36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes hozzászólása (502 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 » Le
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 18:18 Ugrás a poszthoz

Szőke herceg

Mintha csak most tudatosulna benne mindaz, ami az elmúlt időszakban történt, mintha csak most szembesülne vele igazán, mit is követett el.
 Belesimul a férfi ölelésébe, feje Hunter vállán pihen és a könnyei végre hosszú idő után utat törnek maguknak, ő pedig most nem próbálja megállítani.
 Görcsösen kapaszkodnak ujjai a levitás vállába, mintha ő lenne az egyetlen,
 ami Szofit a földön tartja, ami ide köti.
Valószínűleg így is van.
- Mikor fog enyhülni? -A kérdést halkan teszi fel, abban sem egészen biztos, hogy Hunter meghallotta, de azért tovább fűzi. - A fájdalom.
Tudja, hogy igazságtalan ezt kérdeznie, hiszen senki sem tud érdemben válaszolni, a férfi pedig épp úgy cipeli a terhet, mint ő.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 18:35 Ugrás a poszthoz

Szőke herceg

A könnyek feleslegesek, hiszen nem változtathatnak azon, ami már megtörtént. Senki sem változtathat, ezt pedig a lánynak is el kell fogadnia,
 bármennyire is nehéz és borzalmas.
Meg kellett tennie.
Elhúzódik Huntertől és ujjaival igyekszik eltávolítani az átkozott kis sós cseppecskék maradványait az arcáról. Elvégre itt nem csak ő veszített, nem csak ő az áldozat.
Igyekszik viszonozni az aprócska mosolyt, bár ijesztően bágyadtra és vérszegényre sikeredett. Legalább megpróbálta.
- Köszönöm, ez tényleg nagyon sokat jelent. És az is, hogy itt vagy velem.
Ennél többet most képtelen mondani. Tekintetét visszavezeti a kacsák felé é ujjai ismét Hunter keze után nyúlnak. Biztos pont a zavaros világban.


//Lezártuk//
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. április 27. 18:36
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 20:23 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

Vince érintése nyomán a lány megborzongott, miközben előadta a maga kis történetének roppant módon rövidített verzióját. Mindez -az esküvő és a szökés Hunterrel-, mintha valamikor egy másik életben történt volna. Szinte ideje sem volt gondolni Nikora, vagy éppenséggel a lengyelre az elmúlt időszakban, ellenben a szőke levitást nem volt ilyen könnyű félrerakni.
Szégyellte magát az esküvői csellengése miatt, ugyanakkor mindennek nyomós oka volt. A vőlegénye már nem úgy viszonyult hozzá, mint az elején és ezt még a vak is láthatta. Talán tényleg szerette, talán nem, minden esetre az orosz lány szíve már máshoz húzott, ennek pedig nem lehetett megálljt parancsolni. Meg kellett történnie.
Kékségei visszavándoroltak a férfire, amikor ő megemlítette a menyasszony-témát. Szofinak halványan rémlett, hogy erről váltottak néhány szót este, de szinte teljesen hidegen hagyta. Akit vinni lehet, azt viszik is. Nyilvánvalóan Vince már nem volt boldog a másik lány mellett, vagy talán az tett valamit ellene; ez már nem Szofi dolga volt.
- És még mindig el akarod venni? -Miközben feltette a kérdést közelebb hajolt a férfihez, majd egy óvatos, puha csókot lehelt az ajkaira.
Nem azért, mert meg akarta győzni, hogy maradjon mellette, erről csak és kizárólag Vince dönthetett. Sokkal inkább azért, mert érezni akarta a férfit, szüksége volt rá.
Arról, ami Angliában történt senkinek sem beszélt, csak és kizárólag ő és Hunter tudtak róla, de ez nem jelentette azt, hogy Szofinak nincsen szüksége valakire, aki még tudatlanságában is hatalmas támaszt jelenthet számára.
Felkacagott a hirtelen jött ötleten és jobbját felvezette Vince vállán, egészen az arcáig, ahol aztán megpihent.
- Meneküljünk el a problémák elöl? -Vonta fel a szemöldökét és az ajkába harapott. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne...
Tényleg ezt kívánta; csak elfutni és maguk mögött hagyni mindent, ami a múltban történt.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 21:56 Ugrás a poszthoz

Dai
London, Anglia
Február


Szinte teljesen sötét volt a hotel harmadik emeleti 321-es számú szobájában. A sötétítőket még akkor elhúzta, amikor megérkezett, most pedig –a történtek után– csak ült az ágyában, szorosan maga köré fűzte a takarót és egy bögre forró tea köré kulcsolta az ujjait.
A szíve mintha megszűnt volna dobogni, fájdalmas súlyként húzta le a mellkasát és nehezére esett minden egyes levegővétel. Újra és újra elfogta a hányinger, ő pedig próbált mély levegőket venni, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. A fizikai fájdalom jelentéktelen volt ahhoz képest, amit odabent érzett. Mintha egy része örökre elveszett volna –bizonyára így is volt.
Az ajtót bűvölte mereven és szíve szerint sikítva könyörgött volna, hogy Dai érkezzen meg végre, ölelje magához és nyugtassa meg, hogy minden rendbe fog jönni, még akkor is, ha fogalma sincsen róla, mi a probléma. Gyermekkoruk óta a fiú volt az ő védelmezője és bár az utóbbi időben kissé elsodródtak egymás mellől, ez nem jelentette azt, hogy Szofinak kevesebbet jelentene a japán, sőt. Borzasztóan hiányzott neki az utóbbi időszakban és nem csak azért, hogy összekaparja. Ő volt az egyetlen férfi az életében, akiben képes volt feltétel nélkül megbízni, aki még sohasem akarta bántani, vagy elhagyni őt. Bizonyára túl sem élte volna.
Amikor meghallotta a kopogást óvatosan félretette a bögréjét, kievickélt az ágyból és lassan nyitott csak ajtót. A lábai nem akartak engedelmeskedni, majdnem összecsuklott, szinte csak az ajtógomb tartotta meg, ahogyan kinyitotta azt.
- Szia –hangja rekedten csengett, ahogy meglátta Dait, pedig szeretett volna a nyakába ugrani és örökre ott is maradni.
A szőke pontosan tudta, mennyire borzalmasak festhet. Alig aludt, hatalmas karikák éktelenkedtek a szeme alatt, a tekintete pedig űzött volt. Lefogyott, feltűnően sokat és a rémálmok egy pillanatnyi nyugtot sem hagytak neki.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. április 27. 21:58
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 28. 21:45 Ugrás a poszthoz

Vince
Szicília

Az elmúlt napok szinte elválaszthatatlanul összefonódtak a lány gondolataiban, mintha még csak tegnap este ismerték volna meg egymást és már itt voltak Olaszországban, elzárva mindentől és mindenkitől. Szofinak most éppen erre a távolságra volt szüksége, hogy egy kicsit rendbe rázhassa az életét.
Az érkezésük zökkenőmentes volt és boldogabb nem is lehetett volna, amikor meglátta a szobájukat, valamint a városra nyíló kilátást. A szíve hosszú idő után végre újra cseppnyi megkönnyebbüléssel verdesett és egy röpke másodperc erejéig ő maga is elhitte, hogy megengedheti azt a boldogságot, amit két hónappal ezelőtt elveszített.
Úgy húzta feljebb magán a takarót, hogy közben nem nyitotta ki a szemét és lassan a másik oldalára fordult. Szőke hullámai az arcába hullottak, ő pedig még annyit sem mert megtenni, hogy félreseperje. Aggódott, hogyha kimerészkedik az álmok birodalmából, akkor az a törékenyen felépített boldogság kicsúszik az ujjai közül és ő ismét Angliában találja magát, teljesen egyedül és összezavarodva.
Érzékelte, hogy Vince nincsen mellette és a kíváncsisága erősebbnek bizonyult a félelménél, így végül eltűrte a tincseit és kilesett a szempillái mögül. A férfi tőle nem messze ült a fotelben, Szofit pedig mosolyra kényszerítette a látvány, ahogyan teljes nyugalomban, egy pohárral a kezében figyelte őt-
Hiányzott már neki az érzés, hogy valaki számára ő legyen az első és a legfontosabb. Az utóbbi hónapok rengeteg energiát kivettek belőle, többet adott magából, mint amennyit bárki is el tudott volna képzelni, de erről egyelőre hallgatott. Nem érezte úgy, hogy a kapcsolatuk készen áll erre a beszélgetésre. Vagy, hogy ő maga eléggé erős hozzá.
- Mióta figyelsz?
Halkan tette fel a kérdést, de a görbület nem akart eltűnni. A takaróval kezdett játszani, elrejtette az arcát, hogy a férfi ne láthassa mennyire zavarba sikerült hoznia, csak a kékségei pásztázták rendíthetetlenül.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 28. 22:33 Ugrás a poszthoz

Vince
Szicília

A lány hosszú ideje először érzi magát igazán kipihentnek. A rémálmok szinte a barátjává váltak az utóbbi időben, ő pedig kezdte mindezt természetesnek venni, mintha nem lenne abban semmi meglepő, vagy esetleg különleges, hogy az éjszaka közepén zihálva ébred és mázsás súly nehezedik a mellkasára. Mára mindez már rendszeressé vált, de amikor Vincénél töltötte az éjszakát messzire elkerülték, ő pedig végre hinni kezdte, hogy még jóra fordulhatnak a dolgai.
Most, ahogy ott feküdt abban a hihetetlenül kényelmes ágyban, körbevéve a rengeteg paplannal és a kellemes szicíliai levegő befurakodott az ablakon Szofi újra érezte, hogy él és igenis megérdemli a boldogságot olyasvalaki oldalán, aki képes őt boldoggá tenni. Bár nem mondta el konkrétan Vincének, hogy miből is állnak a problémái, mintha a férfi ösztönösen érezte volna, hogy a legjobb megoldás, ha egy kicsit elmenekülnek kettesben. Nyilvánvalóan ő is ugyanígy érzett a menyasszonya miatt, de a szöszi képtelen volt rákérdezni. Félt a választól, hogy esetleg olyasmit hallana, ami ismét sebeket ejt a lelkén. Képtelen lett volna elviselni.
- Ennyire nem vagyok érdekes –csóválta meg bizonytalanul a fejét és végre valahára előbújt a takarófedezék mögül.
Félretolta az ágyneműt és az éjjeliszekrényen hagyott selyem köntöséért nyúlt, hogy belebújjon és Vince mellé telepedjen a karfára. Szeretett a közelében lenni, a vonzáskörzetében mozogni, mintha ő lenne a bolygó, ami körül keringve végre megtalálhatta a helyét a világban. A férfi szinte mindenért kárpótolta őt, amit az utóbbi időszakban elveszített és, bár fogalma sem lehetett róla, ő volt az egyetlen, aki a felszínen tarthatta a lányt.
Szofi a lábait Vince ölében pihentette és az üvegért nyúlt, hogy magának is töltsön egy pohárral. Olaszországban lennének, nemde? Itt egyáltalán nem számít meglepőnek, vagy éppenséggel elfogadhatatlannak, ha valaki korán reggel iszik. Amúgy is, már régen elmúlt tíz óra… hivatalosan már nincs is reggel.
- Miről írtál?
Szabad karját átfonta a férfi nyaka körül és lecsúszott a fotel karjáról, így már Vince ölében foglalt helyet, buksiját pedig a mellkasára hajtotta. Jelen pillanatban ennél tökéletesebb pozíciót el sem tudott volna képzelni.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 29. 14:36 Ugrás a poszthoz

Vince
Szicília

Most így jó, megnyugtató. Bármennyire is igyekszik eltitkolni maga elől, éppenséggel azt csinálja, amiről tudja, hogy hasztalan: menekül a problémák elől. Bár ez a kis kiruccanás tulajdonképpen csak és kizárólag kikapcsolódás, mindketten maguk mögött hagytak valamit, amivel nem akarnak és szinte nem is tudnának foglalkozni.
Vincéhez simult, szőke buksija a férfi mellkasán pihent és az ujjai között tartott borospoharat figyelte, amíg hallgatta őt. Mintha egy teljesen új világba csöppent volna és képtelen volt elhinni, hogy neki jár második esély, tiszta lap. Nem ezt szokta meg és folyton arra várt, mikor üt be megint valami szörnyűség. Túl régóta csúszott egyre csak lefelé a lejtőn, ez a hirtelen jött boldogság és nyugalom pedig ráhozta a frászt. Katasztrófát várt, attól félt, hogy mindez ismét kicsúszik a kezei közül és ő magára marad.
- Majd én inspirállak –jegyezte meg egy halvány mosollyal.
Vince keze a dereka körül biztonságérzetet nyújtott neki. Elhitte, hogy a világ egy sokkal jobb hely lehet és ők ketten egy biztonságos kis szigeten vannak a saját birodalmukban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtatta magát a szőke már az idefelé vezető úton is. Szerette volna pozitívan szemlélni a helyzetet, nem pedig minden sarkon veszélyt sejteni.
Ivott egy kortyot a poharából és szabad keze az őt ölelő karokra csúszott.
Fejét hátravetve kacagott fel, amikor Vince felvázolta neki, miféle beszélgetést hallgatott ki odalent.
- Azt hiszem, ez valahol rám nézve is hízelgő… –sóhajtott fel és bizonytalanul ingatta a fejét. - Csak sérti az egójukat, hogy ők sohasem kaphatnának meg egy ilyen lányt, mint én vagyok.
Előredőlve letette a poharat az asztalra, az üveg mellé, majd egy röpke pillanatig elgondolkozva függesztette a tekintetét Vincére. Valami frappánsat szeretett volna mondani, de elhagyták a szavak. Lassan hajolt közelebb a férfihez, hogy aztán ajkai puhán találják meg az övéit, miközben karjait a nyaka köré fonta és úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó menedékébe. Rövid csók volt, talán túlságosan rövid is, Szofi az ajkiba harapva húzódott valamivel hátrébb.
- Elmegyünk várost nézni?
Karjai továbbra is Vince nyaka körül pihentek, arca mindössze néhány centire volt az övétől.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. április 29. 14:37
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 2. 18:54 Ugrás a poszthoz

Noel
Tópart
Április 26.


A lány a fodrozódó vízfelszínt figyelte, amíg a másik rellonosra várt. Az ajtó alatt becsúsztatott cetli valahol nagyon gyermeteg módja volt a mai kis találka megszervezésének, de a Hajnával történtek után képtelen lett volna egyetlen épkézláb mondatot is kinyögni.
Nem is merült fel benne a lehetőség, hogy ennyire borzalmasan fog alakulni a beszélgetés a nővel, akiről azt gondolta, hogy a legjobb barátnője és a támasza.
A távolban feltűnt Noel alakja, ő pedig felhúzta a térdeit a padra és át is kulcsolta őket.
- Szia -szólalt meg halkan, amikor a férfi már elég közel ért hozzá.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 2. 19:08 Ugrás a poszthoz

Noel

A lány egy röpke pillanatig szinte képtelen volt válaszolni. Szíve szerint valamiféle kitérő választ adott volna, ha nem éppen Noel ül vele szemben és nem ő az egyetlen, akire ebben a pillanatban a szőkeség támaszkodhat és akiben megbízhat.
- Nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettem volna -ingatta a fejét és szőke fürtjei táncot jártak az arca körül, mikor tekintete végül megállapodott a férfin. - Továbbra sem vagyok biztos benne, hogy helyesen döntöttem.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 2. 19:25 Ugrás a poszthoz

Noel

- Persze, hogy számít.
Hosszú napok óta először jelenik meg a lány arcán egy halvány mosoly, ahogyan felrémlik előtte a jelenet. Hogy Noel meg Hunter beszéljenek egymással? Kizárt. Ezek ketten még egy teremben sem tudnának tartózkodni anélkül, hogy valamelyikük egy nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel távozzon a helyszínről.
- Én csak... -a szöszke mélyet sóhajt, mielőtt képes lenne folytatni. - Ma el akartam mondani Hajnának, de végig sem hallgatott. Borzalmas volt látni az ítélkezést az arcán. Mindenki elítél, miközben nem tudják. Azt hiszem, csak te maradtál nekem.
Szofi már nem teszi hozzá, de mindketten pontosan tudják, hogy ez az univerzum egy furcsa játéka. Hát még, ha Hunter tudna róla...

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 2. 19:44 Ugrás a poszthoz

Noel

A szőke felnevet és hátradönti egy kicsit a fejét, hogy aztán levonja a messzemenő következtetést.
- Igazad lehet. -bólogat Szofi szórakozottan, majd a lehető legkomolyabb tekintettel fordul Noel felé.- Azt kellene mondanom "Hé, másfél hónapos ikreim vannak és az apjuk azt hiszi elvetettem őket. Hallani akarod az elejét is?"
Határozottan egyszerűbb dolga lenne a rellonosnak, ha ebből az irányból közelítene a dolgok felé, csakhogy Hunter, aki nevezetesen egy szem kislány és egy szem kisfiú apja nemigen tud még a létezésükről.
- Most komolyan, hogyan lehet ezt kevésbé sokkolóan tálalni?

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 2. 20:01 Ugrás a poszthoz

Noel

A lány figyelmét semmi sem kerülheti el, így tehát az sem, hogy Noel nincsen éppen a legjobb formájában, ennek ellenére még most is az ő problémájával foglalkoznak.
- A legfantasztikusabb érzés a világon -mosolyogva egy tincset tűr a füle mögé és a víz felé vezeti a pillantását. - Borzasztóan hiányoznak, de amíg Hunter nem tudja, addig nem lehetnek velem.
Furcsán venné ki magát, ha a kicsikkel fel s alá sétálgatna a falu utcáin és egyszer csak derült égből Hunter. Nos... nem szívesen nézné meg az arckifejezését.
Felsóhajt és kék íriszei visszavándorolnak a rellonosra.
- Hogy vagy?
Bár a viszonyukat nem nevezhetjük kifejezetten szorosnak, kár lenne tagadni, hogy Szofi legnagyobb támasza ebben a pillanatban Noel, ő pedig ösztönösen aggódik azokért az emberekért, akik egy kicsivel is többet nyújtanak neki, mint az elvárható lenne. De hát ez a normális, nem?

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 2. 20:29 Ugrás a poszthoz

Noel

Jól esik neki a másik érintése, egy rövid időre végre azt érzi, hogy él és nincsen egyedül ebben a hatalmas, zűrzavaros világban. Noel lett a biztos pontja, ő pedig kimondhatatlanul hálás, amiért ott van neki a férfi; a hátország.
- Némileg több időre van szüksége, hogy feldolgozza az információt, de ezért... hm... kedvelem. Azt hiszem, ez a jó szó.
Ennél komolyabb, mélyebb szavakkal nem mer egyelőre dobálózni. Fogalma sincsen, mit is tartogat számukra a jövő, de nyilvánvaló, hogy a gyerekek... Chris és Natasha nem maradhatnak apa nélkül, bármennyire is bonyolult most a helyzetük.
Szofi mérlegeli a helyzetüket, ezúttal ő az, aki óvatosan Noel karjára teszi a kezét.
- Mi történt?
Őszintén érdeklődéssel függeszti kékségeit a rellonosra. Persze hallott a szakításról, de neki mindig úgy tűnt, hogy ők ketten rettentően jól megértik egymást és nem is egy kérészéletű kapcsolatról beszéltek.
Átsuhan Szofi arcán egy mosoly és az ajkába harapva fojtja el a mosolyát.
- Csak, hogy tudd, mostantól öribarik vagyunk. Pizsipartikat tarthatunk és befonhatjuk egymás haját.
 

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 2. 21:15 Ugrás a poszthoz

Noel

A lány már csak nevetni tud kínjában ezen az egész helyzeten. Hunter és Noel soha, semmilyen körülmények között nem tudnának egyezni, Kamilla levitással öribariskodik, Szofi pedig a rellonossal... lehetne ennél is groteszkebb ez a beszélgetés?
A lány valahol teljesen meg tudja érteni Kamillát, ő maga sem tudta volna elviselni hosszú távon, ha a szeretett férfi már lélekben messze jár tőle, ugyanakkor Noel indokai világosak és megfellebbezhetetlenek voltak. A szerelem nem olyasmi, amit irányítani lehetne.
- Sajnálom, tényleg.
Megkérdezhetné, hogyan érzi most magát a másik lány, mit tud róla a szakítás óta, vagy hogy Nadine-nal mennyire komoly a helyzet, de mindez már egy másik nap problémája lesz. Így is éppen elég megterhelő volt ez a beszélgetés mindkettejük számára.
- Akkor legközelebb kilakkozom a körmeidet -döntötte el a szőkeség széles mosollyal, majd lábait kinyújtóztatva ismét, utoljára a vízre pillantott. - Menjünk vissza a kastélyba.
Felemelkedett és a másik rellonost megvárva, együtt indultak el az iskola irányába.


// Lezárva //
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. május 2. 21:16
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 8. 20:07 Ugrás a poszthoz

Hős lovag
Május 6. kora este

A szőkeség már napok óta szenved a gondolattól, mit élhet át a levitás. Talán ott és azonnal el kellett volna mondani neki mindent, csakhogy az érem másik oldalán ott áll a tény; Hunter nem akarta az ikreket. A kör bezárult, Szofinak fogalma sincsen róla, mi lenne a helyes, de biztos benne, hogy már nem halogathatja sokáig a döntést. A kicsik nem élhetnek örökké az anyjánál.
A szíve hangosan, erőszakosan zakatolt a mellkasában, miközben a rét és a férfi alakja felé igyekezett. Fogalma sem volt róla, miért vannak ma itt, de azt tudta, hogy ma eljött az a nap.
A megszólításra a lány mellkasára ránehezedett valami megfoghatatlan, jeges kéz markolta meg a szívét és a torkában gombóc nőtt. Gonosz dolgot tett. Megbocsáthatatlant.
- Én... -kétségbeesetten pillantott valahová Hunter háta mögé, amíg a szavakat kereste. A két lufi közöttük lebegett, ő pedig rájuk sem bírt nézni. - Hunter ez egy nagyon szép gesztus a részedről.
Végül kissé nehézkesen ugyan, de sikerült kiböknie a mondanivalóját. Óvatosan az egyik lufiért nyúlt, de még nem vette el. Hibát hibára halmozott az utóbbi időben, nem folytathatta tovább ezt a kegyetlen játékot.
Miért kínozná mindkettejüket?
- Nekem ez nem megy -bukott ki belőle és hátrált egy lépést.
Jobb kezét a szája elé kapta és kitartóan nyelte a könnyeit.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 8. 20:31 Ugrás a poszthoz

Hős lovag
Május 6. kora este

A férfi minden egyes szavát félreértette, ezzel már azelőtt tisztában volt, hogy megszólalt volna. Védelmező ölelésbe vonta a szőkét, aki mozdulatlanná dermedt az érintése alatt. Nem szabadott volna hagynia, hogy a helyzet idáig fajuljon, de mégis mit tehetett volna?
Esetleg illett volna elmondani az igazat.
Esetleg...
Az ígéret csak még ijesztőbbé és fájdalmasabbá tette az egész helyzetet. Mert mostantól minden valódi és igaz volt. Innentől kezdve nem takarózhatott azzal, hogy Hunter nem akarta a kicsiket, elvégre éppen most mondta ki, hogy sohasem hagyja magára.
Sohasem.
- Fogadjunk? -Bukott ki Szofiból kissé élesen a kérdés, miközben elhúzódott a férfitől, akinek az érintésére most mindennél jobban vágyott, hogy kegyetlenül a szemébe mondhassa az őszinte valót.
Nem volt több mentsvár, több kapaszkodó. Semmi esélye sem volt menekülni... és talán már nem is akart, mert mindazzal, amit a levitás az előbb mondott bebizonyította a szőkeség számára, hogy igenis jó apja lenne a csöppségeknek.
- Nem vetettem el őket. Ezért voltam olyan sokáig távol, Chris és Natasha miatt.
Végig Hunter tekintetét kutatta és védekezően összefonta a karjait a mellkasa előtt. Mégis miért ő védekezik?
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 8. 21:05 Ugrás a poszthoz

Hős lovag
Május 6. kora este

A szőkeség összeszedte minden lelkierejét, mielőtt kimondta azokat a bizonyos végzetes szavakat, így aztán szinte meg sem rezzent a hangsúlyra, amit Hunter megüt. Tökéletes érthető a reakciója és Szofi nem mondhatja, hogy nem érdemli meg. A levitás kérése világos volt, nem akarta a babákat, de azt nem szabhatta meg, az orosz mit tegyen. Elvégre ő az anyjuk! Nyilvánvalóan nem fogja eldobni olyan könnyedé őket magától, ahogyan azt Hunter tette.
- Nem hibáztathatsz! -Vágott közbe ingerülten a lány, amikor egy pillanatnyi szünetet tartott a levitás. - Nem ölhettem meg őket, én vagyok az édesanyjuk -hátrált egy lépést, amikor a rózsaszín lufi megindult felé. - Pontosan tudtam, hogy így fogsz reagálni, ezért nem mondtam el! Veled egyszerűen nem lehet beszélni, akkor sem lehetett!
A másik szavába vágva beszélt és tökéletesen hidegen hagyta, hogy a férfihoz eljutnak-e a szavai. Ki akarta mondani. Ki kellett mondania, mert ezek voltak a hideg tények. Hunter hajthatatlannak bizonyult, amikor kiderült, hogy Szofi terhes, akkor most miért is lett volna másként?
A szőkeségnek összecsattant a fogsora az utolsó szavakra, és amíg a levitás hátat fordított neki vett egy mély levegőt. Ebben a formában lehetetlen volt kezelni a helyzetet, valamelyiküknek le kellett higgadnia és jelenleg ő tűnt kiegyensúlyozottabbnak.
Hunter után mozdult és keze a felkarjára kulcsolódott, hogy megállásra próbálja bírni.
- Most nem hagyhatsz itt így -szisszent összeszorított fogai között. -  Gyűlölhetsz, elmenekülhetsz, de ők akkor is élnek és ezen a tényen nem változtathatsz.
Lett volna még mondanivalója, de mivel élt a gyanúval, hogy Hunter megpattan, amint lehetőséget lát rá, inkább visszafogta magát.  
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 8. 21:38 Ugrás a poszthoz

#bestdadever
Május 6. kora este

Szofi is érzékelte, hogy valószínűleg nem a legfelnőttesebb és a leginkább elvárható viselkedést produkálják ők ketten a rét közepén állva, miközben olyan decibelt igyekeznek elérni, amivel túllicitálhatják a másikat. El kellene menniük egy tanácsadásra. Határozottan.
- Ennek roppant egyszerű oka van, édesem. Nem akartad őket. -Mutatott rá a lány a nyilvánvaló tényre.
Mégis miért kellett volna azonnal Hunterhöz rohannia és megosztani vele a nagy hírt, amikor éppen ő volt az, aki elküldte Londonba, hogy szabaduljon meg a csöppségektől?
Szofi szándékosan használt múltidőt, miközben megállt a szőke mellett és továbbra sem szándékozott elengedni a karját, mintha az élete függött volna a férfitől. Valljuk be, valahol ez igaz is volt. Az ikrek kettejükhöz tartoztak, szükségük volt az édesapjukra, ahogyan Szofinak is. De ezt soha, semmi pénzért nem vallotta volna be.
Figyelte Huntert és szépen, lassan egyenletessé vált a légzése, amikor ő is visszafogta magát. A rellonos szinte észre sem vette, milyen hihetetlenül gyorsan alkalmazkodni kezdett a férfi érzelmi instabilitásához.
A lány elfojtott egy mosolyt, mert nem akarta felhívni rá a figyelmet, hogy technikailag már majdnem két hónapja apa lett. Ebben a pillanatban hálás volt, hogy a levitás nem próbálja meg leszerelni a csinos buksiját a nyakáról, nem hogy még majd nekiáll akadékoskodni.
- Ha gondolod -Szofi egy röpke pillanatra elakadt, keze lecsusszant a fiú karjáról és hátrébb lépett, hogy teret adjon neki.-, szívesen elhozom őket.
Hogy mikor és hogyan találkoznak, az már egy másik nap problémája volt. A lány egyelőre örült, hogy mindenki élve megúszta a mai akciót.


//Lezárva//
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. június 8. 21:42
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 9. 13:35 Ugrás a poszthoz

Hős lovagom

Ezerszer átrágták már ezt a témát –reggel, pelenkázás közben; délután, amikor a lány végre valahára elaltatta a kicsiket és éppen teljes lelki nyugalommal döntötte magába az életet jelentő koffeint; és este, amikor Natasha éppen baromi nyűgösen könyörgött az anyjáért, miközben Szofi könyékig a picike fürdőkádban bíbelődött Chrisszel. Mintha az ikrek mellé nyert volna magának még egy gyermeket, aki hasonlóan hisztis, de lényegesen többet eszik.
A szőkeség megállt és egy mély sóhajjal vette tudomásul, hogy már megint témánál vannak. Megigazította a karján Christ ahogy visszafordult és egy igazán lesújtó pillantással jutalmazta gyermekei apját.
- De igen, bemegyünk –közölte a kegyetlen tényeket rezignáltan. - Ezerszer átbeszéltük már, szedd össze magad és légy férfi, Bailey!
Mintha legalábbis az ő fülét igyekeztek volna kifúratni. Őszintén, a szőkeségnek a leghalványabb emlékképe sem volt erről a minden bizonnyal életveszélyes és kártékony műveletről, amitől a –már nem annyira– friss apuka rettegett.
Hunter egyik pillanatról a másikra vált mintaapával, aki úgy védelmezte az egyetlen picike lányát, mintha legalábbis az orosz maga lenne az Ördög, aki megkísérti egy csinos aranyfülbevalóval. A rellonosnak el kellett ismernie, hogy valahol a lelke mélyén rettentően imponálónak találta a helyzetet, elvégre álmában sem gondolta volna, hogy a kezdeti nehézségek –nevezzük csak így– ellenére a levitásból mintaapuka lesz.
A kérdésekre csak egy szemforgatással reagált és fél kézzel elkapta Chris cumiját, ami majdnem a betonon kötött ki, míg ők olyan életbevágó témáról fecsegtek, mint a fülbevaló.
- Nincsen szükségem a beleegyezésedre és nem fogják mellé szúrni. Értenek hozzá –közelebb lépett élete két kincséhez és miután Chris nyűgös követelésének engedve átadta a cumit belekarolt a levitásba. - Nem fog neki fájni, megígérem! És, ha ügyesek lesztek, utána elviszlek ebédelni, rendben?
Ez utóbbi kijelentésével hihetetlen Hunter-ismeretről tett tanúbizonyságot. Ismerte már a férfit és sejtette, hogy ha egy cseppet sikerül más irányba kormányoznia a gondolatait, akkor nem eresztenek itt gyökeret az üzlet előtt, miközben arról folytatnak mélyreható eszmecserét, hogy vajon követelt-e már életeket egy egyszerű fülbevaló belövés.
- Kiválaszthatod te, ha szeretnéd –fűzte még hozzá nagykegyesen és az ajtóért nyúlt, hogy kinyithassa és ne kínáljon további menekülési alternatívákat a férfinek.
Mikor lett ő, Szofi, három gyermek édesanyja? Kettővel is bőven elég volt és bár tagadhatatlan, hogy a legnagyobb előnyei közé tartozott azon tehetsége, hogy férfiasan segített nekik berendezkedni a lakásban, néha úgy érezte, sokkal több energiáját felemészti, mint az ikrek.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. július 9. 13:38
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 10. 15:43 Ugrás a poszthoz

Hős lovagom

A szőke lányt pillanatok választják el az idegösszeroppanástól, amikor Hunter ismét kötekedni kezd, de mivel ő erős, független és minden tekintetben egyedülálló nő kihúzza magát és egyszerűen csak a legcsúnyább pillantásával méregeti gyermekei apját.
- Mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna, ha Ezrát hozom magammal -jegyzi meg mintegy mellékesen, egyfajta kegyelemdöfésként, miközben a levitás mellé lép, hogy feltűnésmentesen maga után rángassa az üzletbe.- Megjegyzem, ő a keresztapja és beleegyezett -szúrta még oda mellékesen, hátha az előző mondata nem bizonyult kellőképpen hatásosnak.
Tekintete Hunterébe kapaszkodik, ahogy ő arra kényszeríti, hogy a szemébe nézzen. Soha, semmilyen körülmények között sem tenne olyasmit az orosz, aminek komoly következménye lehet Natira nézve. A két csöppség élete örök szerelme, hogyan is tudna ártani nekik?
Megborzong a férfi érintése nyomán, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Halvány mosolyt varázsol az ajkaira és elszakad tőle,
- Megígérem, hogy rendben lesz -fogadkozik a szőkeség, ahogy átlépik az üzlet küszöbét.
Szofi bízott benne, hogy Hunternek nem szúr szemet, mennyire gyorsan megtalálja a tökéletes fülbevalót -ennek tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű oka van. Előző nap, amíg az apjukra hagyta a gyerekeket, ő eljött Ezrával, mert ő szerette volna megajándékozni az apróságot, mint keresztapja. Az orosz ezalatt az idő alatt remegő gyomorral vette sorra mi minden történhet otthon a távollétében...
- Nem is neked kell tetszenie -hessenti el Szof a megjegyzést.
Gyereket cserélnek és a kislány fülébe szinte pillanatok alatt bekerül az ékszer. Észre sem veszi, csak néz az anyjára azokkal a hatalmas, kék szemeivel és apró ujjacskáit Szofi tincsei közé vezeti.
A nő hátrapillant Hunterre és némán formálja a szavakat -Én megmondtam.
A kegyelemdöfés persze csak ezután következik, elvégre Szofi kis híján idegösszeomlott néhány perccel ezelőtt odakint.
- Akkor most jöhet Chris -fordul a férfi felé és a legtökéletesebb pókerarccal várja a hatást.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:23 Ugrás a poszthoz

A Keresztapa

A szőke lány lábait maga mellé húzva figyeli, ahogyan Noel szakavatott mozdulatokkal tartja a kezében a kis Christ. Valószínűleg Hunternek is így kellene bánnia vele, de mint tudjuk nála jóval tovább tart az érési folyamat.
Szofi minden erejét összeszedve hagyta egyedül apát és lányát, egyedül abban bízik,hogy Ezra némileg megbízhatóbb, mint a fiatalabb Bailey -nem, nem az. Állítólag sétálnak egyet ebben a remek időben, gyakorlatilag a nő szinte teljesen biztos benne, hogy ismét valami ostobaságra készülnek. Ezra az idősebb és tapasztaltabb, de amikor kettesben hagyja őket azonos agyi-szinten szoktak mozogni. Ez pedig Szofit lassan, de biztosan az őrületbe kergeti.
- Mert nem te kelsz fel hozzájuk esténként -vonja meg a vállait az ex-rellonos. - Igen, eléggé nyűgösek is vagyunk miatta -beszéd közben szakavatott mozdulatokkal törli meg a kicsi pofiját. - Nati sokkal jobban kezeli a helyzetet.
Tekintete Noelre siklik és egy röpke pillanatig áthatóan méregeti.
- Hallottam valamit. Rólad.
Nem mondja ki pontosan, de teljesen biztos benne, hogy a férfi érti a célzást.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:38 Ugrás a poszthoz

A Keresztapa

Szofinak valószínűleg nem a gyerekekkel van a legtöbb problémája, sokkal inkább az édesapjukkal. Hunter ugyanis roppant módon nehezen viseli az éjszakázást, a tanulást és a tényt, hogy az ő aprócska kislánya egyszer majd pasizni fog.
- Ismered már ezt az iskolát nem? Folyton pletykálnak.
Tulajdonképpen az egész falu olyan, mint egy hatalmas piac. Mindenkinek van egy fontos híre, amit egyszerűen képtelen magában tartani. Hogy mennyi az igaz abból, amit a lány hallott ő maga sem tudja, de jobbnak látta megkérdezni a gyermeke keresztapját -elvégre vannak olyan viszonyban, nem?-, mint találgatásokba bocsátkozni.
- Nem egészen az a lényeg, hogy kivel jársz -ingatja a fejét kissé bizonytalanul Szofi, miközben odanyúl a kisfiúhoz, mielőtt az megint megszabadul a cumijától. - Sokkal inkább az, hogy kivel nem.
A történet nagyjából bejárta már a környéket és a nőnek volt szerencséje talán három-négy verziót is megismerni. Mindenesetre bármelyik lenne is az igaz, képtelen elítélni Noelt a történtek miatt.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:40 Ugrás a poszthoz

A Keresztapa

Szofi arcán is elterül egy mosoly, ahogy a kisfiú felnevet keresztapukája kezében és ezúttal nincsen ideje a cumi után kapni, így az Noel ölében landol. A szőkeség nem akarja most megszakítani Noel gondolatmenetét mindenféle ostoba kérdéssel, elvégre tudja, hogy éppen annyit fog elmondani neki, amit tudnia kell. Kettejük kapcsolata viszonylag lassan, de biztosan alakult ki. Ha az orosznak valakire rá kellett volna bíznia az életét, az Noel lett volna.
- Szóval vissza a rajtvonalhoz? -Vonja fel szemöldökét egy aprócska, féloldalas mosollyal. - Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom nem lep meg a dolog. Nadine rendes lány, sőt ennél nyilván jóval több. De Annie a te másik feled.
Miközben beszél végig a rellonos tekintetét kutatja. Talán túl nagy szavakkal dobálózik, talán olyasmibe üti az orrát, ami nem az ő dolga, de Noel a családja része. Már abban a pillanatban azzá vált, amikor ő volt az egyetlen, aki támogatta és ezt csak megerősítették a keresztszülőséggel.
A görbület hirtelen kiszélesedik, ahogy előrébb hajol és megtörli a kis Bailey száját.
- Mostmár ideje lenne eldöntened, ki lesz a keresztanyja.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:41 Ugrás a poszthoz

A Keresztapa

Szofi sohasem volt az a típus, aki másokat elítélt volna mindazért, amit tettek. Vegyük csak például az apját; körözött bűnöző, ő mégis mindent megtett, hogy biztonságba tudja. Hazudott, mint a vízfolyás és teljesen figyelmen kívül hagyta az édesanyja kifejezett kérését -"Nem akarom megtudni, hogy találkozol az apáddal, Elena!" Csak akkor szólította így, amikor igazán dühös volt.
Na meg aztán, itt vannak az ikrek. Nem így tervezte, nem így akarta, de ennél boldogabb talán már sohasem lehet.
- Miért tolnád el?
Olyan őszinte döbbenettel teszi fel a kérdést, mint mikor egy kisgyermek a cukorkaboltban nem érti, az édesanyja miért nem veszi meg neki azt a hatalmas, színes nyalókát, amit ő annnnnyira szeretne.
Szofinak nyilvánvalóan sokkal nagyobb bizalma van a vele szemben helyet foglaló férfiben, mint neki saját magában.
Noel mellé hasal, ahogy végigdőlnek a csepp férfiemberrel a fűben és nevetve rázza meg a fejét.
- Hé, ezt kikérem magamnak! Mi lenne az urasággal az édesanyja nélkül?
Óvatos mozdulattal simítja meg Chris aranyszőke üstökét, mintha legalábbis porcelánból lenne. Kétségtelen, a világ két leggyönyörűbb apróságát sikerült összehozniuk a levitással.
A nő Noel felé pillant, épp csak annyira, hogy az láthassa elcsigázott tekintetét.
- Hunter talán nehezebb ügy, mint az ikrek, de rettentően igyekszik
-ez tény, például tegnap már sikerült összeraknia elsőre a cumisüveget. - Folyton aggódom érte. Hogy túlhajszolja magát miattunk.
Az ex-rellonos fáradtan sóhajt fel és ebben valószínűleg benne van minden, amit az utóbbi időszakban nem sikerült kimondania.


Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. július 31. 22:42 Ugrás a poszthoz

A Keresztapa

Nadine kétség kívül egy igazi kincs lehet. Bár Szofi nem ismeri túlságosan jól, mindössze arra alapozhat, amit a faluban, a kastélyban és Noeltől hallott, de ez épp elég ahhoz, hogy megértse a férfi érzéseit. A nő egy igencsak fontos állomás volt az életében, talán mindent megtestesített, amit férfi csak elvárhat –de mi van, ha nem ő az igazi?
Együtt lehetünk valakivel csak azért, mert jó ember?
A válasz határozottan nem.
- Noel, te jó ember vagy –Szofi hangsúlyából ki kellett érződnie, hogy a kijelentés megfellebezhetetlen. - Talán hibáztál, de mégis ki nem hibázik? Az esküvőm napján lefeküdtem Hunterrel, ami talán az elképzelhető legundorítóbb tett volt, még ha okkal is tettem, de nem bántam meg. Ahogyan őket sem.
Volt abban valami igazán varázsos, ahogyan ők hárman most ott feküdtek a fűben. Egyik pillanatról a másikra lettek felnőttek –de képesek voltak rá. A szőkeségből anya lett és a legnagyobb támasza, valamint legjobb barátja az a férfi, akiről nyilvánvalóan sohasem feltételezte volna. A problémáik hirtelen nagyobbak és ijesztőbbek lettek, ők pedig ott álltak ennek a vad káosznak a közepén és csak kapaszkodtak egymásba. Mert ez volt a legfontosabb; hogy fogják egymás kezét.
A lány felsóhajt és bizonytalanul ingatja a fejét. Talán Hunter nem roppan össze, de ő mindenféleképpen komolyabb mentális problémákkal fog küzdeni, mire felnevelni mindhárom gyermekét. Az a baj a levitással, hogy néha nyűgösebbé tud válni, mint a tulajdon gyermekei –például, ha éhes.
- Nem is tudom –jól esett neki Noel érintése, mintha hirtelen energiával töltötte volna fel. - Az egész úgy indult, hogy a gyerekeknek szüksége van egy apára és egy anyára. Egy igazi családra, de… talán én többet érzek iránta. Annak viszont csak ő a megmondhatója, hogy mit érez irántam.
Szofi ebben a kérdésben bizonytalan volt. Nem is kicsit és általában saját maga előtt is tagadta mindazt, amit most Noelnek bevallott.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 5. 20:40 Ugrás a poszthoz

Annelie

Korábban érkezett, mint amit Noellel megbeszéltek és mivel nem akaródzott neki beülni teljesen egyedül sehová sem, inkább oda-vissza csatangolással töltötte az idejét az utcán. A legutóbbi kis találkozásuk felért egy pszichotréninggel, mert bár a szőkeség már megszokta, hogy a rellonos általában lényegesen többet mesél neki az érzéseiről, mint másnak, de Szofi eddig még sohasem beszélt ilyen nyíltan a Hunterhöz fűződő érzelmeiről.
Ha őszinték akarunk lenni, a férfi egy igazi főnyeremény volt számára -már Noel, Baileyről egyelőre még nem mert levonni ilyen messzemenő következtetést. Egy olyan biztos pontot jelentett a nő számára, ami egész életében nem adatott meg neki. Végre valaki nem érdekből szerette, töltötte vele az idejét és Szofi ezért mérhetetlenül hálás volt.
A tekintetét mindössze egyetlen pillanatra emelte a körülötte sétálókra, de szinte azonnal kiszúrta a nőt, akiről valószínűleg most sokkal többet tudott, mint amennyit illett volna. Így például átfutott az agyán a gondolat -az a fene nagy rosszindulat-, hogy Annelie nem egyedül volt a faluban, elvégre mit keresne itt teljesen egyedül? Mindannak fényében, amit Noel mondott Szofiban felütötte fejét az aggodalom.
Chris egyetlen keresztapukája ugyanis komolyan bizonytalan volt mindazok után, ami akkor este történt. Életében először úgy érezte, hogy Annie bárki másé is lehetne, nem csak az övé. A szőkeség akkor azt mondta, hogy ez teljesen normális -mármint, amit érez-, mindennek ellenére most némi alapját látta a dolgoknak. Na, nem fogja azonnal ezzel üdvözölni a férfit, hiszen minden esély megvan rá, hogy ő téved -de mi van, ha mégsem?
A nő egyetlen pillanat alatt gondolta át, mit is kellene tennie és fordult ki a másik nő elé. Centiken múlott, hogy nem csapódtak egymásba.
- Ne haragudj! -szabadkozott szinte azonnal, majd igyekezett elővenni a legszebb mosolyát és némi meglepettséget mímelni, mintha azon meditálna, honnan is ismeri őt. - Annelie, ugye?
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 10. 19:01 Ugrás a poszthoz

A Keresztapa

A lány nem reagál azonnal Noel szavaira, csak figyeli, ahogyan Chris boldogan felkacag a karjaiban. Hogy ő akart-e ezt valaha? Nem tudna válaszolni a kérdésre. Soha, még csak véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy anya lesz -nem, hogy ennyire korán-, ahogyan az sem, hogy esetleg Hunter meg ő ennyit jelenthetnek egy napon egymásnak.
Mégis, most itt vannak és ez Szofi döntése volt tulajdonképpen. Éppen ez az oka, hogy ilyen végtelenül bizonytalan.
- Rám fért már egy kis igazi boldogság -sóhajt fel, de azért igyekszik görbületet mímelni az arcára.
Biztos benne, hogy a férfi tudja miről beszél. Ő volt az egyetlen, aki pontos képet kaphatott róla min kellett keresztülmennie a szőkeségnek teljesen egyedül.
Ezen gondolat nyomában szorosan ott zúgott már a következő is és az orosz ki is mondta, ami megfogalmazódott benne.
- Te is megérdemelnéd.
Noel tekintetét kereste, hogy belekapaszkodhasson és megerősíthesse a szavait. Az élmezőnyben van a lány számára igazán fontos személyek listáján és Szofi szeretné tudni, hogy a rellonos biztonságban van, hogy révbe ér. Néha annyival könnyebb lenne, ha az ember tudná, hogy a végén valóban várja a happy end. Könnyedebben kelne fel reggelente és nézne szembe a kihívásokkal, elvégre talán rengeteg nehézséget és fájdalmat kell kiállnia, de végül mindenért kárpótolva lesz, nem igaz?
Felnevet, amikor Noel kijelenti, hogy Hunter nem csak szívjóságból van vele.
- Nagyon remélem, hogy igazad van, mert ha most felébresztetted bennem a reményt a semmiért, akkor meg fogom bosszulni valahogy -löki meg a férfi vállát óvatosan, majd ő is Chris felé fordítja a figyelmét.
A kisfiú, mint egy végszóra ráhapcizik anyukája szavaira, mintha csak meg akarná erősíteni azt... bár komoly szerepe lehet benne a ténynek, hogy Noel az orrát piszkálja.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 10. 19:14 Ugrás a poszthoz

Annelie

Nyilvánvalóan nem volt a legjobb ötlet majdnem ledönteni a másik nőt a lábáról, de Szofit hajtotta a kíváncsiság. Nem csak arról volt szó, hogy aggódott a Noellel való kapcsolata, illetve a férfi szíve miatt. A szőkeséget igazán érdekelte Annie. Tudni szerette volna, mivel vette le a lábáról Chris kereszapukáját.
Többféle válaszlehetőség is átfutott az agyán a kérdésre, de úgy döntött, marad a legegyszerűbbnél. És természetesen a legvalóságosabbnál. Ki tudja, mikor bukna le egy nevetséges kis hazugsággal.
- Csak sokat hallottam már rólad -felelt gyorsan, majd amikor ráébredt, hogy ez hülyén hangzott tovább fűzte. - Noeltől.
Egy pillanatnyi mosolyt engedélyezett magának a másik nő felé. Alapvetően nem volt az a csevegős típus, sőt valójában az utóbbi időben eléggé bezárkózott, de hát a cél szentesíti az eszközt. Kezet nyújtott Annelie-nek.
- Szofi Chenkova, Noel a kisfiam keresztapukája.
Ezt a tényt persze már máshonnan hallhatta a másik nő, de azért fontosnak érezte, hogy hozzátegye. Végigfutott a tekintete a tömegen, hátha feltűnik az emlegetett is, de úgy tetszett, ma nem sieti el az érkezést.  
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 28. 11:25 Ugrás a poszthoz

Annie

Vélhetőleg nagyon rossz ötlet volt a rellonos lányt csak így megállítani az utca közepén, ezt Szofi nagyjából a második másodpercben már realizálta. Ha már így alakult a dolog, akkor viszont igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Noel kíváncsivá tette a legutóbbi beszélgetésükkor és a szőkeség szerette volna megérteni, mi olyan különleges ebben a nőben, hogy a férfi mindent képes feladni érte.
Érzékelte a pillanatnyi változást Annelie arcán, valahol az aggodalom és távolságtartás között van, ezért igyekezett megválaszolni, honnan is ismeri Noelt -semmi szüksége rá, hogy újabb pletyka kapjon szárnyra. Abból már akad elég és nagy részük sajnálatos módon igaz is.
- Nem mesélte? -Vonta fel az orosz a szemöldökét egy pillanatra.
Persze nem lepte meg, hogy nem Chrisről társalogtak, de a férfi kifejezetten sokat volt együtt a csöppséggel. Szofi valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nyugodtabb volt, ha ő vigyázott a kisfiúra, mert szinte biztos volt benne, hogy nem fogja elhagyni sehol és nem ülteti fel egy óriáskerékre, mint Bailey a legutóbb Natashát. Hunternek megvolt az a jó szokása, hogy egyelőre még semmiféle félelemérzettel nem rendelkezett, ez pedig Szofira néha komolyan ráhozta a frászt.
- Köszönöm -mosolyodott el egy pillanatra. - Nem akarlak feltartani, ha nagyon sietsz, csak olyan sokat hallottam már rólad Noeltől és kíváncsivá tett.
Egy röpke pillantást vetett Annie háta mögé, hogy megbizonyosodjon róla, a férfi még a közelben sincsen -ma valamiért nem kapkodta el, a sors keze...
- Egyébként éppen rá várok, úgy... húsz perce -lesett le a karórájára. - Nincsen kedved meginni egy kávét, vagy bármi mást?
Normál körülmények között a szőke nem ilyen nyitott, de ha végre minden jól megy és csak egyszer a helyükre kerülnek a dolgok, akkor ez a nő itt vele szemben igen komoly szerepet fog játszani olyasvalaki életében, akiért Szofi képes lenne bármit feladni.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. augusztus 31. 15:58 Ugrás a poszthoz

Hős lovagom
Egy étteremben

A lány aprókat mozdított keresztbe vetett lábán, miközben az étteremben ülő embereket méregette. Mióta az édesanyja elment a kicsikkel Hunter feltűnően szótlanná vált. A nagymama szeretett volna egy kis időt hármasban tölteni az unokáival, a nő pedig csak néhány röpke óra erejéig szívesen kilépett volna az anyaszerepből.
Szofit aggasztotta, hogy a férfi ennyire nincsen jelen, sokkal jobban, mint általában. Tudni szerette volna, pontosan mi jár a levitás fejében, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Valószínűleg sohasem látta még Huntert ennyire mélyen elgondolkodva, egyértelmű volt tehát, hogy komolyan bántja valami. Az orosz végigpörgette a fejében az elmúlt néhány nap eseményeit, hátha rábukkan valamire. Bármire, ami segíthet.
A férfi háta mögött elsuhanó pincérre pillantott és anélkül tett fel a kérdést, hogy kereste volna a szemkontaktust.
- Történt valami?
Nem tudta biztosan, hogy ez kizökkenti-e majd gyermekei apját a jelenlegi állapotából, de egy próbát mindenképpen megért.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes hozzászólása (502 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 » Fel