Haylie
Ma nem azért ugrottam be, mert büntető munkára jövök. Hanem mert reggel van, de a reggeit lekéstem. Szóval jelenleg egy kávés bögrével a kezemben ülök és az élet nagy, hatalmas dolgairól gondolkozok. Hogy mi legyek, ha nagy lesz, mit csináljak holnap ilyenkor, hova tűnt az ébresztőm, mit csináljak mikor az óra túlságosan unalmas ahhoz, hogy ébren lehessen maradni. Szóval ilyen kis apróságok. Szívem szerint most is aludnék, de akkor elkések. Szóval helyette inkább itt vagyok. Hamarosan hozzák a melegszendvicsemet, mert ugye ma még nem is ettem. Növésben lévő szervezet vagyok, napi ötször eszek bőségesen minimum. Nem hízok, mert eleget edzek ahhoz, hogy ne legyenek ilyen gondjaim. A napjaim annyiból telnek, hogy tanulok, órán vagyok, házit csinálok, eljárok a külön dolgokra, mint például színjátszó vagy kviddics, továbbá még ott ahol tudok segítek. Egy hangú? Nem éppen, mert nincsen megszokott napirendem, sőt. Nincsen semmilyen napirendem, az órarendemet is csak azért tudom, mert több helyen megvan. Mondjuk az egyik gitáromba is beragasztottam. Apám tényleg, a banda. Hűha, hamarosan eléggé összeszokott lesz a csapat ahhoz, hogy játszunk valamit. Mármint, előadást, koncertet. Igazából, nem is olyan rossz ötlet ez, csak megkell beszélni a többiekkel. Hayley-vel, Isaac-kal meg Rachel-lel. Biztosan örülnének neki, bár van ami még nem biztos. Hogy melyek lennének azok a számok, amiket előadnánk. Hozzák a szendvicsemet, megköszönöm és elkezdem enni. Végre valami kaja.
