|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Damien A rémségek hercege *-*
- De mázlista vagy. Világéletemben egyke akartam lenni. Na jó nem, mert most, hogy tudom, milyenek a tesóim, semmi pénzért nem adnám őket, még Milánt se, pedig hidd el, vele nagyon csúnyán összetudok veszni. Azért a gondolattal eljátszottam már párszor - vigyorgok rá, és még csak fel se tűnik, hogy átváltottam hiperaktív üzemmódban, mert hát... általában mindig ez van, ha valakivel jól el tudok beszélgetni, és a fiú meg tök rendesnek tűnik. Már mióta mellette sétálok, és még egyszer sem ragadott pálcát, bár... lehet, hogy az átlagnál nagyobb tűrőképességgel rendelkezik, szóval jobb lesz, ha még vigyázok magamra. - Egyébként köszi, igyekszem az lenni, mert hát gólyaként azért nehéz itt érvényesülni, és nem akarom, hogy már az első évemben kikezdjenek a nagyok - húzom el a szám, mert a burkolt szándékom tényleg csak annyi, hogy némileg zökkenőmentesen tudjam le a kritikus első osztályt. Jövőre már simán lehet nagy a szám. - Neked mivel volt gondod? - pislogok fel rá, mert ha azt mondta mindenkinek, abba ő is beletartozik, meg hát... jól esik tudni, hogy másnak mi sikerül kissé nehezebben a kelleténél. - Tényleg? Te tényleg jó fej vagy - vigyorgok fel rá, és még a mostaninál is lelkesebb leszek, mert higgyétek el, ezt még lehet überelni, épp hogy nem kezdek el szökdécselni mellette, mert hát azért odafigyelek magamra, meg nem szeretném, ha Damien félúton meggondolná magát. - De nem vagy fáradt? Lehet előbb pihenned kéne, nem? Engem kikészített az ideút, csak kajálni volt erőm, ezért tudom - vonok vállat, mert ugye senki se egyforma, és ha Damien bírja még, akkor természetesen fogok gitározni. Már lelki szemeim előtt látom Ward fájdalmas tekintetét, és azt a világfájdalmas arcot, meg a néma könyörgést, hogy hagyjam már abba, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy kibbunjanjon belőlem a nevetés. - Általában mindenkinek eleinte, aztán vannak akiknél ez átvált szenvedéllyé, mint én - nyugtatom meg, hogy ez igazából természetes. - Meg hát gondolj bele, menekülhetnél akár az alkoholba, vagy a verekedésbe is, sokkal jobb megoldás ez, nem bántasz vele senkit - mert számomra ez sem elhanyagolható tényező persze. Sose tudnék szándékosan fájdalmat okozni senkinek. - Hát én csak az erdőről tudok. De egyébként marha egyszerű, mész le az alagsorba, és ha hatalmába kerít a kellemetlen, fojtogató érzés, némi paranoiával vegyítve, akkor már a közelben lehetsz - kuncogok halkan, de lelkiismeretesen mutatom neki az utat, és csak kicsit érzem menőnek magam azért, mert én már tudom, merre kell menni. - Nem, sajnos nincs. Anyuéknak nem volt még tavaly se annyi pénzük, hogy normálisát vegyenek, idén karácsonykor meg lehet, otthon sem leszek, szóval megint bukta. De dobszerkóm az van - vonok vállat, mert most, hogy belegondolok, addig amíg nem akartam megtanulni, szükségét se éreztem annak, hogy legyen gitárom. - És egyébként milyen stílust szeretsz? Te is a rockot, vagy mindenevő vagy? - tekintek fel rá, miközben oldalra döntött fejjel próbálom behatárolni a zenei ízlését.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
* hát ő már elég nagy ahhoz, hogy egyedül is ki tudjon menni a WC-re * Én meg megint miattad nem figyeltem Öhm nem... mi történik? o.O
|
|
|
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
na egyre jobban megy * vigyorogva ad neki puszit * Ne érezd Ethan... legalább mi menők vagyunk, mert azelőtt tudunk róla, mielőtt holnap a csapból is ez folyik, na ^^
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Na meg... ígyis úgyis hallottunk volna róla/megrázott volna.... innentől kezdve meg hót mindegy, hogy mikor/ki miatt ^^ * ő meg élvezi, hogy Ward hátán dekkolhat * Én South Parkot néztem
|
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Na de skacok, nekem fellőték a pizsit * lekászálódik Wardról, aztán fogja a plédet meg a párnát * Jó éjt *-* Ethan... nekem elég, ha a nationel geographicon látok fóbiám van
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Iza Megint csak el akarok tűnni. Úgy mindenki szeme elől, csak egy kicsit. Tényleg csak kicsit, míg vissza nem rendeződök eredeti állapotomba. Minden olyan gyorsan történik, minden gyors, nekem meg már fogalmam sincs, hol vesztettem el azt a bizonyos fonalat. Nemrég Bence, most meg Ward, és bár tökéletesen boldog vagyok, sehogy nem bírom meglelni az átmenetet a kettő között. Jól érzem magam vele, boldog vagyok, de úgy nagyon. Sok. Ki kell kicsit szabadulnom onnan, átrágni magam a dolgokon, mert félő, ki fogok akadni. Pedig nem. Nem akarom. Akkor este megígértem magamnak, hogy soha többé nem. Nem leszek gyáva. Nem fogom könnyíteni a problémáim, megoldani fogom azokat, még ha elsőre, s talán másodikra is lehetetlennek tűnik. Nem érdekel. Nincs olyan, sose volt, én voltam az, aki azt hitte...hitte. Nem tudom, mi óta ülök itt de jó. Nem érzem a tehetetlenséget, nem akarok sikítani. Egyre csak pörögnek a képek, egyre inkább érzem, hogy a puzzle darabok a helyükre kerülnek, hogy minden rendben, nem gyors, nem sok, csak idő kell. Mindenhez kell, hozzám több, noha vélhetően ezt senki nem látja. Nem vagyok, nem is leszek olyan, aki csak úgy másokra aggatja a problémáit, mert miért ne. Azok az enyémek, nekem kell megoldanom őket, és nem kevés önzőség is vegyül ebbe. Nem akarom, hogy csak úgy akárkinek több köze legyen hozzám, mint amennyi feltétlenül szükséges. Kedves vagyok. Mindenkivel. Mert ilyen vagyok, de ez még korántsem jelenti azt, hogy feltétel nélkül megbízok bennük, nem, hisz elmondhatom, én többet tudok róluk, mint fordítva, és sanszos, hogy ezt ők maguk észre se veszik. ó az álarc, kitűnő, igazi mestermű, csak várjam ki, még lehull...
|
|
|
|
|
|
Sólyomfi Helena INAKTÍV
Ward Nője <3 RPG hsz: 167 Összes hsz: 938
|
Ig. helyettes bácsi bocsánat a késésért Hogy ezzel a kettős képzéssel mennyi macera van. Én nem szoktam hozzá, hogy az ügyeimet magamnak kell intézni, otthon mindig megtették a szülők, de most átélem azt a kálváriát, amit ők, míg minden szükséges holmit összeszedek, mert igen, még ez sem tud eltántorítani attól, amit szeretnék. Az már csak hab a tortán, hogy Merkovszky bácsihoz is időpontot kell kérni, mintha csak nem is tudom, mi lenne. Persze megteszem, és még Lénának is könyörgök egy sort, hogy nyomtassa ki nekem a szükséges papírokat, mert a munkahelyén van nyomtató... megbűvölve... és akkor egy magamfajta lány, ne kezdje el a fejét fogni. - Csókolom, tudja mennyire egyszerűbb lenne az élet, ha lenne áram? Komolyan, még csak nem is veszélyes.... csak, ha megráz - gondolkodok el egy kicsit, főleg azon, hogy nem így kéne megkezdeni egy beszélgetést, de aztán vállat vonok. Nem tehetek róla, mindig ki kell mondanom azt, ami a fejemben van. - Egyébként Helena vagyok, és hoztam papírokat, mert ugye szeretnék a Gorsserliebbe is tanulni, csak hát, a maga beleegyezése is kell hozzá, meg pár cucc... nem értek ehhez - forgatom a szemem, mert még csak nem is hazudok, de a papírok, azok tényleg kellenek, hogy felvételizhessek oda is. Közben az asztalához sétálok, és lerakom a mappát. Gondolom már úgyis hallott arról, hogy valakinek ilyen tervei vannak, talán csak arcot nem tudott a névhez párosítani. - Itt miért nincs sorszám? Ha időpontot kell kérni, akkor sorszámot is kell húzni, nem? Vagy kell? - kerekedik el a szemem, mert esküszöm, én kint egyetlen olyan bizét se találtam, ami arra utalna, bár... ez a varázsvilág, nem is tudom, mi lenne velem, ha egyszer valami egyszerűen is menne. - Mert akkor lehet, csúnyán beelőztem valakit - még egy bűnbánó mosolyt is megeresztek, mielőtt úgy döntök, nem kéne tovább fárasztani a bácsit. - Bocsánat, csak most először csinálok ilyet, és tök izgi az egész - és előbb utóbb talán rá is jön, hogy ez nagy szó, hisz a papírjaim közt fel van tüntetve, hogy fotografikus memóriám is van. Főleg ezért merek ebbe belevágni.
|
|
|
|
|
|
|