Ahogy sikerült körbeírnia, mire is gondolt, úgy jött rá, hogy lehet butaságot mondott. Nem tudja biztosra, valós-e, amit hisz, hiszen mégiscsak varázslatos erdőről van szó, ami ráadásul tiltott is, már amennyire tud erről. Nem gond neki, mert nem akar megbizonyosodni róla, hogy igaz-e, de ha kisétálna egy olyan szelíd állat, akkor igazat nyernének szavai. Addig pedig, jó az, amit eddig kiejtett a száján, nem erőlteti tovább a dolgokat, inkább csak csendben figyel a fák sűrűje felé. Persze, azért Bencére is ugyanúgy figyel, ahogy eddig, lelógó lábát kissé meglóbálva nézelődik, majd mikor ismét felcsendül a fiú hangja, visszapillant rá.
- Óóó, ennek felettébb örülök. Már nincs kedvem menekülni, teljesen nyugodt lettem. – húzta ki magát, arcán szintén mosollyal, hogy mennyire bátor úgy, hogy megvédik az esetleges vadállattámadás esetén. Persze, ettől nem tart, vagyis, nem hallott olyat, hogy erdőn kívül is történt ilyesmi, de mindig fel kell készülni mindenre. Vagyis, legalább figyelni a részletekre. Kényelmesebben elhelyezkedve bólogat nagyokat a veszély szó említésekor, hiszen egyetért vele. Neki sosem fordult meg a fejében, hogy ilyesmit használjon, nemhogy magán, de máson sem. Nem foglalkozott még fiúügyekkel, nem is nagyon akart, azt pedig végképp nem, hogy álszerelmet gerjesszen. Ha valaki szeretni akarja, meglesz a lehetősége, de túl távolinak gondolja még ezeket.
- Eléggé az, de valakinek meg csak az segít. – elmélkedett hangosan, hiszen sok reménytelen szerelem kapott így rövid, de biztos esélyt. Múlandó dolog, de népszerű, hiszen nem egy korabeli lányt látott sugdolózni, az emlegetett szert tartalmazó üvegcsével a kezében, az áldozatot kitárgyalva. Kezdi azt érezni, hogy lassan egyedül marad azzal a dolgával, hogy ilyesmit nem alkalmazna sosem. De ki tudja, ki vetemedik még ilyesmire. Bencéről sem tudja, kapott-e, adott-e már valakinek, hiszen nem faggatja szerelmi dolgokról, még arról sem kérdezte, hogy barátnője van-e. Nem azért nem teszi, mert nem érdekli, hanem azért, mivel ez olyan magánéleti dolog, amibe nincs beleszólása. Persze, ha a fiú mesélni akar neki, az más, szívesen meghallgatja, vagy ad tanácsot, ötletet. De addig nem bolygat ilyesmi. A bálos említés egy röpke pillanatra ki is ment a fejéből, hiszen annyira elmélkedett a löttyön, annak körülményein, hogy nem is gondolt erre ismét. Kissé meglepődve fogadta a dolgot, pislogott is párat hozzá, de végül – ugyan kis zavarral vegyítve -, mosoly jelent meg az arcán, hiszen ő minden apró, kedves gesztusnak örül, értékeli. Miért ne tenné?
- Jaaaj, köszönöm. Ez kedves tőled. – pillantott fel immáron arcára, ugyanúgy mosolyogva, majd gyors hozzáfűzte. - De ha épp másvalaki a kiszemelte, tudod hogy értem, nem haragszom meg, ha őt választod. Sőt!. – hozta fel gyors, hogy nem fog morcos lenni, ha lemondja, fel sem teszi a kérdést, egy kiszemelt miatt. Nem tartja magát olyan nagyon csinosnak, teljesen átlagosnak véli magát, aki szemlélődve mindenkit sokkal szebbnek, és gyönyörűbbnek lát. Nincs elszállva magától, nem úgy lett nevelve, holott persze, a szülők nem egyszer emlegették nekik, milyen szép a haja, mennyire csinos, és gyönyörű nekik. Badarság.
- Hééé! Azért ezt a… – kapta fel a könyvet, és lapozott párat, majd a fiú arca elé tartotta a könyvecskét. - Futkosó akármit meg nem eszem. Meg a mérgező izéket. Nem akarok elpatkolni még. – tette le a könyvet fejet csóválva, hiszen hiába él zöldségeken, azért ilyenre nem fog vetemedni.
- Nem is kötelező most azzal foglalkozni. Azt mondtam most ez unalmas, és hátha van más ötleted, ami nem kapcsolódik ide. – pontosított ismét, hátha így már lesz valami olyan, amit a fiú kigondolhat.
 

33? jesszus. nem bírnám O_O

amúgy is, végzős évben nem is alkottam sokat meg amik jó oldalak voltak, kihaltak

jaj, amúgy sziasztok *-*

húú, de picinek érzem magam a 33-hoz, pedig nem most kezdtem el szerepjátékozni XD

Szerintem Olivér az avatarján is a kezei mögött nevetgél

a vidám emberek boldogook

mosolygok én 0-24 Olivér helyett is
 nagylelkű sárga vagyok  

ha szeretnéd, szívesen

nem zaklat. olyankor sikítok

Rentai Bálint - 2014.06.17. 22:17


köszönööööm *-----*

Gergő  

packman smiley

arckönyvön néha vannak jó dolgok

eredetileg más nevet láttam az unikornis szalonnára

akkor egyre gondolunk

szia Manda

Amanda Meggie Philips - 2014.06.17. 22:56


köszönööm

Szia, Adam ^^

*lehuppan és pislog, hisz kívülálló a témában*

én ebbe belekavarodtam x.x

szia, Gwen

azt, hogy ikrek, tudtaaam!

gyere csak nyugodtan

nyuff. illene aludnom is. jó éjt nektek ^^

sziasztok baglyocskák^^

jaj, mennyi kis törpe van itt *-----* *bezsong, visszaölelget*

pedig az ágyban a helyük
mit csináltak a hajaddal, Adam?

persze, ugrálok én, még bírja a térdem *-*

ne haragudj, de jót mosolyogtam, ahogy elképzeltem de a cuki vonalat ne vezesd be azért
jó éjt, Adam! ^^

nekem is kellene aludni. ma korán keltem
oldalgok is. picúrok, tessék aludni!

sziasztook ^^ *ellibben*

Gryllus Matilda - 2014.06.25. 05:58


ezt még én se O.O

A kísértetház óta kicsit megváltoztak mindennapjai. Szerencsésen túlélte a riadalmat, a vihart is, ami el is ült, és újdonsült ismerősével vissza is jutottak a kastélyba, ráadásul, még meglepetésvendéget is vittek magukkal. A kis bagoly, aki azóta barátságosabb, mint akkor, lassan szokja meg új helyét, és ha nem is barátkozik a kötésével a szárnyán, de legalább gyógyulgat.
Az viszont még merőben újabb, és meglepő – kissé ijesztő is – számára, hogy nem olyan régen nem akármilyen jelvényt kapott. Prefektus lett, amit álmában se gondolt volna. Hallott arról, hogy gond volt az előzővel, magatartásügyileg, de azt nem, hogy pont őt fogja kiszemelni, és kitűntetni bizalmával a házvezetője. Nem haragszik rá, nem is morgott, csupán nagyon meglepett, és riadt, még mostanság is. Kissé félénken tűzi ki a jelvényt, és szemléli a tükörben egy darabig, próbál megbékélni azzal, hogy ezentúl neki kell majd a rosszakat büntetnie. Nem, nem tudja elképzelni, úgy érzi, képtelen lesz rá.
Ezekkel a kusza gondolatokkal, és apró görccsel a gyomrában, megindult a Navine kijárat felé. Egy ideig kódorgott csak a kastélyban, remélve, hogy ma senkinek nem lesz kedve rosszat csinálni. Szerencséje volt, csak pár elsősre szólt rá – csupa jóindulattal, és paprikavörös pofival -, hogy ne rohangáljanak ész nélkül a folyosókon, elkerülve a csúnya ütközéseket. Ekkortájt szúrta ki az ismerős alakot is, aki a könyvtár fele igyekezett, de nem rohant utána, csak távolból figyelte, hogy eltűnik az ajtó mögött. Miután még egy kis időt nézelődéssel töltött, megindult, hogy beszerezzen valamit, amiről úgy véli, hasznos lehet. Kisebb körút után, ráérősen lépkedett immáron a könyvtár ajtaja felé, zsebében hordozva azt, amelyet beszerzett. Nem nagy dolog, de nem jutott jobb az eszébe. A könyvtárba lépve, a könyvtáros felé köszönt, majd már osont is a sorok közé. Nagy tér, sok beugróval, és pihenési lehetőséggel, így, beletelt egy kis időbe, míg meglelte azt a sort, ahol az tartózkodott, kit keresett. Felé lépkedve, mosolyt húzott arcára, majd megállva az asztalnál, ahol olvasott, lepillantott rá.
- Szia! Nem zavarok? – érdeklődött, hisz ha igen, akkor hamar távozik is, miután a csomagocskát átadja. Azzal nyúlt is bele a zsebébe, melyben a kis zsákocska lapult, és kinyitva nyúlt bele.
- Hoztam valamit a baglyocskának. Nézd. – azzal elényújtotta a bagolycsemegével tömött zsákocskát, és a közben érdeklődően szemlélődő elé tett egy kisebb kupacot, és elégedetten figyelte, ahogy jó kedéllyel falatozott belőle. Már ez megérte, hogy a bagoly teli pocakkal javulgathat tovább.

hol van már a reggel. dél lesz

szia ^^

már meg is kajáltam *-*

Én itt vagyok ismét, szia

Most, valamelyest sokkalta jobb a légkör, tekintve, hogy nem egy ijesztő házban, illetve, nem a vihar közepén csücsülnek. Határozottabban jobb külseje van így, hogy nem ázott el, haja, és ruhája rendezett. Tényleg, eszében van, hogy visszaszolgáltatja a pulóvert, amit a fiútól kapott kölcsönbe, hogy ne fagyjon szét, illetve ne fázzon meg. De jelenleg még mindig az ő, cukorédes parfümétől illatozik, amit lehet, hogy nemigen kedvelne a fiú. Na meg, mikor elindult, el is felejtette, nem számolt azzal, hogy találkozni fog vele, ilyen hamar. Na de majd bepótolja, elvégre egy körletben laknak, könnyen vissza tudja majd adni, és eddig is megtehette volna ugyan, de a napokban bekövetkezett „sokk” nemigen engedte, hogy ilyesmiken gondolkozzon.
De most a könyvtárban áll, és egész nyugodt. Nem fél, hiszen, most nem kell figyelnie senkire, nem kell azon agyalnia, hogy ez esetleges kihágást mivel kellene büntetnie. Nem, még nagyon nincs ezzel képben, és mersze sem akadt hozzá. Hajaaj. Viszont, most nem azzal kellene foglalkoznia, hanem, hogy mi, vagyis ki van előtte.
- Áhh, nagyszerű. Reméltem, hogy nem jöttem rosszkor. – szusszan fel megkönnyebbülten, miután szavakkal is hallja, hogy nem rossz az időpont, majd a könyvre tekint. Mér mielőtt kimondja, akkor sejti, már a borítóról, hogy miféle könyvet forgat, maga is elgondolkodott rajta, hisz baglya sosem volt, de ideje még nem volt rá, hogy valóban meg is lépje azt, hogy kicsit okosabb legyen baglyok témájából. Na de most már mindegy is.
- Az hasznos. Nekem is el kellett volna, még az iskolai baglyokkal sem vagyok teljesen képben. – jegyzi meg, majd követve a fiú kezét, a székre, melyet kitolt neki. Mosolyra húzva ajkait, ahogyan felkínálja neki a helyet, ő pedig, nem tiltakozva, él is vele, lehuppan rá, és kényelmesen elhelyezkedik.
- Köszönöm. – pillant rá ismét, majd végül a bagolykára, mely elé nemrég finom falatokat helyezett. Örül, hogy ízlik neki, nem tudta, bejön-e, hisz nem készpénz, hogy ezt minden bagoly szereti úgy, ahogy az a csomagolásra van írva. De kivételesen, sok vacillálás nélkül sikerült jót választania.  Viszont, ahogy más került szóba, úgy ült ki arcára az enyhe pír, és sütötte le pár pillanatra a szemeit. Nem, nem az, hogy nem büszke rá, csak nem szokása dicsekedni, no meg, még mindig nem javult az önbizalma a dologgal kapcsolatban.
- Ühm, igen. Nem számítottam rá. – pillantott le a jelvényre, amely ott díszelgett rajta, no meg, amire Gergő is mutatott, majd visszapillantott rá, és az épp nagyon elmélyülten falatozó madárkára.
- Lett neve? - kérdezi végül, hiszen arra a pontra nemigen tértek ki eddig.

a hajnalban írt hsz-ek mókásak

sziasztok ^^