Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiába a sok eltöltött év a mágusok világában, a mai napig elbűvölnek ezek a repülő járgányok. Annyira menő, ahogy a madarakkal együtt szálltunk és nem kellett azon aggódni, hogy mikor kell váltani, vagy a muglik által használt KRESZ szerint helyesen közlekedni. Bruh.
- Tutiiii - csücsörítve koncentráltam a rajzolt magyarországra, majd drámai sóhajjal dobtam is hátra. Nekem ez nem ment!
- Ó Kolos, ha tudnád - színészeket megszégyenítve túrtam bele színes tincseimbe - Az egyenes úton IS eltévedek, eddig csakis miattad jutottunk el! Én csak énekeltem és duruzsoltam neked, hogy szórakoztassalak - bazsalyogtam rá vissza boldogan, így reagálva mosolygós vonásaira. Szaffi bundáján finoman végighúztam a kezemet, majd hagytam, hogy Sparky az ölembe bújhasson, hisz a térkép már nem akadalyozta fizikailag.
- Erre valahol számítottam, de téged úgyis ismernek már, ha ugyanoda megyünk persze, ahol voltál… engem maximum a hajam miatt fognak megbámulni. Sz'al nem félek! - ráztam meg a hajamat neki, ahogy  szavait  hallgatva emésztettem azok jelentését.
- A-a, soha - feleltem röviden, míg vállaimat vonogattam kócosan. Döbbenete láttán elkerekedtek az én szemeim, nem értettem, mi olyan fura ezen.
- Tu-tudod, a Bagolykő előtt anya egyedül nevelt és nem volt pénzünk külföldre utazni, aztán a suli miatt nem jutottam ki, utána jött a két éves elzárás és az utána tartó visszaszokás… Most meg itt vagyok. Szóval, érezzed magadat megtisztelve, KolosKA, hogy elveheted a szüzességemet vagy hogy mondjam… Na, érted te! - olyan fura volt így ezt elmondani. Ugyan meséltem már neki az elmúlt évekről nagyvonalakban, de sok dolgot mégis kihagytam belőle. Ha egyszer megint olyan közel érezhetem magam hozzá, mint amikor temetőt futottunk, lehet elmondom neki. Ennyivel tartozok, de addig nem akarom a hülyeségeimmel fárasztani, van elég baja úgyis.
- Na és te? Afrikán kívül merre voltál még? Milyen volt? Tényleg UFO a legtöbb külföldi? Elvileeeeeg, a lengyelek a bundáskenyeret lekvárral eszik. Mi ez, ha nem UFO dolog?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Büszke mosoly ült ki az arcomra, nem kapcsolta be a rádiót, hát azért ez már valami! Nem vagyok uncsiii!
- Úú, komolyaaan?! Téged is kifestettek? Ez nagyon menőn hangzik, már most vá~rom! - daloltam, s elképzelem, ahogy törökülésben egy szőnyeg-izén ülök, míg az asszonyok festik az arcom és cuki kislányok a hajamat fonják. Aztán pedig a tűz körül táncolunk egy nagy családként.
A tigrisre pillantottam neve hallatán. Ugyan vén csont volt már, de még a mai napig olyan fürge és élettel teli, mint amikor megkaptam Olive nénitől. Szerencsésnek mondhatom magamat, amiért a maga mufurc természetével szebbé teszi a napjaimat, ezt senki nem veheti el tőle. Borzasztóan lojális és tudom, ő hű társam lesz továbbra is, amíg csak él. Persze, a beszélgetés ezután kicsit komolyabbra fordult míg elárultam neki, miért nem jártam még külföldön. Nem, nem akartam elrontani a hangulatot, de joga volt tudni. Meg… nem is volt nagy ügy igazából. Az élet így alakult számomra.
- Szóval azt mondod, hogy felejthetetlenné teszed? - vontam fel a szemöldökömet egy huncut mosollyal az arcomon, kicsit közelebb hajolva hozzá odasúgtam félhangosan
- Hiszi a piszi, KolosKA!
Na, azok a furi lengyelek…
- UGYE? - kezdtem én is bele a hisztérikus nevetésbe - Hogy lehet bundáskenyeret lekvárral enni? Nemáááár - fogtam a fejemet, fogtam Sparkle-ét, Szaffiét és Kolosét is. Végül visszaültem a fenekemre, hiszen már a nem létező olasz vérem jött ki és egyre csak a “Mamma Mia” kifejezést mondogattam mutogatva hitetlenkedve, amíg nem váltottunk témát. Láttam ám az orra alatt meghúzódó mimikát. Láttam minden rezzenését és nem mintha végig őt bámulnám - mert nem! -, de szerettem volna, ha ez a jókedv megmarad a lehető legtovább. ELÉG A SZÉDELGÉSBŐL!
- Ú, azért egész Európa se semmi, már ne haragudj! De tudod mit? Járjuk be a világot! Majd tanít helyettem, aki akar, de én szeretnék világot látni és ha szeretnéd, elmegyek veled! Leszek a rádiód és majd mondom a híreket ilyen monoton rádiós néni hangon, meg-meg-meg énekelek, leszek a Lákátos Britnid vagy az olaszos Katy Perryd! De ha kell, hörgök is, mint a metálos faszagyerekek. Csak ahhoz legóba kell lépjek. Van legód? Majd Gyulán veszünk! - borzasztóan széles vigyorral villantottam meg neki fogaimat, tényleg szerettem szórakoztatni, igazából ehhez értettem a legjobban: az emberek szórakoztatásához.
- Úúúúúú, igeeeeen! - tapadtam hamar az ablakra és néztem lefelé, bár nem sokat láttam, de kétségtelen, hogy Gyula volt lassan alattunk, hát Kolos mondta. Én magamnak maximum akkor hiszem el, ha látom a város tábláját.
- Igeeen, amit csak lehet még megveszünk - bólogattam nagyokat, fejben pedig próbáltam pörgetni a szükséges dolgokat, amiket nem tettem be.
- Figyelem-figyelem kedves utasaink! Gyula határait lassan megközelítjük, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket és készüljenek fel a landolásra. Köszönjük, hogy az ArdaiÉsKasza légitársaságot választották! Hehe - nem mondom, hogy izgatott voltam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem.
- Voltál már mugli szupermarketben? Csak szólok, ha furán öltözött alakokat látsz… csak ne bámuld őket. Nem szeretik - gondoltam itt a köntös-papucs kombós anyukákra vagy a fecskés-trikós bácsikra és a hasonló…. jelenségekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kolos kérdésére csak szemtelenül nyújtottam ki a nyelvemet, fittyethányva arra, hogy épp fölém magasodott azzal az eszelős mosolyával. Igazából mindig is fölém magasodott, csak a legtöbbször azért, mert ő oooolyan magas én meg… én meg nem.
Beszéd közben észre sem vettem, hogy majdnem elkerültük Gyulát, csak a kanyarra lettem figyelmes, mire az ölemben pihenő Sparkle hátára kaptam, hogy stabilan ott tarthassam a lényt, mellé egy Wiiiii~ hangot kiadva.
- Majd lesz újabb, jobb! - feleltem vidám könnyedséggel. Tényleg nem tartottam magamat jó oktatónak, de Kakasi tanárnő azt mondta, szívesen segít dolgozni a tanári attitűdöm javításán, szóval…. ja. Biztos lesz hatása - Mi lenne, ha a kastély egyik gyógyítója lennél? Imádnának a kölykök! Fiatal vagy, jóképű és baromira jó fej! - duruzsoltam, akárcsak egy vállán ülő kisördög. Teljesen szándékosan bókolva is emellett, hátha egója hízlalásán keresztül jobban motiválhatom.
Furcsán szemléltem a parkolásra kijelölt helyszínt. Valahogy nagyon nem a belvárosban voltunk, de még a kertvárostól is messze. Legalább muglimentes volt, ez azért pozitív. Ám figyelmemet nem is az erdős terület, hanem a lakókocsi mágiája kötötte le jobban.
- Jajjj mááár! - egyik karjába két kézzel belekapaszkodva öleltem át, emellett elővéve a lehető legártatlanabb tekintetemet vállára hajtottam a fejemet is, onnan néztem fel rá.
- Szerintem olyan murisok, ahogy mágia nélkül próbálnak élni. De igazad van, biztonságosabb nem bolygatni a muglikat és a fura ketyeréiket - Kolos szabadon engedése után nyöszörögve nyújtóztam már kis hátizsákkal a hátamon, amit az előbb csaptam fel.
- Akkor futás azokért a galleonokért, Kolos...ka! - mutató ujjammal megböktem finoman az orra hegyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az év első néhány asztrológia óráján már túl voltam, és meg kell mondjam, nyugodtan teltek. Valószínűleg a diákok még most is meg voltak szeppenve az évnyitó miatt. Főleg a pirosok!
Az óra végén mosolyogva eresztettem szélnek az elsőseimet, néhány házi dolgozattal megspékelve. Tanuljanak nekem, ne csak a csillagokat bámulják állandóan. Sokan röhögnek, hogy az asztrológia nem tudomány. Bár elhanyagolható tantárgy egy olyannak, aki spirituálisan nem fogékony az ilyenekre. Sajnálom a szegény nyomorultakat, örökre csak tapogatózni fognak magukban. Még mindig azt vallom, hogy az asztrológia valamilyen szinten az önismeret, asztronómia és jövendölés szerelemgyereke. Nagyon jó eszköz az önfejlesztésre és önmagad valamint mások megismerése - ha jól tudod használni. Rengetegen esnek abba a hibába, hogy elolvassák az aznapi horoszkópjukat, aztán puffognak, hogy HáT dE nEm Is iGaZ rÁm, bla bla bla. Rossz helyen kerested, kisapám! Gyere hozzám, majd én elmondom, mi a szitu!
Süvítő elsős raj száguldott szünetre kifelé tőlem, én pedig a szorgalmik átnézésébe belekezdve olvasgattam a sorokat, mire adhatok fincsi, ropogós pontokat.
Dúdolászva javítgattam a feladatokat, amikor egy ismerős hang csendült fel az ajtóból. Hamar felkaptam a  fejemet, félig tátott szájjal néztem kifelé, vajon igazam lesz-e és eltalálom a hang gazdáját. Sanci professzor bácsi láttán meleg mosolyt engedtem meg irányába, eltaláltam. Gondterheltnek látszott, szinte már zaklatott, ami azért engem is megijesztett.
- Jaj, professzor úr! Jöjjön be nyugodtan! - letettem a pennát, majd felálltam és ügyesen megkerülve az asztalt, a pulpitusra könyököltem. Szimpatikus kolléga arcát láttam benne, bár eddig nem nagyon mertem odamenni hozzá.
- Segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akár! Vagy ha ők nem is, majd én - feleltem játékosan. Habár mesélt az egyetem elhagyásáról, azonban nem láttam akadályát annak, miért is ne kezdhetné újra. Ha a gyógyítóknak is van kötelező gyakorlata XY intézményben - mint nekünk-, akkor akár hamarabb is kezdhetne a kastélyban. Persze, ha akarja! De ez… ezzel a dög mosollyal esküszöm szándékosan akar kinyírni! Most nézz rá! Ne! Ne tedd ezt velem, Kolos! Éreztem, ahogy a bennem élő tűz fellobbant és ez nem csak az elemem volt. El kellett vicceljem a helyzetet, nehogy lángra lobbantsak ott valamit a végén. Végül a vállán ülő kisördöggé avanzsáltam magamat, legjobb álca ever.
- Ez az! - beadta nekem a derekát. Csak szépen kell nézni, kölyökkutya szemeket vágni és kész! Kislattyogtam hát a lakóból, hogy megvárhassam odakint, addig had intézze el nyugodtan, amit szeretne.
- Keresünk egy hoppanálási pontot és úgy bejutunk - nagyon nem akartam sétálni - Egyszer, a rehabilitációm alatt - hümmögve dörzsölgettem meg az állam ám, akaratlanul kaján mosoly kúszott arcomra. Aztán belenéztem a szemébe.
- Azt vágod, hogy nem para, ha mégis lenne mugli a nyilvános wc körül? Ha látnak egy nőt és egy férfit ketten bevonulni a pipildébe, csak egy dologra fognak gondolni - kezeimmel pedig a lehető legegyértelműbben elmutogattam, vajon mire gondolhat ilyen esetben egy varázstalan, mielőtt tovább haladhat. A furcsa mutogatást megfűszereztem a jellegzetes tapsoló hanggal. Ne vigyorogj, te is nagyon jól tudod mi ez a hang.
Hamar szedtem is lábaimat Kolos nyomában, tartani akartam vele a tempót egészen a hoppanálási ponthoz.
- El se hiszed mi mindent! Az utolsó csavartól kezdve a ruhákon és tisztítószereken át a kajáig és a gyúrós cuccokig. Egyébként nekem is volt ilyen műanyag pálcám! Anya vette, amikor elsősök voltunk, hogy gyakorolhassam a pálca helyes tartását és ne csak kalimpáljak vele hülyegyerek módján - tört ki belőlem nevetve az emlék, amikor visszagondoltam a tizennégy éves önmagamra, aki azt se tudta, melyik a pálca eleje.
- Ott a H betű! - mutattam a… bakkerka, Kolos mióta jós? Tuti tudott a hoppanáló klotyó legendájáról! Szemeim azonnal az Ardai fiúra villantak, amolyan "Te tudtál erről?" ábrázattal.
- Szerinted foglalt? Egy lelket se látok idekint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szerintem csak arra - feleltem bólogatva és jobban belegondolva másra nem is lehet. Nem egy fesztiváltól hallottam, hogy a toi-toi wc-ben könnyítettek igényeiken a fiatalok. Bár sosem próbáltam ennyire extrém helyen, valahogy nem volt gusztusom még ittasan sem. Arról nem is beszélve, milyen szűk!
Mosolyát, nem! Vigyorát észlelve nagy szemekkel néztem fel rá és még a kezeim is megálltak a tevékenység mutogatása közben. Összeszorított ajkakkal meredtem rá, fejem pedig vörössé vált. Elemem szó szerint tombolt bennem, és már a fülemen keresztül kezdtem füstölni. Ó, te!
Nagyon gondolkodtam, mivel is vághatnék neki vissza. Ez a csávó szó szerint visszaélt sármosságával és nagyon is tetszett, amit csinált, csak épp attól féltem én mit fogok lépni. Nem szerettem volna vele szemben tolakodó lenni. Megköszörültem hát a torkomat és végül nem tettem semmit, csak lépéseimet gyorsítva elé próbáltam kerülni, ne is lássa tovább a rákvörös fejemet. - Ne-nem fognak! Ma-maximum hallgatózni, ha-a vannak olyan elvetemültek! - feleltem dadogva. Menet közben az arcom csapkodva próbáltam csitítani magamat és egy zen kertre gondoltam, virágokkal, állatokkal, sok-sok-sok corgival. Félmeztelen Kolossal… mi!? FÁNIEL! Nyomd el magad!
- Hát ő… világít és rezeg. Meg hangokat is ad ki. Varázslásra abszolút alkalmatlan és arra is, hogy megverjed vele a húgodat. Tudom, próbáltam - tettem meg beismerő vallomását furcsa grimasszal. Apa is a letört ágak mellett voksolt anno anyának, de ő hajthatatlan volt. Mugli volt, nem szerette a mágiát, de minket a húgommal igen és miattunk segíteni szeretett volna akár ennyivel is. Hülye műanyag pálcákkal.
- Ha így folytatod, veszek neked egy kristálygömböt és egy fejkendőt, mint a jósasszonoyoknak van - odaléptem közvetlenül elé - Aztán jövök hozzád jósoltatni, hogy hány gyerekem lesz, mekkora házam és mikor megyek férjhez! - felpipiskedtem magamat, hogy egész közelről nyújthassam gúnyolódva arcába a nyelvemet. Nem mintha meg akartam volna nyalni, mert nem! Csak érezze már ő is a törődést, ha már miatta a fülemen keresztül kellett füstölögnöm.
- Ó, Kolci! Hát perszeeee - pukedlizett egyet szoknyám két szélét megcsípve és egy alapos utolsó körülnézés után beugrottam a toi-toiba - De büdi van. Remélem, ez a szag nem jön velünk - mormogtam, mire csatlakozott hozzám.
Szemeimet összeszorítva a csip-csip tescora gondoltam, ami valahol bent, a belvárosban volt. Tisztán gondoltam az úticélunkra, de a biztonság kedvéért félénken megfogtam Kolos kezét. Biztos, ami tuti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Jaj, ne is gondoljon ilyesmire! - heves tiltakozásba kezdtem, míg a pulpitushoz kezdtem igyekezni, hogy ne tűnjek nagyképűnek vagy arrogánsnak. Olyan izé lenne, ha maradtam volna a székembe ücsörögve - Tanács…? - kérdeztem óvatosan, és tényleg több dolog fordult meg a fejemben egynél. De a legfontosabb kérdés, miért én? Soha nem kérte senki az én véleményemet, talán a kollégák is lenéznek néhány kivétellel és hiába tanítok itt évek óta, zöldfülűnek tartanak komolytalanságom miatt. Sajnos nem értik, hogy vannak helyzetek, amiket képtelen vagyok koromhoz illően kezelni és muszáj elviccelni összeroppanás helyett. Ezeken sokszor a nyugtatók se segítenek rendesen. A dokit is kiakasztottam az ELME falai között, amikor nevetve meséltem a traumákról. Szó szerint kiejtette a pennáját a jobbkezéből először. Aztán megszokta.
Biccentettem óvatosan, persze, hogy hallottam. Kedveltem Gábrielt, rengeteget segített Sparkle vitaminjaiban. Ha ő nem lett volna, most nem lenne ilyen jó bőrben az a vén csont.
- De ez tök jó dolog! Sanyi bácsit elég terhetőnek gondolja a vezetőség, hogy elvigye Gábriel csemetéit is - hangom kedvesen csengett, motiváló szerettem volna lenni és bíztatni, mert ez igenis nagy dolog! Bár aggódó vonásai baromira nem az örömét tükrözték, tényleg olyan volt, mintha félt volna valamitől. A… gyerekektől?
- Hogy én?! Jaj, én… én nem tudom. Csak önmagam vagyok és ez sokszor nem jön be - kezdtem bele tarkóm ideges vakargatásába - Tipp… trükk? Nem csinálok semmit, csak próbálom a lehető legérdekesebben előadni az asztrológiát. Mivel pyromágus vagyok, gyakran megformálom tűzből a bolygókat, csillagképeket vagy magukat a jegyeket, hogy színesítsem vele az órát. Ezt a trükköt még a volt oktatómtól lestem el, aki illúziómágiával tette még látványosabbá az asztrológiát. Sajnos már nem tanít itt és szeretnék egyszer a nyomdokaiba lépni - mosolyogva gondoltam vissza Várkonyira, és a maga mufurc, fura személyiségére. Imádtam, és Lala is. Na jó, ő azért jobban, én csak oktatóként szerettem.
- Ja, meg néha elkalandozok ez kis szünet nekik is. Picit hétköznapibb nyelvet használok és ostoba történeteket mesélek arról, hogy sikerült felsülnöm a boltba, mert elestem vagy hülyeséget beszéltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hümmögve félrenéztem, mert volt abban valami, amit Kolos mondott. Még mindig nem értettem, hogy ez a gagyi, műanyag pálca megérte volna azt a pénzt, amit elkértek érte az eladók. Vagy én vagyok túl skót, de nem vennék ilyeneket a leendő gyermekemnek, az Ardai-féle bot tökéletesen jónak tűnt erre a célra. Nem is kell több egy gyereknek. De anyám anno is csak meg akarta venni a szeretetem. Ez az ő sara.
A hoppanáló klotyó láttán elhúztam a szájamat, egyrészt azért, mert reménykedtem egy telefonfülkében, mint hoppanáló pont. Másrészt szűk és büdös. De meleg! Azt szokták mondani, ott a meleg, ahol a büdös. Na, erre tökéletesen illik! Ekkor ugrott be egy újabb dolog, amivel még szívhatom Kolos vérét. Ígértem is hamar neki egy kristálygömböt, egy tarka kendővel mire ő még kikérte magának. Nekem aztán biztos nem lesz drága a jóslása, barim és ingyen megteszi. Meg kell neki. Én is ingyen megasztrológiázom ám bármikor! De csak neki. Ő az, akitől semmit sem sajnáltam soha, még azután sem, hogy szakítottunk anno. Kellemetlen volt utána az órákon, de apa halála hamar kiszakított onnan két évre a diliházba. Az, hogy most megint találkoztunk és olyan a kapcsolatunk, mint az egész szarvihar előtt, ennek jelentenie kellett valamit. Valamit, amit az univerzum akar tőlünk, a csillagainkba van kódolva. Szóval ő volt az a visszatérő férfienergia, akit láttam a születési ábrámban. Csak Ő lehetett.
Pimaszul belemásztam az privát szférájába, ám alig bírtam ki röhögés nélkül, ahogy primadonnaként emelgette magasba az állát. Azonban a következő lépésére nem számítottam. Az a puszi. Úgy megilletődtem tőle, hogy visszazuhantam lábujjhegyről telitalpra és az arcomhoz érve lefagyva néztem ki a fejemből. A fülem már megint gőzölögni. Ó, hogy az a…! Húznom kellett az időt pár percig, csak amíg visszanyertem az arcom eredeti színét és csak utána fogadtam el meghívását a…. mobil WC-be.
Belépés után az orromat megcsapta a toi toi jellegzetes illata, és a gyomrom keringőzve steppelt bennem. Nem elég, hogy szűk volt, még a szaggal is meg kellett birkóznunk - Jó - dünnyögtem Kolos ötlete hallatán. Neki mindig olyan jó ötletei voltak, megbíztam benne és a terveiben.
Még szerencse, hogy vannak esetek, amikor nem tökfőzelék van az agyam helyén, mert még emlékszem a néhány évvel ezelőtti kiruccanásra errefelé, hiába voltam telenyomva nyugtatókkal.
Koloshoz hasonlóan én is éreztem azt a hoppanálással járó fizikai hatásokat, azt a behúzó érzést, a pörgést és az enyhe, pukkanó hang is megütötte a fülem, amikor megjöttünk. Szorítottam is a kezét rendesen, mindig félek hoppanáláskor, tisztában voltam a hátrányaival.
- Ko… Kolos? - szabad kezemmel megdörzsöltem szemeimet picit kábán, majd felnéztem rá, hogy lecsekkolhassam a kondícióját, de még mindig szorítottam a kezét.
- Jaj, ne… ne haragudj. Csak reflexből fogtam meg, ha zavar, mondd meg nyugodtan - elengedtem és próbáltam finoman kihúzni a kezem az övéből, nem akartam, hogy feszengve érezze magát miatta.
- Szerinted megjöttünk? Az Auchannál kellene lennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jól vagyok, jól vagyok - mondogattam kabán. Az első alkalom óta utálom a hoppanálást. Valahogy nem úgy terveztek, hogy én ezt szeressem, a jogosítványt is nyögvenyelősen szereztem meg. Akárhányadára csinálom, mindig úgy érzem magamat utána, mint akinek a fejét beraktak a turmixgépbe, azt meg be, a mosógépbe. A mosógépet meg abba a nagy, űrhajós-képzős izé-bigyóba! Tudod, ami körbe-körbe, meg körbe-körbe, meg körbe-körbe megy. Nem is csoda, hogy az űrhajósok nem isznak. Ezt józanul is nehéz kibírni!
- Te voltál a legbiztosabb pont - tettem hozzá zavaromban, amit nemigazán értettem miért éreztem. Barátok voltunk Kolossal, akkor miért jöttem zavarba? A barátok gyakran karolnak egymásba vagy érnek egymáshoz. Denisnél sosem volt ezzel problémám, hát milliószor ugrottam a hapsi hátára és a legkisebb jelét sem tapasztaltam pironkodásnak, Kolossal akkor miért? A közös múlt miatt vagy a lényem nem csak barátként tekint rá? Merlinre, rosszabb vagyok egy kamasztól!
Féloldalas mosolyából arra következtettem, hogy nem bánta közelségemet. Talán ő nem volt ennyire zavarban, mint én? Hülye pillangók! Megint az én gyomromban találták ki, hogy pogózásba kezdenek. Nem lehetne a gyomorsavnak felemésztenie a kis, színes ízeltlábúakat?
- Ne haragudj, de én azt hittem ez a terv, azért nem értettem, hogy ilyen… távol parkoltál - feleltem - De nem bánom, így mókásabb - majd mosolyogva lábujjhegyre emelkedtem kicsit. Kezemmel feje irányába nyúltam, hogy megigazíthassam a haját. Talán ebben lakozik Kolos csábereje, ezt akkor rendbe kell rakni!
Hozzáhasonlóan körbenéztem én is, legalább legyen egyfajta sejtésem arról, merre lehettünk.
- A-a - ráztam meg fejemet az illúziómágia felvetésén - De van nálam mugli forint, anya mindig küld valamennyit, pedig felesleges. Azt akarja  hagyjak fel a boszorkányosdival és költözzek oda Miskolcra hozzá és éljek mugliként, ahogy a húgom - ő fel tudta ezt adni anya kedvéért, én valahogy nem. Nem vágytam oda, még azt sem igazán érzem, hogy hol vagyok otthon. Viszont ezzel a fiúval nagyon jól éreztem magamat, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak mondanám a lelkemet. Talán csak a reggeli nyugtató. Talán tényleg csak ő a szellemi nyugalmam biztosítója.
- Nézd, ott a bejárat - mutattam a bevásárlóközpont főbejáratára, mikor már egészen közel jártunk. Hirtelen ötlettől vezérelve a karjába karolva igyekeztem vele megrohamozni a boltot. A mozgásunkat érzékelve maguktól kinyíltak előttünk az ajtók, én pedig belépés után el sem engedve Kolost, csillogó szemekkel álltam és csodáltam meg belülről az épületet.
- Pont ilyennek képzeltem, hát nem gyönyörű?