|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
|
Kolos, mély levegő, nem lesz gyerek  Legalábbis engem nem értesítettek xD Niko, erre nem számítottál? xD Jó éjt Gwencim 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
|
IldaHiányzott már neki a lány. Egy régi életre emlékeztette, amikor még fel sem merült, hogy esetlegesen beteg, vagy hogy az édesapja szivárogtat az oroszoknak. Akkor még nem akarták őt újra és újra kihallgatni és egyáltalán fel sem merült senkiben, hogy bűnrészes lenne. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt.
A szőke szoros ölelésbe vonta barátnőjét és halvány mosoly költözött az arcára. A francia Riviéra még hosszú ideig fogja emlegetni azt a nyarat, amit közösen töltöttek el ott. Szofinak az volt az utolsó nyara, mielőtt bekerült volna következő télen a szanatóriumba. Már akkor is elég vékony volt, mondhatni csontsovány, de még senkinek sem szúrt szemet. Nagyon ügyesen titkolta, hogy szinte nem is evett semmit egész nyáron.
- Komolyan megfordult a fejedben, hogy nem jövök el? –pillantott a lányra, miközben befelé haladtak a cukrászdába és kiszúrt magának egy asztalt. - Nos, ez egy elég hosszú történet. Anyához kellett költöznöm egy időre és szeretne… elérhető távolságban tudni.
Ez volt a legegyszerűbb válasz, amit adhatott, ha nem akart mélyre ható magyarázkodásba bocsátkozni a helyzetét és a betegségét illetően. Mert ez egy betegség volt, ezt a fejébe verték a terápiák alatt, ugyanis a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy ő jól van, a szervezete boldog –kivéve, amikor vészleállást produkált- és senkire sincsen szüksége maga mellett. Mert ő nem volt beteg. Ez egy állapot.
Elnevette magát, amikor Ilda felmérte a cukrászdát és közben lepakolta a ruháit, majd lecsüccsent. Nagyon kíváncsi volt rá, hová is tűnhetett a barátnője, mert már ezer éve nem kapott tőle levelet –ahogyan ő sem írt, ezért aztán esze ágában sem volt számon kérni a lányt. Csupán csak fontos volt számára és Szofi, bár mindenkivel nagyon kedves volt –miért is került ő a Rellonba?-, elég kevés embert engedett ennyire közel magához.
Nem kerülte el a figyelmét, hogy Ilda kikerülte a válaszadást, de ezt nagylelkűen nem említette meg neki. A szőke sem nyílt meg soha senkinek könnyedén, épp ezért nem akarta kicsikarni a választ. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Ilda előbb, vagy utóbb őszinte lesz vele. Amikor majd ő is úgy érzi, hogy eljött az ideje és el szeretné mondani valakinek.
- Nem igazán szerettem itt eleinte. –vallotta be és az asztallapon összekulcsolt kezeire pillantott. - Egy ideig szanatóriumba voltam, anya meg aggódott, így ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. –felpillantott a lányra és halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben kinyújtotta balját, hogy megmutassa a gyűrűjét. - De volt kiért maradnom.
Egy pillanatig ő is csak a csillogó ékszert figyelte, amíg meg nem szakította a pillanatot az őt bámuló pincérfiú. Hátradőlt a székén, szőke hullámait hátravetette és egy kedvesnek szánt mosolyt villantott.
- Egy lattet kérek! –a pincérfiú csak bólintott és tovább állt, Szofi pedig szemforgatva nézett vissza barátnőjére, de azért engedett magának egy apró kacajt. - Akadnak egy páran. A múlt hónapban egy alsóbb éves levelekkel bombázott. Mint később kiderült, egy barátom írta meg a leveleket, cserébe a házi feladatért és fogalma sem volt róla, hogy nekem szánják.
Hunter Bailey, te félresikerült hős.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
|
Hihetetlen módon lett egy kis szabadidőm és szembesültem vele, hogy hány helyre lógok reaggal O.O És még mindig nem vagyok terhes  xD Viki
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV
Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
|
Niko
Szofi szinte el sem akarja hinni, mennyire fordítva sült el a kis terve, mint képzelte. Niko egészen belejött a vásárlásba, a szőkéből pedig hirtelen utánfutó lett, na meg kirakati bábu, akit könnyedén oda lehetett állítani minden második bútordarab mellé. Valahol nagyon jól szórakozott, közben pedig kissé csalódott volt. Szerette volna látni, ahogy Niko elunja az életét, miközben bútorok színéről és ágyneműhuzatokról folytatnak mélyre ható eszmecserét.
- Azért ne hidd, hogy mindent egyedül fogok csinálni. –nevetett fel a szőke, miközben kezei a férfi vállára csusszantak. - De már eléggé megnéztél. –forgatta meg szemeit a lány, ahogy elhúzódott Nikotól.
Sokkal jobb ötletei lettek volna, hogyan is folytassák a mai napot, de a vőlegénye hirtelenjében nagyon belejött a vásárlásba és a szőke parkolópályára lett helyezve. Valahol sértette az önérzetét, közben pedig tagadhatatlan büszkeséggel a szemeiben figyelte, ahogy Niko felírja a bútor számát, majd maga után rángatja. Ki gondolta volna, hogy ide is eljutnak valaha.
A lány kritikus szemmel mérte fel az asztalkínálatot, miközben végigsétált közöttük és minden egyes bútordarabot megérintett, mintha ezzel okosabb lenne. Felsóhajtott, ahogy végigért a soron és elemelt egy pezsgőt a kihelyezett állványról. Máskor is ide jönnek bútort venni.
- Ne legyen üveg, rendben? Azzal rengeteg a gond. –ingatta a fejét kissé bizonytalanul és ivott egy kortyot.
Kezdte már sejteni, hogy mire megy ki a játék. Vőlegénye pontosan tudta, hogy az állólámpák és könyvespolcok rengetegében eltöltött néhány óra a szőke bosszúja volt bizonyos múltban történt eseményekért és sikerült ezt a maga javára fordítania. Szofi sohasem vallotta volna be, de elismeréssel tartozott Niko kitartásáért.
Lehúzta az italt és már nyúlt is a következőért. Ha harc, hát legyen harc.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kérek a kávédból *-*
