|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
 Közeledik a lefekvés, ám ahelyett, hogy már én is az ágyat nyomnám, arra várva, hogy jöjjön az álom manó, vagy valami ilyesmi, ahelyett éppen Karahval lopózok az egyre csak üresedő folyosón. A szívem a torkomban dobog és a hányinger kerülget, de bátor leszek mert nem akarom, hogy a nálam két évvel fiatalabb lány kinevessen. Pedig simán kinevethetne, mert én biztosan jobban félek, mint ő. Nem akarok lebukni, nem akarok büntetést kapni, én jó lány vagyok, akiben van egy kis huncutság. Ha minden igaz, akkor ez a huncutság most meg is fog mutatkozni.
A nagyteremben ismerkedtem össze a Rellonos lánnyal, aki bár fiatalabb volt mint én, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy lenne közöttünk korkülönbség. Össze is haverkodtunk hamar és hát nem volt rest azon nyomban belevinni engem egy kis rosszalkodásba. Így kerültünk hát ide.
Megbeszéltük, hogy a könyvtár előtt találkozunk, és onnan megyünk majd a Vígadófreskó folyosójára, hogy a festmény mellé pingáljunk mi is valamit, csak úgy karácsony alkalmából. Nem ez volt az első ilyen élményem, mert anno Luca is belerángatott valami ilyesmibe, úgyhogy már felkészült voltam. Annyira, hogy feketét húztam és hoztam magammal a megmaradt festékeket. Volt közöttünk arany, ezüst, kék zöld és szivárványszínű is, sőt, majdnem biztos voltam benne, hogy a színváltósból is maradt még egy kicsi.
- Te nem félsz?
Kérdem tőle, miközben végigosonunk a folyosón. Nem akarok hangoskodni, bár úgyis mindegy lesz, mert a folyosó ahová készülünk mindig hangos, remélhetőleg ezért nem fog feltűnni, hogy mi is ott vagyunk. Ha meg igen, akkor majd játszunk nindzsásat, bújócskázni úgy is szeretek. A büntetés meg, hát, maradjunk annyiban, hogy nem fogunk lebukni és akkor minden rendben lesz.
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
- Biztos vagy benne?
Kérdeztem egy halvány félelemmel a hangomban. Nem voltam túl jó a rosszalkodásban, a fránya lelkiismeretem mindig utolért, de mivel én voltam az idősebb igyekeztem nagyon de nagyon bátor lenni, bár azt hiszem, hogy egy Rellonossal soha nem fogok tudni vetekedni, már ami a vakmerőséget illeti. Megpróbáltam magamnak bemagyarázni, hogy annyira nagyon rosszat nem csinálunk és, hogy már korábban is csináltunk ilyet, a kezem meg-meg remegett, ahogy lecsúsztattam a vállamról a táskát, hogy a kezembe szorongatva vigyem tovább.
- Nem igazán gondoltam végig, tudod, ahogy alakul.
Nem voltam valami művészi alkat, nálam a rajz kimerült a pálcikaemberben és a házikóban, többet senki nem várjon ám tőlem. Ezért lepődtem meg, amikor Karahban felmerült a sárkány és az unikornis ötlete. Szinte azonnal le fogunk bukni, legalábbis tudni fogják, hogy a rendbontók melyik házból valók, hacsaaaak, ez nem egy agyafúrt terv és igazából egy Eridonos és egy Levitás rosszalkodott, csak a másik két házat akarták befeketíteni.
- Nem tudok rajzolni, de megpróbálhatom végül is.
Megvonom a vállamat, ahogy beérünk a folyosóra kicsit le is higgadok és ledobom az üres fal elé a táskát. Kicsit hátrébb lépek, hogy megszemlélhessem az alkalmi vásznat. Csúú, ez nagyon de nagyon király lesz, mondjuk, nem annak akinek majd el kell tüntetnie, de mi tuti, hogy jót fogunk szórakozni.
- Na jó, nekem jó lesz a bal oldal, megpróbálok valamit ide...szerinted rajzolhatom ezüsttel az unikornist? Csillogóssal?
Amint kimondom a kérdést, már veszem is elő a fújós festéket és elgondolkodva rázogatom, közben nem törődve azzal, hogy a portréalakok minket figyelnek és ahogy rájönnek mire készülünk rögtön hatalmas kiabálásba kezdenek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
Nekem is tanulnom kell, de majdcsak túlélem..valahogy ha a háromnapos táplálkozási zavart sikerült.  Mit kell tanulnod Lilith? //Tömegoszlató fegyver vagyok *u*//
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
Kellemetlen volt, hogy elsős létére bátrabb volt, mint én, de hát Rellonos, mit kell ezen csodálkozni? Én ízig vérig Navines voltam, akit legtöbbször csak belerángattak a bajba. Na nem mintha nem élveztem volna, mert a pulzusom az egekben volt, csak úgy kapkodtam a levegőt, a gyomrom pedig remegett. Ilyesmit csak hullámvasutazás előtt érez az ember, úgyhogy jó esély volt adrenalin túltengésem már a rosszalkodástól is. Hát ez van.
- Okéééé, okéééé megpróbálok sietni.
Gyorsan felkaptam a csillogós fehér festéket és míg felráztam gyorsan elgondolkodtam, hogy is rajzoljak le egy unikornist. Ajaj, hogy néz ki az unikornis? Nagyon zavarba jöttem a gondolattól, mert az izgalomtól és a festmények kiabálásától csak még kevésbé tudtam koncentrálni. Karah persze ügyesen elhallgattatta őket, amin meg sem kellene lepődnöm. Így amíg csend volt, gyorsan nekikezdtem a fújásnak. Megrajzoltam a fejét, a nyakát a lábát, de sajnos az utolsóra már elfogyott a fehér.
- Ajaj, azt hiszem, ez háromlábú unikornis lesz.
Nem is én lennék, még rosszalkodni sem tudok rendesen. Szomorúan megvontam a vállamat és inkább a pajtás rajta felé pillantottam. Az övé tök jó lett, sőt, belegondolva sokkal jobb mint az enyém. Jó sárgához méltóan ennek tökre örültem, még tapsikoltam is.
- Tök jól néz ki, fújjon lángokat, mondjuk a portrék felé, az tök menő lenne.
Bólogattam hevesen és már adtam is a kezébe a piros festéket, biztos ami biztos, hogy haladjunk vele, közben rájöttem, hogy hogyan is tudnám eltakarni az én hibámat. Fogtam a pink festéket és hatalmas lófarkat rajzoltam az unikornisomnak, ami beterítette a negyedik, vagyis hiányzó lábát, így nem volt annyira feltűnő a bénázásom. Aztán rajzoltam neki még szarvat is, majd hátrébb lépve megszemléltem a mesterművet.
- Ehh, az enyém elég béna lett, de a tiéd nagyon jól néz ki.
Ide-oda járt a tekintetem a két mestermű között. Karah sárkánya tényleg nagyon pöpec lett, az én unikornisom viszont bandzsa volt és inkább hasonlított egy kifestett bányalóra, de legalább ha valaki ránéz majd jót röhög rajta.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
Már nagyon régóta készülök erre, oly annyira, hogy egész délután a konyhában sürögtem-forogtam. Ennek pedig értelme is lett volna, amennyiben tudom, hogy hogyan kell ezt csinálni. Nem értettem a főzéshez, soha nem csináltam de az utóbbi időben elfogott a vágy, hogy kísérletezzek és fejlesszem magamat ezen a téren is. Csak egy volt a bökkenő, az adagjaim híre halálos mérgeként terjedt el a manók között, akik eddig készségesen kóstolták meg a félresikerül műveimet. Állításuk szerint mind tömegpusztító fegyver volt, a különbség köztük csak annyi volt, hogy melyiknek mekkora a hatótávolsága. Így hamar leszoktak arról, hogy kóstoljanak, inkább tanácsokkal láttak el, de én bizony nem hallgattam senkire. Egyedül is képes vagyok rá! Be fogom bizonyítani.
Így történt, hogy a borzasztó ételek hetek munkájával elfogadhatóak lettek, ez annyit jelentett, hogy nem égettem szénné a rántottát, legalábbis nem az egészet. De nagyon büszke voltam magamra! Mintha díjat nyertem volna! Ezért úgy döntöttem, hogy újra szerencsét próbálok és kóstoltatok, azonban nem találtam erre megfelelő embert, egészen tegnapig. Ugyanis egy Travis neveztű srác a tegnapi ebédnél szimplán telibe öntött főzelékkel és, hogy jóvá tegye azt, amiért tönkretette a kedvenc cipőmet, hajlandó volt kárpótlásképp betölteni a kóstoltató szerepét. Azt persze nem mondtam el neki, hogy borzalmasan sütök és borzalmasan főzök is, így előre még nem tudhatta, hogy ez valóban büntetés lesz. De, a lényeg, hogy pozitív voltam! De tényleg nagyon próbálkoztam és akartam és formáztam és csináltam, annyira, hogy háromfogásos menüt készítettem. Még nem voltam egészen kész, bár a ruhámat sikeresen összekentem, az arcom és a hajam lisztes volt, de magamhoz képest egészen jól néztem ki, mármint izé..lehettem volna koszosabb is, aki ismer ezt pontosan tudja. Most már csak az kellett, hogy ő is ideérjen és lerakhassam elé a tudományomat. Reménykedtem benne, hogy nem fogja elhányni magát és megölni sem szerettem volna, azt nem bírta volna el a lelkiismeretem, így hát érhető volt, hogy idegesen tördeltem a kezemet, és perceként pillantottam az ajtó felé.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
