|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Manó és Rabbot bácsi *o* A nagyterem előtt beleütközött egy lányba. Ha jól látta eridonos, de nem volt ideje elmakogni a bocsánatot, már tovább is sodorta őt a tömeg. Rosszkor jött. Erre már rájött. A nyár rövid volt, és bár élvezte az otthon töltött napokat, s Apuka is büszke volt rá nagyon, most mégis örül, hogy visszatér a kastélyba. Furcsa, de igaz. Amennyire hiányzott az előző év elején Apuka most úgy hiányzott neki az iskola. Mert itt olyasmit tanulhatott, amihez úgy tűnt több érzéke van, mint a mugli dolgokhoz. Mert Emma nénivel már varázsolgatni is kezdtek, még ha nem is ment olyan tökéletesen... Életében először, Nyeste valóban érezte, hogy ő az anyja lánya is, és büszke volt magára, amiért a vizsgákat is jól teljesítette. Anyuka fentről mosolyog rá az égből - ezt mondta Apuka.
Na de visszatérve. Csepp termete miatt csak sodródik az árral. Igyekszik haladni, hogy ne lökjék fel és közben figyel ő se menjen bele senkibe sem. A navine asztalánál aztán nagy nehezen kiszakad az árból... Sosem tűnt fel neki, hogy ennyien járnak ide, de mindegy is. Fáradtan - pedig még el sem kezdődött az este - huppan le egy üres helyre, egy meglehetősen szőke fiú mellé, s bár nem illik egy darabig bámulja a majdnem fehér tincseket azon agyalva, hogy vajon természetes-e a hajszín, s ha igen albínó-e a mellette ülő, vagy csak a természet különös ajándéka ez a hajszín. Végül aztán elkapja a tekintetét, remélve, hogy nem vették észre, majd ahogy szépen megérkezik mindenki az igazgatóra kezd figyelni. A beszéde nem túl hosszú, lényegre törő.
Nyeste illedelmesen megtapsolja a házakat, a Navine említésénél még ujjong is egy picit, mert bár nem nyertek, azért szerinte nagyon ügyesek voltak. Na meg, ő naivan azt gondolja, a Levitásokat nem is lehet lekörözni tanulásban, elvégre ők a legokosabbak, de hát ez van.
Megkezdődik az evészet, az ő pillantása meg, újra és újra a mellette ülő fiúra terelődik. Szeretne rákérdezni de mivel a beszéd nem erőssége, nem kezdeményez.
Végül aztán elérnek oda, hogy az igazgató ismét feláll, s beszélni kezd.
Nyeste figyelmesen hallgat. Egy-egy dolog meglepi, de illedelmesen tapsol. Természetesen akkor a legjobban, amikor valamelyik navinés társát említik. Arra viszont nincs felkészülve, hogy az ő neve is elhangzik. Őszintén meglepi a dolog, az iskolaelső szótól meg szó szerint ledöbben. Tátott szájjal néz körbe, hogy miféle viccről, tévedésről van szó, de végül csak feláll és odasétál az iskola igazgatójához, hogy átvegye az oklevelét. Azzal együtt, még mindig meglepetten huppan le a korábbi helyére. A papírt, mely szerint iskolaelső lett az asztalra teszi, s most mivel szüksége van a megerősítésre már megböki a fiút, hogy megtudja, nem álom-e ez az egész?
|
|
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekMiért is megy a társalgóba, hiszen egyértelmű, hogy társalogni ő maga képtelen. Ettől függetlenük Nyestében egyre inkább kinyílni látszik valami. Valami, ami arra ösztönözi merjen többet. Épp ezért határoz úgy, hogy igen is társalogni fog. Félre értés ne essék, őt igazán nem zavarja, hogy nem folyik belőle a szó, hogy meg-megakad. De természetesen az előző tanévben is voltak olyanok, akik nem győzték kivárni a válaszait, vagy éppenséggel gúnyt űztek belőle. Viszont iskolaelső lett, az első kviddicsmeccset is túl élte, s bár nem nyertek, sikerült gólt szereznie, így ő több mint elégedett magával. Mit számít akkor, ha kicsit (nagyon) beszédhibás? Szóval társalgó, mert ott lehet társalogni. Vagy ha nem is társalog, akkor hallgatja a többieket és ezáltal kicsit úgy érzi, hogy ő is a közösség tagja. Amióta Rose elment, eléggé unalmasan telnek a napjai, s bár volt, hogy az agyára ment a rellonos, most mégis csak furcsa, hogy nincs közvetlen mellette, hogy nem rángatja A-ból B-be és tulajdonképpen nem történik semmi. Mert a kviddicsedzés az bár fárasztó, egészen megszokott lett neki, a külön órák Emma nénivel meg... hát egyre jobban mennek, de mégsem olyan Emma nénivel lenni, mintha barátkozna. Márpedig megígérte Apukának, hogy neki lesznek barátai. Visszatérve hát, minden oka megvan, hogy a társalgóba menjen és mindezt mindenféle gombóc nélkül a torkában tegye. Persze neki ott a gombóc, de hát mindegy is. A talárján ott virít az iskolaelső jelvény és persze messziről lerí róla, hogy navinés, mert jó iskoláshoz híven az egyenruhája van rajta. A pálcája a kezében, s miután egy nagyot sóhajt, benyit a már említett helyiségbe, amiben meglepő módon senki sincs. Elsőre legalábbis így tűnik, másodjára észreveszi a kanapén heverő fiút, de nem igazán tudja, hogy mi tévő legyen most. Elvégre nagyon nem így képzelte a megjelenést. Ahogy tovább nézelődik a kandallón akad meg a szeme, s erről eszébe jut valami. - Z... z... zzzzavar h...ha...haha... m...m...mmmmeggyújtom a ... t...t... tüzet? - kérdezi halkan, mert valahogy a csendet is nehezére esik megtörni, de az igazság az, ő bizony hűvösnek érzi itt a levegőt.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Péter FanniSemmi sem alakult úgy, ahogy szerette volna. Ez pedig nem meglepő, de ettől függetlenül rettentően bosszantó. Valahol megnyugtatja, hogy a másikban nem tett nagyobb kárt, s hogy az általa cipelt dolgok is egyben vannak még. Az viszont, hogy a varázslás ilyen borzalmasan megy nagyon lelombozza. Hogy fogja így meggyőzni a tanárokat, hogy ő tud ám mindent - elméletben - ha használni nem tudja? Fogalma sincs, de a sírás kerülgeti valahányszor eszébe jut a dolog. És tessék most is! Most is kárt okozott. A kérdésre viszont elég könnyű válasza van. - M...m...mmemert iiitt egy...gy...gyedül... - nem fejezi be, mert rájön, hogy nem igaz. Csak hitte, hogy egyedül lehet, de mint kiderült nem ez volt a legjobb választás, hiszen a másik lány is pont ide tévedt be. Sóhajt egyet, aztán újra kezdi a mondatot. - Azt h...h...h...hhitttem, h...h...h...hogy, egy..gy...gyedül l...l...lllllehetek - ezzel pedig le is ül az ominózus székre, ami megadja magát alatta, s ezzel be is telik Nyesténél a pohár. Toporog, mint egy óvodás, majd úgy dönt, a földön a legjobb. Nem megy ő már innen sehova, a varázslást is hagyja. Legalábbis mára. A szemét is lehunyja, hogy megnyugodjon kicsit. Mély levegőt vesz, majd ki is fújja. Csak a másik lány hangja zavarja meg. Felpillant hát rá, de csak a fejét rázza. Eszében sincs felállni. Jó most neki a földön. Legalább egy kicsit még. Végül azért meggondolja magát, s elfogadja a felé nyújtott kezet, s annak segítségével talpra is áll. Kicsit leporolja magát, miközben megpróbálja kimondani, hogy "köszönöm", aztán vet egy pillantást a romos helyiségre, felszedi a pálcáját, a törött ceruzáját és mindent bepakol a táskájába. - Én... én... én azt... azt... h...h...hiszem... m...m...mmmmegyek - mondja végül, mert úgy érzi ez a legjobb, amit most tehet. Azért még észbe kap, és odanyújtja a kezét a másiknak - Ny...ny...nyeste! K...k....köszönöm, h...h...hhhogy s...s....ssssegítettél - aztán ha túl vannak ezen is, akkor még mindig kormos arccal kihátrál a helyiségből és visszamegy a navine körletbe, hogy ott átkozza magát tovább, amiért ilyen kis szerencsétlen.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekA fiú szinte rögtön feláll, ahogy észreveszi Nyestét, és hamar beszélni is kezd. Jóval többet, mint amihez Nyeste szokva van, de ezt igazán nem bánja, csak éppenséggel lépést nem tud tartani vele. Gondolatban persze már sokkal előrébb is jár, csak a szavak akadnak meg valahányszor megpróbál mindent elmondani, ami a fejében van. Most is biccent, meg a fejét rázza, dehogy zavarja a másik! Hiszen ő jött ide előbb. Ha valakinek, akkor Nyestének illene bocsánatot kérnie, de nem tud, a másik beszél, nem hagy lehetőséget neki a szavakra. Amikor végre kis szünetet tart, akkor megpróbál legalább bemutatkozni. - Ny...ny...ny... nyeste! - mondja ki aztán ugye a tűzről érdeklődik, de erre nem kap választ. Helyette a másikról tud meg rengeteg mindent. Csak bólint neki, ő igazán szívesen marad, meg "beszélget" is, ha a másik ezt szeretné. De akkor remélhetőleg hagy majd neki is lehetőséget. No nem mintha Nyestét zavarná, hogy ő nem jut szóhoz. Egyáltalán nem. Csak akkor ha kérdezik. A festményekkel kapcsolatban is bólogat rendesen. Először neki is furcsa volt, de mostanra teljesen megszokta, sőt már dolgozik rajta, hogy egy nap ő is ilyen képeket készíthessen. - L...lll....lllelkük v...v....van. B...b...besssszélnek is és... és... és át... át...átmennnek egy...egy... egymáshoz - próbálja tömören összefoglalni a képekkel kapcsolatos tudását, aztán összébb húzza magán a talárt és ismét a kandallóra pillant. Az előbbi kérdését figyelmen kívül hagyta a másik. Talán túl halk volt. Most viszont meg kell kérdeznie újra. - Z... z... zzavar h...ha...haha... m...m...mmeggyújtom a ... t...t... tüzet? - s a pálcájával a kandalló felé bök, egyelőre nem varázsol, csak szeretné, ha a másik értené, mit is akar pontosan.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekNyeste mosolyog egy jót a fiú szóhasználatán. Mert hát mi az, hogy embermódra? Mintha ők nem emberek lennének, de egyelőre ráhagyja. Sejti, hogy a fiú is mugli közegben nőtt fel, s talán nem is ismeri még a mugli szót. Nyeste sem tudta annak idején, és kimondani még most sem tudja, de azért már érti az ilyen kifejezéseket. Most pedig, hogy már tudja, a másikat nem zavarja, ha tüzet gyújt, a kandalló felé fordul, a pálcáját mozdítja magában pedig kimondja a varázslatot. Igaz ez harmadikos anyag... Nem valószínű, hogy sikerül neki, de egy próbát megér. Vár egy picit, aztán mivel nem történik semmi, sóhajt egy nagyot, elteszi a pálcáját, aztán feláll, hogy a kandalló melletti gyufával gyújtson be. Közben meg megjegyzi: - Én s...s...sssem t...t...ttudok...m...m...mmmég... - de azért mosolyog. Emma nénivel már sokat gyakoroltak, s ezt a sikertelenséget nem a saját hibájának véli, inkább arra gondol, hogy ehhez még nincs elegendő tudása. Esetleg a pálca mozdulat nem volt az igazi, de ezt sem tudhatja, nem látott még senkit sem ezt a bűbájt végezni. Szóval mindegy is. Amint a tűz picit lobogni kezd a gyufának hála visszaül Alfréd mellé a kanapéra, aztán válaszol is az újabb kérdésre. - M...m...mmma...maggyar n...n...nnév - mert hát valóban az, és nagyon régi is, ha a fiú elég türelmes, akkor folytatja is - ősi n..n... név, a... a... a... ny...ny...ny...nyestből... - mondjuk ez annyira nem tetszik neki sem, hogy egy kis rágcsálóról kapta a nevét, de tulajdonképpen a nyestek aranyos állatok. Az, hogy mennyire ritka, vagy sem, nem tudja. Bár másik Nyestével még nem találkozott, de ez nem zavarja, így legalább kicsit egyedibbnek érezheti magát. - T...t...t...téged, h...h..h...hhogyan... h...h...hhívhat..t...tt...lak? - kérdezi meg még végül a fiút, hiszen az két nevet is mondott, s Nyeste magából indul ki. Szereti mindkét nevét, de a Veronkát csak Apukától fogadja el. Jobb szereti, ha mások az első nevét használják.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Benedek Pislog pár nagyot, aztán olyan lesz az arca színe is, mint a haja: vörös. Hogy ő szép lenne? Ilyet sem mondtak neki még soha. Vagyis de... Apuka mindig mondogatja, de más? Főleg nem fiúk. Zavarba is jön rendesen, a kezeit az arcára tapasztja, és tiltakozólag megrázza a fejét. Új neki az ilyesmi, nem is tudja pontosan, mi hozza zavarba, de érzi nagyon is. El is fordul egy picit a fiútól, hogy megnyugodjon. Aztán persze észbe kap, hogy az ilyesmit illik megköszönni. - Én... én... én... k... k... k... köszönöm! - motyogja halkan, mert valahogy a zavar miatt nem tud hangosban. A fogaskerekek meg kattognak az agyában, ezernyi kérdés tör fel benne, nem tudja, felteheti-e őket. Végül inkább elfolytja, mást kérdez. Egész pontosan a fiú a nevét. S mire idejut a pír is elhalványul az arcán, tud figyelni is a másikra. A válaszra csak bólint. Aztán magában ízlelgeti a két nevet. Arra jut, hogy neki is a Benedek tetszik, bár nem azért, mert az Alfréd olyan úrias, vagy hogyan is fejezte ki magát a fiú?! - B...b...b...bbenedek! K... k... köny...ny...nnyebb - osztja meg végül a gondolatát a másikkal, bízva benne, hogy ő is érti. Bár Nyestének a legkönnyebb, valami rövid lenne. Talán a Beni? De azért ennyire még nem ismeri, és egyébként is, milyen lenne már becézgetni? Tulajdonképpen tetszik neki a Benedek név. Az iskolával kapcsolatban is csak a fejét rázza, aztán felmutatja az ujjain, hogy kettő, vagyis két éve jár ide. Aztán megpróbálkozik egy pontosabb magyarázattal is. - T...t...ta...tavaly j...j...jöttem... d...d...dde... az is...iskolával... t...t...táb...táborozni... m...m...m...mmment...t..t...tünk... s...s...ss...sssokáig - reméli, így érthető. Hogy a tanév nagy részét nem itt töltötte, így bizony van számára is ismeretlen terület. Egyébként nem unja a témát, mással ennyit sem szokott beszélni. Annával az unokatestvérével leginkább teázni szoktak és jókat hallgatni. Bár Nyeste kicsit úgy érezte a másik haragszik rá, amiért lekörözte a tanulmányokban. De ezen most nem fog rágódni, hiszen talált egy beszélgető társat, s Benedek újabb kérdésére a szeme is felcsillan. Lelkesen bólogat, aztán a festményekre kezd mutogatni, így adva választ. Mert bizony ő fest. Meg rajzol. Ez a két kedvence. Na meg, Apuka mellett a fa-faragás. De azért ki is mondja. - F...f...festés és...és...és fff...ffffaragás - megenged magának egy mosolyt is, s ha nem is mondja ki, szemeiben azért csillog a kérdés: a másik szeret-e valamiféle művészetet?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekMosolyogva bólint. Amit tud, azt szívesen megmutatja Benedeknek is, bár lehet hamar végeznek a túrával. Esetleg a tavaly évelején rajzolt térképét is megkeresi majd, hogy a fiúnak adja, ha nincs is rajta minden, a fontosabb dolgok, mint termek, ebédlő, társalgó, navine körlet, rajta vannak. Aztán persze ismét kicsit zavarba jön, a haját is kicsit az arcába húzza a lány, ahogy beszívja az ajkait egy szégyellős mosolyba. Kedves. Igyekszik, de hát nem olyan nagy dolog ez. - T..t...t...te is... k...k... kedves v...v...vagy - válaszolja néhány másodperc után és valóban így gondolja, hiszen a legtöbben már rászóltak volna, hogy beszéljen normálisan, vagy ne beszéljen. Kivéve persze a kedves embereket. Ha lenne nála penna meg papír, akkor már rég írná a mondandóját, több mindent tudna közölni, ugyanakkor... Apuka szerint gyakorlat teszi a mestert, igenis kell beszélnie. Még akkor is, ha nem mindig szeret. - Apukám ács - feleli aztán egészen könnyedén. Hiába ez a két szót gyakorolta a legtöbbet eddig. Reméli, hogy ebből érti a fiú, miért is a fafaragás. Hiszen egy ács mellett nem nehéz megszeretni ezt a művészetet. Egyébként meg egyre szimpatikusabb neki a fiú, mert szereti a művészeteket. Bár Nyeste nem könyvmoly, olvasott már pár könyvet, verseket is, és a zenehallgatás is egy kedves elfoglaltsága, szóval csak bólogat mindenre, ahogy a fiú beszél, aztán felcsillannak újra a szemei a történelem szó hallatán. Hiszen neki mindig is az volt a kedvenc tantárgya a mugli iskolában és itt is nagyon szereti. Bólogat is még jobban, aztán szóba kerül a művészettörténet is és már-már madarat lehetne fogatni vele a boldogságtól. - Én is, én is, én is! - hadarja gyorsan s fel sem tűnik neki, hogy nem is akad meg a nyelve ebben a két szóban. Persze rövidek és magánhangzóval kezdődnek, de bizony hátba veregetné magát, ha tudatában lenne egy ekkora sikernek. - V...v...vvvan k...k...k..kedvenc k...kkk...korszakod? - kérdezi teljesen belelkesedve, s most már minden figyelmét Benedeknek és a mondandójának szenteli.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNem tehet róla, de nincs hozzászokva, hogy szépeket mondanak neki. A legtöbben csak akkor szólnak hozzá, ha nagyon muszáj, vagy ha nem tudják, hogy beszédhibás. Nyeste ezt már megszokta, s a maga kis szűk baráti körében egész jól meg is van. De most nagyon örül, hogy van még valaki, akivel úgy látszik jól kifognak jönni. Csak mosolyog a fiúra, amikor az közli, érti miért szeret fát faragni. Azt nem teszi hozzá, hogy az azért nem megy túl jól. Nem is lényeges, hiszen már más témáknál tartanak. Nyeste megint csak bólogat, ahogy a másik a 19. századot említi és mosolyog is szélesen. Bár ő az egész időszakot kedveli, azért van egy nagy átfedés kettejük kedvenc témái között, így biztosan lesz miről beszélni később is. - Én a h...h...hháborúkat... n...n...nem ... – nem mondja tovább, csak a fejét rázza. A 20. századnak az első étizedével semmi baja, de az utána következő időszak számára túl véres, túl erőszakos és ijesztő, ha nem muszáj nem gondol rá. – Ép...ép...épít...t...tészetben n...n...neog...g...gótikát sz...sssszeretem... – magyaráz tovább, s most a füle mögé tűri a haját, a cipőit meg lerúgja a lábairól, hogy aztán kényelmesen felhúzva őket a kanapéra, helyezkedjen el, még jobban Benedek felé fordulva. - F...f...ffestészetben... hmmm.... r....r...rrreneszánsz és és és a... h...h...hholland f...f...ffestők! – utóbbi persze nem csak a reneszánszból. De felsorlni az összes kedvencét sokáig tartana. Persze az örök példa, az mégis csak da Vinci de a lány szerint ez egyértelmű, főleg, ha a reneszánszt már említette. A tanrágyak kapcsán is bólogat, igaz ő mindent felvett, mert kíváncsi volt, aztán a sikeres vizsgákon felbuzdulva meg is maradt szépen mindennél. Jövőre lehet lead majd pár tárgyat, sosem lehet tudni, nem lesz-e nehezebb a tananyag. A mguliismeret is bólogat meg mosolyog, meg a fejét csóválja. Neki már teljesen természetes, hogy így hívják, de azt is megérti, ha a másiknak még fura. Ami pedig a varázslók elképzelését illeti... - V...v....vvegyes – mondja határozottan, aztán rájön, hogy ez eléggé értelmetlen, ha a másik nem tudja, miről van szó. Úgy dönt hát, hogy mesél picit. – V...v...vvannnak, v... v...v...vvarázslók, akik t...t...tttöbbre t...t...t...tart...t...t...tják m....m...mmmmagukat és... és... l...l...lenézik, aki n...n...nnem v...v...vvarázsol – magyarázza, reményei szerint érthetően. Persze elmondhatná, hogy az ilyenek az olyan varázslókat is lenézik, akik mugli közegből származnak, de nem akarja rögtön lelombozni Benedeket, na meg ilyet úgyis csak a rellonosok gondolnak, s ott sem mindenki. - De... de...de amúgy ér...r...r...dekes! – fűzi hozzá, többet viszont nem árul el. – N...n...nekem a m...m...művészetek a k...k...k...kedvencem, m...m...meg a m...m...mágiat...t...töri és a b...b...b...bájital...t...t...tan – közli még csak úgy mellékesen, aztán eszébe jut, hogy a számmisztikát is nagyon szereti, meg a Legendás Lények Gondozását és a Gyógynövénytant is. Na de ha mindent felsorolna, akkor itt ülnének éjfélig.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNem igazán tudja, mit mondjon. Szerinte a háborút senki sem szereti. Ettől még sokaknak érdekes. Nyeste is érdeklődött a görög háborúk iránt, és nem csak a falovas történet miatt. De a modern háborúk sokkal véresebbnek tűnnek neki, szóval azokért nem rajong. Le is hajtja a fejét, nem akar ebbe a témába belemenni. A kastélyoknál pillant csak újra Benedekre, szeretné megkérdezni, hogy milyen kastélyok, hiszen minden építészeti stílusban épültek ilyen építmények, de inkább nem kérdez. Arra jut, hogy a fiú még csak ismerkedik a dolgokkal, valószínűleg nem tudná pontosan körbe írni. Marad hát a bólogatásnál, meg a mosolynál. Egy sejtelmes mosolynál, hiszen titkot ő is tud, de persze azért titok, mert nem mondja el. Talán majd egy későbbi beszélgetésnél. Már ha lesz olyan. - Azért, m...m...m... mert n...n...nem cs...cs...cccsinálják f..f...fffeltűnően - feleli, a mugli-varázsló ellentétre, de nem igazán tudná megmagyarázni. Majd Benedek szépen tanul a különböző konfliktusokról Mágiatörténelemből, egy részét meg akarva-akaratlanul is meg fogja tapasztalni. Megerősítően rázza a fejét, ő nem olyan, de azért szükségét érzi, hogy elmagyarázza: - Apukám, m...m...mmmug...g..gli - szóval ő nem is "tisztavérű", hogy hencegjen vele. Igaz, ő Apukára is rettentően büszke, sőt! Szóval sosem aggódott a származása miatt, inkább attól félt, hogy hátrányban lesz, hiszen Apuka nem tudott neki semmit sem megtanítani, de alapvetően könnyen vette az akadályokat. A bókokat pedig már igazán nem tudja hova tenni. Ismét pirul. A kandallóban ropogó tüzet figyeli, s bár az előbb felhúzta a lábait a kanapéra, most csak leteszi őket a földre, hogy felálljon, s tegyen némi fát a tűzre. Pótcselekvés, de közben azért csak kiböki. - M...m...m...mmmmiért m...m...m...mon...mond..d...dasz ilye...ilyennnneket? - Nem néz a fiúra közben, a fa pakolásra figyel, meg arra, hogy ne égesse meg magát, de a válaszra rettentően kíváncsi.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNyeste a fejét rázza. Nem mondta. Már mint célzott rá, hogy mugli közegben nőtt fel, de nem mondta, hogy a nagymamája boszorkány. Így nem, de azért figyel, meg nem szeretne illetlennek tűnni, így a fejrázást is hamar abbahagyja. Azért persze csodálja az idős hölgyet, hogy nem használja a képességeit, de végül is, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy valaki így döntsön. A többivel pedig egyébként, mélységesen egyetért. Ő sem ítél el senkit sem az alapján, hogy tud-e varázsolni vagy sem, de hát nem is erről van szó, hanem arról, hogy nem mindenki ilyen. Mindegy is. A bókok meg a szép szavak pedig teljesen zavarba hozzák, hát muszáj rákérdeznie miért mondják ezt neki. Aztán a válasz ne segít sokat, hiszen csak ugyanazt ismétli Benedek és még ha igaz is... (bár Nyeste ezt erősen kétli) akkor is túlzás, hogy ennyiszer felhívják erre a figyelmét. A pirulásra tett megjegyzés meg csak tovább ront a helyzeten, még jobban pirul, s nem a meleg miatt, amit a kandalló tűze áraszt. - H...h...h....hagy...gggy...d ab...bb...ba! – Mondja kissé talán morcos-durcásan, mert nem tud mit kezdeni a zavarral, amit a fiú kelt benne. Pálcájával pedig egy párnára mutat egy jól irányzott huss és pöcc mozdulattal, aztán a fiú arcába irányítja. Éljen a párna csata! Már ha ez annak számít. Fájdalmat biztos nem okoz, s ha a fiúnak nincsenek szuper reflexei, akkor ez még igazán viccesen is hathat. Legalábbis Nyestének, aki bizony nevetni kezd, ha eltalálta a fiút.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Partay Alfréd BenedekEgy párnát röptet Benedek arcába és talál is. Mosolyra húzza a száját, sőt nevet is. Miért? Mert ez szerinte vicces. Na meg mert nagyon elégedett magával, hogy sikerült a varázslat és meg is lepte vele a másikat. Ez minden szempontból siker a számára. A kérdésre viszont nem igazán tud válaszolni. Hiszen az előbb már kérte a másikat, hogy hagyja abba. Egyértelmű, hogy a párna is ezt az üzentet akarta megerősíteni. Vagy mégsem? Megvonja a vállát, aztán visszacsüccsen a korábbi helyére. Tekintete körbe jár a helyiségen, nem igazán tudja, most mit mondhatna, de Benedek megoldja a helyzetet. Fel is húzza a vörös hajú lányka a szemöldökét és emeli a pálcáját, jelezve, hogy ő készen áll, ha kell az összes párnát Benedekre küldi. A szemeiben ott csillog valami játékosság. De hogy az azért van-e mert viccnek szánja a fenyegetést, vagy mert valójában örülne még pár bóknak azt a fiú nem fogja tudni megállapítani. Aztán jön a kérdés, hogy megmutatná-e most a kastélyt s ő lelkesen bólint. Fel is pattan, megindul az ajtóhoz, aztán elbizonytalanodik. S a remek társaság kapcsán visszafordul és a pálcáját is lendíti egy újabb párnát emelve a magasba, de aztán meggondolja magát, nem vágja hozzá a fiúhoz, csak rámosolyog és int neki, hogy kövesse. A párna pedig visszazuhan a korábbi helyére. - M...m...m...mmmegmu...mut..t...tatom a k...k...kk...kedvenc t..t...ttermem! - mondja vidáman, s ha a fiú is beleegyezik, akkor együtt lépnek ki a teremből s mennek tovább, arra, amerre Nyeste mutatja.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Manó *-*Nehezen kapcsol, hogy ő most akkor oklevelet kap, meg igazgatói kézfogás. Erre bizony nem számított és ha nem lett volna pár másik diák, aki integet neki fel sem áll, hogy átvegye a díját. Most viszont már visszaült, és szent meggyőződése, hogy bizony álmodik. Bár nem tudja, hogy miért is álmonda ilyet, de mindegy is. Kell valami megerősítés, vagy ahhoz hasonló. A mellette ülő fiú elég valóságosnak tűnik, ahogy megböki. Nyeste abba bele sem gondol, hogy ez esetleg nem kellemes a mellet ülőnek, de mivel az mosolyog, nem is nagyon bánja. Bizonytalanul bólint a gratulációra, majd lepillant az oklevelére megint. Próbálja feldolgozni a történteket, de nem igazán megy neki. Az étel ott hűl ki a tányérján ez szinte biztos. A kérdés is váratlanul éri. Felpillant a másikra, vajon miért tőle kérdezi? Idősebbnek látszik, bár Nyeste nem emlékszik, hogy látta volna korábban... Lehet Mestertanonc és eddig máshova járt? A lányka bizony nem tudja, és csak pislog párat a másikra, arcán ott az egyértelmű kifejezés: semmit sem tud. Végül azért csak észbe kap. Elkapja a fejét, mert nem illik bámulni másokat, aztán nyel egy nagyot, és megpróbálkozik egy válasszal. - Én...én...én... én... f...f...ffffog...g...galmam s...s...sssincs! V...v...v...vvéletlen v...v...vvvolt! - vagy inkább azt kellett volna mondania, hogy tévedés történt? Az is lehetséges! Nagyon is. Hiszen mit csinált ő? Igazán semmit. Persze a bájitaltan vizsgája a legjobb lett az évfolyamon, ezt maga a professzor mondta. De ez nyilván kevés hozzá. Nyeste legalábbis nem hiszi, hogy az a néhány vizsga lenne az ok. Mást viszont igazán nem csinált, így nem is érti. Tanácstalanul néz hát a másikra, majd ismét a lapra. Aztán kérdezi meg. - V...v...v...vvvisssszaad..d....djam? - persze a kérdés nem a másiknak szól, sokkal inkább magának, de azért nem utasítana vissza néhány jó tanácsot, így csak felpillant újra a másikra, vajon tud-e neki valami hasznosat mondani?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekelőzményÖrül, hogy Benedek végre érti, mit akart, és épp ezért vidáman is indul kifelé a Társalgóból. A fiú követi, így Nyeste a korábbi kérdés kapcsán, hogy normális-e hogy mozognak a festmények, a lépcsők felé veszi az irányt, és előbb a Harsogó portrék folyosóján vezeti át a fiút. Időnként rá-rápillant, hogyan reagál a másik, reméli, hogy nem ijed meg a fiú a festményektől. Nyeste annak idején nagyon élvezte, amikor erre járt. Most is szereti. A portrék beszélnek helyette is, nem is kell megszólalnia. Sokszor egész jó társaságot nyújtanak. Persze aztán tovább mennek, egyenesen a déli-szárnyba. Ahol aztán Nyeste a Trófeaterembe nyit be. Kitárja az ajtót s előre engedi a fiút, aztán belép utána, s várja, mit is mond Benedek, hogyan vélekedik erről a helyiségről. Nyeste szeret idejárni. Sokat rajzol, s lassan az összes serlegen szereplő nevet tudja, s gondolatban elképzeli milyen lehetett az illető. Meg is festett pár ilyen elképzelt alakot, de persze nem mutatta még meg senkinek sem. Most viszont csak nézelődik, és persze leginkább a fiút figyeli és várja, hogy mondjon valamit.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekMeglepetten pislog a másikra, hogy nem egyértelmű miért vannak itt. No nem. Nem azért, mert az ő nevével is van itt egy kupa, ami hirdeti, hogy tavaly iskola első lett. Azt Nyeste még nem fedezte fel. Idén még nem nagyon volt lehetősége ide jönni... Szóval neki egyértelmű volt, hogy ez a legjobb hely az iskolában, hiszen minden egyes kupa egy-egy műalkotás, közben meg a történelem része. Persze nem olyan hatalmas dolog ez, mint amiről korábban Benedekkel beszélgettek, de Nyestének valahogy fontossá vált, hogy tudja, kik jártak ide előtte, mit tettek és hogyan. Egy-egy dolognak már számtalanszor elhatározta, hogy utána néz, igaz, egyszer sem jutott el odáig, de a szándék a fontos. Az álmodozás, a nevek mellé egy-egy arc párosítása jobban lekötötte. Most pedig, hogy azt kérdezi a másik, mi olyan különleges ebben a teremben, hát nem is tudja, pontosan, hogyan fogalmazza meg. Lehajtja a fejét, az ujjaival a talárja szegélyén kezd játszadozni. - M..mmm...mert én, én, én... - megrázza a fejét - b...b...b...butaság! - vágja rá inkább, aztán az ajtóhoz lép, nem fogja ezt most elmagyarázni a fiúnak, nem tudja, hogy értené-e. Na meg, soha senkinek nem említette, akkor miért pont most tenné? - M... m... mmmen...n...nnnjünk a..a...a....a... - nagyon gondolkozik, hogy hova is mehetnének, de nem sok minden jut eszébe, vagy éppen túlságosan is sok dolog. - a...a...a nnnn....Navinébe! - mondja ki végül, bízva benne, hogy a másik belemegy. Vagy ha nem, akkor nem tudja. De igazából mindegy is. Meggondolatlanság volt idehozni a másikat. Legalábbis úgy látszik.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekNem tudja eldönteni, hogy most miért alakult ilyen furán ez az egész. Ő amikor először nyitott be akkor is pislogott nagyokat és egyik kitüntetéstől a másikhoz rohant, hogy mindent szemügyre vegyen. Aztán persze lenyugodott, rájött, hogy van ideje bőven felfedezni. A korábbi beszélgetés alapján talán azt várta a fiú is hasonló lelkesedéssel kezd majd el nézelődni, s a tény, hogy ez elmaradt... nos igen, zavarba hozza. Ezért is dönt úgy, hogy talán mégsem volt jó választás ez a hely és jobb ha elmennek, az ötletét azonban nem sikerül olyan gyorsan megvalósítani, mint szeretné. A fiú ugyanis, bocsánatot kér, majd egy igen hosszú - Nyestének legalábbis hosszú lenne - monológba kezd. A vörös lányka szégyenlősen rázza meg a fejét, hogy nem haragszik, de inkább nem szól közbe. Kicsit megnyugszik, bár valahol furcsállja, hogy a másik ennyi mindent szeretne róla tudni, mégis, a tény, hogy nem annyira rossz a helyválasztás megnyugtatja. A történelemre bólogat. Az egy nagyon fontos ok. A többit meg... Beharapja az ajkait, úgy gondolkodik, aztán bólint egy nagyot. - Ssssszépek! - közli nemes egyszerűséggel. Magában arra jutott, hogy azt az elfoglaltságát, amiben arcot próbál rendelni a különböző nevekhez (még) nem osztja meg. De a művészeti értékekre talán rávilágíthat. Neki is indul az egyik vitrinhez lép s rámutat egy abban díszelgő serlegre. - F..f...fffából vvv...vvan... egy t..t...tömmm...tömb...bb...ből f...f...fffarrrragták - próbálja elmagyarázni és bízik benne, hogy a fiú is látni fogja, mennyire ügyes munka, még akkor is ha kicsit nyers a kimunkáltsága. Persze, Nyestének pont emiatt tetszik. De azzal is tisztában van, most már egészen biztosan, hogy nem mindenben fognak egyformán gondolkodni.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekKissé bizonytalanul és lassan bólint. Ő úgy gondolja igen, itt minden nyertes kupa meg van. De persze nem tud biztosat, hiszen ő is csak egy éve van itt, és nem nem ellenőrizte le, hogy mindenről van-e itt valamilyen emlék. De szeretné hinni, hogy igen. Az újabb kérdésre aztán majdnem bólint, de végül megrázza a fejét. - Sz...sz...sssszeretnék... cs...cs...cs...csak m...m...mmmmég n...n...nnnnem j...j...j..jjjut...t...tottam el od...odáig! - válaszolja végül leszegett fejjel, mert az igazság az, hogy ideje lett volna, ő viszont inkább elnézelődött vagy rajzolgatott. Sokszor a könyvtárban is azon kapta magát, hogy tanulás helyett firkákat készít a lap szélére. Persze azzal sincs semmi baj, hiszen az ilyesmit beadhatja művészetek feladatként. Hogy az ismételten feltörő zavarát csökkentse, az egyik kupát mutatja meg a fiúnak, ami szerinte kivételesen szép, s legnagyobb örömére Benedek is értékeli a fából faragott művet. Meg is rázza a fejét, hogy bizony nem lehetett kis munka. Neki biztos nem menne ilyen szépen, annak ellenére se, hogy már jó ideje farigcsál. De persze nem is ezzel szeretne majd foglalkozni. Igaz azt sem döntötte el, hogy mivel... Szóval mindegy is. Bólogat Benedeknek, hogy a hely szelleme az vonzza. Ennél jobban meg sem fogalmazhatta volna. Aztán pedig nevetni kezd a viccen, s kezét a szája elé kapja, kicsit el is fordul, úgy próbálja rendezni a vonásait. - I...i...i...ig...g...g..gen! - mondja még mindig nevetgélve, aztán megkérdezi - t...t...t...találkoztál m...m...m...mmmmár sz... ssz...sssszellemmmmel?
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
BenedekA szellemes téma nem éppen a kedvence. Kissé elkomorodik, de aztán bólint. Igen ő már találkozott velük, a patatusán le is kellett győznie egyet, s a mai napig nem tudja, hogyan sikerült, de igazából lényegtelen. Nem fél tőlük, de Benedek hitetlensége miatt aggódik. Valahogy úgy sejti a szellemek visszaélnének ezzel a helyzettel. - It..tt tis ésss, m...m...mm....máshol is - feleli végül, de nem fűz hozzá komolyabb kommentárt. Az arcára van írva, hogy úgy véli Benedeknek sürgősen szemléletet kell váltania, és ha másnak nem, hát neki, Nyestének elhinni, hogy léteznek szellemek. Persze tisztában van vele, hogy az ő szava vajmi keveset ér, hiszen csak most találkoztak, de mivel sosem hazudik, reménykedik benne, hogy a fiú is elfogadja a tényt, ha ő mondja. Az újabb kedves megjegyzésre először kikerekednek a szemei, aztán eszébe jut az évzáró, amikor is iskolaelsőnek kiáltották ki, és a szájához kap, majd hirtelen kapkodni kezdi a fejét és sietős léptekkel indul meg a vitrinek között, nehogy a másik előbb találja meg a neki címzett kupát. Mert hát Benedeknek igaza van. A korábbi iskolaelsők neve fel van itt tűntetve. Eddig nem jutott eszébe, de most igenis meg akarja találni. Kíváncsi, milyen serleget szenteltek az ő nevének. A bókos mondatot meg sem hallja, lázasan kutat, de nem leli a nevével ellátott kupát. Néhány perc után először morcosan áll meg a terem közepén, a kezeit a csípőjére csapva, aztán hangos nevetésben tör ki. Elvégre akkor is meg volt lepve, hogy oklevelet kapott. Semmi szüksége egy kupára a nevével. Ha csak a barátja meg nem találja, nem is foglalkozik a dologgal többet. Ha nem lesz meg, akkor Benedek legfeljebb azt hiszi, a lány megviccelte őt a bók miatt.
|
|
|
|
|
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV
dadogós angyal
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
|
Manó- G...g...g...gondolod? - kérdez vissza először bizonytalanul de aztán ellenőrzi újra. Valóban az ő neve van ott, így bólint. Egy pillanatig gondolkozik, aztán az jut eszébe, hogy talán valóban a jó vizsgaeredményeknek köszönhető a dolog, bár nem érzi továbbra sem jogosnak. A fiú is hasonló megállapításokra jut mögötte, s ahogy belegondol, a Dzsungel tusát is megnyerte még Madagaszkáron, aztán a bizonyítványa is bizony kitűnő. Halvány, kissé zavart mosoly kúszik az arcára, úgy kezd el bólogatni Manó szavaira. Igen-igen. Pontosan ez történt. De hogy ezért bármit is kapjon! No ezt álmában sem gondolta volna. Még mindig kicsit zavartan mosolyog, amikor a tapsvihar kitör. Illedelmesen kezdi összeütni a tenyereit, miközben ő is azt nézi mi is történhetett. Neki szerencsére könnyebb dolga van. Ismeri Merkovszky professzort, tudja, hogy nagyon jó tanár, és a legtöbb diák kedveli. Nem csodálkozik, hogy örülnek neki. - Őőőőő.... ssssz...sssz...sszerintem M...M...Mmmmmerkovszky p...p...p... - megrázza a fejét, a professzor szó, túl nehéz - t...t...tanár úr... k...k...kkaphatott v...v...v...vvalami k...k....kitűntetést. Ő... m...m...mmmindenki k...k...kkkedvenc t...t...ttanára - próbálja magyarázni, bár annyira nem is tud sokat ő sem. De végül is mindegy. Ki fog ez még derülni később. Megvonja hát a vállait, s ahogy a taps vihar elül a figyelmét ismét az oklevelének szenteli. Nézelődni kezd, hova tehetné, hogy ne maszatolódjon össze a rengeteg finomság között, ami hirtelen megjelenik az asztalon. Végül úgy dönt a legjobb, ha megmenti. Feláll, bocsánatot kér az asztaltársától és az oklevéllel együtt távozik a nagyteremből. A szobájába szalad, hogy ott biztonságba helyezze a különleges meglepetést.
|
|
|
|
|
és te?
és az milyen zene Lilith? megmutatod? 