|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jeremy Claythorn
INAKTÍV
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
|
Gwen, neked nem veszek, az biztos, már bocs XD Nézd meg mennyibe kerül egy ilyen d.... macska. De legalább Zeph örül. És ha ő örül, én is örülök.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jeremy Claythorn
INAKTÍV
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
|
Luca, de te Vincét is megvédenéd, nem?  Ha engem kérdezel a kis nyomit nem is kellett volna. Használhatta volna a pancsolását, amire annyira büszke.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jeremy Claythorn
INAKTÍV
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
|
Awh, nekem még meg is mutattad hogy *-* Dancsó utalás *felkapja a fejét* Vince, látod, ha nem hagyjuk őket magukra, akkor ilyen dolgokat csinálnak, és ne a gramofonban randalíroznak (Nem mintha az olyan rossz lett volna.)
|
|
|
|
|
Jeremy Claythorn
INAKTÍV
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
|
Lotte, a szemöldököd maradjon a helyén, mert ha nem, akkor leragasztom.  Jaj Zeph... Naaa, azért majd tartasz bemutatót, ugye? Igen Luca?  Akkor minden rendben XD
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jeremy Claythorn
INAKTÍV
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
|
Én lemaradtam erről a bátyós dologról T_T Már gyereke volt, meg ő az idősebb.... Bár nem nagyobb :3 Őőőőő.... Magyar családból nincs valami varázskölök, aki idejár? Nem mintha szeretném, csak kérdem. Vince, nos, akkor már lesz
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jeremy Claythorn
INAKTÍV
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
|
ZehyrineKinézet
Nevetni nem nevetett, csak épp szusszantott egyet. Az biztos, hogy egy rugóra jár az agyuk. A Roxfortban így elég könnyű volt hódítani. Persze csak ha nem előzte meg a mardekáros hírneve. Ha gyanútlan volt a hölgyemény, akkor adta a ma született bárányt, de utána nem volt mit tenni. A gondolatmenet végére már azt sem értette, ezek az emlékek miért törtek fel ilyen hirtelen? Biztos nem vágyott vissza, mert.... mert itt már jobb, és ez biztos.
Sokszor elgondolkozott esténként ezen a kérdésen Jeremy, mi lett volna, ha Lexine nem engedi be. Ha Olivér nemet mond, vagy ilyesmi.
- Na látod, azt én sem tudom. Pislogtam volna kettőt, beköltöztem volna a kastélyba, és próbáltam volna meggyőzni Lexinet arról, hogy testvérek vagyunk, és ez jó dolog, minden adandó alkalommal. De szerencsére minden jól ment, és most ott lakok. Meglepően otthonos a vendégszobájuk, azt hiszem, hívhatom már a saját szobámnak.
Sabra megriadt a bemutatás hallatán, és el is kezdte keresni az illetőket. kicsit nyugtató szántékkal, kellemesebb hangnemben szólt hozzá.
- Ne aggódj, bízhatsz bennem, nem barátkozok olyanokkal, akik... nos tudod, szerencsétlenek. A lánnyal szerintem jól ki fogsz jönni. - mosolygott rá barátságosan, majd közelebb húzódott Zephez.
Mikor Sabra rákérdezett, a babás dologra, nem tudta palástolni a zavarát. De nem is akarta. Szabad kezével beletúrt a hajába, majd kínosan felnevetett.
- Ami azt illeti, igen. A múltkor Lexine még rajta is kapott, hogy én csitítgatom. Azóta ha elhallgat, már tudják, intézve van az ügy. Nagyon a szívemhez nőtt...Szerintem nem zavarná őket, az éjjeli ébredésekért cserébe ez jár nekem. Meg Lexi legalább látná, hogy van magánéletem, és nem egész nap otthon lógok. Az első hetekben csak tanulni vártam emberek közé, mert elég volt annyi is bőven a magyar nyelvből. - és ekkor nem létezett más, csak Sabra és ő. Pár másodpercre elfelejtett gondolkozni, azt sem tudta mit kéne tennie, majd mint egy isteni szikra, elcsattant az első csók.
Igen, pont olyan jó volt, mint ahogy képzelte. Vagy még jobb is.
- Kíváncsi voltam... - ennyit tudott kipréselni, még mindig a lány hatása alatt volt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
