Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nagyon belelendültem a beszélgetésbe, már épp tettem volna fel a következő ökör kérdésemet a semmivel kapcsolatban, amikor valaki nekem jött. Megbillentem.
- Hoppácska-hoppácska-hoppácska-hoppácska! –kapálóztam a kezeimmel- Ne féljéé' Nincsen baj!- kiáltottam az engem megkerülő lány után, hiszen már visszanyertem az egyensúlyomat. Nem haragudtam rá, én napi rendszerességével megyek neki az embereknek és van, hogy felborítom őket. Például Bálintot. Őt elsős koromban imádtam felborítani vagy neki menni. Haha. Szerencsére időben sikerült helyre rázódnom, nem estem rá Viktorra vagy ne szúrtam ki senki szemét az agancsaimmal. Azokkal az izékkel a fejemen még nem tudtam tökéletesen közlekedni anélkül, hogy ne akadnék be valahová.
Mit is mondhatnék, tetszett, ahogy Viktorra a frászt hoztam. Imádtam őt is és Ádit is, hiszen mind a ketten még diákok voltak, amikor én is idekerültem, igaz, öregdiákok. Sőt, Ádámmal kezdtem a kviddics karrieremet, ő volt a csapatkapitány, amikor életem első meccsén elkaptam az első cikeszemet. Ahh, annyira badassnek éreztem magamat.
Csak vigyorogtam Viktor drámai reakciójától -Hihihihihihi- gonosz kis manókuncogás szivárgott ajkaim közül, majd amint arrébb húzódott ledobtam magamat mellé s irultam-pirultam a dicséret hallatán.
- Hát remélem, hogy nem tapadnak annyira, mert mindet úgy megbüntetem, hogy ketté áll a fülük tőle! Tudod, én egy gonosz prefektus vagyok - végig vigyorogtam, az utolsó három szónál pedig hatalmas boci szemekkel pillogtam Viktorra, hogy lássa mennyire veszedelmes voltam.
- Remélem, Matt azért elnéz, írtam neki baglyot, hogy nézze meg az első fellépésem - sóhajtottam, hiszen az utóbbi időben alig találkozunk vagy beszélgettünk. Nem jósoltam túl sok jót magunkat, pedig nem voltam jósasszony, mint Lilith. Kedvenc házvezető-helyettesemre pillantottam ismét mosolyogva az előző citromba harapott pofámat eltüntetve, amikor visszavette a maszkot, tapsolni kezdtem kacarászva, nagyon tetszett, hogy ennyire imádta a művem, pedig nem tartottam nagy számnak.
- Majd dedikálom a buli után! - jelentettem ki büszkén - De ha aláfirkálom, ne add el, ez legyen egy örök emlék tőlem, a kedvenc bajkeverődtől. Majd csinálok másikat, ha gazdagodni szeretnél, de azon a pénzen osztozunk! Fifty-fifty! - nyelvet öltve hülyéskedtem vele, közben már Hime kapta a kobakvakarást. A nagylány már a farka csonkját is csóválni kezdte valami furcsa doromboló hanggal párosítva. Furcsa, eddig még sosem dorombolt... MACSKA LETT A KUTYÁMBÓL! JÓSÁGOS, SZENT ERZSÉBET-UTALVÁNY! A rövid pánikomat egy háztársam, Nóri szakította félbe. Olyan szép kékfestő ruha volt rajta, meg akartam fogni így a ruhaaljába bele is kapaszkodtam.
- Milyen puha az anyaga! És milyen szép! - csillogó szemekkel pislogtam fel a lányra, meg is feledkeztem az őrzővédő ebemről, aki két hátsólábára ágaskodott s úgy próbált felmászni mellénk a padra, mint ahogy egy bizonytalan egyensúlyú tipegő baba szokott kapaszkodva ácsorogni.
- Ádám is itt van már? - kérdeztem, miközben felemeltem az ebet és az ölembe vettem a kis dagadékot. Ráadásul helyet szorítottam magam mellett Nórinak is, ha le szeretne ülni ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nagyon menő! - csillogó szemekkel tapogattam a kék ruhácskát, igaz, nem tartozott a kék a fő kedvenceim közé, de így igazán hangulatos volt. Ráadásul milyen jól megtartotta a színét is az évek alatt, mert biztos nem két éve járt ide az anyukája Nócinak. - Persze, nyugodtan, nem harap! Csak nyalizik. Igazából egy pasi faló, mert mindig megtalálja a srácokat és általában leveszi őket azonnal a lábukról - ekkor egy vigyorgós, sunyi pillantással Viktorra sandítottam fél szemmel, majd vissza Nócira és eszembe jutott az a pár srác, akinél már tiszteletét tette az eb. MJ, Erik, Mattrac és még sorolhatnám. Természetesen Hime azt se tudta, hogy Viktorhoz vagy az új jövevényhez bújjon, ezért csak elvágódott az ölemben és élvezte, ahogy gyöntölték.
- Igen-igen, de nem árulhatom el. Had legyen meglepi, úgy sokkal izgibb! - kacsintottam rá, hiszen ki az, aki nem szereti a meglepetéseket. Olyan embör nem létezik!
Ekkor új személy csatlakozott hozzánk, nagyon ismerős volt, mintha láttam már volna valahol, sőt, biztos voltam magamban, hogy én őt láttam. Mert tutira láttam, csak én nem emlékeztem, hogy hol és mikor. De láttam és ismerős volt.
Nem szóltam közbe, anyám azért mindig egy tockossal ajándékozott, ha belepofátlankodtam a beszélgetésbe és ez valahogy belém nevelődött, a fene tudja hogy.
Követtem Viktort a szemeimmel, ahogy meggyújtotta a tüzet. Tapsoltam, ujjongtam a narancssárga lángok kecses mozgása láttán és ropogása hallatán, ami... várjá' má'! Az a tűz nem a tábortűz. Az Viktor! JESSZUS MARISKA!
Fogalmam sincs mi ütött belém. Felkaptam az élvezkedő Corgit és belenyomtam Nóci ölébe.
- Vigyázz már rá, most életet kell mentenem! - gyorsléptekkel megcéloztam az asztalt, ahol volt még gyümölcslé, a szoknyám útban volt így azt hátradobva rohantam hanyatt homlok az asztalhoz. Ott körülnéztem, hogy hol is lehetett az a hülye itóka, végül megtaláltam. Kancsóstul felkaptam és megfordultam majd elindultam.
- Jövök már Viktor, jövök! Hero lesze.... - és itt lehet azt mondani, hogy Repül a bálna. Jelen esetben a kancsó a kezeim közül.
Túl hosszú volt a szoknyám és hát, ahogy rohanni kezdtem, megfeledkeztem róla, hogy hátra kéne dobni vagy legalább oldalra, hogy akadályozzon vagy essek hasra esetleg valami. Természetesen rátapostam és a másodjára említett opció be is következett.
A barna szoknyára léptem, az anyag nem akart engedni és a súlyom már vitt előre, főleg, hogy a lendület is rásegített, -természetesen a gravitáció tette a dolgát- így én, mint egy lassított felvétellel kiterültem a fűben, mint béka az úttesten, a löttyel teli kancsó pedig olyan gyönyörűen szelte át az eget, hogy ettől még egy hajtó sem tud szebbet dobni kvaffal. Sáros arcocskával néztem fel, ahogy a lángoló Viktor felé száll a kancsó, de az elment mellette, a gyümölcslé a fűben végezte, az edénye pedig...hát fogalmam sincs. Nevetve ültem fel, mert vicces volt, mit ne mondjak, de Viktor még égett. Asszem épp akkor vált igazi főnix madárrá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már alig pár nap van hátra az Eridon mega-partijáig és úristen, valami szerelést kell szermányolnom azaz szerezni. Talán meg kellene látogatni egy-két boltot a faluban, esetleg apa... ja nem. Apa nem tudom hol van, se Timi. Akkor marad a falu.
Útközben eszembe jutott, hogy Lazriellhez is el kéne ugrani, mert biztos neki is kell egy-két hülyeség MJ művészellátójából, és ha már Levita, akkor MJ-t is megnézem, hogy bent van-e vagy mehetek Lazzal egyenesen a boltba majd. Útközben a legutóbbi bűbájtan órán felidézett Piroinitio bűbáj a semmiből eszembe jutott és szégyen, nem szégyen én marhára nem emlékeztem a pálca mozdulatra. Na jó, ez nagyon ciki, de egyébként a franc bír ennyi kalimpálást megjegyezni azzal a bottal. Örüljenek, hogy a vizsgákra tisztességesen felkészülök! Igaz, nem túl kimagaslóak az eredményeim és nem is mind saját kútfőből, de mindig átmegyek a vizsgákon. Remélem, idén is sikerülnek majd.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért útközben elő is kaptam a pálcám. A zsebemben pedig volt egy gyűrött pergamendarab, amiről puskáztam a legutóbbi vizsgámon. Kutyagolás közben nem tudtam célozni meg úgy am úgysem csinálni mást, ezért inkább hagytam addig a dolgot, amíg el nem értem a szfinxekhez. Tökre hülyeség, hogy a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni, mert én biztos, hogy nem. Vagy csak béna vagyok.
Amint megérkeztem, ismét előhúztam a pálcám és a pergament -amit természetesen a kezemben tartottam-, koncentrálva igyekeztem eltalálni a papírdarabot. Lendült a pálcám, kimondtam -szerintem helyesen- a bűbájt és puff, nem történt semmi. Na próbáljuk meg még egyszer. Ismét semmi. Harmadjára máshogy lóbáltam a pálcámat és lám, egy nem túl nagy, de egy apróbb parázsszerű tüzecske kilőtt a botból és... mondjuk úgy, nem a kezemben lévő pergament találta el. Olyan értetlen fejjel néztem fel a feltételezett helyre, ahová érkezett, mint borjú az új kapura. Egy füstölő könyvet láttam egy fiú kezei közt. SZENTSÉGES CORGI! Már megint mit csináltam?!
- Hoppácska - jegyeztem meg a nevetést visszafogva, hiszen ekkor realizáltam, hogy egy levitás könyvét sikerült tönkretennem, ez annyira vicces volt, hogy már majdnem felröhögtem kínomban, de próbáltam visszafogni magam és hátrálni, ha netán utánam jönne. Már nem is kerestem Lazriellt, lehet jobb lenne inkább innen elhúzni a csíkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még alig kezdődött el a buli, de már meg volt az est fénypontja. Lol, szóvicc. Viktor kicsit beégett vagy le? Igazából sajnálnom kellett volna, de olyan mókás volt, hogy így lángra lobbant a köpenye. Az elsők között voltam, akik reagáltak a cuccra, szóval tök büszke voltam magamra, bár az a hasra esés nem hiányzott a végére. Talán az volt az utolsó csepp ahhoz, hogy kitörjön belőlem az a mérhetetlen kacagás, amit képtelenség visszafogni. Igazából nem is akartam visszafogni magam, buli volt, boldogság ÉS vége volt végre a vizsgaidőszaknak. Erre vártam egész végig!
Nem tudom, hogy mióta ücsöröghettem a fűben, már fájt a hasam, szinte könnyeztem, ideje volt megnyugodnom, mielőtt oda nem lép valaki mellém egy beutalóval az Egységesített Lélekegészségügyi Mágikus Elmeintézetébe, csak hogy szépen fogalmazzunk. Ahhahaha, nem. Normális voltam, csak boldogabban tudtam nevetni, mint más. Ennyire egyszerű. De igazából, ha nem szoknya lett volna rajtam, biztos, hogy hemperegtem volna még röhögés közben a fűben, tök muris.
Végül felálltam, azért még kacarásztam, miközben leporoltam a hátsómat és megtapsoltam az aeromágus srác gyönyörű mentését. Az enyém is ilyen lett volna, csak gyümölcslével és kancsóval. Esés nélkül. De egyébként pont ilyen mentés lett volna! Ha nem hiszed el, így jártál.
Scart és Willt még mindig nem láttam. Nócit és Himét pedig eltakarta a tömeg. Biztos jó kezekben volt az eb, különben már rég mellettem lenne és a szoknyám alá bújna. Ahhj, hülye szoknya! Mindjárt széttépem, ha még egyszer belebotlok! - gondoltam magamban, ahogy igazgattam magamon, hogy sétálni tudjak. Ahogy végeztem, körülnéztem és megláttam Rebit, meg két másik emberkét, akiket nem ismertem.
Egy pillanat alatt elfelejtettem, hogy amúgy épp nagyon, de nagyon mérges voltam a szoknyára, hirtelen a szobatársam után eredtem, csak akkor értem be őket, amikor már letelepedtek a pokrócaikkal.
- Rebi! Rebi! Rebi! Rebi! – ismételve szólítgattam a lányt, ahogy megközelítettem őket és konkrétan becsapódtam közéjük, mint egy meteor, csak én nem lángoltam és cukibb voltam attól a bazi nagy kavicstól.
- Láttátok? – kérdeztem nevetve - Láttátok, ahogy Viktor lángra lobbant? Milyen szerencsés! Az indián istenek tiszteletbeli főnixé avatták! Tök király, nem? Mondtam én, hogy jó fősámán lesz belőle! - pislogtam a szépen kimázol lánykára meg a két társára.
- Oh - ekkor vettem észre magam, ahogy épp egy beszélgetést szakítottam félbe- Bocsesz - vigyorogtam rá a másik két emberkére.
- Izéke, becsapódhatok hozzátok, amíg nem jön a banda? - ez az esemény teljesen felpörgetett, még bohókásabbá váltam és talán egy kicsit hadartam, aki tudott követni, annak respect.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mint egy lassított felvétel, ahogy a szemeimmel követtem a parázs röppályáját, az ajkaim is eltátottam egymástól, hiszen ezt nem igazán így terveztem. Amint a sistergő könyvet megpillantottam, illetve alig pár másodperccel később az orromhoz is elért az égett szag, összeszorítottam az ajkaim hirtelen, hogy ne röhögjem arcon a levitást. Jó ég, nem fogom kibírni, mindjárt kijön!
Ő természetesen kiakadt, de hamar rendbe hozta a dolgokat, amiket eltoltam, szóval tényleg nem volt már ott semmi keresnivalóm. Majd maximum küldök egy baglyot Lazrinak, hogy találkozzunk MJ boltjánál és talán holnap visszanézek ide, ha nem esz meg ez a morcos levitás addig.
- Igen! - heves bólogatásba kezdtem, majd a kezeim segítségével fogtam meg a fejem, hogy ne rázzam le a nyakamról- A szobatársaim mind ezt állítják! – érveltem azért még, hogy meggyőzzem, bár az arcán ennek jelét nem igazán láttam. De lehet én nem voltam túl jó emberismerő, sőt... ebben szinte biztos vagyok, mindegy is.
- De nem öltelek meg! Nézzük mindennek a pozitív oldalát, látod, minden derűsebb! Tudod, mindig azt mondom, hogy minden vihart szivárvány követ, neked is így kellene gondolkodnod! - amíg magyaráztam, elég erősen mutogattam, nem mintha felfogás képtelennek néztem volna, de nekem a magyarázás sokkal egyszerűbb volt, ha közben kalimpálhattam a mancsaimmal, ide-oda.
- Szóval ne legyél morci, senki nem halt meg és légy hálás, hogy helyrehozható volt a kár. Ha ez kárpótol, meghívlak valamire Czukorvarázsban! - ajánlottam fel neki a lehetőséget, az édességet mindenki szereti, hátha nála is beválik. Nincs olyan, savanyú ember, aki ne enne meg legalább egyfajta édes valamit, nekem a csokibéka a kedvencem meg a mindenízű drazsé, úúúúúú!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sosem voltam a nyugodtgyerekmintaképe, még akkor sem, amikor már tizenévesen be kellene nőnie a fejem lágyának. Természetesen megragadtam a hat-hét esetleg nyolc éves gyerekek energiaszintjénél és komiszságánál. Jó, beismerem, néha azért helyén van az eszem és koromhoz illően gondolkodok, de ne feledd, ott az a szó: NÉHA. Nem figyeltem, hogy a levitás a mellkasomon lévő, büszkén csillogó prefi-bubu jelvényemet sasolta, hiszen én nagyon el voltam foglalva azzal, hogy magyarázzam el neki, miért is kell optimistán gondolkodnia. Jól látta a fiú, valóban az voltam, bár nem azért, mert én voltam a legmegfelelőbb ember, hogy betöltse ezt a tisztséget, csupán ez egy meghatározatlan ideig tartó büntetés. Anno, körülbelül egy éve, amikor Viktorka házvezető volt, túl sok fejfájást okoztam neki és a prefektusoknak, ezért jobbnak látta az egyik akkor lemondó prefi helyére betenni engem. Fúúú, annyit ellenkeztem meg hisztiztem akkoriban, mert még nem voltam tisztában azzal a ténnyel, hogy mivel is jár ez a hatalom. Be kell, hogy valljam: élveztem és még most is élvezem a prefektusosdit. Szegény Sebby, sajnálom, hogy ilyen utódja lett, mint én. No nem baj, legalább én leszek a legviccesebb prefi-bubu a suliban. Haha!
- Pedig, ha szivárványpóni lennél, tuti egyszarvú lennél. Rád nézek és ez a pónifajta jut eszembe, én pegazu… - amikor elhallgatott gyorsan megjegyeztem az iméntit, de nem tudtam befejezni, hisz azonnal faggatni kezdett.
- Mi van? Eridon, olyan eridonos vagyok, mint a huzat! Tavaly például én voltam a ház legeridonosabbja! - kértem ki magamnak sértődötten.
- Te tuti levitás vagy... a könyvből kiindulva! - mint egy dacos gyerek és a hangulat változásai, komolyan mondom, néha nem tudom mi ütött belém, hiszen a lebiggyesztett ajkak hamarosan felfelé görbültek az arcomon.
- Pedig látom a szemeden, hogy kívánod az édességet – itt már vigyorogva incselkedtem vele, hátha felröhög ő is. Nem értettem minek ekkora felhajtás egy poros könyv miatt. Én jó fej voltam és még sütizni is elhívtam volna. De ha nem, hát nem! Több torta marad nekem.
 - Ninncs olyan ember a földön, aki ne kívánná! Nem létezik! - érveltem, de az arcát elnézve inkább befogtam és elhallgattam, közben a pálcámat gondosan belefűztem a szoknyám derekába.
- Micsoda? - hatalmas szemekkel pislogtam rá s úgy figyeltem. Természetesen egy csomó feltételezés megfordult a fejemben, mint cicákat simogatni, rellonosokkal való kitolás, esetleg be kell jutatnom az eridonba mások tudta nélkül. Ha az utóbbi lesz, akkor még azt is megengedem, hogy megsimogassa a kutyámat és talán figyelmeztetem, hogy Lala rókája dilis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyszerűen csak hagytam elsiklani a fülem mellett a megjegyzését arra, hogy miképpen is logikáztam ki azt, hogy ő tulajdonképpen melyik házba tartozik. Hát na, hagyjál, nekem ilyen a logikám!
Láttam, én láttam az arcán, hogy bizony átfutott az agyán, hogy talán nem is olyan hülyeség az a süti! De adta az ártatlant és metaforákban beszélt, amiknek biztos volt értelmük -hiszen levitás volt-, csak én nem értettem. Furcsán is néztem rá, amint a kék eget hozta fel példának, végül megvontam a vállam. Biztos igaza volt abban, amit mondott és inkább nem kötekedtem, mert akárhányszor vitatkoztam Lazriellel, ő nyert. Nem is értem miért, pedig annyira jó érveim voltak, de... földbe döngölt verbálisan, lol. A mosolyra csak egy ügyefogyott vigyor kúszott az arcomra, nem az ijesztőbbik fajta, inkább az a: "Vigyorgokhogynetűnjekannyirahülyének" típus.
Ahogy a tárgyra tért, én elővettem a kíváncsi tekintetemet, s nagyokat pislogva néztem fel rá, vártam, hogy kifejtse, mire is gondolt igazából. Ekkor fogtam fel, hogy amúgy ő tök magas és én sem voltam egy Törpilla, de ő is határozottan magas volt, mint Kolos. Ezért szerettem fiúkkal lógni, végre picinek és törékenynek érezhetem mellettük magamat.
- Áááááhhhhh - magam előtt összefontam a kezem, s az előzőhöz képest egy sokkal magabiztosabb mosoly terült széjjel az arcomon - Hát hallod, a lehető legjobb prefektussal akadtál össze! - halk kuncogás is érezhető a hangomon - Nem lesz nehéz, meg tudjuk oldani, viszont én csak holnap este leszek beosztva járőrözni, ha addig kibírod... - megrebegtettem a pilláimat, tudtam, hogy nincs más választása és nekem is lesz egy muris járőrözésem. Te jó ég, olyanok leszünk, mint Robin Hood és Watson! Ja nem, az más történet. Na mindegy! Ahh, már alig vártam, tök izgi lesz. Igaz a következményekbe bele sem gondoltam, de kit érdekel? Engem már úgy sem vehetnek elő, hiszen ez a rang is egy büntetés volt számomra, akkor meg? A kékség meg… hát ő találta ki az egészet, de ha nagyon úgy van, segítek neki, mert hozott egy kis színt az unalmas, monoton feladatvégzésbe.
- És a legjobb a dologba, sütizni is elviszel! Tudtam, hogy felkeltettem vele a fantáziádat! - már szinte kacarásztam, tőlem zengett a folyosó, még jó, hogy alig jártak arra. Igaza volt Radúznak, olyan voltam, mint egy rózsaszín gumilabda, ami hangosan pattog.
- Amúúúúúúúggy, Fanni vagyok! - odatartottam a bal kezem egy pacsira, mert a kézfogás túúúúúúl formálisnak tűnt és az annyira felnőttes, fúj - Csak gondoltam bemutatkozok, mert nem akartam kőbunkó lenni!- kacsintottam egyet, mert az animékbe ez tök menőn néz ki, bár nem tudom, a való éltben ez a cuki kacsintás mennyire volt cuki. Maximum hülyének néz vagy azt hiszi, belement valami a szemembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem vagyok egy kárörvendő típus, sosem voltam. Amikor Kolos kiterült, mint corgi kutya zaba után, akkor sem a kárörvendés tört ki belőlem, hanem az, hogy milyen vicces volt ez az Ardai gyerek.
Már nagyon fájt az arcom, sőt a könnyeim is végiggördültek a vörös fejemet. Levegőhöz is alig jutottam, hát ez nagyon vicces, komolyan! De, hogy még tetézzem a mulatságot, rávetettem magamat az újdonsült lovamra, és mint valami cowgirl, igyekeztem a paripám hátán maradni. Persze, semmi sem tart örökké és ez azt is jelentette, hogy Kolos épp készül két lábra állni. Amint megéreztem, hogy le fogok bukfencezni a hátáról, ha nem kapaszkodom meg valamiben, hogy gyorsan a nyaka köré fontam a karjaim, s a lábaimat is összekulcsoltam a derekán. Akár csak egy lajhár, úgy csüngtem rajta. És próbáltam nem megfojtani.
- Jobb volt, amíg négykézláb voltál - akárcsak egy duzzogó gyerek, de hallatszott a hangomon, hogy nem bántam ezt a felállást sem.
- Nem akarooook! Jobb rajtad csimpaszkodni, addig sincs olyan bánat arcod. Tudod, jobban szeretem, ha vigyorognak körülöttem az emberek- kacarásztam a hátán és csak jobban szorítottam, nehogy leessek, mert éreztem, hogy csúsztam lefelé. Gyorsan feljebb kászálódtam, igyekeztem nem belemélyeszteni a térdemet a bordái közé.
- Nézd, már látom innen a temető végét! Hallod, tegyél le! Van egy ötletem! - kapálóztam, mint egy ötéves, aki azt várja, hogy az apja végre letegye az öléből, mert nagylányt akar játszani és egyedül menni a szülei előtt. Igen, pont úgy igyekeztem lecsusszanni. Ahhoz képest, hogy az előbb még fent akartam lenni a hátán, most már a biztos talajt választottam. Néha így visszagondolva sem tudok kiigazodni a logikámon, hogy mit miért tettem, de mindig csak legyintek egyet és arra gondolok: Biztosan oka volt.
Ha letett, kicsit megigazítottam magamon a göncöket, majd felnéztem a rellonosra.
- Versenyezzünk! –kezdtem kibontogatni a sunyi kis tervemet- Aki hamarabb átmászik a kerítésen, az nyer! - mutattam a temető végét jelképező határvonalra, teljesen korrekt célnak gondoltam, bár a futó verseny nem biztos, hogy jó ötlet volt, de kit érdekel, nem? Ha igent mond, akkor már tudom is, honnét fogunk indulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Hallottam a hangján, ahogy nehezen lélegzett illetve... mintha sípolva vette volna a levegőt. Én tényleg nem akartam megfojtani, de olyan csúszós volt vagy én nem tudom, de a gravitáció egyszerűen vonzott és hívogatott lefelé. Nem akartam először lemenni, jobb volt nekem a hátán csimpaszkodni, ritka volt, ha megengedték. Legutóbb Kevin hátán lógtam és elbírt, de annyit nyavalygott, hogy inkább leszálltam róla, mert ő nem találta viccesnek a dolgot. Pedig nekem tetszett…
Egészen addig fojtogattam akaratlanul, amíg nem dobott rajtam egyet, itt felnyikkantam, mert váratlanul ért a hirtelen levegőbe lendülés, de hamar el is röhögtem magamat. Vicces volt, s ekkor láttam meg a kerítést.
Szemeim nagyra nyíltak, pupillám kitágult, ahogy megláttam az úti célunk végét, egy kósza gondolat, s már épp lefelé igyekeztem Kolos hátáról, aki készségesen leengedett. Hümmögtem, miközben megjegyezte, hogy többet nem akar velem ilyen cowboyosat játszani. Nem is értem miért, tök jó volt. Legközelebb én viszem majd a hátamon, az lehet neki is tetszik majd. Tuti, hogy elbírom, ez nem kérdés!
- Át bizony! - helyeseltem, ahogy Kolos arcára meredtem és egy kis gonosz mosoly kezdett képződni az arcomon, nem is tudtam tovább visszafogni magam, elmondtam, hogy mit is terveztem az út végére.
- De, nagyon is komolyan gondoltam - közelebb léptem hozzá, balkezemet megemeltem és a mellkasára böktem a mutató ujjammal, mintha csak ő lett volna a fogó. Kuncogva megpördültem, és ahogy csak bírtam elrohantam előle, egyenesen a kerítés irányába. Így visszagondolva, szánom-bánom bűneimet, de egy-két sírkövet át kellett ugranom vagy másznom, hogy levághassam az utat. Remélem, ezért még nem kerülök a pokolba, bár... azt mondják ott több az ismerős.
- Ne maradj le, Ardai! - kiáltottam, ahogy hanyatt homlok rohantam a kerítés felé, igaz, nem tudtam, hogy merre volt a penészfiú, mert nem néztem hátra, csak előre figyeltem, mintha egy láthatatlan szemellenző lett volna rajtam. De nem éreztem magamat hátrányban… egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Csak megemeltem a szemöldököm a megjegyzésére, milyen kört futottunk? Bunkóztam vele? Ilyen nekem miért nem rémlik? Biztos elkalandozott és tovább gondolta dolgokat vagy tudom is én. Én jó gyerek vagyok!
Másnap este volt, ahogy ígértem be voltam osztva járőrözni akkorra. Nem vártam meg a levita előtt, nagyfiú volt már és biztos voltam benne, hogy el fog találni a BIT tanteremhez, ezért körülbelül fél tizenegy tájékán célirányosan odabaktattam, fekete talárom lobogott nyargalásom közben, bár a szél nem fújt. Ugyan mi a gurkóért fújna bent a szél? Akkor szoknyát se hordhatnának a lányok, mert Marilyn Monroe a sírjából felkelve azzal vádolna minket, hogy lopjuk az ő… az ő… szoknyalibbenését! Látjátok? Ezért veszek mindig biciklisnadrágot a szoknya alá, nem csak melegít a hidegben, de az én mozgásomat is megkönnyíti, főleg, ha felmászok valamire. Például a tanári asztalra tombolni, járőrözés közben esténként tök jó móka, de psszt. Ha megtudja Várkonyi bácsi, hogy az asztalán az én cipőm nyoma volt pár napja, biztos büntető feladatokat kapok asztrológiából.
Alig két perce érkeztem a terem elé, jól ismertem már az ajtót, gyakran aludtam órákon, még ha párszor nyitott szemmel is kellett. Vicces volt azért, mit ne mondjak.  A levitást még nem láttam, ami azt jelenti, hogy végre nem késtem el, yay! … vagy én nem vettem észre őt, megesik az ilyen.
Egyelőre sötét volt, még a pálcámmal sem ragyogott a lumostól –szándékosan- csak a maradék fénykibocsájtó világította meg a folyosót annyira, hogy a félhomályban ne mehessen a falnak az ember lánya. Ha lett volna órám, biztos ránéztem volna, hogy tisztában legyek az idővel, de mivel nem volt karórám, ezért csak a pálcámat forgatva zsonglőrködni próbáltam félig kinyújtott nyelvvel, ahogy arra koncentráltam, hogy elkapjam azt a nyavalyás botot, amíg meg nem jön Milán. Teljesen jó elfoglaltságnak tűnt, és ha arra jönne egy másik prefi-bubu, nos igen, adnám a felelősség teljes, határozott diákot, aki komolyan veszi a feladatát és éppen csak nyomokat keres, mert „hallotta” hogy valaki arra járt. Tökéletes alibi, jobb nem is lehetne, haha!
Gyere már Milán, hol vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Minden felém közeledő alakot Milánnak hittem először és megörültem, hogy végre jön és nem felejtette el, erre... valami idióta alvajáró volt, vagy egy másik prefi-bubu, akinek integetve-vigyorogva köszöntem. Úgy illik, nem? Mindenesetre a harmadik ilyen egyén után már úgy voltam vele, hogy biztos hülyére vett a levitás és visszaélt a bizalmammal. Ez azért egy kicsit feldühített, mert én tökre segítettem volna neki, meg minden. De így... nem is szólok többet hozzá, sőt lehet megbüntetem, mert felültetett egy prefektust. Majd kitalálok valami menő, formális megfogalmazást erre az okra és majd hordhatja a bőröndjeimet lefelé az Eridon toronyból a kiköltözéskor, a pálcáját pedig addig elkobozom, mert igazán gonosz vagyok! Muhahahaaa.
Végül már épp tapostam volna le, amint befejeztem az elmélkedést, csakhogy rám köszönt valaki. Ismerős volt a hangja, azonnal felkaptam a fejem, hogy megnézzem, ki volt az s egy kő zuhant le a szívemről. Nem vert át! Tudtam, hogy érdemes ennek a csávónak segíteni, ám... most kócosabb volt, mint tegnap meg úgy... ma. Ez csak egyet jelenthetett.
- Valld be, hogy elaludtál! - jegyeztem meg csipkelődve -normálhangnemben persze- és el is tűnt az előbbi kételyhalom a fejemből. Helyette mosolyogva intéztem hozzá az előbbi kijelentésemet, majd biccentve egyet előre mentem a terembe.
Egy lélek sem volt a teremben és sötét is volt, marhára sötét. Pont, mint a nevelőapám feje. Csórit olyan könnyű kijátszani, mint elvenni egy gyerektől a csokibékát. De anyám, na őt már nehezebb, de nem lehetetlen. Mindegy is.
- Miért akartál idejönni? - megvártam, amíg ő is belépett a terembe és követtem minden lépését, ha elindult esetleg valahová.
- Ugye tudod, ha Felagund észreveszi a hiányt, hajtóvadászatot rendez? - kérdeztem vigyorogva, hangomon érezhető is volt, hogy mókásnak találtam a kérdésemet, mert komolyan elképzeltem. Sőt, olyan agyszüleményem is támadt, ahol az iskolai kviddics csapatok hajtói röpködtek a folyosókon, hogy előkerítsenek minket aztán seprűn lovagolva vinnének Fela' bá' elé. Olyan vicces lenne a repülős rész, a másik... nos... hát nem is tudom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ahogy előreengedett és beléptem a terembe, a sötét úgy ölelt magához, mint szerető anya a csecsemőjét. Éreztem, ahogy magába szippantott az atmoszférája a teremnek, már majdnem eltátottam a számat, levegő után kapva aztán fény gyulladt mellettem. A pupillám hirtelen összehúzódott és konkrétan kiégett a retinám. A szemeim elé kaptam a kezeimmel, próbáltam hozzászokni ismét a fényhez. Rosszabb voltam, mint vámpír a déli órákban a parkban.
Lassan sikerült megszoknom a világosságot, addigra Milán már a függönyöket húzogatta el és egy tök romcsi hangulatot teremtett a lángokkal, király volt. Bár semmi olyan nem volt tervben, mert hát egyrészt alig ismertük egymást, másrészt nekem ott volt Matt. Igaz, kapcsolatunk akkoriban eléggé… hanyagolt volt, nem is tudom mi volt vele, de majd kifaggatom, mert tök rossz volt hanyagolva lenni.  
Már viszonylag könnyezés nélkül tudtam közlekedni és azonnal hozzávágtam két kérdést is, mert hát én amúgy aggódtam érte, még ha nem is látszik. Mi lesz, ha megbüntetik? Akkor többet nem fog velem rosszban sántikálni. Az borzasztó lenne, pedig olyan vicces azokkal az okosan hangzó mondatokkal, ahogy velem kommunikál néha.
- Áááááh, értem! - bólogattam, bár még mindig nem értettem, mit akart kotyvasztani, de gondoltam, idővel úgy is rájövök, mert hát én is vagyok olyan okos, mint ő! Bizony! Úgyhogy egy széket odavonszoltam mellé és leültem, csillogó szemekkel figyeltem némán az ügyködését egy ideig, mint egy gyerek. Nem bírtam sokáig némán, bár ez nem is csoda, akkor nem én lettem volna.
- Mit főzöl amúgy? Ennyivel tartozol, ha már fedezlek - lebiggyesztett ajkakkal pillantottam fel rá majd vissza az üstre, ami alatt feltehetőleg már lobogott a láng.
- Tudok egyébként segí... pszt! - sziszegtem, felálltam és ahogy csak tőlem tellett, odalopakodtam az ajtóhoz, mert mintha hangokat hallottam volna kintről, fejemet, jobban mondva a fülemet az ajtólaphoz tapasztottam, s csak füleltem, szemem jobbra-balra járt, ahogy koncentráltam, nem t'om miért. Akkor valahogy így jobban hallottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Csak pimaszul nyelvet öltöttem Milánra, tényleg elhozhatta volna azt a sütit, bár a morgásán és a pasi reakcióin jókat szórakoztam és magamban hangosakat röhögtem, ha már a teremben nem lehetett, különben azonnal bukta! És nem, nem lekváros, hanem fájdalmas.
Lehet már tényleg ki volt velem a tökéletessége, de annyira kíváncsi voltam, és érdekelt is a dolog, hogy tulajdonképpen mit is akar ott csinálni. Amikor már a hátizsákból szedegette elő a dolgokat, kibukott belőlem még egy kérdés, ami a végére inkább megjegyzésnek hangzott. Jogosan is kérdeztem, mert azért ha a többieknek mesélem az Eridonban, hogy miféle buliba voltam egy levitással, tudjak már mivel felvágni. Ugye nem gondoltad, hogy név szerint említeném a kócos kis barátomat? Nem-nem-nem! Nyilván nem fogom, mert akkor az egész akciónk rohadt felesleges lett volna. Csak egy levitás. Így fogom nevezni.
- Öhm..... hát... - a fejemet vakargattam, próbáltam előkaparni mindazt, amit tanultam harmadikban, mert mintha tavalyról rémlett volna ez a B betűs kotyvalék, amit Milánka most olyan hevesen kezdett el összeütni - ez a felejtős bájital, nem? Ugye nem rajtam akarod használni?! – aztán elgondolkodtam, hogy minek használná rajtam. Ha annyira nem akarja, hogy ott legyek, nem kérte volna a segítségemet. Jó, este volt már nekem, ilyenkor zizibb vagyok, mint amúgy máskor.
A válaszára már nem reagáltam, csak igyekeztem felajánlani a segítségemet, hátha szüksége lenne rá. Mondjuk a bájitaltanban nem voltam egy színjeles, de erről neki nem kellett tudnia. Alig fejeztem be a mondatom, beszélgetést hallottam a folyosóról. Azzal az utolsó pszttel még elcsendesítettem, és ahogy csak tudtam, az ajtóhoz siettem, kicsit megijedtem bevallom. Fela' bácsitól még engem is a hideg rázott eridonos jellem ide vagy oda. Amíg a lépteket és a beszélgetést hallgattuk, először csak magam elé meredtem, próbáltam valami megoldást keresni, hogy kisebb bajba kerüljünk, mint kellene aztán a hangok egyre távolodtak és elnémultak. Ekkor pillantottam fel a velem szemben hallgatózó levitásra.
- Kilesni? -suttogtam - Biztos vagy benne? - emeltem meg a jobb szemöldököm, aztán sóhajtva bólintottam egyet beleegyezően immáron komolyabbá válva kicsit- Jó, majd én kinézek, az én esetemben kisebb az esély, hogy megbüntetnek. Állj.... állj oda! - mutattam nekem jobbra, hogyha nyitom az ajtót és ne adj’ isten ott állna valaki, ne lássa már meg Milánt.
Ha odébbállt, nyeltem egy nagyot és a lehető legtermészetesebb Fannis vigyorommal lassan lenyomtam a kilincset és húzni kezdtem az ajtót. Nem mozdult.  
-Miért nem mozdul? – fogaimat összeszorítva, vigyorogva kérdeztem magamtól. Megint meghúztam, megint csak nem mozdult. Szinte rángattam már, de semmi.
- Milán, van egy kis gond...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem mozdult. Miért nem mozdult? MIÉRT?! Ha lefele rángattam, semmi nem történt, ha felfele, akkor sem. Most ez komoly? Épp készültem belerúgni az ajtóba, amikor inkább csak odaszóltam Milánnak, hogy mi is volt a helyzet. Reméltem, hogy előbb-utóbb belerúghatok abba a szarba, mert már nem először történt velem, hogy bezártak valahova kívülről.
A levitás csak finoman lehámozta a gyengécske ujjaimat a kilincsről, én pedig ezzel együtt készségesen odébb álltam egy lépésnyit, magam előtt összefontam a karjaim és vártam. Szemeimmel követtem, amikor visszasietett az asztalhoz és ismét bepróbálkozott.
- Mondtam, hogy van egy kis gond! - böktem oda, amíg azt a bamba arcot fürkésztem. Szinte én is hallottam, hogy kattogtak abban a kobakban a fogaskerekek.
Hagytam, had gondolkodjon ott, én addig elindultam a terem másik végébe, pontosabban az ablakok felé, távolságot tartva attól a fehér, harapós virágtól, ami ott volt a tanári asztal közelében. Méregettem egy-két percig az ablakokat, aztán megszólaltam:
- Te, figyu! Mi lenne, ha kinyitnánk az ablakot és kimásznánk rajta? - fordultam vissza, picit hangosabban beszéltem, csak hogy jól hallja - Esetleg letéphetnénk két függönyt és összekötöznénk, akkor le tudnánk ereszkedni rajta. A bejutást pedig megoldanám, ismerek egy titkos folyosót, amin régebben mindig kilógtam - felfedtem előtte mocskos kis titkaim egy részét, mármint a ki-be lógásról.
- Esetleg a függönyökön még azt a kapaszkodó búbájt is alkalmazhatnák, amit a kvaffra használnak kviddicskor, hogy jobban ellehessen kapni meg ilyenek - fejtegettem ki a kezdetleges, mugli gondolkodású tervemet, de jobb nem jutott az eszembe, hiszen az ajtó láthatóan csukva volt és csak reggel szabadulhattunk onnét leghamarabb.
- Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Napok óta ki sem dugtam az orrom a kastélyból, mert hát förtelmes idő volt, de totálisan. Még a hó is esett, most ez komoly?! Meg előtte és utána is a szél miatt vízszintesen esett az eső, tuti elfújt volna, mint egy szalmaszálat. Nem okoztam volna túl nagy fejtörést neki.  Szóval meg volt az okom, hogy ne menjek ki, a kastélyban is hűvös volt, nem mindegy hol fagyok meg, kint vagy bent? Amióta kiderült, hogy pyro vagyok, a hidegre sokkal érzékenyebb lettem és sokkal fázósabbá váltam, mint azelőtt. Amint kiléptem az Andrissal megbeszélt találka felé tartva, a hideg rázott ki, sütött ugyan a nap, de hát annyira volt az nekem elég, mint halottnak a csók.  Bár örültem, hogy nem haltam meg aznap éjjel az erdőben, amikor kiderültek a dolgok. Na mindegy.
Még nem tudta szerintem Andriska, hogy pontosan mivé váltam, -mert még nem említettem- én is nagyon nehezen akartam elhinni, bár nem ez volt az elsődleges dolog, amiért kihívtam. Rég lógtunk már együtt és hiányzott az a kócos feje. Meg volt ott még más is, hátha tud nekem tanácsot adni, hiszen ő is fiú, az összes fiú úgy gondolkodik, mint a másik nem? Tuti! Igaz, a nőknél és a lányoknál nagyon nem így van, néha én magam nem tudok magunkon elmenni rajtuk, de ez már csak ilyen. Én valami ufó voltam, mert sosem értettem mit problémáznak más lányok a körmük vagy a hajuk miatt. Na jó, hagyjuk is.
Lassan kiértem a belsőudvarra és a falmelletti padra le is telepedtem, egyelőre még nem láttam a kócos kis pajtim, szóval vártam, addig a felrúnázott telefonomat nyomkodtam és a Flappy bird nevű agyfárasztó izémicsodával gyilkoltam az agysejteimet, mert bizony nekem olyanok is voltak és vannak még most is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az ablakokra meredve kezdtem kitalálni egy naaagyon menő és szerintem kivitelezhető menekülési útvonalat. Az ilyenekben mindig is jó voltam. Néha azért elgondolkodtam, hogy most vagy a néha felbukkanó emberutáló pillanataim miatt vagy üldözési mániám miatt -amit amúgy nem neveznék mániának-, szoktam ilyen jókat kitalálni. Tudoood, olyan…. ugrabugrálósakat, mászósakat, csak meg tudjam őket csinálni, lol.  Mondjuk, ha sétálok, szívesen lekötöm magam ilyen gondolatokkal, hogy menekülési útvonalat keressek az esetleges balhék miatt. Sokszor belém kötöttek már a színes hajam vagy a csorba fogaim miatt, illetve a felemás szemeim miatt. Nem értem mi a baj velük, biztos féltékenyek... tuti! Én 20%-kal menőbb vagyok az átlagnál, ezzel nem lehet senkinek sem vitatkoznia!
- Miii?! - kétségbeesetten kérdeztem vissza -  De miért nem? Tériszonyod van? - próbáltam kitalálni mi lehetett a problémája, mert ha tériszony, akkor lehet tényleg jobb nem kimásznia, mert a végén leesne és kampec, azt pedig nem akarjuk, mert tuti kivágnának a suliból, mint macskát szarni. Szóval, ha valóban ez volt a problémája, akkor inkább nem is erőltettem, mert átéreztem. Fogalmam sem volt a valódi okáról, de lehet jobb is. Meg igazából nekem pókfóbiám volt...van még most is. Egy aprócska kis mütyür pókocskától is sírógörcsöt kapok ha meglátom, nem hogy azoktól a nagy keresztes micsodáktól, amiknek gyakorlatilag foguk van és leharapják a fejed és a gerincedet fogpiszkálónak használják. Én nem akarok fogpiszkáló lenniiiiii!
- Mi? Ja, aha, fogó vagyok, mé'? - kérdeztem vissza picit visszazökkenve a valóságba a pókok után.
- Öhm.... Azt hiszem az nem fog menni olyan egyszerűen. A seprűink, ha jól tudom a szertárban vannak, ami szintén ezzel a gyerek biztos bűbájjal van lezárva. És szerintem csak a csapatkapitányok és helyetteseik ismerik. Azt hiszem.... nem tudom pontosan, de mivel egyik sem vagyok, így.... vagy várj! Van nálam telefon! - előkotortam a felrúnázott mugli kütyüt a zsebemből - Ezzel feltudnám hívni Lalát, ő CSKH és... talán eltudná hozni a seprűmet - ekkor felnyitottam telefonom zárolását a rajzolgatós kóddal és rögtön böngészni kezdtem a nevek között. Bíztam a szobatársamban, hiszen ő is olyan sügér volt, mint én, sosem árult volna be a tanároknak és én sem őt. Olyanok voltunk, mint Bonnie és.... Bonnie. Nem volt Clyde. Két rosszaság, muhahaaa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Épp hogy csak felnéztem butácskán, s megláttam a kócosomat. Egy vékonyka cingogó hang hagyta el az ajkaimat. Zsebre vágtam a telefonomat és megrohamoztam Andiskát. Egyenesen az ölébe ugrottam, becsapódva átöleltem szorosan, olyan jó volt látni megint az a lüke fejét. Jóóól megszorongattam, igyekeztem nem összetörni azokkal az „izmos” karjaimmal a csontjait.
- Sziasziasziasziaaaaaaa - hadartam, majd a csak nyelvet öltöttem rá, amiért leteremtett viccelődve.
- Tudod, nagyon fura dolgok voltak velem mostanában, például tegnap felgyújtottam a házimat és nem tudtam kimagyarázni Fela’ bácsinak, hogy nem volt szándékos és tényleg megcsináltam a házimat.... - ekkor kicsit hátrébb léptem és jól végig mértem.
- Te nőttél? - a nyelvem is kidugtam, úgy koncentráltam, ahogy lábujjhegyre próbáltam állni, hogy egy magas legyek vele, nem hiszem, hogy elértem a célom. Végül leültem mellé a padra és a fülem tövét megvakargatva jelentőségteljesen rápillantottam.
- Két dolog miatt hívtalak ki, - itt kicsit elkomolyodtam, de nem annyira, hogy ne lehessen rám ismerni - az egyiket épp az előbb említettem. Tudod nyáron otthon megtámadott egy halálfaló, ami még nem is lenne akkora baj - de, EZ rohadtul nagy baj, ennyit ért a tanúvédelmi program vagy mi a fene....-, de valami más is történt akkor éjjel. Nem haltam meg. A tűz védett meg, de nem értem hogyan vagy miért... Olive azt mondta, hogy akkor mutatkozott meg az erőm vagy mim. Sőt elmagyarázta a dolgokat és segít nekem a tűz idomításával, de ahh, ez annyira hihetetlen. Rajta kívül csak te tudod, mi történt velem akkor. Nem szívesen emlékszem arra az estére vissza - elfintorodtam, ahogy néhány emlékkép megjelent az elmémbe és megráztam a fejem, hogy elfelejtsem mindezt.
- De!!!! Nézzük a jó oldalát, a rosszakaróim talárját meggyújthatom bármikor - kacsintottam egyet és próbáltam a pozitívumot keresni a dologba, már ha ez annak számított. Nekem annak.
- A másik dolog Matt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szombat este volt és azt hallottam, hogy az aznapi vacsora nem éppen az én ízvilágomat adja vissza majd. Szóval elhatároztam, hogy meglátogatom azt a hírhedt gyorsétteremet a faluban. Tök fura.. na mindegy!
Felöltöztem, és Himét Sparkle társaságában a  szobánkban hagytam, pedig vittem volna mindkét szőrgombócot magammal, csak.. nem tudom ott mennyire örülnének nekik. Szóval a saját kis nyugitempómba elbandukoltam az étteremhez, belépve az ajtón megcsaptak az illatok. A nyál összefutott a számba ahogy elképzeltem, hogy vajon minek az illatát érezhettem. Először leültem a pulthoz, ahol azonnal megkaptam az italom. Ez tulajdonképpen egy Dr. Pepper volt, megőrültem érte, egyszerűen mást sosem ittam azon kívül, maximum energia italt, de csak néha. Ahogy nézelődtem kiszúrtam a szemeimmel Nócit. Jééééé... Felpattantam és oda száguldottam hozzá, leültem vele szembe.
- Te se akarsz bent vacsizni, mi? - kérdeztem vigyorogva, szinte kuncogva, ahogy figyeltem a barátosnémet. Köszönni meg minek? Ma már találkoztunk a toronyban meg... mindennap találkozunk. De ha nagyon hiányolja, azért köszönök, mert nem vagyok egy paraszt.
- Becsatlakozhatok? Volt már itt a pincér? Melyik volt a pincéred? - a nyakamat nyújtogatva kerestem az esetleges személyzettagot, hogy rendeljek magamnak én is valami kaját.
- Egyébként mizu?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Letörölte a könnyemet, olyan figyelmes volt velem mindig, annyira szerettem… Szipogva elengedtem én is őt, miközben mondtam, mit hogy kellene szerintem csinálni, majd a pasztell pink pulóverem ujjával megtöröltem az orrom zsepi híján, úgy kerestem elő a pálcámat. Hallottam, hogy már ő is megtalálta a sajátját. Végül én is előhúztam a cseresznyepálcámat és az én ajkaim közül is elhangzott az a bizonyos bűbáj neve, amit az imént mormolt el a szerelmem.
A pálca szintén izzani, fényleni kezdett és az éppen hadonászó Mattre irányítottam, amilyen rottyon voltam, mégis sikerült a hülyeségével mosolyt csalnia az arcomra.
- Olyan hülye vagy – jegyeztem meg mosolyogva és lazán a vállába bokszoltam. Aztán csak mellette haladva én is zseblámpának használtam a pálcámat, úgy leskéltem körbe-körbe Hime nevét kiáltozva, hátha arra visszajön.
 Hol lehetett vajon az, az átokfajzat?
A bokorból én is meghallottam a mozgást és meg is torpantam egy pillanatra, hogy minél kevesebb zajt csapjak, láttam, hogy Mattracka ninját megszégyenítő mozgásával közelítette meg a cserjét én pedig feszesen figyeltem, ekkor már némán.  Már nem sírtam, arcomra száradtak a nemrégiben csordogáló fekete könnyeim és úgy néztem ki, mint egy halott mennyasszony, csak jobb ruhákba.
- Szerinted ő az? – suttogtam, mert nem tudtam leolvasni, mit is akart tátogni nekem a kócos.  A lehető leghalkabban próbáltam követni Matt mozgását és végül mögötte, araszolva haladtam.
Pontosan nem tudtam behatárolni, hogy Mattracka milyen közel is volt a bokorhoz, de a mozgás hirtelen elállt pár órákig tartó másodperc erejéig, aztán hirtelen kirepült belőle valami, én pedig seggre ültem ijedtemben.
Eridonosság ide vagy oda, eléggé betojtam abban a pár másodpercben, amíg az a valami csak úgy kivágtatott a bokorból sipítva és annyit se mondott, hogy: Helló.
- Te… Te láttad mi volt ez? – kérdeztem a hideg földön ücsörögve a pálcám után matatva vakon, le se vettem a tekintetem a barátomról. De nem tellett bele sok időbe, ismét hallottam, hogy valami nem túl nagytestű dolog közelített felénk, hiszen még október volt és a levelek ropogtak a nem túl súlyos tappancsok vagy lábak alatt. Amilyen gyorsan csak tudtam, pálcástól, mindenestül felálltam Matt mellé rohanva a karjába karolva. Azt hiszem pár levéldarab i maradt a hajamba, de nem volt akkor túlságosan fontos.
- Nem ér el addig a fényem, te látod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

-Óóóóó, hát köszönöm a nagylelkűségét a Mesternek! - vigyorogtam rá pimaszul, ahogy megjegyezte, eltekint a nyereménytől. Amúgy sem tudtam volna neki mit adni, maximum ha elkapnám este rosszalkodás közben, egy figyelmeztetéssel elengedném, mert én amúgy egy tök jó szívű prefibubus vagyok. Viszont gondolkodtam már azon, hogy milyen büntetőfeladatot adnék és eddig a négyütemű fekvőtámasz közbeni kedvenc varázsige kántálása tetszett a legjobban. Ha már egyszer "dolgozni kell", had röhögjek már én is! Lehet, sokan utálnának miatta, de ez tööök vicceeees.
Végül kitértem arra, hogy milyen jó is volt Darth Vader oldalán amperkodni, ott, ahol amúgy tiltják a szabályok és nekünk nem lenne szabad lenni természetesen. Engem megőrjített az érzés, és úgy láttam őt inkább megnyugtatta, sőt már sokkal jobb volt a hangulata, mint amikor kiráncigáltam. Csak vigyorogtam rá, mint a hülye. Szerettem vele baromkodni, jó fej srác volt, bírtam nagyon. Annyira nagyon, hogy általában nem is zavartattam magam, ha a barátnőjével volt én bőszen integettem neki és a nevét kiáltottam vagy Mesternek hívtam. Amikor megbökött, nyikkanva reagáltam egyet arrébb ugrottam és terveztem a bosszút, hogy visszabökjek.
- Tudtam, hogy izgibb lesz a suli legrosszabb prefektájával együtt vadnak lenni - mondtam büszkén, hisz büszkeségből nálam sem volt hiány, a magabiztosság volt olyan, hogy gyakran volt, de néha elment ebédelni és elfelejtett visszajönni. Ám a jeges szellő engem sem került el, szintén megéreztem, sőt, bele is vacogtam.
- Jó ötlet - ekkor eszembe jutott valami, így én is oldalba böktem az előbbiért is, reméltem, hogy csikis volt- Aki utolsónak ér a kastélyba, az egy hétig a másik szolgája leeeeesz! - és már másztam is át, vissza a jók oldalára a kerítésen, a lehető leggyorsabban próbáltam átvágni a temetőn vihogva, mint Ezio vagy Edward az Assassin's Creedben. Annyira nonszensz volt a temetőben a röhögcsélés és szaladgálás, de aznap ez így volt jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Vigyorogva ültem be elé s hallgattam, ahogy mesélte, hogy tulajdonképpen először volt a Falatozóban. Én már azért voltam ott párszor, ha jól emlékszem ,de lehet kavarom a szezont a fazonnal. Mondjuk, elég ismerős volt a hely, szóval elég nagy volt a valószínűsége annak, hogy bizony a kis Stefi már járt ott.
- Mindent el kell kezdeni valahol, és te most itt kezded – kacsintottam rá, majd eszembe jutott, hogy amúgy én még nem is rendeltem semmit, illetve ciki lenne, ha neki hamarabb kihozzák a kajcsit, mint nekem, aztán én végig nézem, mit eszik, aztán ő is, ahogy én. Nem szeretem, ha néznek, miközben eszek. Hime is folyton néz, mindig dugiba kell ennem a szobában, csak ez azóta sokkal nehezebb, amióta Sparkle is velem van. Szóval négy éhes szem követi az álkapcsom fel-le mozgását minden egyes falatnál, amit a szobánkban merek elfogyasztani.
- Aaa… Áh, meg van, látom! Szerinted idehívhatom? – a választ meg sem várva emeltem a kezem és integettem a pincérnek, aki észre is vett és egy kifejezéstelen arccal kezdett közelíteni felénk.
- Jaj ne is mond, -legyintettem- a varázslás nekem sem ment mindig tökéletesen, mostanra már egész jól elboldogulok, mondjuk ötödikesként már illendő is. És hát nem sok, kiderült a szünetben, hogy elemi mágus vagyok és külön tanárhoz kell járnom, hogy uralni tudjam az erőmet, mert a múltkori s felgyújtottam az egyik szorgalmimat véletlenül, pedig rengeteget melóztam vele! – válaszoltam miközben az asztalra könyököltem s a férfit vártam, ami miután befejeztem, meg is jelent.
- Szeretnék én is rendeli egy... egy pizzát magamnak! – adtam fel a rendelést, mire a pincét bólintva kérdezte, hogy kérünk-e még üdítőt. Én megráztam a fejem, a Dr. Pepper még ott szemezett velem a poharamban. Aztán Nócira pillantottam, aki még nem válaszolt, de úgy sejtettem, hamarosan fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jobban sikerült az a VAV vagy WOW vagy mi a doxy, mint vártam. Sőt tök büszke vagyok magamra, ami valljuk be, tőlem fura. Egy szót se tanultam rá hónapokig igaz, volt jobb dolgom is így csak az utolsó egy-két éjszakám ment tönkre és úgy néztem ki, mint a mugli filmekben lévő zombik. Ahh, de szeretem a zombis filmeket, te jó ég! Főleg a kaptárt! Az a legmenőbb bár az utolsó részét még nem láttam, szóval illene már azt is megnézni, amint tudom.
A szünetem nem alakult olyan fényesen, az auror hadnagy vagy micsoda ismét egész nyáron figyelt a tavalyi halálfalós incidensem miatt. Igaz, annak azért annyiban örülök, hogy kiderült az elemi mágiával való kapcsolatom. Jobban mondva rájöttem, hogy én biza' a tűzzel egész jól elboldogulok. A többi részéről nem igazán mesélnék, bocs. Esetleg még annyit, hogy apáék felől még mindig nem hallottam semmit, már több mint egy év telt el és kezdek is lemondani róluk.
Amikor ismét a kastélyba betettem a lábam, kicsit egyedül éreztem magam. Lala elment egyetemre, Gwen is és... Anna is kiköltözött tőlünk a szobából. Jó, persze vannak barátaim, csak hiányozni fognak.
A szobámba Sparkle és Hime társaságában fetrengtem az ágyamon, amikor kaptam Vikitől a baglyot, hogy gyakoroljunk. Gondoltam miért is ne, már épp ideje volt, hiszen fejlődni kell ahhoz, hogy tökéletesen uraljam a tüzet és ne gyújtogassam fel a szorgalmijaimat, mint az előző évben. Fúúú, mennyi büntetést kaptam értük, ahh...
A találkozó időpontján kidugva az orrom az ablakon rájöttem, hogy hidegebb volt, mint amúgy kellene lennie. Persze azért is, mivel pyromágusként érzékenyebben érintett a hideg és jóóóól fel is kellett öltöznöm, hogy ne dideregjek.
Mivel gyakorolni indultam, gondoltam jó lehet, ha Sparklet is elviszem, a kis sárkánytigrisemet. Hátha ő is tud nekem segítséget nyújtani a fejlődésem érdekében.
A rétre szökdécselve értem ki, el akartam érni, hogy ne fázzak ehhez pedig mozogni kellett.
- Sziiiaaaaa, Vikiii! - integettem a navis, elemis gyakorlópartneremnek.
- Hoztam Sparklet - mutattam az állatra - Ne félj, nem harap meg semmi, csak eleven és lehet jó lesz, ha ő is itt lesz velünk - kezdtem kifejtegetni mosolyogva mind azt, amit el akartam egy szusszal mondani. Kicsit hadartam. Kicsit nagyon, de reméltem, hogy megérti a javát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az asztalon könyökölve, vigyorogva közöltem a pincérrel, hogy pici gyomrom mit szeretne befogadni. Pizzát, pizzát akartam zabbantani. A pincér reakciójára inkább nem mondok semmit, mert csak felhúznám magamat, viszont volt ott egy tök jó partnerem, aki jobban lekötötte a figyelmemet, mint a méregzsák hapsi.
- Jaja, a tűz. Imádom, de az auror bácsi, aki vigyáz rám Bogolyfalván kívül, folyamatosan szívat vele és ő mondta nekem, hogy a tűz olyan mint én: Rombol. Az összes elemben megtalálható az élet. A tűz... a tűz basszus csak rombol és kiirt mindent - felnevettem, mintha ez amúgy teljesen megszokott lenne.
- Ahm..... ja, persze majd megmutatom, ha megkajáltunk vagy valami. Bár még nem sok mindent tudok, de ami megy, azt megmutatom, ha szeretnéd - kacsintottam rá és mosolyogtam rá.
Végül Nóci is rendelt magának még egy spriteot, nekem nem kellett még egy itóka, mert ott volt még az, amit előbb rendeltem magamnak. Megemeltem a poharamat és belekortyoltam, míg hallgattam a kérdését.
- Uhum, maradok mestertanoncnak és varázspszichológiát szeretnék majd tanulni. Plusz, hogy bejött az életembe az elemi mágia, így ez a megoldás a legkényelmesebb nekem, hogy járhassak külön tanárhoz is meg órákra is és ne kelljen ingáznom az iskolák között - ekkor hátradőltem a széken és elhelyezkedtem kényelmesen, mivel volt egy olyan érzésem, hogy még egy bő húsz perc és lesz nekem is kajcsim.
- Szerinted sokára hozzák ki a kaját? Te mit rendeltél amúgy? - sűrűn pislogtam rá a kérdés után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Év eleje óta talán most lesz először egy kis időm végre foglalkozni ismét a színjátszósokkal. Jó, kicsit zűrösen telt az eleje, de vége. Vége hivatalosan is. Mivel ami nem megy, azt nem erőltetjük. Pedig élveztem az elmúlt két és fél évet. Na, de ne is firtassuk tovább!
A múlt éjjel járőröztem, viszont most nem zabáltam fel a manók édességkészletét. Vérben forgó szemekkel zavartak el a konyha környékéről tegnap is, amikor csak épp egy elsőst kergettem, mert éjjel fél tizenkettőkor még kint császkált. Őszintén, mi a jó istent csináltak a manók még ott olyankor és miért nem adtak nekem belőle? Na jó, a végét megértem. De akkor is mit csináltak még ott?! Sajnos nem kérdezhettem meg, mert mint mondtam.... elzavartak! Tuti a közeledő halloween miatt dugdosták így előlem a sok sok sok édességet, amik csak rám várnak még most is, hogy megegyem őket.
Nagyokat trappolva haladtam végig a folyosókon, a taláromat ledobtam az ágyamra még a toronyban, mivel már vége volt a tanításnak, helyette a kedvenc farmerszoknyámban masíroztam egyenest a próbaterembe.
Akár egy meteor, úgy robbantam be a többiek tudatába. Az ajtót belöktem háttal, jobb lábammal és végignézve a díszes társaságon, majd megláttam a kedvenc exrellonosomat.
- Kolooooooos! - kiáltottam a pajtim nevét és megrohamozva a nyakába ugrottam, csimpaszkodtam rajta. Ja, azt hiszem ez egy: "Jaj, de rég láttalak már. Milyen sokat nőttél és úgy hiányzott a lüke fejed!" típusú ölelés volt.
- Mikor megyünk megint a temetőbe futni? - kérdeztem cinkos vigyorral a képemen, miközben elengedtem, nehogy a végén megfulladjon miattam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mondtam már, hogy utálom a hideget? Nem eleget mi? Amióta kiderült, hogy én bizony pyromágus vagyok, valahogy olyan érzésem van folyamatosan, hogy ha picit is hűvösebb helyre megyek, vacogok és fázok. Szerencsére a víztől nem félek vagy irtózok, így nem kell lemondanom a nyári strandolásról, bár nem megyek annyira szívesen bele a vízbe, mert olyan a tűznek a víz, mint Supermennek a kryptonite.
- Áh, ugyan, szívesen! Még amúgy sem volt ilyen gyakorlásban részem, szóval na, érted! - feleltem Vikinek mosolyogva, miután ő is köszöntött. Aztán inkább szóltam neki, hogy Sparklet is elhoztam magammal, mert ha már megkaptuk őket, akkor csak segítsenek már vagy valami.
Láttam, hogy nagyon méregette az eget, így én is felnéztem s a kérdése hallatán hümmögni kezdtem.
- Nem tudom - feleltem, majd visszapillantottam rá. Nem hallottam, hogy mi volt a második dolog, amit a kérdése után vetett fel. Így úgy gondoltam, lehet csak magának jegyzett meg valamit az orra alatt.
- Mi lenne, ha.... én megpróbálnék felgyújtani valamit, te meg eloltani...? Na jó, ez béna ötlet! - vágtam rá azonnal, jól kiröhögve magamat és a „kreatív” ötletemet.
- Kamilla egyszer mesélte, hogy vannak ilyen párbajok is az elemisek között, de én egyelőre örülök, hogy formázni tudom a tüzet és füstöt tudok jobb esetben képezni - kérdőn néztem Vikire, majd Sparklere is vetettem egy lapos pillantást, ahogy az állatka Viki lábánál szaglászott és kóválygott.
- Spricceld le nyugodtan egy kis vízzel az orrát, ha idegesít. Majd megtanulja, hogy nem mászunk bele senki személyes szférájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Imádtam, hogy Kolossal ennyire jóban voltunk még mindig, pedig már nem találkoztunk nap, mint nap és ugrottam a nyakába a folyosón vagy csak oldalba böktük egymást. Jó volt. Most is rácsimpaszkodtam és igen, megkaptam azt a pörgetést, amit imádtam, gyereknek éreztem magam.
Amint a talpaimra huppantam, kicsit bűnbánóan ám annál több mosollyal legyintettem egyet.
- Ugyan, titeket soha! Sajnos mostanában több feladatom is akadt prefi-bubusként és hát muszáj volt megcsinálni őket - húztam a szám vállaimat vonva. Végül inkább figyeltem, hogy miért hajolgatott, vagyis matatott a lábainál végül elvettem tőle azt, amelyiket ha jól láttam megemelte volna, hamar átlapoztam, miközben a cinkos mosolyom és ravasz kérdésemnek adtam hangot. Igazából tényleg csak átlapoztam, de beleolvasni nem olvastam, … még.
Hamar jött Kolostól a válasz én pedig hónom alá csapva a szövegkönyvet tapsikolni kezdtem. Nem foglalkoztam azokkal, akik furcsán nézhettek ránk. Én úgy fogok viselkedni a barátaimmal, ahogy akarok, bárhol is legyek. Mások dorgáló pillantásai pedig leperegnek rólam.
- Akkor menjünk most, még süt a nap és és és fúj a szél, de süt a nap! - nem, nem hangzott kicsit sem úgy, mintha nyolc liter kávét gurítottam volna le vagy tíz csomag cukrot zabáltam volna fel, áááh, dehogy. Pfff, hova gondolsz?
A sálas megmozdulást a kuncogásom követte - Már csak egy szemüveg és egy barett sapka kellene és olyan lennél, mint azok a nagymenő mugli filmrendezők, ja és egy olyan bazi nagy tölcsér megafonbigyó - fenékkel oldalról meglöktem gyengén, hogy értse a poénkodásomat.
- Amúúúgy, folytassátok nyugodtan, a próbát én is megpróbálok térben és időben elhelyezkedni köztetek. Mondjuk, ott a színpad középén helyezem el magam térben és szerintem most sétálok oda, hogy időben is elhelyezzem magamat - vadul mutogattam, a hónom alatt szorongatott papírkupacot előhúztam és kikerestem a részemet, hogy körülbelül tisztában legyek azzal, mi is lesz a pontos feladatom vagy szövegem legalább is a szerepem. Reménykedtem, hogy valami izgit kapok és nem mondjuk fának kell öltöznöm. De ha fának kellene lennem vagy egy lámpának, én lennék a legmenőségesebb lámpa, mondjuk… Húsz százalékkal menőbb lennék az átlagnál, ha!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Nem tudom elmondani, mennyire, de mennyire felvillanyozóan hatott rám a próba. Úgy mentem oda, mint egy ázott veréb, amit lehányt egy szivárvány. Mondjuk, általában úgy mozgok, mint akit lehányt egy szivárvány, csak akkor nem tűnök ázott verébnek. Vagyis, remélem nem.
- Jó! - bólintottam egy nagyot és már ki is találtam, hogy amint hazahopponálok... mármint anyámékhoz haza, ahol internet is van rendesen, onnét rendelek valami menő barettet neki. Feketét, az tök művészes meg minden és akkor lehet magamnak is egy pasztell szőrös, rózsaszínt lézerszemű unikornisokkal. Ahw, igen!
A próbát ügyesen lezavartuk, persze néhányszor egy róka sunyiságával Kolosra pillantottam s vigyorra húzódott minden alkalommal a szám, amikor megszólalt vagy az újra szót ismételgette. Megszámoltam, összesen negyvenhétszer ejtette ki, de lehet azt is beleszámoltam, amit nem kellett volna. Azaz más szavakat. Na mindegy. Vicces egy fiú, pont ezért lopta be magát annyira a szívembe, de pszt. Ez titok!!!
Végül integetve köszöntem el a többiektől, ahogy a cókmókjaikat szedegették össze és távoztak a próbateremből. Kuncogva figyeltem azt a naggyoooon komoly tekintetét Kolosak, még úgy is mókás volt a számomra. Már majdnem én is elindultam, amikor a csuklómnál fogva hátrahúztak a függönyhöz. Meg akartam kérdezni, hogy mit szeretne, ám ő tutira a fejemben olvasott mert már válaszolta is meg a kérdésemet. Tiszta legilimentor, vagy tudom is én.
- Nekem? Áment? - kérdeztem vissza izgatottan, alig vártam, hogy láthassam, mit szeretne nekem mutatni, erre elhúzta a függönyt.
- Nahááááááát! - szaladt ki a számon a döbbenet és hagy szemekkel mértem fel a kis házikót - Hát ez irtó menő! - felugrottam és közelebb rohanva vizsgálgattam közelebbről is.
- Itt-ott kicsit kihagyott a festés és picit ki is lóg a sarka pár helyen, de ez nagyon szuper! Te csináltad? Ez olyan menő! - nem bírtam visszafogni magamat és a háztól visszafutottam Koloshoz.
- Erre hogy a Merlinbe ne mondanék áment? Bár... ha gondolod, segíthetek csinosítani rajta - cinkos vigyor húzódott az arcomon, ahogy ránéztem a rendezőúrra, mivel az ő ámenje kellett ehhez, ez esetben.
- Van itt egy létra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Átvetette a kezét a vállamon, először a mancsára összpontosítottam, majd vigyorogva felnéztem rá. Jaj, annyira imádtam, hogy magasabb volt tőlem és felnézhettem rá, mert így picinek és törékenynek éreztem magam. Jó, azért elég átlagos az a 172 centiméter lányoknál, de elég furin érzem magam, ha fiú évfolyamtársaim is hasonló magasságokba emelkedtek, mint én. Szóval vigyorom után óvatosan keze után nyúlva gyengéden belekapaszkodtam ujjaimmal az övéibe. Bátortalan mozdulatom hatására picit megszorítottam a kezét, aztán elengedtem. Eszembe jutott, hogy ez lehet nyomulás és olyan fucsán zavarban voltam. Lepleznem kellett, ezért gyorsan fel is ajánlottam a segítségemet neki. A kacsintásra a félénk mosolyom csak fülig érővé vált s elengedve őt hagytam, had magyarázzon nekem.
- Aaah, vágesz-vágesz! Ez nagyon jól hangzik így, -bólogattam-  annyira erős lesz a két kontraszt, hogy a nézők álla a padlót fogja súrolni! - jelentettem ki mutogatva két kézzel az erőket szimbolizálva, viszont kellett volna egy létra, mert a földről nem fértem hozzá a házikó tetejéhez és nem hiszem, hogy Kolosnak pont arra volt felesleges energiája, hogy engem a nyakába tartson meg ilyenek. Szóval.... LÉTRA, AKARLAK.
Hümmögve, kacsaszájjal töprengtem, hogy miként növeszthetett lábakat az elébb említett lajtorja s a fiú tanácstalan arcát méregettem közben. Nem volt mit tenni, meg kellett keresni, ilyen egyszerű.
A pajtim után kotorva igyekeztem neki segíteni előszedni hátulról az eszközt, mivel valaki oda elpakolta hátra. Hát komolyan, nincs szeme az embernek? Nem látja, hogy ott egy félkész házikó, erre elrejti a létrát kukutyinba?!
- Azt hittem, lábai nőttek és elszaladt egy kedves kis elsős hatására - dünnyögtem, ahogy segítettem előrevinni a félkész díszlethez. Észre sem vettem, hogy hátul (amíg a létrát pakoltuk ki) belefejeltem egy pókhálóba és… hát a lakója is ott csüngött oldalt a hajamban. Tuti tipp hozzám: Rettentően félek a pókoktól, ha látsz egyet a sarokba, inkább ne is szólj róla, mert elszaladok sírva, legyen az akármilyen pinduri.
- Szerintem kezdjük a szürke részének az igazításával, mert az olyan… olyan… szürke - felnéztem Kolosra és mivel éreztem, hogy picit viszketett a fejem búbja, hozzányúltam. Elkezdtem megvakarni, de... valami nem volt ott okés és hát le is húztam a fejemről egy kis darabka sűrű, szürkés pókhálót.
- Ko... Kolos - cincogtam remegő hanggal - Va... van pók is a hajamban? - éreztem, hogy a félelem elkezdett úrrá lenni rajtam lassan a pókháló láttán. Undorodtam tőle és a lakójától is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Komolyan mondom, ez a prefektus dolog egyre jobban kezd tetszeni. Főleg ez a járőrözés, még mielőtt Bubu lettem volna is sokat császkáltam kint éjjel, de most már nem köthetnek belém, hogy "Hát te meg oszt mír vagyol idekint, te lyány!" Szóval ezen az októberi csütörtök éjszakán megint csak járőrözésre voltam beosztva Ricsivel, aki nem csak Zalán, de az én bátyám is már. Tízkor kezdtünk neki körbejárni a kastélyt, igaz aznap este kicsit el voltam kenődve, hiszen Mattel nemrég szakítottunk, ami valljuk be, igen fájó volt. Majdnem, hogy 4 éve együtt voltunk. Rengeteget köszönhetek neki, mert tényleg mindig ott volt nekem, de valami történt és a végén már semmi sem volt olyan, mint előtte. Én mondtam ki néhány napja, és emiatt egy hatalmas szar alaknak gondoltam, azaz gondolom még most is magamat, mert úgy érezem, nem érdemelte meg, hogy ennyire megbántsam. Ricsinek nem mondtam semmit sem erről, sőt próbáltam mellette hozni azt a formám, aki általában vagyok, elfedve a problémám. Azt hiszem ez a kagyló megvéd, bár kitudja meddig.
Valamikor bőven tizenegy után érkeztünk a déli szárnyba, ahol az erkély kivételével mindenhol jártunk és szétnéztünk dumálgatva. Na, ezek után tartottunk pont arra, ahol a két kémény épp pöfékelt. A folyosó vége felé közeledve két sötét alak körvonala rajzolódott ki a távolban, Ricsire néztem kérdőn, majd szaporázva a lépteimet megindultam nagy lendülettel kinyitottam a kétszárnyú ajtót, s az a kép fogadott, hogy egy valaki épp arcon üt egy kócos, kísértetiesen ismerős valakit. Csak a kéz lendülését láttam, majdnem hogy lassított felvételként pörögtek le a szemeim előtt a képkockák, s ekkor tudatosult bennem, hogy a kócosabbik bizony Mattracka azaz... Matt. A másikról halvány, szivárványos egyszarvú pukim se volt, hogy ki az.
- Mi a szar?! - döbbenten néztem az előttem állókra, s elöntötte az agyamat az emlékek hada, orromba pedig beleszivárgott a cigaretták füstje. Nem akartam elhinni, anno Matt ezen az erkélyen mondta ki először, hogy szeret és itt is jöttünk össze, ami valljuk be ironikus ebben a helyzetben, hogy amióta szakítottunk itt találkozunk megint. A lábaim remegnek a talárom alatt. Ez tuti csak egy rossz álom és csak elaludtam Kedves Cica bácsi óráján. Tuti… Tuti!