Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ellenőrzöm a kávém, ahogy megjelenek a minisztérium előtt, aztán, ahogy meggyőződöm, hogy a bűbájjal ellátott papírpohárból egy csepp sem hiányzik, be is sétálok az épület ajtaján - hogy aztán Balázs irodája felé vegyem az irányt. Igazából még mindig ésszerűbbnek tartottam volna, ha a faluban maradunk, mert ott közelebb is van, meg otthoniasabb is, de igazából a férfi a főnök kettőnk közül, szóval ő rendelkezik a helyszín felett. Ami a fővárosbeli irodája, mint kiderült.
- Azt hiszem nem késtem - a magyar nyelvvel vannak problémák, főleg az akcentus meg a ragok terén, de ha megerőltetem magam, akkor egész szépen helyezem egymás után a szavakat. Tényleg. Azért remélem, Balázs nem várja el tőlem, hogy végig az anyanyelvét használjam, mert akkor a) vagy nem fogunk sokat beszélgetni, vagy b) nehézkesen fogunk beszélgetni. Azért én próbálkozom. Az akcentusomról meg nem tehetek.
- Mi lesz ma? - becsukom magam mögött az ajtót, aztán hol az egyik, hol a másik asztalra nézek a három közül, és őszintén nem tudom, melyik a félelmetesebb. A halomnyi papír, vagy a halomnyi akta. Lehet takarítanom kell. Akkor lefekszek és sírok. Nem akarok takarítani. Nem erről volt szó, álo.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Árpi a legokosabb ember az ismerőseim közül, még magam is beleértve. Ezen igazából nem sok szégyellni való van, tekintve, hogy Árpinál okosabb embert nehéz lenne a bolygón, ha Stephen Hawking-ot nem vesszük figyelembe. Bár én azért szívesen megnézném őket egymás mellett. A válaszára felvonom szemöldökeim, de nem igazán kötök bele. Minden bizonnyal nehéz munka lehet mozgásban tartani annyi haszonképes neuront. A kérdésre megvonogatom vállaim, lepakolom magam mellé, felhúzom a pulóverem ujját a könyökömig.
- Hát velem sem sok. Nemsokára lesz meccsem, arra készülök - jó, hát igazából ez nem annyira nagy újdonság, de több mint a semmi. Én meg amúgy szeretem a meccseim, meg az azokra való hajtást. Egy ideig kopogok ujjaimmal az asztalon, gondolkodom, halogassam-e még a témát, vagy inkább térjek rá egyből. Végül inkább belecsapok a közelébe, gondolván, Árpinak van magától is annyi esze, hogy előbb-utóbb rájöjjön, akarok tőle valamit. A legtöbb emberrel azért állok szóba, mert akarok tőle valamit.
- Figyelj csak, van ez a feladat diplomáciából - és itt komolyan, a legszebb nézésemmel nézek rá. A lehető legszebbel. És legjobbal. Amit csak el lehet képzelni, hogy kitelik tőlem. - Arra gondoltam, hogy esetleg segíthetnél... ha megkérlek - annyira megerőltetem magam, hogy ezt így magyarul teszem hozzá. Én mondom, hogy megteszek mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A szövetkabátom zsebébe mélyesztem kezeim, ahogy bakancsom ütemes koppanását hallgatom a kikövezett úton. Már épp nagyon belemerülök a gondolataimba, tényleg, csak teszem egyik lábam a másik után automatikusan, mert már bele van égve a tudatalattimba az útvonal. Aztán bekúszik a látóterembe az a vörös lobonc - jó, a lobonc az túlzás, de attól még az -, én meg elvigyorodom, és igyekszem halkítani a trappolásomon. Nem mondanám, hogy fordul velem a világ mikor felismerem a mozgását, de azért felismerem, és ez tőlem már egész nagy teljesítmény. Tényleg.
A háta mögé érek, fogalmam sincs, hogy nem-e vesz észre, vagy csak egyszerűen nem vesz figyelembe, de mikor még mindig ül és vár a csodára talán?, én berogyasztom a térdem, lesüppedek a szintjére, és hagyom, hogy megcsapja a parfümöm illata - meg az, hogy mennyire pofátlanul belemászok a személyes terébe.
- Nem tudom, tájékoztattak-e, de itt nem fognak várni a rajongóid, se semmi - és még el is vigyorodom.
És épp nagyon nagy önuralomról teszek bizonyosságot. Mert ahogy eszembe jut Colton, ahogy csak ül, és a legválasztékosabb jelzőkkel illeti a húgát, meg az egész univerzumot, kedvem lenne kiröhögni az egész helyzetet. Komolyan. Most nem azért, de nincs sok kedvem új iskolát keresni, mert ez leégett. Vagy felrobbant. Vagy leomlott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Kissé fintorgok, mikor az arcomba vágja a kontyát - szó szerint -, de egész jól kárpótol a nyakam köré fonódó vékony kar. Elmosolyodom, balom én is kihúzom a kabátzsebemből, s átfogva vele Redhead derekát szorítom meg egy kicsit, éppen csak, hogy érezze.
- Nos, ez úgy érzem túl bensőséges információ, amit nem adhatok ki - féloldalas mosollyal arcomon vonogatom meg szemöldökeim, aztán vissza is bújtatom a kacsóm a zsebembe. - Te mit keresel erre? Komolyan - lepillantok rá, ahogy elindulok be a kapun, remélve, hogy követ. Amúgy fogalmam sincs, hol van pontosan az eridon, sosem érdekelt, de majd megteszem, amit tudok. Vagy leviszem a rellonba, a tesója orra elé, és majd nézem, hogy mi történik. Szerintem jobb lenne bármelyik akciófilmnél, ezt most tényleg át kell gondolnom.
- Cole tud rólad? - na igen, még mielőtt beállítanék a meglepetésemmel, azért jó lenne tisztázni, hogy a meglepetés tényleg meglepetés-e. Másképp nem lenne mókás, hát nem lenne harc, se semmi. Pedig imádnám.
- Mi történt Roxfortban, mióta nem vagyok ott? - kinyitom az ajtót, tartom neki, amíg bemegy, aztán követem. Legszívesebben kibontanám a haját, mert idegesít - mindig idegesített - a konty a feje tetején, viszont így most fogalmam sincs, mit reagálna rá. Lehet megölne. Kinézem belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kell egy kis csend, egy kis egyedüllét, egy kis hideg, hogy kiszellőztessem az agyam. Megpróbáltam otthon. Bezártam a szobám ajtaját, kinyitottam a terasz ajtaját, és bedugtam a fülem, viszont nem volt elég. Ezért most itt vagyok. Összedörzsölöm kezeim, aztán lehúzom füleimre a sapkát, a fogaim között kiszökő pára fehéren száll fel, majd ki a falécek rései között. Lehunyom szemeim, aztán ültömben kiegyenesedve tekerem le a termosz tetejét, hogy igyak egy kis kávét - nagyjából pont akkor, mikor a szőke feje felbukkan. Felvonom szemöldököm, aztán biccentek, most nincs hangulatom gorombáskodni. Bár kétlem, hogy bárkinek is is lenne hangulata gorombáskodni, miután átrendezik az arcát. Soha nem értettem az olyanokat, akik nyers erővel próbálják megnyerni a meccset - nem megy. Az MMA nem arról szól, hogy elkapod, és addig ütöd, amíg van benne szufla. Szerintem legalábbis. Sajnos a legutóbbi ellenfelem nem osztotta a nézetem.
Aztán lassan eljut az agyamig a lány mondata, és felvonva szemöldököm nézek rá.
- Te nézel meccs? - borzalmas kiejtéssel szólalok meg, mert azért mégsem számítottam arra, hogy magyarul kell majd beszélnem. Fejem a mögöttem levő lécnek döntöm, megdörzsölöm arcom, mire az izmaim szinte egyszerre rándulnak össze. A szüleim jó munkát végeztek. Elfedték a feldagadt szemeim, a felszakadt szájam, meg a kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) zúzódásokat, de csak külsőleg. A varázslatok ellenére azok még ott vannak, és fájnak, amiről én rendszeresen megfeledkezem.
- Hát.. Még egyben vagy.. ok - szórakozottan, féloldalasan elmosolyodva nyújtom ki az egyik kezem, hogy aztán gyorsan vissza is húzzam. Ó, miért szeretek fájdalmat okozni magamnak, mond miért...?
A kérdésére megrázom fejem, aztán, gondolván, hogy ő is inkább lefoglalja magát a saját dolgaival vissza is görnyedek a könyvem elé, aminek legalább egy kicsi részét a fejembe kéne véssem a következő edzésig. Nem elég a testi felkészültség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Beharapva szám ejtek meg egy bocsánatkérő arckifejezést, ahogy bólintok. Oké, kopogás, megjegyeztem. Mondjuk nem tudom, mi mindenen kaphatnám rajta Balázst, de igazából nem is az a dolgom, hogy ezen gondolkodjak.
- Ne haragudj - hát én már nagyon jófiú vagyok, nem is értem, mi történik velem. Lehuppanok a számomra kijelölt helyre, aztán lerakva a kávém hallgatom végig amit mond, mint valami jó kisiskolás, aki csak úgy csüng az előkészítős tanárnéni/bácsi szavain. Hát lehetne rám panaszkodni? Ugye, hogy nem.
Bólintok, ahogy befejezi, aztán magam elé is húzom az első kezembe akadó aktát, hogy felnyissam. Én amúgy nem vagyok egy ilyen szófosásos ember, ehhez meg amúgy sincs nagyon mit hozzáfűznöm. Ő a rangidősebb, ő van régebb óta itt, meg stuff, szóval biztos tudja, mit miért csináltat.
- Lesznek ilyen drámai esetek? - lapozgatva pillantok fel, automatikusan váltva az anyanyelvemre - megesik -, csak, hogy ne legyen ilyen néma csend és hullaszag.
Amúgy nem várok el ilyen drámai mugli filmes fordulatokat, hogy rátalálok egy lezáratlan sorozatgyilkos ügyére, vagy, hogy kiderül, a családom valójában nem is a családom, meg nem is azok, akiknek mondják magukat. Az túl izgalmas lenne. És, mint ahogy Balázs is mondta - olyan nehéz kimondani a nevét, hát beletörik a nyelvem -, az irodai munka nem izgalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt nem mondom, hogy agyontörtem magam annak érdekében, hogy ne pontos legyek - vagy esetleg még hamarabb is érkezzek -, de azt sem, hogy ez volt a célom. Viszont tudjuk, hogy megy ez. Több időt töltesz a nővéreddel, aztán fenntart a kutya, aztán nem találod meg az inget amit kinéztél magadnak az estére. Pedig nálam rend van. Magamhoz híven nem csináltam ereszd-el-a-hajam felhajtást a dologból, alkalomhoz és témához illően, mégis egyszerűen vagyok felöltözve.
Ahogy megpillantom Rosie-t megejtek egy halovány, bocsánatkérő mosolyfélét, majd kezeim közé véve orcáit nyomok egy puszit a homlokára. Milyen aranyos vagyok. Mindjárt idehányok.
- Ne haragudj, nem így terveztem - karom felé nyújtom, hogy amennyiben szeretne, karoljon csak bele, és amennyiben ez megtörténik, el is indulok a terem bejárata felé.
- Nem hiszem, hogy van rá lehetőségem - megrázom fejem, ó, nem, ő nem csak ilyen könnyen felejthető személy. Pedig sokszor kívánom, hogy bár az lenne. Például amikor Colton csak fekszik az ágyamon, és ömlik belőle a szidás. Komolyan, tiszta nyál lesz tőle az ágyneműm. Belépünk, a zene valósággal megcsap, ahogy a tömeg is, az illatokkal, zajokkal, és minden velejárójával együtt.
- Elég jól áll neked ez a ruha - állapítom meg, hogy megállva szembe fordulok vele, s oldalra billentve fejem mérem végig tetőtől talpig. Valami hiányzik. Aztán, mint aki megvilágosodik, arcomra lassan kúszik ki a mosoly, s míg balommal lefoglalom azt a kacsóját, amelyikkel a legesélyesebb, hogy felpofoz (komolyan ember, a nőknél soha nem lehet tudni), jobbommal a tarkójához nyúlok, s két ujjam közé fogva a haját összetartó tűt húzom ki azt. A mosolyom vigyorrá szélesül, a tű eltűnik az ingujjam alatt, majd szabad kezemmel elrendezem a lehulló vörös tincseket.
- Tökéletes. Mehetünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő