Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
a Közös többszörös idézetei nálunk rendszeresen röpködnek a családban hú, akkor mindenképp nézd meg *.* nagyon kellemes kis darab és Michael Keatonön mindig fetrengek benne, még ha csekély szerepe van is XD
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Kis beszerzőm kezd megnyugodni, és úgy érzem rajta, jól esik neki visszafogott kedveskedésem. El fog tudni aludni, még ha egyelőre fáradt ébernek tetszik is, lehunyt szemmel kuporogva kanapémon. Lefogadom, hogy agya lázasan jár még az előbbieken, de valószínűleg már nem túl sokáig. Álomba fogja gondolkodni magát. Hagyom neki. Elsétálok Tőle, ki a nappalimból, és csöndes ténykedésbe kezdek, noha nem hiszem, hogy Kírát bármi zavarná az alvásban. Azért én mégis egy távolabb eső helyiséget választok a földszinten arra, hogy nekikezdjek egy diktafon megszerelésének. Ősrégi darab, nagy eséllyel nem fogom tudni megjavítani. Ha így lesz, akkor majd másra felhasználom az alkatrészeit. Sokáig piszmogok Vele, és végül mégis sikerrel járok. Ezt követően teszek egy kellemes, kora hajnali sétát, aztán visszatérek a házamba, és vetek egy pillantást a szunyókáló kanapébitorló felé. Nagyon kedves és úriemberhez méltó gondolat volt részemről, hogy megvárom, míg felébred a lány, de mindig elfelejtem, mekkora áldozat ez. Nem gond, ezt sem átallom meghozni az ügyért, ettől még viszont rajongani nem rajongok érte. Felkel odakint a nap, ellenőrzöm, minden függönyömet behúztam-e a házban, aztán felsétálok a hálómba, csöndben szenvedni. Fogalmam sincs, emberi léptékben mihez hasonlíthatnám ezt az érzést. Mintha a szervezet legyengült volna egy hosszan tartó, rémes betegségben. Igen, ez talán elég kifejező. Ilyen nekem a nappal. A hálószobámban egyből megérzem, hogy Kíra itt járt. Ahogy nagyjából mindenhol ott hagyta az illatát a lakomban. De semmi gondom ezzel. Furcsálltam volna, ha nem fedezi fel az összes zugát. Nappali gyengeségem okozta, fancsali ábrázattal ülök ágyamon, amikor neszezésre leszek figyelmes lentről. A leányzó felébredt. Pompás. De nem támadom le, megvárom, míg magához tér. Én se vagyok oda érte, ha rögtön az ágyból kikelés után beszélni kezdenek hozzám. Komolyan, legtöbbször azt sem viselem el, hogy bárki akár csak hozzám szóljon. Valamivel már kevésbé kelletlen vonásokkal ücsörgök az ágyszélen, amikor Kíra odalibben a küszöbömre. Ráemelem álmoskás tekintetemet, ahogy kopogtat az ajtófélfán. Nem bírom és nem is akarom megállni: lágyan elmosolyodok. Ez most az én jó reggelt kívánságom. - Hogy aludtál? - érdeklődöm meg Tőle rekedtes hangomon, nagyon-nagyon remélve, hogy tényleg kiszökött már belőle az elmúlt este indulata.
|
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
büszke is vagyok Rád, Ágoston különben ez a pizzás egy filmidézet volt Tildának felelevenítésül, de gondoltam, az Éjfél ünnepen különben is jól jön nekem sem gond, Kiva
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
nyugodtan, azért van. csak gondoltam, szolgálok némi magyarázattal, nehogy azt higgyétek, hogy ilyen stílusban vágom hozzátok a pizzátokat XD ja, az avataromra gondolsz? azt szerintem még éjfél előtt cseréltem, de végülis igen
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
ez az Egy órási ünnep már inkább ilyen szerintem... XD na én megyek. szép jó éjszakát Nektek
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Végigpillantok a lány könnyed, nyári ruhás, összetűzött hajú valóján, miközben idesétál hozzám. Lenézek rá magam mellé, ahogy helyet foglal baldachinos ágyamon, és valószínűleg én is elásítanám magam, ha ez a reflexem nem kopott volna már el, vagy ha volna olyanom, hogy levegőhiány. Hiszen álmosságomhoz egyébként nagyon illene a megmozdulás. Hallgatom elmondását arról, hogy megy majd nyitja az Ajándékboltot. Igen, említette már nekem, hogy kapott ott munkát, és megelégedésemre szolgált, hogy úgy döntött, ez nem befolyásolja abban, hogy a beszerzőm maradjon. Megemelem szemöldököm, ahogy látszólag a tárgyra tér, aztán terel egy keveset azzal, hogy az állapotom felől érdeklődik. Mielőtt szóban felelnék, megráncolom orromat, ezzel már elővetítve a hamarosan elhangzókat. - Nem vészes, csak... olyan bágyadtnak, nehéznek és kimerültnek érzem magam. Nem vagyok oda érte. - próbálom meg leírni, mi van velem ilyenkor, és véleményezem is, bár elég gyengéden fogalmazok. Válaszom után csak némán fürkészem Kírát magam mellett, aki végül rátér arra, amit az imént felvezetett. Sötét szemöldököm ismét megemelkedik, ahogy legelsőnek ostorozni kezdi magát, és mindezt keze takarásából teszi. Felszabadulok kicsit, ahogy megsejtem, mit szeretne megosztani velem, így nem könnyű nem elmosolyodni azon, ahogy az ujjai közül kandikál rám. De próbálok, hiszen ez akkor is egy komoly beszélgetés. Hagyom Őt, hadd szedje össze a gondolatait. Egyelőre eléggé hebeg-habog. Amíg várom, mi sül ki ebből, szelíden figyelem Őt, fehér kezeimet lazán combjaimon nyugtatva, amelyeket jócskán szétvetve tartok ültömben. Hajam szokás szerint kék tekintetem elé lóg kissé. Nyugodtan pislogok lefelé Kírára, aki végül hátradől mellettem, felhagyva a túlgondolással, és megtalálja a szavakat, rövidre, velősre fogva őket. Nekem ez a mód tökéletesen megfelel. A tartalom pedig különösképpen. - Köszönöm. - felelek ennyit a lánynak csöndesen, ám annál áthatóbban. Hátrapillantok rá vállam fölött, ahogy hanyatt fekszik ágyamon, és csak szemlélem némán. Nem akarnék fölösleges szócsépléssel elrontani semmit. Barátságos, meleg fényű szemekkel pislogok rá még egy ideig, aztán felállok az ágyról, és komótosan sétálgatni kezdek a hálómban, nekiállva kigombolni ingemet. Most már tényleg ideje lesz lefeküdnöm.
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
*nagyokat pislog, ahogy Elena megvágja magát* öm... szia Elena...
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
megbeszélted Alízzal, hogy megvágod magad egy baltával... *ismétli el hitetlenül, jól értette-e* sziasztok újonnan érkezők. mint látjátok, kellemes közegbe csöppentetek
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
*egyszerűen kikapja a baltát a lányok kezéből, akik ebből csak annyit vesznek észre, hogy már nincs náluk* van valakinél sebtapasz? *néz körbe a többieken, jó távol a sérültektől*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
az sem ér, hogy kislányok nyisszantgassák magukat, akár van a közelben vámpír, akár nincs... nem, a baltákat nem adom, Evelin, viszont a sebtapaszokkal megajándékozhatnád a barátnőidet
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
na jól van, egyszer mondom el: ha itt vérző, sebesült ember van, akkor én már itt sem vagyok. tessék, a baltáitok... *dobja le őket a földre a lábai elé, és egy szempillantás alatt eltűnik az offból*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
*bekukkant az ajtón, vannak-e még itt több sebből vérző diáklányok*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
pfuh... *homlokot töröl, hogy tiszta a levegő, de csak a küszöbig jön* na köszi, Vince csak beköszönni jöttem vissza, mert közben tennivalóm akadt további szép, vérengzésmentes délutánt
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
*a küszöbre lép, és óvatosan benéz az ajtón* helló off *sétál be lendületesen, ahogy látja, tiszta a terep*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
ciróka-maróka Tilda Neked is, Evelin oh... *veszi ezzel a kis hanggal tudomásul, hogy immáron senki nem ül az ölébe*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
nem hiányzik, de zavarni se zavart ahogy gondolod, Evelin hejhó Keiko
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
*biccent a combjára ülő Evelinnek. ő még nem járt itt* nem zavar, Elena miért volna félreérthető, Tilda?
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
szerintem ez ízlés kérdése, de jogos a felvetésed, Kei. nem vagyok olyan puha, min egy fotel. meg hát nem erre terveztek XD azért köszönöm, Evelin tudni fogsz róla, ha zavarnál, Elena
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
el... *megy és nézi. neki nem jelzett semmit* ugyan, Kei, dehogy leszünk jók... szép álmokat
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
hát, ezt személye válogatja, Evelin bizony, hogy megvárjuk... *nyom el egy ásítást*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
miért? te meg éjjel alszom, mégis ásíthatsz nappal... hát mi nem tudunk, Tilda XD
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Mikor a lány tegnap reggel magamra hagyott, hadd dőljek le végre aludni, mindkétszer hasonlóan reagáltam a távozása bejelentésére: amolyan hümmögésfélével. A különbség annyi, hogy az első elköszönésnek számított, a másodikat meg már félálomban hallattam az ágyamból. Este tiszteletemet tettem egy kiállításmegnyitón az amszterdami Mauritshuis Múzeumban, majd hajnalban hazaérkezvén írtam egy levelet Kírának, amit becsúsztattam a sátra nyílásán, miközben Ő az igazak álmát aludta. Valószínűsítettem, hogy meglátogat majd a következő éjjel, legalábbis minden esetre záros határidőn belül betoppan hozzám, de biztosra akartam menni, hiszen lett még volna egy sürgősen megbeszélendő ügy a múltkor, csak jobbnak láttam halasztani. A kézbesített, borítékba zárt papíron tehát annyi állt, hogy várom Őt este a házamban, ha ráér.
Kilenc múlt, a nap nem túl rég bukott alá, én viszont már egy ideje ébren vagyok. Olyannyira, hogy nem csak hogy ittam már egy pohárka vért, hanem ahelyett, hogy szokásomhoz híven még egy-két órát köntösben lófrálnék otthonomban, magamra dobtam egy inget meg egy nadrágot, és kényelembe helyeztem magamat a nappalimban. Zokni persze nincsen rajtam, legfeljebb cipőbe hordom, de abba se mindig. Mezítláb üldögélek tehát a kanapémon, lazán begombolt ingemben, előrehulló hajjal, hosszú combjaimra támasztott fehér, P-90-es Gibson gitárommal, aminek éppen a húrjait állítgatom átszellemülten. ###
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
hát én is, de Neked is! boldog éjfél után félórávalt! nagyon el voltam foglalva a hsz írással
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
ne csüggedj! majd legközelebb viszont én most lépek. szép jó éjszakát, kellemes egy óra egy percet ... ami épp átfordult kettőbe, ahogy elküldtem, de úgy is jól hangzik XD
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Nem bizony. A képességeim révén akár orvosnak is mehetnék, hiszen bárkinek jellemezni tudom a saját egészségi állapotát, tekintve, hogy egy álltó helyemben hallom a szívverését, érzékelem pulzusát, beazonosítom szervei működésének milyenségét, meg úgy en bloc nyitott könyv előttem a szervezetének minden tulajdonsága. Egyedül a szaktudásom hiányos ehhez, hiszen ebben a tudományágban kevésbé merültem el az eddigiekben, valamint indíttatásom sem sok van rá. Különben is, mégis ki az, aki egy vámpírorvoshoz járna a betegségeivel és -ne adj Isten- a sérüléseivel? Ezt magam sem vállalnám be. Azért az önmegtartóztatásnak is van egy határa. Kellett nekem a sebeket emlegetni a gondolataimban: a könyvtáros leányzó annyira izgul a jelenlétemben és válik idegessé saját reakcióitól, hogy ajkaiba harap és kiserken a vére. Éppen csak szája felé pillantok, mély levegőt veszek, és másfelé irányítom figyelmemet. Jelesül: engesztelő kedvességére. Hálásan biccentek neki, ahogy leint, hogy hagyjam csak a levett köteteket, majd hallgatom további mondandóját, szelíd, bár koncentrációmtól kissé feszültebb vonásokkal. - Semmi gond. - rázok aprót fejemen, tincseim éppen csak megrezzenek. Tökéletesen megértem, hogy fél kicsit egy halhatatlan vérszívóval kettesben az éjjeli, elhagyatott könyvtárban. Elhiheti, hozzászoktam már ahhoz, amit kiváltok az emberekből, és az övénél jóval szélsőségesebb reakciók sem zökkentenek ki túlzottan komótos letargiámból. - Köszönöm, és... kérem, tekintse majd meg ezt a listát! - nyúlok farmerom másik hátsó zsebébe, mint amiből a levelet halásztam elő, átadva egy papírt a leányzónak. - Jeleztem az igazgató úrnak, hogy a felém tanúsított kedvességükért cserébe szívesen bővíteném néhány kötettel a könyvtár állományát a személyes készletemből. Azt mondta, szerinte Ön örömmel venné ezt a felajánlást, így bátorkodtam összeírni azokat a műveket, amiktől megválnék. - árulom el, mit tartalmaz ez a bizonyos felsorolás. Nagyjából harminc tétel szerepel rajta címmel, szerzővel, a kiadás dátumával és a könyv állapotával. Ez utóbbi a legtöbbnél a jó megjelölést kapta, noha javarészt legalább száz éves kiadványokról van szó. Mindig vigyázok a holmijaimra. - Ha átnézte, jelezze, melyekre tart igényt! Akár mindet megkaphatják. - bólintok, vállat vonva. Mind szép és igen értékes könyv, én viszont már eleget forgattam őket, és nem fűz hozzájuk semmilyen emlék, vagy ha mégis, már elfelejtettem, szóval nem lehetett annyira érdekes. Itt sokkal jobb helyük lesz. - További szép estét! - köszönök el lágyan, rekedtes hangomon. Végigpillantok a lányon, elnézek még a fránya hangulatvarázsos kötet felé, majd könnyed lépteimmel áthaladok a hosszú szőnyegen, kisétálva a teremből, magára hagyva a könyvtárost birodalmában.
|
|
|
|
|