Szia Bran! Milyen számot kérsz? Vagy gitározol te, esetleg együtt?

Oké, így uncsi. "Triolákat játszik, majd egy szomorkás dalt"

Szia Dió! "Köbe ugrabugrálja " Csinálsz jégrózsát? Akarsz fogócskázni?

Isaac! "A nyakába akaszt egy mine táblát és megöleli" Amúgy próbára írhatsz..

Fan. Ő. Az. Enyém. "Gyilkos tekintet"

Nekem a bandatagom. Neked? 49%-51% a javamra. "Leül Dió fotelének karfájára és lefejezett embert rajzol "

"Rajzol közben düdolja a Here we aret. Elveszti az egyensúlyát és ráesik Dióra "

"Ránéz Dióra, elpirul majd összegömbölyödik és elalszik"

Jó éjt mindenkinek!

"Felkel a ricsajra, körbenéz, elővesz egy csomag Haribot és elkezdi enni"

A jó édes heted keresztanyjának kutyájának a rézfán fütyülőjét! Ez az év is jól indult. Dédi nincs jól. Anya és apa hazugok. És még a szövegkönyvemet is elvesztettem. Újra olvasom a levelet és kiborulok.
Futok, futok, zokogok. Miért? Mi a f****nak kell ennek lennie? Legalább egy nevet. Ajj, anya. Ajj, miért én vagyok ilyen rossz szülőkkel megáldva? Miért? Kifutnék a világból is, de kifulladok. Lerogyok egy fa mellé és azt kezdem el ütögetni. Nem baj. A fizikai fájdalom elenyésző a lelkihez képest. Összegubózok, szipogok. Könnyeimen keresztül látom, hogy egy házzal szemben vagyok.
Nem érdekel. Nem érdekel sem ez, sem az, hogy besötétedett. Nem érdekel, ha kapok valami büntetést. Semmi sem érdekel. Nem fogok megtörni. A szüleim azt akarják, hogy megtörjek. Hogy itt hagyjam a varázsvilágot. Hogy ott hagyjam a gitárt. Hogy illedelmes gyerek legyek és átlagos. De nem. Nem fogok megtörni. Az nem Tüszőfűihez méltó lenne. Nem fogok behódolni nekik, hiába törtem meg lelkiekben már rég. Nem fogok nekik válaszolni. Nem tartom velük a kapcsolatot.
Viszont ez. Ha igaz, akkor nekem annyi. Ha igaz, hogy Dédi. Hogy Dédi beteg, akkor. Akkor hozzá még az is igaz, hogy végső, akkor. Akkor megfog halni. Nem, nem akarom, hogy meghaljon! Rázom a fejem, sírok. Nem akarom, hogy meghaljon. Ne, még ne haljon meg. Azt, azt nem bírnám ki. Ha most beüt ez, akkor vége. Többet nem bírnék el. Hazamennék. De nem. Még nem fog ez meglenni. Előtte meg kell bizonyosodnom arról, hogy ez igaz. De nem most. Inkább majd holnap. Az ég felhős. Esni fog. Nem baj.

"Befut és meghökkenve néz körbe" Mi a szösz, kihaltunk mint a cuki dinók?

"Befut, mindenki, kezébe ad egy forró vagy egy jegescsokit, különböző mintájú bögrékben, körbe ugrabugrálja Diót, majd felkiált és kifekszik. " Sandaro!!!

"Odaugrál Karinához" Szia,  hívhatlak Mogyinak?

Mert a  Dióhoz a Mogyi illik. Legalábbis a dió szerintem a mogyoróval jó. De amúgy te is adhatsz nyugodtan becenevet nekem.

A Karin nem jó. Az túl szokványos. Rin mondjuk vagy Hólány?

"Kifekszik és lehunyja a könnyes szemét" Olyan jó lenne madárnak lenni. Csak szállni s repülni, miközben szabad vagy. Csak szabadnak lenni. Nem függetlennek szabadnak. Szabadnak, mint a madár.

Karin, mi a baj? "Odafut hozzá, megértő tekintettel, elfelejtkezve az ő bajairól"

Oké, bár az ember sose lehet nyugodt. Miért kapsz ki Diótól?

Dió, csinálnál kérlek szépen jégkockákat a turmixomba? "Odamegy hozzá, elé tartja a turmixos bögrét."

Köszönöm szépen!!!! "Megöleli Diót, majd ad neki egy rajzot"

Víí, kaptam jégkockát!!! "Leteszi a poharat és megöleli Karint" Jó hatással vagy rá.

Rad! Képzeld, kaptam Diótól jégkockát! Amúgy készülj fel, szinte biztos, hogy megbánod a házvezetőséged. Vagy megszoksz vagy megszöksz.

Palacsinta! Én adok lekvárt te adasz palacsintát, benne vagy?

Érdekessé teszem, az egyszer biztos. Lehet, hogy túl élted de tudod minden újabb generáció találékonyabb az elődjénél. Zoknit kérsz?

Hell!!! "Megöleli" Hogy vagy, kérsz rajzot?

Dió rajzoltam egy chibi Diót.

"Kivesz négyet kell a táp" Köszike

Azt elhiszem. És nem, csak Medeával.

Csengi!!!"Odafut hozzá és szorosan megöleli"

Képzeld, ma víz alatt voltam! Nem láttalak sajnos. Amúgy hogy vagy?

Uegy kicsit depisen, de meg vagyok. Egyszer megkereslek.

Inkább nem. Még a végén elkapnak.
Jó éjt!  "Kényelmesen elhelyezkedik Csengin és alszik"

Jó reggelt mindenkinek! "Becammog egy adag kakaóval"

Üdv mindenkinek! "Bejön és kifekszik"

Évnyitó!!

Vippí-váppá bimban-ding-dong wala-wala bim bam bumm! Avagy évnyitó buli, come on! Ugrándozva, futva, vidámon, fülig érő szájjal megyek. Egyik lábamon piros, főnix mintás rövid zokni, másikon festék mintás hosszú. A nadrágom egyik szára térd felé ér, a másik bokáig, mindenféle szín van benne. A pólóm ezekhez képest eléggé egyszerű. Sima piros, rajta egy arany főnix. Természetesen ez is féloldalas, egyik oldalt térdig ér, másik pedig derékig. A hajam pedig a szivárvány minden színéből kapott egy keveset és még egy jó pár nagy adag színes csillámpor is ráment. Egy kicsit színes vagyok. Let it go! Ú, úgy imádom azt a számot! Jé, ott van házvezető bácsi! Színes poncsó, kell nekem! Tök cuki. Színes poncsó,  színes poncsó, szini-mini-színes, szini-mini-színes, poncsi-moncsi-poncsó, poncsi-moncsi-poncsó! Odafutok hozzá. Vagyis hozzájuk. Mert Rad bácsin kívül ott van még Fan! És Teó, a cuki.muki cukorfalat, ki szellem! Ja, és a hvh néni. Ki is?  Lorelai, ha jól emlékszem. Igen, ez lesz az. Odasomfordálok Fan háta mögé, megölelem, majd egyszerűen a többieket körbe ugrabugrálom.
-Sziasztok és jó napot vagy estét! Víí, Rad bácsi, hívhatom magát Vid úrnak? Hol szerezte ezt a poncsót, nekem kell ilyen! - Körbe ugrálom még egyszer, majd megölelem. Tök jó a poncsó.
- Lorelai néni, hívhatom magát Lornak az egyszerűség kedvéért? Tetszik tudni, az agyam lyukas, mint a szita - nevetgélve túrok be hajamba, vigyázva, hogy minél kevesebb csillámpor menjen ki belőle.  Megölelem, majd utána felugrok és belebokszolok a levegőbe. Víí!

Basszus kulcs! Na ne. Nem akarom. Nem, nem! Ne. Nem akarom. Nem akarom, hoy eg történjen. Nem akarom, hogy meghaljon Dédi. Mert az rossz lenne. Nagyon nagyon nagyon rossz! Nein, non, nem! Why? Oh my gods. No, no, no, no, no, nem, nem, nem,  nem! Nem és kész. Biztos hazudott. És ha nem? Akkor mi van? Nagy baj. Nagy  baj. Sajnos.
Elkezdek a fa kérgébe ütni az öklömet. Egésze addig ütöm, amíg nem vérzik. Se baj. Lehunyom a szememet. Nehogy itt most szétessek. Nehogy most törjek meg végleg. Annyi év után. Ez borít ki ennyire? Hogy van egy nagyobb baj? Eddig mindig volt valami, amibe kapaszkodhattam. Most, hogy a kapaszkodóm, Dédi van bajban, most kiborulok? Nem lehet az, abszurdum. Mondta volna. Küldött volna egy baglyot. Vagy egy mugli postát. Biztos. Ő nem olyan, aki cserben hagyja az embert. Nem. Épp ezért kell kitartanom. Mi van attól, ha szüleim lelki terrort alkalmaznak? Mi van attól, ha nem tudom az infók hitelességét? Mi van attól, ha anya és apa csak azt látja bennem, hogy van kapcsolatom japánban? Hogy csak a művészethez értek, ami szerintük felesleges? Semmi. Kitartok, nem? De. Ha most kitartok, akkor talán vége annak, hogy megpróbálnak haza csalni. Az nagyon jó lenne. Az eső, úgy tűnik nem hazudtolja meg magát. Egyre jobban esik. A fa eddig védett, de most már érzem, ahogy rám esnek, csepegnek a hideg esőcseppek.
Felállok és elsétálok az ajtóhoz. Letörlöm az ép kezemmel a könnyeimet, majd bekopogok.

Ragasztó.Hát, talán nem azt kellett volna mondani, hogy folyékony. Mert az a tégelyes kell, ami ilyen fehér és van benne kb. 400 ml. Nagyon jó vele ragasztani, kár hogy nem tudom a nevét. Min mosolyog, ez jó jel. Mosi-mosi-mosoly! Be happy! Fel kellene jegyeznem majd a naplómba. Mosi-mosi-mosoly. Tök jól hangzik. Amúgy szerintem nem is olyan vészes a beszéd. Igen, itt ott van egy kis hiba a ragozásban és ennyi. Nekem is van, pedig én magyar vagyok eleve.
- Hát, még az is elő fordulhat. Igen, egyszer elhozom. Oké? - Igen, ő kérdezi, de akkor is. Megkérdezem. Mert így a jó. A farkasok cukik. Nagyon cukik. Szerintem legalábbis. Bár, ki tudja. Lehet, hogy szerinte is. Nem, nem kérdezem meg. Még a végén őrültnek  nézne, amiért nem hibáztatom. Ilyen vagyok. Vigyorogva megölelem, majd mikor azt mondja, hogy szívesen, elpirulok. Te jóságos ég. Ilyen nincs. Na mindegy.
- Igen, ismerek. A volt osztálytársam, Franciska, mindig egy vakolatnyi smink volt mindig a fején. Na, az minden, csak nem szép. Tudod, ő mugli amúgy - kárörvendő vigyorral mondom ki. Imádtam neki, és az utánfutójának keresztbe tenni. Sose tudták rám bizonyítani. Nagyon jó érzés az, amikor egy általad utált személyt felbosszantasz. Vagy legalábbis szerintem. Régi, szép emlékek. Nyáron megint felbosszantom, csak azért is.
- Kár. Hát klasszikus gitárból mind a hat húrra. De nem olyan fontos, csak majd kelleni fog valamikor a közeljövőben. Na mindegy.  Amúgy félvámpír vagy? Csak mert egész nem lehetsz és hasonló a kisugárzásod, mint egy vámpírnak - megkérdezem tőle, miközben nézem. Ez is egy jó kérdés, grat Lith.

Lehunyt szemmel állok ott. Csapzottan, esősen, mikor Adam kinyitja az ajtót. Megérem, hogy nem mond semmit. Első alkalommal enyhén szólva másképp voltam. Vidáman, életre valóan, idegesítően. Most meg, életuntan, szomorúan, haragosan, vérzősen. Megértem, hogy csak néz. Nem ismeretlen, hogy csak néz valaki. Nekem kellene kezdeményeznem, de nem tudok. Képtelen vagyok. Lesütöm a szememet, abbahagytam Adam nézését. A szemébe direkt nem nézek. Így is kitudja olvasni e tekintetemet. Harag, szomorúság, bánat, magány, megbánás, tanácstalanság. Ezek vannak benne. Majd a szemébe nézek.
- Szia Adam. Hülye vagyok - majd megölelem. Ösztönösen jön, egyszerűen magamhoz szorítom és nem engedem el. Most egy kicsit félek tőle. Éjszaka van és ő vámpír. Ez érthető. De mégis. Ha van valaki, akit sokat megélt, akkor ő. Remélem, hogy mos nem fogom kiborítani. Lehunyom a szeme, majd elengedem.
- Te mit tennél, ha haragban lennél a szüleiddel, és kapnál tőlük egy üzenetet. Egy üzenetet, hogy a dédinagymamád állítólag haldoklik? Hogy meg fog halni? Miközben te végig tudod, hogy csak ki akarnak szakítani a varázsvilágból. Te mit tennél? Mert én nem tudom. Tiszta tanácstalan vagyok. Nem ez lenne az első érzelmi zsarolásos módszere. Tudod, utálnak mert én boszi vagyok, ők meg nem. Már,mint, anyu kvibli apu pedig mugli - leülök, miközben már potyognak a könnyeim, sírok. Rátekintek Adam lábára és elvigyorodok. Ő is mezítláb van, mint én. Majd újra elkomorulok. Na, de már nem potyognak a könnyeim. Ez is egy jó dolog. elállok és érdeklődve nézek a vámpírra. Jó hatással van rám, már nem vagyok kiborulva.