Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Roósz Péter Balázs

Zaklatottan szeli a bogolyfalvi kirendeltség földszinti folyosóit. Egyenes alakját vasalt ing és öltönymellény fedi, elegáns cipője visszhangot ver a rosszul megvilágított, szűk közlekedőn. Kezében egy fóliába zárt, ósdi zenélő ékszerdobozt tart, mely már kora reggeli érkezésekor az asztalán várta, bárminemű mellékelt üzenet vagy további utasítások nélkül. A doboz mellett feküdt egy vaskos hivatali levél is, amit egyetlen ideges mozdulattal tépett fel, és a csomagolást visszadobva a fára, fokozódó izgalommal olvasta végig a pergamenre írtakat. Tekintete higgadt maradt, ugyanakkor mészszínűvé váló arcáról lerítt a testét hirtelen elöntő pánik. Katherine ügyét ugyanis visszadobták Londonban, az ő neve pedig többekével együtt áll ott megannyi eltussolni kívánt iraton. A gondolat, hogy nemcsak a vámpír, de ő is bíróság elé fog állni, megszédíti. Képtelen belegondolni abba, hogy mindez véget vethet álmai karrierjének. Hiszen hogy is lehetne ő A bíró, ha pecsétje és az ez idáig makulátlanul tiszta neve beszennyeződik a közvetlen nyilvánosság előtt?
Sarka élesen kopog a régi köveken, tompa, zsibbadó fejét mereven előre tartja, kékes fényű szemeiben kimeríthetetlen erő és elszántság ül. Bár önkényes védelemnyújtásáért felelni fog, igyekszik a lehető legkönnyedebben gondolni a közeljövőre. Londonban jobban ismerik, mint bárhol a világban, volt munkatársak fognak körülötte ülni, és az ottani legfelsőbb bíróság elnöke, aki majd valószínűleg ítéletet mond felette, az egyik legnagyobb példaképe. Sűrű pislogással fordul balra, és két kemény koppantás után, magabiztosan lép be a Varázsbűn-üldözési Főosztály tűzijáték színesítette irodahelyiségébe. Az ajtót lábával meglökve zárja be, és az ujjai között lógó zacskót maga elé emelve lép a kolléga íróasztalához. Zord komorsággal tornyosul az almahegyek fölé, szemei megakadnak a csésze teán, és a fiatalember nyomott arcvonásain is.
- Ezt az én asztalomra tette le a futár - jelenti feszülten, és az átlátszó fóliazacskót Péter orra elé, a megpakolt asztal egy szabad pontjára ereszti le. - Osztrovszky vagyok a Máguskapcsolatok részlegből.
Szavai után elcsendesedik, vet még egy pillantást a másikra, annak asztalon álló névtáblájára, majd körbepillant az aprócska irodában. A zsúfoltság angliai szobájára emlékezteti, amit ráadásul két másik munkatársával kellett megosztania, de még így is szerette. A gondolatra elmosolyodik, de miután ismét eszébe jut Katherine, és a közelgő tárgyalás, ajkai pillanatok alatt visszakeményednek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Bámulatosnak tartja, hogy egy olyasfajta éjszakai teremtményben is, mint Katherine, ilyen erősen munkálkodhat az érzelemfaktor. A maga csendjében figyeli a nő erőtlen játékát az üres pohárral, gondterhelt arcát, és semmibemeredő szemeit, melyek előtt bizonyosan ezernyi emlékképet lát lejátszódni. Nem tudja miféle gondolatok gyötrik, nem volt tudomása régi szerelmekről, sem fájó pontokról, de most, hogy látja a bestiát nőként merengeni, már nem csak tudja, de el is hiszi, hogy valaha emberként létezett.
Kérdései elmaradnak, úgy dönt, ma este nem kínozza tovább a barna loknis lányt. Helyettük lepillant poharára, a benne lötykölődő szeszre, majd egy gyors mozdulattal szájához emeli, és maradéktalanul kiissza belőle a csípős italt. Katherine közben megszólal, magára erőltet némi határozottságot, de hangja korántsem tükrözi azt, amit a férfival elakar hitetni. Konstantin először nem is válaszol, csak egy pillantást vet a széktámlának támaszkodó vendégére. Zsebeiben dúr, dohány után kutat, s ezalatt a csárdába érkezők felé fordítja arcát. Ismeri azokat az alakokat, de most bármily nehezére is esik, kénytelen elvonatkoztatni munkájától, és figyelmen kívül hagyni mindent, ami a minisztériummal áll kapcsolatban.
- Nem is bízom - feleli kurtán, zakója belső varrásából egy márkás dobozt húzva elő. - Ha nem akarnád kiadni magad nekem, egyszerűen nem válaszolnál, vagy... elharapnád a torkom.
Szál az ajkak közé, aprócska láng egy finom kattanás után, és a férfi már szívja is magába a mérgező füstöt. Néhány kellemes másodpercig lehunyja szemét, kiélvezi a dohány nyújtotta élvezeteket, majd békés nyugalommal les fel Katherine-re, és egy szürke sóhaj után meg is szólal.
- Na és, mit szeretnél születésnapodra? - kérdezi váratlanul, annak tökéletes tudatában, hogy nem vásárolt neki semmit, sőt mi több, egyáltalán nincs is semmije, amit adhatna neki. Valójában még csak nem is barátok, hogy szükségét érezze kérdésének. Legfeljebb közeli ismerősök ők ketten, mégis, a nő előző percekben mutatott arca megkíván tőle ennyit. Lám, egy újabb kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.


Nem kell hátrafordulnia ahhoz, hogy megpillantsa Léna közeledő alakját. A napfénytől csillogó kirakatüvegben már azelőtt látja sálba csavart kolléganőjét, hogy az pillanatokkal később megtorpanna mögötte, s üdvözlésképp lágyan megtapintaná lapockáját. Az érintésre titkon elmosolyodik, és bár úgy tervezi, hogy lehajtott fejét már csak komoly fizimiskával, rendezett vonásokkal emeli a nőre, ahogy megfordul, és szembetalálja magát a szélfútta tincsekkel, és Léna már-már kamaszlányos zavarával, nem bírja megállni, újabb, immáron egy percig sem rejtegetett vigyorra húzza ajkait. Arca frissen borotvált, és bár sima bőréért szüleit tartja felelősnek, önmagának mégsem hazudhatja, hogy reggel a tükör előtt állva nem volt annak is pontos tudatában, hogy ebéd után találkozója lesz az aurorral.
- Szia – köszönti ő is halkan a nőt, majd a szájához túlságosan is közeleső puszira elneveti magát. Vállai megreszketnek a félhangos kuncogás alatt, feje jobbra-balra mozdul, s kék fényű szemei környékén is megjelenik néhány apró, egészen halvány nevetőránc. Jóleső mosollyal néz le az előbb még pipiskedő nőre, majd megnedvesíti kiszáradt ajkait, és csak egy apró fejrázást követőn szólal meg. – Nem baj, én is csak nemrég értem ide. Elhúzódott.
Szavai után Léna bal oldalához szegődik, s karját annak derekára téve, az antikvitás bejáratához kíséri őt. Az illemszabályoknak eleget téve csak miután kinyitja előtte a csengőbongó ajtót, utána lép be a dohszagú helyiségbe, és int az üzlet legvégében üldögélő, köztudottan süket eladónak.
- Jártál már itt? - kérdezi a nőt, s míg továbbfűzi gondolatsorát, közelebb hajol hozzá. - Az úr semmit nem hall. Nyugodtan beszélgethetünk. Kezdjük mondjuk ott, hogy nagyon… csinos vagy.
Hasonlóan a kolléganőhöz, ő is kisfiús zavarba jön, ha olyan szokatlan szavak akaródznak kibukni szájából, amikre már évek óta nem volt példa. Nagyot nyel a kimondott tényre, majd hümmögve elfordul, és egy nagyon érdekesnek tűnő, szakadt borítású könyvért nyúl, amit nyomban fel is kap, és tüzetes vizsgálat alá vet.
- Az ebéd meg… - kezd bele rekedtes hangszínen. - …ugyanazokat a köröket rójuk, újra meg újra. Anyám unokát akar, és amiért még nincs saját családom, szüntelen magát, meg apámat hibáztatja. A másik, amit az utóbbi időben a fejébe vett, hogy nem vagyok boldog. Nem érti meg, hogy én így boldog vagyok.
Léna barnáit keresve beszél, hangjában itt-ott érezni némi feszültséget, szemeiben tehetetlen harag éledezik, de amint találkozik tekintetük, minden indulat kivész belőlük. Megrázza fejét, mintha ekként akarna bocsánatot kérni előző szavaiért, majd egy könyvkupac tetejére teszi előzőleg kézbe vett könyvét, aztán egész testével a nő felé fordul.
- Mesélj, milyen volt találkozni Ninával? - kérdezi őszinte érdeklődéssel. Noha hozzá is eljutott egy-két ízesebb pletyka, ő csak ritkán ad a faluban szájról szájra járó, sokszor rosszindulatú kitalációkra. Majd Léna elmondja az igazat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

A nikotin egy csapásra lazítja meg elgémberedett, a munkahelyi gondok alatt merevvé váló tagjait, s szabadítja fel elcsigázott elméjét. Alakját békés csend öleli körbe, és ahogy oda-oda pillant asztaltársaságára, szavak nélküli egyszerűségében érzi jól magát. A cigaretta ég, füstje, mint kikezdhetetlen ködfátyol áll be közéjük. Konstantin hátradől, súlya alatt megreccsen a széktámla. Szemeit lehunyja, mélyet szív mesterséges idilljéből, hallása ezalatt csak a csárda alapzaját képes felfogni; öregedő férfiak esti sörözése, fiatalok titkos szövetségkötése, a zenegépből szóló ezeréves discoslágerek. Lábfeje az ütemre jár, ujjai térdén dobolnak.
Aztán, egy számára hihetetlenül gyors pillanattal később széke megdöntve támasztja a falat, Katherine vészesen komoly arccal magasodik fölé, ő pedig egyensúlyát keresve köhögi ki a riadtságában bent maradó fullasztó füsttömeget. Mellkasa fel-le jár, ereiben dübörög a pánik, és bár igyekszik leghiggadtabb arcát mutatni, kidudorodó nyaki ütőere megduzzadva lüktet vékony bőre alatt.
- Már megtehetted volna - feleli visszafojtott levegővel, a szavakat fogain szűrve át. Testét megbénítja a félelem, de a tudat, hogy egy csárdában vannak többek társaságában nem hagyja, hogy teljesen elveszítse a fejét. Ezer alkalma lett volna már erre a nőnek, és ha van egy kis esze, bizonyára nem egy központi helyen, épp egy kocsmában fogja megtámadni. - De ha megteszed, ígérem, maradandót fogsz kapni. Életfogytiglani randevú egy kedves, téged minduntalan csak csókolni vágyó dementorral megfelel? Lesz időd kiélvezni az örökkévalóságot...
Szíve iszonyú erővel ütlegeli mellkasát, légzése felgyorsul, és bár szemtelen magabiztossággal beszél, azonnal minisztériumi végzéssel fenyegetve meg az éjlényt, ahogy belenéz Katherine óceánszín szemeibe, a nő láthatja, hogy kényszer nélkül sohasem lökné őt ítélőszék elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Katherine valóban fölényben van. Megváltozott helyzete azonban nem feltétlen csak testi erejének, vagy a hivatalnokban páni félelmet előidéző vérszomjának köszönhető. Sokkal inkább tudható be annak, hogy a férfit még egyetlenegyszer sem érte vérfarkas-, vagy vámpírtámadás. Világéletében kellően óvatos, és szégyentelenül szerencsés alkat volt, és bár többször is látott vadállat okozta sebeket, és állt már olyan munkatárs temetésén, akit efféle éjlények téptek szét, ő maga valamilyen úton-módon mindig megúszta. A nyílt terepen, majd az angliai üldözések során is minden egyes reggel úgy ébredt fel, hogy talán ez lesz az a nap. Hogy ha nekivág az útnak, lehet, hogy halálos támadás éri, vagy olyan harapássebet szerez, amit csak egy ocsmány választással élhet túl. És bár minden bevetés során számított az elkövetkező pillanatra, az végül mindig elkerülte őt.
Fékezi magát, higgadtságot erőltet vonásaira, s amint talpai alatt újra érzi az italtól ragadó padlót, valamelyest visszanyeri a saját maga felett elvesztett kontrollját. Szemei ide-oda mozognak, hol Katherine tekintetét fürkészi, hol az ujjai között reszkető cigaretta csikké égő szálát figyeli. Semmiféle hirtelen mozdulatot nem tesz, mintha csak attól tartana, hogy a nő arra ugrana, így szavait is kétszer meggondolja, mielőtt tényleg megszólal.
- Nincs senki, aki a nevét adná érted - köpi némileg gúnyosabban, mint amit a helyzet megkíván tőle, arra a pillanatra emlékezve vissza, amikor lepecsételte a nő eltussolni vágyott ügyeit. Ha lett volna más, a vámpír nem hozzá fordul, és ha lett volna más, talán ő sem gondolkodik annyit, miként menthetné a vérszívó bőrét. Könnyedén lepasszolhatta volna egy-két piszkos nevű, egyértelműen feketén is dolgozó kollégájának, de megnyugtatta a tudat, hogy ha az ő kezében marad a nő dossziéja, akkor van esély arra, hogy mintha mi sem történt volna, folytathassa az életét.
- Olyanok vagyunk, mint... - elhaló hangon kezd bele mondandójába, végig tartva a szemkontaktust a fölé magasodó nővel, ám mire a lényeghez érne, nem jön ki hang a torkán. Szóra nyitott szájjal vonja meg vállait, értetlenül rázva meg mellé fejét is. - Túl sokat tudunk a másikról. És van ez a valami. Nem tudom.
Kikerülvén a születésnapos arcát emelkedik fel a székről, a jobbjában elfüstölt csikket az asztalon álló üres poharába dobva bele, s nyakkendőjét megigazítva zakójáért nyúl. Közben lepillant a lányra, majd egy szakadozó sóhaj kíséretében újra megvonja vállait.
- Én... sétáljunk - mondja, és meg sem várva a nőt, a pulthoz siet, hogy rendezze ma esti fogyasztásukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Katherine D. Averay

Íróasztala szélén ül, egyik lábát lazán lógatja, míg másikkal kitámasztja magát. Ujjai között idegesen tart egy szál meggyújtatlan cigarettát, az azzal való feszült játék közben félpercenként bal csuklóján feszülő karórájára pillantgat. Már üres az iroda, kollégája néhány perccel ezelőtt köszönt el tőle, és bár ő késő estig itt lesz, pontban hat órára ügyfelet vár. Éppen a másodpercmutatót figyeli, mikor meghallja a folyosóról beszűrődő magas sarkú cipők egyre közeledő, éles kopogását. Tekintetét elválasztja órájától, s magában számolva a léptek számát kezdi figyelni az ajtót. Az hat órakor kinyílik, de a rajta belépő nő egész valóján látszik, hogy legszívesebben soha többé nem tenné be lábát ebbe az irodába. Konstantin megrendíthetetlen nyugalmat tettetve, figyelmen kívül hagyja a bejárat csapódását, majd belső zsebébe csúsztatja cigarettáját, és felegyenesedvén az ablakhoz sétál. Hallja, hogy Katherine leül, és tökéletesen tudatában van a szavát átitató gúnynak is. Válaszadás helyett azonban inkább a hivatal előtt álló szobrot kezdi mustrálni. Fürkészi a teret, a megváltozott park képét. A fák rügyeznek, a hó fedte táj rég odaveszett. Aztán megfordul, csípőjét a párkánynak támasztva néz bele a vámpír szemeibe. Most kellene kimondania, nincs miért húzni az időt, de ajkai nem nyílnak szólásra. Körbesétálja az irodát, többször komótosan végiglépdelve azt a néhány négyzetmétert, amit Bogolyfalván magáénak tudhat. Kezei nadrágzsebében pihennek, fejét komoran lehajtva tartja. A sarokban fonnyadozó tuja mellől pillant vissza a nőre, s végül asztalát véve célba, helyet foglal az őt megillető helyen. Lábát átveti a másikon, bal keze az asztal lapján nyugszik. Tekintete szúrósan figyeli a vele szemben ülő vámpírt.
- Hatóság félrevezetése vétségében fegyelmi eljárás indult ellenem - mondja ki egyszerre az eddig csak leírva látott szavakat. - De a legjobb csak most következik; 23-án ebben az időben tárgyaláson fogsz ülni a londoni ítélőszék előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Katherine D. Averay

Levélben. Nem, ő nem az a fajta ember, aki ilyesmit írásban közöl. Ezt a hibát csakis személyesen, biztonságos helyen fedheti fel, ahonnan nem szűrődik ki a világba egyetlen hang sem. Szemeit nem választja el a feszültté váló lánytól. Csendesen követi a mozdulatait, s mikor feláll, ő székével együtt fordul utána. Pálcáját közben előveszi, és az ajtóra szegezve mormogja el a varázsigéket. A zár kattan, és a továbbiakban senki sem fogja hallani, ami az irodában elhangzik. Most már komolyan beszélgethetnek. Faeszközét az asztalra ejti, majd arcélét simogatva visszapillant az ablakban dohányzó lányra.
- Úgy látszik, én sem tudok mindent elintézni - feleli békésen, kellemes hangjával egész testének harmóniát kölcsönözve. Szabad ujjai egy törött pennával játszanak az íróasztalon, jobbját egykedvűn combjára engedi. Hallgatja az ügyfelet, de egyetlen pont sem stimmel, egyetlen kimondott gondolatával sem ért egyet. Megcsóválja a fejét.
- Ágyba bújnod értem? - kérdez vissza, s nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el, már csak a felvetésen is. Mókás. A földet fixírozza, s kékes fényeit csak nagy sokára emeli újra Katherine-re. Ezerszer átgondolta már helyzetüket, de most sem tesz másként. Újra, és újra lejátssza magában a történteket, igyekszik megtalálni a felépített rendszer leggyengébb láncszemét, a hiba forrását. Ezt odafent, Londonban rontották el, ebben biztos.
- A saját bőröd mentsd - szólal meg, és egy mélyből jövő sóhaj után ő is feláll. Bármennyire is szeretné magabiztosságát elhitetni a világgal, úgy tűnik, még magának sem képes beadni. Leveszi zakóját, és a szék karfájára dobja, majd nyakkendőjét meglazítva újabb köröket kezd róni az irodában. - Elkísérlek. Ott leszek veled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Katherine D. Averay

Ha kellene, gondolkodás nélkül megesküdne rá, hogy nem ezért hívta ide őt. Nem akart sem fájdalmat okozni neki, sem provokálni, sem civódni. Talán tényleg levélpapíron kellett volna elintéznie. Minden figyelmével rá koncentrál, végig tartja vele a szemkontaktust, melynek hatására szemei hamarosan égni kezdenek. Nehezen boldogul a nőkkel, főleg a Katherine-félékkel, akik iszonyú erővel, és karizmával bírnak, s akik olyasfajta agresszív politikát folytatnak céljuk elérése érdekében, mint amit most a vámpír is űz vele. Hagyja, hogy az ablakban álló nő elmondjon mindent, ami a szívét nyomja, és csak utána, annak ellenére is megfontoltan felel, hogy az előbb éppen ő biztosította a hivatali irodát.
- Tudom, hogy megtennéd - bólint. Tisztában van azzal, hogy az előtte álló éjlényből legutóbbi találkozásukkor egyedül csupán a sértettség beszélt, és ha ő komoly bajba kerülne, mint talán most is, minden erejével azon lenne, hogy segítsen neki. A beismerő vallomásra féloldalas mosolyra húzza ajkait, majd a nő cipőire meredve vonul vissza saját csendességébe. Nem akar tovább bújócskázni, de a köztük meghúzódó, furcsa ösvényekkel tarkított kapocs számára egyáltalán nem tiszta. - De, zavarna.
Kijelentésére óvatosan felpillant, aztán kihúz egy fiókot, és elővesz belőle két hivatalos levelet. Az egyik a sajátja, a másik Katherine idézése. Egymás mellé teszi őket az asztalra, aztán feláll, és a falak mentén haladva, körbe-körbe sétál a dohányfüsttel megtelő irodában. A vámpír szavaira visszapillant rá, és az újabb kifakadásra megtorpan. Találkozóik egyre gyorsabb tempóban kerülnek vakvágányra, amit a férfi képtelen magában a megfelelő dobozba tenni. Érzi, hogy ma különösen feszültek, és mintha Katherine a megszokottnál is érzékenyebb volna.
- Nem löklek el - feleli halkan, az ajtó mellett állva, az öltözködő, bizonyára távozni akaró nőt fürkészve. - Minden tőlem telhetőt megteszek érted. Te ezt miért nem veszed észre?
Értetlenül pislog felé, és könnyező szemeit megpillantva azonnal lesüti sajátjait. Szégyelli magát, amiért ismét elérte, hogy Katherine sírjon.
- Miért hiszed, hogy nem veszlek komolyan? - kérdezi jobb híján a padlótól, ugyanarra a taktikára váltva át, mint amit vele szemben alkalmaz a lány. Kérdés, kérdés hátán. - Nincs név. Nem kell senkit rábírnod semmire, főleg nem odaadnod magad bárkinek egy kis szívességért cserébe. Az én ügyem egy héttel hamarabb lesz, mint a tiéd. Már elrendeztem mindent. Az egyik leendő gyakornokommal utazom el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.

Titkon figyeli a nőt, tekintetét csak akkor választva el finom vonásaitól, amikor az visszapillant rá. Érzi, hogy teste kimelegszik, s legszívesebben nyomban kifordulna az utcára, hogy a kirakatüvegnek dőlve lehűtse magát. Mindemellett a nő egyetlen rezdüléséről sem szeretne lemaradni, így amikor vérszegény, gyakorlatban még alig alkalmazott bókjától Léna kislányos zavarba esik, s pironkodva egy régi, szépen megmunkált komódra süti le szemeit, ő a kezében tartott könyv felett fürkészi tovább formás arcát.
- Édesanyád megértené magát az enyémmel - mosolyodik el lágyan, majd a szakadt irományba kapaszkodva, egyenletlenül dobogó szívvel hallgatja újra a kolléganőt. Amikor aztán afelé a bizonyos, minden férfi számára kényes téma felé sodródnak, és válasz gyanánt Léna is unokák után vágyódó anyját hozza szóba, ő élesebben, szúrósabb szemekkel kezdi vizslatni őt, minden szavára dupla olyan koncentrációval figyelve oda. Az ő korukban sajnos már nem elhanyagolható kérdéskör a család, és a gyerek, ami az ismerkedést újra és újra külön megnehezíti. Ilyenkor veszi csak észre hogy elröpültek felette a bohém évek. Most már figyelembe kell vennie olyan tényezőket is, amelyek évekkel ezelőtt még csak fel sem merültek benne, mára viszont már prioritást élveznek.
Akar-e a másik családot, el kell-e vennem feleségül, hány hónap után illik összebútorozni, meg kell-e változnom miatta, egyáltalán, hárpia lesz-e, ha elhagyom a félpár zoknimat?
Az auror őszinte sajnálatából azt a következtetést vonja le, hogy ha az előtte vörösödő, édes nő anya is szeretne lenni egyszer, attól nem kell tartania, hogy az az elkövetkezendő években lesz. Nyugodtabb, megkönnyebbült arccal dobja le kezéből a könyvet, majd egy alig észrevehető sóhaj után fordul vissza Lénához.
- Nem akarok gyereket - mondja ki váratlanul, saját maga is megilletődve a nyers valóságon. És bár az illem megkövetelné tőle, hogy válaszoljon a Ninával történtekre is, mégsem teszi meg. Helyette csöndbe burkolózva mustrálja a nőt, tekintetét le sem véve annak szóra nyíló ajkairól. Noha nem így tervezett előhozakodni a számára legkényesebb témával, talán jobb is, hogy már most tisztázzák. Még mielőtt valóban egymás mellett döntenek. Tudnia kell. Mereven néz a másikra, teljes testével felé fordulva. Most még bármelyikük kiléphet az antikvárium és régiségkereskedés csengős ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.

A sál alól felszakadó horkantásra meglepett vigyorral reagál, majd az azt követő dicséretre somolyogva bólint egy aprót. Az anyja csakugyan egy angyal, aki igazán mindent megtett, hogy normális, egészséges gondolkodású férfit neveljen belőle, és bár az elmúlt években sűrűn emlékezteti őt arra, hogy élete valahol 25 és 30 között csorbát szenvedett, azt mindig elismeri, hogy amit kellett, mint illem, fegyelem és kötelességtudat, az évek alatt sikerült belevernie fia fejébe.
- Az enyémnek ott van édesapám - lassan kezd bele mondandójába, tekintetét végighordozva a különleges lámpákkal megvilágított helyiségben. - De ők ketten, együtt, soha nem voltak boldogok.
Kár lenne akként beállítani őket, mint amit világéletükben mutatni szerettek volna környezetük felé. Hiszen tudja ő, tudja az apja összes szeretője, és még az utcasarki zöldséges is, aki szombat reggelenként kénytelen-kelletlen, de végighallgatja az Osztrovszky házaspár végeláthatatlan vitáit. A gondolatra, hogy egyszer egy ilyen kapcsolatban éljen, gyomra nyomban összeugrik, s attól tartva, hogy egy nap majd idejut, félve pillant fel Lénára.
- Üljünk le - ér hozzá a nő karjához, és egy közeli, mélyzöld vászonnal kivarrt díványhoz invitálja. Ő csak miután a körülményekhez képest kényelmesen elhelyezkedik, és ujjaival az oroszlánfejű karfa faragásain köröz, pillant fel rá. - Nem nekem való a család. És ha te arról álmodsz, hogy évek múlva férjhez menj, és gyereket szülj..., nem én vagyok az embered.
Hangja komolyan cseng, tekintetével minduntalan keresi Léna bájosan csillogó barnáit. Még soha sem merült fel köztük ez, és miután egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Konstantin néhány napja eldöntötte, hogy egy finom vacsora mellett felhozza az elkerülhetetlent. Na, nem pont így tervezte, de ha már belekezdett, folytatja.
- Viszont, ha megelégszel azzal, amit én adni tudok, akkor... - az oroszlánra fordítja fejét, és sűrű levegővétel után, megemelkedett adrenalinszinttel fejezi be gondolatát. - ...átmennék ma este hozzád.
Nem ezekkel a szavakkal szerette volna lezárni mondanivalóját, de ami a fejében kavargott, azt egyelőre nem tudta kimondani. Idejét sem tudja mikor élt utoljára kapcsolatban, és megfakult emlékei alapján az sem tarthatott tovább két hónapnál. Szabad kezével megdörzsöli állát, majd egyetlen vékony vonallá préselődött ajkakkal néz fel a mellette ülő nőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.

Bármit is mondjon egy nőnek, legyen az csitrikorú, vagy már érett felnőtt, abból előbb-utóbb félreértés, majd sértődés lesz. Értetlenül áll Léna hideg hangvételű válasza előtt, és míg újragondolja saját szavait, a karfán könyöklő kezébe engedi sima állát. De hisz... Becsületes, mi több, figyelmes akart lenni Lénával, és bár talán korán tört ki belőle az igazság, ő ezt így tartotta fair-nek. Nem akarta hitegetni a nőt, vagy kerülgetni a forró kását, mint sokan mások teszik. Úgy kezdeni bele egy partnerkapcsolatba, hogy a felek nincsenek tisztában a másik igényeivel és vágyaival, nagy ostobaság. Meggyőződése volt, hogy hozzáállásának az auror örülni fog, nem pedig felróni neki az egyébként is kézenfekvőt. Egyértelmű, hogy még nem ismeri eléggé, hiszen hét napból hetet dolgozik, nem mellesleg kettejük közül nemcsak ő munkamániás. Az idő, amit a minisztérium mellett együtt tudnak tölteni, meglehetősen kevés. A kanapé túloldalára pillant, Léna távolba meredő tekintetét lesi, majd ugyanolyan nyugalommal felel, mint bármikor máskor tette.
- Éppen azon vagyok, hogy megtudjam őket - mutat rá, és mellé egy halovány mosolyt is megereszt. A hely dohszagához és a fáradt sárga fényekhez már teljesen hozzászokott. Az üzlet vezetőjére pillant, aki egy kopott könyvbe bújik, majd visszahordozza tekintetét a kifakadni készülő nőre.
- Hogy mi? - nyögi válaszul, homlokát és szemöldökeit tehetetlenül ráncolva össze. - Te ilyen férfinak látsz engem?
Csalódottan fordítja el fejét Léna feszült vonásokkal tarkított arcáról, hogy minden gondolatától mentesen, egyszerűen csak kibámulhasson a kirakatüvegen. A váci utca élettől duzzad, a cukrászdák előtt tömegével ülnek a muglik.
- Miféle ígéretre vágysz? - kérdezi továbbra is az utca képét szemlélve. - Hogy nem nézek rá más nőre, és esténként hozzád megyek haza?
Annak ellenére, hogy szülei kapcsolatában mindent látott, csak épp követendő példát nem, még vágyik a normális életre, ami magába foglalja a szerelmi kapcsolatot is.
- Ha döntést hozok, ahhoz tartom magam - fejét Léna felé fordítja, rezignált tekintete komolyságot kölcsönöz egész valójának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.


Már akkor tudta, hogy nem lesz egyszerű ledönteni a nő körül felépített téglafalat, amikor először megpillantotta. A bájos arc, és kedves, mindenkivel szemben odaadó viselkedés rögtön megtetszett neki, de akkor még csak, mint barát közeledhetett felé. A Dwayne hagyta űr bizonyára még sokáig betöltetlen marad, és még rengetegszer kell bizonyítania hűségét és komoly szándékait, addig azonban saját magával is dűlőre kell jutnia. Fiatalabb korában úgy hitte, hogy mire betölti a harmincat, addigra ugyanolyan családi élete lesz, mint kollégáinak, de ahogy közeledett a megnevezett szám, a gondolat úgy távolodott tőle el.
A mellette ülő nő hamar észreveszi ingerült stílusát; feszült szavai, és hirtelen magára rántott páncélja után visszafogottabban fordul a férfihoz. Csalódásról beszél, hangja tele van bizonytalansággal. Olyasfajta kételyekkel, amit Konstantin maga is érez. Az ablakon át az utcát pásztázza, s csak miután végiggondolta válaszát, szólal meg.
- Az lesz a legjobb, ha a kétségeinknek időt hagyunk elülni - mondja határozottan, jobbjával rácsapva saját térdére. Hogy ez mit jelent pontosan, azt maga sem tudja, viszont amíg bármelyikük is ingatag, nem léphetnek tovább. Virág, bögre, szép szavak.
Tekintete hosszasan ejtőzik a kinti világon, a nő szavait is ekképp hallgatja végig. Szavai visszhangot vernek fejében, lusta pislogása alatt újra és újra lejátssza magában az elhangzottakat. Igen, aztán nem. Egyértelmű, hogy Léna mire vágyik. Kérdés, hogy hagyná-e, hogy valaki teljesítse vágyait?
- Nem azért mennék át este, hogy ágyba kényszerítselek - visszafordulva pillant fel a nőre. Ezt tudnia kellene. Szürkés fényű szemei Léna világait keresik, és amint találkoznak velük, lassan tovább fűzi szavait. - Azt hittem ezt tudod. Az az este megtörtént, de... azóta sem közeledtem feléd úgy. Engem nem az érdekel, hogy mint nő mit tudsz adni. Arra bárki képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Katherine D. Averay

Már készül arra, hogy az iroda bejáratát feloldja az őket oltalmazó bűbájok alól. Nézi a kabátba bújó vámpírt, és pálcájáért nyúl, hogyha kell, rákoppinthasson az ajtóra, és a nő előtt szabad utat nyisson, azonban Katherine visszaül az ügyfél helyére, ő pedig keresztbe font karokkal sétál újra az ablakhoz. Ez a nő még mindig nem érti. Elbeszélnek egymás mellett, ingerültségükben kapkodóvá és sérthetővé válnak. A hallottakra feszülten csóválja meg fejét. Az ablakon túli világra csak egy pillantást vet, majd öltönyzakóját a támlára dobva ül le székébe, hogy tenyereit az idézésekre támaszthassa. Felpillant az óceánszín szemekbe, s hidegvérrel tartva a szemkontaktust áttolja a nő borítékát az asztal másik térfelére. Kibonthatja, megnézheti, átrághatja, csinálhat vele amit jól esik, de sajnos a tényeken semmi sem fog változtatni.
- Kell egy angol nemzetiségű védnök, aki még csak hírből sem ismer engem - mondja komoly csengésű, ellentmondást nem tűrő hangon. Bízik abban, hogy Katherine felismeri benne a segítő szándékot, és azt is, hogy jelen helyzetben csak és kizárólag magát mentheti. Mindamellett érzelemmentesen, rideg vonásain át néz a szemben ülő nőre, pontosan úgy, mint ahogyan minden más hozzáforduló személlyel szokta tenni. Kivétel nélkül. - Ha minden jól megy, a tárgyalásodon az én nevem el sem fog hangzani.
És talán még az is kiderül, hogy Londonban újabban ki a tégla. Dacára annak, hogy hallja az éjlény kitérő szavait, egyetlen rezdülést sem enged neki. Megjegyzését figyelmen kívül hagyva rázza meg a fejét.
- Mondtam, Jared-del megyek - köti az ebet a karóhoz, míg ujjai saját minisztériumi kiértesítőjén kopognak. - Ha jössz, úgy tedd, hogy arról ne legyen tudomásom.
Noha igazán tárgyilagosan beszél, jól esik neki a nő feltétel nélküli támogatása. Annak viszont végképp nem volna értelme, ha az ő ügye alatt a vámpír is ott ülne. Jóllehet, mondhat ő bármit, Katherine úgyis saját, makacs feje után fog menni, így jobb tisztázni a feltételeket. Ha jön, ő nem tudhat róla. Aztán ismét visszaérnek a kiindulóponthoz. Körbe-körbe járnak, és a férfi előtt lassan elfogy az út.
- Van ennél fontosabb dolgunk is, nem gondolod? - lesütött szemekkel kérdez vissza, majd széktámlájának veti hátát, s fejét is hátrahajtva sóhajt fel a plafon irányába. Megadja magát, és eltekintve a rájuk váró súlyos napok képétől, adrenalintól lüktető erekkel szólal meg. - Amikor megcsókoltalak, még nem volt Léna.
Egy pillanatra sem néz az íróasztal másik oldalán ülő vámpírra, szavait a peregő mennyezetnek szánja. Nem akarja ezt a beszélgetést, de tudja jól, hogy tartozik ennyivel a nőnek. Heves szívdobogással beszél, egész testében nyugtalanná válik. Ebből nincs kiút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fán könyöklő baljához dől, hosszú ujjaival lassan simítva végig fekete tincsei között. Nem sokszor ült hasonló helyzetben nő mellett, és azokat a beszélgetéseket sem kísérte tartós kapcsolat. Volt kedvesei ugyanis rosszul viselték munkamorálját, és bizonyos kérdésekhez való önfejű, minden más véleményt rendre elutasító hozzáállását. Aki mégis képes volt elfogadni a férfi életritmusát, és együtt élni megrendíthetetlen szokásaival, azzal végül ő maga szakított, miután egy-egy - az izzasztó várakozást követően aztán mindig negatív - terhességi teszttel ráhozták a frászt.
Az antikvárium ablaka előtt egy fiatal család sétál el, a kacagó kisgyermek aprócska ujjai között egy rózsaszín léggömböt szorongat. Konstantin utánuk meredve ereszti kezét a karfára, majd félredobbanó szívvel fordítja arcát Léna felé. Annak ajkait komoly szavak hagyták el az imént, amire egyelőre nem akar felelni. Fogadott már meg olyat, amit végül nem tartott be, és az elhamarkodott ígéreteknek bebizonyosodott már, hogy olykor túl nagy áruk van. Szemei ide-oda ugrálnak a nő íriszein, csöndben hallgatva tovább szende mosolyú szavait. Tudja, és köszöni. Akkor mégis mire volt az előbbi kitörés? Léna bizonytalannak tűnik, és bár ő az előbb kapcsolatukban már egy újabb ajtót próbált meg kinyitni, a váratlan félreértéssel talán megspórolt maguknak egy, a későbbiek során robbanó dühös vitát és az azt követő, csalódottságtól átitatott időszakot. Aztán a nő közelebb húzódik hozzá, arcát vállára engedi, ő pedig tehetetlenül beletörődve abba, hogy még mindig nem képes eligazodni a másik nem hozzá közelálló képviselőin, felemeli karját, hogy átölelve kolléganője keskeny vállát, csinos arcát a lehető legközelebb tudhassa sajátjához.
- Már előkészítettem néhány régi lemezt – suttogja bele a csillogó szempárba. Szíve ütemet vált, feszített tempót diktálva kezdi verni mellkasát. Szeretné megcsókolni a karja védelmében pihenő aurort, mégsem teszi meg. Talán mert az előbb éppen erről esett szó közöttük, talán mert még maga sem biztos a dolgában, s talán mert érzi Lénán, hogy még időre van szüksége. Vágyódó tekintetét elválasztja a másiktól, szemeitől és kívánatos ajkaitól egyaránt. Az ablak felé pillantva dönti halántékát a mogyoróbarna tincsekbe, majd egy félhangos sóhaj után belemosolyog az utca képébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. NightingaleMárcius 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Reggel nyolcra volt hivatalos a Brit Mágiaügyi Minisztérium utolsó szintjén, de örök példaképe, London legfőbb bírója még előző ügye felett sem hozta meg ítéletét, így Konstantin leendő gyakornoka mellett, a folyosói székek egyikén ült. Higgadtsága felszíne alatt a félelem és feszültség percről percre mérgezte tovább elméjét, és mikor aztán az előtte elítélt férfit bilincsben, koloncként hurcolták el, majd pedig nevén szólították, ő egyetlen, sokat sejtető pillantást küldve Jared felé állt fel. Keze reszketeg mozdulatait hiába is palástolva igazított még egyet fekete nyakkendőjén, majd az ifjú eridonos előtt belépett a kör alakú, komor helyiségbe. A fiút az emelkedő padsorok tömött soraiba küldte, ő maga pedig helyet foglalt a terem mindenhonnan jól látható, zavaró fényű varázslattal megvilágított székén. A kérdések gyorsan, összefüggéstelenül érkeztek, bántó fénnyel elvakított szemeivel feleslegesen keresett biztos - régről ismert - pontokat, mert nemhogy a padokig, de még az orra hegyéig sem látott. Ujjai ráfonódtak a szék karfájára, hangja ártatlanságát bizonyítandó határozottsággal csengett. Aztán kiküldték, ám gyakornoka bent maradhatott. Hogy esetét szavazásra bocsátott-e a bíró, számára nem derült ki. Újabb várakozástól frusztrált percek következtek.

Jegyekkel a kezében lépdel az állomáson. Az emberek mint szorgalmas hangyák, sietősen szlalomoznak az óriás, mugli tömegközlekedés vasgépeihez. Ő megfáradtan, csalódottságát rejtve sétál Jared mellett, hogy a négyes vágány mellett végül megálljon. A vonat indulásáig még van néhány perc, addig pedig eszébe sem jut felszállni. Zakója zsebéből előhúz egy szál cigarettát, és a fiúra pillantva, csendesen gyújtja meg azt.
- Örülök, hogy eljöttél - mondja teli szájával rosszul artikulálva, füstfoszlányokat lehelve ki. - Jó, hogy láttál ilyet.
Noha az alacsony növésű fiatal egy idegen számára nem tűnhet elég idősnek egy ilyen tárgyaláshoz, Konstantin úgy tartja, Jared-nek minden adottsága megvan ahhoz, hogy később gyakornokaként is magával vigye egy-egy találkozóra. A mai ülés alapján pedig még azelőtt eldöntheti, érdekli-e bármi, ami minisztériumhoz köthető, mielőtt pályát választ - esetleg majd rosszul. A fiútól elfordulva, egykedvűen kezdi figyelni a nőket. Tudja, hogy el kell mondania Lénának. Bár már valószínűleg úgyis értesült róla. Elhúzza szája szélét, aztán visszales a szőke gyerekre.
- Hogy érezted magad odabent? - kérdezi tőle tettetett érdektelenséggel. Hangjában még érezhető az előző órák zaklatottsága, szemeivel kényszeresen hunyorog. Nem mutatja, de kíváncsi a másik válaszára, hiszen jövőbeni közös munkájuk sorsa múlhat rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Ezt szereti ő ebben a srácban; jó eszű, figyel a részletekre, és meghallja, amit a nála jóval idősebbek sem mindig. Halványan elmosolyodik az észrevételire, annak külön örülve, hogy Jared olyan részleteket fed fel előtte, amelyeket ő maga nem láthatott meg, hiszen abban a közel félórában a folyosón tartózkodott.
- Ugyanezt fogod látni a minisztériumban is - jegyzi meg, és a csikket egy közeli párkányon elnyomja, hogy néhány másodperccel később az már egy kuka tetején pihenhessen. Annak ellenére, hogy az állam alázatos szolgája, eleget látott már mind a varázstalanok, mind pedig a mágusok hivatalaiból, melyekre mindent lehet mondani, csak épp azt nem, hogy dolgozói becsületjátszmákat folytatnak. - Kicsinyített, álcázott, szépített verzióban. Az eszed mellé szükség van pazar kiállásra is. Magadban soha, míg mindenki másban kételkedned kell.
Szavai végét elköhögi, majd a vonat önműködű ajtajára int, és egy mentolos cukorkát bekapva, s maga előtt terelgetve a fiút, felsiet a szerelvény lépcsőfokain. Léptei alatt gyakornoka utolsó mondatát játssza vissza magában újra, meg újra. Pontosan erre van szüksége: fülre, szemre, és egy bizalmi kapcsolatra, amelyre építhet. Elgondolkodva nézi élelmes utazótársát, aztán zakóját a fogasra akasztva helyezkedik el egy ablak melletti ülésen.
- Nem én rontottam - jelenti ki markánsan. Ezerszer átgondolta már a folyamatot, és biztos benne, hogy a hiba Londonban csúszott be. - Van köztük egy tégla. Talán épp Montgomery húzott csőbe. Honnan ismered?
Ha a diáknak már ilyen korán kapcsolatai vannak, amiket kizárólag szülein keresztül építhetett fel, akkor neki ismernie kellene őket. Nightingale. Homloka ráncba szalad, ahogy kinéz a meginduló vonat ablakán.
- Egyszer már kérdeztem, de most újra megteszem. Mi a neved? - szúrós szemeivel pillant vissza a fiatalra. Ennyi nevet és arcot nem ismerhet közvetlen összeköttetés nélkül. Az egyszerűen kizárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

A fiú bizalmatlan, de ez így rendjén is van. Konstantin fürkésző szemekkel kémleli őt, arcvonásain túl apró mozdulataira is odafigyel. Akárkit nem venne maga mellé a hivatalba, akkor sem, ha ezért egy-egy tehetősebb szülő illetlen anyagi juttatásokban részesítené. Fontos, hogy olyannal dolgozzon együtt, akinek van némi sütnivalója, és nem csak egy eladható kirakatbábu. A másik lány, aki benyújtotta hozzá gyakornoki jelentkezését, bár jóval idősebb Jared-nél, nem győzte meg őt arról, hogy idomain túl mással is képes volna felhívni az üzletfelek - vagy egyáltalán, saját - figyelmét.
- Nem felejtettem el a szerencsés találkozót - idézi fel a stégen történtek homályos emlékképeit, és egy elnéző vigyor után kipillant az ablakon. Jegyeiket jobbjában tartja, és hol azokat, hol a változó tájat pásztázva töpreng a fiú kitérőnek ható válaszán. Aztán, talán mert Jared látja rajta, hogy egyáltalán nem biztos abban, amit hall, továbbfűzi gondolatmenetét, és magyarázattal szolgál Montgomery esetéről. A hivatalnok bólint, de tekintete nem enyhül meg. Tagadhatatlanul érdekli a fiatal, ugyanakkor erősen dolgoznak benne a kételyek. Ügyes szónok lehet belőle, akinek legilimentori képességét jól használhatónak tartja. Családi hátterére azonban még vissza kell térniük. Még mielőtt aláírja felvételi papírjait, és maga mellé engedi a kirendeltségbeli irodába.
- Rendben van, Jared - szólal meg pillanatnyi csendet követően. - Tegyük fel, hogy hiszek neked. Mivel nem érezted magad feszélyezve a tárgyalóteremben, így egy hét múlva elhoználak még egy ülésre. Egy iskolatársad ügyét tárgyalják újra.
Direkt nem mondja ki Katherine nevét. Noha a bíróságon is csak egyszer hangzott el a nő teljes neve, ha a fiú szemfüles volt ma délelőtt, márpedig eddig egyszer sem bizonyította ennek az ellenkezőjét, akkor pontosan tudnia kell, hogy Konstantin a vámpírról beszél.
- Ha az óráid miatt aggódnál, tudok igazolást írni neked - teszi még hozzá, majd jegyeiket átnyújtja a hozzájuk bandukoló idős kalauznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Nem mint egy kétszer annyi idős felnőtt férfi, sokkal inkább egy soha fel nem növő kamasz húzza játékos, tréfaértő mosolyra ajkait. Hálás a pillanatért, az pedig, hogy milyen könnyen megérti magát a kiskorúval, egyelőre fel sem tűnik neki. A vonat ritmikus zötykölődése ellazítja, szívéből még a jövő hétfő miatt érzett aggodalma is kivész.
- Be kellene utána fáradnod az irodámba, és ott megbeszéljük a továbbiakat - feleli komoly-szárazon, a serdülő mentális érettségén merengve. Még soha nem dolgozott ilyen fiatal, szinte még gyermekkorú gyakornokkal. Érdekes, de még a gondolat is, hogy a szemben ülő diák személyében rátalált egy csiszolatlan gyémántra, izgatottsággal tölti el. Máris várja a közös munkát, nem úgy, mint a legtöbb esetben szokta, amikor az iratmegsemmisítő mögé egy-egy elszállt, mihaszna fiatal felnőtt kerül. Angliában egyetlen növendéke volt csupán, akivel remek munkakapcsolata alakult ki. A most alig huszonnégy éves Olivia azóta a minisztérium Varázsbűn-üldözési Főosztályán belül az Animágus Nyilvántartó Iroda vezetőhelyettesévé küzdötte fel magát. A férfi arcán megjelenik néhány nevetőránc, ahogy a nőre gondolván szája büszke mosolyba szalad.
- Úgy van - elismerően pillant fel a kimondott névre, majd a kilyuggatott jegyeket az ablak alatti asztalra dobja. - Kérni fogok egy listát a tanult tárgyaidról, természetesen a vizsgaeredményeiddel együtt. Ezenfelül az aktuális órarendedre is szükségem lesz. Ha valamelyik tanárodat nem elégítené ki a papírforma, azzal beszélek személyesen. Ebből nem származhat probléma.
Beszéd közben maga elé tartja kiszáradt kezeit, és dörzsölgetni kezdi itt-ott sebes bütykeit. A közéjük beálló csend után meglepi a fiú óvatos megjegyzése, ám visszakozás és felesleges tagadás helyett - hiszen Jared látta őt a vámpírral túl intim kapcsolatba kerülni - előredől, rákönyököl térdeire, és megnedvesített ajkait szóra nyitja.
- Jogos felvetés - mondja, s keresi a nebuló tekintetét, hogy felvehesse vele a szemkontaktust. - Ha valaki fontos lesz neked, akkor olyat is megteszel, amit egyébként nem volna szabad. Amit más esetben nem vállalnál. Biztosan van a te életedben is olyan lány... esetleg valaki más?
Tenyereit finoman összesimítja, szürkés fényű szemeivel végig Jared rezdüléseit mustrálja. Tudja, hogy a fiúnak van egy testvére, de kapcsolatukról nincs információja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Már 12-én megkapta Renée levelét, viszont azonnali felbontás helyett az egyre magasabb kupac tetejére dobta. Régen látogatta már meg a boszorkányt, és valószínűnek tartotta, hogy az irat tárgya csak egy közös vacsora, vagy egy együtt töltött délután vidám képe lehet. Csakhogy amióta a 16-ai tárgyalás borzongató ábrázata lebegett előtte a nap minden percében, sem vidámnak, sem éhesnek nem érezte magát. A félredobott borítékra aztán megannyi másik üzenet is érkezett, így a hivatalnoknak csupán akkor tűnt fel újra a nő küldeménye, mikor a felmentése utáni késő este visszatért bogolyfalvi irodájába. A szobában sötétség honolt, egyedül megbűvölt asztali lámpája égett, melynek csendes fénye alatt bontotta fel, s olvasta végig a mindent megváltoztató sorokat. Aztán még egyszer. És még egyszer. Aztán már csak egy-egy bekezdést. Egyetlen sort. Egyetlen mondatot. Legvégül egyetlen nevet. Fleur.
Összeszoruló mellkassal és nyomban kiszáradó szájjal dőlt hátra megreccsenő székében, hogy állát meg-megsimítva végeláthatatlan percekig bámulja az asztalra vetülő árnyékot. Habár tekintete mindössze egy pontot figyelt, kékjei össze-vissza ugráltak, akár a délelőtti órák legkellemetlenebb perceiben. Hirtelen dőlt előre, a pergamenért kapott, és összegyűrve azt állt fel, hogy teljes erejéből nekivághassa azt az iroda ajtajának. Az csattanva végezte a padlón, labdaformájából kirúgva magát némán pillantva vissza Konstantinra. A férfi higgadt nyugalma tombolássá fajult. Pálcáját előrántva dobta a sarokba, majd puszta kézzel vert le mindent asztaláról. Levelek repültek, pennák szakadtak szét, s törtek ketté, lámpájának izzója darabokban gurult szét asztala körül a földön. Ütötte a fát, majd kirántotta a fiókokat, és azokból is kidobált mindent. Székét felrúgta, de dühét annak kettérepedő lába sem volt képes idejében elfojtani. Aznap éjszaka nem ment haza. A sarokban álló tujában - már pálca segítségével - elsorvasztotta az életet, kereteikből öklével törte ki az összes ablaküveget, kizárólag azért, hogy újraragasztva őket, újra és újra beléjük verhessen. Ajkait átok-, és szitokszavak hagyták el, úgy ordított, hogy a biztonsági őrnek be kellett nyitnia hozzá. A falon függő festmények leverve, a kolléga asztala, pont mint sajátja, irat- és tárgymentesítve. Konstantin őrjöngése után a sarokban ülve tért magához.

Kedd reggel letusolt, tiszta ruhát húzott, ám arca többnapos borostától vált szúróssá. Fel- s alá járt a hivatalban, majd Pestre hoppanált, hogy a Mágiaügyi Minisztérium épületében megtalálja Lénát. Kezében az időközben széthajtogatott levelet szorongatta, s bárkivel futott is össze, vagy volt kénytelen beszélni, azt indulatosan, agresszív formában tette meg. Hol van?! Hol?! Üstösd. Léptei alatt zengett a minisztérium átjárója, s amint kilépett annak hatalmas bejárati ajtaján, azonnal továbbhoppanált az apró mágusfaluba. Hol vagy?
A települést aurorok biztosítják, a férfinak nincs nehéz dolga rátalálni az érintett színtérre. Vér, mocsok, berobbantott ház. Pont, mint az ő lelke. A nőt keresve hatol be a lezárt helyszínre, a hozzászóló, ittlétét kérdező biztonsági emberekkel mit sem törődve.
- Léna!- az omladékká váló ház előtt áll meg, és kiált be komor hangján a nappaliba. - Beszélnünk kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Katherine D. Averay

Leplezi, de szíve és gondolatai is csordultig teltek aggodalommal. Széke biztonságából néz át az asztal másik oldalára, és hallgatja a nő támpontkereső kérdését, majd következő, végtelenül reményvesztettnek ható szavait. Akár egy segélykiáltás, úgy hagyják el Katherine ajkait a gondolatok, amelyek a hivatalos levelek olvasása alatt a férfi fejében is megfogantak. És bárhogy is szeretné, nem tudja rájuk a választ. Az asztalán fekvő pennára süti le szemeit, majd ujjaival igazgatni kezdi saját borítékát. Nem tud felelni a nő kérdéseire, és hazudni sem akar. A megszokott eljárás szerint az ügyfelet kötelező megnyugtatni, helyzetében megkeresni a legjobbat, és figyelmét egyedül csak arra az apró fénypontra irányítani. A szemben ülő vámpír viszont már nem biztos, hogy csupán ügyféli kötelékében tartózkodik Konstantin irodájában.
- Minden rendben lesz - szűri fogain keresztül, hangja rekedtesen tör magának utat. Kerüli a másikkal való szemkontaktust, mert egyelőre képtelen belenézni a lehetséges félelemmel teli óceánba. Hazugsága látszatmegoldás, ezt ő is pontosan tudja, azonban feleslegesnek érzi önmarcangolásukat. Egyszerűbb, könnyebb, és gyorsabb megoldás ennyivel elintézni, mintha Katherine nem is gyilkosság, csak néhány szabálysértés miatt vonulna a londoni bíróság elé. A most átélt nehéz percek két hét múlva úgysem érnek semmit.
A férfi hátradől, székével az ablak irányába fordul, és lüktető szemhéjjal hozza fel a számára kifejezetten kínos kérdéskört. Csók, és Léna, és kusza szerelmi élet. Nem, ez túlságosan bonyolult egy olyannak, mint ő. Őszinte vallomására a nő felkacag. Kikerekedő szemekkel fordítja arcát a barna felé, s meglepettségében elváló ajkakkal hallgatja válaszát. Ez hihetetlen! Az éjlénynek egyszer akar választ adni, egyszer dönti el, hogy belemegy kicsinyes játékába, és felfedi előtte saját magát, erre az pillanatok alatt, egész valójában változik meg. Hova lett a gyengédség után áhítozó nő, a könnyek tarkította arc, a nő, akit olykor látni vél? A becsmérlő viselkedés egyáltalán nem nyeri el tetszését, de nem szól közbe. Összezárja száját, aztán az íróasztalhoz fordítja székét, és előredőlve könyököl rá a fára. Ujjait összekulcsolja, s mielőtt megszólalna, hangosan nyel néhányszor.
- Szerintem meg sokkal jobban érdekel téged Léna létezése, mint amennyire mutatod - közli egyszerűen, arcán zord komolyság helyett kisfiús huncutság bujkál. - Szabad a pálya, azzal lehetsz, akivel csak szeretnél. Nos, hogy ez mennyire zavar engem, nem a te dolgod. Nagyfiú vagyok már, elboldogulok majd a tudattal.
Fejét megdöntve mustrálja Katherine esetlegesen megrezdülő vonásait. Tekintete merev, talán még levegőt sem vesz. Engedékenyen hagyja beállni maguk közé a feszült csendet, és csak az érkező reakcióra mozdul meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

A feldúlt ház romjai között áll, feszülten várva az egyetlen személy feltűnését, aki ebben a helyzetben valamiféle válasszal szolgálhat. A nyomozó osztag és a fel-alá járkáló aurorok mellett is kívülállónak látszik, de rendezetlen kinézete; sietségében félregombolt inge és idétlenül lógó nyakkendője az őt nézőben könnyen azt a benyomást keltheti, hogy nemcsak a bűncselekmény helyszínének képébe nem illik bele, de még saját magától is elidegenedett. Jobbjában esetlenül szorongatja Renée utolsó neki küldött levelét, izzadt ujjai hullámokat szabnak a pergamenbe.
Az ajtóban felbukkanó nőre emeli kialvatlan, véreres tekintetét, és bár köszönni akar, fogadkozni ittléte felől, és elmondani a terepre öltözött Almásy lánynak, hogy így is gyönyörűnek, mi több, őrülten kívánatosnak látja, nem jön ki hang kiszáradt torkán. Néma hápogással pislog az aggódó szempárba, határozott alakja most végtelenül suta, egy kétbalkezes mamlaszt idéz. A gyűrött, s itt-ott beszakadt levélre pillant. Néhány másodpercig magában töpreng, vajon jól teszi-e, vajon Léna megérti-e, vajon ő maga felnőtt döntést tud-e hozni a kislány felett, aztán egy tehetetlen sóhaj után felemeli a megviselt üzenetet, és átnyújtja az aurornak. Egyszer úgy is meg kell tudnia. Pont, ahogy nekem kellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Úgy érzi, szíve egyre gyorsabb, émelyítő dobbanásait az összes helyszínelő hallja. Léna arcát figyeli, a sorokon ugráló barna szempárt, a homlokán elmélyülő barázdákat, és kétes érzelmeiről mesélő száraz ajkait, amit ki tudja ezek után fog-e még valaha csókolni. Gondolatai valahol a világ másik végén, Renée és az aprócska lány körül járnak, akit tisztje és felelőssége volna legjobb tudása szerint felnevelni. Jobbja szúrós állához ér, nedves ujjai sercegő borostáján simítanak végig, mikor Léna elolvasva az utolsó szót is, visszaadja neki a papírt. Bizonytalanul veszi át tőle, tétova pillantást vetve a francia nő kézjegyére. Léna bezárkózó testbeszéde pontosan arról árulkodik, amitől Konstantin a leginkább tartott, és annak ellenére is, hogy megérti a reakciót, szívét összébb rántja a csalódottság.
- Én... - megköszörüli torkát, s egy pillanatra lehunyja szemét. Most már úgyis teljesen mindegy. Elhagyott magabiztossága után kap, s mikor újra az előtte álló aurorra néz, már keresve sem találni a belőle  kibukó mamlaszt. - Mint mondtam Pesten, én nem szeretnék gyereket.
Előző éjjel hosszú órákon át gondolkodott, hogy felkutassa-e Renée-t, és becsületes, régimódi férfiként vele maradjon, hogy neki társa, a kislánynak pedig apja legyen. Aztán valahol a hajnal első fényeivel ő is rádöbbent arra, hogy sem szerető férjként, sem odaadó apaként nem állná meg a helyét. Az a kedves francia fruska, élete első, s ezidáig egyetlen szerelme úgy tűnik, most is okosabb volt nála.
- Célestine talál a lánynak olyan férfit, akit apjának hívhat - ösztönös erőszakossággal beszél, tekintetét végig Lénán tartja, hogy minden egyes rezdülését azonnal elkaphassa. Habár az antikváriumban megbeszélték, hogy gyerekről szó sem lehet, Konstantin tart attól, hogy iménti véleménynyilvánítása ellenérzéseket válthat ki a másikból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rosemarie S. Argent

Még félt, hogy Anglia után egy kicsiny magyarországi varázslófalucskában más sem fogja várni, mint unalmas hétköznapok, végtelenül egyszerű ügyekkel. Hozzá nem értő kollégákat, és tájszólású, férjezett asszonyokat várt, helyettük viszont a legjobb szakmabeliekkel, és a világ legcsinosabb nőivel találkozott. Ilyen távlatokból talán már kijelenthető, hogy amikor átkérte magát a hatalmas, mindig zizegő mágusközpontból a világ legeldugottabb helyére, nem számolt azzal, hogy az élet, legyen ő bárhol, s éljen bármilyen körülmények között, számtalan meglepetéseket tartogat még a számára. Az utolsó londoni év után megváltásnak érezte Bogolyfalva tél lepte táját, mintha az ő folyton harsogó lelkét is betemette volna néhány hétre, hogy aztán még a rügyező fák előtt újra kivirágoztassa azt.
Célestine levele nemcsak egy-két álmatlanul töltött éjszakát okozott a hivatalnoknak. Azóta is csak tusolni jár haza, és ha lehet, még több túlórát vállal át valóban családos munkatársaitól. Fikarcnyit sem állt készen egy efféle hírre, arra meg aztán végképp nem, hogy a tőle teljes joggal elvárható, helyes utat válassza. Hiába fogja fel, és érez késztetést arra, hogy a gyerek apja legyen, könnyebb elbújni a kirendeltség épületébe, és iratok fölé görnyedve megoldani mások életét - a sajátja helyett. Az élet azonban az íróasztala mögött is megtalálta. Volt kollégája, David Argent levele a ma reggeli órákban kötött ki asztalán. Konstantin kegyetlenül szarkasztikusnak érezte az üzenet tartalmát, és szüksége volt néhány percre, hogy cigarettája füstjén át végiggondolja helyzetét. Sajátját ellöki, másét meg nevelni kezdi. Nem, az élet valóban nem igazságos. Mint ahogy ő sem az.
Az állomás egy kopott padjának támláján ül. Elegáns cipője az ülésen pihen, jobbjában egy szál örömet szorongat. Régen látta már Rose-t, azt sem tudja, egyáltalán felismeri-e még. Levegő be, levegő ki. A hangosbemondóban felhangzik egy bódító női hang, mely arról tudósít, hogy a várva várt lány vonata hamarosan megérkezik. Konstantin izgatott, félelemmel teli szívvel pillant fel. Még elmehet. Leléphet úgy, hogy azt senki se vegye észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rosemarie S. Argent

A vonat hosszasan lassul, mozdonya a férfival szemben áll meg. Ő még egy utolsót szív a csikkbe, majd maga mellé dobja, és felegyenesedve lelép az ütött-kopott padról. A kocsik ajtaja kinyílik, hogy a még futólag sem látott ismeretlenek sorban leszálljanak róla. Konstantin közelebb sétál a mozdonyhoz, és kihúzva magát szőke fejek után kezd kutatni az érkezők között. Aztán kiszúrja a lányt, a tipikus Argent vonásokkal megáldott fiatalt, aki az évek alatt szemmel láthatóan felnőtt. Legalábbis domborodik itt-ott. Hogy a fejében mi van, az egyelőre nem derült ki.
- Na ne mondd - húzza fintorra ajkait, majd egy becsmérlő fejrázást követőn hátat fordít a csomagjait cipelő Rosemarie-nek. - Szedd a lábad, nem érek rá egész nap.
Egy pillanatra sem néz vissza, egyáltalán nem érdekli, hogy hisztigép követi-e, avagy marad az idegen magyar népség között, akikkel még csak megértetni sem fogja tudni magát, hacsak nem járt gyorstalpaló nyelviskolába.
- Hidd el, úgy kellettél nekem, mint púp a hátamra, szóval a nyafogást még most fejezd be, mert nem hat meg. Ha apádat nem kedvelném ennyire, a feje tetejére is állhatott volna- mondja és mondja, mereven maga elé bámulva, újabb szálért kutatva zakója zsebében, ahogy az állomás épületén át a Boglyas tér felé siet.
- Ha nem nyírsz ki senkit, színemet sem fogod látni - áll meg az épület tér felőli ajtajában, s kinyitva azt unottan fordul oda a szőkéhez. Az élete immáron teljes, a gyereket így sem, úgy sem úszta meg. Fergeteges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Az a néhány, óráknak tűnő néma perc, míg Léna az inggombját fixírozza, ingerültséget és fokozódó türelmetlenséget ébreszt a férfiban. Nem tudja mire számított, de keserűségre, ami torkát csípi, egy percig sem. Talán arra, hogy a nő egyszerűen hátat fordít neki, vagy, hogy nyomban kihátrál gyermekcipőben járó kapcsolatukból, mire ő ki tudja mit tesz, hogy így vagy úgy, de maga mellett tartsa mindennapi csodáját. Abban az egyben volt csak biztos , hogy a mindig bájos nő sem kiabálni nem fog vele, sem jelenetet rendezni, de még csak egy megérdemeltnek tűnő pofon sem csattan majd el szúrós arcán. A csend, ami közéjük szorul, mindnél veszélyesebb fegyver, ami ellen kevesek vannak felvértezve, és amit nehéz kellőképpen lereagálni. Konstantin sem tudja megszólaljon-e, vagy hallgasson, akár a sír, hiszen ha nem is most hibázott, de az évekkel ezelőtti éjszaka csecsemőképű következménye mikor máskor, mint kibontakozó kapcsolatában bukkan fel. Elgémberedett hátát kihúzza, fáradt sóhajt hagy kibuggyanni száján, és a közelebb lépő auror arcát kezdi fürkészni. A dolgos ujjak elcsúszott inggombjait igazítják, a finom ajkak véleményt formálnak, de az annyira vágyott szemek nem viszonozzák pillantását. A férfi lehajtja fejét, kezeivel átfogja a vékony csuklókat. Nézz rám.
- Nekem nincs gyerekem. Sem fiam, sem lányom. És nem is lesz.
Életében nem mondta ki ennyiszer ezeket a gyötrő szavakat. Végigsimít Léna karjain, majd hagyja, hogy leengedje őket. Ő zsebébe mélyeszti idegtől reszkető ujjait, s mint egy szégyellős kamasz néz le cipői orrára.
- Nyitok neki egy számlát, és támogatom őket anyagilag. Többet nem tehetek - ennyi. Vállai megrándulnak, arcát a helyszínelők felé fordítja. Ha most nem ábrándul ki belőle az előtte álló nő, akkor soha. Nagyot nyel, s felpillant a kedves arcra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rosemarie S. Argent

Hibátlan kezdés, mindkét résztvevőtől, pipa. Konstantin hallja a háta mögül érkező susmogást, de még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy pillanatra felvonja szemöldökét. Határozottan halad az épület ajtajáig. Rose csupán zakó takarta hátát láthatja, és fekete üstökét, mely végül megmozdul, és a szürkés fényű tekintet kérdő pillantást küld felé. Nem fog gyilkolászni. Ez mondjuk jó.
- Na gyerünk - int fejével a tér felé, majd a lány után ő is kilép a kellemes hűvösbe. Egy félreeső padhoz sétál, kelletlenül leereszkedik rá, és szavak nélkül, tenyerével megpaskolva maga mellett a helyet, jelzi a félúton lemaradt csitrinek, hogy csatlakozzon hozzá.
- Emlékszel rám? - kérdezi tőle végül, a nem messze kutyát sétáltató boszorkányt mustrálva. Idejét sem tudja annak, mikor találkozott utoljára a lánnyal, sem életviteléről, sem szokásairól nincs információja, de ha már megígérte az apjának, akkor nincs mese, vállalnia kell az ezzel járó kötelezettségeket. - Holnap este túlóra helyett hazamegyek. Lent lakok a faluban, a kastélyhoz menet megmutatom. Átjöhetnél, hogy amennyire kell, megismerjük egymást. Kenünk egy zsíros kenyeret, aztán írunk apádnak egy levelet.
Ahhoz, hogy Rose előző kérdésére válasszal szolgáljon, cseppnyi kedve sincs, így ahelyett, hogy beavatná a lányt zűrös magánéletébe, azonnal a lényegre tér. Mellkasa előtt összefűzött karokkal beszél, s miután befejezettnek ítéli mondandóját, érdektelenül pillant fel a mellette ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Szótlanul követi Léna törődő, ám számára, aki még a szerelmi kapcsolatok végeláthatatlan kálváriájában vergődik, valahol még nagyon is dermesztő, asszonyi mozdulatait. Végignézi, ahogy a gombok visszabújnak eredeti helyükre, és ahogy nyakkendője felveszi gallérja vonalát, nyomban visszaadja neki elegáns, megszokott stílusát. Hálásan néz a felpillantó szempárba, és a kellemetlen helyzet ellenére is elmosolyodik. Ha ez a nő ezek után is ilyen szeretettel tud ránézni, akkor minden kimondatlan kérdése válaszra talált. Sokáig lesi Lénát, pillantását zabolázatlanul ejtve ide-oda a nő tekintete és rózsaszín orcái között. Fejében afféle gondolatok fordulnak meg, melyek ez idáig egyszer sem. Nem biztos egyik elkapott képzetében sem, de a barna szempár vigyázó pillantása, és a nő önkéntelen közelsége egyszersmind már nem tűnik sápasztóan rémisztőnek. Egy zúgolódó pillanat szikrája kell csupán, hogy ráébredjen: nem tervezte, de benne is megszületett egy érzés, mely szerint a világban él valaki, aki hozzátartozik, és akiről gondoskodni kíván. Hogy ezt a vágyat nem saját vére lobbantja lángra benne, hanem egy rajta kívülálló, meghatározhatatlan nő, egyszerűen, mindennemű téves eszme nélkül nevezhető az élet víg-komor játékának.
Az előbb kemény szavakkal élt, amiket bár egytől-egyig őszintén ejtett ki, maga is tudja, hogy meggondolatlanul tette. Tekintete bocsánatkérővé válik, ugyanakkor ajkai újabb zord szavaknak nyitnak utat.
- Ha már itt tartunk, én sem kértem, hogy megszülessen – suttogja alig hallhatóan, szavai súlya miatt kissé szégyellve magát Léna előtt. A nő olyan erővel igyekszik őt a helyes útra terelni, hogy legszívesebben már csak azért rábólintana mindarra, amit mond, hogy szemében azáltal isteni magaslatokba emelkedjen. De akárhogy szeretne is a legjobb lenni a nőnek, a nőért, a nőhöz, ő nem ilyen. Lemondóan süti le szürkés fényeit, és dacolva a tudattal, hogy az auror csalódni fog benne, magabízóan, megmásíthatatlanul szólal meg.
- Én neki csak pénzt adhatok - kijelentésével lezártnak tekinti az előző néhány percet, és egy torokszorító pillanatot mintegy lenyelve teszi fel sorsfordítónak érzett kérdését. - Eltudod őt fogadni, vagy… szeretnéd, hogy elmenjek?
Bár nem mondja ki, de szemei, mimikája és még feszült hangja is elárulja, hogy nem a helyszínről való távozásra céloz. Arra kíváncsi, hogy el kell-e hagynia Lénát? Még ha nem is alkotnak egy párt, az ő szívében már előkelő helyet foglal el a nő, és most attól tart, hogy ártatlan, gyönyörű gyermeke tudatlanul is megvétózta szerelmi kapcsolatának jogát. Végleg. Kérdő pillantását kolléganőjére emeli, tétova kezeit hagyja lógni a semmiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Ujjai végigszánkáznak az újragombolt anyagon, a feszesen álló, elegáns nyakkendőn, végül gallérjához kúsznak, hogy azt fel-le billentgetve elkerüljék valódi helyüket. Legszívesebben ugyanis az őzt idéző nő bőrét tapintanák, hűvös kezeihez érnének, vagy minden vágyat, érzést és akaratot közvetítvén túrnának hullámos hajába.
Konstantin tekintetében kigyullad a tűz, szája némán kapkod levegő után, és bár a nő teljes joggal emeli fel hangját a kényes témában, és mutat rá a múlt zord, és megmásíthatatlan tényeire, a férfi ekkorra már - mindennemű természetszerűségnek ellentmondva - végez a lányáról szóló percekkel. Ereiben dolgozik az adrenalin, bőre több helyt bizsereg, szíve mellkasában ficánkol, akár egy kifogott hal, akinek életben maradásához kétségkívül vissza kell jutnia a vízbe. A férfi számára a visszakozó, reményvesztett aurorból előtörő szavak jelentik a tengert, s fürge mozdulatainak legvége, a szájára tapadó ajkak elmondanak mindent, mit szó közölve sem képes.
Ha a nő esze azt is diktálja, hogy ez az ember rossz parti, hogy emellett a férfi mellett is lesznek ugyanolyan nehéz napok, mint bármelyik másik esetében voltak, s hogy ennek a férfinak az életfelfogása egy kicsikét különbözik az átlagétól, szíve mégis a hivatalnokéhoz dobban.
Konstantin sebesen viszonozza a kezdeményezést, szapora szívvel hajol Lénához, hogy kiéhezve csókolhassa vissza ízes ajkait. Fejéből hirtelen vész ki az összes gondolat, a hely, idő és évszak meghasonul a semmivel. Kezei saját életre kelvén szorítják meg Léna tarkóját, élvezve a puha tincsek csiklandozó érintését. Aztán, egy képtelen gondolattól vezérelve húzza végig ujjait a másik oldalán, s derekánál megállva, egyetlen könnyű mozdulattal szorít rá, és emeli meg a kollegina légies testét, hogy végül feneke alá fogva, pillanatok alatt kerüljenek egy magasságba. Mosolygó, élettel teli szemekkel fürkészi Lénát, majd egy újabb, sokkal intenzívebb táncra kéri fel kívánatos ajkait. Mozdulatai erőszakosak, kezei markolnak, fogai harapnak, lehunyt szemei előtt nem lát mást, csak az aranybarna tincsek lázas suhogását. A megviselt, itt-ott szakadt pergamen, mely ezidáig kezében izzadt, most mellettük fekszik. Gyűrötten, megtépázva, elnyűve. Szeretetről mesélvén, szeretetet önzetlenül adományozván, de a címzettől szeretetet sohasem kapván.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Szürkés tekintete elidőzik Jared vékony arcán. Egy pillanatra sem fordul el tőle, hol a szemkontaktust keresi, hol erőteljes vonásait fürkészi. Karjait szorosan összefűzi mellkasa előtt, ajkát egyetlen hosszú vonnalá préseli össze. Testbeszédéből így könnyen hűvös távolságtartásra lehet következtetni, ám erről szó sincs. Ösztönösen érdeklődik utastársa iránt, aki már első, kínos találkozásuk során felkeltette figyelmét. Fiatalkora ellenére is higgadtan viselkedik, megfontoltan nyilatkozik, és okosan kérdez. Szemeiben ravaszság csillan, márpedig ez nem a semmiből jön. Konstantin tudja, hogy Jared titkol valamit, sőt mi több, nem lepné meg, ha kiderülne, hogy nem is csak egyetlen dologról van szó. Többször találkozott már olyan kiskorúval, akiből szinte kicsordult a tehetség, néhány rossz döntésnek köszönhetően mégis rácsok mögött végezte. A gondolat pedig, hogy a szemben ülő fiú is odajuthat, szokatlanul aggasztja.
- Mindenképpen - biccent, s kíváncsi szemeit elvonva Jared-ről, kipillant a változó tájra. - Kell, hogy legyen valaki, akire, ha minden kötél szakad, rábízhatod magad. Ha nincs senkivel szoros kapcsolatod, legyen az valódi, vagy jól felépített látszat, meghalsz.
Szavai végén visszafordul leendő gyakornokához. Karjait meglazítja, lejjebb engedi őket, elgémberedő lábait megmozgatja.
- Muszáj adnod, ha később kapni akarsz - mormogja, hangja mélyen szól, alig-alig tűnik ki a vonat monoton zakatolásából. Arca komoly, a baráti érzés szertefoszlott, a fiúra most már mint gyakornokára tekint. Újabb logikus gondolata meglepi, ugyanakkor elégedettség tölti el. Hozzá kell még szoknia Jared intellektusához, és idősebbeket idéző következtetéseihez, de ez legyen a legnagyobb problémája.
- Katherine megtenné - jelenti ki, ezzel megbeszéltnek tekintve a felvetést. Tudja, hogy a nem mindig virágzó kapcsolatuk ellenére számíthat a vámpírra, az általa nyert kapcsolatokra, és nem is akar többet beszélni erről, mert nem szeretne szükségtelen magyarázkodásokba bonyolódni. - És ha már itt tartunk, örülök, hogy szóba hoztad ezt... a visszás témát. Jövő héten ugyanis te leszel a szemem és a fülem. Én még a minisztérium körzetét is elkerülöm, de a hozzáállásodban és a dolgokra való rálátásodban megbízom.
Felvont szemöldökkel, kérdőn néz utastársára, egyfajta beleegyező választ vár tőle. Az esetleges elutasítás még csak meg sem fordul fejében, hiszen egyértelműnek veszi, hogy a közös munkába belevágtak, az az egy-két év pedig, amit együtt fognak tölteni, a jövő heti tárgyalással veszi kezdetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Előredőlve könyököl fel az ablak alatti kis asztalra, ujjait szájához érinti, lassan, egyenletesen kezd dobolni a puha bőrön. Közben Jared-et fürkészi, kinek szemeiben mintha hitetlenséget vélne felfedezni. Keze árnyékában féloldalas mosolyra húzza ajkait. Tetszik neki ez a fajta nyers bátorság, ami áthatja a szemben ülő eridonost. Még formálatlan, ösztönös, a megfelelő eszközökkel jól képezhető. Ismét biccent, ezzel adva megerősítést neki, hogy meglátásaival jó helyen kapiskál.
- Egyszer elmondom, miért tettem - mormogja az ujjai alatt, válaszával látszólag még csak meg sem közelítve a fiú kérdését, majd egy gondterhes sóhajt követően saját gondolatainak enged teret. - A pecsétem mától fabatkát sem ér, hónapokig minden mozdulatomat sasszemek fogják figyelni, átnézik a leveleim, ellenőrzik a munkám, ki tudja hányszor forgatják fel az irodámat. Ilyen nem történik véletlenül; az őrizetem valaki vagy valakik hasznára fog válni.
Beszéd közben az ablakon túli világra mered. Lelki szemei előtt egy fekete talár libben át. Pontosan tudja, hogy az úgy vágyott bírói pozícióról is lemondhat egy időre, ami minden közül a leginkább bántja. Évek óta készül már rá, képezi magát, szorgalmasan dolgozik, és neve ezidáig tökéletesen feddhetetlen volt. A könnyed beleegyezésre a fiú felé fordul, kezét leengedi szája elől, és a bőr háttámlának dől.
- A viszonyunkról egyedül te tudsz - szögezi le komoran villanó tekintettel, és mintegy szavai megerősítéseként, jobbjával lendít egyet. - A londoniak csak az évekkel ezelőtti kapcsolatunkat ismerik. Akkoriban Katherine a minisztérium elől menekült, és én voltam az eljárást vezető tiszt.
Nincs mit tagadni, a köztük lévő kötelék nehezen emészthető emlékeken alapszik. Keserű szájízzel osztja meg ezeket az információkat Jared-del, és őszintén zavarja, hogy erről épp egy vonaton kell beszélnie. Az irodája, az íróasztala, a személyes tere biztonságot ad, de ezután ott sem érezheti magát egyedül.
- A minisztériumban nincs barátja. Viszont tudom, hogy felkereste a teremtőjét, és ő általa lesz ott néhány nagy hatalmú alak is. Bizonyára a Tanácsot veszik célkeresztbe - osztja meg a tudnivalókat az eridonossal, majd a legfontosabb kérdés előtt elhallgat, száját gondolkodva beszívja, és saját, felismert tehetetlenségében pillant le a koszos padlóra. - Azkaban. Ha én lennék a bíró..., halálra ítélném.