Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Radúz és Sebastian

Nem érzi szégyellnivaló ténynek, hogy van még új a nap alatt számára, nem is kevés, és a melodimágia is ezen dolgok halmazát gyarapítja. Hallani ugyan hallott róla, és vajmi minimális információja is van erről a veleszületett képességről, már csak azért is, mert az aktákban felbukkant, de ettől még kérdése ezer és egy lenne, és feltehetőleg akkor is még vagy ugyanennyi akadna, amikor már mindre választ kapott. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot és homlokán az értetlenség ráncai is kisimulnak közben, ahogy bólogat elmélyülten. Még hümmög is hozzá, hogy ezzel a hasonlattal ez így máris emberközelibb számára, akinek a legcsekélyebb köze sincs ehhez a képességhez.
- Á, igen, azaz. Bocsánat, tényleg nem vagyok jártas a témában - szabadkozik kicsit még, amikor a férfi kiegészíti hiányos adatait. Megfordul ugyan a fejében, hogy ez talán befolyásoló mágiaként nagyon is megfigyelendő lenne, de a mérleg másik oldalán azért ott van az is, hogy végignéz Radúzon és teljes mértékben kizártnak tartja, hogy ez az ember rosszra használná a képességét. Inkább nem is veti fel a témát. Majd nagyot csalódik az emberismeretében legfeljebb, ha kiderül, hogy rosszul ítélte meg, de addig azonban megelőlegez neki annyi bizalmat már csak a segítségért is cserébe, ami elég ahhoz, hogy ne kapjon csillagot a neve mellé és egy varjút a nyomába. Minek? Nem tartja veszélytelennek, mint ahogy egyetlen veleszületett képességet sem, de veszélyesnek sem, mert nem lát a sorok között rossz szándékot villanni fel. A fiúra vonatkozó információk aztán kissé telibe találják, még ha nem is ismeri. Abban határozottan biztos, hogy nem olvasta az aktáját, mert ennyi minden határozottan nem kerülte volna el a figyelmét, sőt, amilyen visszhangot ver benne ez a sok kis apróság összességében, inkább ez maradt volna meg jó eséllyel, semmint egy név, amihez nem igazán tudott mit társítani eddig. Nem is tudja egyébként, hogy milyen jelzőt találjon minderre, vagy kell-e olyan egyáltalán.
- Értem - mondja, egy leheletnyit fakó hangon, és nyel mellé egyet, amitől állkapcsa kissé látványosan mozdul. A fenébe is, úgy érzi, pályát tévesztett és nem aurornak kellett volna mennie, hanem tanárnak, vagy bármiféle segítő szakmát tanulni, vagy pontosan minek is nevezik ezeket, csak mert úgy nagyon motoszkál benne éppen a tenni akarás. Igaz, hogy aurorként is azon van - még ha sajátos módszerekkel is -, hogy valami módon kicsit jobbá tegye a világot, de ez így valahogy csak elkeserítő. Nagy levegőt vesz inkább, és még szerencse, hogy a csókák érdekesnek tartva körülállják. Az az "igen" egészen hatásos trükknek bizonyul aztán, annyira, hogy meglepetten pislog, kérdőn felvont szemöldökkel, hol a csókákra, hol Radúzra.
- Ez most... - megvakargatja kissé zavartan a tarkóját - Hát... azt hiszem, eddig alulbecsültem a csókákat - közli, még mindig nem ocsúdva fel a meglepetésből, ami aztán csak továbbfokozódik a férfi újabb kijelentésével. Mit is gondolt nem is olyan régen a párszaszó tanulását illetőn? Tényleg olyan, mint ha ő maga is az erdőhöz tartozna valami módon, nem azért, mert a szakmája ezt feltételezi, hanem inkább hivatás. - Ez igazán hasznos egyesség lehet mindenkinek - húzza mosolyra a száját. - És mostanság nem volt semmi szokatlan egyébként? Gyanítom, hogy azért a néha ide is kitévedő varjainkat már jelentették például - állapítja meg aztán kissé elgondolkodva.
- Az különösebben nem gond, azt hiszem - nem mer azért teljesen biztosat mondani, végtére is nem találkozott a fiúval, ki tudja, hogy reagál rá, mennyire borítja ki egy idegen, különösen, ha még kérdez is, szóval még ha bízik is saját képességeiben, némi bizonytalanság akad szavaiban. A kérdés kissé megakasztja, beletelik pár pillanatba, mire válaszol, mert nem is zavarna, de kellemes a társaság, a teáról nem is beszélve. - Köszönöm, nem kérek - dönt végül mégis úgy, hogy nem rabolja tovább a vadőr idejét, bizonyára akad még dolga és egyébként is ezekkel a jelentésekkel sokkal több segítséget kapott, mint várta. - Inkább nem zavarnék tovább. Köszönöm a segítséget. Ezeket magammal vinném, ha nem gond, majd visszaszolgáltatom, amint kézre kerítettem a delikvenseket - köszöni meg a meglehetősen hasznos információkat, aztán részéről távozhatnak is, hagyva őt dolgozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sebastian

- Hogy haladsz? Sok van még hátra? - érdeklődik, amint leül az asztal túloldalára egy szép vastag papírkupacot téve le maga elé. Jó ideje kerüli már az irodát, ha teheti, most meg egyébként is szeretné megkapni a kitöltött fejléceket, ha elkészültek, hogy letudhassa a papírmunka azon részét is. Ennyire még soha nem akarta, hogy vége legyen egy munkának már, mint ennek a beláthatatlanul hosszúra nyúló semmittevésnek ezek között a falak között. Egyszerűen nem igaz, hogy éppen azok csúsznak ki a kezeik közül, akiknek számot kellene adni valami komolyabb tettért, csak mert azokkal nem kezdhetnek semmit, akik nem diákok, másoknak meg valaki befolyásos az anyja, apja, nagynénje testvére házastársának a kollégájának a keresztanyja. Rühelli, amikor ezzel úsznak meg emberek jobbnál jobb eseteket, mert egyszerűen képtelenség még kihallgatni is őket, mert repül a fejük. Nagy levegőt vesz és lassan fújja ki, igyekezve szabadulni ettől a roppant dühítő gondolattól, aminek köszönhetően itt rostokolnak fölöslegesen már iszonyatosan régóta és olyan apróságokra pazarolják az idejüket, mint a takarodó utáni kint tartózkodás vagy a konyhába tett szabálysértő látogatások egyes diákok részéről. A franc esne bele az egészbe. Újabb kísérletet tesz, hogy megszabaduljon ettől a vissza-visszatérő, idegességre egész sok okot adó kérdésre, és átlapozza inkább az előtte álló kupacot, hogy aztán néhány lapot még a fiú orra elé tegyen.
- Ez az utolsó most már. Ugyan még nem hivatalos, de ha minden igaz, már nem ülünk itt sokat - jegyzi meg csak úgy mellékesen, és előkerítve a tollát neki is lát a saját írnivalójának, mert abból akad bőven. Még nem csúszott meg, de ha holnapig nem fejezi be a jelentéseit, akkor megint késve adhatja le az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sebastian

Hümmög egy sort a kapott válasz hallatán, mérlegelve, hogy addig végére ér-e egy jelentés átolvasásának, vagy sem. Úgy dönt végül, hogy csak nekilát, amint átnyújtja a kiválogatott papírokat, a kérdés hallatán azonban mégiscsak felfüggeszti az olvasást egy kis időre és ujjai között forgatva a tollat megvonja a vállát.
- Ne örülj ennyire, nem tudom pontosan. Csak a napokban jártam a Minisztériumban és a titkárnő elkotyogta, hogy úgy tűnik, lassan szedelőzködhetünk - válaszolja. Lehet, hogy a levél is megérkezett már a Minisztériumtól, vagy ki tudja, milyen módon szeretnék értesíteni őket, hogy zárják le a még futó ügyeket és irány az iroda, de nem tud róla, mert mégiscsak annyit tartózkodik ott, amíg elveszi a kapott jelentéseket és lerakja, amivel kész van. Ha lehetősége van rá, akkor éppen kerüli azt a helyet, hát így esett, hogy ha van is valami, ő azért még Gizikétől tudja, mi a helyzet, mert a túlbuzgó szöszi tett néhány eléggé árulkodó megjegyzést a helyzetet illetően, amikor legutóbb találkozni volt szerencsétlensége vele. Még jó, hogy a lassan már kötelező kaktuszt nem kapta meg, bár ki tudja, lehet, hogy ami késik, nem múlik. Szusszant egyet, aztán ismét belemerül az olvasásba unottan böngészve a sorokat, amik megint csak arról szólnak éppen, hogy ki nem viselt talárt, ki ért vissza öt perccel takarodó után és ki próbált meg bejutni a konyhába. Túlbuzgó varjak. Bezzeg olyasmit nem tudnak felmutatni, amivel valamelyik notórius szabályszegőt tudnák elkapni így végszóra. Az képtelenség. Igaza van Feiglernek, hasznavehetetlen társaság, nem érnek semmit. Kár, hogy egyszerre több munkáját nem tudja elvégezni, hogy biztos legyen benne, hogy rendesen van elvégezve, mert nem tud több helyen lenni. Eh, mindegy. Ez a munka kész kudarc szerény véleménye szerint, és még örül is, hogy legalább iskolába nem ide járt. Olyan volt a Roxfort, amilyen, de ennél csak jobb. A mellettük éppen elrohanó diákon már nem is csodálkozik, csak szemét forgatva néz utána.
- Katasztrófa - jegyzi meg kelletlenül, és a másik lendületétől meglibbenő papírokat helyreigazítja, majd az egészre papírnehezék gyanánt ráhelyez egy karperecet, annak most tökéletesen megteszi, ha már ott árválkodott a zsebében. - Kezdem úgy érezni, hogy komolyan át kéne nevezni az egészet a közép-kelet-európai speciális igényű diákok nevelő intézetének, és akkor nem is lenne gond, mert mindenki tudná, mire lehet számítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sebastian

Neki sem tűnik fel, hogy már megint munkáról van szó, bár fontos hadi titkokat azért nem is adna ki, már ha azokról lenne szó egyáltalán. Az viszont, amit elmond, csupa olyan információ, amikről a fiú is hallott már, és aligha mond igazán újat.
- A végtelenségig úgyse csinálhatja ezt büntetlenül - vonja meg a vállát aztán, reméli, hogy ha ő nem, hát valaki más elkapja majd egyszer valamiért a lányt, és ha az bekövetkezik, nagyot fog koppanni, ez azonban már nem az ő dolga. Innentől kezdve nem is érdekli, vagy még a végén tovább fog kattogni rajta, mint kellene, abból pedig úgysem sül ki soha semmi jó. Rátér aztán az elemi mágiára is, és ha már ott tartanak, megemlíti az iskola aeromágusát is, akivel majdhogynem összezördülésnek nevezhető beszélgetése volt legutóbb, pedig eredetileg még azt is meggondolta, hogy eltekint a takarodó megszegésétől, ha már annyira érdekli a fiút a csillagászat.
- Erre nem is gondoltam, mint érvre, de különben sem korlátozás, hanem segítség. Még mindig tartom magam ahhoz az állításomhoz, hogy nem tudja, mekkora ereje is van pontosan, de egyébként is tapasztalatból tudom, hogy az aeromágusok még rosszabbul viselnek bármit, ami szerintük korlátozás, mint bármely más elemet uraló elemi mágus. Kár beszélni is róla - szusszant egyet, aztán még ír néhány szót, ha már az eridonos éppen az utolsó papír kitöltésének fogott neki. Azt még mindenképp megvárja. Egy újabb szó közepén felpillant aztán és kérdőn vonja fel a szemöldökét.
- Mi az, te most éppen leértékeled a hetvenesévekbeli technológiát, ameddig sikerült elaraszolnunk valahogy kínkeservesen? Vannak írógépek, számítógéppel és nyomtatóval még túl egyszerű lenne a végén minden. Úgy meg mi okból túlóráznánk?  - jelenti ki, és majdnem elneveti magát, de mivel olvasta a könyvtári szabályzatot és ez is hangoskodásnak minősülne, hát megmarad egy mosolynál, úgy fújva ki szaggatottan a levegőt, hogy abból egyértelmű, hogy a maga csendes módján éppen jól szórakozik a felvetésen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sebastian

- Nem tudom. Pillanatnyilag nem sok esélyét látom igazából, de végtére is vannak még csodák - válaszolja elgondolkodva vakargatva kicsit a tarkóját. Zavarja, hogy nem sikerült semmire se jutnia, és ha már most sem sikerült elkapni, mi lesz később? Ettől viszont még idealista és legalább egy kicsit reméli, hogy mégiscsak sikerül elérni, hogy legalább néhány ilyen ember megkapja a méltó büntetését. Azzal viszont végképp nem oldja meg, ha más ügyek helyett is ezen rágódik, így feljegyez inkább néhány újabb sort, majd szóba hozza az elemi mágiát is, ami egyébként is amolyan vesszőparipának minősül nála. Ugyan nem tartja kevésbé veszélyesebbnek semelyik másik veleszületett képességnél, amivel vissza lehet élni, de mintha mégis ennek a képességnek a birtokosai lennének azok, akik lazán bántanak az erejükkel másokat, arra hivatkozva aztán, hogy de hát ez hozzájuk tartozik. Nem mindenki, ezt is elismeri, sok esetben viszont mégis az az érzése, mintha a képesség a felelősségtudat részleges vagy éppen teljes hiányával járna együtt.
- Én megpróbáltam elmagyarázni, hogy örülhet, amiért már egy húsz éve folyamatos fejlesztés alatt álló varázstárgyat kapott, aminek elég sok negatív hatását sikerült kiküszöbölni mostanra, és egyébként is egy gyakorlótérnek minősülő házban lakik, nem heti két órára szabadulhat meg a karperecektől, amíg órája van. Ha nem érti, hát nem érti, az már az ő problémája - jelenti ki, majd lemondó sóhajjal zárja az egész gondolatot, mielőtt még a Minisztérium használta technológiára térne ki. Kevésen múlik, hogy nem neveti el magát az egész kapcsán.
- Csillagos ég, persze... hol van az még? Újabb ötven év múlva talán megérjük, hogy néhány őskori számítógépet is megfontolnak, mondjuk egy olyat, ami egy egész termet igényel és külön szakembert, aki ért hozzá. Legalább lehet alkalmazni egy újabb embert - válaszolja hátradőlve a széken, és úgy dönt, egyelőre békén hagyja azt, amit éppen ír, megvárja, amíg a fiú végez az utolsó fejléccel is, és aztán egy szuszra megír mindent egyben.
- Elszánt ember lehet, viszont ez engem valahogy nem motivál sajnos - vonja meg a vállát. - Jobb ok kell, hogy bennmaradjak, mint például az, hogy már az összes kolléga befejezte a munkáját vagy éppen feladta és csendben dolgozhatok füstmentes környezetben - fogalmazza össze, mivel is lehetne rávenni arra, hogy bent ücsörögjön még az irodában az éjszaka közepén is, már amennyiben még az ügy is érdekli éppenséggel. Elrakja közben a tollát és inkább összeszedegeti ismét egyetlen kupacba a papírokat, hogy aztán összerázza az egészet élüket az asztalhoz ütögetve igazítva egymáshoz. Visszaköszön a rendmánia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sebastian

- Sajnálhatja - vonja meg a vállát, kissé a száját is elhúzva mellé, le is zárva ezzel az egész Szépvölgyit érintő kérdést részéről. Már majdnem sikerült meggyőznie magát, hogy nem minden aeromágus felelőtlen, de a legutóbbi beszélgetésük alapján megint ugyanúgy ott lebeg számára a kérdőjel nagyon is határozottan a kijelentés fölött. Fel se merül benne, hogy meghaladhatja az ereje a tudását, végtére is tanonc, ilyesféle megrögzött önálltatással pedig ő aztán nem tud mit kezdeni, pusztán csak az ellenszenvét lehet vele erősíteni.
- Remélem, mert ha csak puszta mugli technológiától való idegenkedés, akkor csak magunkkal szúrunk ki - válaszolja a felvetésre. - Na jó, most is vannak öníró pennáink például, de azoknak például csak olyankor veszem hasznát, amikor fel kell jegyezni valamit. Egy ilyen feladat, mint egy fejléc kitöltése meghaladná egy penna tudását, szóval inkább gyakornokok munkája. Hogy imádhatnak minket, amikor ilyeneket kapnak tucatszám - húzza féloldalas vigyorra a száját. Gyakorlatilag nem igazán érdekli, ki mit gondol arról, ha ilyen munkát kap a nyakába, mert el kell végezni, és igazán lehetne még rosszabb is, idővel viszont szerencsés esetben úgyis csak jobb lesz. Szusszant aztán az újabb megállapításra, abban is lehet igazság, de inkább nem feszegeti. Már ez a sok befolyásos szülő, rokon, ismerős is éppen eléggé a könyökén jön ki, azon valahogy nem akar elgondolkodni, vajon a Minisztériumnál is nem pártolja-e inkább a bűnözést valaki, semmint a bűnüldözést. A lapjait rendezgeti inkább kitartóan, hogy matematikai pontossággal helyezkedjenek el egymáson, ki ne lógjon egy is a többi közül vagy netán meggyűrődjön. Szórakozottan bólint rá a fiú kijelentésére, majd átveszi a frissen elkészült papírokat is.
- Köszönöm - szólal meg felpillantva, aztán pedig átforgatja a lapokat, hogy mind ki van-e töltve, és hozzáigazgatja az eddigi papírjaihoz gondosan. - Ha végeztél azokkal is, nyugodtan add oda bármelyik varjúnak, hogy tegyék le az asztalomra. Jó munkát - mondja még felkelve az asztaltól, hogy dolgait összeszedve induljon letudni további teendőit, mert akad még bőven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy kávét kér egyelőre, a sütemények széles választéka azonban már gondolkodóba ejti. Bár a pillecukrot előnyben részesíti minden egyébbel szemben, azért az édességet minden formájában szereti, és mivel kedvencét itt nem látja éppen semmilyen formában sem, hát nem igazán tud dönteni, hogy most mégis a csokoládé vagy a tejszínhab, esetleg a karamell volna-e inkább kedvére. A lehetőségeken töprengve szabadul meg újonnan kapott egyenruhája kabátjától tekintettel a még mindig júliusra emlékeztető hőmérsékletre, hiába köszöntött be már naptár szerint az ősz, és a szék támlájára akasztja gondosan, majd helyet is foglal. Az órája szerint még van néhány perc a bagolyposta útján egyeztetett időpontig, úgyhogy ráérősen kanalaz a cukortartóból cukrot a kávéjába, majd ráönti a tejet is, és kavargatni kezdi egész ütemesen kocogtatva a kanalat a csésze oldalához. Meglepően szabadnak érzi magát, hogy már nem felügyelőként tartózkodik a faluban, mi több, tegnap óta ismét a Nyomozóiroda alkalmazásában álló kihallgató tiszt. Beletelt ugyan némi türelmetlen várakozással és bizonytalansággal fűszerezett időbe, mire mondtak bármit is a Minisztériumtól a közel egy hónapja beadott áthelyezési kérelmén, aztán még el is beszélgethetett a nagyfőnökkel, megkapta a lehetőséget, hogy szóban is indokolja, miért szeretne lemondani a volt beosztásáról, és úgy tűnik, meggyőző volt. Mégiscsak a Mardekárba járt, meglátszik az néha, még ha annyira nem is szembetűnő elsőre, hogy valaha a zöld-ezüst ház tagja volt. Még mielőtt belekortyolna a kávéjába, hátratűri továbbra is gubancos, fésűt nem látott tincseit abban a reményben, hogy ezúttal talán mégsem hullik az egész fél perccel később ismét a homlokába, aztán a csészét visszatéve a csészealjra előveszi az igazolványát. Nem sok minden változott benne, csupán az egység, de egy kis figyelmes nézelődés után az is feltűnik az embernek, így igyekezve nem vigyorogni - meg kell hagyni, kicsit nehezen megy, szája sarkába folyton-folyvást felkúszik egy icipici kis görbület még mindig le nem csengett öröméből fakadóan - az éppen csak megérkező fiú orra elé tolja az igazolványt. Tessék csak nézni, áthelyezték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ujjait lazán egymásba akasztva könyököl az asztalra, kézfejének támasztva állát és türelmesen vár, szótlanul követve, hogyan halad végig a fiú tekintete minden soron, keresve, hogy mit is kellene észrevennie. Gondolatban számolgatja, hány soron ment már végig, mire a kellő adathoz érve már tudja, hogy az eridonos megtalálta, mi is változott.
- Köszönöm - mondja most már arcán szétterülő mosollyal, büszkén húzva ki a vállát, mert ezt igeni jó dolognak éli meg, nem visszalépésnek. A saját választása volt, hogy ismét a Nyomozóirodának dolgozzon állandó utazás helyett és a folytonos változás helyett. Megtapasztalta, milyen az is, most pedig remek lesz végre Pesten maradni, biztos helyen dolgozni. Talán még egy háziállatot is beszerez most, hogy ideje és alkalma is lesz foglalkozni vele. Karjait közben leengedi, visszakapott igazolványát kabátja zsebébe rejti, majd ujjait a csészére fonva, hogy szinte elveszik ezúttal is közöttük a kerámia, belekortyol a kávéba.
- Tegnap kaptam meg az igazolványom, és hivatalosan ma volt az első munkanapom, bár még csak iratokat intéztem. Egyelőre egész szimpatikus az új titkárnő, nem beszél fölöslegesen és mindenáron barátkozni sem akar - meséli rövidre fogva, ha már az új munkája kerül szóba, a kérdést hallva pedig száját kissé tanácstalanul húzva el vonja meg a vállát. - Még nem tudtam dönteni, bár talán az a csokis narancsos sütemény nem is lenne rossz ötlet - pillant a választékra, amihez eléggé közel foglalt helyet ahhoz, hogy lássa is, mi képezi a kínálat részét.
- Te mit kérsz? - fordul vissza érdeklődve, majd ha Sebby is kitalálta, mit szeretne enni, akkor fel is kel a székről, hogy elsétáljon a pultig kérve a sütiket. Visszatérve ismét a kávéjába kortyol bele, ami gyanúja szerint mágiának köszönhetően kellemesen meleg még mindig, mostanra ugyanis bizonyára kihűlt volna. - Na és hogy mentek a vizsgáid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem, Gizike egyáltalán nem fog hiányozni. Kár, hogy annyira nincs messze, hogy ne futhatnánk össze időnként a folyosón, de legalább nem dolgozunk egy irodában - válaszolja a titkárnőt illetően. Nem különösebben értékeli úgy általában az üres fecsegést, ahogy az olyan logikus gondolkodással többé-kevésbé párhuzamos embereket sem, mint amilyen az a nő tud lenni. Közben viszont a kínálat kitartó bámulása eredményeként sikerül azt is eldöntenie, mit szeretne, és ha már a fiú is közli, mit kér, akkor el is sétál a pultig, hogy aztán a süteménnyel térjen vissza. Ha már az ő ötlete volt, hogy itt találkozzanak, fel sem merül a kérdés, hogy ne az ő vendége legyen a sütire a másik. Átadja az egyik tányért, majd leteszi maga elé a másikat.
- Hm... szerintem még úgy is jól néznél ki - szalad ki a száján, amit éppen gondol, ha már egyszer a múlté a felügyelő meg a diák szerepkör, most meg egyszerűen ettől az egésztől függetlenül ücsörögnek itt, csak mert éppen akad, amiről beszélhetnek és még kedvük is van hozzá. - Szívesen - mondja nemsokára megvakargatva a szemöldökét, mert eszébe jut, hogy azért talán mégsem kellene mindent kimondania, ami csak megfordul a fejében, de már úgyis mindegy. Helyet foglal, belekortyol a kávéjába, és csak utána veszi kézbe a kiskanalat is, hogy végre megkóstolja a süteményt. Nem siet sehová, mára a munkának is vége, ő pedig igyekszik kiélvezni ezt a váratlan szabadságot, ami eddig valahogy nem igazán  képezte részét a munkájának.
- Gratulálok - közli széles mosollyal, egyensúlyozva még kicsit a falat süteményt a kanálon, mielőtt elpusztítaná, hiszen éppen most közölte vele a fiú, hogy már tud hoppanálni és szabad is neki, amikor csak kedve támad. Nem kis eredmény, azt el is ismeri, majd végre bekapja a falat süteményt, és addig is elnyammog rajta, amíg Sebby lelkesen mesél a jövő évet illető terveiről. A részleteket még lesz ideje kidolgozni, de már ezekre a vázlatos elképzelésekre is egyetértően bólogat a maga részéről. A többi már kialakul, ha eddig eljutott és tudja, mit is akar.
- Mmm, egész jó - válaszol, amint éppen lenyelt egy újabb falatot, majd letéve a kanalat ismét a csésze után nyúl. A kávé csak nem hűlt ki, amit most meg is jegyez, mint a cukrászda pozitívumát, hiszen ki szereti hidegen akár ezt, akár a teát. - Na és neked? - kérdez vissza, majd ismét belekortyol a kávéba. Kicsit el is bambul, amíg kortyolgatja a maradékot.
- Most akkor gyakorlatilag megünnepelhetjük a sikeres hoppanálás vizsgádat is. Biztos voltam benne, hogy első adandó alkalommal megcsinálod - jelenti ki széles mosollyal végül, most már üresen téve le a csészét, odébb is tolva, aztán a maradék sütit eszegeti tovább. Tényleg finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Remélem, hogy így azért már nem kapok több kaktuszt - jegyzi meg kissé elhúzva a száját. Megszokta már a meglévőket is, majdnem meg is szerette őket, mégiscsak van nevük is meg gondoskodik róluk rendesen, de azért továbbra sem lesznek a kedvencei. Arra ott van Bendegúz, a szép nagy fikusza, ami nála is magasabbra nőtt és gyakorlatilag a lakása díszének is lehetne tekinteni.
- Nem volt benne. Kellett volna? - kérdezi szemöldökét kissé felvonva, majd megvonja a vállát, és a csészéje után nyúl, mielőtt még megkóstolná a süteményt. Nem mondott semmi olyat, amihez alkohol kellene előbb, hogy egyáltalán csak meggondolja. Lefoglalja őt is aztán a sütemény, úgy ítéli, remek választás volt, közben pedig néhány percet arra is szán, hogy elfogyassza a maradék kávéját, érdeklődve hallgatva, mit is mesél a fiú, főként bólogatással jelezve, hogy figyel.  
- Helyesbítek, megünnepelhetjük a sikeres vizsgáidat - jelenti ki széles mosollyal, bár azért a hoppanálást még mindig kicsit más kategóriába sorolná, mint például egy bájitaltant vagy éppen mugliismeretet, mégiscsak lehetővé teszi a könnyebb közlekedést például, mármint kicsit másként hat ki az ember életére, mint egy egyszerű tantárgy. Ezt azonban már nem fejti ki hangosan, inkább a még megmaradt süteményt pusztítja kitartóan, időnként mosolyogva pillantva fel. Azzal is tisztában van, milyen veszélyeket rejt magában a hoppanálás, örül neki nagyon is, hogy gond nélkül meglett a fiú vizsgája. Nem mintha nem lett volna biztos benne, hogy meglesz, de még valahol büszke is rá, hogy ez gyakorlatban is így történt.
- Hát elméletben a legilit is csak most kezdhetnéd, de amúgy végül is igen, ha már az megvan, akár ezt is engedhették volna hamarabb. Bevallom, ebben én sem értem teljesen a logikát - jelenti ki elgondolkodva, majd letéve az üres tányérra a kiskanalat odébb tolja azt is, hogy ismét alkarjára támaszkodhasson az asztalon.
- Igen, azt is jelenti, meg azt is, hogy Pesten fogok lakni végre, és viszonylag rendes munkaidőm lesz, és végre szerzek egy kiskutyát vagy macskát, bármit, ami nagyobb, mint egy egér, és nem kell felforgatnom érte a lakásomat, ha netán bújócskázhatnékja támadna, és attól se kell féltenem, hogy vacsora lesz belőle - feleli, miközben újabb széles mosoly jelenik meg az arcán. Már vagy húsz éve akar amúgy is egy háziállatot, éppen itt az ideje, hogy legyen is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hogy azért... hát, nem is tudom, ehhez inkább csak szem kell, nem rum - vonja meg a vállát, majd nemsokára már azt tárgyalják, hogy mit is ünnepelhetnek meg éppenséggel. Ellenvetése nincs egyáltalán, ha már szóba került a téma, inkább tetszetős a felvetés, főleg, ahogy elnézi a rengeteg süteményt, amiből választani lehet.
- Szeretnéd végigpróbálni a kínálatot, mi? Valld csak be - közli kajánul mosolyogva. - Okot rá tudunk találni, az kétségtelen - teszi még hozzá, végtére is most sorolt fel Sebby is számtalan dolgot, ami ünneplésre adna alkalmat, és természetesen arra, hogy egy újabb süteményt is kipróbáljanak ezzel egyidejűleg. Előbb a kávéja fogy el aztán, majd a sütemény is, és kitérnek arra is, hogy mit is jelent pontosan az áthelyezése. Látja ugyan azt is, hogy mi volt az előző beosztásában a jó, de ennek is számtalan előnyét tudja felsorolni, köztük azt is, hogy végre nem csak növényei lehetnének, hanem akár háziállatot is tarthatna, lévén, hogy ezután már nem is csak hébe-hóba fog majd megfordulni a lakásán.
- Az se rossz ötlet. Elférni még el is férne amúgy, de kezdetnek azért eggyel is megelégszem. Mégiscsak több figyelmet igényel, mint néhány növény - töpreng el hangosan a kapott válaszon. Igaz, még azt is csak fontolgatja, hogy kutya vagy cica legyen-e, de ha már a kedvenc kutyafajtáira kérdez rá, az első felmerülő gondolatától elneveti magát.
- El tudsz te képzelni egy csivavával mondjuk? - kérdezi, bele-belekuncogva még a saját szavaiba, nehezen érhetővé téve ezzel a kérdést tulajdonképpen. - Arra gondoltam amúgy, hogy menhelyről fogadnék örökbe valami nagyobb, barátságosabb fajtát, mint labrador vagy retriever, talán border collie vagy majd ott kiderül igazából, bár ilyen kis zsebizét azért mégse akarok. Akkor már inkább cicát szerzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Na ugye? - dönti kissé oldalra a fejét vigyorogva, még mielőtt rátérnének a kínálat kérdésére. Kifogása egyáltalán nincs a felvetés ellen, ha a pillecukor még nem is volt elég alap, a teázási szokásaiból kiindulva csak világos, hogy mennyire szereti az édeset.
- Dehogy is. Aki pillecukrot hord magánál, annak szerintem ez a hely kész paradicsom - feleli továbbra is mosollyal az arcán, és ő is végigpillant ismét a választható sütemények végeláthatatlannak tetsző sorát. Na meg bizonyára akad itt évszaknak megfelelő kínálat is forrócsokitól a fagyiig meg egyéb különlegességek, bizony hosszú ideig nézhetnek be ide menetrendszerűen, ha ragaszkodnak ehhez az elképzeléshez.
- Na? Kedd? Péntek? Vegyük úgy, hogy az első süti már le is húzható a listáról - szólal meg. - Nincs kedved megírni azt a listát? Kinevezhetjük bakancslistának, mit szólsz? - pillant a választékra, majd vissza a fiúra kérdő tekintettel. Annyira nem is tartja elvetendő ötletnek.
- Nem örülnék neki, ha az őskáosz állapota fogadna minden munkanap után, de talán szép sorban meg tudnék nevelni két állatot is annyira, hogy a lakás ne lássa kárát - gondolkodik el hangosan. Végül is megvan az esélye annak, hogy kellő mértékű foglalkozás és türelem esetén se egy cica, se egy kutya nem szedné szét a lakást. A csivava ötletén aztán ő is nevet, még azt is nehéz megállni, hogy ne nevesse el magát már a kép felvázolása közben.
- Ez hízelgő. Remélem, majd a kutyám, macskám is így fogja gondolni - jelenti ki, amint már a tényleges terveit is felvázolta a kedvenc beszerzését illetően. Venni semmiképpen sem szeretne négylábút, van éppen elég menhelyen tengődő pára is, akinek gazdira van szüksége, hát inkább ezzel a lehetőséggel élne.
- Azt hiszem, hétvégén szét is nézek. Csatlakozhatnál is akár, ha van kedved meg időd - veti fel az ötletet, már csak azért is, mert Sebby például csak jobban ért a cicákhoz. - Nem árt, ha van kinek lebeszélni a csivaváról - jegyzi meg még aztán, ismét elnevetve magát.
- Fura, hogy ők már tenyésztett fajok, vagy legalábbis úgy tudom, és még csak nem is valami szépek - húzza el a száját, valahogy taszítják azok a kis vicsogó szőrcsomók, amiket nem tud hová tenni. - Meg nem mondaná az ember, hogy nekik is a farkas a valamikori felmenőjük. Sherlock egyébként hogy van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tulajdonképpen csak arra gondoltam, hogy lehúzhatjuk a listáról, amit már kóstoltunk, de végül is ez csak fölösleges papírpazarlás lenne - jelenti ki, ha már nekiszegezték a kérdést, hogy mit is kellene listázni. Általában szeret mindent kontroll alatt tartani, és igen, még ezt is, de miért is ne választhatnának találomra, annak függvényében, hogy mikor mihez van éppen kedvük. - Egyébként végiggondolva lista nélkül még szórakoztatóbbnak is tűnik, ezt kénytelen vagyok elismerni - teszi még hozzá aztán, amint a már lezárt gondolatmenetet félresöpri, a háziállat kérdése egyébként is jelentősebb ebben a pillanatban, az amúgy is kihat néhány évére. Nem lenne jó dolog rosszul választani, alaposan át kell gondolni, mi is legyen és hogyan, hogy az ő idegei se menjenek rá, és az állat se szenvedje meg, hogy hozzá kerül.
- Köszönöm. Annak igencsak örülnék, ha segítenél - mosolyodik el, hiszen a fiú mégiscsak legilimentor, és tudhat olyan dolgokat, amiket ő első ránézésre aligha. Ráadásul még cicája is van, szóval némi jótanács sem árt egy nála szakavatottabb gazditól, ha mondjuk egy cirmosra esne a választása a végén. Az ölebekre vonatkozó megjegyzésen aztán el is vigyorodik, mielőtt még gondolkodóba esne a hallottakon.
- Éppen, mint a törpesárkányok... ebben van valami - jelenti ki végül, némi töprengés után. - Kicsit sajnálom azért szerencsétleneket, olyan, mintha az evolúció visszavágna, mert valakinek bele kellett nyúlkálni - állapítja meg, közben kicsit még odébb tolva az üres tányért, rárakva a kávéscsészét is, hogy kevesebb helyet foglaljon, pár pillanattal később pedig az egészet a Sebby előtt árválkodó tányérra teszi. Kevesebb dolga lesz majd annak, aki az egészet leszedi.
- A lusta azt jelenti, hogy kevesebb zoknit lopkod össze? Vagy ez mit sem változott? - érdeklődik még mindig Sherlockról. Kedveli azt a macskát, még ha ilyen rögeszméi is vannak, mint a zoknik. Ha ettől boldog, hát tegye, nem bűncselekmény.
- Hm... mit szólsz ahhoz, hogy... hagyjuk a sütit keddre és nézzünk könyvesboltot, ha már kedved van hozzá. Talán nem ártana szerezni nekem is valami új olvasnivalót. Ajánlhatnál valami jót is akár - beszél, közben pedig azért előszedi a tárcáját, és a sütemények meg a kávé árát az asztalra teszi, borravalóval együtt, aztán már mehetnek is az emlegetett könyvesboltba, a kabátját útközben is ráér felvenni, ha úgy ítéli, hogy kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nosztalgia érzése telepedik rá, ahogy befordul a folyosóra. Nagyon is jól ismeri ezt a folyosót, minden titkos átjárójával együtt, de a szemébe költöző, többnyire őszinte mosolyok mellékhatásaként megjelenő fényt nem ez a tudás csalja elő. Sokkal inkább annak köszönhető, hogy agya mélyén feldereng néhány kósza emlékkép is, miközben azt igyekszik felidézni, pontosan hol is találhatók azok a már említett átjárók. Java-részüket még Sebby mutatta meg tavaly, bár az az azóta eltelt idő jóval többnek tűnik, mint egy év, és mintha tudása is jóval kopottabb lenne a kelleténél. Pusztán néhány hónapja nem járt itt szabályszegő diákok után kutatva, és máris több energiát és időt igényel emlékeznie minden félrehúzható kárpitdarabra és jól álcázott rejtekajtóra. Arra nem is emlékszik pontosan, hogy vajon az előtte húzódó szakaszon melyik támpillér mögött is kell befordulni pontosan, és amíg ezen töpreng, lassulnak léptei is, ami nem jó. Nemsokára óraközi szünet lesz, ami egyik teremből a másikba rohanó diákok sokaságát jelenti, úgy pedig könnyű szem elől tévesztenie a lányt, akit most éppen kényelmes távolságból követ. Nem is különösebben feltűnő sötétkék egyenruhájában, kezében mappát lóbálva. Akár tanár is lehetne, ha érdekelné az ilyesmi, végtére is az iskolának van aurorképzése is. Az elmúlt év azonban beillett volna valamiféle hivatástisztázásnak is, amennyiben tanári babérokra támadt volna kedve pályázni. Ezek mellett a diákok mellett rövid távon kapna idegösszeroppanást. Csodálja is azt, akinek van ehhez kellő elszántsága, vagy inkább hivatása, mert ehhez is biztos éppen annyira kell, mint ahhoz, hogy valaki aurornak menjen és a rend védelmének szentelje az életét. Elhaladva a szerkesztőség előtt a biztonság kedvéért órájára pillant, majd gyorsít a léptein, hogy utolérje a lányt, közben már fontolgatva, milyen ürüggyel szólítsa meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Milyen rég is volt ilyen izgalmakban része, mint valakit követni, hogy megtudja, nem beszél-e olyan dolgokról, amikről nem kellene. Sajnálatos módon lehallgató bűbájokat nem szórhat ki ezúttal az egész kastély területére, meg mindenhová, ahol csak a lány megfordul, így macerásabb lesz ez a munka. Arra is gondolt egyébként, hogy talán majd idővel megajándékozhatná a lányt valami okos kis varázstárggyal - kellőképpen sok a varázstárgykészítő a szerettei körében is ahhoz, egész pontosan kettőből kettő, hogy ez ne okozzon gondot -, amit lehallgató bűbájjal láttak el, aminek köszönhetően sokkalta egyszerűbb lesz a megfigyelése, ahhoz azonban előbb el kell nyerni a bizalmát. Meg természetesen a főnökei engedélye sem egy utolsó szempont, azt viszont gyanúja szerint egyszerűbb lesz megszerezni, mint Götze kisasszonynál elérni, hogy elhiggye, neki nem áll szándékában a vállára kapni és elhoppanálni a világ végére. A világ végére nem vele hoppanálna, az már biztos, ez viszont már másik történet. Amint ráébred, hogy gondolataiba merülve lemaradt tőle, gyorsít a léptein, hogy mégse veszítse szem elől. Ha csak követnie kellene, anélkül, hogy észrevenné, óvatosabb lenne jóval, most azonban csupán felmérni igyekszik, kivel is van dolga, hiszen még nem találkoztak eddig, pusztán egy aktához csatolt fényképnek köszönhetően tudja, hogyan is néz ki a rásózott munka alanya. Ideje lenne megszólítania is, mielőtt még netán futásnak ered vagy valami hasonló bizarr ötlete támad. Azok után, amiken átment az akta tanúsága szerint, meg sem lepődne, ha a legkisebb zaj is menekülési kényszert váltana ki például. Nem is kell sokat várnia, ami azt illeti. Götze kisasszony érzékei kellőképpen kiéleződhettek a veszélyesnek ítélt zajokra, és az, hogy gyorsított a léptein, ahhoz éppen elégségesnek bizonyul, hogy egy pálcával találja szembe magát pillanatokon belül, na meg két számonkérő kérdéssel is. Nem rémül meg. Szája szegletében inkább különös, jóságosnak tetsző, de mégis mindentudó színezetű mosoly jelenik meg, miközben fél kézzel oldalához szorítva a mappát szabad kezével megfogja a pálcát és odébb tolja, arra késztetve ezzel a lányt, hogy le is engedje. A sajátját nem kenyere használni, amíg rá nem kényszerül, hát nem is veszi a fáradtságot, hogy elővegye az ezüstös színű, faragott nyelű kőrisfa pálcát.
- Csak nyugalom. Hát úgy nézek én ki, mint a hétfejű sárkány? Van egy ajánlatom. Azt most szépen elteszi, én meg válaszolok a kérdéseire - ajánlja fel a szerinte nagyon is kényelmes megoldási lehetőséget, remélve, hogy el is fogadja a lány. Egész barátságosan pillant rá, ahhoz mérten, hogy kissé pesztrának érzi még magát, akkor is, ha a főnöke úgy próbálta meg felvázolni az egészet, mint valami kitüntetést, hogy a Nyomozóiroda munkatársaként is bevonják egy olyan ügybe, ami a Megfigyelő Szakosztály hatáskörébe tartozik. Türelmesen megvárja egyébként, amíg a lány pálcája kikerül a képből, majd felszusszan, mint aki megkönnyebbült, és kezét kabátja zsebébe mélyeszti.
- Na tehát... Kelemen Farkas, auror, egész pontosan kihallgató tiszt. Ami a második kérdést illeti, ismerősnek tűnik valahonnan, bár ha találkoztunk volna személyesen, arra emlékeznék, azt hiszem- válaszolja kedélyes hangon, mintha csak baráti csevegés lenne ez az egész beszélgetés, munkától teljesen független, véletlen kis valami. - Csak nemrég érkezhetett, a tavaly pedig bizonyára máshol tanult, különben nem kérdezte volna meg, hogy ki vagyok. Van szerencsém vagy éppen szerencsétlenségem túlságosan is ismertnek lenni a kastély falai között, miután a kollégáimmal itt töltöttük az elmúlt tanévet- folytatja aztán csak úgy. - Különben a legilimencia tanárt keresem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Általában nagyon is feszélyezi, ha pálcát szegeznek rá, jelenleg azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány nem igazán van abban az állapotban, akinek sikerülne használni is a pálcát. Ahhoz túlságosan is olyan, mint valami rémült nyuszi. Nyugalmát megőrizve úgy dönt pillanatnyi kockázatelemzést követően, hogy a legjobb az lesz, ha a pálca eltűnik a képből, Götze kisasszony pedig választ kap kérdéseire, amiket az imént hozzá intézett. Fel is kínálja a kompromisszumot készségesen, majd a válaszul hozzá intézett, ideges hangvételű kérdés hallatán szemöldökét kissé megemeli, és kezét leengedve néz egyenesen a lány szemébe várakozón. Na most mi lesz? Kényszerét továbbra sem érzi annak, hogy esetleg ő is a másikra szegezze a pálcáját. Pusztán állja a tekintetét, nem zökkenve ki nyugalmából, hiszen miért is idegeskedne? Szinte már bútordarabnak érzi magát az iskolában, amennyit alkalma volt itt tartózkodni, és anélkül is meg tudja indokolni, mit keres itt, hogy egyáltalán szóba kerülne a lány.
- Az imént ajánlottam fel, hogy válaszolok a kérdéseire, amennyiben elteszi azt a pálcát. Még a végén visszafele sül el valami varázslat, amennyire remeg a keze, és ugyan tudom, merre található a gyengélkedő, de nem szívesen magyarázkodnék Riviera kisasszonynak a hogyanokról és miértekről - válaszolja pár percnyi hallgatás után megtörve a csendet, és remélve, hogy talán ezzel is sikerül kicsit megingatni a másik abba vetett hitét, hogy minden dolga a nyomában koslatni végig a kastélyon. Aztán megtörténik a várva várt csoda, és leengedi a pálcát a lány, mire ő meg felszusszanva dugja zsebre szabad kezét, mint aki jól végezte dolgát, és a hőn óhajtott válaszokat is megadja.
- Pontosan - bólint rá a megállapításra, noha nehéz eldönteni, hogy most vajon a nevet illetően kell-e figyelembe venni a helyeslést, vagy a kijelentésre vonatkozott. További részletekbe ezt illetően nem bocsátkozik, mindenki úgy érti, ahogyan jólesik. Az ostobaság kérdését sem firtatja, hiszen honnan is tudhatna bármit a másikról, üres frázisokra meg nem pazarol energiát, főként, hogy ezt a legkevésbé sem érzi dolgának. Semmi köze ahhoz, hogy a másik mit gondol magáról, még ha éppen hangosan fogalmazta is meg, a terem említésére viszont már határozottan megrázza a fejét.
- Nem, kisasszony. Nem a termet, hanem a tanárt keresem, ugyanis nálam maradt a szemüvege. Bizonyára találkozott már vele, vagy legalább hallott róla. Sebastian Selwyn. Közel olyan magas, mint én, szőke, szürkéskék szemű, hajlamos diáknak nézni az ember... - töpreng el, mit is mondhatna még Sebbyről, ami releváns, mert tudni meglehetősen sokat tud, de kétli, hogy az itt számítana, hogy van egy óriási, zokniimádó ragdollja,  vagy az, hogy az ereiben is cukor folyik. - Mondjuk elképzelhető, hogy a teremben megtalálom, egy próbát megér - vonja meg a vállát, amint megvakargatta az állát, mintha attól bizony jobban menne a gondolkodás, de a várt hatás elmarad, úgyhogy inkább a kérdés megválaszolására fordít energiát. A krimi említésére majdhogynem elneveti magát mégis, mielőtt megszólalna, de végül sikerül egy szélesebb mosolyra szorítkozni.
- Ez esetben meglehetősen élénk lehet a fantáziája. Bevallom, azt feltételeztem, hogy inkább kellemetlen élményekben volt része, amik megfelelő táptalajjal szolgálnak a paranoia kialakulásához. Akad némi személyes tapasztalatom ez ügyben - jelenti ki úgy mellékesen, hiszen ő nem tud semmiről az égvilágon, még csak nem is ismeri a lányt, de nem is hallott róla. A bemutatkozás a következő pillanatban valamivel egyszerűbbé teszi a dolgát, legalább már nyugodtan szólíthatja a nevén is a lányt, nem csak gondolatban. A felé nyújtott kézre viszont nehezére esik visszatartani kikívánkozó grimaszát. Nem szereti, hogy mindig mindenki kezet akar fogni, távol áll tőle ez az egész, de az illem az illem, úgyhogy kénytelen kelletlen előhúzza zsebéből a kezét és megrázza a lányét a szükséges időre szorítkozva, egy másodperccel sem húzva tovább. Mégsem akarja, hogy a másik bizalmatlanabb legyen, hát odafigyel. - Örvendek, Götze kisasszony.
- Bárcsak fél év lett volna, de egy teljes tanév volt. Néhány felettébb különös ügy miatt nyomoztunk, mint vérfarkastámadás az erdőben, képességhasználattal való visszaélés és különféle kihágások - foglalja össze röviden, mit is kerestek itt tavaly. - Különben honnan érkezett, ha szabad érdeklődnöm?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hééé, nem szaladunk - szól rá a kutyusra, akinek még meglehetősen sok nevelésre lesz szüksége az elkövetkező időben, tekintve, hogy még alig néhány hónapos, és hiába a póráz, összevissza rohangálni igyekszik körülötte. Rövidebbre is fogja a messziről kiszúrható vörös pórázt, majd úgy dönt, lehajol a kis szőrmókhoz, hogy megsimogassa. A menhelyen már elsőre kiszúrta, bármilyen kis loncsos is volt akkor. Még éppen csak bekerült, úgy szedték össze az utcáról, és csupa kosz meg sár volt, hogy csak az orra látszott ki belőle, meg az az okos szeme, amivel ellenállhatatlanul bámult rá akkor is, csakúgy, mint most. Azóta persze átesett egy alapos fürdetésen, az is kiderült, hogy gyönyörű világos, dús szőre van, és iszonyúan aranyos. Imád fel-alá rohangálni a lakásban, és néha alig venni észre, ha befészkeli magát a nappali padlóját borító vastag szőnyegbe. Csak a nevelése lesz még hosszas, főként, hogy ő is most tanulja, hogyan is kell nevelni egy ilyen négylábút. Még szerencse, hogy a bogolyfalvi menhelyen, ahová pár hete teljesen véletlenül betévedt és összeakadt ezzel a kis drágasággal, még tanácsot is kaphat elméletileg azt illetően, hogy mihez is kezdjen a kutyussal. Néhány alapvető dolgot tud, de azért nem mindent, és látszik, hogy Ribizli az első állat, akivel ennyire közeli kapcsolatba került, hogy a gazdájának nevezhesse magát. Megvakargatja még a kutyus kobakját, mire Ribizli lelkesen összenyalja a kezét, és addig is, amíg talál egy zsebkendőt kabátja zsebében, hogy megtörölje a kezét, új kedvence valami érdekeset fedez fel. Úgy tűnik, egy emberre vetett szemet, bármi legyen is az ok, és pórázát rángatva indul meg felé, hogy aztán meg is próbáljon felmászni barátságosan az illető lábszárára.
- Ribizli, nem csinálunk ilyet. Hagyd már abba - igyekszik visszaparancsolni szőrmókját, nem éppen sok sikerrel. - Elnézést - fordul végül a fiúhoz egy sóhaj kíséretében, úgy döntve, hogy az a legegyszerűbb megoldás a jelen helyzetre, ha felveszi a kutyát a földről, és tűri, ahogy tekergőzik a karjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Elgondolkodva bólogat a lány válaszát hallgatva. Tulajdonképpen igazán könnyedén meg tudná találni Sebbyt, amennyiben mindenáron meg akarná találni az elkövetkező öt percben, de bár tényleg nála van az említett szemüveg, pontosan tudja, hogy a fiú anélkül is remekül boldogul, meg aztán nem is miatta küldte ide a régi főnöke.
- Á, őt ismerve aligha találnám az udvaron, vagy a nagyteremben, a könyvtár viszont már esélyes, de talán mégiscsak a teremnél kellene kezdeni - latolgatja félhangosan a lehetőségeket, majd ha már a paranoia kerül szóba, bizony rákérdez. Ki tudja, talán kicsúszik a lány száján valami, ha még azt is hozzáteszi, hogy akad némi tapasztalata - végtére is az egész iskola tudja azt, hogy milyen érzésekkel viseltetik az elemi mágusokkal szemben -, de nem. Nem mond semmi olyat, ami elárulná, min is ment keresztül. Gondolatban máris kap egy piros pontot. Ügyes. Mindebből azonban Farkas arcára nem ül ki semmi, tekintete ugyanolyan érdeklődő, mint eddig, nem több.
- És milyen hátborzongatóan jóra sikerült művet olvasott éppen, ha szabad érdeklődnöm? - fordít kicsit a témán, barátságosan mosolyodva el, mielőtt még túlságosan is sokat piszkálná netán a paranoia kérdését, és bizalmatlanságra ösztönözné a lányt már kezdetben. Kezet is ezért fog vele, máskülönben talán megengedné magának, hogy ezt az illedelmes, de számára többnyire kellemetlen gesztust mellőzze.
- Kelemen - javítja ki végül a lányt egy meglehetősen engedékeny mosoly kíséretében, mint aki tudomásul vette a kísérletet vagy éppen tévedést, ki tudja, miért szólította a másik a keresztnevén, de bár szórakoztatónak tartja, inkább mellőzné.
- Mindössze egyetlen esetről értesült a minisztérium, a többesszámról nem tudok nyilatkozni - jelenti ki a vérfarkasok kapcsán, zsebre dugva közben a kezét, a mappát meg oldalához szorítva kész is az indulásra, hogy miközben viszonylag kötetlenül beszélgetnek, mégiscsak haladjanak a legilimencia tanterem felé is lassacskán. Nem a szomszédban van, de azért a lépéseit ráérősen igazítja a beszélgetéshez, mellőzve az öles lépteket és a kissé rohanásra emlékeztető tempót, így talán nyer még néhány percet pluszba, ha már tovább érdeklődik a lány felől, figyelve, mit is oszt meg vele. Az előírásoknak megfelelően természetesen a zsebében pihenő, beszélgetések megőrzésére is alkalmas varázstárgy minden egyes szót rögzít, hogy majd főnökei nyugodtan alhassanak, amint kielemezte a megfelelő személy a hanganyagot, és felrakta az archívum megfelelő polcára.
- Á, értem. Nem volt kellemetlen a váltás? - kérdezi félig-meddig saját kíváncsiságából fakadóan is, hiszen tudja, mennyiben is különbözik az ottani rendszer az ittenitől. A hozzá intézett kérdéseken elgondolkodik, végtére is hirtelenjében többet is kapott, legalább azt kénytelen eldönteni, milyen sorrendben válaszolja meg őket.
- Szintén a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában volt lehetőségem tanulni, majd a Sárkányölő Szent György Rendvédelmi és Aurorképző Akadémián képeztek aurornak. Bár a nyomózirodának dolgozom, kihallgató tiszt vagyok, és... - megvakargatja az állát futólag, igyekezve felidézni, mit is kérdezett még tőle a lány. - Ami az auror szakmát illeti, nekem nincs különösebb kifogásom ellene. Mozgalmas, izgalmas is a maga módján többnyire, és azon vagyunk, hogy fenntartsuk a rendet. Az ügyek... nos... hirtelen nem jut eszembe semmi érdekes, de ha aurornak készül, esetleg megpróbálhatok szerezni egy gyakornoki állást a kisasszonynak, amennyiben érdekli. Belátást mindig szívesen biztosítunk az érdeklődőknek, és jó esélye van később bekerülni állandó munkatársként, ha végzett a tanulmányaival - ajánlja fel nagylelkűen. Hátha a lányt érdekli, és így talán még többet tudhat meg idővel tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ribizli még határozottan neveletlen, ezt mutatja az is, hogy letámadja a mellettük elsiető ismeretlent. Megpróbálja lebeszélni arról, hogy ezt művelje, óvatosan még a pórázt is megrángatja, hogy azért ne bántsa az állatot, de mégis csak érzékeltesse vele, hogy jó lenne, ha békén hagyná a másikat. Egyáltalán hogy kell ezt egy kutyának elmagyarázni? Sokat kell még neki is tanulnia róluk, az már biztos. Nem esik ettől kétségbe ugyan, úgy dönt, hogy ha másképp nem megy, hát ölbe veszi újonnan szerzett kedvencét, akkor mégsem állhatja útját senkinek sem. Közben azért a pöttöm négylábú áldozata is lehajol, hogy lefejtse magáról a barátságos állatot, mire kísérletét azzal honorálja az állat, hogy lelkesen összenyalogatja a kezét. Tényleg az lesz a legjobb, ha felveszi. Ribizlinek nem tetszik maradéktalanul, hogy eltűnik lába alól a talaj, tekergőzik is a karjában rendesen, és mi sem természetesebb, mint összenyálazni a kabátja ujját.
- Ismételten elnézést, még nagyon neveletlen - szabadkozik, megsimogatva azért közben fél kézzel a kutyus világos szőrét, aki azóta már lelkesen falja, fogaival nyúzva a nyakában lógó kötött sálat. Megpróbálja ugyan kihúzni fogai közül, de a panaszos nyüsszentés hallatán inkább hagyja, hadd rágja tovább a sálat, ha már attól boldog ebben a percben. Addig sem a kabátja úszik a nyálban, és végül is egy kis bűbájjal majd csak helyrehozza a sálat is.
- Hogy mondja? Minek a szimptómája? - pislog meglehetősen értetlenül, kérdőn, szemöldökét ráncolva a másikra, amikor olyan megjegyzéseket kap, hogy akár az idegen szavak szótárát is idézhetné a másik. Halvány elképzelése sincs, miről beszél, azt leszámítva, hogy a kutya szőre borzas, de hát melyik kutyáé nem az leszámítva a rövid szőrű fajtákét, amit teljes képtelenség összeborzolni. Ribizlinek azért szép dús és hosszabbacska szőre van, ami már egy simogatástól is éppen olyan kusza lesz, mint az ő haja. Határozottan van bennük valami közös. - Ez a diszplázia... ez mégis micsoda? Valami súlyos? - kérdezi. Teljességgel hülyének érzi most magát, hogy még nem igazán jártas a témában, pedig igyekszik utánanézni mindennek azért, hogy Ribizlinek tényleg jó legyen, hiszen mégiscsak belopta magát a szívébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kíváncsi, vajon kibillenti-e a lányt a kérdés a látszólagos nyugalmi állapotból, vagy sikerül válaszolnia, anélkül, hogy elkotyogna bármit is. Érdeklődve hallgatja szavait, minden apró részletre figyelve, de kénytelen elismeréssel adózni a lánynak. Biztos benne, hogy füllent, de olyan őszintének tűnik, hogy ha nem ismerné a háttértörténetet, még el is hinné. Abból pedig, hogy húzza az idő, azt a következtetést kénytelen levonni, hogy még csak nem is volt a kérdésre készenlétbe helyezett válasza, hanem jelen pillanatban találta ki. Spontán és rugalmas. Látja benne a lehetőséget, hogy jó auror legyen, főként, hogy úgy tűnik számára hirtelen, hogy képes a valóságra alapozva kerülni meg a kínos kérdéseket. Talán nem most olvasta a könyvet, de olvasta, és képes részletekbe menő leírást adni róla, szóval igazán ügyes. Talán még meg is jegyezné, ha tehetné, azzal viszont felfedné magát, így kénytelen, kelletlen, de még mosolyát is visszanyelve bólint csupán a válaszra.
- Még nem olvastam, de meglehetősen sok érdekeset hallottam róla. Az, hogy ennyire képes magával ragadni valakit, csak még egy ok, hogy ne halogassam tovább az olvasást - feleli, mellőzve a faggatózást. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy esetleg belekérdezzen apróbb részletekbe, hátha összezavarja Ildát, végtére is ráér arra még. A nevét viszont gyorsan és határozottan javítja ki. Farkasnak csak kevesen szólítják, ahhoz ugyanis elég sok idő kell, hogy addig eljusson valaki, vagy éppenséggel makacs kitartás, hiszen példa már arra is volt.
- Mégiscsak az a vezetéknevem - válaszolja féloldalas mosollyal, mellőzve a hosszas magyarázatokat és kitérőket, hiszen társasága egész gyorsan javítja át saját szavait. Egész kellemes társaság, állapítja meg csak úgy magának, pedig egy kicsit tartott tőle, hogy esetleg ő is nehéz felfogású, értetlen, esetleg elkényeztetett és idegölő jelenség lesz, mint amilyenekhez nem egyszer volt szerencséje az elmúlt tanévben. Különben is, ahogy nekiesett, az nem éppen volt biztató, de egyelőre azóta sincs jele annak, hogy bármi oknál fogva hibbant libának nevezhetné vagy valami hasonlónak.
- Nos, az valóban kellemetlen lehet, de bizonyára könnyen szerez majd újabb barátokat. Ugyan még éppen csak találkoztunk, de egész kellemes társaságnak tűnik, már amikor nem azt gyanítja, hogy követik - villant barátságos mosolyt a lányra, majd ismét lába elé nézve kezdi figyelni a padlót, elvégre itt bármikor megjelenhet a semmiből egy tócsa, vagy gödör. Ez a folyosó továbbra is balesetveszélyes, arról viszont már lemondott még tavaly, hogy ez ellen bármit is lehetne tenni, ha az iskolavezetésnek jobb dolga is van.
- Igen. Valóban - bólogat az iskolák jó hírét illetően. Szerencsésnek is érzi magát, még ha egyet s mást szíves örömest ki is hagyott volna, de hát az ostrom se Roxforton múlt például, inkább csak ő került oda rossz évben. A gyakornoki helyet elég hirtelenjében hozza fel, csupán remélve, hogy meg tudná győzni erről a főnökét, biztosat nem tudva, a lelkesedés hallatán icipicit megrándul a szája sarka nemtetszése jeléül. Na tessék. Még egy ember, aki úgy tűnik, hogy makacsul tegezni óhajtja, pedig neki egész látványosan szokása ragaszkodni a távolságtartáshoz. Ha mindez azonban nem lenne elég, a lány még a nyakába is ugrik, amitől sikerül megfagynia. Meglehetősen sok erőfeszítésébe kerül eltűrni egyáltalán ezt a fajta megnyilvánulását az örömnek, hát tükröződik is arcán, hogy sikerült sokkolni. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a lány végre ismét hátrébb lép, és beletelik még kis időbe, hogy meg is tudjon szólalni.
- Komolyan segítenék, ha komolyan gondolja, hogy auror szeretne lenni. Látom, hogy nem reménytelen eset, sőt, csak ezt mellőzzük, kérem - válaszolja végül kezét leengedve, és nagy nehezen féloldalas mosolyra húzva a száját, hogy azért ne tűnjön barátságtalannak lehetőleg.
- Ehhez elég a jó emberrel találkozni - válaszolja, majd elgondolkodva piszkálja meg a szemöldökét, és vállat von. - Őszinte leszek. Kissé élénknek tűnik a fantáziája, és határozottan ingadozóak az érzései. Ráadásul ritka az az ember, aki tegez, az pedig még ritkább, aki a nyakamba mer ugrani, talán még a párom sem - foglalja össze a gondolatait. - Viszont megnyugtatom, nem rontott el semmit, az ajánlatom áll, és nem tartom ostobának, habár a paranoiával és a hangulatingadozással talán kezdenie kellene valamit, egy aurornak nem igazán válik előnyére egyik sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megnyugtatja, hogy legalább nem valami rémes csitrivel van dolga. Kicsit tartott tőle, amikor pár nappal ezelőtt megkereste a volt főnöke, hogy ugyan mi lenne, ha. Alapos keresgélés eredményeként biztos akad olyan embere is a megfigyelési osztálynak, ki elég fiatal ahhoz, hogy a mestertanoncok között elvegyüljön példának okáért, és nem is kételkedik benne, hogy lesz is ilyen előbb vagy utóbb, ha nincs már most, de bizonyára mindenki nyugodtabban alszik, ha igazán alapos megfigyelésnek alá kerül a lány. Kezdeti kételyei ellenére valahogy neki fogyóban vannak a kifogásai, és bár mindig fenntartja ama nem túl előnyös nézetét, hogy a nők többsége szeszélyes teremtés és képes kellemetlen meglepetéseket okozni, úgy véli, jó ötlet felvetni a gyakornoki állás lehetőségét. Úgy mégiscsak kevésbé gyanús, ha felbukkan erre, hiszen néhanapján talán még teljességgel elfogadható, hogy benéz különféle kifogásokkal élve, mint az említett szemüveg, ami egyébként nincs is nála - de ez ugye csupán részletkérdés -, viszont ez hosszútávon se nem elfogadható, se nem hihető. Vagy talál valamit, aminek okán teljes lelki nyugalommal, feltűnésmentesen járhat be, vagy olyan megoldást keres, ami Ildát mozdítja ki az iskola falai közül. A gyakornoki állás éppen ilyen, bár a másik problémára is keresnie kell megoldást záros határidőn belül. Csak meg ne bánja ezt is. Ilda egész hamar landol a nyakában kitörő öröme eredményeként, amitől őt meg a frász töri ki, és roppant nehezére esik elviselni a kellemetlen helyzetet. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor végre szabadul, és nem is hagyja szó nélkül.
- Értem, értem. Felejtsük el - legyint engedékeny mosolyt tessékelve az arcára. Nem kell magyarázkodni, úgyse változik attól semmi. - Auror az édesapja? - áll meg egy pillanatra aztán egészen meglepetten pislogva, mint aki ezt még csak nem is sejtette. Pár pillanatig vár, mint akinek most áll csak össze a kép, majd ismét megszólal. - Csak nem Götze Áron? Hát innen volt ilyen ismerős a neve - vakargatja meg az állát féloldalas mosollyal az arcán, mintha csak most fordult volna nagyot a világ, amint rájött, kibe is botlott bele. Nem, nem olvasott ő aztán semmilyen aktát az égvilágon sehol, nem is tud semmiről, pusztán a véletlen műve az egész találkozás.
- Nos, a gyakorlat valóban másfajta tapasztalattal meg tudással szolgál, ezt a legkevésbé sem vitatom. Gyakornokként az ember meg olyan dolgokat tanul meg, amiket az iskolapadban nem, bár a rendvédelmi akadémia által nyújtott képzés egészen kiemelkedő minőség tekintetében - osztja meg a véleményét, ismét eljutva oda, hogy egész nyugodtan dugja zsebre a kezét megszabadulva az iménti feszültség nagy részétől. Kétségtelen, hogy túléli az érzelmi kitörés utóhatásait, csak újabb ne legyen ma osztályrésze, ha lehetséges. A megállapításra biccentéssel válaszol, megőrizve féloldalas mosolyát. Valóban, a jó emberrel sikerült találkoznia. De még milyen jóval.
- Ez megnyugtató - jelenti ki, mielőtt még megosztaná a véleményét a lánnyal. Egy pillanatra gyanakodva hallgatja aztán a válaszul elhangzó szavakat, a befejezetlen mondattól az az érzése támad, mintha majdnem kimondott volna valamit a másik, de határozottan ügyes, ha mégsem tette. Jól van az, ha csendben marad és nem osztja meg a részleteket senkivel. Az újabb köszönetnyilvánításra bólogat, mint akinek nem érdeme, hogy érdeket még csak ne is említsünk, és kapva kap az alkalmon, hogy inkább a részletekről beszéljenek további hálálkodás helyett.
- Természetesen mellettem, ha már én ajánlottam fel a lehetőséget. Akad néhány kitöltendő papír egyébként, de a héten akár be is jöhet, és elintézzük egy félóra alatt az egészet, ha önnek is megfelel így - ajánlja hosszas részletezés helyett, elmondani túl sokat úgysem tudna a papírok tényleges tartalmáról, és értelmét sem látja, hiszen pusztán néhány aláírás, személyes adat kell, semmi kisregény, és ezt Ilda majd helyben is látni fogja, ő pedig már siet, még vissza kellene érnie ugyanis dolgozni is a mai nap folyamán. A jelentés sajnos nélküle nem készül el, bármennyire is kényelmes lenne. - Mit szól mondjuk a csütörtökhöz? Addig előkészítek mindent, és még az irodában is körbevezethetem kezdetnek - zárja rövidre az egészet, majd ha sikerült megegyezniük, még köszönetet mond a társaságért, aztán az igazgató irodáját veszi célba egy kis kitérőt követően, hogy megbeszélje vele az őt is érintő részleteket ezt az ügyet illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Itt is volnánk - áll meg az íróasztala mellett, közelebb húzva egy széket a lány számára, ő pedig kabátját a széke támlájára terítve foglal helyet máris, hogy nekigyürkőzzön a munkának könyékig feltűrve ingujját. Nem igazán szeret belekönyökölni az iratokba, amilyen nehezen szárad egyik-másikon a tinta a papír minőségétől függően, bármennyire is egyszerű tisztítani egyébként néhány pálcaintéssel. Egyelőre azonban nem ír semmit, csak megigazítja azt a vagy tucatnyi formanyomtatványt, amit már tegnap előkészített. Túl sok győzködést nem igényelt, hogy a főnöke is rábólintson arra, hogy Ilda gyakornokként betekintést nyerjen az iroda mindennapjaiba, így most nem szaladgál papírok után, pusztán ki kell tölteni az iratokat, amiknek némelyike két példányban is ott hever előtte, vagy éppen háromban, attól függően, hogy csak itt kerül-e archívumba, vagy a lány, esetleg még az iskola számára is kell belőle egy-egy másolat.
- Teát? Esetleg kávét? - kérdezi meg, mielőtt még bármibe is belevágnának. - Esetleg forrócsokit? - veti fel, kihúzva az íróasztal egyik fiókját, hogy felmérje, mivel is kínálhatja meg a lányt. Az említett fiók felér egy édességbolttal is, annyi minden található benne, pillecukortól a karamelláig, és a legkevésbé sem sajnál osztozkodni gondosan válogatott készletén. Megvárja a lány válaszát, majd magának kávét készít, tekintettel a korai időpontra, meg kissé azért meg is fagyott az épület előtt ácsorogva, amíg Ildára várt. Határozottan jól fog esni az a meleg innivaló. Nemsokára már a bögre tartalmát kavargatva dől hátra a székén.
- Na és hogy tetszik eddig a parancsnokság? - érdeklődik, miután mutatott útban idefelé néhány részleget, kihallgatót, mindenfélét, amit elég érdekesnek ítélt és éppen útjukba esett.
- Egyelőre nem lesz túlzottan érdekes, aktákat töltögethetsz, másolhatsz, és, ha rajtam múlik, megnézhetsz néhány kihallgatást - vázolja, miben is lesz része kezdetben a lánynak. Bár van némi ellenérzése a tegeződéssel szemben, de úgy vélte, egyszerűbb lesz, ha feladja, Ilda nagy lelkesedésében úgyis mindig letegezi, és abban meg igaza is van, hogy a korkülönbség mégsem irdatlanul nagy közöttük. Ha már a gyakornoka lesz és ott fog sertepertélni körülötte meglehetősen sűrűn, egyszerűbbnek látja így. - Bármi kérdés, óhaj, sóhaj? A papírokat már előkészítettem, mindjárt át is nézhetjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Meg átszervezésre is került sor, de most itt az alkalom kiismerni rendesen, mi merre található - jegyzi meg, miközben azon van, hogy megszabaduljon a kabáttól, és ingujját is feltűrje egészen könyékig, nekikészülve a ma még rá váró munkának. Egyelőre kihallgatásról nem esett szó, de a papírmunkával úgyis lemaradt kissé az utóbbi néhány napban- nem első alkalom, még szerencse, hogy sosem hagy semmit utolsó pillanatra, mert ahhoz túlságosan is kényszeresen ragaszkodik a pontossághoz -, lesz mit dolgoznia éppenséggel. A tegezésre ezúttal már szeme se rebben, mi több, kezdi beismerni, hogy bizonyára Ilda is az a makacsul közvetlen természet, akinek egyszerűen nehezére esik a magázódás, és egyszerűen kevesebb energiába és bosszankodásba fog kerülni, ha ő meg nem ragaszkodik annyira ehhez.
- Valóban. Ami azt illeti, nem járok különösebben sokat terepre, nem annyira ott van rám szükség, mint a kihallgatóban - helyesbít egy elnéző, féloldalas mosoly kíséretében. Az az érzése, hogy a lány még mindig abban a hitben él, hogy minden auror nyomozó, aki a nyomozóirodának dolgozik, vagy ha nem is, hát őt annak véli. Majd csak sikerül felvilágosítani az itteni beosztásokról is meg a hierarchiáról. Talán éppen ezzel kellene majd kezdenie, ha ténylegesen megkezdi a gyakornokoskodást. Hogy Ilda is helyet foglalhasson, közelebb is húzza az első széket, ami keze ügyébe akad. Maga az iroda nem teljesen elzárt szoba, hanem csak amolyan félig elhatárolt sarok, amelyen egy másik, jelen pillanatban szabadságon lévő aurorral osztozik. Nem kifejezetten a privát szférán van a hangsúly, de ettől még egész könnyedén kelti ezt a hatást az a sarok a maga egész kényelmes és otthonos voltával. Egyik asztal sem holmi személytelen csontváza egy unalmas, rutinszerű munkának.
- Egyébként a terepről majd többet mesélhet Krisztián, mert ő nyomozó. Az övé a másik asztal, csak a héten épp szabadságon van - int fejével az üresen álló asztal felé. - Amíg nincs itt, és nem szerzünk neked is asztalt, használhatod amúgy az övét. Biztos, hogy nem fog harapni érte - teszi még hozzá iménti szavaihoz, mielőtt még visszatérne a saját asztalához, hogy feltárja a kincses fiók titkait. El is vigyorodik az elismerés hallatán, szóvá ettől feléledő büszkeségét azonban már nem teszi. Inkább gyümölcsteát keres a lánynak, majd a kávéval együtt azt is elkészíti. Még jó, hogy bögréből valahogy itt is többet tart, mint amennyire szüksége lenne, így végképp nem okoz gondot, honnan is kerítsen egyet, hogy a lány teázhasson.
- Valahogy úgy, bár a hatás általában enyhíthető vagy éppen fokozható egy kis mágiával, például illúziók segítségével, attól is függ, hogy kivel van dolgunk. Volt már itt kisgyerek is szemtanúként, gondolhatod, hogy olyankor aztán a legkevésbé sem előnyös egy ilyen kihallgatóterem - részletezi, hogy is áll a helyzet az említett termek tekintetében, és visszatérve az asztalhoz a lány elé teszi a bögre teát, ő meg a tetemes mennyiségű cukrot igyekszik feloldani kávéjában kitartóan kavargatva azt. - Málna - válaszol a kérdésre, mielőtt még azt kezdené ecsetelni, mire is számíthat Ilda, és valahogy megnyugtató a lelkes válasza. Nem mintha azt várta volna, hogy csapkodni fog, amiért nem terepen kezd azonnal, de tetszik neki a másik által tanúsított hozzáállás.
- Igen, biztos lesz - bólogat, és kávéjába belekortyolva gondolkodik el az újabb kérdésen, amit a lány hozzá intéz. - Ha megfelel, a szerződésed rendes szakmai gyakorlatnak minősül, amit még a rendvédelmi akadémián is figyelembe vesznek majd, ezért százhúsz órára szólna. Ez úgy hozzávetőlegesen tíz óra hetente a tanév végéig, ha jól számolok, a karácsonyi szünetet levonva, de végeredményben te döntheted el, mikor tudsz itt lenni - osztja meg a részleteket, a lány elé tolva az említett papírt, amin szerepel a pontos óraszám is már az első oldalon.
- És természetesen, elsődlegesen az iroda lenne a munkavégzés helye, de aurori munkakörben ez változó. Ennyi idő alatt eljutsz kihallgatóba, terepre, de még az archívumba is, vagy más emeletekre és osztályokra, attól függ... mi a fene- teszi le a kávéját, amikor kintről ordibálás szűrődik be. Ha mindez nem lenne elég, még feltehetőleg egy robbanó átok is eldördül odakint, és csak remélni meri, hogy csupán az. - Általában nem ilyen eseménydúsak a napjaink, de megnézem máris, mi történik - dünnyögi kissé kelletlenül, mert semmi jót nem sejtet mindaz, amit eddig hallani volt szerencséjük kintről. Pálcáját kézügybe helyezve kel fel a székéről, hátrahagyva a kávét, és szándékai szerint Ildát is itt hagyná, olvasgassa inkább a papírokat, mert Áron kettőbe fogja harapni, ha bármi baja esik, így kissé meglepetten pislog rá a kérdés hallatán. - Úgy gondoltam, hogy csak én nézem meg, te meg addig is átnézhetnéd az iratokat - vázolja az elképzeléseit, mielőtt még kilépne a folyosóra. Odakint mintha kisebb hurrikán tombolt volna, de úgy tűnik, sikerült már megfékezni a gyanúsítottat. - Idióta elemi mágusok - dohog visszatérve, amint két szóban összefoglalták kérdésére válaszul, mi is történt. - Ebből egyelőre nem sokat lehet látni. Rendbe teszik a folyosót, kap egy képességkorlátozó karperecet, és remélhetőleg van bent másik kihallgató tiszt is, aki ráér, mert én ki nem állhatom őket. Ha minden igaz, ezt éppen képességhasználattal való visszaélés miatt hozták be. Látványos pusztításra használta az erejét, és még a muglikat sem kímélte. Kínos ügy, de térjünk vissza inkább a papírokra. Ha minden jól megy, szemtanúkat is fognak behozni, ami további kihallgatásokat jelent - tér el a tárgytól máris, hogy ne nagyon beszéljenek elemi mágusokról. Határozottan nem a kedvenc témája. - Na szóval, lenne ugye egy szerződés, három példányban, mert ebből a tanoda is kap, nálad is marad egy, meg mi is archiválunk egyet - kezd magyarázni máris, kézbe véve az egyik másolatát az imént a lány elé tolt dokumentumnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kissé csípős, jellegzetesen decemberi idő ellenére is megszokásból viseli csak az egyenruha részét képező vastag talárt, ha már egyenesen a minisztériumból érkezik. Talán az ünnepek közeledtét jelzi előre, hogy mintha felgyűlt volna az elvégzendő munka mennyisége, vagy csak ő talál magának mindig valamit még, ami lefoglalja, de újabban meglehetősen sok időt tölt az ismerős iroda falai között, íróasztala és a rajta felhalmozott akták rengetege mögé rejtőzve, vagy éppen valamelyik komor kihallgatóteremben igyekezve kamatoztatni évek tapasztalatát és gyakorlatát. Mindehhez még egy gyakornok a ráadás, bár hazugságnak érezné azt mondani, hogy mindez gondot jelentene. Ildát kedveli, a munkáját pedig szereti, és mindössze egyetlen problémát tudna megnevezni, ha nekiszegeznék a kérdést, van-e bármi, amiért nem rajong - a munkája terén tapasztalható elkötelezettségnek a pontossága látja kárát. Már nem ér oda mindenhová percekkel korábban, hogy aztán órája számlapját figyelve várakozzon. Örül, ha sikerül pontosan megérkeznie. Most is csak a sietős tempóban megtett, öles lépteknek köszönhető, hogy nem késik a megbeszélt időponthoz képest, már ha nem számítja azt a néhány másodpercet, amivel előreszaladt éppen óráján az a bizonyos harmadik mutató.
- Good evening - köszön gondolkodás nélkül angolul, már csak az ismerősen csengő dallam hallatán is. Igaz, azt is tudja, hogy újdonsült tanára pár évvel alatta végzett Roxfort falai között, ez azonban nem emlékeire épülő tudás, hanem csupán rövid, felületes keresgélés eredménye, ha már kíváncsi volt, ki veszi át régi oktatója helyét. Kezeit zakója zsebébe mélyesztve szorongatja az üvegcsét, amit még tanév elején kapott, és ami kellőképpen leköti az érdeklődését, amikor éppen időt szán a gyakorlásra, de még a kezét sem húzza elő.
- Kelemen Farkas- fogja rövidre a bemutatkozást, hiszen ez mégiscsak illik, ha már most találkoznak először. - Nice to meet you - biccent arcán egyelőre egészen barátságos mosollyal, és leheletnyi kíváncsisággal is tekintetében, mert még nem igazán tudja, mire is számítson. Némileg a nap végére rátelepedő enyhe fáradtságnak is betudható, hogy kényelmesen elvan az angollal, és már azon gondolkodik, mit is mondhatna az időről. - Do you mind if I take a seat? - kérdezi meg azért előbb, hogy helyet foglalhat-e, majd csak utána tér rá az időjárásra is, bár talán inkább az illúziómágiáról kellene társalogniuk, végtére is azért van itt. - Nice weather we're having.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Félthet, de ez érthető is. Nem mondom, hogy az aurorszakma nőknek nem való, mert ez nem igaz, inkább úgy gondolom, hogy nem mindenkinek való nemtől függetlenül, viszont egy apa mégiscsak másképp látja a gyerekét. Az én apám sem repesett az örömtől, amikor az akadémiára jelentkeztem - válaszolja, még pakolászva egyelőre az asztalán ide-oda az egyébként katonás rendben tartott dolgokat, és bögrét varázsolva elő, illetve teát, hogy kellemes előfeltételeket teremtsen egy már szinte barátságosnak mondható beszélgetéshez. Kénytelen bevallani magának pakolászás közben, hogy bár fogalma sincs, nem fog-e az agyára menni a lány, ha már viszonylag sok időt fognak együtt tölteni ebben a laza gyakornok-mentor szerepkörben, pillanatnyilag nem zavarja, hogy itt van. Mi több, még valamiféle öröm nyomait is fel véli fedezni gondolatai között, hogy végre átadhat valakinek valamit abból, amit eddig sikerült tanulnia, illetve tapasztalnia. Mosolyra húzza a száját ő is, amikor felcsendül Ilda nevetése, de csendben tesz-vesz tovább, míg elé nem teszi a bögre teát, és helyet foglal a székén, teljes figyelmét szentelve most már a lánynak.
- Eléggé, bár van varázspszichológusunk is egy ideje, aki a traumatikus élményen átesett gyerekekkel, kamaszokkal való beszélgetésekben nagyon sokat tud segíteni, na meg igénybe vesszük legilimentorok segítségét is, ilyesmi. Egy ügy sem ér annyit azért, hogy aztán szerencsétlen szemtanúk egy életre szenvedjenek a kihallgatás után - fejti ki kicsit részletekbe menően, mikbe lehet ütközni, noha ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, nem több. Ilda is látni fogja majd, ha tényleg ebben a szakmában marad.
- Átlagos szakmai gyakorlatnak felel meg, de ha lejár, és úgy érzed, tetszik, meg maradnál, elintézhetjük azt is - közli biztatóan pillantva a másikra. Ez már tényleg csak azon fog múlni, hogy Ilda hogy áll helyt - bár szerinte ez aligha lesz gond -, és mennyire tetszik neki az egész. Folytatná is azt, amibe éppen belekezdett, ám a sors közbeékel egy kisebb felfordulást odakint. A maga részéről talán még el is siklana az egész fölött azzal, hogy kollégái bizonyára máris urai a helyzetnek, azonban a lány kíváncsi, így ő is megnézi, mi történt, hogy megnyugtathassa, nem omlik rájuk menten az épület. Visszafordulva kissé meglepődik, hogy majdnem beleütközik a lányba, de csak szemöldökét vonja fel kissé kérdőn, mielőtt visszaterelné az irodába.
- Nem szeretem az elemi mágusokat, de hosszú történet. Viszont egyezzünk meg, hogy még egyszer nem jössz így utánam, jó? Nem szeretném elmagyarázni az apádnak, hogyan kerültél átkok kereszttüzébe vagy éppen gyengélkedőre - javasolja még meglehetősen nyugodtan, bár hangjában valami erős hangsúllyal, ami miatt nehéz lehet ezt nem komolyan venni.
- Varázstárggyal korlátozzák a varázserejüket, a fegyintézeteknek meg vannak speciális zárkáik, ahol a karperecek nélkül is képtelenek használni az erejüket - feleli kissé kurtán, de azért enyhén mogorva hangulata gyorsan tovaillan. Ilda lelkesedése mégiscsak jó dolog, és rá is bólogat a megjegyzésére.
- Persze, előbb-utóbb eljutunk még érdekes helyekre is, és ha nagyon akarod, ezt is megnézheted, úgyis kihallgatásra hozták be, de előbb töltsük ki a papírokat - jegyzi meg, majd még belekortyol teájába, mielőtt alaposabb magyarázatba kezdve valóban nekilátnának a papíroknak. Akad néhány kitöltendő irat, de elég gyorsan a végére érnek az egésznek, még ő is aláír mindent, ha a lány elolvasta és kitöltötte, amit kell, aztán szétszedi, mi kinél is marad, végül hátradől a székén, teája maradékát kortyolgatva.
- Te aztán nem bírsz nyugton ülni, mi? - neveti el magát két korty tea között, éppen úgy időzítve, hogy ne akarjon aztán megfulladni. - Maradhatsz, ha szeretnél. Ha mostanában lesz az a kihallgatás, megnézhetjük - ajánlja fel, egyelőre ennél jobb ötlete a valami érdekes helyet érintően sajnos nincs. Bólint a tea méltatásának hallatán, és elgondolkodik a hozzá intézett kérdéseken.
- Huh... - kezd bele, majd teája maradékát azért megissza, mielőtt folytatná. - Hát veszélyes tekintetében... egy irodai kihallgató munkája nem túl veszélyes. A legrosszabb általában a képességével visszaélő varázsló, főleg ha bekattan, de munka közben még nem sérültem meg, azt hiszem. Nem emlékszem ilyesmire, ha csak azt nem számítjuk, hogy... na egyszer nekem esett egy kissé kattant gyanúsított, és betörte az orrom - rázkódik meg a válla a nevetéstől, mert ebben a pillanatban szórakoztatónak érzi, hogy varázsló létére ez volt a legkomolyabb sérülése, legalábbis ami az itt töltött évek alatt akadt, a hírszerzésről azért mégsem fog beszélni. - Na akarod megnézni, hogy zajlik egy kihallgatás? Már persze, ha most lesz - veti fel letéve üres bögréjét, és előre dőlve ültében, készen arra, hogy ha a lány benne van, elhagyják az irodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Miért is választotta a magyart? Miközben a nyelv adta lehetőségek között válogat gondolatban, hirtelen meglehetősen távolságtartónak érzi modorát, valamelyest régimódinak is, hiszen ki az ma már, aki olyan makacsul magázódik, mint ő? Megkísérti a gondolat, hogy tulajdonképpen nem kerülne semmibe, ha legalább leheletnyit közvetlenebb lenne, amikor nem a kihallgatóban üldögél és információkat igyekszik kihúzni emberekből. Megfontolandó gondolat, a töprengést azonban inkább máskorra hagyja most csupán a lehetőleg köztes, némiképp semlegesnek mondható szófordulatok használata mellett döntve, és  bólint a kérdésre válaszul.
- Igen. Ugyan a művészi részével is szívesen megismerkednék közelebbről, aurorként az elsődleges valóban a biztonságtechnikai, harcászati alkalmazásnak venném hasznát a munkámban - fejti ki a gondolatait kissé bővebben. Szívesen mutatná meg illúziók formájában azt is, amit el tud képzelni, papírravetni azonban többnyire képtelennek bizonyul, ez viszont nem sűrűn lenne a munkájában hasznos, így nem is tartja különösen fontosnak e tekintetben. Az üvegcsét előhúzza zsebe mélyéről aztán, ha már említésre kerül, és elnézi tenyere közepén egy pillanatig, mielőtt újra megszólalna.
- Furfangos kis jószág. Nagyon szeretném tudni, mit rejt, de mindig megelőz egy lépéssel - mosolyodik el kissé szórakozottan. Néha még az irodában is előveszi szabad perceiben, annyira szeretne ő előbb lenni egy lépéssel, mint a bűbáj, ami elrejti szeme elől az üvegcse tartalmát.
- Talán még fontosabb is, legalábbis számomra annak tűnik. Nem szeretném leértékelni az illúziók létrehozását, az is fontos, meg érdekesnek is találom, de közel tizenöt évig megvoltam anélkül, hogy használtam volna őket, felismerni és hatástalanítani azonban... nos, az kihívás, és sajnos nem hurcolhatok mindenhová magammal egy illúziómágust - pillant fel összezárva ujjait az üvegcse körül, kezét ismét zsebredugva, szabad kezével pedig talárja gallérján lazít kicsit, várva, hogy vajon milyen feladatot kap, vagy kap-e, netán esetleg elszórakozhat az üvegcsével? Azt sem bánná, ebben a percben úgyis szinte égeti a tenyerét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kissé megdönti a tenyerét, elnézve, hogyan gördül odébb az üvegcse, természetesen véletlen sem fedve fel még csak egy kis töredékét sem tartalmának. Azt kénytelen lesz maga kideríteni még több próbálkozás révén, de biztos benne, hogy ha elég kitartó, belátható időn belül tudni fogja a választ.
- Határozottan motiváló - jegyzi meg elismerően, miközben elrejti előbb ujjai között, majd zsebe mélyén az apró tárgyat titkával együtt. Ha valamit eldönt, akkor azt véghez is viszi, de ez a kis üveg még csak nem is holmi kínos kötelesség, hiszen huzamos ideje táplálja a kíváncsiságát, ennek eredményeként pedig mondhatni élvezi a próbálkozást, és pillanatnyi csalódása gyorsan illan tova minden alkalommal, amikor azzal szembesül, hogy ismét nem járt sikerrel. Akár most is tenne egy próbát, már-már ég a tenyere, de lemond róla egyelőre. Majd kicsit később, ha már minden felmerülő kérdésre született válasz.
- Valóban - szól közbe egy határozott bólintás kíséretében. Tudatosítja az ösztönös vonakodást, amit a tegeződéssel szemben érezni szokott, most is felbukkan a mélyből, de megpróbál nem tudomást venni róla. Hosszútávon egyszerűbb lesz és kényelmesebb, mint ahogy mindenki más esetében is, akinek sikerült elérni, hogy tegeződjenek. Mégsem a fél veséjét kérték éppen, vagy azt, hogy ugorjon kútba, csupán egy túlságosan megszokott formalitásról mond le. A gyors eszmefuttatással párhuzamosan illan el a feszültség vállából, és máris lazábban ül, lábait előre nyújtja bokáit egymáson keresztbe téve. Türelmesen hallgatja végig aztán a férfi további mondanivalóját, időnként érdeklődő pillantást vetve felé, bár többnyire a távolba néz, átrágva a hallottakat.
- Persze, megfelel. Annak csak örülök, ha nem vagyok kénytelen a tanév menete szerint haladni. Nem sietek különösebben, de valamivel mégiscsak több időt tudok az illúziómágiára szánni, mint ha beadandókat is kellene írnom vagy vizsgákra tanulnom. Ha épp nincs munkám, szívesen jövök bármikor - feleli kissé elgondolkodva. Ugyan úgy érzi, hogy még ennél is lehetne többet, de majd átrendezi ahhoz mérten otthon a dolgait. - És... milyen más módszerek vannak még? Meg gondolom, azért nem árt gyakorolnom az illúziók létrehozását sem. Láthatom a lehetséges hibák végtelen tárházát közben - jegyzi meg egy félmosoly kíséretében, enyhe öniróniával a hangjában. Az illúziói alakulnak ugyan, de határozottan nem tökéletesek. Szintén rengeteg gyakorlást igényelnek még, amíg kiküszöböl minden kis pontatlanságot például, amelyek alapján egyelőre sok esetben könnyedén látni, hol kezdődik az illúzió, hol végződik a valóság, és fordítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hosszas kényszerszabadságáról visszatérve nem igazán találja a helyét az irodában. Úgy érzi, gondolatai annyira élénken csaponganak a fejében, hogy talán még mások is hallják körülötte, ha épp nem látnak egyenesen a veséjébe. Jobbnak is látja, hogy felhúzza okklumenciája falait, és íróasztala mögé húzódva merüljön bele a megannyi papír átböngészésébe, amit számára ott hagytak. Vagy csupán ideiglenesen mások aktáinak tárolására használták volna az asztalát, hogy nem volt itt? Az első mappából szinte semmit nem ért, csupán összefüggéstelen nevek halmazával találja szembe magát értetlenül bámulva a géppel írt sorok rengetegét a papíron, amíg csak össze nem folyik szeme előtt az egész. Fáradt sóhajjal csukja be az említett aktát, egyelőre elnapolva a további próbálkozást, hogy megértse, mi is az az egész, és székén hátradőlve kihúzza a legfelső fiókot, hogy aztán gyors, határozott mozdulattal be is csukja szinte azonnal. Még az ott tárolt édesség látványa is sajátosan keserű szájízt hagy hátra. Egy hosszú pillanatra tenyerébe temeti az arcát, szemét lehunyva, hogy gondolatait rendezze, és csupán a léptek zajára emeli fel a fejét, hogy azzal szembesüljön, az egyik számára ismeretlen, gyakornoknak tűnő fiatal újonc valamit motyogva elemeli asztaláról a kupacot.
- Whatever - dünnyögi egy bólintás kíséretében a számára érthetetlen szavakra, vállát megvonva. Legalább úgy tűnik, mégsem ő felejtett el dolgokat, amiket nem kellett volna. Majd csak akad valami új, friss ügy, amibe beletemetkezhet nemsokára, kihallgatásokra járkálhat, aktákat töltögethet, jelentéseket írhat. Ó, hogy hiányzik az a rutin, ami mellett nincs ideje töprengeni az élet nagy és fontos kérdésein. Talán már most is van valami, csak körül kellene hozzá néznie. Kissé nehezére esik az asztalától elmozdulni, az valahogy biztonságos pontnak minősül ebben a percben, de mégis megteszi, kezeit zsebredugva, hátát kihúzva, mintha minden a régi lenne, és igyekszik nem tudomást venni semmiről sem, ami kicsit is zavarhatná, legyen szó arról, ahogy a titkárnő összesúgnak éppen, vagy ahogy a gyakornokok elslisszolnak mellette éppen. Nem is ismerik, biztos semmi köze ennek az egésznek hozzá. A folyosóra kiérve megkönnyebbülten fellélegzik azért, és lába elé bámulva indul útnak szórakozottan az egyik kihallgatóterem irányába, hátha talál valami érdekeset legalább.