvenc helye aligha ez lesz, de hát mit meg nem tesz az ember a gyerekéért. Anna kifejezetten könnyen az ujja köré tudja csavarni amúgy is.
- Ha minden igaz, akkor kellene lennie egy rendelésnek is, Kelemen-Révay Franciska névre, két meséskönyv és növénytani lexikon, a legújabb kiadás. Átvenném, ha bármi megérkezett esetleg - szólal meg aztán újra, ha már eszébe jutott ez is, talán letudhatja. Franciskának úgyis van elég dolga az ikrekkel, ő meg már tényleg nem akar csak azért nem elintézni valamit, mert éppen kellemetlen lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Kilenc éves, neki még mindenki néni meg bácsi, aki legalább egy évtizeddel idősebb nála - válaszolja tényszerűen a döbbent reakcióra, magyarázatot adva arra, hogy Annától ez még teljességgel természetes és logikus. Még Albertet is bácsinak szólította, holott a fiú még éppen csak elmúlt huszonegy, a kicsit is idősebb rokonokról nem is beszélve. Előfordult, hogy hasonlóan döbbent pillantásokkal találkoztak, de tulajdonképpen nem olyan nehéz kijavítani és megértetni vele, hogy erre semmi szükség, ha valaki úgy akarja.
- Köszönöm - feleli, ha már Sebastian azt mondja, megnézi, megérkezett-e bármelyik könyv is azokból, amelyeket nem olyan rég Franciska kért és íratott fel itt egy bizonyos listára. Addig nem is tudta, hogy ilyesmit is lehet, hiszen ez a könyvesbolt kicsit másként működött, amikor még utoljára itt járt jó sok évvel ezelőtt.
- Nagyszerű - szorítkozik továbbra is egy szavas válaszokra egyelőre, ez mégiscsak egyszerűbb, mint bármi mást megfogalmazni és az igazság az, hogy a maga részéről, még ha nincs is az arcára írva, szintén kényelmetlenül érzi magát. Valamiért azt hitte egy egészen kicsit, hogy tíz év után talán mégiscsak semlegesebben tudnak egymáshoz viszonyulni, hiszen az rengeteg idő, de mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem minden esetben elég idő is ehhez. Szusszan egyet a gondolatra, miközben odakanyarítja az aláírását a papírra, ahová éppen kéri a másik, és tulajdonképpen már azon van, hogy ha semmi továbbira nincs szükség részéről, akkor fogja a könyveket és megy is dolgára, mert az akad bőven, de a másiknak most jut eszébe visszaugrani a korábbi kijelentéséhez.
- Grindelwald? - Úgy tűnik, rajta a sor, hogy megrökönyödjön. Nem tudja eldönteni, hogy ez most sértés akart-e lenni vagy sem. Ettől függetlenül mondjuk szíven üti, bár tény, hogy annak idején talán ő sem kezelte a legfényesebben az egész helyzetet. Kurtát szusszan, maga elé bámulva, ahogy ajkait vékony vonallá préseli össze egy pillanatra, de végül úgy dönt, nem mond inkább semmit. Vagy legalábbis szinte semmit.
- Mennem kell - közli rövidre fogva, és gyakorlatilag köszönés nélkül távozik a boltból. Szüksége van a friss levegőre, és még annál is inkább a talajra a lába alatt, hogy józan fejjel végig tudja gondolni, most valóban ő lett-e a történet főgonosza, és vajon mekkora hiba volt ez a látogatás.