Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Van az úgy, hogy semmi kedved semmihez, de ha már ennek a semminek a közepén összefuthatsz egy valakivel, akkor miért ne tennéd meg? Így lehet egy unalmas és haszontalan programból némi értelmet kicsikarni. Kissé nehezen ugyan, de elkeveredek az aurori részlegre, ahol gyors útbaigazítás után – legközelebb már tudom, hová jöjjek – hamar meglelem a keresett személyt.
Mivel sosem voltam szívbajos típus, így lazán felpattanok Dwayne íróasztalára, mintha napi szinten járnék be. Körbekémlelek és látom, hogy furcsán néznek a munkatársai, ami akár feszélyezhetne is, de… De helyette elmosolyodok. Olyan vélásan. Mindenki kap belőle egy aprócska szeletet, a reakció pedig nagy általánosságban az, hogy lesütik a szemüket, vagy elfordulnak. Ejnye, hát tudják ezek mivel van dolguk? Nyilván nem. Dwayne-t most kihagyom az osztogatásból, nem célom, hogy itt, az iroda kellős közepén valami olyasmit tegyen, amit ugyan meg nem bánnánk, de nem feltétlenül itt lenne illendő művelni.
- El kellett intéznem pár dolgot. Papírokat hoztam be, meg a többi – vállat vonok és kérdés nélkül lepillantok a férfi előtt heverő papírokra. Üresek. Ez ám a meló emberek, ha nekem is így kéne dolgoznom, egészen biztosan aurornak álltam volna. Jobban meggondolva még akár alkalmas is lehetnék rá, csak egyszerűen nem vágyom arra a pályára. Különben is, nagy dolgok vannak készülőben, bizony…
- Meddig vagy bent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bátorság. Ez az újítás első és legfontosabb szava a szótáramban. Ha nem mozdul ki valaki a komfortzónájából, nem várhatja, hogy az események csak úgy maguktól meginduljanak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű kizökkenni a megszokott kerékvágásból és valami mást, valami ismeretlent csinálni, mert abszolút nem az. Ijesztő először, de az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket.
- Ez úgy hangzik, mintha miatta megváltoztál volna – oldalra billentem fejemet és alaposan megrágom azokat a szavakat, amiket kimondtam. Én vajon megváltoztam David miatt? Több lettem, vagy kevesebb? Jobb vagy rosszabb? Az egészen biztos, hogy hisztisebb és bunkóbb, ami nem neki tudható be. De ezek jellemzőek voltak rám, főleg az utóbbi egy évben. Amióta megbeszéltük, hogy ennyi volt és vége, mintha a belső világom megnyugodni látszana. Egy olyan harcot adtam fel, amit már réges-régen elvesztettem. Ez nem jelenti azt, hogy én már nem szeretem őt, mert hát, továbbra is ölnék, ha arról lenne szó, de itt volt az ideje, hogy elengedjük egymást. Így még megtarthatjuk a szépet és elengedhetjük a rosszat.
- Senki nem azt mondta, hogy az agyad helyett a... - beharapom alsó ajkam. Végtére is egy tanárral beszélek, meg kéne válogatnom a szavaimat, ha csak minimálisan is. – Szóval továbbra is nyugodtan hagyatkozz az eszedre, de nem árt, ha nyitott vagy. Sosem tudhatod, hogy ki lesz az, akivel majd egymás mellé csapódtok. Lehet, hogy már évek óta ismered, kollégák vagytok, vagy ahol dolgozol, vele vagy minden nap. Csak eddig nem vetted észre – ez persze nem mindenkire igaz. Az én esetemben például nem. Adammel jó ideje együtt dolgozom, tudom, hogy baromi jóképű, de minimum két indokom szól amellett, hogy ez egy nagyon pocsék ötlet. Először is vámpír. Amíg én kihalok, addig ő tovább él, nem szerencsés dolog ilyen feltételek mellett holtomiglan-holtodiglant hirdetni… A másik pedig, hogy neki párja van, legalábbis utolsó információim szerint. A bónusz pedig annyi, hogy abszolút munkatársként és barátként tekintek rá, akkor is, ha ez fura.
- Már megtettem párszor – megemelem fejem és a szemébe nézek. – Nem szégyellem egyáltalán. Sőt, a magam részéről örülök neki, hogy így alakult. Ez persze nem azt jelenti, hogy milliónyi fiúval akadt olyan dolgom, sőt, félvéla létemre meglepően kevéssel kerültem intim kapcsolatba – ez talán túl részletes válasz, de sosem voltam prűd típus, könnyen beszélek ezekről a dolgokról. Akkor is, ha ő egy tanár. Jaj. – De én nem ítélem el azokat, akik így próbálnak túllépni valakin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mivel Rose láthatóan nem akarta bővebben kifejteni a dolgot, így inkább nem feszegettem. Ismerős a megfelelési kényszer, bár nem a saját édesanyámnak – lévén ő születésemkor meghalt és sosem ismertem, ez elég nagy akadály -, hanem a mostohának. Aztán persze később rájöttem, hogy az is felesleges volt. Mindegy már. Azóta bölcs lettem – haha -, és nem foglalkozom ilyen semmiségekkel. Ráérnek mások, én elfoglalt vagyok.
- Akkor legközelebb elmegyünk egy jó hamburgereshez. Tudok egy helyet, ahol akkorát adnak, amivel egy etióp falu jóllakna -  elmosolyodom és még egyszer belekortyolok italomba, ráadásul utoljára egy időre. Nem azért, mert hirtelen absztinens lettem és nem kívánom többé, illetve nem akarom, nem azért, mert jelentkezett az alkohol intoleranciám, sokkal inkább azért, mert szó szerint megfosztanak a lehetőségtől, hogy elfogyasszam a már kifizetett itókámat. Ezek a dolgok bizony fel tudják bőszíteni szerény személyemet, most sincs ez másképp. Dühönghetnék és üvölthetnék, de már rég eljutottunk arra a pontra, ahol egyikkel sem érek semmit, maximum kiérdemlek egy hátulról való tarkón vágást. Azt meg általában én osztom, így köszönöm, nem kérek belőle.
Egy rendkívül nőies mozdulattal úgy orrba nyomom a részeg delikvenst, hogy bár fölkelt volna, most erőtlenül fekszik vissza a földre. Na ugye. Épp diadalittasan rámosolyognék Rose-ra, mikor jön a következő adag. Ezek sosem adják fel? Míg a szőkének kellett némi erőfeszítés, úgy én csak kitértem az útból és hagytam, hogy a nyomorult tovább sétáljon. Nem tudom, milyen indíttatásból jött felém, de hogy azt útközben elfelejtette, az is biztos.
- Enyhén fogalmazol – elhúzom a számat, majd látom, hogy egy még viszonylag józan kedves úriember közeledik felém, az öklét rázva. Felsóhajtok és hagyom az eridonost kibontakozni, míg a böhöm állat nekem támad. Lazán hajolok el, mert mint tudjuk, sokkal több erőfeszítésbe kerül melléütni, mint eltalálni valakit. Ezen szabályt érvényesítve, míg ő ismét megpróbálja lendületbe hozni magát, egyszerűen megkínálom a lágyabb részét a térdemmel. Utána, biztos, ami tuti, megragadom a fejét hátulról és lazán megcsókoltatom a homlokát az egyik közeli asztallal. Hatalmasat koppan, de nem zavar különösebben, még mindig jobb, mintha az enyém lenne. Meg kell viszont jegyeznem, ha nem lennének ittasak, simán laposra vernének minket – vagy legalábbis nem lenne ilyen könnyű dolgunk.
- Szerintem sincs, verekedjük ki magunkat innen – szó szerint. Így, hogy szorosan egymás mellett vagyunk, jelzem Rose-nek, hogy induljon meg szemből, én tartom a frontot hátulról. A lényeg, hogy megtisztítsuk az utat a kijárat felé, ami ugyan nem nagy táv, viszont a kocsma tömve van. Ettől lesz némi pikantériája a dolognak. Kezdve azzal, hogy a felém érkező ütés véletlenül egy másik hapsit talál el, mikor az utolsó pillanatban leguggolok előle. Meleg volt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Délután három körül járhat már az idő, mikor a Fő utcza köveit koptatva haladok hazafelé. Az egyik kezemben egy kisebb szatyor van, jelezvén, hogy vásároltam is, nemcsak kilométerhiányomat kielégítendő tettem egy kört a faluban. Ki hinné ezt el? Már nincs olyan tikkasztó meleg, mint az elmúlt hetekben, de még mindig lehet érezni a nyár utóhatását, egyszerű sortban és vállpántosban, hajamat kontyba kötve sétálok normál tempóban.
Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy nem rohanok sehová. Nem vár otthon senki, nincs senkivel sem kapcsolatom, ismét egyedül vagyok, ez pedig némileg felüdülést jelent számomra. Az egyedüli hím, aki viszonylagos rendszerességgel előfordul az életemben, az Dwayne. Az incidensünk óta ritkábban találkozunk, de nincs köztünk harag, csak még nem telt le az a bizonyos idő, ami ahhoz szükséges, hogy ismét minden teljesen a helyére zökkenjen. Ha Sean is nála van, akkor szoktam átmenni, de nem mindig. Mivel megkaptam az állást az újságnál, így a feladataim megszaporodtak, ha pedig ez nem lenne elég, David húgát megtalálták – ez a történet hosszú és zavaros -, ő pedig rám bízta. A leányzó keveset beszél, viszont rengeteget alszik, ami meglepő. Csendes és illedelmes, sokszor érzem úgy, mintha félne valamitől. Ritkán kérdezek, akkor is tömören válaszol. Hmm. Érdekes.
Kicsit gyorsítok a tempómon, hogy hazaérhessek és összeüthessek egy valamirevaló vacsorát, mikor megpillantom Zóját. Nem mondhatnám, hogy sokat kommunikálunk, mert hát nem is nagyon van miről. Nem vagyunk rosszban, de Dwayne miatt a kapcsolatunk kissé… Fura. Hezitálok, hogy vajon odamenjek-e, hiszen még nem vett észre. Nem tudom, jó ötlet-e ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ettől a tanévtől kezdve elárasztanak a családtagok szépen, fokozatosan. Beszivárognak az életembe, ezt a folyamatot pedig Flóra kezdi meg, ugyanis ő érkezik meg először. A vonatállomásra érve még rá is érek kicsit sétálni, hiszen legújabb szokásomhoz híven természetesen korábban érkezek, mint kéne. Aztán kisvártatva bedöcög a vonat, én pedig naivan várom, hogy a húgom egy szerény bőrönddel és sporttáskával kivágtasson elém és a nyakamba ugorjon. Aha, meg ahogy én azt elképzelem. Már vagy öt perce benn állhat a szerelvény, mikor már egy rakat ember kijött, a legfiatalabb Egerszegi viszont még mindig sehol.
Ha nem hallom meg a nevem, valószínűleg őrült szitkozódásba kezdek, csak hogy megüti a fülem Flóra hangja. Elindulok felé és ahogy közeledek, rögtön meg is torpanok. Oké, most már egészen világos, hogy a húgom elhozta az egész szobáját, márpedig ennyi cuccal nem fog beférni a Rellonba. Mármint nem a szobába, hanem a Rellonba. Gondterhelten megdörzsölöm arcomat, majd mosolyt varázsolok rá - mert hát mégis csak örülök ám ennek a rosszcsontnak - és egyenesen a leányzó felé veszem az irányt. Útközben kitárom a karomat, hogy ha gondolja, nyugodtan iderohanhat, mert kap egy óriási ölelést. Hacsak Szonja nem mondott neki valamit, biztos vagyok benne, hogy ez rövidesen bekövetkezik és szétölelhetem.
- Na hogy utaztál Sztázi? - ajkam finom görbébe ível, pálcámmal pedig intek a csomagok felé. Mellékesen megegyezve, ilyenkor örülök, hogy van varázserőm, különben minimum két forduló lenne ez a sok holmi kettőnknek. De így csak egy lesz.
- Az a helyzet, hogy ennyi csomaggal legfeljebb hozzám férsz be. Na mi legyen Törpe? A kastélyban szeretnél lakni vagy nálam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A csomagmennyiséget leszámítva nem nehéz kiszúrnom rég látott húgocskámat, akit azonnal karomba is zárok. Hiányzott már nagyon. És azt hiszem, ha Ákos megérkezik, őt is hasonlóan fogom üdvözölni. Fogalmam sincs, mi történne, ha találkoznék Szonjával, tudnánk-e ugyanígy örülni egymásnak. A vele való kapcsolatom elég rossz és azt hiszem sosem lesz már jó. De néha jól esne őt is magamhoz húzni, csak úgy, mint ezt a törpét itt.
- Te koldultál a vonaton? És jól is laktál? Hát akkor kinek készítettem el a kedvenc ebédjét? - felháborodást mímelek, mintha bajban lennék az étel elfogyasztásával. Pedig nincs ám rossz étvágyam, akármilyen girnyó is vagyok. Ezt persze csak az tudja, aki igazán ismer.
- Figyelj, hagytál otthon is valamit? És mi ez a fej? Tönkreteszed vele a szép kis arcocskádat - direkt beszélek vele így, mert tudom, hogy cukkolja. Amúgy is, honnan szedi ezeket a pofavágásokat? Mit kell megérnem? Hogy hasig kivágott pólóban, villantós szoknyában, magassarkúban és díszsminkben selfie-zik a tükröm előtt? Ha odáig jutunk, inkább kitekerem a nyakát, minthogy megjelenjen az a kép az instagramon.
- Csak nekem lehetnél, de nekem sem lennél - rámosolyogok, majd folytatom, mielőtt kérdezhetne. - Beszélhetek az igazgatóval és ő engedélyezheti, hogy nálam lakj. Hamarosan jön Ákos is, így ez amolyan... Családegyesítés lenne, vagy mi a szösz - vállat vonok és direkt nem ejtek szót David nálam meghúzódó húgáról. Ahogyan arról sem, hogy miért nem David, hanem a húga van nálam. Tudom, hogy Flóra kedveli őt, én is szeretem, de... Mi már sohasem leszünk úgy, mint annak idején. Ezt pedig nem itt és nem most akarom vele megbeszélni.
- Na mi legyen? Kastélyba menjünk vagy hozzám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Tulajdonképpen de. De nem mindegy, hogy miben és mennyit – belekortyolok az előttem lévő teámba és magam is átgondolom, amit mondtam. Örök igazság ez persze, de akkor is. Minden kapcsolat egy kicsit formálja, alakítja az embert, de ha valakinek túl sok negatív vonzata van, attól meg kell válni akkor is, ha ez nagyon fájdalmas tud lenni. De ezek már annyira a téma mélységei, hogy magamat kezdem unni. Mióta lettem én párterapeuta, vagy kapcsolati tanácsadó? Tulajdonképpen annyira szerencsétlen vagyok, hogy eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt ezen téren. Talán jobb lenne, ha nem én adnék másnak tanácsokat…
Megvonom a vállam, mert nekem ugyan nincs mit megköszönni. Az életbölcsességeim ingyen elérhetőek bármikor, amikor a közelemben járnak és otthon találnak vagy a szerkesztőségben. Komolyan. Még csak fizetni sem kell értük, nem úgy, mint egy Coelho könyvért ugye… Na mindegy. A következőkben enyhén őszinte vagyok. Vagyis pokoli őszinte és ráadásul tényleg nem rejtek véka alá tulajdonképpen… Semmit. Ez lehet, hogy probléma. Nem kéne, hogy az legyen a rólam kialakult kép, hogy egy nem is tudom. Valamilyen rossz lány vagyok.
- Nem jó, de ideiglenesen tökéletesen eltereli az ember figyelmét – egyenesen a férfi szemébe nézek, mintha ezzel a veséjéig láthatnék. Persze nem, hiszen nem használok legilimenciát, azonban nem is célzok semmire. Inkább csak olyasmi, amivel a tudtára adom, hogy nem jó kedvéből csinál ilyet az ember. Bármi, ami kicsit is eléri, hogy másfelé kalandozzanak az ember gondolatai, az tökéletes erre. Amikor szakítasz valakivel, olyankor jó bemenni valahová, flörtölni egy kicsit, talán táncolni és pár pohárkával meginni, ettől én speciel úgy érzem, hogy ismét nő vagyok. A valóság viszont az, hogy megint kikerültem a húspiacra, ami annyira nem mulatságos. Ezt a témát viszont itt teljesen kiveséztük, úgy gondolom.
- Remek, nagyon szeretem. Adam nagyon jó főszerkesztőtárs, élvezet vele a munka. Tele van ötletekkel, amikből én sajna gyakran híján vagyok… - elmosolyodom és hátradőlök, hogy kortyoljak a teámból és folytathassam. – Ettől még jó csapatnak tartom magunkat, mindenkinek van valamije, amit a közösbe tehet, vonatkozik ez a cikkírókra és lektorokra is, jó a csapat, az új hely pedig… Nyüzsgés, kiabálás, pörgés, zsúfoltság, rohanás. Meglátjuk – ezért választottam egyébként azt a szerkesztőséget. Vissza akarok kerülni a mozgalmas hétköznapokba, írni és kutatni szeretnék, valamerre mozdulni. Ez az egy helyben toporgás sosem volt az erősségem, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Nem tudok mit kezdeni a túl sok szabadidővel.
- Várod már az új tanévet? – kajánul elvigyorodom. Jönnek az elsősök és velük együtt a húgom is. Érdekes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megcsóválom a fejem, majd kaján mosolyra húzom ajkaimat. Nos, igen, Flórát palacsintával várni enyhe lekenyerezés. Lesz miről beszélnünk és, ahogy elnézem, a ruhatárával kapcsolatban. Az, hogy az én ruhásszekrényem akkora, amekkora, nem jelenti azt, hogy a tizennégy éves húgomnak is gardróbra van szüksége. Ne felejtsük el, hogy én modell vagyok és minden divatbemutatóról hazahozok legalább egy, de inkább több cuccot. Nekem még csak vásárolni sem kell menni, főleg a szezon elején. Mindent ingyen és bérmentve kapok kézhez – általában.
- Csináltam, de nyugalom, megvár – felnevetek, ahogy mindig, ha meglátom ezt a fajta csillanást a szemében. Kár, hogy mindez gyorsan lehervad az arcomról, mert megint áttérünk a csomag problémára. Mert igen, ez most jelenleg egy oltári nagy probléma.
- Flóra, én megértem a ruhák iránti rajongásod, mellesleg nem is tudom, kitől leshetted el ugye, de akkor is, tizennégy éves vagy. Apa hogy mehetett bele ebbe? – megrökönyödve pillantok hátra ismét a sok táskára. És ha belegondolok, hogy ez csak a töredéke annak, ami van neki, még a hideg is kiráz. Mert oké, látott tőlem egy s mást, de mit csináljak? Nekem muszáj, hogy legyen, főleg akkor, ha muglik között járok. Mind tudjuk, hogy a paparazzik egyetlen botlásra várnak, hogy lehozzák: nincs ízlése egy modellnek. Na meg a nagy lópacinak a himbilimbijét, azt, nem egy ilyen cikket. Elképesztő, mit meg nem kell tennünk…
- Bácsi? – kissé megrökönyödök. David mint bácsi? Rendben, ha legközelebb találkozom vele, ez lesz az első, amit elmesélek neki. Mostantól csak „öregem”-nek hívom majd. Ez kész. – Igen, mind nálam fogtok lakni, apa kérésére. Meg mert biztosra akarok menni – nem, nem a közösségből való kiszakítás a célom, de sokkal praktikusabb így. Főleg a húgomnak. Bah, nem bírok túllépni a csomag témán, egyszerűen nem megy. Ez szörnyű.
- Inkább együnk és aztán pakolsz, különben szentestéig se jutsz el a palacsintáig – elhúzom a számat és biccentek, hogy megerősítsem, utána valóban megyünk Rabbothoz. Nem vagyok nála törzsvendég, de minden bizonnyal engedélyezi majd a lakhatást, végtére is van már akkora renomém, hogy ez ne okozzon problémát.
- Héhéhé, lassíts kicsi tigris, Ákos a tanév kezdetére elvileg ideér, de lehet, hogy késik kicsit, ez az otthoni papírmunkától függ. A vásárlást pedig elintézzük a napokban – nem akarom tudni, hogy ez mennyibe fog nekem fájni. Meglehetősen sokba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Talán kissé tartottam a találkozástól a nővel. Dwayne egy olyan pont mindkettőnk életében, ami nem összehoz, inkább egyre nagyobb falat emel közénk. Jó lenne ezt áthidalni, de esélyem sajnos vajmi kevés van rá. Csak figyelem a kisfiút és vele Zóját. Nagyon aranyosak együtt, ez pedig ráébreszt arra, hogy nem helyes, ami közte és az auror között zajlik. Vagy inkább az a helytelen, ami köztem és Dwayne között van. Nem okolhatom magam az ő párkapcsolatuk végéért, hiszen ez nem az én döntésem volt, de sokszor nem voltam fair én sem. Sean-nak szüksége van az apjára.
El is bambulok kissé, már csak arra eszmélek, hogy a töpörtyű fut felém. Hatalmas mosoly terül el arcomon, leguggolok és kitárom karjaimat, hogy amint megérkezik, átölelhessem és felkapjam. A kezemben tartva kap tőlem egy hatalmas cuppanós puszit, aminek láthatóan nagyon örül. Olyan huncutul tud nézni, hogy ez nem igaz. Eddig a pontig meg is feledkezem a kezemben tartott gyermek anyjáról, akinek a hangja zökkent vissza a valóságba. Igen, nyilván baromi jól áll a kezemben a kisfiú, de mindent összevetve nem az enyém. Ez csavar is egyet a gyomromon, hiszen már nekem is lehetne egy ilyen csöppségem… De nincs.
- Szia Zója – halványan elmosolyodom. Nem is értem, miért nem ássuk el a csatabárdot. Tulajdonképpen mi is a mi konkrét problémánk egymással? Már ebben sem vagyok biztos. Csak azt tudom, hogy annyira megszoktuk, hogy nem kedveljük egymást, hogy már automatikusan lehervad arcunkról a vidám görbe, ha találkozunk.
- Hogy vagytok? – lassan leteszem Sean-t, aki ettől függetlenül most kiélvezi, hogy találkozhat velem, régen láttuk már egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Imádom a kiskrapekot, valahányszor Dwayne vigyáz rá és átmegyek, órákig eljátszom vele. Nagyon hasonlít Zójára az arca, de van benne Dwayne-ből is. Néha kínosan érzem magam, ha erre gondolok: más fiára vigyázni, mikor az anyja teljesen egészséges, csak éppenséggel a viszony közte és az apa között olyan, amilyen... Nem kellemes. Két tűz közé kerülök, vagy legalábbis így érzem magam.
- Óóó, azt jól tudom, huncut nagyon - meglehet, hogy sok emberre úgy nézek rá, mint a véres rongyra, azonban Sean kiérdemelte az "imádlak" nézésem, amit nem sok ember mondhat el magáról. Sok dolog írható a számlámra, de a gyerekeket tényleg szeretem. Valószínűleg Zójának is könnyen feltűnik, hogy nem muszájból ölelgetem halálra a fiát, hanem tényleg megkedveltem.
- Fáradtan. Túl sok mindent történik mostanában és nem feltétlenül jó értelemben - egy halvány mosolyt küldök a nő felé, de kínosnak érzem kiönteni a lelkemet. Végtére is egy pszichológussal van dolgom, nem szeretnék egy gyors elemzést. Már jó, hogy ne feküdjek le ízibe a kanapéjára egy ingyen óra keretében. Persze lehet, ha nem lenne ilyen a viszonyunk, akár meg is tenném. Bármennyire erősnek mutatom magam, megvisel ez a hirtelen változás körülöttem és a magánéletem romokban heverése. Még akkor is, ha senkinek sem mondok erről egy szót sem.
Zója szavaira felkapom a fejem. Felvonom fél szemöldökömet és őszintén fogalmam sincs, mit mondhatnék erre. Mármint, értem, miért osztja meg velem, nyilván, csak nehéz eldöntenem, hogyan reagálhatnék helyesen. Valójában sehogy. Egy pillanat erejéig összepréselem ajkaimat, hogy aztán megkeressem a nő tekintetét.
- Figyelj, nem tartozol nekem elszámolással. Tulajdonképpen én érzem magam kínosan részben azért, mert ti most nem vagytok együtt. Lehet, hogy hülyeség, de komolyan. És fogalmam sincs, hogy van-e köztünk valami, talán utánam is csak a vérem hajtja. Én már egy ideje nem tervezek előre - miután az Edictum is lehozta az eljegyzésünk felbontását Daviddel, azóta valóban nem gondolkodom nagy távlatokban. Hogy is tehetném? Volt egy stabilnak érzett kapcsolatom, egy olyan férfi az életemben, akit biztos pontnak éreztem, majd egyik napról a másikra ez kicsúszott a lábam alól. Hiába volt közös megegyezés, hiába jobb így mindkettőnknek, hiányzik és idő kell, hogy talpra tudjak kászálódni.
- Néha úgy érzem, én is csak egy leszek a sorban utánad és Léna után - kínosan elmosolyodom az őszinteségemen és el is fordítom a tekintetem. - Csak szeretném, ha köztünk nem lenne feszültség, mert nekem nincs veled semmi bajom. Mármint tényleg semmi, nulla - magunkra mutatok, hogy értse, rólunk van szó. Nem akarok civakodni és fújni rá, mikor semmi közöm ahhoz, hogy ő és Dwayne miképp intézik a dolgaikat. Ezért gondolom veszekednek ők épp eleget, én köszönöm, kiszállnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Neked is Domestos kéne, nem kötszer... - az orrom alatt mormogom, miközben sebtiben igyekszem kitalálni, hogy mi legyen. Van egy félig eszméleténél lévő erősen sebesült aurorom, egy szétroncsolódott kocsim és én. Oké, először is Dwayne problémakörét kell megoldanom. Egy villámgyors kábítóátkot küldök rá, majd óvatosan behelyezem a kocsi hátsó ülésére. Terveim szerint egyébként stabil oldalfekvésben a motorháztetőn akartam hagyni, mondván ne mozgassuk, mert ki tudja, mi baja lehet, de elég morbid lenne így eljutni az ispotályig...
Azt nem is mondom, hogy a látványa ettől függetlenül megrémiszt. Nem mintha bókolni akarnék, de irdatlan sz*rul néz ki és, ha egyszer ezt kiheveri, kitekeri a nyakam. De erre most nem gondolhatok. Hála a jó égnek mindig Dwayne nadrágjában van a kulcs, így könnyedén megtalálom és be is indítom a kocsit, aminek a szélvédőjén nem látok ki. És nyugodtan mondjátok, hogy kapcsoljam be az ablaktörlőt, csak vegyétek számításba, hogy a) az is tropa és b) ezt az üveget isten se mossa le ebben a formában, így a behorpadt és véres üvegen keresztül kell tájékozódnom. Tiszta sor, hogy esélytelen.
Felzúg a motor, én az oldalablakot leengedem és indulhatunk is. Annyit szeretnék elmondani, hogy a vezetési stílusom egyedi, nem véletlenül nincs jogsim. Szóval beletaposok a gázba és éles kanyarral tűnök el a semmiben, miközben a rádió magához tér. Kapaszkodjatok meg valamiben, tudjátok mi szól? Highway to hell. Irónia? Az élet iróniája? ÁH, DEHOGY. Szóval Dwayne eszméletlen testével, a törött Volvoval, az ACDC örökérvényű slágerével és az én ablakon kihajló fejemmel száguldunk egyenesen a Fővárosi Ispotály felé.
- I'm on the hiiiiighway to heeeell! - még üvöltöm is a dalszöveget, minden mindegy alapon, mikor valami balf*sz bevág elém. - Takarodjál már innen, hát nem tudsz vezetni te csökött agyú barom! Sebesültet szállítok, ne csak nézzél ember, lássál is! - még mutogatok is, majd ismét visszakapcsolódok a számba és üvöltöm tovább. Teljesen átlagos életkép így késő este. A célhoz érkezve - nehogy elhajtsak véletlenül mellette - satuféket nyomok és ki is pattanok a kocsiból. Az épületbe rohanok, hogy elkapjak bárkit, akárkit, aki segíteni tudna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Már hogy ne lennék ideges? Lefékezve első dolgom, hogy berontsak az épületbe és mihamarabbi segítséget kérjek. Már püfölném a recepció asztalát, hogy embert ide, de kettő megtermettet, vagy tudja isten haragja, mit szokás ilyenkor mondani, mikor Misi hangja üti meg a fülemet. Oldalirányba perdülök és rárontok Mihaelre, egy pillanatra megölelem, aztán rájövök, hogy ennek nincs itt az ideje, így elhúzódom tőle és rögtön hadarni kezdek.
- Mi csak iszogattunk Dwayne-nel, aztán feltettem egy tök bugyuta kérdést, rámosolyogtam és erre leugrott a háztetőről, de én azt hittem nem fog, mert a "mi történne ha" nem azt jelenti, hogy tegye meg. Persze tudom, hogy nem kéne felelőtlenül mosolyognom mindenkire, de úristen Misi csinálj már valamit, mert tiszta vér és ott fekszik a kocsiban és meg fog halni! - totálisan kétségbeesve mutogatok az ajtó felé, hogy menjen már és csináljon valamit. Őszintén szólva egy hangya is lehetne a kezelőorvosa a férfinak, annyira nem érdekel, csak gyógyítsa meg. Tulajdonképen kitaszigálom onnan Mihaelt, egyenesen az autóhoz, hogy lássa, a probléma itt hever.
- Ugye tudsz neki segíteni? - reménykedve nézek rá. Oké, ez csak két emelet, de kevesebbe is haltak már bele. Mi lesz, ha nem tér magához? Mi lesz, ha itt meghal? Akkor én gyilkoltam meg? De magától ugrott! Ajj, istenem, nagyon félek, nem lehet baja! Viszont az tuti, hogy benevezem Darwin-díjra, ha balul ütnének ki a dolgok. Legalább ennyit hadd kapjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nagyon nehéz nem eldobni az agyvelőmet, mikor ilyen kritikus helyzetben találom magam, mint egy vérző félig hulla, meg ispotály, meg zúzott kocsi. Meg én, egy iciri-picirit becsiccsentve. Mert ugyan azt mondtam, hogy ez elszállt, az idáig vezető utam leírásából egészen világosan kiderül, hogy nem, nagyon nem. Erre a tényre csak ráerősít, hogy le se tojtam a vernyákoló Piroska mamát az ablakban, sőt, ha elég gyors a reakcióidőm, még egy betondarabot is utána hajítok. Azt hiszem, ez nem a mi napunk.
- Igen! Vagyis nem, vagyis hát igen, de én nem mondtam neki, hogy ugorjon le, ez egy állat! - csak egy nagyon kevés választ el attól, hogy el ne röhögjem magam. Mert azért mindent összefoglalva annyira abszurd és vicces ez a jelenet, hogy az nem igaz. Valójában tényleg, ez iszonyatosan humoros, leugrott egy tetőről. Áháháháhááá, leugrott egy tetőről! Érted, fogta magát és nekiment a korlátnak és bámm, így leugrott. Oké, azt hiszem elvesztettem a maradék józan eszemet is.
Magam is kimegyek a kocsihoz, természetesen és rá kell jönnöm, hogy komoly a baj, ha Mihael így reagál. Innentől kezdődik meg a hosszan tartó várakozás. Dwayne a kórteremben, én a folyosón. Szinte már romantikusnak mondható ez az idilli este, csak jobban örültem volna, ha ezt bizonyos kereteken belül zongorázhatjuk le. És keretek alatt nem egy tömbház és a föld között húzódó két emeletet értem, mielőtt valaki azt hinné...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mihael és a pokol tornáca
Haj és smink | Ruci

Azt hittem, hogy kinőttem már abból, hogy összekenjem magam mindenféle festékkel, jelmezbe bújjak és elmenjek halloweenezni. És ez valójában így is van, hiszen huszonöt évesen lehetne jobb dolgom, azonban sajnálatos, avagy sem, de nincs. Alkalom szüli a programot, így amikor Mihaellel már mindketten úgy éreztük, hogy az életünk végképp elért a jelentéktelenség egy olyan fokára, amelyet ép ésszel már nem lehet elviselni, hát elhatároztuk, hogy elnézünk a sulis buliba. Mintha visszamentünk volna vagy négy évet az időben... Egyébként meg kell jegyeznem, hogy maga a téma pokolian (haha) jó, évek óta nem volt ennyire tetszetős ünnepség sem. De ez most pazar!
Éppen ezért úgy döntöttem, kiteszek magamért, főleg a téma, no meg azért valahol Mihael tiszteletére is. Külön erre a célra bevásároltam és csak potom két órát töltöttem azzal, hogy minden úgy álljon rajtam, ahogy én azt elvárom. Sem egy kóbor tincs, sem egy festékmaszat, sem egy gyűrődés: éppen olyan, ahogy elképzeltem. Egyébként köztünk szólva, ha kedves partnerem facér lenne, egészen biztosan tudnám, hová megyünk a parti után, így viszont egy gyors szemrevételezést követően csak konstatálom, hogy Roxy megfogta az Isten lábát. Vagy az Ördögét. Mihael esetében sose tudni.
- Azok azért hiányoznak, mert a rellonosoknak kell biztosítaniuk. Nélkülünk nem lehet igazán jó a buli - felpillantok a fiúra és magam is elmosolyodom. A díszítés abszolút elnyeri a tetszésem, merem remélni, hogy a móka is legalább ennyire jó lesz. - Igyunk valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mihael és a pokol tornáca
Haj és smink | Ruci

Tulajdonképpen most is jól nézünk ki együtt, akárcsak bármikor máskor. Nemcsak Vegasra jó emlékezni, milliónyi alkalommal mentünk mi ketten valahová és nem véletlenül akadt meg rajtunk az emberek tekintete. Végül is, bromance van emberek, még akkor is, ha én egy sis vagyok. Ó egek, hagyjuk a szlenget.
- Én még nem is találkoztam Normannal! - tettetett felháborodással fordulok Mihael felé, miközben arcomon máris ott játszik a megszokott mosoly. De most komolyan, honnan van neki táncoló csontváza? Jó, tudjátok mit? Nem akarom tudni. Egyszerűen csak jobb néha elengedni a dolgokat, ennyi az egész.
- Ha ízleni fog, több is jöhet - azonnal bólintok és kicsit közelebb húzódva Mihaelhez megindulok előre azokhoz az íncsiklandozó italokhoz. Ó anyukám, ilyen körülmények között jól esne némi szeszszármazék. De aki a kicsit nem becsüli... Ahogy odaérek, el is marok gyorsan kettőt, melyek közül az egyiket Mihaelnek nyújtom.
- Ördögien jól fogunk ma szórakozni, nem gondolod? - azzal poharának koccantom az enyémet és iszom is rögtön. Kezdődjön a buli!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Pokoli minden perc, míg arra várok, hogy Dwayne-hez végre bemehessek. Bár tudom, hogy nem az én hibám, mégis úgy érzem, részem van a dologban. Spiccesek voltunk, szórakoztam vele és hiába nem mondtam azt, hogy ugorjon már le a tetőről, hogy teszteljük a gravitációt, mást sem kellett volna. Mihael csak még mélyebbre gyömöszöli bennem az ideget, mígnem a végére totálisan ki vagyok borulva. Mi a fenét csináltunk? Erőt veszek magamon, mikor végre megkapom az engedélyt a bemenetelhez. A rellonos poénjára nem is reagálva megköszönöm neki, hogy velem volt, sőt, egy pillanatra a kezét is megszorítom, majd belépek a túlságosan fehér és túlságosan kórházi kinézetű szobába. Utálom.
Szemeim gyorsan megtalálják a kissé meggyötört aurort, én pedig beharapom alsó ajkam. Egy pillanatra el kell gondolkodnom azon, hogy most a sírást, vagy a röhögést tartom-e vissza, de azt hiszem nincs itt az ideje egyiknek sem. Az ágyához sétálok és odahúzva egy széket leülök mellé. Még a kezét is megfogom, mintha legalábbis halni készülne, de íriszeim csillognak, tehát kiolvashatja belőle, mindent összevetve igen jól szórakozom.
- Nem vagy normális, hogy leugrottál. Legalább megmaradsz? - szám széle megremeg egy picit, ahogy a mosolyt elfojtom. Talán gonosz dolog, hogy jót derülök ezen a helyzeten, de az egész annyira komikus és hihetetlen, hogy egyszerűen nem tehetek mást.
- Eléggé rám ijesztettél - hangom nem szemrehányó, bár hallatszik, hogy valóban így történt. Jó rég volt már, hogy annyit káromkodtam, mint most éjjel. - Mikor engednek ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kétségtelenül nagy trutymót csináltunk magunknak. Épp ezért nem is merek mosolyogni, mikor leülök mellé. Fogalmam sincs, mennyire viselte meg Dwayne-t a találkozása hőn szeretett kocsijával. Az igazság az, hogy az ember nem igazán így képzeli az "ugorj már le az autóhoz" kifejezést (bár ilyet nem mondtam neki, na mindegy), többek között azért, mert enyhén vérfagyasztó ötlet a szó szerinti kivitelezés. De sebaj, egyszer mindent ki kell próbálni.
Örömmel látom, hogy az auror - még ha nincs is jól - arcára mosoly ül ki. Ettől bennem is némileg oldódik a feszültség és végre engedek a feltörni vágyó görbének.
- Ezt soha többé ne csináld - egy pillanat alatt elkomolyodom, mert az őszintét megvallva valóban nem akarom többé átélni mindezt. Az autóút persze muris volt, de ez betudható annak a csekélyke alkoholmennyiségnek, amit elfogyasztottam. Úristen, jobban meggondolva mindketten meghalhattunk volna, de mások is. De nem, ezzel most nem foglalkozom, ráér holnap is.
- Szívesen vinnélek, de nem lehet. A gyógyítók nem engedik, így is alig bírtam kikuncsorogni, hogy bejöhessek - sajnálkozón elhúzom a számat és megszorítom óvatosan a kezét. Annyira kikívánkozik belőlem, hogy elég sz*rul néz ki... De mégsem mondom. Majd utólag jót röhögünk ezen egyszer, merthogy örök emlék, az is ziher.
- Viszont itt maradok veled éjszakára - mintha csak most jutna eszembe vigyorodom el, hogy felkelve adjak a szájára egy óvatos puszit. Túlontúl kedvelem Dwayne-t, de ez már sajnos kevés a boldogsághoz. Úgy tűnik, veszélyesebb vagyok rá nézve, mint hittem - ami eddig a pontig volt mókás. Na jó, még egy kicsit mindig az...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bár nem mondtam Dwayne-nek, hogy ugorjon a mélybe, lévén nem állt szándékomban megölni vagy ispotályba juttatni, talán maga a kérdés, hogy "vajon, ha leugranánk a tetőről, akkor a kocsin végeznénk-e" volt félreérthető. De istenemre mondom, soha többé nem elmélkedek ilyesmin vélamágiával megbűvölt személy környékén, úgy tűnik káros az egészségre. Túlzottan is.
Felkelek, hogy egy puszit nyomjak az auror szájára, de szinte rögtön érzem, hogy azt hiszi, itt akarom hagyni. Kedves tőle, hogy feltételezi, mindezek után hagynám a sötétben kuksolni, egyes-egyedül, azonban ezt nem teszem szóvá. Van elég baja, nem akarom tetézni. Helyette szinte rögtön elmosolyodom, ahogy megpróbálja arrébb tornázni magát. Szívesen mondanám, hogy megoldom máshogy a bent maradást, vagy itt leszek a folyosón, netán elleszek a széken, az ágy úgyis kicsi, de nincs szívem itt hagyni így. Egyik kifogásom sem elég erős ahhoz, hogy az elfogadható legyen, így megadom magam és óvatosan felfekszem az elég keskeny ágyra. Ez valószínűleg még egyedül is kényelmetlen, nemhogy két személynek.
- Sajnálom, nem akartam, hogy itt köss ki - miközben fejemet megpróbálom óvatosan a vállára hajtani, addig jobbommal átkarolom testét. Fogalmam sincs, hol fáj neki, de talán még így tudunk a legnyugisabban elhelyezkedni. Úgy amúgy nem lenne baj a testhelyzetünkkel, ha Dwayne nem lenne rommá törve. Nem nézek rá, csak lehunyom a szemem és úgy várom a választ. Elég fáradtnak érzem magam, de ő is az lehet, így valószínűleg nem most fogjuk megbeszélni az este történteket. Mégis el kellett mondanom, hogy tudja: sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elképesztő, hogy belementem ebbe, de végül egészen jó móka volt mind a felkészülés, mind maga az izgalom, ami ezzel járt. Régóta nem lépek fel közönség előtt, már ami a konkrét előadást illeti, így különösen furcsa érzés arra várni, hogy minket szólítsanak.
És igen, jön a jel, én pedig mosolyogva sétálok végig az emberek között , át az egész parketten, hogy aztán teret adjak a táncosoknak. Az első három páros az én és Helena által kidolgozott koreográfia szerint - itt-ott pár hibával - táncol, középen Norbi és Odett, kétoldalt pedig Rebeka és Harold, valamint Bence és Kamilla. Őszintén szólva még így is feelinges, ahogy a zenére egyszerre mozognak. Ahogy kimennek a képből, bejön a másik három páros. Először csak a lányok (Helena, Szira és Norina), aztán pedig a fiúk is végre (Ward, Adrian és Arnold), hogy egy kicsit közösen szórakoztassák a népet. Aztán érzem, hogy hirtelen a torkomba ugrik a szívem, ugyanis én jövök. Pont a bokám miatt vállaltam pusztán ennyit, de most ez is lehetetlennek tűnik.
Újra bejövök a képbe mosolyogva, a fiúk pedig várnak rám. Bence kezébe adom az amúgy kellékként nálam lévő dobozt, hogy a többiek a megbeszéltek szerint emelhessenek a levegőbe. Igazából az egészet borzasztóan élvezem, de nem árulnám el a világért sem. Mindenesetre az elején csodás műmosolyom igaziba fordul és amint visszakapom a csomagom, már el is tűnök a képből, hogy visszatérjen a korábbi hat páros teljes egészükben. A parkett széléről figyelem őket és csillognak a szemeim, mert amennyi munkát ebbe feccöltünk... Mégis összeállt.
A vége a legédesebb, ugyanis piros mikulásos ruhákban bejönnek a lányok (Nadine, Anne, Becca, Clariette és Gwen), hogy a saját külön részüket letudják. Velük volt a legegyszerűbb dolgunk egyébként, gyorsan tanultak és látszik mozgásukon az összhang. Büszke mosoly nyugszik arcomon, ahogy a végén mindannyian, még én is visszamegyek és folytatjuk a táncolást, ami remélhetőleg a közönség részéről is orbitális partyba csap majd át. Szerencsére páran már egy helyben is elkezdtek táncikálni, most lehetőségük van beszállni hozzánk, egészen a szám végéig, akkor ugyanis mindannyian meghajlunk és integetve, "Boldog Karácsonyt!"-t kiáltva levonulunk. És folyhat tovább a bál zökkenőmentesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amit egyszer megígérek, azt be is tartom. Így lehetséges, hogy Attilával ma este a Dobozban ülök és már ki tudja, hanyadjára próbálom rávenni arra, hogy átszeleteljen velem az újévbe. Nos, igen. Rengeteget nyaggattam, hogy muszáj egyszer elmennie egy diszkóba és csapatni a bulit (esetleg veretni, ahogy manapság mondani szokás), folyton talált kibúvót. Az egyetlen szerencsétlensége csupán az, hogy ezen a csodás napon már nem dolgozik senki éjjel, másnap nincsenek halaszthatatlan ügyeink, így be kellett adnia a derekát. Amúgy is ellenállhatatlan vagyok, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb én nyerek.
- Na, még egy feles és mehet a dansz - azzal intek is, hogy még kettőt kérek. Így már csak lesz elég oldott állapotban ahhoz, hogy szeleteljünk egy jót! A pénzt könnyeden dobom a pultra és a férfi kezébe nyomom a poharát. Felvonom fél szemöldököm és ezek után a pohár tartalma el is tűnik az utolsó cseppig. Igazán nőies lehetek ilyenkor, de sebaj. Megragadom Attila kezét és lehúzom a bárszékről, be a tuctuc zenés terembe, hogy végre teljesítse a ma éjjel kihívását.
- Maradj velem és te leszel a táncparkett ördöge! - hangosan kiabálok, hogy meghallja, majd kezeit derekamra rakom, karjaimat pedig nyaka köré fonom csakúgy, ahogy az összes többi pár teszi mellettünk. Oké, mi nem vagyunk együtt, de ezt senki sem tudja, mi pedig elvegyülni jöttünk. Mellesleg végérvényesen levágattam a hajam vállig érőre, ami kevésbé fűt és nem akad bele mindenbe. Meg jól is áll. Fejemet megemelem és tartom a szemkontaktust a férfival, miközben alattomos módon egy gyönyörű vélamosolyra húzódik ajkam. Csak hogy biztosan menjen neki a tánc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A tanodában a tantermek az alábbi módon helyezkednek el: KATT. Azon termek, melyek neve mellett a "normális" kifejezés áll, így, vagy nagyon apró változtatásokkal, hasonlóan néznek ki:


A külön leírást kapott helyiségek pedig itt tekinthetőek meg:

- Északi szárny - Mágiatörténet tanterem

A diákok váltig állítják, hogy ez a terem van a legjobban kivilágítva. Az ablakokon nem helyezkedik el sötétítő függöny, és még ha jobb fényben is tetszeleg az egész tanterem, az ifjú tanár szereti felkapcsolni a lámpákat, amivel még az ásítozó diákokat is fel tudja rázni. A fal a világoskék színet kapta, hogy ne terhelje meg annyira a szemeket mint bármilyen sötétebb szín. Egy tábla, egy kép az igazgatóról, és egy térkép található meg a falon, illetve évszaknak megfelelően a professzor megszokta engedeni a díszítést is. A tanári asztal egy tucat ódon könyvet és megsárgult pergament tartalmaz katonás sorrendben, az egyik fiókban pedig isteni finom puhacukorka kínálgatja magát. A táblára minden nap fel vannak vezetve a feladatok, illetve a bonyolult szakszavakat lehet rajta olvasni néha napján. A padok és a székek régiek és komótosak, egyáltalán nem a kényelmet szolgálják, bár még nem panaszkodtak az alkalmasságukra. Minden padban megtalálható egy tárgyi segítő kalauz, hogy az önálló munka során a diákok a legmegfelelőbb válaszokat tudják adni a kis segítséggel. Nincs szükség rá hogy hangosan beszéljenek, mert éppen a megfelelő hangerő hallatszódik vissza a falakról.

- Keleti szárny - Gemmológia Terem

Közepes méretű kör alaprajzú teremre nyílik a masszív tölgyfa ajtó. A bejárattal szemben lévő falba van beépítve a tábla, előtte tanári asztal és szék áll, melyek egyaránt meleg barna faragott mahagónifából készültek. Körben a fal mentén, a tábla két oldalán, közel három méter magasságig ásványokat és csiszolt köveket rejtő tárlók és szekrények sorakoznak. Egyhangúságukat a plafonig érő széles párkányú ablakok, törik meg, rajtuk a szükség szerint koromsötétet adó nehéz, bordó brokát függönyök lógnak. Balra a tanári asztal mellett a terem közepe felé egy betegágy áll, rajta egy teljesen és minden porcikájában eleven emberre hasonlító bábu fekszik. Órák alatt ez a „szemléltetőeszköz” életre kel és produkálja az épp tanult ásvány által gyógyítható minden nyavalya, ragály és kórkép összes tünetét. A bejárati ajtó mellett a diákok asztalai és székei sorakoznak ketté osztva, félkör alakban, három-három sorban összesen huszonnégy hellyel. Az asztalok mindegyikén mikroszkóp, kézi nagyító és szükség szerint ultraviola fénnyel is világító, megbűvölt gyertya található. Minden eszköz bűbájjal van levédve, így senki sem tudja kicsempészni őket a teremből, éppúgy ahogy egyetlen más tárgyat vagy követ sem. A helységben emellett az órák alatt hatás blokkoló úgy nevezett „aura-gát” igézet vetül a diákokra, melyet a tanárnő akkor old fel vagy gyengít meg, ha a tanult anyag azt megkívánja.

- Keleti szárny - Rúnatan tanterem

A Rúnatan terem a Keleti szárny második emeletén található. Ahogy belépsz a terembe, egy hatalmas termet látsz, nagy ablakokkal, melyeken nincs függöny, így sok természetes fény tud bejönni a terembe. A terembe lépve négy nagy kerekasztal van, melyekhez 10 szék tartozik, így minden asztalhoz 10 diák tud leülni. A falon a Rúna ABC, rajok, illetve a sarokban tárgyak találhatóak. A terem végében található a tanári asztal, és szék ami mögött egy tábla van. A tábla két oldalán, két üveges szekrény van. Az egyikben csak könyvek vannak, a másikban a tantárgyhoz kapcsolódó tárgyak. A plafonról két nagy csillár lóg le, melyeken gyertyatartók és gyertyák vannak.

- Keleti szárny - Önismeret és Pszichológiai alapismeretek tanterem

Átlagos.

- Nyugati szárny - Bájitaltan tanterem

A terem ajtajából már érdekes illatok szállnak tova. Hogy mitől ered, az egy fogós kérdés, mivel nem tudni a választ. De ha belépsz, talán okosabb leszel.
Ahogy ez megtörténik, egy tökéletes kis kotyvasztó "boszorkánytanyát" találsz. Legelöl van a tanári katedra robosztus íróasztallal. Közvetlenül mellette egy nagyobb üst, azt a célt szolgálva, hogy a Professzor is tudjon dolgozni, ha úgy tartja kedve.
Hátrébb pedig egy fekete tábla ácsorog falábakon.
Minden kör alakú padhoz négy ember fér oda az órán, és tud kényelmesen dolgozni. A pad felületét olyan varázslattal kezelték, hogy minden szennyeződés könnyen lejön róla. Ámbár így is jól látni égési, és más nyomokat, ami árulkodik egyes diák bakikról.
Az egyik részén azonban kisebb mélyedés van, ami pont megfelelő az üstök számára.
A falak mentén polcos szekrények sorakoznak. Egy részükön könyvek, másokon különös formában és színben pompázó különös üvegcsék, fiolák. Nem biztos, hogy kíváncsi vagy rá, mik vannak benne…
A méteres ablakok között élő növények kaptak helyet. Jobb, ha vigyázol a tanári asztalhoz közelebb eső cserepes növénnyel, mert bár fehér, szende mivolta ártatlannak mutatja, nagyot tud ám harapni! Főleg ha éhes.
Azon a falrészen, ahol nincs se ablak, se polc, képek lógnak. Mind valamilyen növényt ábrázol, általában megnevezve egyes részeit. Egy helyen, körülbelül középen van egy béka festmény. Lakója nem túl aktív, de ha arra jár egy légy vagy bogár, menten felélénkül és elkapja azt ragadós, hosszú nyelvével. Olykor viccből, a diákok holmiját is eltulajdonítja. Igaz, akkor csak meg kell böknöd a hasát a pálcáddal, és visszaadja. Csak ne túl erősen, mert lehet, hogy mást is!

- Nyugati szárny - Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanterem

Patináns rend, makulátlan tisztaság, minőségi alapanyagok, eszközök és műszerek. Kell ennél több? A teremben a nagy asztalnál több üst is helyet kapott, ezeket ha éppen az anyag úgy kívánja használatba is lehet venni, ám mivel legtöbbször ez nem indokolt, kényelmes kettes padok is várnak a tanulni vágyókra. A tanári asztal szent és sérthetetlen, a polcokon sorakozó üvegcsékhez engedély nélkül nem nyúlunk... És végképp nem törünk el semmit, ha nem akarunk magunkra zúdítani mindenféle kellemetlen bőrkiütést, no és persze kivívni a Tanárnő haragját.

- Nyugati szárny - Bűbájtan tanterem

A Nyugati szárny első emeletén található a bűbájtan-terem. Egy világosbarna, egyszerű faajtón kell belépniük az órára látogató diákoknak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a padsorok valamelyikében. A terem bármikor szabadon látogatható és használható, a kijárási tilalom kezdetén azonban működésbe lépnek a rendszeresen karbantartott riasztóbűbájok. Odabenn meglehetősen összezsúfolt hely áll rendelkezésünkre. A tanári asztal a terem végén található, farkasszemet nézve a bejárattal és a diákokkal. A tanári övezet közelében mindenféle olyan segédeszköz fellelhető, ami az óratartáshoz kell. A padokban bárki kényelmesen elférhet, egyetlen fiókjukban pedig mindig akad egy üres lap, penna vagy éppen tintásüveg.  A falakon a tantárgyhoz köthető neves bűbájfeltalálók és tankönyvírók portréi köszönnek vissza.
A bűbájtan szekció azonban nem itt ér véget. A bejárattól nézve a tanári asztaltól jobbra található egy kis ajtó. Innen nyílik a szertár, ahol a bűbájok gyakorlásához szükséges felszereléseket tárolják. Az ide való belépés csak a szaktanárral együtt lehetséges. Annak ellenére, hogy egy szertárról van szó, meglehetősen nagy helyiség ez, hiszen itt lehetősége van a csoportnak a gyakorlásra is.

- Nyugati szárny - Sötét Varázslatok Kivédése - Melodimágia tanterem

Aki belép az égerfa ajtón, egy klasszikus, kissé talán régies – vagy legalábbis a projektorok és okostáblák előtti időből való – tantermet pillant meg, amely elég tágas ahhoz, hogy befogadja az egy évfolyamhoz tartozó diákokat mind a négy házból. Kinézetre meglehetősen átlagos a többnyire egyszemélyes padokkal, s a helyiség végében álló nagy, zöld táblával, melytől nem messze egy szekrény található, tele mindenféle kellékkel, amikre az órákon szükség lehet, ám ennek az ajtaját csak tanár nyithatja ki. Azok a diákok, akik esetleg mégis megpróbálkoznak a feltárásával, többnyire a gyengélkedőn végzik – egy átoknak köszönhetően minden illetéktelen arcán hatalmas pattanások jelennek meg, hogy kirajzolják az „idióta” feliratot, s ezek eltüntetéséhez bizonyosan szükség van gyógyítói segítségre.
A tábla másik oldalán időnként egy zongora áll, de ha nincs használatban, többnyire a terem másik végében található függöny mögött rejtőzik, ahová a berendezés többi tagja is kerül, ha a helyiséget párbajozásra, vagy gyakorlati oktatásra akarják használni. A terem függöny mögött rejtőző fele korántsem állandó- néha csak a zongora vagy a padok tárolására szolgál, azonban ha a tanár húzza el, akkor elképzelésének megfelelő táj tárul a szemek elé. Ez egyrészt a terepgyakorlatokhoz szolgál, mivel itt elengedhetők kisebb sötét lények, másrészt, mivel zárt helyiségről van szó, a tanár határozza meg az időjárást és egyéb körülményeket, kontroll alatt tartva a környezetet.
Bár a terembe be lehet menni tanári engedély nélkül, párbajozni, vagy felügyelet nélkül varázsolni tilos, és büntetőmunkát von maga után – vagy ami esetenként rosszabb, egy látogatást Serennél. A függöny mögötti részhez is hozzá lehet férni, ami a kívánságok terméhez hasonló tulajdonságokkal bír egy diák által irányítva, tehát valódi veszélyekkel vagy varázslényekkel találkozni nem lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A düh forr bennem. Azt hiszi, hogy hülye vagyok, netán a vakok és csökkentlátóktól jövök? Hogy nem veszem észre, hogy ott van, csak rozsomákká alakul és elmenekül? Hogy amint meglát, kitér előlem? Mire fel? Mondtam én egy rossz szót is? Jó, oké, az a friendzone nem volt szép húzás tőlem, de meg kell értenie mindenkinek, hogy egyszerűen elvesztettem a fonalat. Egyszer Zóját akarja elvenni, aztán engem visz el a szüleihez, meg cuki hétvégézünk... Hát mi vagyok én, valami kívánságkupon? Miről maradtam le?
Szóval jah, eléggé idegbajos vagyok, de már hetek óta, tegnap azonban végleg kiverte a biztosítékot, mert még utána is szóltam. Erre gyorsított a léptein és elment. Persze mondhatnátok azt, hogy nem hallotta, ahogy a nevét mondom, de az egész rohadt folyosó ettől zengett. És betelt a pohár. Nem volt érkezésem tegnap rárúgni azt a csodás faajtót, de ma isten bizony megteszem. Elegem van ebből a játszadozásból, kiderítem mi baja van, sőt még cumit is viszek neki, annyira bölcsődés viselkedés ez. Hát az agyam eldobom ettől a férfitól, mit hisz, hogy majd így az elmúlt x évet kitörli? Mintha nem is ismernénk egymást? Tojok a lelki békéjére, engem csak úgy nem ignorálhat.
Így hát ezen felbuzdulva magabiztos és kissé agresszív léptekkel közelítek az iroda felé. Lehet, hogy ketten is lehetnek odabent, de ez most az én jelenetem. A rózsaszín, bűbájos cumit pedig természetesen hozom magammal. Három galleon volt, ennyit megér, hogy a szájába tömhessem. Megérkezve kopogás nélkül nyitok be, pusztán a meglepetés erejével, így tuti nem tűnhet el. Remélem.
- Dwayne "Gyávaféreg" Warren, elárulnád nekem, hogy mégis miért kerülsz mondjuk hónapok óta?! - akkor is elordítom magam, ha épp nincs a látóhatáron. Hallja csak az egész Bagolykő. Egerszegi "Dramaqueen" Nina megérkezett. Elegem van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Oké, szóval felébresztettem. Hát ezt jól megérdemelte. Még a stílusa se zaklat fel, úgy vágom be az ajtót magam mögött, hogy majd kiesik kerettel együtt a helyéből. Idegesen vágom csípőre kezeimet és nagyon csúnyán nézek Dwayne-re. Úgy értem komolyan, észveszejtően nagyon csúnyán. Mint aki legszívesebben megfojtaná egy kávéskanál vízben. Kevesebb is elég lenne véleményem szerint, mondjuk a puszta kezem, de nem akarok menőzni, meg hősködni. Az nem az én stílusom.
- Elárulnád nekem drágám, hogy miért kerülsz úgy, mintha én lennék a megtestesült kolera? - és most következik a végső lépése a "Nina dühös" akciónak; keresztbe fonom magam előtt kezeimet. Az auror nyilvánvalóan ismer már annyira, hogy leessen neki, tényleg pipa vagyok, de nem érdekel. Vagy tovább fog hergelni, vagy kinyírom. Vagy ez ok-okozat?
- Nézd, nem tudom, mi bajod van velem vagy mi ütött beléd, de szeretném végre megtudni. Miért_kerülsz_engem? - a kérdésem minden szavát keményen kihangsúlyozom, szájbarágósan tagolom azt a három nyavalyás szót is. Tényleg baromira elegem van. És nem az a legfőbb indokom, hogy az önérzetemet sérti most már a dolog, hanem hogy egy számomra fontos ember ennyire ignoráns. Legyen vér a pucájában és mondja ki, ha valami nem tetszik neki. Elvégre felnőtt ember, itt volna az ideje, hogy úgy is csináljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Igaza van, miért kiabálok? Ordíthatnék is! Sőt, ami még ennél is szívderítőbb lenne, ha üvöltenék, ellenben abban igazat kell neki adjak, hogy attól, mert ő paraszt - ahogy megszokhattuk -, nekem nem kell annak lennem, sem hárpiává válnom. Így hát veszek egy mély levegőt, majd kiengedem. Sokkal jobb.
- Bocs - összehúzódnak szemeim, emellett továbbra is olyanok, mintha vasvillák állnának ki belőle, amik bármelyik percben, vagy akár pillanatban eltalálhatnák a mélyen tisztelt aurort. Ó de még mennyire.
- Nem, te csinálsz belőlem hülyét - egy kedves biccentés kijár neki, mintha megköszönném ezt a nagyvonalú gesztust, hogy ostobának érezhetem magam miatta, de aztán tovább is fűzöm a szót. - Nem lehetne, hogy átugorjuk ezt a "nem tudom, miről beszélsz" részt és esetleg kezdenénk azzal, hogy mi a f... - elharapom a szót, majd nyelek egyet, hogy újra csillapodhassak, legalább egy pirinyót. - franc bajod van? Ne játszd a hülyét, mert hiába áll jól, baromi idegesítő. Válaszolj légyszíves - akárha az anyja lennék. Remek. Úgysem árt gyakorolnom, tekintve, hogy hamarosan törvényesen valaki anyja leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Válaszára felvonom fél szemöldökömet. Hát ez pompás! Nem tudta volna ezt előbb kinyögni, mondjuk akkor, mikor erre a gondolatra ráébredt? Feltétlenül szükséges volt hülyét csinálnia belőlem? Micsoda lovag, hah!
- Végül is, valóban nincs - kis híja csak, hogy kiszaladjon a számon, hogy amíg legóztunk, addig minden nagyszerű volt és szép, de aztán Zója mindig jött és ment, majd végül a semmiből teherbe pottyant, a gyerek megszületett, ők meg nyilván hamarosan boldog pár lesznek. Hát hol kellek én ide? Legyek gyertyatartó? Való igaz, hogy csodás lennék és aranyat érek, de inkább a halál. Dwayne-nek meg kell tanulnia felelősséget vállalni azért, amit tesz, márpedig ez most nem igazán sikerül neki.
Megint én vagyok a szívtelen szörny, aki friendzone-ba rakta. Összepréselem ajkaimat, mert fogalmam sincs, hogyan legyek kedves vele. Nem mintha megérdemelné a dolgot, félreértés ne essék.
- Khm, tehát összefoglalva. Csinálsz egy gyereket az exednek, hol hideget, hol meleget adsz nekem, úgy viselkedsz, mint egy óvodás, sőt rosszabb, mint egy bölcsis kisfiú, majd amikor azt mondom, hogy akkor inkább maradjunk barátok, akkor én vagyok a szemét. Szép munka - annyiszor hallottam már az ő részét. Hogy mennyire megviseli a Zójás ügy, meg így rossz, meg úgy rossz... De ne már. Miért rajtam kell levernie a hangulatingadozásait? Nem vagyok én sem tökéletes, hiába mutatom magam sokszor annak, én is vétettem hibákat. De ez nem járt azzal, hogy Davidtől teherbe estem és megszültem a gyerekét. Jó, legyek gáz, de ez engem azóta is felettébb bánt. Főleg mert tudom, hogy az a gyerek fogja Minán túl végképp összekötni kettejüket, akár akarja az auror, akár nem.
- Ezt nem tudtad volna előbb elmondani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Talán túlzottan szemét vagyok, aki beletipor az érzéseibe, vállalom. Csak nagyon nehéz úgy megtartani egy férfiállatot, hogy közben semmi hajlandóságot nem mutat a domesztikálásra. Félreértés ne essék, nem a házi papucsomat akarnám faragni egyetlen rátermett ősemberből sem, aki kívánatosabbnak talál mondjuk egy lyuknál a falban. Véletlenül sem. Csak mennyire jó lenne már, ha esetleg mondjuk nem másnak, hanem nem is tudom... Nekem pottyantana gyereket?
Nem lépek hátra, mikor felkel, pedig egy pillanatra mozdulna a lábam. Nem bántana. Ennyire azért ismerem. Sőt, jobban is. A mondandójára elfordítom a fejemet, mert most mondja ezt ki először ilyen nyíltan és fogalmam sincs, hogyan reagálhatnék rá. Mert... Mert. Miért kell ennek ilyen komplikáltnak lennie?
- A fenébe is Dwayne, mintha nem tudnám! - hirtelen fakadok ki, ahogy a szemébe nézek. - De hogy bízzak meg így benned? Hm? Minden fontos nőt az életedben vagy megcsaltál vagy elhagytál - és itt beugrik Léna képe, amitől görcsbe rándul a gyomrom. Mert igen, ott én is nyakig saras vagyok, az a helyzet. Segítenem kellett volna összekaparni Dwayne-t, meg visszaszerezni Lénát, aki mellesleg a legjobb barátnőm és egyszerűen csak... Megtörtént. Túl sokáig büntetett a nő a hallgatásával ahhoz, hogy az emlékezetembe véssem. Szóval jah, azért én sem vagyok itt olyan makulátlan.
- Én viszont nem szeretném, ha barátságnál több lenne köztünk, sajnálom. Többször is megvolt rá az esély, de sosem sikerült - ismét széttárom karjaimat, majd kezeimet a zsebembe mélyesztem, ahol kitapintom a rózsaszín cumit. Ösztönösen elmosolyodom és kiveszem a zsebemből, majd Dwayne felé dobom, aki vagy elkapja, vagy kitér előle, az ő dolga. - Amíg fel nem nősz, addig ezt itt hagyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nemcsak Dwayne tud sértődött lenni, ha akar. Bizony én is és ilyenkor nagyon gonosz vagyok. Azt hiszem minden olyan dolgot könnyedén mondok ki, amit már egyszer megtettem. Sajnálom, hogy el kell engednem a férfit, úgy tűnik végleg, de nem tudom, tudnék-e vele együtt lenni úgy, ahogy szeretné. Örülnék, ha bízhatnék benne, de nem tudok és nemcsak benne, magamban sem. Mi ketten együtt sok minden lehetünk, kivéve egy stabil párkapcsolatban élő párt.
- Megérdemelted. Azért, amiért közel fél évig ilyen gyerekesen viselkedtél - még egyszer, utoljára megkeresem tekintetét, de az enyémből keserűségen kívül más nem nagyon olvasható ki. Nem szerettem volna, ha így van vége, de láthatóan lezártuk és nincs több mondandója.
- Ég veled Dwayne - sarkon fordulok, kinyitom az ajtót és behajtom magam mögött, hogy elindulhassak hazafelé. Nos, jobb később, mint soha megtudni, hogy mi már soha nem leszünk együtt normálisak. Sehogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Határozottan rosszul éreztem magam az elmúlt napokban. Vagyis majdnem két hétben. Olyan volt, mintha a saját jelenlétem fojtogatott volna, mert mardosott a bűntudat, hogy lenyomtam egy féltékenységi jelenetet, mikor az ég egy adta világon semmi közöm Balázshoz. Nem is értem, hogy gondoltam kettőnket, mikor full egyértelmű, hogy nem szerethet belém, egyszerűen csak a vérem vonzza. Buta voltam, megint.
Ennek örömére úgy döntöttem, hogy bűnhődésnek elég volt az elmúlt egy hét és igent mondok a meghívásra, miszerint pár ismerősömmel bulizzunk egy nagyot Budapesten. Hát kérlek szépen, úgy egyeztem bele, mint a vihar, gondolkodás nélkül vágtam rá a választ, most pedig egy sötétkék csipkeruhában vagyok épp a város egyik közkedvelt szórakozóhelyén. A zene még épp olyan hangerővel szól, hogy ha nehezen is, de halljuk egymást, azonban táncolni is kitűnően lehessen rá. Danával és Robival vártuk, hogy befusson a csapat utolsó tagja is, Dani, aki úgy tűnik ma engem tervez szórakoztatni. Dana a fejébe vette, hogy én magányos vagyok, ezért meghívta az egyik ismerősét, aki meg mit ad isten, odavan a munkásságomért - aha -, úgyhogy ez egy vakrandi. Nem tudom, mit mondhatnék. Kedves srác, jó a humora, de nem az esetem. Egyik korábbi választottamhoz sem hasonlít, barátnőmnek pedig épp ez volt a célja; olyasvalakit találni mellém, aki elfeledteti velem korábbi csúfos választásaimat. Nem jött be.
Újabb koccintás egy újabb koktéllal, már legalább a hatodikat ihatjuk és egyikünk sem szomjas, ellenben a hangulat remek. Nem is figyelek igazán a környezetemre, látóterem mindössze a kis társaságunkra szűkül, ami jelenleg épp elég fejfájást okoz. Tekintetem találkozik Daniéval, aki óvatosan a derekamra csúsztatja kezét, azonban részemről tök érdektelen vagyok. Oké, hát akkor ezt is kipipáltuk, gratulálok, csak egy fél este kellett, hogy összeszedd a bátorságodat. Határozottan untat, noha ezt rendkívül jól leplezem. Semmi kedvem megbántani. Kívülről talán úgy tűnhet, hogy mi most nagyon boldogok vagyunk, pedig nem. Haverok vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom nem észrevenni, ahogy Dani apránként, talán milliméterben számolhatóan, de folyton közelebb húzódik hozzám. Én pedig nagyon észrevétlenül és tapintatosan igyekszem folyamatosan kijjebb ülni, csak hogy a mi kis bokszunknak is van egy vége, ahol már leesnék. Így bele kell törődnöm a sorsomba, hogy Danit nem fogom finoman lerázni. Aztán a hetedik koktélnál már annyira nem is akarom. Végül is nem csenevész, nem bunkó, nem nyomulós - merthogy az nem itt kezdődik -, meg amúgy van egzisztenciája és intelligens. Pont ilyen férfi kell nekem, semmi bonyodalom, csak egyszerűen ő. Viszont hogyan értessem meg vele, hogy én nem igazán vagyok ember...? Vagy csak félig. Meg hát igazából egy rakat egyéb probléma is van, amiket el sem kezdek felsorolni. De amúgy miért gondolkodom ezen? Nem házasodunk vagy ilyesmi, jézus, közel sem.
Aztán mikor épp közelebb hajol hozzám, nos... Balázs áll meg az asztal mellett. Pislogás nélkül meredek rá, mintha azzal, hogy lehunyom a szemem akár egy pillanatra is, eltüntethetném. De mit keres itt? Mit mond? Menjek vele? De minek? Na nem, arról szó sem lehet, én most épp izé... Danival vagyok vagy mi, szóval nem volna illendő. Barátosném le sem veszi rólunk a tekintetét, én pedig a férfi szemébe nézve látom, hogy az a legkönnyebb út, ha vele megyek. Fenébe.
- Bocsássatok meg egy percre - nem fogadom el Balázs kezét, helyette magamtól állok fel, utána azonban érzem, hogy fordul egyet a világ. Ezért mondom mindig Flórának is, hogy sose koktélozzon, mert durvábban beüt, mint húsz feles. Még az én huszonöt éves májam is simán kifekszik ezektől a löttyöktől, aztán ácsoroghatok a fejem tetején. Elindulok a kijárat felé a lehető legstabilabban, ami így, magassarkúban nos... Nem könnyű művelet, fogalmazzunk úgy. Kilépek a kellemes nyári éjszakába, majd rögtön szembe is fordulok Balázzsal. Most már csak öt-hat centi különbség van köztünk, hála a cipőmnek. Végre.
- Elárulnád, hogy miért hívtál ki? Ha nem vetted volna észre, épp programom van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Balázs mindig, de mindig a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban toppan be, jelen esetben tűnik fel a színen. Szerencsére van annyi lélekjelenlétem, hogy ne essek hasra már az első pillanatban, utána pedig biztonságosan kilibbenjek a helyiségből, ki a szabad levegőre. Egyébként azt hallottam, hogy még valamit mond Danáéknak, de őszintén szólva tudni sem akarom, mert már most ég a pofámról a bőr. Komolyan mondom, az utóbbi időben állandóan megszégyenülök, mi van itt? Argh.
Ahogy megérzem magamon Balázs pillantását, ösztönösen fonom keresztbe karjaimat melleim előtt, mintha csak védekeznék. Lehet, hogy sokat ittam, de annyit nem, hogy ne forogjon ugyanolyan jól a nyelvem. Talán a gondolataim lassabb mederben csordogálnak el a tudatomig, de ha kötözködni akar, ám állok elébe.
- Beszélnünk. Remek. Jobb időpontot keresve sem találhattál volna, hát még helyszínt - lassan kezdek tapsolni, idegőrlően gúnyos hangsúlyom pedig pillanatok alatt Balázs agyára mehet, de ez a minimum. Végre egy este, ahol kevésbé éreztem rosszul magam, mint az elmúlt időszakban és erre tessék. Aztán megérkezik a kérdése és ezt azonnal feldolgozza a rendszer. Kajánul elmosolyodom, de egy ideig nem szólok semmit, csak oldalra billentem a fejem. Eszem ágában sincs megbűvölni ezúttal, szeretném, ha látná a rideg valóságot. Valakinek úgy is kellek, hogy nem használom a vélamágiát. Ami róla nem mondható el ugyebár. - Ez a dolog feleslegesen foglalkoztat, elvégre neked ott a kis Lillád. Azt hittem ez tiszta sor - felvonom fél szemöldökömet, egyértelműen látszik, hogy vagyok annyira józan, hogy visszaszúrjak, akár még ezerszer is. Egyébként meg már csak egy randevú hiányozna a nyakamba, mert anélkül aztán tényleg nincs elég bajom. Hogyne. De erről nem kell tudnia a férfinak.
- Gondolom nem emiatt akartál velem beszélni. Figyelek - kis táskámból előhúzom a cigimet és rágyújtok. Elégedetten fújom ki a füstöt, majd metsző barna szemeimet Balázsra irányítom. Ezt nem lehet idegekkel bírni. Az utóbbi időben sosem dohányzom, de ez a helyzet már tarthatatlan. Büdös, egészségtelen és gusztustalan, de legalább jót tesz megtépázott idegeimnek.