Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hitetlenül csóválom meg a fejem, miközben kezeimet leengedem magam mellé. Most komolyan? Én is így viselkedtem vele a legutóbb, mikor náluk voltunk? Hát nagyon remélem, hogy nem, mert amellett, hogy nagyon cuki és hízelgő ez a féltékenység, rém kínos is. Merthogy míg nekem van okom rá, neki nincs. Ez igen nagy különbség kettőnk közt.
- Nem a lovagom, ha tudni akarod, bár nem kifejezetten tartozik rád. Az meg nyilvánvalóan senkit sem érdekel, hogy ő mit akar - az ajtó felé biccentek, hogy világossá tegyem, ebben a kérdésben nem Dánielé az utolsó szó. Jobban meggondolva még örülök is neki, hogy kapok némi levegőt, mert ha még közelebb jött volna, muszáj lettem volna smárolni vele Danáék előtt. Félreértés ne essék, sosem vagyok ellene egy kiadós csóknak a tömeg közepén, de ahhoz olyan alany is kell. Őszintén szólva zavarban vagyok Dani mellett, ami nem abból fakad, hogy le vagyok taglózva és kis kezdőnek érzem magam, hanem abból, hogy olyan egyértelműen és nyíltan belém van esve, én meg annyira nem érzek iránta semmit, hogy ez már tényleg kellemetlen. Csak tudjátok, hogy van ez, ha nincs ló... Na értitek.
- Na látod. Nem illik elfelejteni a kis barátnődet - ezt már csak félvállról vetem oda, miközben a cigimért túrom a táskám. Tudom, hogy a férfiak nem rajonganak azért, ha egy csaj nemcsak enyhén el van ázva, de még bagózik is, viszont az a büdös nagy helyzet, hogy Balázs sehogyan sem rajong értem. Maximum akkor, ha megbűvölöm, de kérlek, akkor legalább essünk túl a kínos részen, tisztázzuk, hogy neki ott a nője, meg a nálam töltött éjszaka spontán volt és f*sza, de itt le is zárul a dolog. Megkönnyebbülnék, ha végre meghúznánk a határokat, legyenek azok bárhol is épp.
A kijelentésére elmosolyodom és érzem, hogy szívverésem egy picit gyorsul, szinte rögtön el is kapom tekintetem a férfiról. Erre nem tudok mit mondani, mert azon túl, hogy tudom és Dani is ma elmondta körülbelül milliószor, nem így mondta el. A cigim felénél járhatok, mikor ismét beszélni kezd, ekkor viszont kérdőn pislogok. El is dobom a dekket magam elé, könnyed mozdulattal taposom el - sajnálom green peace, normál esetben felszedném! -, majd pár lépéssel Balázs előtt termek. - Na ide figyeljen fiatalember - zakóját egy könnyed mozdulattal igazítom meg rajta, mintha csak a fiam lenne, picit a haján is formázok, majd két kezemmel finoman megpaskolom mindkét arcát. - Ha már volt oly kedves és elrángatott páratlan társaságom mellől, akkor ne hagyjon kétségek között, különben kénytelen leszek behúzni egyet magának, értve? - szemeim játékosan csillannak meg, miközben hátrálok egy lépést, nagyon óvatosan. Tudniillik közel már a járdaszegély, nekem meg jelenleg nincs térlátásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Létezik? - unottan vonom fel szemöldököm, aztán pár pillanat múlva elnevetem magam. Oké, ez gonosz volt és nem is igaz. - Egyszerűen csak totálisan hidegen hagy, mint férfi. Havernak aranyos, ennyi - megvonom a vállam és szívesen zsebre vágnám a kezem, ha nem ez a hülye ruha lenne rajtam. Ajj, de tényleg, miért kell nekem mindig kicsípnem magam, ha partiba megyünk? Miért kell minden nőnek kicsípnie magát? Katasztrófa. A hülye sarkaimmal meg koktélruhámmal most aztán nézhetek, még csak lazának se tűnhetek. Bah.
A következő mondatnál megakadok. Szóval Lilla a... húga. És én magamban valami sokkal csúnyább, ám az ősi foglalkozásnál valamivel kedvesebb jelzővel illettem. Oké, de erről Balázs nem tud, mert nem mondtam ki. Jó, akkor nincs baj. Ezek szerintem két héten keresztül féltékeny voltam a húgára, remek. Csinálhatnék magamból ennél is nagyobb hülyét? Kétlem. A magyarázata is megállja a helyét, így én egy not bad fejet vágva bólintok, mint aki elismeri tévedését. Ki persze nem mondom, legalábbis ilyen nyíltan, de szerintem a gesztus a fontos, nem?
- A húgod. Ez egy elég fontos információ. Khm - megköszörülöm a torkom és még emésztem a hallottakat. Akkor most mi a fene van? Szóval az a helyzet, hogy itt van ez a férfiember, akinek van egy Lilla nevezetű húga, akiről azt hittem, hogy a nője és mikor ezt az infót közölték volna velem, akkor épp nagyon csábos véla voltam. Az eszem meg a közeli szemétledobóban pihent. Hát ez csodás, slow clap valahonnan? Kérlek.
Hát így tengetjük a mindennapjainkat, mi ketten. Közelebb megyek hozzá, gatyába rázom, mert véleményem szerint ez a dolgoknak csak egy töredékrésze, a fő tárgy nem itt van. Úgy is mondhatnám, hogy nem erről akart diskurálni velem azonnali hatállyal - azon túl, hogy nyilván nem tetszett neki, hogy Dani mászott rám.  - Azt hiszem mikor kitessékeltél, akkor volt a hetedik koktélom. Sose koktélozz, én mondom, rosszabb, mintha feleseznél - megcsóválom fejemet és elmosolyodom. Ezt a bölcsességet vele is meg kell osztanom, jobb, ha tudja, különben ugyanúgy ráfázik, mint én mindig, ha tojok erre az alapszabályra. De miért is kalandozom el ennyire? És mikor került ilyen közel Balázs? Vagy ugyanott áll, csak a térlátásom szórakozik? Jaj.
- Az van, hogy igazából a vélemágia miatt kellek minden pasinak. Ezt látják bennem - egy újabb lépés hátra, akaratlanul is. - Ha nem mosolygok rájuk, ha nem bűvölöm meg őket, akkor mit látnak bennem? Semmit. Te is azért állsz itt még mindig feltehetően, mert a vérem teljesen megbolondít. Tök mindegy, mennyit gürizek, mennyit tanulok, nem azért fognak elismerni, amit leteszek az asztalra... - még egy lépést hátrálok, megrázom a fejem és feltartom egyik mutatóujjam, hogy még nem fejeztem be. - Szóval úgy állunk, hogy amint hátat fordítasz és elmész innen, azt se fogod tudni, hogy a világon vagyok, mert már nem fogod érezni a mágiámat. Egyébiránt én tökre kedvellek, mert jó srác vagy és jobbat érdemelsz. Na asszem ennyi - és igen, ekkor érek el a járdaszegély széléhez és hát... Jah, egyensúlyérzék nincs, így még annyit tudok csinálni, hogy kinyújtom a kezem felé, hátha még el tud kapni. Ha nem, akkor meg azt hiszem találkozom az aszfalttal és szégyenszemre sírni is fogok. Rám férne már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sok mindent szerettem volna, csak fenékre esni nem. Amúgy sem méltóságteljes állapotomon csak tovább ront megtántorodásom, ami igazából szimbolizálja a szégyenbe esésemet. Tökéletesen szimbolizálja. Nem is értem, miért nyújtom ki a kezem, talán csak kalimpálni akarok, mozgáskoordinációm körülbelül nulla van most már, szóval bízzuk az ösztönökre, meg a természetre. Ha esek, ne essek nagyot, ennyi a lényeg.
Arra azonban nem számítok, hogy egy erős kéz a karomra fonódik és visszaránt. Én már tényleg elengedtem ezt a talpon maradás dolgot, olyannyira, hogy a sorsomba is belenyugodtam. Így viszont a rántás hatására alkaromba hasító éles fájdalom erősen józanító hatású. Kettőt pislogok és már érzem is a férfi karját a derekamon, szemeim lassan találják meg övéit. Egy pillanatra úgy érzem, hogy megáll az idő - ez ilyen ittas dolog, semmi több -, megkapaszkodom Balázsban és várok. Azt hiszem a válaszára. A kijelentésére elmosolyodom, mert megmondanám neki, hogy ez így is van, de mielőtt megerősíthetném, folytatja. Iszom szavait, mintha csak mézédes nedű lenne. Várom, hogy megcsókoljon, aztán szívesen szólnék valamit, de hallom az ajtó nyikordulását és nem kell odanéznem, hogy tudjam, Dani az. Francba. Engem miért olyan pasik vesznek körül, akik a legrosszabb pillanatokban jelennek meg? Miért? Vétettem a világegyetem ellen? Gyorsan kell döntenem, hogy mi legyen, ezért nem húzódom el, hanem mélyen Balázs szemébe nézek.
- Bizonyítsd be - halkan suttogom neki, hogy az érkező meg ne hallja, bár az sem érdekel, ha esetleg fültanúja lesz az elhangzottaknak. Azonban tök mindegy, hogy a férfi most lépne-e vagy sem, mert Dani Balázs vállára teszi a kezét, a pillanat pedig elszáll.
- Bocs haver, de elengednéd? - kérdőn néz rá, majd végül rám pillant. - Minden oké? - igazából elég hülye kérdés. Ha látsz egy párt a szabadban ölelkezni, csók közeli állapotban, az vajon szerinted okénak számít? Mármint, erőszaknak semmi nyoma, hacsak nem veszi észre alkaromat, ami kezd vörösödni Balázs érintése után. Hát, valahogyan vissza kellett húznia, ez van. Most viszont ideje elszakadni egymástól, így én eleresztem és el is lépek mellette, hogy átsétáljak újonnan szerzett ismerősöm mellé. A táskámmal kezdek babrálni és inkább nem akarom tudni, hogy a fiúk most mit csinálnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igen Dani, a lehető legjobbkor érkeztél, annyira örülünk neked. Nem látod, ahogy vicsorgok? Egyenesen odáig vagyok a gondolattól, hogy megfossz egy csóktól Balázzsal, ez volt minden vágyam. SE. De ezek a gondolatok pusztán a fejemben motoszkálnak, kimondatlanok és rejtettek maradnak a közönség, vagyis a két hím számára.
Balázs morranására felkapom a fejem és egy jelentőségteljes pillantást lövellek felé, hogy ne csináljon balhét. Volt ma este már elég izgalom, ne fokozzuk tovább. Már úgyis tudja, hogy Dani csak egy haver, nem kell leütni, hogy mindezt nyomatékosítsa, tényleg. Igen, tudom, az evolúció, meg az állati ösztönök, de volt pár évezredünk mindezt kinőni, jó lenne, ha ennek megfelelően tudnánk rendezni a kialakult szituációt. Én mindenesetre érzem, ahogy újdonsült pajtásom elkezd vibrálni a feszültségtől, le sem veszi tekintetét az aurorról. Na tessék, verekedjetek is össze, olyan jó lenne! Aztán muszáj vagyok felnézni és elkapni Dani karját, mielőtt nekimenne Balázsnak. Érzem, hogy minden idegszála megfeszül az ujjaim alatt kidagadnak izmai, mert ha nem is kétajtós ruhásszekrény, nem lennék a céltáblája. Ahogy Balázsnak sem. A fiú nyitná a száját, de közbevágok.
- Akkor most csináljunk úgy, mint a civilizált emberek, mit szóltok hozzá? Nem egy terület vagyok, amit körbe kell pisilnetek, csak a félreértések elkerülése végett. Úgyhogy hagyjátok abba, akármit is csináltok - tiszta szerencse, hogy humoromnál vagyok, meg hogy a friss levegő és az előbbi eseménysor magamhoz térített annyira, hogy megint tisztán lássak. Vagy legalábbis tisztábban, mint ez a két, birtoklási vágytól megrészegült majom.
- Vissza is megyek, Ninával. Elvégre ő most velem van - ohohóóó, nem hallotta senki, hogy mit mondtam? Remek. Én azonnal hátrálok, tulajdonképpen ösztönből, mert tudom, hogy esélytelen, hogy észhez térítsem őket.
- Azért, ha szabad megjegyeznem, az utolsó szó jogán, nem veled, hanem Danáékkal és veled vagyok. Most már péppé verhetitek egymást - még karjaimmal is mutatom, hogy csak tessék, nyugodtan. Hátha rájönnek a helyzet komikumára. Nos, nem így történik, ugyanis Dani tekintete dühösen rám villan én pedig ösztönösen hátrálok egyet. Talán jobb, ha az ember néha befogja azt a hatalmas száját. Hiába tudom, hogy nem fog bántani, mégis zsigeri alapon mozdulok arrébb, amit Balázs úgy értelmezhet, hogy félek. Mire azonban ez megfogalmazódik bennem, már mindegy. Hátráltam. Ők jönnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kezdek kétségbeesni, ahogy a két hím párzási táncát figyelem - már elnézést. Folyamatosan szurkálódnak, én viszont tudom, hogy a játszmát csak egyikük nyerheti meg és az az auror lesz.
És most mondja valaki, hogy nekem nincs igazam. Balázs mondatára már tudom, mi következik. Daninak esélye sincs arra, hogy kivédje, az ütés erejétől megtántorodik, egészen a falig, orrából azonnal vér csordogál. Én a szám elé kapom kezeimet, mert bár láttam már ilyesmit, nem szívlelem az erőszakot. Oké, nem kell álszentnek lennem, Davidnek hála olyasmit is csináltam, amiben mondjuk sokkal, de sokkal több vér volt, akkor pedig megfogadtam, hogy ilyen többé nem fordul elő. Mármint, hogy én vérző emberek körül leszek. És lássunk csodát, megtörténik. A diadalittas Balázsra pillantok és egy hitetlen "hah"-val jutalmazom.
- Bizonyítani? Bizonyítani?! Úgy csinálsz, mint egy ősember! Jézusom Balázs, az nem bizonyítás, hogy megvered Danit, te jó isten! - a fejemet fogom, mert egyszerűen hihetetlen, hogy megtette. Oké, valahol dagad a... Ööö... Májam, hogy ilyen pasas akar engem, vagy legalábbis úgy csinál, mint akar engem, de hát nézzünk már rá Danira, már most vörös az orra és a vér finoman csordogál belőle. Én állatvédő vagyok és nem hagyhatom, hogy ez történjen. Igen, ez azt is jelenti, hogy Balázst is védenem kell, bármennyire is megérdemelné, hogy ő is kapjon egy jobbost.
Aztán az események felgyorsulnak. Dani nekiiramodik, én pedig pánikba esek és nem is gondolkozom, egyszerűen cselekszem. Életem legrosszabb ötlete, de a két fiú közé állok, így Dani kénytelen megálljt parancsolni. Lehunyom szemeimet, a fiúnak pedig annyi esélye van, hogy az indított ütést az arcomról a hasamra irányítsa, így fordulhat elő, hogy amíg bevetődöm Balázs elé, neki esélye sincs félrelökni. Amit ő kapott volna, azt én kapom. Ahogy bekövetkezik a baj, egyszerre két dolog is történik, és őszintén szólva egyikre sem vagyok büszke. Először is összecsuklom, mert rohadtul de nagyon bitangul fáj, másodszor pedig, nos... Másnaposság ellen és a józanság eléréséhez a legjobb út a hányás. Így amint kikötök a földön, utolsó erőmmel sikerül a rácsos csatorna felé fordulnom és az elfogyasztott hét koktélt kiadni magamból. Ez várható volt. Kicsordulnak a könnyeim és köhögni kezdek, balom gyomorszájamra szorítva tartom, mert beleőrülök, úgy fáj. Ezt nem így akartam. Megszólalni sem bírok, de legalább Balázs nem sérült meg. Hát, egész jól bírtam, leszámítva a végterméket. Menőbb lett volna, ha a koktélok bent maradnak. Na mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Oké, én igazán nem akarok több bajt annál, mint ami amúgy is van, ezért is állok be a fiúk közé. Csak azzal nem számolok a gondolat fogantatásakor, hogy ha Dani nem üti meg Balázs állkapcsát, akkor majd én kapok egy gyomrost az élettől. Ezt megérdemeltem. Borzalmasan fáj, arcomon patakokban folynak a könnyek, ráadásul az sem segít, hogy egész nyelőcsövem ég. Nincs gusztustalanabb és szörnyebb dolog annál, minthogy az ember viszont lássa azt, ami egyszer már bement. Most mégis két férfi szeme láttára sikerült kiterítenem a menüt, még ha az jótékonyan el is tűnik a csatorna sötétjében. Nem figyelem, hogy mi történik a két agyalágyult között, a fájdalom szép lassan szétterjed és hiába sikerült négykézlábra állnom, szinte azonnal újra a gyomromhoz kapok. Nem jön több, ez biztos, ellenben nem fog olyan könnyen elmúlni az egész.
Remegve fordulok meg és összehúzódom, tulajdonképpen belegömbölyödöm Balázs karjaiba. Dani eközben valószínűleg már bent van, mert az ajtó csukódik mögötte. Visszament. Nem akarok itt lenni, mikor Danáék kijönnek, de képtelen vagyok felkelni egyelőre. Igyekszem az auror hangjára fókuszálni, szabad kezem pedig szám elé teszem. Pfuj. Oké, ez lehetne egy romantikus pillanat, ha nem lenne ennyire... Antiromantikus. Ja. Így viszont hárman maradunk: én, Balázs, meg a leheletem. Én mondom, külön élőlény.
- Mondtam, hogy legyetek civilizáltak - még most is képes vagyok valami vicces megjegyzéssel tarkítani az amúgy tragikus pillanatot. Leejtett táskám felé nyúlok, majd fel is szisszenek, de csak azért is összeszedem. Miután megszerzem, visszadőlök Balázshoz és úgy kezdek kotorászni. - Tudod, remek dolog, hogy mindenre fel vagyok készülve. Mivel tudom, hogy megközelítőleg úgy nézek ki, mint az a cucc, ami épp a csatornában tart lefelé, van nálam életmentő csomag - bizony, modellként megtanultam, hogy mindig tegyek a makulátlan külsőmért, vagy leheletemért. Szájspray és dupla mentolos rágó. Máris emberibbnek érzem magam. A kellékeket visszarakom a táskámba és megkönnyebbülök, hogy már csak a sápadtságom és görnyedtségem ad tanúbizonyságot a történtekről.
- Vigyél el innen. Bárhová. Nem akarok Danáékkal találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A tegnap este után illendő lenne megköszönnöm Balázsnak, hogy hazavitt, meg hogy egyáltalán a helyszínen maradt, ami Daniról nem mondható el. Minden részletre emlékszem, még a beszélgetésünkre is, ez pedig a történtek fényében elég szép teljesítmény. A gyomrom még mindig nem az igazi, de legalább már ki tudom húzni magam, ez is valami. Mivel a férfit nem találom otthon - amit gondolhattam volna, elvégre tíz órakor az emberek többsége már dolgozik -, így nem teketóriázom sokáig, elhatározom, hogy elbattyogok a Minisztériumba. Emlékszem, hogy néhány hónapja még Dwayne-hez is sokszor bementem, no meg Lénához, elég kevés ember van, akit még nem ismerek, maximum az újak. Mármint az Auror Parancsnokságról, a többi osztályról együttvéve nem találkoztam annyi emberrel, mint amennyivel a rend őrei közül.
Egy hosszú, sötét csőfarmerben és fehér ingben, valamint egy telitalpú, öt centis saruban érkezem meg. Egyáltalán nem látszik rajtam, hogy múlt éjjel mi történt, ami őszintén szólva hatalmas szerencse. Kezem továbbra is bekötve, mert még mindig fáj egy kissé és így könnyebb a dolog, azonban egyéb változás nem vehető észre rajtam.
A recepcióhoz érve köszönök és megkérdezem, hogy melyik osztályon találom Balázst, a jól ismert férfi pedig kedvesen igazít útba. Őszintén szólva a Minisztérium - a látszat ellenére - nem átjáróház, ha nem ismernének már jól, valószínűleg idelent megvárhatnám a férfit, már amennyiben hajlandó beszélni velem. Ilyenkor örülök, hogy ezen már rég túl vagyunk. A második szintre érve már nincs nehéz dolgom, gyorsan igazodom el és találom meg Balázs szobáját - wáoh, menő -, majd kopogok be az ajtaján. Mivel nem tudja, hogy én vagyok, így esélyesen megkapom az engedélyt a belépésre, ez esetben pedig becsukom az ajtót magam mögött. Meglepetééééés!
- Szia. Nagyon zavarok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ooooké, nem azt vártam, hogy virágcsokrokkal és bonbonnal fogadjon, de jól esett volna, ha mondjuk kapok egy mosolyt. Vagy egy kedves köszönést. Ez az egy kérdés nagyjából felért azzal, hogy menjek oda, ahová ő elképzel és, mielőtt félreértésekbe bonyolódnánk, nem egy szép, napos helyre küldene, ahová utánam jön és leéljük az életünket. Mondjuk az Antarktisz tökéletes lenne, mert sose jönne utánam és legalább halálra fagynék. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok blokkolják a rendszert, ami segítene abban, hogy válaszoljak, mondjuk akármit. Még az "ég kék" is jobb lenne, mint az a szótlanság, amibe döbbenetemben kénytelen vagyok burkolózni.
Csak figyelem, ahogy pakolászik és tulajdonképpen rám sem néz. Mi a fene folyik itt? Meg van ez húzatva, vagy mi van? A kezdeti értetlenséget némi tehetetlen düh kezdi felváltani, de úgy vagyok vele, biztosan van magyarázata a viselkedésének.
- Csak meg akartam köszönni, hogy tegnap hazavittél - ugyanolyan normálisan beszélek, mintha az előbbi jeges fuvallat nem ért volna arculcsapásként és rendesen beszélt volna velem. Ha nem veszem magamra, talán ő is beleun. Azonban nem tudom megállni, hogy valamilyen módon ne hozzam szóba a faragatlanságát, ami az utóbbi időben nem volt rá jellemző. Bár lenne tippem, hogy mit rontottam el, de fogalmam sincs! Elvégre látott Danival, de kihívott, azt hiszem elég nyilvánvalóan megbeszéltük a dolgot, ott tartott a karjában, hazasegített, minden teljesen rendben volt. De akkor hol a gubanc?
- Van valami baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Úgy érzem, mintha üvegszilánkokon kéne közlekednem. Balázs annyira különös, nyoma sincs a férfiban annak a megszokott könnyedségnek, ahogy élcelődik velem és pillanatok alatt az agyamra megy. Hiányolom? Azt hiszem, igen.
- Nem. A bárki más ott hagyott az utcán - egy halvány mosoly ível ajkaimra, noha eléggé zavar, hogy Balázs egy pillantásra sem méltat. Ezek szerint elrontottam valamit. Tán marasztalnom kellett volna tegnap? Nem, az egyikünk sem lett volna jó, enélkül is az eseményeken kattogtam, bár az auror valószínűleg nem. Még mindig kicsit kínosan érzem magam amiatt, ami történt, most azonban még annyi előnyöm sincs, hogy csavargathassam a hajam a hátam mögött. Merthogy nem ér le a derekamig, ahogyan eddig, pusztán a vállamig. Beharapom alsó ajkam.
A kérdésem kényesebb, mint hiszem, mert ő azonnal terel. Egy pillanatra lehajtom a fejem és elszámolok magamban tízig, hogy ne akadjak ki. Mert igen, még sírni is képes lennék ebben a pillanatban, azt meg egyikünk sem szeretné, én legalábbis semmiképp. Jelen állás szerint őt baromira nem hatná meg, így még felesleges is lenne.
- Egy kicsit, de rendben leszek - bólintok egyet, válaszom egészen halk ahhoz képest, hogy csak ketten vagyunk a helyiségben. Figyelem, ahogy közelebb jön, de csalódottan kell tudomásul vennem, hogy nem hozzám, pusztán az asztalát kerüli meg. Oké, még ez az iroda is jól áll neki, be kell ismernem. Meg minden. És ahogy egyre inkább tudatosul a tény, hogy nekem mindenhogy kell Balázs, ő akkor fúj visszavonulót. Az én büszkeségem meg ugye nagyobb, minthogy csak úgy felkínáljam magam. Oltári.
A kérdésre magamhoz térek révületemből és először nem értem, mire céloz. Még a bővítés sem teszi egyértelművé. Miért is jöttem? Én csak azért, hogy köszönetet mondjak. Buta, buta Nina, látni akartad. Nézek rá és fogalmam sincs, hogyan fogalmazhatnám ezt meg értelmesen és nyáltól mentesen. Végül úgy döntök, mindent felteszek erre az egy lapra. Ha kikosaraz, nos... Ritkán fordult elő eddigi életem folyamán, de talán ezt is túlélem majd. - Látni akartalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem értem, mi értelme van ennek a színjátéknak. Egész eddig nem voltam közömbös számára, tegnap este is csak azért jött, hogy tisztázza a Lilla körüli félreértést és smároljunk egy kiadósat. Teljesen széthullott, mikor megsérültem, hazavitt, bekötötte a kezem, minden teljesen normális volt. Aztán bejövök hozzá és, mintha egy idegennel beszélnék. Csak az kattog a fejemben, hogy miért? Azt állítja, hogy nincs baja, de mindketten tudjuk, hogy hazudik.
- Tudom, ezért nem is panaszkodom, volt már rosszabb is - megvonom a vállam, mint akit nem érdekel, merthát tényleg nem érdekel. A bokámat már csak csavarok tartják össze, négyszer volt műtve, egy rándulás igazából annyit tesz, mint egy szúnyogcsípés. De persze Balázs minderről nem tud, mert sosem beszéltünk róla. Nem is ismerjük egymást, ha már itt tartunk és mégis, minden rezdüléséből tudom, mikor őszinte és mikor nem. Azt nem tudom, ő hasonlóan van-e, tőlem a magam része is elég nagy dolog. Ha jobban meggondolom, a világon a legjobban Dwayne-t ismerem, aki tényleg nem tud hülyére venni. Vagy én vagyok túl jó, vagy ő képtelen átverni engem, tulajdonképpen teljesen mindegy.
A következő mondat végleg sokkol. Hát most láthatsz. Bár ne látnálak! Gombóc keletkezik a torkomban, hiszen kimondtam az igazságot, végre megtudta, hogy nem csak valami hülye indok, hanem egy egészen idióta indok miatt vagyok itt: miatta. És lepereg róla. Azt hiszem, nehéz lenne mindezt fokozni. Érzem, hogyha most meg kell szólalnom, akkor azzal együtt nemcsak szavak, de könnyek is járnak majd, így nyelek egyet és kérdésére csak egy biccentéssel felelek.
Fojtogató dolog, ahogy érzed, a sírás marokra fogja a torkodat és döngeti a kapukat, hogy kiereszd végre. Tombolni akar, marja a nyelőcsöved, a levegőáramlás lassúvá és nehézkessé válik. És ekkor közelebb lép. Mintha csak tudnám, hogy most fogja megforgatni a kést a szívemben, mégsem mozdulok. Földbe gyökerezett lábbal várom, hogy odalépjen hozzám, képtelen vagyok levenni róla a tekintetem, amikor viszont egy karnyújtásnyira kerül, elfordul. A lehető legjobb pillanatban teszi mindezt, mert egy könnycsepp elszabadul. Olyan gyorsan törlöm le, hogy Balázs meg se sejtse, hogy ez megtörtént.
- Hát... Akkor nem is zavarlak tovább - halkan beszélek, de semmi sem hallatszik ki a hangomból. Összepréselem ajkaimat és lazán fordítok neki hátat, csak én érzem, mennyire görcsös ez a mozdulat. Nos, láttam. Ennyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az emberek többsége nem is sejti, mi munka van egy tökéletes balett előadásban, s csak akkor tanulják meg értékelni, ha a részesei. A ma este főszereplője az egyik próbán súlyosan megsérült, s mivel volt olyan szerencséjük, hogy díszmeghívottként mindenképp megnéztem volna az előadást, végül arra jutottak, hogy engem kérnek meg, hogy segítsem ki őket. Először tiltakoztam, elvégre gyakorolgatok és annak idején magam is táncoltam Odette szerepében, a Hattyúk tava nem épp a legkönnyebb darabok egyike. Mivel azonban rajtam állt vagy bukott a dolog, így beleegyeztem és az előadást megelőző négy napban felelevenítettem a tudásomat. Hogy ez mit jelent? A napi átlag két órás edzésemet megnyújtották tizenkét órásra. A bokám miatt ráadásul velem sem volt könnyü dolguk, elmondható, hogy minden este a szállodába érve úgy éreztem, hogy szétszakadnak a lábaim. Az izomláz volt a legkevesebb, a szalagjaimat ért terhelés hirtelen volt rengeteg, ami kérdésessé tette, hogy valóban képes leszek mindezt megcsinálni, illetve adalékként véresre táncoltam mindkét lábam. A fellépés napjának reggelén olyan voltam, mintha egész Budapestet mosták volna fel velem, de nem érdekelt. Kezdés előtt ismét éreztem a jól ismert bizsergést, majd megjelent a kezdeti lámpaláz és adrenalin is.
Aztán megszólalt a zene és minden fájdalmam elillant. Mintha évekkel ezelőtt jártam volna, ugyanolyan könnyeden hajtottam végre minden mozdulatot. A partnerem, Tamás ráadásul remek táncos. Gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez és tökéletes összhangba kerültünk már a próbákon is, ezt pedig már csak fokozni lehetett élesben, a közönség előtt. Imádom a Hattyúk tavát, a legszebb koreográfia, amit valaha kellett táncolnom. Amint véget ér az utolsó jelenet is, mind meghajlunk és vastaps fogad bennünket. A szívem majd kiugrik a helyéből, a fáradtság egy szempillantás alatt lesz úrrá rajtam. Én érek először az öltözőbe és mindenemet cserélem, a smink lekerül, csak a hajam marad feltűzve, lábaim bekötve és sima balerina cipőbe bújtatva. Járni alig bírok, de hősiesen viselem ezt is, ahogy minden mást.
Tamással igyekszünk épp lelépni, ahogy bírunk - hatalmas a tömeg mellesleg, pedig már legalább negyed órája vége az előadásnak, de van az húsz perc is -, mégis megállít minket egy szőke nő. Nem vagyunk a toppon, a kedves és rajongó kérdésekre azonban ugyanolyan készségesen válaszolunk. Mennék már, de még nem lehet. Aztán megemelem a fejem, amikor megjelenik a hölgy partnere, aki... Balázs? Most veszem csak észre a kettejük közti hasonlóságot. Ezek szerint ez a Lilla az a Lilla. Meglep, hogy pont itt találkozunk, az viszont kevésbé, hogy rám sem néz. Mi tagadás, hirtelen magam is feszengeni kezdek. Míg partnerem a kedves születésnapost foglalja le, van időm odalépni a férfihoz.
- Nem hittem volna, hogy itt is felbukkansz. Hogy tetszett az előadás? - próbálom pusztán szakmai mederben tartani a társalgást. Eközben a fejemben újra és újra lejátszódik a fellépésem és számba veszem, milyen voltam. Nem hibáztam. Egyszer sem. A legnehezebb elemet is gond nélkül hajtottam végre, tökéletes volt. De talán ezt nem nekem kéne eldöntenem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kicsit döbbent meg Balázs válasza, miszerint gyönyörű voltam. Fogalmam sincs, mit lehetne erre mondani, elvégre sok mindenre számítottam, csak erre nem. Mondhatta volna, hogy jó volt, vagy tetszett neki az egész, ehelyett engem dicsért meg. Ennek semmi értelme, de miért is akarok keresni benne? Elmosolyodom a bókon - vagy inkább szubjektív véleményen? -, mielőtt azonban válaszolnék, oldalra pillantok Tamásékra, akik remekül szórakoznak. Nocsak, nocsak. Ez valaminek a kezdete lesz...
- Köszönöm - majdnem kicsúszik a számon, hogy a férfi meg irtó jól néz ki, de végül sikerül magamban tartanom, csakis azt mantrázom magamnak, hogy nem érdemli meg, nem érdemli meg... Mert nem is. A minisztérium óta (az se tegnap volt) nem nagyon találkoztunk. Néha láttuk egymást a faluban, de akkor sem kommunikáltunk tulajdonképpen semmit, még csak köszönni se köszöntünk. Nekem ez nem volt jó, de ugye ki vagyok én, hogy nekem jó legyen, így... Bele kellett törődnöm, hogy ez a hajó elúszott. Vagy elsüllyedt. Vagy soha nem is volt. Sokkal könnyebb volt mindezt úgy tenni, hogy megbeszéltem magammal, az a bizonyos éjszaka az alkohol miatt történt, egyikünknek sem jelentett semmit. Egyik csókunk sem. Egyetlen érintés sem. Csak egy játék volt, aminek nincsenek vesztesei. Azt nem mondom, hogy maradéktalanul hatásos volt a stratégiám, de talán kevésbé érzem magam trágyán, ha szóba kerül az auror.
A következő kijelentéséből nem tudom nem hallani a szemrehányást, ami azonnal feszültséget generál bennem, ezáltal köztünk. Tamás érzi meg először, aki elcsendesedik, majd Lillának is feltűnik, hogy valami nem oké. Én mit sem törődöm velük, csak keresztbe fonom karjaimat és igyekszem nem kicsinálni itt helyben Balázst.
- Ez logikus, tekintve hogy arról sem volt fogalmad, táncolok. Egyébként igen, négy éves korom óta. Elnézést, ha elrontottam az estéteket, majd legközelebb elkerüllek - hangom jeges és elutasító. Ja igen, merthogy egyszer nálam is betelik a pohár és volt elég időm megtanulni, milyen az, ha az a bizonyos szekér nem vesz fel. Ez pedig úgy robog, hogy rakétával se érném utol. Nos, ez esetben itt rám nyilvánvalóan semmi szükség. A mellettünk állók nem szólnak semmit és azt is egyértelműen leszűrhették, hogy nem most talalkozunk először, sőt. Ez Lillának nyilvánvalóbb, de még ő sem szól semmit, csak kérdőn néz Balázsra. Egyedül Tamás miatt állok még itt, különben hazamentem volna. Mert én most már végleg végeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Még mindig nagyon dühös vagyok, de a tehetetlenségem miatt elsősorban. Tudtam, hogy Ákossal vannak bajok, de arra nem számítottam, hogy teljesen összeverve állít haza. Hadd helyesbítsek, a kórházból értesítenek, hogy van egy iciri-piciri probléma, nevezetesen félholtra gyepálták. Ezek után már gyerekjáték volt megtudni, hogy Ákos illegálisan kereskedett bájitallal, ebből következően már az sem sokkolt, hogy a felvállalt melót csúnyán elcseszte. Finoman szólva sincs jó bőrben és, bár próbálok nem szemrehányást tenni vagy kikelni magamból, ez bizonyul a legnehezebb feladatnak. Merészségnek gondolná sok ember, hogy felvettem a kapcsolatot a beszállítókkal, hogy elsimítsam a dolgot, de nyilván mindenki számára egyértelmű, hogy amikor felajánlottam, hogy az okozott kárt az utolsó galleonig megtérítem, nem ellenkeztek. Pár extrával még azért megtoldották az alapot, ezért cserébe pedig csak annyit kértem, Ákost ne alkalmazzák többé. A megállapodás megköttetett, a tartozásaink rendezésére két nap múlva kerül sor. Természetesen nem vagyok agyalágyult, nem vittem el azonnal a pénzt, azt hazudtam, hogy kérek pár napot, míg összeszedem - pedig igazából a nagy összeg ellenére sem lett volna kihívás egy órán belül átadni. Csak gondoltam kímélem magam, nehogy újabb követelések áldozata legyek.
Rezignáltan sétálok az ispotályhoz, a vállamon lógó táska pántját erősen megszorítom, ahogyan szobájának folyosójára érek. Végül mély levegőt veszek és benyitok úgy, ahogy mindig teszem. Egy hosszabb pislogással konstatálom, hogy a meglepetésem még nem érkezett meg. Annyi baj legyen.
- Szia. Hogy vagy? - odahúzok egy széket az ágy szélére, hogy leüljek rá, majd szép lassan megnyugszom. Az senkinek sem jó, ha feszült vagyok, legyünk pozitívak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Gyűlölöm, hogy azt hiszi, neki mindent lehet. Nagyon nem. Ha lehet ilyet mondani, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ez a találkozás így, ahogy van. Nem vagyok kíváncsi innentől a férfira, szívesen fel is képelném nekifutásból, de Lilla épp idejében lép közbe. Összepréselem ajkaimat és hallgatom a buta gagyogását, hogy nem is kellett volna leállnia velünk beszélni, s tényleg! Csak azért nem szalad ki helyeslés az ajkaimon, mert nem a nő tehet arról, hogy a bátyja egy gyökér, ennek pedig még örül is. Persze, mint tudjuk, boldogok a lelki szegények... Na erről ennyit.
Aztán olyasmi történik, amit elhinni is alig bírok. A nevetőráncok a szemei sarkában egyértelmű jelei annak, hogy baromi jól szórakozik - noha én ezt nem mondhatom el magamról. Mit is tehetne még hozzá ehhez az estéhez? Ja igen, levegőnek nézhet! Én kis butus, mindig elfelejtem, hogy amikor már azt hinném, hogy ennél bunkóbb nem lehet, akkor egyszerűen csak úgy meglep. Őszintén szólva sokkal jobban örülnék egy kis csokinak vagy virágnak, de egy spontán csók is jöhetne. Csak mint tudjuk, ki milyet szakajt, olyat szagol. Így hát én természetesen ismét belenyúltam a jóba. David, Dwayne, Balázs... Mind egy kutya, azzal a különbséggel, hogy szép fokozatosan jönnek a seggfejségi listán. De már mindegy, nem érdekel többé. Lehet inkább valami szobanövény típusú pasas után kéne néznem, ha elég jól néz ki, akár élesben kipróbálhatnám, milyen, ha a sarokba állítom. Ah, álom.
- Kár, hogy ebben az örömben nem osztozhatunk. Ha nem haragszotok, megyünk. Az iménti hűvös zuhany után jól esne egy melegebb is - egy gúnyos (és hűvös) mosolyt küldök Balázs felé, majd hátat fordítok nekik és Tamással elindulunk, csakhogy pár lépés után visszafordulok egy pillanatra. - Ó és Balázs! Dani üdvözöl - nyilván nem, de erről nem kell tudnia. Ekkor ugyanis megfordulok, hogy ismét elinduljak kifelé. Forduljon fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Én tényleg igyekszem jó fej lenni, pedig legszívesebben benne hagynám Ákost abban a szarban, amiben egyébként a feje búbjáig csücsül. És tulajdonképpen már mindegy, mert minden el van simítva: még pár nap és vége lesz a hajcihő ezen rosszabbik részének, az pedig egészen más kérdés, hogy ezek után mi fog következni. Mindenesetre annyi szent, hogy Ádámmal muszáj leszek beszélni.
Na de amiért ez a gondolatmenet elindult, nem más, minthogy Ákos minősíthetetlen stílusban szeretne információhoz jutni egy bizonyos levél hollétét illetően. Bár fel kellett volna erre készülnöm, mégsem tettem, így akár tátoghatnék is, mint valami hal a WC csészében, mielőtt végleg lehúzzák, erre viszont nem kerülhet sor. Meglepetésem és egyben megmentőm betoppanása még engem is váratlanul ér, elvégre olvastam az öcsém levelét, melyet a lánynak címzett és mi tagadás, nem jöttem volna el. Fogalmam sincs, miért hívtam ide, talán ez az én bosszúm Ákosnak - még akkor is, ha ezzel Lillát bántom. Megátalkodott, gonosz nőszemély volnék? Elképzelhető, de ennyi élvezet még nekem is jár. Ezek után ugyanis olyan helyre dugom majd Ákost, ahonnan legkorábban akkor jöhet ki, ha meggyógyult, mert a dolgok jelen állása szerint már nemcsak a környezetét, de magát sem képes kontrollálni.
- Úgy vélem ez válasz a kérdésedre - felkelek a székből és ellépek az ágy mellől, hogy a helyemet Lilla vehesse át. Egyelőre még nem néztem rá, bár itt nem is én vagyok a főszereplő. Ennek a beszélgetésnek nem rólam kell majd szólnia, ez már most egyértelmű. - Köszönöm, hogy eljöttél. Ha megbocsátotok, magatokra hagylak titeket, a folyosón várok. Ha lehet, ne öljétek meg egymást - vissza se nézek Ákosra, ellenben az ajtóban megállok egy pillanatra és Lilla vállára teszem a kezem. Csak annyit akarok mondani, hogy bátorság kislány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Noha időm tulajdonképpen annyi van, mint a tenger, mégsem szeretek eljárni otthonról az utóbbi időben. Mi sem nyilvánvalóbb indok ennél, mint a nemrég történtek. Nincs jó kedvem. Egyedül a szerkesztőségbe járok és fotózásra, mert valamiből ugye meg kell élni, de ez vajmi kevés program ahhoz képest, hogy egyébként milyen aktív szoktam lenni. Így megy ez. Otthon punnyadok, néha Flóra is csatlakozik, de körülbelül ennyi. Mióta a fél családom az ELME-ben hűsöl - mert ugye mi annyira normálisak vagyunk mind -, azóta megszoktam a házban honoló csendet. Nem volt nehéz.
Egy dolog, vagy inkább személy viszont mégis a komfortzónámból való kilépésre késztetett. Hunyadváry Bori. Nem igazán ismerem a lánykát, de mikor a szerkesztőségben néztem át az eddig beérkezett cikkeket és intéztem a papírmunkát, illetve archiválást, hát ő besétált és megkért, hogy találkozzunk. Igazán titokzatos volt, mert csak időpontot és helyszínt egyeztettünk, nekem pedig lett egy olyan sanda gyanúm, hogy amennyiben így haladunk, lehet megint plusz egy fő fog nálunk lakni. Na mondjuk azt nem, befejeztem jó szamaritánusi munkámat, nem csinálok hotelt a házamból - amit amúgy tervezek eladni. Bizony ám, új kérót akarok venni, szintén Bogolyfalván, hogy kicsit megkeverjem a népeket. Senkinek nem szólok majd róla, egyszerűen csak megtörténik a dolog. Menci, mi? Sőt, ha igazán gonosz akarok lenni, akkor megtartom a jelenlegi kecómat is, hogy minden gyerekem, barátom és jövendőbeli gyerekem, exem és "majd egyszer" párom oda tömörüljön. Szét is szedhetik, nekem meg ott lesz a saját kis zugom. Nyélbe kell ütnöm ezt az üzletet.
Miközben ezen filózom, meg is érkezem a cukrászdához. Kezem mélyen a zsebembe rejtve, hogy ne hatoljon csontomig a hűvös szél, bár igazából nem tesz semmit. Akárhogy is öltözöm fel, állandóan fázom az utóbbi időben. Ah, milyen drámai. Körbepillantok és nem nehéz észrevennem a szőke fürtök gazdáját, aki épp felém integet. Egy halovány mosolyt erőltetek az arcomra, de nem azért, mert ne lenne szimpatikus a lányka, hanem mert... Fogalmam sincs, hogyan kell örülni valaminek. Igen, újabb drámai kijelentés.
- Szia - kihúzom a széket, leveszem fejemről az egyszerű, kötött sapkát, letekerem nyakamból a hozzá passzoló sálat, majd a gondosan begombolt és övvel meghúzott szövetkabátot is levetem, mindezt a szék támlájára, csak utána foglalok helyet. - Na mi a helyzet? Miért szerettél volna velem találkozni? - érdeklődve pillantok a lányra és talán nem túl illedelmesen rögtön a tárgyra térek. Tök jó, hogy ő sziporkázik, de én esőfelhőket húzok a fejem felett. Drámaszámláló kiütve. Yes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, venni akarok egy új házat. Úgy értem, viccelődhetnék, de én tényleg valami kicsi, otthonos dologra gondoltam, ahová ha akarok se tudok befogadni senkit. Mondom senkit. A mostani házam annyi mindenre emlékeztet, még mindig rám tör Mihael, David, Dwayne, Balázs, a testvéreim, minden veszekedés, minden egyes álmatlan vagy fülledt éjszaka, minden. Megfulladok abban a házban. Talán ezért is nem bírok már aludni és ezért is lesz egyre rosszabb a hangulatom. Szeretnék tiszta lappal indítani. A hajamat már levágattam, leadtam pár kilót és cseréltem a ruhatáramat. Hála Bettinek és Árpinak. Merthogy ez a két áldott lélek, látva, hogy mennyire magam alatt vagyok, összeszedték azokat a cuccokat, amikről tudják, hogy imádtam hordani őket akár fotózáson, akár bemutatón és nekem adták. Így egy rakat régi gönctől megszabadulhattam és minden kezdett az új felé lökni.
Most pedig háznézőben vagyok. Szerencsére egy enyhébb napot fogtam ki rá, süt a nap és, bár nincs meleg, mégsem fázom, kellemes az idő. Szövetkabátom begombolatlanul, sálam hanyagul a nyakamba vetve, kényelmes, mégis feszes fekete csőnadrág a lábaimon, egyszerű, ejtett vállú felső a kabát alatt. Bokacsizmám koppan a macskaköveken, ahogy elindulok a Boglyas tértől megnézni, mely házak eladóak.
Elképzelésem az van. Legyen egy szintes. Ne legyen túl modern. Legyen egy kis kertje, a kerítésről majd én gondoskodom. Tujákat szeretnék majd körbe, valamint kutyát is tervezek venni, így neki lesz helye futkározni. Igen, minden tökéletes. De közben tudjak vendégeket is fogadni, szóval ne valami egyszobás putri legyen azért... Persze senki sem fogja tudni, hogy elköltözöm. Így végtére is mindegy, nem?
Ahogy sétálok végig a Macskabagoly utczán, megállok az egyik kisebb kertes ház előtt, ahol ki van téve az ELADÓ tábla. Micsoda véletlen! Ő meg akar tőle szabadulni, nekem pedig pont kapóra jön. Imádom, mikor a kereslet és a kínálat egymásra talál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira jó napnak indult, annyira szép volt minden! Találtam egy ígéretes házat, éppen azon filóztam, hogy be kéne menni, erre Maya jelenik meg. Márpedig, ha ő itt van, akkor vele érkezik még valaki. Igen. Ő. A kutyát nincs miért utálnom, így neki megsimogatom játékosan a fejét és egy óvatos mosolyt is megeresztek felé, Balázs hangját meghallva viszont összerezzenek és kiegyenesedem. Tekintetemet a házon tartom, szinte érzem, ahogy a hangulatom a normálisból jegesbe süllyed, majd szép lassan az érdektelenbe. Remek, még jó, hogy azért akarok költözni, hogy ne fussak össze ezekkel. Most már letehetek erről a házról is, hiszen milyen emlék fűz hozzá? Hogy előtte találkoztam Balázzsal. Ó, hogy Merlin áldjon meg!
- Nem - válaszom egyszerű, teljesen természetes. Nem látszik rajtam, hogy ez a közelmúlt legnagyobb hazugsága, amit kiejtettem a számon. Márpedig az aurornak baromira nincs köze hozzá, hogy mit akarok csinálni. Arról nem is beszélve, hogy nem kell jó pofiznia velem, elvégre csak a vélamágiám miatt tűr meg és csak azért áll szóba velem. Ezt elég élesen a tudtomra adta a lehető legsebezhetőbb pillanatomban, egy életre beleégett az emlékezetembe. Ezért is történhet meg, hogy nem nézek rá, még véletlenül se érezze kényszernek a beszélgetést, még csak a létezésemmel sem akarok ártani neki. Elszakítva tekintetem a házról tovasiklik az utcára és egy könnyed fordulattal indulok tovább lassan.
Gondolnám, hogy itt ezt le is zártuk, csakhogy Maya pár pillanat múlva mellettem lépked és úgy néz rám, hogy abba a legkőszívűbb ember szíve is beleszakadna. Nem buta kutyus ő, tudja, hogy baj van. Érzi, hogy ez már nem ugyanaz. De hát nem is lehetne. Talán még a husky is csak a vérem miatt kedvel, ki tudja. Ezek után nem lepődnék meg semmin sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tagadhatatlan tény, hogy Balázs szemrevaló férfi. Az is, hogy amikor épp nem paraszt, akkor akár még az ideális - de semmiképp sem tökéletes! - férfi személyében is tetszeleghet, de. Ez pedig egy hatalmas de, kedves hölgyeim és uraim, feladtam. Nem tudok elviselni több visszautasítást, mert úgy vélem, nem szolgáltam rá. Amikor a legnagyobb szüksége volt rám, mindig ott voltam mellette, segítettem neki, de ugyanakkor megvolt köztünk egy kimondatlan játék. Hogy egyikünk sem a másiké, ott volt a kapcsolatunkban az izgalom, amiről én azt hittem, hogy végkifejletben kapcsolat lesz. Balázs pedig úgy, hogy a vérem megszédíti és tulajdonképpen ezért töltötte nálam azt a bizonyos éjszakát, ezért csókolt meg annyiszor, ezért fogadta el a segítségem, ezért létezik és lélegzik mellettem. Teljesen mindegy, hogy milyen vagyok emberileg, tulajdonképpen szerintem fogalma sincs, hogy ki vagyok. Ezért utálom a fajtámat. Azt hinné az ember, hogy nagyon pazar dolog, ha egy darab ínyenc húsnak nézik az ember lányát, de nem, közel sem jó dolog. Sosem lehet biztos abban az ember, hogy önmagáért vannak vele és nem csak egy vacak mágia indít el bizonyos folyamatokat.
Hallom a lépteit mögöttem, ettől pedig egyszerűen karót nyeltté válok. Félek, hogy akaratlanul is hatással vagyok rá, pedig tudom, hogy csak úgy nem hat a vélamágia. Hogy egy félvéla nem vesz le úton-útfélen mindenkit a lábáról, csak ha úgy akarja. Hogy csak azért, mert valaki a közelemben van, nem lesz az áldozatom. Balázs viszont elhitette velem, hogy csak emiatt érek annyit, amennyit gondoltam, hogy érek. Minden kapcsolatomba vetett hitemet egyetlen mondattal porig rombolta. Ettől függetlenül őt ez nem zavarja, amit megértek. Őt csak az zavarja, hogy manipuláltam ezek szerint. És nem, nem tudok másra gondolni, folyamatosan a szavai visszhangoznak a fejemben, ahogy lépdel mellettem. Legszívesebben sarkon fordulnék és addig futnék, amíg már esélytelen lenne, hogy utolérjenek.
Odaérünk Mayához én pedig igyekszem úgy megállni, hogy még csak véletlenül se legyen lehetőségünk összeérni az aurorral. A házra pillantok, majd gondolkodás nélkül elindulok felé, noha egyébként nem tetszik. Ez is egy menekülési módozat, legalább a belseje még meggyőzhet, hogy megvegyem. Mind tudjuk, hogy nem fogom, de meghagyom a lehetőséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Felesleges arra várnom, hogy majd szóba fogunk állni egymással, elvégre nekem nincs mondandóm, ő meg már elmondta, amit el akart. Ilyen kellemes és vidám gondolatokkal hagyom ott őt is, meg Mayát is. Nincs nekem időm rájuk, az meg garantált, hogyha bemegyek a házba, nem jön utánam. Se kedve, se gerince nincs hozzá, úgyhogy ez a kérdés letudva.
Érdekes módon az összes eladó házba lazán be lehet sétálni, én pedig azt is megtudtam nemrég, hogy miért. Bűbájjal van levédve. Bármit el akarsz lopni, rögtön riaszt és visznek az aurorok. Meg sem rongálhatsz semmit, nem festékezheted össze. Mindennek úgy kell maradnia, ahogy volt. Így tehát mindenféle probléma nélkül nyitom ki, majd hajtom be magam mögött a bejárati ajtót.
Nem lep meg a látvány, ami fogad. Idős bútorok, a legtöbb felújításra szorul. Egy kandalló van, ami nem fűti a többi helyiséget, így tehát mindenképpen extra bűbájra lenne szükség ehhez. A konyha kifejezetten kicsi, nem elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen benne dolgozni. A nappali viszont tágas és igazán szép kilátás nyílik a hátsó apró kertre, ami mögött nincs más, csak pusztaság és a kastély fényei. Összességében, bár nem az én stílusom, de nem rossz hely. Épp körbejárnám újra a házat, hogy ezzel is az időt húzzam, mikor lépteket hallok. Meg is nyugodnék, hogy tán a tulaj vagy valami, de nincs ilyen szerencsém. Balázs hangja most először semmi kellemes érzéssel nem tölt el, úgy is mondhatnám, feszültté tesz. Ott és akkor, a saját lakásomból kulturáltan dobtam ki. De elég sok minden maradt bennem akkorról.
- Úgy gondolom, hogy ehhez semmi köze - kimérten fordulok felé, jeges tekintettel találja szemben magát, ha rám néz. A távolságtartásom további jele, hogy magázódom, ami azt hiszem, elég egyértelmű a múltkori találkozásunk végét ismerve. Vagy csak számomra evidens, hogy nincs jó pofizás? Egy dolog biztos: most nem foghatja rám, hogy a vélamágiám miatt van velem, mert most minden porcikámból az egyszerű, elutasító mágust kapja. Véletlenül sem a csábító nőét, aki lenni tudnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudok nem hűvös lenni vele, mert ha most ezt elengedném és kiadnám, ami bennem van, akkor itt atomrobbanás lenne. Muszáj kontroll alatt tartanom az indulataimat, amit nem könnyít meg Balázs további szemtelensége. Még hogy játszom az elérhetetlent! Hagyjuk már. Pont én. Ráadásul örüljön neki, hogy ez van, komolyan mondom, addig örüljön.
Ellépek mellette rá sem nézve, mert tényleg nem érdekel. Ha azt hiszi, hogy azok után, ami történt, majd egy kedves mosollyal, meg egy barátságos mondattal le is rendezi az egészet és minden olyan lesz, mint régen, akkor bizony nagyon téved. Eszem ágában sincs elhinni egyetlen szavát sem. Ha ennyire szörnyű velem, ha ennyire csak a vérem hajtja, akkor remélem, hogy sarkon fordul és itt hagy, mert ebből többet akkor sem kap, ha térden csúszik előttem.
Bár már láttam, ismét mindent megnézek és tudomást sem veszek az aurorról. Könnyeden kerülöm ki, olyan természetességgel, mintha egy bútor lenne vagy oszlop az utcán. Az elmúlt pár hétben sikerült sterilizálnom magam, ami a férfit illeti. Aztán Balázs kérdéseinek hatására szépen lelassítok és felé fordulok, fél szemöldökömet felvonva. Türelmetlenek vagyunk? Nocsak.
- Nem értem, mire gondol. Elvégre Ön mondta, hogy csak azért van a társaságomban, mert nem tud ellenállni a vélamágiának. Igyekszem ezt a borzalmas kényszert megszüntetni - hangom teljesen tárgyilagos, cseppnyi indulat sincs benne, még tekintetem is semmitmondó. Akárha egy vadidegen lenne. Most, hogy végre nem mozgatunk meg egymásban semmit, úgy hiszem felesleges kerülgetnünk bármiféle forró vagy kihűlt kását. Teljes természetességgel indulok el a másik helyiségbe, ez csak egy könnyed beszélgetés. Miért is hagynám, hogy felzaklasson?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem hinném, hogy van dolgunk egymással, Balázs kérdésére pedig szó szerint úgy cövekelek le, mintha hirtelen szeget vertek volna a lábaimba. Amikor ismét ránézek, akkor tekintetemből fájdalmat olvashat ki csupán, semmi mást. Mert ott és akkor, azzal úgy talált el, ahogy azt nem lett volna szabad. Képtelen vagyok hinni abban, hogy viccelt. Ha pedig igen, hát elmehet a jó büdös francba, mert pontosan tudja, hogy mennyire el akarom kerülni még csak a látszatát is annak, hogy a véremnek köszönhetően próbálok megszerezni dolgokat. Igen, akár egy férfit is.
Megvárom, hogy odaérjen hozzám, hogy elmondja amit akar, miközben folyamatosan gombóc gyűlik a torkomban. Szerinte ez vicces? Komolyan úgy érzi, hogy ez ennyi volt? Magam köré fonom kezeimet, mert érzem, hogy remegni kezdek, de fogalmam sincs, hogy a rám törni vágyó sírástól vagy az idegességtől.
- Szerinted mi vicces volt abban a szituációban? Mondd meg nekem. Tudod jól... - elcsuklik a hangom egy pillanatra és érzem, hogy könnyek kezdik csípni a szemem, de megrázom a fejem és folytatom. Kemény vagyok, mint a fagyott kutyaszar öcsém. - Tudod jól, hogy mit kértem tőled akkor. És azt is, hogy mennyire sebezhető voltam. És képes voltál azt mondani nekem, hogy talán csak azért volt minden, mert félvéla vagyok? Azt hiszed, hogy most idejössz, megmagyarázod, hogy "nem gondoltad komolyan" - és itt igen, a levegőbe kaparom az idézőjeleket, pusztán a hangommal - és akkor minden nagyszerű lesz és szép? Soha, senki nem bántott még úgy meg, mint te aznap reggel - megígértem magamnak, hogy többé nem játszom nyílt kártyákkal, de már mindegy. Elvégre a földön fekvőbe már csak belerúgni érdemes, én meg úgy vagyok ezzel, ha már lúd, legyen kövér. Itt az ideje, hogy Balázs ismét puszta viccből a földbe döngöljön, kezdek hozzászokni.
- Ha el is hinném, hogy nem gondoltad komolyan, akkor sem rendezheted le ennyivel. Attól függetlenül, hogy mi volt köztünk vagy mit éreztünk éppen akkor, nem bánhatsz így velem. Mert ugyanazt csináltad, amit Melinda tett Kamillával, csak te ezt még mulatságosnak is találtad - ismét elcsuklik a hangom, mert a szavaim súlya a vállamra nehezedik. - Attól, hogy valakit nem ütsz meg, még ugyanúgy bánthatod a szavaiddal. És te aznap reggel olyasmit mondtál, amit nem tudok ilyen könnyen megbocsájtani, elvégre bocsánatot sem kértél, hiszen csak vicc volt - nem sértett vagyok, sokkal inkább jellemezném ezt kínnak. Mert ahogy látom, Balázs nem érzi a kimondott szavai súlyát. Igen, egy ideig játék, egy ideig nevetünk, de ő átlépett egy határt. És, még ha én most ugyanezt teszem is, nem találom mókásnak. Egy cseppet sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Igen, végre kimondtam, végre a sérelmeimet, ha nem is kedvesen, de a nyakába zúdítottam, úgy, ahogy aznap kellett volna. Ahogy idegesen fújtat egyet, csak az a nevetséges hasonlat jut eszembe, hogy ez épp a kék busz, sárga villamos esete, és még nem jött a troli. De oké, ha én tényleg mindent félreértettem, meg itt ő majd tudja, akkor lehet mondani, rajta, ki vele! Egyetlen gyors - és remélhetőleg észrevétlen - mozdulattal törlöm meg szememet, hogy aztán csendben hallgassam meg az első monológot.
Igen, a Melindás dolog övön aluli volt, elismerem. Egyenesen gusztustalan húzás, de próbáltam érzékeltetni azt, amit csinált, még akkor is, ha nem tudott róla. És lehet itt magyarázni, hogy de az nem úgy volt, attól még elhangzott az a bizonyos félmondat. Ez tény ugyebár. Szóval azon túl, hogy biccentek egyet, mert szólni nem merek ebben a feszültségben, mást nem teszek. Felhúzhatnám az orrocskámat, de úgy látom belelendült ebbe az őszinteségesdibe, hadd ne én szakítsam félbe.
Megérzem az illatát, a jelenletét, pont akkor, amikor ennyire kedves velem. Igyekszem megmakacsolni magam, és tartani a megtett ígéretet, hogy nem fogok neki megbocsájtani egykönnyen. Hogy magamat idézzem, akkor sem, ha térden csúszik előttem. Nos, ez kezd egyre nehezebbé válni. Tudom, hogy nem hat rá a vélamágiám, hogyne tudnám, annyi éve élek így, tisztában vagyok vele! De mégis. Amit a legutóbb mondott, hogy talán még most is... Elhessegetem a gondolatot és szükségem is van rá, mert itt nem fejeződik be a történet. Most jön csak a java. Olyan közel van, amilyen közel rég volt. És most nem feltétlenül a testi kontaktusra gondolok, hanem lélekben. Mintha most ő tenné meg ugyanazt, amit én tettem legutóbb. Karjaim testem mellé hullanak, ahogy megemelem fejemet és rá pillantok.
A lélegzetem is elakad. Érzem, ahogy valami furcsa bizsergés fut végig a hátamon. Gyönyörű vagy. Nem külsőleg, hanem belsőleg, azért, aki vagyok. Folyamatosan ez a mondat visszhangzik a fejemben, ahogy szemeim tágra nyílnak. Mentségemre legyen mondva, rohadtul nem ehhez vagyok szokva. Balázs állandóan üt-vág, ahol ér, most meg itt verbálisan kényeztet. És a legdurvább nem is ez, hanem az őszinteség a szemében és a szavaiban. Hogy most nem viccel. A fenébe! Én tényleg haragudni akarok rá, de nem tudok, képtelen vagyok rá, mert... Szeretem.
Elindul. El akar menni, nekem pedig fogalmam sincs mit csináljak. A lábaim továbbra sem mozdulnak, alig kapok levegőt és a szívem rendszertelenül ver. De nem hagyhatom elmenni, akkor se, ha egy hülye. Ha ő a világ legnagyobb hülyéje. Mielőtt azonban bármit mondhatnék, kimondja azt a szót. Azt, amit tudtam, aztán reméltem, végül pedig elhittem, hogy soha nem fogom tőle hallani. És most tekintsünk el attól, hogy filmbeillő jelenetet csinál abból, hogy fülig belém van zúgva az első pillanattól kezdve, csak egy büdös paraszt volt, aki pofán csapott egy szívlapáttal. Most koncentráljunk a pozitívumokra... Szeret. Ez azért elég pozitív.
- Balázs - nagy nehezen megmozdul a lábam, lépek egyet. Aztán még egyet. És még egyet. Közeledek felé és fogalmam sincs, hogy mi visz előre, mert elfáradtam. Lelkileg. Nem tudok tovább harcolni sem ellene, sem érte. Azt szeretném, hogy csak megtörténjen. Nincs erőm a játékhoz. Nekem ő kell és kész és, ha ezek után itt merészel hagyni, akkor nem tudom, mit csinálok vele. - Te egy óriási, világméretű idióta vagy - csóválom a fejemet, aztán már egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, de nem tudok megállni, visz a lábam előre, felé. Teljesen mindegy, hogy visszafordul-e felém, vagy mozdulatlan marad, nem állok meg, amíg oda nem érek hozzá. - Akkora egy szerencsétlen hülye vagy, amilyet még a föld nem teremtett - most már azért könnyezik a szemem, mert boldog vagyok. Nők. Ki érti őket? Áh. - Te hagytad, hogy utáljalak két héten keresztül. Ahelyett, hogy megmondtad volna a nyilvánvalót? Jó, tudod mit? Szeretlek. Oké, nyertél. De ne merészelj itt hagyni. Nem engedem - mert akár tetszik, akár nem, az enyém vagy. Sálálálá. Ezért hát jöjjön a valóban filmekből lopott jelenet. Karjaimat dereka köré fonom és hozzásimulok, annyira, amennyire ezt a fizika törvényei lehetővé teszik, ami persze nem elegendő, de több, mint a semmi. Az enyém. Nem adom. Íriszeimmel felpislogok rá, tekintetem ajkára téved és vissza. Eddig ment a macsó style, akkor ideje, hogy végleg levegyen a lábamról. Mellesleg, a kezdeti ellenszenv ellenére... Egészen megkedveltem ezt a házat. Ha most felavatjuk, lehet megveszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom hagyni, hogy kisétáljon azon az ajtón. A legutóbb elküldtem, mert fogalmam sem volt arról, ami a valóság: hogy szeret. Ezt az aprócska tényt valahogy elfelejtette közölni velem, így hagytam, hogy Kamillával együtt elmenjen és nem néztem vissza. Természetesen ma sem volt más a szándékom, mint lerázni őt végleg, hiszen elemi pontot talált rajtam, de nem tudom megtenni. Mert bármennyire is fájt az, tudva, hogy mit gondol igazából és tudva, hogy fülig beleszerettem... Na nem. Nem vagyok saját magam ellensége.
Így, mivel Balázs most akkora lépést tett, mint ide Ausztrália, eldobom minden büszkeségem és miközben - természetesen - mindenféle minősítő jelzővel illetem, odamegyek hozzá. Jól eső érzés, ahogy átkarolom és fölém magasodik, hogy találkozik a tekintetünk és látom az ajkát. Olyan régóta szerettem volna ezt így, ebben a helyzetben, amikor egyikünk sem játszik, csak tudjuk, hogy a másik is ugyanazt akarja, mint mi. Ő engem és én Őt. Jaj, de romantikus, hogy bele ne fulladjak itt a nyálba de rögtön.
- Már akkor tudtam, mikor beléptél a szerkesztőségbe. De pont nem érdekel - egy hamiskás mosoly bujkál arcomon, mert valóban. Balázs igazi seggfej volt az első találkozásunk alkalmával is, aztán még utána olyan sokszor, hogy tíz ujjam kevés, hogy megszámoljam. De ettől függetlenül szeret. Sálálálá, szereeeet! Jó, abbahagytam. - Szeretem a kihívásokat. Majd együtt megoldunk mindent - vállat vonok, de nem eresztem egy pillanatra sem. Ha tudná, hogy én Daviddel mi mindent csináltam végig... Te jó isten. Az a két év véletlenül sem mondható eseménytelennek, mégsem bántam meg semmit. Volt veszélyben az életem, az ő élete, volt, hogy minden kilátástalanná vált, de attól volt szép, hogy együtt néztünk szembe mindennel. Az más kérdés, hogy a végére elfáradtunk. Remélhetőleg Balázzsal ez nem fog megtörténni. Ajánlom neki, hogy ne történjen meg.
A nevetőráncok ott bujkálnak a szemem sarkában, ahogy csodálom a zavarát. Túl sokszor csókolt már meg ahhoz, hogy ez gondot jelentsen, mégis beleborzongok a gondolatba, hogy ez most egészen más lesz. Ez nem csak egy odavetett, szenvedélyes, hévből kapott valami lesz, hanem ez lesz az első, igazi csókunk. És meglepő módon még én is izgulok. Jóleső érzés bizsergeti minden porcikámat, ahogy végigsimít arcomon, ujjai elvesznek a hajamban, majd mintha csak tudnám, mi következik, ösztönösen hunyom le a szemem. Ajkaink ismét találkoznak, én pedig teljesen beleszédülök, mert ez már nem az, ami volt, ez egészen más. Ujjaim megmarkolják a férfi kabátját a lapockái környékén és, bár képtelenség, igyekszem még közelebb kerülni hozzá. Szívem szerint sosem hagynám abba, de mint tudjuk, ez nem így működik. Megadóan és készségesen hagyom, hogy Balázs döntsön afelől, meddig élvezi ki a pillanatot... Percet... Perceket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érdekes dolog a szerelem. Sok butaságot kihoz az emberből, ezek közé sorolom a házasságot is. De tudjátok, azért valahol minden lány és nő arra vágyik, hogy egy nap meseszép fehér ruhában sétáljon az oltárhoz és kimondja a boldogító igent élete párjának. Jó esetben élete párjának. Nem vagyok különösebben otthon a hatalmas, tüllös hóborzalmakban, mivel eljegyzésben ugyan már volt részem, esküvőben még egyszer sem... Ettől függetlenül, hála a szakmámnak, pontosan tudom, kihez kell elmennem ahhoz, hogy olyan minőségű választékból szemezgessünk, ami a legkeményebb szívet is meglágyítja.
Na de mit is keresek én esküvői ruhák között...? Czettner Luca (csak hogy biztos tudjátok, kiről van szó) totális extázisban keresett meg, hogy neki ruha kell, de fogalma sincs, hol kezdje, meg amúgy is pörgés van, mert boldog és esküvő lesz. Az egy dolog, hogy az első öt percben pislogás nélkül meredtem rá, mert már azzal lefárasztott, ahogy aktív volt, de értettem, mit szeretne. És tudjátok mit? Nekem nem telik semmibe kérni egy kis szívességet egy régi baráttól, ha ezzel valaki más boldogsága teljes lesz. Így lehetünk most épp Párizsban, ahol Louis dolgozik serényen a legújabb báli és esküvői kollekcióján. Mikor felhívtam tegnap, borzasztóan izgatott volt, mert oltári rohanásban van, de mikor jeleztem, hogy szükségünk lenne egy órácskára, hogy segítsen nekünk, rögtön igent mondott... Ha leszek az egyik modellje. Hát rendben, gondoltam akkor, ma viszont, hogy épp belépünk az üzletébe és hátrafelé tartunk a kis műhelyrészéhez, már nem vagyok biztos abban, hogy tudtam, mire vállalkozom.
- Nagyon kedves férfi, beszél angolul, úgyhogy minden szavát érteni fogjuk. És imádja az alacsony lánykákat, úgyhogy nagyon jó dolgod lesz - rámosolyogok Lucára, majd előre engedem, hogy menjen csak. Eközben szemeimet végigfuttatom az üzleten és el kell ismernem, bármennyire is giccsesnek és habos-babosnak találom ezeket a ruhákat, szépek. És egy nap jó lenne felvenni egy ilyet. Belépek a leányzó után és örömmel konstatálom, hogy Louis arca felragyog.
- Kedveskéim, megjöttetek? Gyertek, gyertek, neked lesz esküvőd, igaz? - figyelmét azonnal Lucára fordítja, ahhoz képest pedig, hogy világhírű ruhákat tervez és francia, nos... Elég közvetlen. Pedig mind tudjuk, hogy ez a népség a távolságtartásáról híres. Mégis... Louis már inkább egy öreg, gondoskodó nagypapa, holott még csak ötvenkét éves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén szólva meglepett, mikor Balázs randira hívott. Nem azért, mert olyan gyökérnek nézem, hogy ne tenné meg, csak egyszerűen nehéz volt elképzelnem, ahogy egy étteremben egymással szemben ülve cseverészünk, miközben egy több ezer forintos pezsgőt iszogatunk és néha zengő kacajjal felnevetek a viccein. Szóval tudjátok, azok a tipikus filmjelenetek. Valahogy nem volt meg. Ettől függetlenül, mikor megtudtam, hogy elvisz valahová, mi az első női kérdés, ami felmerül ilyenkor? Jól gondolod: a mit vegyek fel? Csak potom hatszor öltöztem át, mire úgy döntöttem, hogy az öltözékem vendéglőbe és úri étterembe is megfelelő, egyedül csak iszapban birkózni és túrázni nem. Tehát összeszedtem magam, minimális smink, haj kiengedve, mehet a menet.
Gondolatban azt hittem, hogy végül is jó lesz. Most viszont úgy érzem, egyedül én vagyok valóban nyugodt, a Balázs körüli feszültség azonban szeletelhető és megehető. Nem tagadom, magamban megmosolygom ezt a kamaszszerelemre emlékeztető viselkedést, de ne értsetek félre. Én nem azért nem vagyok ennyire idegbajban, mert nem szeretem Balázst. Odavagyok érte, csak speciel sem a helyzet, sem a randi ténye nem tud úgy feltüzelni, mint például őt. Kedves gesztus, örülök, hogy kényeztet és kedveskedik ezzel, jól esik. De nem emiatt vagyok belé szerelmes, sajnálom.
A rendelést mindketten leadjuk, a férfi pedig végre belekezdene valamibe, csakhogy... Hát, szerintem ezt ő sem így gondolta. Beharapom alsó ajkam, hogy el ne mosolyodjak, majd kezemet az övére csúsztatom, hogy ne doboljon, inkább nyugodjon meg.
- Szóval nagyon jó ez a hely és köszönöm, hogy elhoztál. De nyugodj meg picit, mert egy, a lábaddal mindjárt felrúgod az asztalt, kettő, hiába fizetsz a kajáért, mert úgyse megy majd le egy falat sem a torkodon és három... - itt tartok egy kis szünetet, mert egy pillanatra elfelejtem, mit is akartam mondani. A fenébe! - Nagyon jól nézel ki, nincs miért izgulnod - ah, szép mentés! Akármit is akartam, megmentettem a helyzetet. Hiába, a profizmus szakmai ártalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Édesnek találom Balázs izgalmát. Ebből tudom, hogy fontos neki ez a ma este, hogy komolyan gondolja velem. Innentől kezdve pedig már csak annyi a dolgom, hogy megkönnyítsem valamelyest a dolgát. Nem szeretném, ha azt érezné, tök mindegy mi lesz, akkor is az övé vagyok, de azt sem akarom, hogy megszakadjon, mert mindketten tudjuk, hogy semmi szükség rá. Meg kell találnunk az aranyközéputat. Mindkettőnknek.
- Tudom és köszönöm. Egyáltalán nem haragszom - végre megengedek magamnak egy mosolyt és furcsán jó érzés kerít hatalmába, ahogy a kézfejemet simogatja. Belenézek szemeibe és olyan sok mindent tudnék hirtelen mondani, mégsem jön egyetlen szó sem ajkaimra. - Hidd el, ez egészen új élmény lesz, belőlünk kiindulva - majdnem fel is nevetek. Mi tényleg, de komolyan nem tudunk semmit sem úgy csinálni, mint a normális párok. Mi mindig elszúrunk mindent, amit el lehet, afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy most is ez lesz. De ezzel együtt szerettem bele Balázsba, legalább mellette sohasem unatkozom.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - biztatóan pillantok rá, ahogy pedig ajka kézfejemet érinti, szinte beleborzongok. Te jó ég, ez a pasi tud valamit... Pedig hadd szögezzem le, ez még csak egy kézcsók volt. Nem ám itten heves akármi, hanem kézcsók. Valószínűleg csak azért nem pirulok el, mert az évek alatt ez a dolog kihalt belőlem és biológiailag képtelen vagyok rá, pedig ha tehetném, istenemre rákvörös lenne a fejem.
A bók hallatán lesütöm szemeimet egy pillanatra, majd a borhoz nyúlok és megemelem poharam, várva, hogy Balázs is hasonlóan tegyen. Ezúttal majd én mondok tósztot. - Igyunk arra, hogy jól nézünk ki külön-külön és együtt is - bár ábrázatom igyekszik komoly maradni, a nevetőráncok ott vannak a szemem sarkában, csintalanságról árulkodva. Tulajdonképpen mindenféle egoizmus és beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy valóban jó páros vagyunk, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Belekortyolok boromba, majd visszateszem az asztalra és látva, hogy a beszédtéma bedobása rám vár, hát megragadom az alkalmat.
- Kamillával minden rendben? Egy ideje nem találkoztam vele - gyerek téma, bingó. Nem merek egyéb, vészesebb vizekre evezni, egy kis lájtos kezdés után majd jöhet a bekeményítés. Khm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Itt volt már az ideje, hogy vásároljak egy s mást, főleg azért, mert Ákost hamarosan hazaengedik. Furcsa ilyesmit mondanom, de tartok a viszontlátástól, ahogyan attól is, rosszul döntöttem, mikor beadtam az intézetbe. Mégis, tudom, hogy van aki minden héten ír neki levelet és én is igyekszem néha napján meglátogatni, ha a pszichológusok engedik. Balázsnak még nem szóltam az öcsém eltávjáról, ahogyan arról sem értesítettem, Karolina, az én csodálatos nevelőanyám ismét szabadlábon van.
Az utóbbi napokat feszült csendben töltöttük egymás mellett. A férfi kérdezett, én makacs hallgatásba burkolóztam. Tudtam, hogy sok gondja-baja van a munkahelyén és Kamilla is gyakorta megizzasztja egy-egy agymenésével. Félreértés ne essék, rendes lány, szereti az apját, értelmes és okos, csak éppenséggel még gyerek. Akkor is az, ha ő ezt sziklaszilárdan tagadja.
Most pedig én érzem magam kamasznak, aki rosszban van a szüleivel, ezért elmenekülése után bujkál előlük. Semmit sem tudok arról, hogy a mostohaanyám merre szándékozik menni, egyáltalán milyen tervei vannak. Jó magaviseletért elengedték így közel nyolc év után, ami gyanítom, hogy szerinte időszerű volt, számomra viszont kész pokol. Az intézetben nyomatékosítottam, hogy Ákost nem látogathatja senki rajtam kívül, apát is értesítettem, de Flórának nem szóltam. Ahogy Balázsnak és Kamillának sem. Az a nő nem normális és örülnék, ha ez az információ az én birtokomban maradna. De komolyan.
Észre sem veszem, hogy már rég megálltam és szinte üres tekintettel bámulom a tér közepén lévő szökőkutat. Beszélnem kéne róla, igaz? De már nagy lány vagyok, meg tudom oldani. Nem lesz baj, elvégre eltelt nyolc év. Biztosan elfelejtette, amit tettem. Biztosan.