Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annyira annyira de annyira annyira régen láttam Csenger. És ettől szomorú lettem. Fogalmam sem volt arról, hogy miért érzek ilyen furákat, de éreztem. A szőke magas fiú a gondolataim jó részét kitette és előfordult olyan is, hogy nem tudta órán figyelni, mert arra vártam, hogy mikor szabadulhatok ki a folyosóra, mert ott van esély arra, hogy talán összefutok vele.
De a találkozásaink igencsak ritkásak voltak, de olyankor mindig nagyon jól éreztem magamat, sokat nevettem és talán egyre jobban bele is habarodtam, bár, ezt soha senkinek nem vallottam volna be. Ez az én titkom volt, úgyhogy nem meséltem senkinek a lepkékről, még Lucának sem! Pedig nagyon nehéz volt! Mert tapasztalatlan voltam, kétségbe voltam esve, de így, hogy hallgattam senkitől nem tudtam segítséget kérni, hogy oldjam meg a problémát. Ettől függetlenül azonban voltak időszakok, amikor egész jól éreztem magamat a bőrömben, boldog voltam, felszabadult és eszembe sem jutott, hogy talán ezt is neki köszönhetem. A szüleim szerint kezdtem felcseperedni, de ettől csak még jobban beijedtem. Mégis mit jelent ez? Semmi jót az tuti, ez Pán Péter is megmondta volna nekem.
Na mindegy, a lényeg, hogy a Ricsmond utáni hajthatatlan kíváncsiságom egy helyre üldözött ezen az estén. Oda, ahol először találkoztam vele. Fel akartam idézni, ami akkor történt, ezért felvettem a kabátomat és elindultam le a faluba, ismét tilosban járva. De konokul szét sem néztem a szemembe villant az elszántság és kisvártatva már lent is voltam. Ott aztán végigsiettem a stégen és végighasaltam a végén, a pálcám végére fényt varázsoltam és letettem magam mellé.
  - Hol lehetsz?
Kérdeztem a saját tükörképemet kissé megilletődve, majd belenyújtottam az ujjamat, apró hullámokkal borzolva össze a felszínt. A víz jég hideg volt, de még nem tartottunk ott, hogy befagyott volna a vize. A következő pillanatban azonban valamit megláttam a víz alatt. Csak egy pillanat volt, de elég ahhoz, hogy felborzolja a fantáziámat. Halkat sikkantottam, majd bátran a víz fölé hajoltam, hogy jobban megnézzem mi az. Négykézláb tornáztam magam, de kár volt...mert abban az óvatlan pillanatban ahogy elveszítettem az egyensúlyomat, egyenesen belezuhantam, fejjel előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Időm nem volt levegőt venni, ráadásul úgy, hogy fejjel előre érkeztem a jéghideg vízbe, csak ezerszer rosszabb volt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre van a fel és a le, a sötét csak nehezítette a dolgomat. Kapálóztam egy picit, holott tudtam úszni, de amint éreztem, hogy az ujjaim levegőt ér már tudtam merre van a felszín. Csak egy nagyobbacskát kellett löknöm magamon és a fejem máris kint volt. Kapkodva szedtem a levegőt, bár fájt minden lélegzetvétel. Vacogva söpörtem ki a vizes hajat a szememből és a pálcám fényét kerestem.
Nem úsztam el olyan messzire, amilyen gyorsan csak tudtam már úsztam is a stég felé, bár a ruháim és a cipőm megnehezítették a feladatot, de nem adtam fel. Abban reménykedtem, hogy ha kijutok majd eszembe jut valamilyen varázslat aminek a segítségével megszárítkozhatok. Már csak két hosszú karcsapás, a harmadikkal már elértem a stég szélét, és kiköhöghettem a maradék vizet a tüdőmből. Ám amint elhallgattam a köhögés valamiért folytatódott. Még így a saját fogaim kocogásának közepette is tisztán hallottam. Ez pedig azt jelentette, hogy valaki volt itt rajtam kívül.
  - Ajj...de...lúzer...vagyok.
Motyogom dideregve, miközben a homlokomra csaptam a szabad kezemmel. Valószínűleg látta a szerencsétlenkedésemet, ami azt jelenti, hogy akár segítséget is kérhetnék, nem? Megpróbálom magamat a kezemmel fentebb húzni, óvatosan, hogy le ne lökjem a pálcámat.
  - Hahó, segítenél kérlek? Azt hiszem, ha körbe kell úsznom, azt nem fogom túlélni.
Már biztos, hogy lila volt a szám, a szempilláim összeragadtak a hidegtől, a hajamról és a többiről nem is beszélve. Tuti, hogy kinéz egy tüdőgyulladás ezután. Az ujjaimat, amik a stég szélét szorították egyre elfehéredtek, de már nem éreztem őket, teljesen átfagytam alig öt perc alatt. Bár azt hiszem, ez nem csoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Minden apró sejtem egészen lefagyott, vacogtam, de ugyanakkor a lábaimat már kezdtem elveszíteni, nem éreztem, így egész kellemes volt, na nem ám lefagyott vagy valami, egyszerűen csak átfáztak, így kevésbé volt kellemetlen. Ettől azonban a derekam, a kezeim és a többi még nagyon fázott, de legfőképpen a fejem, az borzasztó volt. Csak reménykedni tudtam, hogy az idegen megszán és kihúz, tőlem azután akár ki is röhöghet, nem számít. Ha kell, akkor elregélem neki, hogy miért estem bele, sőt, ha nagyon szeretné még egy viccet is mondok, hogy tetőzzön az élmény. Szerencsémre két kar érkezik, valamiféle kesernyés szag társaságában, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, mert szerencsére nekem egyáltalán nem kell erőlködnöm ahhoz, hogy kijussak a vízből, a következő pillanatban már a stégen ülök. Ami még furább, hogy egy nagyon is ismerős hang von kérdőre. A gyomrom automatikusan rándul össze, pedig még az agyam fel sem fogta, hogy pont az húzott ki a csávából, aki miatt közvetve belekerültem.
  - Cs..cs...cseng..?
Nem bírtam kimondani, összeharaptam egy pillanatra az ajkaimat és a kezem már a pálcám után kotorászott, a szememet azonban nem tudtam levenni róla. Tényleg itt volt, és megmentett! Ki ő, ha nem egy igazi herceg? Még ezekben a pillanatokban is elő tudott belőlem bukkanni a kislány és a gondolataim egy pillanatra elragadtak, de csak egy pillanatra.
  - M..m...m..megt..dom..szá..tani.
Remegő kézzel vettem el tőle a pálcámat, magam felé irányítottam és éreztem, ahogy a ruháim átmelegednek, lassan csináltam végig, leülve a stégre a nadrágomat is megszárítottam aztán a hajamat is, szépen lassan. Így már száraz voltam, erről azonban a remegés még nem hagyott alább. A testem folyamatosan azt az üzenetet közvetítette az agyamnak, hogy fázik. Ám néhány perc után ez is kezdett alább hagyni. Addig remegő ajkakkal nézem Ricsmondot, de nem tudtam megszólalni. Pedig sok minden mondtam volna abban a pillanatban, megöleltem volna, de teljesen megmeredtem. Annyira hihetetlen volt, hogy itt van! Pont, ahogy kívántam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lassan felfogja az agyam és ezzel együtt én is, hogy biztonságban vagyok, már ami a hideget illeti. Természetesen nem voltam életveszélyben, de mivel lány vagyok, fenntartom magamnak a jogot, hogy túljátsszam a dolgot és, hogy sajnáltassam magamat, höhh, még szép. Rendben, azért egy picit megijedtem, de nem tartott sokáig és a baj elég gyorsan elhárult, bár valljuk be, ezt egyáltalán nem magamnak köszönhetem. Hanem annak, akiről nem tudom levenni a szememet és ahogy látom, ő sem rólam. De hátt annyira aranyos volt! Az aggodalom a szemében, ahogy rám adta  a kabátját, egyszerűen nem tehettem róla. De ezzel egyetemben megszólalni sem tudtam, inkább összébb húztam magamon a kabátját és kicsit oldalra fordítva a fejemet beszívta az illatát, furcsálltam, hogy nem érezte olyan erőse, mint a legtöbb embernél szokás, de mind sok minden, ez is hamar hidegen hagyott, nem törődtem az apróságokkal.
  - De hát nem lett bajom. Itt voltál.
Óvatosan elvigyorodtam és felhúztam a vállamat, hogy széttárhassam a karjaimat. Abban a világban éltem, ahol a magamfajta lányokat valaki mindig kihúzta a csávából. Most sem történt ez másképp, bár nem számítottam rá. Ha pedig nagyon nagy lett volna a baj, akkor úgyis megoldom egyedül, csak esetleg tovább tart. De ez így ezerszer jobb volt, akkor is megérte, ha most egy kicsit mérges a helyzetre, vagy rám. Mert, ez azt jelentette, hogy törődik velem, nem? Ajj, tényleg el kell erről beszélgetnem valakivel.
  - Ne ugrottam bele!
Közlöm összevont szemöldökkel, miközben helyzetet változtatok és a ráülök a sarkamra, mert azért a stég továbbra is elég hideg volt. Kicsit furának tartottam, hogy képes rólam ilyet feltételezni, de nem tudtam okolni és egyúttal haragudni sem tudtam rá. Sajnos belőlem az ilyet simán kinézi az ember.
  - Láttam valamit a víz alatt és jobban megakartam nézni hogy mi az, elveszítettem az egyensúlyomat és belefejeltem. De már kint vagyok, minden rendben. Semmi pánik.
Bólintok egy jó mélyet, ezzel hangsúlyozva ki a lényeget. Végül is, kit érdekel, hogy beleestem? Már legalább tíz perce történt, ideje túllendülni rajta.
  - De azért köszönöm, hooooogy kihúztál, meg ilyenek.
Villantottam rá egy hálás mosolyt, miközben hatalmas boci szemeket meresztettem rá. Annyira jóóóó volt, hogy azt senki nem tudja elképzelni! A pálcám fényénél épp csak láttam, körülöttünk sötét, olyan volt, mintha valami buborékban ültünk volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Úgy tűnt lassan de biztosan megenyhül, még ha neki nehezebben is ment túllendülni a dolgokon, mint nekem. Nem zavart, türelmes voltam de igyekeztem nem kihozni a sodrából. Nem akartam vele összeveszni, vagy ilyesmi, szerettem volna ha azon az úton haladunk tovább, amelyiken elindultunk, pusztán csak azért, mert úgy éreztem, az a jó irány. Nem tudtam volna megmagyarázni miért, a közelében leginkább semmi ésszerűről nem tudtam volna beszélni.
  - A-a, de ha akarod szívesen megnézem.
Néztem rá komolyan a tó felé mutatva, majd az egyik lábamat kinyújtottam miközben a tó felé dőltem, ám mielőtt még túlságosan elvetettem volna a sulykot inkább elvigyorodtam és visszahelyezkedtem a korábbi, kényelmes pozitúrába.
  - Csak vicceltem, most túl hideg a víz. Talán legközelebb.
Szerettem fürdeni, szerettem a vizet, de nem ez tűnt a legmegfelelőbb alkalomnak. A kérdés már csak az, mi volt az, ami annyira nem várhatott, hogy képes voltam érte a vízbe borulni. Talán egy hal? Valami biztosan felkavarta a vizet, vagy azt is csak beképzeltem? Néhány perce volt csupán de már nem emlékszem arra sem, hogy láttam vagy hallottam volna. Fura, naaaagyon fura.
  - Ouuu, hát ez nagyon aranyos tőled. Én is kihúználak, ha beleesnél, vagy valami..
Nem voltam túl jó bókolásban, ez gondolom most már neki is leesett, de úgy voltam vele, ha mást nem is, legalább az őszinteséget díjazni fogja, mert ha bajban lett volna, én is segítettem volna, tudok varázsolni is, vagy mi a szösz, nagy bajba nem keveredhetünk.
  - Igazából nem.
Egy pillanatra lesütöttem a szememet, nem tudtam, hogy hazudjak-e, vagy legyen őszinte. Tök ciki lett volna, ha én beközlöm vele miért vagyok itt, mire ő valami fura mellébeszéléssel elhajt. Ezt nagyon de nagyon nem szerettem volna. De ugyanakkor hazudni sem nagyon szerettem, azt tanították, hogy nem szabad.
  - Hát, abban reménykedtem, hogy megint kedved támad fürdőzni és...
És akkor leesik mi is volt először, úgyhogy elhallgatok egy pillanatra és mielőtt még teljesen elpirulnék a kezeimbe temetem az arcomat.
  - Mármint nem úgy, hanem izé, abban reménykedtem, hogy itt leszel. Mert te megtudsz látogatni engem, én viszont nem igazán tudom, hol keresselek, vagy szabad-e hogy keresselek. Én tudom, hogy ez most tök ciki, mert ha zavarban vagyok akkor általában hadarok, méghozzá tök hülyeségeket és annyira sajnálom.
Sikerült mindent egy szuszra ledarálni, úgyhogy inkább elhallgatok és az ujjaim között kikukucskálva nézek fel Ricsire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Jól van nyugi, csak vicceltem.
Emeltem fel vigyorogva a kezeimet, mutatván, hogy megadtam magamat. Nem mintha egyébként beleugrottam volna, de jól esett, hogy aggódott és ez megdobogtatta a szívemet. Pont ezért nem érintett mélyen az sem, hogy felemelte a hangját. Inkább felnevettem. Már el is felejtettem, hogy néhány perce hogy remegtem a hidegtől, felmelegített az aggodalma.
  - Soha nem tudhatod.
Vontam meg a vállamat és teljesen biztos voltam abban, hogy talán egyszer majd segítségre lesz szüksége és ha így lesz, akkor majd én segítek neki! Bizony, szuperhős leszek, vagy valami ilyesmi. Bár az esetek többségében én vagyok az, aki megmentésre szorul, de sárga lévén bármikor készen vagyok beáldozni a saját kényelmemet másokért. Úgy tudom, hogy ez a sárgák nagy többségénél egy alapvető tulajdonság és ez alól én sem vagyok kivétel. Főleg azokkal szemben, akiket szeretek és hát...Ricsi azt hiszem ebbe a kategóriába tartozik. Ezért van az, hogy olyan gyorsan ver a szívem, amikor vele vagyok és nem tudok még annyira sem nyugodt maradni, mint amennyire alaphelyzetben tudnék. De hát hékás, sajnos ilyen vagyok. Figyeltem az arcát a pálcám fényében és mikor kérdezett, vigyorogva beharaptam a hüvelyk ujjamat. Nem akartam megint lesütni a szememet, meg elpirulni, mert féltem, hogy ráun.
  - Igen.
Kár volna tagadni, szerintem nem buta, leesik neki, hogy neki mi a helyzet, vagy legalábbis a reakcióimból biztosan leszűrt már belőle valamit. Szóval utánam a vízözön, amúgy sem tudnám sokáig magamba tartani, különben úgy érzem, hogy szétdurranok.
  - Azt hiszem, ez így sokkal jobban jött ki. Reménykedtem benne, hogy majd itt leszel, de izé, nem akartalak zavarni, mert ki tudja.
Nem vagyok negatív ember, de ilyenkor az ember gyerekét kétségek gyötrik, főleg, hogyha az az ember különös helyet foglal el a szívében. Szóval a lényeg, hogy nem akartam zavarni, inkább bíztam abban, hogy majd "összefutunk".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Furcsa volt megint itt ülni, mégis annyira helyesnek tűnt. Nem tudom miért, ez az érzés még egészen új volt nekem, szóval fogalmam sem volt, hogy hová tegyem. Ettől függetlenül azonban próbáltam minden percét átélni és kiélvezni, mert tudtam, hogy a lányok ilyen boldogság után szokták telezokogni a párnájukat, szóval féltem egy kicsit, nem lehet minden történetnek szép a vége, igaz? Kicsit pesszimista voltam, de csak a bizonytalanság miatt. Általában színesebbnek látom a dolgokat, mint a többség, de ha színekkel kellene érzékeltetni a jelenlegi helyzetet, egyáltalán nem lennének élesek, inkább kopottak, csak Csengert látom olyannak amilyennek általában minden mást szoktam. Vagy ő lenne élesebb, mint minden más? Vagy elment az eszem? Lehet, hogy az utolsó, sőt, tuti, hogy az utolsó!
  - Elég magányos lehet.
Megvonom a vállamat és inkább a tó sötét tükrére meredek. Annyira szép! Még így, hidegben is! Minden olyan nyugodt, csönd van és békesség, csak a hold lusta fénye töri meg a feketeséget. Körülöttünk hegyek, erdő, veszély. Megint elfogott az érzés, hogy mennyire szeretek itt lenni! Hogy tálán hálásabbnak kellene legyek a természet felé, amiért minden nap megcsodálhatom. Hahh! Tinédzser létére milyen magasröptű gondolataim vannak. Hagyjuk a természetet. Mikor Ricsmond megszólal, lassan felé fordítom a fejemet.
  - Persze, kérdezz csak.
Eljátszhatnám a "de hát már kérdeztél hahaha" dolgot, de szakállas vicc lenne. Ráadásul úgy érzem, hogy ez komoly lesz. A tekintetem lesiklik a kezére, figyelem ahogy csavargatja az ujján gyűrű, majd mikor elhangzik a kérdés, egy ideig hallgatok, figyelem őt, aztán elpillantok a víz felé. Valahol mindig is a tudatom szélén lebegett ez a kérdés, de igyekeztem félretenni. Legszívesebben most is elhülyéskedném, de látom rajta, hogy ez neki fontos.
  - Na figyelj...
Négykézláb tornázom magamat, hogy közelebb ülhessek hozzá, áthágva kettőnk között a távolságot, mikor pedig ott vagyok a sarkamra ülök, hogy valamennyire felérjem, de még így is jóval fölém magasodik.
  - Te vagy az, aki fellógott miattam a klubhelyiségbe, sőt, valószínűleg a kastélyba is. Te vagy az, aki az előbb kihúzott a vízből. Te vagy az, aki hetekkel korábban kisétált a vízből, ideült mellém és ellopta az első csókomat.
A kezeimmel az arca felé nyúlok, igyekszem összeszedni a bátorságomat, már amennyire jelen helyzetben lehet.
  - Egyébként pedig, van két szemed, orrod, a füleid is megvannak. És biztos lehetsz benne, és az élet úgy hozta, hogy én is, hogy minden más is a helyén van.
Leengedem a kezemet, fészkelődök egy kicsit, még mindig kellemetlen a helyzet, mert arra, amire kíváncsi, nem válaszoltam.
  - Nem tudom, hogy mi vagy valójában, de azt tudom, hogy most épp ember. És azt is tudom, hogy nem számít. Mármint biztos, hogy kiakadnék egy kicsit ha megtudnám, de nem számítana, mert nem érdekel.
Eddig sem érdekelt, mármint, kíváncsi voltam rá, hogy milyen titkok ölelik körül, de egyáltalán nem azért, mert ha valami változik, akkor nem akarom látni, vagy kiszeretek belőle. Szó sem volt ilyesmiről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő