Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gyorsan odébb csúsztattam a popómat, hogy kényelmesen odaférhessen a tőlem fiatalabbnak tűnő srác. Fogalmam sem volt róla, hogy ugyan ki a túró lehetett, de segített rajtam. Nem volt túl bőbeszédű, inkább csak bólogatott, ami jó volt, mert kettőnk közül megint én voltam az idegesítőbb. Haha.
Bemutatkozott, amit én úgy kihagytam a napi tennivalóim közül, mint a szél. Nájsz. Na akkor, Round Two!
- Péter Fanni vagyok, és én tavaly érkeztem! - viccelődve mutatkoztam be neki. Reménykedtem benne, hogy poénnak fogja felvenni és nevet majd egy jót, vagy legalább megmosolyogja.
- Oké. - rákacsintottam vigyorogva, ökölbe szorított kézzel, hüvelykujjam az ég felé nyúlt. Tipikus like jelet mutattam.
Szemeimmel követtem a fiú mocorgását, majd amikor felpattant, és sétálásra invitált, én is összekapartam magamat, a drazséimat pedig visszatereltem a dobozba, amit beledobtam tatyómba.
- De, mehetünk! - Válaszadás közben meg is indultam....valamerre. Ekkor koppantam, nem is mondta, hogy merre akar menni, ezért megtorpantam. Az arcomra egy bárgyú mosoly kúszott, végül ropogó csigolyákkal Gy felé fordítottam a fejemet, s így szóltam:
- Merre is megyünk? Mert-mert-mert én csak megindultam a semmibe, de nem tudom, hogy te merre gondoltál. Vagy, ha szeretnél, mehetünk hintázni is.... vagy csúszdázni? - hoztam fel még a lehetőségeket - Én nagyon szeretek hintázni, főleg akkor, amikor ki ugrok belőle, és pár másodpercre seprű nélkül szárnyalhatok. Na, azt imádom. - az utóbbit nem kellett volna hallania, de hallotta. Hangosan gondolkodtam, vagyis áradoztam. Így jártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még a vizsgaidőszak előtt megbeszéltem a rellonossal, hogy évelején be fogom festeni a haját, ezért otthonról hoztam még egy plusz két zacskónyi szőkítőport és még néhány színt, ha az itteniek közül egyik sem tetszene neki. Ezeket persze bepakoltam a kis hátizsákomba, amit még a szünet alatt ellátott apu egy tértágító bűbájjal, tudta jól, hogy szeretem telepakolni a táskáimat. A kastélyban találkoztam Florcsival, onnét pedig együtt indultunk kifelé a stéghez. Nem értettem először, miért pont ott akarja, hogy befessem a haját, elég lett volna ehhez a lányvécé is vagy egy üres terem, de ő mindenképpen oda szeretett volna menni, nem ellenkeztem. Ő hozta a széket, amin majd ülni fog a későbbiekben, én pedig hoztam magammal a munkaeszközeimet. Fésűt, hajszínezőket, tálkát, ecsetet meg még egy vödröt is bezsúfoltam a táskámba, ha már belefért. A víz gondot pedig megoldom majd.
- Komolyan? Vooaaah, ez tök király! Remélem, az enyém nem jön ide jövőre! - érdeklődően, vigyorogva válaszoltam neki, majd nevetésben törtem ki, amikor a saját húgomra gondoltam. Már csak ő hiányzott az életemből, nem elég, hogy szét akartam választani aput attól a némbertől, de még Petrára is figyelnem kelljen majd.  Perszeeeee, még mit nem! Ez tök szívás lenne. Erősen reménykedtem abban, hogy mugli marad majd.
- Akkor ti négyen vagytok testvérek, igaz? - rákérdeztem, mert már emlegette párszor a nővérét Ninát és a bátyját, Ákost. Biztos akartam lenni a dolgokba, hogy a későbbiekben ne beszéljek zöldségeket, bár lehet ez a pár információ is kirepül a fejemből később. Mint minden más.... nem is értem, hogy tudtam levizsgázni.
- Jajajajaaaa, ez az! - csípőre tettem a kezeim s körbepillogtam a terepen, beszippantottam az orromon keresztül a levegőt. Tényleg meseszép hely volt, nem is bántam, hogy odamentünk. Kevés volt az arra járók száma, jó idő volt és a tóban is meseszépen csillogott a napfény.
- Öhm, először is kiszőkítem  a hajadat, mert a te barna séródon nem látszana a festék színe, csak csillogást adna neki. - kezdtem is bele a mondandóba.  
- Úgyhogy először szőkítsük ki a hajadat, aztán amíg leszívja a hidrogén. Addig kiválasztod, hogy milyen színt szeretnél, mert most elhoztam az összes hajszínezőmet, amim van. De ne várj nagy palettát, csak öt-hat színem van. - Csalafintán nyelvet öltöttem rá, ezzel párhuzamban elkezdtem kipakolni a táskából mindent, s a vödörrel kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy kósza gondolat végig futott azon az apró agyacskámon, belegondoltam, hogy mi lesz velem, ha a húgom is kap levelet a Bagolykőtől. Még a láthatatlan szőr is felállt a hátamon. Szörnyű!
- Szeretem, csak..... nem tudom. Nem vagyunk a világ legjobb testvérpárja. - Tulajdonképpen kétoldalú volt a gyűlölet, de valahol legbelül mindketten szerettük egymást. Egy hús, egy vér.
Mosolyogva hallgattam, a kis cserfes boszorkányt, a nagy családjáról, hogy mennyire szerette a testvéreit. Szerencsésnek gondoltam, viszonylag normális család, viszonylag normális testvérek.
- Ebben egy percig sem kételkedtem, hogy te vagy a legügyesebb. - közben én is felhúztam a gumikesztyűt a kezeimre, amíg ő lehuppant a székre. Épp, hogy felbontottam a hidrogénport, amikor a rellonos rám vetette magát, és kijelentette, hogy én vagyok a negyedik tesója. Ez örömmel töltött el, mert én is testvéremnek tekintettem, de az, hogy kilökte a kezemből a zacskót, kicsit megsemmisítő volt számomra. NEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
- Várj, várj, várj, húgi! - kibújtam az öleléséből és a zacskót felkaptam a földről, amiből a por egy része kipergett.
- De jó…- belekukkantottam, s láttam, hogy körülbelül a fele kiömlött.
- Oda a fele. Ez nem lesz elég az egész hajadra, másik ilyen porom pedig most nincs, tegnap festettem a hajamat én is. - felpillantottam a széken gubbasztó lánykára, s láttam, ahogy a színezőket nézegeti.
- Hallod, ha ezt mind rákenem, úgy fog kinézni a hajad, mintha lehánytak volna. - kitört belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem a fejét.  Pedig még mindig fortyogtam belül, amiért kárba veszett a por egy része. Itt Bogolyfalván nem tudok olyan könnyen szerezni, mint például otthon.
- Na, akkor hogy csináljuk? Csak a hajad alját szőkítsem ilyen ombrésra, vagy tincsenként? Vagy csak elől a frufrud? Vagy a fél hajadat, olyan Szörnyellásra? - feltéve, ha tudta, ki az a Szörnyella.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- B.. Bemutatnál nekik? Komolyan? - csillogó szemekkel összefontam az ujjaimat s úgy pillogtam vigyorogva Florcsira. Nagyon jó volt, hogy ennyire megkedvelt, már-már tényleg húgomként tekintettem rá.
Mikor végre lehuppant a székre, én már kezdtem is neki a munkának, amikor BUMM letámadott, a zacsi pedig kirepült a mancsaim közül. Látván Florcs arcát, mérgelődésem nem tartott tovább, mint fél perc. Képtelen voltam rá attól tovább haragudni, kicsit magamat láttam benne. Jó, én sem vagyok olyan bölcs meg öreg meg minden, hogy ilyeneket mondjak, de mintha csak tükörbe néztem volna, de halál komolyan! Ráadásul, ha befestem a haját, olyanok leszünk, mint az ikrek. TE JÓ ÉG. Már csak valami csapat nevet kellene kitalálnunk, és mi lennénk a legjobbak.
- Biztos van, de én csak olyat ismerek, ami feltakarítja, de vissza nem bigyózza a zacskóba. - lebiggyesztettem az ajkaimat s a pálcámat már elő is húztam, hogy alkalmazzam az említett bűbájt. Ennyit arról, hogy mennyire figyeltem az órákon. Mindig csak annyit tanultam, amennyit én is akartam, se többet, se kevesebbet.
Amikor felsorolta, hogy milyen színeket szeretne, azonnal tudtam, hogy hányás színe lesz, már csak onnét, mert belegondoltam, hogy milyen lenne ezek keveréke. Fúj! Amint közöltem vele ezt a gondolatomat, meg is kaptam a várt hatást. Úgy elkezdtünk röhögni, hogy Florcsinak már a könnye fojt, nekem az arcom fájt a sok vigyorgástól. Meg kellett masszíroznom, hogy ne sajogjon. De megérte!
- A muglik világában lehet ilyet kapni drogériákban és fodrászellátókban. Ami itt nincs. De ha Nina tud szerezni, akkor legközelebb az egész hajadat befestem. Most egyelőre csak egy részét tudom. - húztam a szájamat, mert nem így terveztem. De mindegy, legalább fokozatosan hökkenti meg az embereket az én kis hugicám.
- Szerintem jól fog állni. - megvigyorogtam, közben elkezdtem kutyulni a szőkítőt.
Ahogy a hajamhoz ért, a hideg futkosott a hátamon. Sosem szerettem, ha fogdosták az üstökömet, viszont furcsa módon Florcsinak hagytam. Talán már megszokhattam, hogy tapizza azt, így nem is szóltam érte. Tetszett, hogy tetszett neki a séróm.
- Na, kész is a massza. Ne szagolgasd, mert eléggé szúrós a szaga. - oda adtam a kezébe a tálkát, amiben benne volt a sűrű kék lötty. Közben lehajoltam és előkerestem az ecsetet, amivel felviszem a hajára.
- Na akkor én azt mondom, hogy csináljuk úgy meg a hajadat ahogy mondtam. Legyen a hajadban szőke és színes tincs itt-ott. Így lesz benne barna is meg nem is, és még extrém lesz a frizurád is. - megvártam még a válaszát, majd elkezdtem szőkíteni a haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Észrevettem már, hogy amikor éhes vagyok, akkor megsüketülök, valamint megvakulok. Mármint nem úgy igaziból, csak képletesen. Az ösztöneimre hagyatkozva megyek olyankor arra, amerre a megérzéseim visznek. Általában vagy rossz helyen kötök ki - ahol egy dekagramm kaja sincs -, vagy egy olyan helyen, ahol galibába keveredek. A legutóbb is így történt.
A padlón ücsörögve az fordult meg az agyamba, hogy a fenekem dörzsöljem-e, a fájdalom enyhítése érdekében, vagy felálljak, s vigyorogva bocsánatot kérjek. Az előbbinél döntöttem, nem tudtam volna fájó hátsóval vigyorogni, azért én sem voltam egy Arnold Harcinéger.
Mákom volt, nem prefektussal találkoztam, és nem is tanárral vagy minisztériumi manussal. Ez jóóó.
- Igeeen. - nyögtem fel - De eddig egyet sem láttam arra, amerre én kóboroltam. - Közben már felálltam a földről, és leporoltam végül a tomporom, hogy ne legyek poros.
Amint megenyhült Heléna arca, az én képemre is egy mosoly szökött. Már a válaszadáson járt az agyam, hogy valami okosat és értelmeset mondhassak, amit egy felsőbb éves majd poénosnak, menőnek tarthat. Ehelyett a gyomrom bemordult egy hatalmasat, rögtön odakaptam a kezeimmel.
- Lebuktam. - Már huncut mosoly húzódott az orrom alatt. Amint maga után húzott Heléna, követtem, s én is ledobtam magamat melléje egy székre.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én egy hatalmas szendviccsel teljesen meg lennék elégedve. Vagy valami olyannal, ami nem édes. Az csak elveszi az étvágyamat... - lebiggyesztettem az ajkaimat - Szerinted hamar kész lesz? - a nyakamat nyújtogatva próbáltam a manók munkáját kilesni.
- Megyek, megnézem őket! - felpattantam a székről, hogy szemügyre vegyem a kis lényeket. Sosem bírtam egy helyben megmaradni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Fülig érő, fogvillantó vigyor ült ki a képemre. A legjobb barátnőjének tekintett, hát komolyan mondom, imádom! Már épp a nyakába akartam volna borulni, hogy megölelgessem, de ő gyorsabb volt tőlem, sőt még a cucc is kiborul, a francba!
Kezdtem kétségbeesni, hogy mi lesz így a hajfestéssel, de hamar megnyugtatott. Nem voltam biztos abban, hogy egy aranyvérű túlságosan szeretné a muglikat.
- Háááááát, ha nem menne bele, én is tudok szerezni, apu elküldené nekem bagolypostán, mint eddig mindig. – nem füllentettem, tényleg mindig megkaptam a dobozt, Fülestől. Ő apuci baglya volt, bár én egy kicsit féltem tőle, néha olyan csúnyán tudott nézni, mintha a pokolba kívánt volna, vagy tudom is én.
A maradék hidrogént bekevertem, az illatát már megszoktam. Nem volt új számomra, bár Florcsi számára lehet az volt, így fel is hívtam rá a figyelmét, hogy ne nagyon szaglássza, ha nem akarja, hogy az orrszőrei elégjenek. Kellemetlen lenne. S lám, már neki is estem a hajának, miután felvázoltam a tervet. Mosolyogva hümmögtem, miközben szétválasztottam a haját, s elkezdtem felvinni a hidrogént.
- Hát, ha magamnak csinálom az minimum két-három óra. De csak azért, mert ugye magamnak kicsit nehezebb szőkíteni, meg festeni, mint másnak. Figyelni kell, hogy mindenhol egyenlően legyen elosztva a festék, meg ilyenek. Neked szerintem egy másfél, két óra alatt lesz kész.  Mert nálad több színt is keverek, meg azért a színezőnek is kell minimum tizenöt perc, hogy beigya magát a leszívatott hajadba. A szívatás pedig változó, eredeti hajszíntől függ az egész, kinek mennyire sötét vagy világos a bozontja. – úgy beszéltem, mint egy profi, pedig csak a saját tapasztalataimat meséltem el Florcsinak, közben persze megállás nélkül dolgoztam. Mivel nem volt zavaró a mocorgása, nem is szóltam érte, had mocorogjon. Olyan izgága volt, mint én. Cuki!
- Szívesen elmennék. Nekem bármikor jó, nem dolgozom sehol, és úgyis csak unatkoznék valahol fent a kastélyban. – nevetve válaszoltam neki – Remélem, jó benyomást teszek majd.
Lassan végeztem a szőkítéssel, Flóra tincseit alufóliába csavarva hagytam, majd lemostam a gumikesztyűmről a ráfolyt löttyöt a vödörben, amit hoztunk.
- Egyelőre kész vagy, és most várunk. Szerintem neked elég lesz húsz perc, mert nem akarom platinaszőkére szívni a hajad. Félek, hogy tönkretenném. – ezzel párhuzamban leültem a stégre. Levettem a zoknim, cipőm, majd belelógattam a lábaimat a vízbe. Kicsit hideg volt, de erősen sütött a nap, így hamar kellemessé vált a hőfok.
- Gyere, tök jó a víz! – lábaimat mozgatva rugdalóztam kicsit, élveztem a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A mestertanonc után sietve, én is beértem a konyhába. Te jó ég, azok az illatok...! Menten összefutott a nyál a számban, ahogy beszippantottam a készülő menüsort. Anya főztje jutott azonnal az eszembe, még ha pocsék is volt a kapcsolatom vele, a kajáit imádtam.
Bent egy manó várt minket, tök aranyos volt, ahogy itta minden szavunk, és felvette a rendelésünk. Én csak egy szendvicset kértem, ahogy nemrégiben említettem is. Másra nem vágytam, egy nagy, sokrétegű szendvicsnél, ami tele volt zöldségekkel, sajttal és felvágottal. Nyami! Ezután szintén csatlakoztam Heléna mellé. Ő olyan türelmesen várta a rendelésünket, én meg... nem. Körülbelül öt percig bírtam megülni a fenekemen, azt is izegve-mozogva. Hamar ráuntam a várakozásra, nem bírtam tovább és felfedező túrára indultam. Meg sem hallottam Heléna rákos szendvicsét, csak mentem a fejem után, azon agyalva, hogy mehetnék be hátra, ahol a manók dolgoztak. Nem jutottam messzire, a másik főnix utánam jött. Azonnal szembe fordultam vele, úgy pillogtam rá.
- Fogalmam sincs. - vontam meg a vállaim - Majd rögtönözök valamit! Jössz velem? Mert, ha látjuk a manók ügyködést, akkor tuti meg fogjuk tudni csinálni a szenyót meg a te csirkédet is a kuktasarokban. Akkor nem kell többet kockáztatnunk az életünket, hogy elkap minket egy csúnya felügyelő bácsi, vagy tanár néni. - érvelés közben egyre szélesebb mosoly húzódott végig az arcomon, próbáltam a lehető legmeggyőzőbb lenni.
- Na, akkor jössz velem meglesni őket? - mancsomat felé nyújtottam, kézfogásra állt a kezem - Vagy őrködsz, amíg én kifigyelem a titkos lépéseket? - fogalmam sincs, honnét jött nekem ez a kémes cucc, de élveztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Ismét elővettem a mappámat, amihez már hetek óta nem nyúltam. Elkapott az ihlet, úgy éreztem, hogy nekem naaaagyon rajzolnom kellett. Előszedtem a cókmókjaimat az ágyam alól, volt ott minden, mint a búcsúban. Rotring, grafitceruza, radír, vonalzó, faragó, színesek és a kedvencem, a tustollam. Igazából valami kontúrbigyó volt a neve, de én mindig tusnak neveztem. Fogalmam sincs, hogy honnét szedtem.
Ahogy minden készen állt a rajzolásra, neki is fogtam. A rotringomat halványan táncoltattam a papír felszínén, radíroztam párszor közben, a felmerülendő hibáimat javítva. Az új tetoválás tervemen dolgoztam, amit magamra akartam varratni. Bár apukám már tuti kimenekülne tőlem a világból - jogosan-, ezt nem szeretném igazán. Azon járt az eszem, hogy ezt eladom valakinek, akinek szüksége lesz rá. A rajzon egy, egy szárból kinövő háromfejű rózsát ábrázolt, amiről valami fekete folyadék csöpögött, illetve folyt lefelé. A rózsák körül lóherék és gyémántok virítottak itt-ott. Elég tutin nézett ki. Persze, ezt már csak azután láttam, amint végeztem az alappal. Bal kézzel a kontúrozós tollamért nyúltam, hogy kiemelhessem a főbb vonalakat. A kupakot lekaptam róla, s a papírfelületére nyomtam a hegyét. Kifogyott. Gyorsan ráleheltem, hátha úgy helyre jön. De nem. Utána már meg is nyaltam, de még úgy sem volt jó. Rá kellett döbbennem, hogy muszáj leszek újat venni.
Átöltöztem, s megindultam ki, a faluba. Célirányosan a művészeti boltot vettem célkeresztbe, ismertem a tulajt, így nem érhette meglepetésként a jelenlétem. Szerintem.
A helyiségbe belépve azonnal leesett az állam, a kínálat láttán. Lehet, nem csak tust veszek! Gondoltam magamban. Mire sikerült végre összekaparnom az államat, odamásztam Minjonghoz.
- Háááááj! - köszöntem rá vigyorogva - Nagyon tuti a bolt! - dicsértem. Még nem jártam ott ezelőtt, csak mesélt róla pár eridonos, hogy milyen tök jó dolgok voltak a művészellátóban. Igazuk volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem feltétlen, tudom, hogy az előbb nem ezt mondtam, de más, ha magadnak fested a hajadat, és más, ha másnak.  – Dobáltam egymás után a szavakat, úgy koncentráltam. Elég értelmetlenül hatott a mondat, de ez van. Azt mondják, hogy a nők képesek egyszerre több dologra figyelni, de akkor én miért nem? Áh, majd megkérdezek valakit… - Pedig egyáltalán nem az! – kacagva válaszoltam – Jaja, lezsíroztuk! – Bele is csaptam a mancsába, miután megbeszéltük, hogy el fogok hozzájuk látogatni. Jó nagyot szólt a pacsi, picit bizsergett utána a jobb mancsom, úgy éreztem, mintha ezer tű szúrta volna az tenyeremet. Vicces érzés volt.
Közben végeztem is a szőkítéssel is, elvégeztem a maradék melót vele, aztán már csak várnunk kellett. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom, milyen is lehet a víz hőmérséklete. Ezért levettem a zoknim, cipőm s már a vízbe is lógattam a lábaimat. Először kirázott a hideg, mert nem volt meleg, de szerencsére sütött a nap, így hamar megszoktam. Gyorsan szóltam is a kis alufóliafejűnek, hogy jöjjön, mert marha jó volt a víz.
Kinevettem a reakcióját, amit levágott, mihelyt ő is belelógatta a tappancsait.
- Egy szóval sem mondtam, hogy meleg a víz! – kiröhögtem – De valld be, hogy kellemesen hűsítő!- Aztán szóba jött a közelgő meccs. Kicsit komolyabbá vált az arcom, bár próbáltam álcázni. A gyomrom összeszorult, amikor megtudtam, hogy hamarosan Rellon elleni meccsünk lesz. Legutóbb is kaptam egy könyököt az oldalamba. Kicsit tartottam tőle, hogy most több lesz, mint egy rellonos könyök.
- Jaja, nagyon izgulok, főleg, hogy én fogok játszani. – Hupsz ezt lehet nem kellett volna. Na, mindegy, Florcsi a barátnőm volt. Megbíztam benne, tudtam, hogy nekem nem ártott volna. – Igyekszem ügyesnek lenni, de te is az legyél ám! – Megpöcköltem az orrát nevetve, hogy bíztassam én is őt.
- Jaj, hagyjad már! – Be sem tudtam fejezni a mondandómat, mert már fel is hozta a pasi témát. Kis dumagép.
- Gellért? Rosszalkodni? Mi van? - Most vagy én voltam a hülye, ami elképzelhetőbb, ezért inkább visszakérdeztem. – Rosszalkodni? Mit akartál te vele rosszalkodni? Ugye…. nem azt? - Értetlenkedtem egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt mondják, hogy prefektusként nekem példát kell mutatnom a diáktársaimnak. De mi van azokkal a prefikkel, akik még csak nem is akartak prefektusok lenni? Jó, élveztem a helyzetem előnyeit, mert azért mi menő volt már, hogy akkor mászkálhattam ott, ahol akartam, amikor csak akartam. Kevesen mondhatták el ezt magukról a barátaim közül. Persze, ez a szabálybetartás még így sem volt az erősségem, ugyanis már megint késésben voltam, nem is kicsit! Tuti lezavarták már a keringőt a végzősök, én meg még csak hajfestéssel végeztem. Pazar.
Ahogy tudtam siettem a maradék tennivalóval. Legközelebb talán nem az utolsó pillanatba kellene elkezdenem készülődni. A legviccesebb pedig az volt, hogy ez már nem az első bálom az iskolában, szal, járt a keksz ezért a manőverért.
Csupasz tappancsokkal, lángoló ruhával s fekete hajjal szántottam fel a folyosókat. Úgy néztem ki, mint egy fejjel lefelé fordított lángoló gyufaszál. A dübörgés mellett a talpaim csattanását is hallani lehetett, ahogy ütköztek a hideg padlóval. Bár azért imádkoztam, hogy ne lépjek bele semmilyen éles tárgyba, vagy üvegszilánkba. Nem hiányzott az a gyengélkedő, ahol múltkor is kikötöttem a meccs után. Feleslegesnek tartottam már akkor is, de a parancs, az parancs volt.
Szóval rohantam, mint a hülye, azért imádkozva, hogy ne késsük le az egész bált, csak mondjuk… a felét? Na jó, az is sok, de na. Matt hülyét kapott lassan tőlem, tuti! Mindig rám kellett várnia szegénynek.
Amikor megérkeztem a nagyterem bejáratához, körülnéztem, nem láttam sehol sem a kócost, ezért bementem, hátha benn több szerencsével járok.
- Ennyire elkéstem? – Motyogtam magamban, Kamilla pont akkor jelentette ki, hogy kik voltak a szerencsések. Tapsolni kezdtem, mint a többiek, nehogy  feltűnjön valakinek az, hogy alig két perce érkeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még mindig nehezen hittem el, hogy elértem a bált. Tény, hogy már bőven megkezdődött a mulatság, de akkor is megérkeztem! A tűz elemet választottam, több okból is kifolyólag. Egy, mert ez illik hozzám a legjobban, kettő, mert a Eridon házban vagyok, aminek a jelképállata egy lángoló csirke. Három, mert... mert a meleg színek szépek. Szándékosan nem vettem fel cipőt, kedvezni akartam Mattracnak is, mert általában ő is mezítláb közlekedett.
Majd' kiköptem a tüdőmet, mire leértem a bálra. Mattet sehol sem láttam, kicsit elszomorított, mert azt hittem, hogy megunt rám várni. Ám bent sem láttam, ráadásul pont akkor hirdették ki az est királyát és királynőjét. Kínos vigyorral az arcomon tapsolni kezdtem, nehogy feltűnő legyek a késéssel. Már épp le akartam engedi a kezeim, amikor valaki átölelt hátulról. Ismerős volt az illata, azonnal tudtam, hogy ez nem lehetett más, csak az uram. A mosoly egy pillanat alatt az arcomra kúszott, megnyugodtam, hogy nem mondott le rólam, sőt.
- Előled sehova sem menekülök! - Jobban préseltem magamat hozzá, érezze, hogy igazat mondtam. Az arcomat ért puszira pedig csak kuncogni kezdtem.
- Egyébként tényleg nem az, én is most estem csak be. Már totál azt hittem, hogy meguntál rám várni. - Szembefordultam vele, miután elengedett.
- Héééé, te csak ne fojtogassad magadat, mert megharaplak! - Megbökdöstem a mellkasán, hogy nyomatékosítsam a mondandóm. Természetesen nem mondtam véresen komolyan, olyan soha nem tudtam lenni. Érződött a hangomon, hogy mindjárt elkap a nevetés.
- Észrevetted! - felcsillantak a szemeim - Köszönöm, ki szerettem volna próbálni megint feketét. Olyan rég volt már sötét hajszínem. - Végig simítottam a tincseimen, közben vöröslő pír jelent meg az arcomon zavaromban. Gyorsan le is néztem a földre. Láttam, hogy ő is mezítláb volt, mint én.
- Mi vagyunk a csupasztalpúak! - Nevetve jelentettem ki, ahogy a nyakába borulva ölelgetni kezdtem. Elég élénkek voltunk még így is, hogy csak beestünk. Visszaemlékeztem, hogy anno pont egy végzős bál alkalmával ismerkedtünk meg. Berobbantam az életébe, mint egy bomba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindenki tanul. MIÉRT? Jó, oké, vizsgaidőszak van, megértem, de az együtt lógásról ne mondjanak már leeeeee! Kis híján sztrájkolni kezdtem, csak a jelvényem akadályozott meg abban, hogy ne kezdjek lázadni a rendszer ellen. Igazából szerettem prefi lenni, de azok a szabályok... Meg volt kötve a kezem, zavart. Mint amikor meg mondják, mit rajzoljak. Bleeee.
Hosszas duzzogás és mérlegelés után rávettem magamat, hogy tanuljak. Vagy legalább megpróbáljak. Célirányosan felkerestem a könyvtárat, ahol egyszer már aludtam is egy rellonos elsőssel. Nem együtt, ő a könyvkupac egyik végén, én meg a másikon. Sajnos most nem pihenni igyekeztem oda. Amint megérkeztem, azonnal megkerestem azokat a könyveket, amikre szükségem lesz, hogy a tankönyveimben lévőket jobban megérthessem. Ha tíz könyvet nem hoztam az enyémek mellé, akkor egyet sem. Az asztalra lecsapva őket felszállt a por, én pedig automatikusan vad köhögésbe kezdtem. Mindenki engem nézett, azt hittem megölnek a szemeikkel, vagy Tilda néni, mert lecsaptam a könyveit.
Elhessegettem a porfelhőt s helyet is foglaltam a széken. Volt ott még egy lány az asztalnál.
- Szia, tanulsz? - kérdeztem tőle vigyorogva - Én is fogok! - Büszkélkedtem. S a nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, hogy mit is tanult. Valószínűleg ezt pofátlanságnak vehette, mert idegesen becsapta a könyvet, felállt és eltrappolt.
- Chh, én csak kedves akartam lenni. - Meg idegesítő. Az ajkaim harapdálva nyitottam ki az elemi mágia könyveket. Nem tartott soká a motivációm, el is kalandoztam. A vonalzómat megragadva az orrom hegyére helyeztem, és egyensúlyozni próbáltam. El van a gyerek, ha játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Meg sem hallottam a dünnyögést, túlságosan el voltam foglalva magammal.
Micsoda egy felfújt hólyag volt ez a lány. Még csak szóra se méltatott, pedig tök jó fej voltam vele. Leszámítva a nyaknyújtogatást, de azt is felfoghatta volna poénnak az a savanyú uborka... Végül, ahogy magamra hagyott, megpróbáltam… ismétlem; MEGPRÓBÁLTAM rávenni magamat a tanulásra. Egy pillanatra mintha éreztem is volna a motiváció erejét, de rá kellett jönnöm megint, hogy az nálam gyorsan elillan. Szörnyű. Borzasztó. Könnyfakasztó.
A tolltartómban volt egy kicsi, tizenöt centiméteres vonalzó. Igazából tök jól nézett ki, és abban a helyzetben annyira hívogató volt. Bármit szívesebben csináltam volna a tanuláson kívül, de tényleg bármit. Annyira unalmas volt a könyvek fölött görnyedni és a betűket nézni meg a varázsigéket olvasni, te jó ég. A vonalzó az orrom hegyén volt, remek. Már csak arra kellett ügyelnem, hogy le ne essen. Ahogy koncentráltam, még a nyelvem hegyét is kidugtam. Észre sem vettem, ahogy valaki csatlakozott hozzám, csak arra eszméltem föl, hogy volt vonalzó, nincs vonalzó. Összerándultam ijedtemben, amikor lekapta az orromról Viktor az eszközt. Majdnem fel is sikítottam, ehelyett csak a térdemmel rúgtam bele alulról az asztallapba, amikor összerezzentem.
-  Áhhhh… –A lehető leghalkabban virnyágoltam, amikor a térdemre kaptam, aztán VÉGRE felnéztem a merénylőre, azonnal megfagyott a vér az ereimben. Viktor volt az, már tisztára azon gondolkodtam, hogy ugyan mi a fenét csinálhattam, már megint.
- Kávé? Neeeeeeeem, én azt nem iszok, túl keserű. – Böktem oda, s végig néztem a házvezetőm könyvkupacán.  – Az energia ital sokkal jobb, de azt sem iszok. Másra költöm inkább a pénzem. – Nem volt szükségem e féle energiaturbózó cuccokra. Szimplán nem tudtak lelőni, ha beindultam, csak ennyiről volt szó.  Jelen esetben kezdtem beindulni, ezen gyorsan kell változtatni.
- Öhm….. tanulsz? – Kérdeztem kicsit félve, még sosem tegeztem. Amikor leszidott, vagy amikor kinevezett prefektusnak, akkor csak magázódtunk, de az elég ijesztő volt, sőt. Most is vagy leszid, vagy magázódásra int vagy hagyja, az lenne a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Ahogy beléptem az üzletbe, egy földi paradicsom látképe terült el a szemeim előtt. Ha nem nyilvános helyen lettem volna, csillogó szemekkel csorgattam volna a nyálamat a padlóra egészen addig, amíg ki nem szárad a szám. Gyakorlatilag annyi minden volt ott, hogy szerintem a feléről azt sem tudtam, hogy micsoda, vagy mire használják.
Betoppanásom után kis nézelődésbe kezdtem, végül kiszúrtam MJ-t, aki mintha a festékeket pakolászta volna. Nem kellett nekem több, azonnal odaaraszoltam hozzá és ráköszöntem. Kicsit, mintha megijedt volna, úgy összerezzent. Én csak vigyorogva álltam mellette, őt vizslatva.
- Én nem is ijesztgetlek, csak köszöntem!- Vigyorogva kértem ki magamnak, a mosolya nem épp arról árulkodott, hogy zokon vette a köszönésem. Vigyorom még akkor sem hagyott alább, amikor megdicsértem az üzletét, ő pedig megköszönte.
- Jaj, jó, hogy kérded! El is felejtettem volna a nagy nyálcsorgatásban! - kezdtem bele - Szóval, van neked tusod? Tus toll vagy kontúrtoll, vagy tudom is én mi a neve, ilyen tus....toll. - Szégyen, de tényleg nem tudtam a nevét az eszköznek, viszont volt annyi eszem, hogy elhozzam magammal az enyémet, ami már haldoklott.
- Várj, nem tudom elmagyarázni, de hoztam mintát. - A kis táskámból kihúztam azon nyomban a rajzeszközt és felmutattam MJ előtt. - Na, ez az. Van ilyened? Ha igen, akkor hol találom őket? De ha nincs, jó nekem más is, csak tus legyen... - Kétségbeesésemben már bármire rá tudtam vetemedni, ki kellett emelni azokat a fránya vonalakat. Halálom volt, ha ezt nem tudtam megtenni a nem megfelelő felszereléseim miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hát... ezt a szünetet sem így képzeltem, költözés, névváltoztatás, halálfalók. Tök jó. Nem is értettem, hogy pontosan mi is volt a probléma, ami miatt mindez kialakult. Apa nem fejtette ki a levélben, csak azt, hogy muszáj és pont. Valamint az sem volt tiszta, miért nem találkozhatok egy ideig vele és Timivel. Szívem szerint megverném az összes szemétládát, bár a nyeszlett kis testem nem hiszem, hogy elbírna velük, ráadásul, ha megátkoznak, akkor pedig pisloghatok, mint hal a szatyorban.
Szóval új névvel, új lakcímmel és új sok mindennel tértem vissza az iskolába, ám én még mindig a régi voltam, és hoztam magammal Himét is, akit az évnyitóra nem vittem magammal, még a végén bepasizna, vagy valami. Lüke kis corgi.
Már rég kipakoltam a szobámba, még előzőnap megérkeztem Bogolyfalvára. Másnap ismét késve készültem el, lila fürtjeimet két kis kontyba felfogtam a fejem tetejére, a hajam alsó rétege pedig a vállaimra omlott. Körülbelül hátközépig ért a hajam, a ruhámat pedig egy korábbi évnyitó alkalmával avattam fel s mivel azóta nem volt rajtam, úgy gondoltam ismét felveszem ezt. A szobában megpördültem egyszer Hime előtt, aki az ágyamon pihent, s úgy nézett engem.
- Na, hogy áll a szerkó? - Kérdeztem vigyorogva az ebtől, próbálva elfelejteni a történteket. Természetesen ezeket a dolgokat nem lehet félvállról venni, de nem aggódtam, a kastély biztonságos hely volt, itt nem eshetett bajom. A szukakutya csak morranva vakkantott egyet, láttam a pofáján, hogy valami nem tetszett neki, bár nem értettem kutyául.
- Legközelebb inkább hazudj... - Húztam az orromat morcosan, végül összeszedtem magam teljesen, egy csókot még nyomtam a szőrmók fejére és elindultam le. Úgy volt, hogy Mattrackával megyek be, de mivel nem láttam kint, szintén bevonultam a terembe. Nem akartam a Navine asztalához odamászni, ha ott is volt, hagyni akartam a fiúkkal, had beszélgessen, majd később letámadom. Én egyelőre a saját asztalomhoz kóvályogtam, ahol akaratlanul is kiszúrtam egy szőke hajú lányt. Láttam már párszor, bár ha dementorcsókkal fenyegetnének se tudtam volna megmondani a nevét. Nem baj, azért vagyunk itt, hogy barátkozzunk, randalírozzunk, és hülyéskedjünk. Fürge léptekkel oda is sasszéztam hozzá és leültem vele szembe.
- Sziaaaaaaa! - intettem neki, ha felnézett látta, hogy a képemen fülig érő vigyor ücsörgött, talán úgy néztem ki, mint egy nem normális, lila fejű egyén. Talán. A talárom ujja még mindig hosszú volt, így csak az ujjhegyeim látszottak ki alóla, mellkasomon pedig ott virított a prefibubus jelvényem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valami elképesztő csoda folytán időben tévedtem le az évnyitóra, nagyjából… A lényeg, hogy megérkeztem új terméknévvel a régi csomagolás kissé modernizált változatában. Rögtön a saját asztalunk felé vettem az irányt, hagyva az uramat kibontakozni a sajátjainál. Először nem tudtam, hogy hova is üljek, amíg ki nem szúrtam Franciskát, akit akkor még nem ismertem. Rögtön be is vágódtam a szöszi elé, aki eléggé elvarázsoltnak tűnt. Ahh, szóvicc, érted? Elvarázsooolt! Na jó, befogom.
 Vigyorogva köszöntem neki, bár még nem ismertem, de ő is piros volt, mint én. És valami arra késztetett, hogy én fárasszam őt a hülyeségeimmel, természetesen ennek a belső sugallatnak egy perc alatt beadtam a derekamat. Mellesleg úgy gondoltam, hogy aki hozzánk tartozott az rossz ember biztosan nem lehetett, ezért is támadtam le olyan könnyen.
- Micsoda? – Kíváncsian kérdeztem vissza, miközben kicsit feltűrtem a taláromat könyékig, mert akadályozott a kezeim mozgásában. Már-már azon gondolkodtam, hogy leveszem a francba ezt a fekete lebernyeget, csak a baj volt vele és még a ruhám sem látszott miatta.
- Ja, hogy ez? – kellett pár pillanat, mire felfogtam, hogy a jelvényről kérdezett – Jajam, még tavalyról! – Válaszoltam vigyorogva, majd felálltam, hogy át tudjak hozzá hajolni az asztal felett, hogy súghassak valamit a fülébe, még a kezemmel is eltakartam a számat oldalról. Persze nem másztam bele a fülébe, diszkrét távolságból félhangosan folytattam.
- Büntetésből vagyok prefektus. – Ez így nem teljesen volt igaz, bár én büntetésnek fogtam fel a dolgot.  Ekkor visszaültem a helyemre, mintha mi sem történt volna.
- Nyugi, hamar beleszoksz, még nekem is sikerült! – Próbáltam bíztatni, mert tényleg nem volt olyan félelmetes, mind amilyennek hallottam ezt az egész prefibubu dolgot még kiscsirke… akarom mondani gólyaként.
- Pé… öh… - már megint elfelejtettem, hogy már nem így hívnak – Kasza Fanni vagyok, de hívhatsz Stefinek is, vagy ami tetszik, általában mindenre hallgatok!  - Kezet ráztam vele a megismerkedés alkalmából, ekkor a háttérben már javában szólt az igazgatói beszéd, sőt mintha valami olyat is hallottam, hogy jó étvágyat a vacsorához, de lehet csak az én szemeim kopogtak az éhségtől és már beképzeltem mindenféle marhaságot, amiről amúgy nem is volt szól.
- Épp kérdezni akartam, hogy most jöttél-e, de akkor már a tavaly évvégét itt kezdted!  - Jó hülyén hangozhatott a mondat, bár máshogy nem tudtam kifejezni magamat, túlbonyolítani pedig nem akartam. Az agyi kapacitásom egy levitáséval nem biztos, hogy vetekedett. Ahj Laz’, merre vagy?
- És amúgy... eddig milyen itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Jajam. Vonzom a bajt vagy a baj vonz engem, azt nem tudom. Mindenesetre szokásom a szabályszegés. - Érdekesen hangozhatott ez a mondat egy prefektus szájából. Főleg azok nézhettek rám furán, akik nem tudták, hogy mennyire is szerettem jókor lenni rossz helyen. Ha összeszámolnám az összes stiklimet, balhémat, talán egy spirálos füzet is megtelne vele. Nem egyszer átszöktem a sárgákhoz éjjel, összeverekedtem kis híján egy levitás fiúval, bár szerintem megérdemelte volna a verést, jogosan mentem neki. Akkor még mit is csináltam? Ja, Lalával kincset kerestem Madagaszkáron, természetesen ott is elért minket a baj. Halloweenkor miniatűr ropikat rugdostam és egy elsős gyereket majdnem megharaptam, sőt még Sebby is megbüntetett karácsonyi szünet előtt, mert akkor is átszöktem a Navinébe, csak visszafele elkapott, hála Himének. Az óra zavarásáról és más bajba keveréséről ne is beszéljük. Szóval voltak ügyeim.
- Mondooom, megszokod gyorsan! - kacsintottam egyet - Pár nap alatt azon fogod kapni magadat, hogy az éjszakai járőrözések alatt hármasával bünteted a rosszaságokat! - kitört belőlem a röhögés pár másodperc erejéig - Ne vedd komolyan, de tényleg gyorsan hozzá szoksz! - Felmutattam a hüvelykujjamat is hozzá. A bemutatkozásról teljesen megfeledkeztem, amikor bevágódtam elé, igazából eszembe sem jutott volna talán a következő találkozásunkig, ha Franci nem mutatkozott volna be akkor. Hamar észbe kapva én is bemutatkoztam. Kisebb nehézségeim adódtak, hiszen még mindig Péternek akartam magamat vallani. Igyekeztem minél hamarabb hozzászokni az új névhez.
- Akkor Stefi maradok! – Még el akartam sütni egy apa-féle, otromba faviccet a „S te fizetsz” végződésűt, de inkább visszafogtam magamat, mert ezzel nem akartam égetni magamat. Otthon elment a szemfogatással, de itt inkább nem próbálkoztam volna vele.
- Hű, hát hallod… elhiszem neked, ha azt mondod, hogy kemény suli volt, mert már csak a neve hallatán belezavarodtam. – Meg sem próbáltam kimondani az előző sulija nevét, még a végén én jöttem volna ki belőle rosszul és oda az imidzsemnek! Bár, azt már lehet temethetem, mindegy, ez van. Tovább hallgattam Francit, aztán megszakadt a kép, mert a tanulmányi osztályos hölgyet így hirtelen nem tudtam beazonosítani, mármint arcilag.
- Tanulmányi osztályos? Nekünk van olyan? – Na szép, négy éve ott rohadtam már, de erről még csak nem is hallottam.
- Fú, hallod! Ha már mindketten bubuk vagyunk, akkor, ha szeretnéd mehetünk együtt járőrözni. Imádok éjszaka a kastélyban mászkálni, utána elálmosodom. – Kezdtem bele egy hirtelen jött ötletembe, abban reménykedtem, hogy rábólint, ha nem, az sem baj, majd megoldom a vérebemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szerda volt, szerdán feketét hordunk. Ezt már rég megtanultam az amerikai horror szotri harmadik évadából. Én is boszorkány voltam, mint az ottani lányok, bár az én varázsvilágom teljesen elkülönült az övéktől. Ezt inkább ne is firtassuk, a muglik semmit sem tudnak a mi világunkról, látszott is az évadon, hogy csak a sötétben tapogatóztak.
Épp kacarászva pattogtam a társalgó felé, mert jelentkeztem valami rock bandásdiba. Vagyis... igen erősen reméltem, hogy nem valami countryt fogunk játszani, mert akkor sikítva rohanok ki a világból. Nem szerettem a countryt, a cotton eye joet is csak buli keretén belül hallgattam meg, ha azt mondhatom countrynak.
Sötét öltözetem igen erős kontrasztja volt a jó hangulatomnak, így a fekete, gyászos ruha furcsán hathatott a rám szegeződő tekinteteknek. Furcsa, de nem tudtam mire számíthatok, az okés, hogy már egy ideje zenéltem, bár nem túl aktívan, sőt. A gitáromat otthon hagytam apáéknál, akik nos… hát nincsenek túl jó helyzetben emiatt a tanúvédelmi program miatt. Titkon magamban nagyon reméltem, hogy hamar lecsurog ez a balhé és ismét szabadon járhatok-kelhetek a fővároson belül is, nem csak itt a kastélyban és Bogolyfalván.
Szóval a társalgóba tartottam, ahol volt a megbeszélt találka a többiekkel, nem tudtam mit gondoljak, azt sem tudtam, hogy rajtam kívül még hányan leszünk. Ám nagyon vártam már a találkozást, mert Scarlettet ismertem már akkor, hiszen pár héttel azelőtt együtt kalandoztunk az alagsori folyosón, bár majdnem a hallásom bánta. Talán azóta hallok nagyok? Ja, nem. Csak figyelmetlenebb vagyok. Ajajajaj...
Hirtelen leálltam a pattogással és benyitottam a társalgóba, meglepetésemre szinte üres volt, csak egy srác volt ott rajtam kívül. Ismertem látásból már, de még sosem beszéltem vele és talán, de csak talán a keresztnevét is tudtam, de azt sem mondtam volna biztosra.
- Haliii - Mosolyogva intettem felé, ne tűnjek már bunkónak, közben becsuktam magam mögött az ajtót. Láttam, hogy olvasott, fogalmam sem volt a természetéről, ezért inkább leültem az egyik fotelbe, a lábaimat felhúztam törökülésbe és az ott lévő párnát tettem az ölembe, mert szoknya volt rajtam és villantani semmi esetre nem szerettem volna. Uram volt.
Azt hittem, én jöttem elsőnek. Ami furcsa volt, mert szökő évente szoktam én megérkezni időben a megbeszélésekre.
- Te is a banda miatt jöttél? – tettem fel a kíváncsi kérdésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Egész rendes figurának tűnt a srác. Nem volt túl szószátyár, de talán jobb is volt így, elég a bandába egy energiabomba. Én.
Gyorsan el is helyezkedtem egy általam szimpatikusnak ítélt fotelben, ami igen hívogatóan ácsorgott ott magában. Be kellett foglalnom. Ami az illeti, lehet ő nem igazán akart velem beszélgetni, de én nagyon nem bírtam féken tartani a lepénylesőmet és csípőből rákérdeztem, hogy ő is a banda miatt jött-e. Felesleges a kertelés, nyíltan, egyenesen meg kell kérdezni, az a legcélratörőbb.
- Én is! - Még mindig fogvillantós vigyorral jelentettem ki, hogy bizony egy bandában leszünk. Még kérdezni akartam volna valamit, amikor berontott sietősen a szöszke és gyors hadarásba fogott bele. Hirtelen teljesen összezavarodtam, gyorsabban pörgött a nyelve, mint az enyém. Mondjuk, a lényeget értettem; késett, bocs aztán bemutatott minket. LoL.
Tettem volna egy ártalmatlan megjegyzést a késésére, mert én is gyakorta késtem el minden honnét és tudatni szerettem volna, hogy nem volt egyedül, de olyan gyorsan be is mutatott minket egymásnak Willel, hogy nem Scar felé intettem hirtelen, hanem a srácnak, aki biccentett felém. Még mindig szimpi volt, bár nekem ki nem?
Melodimágia, ajaj, erre emlékeztem, hogy milyen hatással volt rám. Felnéztem a szőkére, aki pont rám pillantott én meg nagyon jól tudtam, hogy mire gondolt, hiszen az alagútban térdre kényszerített a hangja. Még jó, hogy nem ájultam el, vagy rókáztam el magamat.
- És és és és és erre van valami tanárod, akivel megtanuld, hogy irányítsd? Mert gondolom, a próbákon is fogsz énekelni meg minden, és a hallásomra azért még szükségem lenne. Vagy ezt a bakit, hogy oldod meg? - máris kezdtem az értetlenkedést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szokásos szombat késő délutáni sétára indultam Himével, még gyorsan vacsora előtt, hogy később ne kelljen és ő is el tudja végezni a folyóügyeit. Felöltöztem, annyira nem volt fagyás kint, mint előzőnap, ezért egy vékonyabb pulóvert vettem fel, majd arra a fekete ballonkabátomat. Hime szintén megkapta a nyakörvét és a kutyakabátját. Benti kutyuli volt, ezért kapott ruhácskát, nem szerettem volna, ha megfázna szegény.
Leértünk hamar a térre, ahol még voltak néhányan ugyan, de már nem sok ember mozgott kinn. Mágikus fények világították meg az ott sétálók számára kijelölt utat, hiszen már besötétedett és közeledett az este. Himével megkerestük a legközelebbi bokrot, ahol a dolgát elvégezhette, addig én megvártam. Elsétáltunk még a boltokhoz is, a cukrászda előtt kikötöttem a pórázát egy oszlophoz, hisz nem vihettem be az ebet a boltba.
- Maradj itt, tökfej. Mindjárt jövök, csak veszek magamnak egy forró csokit, jó? - Megvakargattam a füle tövét és otthagytam. A vásárlást befejezvén a kezeim közt gőzölgő forró csokival léptem ki az ajtón s a tekintetem a földön heverő, szakadt pórázon megakadt. Falfehérré vált az arcom, szemeim a kétszeresére kerekedtek és ijedtemben leejtettem az italomat, felsikítottam. Eltűnt a kutyám. De hogy? Miért? Mikor? Alig három percig időztem bent. Úgy gondoltam, még biztosan a környéken van, minél hamarabb el kellett kezdenem keresni. Annál nagyobb lesz az esélye, hogy megtalálom.
- Hime! – Kántáltam egymás után a kutya nevét és visszasétáltam a Boglyas térre, ahol először megálltunk, talán ott lehetett.
- Hime! - Szólítottam még egyszer a kutyát, de nem hallottam volna, hogy felém dobogott volna azzal a kis hordótestével. A lábaim remegni kezdtek, a szívem egyre hevesebben vert az adrenalin szintemtől és éreztem, hogy a szemeim szépen lassan megtelnek könnyekkel. Igen, bepánikoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amint tudatosult bennem, hogy a kutyám lelépett, egyszerűen megállt körülöttem a világ, teljesen kiborultam és a forró csokim is. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, hol keressem, mivel kezdjem. Ezért a szakadt pórázt leszereltem az oszlopról és azonnal Hime keresésére kerekedtem. Tudtam, hogy egyedül nem találhatom meg, hála a nagy területnek és a fényviszonyoknak. Egyre sötétebb volt, szinte alig láttam a lámpafényeken túlra. Azonnal elővettem a telefonomat és remegő ujjakkal kezdtem nyomkodni a felrúnázott kütyümet. Rögtön üzenetet írtam Mattrackának, tőszavakban fogalmaztam, csak, hogy haladjak. Amint elküldtem neki, bele is kezdtem Hime keresésbe.
Mire kiért Matt, addigra már hatalmas könnycseppek gurultak le az arcomról egymás után, ajkam remegett, alig bírtam megállni, hogy ne bömböljek óvodás módjára. Azt éreztem, hogy elveszett a gyerekem és tehetetlen voltam. Matt nyakába borultam, bújtam hozzá, szipogva, hüppögve próbáltam kibökni a fiú nevét. Nem éppen így terveztem vele találkozni aznap este. Kócos, fekete haj, fekete, szétkönnyezett pandaszemek és kipirosodott arc. Ám a pír nem csak a sírás melléktermékének volt betudható, hanem amit kaptam puszit, arra reagáltam még így. Nem a legvonzóbb pillanatomban talált rám, de valahogy nem érdekelt a kinézetem. Hime fontosabb volt és az, hogy még ilyenkor is azonnal a segítségemre sietett kérdés nélkül. Rengeteget jelentett ez a számomra.
- V..v..venni akartam egy..egy forró csokit, de..de mire kijöttem, addigra már nem volt meg Hime - Próbáltam neki megfogalmazni a történetet, bár nem tudom mennyit értett belőle. Ahogy hűvös ujjaival letörölte a könnyeimet, a szemeibe néztem, közben zavaró, fekete tincseimet kisöpörtem a szemeimből.
- Köszönöm – Suttogtam. Kezeimet a mellkasára helyeztem és próbáltam mély levegőt venni, hogy megnyugodjak, mert a sírással nem sokat javítottam a dolgon.
- Kezdjük itt a téren, lehet itt van valahol, mert az utcán már nem láttam – A táskámat próbáltam lehalászni a hátamról, hiszen benne volt a pálcám is, amivel fényt akartam biztosítani magunknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Még meg szerettem volna jegyezni valamit, de láttam a legyintését. Valami azt súgta, hogy inkább fogjam be a számat. Nehezen bírtam megállni, hogy visszafogjam magamat. Szerencsére rákérdezett, hogy mit szeretnék, gyorsan el is felejtettem, hogy mit akartam előtte mondani, rögtön a tárgyra tértem. Nem tudom, hogy szenilis voltam-e, vagy az agyi kapacitásom egy aranyhal memóriájával vetekedett. Passzolom, de talán nem is ez volt a lényeg. Rögtön elkezdtem ecsetelni, hogy nekem mire volt szükségem, természetesen az eszköz nevét nem tudtam.
- És olyan nincs, ami kettő az egyben?  - Kérdeztem, miközben követni kezdtem a vigyorgó levitást, sétaközben eszembe jutott, hogy nálam volt egy minta. Tök hülyén jöttem ki a magyarázásból. Ha Lazriell velem jött volna, biztos elmondta volna már rég, hogy mi a frászkarikát akartam. Végül felmutattam a kis eszközt, ami valójában egy tűfilc volt és nem sok köze volt a tusokhoz.
Amint megragadta a kezemet és magával húzott, nem először a mancsára majd a szemeim elé táruló polcra pillantottam. A csodálattól a pupilláim kitágultak és majdnem a nyálam is folyni kezdett. A mennyországban éreztem magamat, azt sem tudtam fiú voltam-e vagy lány.
- Ez az! - ujjongtam és ide-oda kapkodtam a tekintetemet.
- Nem lehetne az, hogy az összeset nekem adod ingyen, mert ennyire szeretsz engem? - Megrebegtettem meg a pilláimat, ami az elképzeléseimben igen kérlelően hatott, a valóságban pedig úgy néztem ki, mintha bele ment volna valami a szemembe. A reménykedő kutyapofát még csak meg se közelítette.
- Na jó, csak egy kell - ismét végigpásztáztam a tollak sokaságát- Ezt kérem! És ha már itt vagyok, szeretnék még pasztellkrétát és radírt is, elefántosat. Az tökre menő, és mindent kiradíroz - Az államat dörzsölve kerestem a szemeimmel az említett tárgyakat.
- Ha tizenkét darabos a pasztell, az lenne a legjobb, mert kevesebb helyet foglalnak - és azt még ki tudtam fizetni, annyi zsebpénzem még volt. Bár ezt nem mondtam volna MJ előtt, az kellemetlenül jött volna ki. Most már tényleg vállalnom kéne valami diákmunkát, mert egyre több és több lesz a kiadásom, és amit apa küld pénzt, az már nem elég.
- Ugye olyan is van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Olyan jól betelepedtem, abba a fotelbe, amit az érkezésemkor kinéztem magamnak. Kellemesen puha volt, még úgy is, hogy már nem egy diák pihentette rajta a hátsóját előttem. Igen, egy kiült fotel volt, viszonylag jó állapotban. Onnét figyelgettem Willt és az éppen betoppanó, valamint hadaró Scarlettet.
Amint kitért az ő kis képességére, csak őőőzni kezdtem. Nagyon jól tudtam, hogy miről volt szó, szóval rögvest rákérdeztem, hogy ne süketüljek meg, ha énekléskor is ilyen veszélyes a hangja.
Szerencsére megnyugtatott Scarl, hogy ilyenkor egyáltalán nem veszélyes ránk, ráadásul Will is gyógyítónak tanult így ez csak egy plusz megnyugvás volt számomra. Vigyorogva, ujjongva felemeltem mindkét karomat ökölbe szorított kezekkel ezzel együtt leverve a fejemről a kalapomat is.
- Ez az! - kijelentettem - Legyünk a The Tragedy of Angels, avagy az angyalok tragédiája! Na? Na? Na? Ez nem lányos és elég csibész is, nem?
Heves ötletelésbe kezdtem, már meg sem hallottam Will kérdését, annyira rám tört az ötperces hiperaktivitás.
- Vagy…. ha nem tetszik, kitalálhatunk mást. Van még soooooook sok sok sok ötletem - Folytattam, miközben már felugrottam a fotelből, az egyensúlyomból kiesve megborultam és egy csattanással a földön kötöttem ki, a kezeimmel igyekeztem tompítani a fájdalmamat. Nem sokat segített, de legalább az orrom nem tört el.
- Jól vagyok! - nyújtottam fel a kezemet, s elidőztem még ott - Jéé, ott egy ceruza Will alatt! - Lecsúsztattam a hátsómat is a fotelről, mármint azokat a részeimet, amik fenn maradtak és a srác lábaihoz kúszva a ceruzáért próbáltam benyúl az ujjaimmal, mivel a kezem nem fért be csak félig a bútor alá.
- Ahh, nem érem el... - felültem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ugrásra készen egyensúlyoztam azon a vékony kis seprűnyélen. Esküszöm, hogy semmiféle ninjutsut nem használtam a fennmaradás érdekében. Végül, amikor éreztem, hogy itt az idő, ugrottam. Egy valamire nem számítottam, hogy az a fadarab csúszott, én meg megbillentem. Utolsó esélyként próbáltam a labdáért nyúlni, de elég szépen mellément a kezem s már zuhantam is lefelé, seprűről. Reflexszerűen felsikoltottam, elkapott a halálfélelem, ahogy éreztem a gravitáció vonzáshullámát. Elkönyveltem máris a fejemben, hogy én ezt nem élem túl, szóval a szemeim behunytam, úgy vártam a végzetemre. Viszont a zuhanás nem tartott addig, mint gondoltam. Éltem, két kar között „ébredtem” az első ember, akit láttam: Kevin. Amennyire fáztam, csoda, hogy el tudtam még valamennyire pirulni. Jó, oké. Ott volt nekem Mattrac és szerettem, imádtam..... de azért egy izmos csapatkapitány karjai közt elég zavarba ejtő tud lenni az ottlét. Amikor elkapott, a fejem hátra bakkant, meghúztam a nyakam is. Igazából már oly’ mindegy volt nekem, így is totál le voltam amortizálva, egy húzódás már nem osztott-szorzott rajta.
Kevin lehozott a pályáról és nem engedte, hogy a saját lábaimon menjek a gyenguszra, elvitt. Teljesen feleslegesnek tartottam, ennyire nem voltam tropa, tejesen túldramatizálta dolgot, foglalkozott volna Lanettával, őt oldalba csókolta a gurkó, én meg csak megijedtem, ha a többit nem nézzük... Egyszer a szíve viszi a sírba ezt a gyereket, komolyan.
A gyengélkedőről elzavartam a szöszihez is, hogy őt is nézze meg, addig én leszereltem magamról taláromat meg minden olyan felszerelést, amire már nem volt szükségem. Már csak a saját ruháim voltak rajtam, ami gyakorlatilag rám fagytak, a takaró alá olyan gyorsan befészkeltem magamat, ahogy csak bírtam. Jobb kezemmel húztam magamhoz a teámat, szürcsölni kezdtem. Éreztem, ahogy a meleg átjárta a didergő testem egészét. Égetett, mart; szóval fújtam a bögrémben lévő italt. Nem én kaptam el az aranyost, nem is bántam, mert ez a meccs száz cikeszt is megért. Jól éreztem magamat bár mindenem fájt a végére.
Egy ismerős hang ütötte meg a füleimet, akkor szürcsöltem bele a teámba ismét, de félre is nyeltem. Ügyetlenül, köhögve tettem le a teámat az éjjeliszekrényemre s a hang irányába néztem.
- A cél érdekében bármit! - elvigyorodtam a megszóláson, láttam, hogy nem haragudott már rám annyira, mint néhány perccel ezelőtt. Ez tök jó! Így sokkal szimpibbnek tűnt, mint a pályán, ott ijesztőbb volt...
- Mondja ezt az, akinek a válla olyan kemény, hogy egy gurkó is elbújhat mellette - nevetve nyelvet öltöttem rá, még mindig éreztem a vállamba belehasító fájdalmat. Szerencsére nem volt túl vészes egyik sérülésem sem, így nem vártam olyan sürgősen a gyógyítók jövetelét. Lanettának és Michonnenak több szüksége volt rájuk.
- Hallod, egy-egy - jelentettem ki az állást, hiszen az első közös meccsünkkor én kaptam el a cikeszt, viszont most ő - Rohadt jó voltál, szinte uraltad a pályát - jegyeztem meg elismerően bólogatva - Mondanám, hogy taníts mester, de az olyan nyeh.... - mosolyogtam továbbra is, hiszen tényleg elég furcsán adta volna magát a helyzet, hogy ellenfelek, de egymást edzik... érted. Kevin és Mini lehet, leverné a vesénket ezért, bár… kitudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Vigyorogva szemöldökvonogatással válaszoltam Colenak, amikor az kijelentette, hogy nem vagyok tiszta fialás. Nos... ez tény igaz volt rám, ha meccsezek, ha nem. Szerettem kockáztatni, néha akarva néha anélkül. A legutóbb például át sem gondoltam, csak mozdultam még azelőtt, hogy az agyam valami jó kis ellenérvet generálhatott volna az ugrás előtt. Ez persze nem maradt el, hiszen most kezdtem belegondolni, mi lett volna, ha Kevin nem kap el. Mi lett volna, ha én ott leesek és palacsintafogóvá lapultam volna? Egyre több rémkép kezdett felhalmozódni a fejemben, muszáj voltam kizökkenteni magamat belőle, mielőtt elkap a pánikroham vagy valami attól lazább brainf*ck. Tény, hogy a cél érdekében bármit kifejezés igaz volt rám, de... áh hagyjuk.
Mr Kemény Váll elmesélte, hogy ki által edződött meg így, én egy ilyen Jézus atya úristen fejjel néztem vissza rá. Engem azért valamennyire kíméltek edzéseken és nem aprítottak fel még tüzelőnek. De lehet pont erre lesz majd szükségem a későbbiekben. Erre inkább nem is mondtam semmit, az arcom mindent elárult, amit gondoltam. A tipikus Mother of God meme lenne a legjobb képillusztráció rám.
- Már alig várom, fogópajtás - ki nyújtottam az olvadozó kezem, hogy egy ökölpacsit adhassak neki, de eszembe jutott, hogy épp az előbb közölte velem, nekem hála fájt a csuklója - Öhm.. akkor gondoljuk azt, hogy ökölpacsiztunk! – Visszahúztam a mancsom. Jobb nem jutott az eszembe, a kacsingatás meg már ooooolyan félreérthető lett volna. Vagy azt hinné egy külsős, hogy valami belement a szemembe és próbálom kipislogni. Vigyorogva.
- Az elmondásaid alapján veled járnék a legjobban, ha azt mondod Mini és Aiden állatok. Nem mondom, hogy félek tőlük, mert nem félek én senkitől... csak érted, fogótól jobb tanulni. Ha kell, belógok hozzátok azt hazudva, hogy prefektusi megbeszélnivalóm van veled a kviddics pályátokon seprűkkel és cikesszel - az eridonból kiindulva mertem feltételezni, hogy a Rellonban is van valami hasonló kaliberű cucckombó.
- Tavaly nem egyszer beszöktem a sárgákhoz és körülbelül háromszor kaptak el. Ebből kétszer megúsztam figyelmeztetéssel - Ilyen a büntetlen előélet, janem.
- De amúgy csak viccelek, nem akarok rád, se rátok akaszkodni, még valamelyik okos azt fogja mondani, hogy el akarom lopni a titkos cseleiteket és tégla vagyok meg cement! A-a, nem játszunk ilyet. Esetleg sült csirkének hívhat, de téglának nem! – nem tudom mennyire hagytam szóhoz jutni, de már azonnal kértem is ki magamnak.
- Szereted a sört? - gyors témaváltás - Ha igen, akkor holnap elmehetnénk meginni egyet a gyógyulásunkra meg arra, hogy jól kijövünk, meg... mert megkívántam, és mert tök menőnek érzem magam, ha nálam idősebbekkel lógok - vihorászva fejtettem ki a tervemet és a végén megint csak kinyújtottam a nyelvem. Erről sose szokok le. Minek azt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sosem voltam arról híres, hogy nyugodtan bírtam volna ülni a fenekemen egy helyben. Igazi örökmozgónak számítok még a pirosak körében is. Hosszútávon nem igazán sikerült bárkinek is lekötnie engem, még Lazriellnek sem, akivel amúgy nagyon sokat rajzoltam, még amikor idekerültünk. Sajnos mostanában már annyiszor nem találkozunk a kastélyban. Lehet, problémái vannak, csak fél őket elmondani másnak. Sajnálom, mert segítenék neki, csak az a baj, hogy az iskolán kívül nem igazán kéne bajba kerülnöm, vagy valami hasonló. Ez a tanúvédelmi program igencsak megköti a kezem, de talán jobb is így. Mármint nem úgy, hogy nem csinálhatok olyan sok izgis dolgot, csak… ha azok a halálfaló figurák elkapnak, apa térdre kényszerül, velem meg kitudja mi lesz. Áh, nem is gondolok ilyesmire, nem szabad! Csak a jót szabad bevonzani, csak a jót!
Szóval ja, leestem vagy mit csináltam a fotelről –mindenesetre fájt- ám kincset találtam. Legalábbis a magamfajta egy kopott ceruzát is úgy kezel, mintha ezreket érő műtárgy lett volna. Ráadásul Scart hallva a bandanév öletem sem igazán jött be neki, Will pedig pártatlannak vallotta magát vagy mi. Ám amikor mondta, hogy valami varázslény bigyó jól hangozna benne, elkezdtek forogni a fogaskerekeim.  Sajna a cerkát nem értem el, felültem lebiggyesztett szájjal nyüszögve, hogy a cerkát nem kaparintottam meg, és nem is tudom megkaparintani. Aztán felnéztem és máris megpillantottam, ahogy Will nekem próbált segíteni nekem. DRÁGA MAUNI, DE KEDVES! Pont jó szögben billentette meg a bútort, hogy a vékonyka kis kezemmel gyorsan kimarhassam a porcicák szerető öleléséből.
- ÚRISTEN, DE IMÁDLAK! – fokozatosan elvékonyodott hanggal jelentettem ki, fülég érő mosollyal. Úgy beszéltem, mintha folyamatosan fogyott volna el a levegőm, s én hülye elfelejtenék lélegezni. Ekkor felálltam, leporoltam a térdeim és visszahuppantam a helyemre, ahol tüzetesebben megvizsgáltam a ceruzát, grafit volt.
- Persze, hogy rajzolok, csak mond kit-mit és egyezkedünk! – hevesen bólogattam, majd tekintetemet Scarletre irányítottam – Egyébként nekem az Own Way vagy mi annyira nem tetszik, oké az illik mindenkire, de nekem annyira tömeghatása van, bocsesz. Viszont a Will ötlete tetszik, hogy beletegyünk mágikus lények nevét, ha már varázslók és varázslinák vagyunk, csapassuk bele! – kacsintottam egyet.
- Esetleg a „Manti-kór” hogy tetszik? Vagy a „#KAPPA”? – a kappának több jelentése is volt, legalábbis én többet ismertem. Amit a mi nevünk jelentett volna, azt a szarkazmust jellemezné, amit a fiatalok gyakran használnak az interneten. A nyári szünetben, amikor LoL-oztam sokszor láttam a chaten, hogy ironizáltak a másik statisztikájával kapcsolatban, ráadásul a kappa egy varázslény is. Végtelen kreativitás, kappa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Este járőrözés lesz, de előtte úgy gondoltam, hogy kimegyek sétálni a faluba. Volt egy csomó időm, tanulni nem volt kedvem, hiába, hogy nemsokára jön a vizsgaidőszak. Én leszek az, aki majd az utolsó két éjszakán át tanul meg mindent, mert ilyen is kell, nem? De.
Hime is régen volt már kint, gondoltam őt is hozom magammal, de elég hűvös volt még mindig az idő odakint és korán is sötétedett még. Hát nem volt mit tenni, hosszas kergetőzés után a szobában elkaptam a kis bojlert és ráhúztam a kabátját. Utálja, mint a szart, de nem tudok vele mit csinálni. Csóri kutyának rövid a szőre volt és fűtött épületben heverészett egész nap. Ha ez így kimegy, olyan tüdőgyuszkót kap, hogy a fülei is kettéállnak, de az enyémek is. A lányok lehet nem fognak örülni, ha meglátják azt a nagy kupit, amit hagytunk Himével. Majd.... majd ráfogom a Lala rókájára, az úgyis olyan kis szeleburdi.
Még a nyakörvet rácsaptam Hime nyakára, hiszen a múltkor is elszökött és Mattel együtt kapartuk össze valahonnan, nagyon megijedtem akkor, hogy elveszett a faluban. Szóval most egy percre sem fogom levenni róla a hámot vagy nyakörvet vagy tudom is én mit.
Dudorászva baktattunk kifelé a kastélyból, amikor megpillantottam Kolost. Elég ázott veréb feje volt, pedig nem szokott ennyire nyúzottan kinézni. Pár pillanatnyi gondolkodás után hátulról megagadva elkezdtem tolni kifelé, majd megálltam s a csuklójánál fogva húztam a srácot, ki az épületből. Kint elengedtem, megfeledkeztem természetesen magamról, de nem jöttem zavarba, hiszen nem voltunk mi olyan kapcsolatban, neki is ott volt a barátnője, nekem is Matt. Szóval semmi rosszat nem csináltam.
Csak vigyorogtam előtte állva és invitáltam magam után, egyből eszembe jutott egy vad ötlet, miszerint menjünk szabályt szegni. Néhány napja a színjátszóban pont ilyesmiről viccelődtünk, hogy milyen egy pocsék prefektus lennék, ha szabályt szegnék, s lám tényleg az lehetek. Ráadásul Viktor is csak azért bízott meg ezzel a feladattal anno, hogy rajtam tartsa a szemét, akkor legyen is oka rajtam tartania!
Ahogy megérkeztünk a temetőbe a vigyorom még bajjóslóbb lett. Fülem mellett elengedtem a megjegyzését.. vagyis nem, nem engedtem el, mert válaszoltam ám rá:
- Ugyan már, Kolos! Csak átzsalunk rajta és ott leszünk teljesen a falu határán, azaz azon kívül. Tudod, oda mi nem mehetünk - próbáltam neki sugallani, hogy mit is szeretnék - Ha kimegyünk körülbelül egy vagy két méterrel kijjebb, megszegtük a szabályokat és igazán rossz diákok lehetünk, muhahahaaaa - a végén igyekeztem egy gonosz kacajt imitálni, bár az inkább úgy hangzott, mintha egy tehén nevetni próbált volna. Na mindegy, megpróbáltam.
- Mit szólsz? - vigyorogtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Amikor megláttam Kolost, tudod ki jutott eszembe? Füles.  A Micimackóból az a depis csacsi, akit popón szúrtak egy szöggel. Ránéztem csórira, és komolyan ez ugrott be, talán ez is volt az egyik döntő ok, hogy én vele elmenjek hozni a formánkat. Ahogy sugalltam felé, mit is akartam, az arcát fürkésztem, vártam, hogy végre láthassam azt a Colgate reklámot irigylő fogsort is, s lám, Fortuna hű volt hozzám ismét. Szívem szerint megcsókoltam volna az öklöm és az ég felé nyújtottam volna köszönetként, mint azok a Gangsta niggák a filmekben, de az a baj, hogy akkor baromira nem jutott el a tudatomig. No mindegy. Azaz de, eljutott később és még mielőtt nagyon ciki lett volna ezt eljátszani, gyorsan öklöt csókoltam s felvigyorogtam az amúgy is borús égre. Gyorsan kellett valamit csinálnom, mielőtt az a dilinyós visszaesne.
Szerencsére nem így lett, és ő maga indult el, de visszafelé. WHAT?  Alacsonyabb voltam tőle, pedig én sem voltam ám törpe, mégis kocogtam mellette, hogy beérjem.
- Te, valami nem stimmel, mintha itt jöttünk volna be, nem? – bamba, tátott szájjal méregettem a bejáratot egy helyben ácsorogva mellette, majd úgy vetettem egy pillantást Kolosra, aki megpördülve nekem háttal elindult az ellenkező irányba.
- Követlek, Füle… es – Izgatottan kezdtem bele, ám a végére elakadt a szavam, amikor elterült előttem, mint egy zsák krumpli. Igaz, nem voltam százas sosem, de még nekem sem volt egy strandidő aznap, mert hát.. hideg volt meg február is… szóval ja, még egy kevés hó is maradt a köbö egy hónappal ezelőtti hóesésből. Mintha pont benne hempergett volna…
- AHHAHAHAAAAAA! – hasamat fogtam a röhögéstől, még talán a könnyem is kicsordult, apa azt mondta, nem szép dolog a kárörvendés, de ez nagyon vicces volt, ahogy elterült, mint béka az úttesten. Még mielőtt megpróbált volna felállni onnét, nem hagytam neki, mert rávetettem magamat a hátára, mintha valami profi cowboy lettem volna.
- Gyííí, hű paripám! Vágtass a végtelenbe és tovább! – balkézzel rángattam a tarkójánál a ruháját, jobb kezemmel pedig azt imitáltam, mintha egy lasszót pörgettem volna a fejem fölött. Igazán idilli kép lehetett ez egy temetőben. Csak ki ne jöjjenek a „lakók”…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Olyan gyorsan elment ez az egy év is, de most valahogy nem vágytam haza. Amióta volt az a névváltoztatós dolog, ami miatt anyáékhoz kényszerültem visszaköltözni, azóta nem várom az év végét. Állítólag egy auror fog elém jönni a vasútállomáson, amikor átérünk a muglik világába. Igaz, nem marad velem, de állítólag nem fog bajom esni a hazaúton, csak apa kerüljön elő.
Mindenesetre, ma nem szabad szomorkodni, hiszen buli lesz! Ráadásul első fellépése lesz a #KAPPÁnak és ahhh, már várom. Igaz, még nem játszunk együtt olyan régóta, valójában csak párhete nyúzzuk a hangszereket, de úgy játszunk már, mintha évek óta együtt zenélnék. Tök jól kijövök mindkét penészszökevénnyel. Ezért mosolyogva készítettem elő a gitáromat, Lilith segített jól behangolni a kis szívemet, majd átöltöztem. Kicsit lenge, kicsit sámános, de nekem teljesen megfelelt. A biztonság kedvéért begyűrtem a gitárom mellé a tatyómba egy pulcsit és tornacipőt, ha fázna a lábam saruban. Nem kellene visszamenni Lorcsa nénihez megint azzal az indokkal, hogy megtaknyosodtam, mint múltkor nőnap után. De az a fagyi annnnyiraaaa hívogató volt!
Nem tudtam, hogy Scar mikor jön vagy Will. Vagy ott találkozok velük, igazából megbeszéltük, de én nem figyeltem. A hajam pöndörítése az ujjammal jobban lekötött, meg a gondolat, hogy mit egyek vacsora után az eridon konyháján. Jimin sem tudom, hogy jön-e, állítólag Zalánnal benéznek, de majd kiderül.
Pakolásztam még pár pillanatig, az arcomat is kifestettem, minél sámánosabbnak tűnjek, amikor oldalra pillantottam, Hime szomorú kutyapofija pislogott vissza rám. Ő is szeretett volna jönni.
- Neeeem, Hime. Ma nem jöhetsz velem, mert nem tudok rád figyelni! Tudod, hogy a múltkor is elvesztél és Mattrackával alig találtunk meg - megvakargattam a füle tövét, de nem hagyott, úgyhogy egy sóhajtással beleegyeztem, hogy jöhet. Szóval kettecskén baktattunk le, az agancsom kifele menet beakadt az ajtófélfába és vissza kellett hátrálnom, hogy kiférjek az ajtón kétrét görnyedve, azzal tovább rohantam, egészen a rétig.
- Boom DADA - kiáltottam fel, amikor megérkeztem a rétre, már voltak ott egy páran, s a gitáromat a színpadszerűségnél lepakoltam, összeszereltem a torzítót és a tartóba belefektettem óvatosan a kicsikém. Még nem pendítettem rá, egyelőre meg akartam várni a többieket, gondoltam, addig Himével együtt körülnézünk és zabálunk egy jót.
- Viktor! - kiáltottam oda a házvezető-helyettesünknek, aki az általam készült fejdíszt vagy álarcot vagy mi a szöszt szorongatta.
- Hallod, ez csudi jó! Kitettetek magatokért, nagyon királyságosság! - örömömben majdnem a nyakába ugrottam, de Hime bokán harapása tartott a földön. Egy szigorú pillantást próbáltam magamra erőltetni, hangsúlyozom, próbáltam! De nem ment. Nem az én asztalom a komolyság.
- Én jöttem túl korán vagy a szamár szürke? - rajtunk kívül még nem igazán szállingóztak ott az emberek, csak öt-hat esetleg hét egyént láttam, akik be voltak öltözve. Ők tuti a bulira jöttek, a maradékot meg nem tudom.