Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kevesen vannak a csapatában, és akárhogy próbálkozik nem sikerül embereket toboroznia. Ennek ellenére lelkesen várja az első meccsüket, és bízik benne, hogy a levitásokkal kiegészülve most is jól teljesítenek majd. A kviddics mellett amúgy az elemi mágiát is hanyagolta, pedig már annyira nem rémiszti a dolog, főleg, hogy a Brannel való gyakorlás ráébresztette, sokkal biztonságosabb ha tudja mit csinál, mintha magától tör elő ez az erő. Ugyanakkor még mindig elég bátortalan, ezért is ötlik fel benne, hogy talán kviddics közben gyakorolhatna ezt azt. Ha szerencsés nincs senki sem a pályán és mindkét elemén gyakorolhat, miközben a levegőben repked. Bár tény és való, hogy nem olyan a dolog, ha nincs ott valaki, aki megerősíti de egyelőre ezt a negatív gondolatot elhessegeti a kis vörös, és a seprűjével együtt viszonylag gyors léptekkel siet a kviddicspálya felé. Most szimpla mulgi ruhákban feszít, a mezét nem használja ilyen napokon, egyébként sem csapatkapitényként jön, hanem egyszerű boszorkányként, aki szereti a repülést.
A pályára érve egy másik repülő foltot pillant meg. Egy pillanatra elbizonytalanodik, körbe néz, de több alakot nem lát. Ketten még nem fogják egymást zavarni. Legalábbis reméli. Felül a seprűjére, elrúgja magát, s ahogy a szél a hajába kap, lehunyja a szemeit. Most még csak élvezi az érzést, de azért lázasan jár az agya, mit is gyakoroljon majd először. Talán valami illattal kéne próbálkozni... Azt még nagyon keveset gyakorolta.
Amikor úgy érzi kellően magasan jár kinyitja a szemeit. Nem csalódik, a karikák magasságban találja magát. Ráhasal a seprűre és kilő a másik oldal felé ő is, de figyel rá, hogy ez ellenkező oldalon repüljön, ne azon ahol a másik repkedő is. Nem szeretne balesetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Biztos benne, hogy észrevették, de nem zavartatja magát. Nem tudja a másik - innen lánynak tűnő személy - milyen szándékkal jött, épp ezért nem is akarja megzavarni semmiben sem. A manővere kicsit veszélyesnek tetszik Nyeste szemében, de valószínűleg talpraesettebb a lányka - mert most már biztosan be tudja azonosítani, hogy nála fiatalabb leányzóról van szó - és nem is először repül. Vagy ha igen, akkor rettentően tehetséges és balga. Ez azonban nem olyasmi, amivel a navinésnek foglalkoznia kéne épp ezért mikor a másik felfelé húz el, ő inkább az előtte lévő karikára fókuszál, aztán hirtelen ötlete támad, s bár levegővel akart gyakorolni előbb, inkább egy vizet idéz, s tőle telhető leggyorsabban próbálja megfagyasztani. Azt tervezte, hogy átdobja az így kapott golyót a karikákon, de csalódnia kell. Nem elég gyors és a víz amit idézett, gyors tempóban a föld felé közelít. Nyeste persze nem adja fel. Seprűn ülve ismeretlenné vált ez a fogalom a számára. Előre nyújtja a bal kezét, mintha kvaffért szeretne nyúlni, úgy indul meg erősen lefelé a vízcseppek után. Koncentrál, hideget, fagyot képzel, ami ebben a hőmérsékletben nem esik nehezére a megvalósítás viszont annál inkább.
A dolog azonban nem teljesen sikertelen, és kisebb jégdarabok így is keletkeznek előtte. Kettőt el is kap, s már rántja is fel a seprűt, még épp időben, valószínűleg ha sokat gondolkodott volna még, akkor a földbe csapódik. Az öröm azonban korai, megfeledkezik a további koncentrálásról, s mire dobó magasságba kerül elolvad a kezében lévő jegecske, s kifolyik az ujjai között. Lemondóan hajol rá a seprűjére. Vízgömöt kéne megtanulnia csinálni előbb, aztán megfagyaszthatná, és dobálózhatna jéggolyókkal. Persze csak akkor ha nem zavar vele senkit. Tudja ám, hogy a jég, rettentően kemény és fájdalmas, ha eltalál valakit. Majdnem annyira rossz, mint egy gurkó. Mindenesetre álmodozni jó. Talán ha hozott volna magával valamit, amibe vizet töltene...
Nagy gondolkodása közben nem igazán figyel, hogy merre repül, így tovább emelkedik a magasba, és csak a cipője orrával éri a szélső karikát, bár így is megérzi. Ez pedig magához téríti.
- Áu-áu-áu! - kap oda a lábához, kicsit feljebb is húzza, masszírozza, közben pedig igyekszik megállítani a seprűjét, hogy ne nagyon menjen most sehova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A sikertelenség önmagában nem lombozza le. Az jut eszébe, hogy ez talán jó gyakorlat lehetne a fogójának. Cikesz nélkül is próbálkozhatnának, és neki is segítene abban, hogy tovább fejlessze a képességeit. Határozottan jó gondolatnak tűnik, s el is határozza, hogy felveti majd Kelemennek a dolgot, a legközelbbi edzésen. De az is lehet, hogy inkább küld egy baglyot a fiúnak az ötlettel, elvégre leírva előbb a mondandója végére érne. De mindegy is. A gondolat szuper, a megvalósításban még nem biztos, de most ennyi elég. Főleg mert beveri a lábát, s bár ez közel sem olyan fájdalmas, mint egy gurkó-puszi, még sincs annyi adrenalin a lányban, mint egy meccsen, így a fájdalom is jobban tudatosul. Meg is áll, felkapja a lábát és óvatosan masszírozni kezdi. Ekkor érkezik a másik lány a köezlébe, a kérdés pedig minden bizonnyal jogos. Elég hülyén festhet, ahogy seprűn egyensúlyozva a lábujjait dörzsölgeti. Előljáróban bólint egyet válaszként, aztán egy rendes válasszal is megpróbálkozik. Legalább a másikról is megtud valamit a dadogására való reakcióból.
- I...i...igen ccs...ccss...csacsak be...be...bebe...bevvvvertem a lá...lá..llllábam - mire elmondja, már szerencsére nem is fáj. Elengedi a lábfejét, megfordítja a sepűt és a bűnös póznára mutat, ami az útjában állt. Vagyis, amit elfelejtett kikerülni. Minden ugye nézőpont kérdése. Nyeste azért szeretné azt hinni a karika változtatott helyet és nem ő volt figyelmetlen, még akkor is ha tisztában van a helyzet valótlanságával. De most hogy már rendben van és tud majd újra rendesen röpködni a kezét nyújtja a másik lány felé, hogy bemutatkozzon, aztán ha esetleg a másiknak is van kedve, verseny-repüljenek a túloldalra, vagy valami hasonló mókát csináljanak. Persze ha nem leges választ kap az sem fogja zavarni.
- Ny....ny... - oh, hogy mennyire utálja ilyenkor a nevét! - Nyenye... nye..nye... Nyeste vagy...gggyok.- Széles mosoly terül szét az arcán, a maga módján nagyon elégedett, hogy ezt viszonylag gyorsan közölte. A többi gondolat meg egyelőre ráér. Talán ha megfogalmazza pontosan, hogy mit is szeretne, akkor sikerül majd 3-4 megakadással elmondani. Elvégre fő az optimizmus!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A másik jól fogadja a dadogását, nem szakítja meg és nem is sürgeti, sőt még a szemét sem forgatja meg. Igaz a szemében felfedez némi sajnálatot a vörös, amit nem igazán ért, mert hát lehetne ennél sokkal rosszabb is, és amióta itt él, őt igazán nem zavarja a dolog. Ha zavarná, akkor valószínűleg minden egyes szót a pálcájával írna a levegőbe. De ezt a módszert csak a vizsgákon alkalmazza, mert azért tudja, hogy nem érnek rá a tanárok órákig feleltetni.
Túlesnek a bemutatkozáson, de nem ismételi el a másik nevét, csak egy bólintással jelzi, hogy érti és elraktározza az információt. Vagy legalábbis megpróbálja, mert azért a nevekkel nem áll olyan jól, de igyekszik.
Közben szépen végig is gondolja a repülési javaslatait, és már nyitná is a száját, de a másik egy teljesen más témát hoz fel ő meg, pislog kettőt, hogy ez most hogy jött ide, de persze a rellonos szemszögéből biztos tök logikus a kérdés. Ez viszont erősen kizökkenti Nyestét abból, amit mondani akart, nem is tud olyan könnyedén válaszolni, mint tervezte.
- Je...je...jeje...jeget... dede...de el...elele...elolvvvvvvv...elolvadt - mondja végül a lényeget, mert lássuk be baromira unalmas és küszködős lenne, elmondani, hogy eredetileg egy vízgömböt akart, de rájött, ő arra nem képes, mert még nem is tanulta, csak látta Brancit, meg Olive nénit hasonlót csinálni és nem is gondolkodott egy pillanatig, aztán a víz a földfelé indult és az első gondolata az lett, hogy akkor utána repül és jeget csinál belőle, de az is csak pár kisebb-nagyobb cseppből sikerült és így mire felért azok elolvadtak, mert nem koncentrált és így bedobni sem tudta a karikák egyikébe, mert hát ugye nem.
Gondolatban egyébként ez olyan 3 másodperc alatt sűvít át a fején, de hát csak a gondolatai cikázóak a beszéde sosem volt az. Ritkán, ha tényleg sokáig gyakorolja magában a mondandóját, akkor el tud mondani ezt azt. De ilyen helyzetekben még sosem sikerült.
Megvonja a vállát, mintha amúgy tök lényegtelen lenne, aztán összeszedi magát újra, hogy megkérdezze, amit ő akart.
- V..vvv...vvvverseny? A a a karikákig meg...me..meg visssssssza? - És igen, ezzel is elégedett, mert azért kimondta az összes szót, nagyobb nehézségek nélkül. Remélhetőleg a másik értette is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A másik lányban nagy lehet a versenyszellem, mert viszonylag hamar igent mond, és a testtartása is rögtön megváltozik. Nyeste is egészen felvidul. Régen volt, hogy szórakozott volna a kviddicspályán. Legtöbbször edzés vagy meccs miatt jön, s bár szokott tervezni játékokat a csapattársaknak, neki túlságosan kell figyelni, hogy minden szuperül menjen, ezért most kifejezetten vágyik egy kis kötetlen repülésre. Na jó, ahhoz persze nem kéne a másik, de ha már itt van, tök hülyeség lenne azt mondani, hogy figyi, egyedül akarok repkedni, de jó volt, hogy találkoztunk. Ez tőle teljesen távol áll. És ki tudja, lehet nem is marad már sokáig a másik, akkor pedig nyugodtan gyakorolhat még. Na meg... Közben is csinálhat egy kis ezt azt... Nem biztos, hogy a másiknak feltűnne, ha például meg tudna idézni egy kisebb szembeszelet neki. De ennyire azért nem bízik a képességeiben, mindenesetre a gondolat kecsegtető.
Felmutatja 3 ujját, így próbálja mondani, hogy ha a másik számolna, mint egy fajta jelzés, az sokat segítene. De ha nem akkor sem lesz probléma. Bízik magában és a képességeiben. Mostanra azért elég gyakorlott játékosnak mondhatja magát. Amint megvan a jel, vezényszó - vagy ami lesz, akár a menet kérdésre való bólintása is, ha csak az lett - megindul. Ráhasal a seprűjére, mintha eggyé válhatna a nyéllel és magában biztatja a seprűt. Aztán, élvezni kezdi rettentő mód, ahogy a szél viszi a haját, pont mikor először ült ma seprűre. Lehunyja a szemeit, és az eredeti elképzelésével ellentétben nem akadályozza a másikat a repülésben. Nem. Az nem lenne fair. Ugyanakkor, csodálatos érzés lenne, ha a szél vinné a seprűvel együtt és nem neki kéne a járgányt hajtani... Na de nem akar ő csalni. Ki is nyitja gyorsan a szemeit, körbenéz merre van a másik - mert lássuk be kisebb tömeggel egyszerűbb lehet a repkedés - de nincs vészesen lemaradva. A lábait is közelebb húzza a nyélhez, hogy még kisebb legyen a légellenállás, úgy suhan tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szépen lassan csökken köztük a távolság, s bár Nyeste nem gondolta, hogy át kéne repülniük a karikákon, egyértelművé válik számára a másik szándéka, így ő is célba veszi a szélső karikát. Tulajdonképpen ez juttatja előnyhöz, meg a rutin, amivel kissé lefelé haladva, gyorsan fordul a seprűjével viszonylag kis ívben, balra. A másik valami fura dolgot művel és fölfelé fordul. Nem is lenne ezzel baj, de lássuk be, felfelé mindig nehezebb repkedni, mert a gravitációt azért nehéz legyőzni, na meg ott az a plusz, hogyha felfelé megy, nem a megfelelő irányba fog állni, vagy lajhárba lesz, vagy utána kell még a seprűn egy nagyobbat igazítani. Nyestének viszont nincs ilyen problémája és elégedetten veszi tudomásul, hogy viszonylag nagy előnyre tesz szert a másikkal szemben, hála annak tapasztalatlan forduló technikája miatt.
Visszahasal a seprűre, gondolatban teljes gőzre kapcsol, és szent meggyőződése, hogy ezt az akaratot a seprű is érzi. Innen már nem néz hátra, csak a szemei előtt lebegő karikák kötik le. Picit ugyan kell emelkednie, de azt ekkora távolságon könnyedén tudja korrigálni és így a sebességéből sem fog veszíteni. Szorítja a seprűt, már már szinte hasal rajta és úgy suhan tovább, aztán mintha valami fogó lenne, előre nyújtja a balkezét, hogyha mással nem is, legalább egy karhossznyival győzzön majd, amikor ismét átsuhan egy karikán. Nem mintha egyébként meg tudnák állapítani, ha csak ennyin múlna. De talán a másik jobban le van maradva... Nem tudja. Nem figyel rá. Csak élvezi a szélsebes vágtát és a repülést.
Amint átsuhan a karikán, rögtön lefékez, hirtelen és gyorsan fordít a seprűn, így szinte azonnal megáll, s gyorsan fel is méri, megnyerte-e ezt a kis versenyt, vagy a másik volt az ügyesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tudná megmondani, hogy előbb volt-e vagy egy picivel hátrébb. A másik nagyon gyorsan utolérte. Valószínűleg jobb a seprűje a vörös által használt iskolai járgánynál és az is előnyére van, hogy egyelőre könnyebb. Aztán hogy később is az lesz-e majd eldől. Nyestét persze nem is igazán izgatja, hogy a másik nyert-e vagy ő. Ez neki nem erről szólt. Sokkal inkább a szórakozásról, arról hogy repüljön. S mint mindig most is támadtak nagyszerű gondolatai repülés közben, ezeknek egy részét pedig meg is fogja valósítani.
Amikor a másik lányka visszaér, és kezet nyújt, vidáman rázza meg a felé nyújtott jobbot, miközben egyetértően bólogat. Valóban jó volt. Kár, hogy a másik nem navinés, mert jól jönne egy ilyen merész lányka a csapatába. S ahogy ez átfut az agyán még remény is ébred benne... Ha esetleg levitás..
- M...mmmelyik há...háá.háházba jjj...jjjársz? - kérdezi meg, nem élve bele magát semmibe sem, amíg nem kap választ. Melissa közben a vállát kezdi mozgatni, Nyeste meg félredönti a fejét, úgy próbál rájönni, hogy mi is történhetett a másikkal. Visszapillant a karikákra és arra saccol, hogy elszámolta a másik a fordulást, esetleg meghúzta, amikor rájött, mennyi időt veszített és gyorsan próbált fordulni. Igaz Nyeste nem látta, hogy valójában hogyan fordult meg a szőke, de hacsak nem volt korábbi sérülése más indok nem lehet.
- Jjjj...jjjól vv...vv...vavagy? - kérdezi még egy kissé aggódva, mert azért pontosan emlékszik milyen volt bevágni az előbb a lábát. Sőt, emlékszik jópár gurkóra is, amik igencsak szenvedélyesen puszilgatták. Főleg ha a rellonosok küldték felé a vasat. Márpedig a rellonosok, általában ráküldik a kis fémszörnyeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Melissa Von

A választól nem lesz túl vidám. Félreértés ne essék semmi baja a rellonnal, csak épp nem örül annak, hogy a csapatukba ilyen potenciális tehetségek kerülnek majd - feltéve, hogy bővítik és a másik is akar majd játszani. Na de miért ne akarna? Igaz eleinte Nyeste sem akart, s ha Rosie nem győzködi és hozat neki egy tűzvillámot - amit egyébként ő visszaküldött - akkor soha meg sem fordul a fejében a jelentkezés. Aztán mennyire kellemesen csalódott! Most pedig ha akarná sem tudná senki sem eltántorítani a seprűje közeléből, és még a jövőjét is a kviddicsben képzeli el, bár sejti, hogy közel sem olyan jó, mint Maja, aki fiatal kora ellenére már is bekerült az egyik lengyel csapatba. De Nyestét ez sem zavarja. Tudja, hogy lesz neki még temérdek lehetősége, és ha nem is profi szinten, valahogy mégis a kviddics körül marad majd.
Azért gyorsan visszatereli a gondolatait a jelenre és mivel visszakapja a kérdést, előbb arra próbál válaszolni, utána pedig felteszi majd az újabb kérdését.
- N...nnn...nnn...navine - Mosolyog mellé, és szinte biztos benne, hogy valójában felesleges volt az egész szót kimondani, hiszen más ház neve nem kezdődik ezzel a betűvel. Igaz megállni nem nagyon tud, miközben próbál kimondani egy szót. Ez van. Meg lehet szokni.
- Bbebe...bebenne le...lelelesssssszel a a a cccccsapatban? - makogja el kissé nehezen, mert eléggé pörög az agya, közben pedig azt is észre veszi, mennyire mozgatja a másik a vállát. Természetes, hogy rögtön rosszra gondol. A vörös lányka edzett, megszokta a kviddicset és idefele sétálva be is melegített valamelyest. Számára emiatt az utólagos mozgolódás furán hat. Viszont a szőke lány megnyugtatóan vidáman közli, hogy semmi baja, így Nyeste aggodalma is alább hagy.
Tekintetével a pályát kezdi pásztázni, el-elkalandoznak a gondolatai. ~A szél idézést is gyakorolnom kéne... ~ fut át a fején, de tart tőle, hogy ezzel megzavarná a másikat, így mindez egyelőre csak gondolat marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Egy ideje gondolkozik azon, hogy tetoválást szeretne. Bár biztos benne, hogy édesapja nagyon nem díjazná a dolgot, úgy véli, kell valami ami emlékezteti arra, ami akkor, aznap történt, és gyökeresen megváltoztatta az életét. Valamire, ami emlékezteti, amikor fel akarja adni, hogy az elemi mágia, még ha egy rossz esemény miatt is jelent meg, egy nagyon is jó dolog tudna lenni az életében. Sokáig agyalt, hogy mit is szeretne, meg hogyan is szeretné, rengeteg rajzot készített, és annak is utána nézett, hogy kik azok, akik szóba jöhetnek a tetoválás elkészítésében. Fannira gondolt először, mert a lány a kezdetek óta a barátja, de végül pont ez volt az, ami miatt úgy döntött, inkább mégsem a lányt kéri meg. Fél attól, hogy Fanni esetlegesen változtatna az elképzelésein és olyan dolgokkal befolyásolná, amit ők ketten tudnak egyedül. Ezt pedig nem szeretné.
Aztán hallott egy másik eridonosról is, és bár nem ismeri a fiút, úgy döntött egy próbát mindenképp megér, hogy megkérdezze. Az elhatározás persze önmagában kevés, ezért végül egy baglyot küldött a fiúnak, hogy szeretne egy tetoválást és ha a fiút érdekli a dolog, akkor jöjjön el ma délután a társalgóba, hogy egyeztetni tudjanak.
Most pedig ül az egyik kényelmesebb fotelben felhúzott lábakkal a pergament gyűrögetve, amire az iránytűt rajzolta, ami emlékezteti majd, hogy követnie kell az utat, amit választott magának, akkor is, ha az időnként ijesztő, vagy nehéz. Mert abban teljesen biztos, hogy az ő választása volt akkor éjjel, hogy elemi mágiát használjon, és az is az ő döntése most már, hogy kerüljön bármibe is, megtanulja rendesen használni a képességet, és minden előnyével és hátrányával együtt elfogadja. Akkor is ha ez egy nehéz lecke lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Amíg gondolataiba merülve várakozik, időnként el-elengedi a papírt, és az bal keze mutatóujjának segítségével, kisebb szelet keltve mozgatja a levegőben. Észre sem veszi, hogy tulajdonképpen elemi mágiát használ. Nagyon szórakozott. Aztán persze abbahagyja, ismét elkapja a papírt és megnézni újra az ábrát. Nem elégedett vele, de talán a fiú, akivel találkozik, tud majd neki segíteni, hogy tökéletesítse. Azon is agyal, hogy hova lenne jobb magára varratni a képet. Vacillál, de majd eldönti még. Ha mást nem, ezt is egyeztetik. Persze előbb a másiknak meg kell érkeznie és igent kell mondania a lány elképzeléseire. Újra elengedni a papírt, megpörgeti, mintha kisebb tornádóba keveredne. Persze csak ez az egy apró papír, kicsi szelecske, talán megemeli kissé a haját, de aztán megint elkapja a lapot és nagyot sóhajtva pislog az ajtó felé. Órát nem hozott, bár tisztában van vele, hogy idegessége miatt korábban érkezett. Átfut a fején, hogy kellett volna hoznia egy csésze teát. Az most nagyon jól jönne. Azonban ezt a gondolatot az ajtó nyílása és egy kissé esetlen köszönés szakítja meg. Elmosolyodik, mert ha minden igaz, ez Dávid, akire várt.
Visszaint és megrázza a fejét a kérdésre, aztán illedelmesen feláll, és kezet is nyújt az eridonosnak.
- Sz..sz...szia! - megakad. Természetesen. Egy pillanatra le is hunyja a szemeit.- Ezzel kellett volna foglalkoznia, hogy begyakorolja, hogyan is fogja elmondani azt a sok mindent, amit szeretne. Bár lehet nem lesz rá szükség, de mégis csak jobb lett volna felkészülni, nehogy a másik elküldje melegebb éghajlatra, hogy még egy mondatot sem képes egyben elmondani. Igaz, ha ez történne az is sokat elárulna Nyestének - például, hogy rossz emberrel próbálkozott -, de erre egyáltalán nem is gondol. - Nyeste - mondja ki végül a nevét, saját meglepetésére is, mindenféle nehézség nélkül.
- Öhm... nnnnem tu...tu...tudom, h...hogy szokás ezt cs...cs...csinálni... - mondja végül zavartan, és miközben a füle mögé tűr egy hajtincset, visszaül a korábbi helyére, és a másiknak is int, hogy dobja le magát valahova. Aztán jobb ötlet híján odanyújtja a pergament rajta az elképzelésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kissé zavarban jön. Először azért, mert hülyén érzi magát, hogy bemutatkozott, amikor egyértelműen tudta a másik, hogy kicsoda - bár abban nem biztos, hogy honnan, de végül is többször volt iskola és évfolyamelső is, meg hát kviddicsben is ott van, de sosem lehet tudni - másrészt, mert igen, ő hívta ide a fiút, nyilván tudta a nevét. De az illem az illem. Igyekszik továbbra is tartani magát hozzá. Csakhogy ismét zavarba jön a dadogása miatt. Ritka az ilyesmi. Bár igaz nincs a homlokára tetoválva, hogy milyen beszédhibával rendelkezik, azért a legtöbben, ha hallottak róla, ezt is hallották.
Apró pír ül ki az arcára, ahogy megrázza a fejét.
- Ne...ne...nem izgulok, mámá...má...mármint nem úgy - Nagy levegő, nagy nyelés. Egy pillanatra lehunyja a szemét. Ez egy sokszor használt jól bevált technika. Végig gondolja az egyszerű mondatot, aztán egyenesen a másik szemébe néz, úgy mondja el - Beszédhib...hib...hiba. Dadogok. Majdnem mindig.
Elhúzza egy kicsit a száját, aztán megforgatja a szemeit, ezzel fejezve ki a véleményét, hogy bár már megszokta, azért őt is zavarja. Kit ne zavarna? Amikor valamit olyan jól kitalál fejben, de képtelen elmondani? Mindenkit zavarna. De gyakorol, és határozottan könnyebben beszél, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt persze a másik nem tudhatja. De talán nem fogja kigúnyolni vagy sajnálni. Sajnálni ugyanis egyáltalán nem kell.
Követi a szemével Dávidot, aki a földre ül és figyelmesen hallgatja, amit mond, hogyan működnek a dolgok. Egy pillanatra átfut a fején, hogy ha az elmondása alapján akar a fiú alkotni, akkor visszaveszi a lapot. Még a kezét is kinyújtja, de aztán rájön, hogy ez butaság.
- Rendben - feleli, miután végighallgatta a másikat, aztán egy hosszabb szünetet tart, hogy kicsit átgondolhassa, amit ezután tervez mondani. Egy újabb nagy levegő után pedig bele is kezd - Egy iránytűt gondoltam. Vvv..vvv...vízzel és és és széll..lllel. Meg...meg ho..ho..holddal és nappal. Olyasmit, mint...mint a...a...a rajzomon. De...de...de nem pont olyanra... ez...ez csak ne...ne...nekem se..se...segítség. Szeretném ha szín...szín..színes lenne... és...és... mozogna...
Nem tudja utóbbi lehetséges-e. Tudja, hogy vannak mágikus tetoválások, és azok mozognak, de hogy Dávid ebben tud-e neki segíteni azt nem tudhatja. Bár az is megfordult a fejében, hogy talán elemi mágiával tudná ő maga is mozgatni a festéket a bőre alatt, de valószínűleg még nincs azon a szinten. Na meg, miért is tenné, ha egyszer megoldható a dolog egyszerűbben? Igaz, ez a tetoválás pont azért kerül majd rá, hogy tudja, nem mindig az egyszerűbb őt a jó. De egyelőre még nincs rajta, szóval... halogatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Valahogy túlteszi magát a kezdeti idegességen, és ahogy a másik leül vele szemben és a tetoválásra kerül a sor, már csak amiatt aggódik, hogy vajon a rajza mennyire segítő, avagy épp ellenkezőleg, akadályozó. Azért próbálja elmakogni, hogy ez inkább csak egy vázlat, és ha nem pont ilyen az sem zavarja. De nem biztos a sikerben, főleg, hogy a fiú vissza is kérdez. Mintha pont azt kérdezné, amit mondott. Vagy csak akarta úgy mondani, de máshogy jött ki? Igazából nehezen tudná megmondani. Időnként ha megakad, nem is tudja pontosan, mit akart mondani és máshogy fejezi be a mondatot, de most nagyon igyekezett, hogy ez ne történjen meg.
- Ha...ha..hasonlót. Ez csak csak csak egggy elk...kkk..kkképzelés. Úgy nagy...nagyjából - próbálja meg újra elmondani. Persze ha a másiknak nincs jobb ötlete, de ezt kétli, akkor ezzel is boldog lesz. És persze bármit is talál ki Dávid, először mindenképp látni szeretné, hogy mennyire illik bele az eridonos alkotása az ő elképzeléseibe. De határozottan nyitott mindenféle opcióra.
- Csak egy r...rrr...részét. Színesben. Nem nem nem szeret..ttt..ném, ha túl fel..fel..feltűnő lenne.
Elvégre csak magának lesz. Azért, hogy mindig emlékezzen, azokra a dolgokra, amik fontosak. Hogy tudja, a "helyes út" nem mindig cukormázas.
- Mozogni a a a szelll...let gondoltam. Meg...meg...meg a t..tt...ttttűt - fűzi még hozzá, aztán lepillant a rajzra, és egy másik dolog jut eszébe, amit ő nem tudott sehogy sem a rajzba csempészni, de talán Dávidnak van rá jó ötlete. - Sze..sze...szeretnék rá vv..v...vvvizet. Va..va...valahogy. Csak n...n...nem tu...tu...tudom, hogy...
S azzal kérdőn tekint a másikra, hogy ő mit gondol erről, hogyan lehetne egy kis nedvességet belecsempészni, anélkül, hogy túl zsúfolttá válna a kompozíció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem tudja pontosan, hogy mi történt Fannival, de amiket hallott egyik sem hangzott jól. Valakik azt suttogták, hogy elvesztette az elemi mágiáját. Az pedig lássuk be nem jó. Még ő is így gondolja, pedig ő aztán eléggé irtózik az EMtől. De most hogy kezdi elfogadni és jobban foglalkozik vele, úgy érzi ez egy fontos dolog és nem biztos benne, hogy tudna nélküle élni. Arról nem is beszélve, hogy milyen áron történt mindez Fannival! Muszáj meglátogatnia és valahogy, bár fogalma sincs hogy... segíteni a másiknak. Sok minden fut át a fején. Például, hogy mivel ellentétes az elemük, lehet rossz hatással lesz a másikra. De akár ennek az ellenkezője is fenn állhat. Gyakorláshoz elvileg pont egy ellentétes elemű személy kéne. Csak neki sosem volt eddig elég önbizalma. Most viszont egész biztos fel fogja vetni Fanninak a dolgot, feltéve, hogy az eridonos jobban van. Ha valóban elveszett az eleme, ahogy pletykálják, akkor inkább fel sem hozza a dolgot.
A kezét tördelve, kissé idegesen lép be az ajtón. Az eridon meccsen látta utoljára a másikat és hát... szégyen vagy sem, nem sokat beszéltek az utóbbi időben. Szóval nem is tudja pontosan, hogy hogy is állnak, de szereti hinni, hogy a jó viszony, jó marad, akkor is ha hosszú kihagyásokkal teli.
- Sz...sz...szia! - Int egyet bizonytalanul pár méterre a másik ágyától, ezzel próbálva felhívni magára a figyelmet, bár a hangja nem éppen erőteljes, így az se biztos, hogy Fanni meghallja. De azért összeszedi magát és a másik ágyához lépked, aztán valamilyen őrült gondolattól vezérelve, nem az ágy melletti székre huppan le, hanem bizony a főnix lábainál az ágyra.
- Ho...ho...hogy vagy? - kérdezi meg egy félszeg mosollyal, azon agyalva, hogy illik-e ilyesmit kérdezni egy gyengélkedőn fekvő társától. De sajnos nincs jobb ötlete beszélgetés indításra...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az, hogy ismét új tanárral kell ismerkednie - vagyis nem kell, csakhát mégis... - rádöbbenti, hogy nagyon, de nagyon régóta húzza ezt az elemi mágia tanulást. Persze Kamilla is rádöbbentette, amikor a rellonos végzett, és ő még mindig az alapokat próbálgatta... De nem mindenki tehetséges. Még akkor sem, ha különleges képességgel átkozta meg az élet. Mondjuk Brannek hála, már nem érzi annyira átoknak. A fiúval viszonylag sokat beszélgettek és a könyvek, amiket a TS ajánlott igencsak érdekesnek bizonyultak. Mostanra pedig egészen elfogadta, hogy ez az élete része. Az elmúlt vizsgaidőszakban pedig mindent megtett, hogy behozza a lemaradása egy részét. Sokat gyakorolt. Olyannyira, hogy végül a rendes vizsgáira nem is készült. Az eredményein meg is látszott. Bár kapott K-t is, az utolsó két vizsgán azonban csúnyán leszerepelt. Ez csak azért ciki, mert a mágiatörit és a reptant is szereti, de mindkettő eléggé tanulós. Még ha utóbbiról nem is feltételezné az ember. Szóval nem sikerült, és ez most év ismétléssel jár. De próbálja pozitívan feldolgozni. A legtöbb tárgyból jól állt tavaly és így legalább több ideje marad az EMre. Viszont az új tanár, az új oktatási mód meg a többi kicsit megijeszti.
Épp hogy megszokta Olive módszereit, most meg ismerkedhet egy újabbal. Nem az ő világa ez. De úgy döntött elébe megy a dolgoknak és nem vár addig, amíg Dustin - vagy ki! - veszi fel vele a kapcsolatot. Írt neki, hogy jön és szeretne gyakorolni. Megegyeztek az időpontban és most hogy itt van a várva vár nap, az elemi mágia terasz előtt várakozik a férfi megjelenésére.
Azt a pár fiút, akinek az a beteg ötlete támad, hogy meglocsolja egyetlen kézintéssel téríti el a tervétől. Nevezetesen a fiúkra visszairányítva a vizet, amit ráöntenének, fröcskölnének, fújnának. Nincs locsolkodós hangulatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Fanni végül észreveszi, és a lábait is arrébb húzza, hogy Nyeste kényelmesen az eridonos testi épségét nem fenyegetve tud az ágyra ülni. Igaz továbbra sem tudja, hogy mit is mondhatna, meg hogyan, de szerencsére a másik mindig is a fecsegősebb fajta volt, és úgy tűnik a beszédtől a gyengélkedő sem vette el a kedvét. Igaz a válasz, hogy nincs túl jól, nem annyira tetszik Nyestének el is húzza a száját, aztán meg csak megcsóválja a fejét. Hallott ezt-azt, de hogy mennyi igaz belőle azt nem tudja... Inkább nem részletezné. De azért megjegyzi:
- Nnnn....nem nem-nem tu...tu..tudom mmmm...mi ig...gggaz és mi n...n...nnnem. - Kezeivel is tesz egyfajta mozdulatot, ami azt jelzi fogalma sincs elhiggy-e a pletykákat vagy sem. Aztán pedig válaszol Fanni másik kérdésére is.
- Sz...sz...szerintem nnnnnnem aka...aka...akadt ki csak csak csak fff..ffffélt.
Reméli érthető, mert hosszabban nem szívesen fejti ki. Várja is a másik reakcióját, addig meg tovább agyal, hogy mit csinálhatna, vagy mondhatna, hogy feldobja Fannit. Mert bár kapott egy mosolyt már tőle, azért érzi Nyeste, hogy a lány, akinek az ágyán ül, nem a mindig derűs, vadul pörgős, tüzes Fanni, akit megismert, amikor az iskolát kezdték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Végre, végre, végre! Megint itt van és megint a magasba szállhat. Akárhogy is, hiányzott neki a repülés, és az adrenalin, amit a kviddics vált ki belőle. Persze most még szó sincs meccsről. Egyelőre az sem biztos, hogy csapat lesz. De amióta visszatértek az iskolába most először van lehetősége rá, hogy a pályára lépjen és kicsit gyakoroljon, szórakozzon. Szerencsére nem kell egyedül tennie mindezt. Persze megoldotta volna azt is, de Alíz volt olyan kedves és vele jött. Nyeste nem tudja, a másik navis hogy érez a kviddics kapcsán, de a vörösnek már a tudat is mámorító.
A pályára lépve nem is vár sokat. Mivel ma nincs semmi szél, és túl egyszerűnek tűnik a dolog, úgy dönt, megpróbálkozik valami merészebbel. Szemeit lehunyja, jobb kezét előre nyújtja és elképzeli, hogyan támasztja fel a szelet. Hogy a pályán keresztbe szelje a szél, s így ha passzolgatni kezdenek a kvaffal, gyakorlásként akkor legyen némi akadály. Abban persze nem biztos, hogy fent tudja tartani ezt az állapotot hosszú távon, de kezdésnek már azzal is beéri, hogy a hajába kap a szél, és az arcába sodorja. Még mindig összpontosít, de most már kinyitja a szemeit. Seprűjét a lába közé fogja, haját szoros copfba köti, közben Alízra mosolyog. A szél továbbra is lengedez, nem túl erős, a seprűről nem fogja őket lerázni, de a kvaffot eltérítheti az útjáról, ha nem elég erős a dobás. Kezdésnek pont jó lesz.
Felkapja a vörös bőrt a földről, felhajítja magasra, aztán utána veti magát a levegőbe. Miközben a labda után nyúl, visszapillant, hogy Alíz is követi-e, passzolhat-e rögtön, vagy várnia kell még a másikra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sétálni támadt kedve. Rengeteg időt töltött a kastélyban az elmúlt hetekben és őszintén szólva maga is csodálkozik a dolgon, hiszen elemei mágiát gyakorolni a négy fal között eszméletlen hülyeségnek tűnik. Mégis, valahogy a hálókörlet, a kis szoba biztonságot nyújtott neki, amíg minden jól begyakorolt. Ugyanakkor Ó már jó ideje morcogott, és mindenféle módon próbálta a tudtára adni, hogy neki elég volt a bezártságból, friss levegőt akar. S persze egyedül is kimehet a kis sárkányleopárd, úgy tűnt társaságot is akar magának. Épp ezért Nyeste úgy döntött, ma odakint játszik majd az állattal, s a rét felé vette az irányt.
A nap azonban erősebbnek bizonyul mint várta, így kénytelen a fák árnyékába bújni, s megpróbálja a levegőt kissé párásabbá varázsolni maguk körül, ezzel enyhítve a száraz érzetet. Amikor aztán a sárkányleopárd is abbahagyja a körözést, tudja, hogy már jó a kis állatnak is, és neki kezd színesvízbuborékokat varázsolni. Ó lelkesen rohangál a vízbuborékok után, ki is pukkasztja őket aztán csalódottan veszi tudomásul, hogy egyikben sincs ennivaló. Maga kezd vadászni, s bár Nyeste nem híve a lepkék és más rovarok ilyen módú becserkészésének, most mégis úgy dönt ez jó gyakorlás. Ő is megpróbálkozik ezzel. Figyel s amikor egy lepke röppen el tőlük néhány méterre, amit Ó is üldözésbe vesz, megpróbálja beelőzni a lény által termetett vízbuborékot és a saját buborékjával bekebelezni a lepkét. Sikertelenül. De nem adja fel. Fog még próbálkozni, egyelőre azonban hagyja Ót érvényesülni, és a Brandontól kapott könyv lapjait kezdi falni.