Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Lehet, hogy már megint túl közel vagyok az iskolához. Dehát ez az a környék, amit kevésbé fedeztem fel még, ilyenkor pedig már úgysem igazán jár erre senki. Néhány merész kisdiákot kivéve, amilyen a közeledő lány is. Hallom a lépteit, lélegzetét, szívverését. Ez utóbbi egyre szaporább lesz, ahogy ráébred, hogy kilépett a komfortzónájából és ki tudja, mi van körülötte, amit Ő szabad szemmel nem vesz észre az esti sötétben. Apropó: nemsokára eljön a takarodó ideje a számára, nem? Vissza kéne mennie.
Részemről nyugodtan üldögélek az egyik padon, közel az erdő széléhez. Mikor a kis pálcafény, amely a jövevény helyét mutatja, már a rét közepén jár, odatekintek felé. Kiválóan látom Őt, még napszemüvegem takarásából is. Elsősnek tippelném az elkóborolt, barna lánykát. Végigpillantok még rajta, majd sápadt arcomat újra felfelé fordítom.
- Igen. - felelem kérdésére csöndesen, hiszen nem akarok én bujkálni, vagy lesből halálra rémiszteni reszketeg kis varázslótanoncokat, nem mintha olyan megnyugtató látvány lennék nyurga, árnyszerű alakommal, ahogy a vaksötétben üldögélek a padon. Válaszomat a csillagos eget figyelve ejtem meg, sötét lencséim mögül fürkészve a ragyogó pontokat, ahogy elkényelmesedve foglalom helyem, hosszú karjaimat a háttámlára vetve tartva, széles terpeszben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Megint meg kell állapítsam, ezeknek a bagolyköveseknek egészen csekély az életösztönük és a veszélyérzetük. Azt hiszem, erre mondják, hogy "nem tudom, mit szívsz, de én is kérek belőle", habár nekem ilyesmiket valószínűleg nem ajánlatos mondanom. A lényeg, hogy már megint itt ülök az éjszaka kellős közepén egy gyerekkel. Érzékelem, ahogy leül mellém a pad másik végére. Ahogy kérdez tőlem, egészen lassan leengedem a fejem a csillagkémlelésből, és oldalra nézek rá, felé fordítva napszemüveg fedte arcomat, bólintva neki egyet. Halljuk.
- Csak barangoltam a környéken, és végül ide lyukadtam ki. Szeretem néha csak úgy nézni a csillagokat. - adom meg egyszerű, már-már nyálasnak ható válaszomat. De ha ez van, akkor ez van. Az éjszakai ég elemi erővel vonz magához. Meglehet, azért, mert még nekem is távoli. A Földön semmi nem az. Hamar ott lehetek bárhol. Nincsenek korlátaim. A határ a csillagos ég. Rám ez nagyon igaz. Ettől függetlenül soha nem vágytam űrutazásra. Szeretem, hogy ilyen elérhetetlennek tűnik.
- És Te? - viszonzom az érdeklődést, ami szerintem a részemről sokkal jogosabb. Ilyenkor már nem igazán volna szabad a lánynak a kastélyon kívül bóklásznia. Aztán lehet, hogy tévedek, és ez egy ennyire szabadelvű iskola.
- Mikor van a takarodótok? - kérdezek rá most már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Én, mint beszédes ember. Az még szép baleset lenne. Egyáltalán nem vagyok beszédes, csak tény, hogy kevésbé korlátoznak olyan körülmények, mint másokat. Így például nem gondolok arra, hogy ne kéne éjnek évadján egy kislánnyal társalognom a réten. Jó, nem annyira kicsi, de az se zavarna, ha az lenne. És rendben, az is igaz, hogy felmerülni felmerül bennem, hogy a társadalom számára nem elfogadható ez, én azonban nem igazán törődöm azzal, mi elfogadható és kinek. Alapvetően törvénytisztelő vagyok és igyekszem nem ártani senkinek. Mi többet várhatnak egy vámpírtól? Viccesnek tartom egyébként, mennyire fenn bírnak akadni azon, hogy gyerekekkel beszélgetek. Szerintük komolyan számít nekem, hogy valaki hatszázhetven vagy csak hatszázharminc évvel fiatalabb nálam? Oké, persze, számít, hiszen más egy ennyire zsenge személyiség, mint egy olyan, aki a maga fajában érettnek tekinthető. Viszont azt akkor is nehezményezem, mennyire nem gondolnak bele a halandók, nekem milyen másak a léptékeim. Én belegondolok az Ő léptékeikbe, Ők az enyémekbe vajon miért nem? Rendben, nehezen fognák fel, de legalább megpróbálhatnák, vagy ha nem teszik, fogadnák el, hogy mennyire különbözünk. Nem mintha emiatt kéne jó szemmel nézniük, hogy egy kisdiákkal társalgok az éjszakai réten. Hanem egyáltalán. Sokaknak javára válna, ha többet társalogna gyerekekkel.
- Pedig szerintem jó lenne, ha utánajárnál. - véleményezem a takarodóidő kérdését, összevonva sötét szemöldökömet, hagyva lebukni napszemüvegem kerete mögé.
- Hiába nem tudod, mikor van, attól még megbüntethetnek érte, ha nem tartod be. - tájékoztatom erről, mert úgy látom, nincsen tisztában vele. Vagy ha igen, olybá tűnik, nem igazán tartja ezt szem előtt. Azonban a törvény nem ismerete akkor sem mentesít a felelősség alól. Ignorantia juris non excusat - mondják a latinok.
- Nem, nem foglak visszaküldeni. - rázom meg a fejemet, hosszú hajam belerezzen. Tudom, hogy zavarja a napszemüvegem. A legtöbbeket zavarja. Ennyi udvariatlanság, remélem, megengedtetik nekem. Szeretem hordani. Eleinte tényleg azért tettem, hogy ne lássák árulkodó, különös fényű tekintetem, napjainkra viszont egyszerűen a ruházatom részévé lett. A sötét lencsék mögül figyelem, ahogy a leányzó közelebb húzódik. Oldalra biccentem kissé a fejemet, tanulmányozón. Igen, már biztosra veszem, hogy tudja, mi vagyok, és nem fél tőlem. Ez nem okos dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azt hiszem, nem fáradok azzal, hogy feljebb emeljem a szemöldökömet, mert úgyis mindig össze kéne vonnom. Hiszen a lány csak csacsog és csacsog arról, hogy hálás, amiért nem küldöm vissza, és hogy mennyire jó, hogy ellógott, hiszen így találkozhatott velem, és a többi, és a többi. Komolyan nem értem ezeket a kölyköket, de kezdem úgy gondolni, hogy nem is kell. Újra és újra erre a következtetésre jutok.
- Nem igazán. - felelem csöndesen, rekedtes hangomon a kérdésére, elszórakoztatnám-e valami történettel vagy akármivel. Egy részről nem vagyok az a terjengős, mesélős típus, más részről... nem is értem, ezt hogyan gondolta. Mégis, mit akarna hallani? Nem szeretem az ilyen általános felvetéseket. Ennyi erővel megkérdezhette volna, hogy vagyok. Ezzel az érdeklődési formával a világból ki lehet kergetni. Jó, nem, nem lehet. Kevés dologgal lehet. Túl sok mindent éltem már meg ahhoz, hogy a kelleténél jobban felbosszantson akármi is. Általában rájátszom, hogy azért észrevegyék magukat.
Válaszom után egyszerűen hallgatok, és ismét felnézek az éjszakai égboltra. Ha kérdez tőlem, válaszolni fogok neki, de nem fogok itt mesélgetni a nagyvilágba. Mi vagyok én, a nagyapja? Persze, korra a szép- vagy akár az ősapja is bőven lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Halandó ember valóban nem vagyok, társaságkedvelő viszont különben igen. Csak éppen a társaságnak a hallgatag, megfigyelő részét képezem. Ha azonban a társaság velem együtt áll két főből, szeretek akár hosszabb kifejtésekbe bocsátkozni. Szóval azzal nincs gondom, hogy együtt legyek másokkal. Viszont ettől még a magányt is élvezem. Igazából alapvetően azt szeretem inkább.
- Nem lehet rosszat kérdezni. - rázom a fejem a mentegetőzésére.
- Ismerem mindet. - bólogatok aztán a csillagjegyes kérdésére, bár gondolom, minden csillagképre gondolt ezalatt. Néha elszórakozom azzal egyébként, hogy váltogatom, ezekben az ábrákban szemlélem-e éppen az éjszakai eget, vagy egészében gyönyörködöm benne. Teljesen más a két látvány.
Felemelem fehér kezemet, és felmutatok hosszú ujjammal az égboltra, elkezdve felsorolni néhány olyan csillagképet, amelyet viszonylag egyszerű megmutatnom. A Kis Göncöl, a Hattyú, a Pajzs, a Hiúz, a Nyíl, a Sárkány és a többi. Ujjam végével a csillagaik felé bökök, miközben említem őket.
- Különben az Orion a kedvencem. Csak az sajnos ilyenkor nem látható Magyarországon. - teszem még hozzá, miközben leeresztem kezemet, vissza a combomra, sötét lencséktől takart tekintetemet ott hagyva a mennybolton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Van helye a kis beszerzőmnek örökkévaló életemben, státuszt azonban valóban nem aggatnék rá. Nem alacsonyítanám le, bélyegezném meg azzal a kapcsolatunkat. A tapasztalataim azt mutatják, hogy bárki, akit valaha is megpróbáltam beskatulyázni, mindig valahogy jelentéktelenebb lett végül a számomra, mint azok, akikről máig nehezen mondanám meg, mik voltak nekem. Még Teremtőm is. Hiába rendelek hozzá egy konkrét meghatározást, amely abból ered, hogy Ő adta nekem a halhatatlanságot. Ezen túlmenően azonban Atyámat sem bírnám, és nem is akarnám kategóriába kényszeríteni. Hiszen Ő is és a többiek, akik annyira kedvesek a számomra, olyan sok mindenek nekem, hogy arra vétek lenne egyetlen szót ráaggatni, hiába akadnak nagyon szép szavak. Örülök hát, hogy Kíra sem akar kikövetelni ilyesmit magának, és bár ezt ki nem mondta hangosan, érezni érzem rajta. Érzem rezdülésein, hallom sóhajain, láttam azon a csinos arcán.
Kedveskedve kényeztetem éppen a lány nyakát hűs csókjaimmal, melegen szuszogva a bőrére, mikor is megérzem, ahogy lehúzza rólam rám font karjait, és keze mellkasomra, ingem gombjaira kalandozik. Ügyesen kioldja őket, és amint az utolsóval is megvan, felemelem fejemet, és a szemébe nézek. Mélyről lélegezve, eltökélt fényű tekintettel merítem el pillantásomat az Övében, aztán elkezdek felemelkedni ültömből, hagyva, hogy szinte csak lecsusszanjon hosszú combomról, miközben továbbra is fogom Őt méretes kezeimmel.
Leengedem vállaimról kigombolt, fekete ingemet, ahogy hamarosan már Kíra fölött magasodom, a kanapé előtt állva fedetlenné lett, sápadt, szálkásan izmos felsőtestemmel. Csak nézek lefelé a lányra néhány várakozástól feszült, kellemesen fülledt hangulatú percig, majd eleresztem nyakát és derekát, de csak hogy megfogjam jobbommal -enyémhez képest- kis kezét, és elinduljak Vele kifelé a szobából, magunk mögött hagyva nappalim vibráló terét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Újra és újra felmerül bennem az ilyen találkozások alkalmával, mekkora baromi szerencséjük van ezeknek az embereknek, hogy Velem hozta Őket össze a sors és nem valamelyik fajtársamnál. Azok képesek lennének nálam jóval nyájasabban viselkedni, hogy elnyerjék a halandó bizalmát, aztán meg elszürcsölgessék vacsorára.
- Azért más vámpírokkal ne nagyon nézegess csillagokat, meg üldögélj egyedül egy padon éjnek évadján, ha lehet... - ajánlom neki szelíd, ám határozott hangon. Elég életveszélyes esti szórakozás ez alapvetően.
Különben, bár nem mondok a felvetésére semmit, nem haragszom, hogy ennyit beszél. Ha zavarna, már itt sem lennék. Nem vagyok az az udvariasságból csöndben szenvedő fajta. Megszoktam már, hogy a halandók csak csacsognak és csacsognak, de megértem. Szükséges ez ahhoz, hogy ne kerüljenek a társadalom peremére. Aki túl hallgatag, arra hamar rányomják az anti-szociális bélyeget.
- Az Orion csillagképnek hét jól látható csillaga van, egyébként összesen olyan tizenhét. - kezdek neki a kért mesélésnek. Nem mintha kívánságműsor lenne, de most jól esik beszélnem kicsit erről a témáról, és a szavaiból úgy veszem ki, nem igazán jártas benne, így nyilván különlegesnek és újszerűnek találja elmondásomat.
- Egy harcost, vadászt ábrázol. A hét fő csillagból kettő a váll, kettő a láb és három alkotja az övét. Ez a három csillag nagyon népszerű minden kultúrában. Az ókori egyiptomiak például róluk mintázták a gizai piramisok elhelyezkedését. - osztom meg a lánnyal ezt az érdekességet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nagy lelkesedésben és teljes izgalomban ücsörög mellettem a fiatal leányzó, élete egyik nagy élményét élve át azzal, hogy velem találkozott. Érzem a pulzusán, látom a tekintetén, leolvasom arcvonásairól. Tetszik ez a hozzáállás. Mindig becsültem, ha valaki ennyire értékeli azt, amiben részesül.
- Szívesen. - bólintok csöndes szóval hálájára. Felnézek még az égre, majd magam elé tekintek a fűre, és leveszem napszemüvegemet. Elteszem dzsekim belső zsebébe, és régi fényű pillantásomat a lányra vezetem magam mellé.
- Ha felismered, hogy vámpírral van dolgod, udvariasan vegyél búcsút, és menj emberek közé! Ne maradj így egyedül velük, mint most velem! Ha a helyzetet felmérve úgy érzed, nem fog elengedni, hiába köszöntél el, akkor sikíts! Kiálts segítségért! - osztom ki neki tanácsaimat, egy pillanatra sem sértődve meg azon, hogy fajtársaimról eképpen érdeklődött. Sőt. Nagyon okos lépésnek tartom. Mást pedig tényleg nem hiszem, hogy tehetne egy ilyen kislány, minthogy próbálja jelezni, hogy bajban van. A futás vagy a támadás mind hasztalan volna.
- Ellenkező esetben a véredet veheti, és a helyzet az, a legtöbbünket nem szokta érdekelni, milyen következményekkel jár a harapása. Ezt követően pedig talán megbabonáz, hogy elfelejtsd, mi történt Veled. - vázolom fel neki, mire számíthat a többi vámpírtól. Arra, hogy nem lesznek rá tekintettel semmilyen szempontból. Ez a csúf igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő