A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=618840#post618840][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.09.18. 11:13[/b][/url]

Én amúgy jól nevelt gyerek vagyok, de tényleg. Most is bizonyára először a nővel foglalkoztam volna, ha mondjuk a kutyáját pórázon tartja, elvégre amúgy elég sok itt az ember. Szóval ja, nem igazán volt honnan tudjam, hogy ő a gazdája. Amikor meghallom a hangját, megemelem szemöldökeim, s még egyszer megpaskolva a kutya fejét egyenesedek fel. Keresek egy zsebkendőt a zsebeimben, megtörlöm a kezem, nem akarom az eb nyálát a gatyámba törölni. Drága volt.
A nővéremmel ellentétben engem a szüleim neveltek. Akik angolok. Aranyvérű britek, és kényesen ügyeltek erre a francia kérdésre - és ahogy az akcentusából kiveszem, ő francia. Szép, de francia, de istenemre legyen mondva, ha nem verték volna belém az ilyen dolgokat, nem lenne startból antipatikus.
- Bocsásson meg őfelsége - bár a mondat eleje még egész komolynak indul, az utolsó szóba keveredik némi gúny és irónia, mint valami sav. Ha neki szabad, akkor nekem is, pedig általában nem szoktam így viselkedni, főleg nem lányokkal. Ha az edzőm látná, most biztos akkora nyaklevest lehúzna nekem, hogy öt métert csúsznék a földön, de nem látja. Remélem.
Lehetnék talpnyaló. Tényleg lehetnék, de a szüleim valószínűleg leköpnének érte, mert francia. Felemelem kezeim, jelezve ártatlanságom.
- Nyilván meg van mérgezve - megforgatom szemeim, közben azért továbbra is bőszen keresem az embereket magunk körül; tulajdonképpen jobban örülnék egy kedvesebb arcnak.
Szándékosan nyomom meg hangomban az angol akcentust, vicces, hogy beszélhetnénk az anyanyelvünkön is. Elvégre tanultam franciát, angolul pedig mindenki tud, de nem, mi magyarul csináljuk. Vicceske.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=618931#post618931][b]Choi Min Jong - 2016.09.18. 16:00[/b][/url]

Örömmel fogadtam el a meghívást a falubeli fesztiválra. Igazán úgy éreztem tőle, hogy valóban értékelik a munkámat. Hogy ez a csillag dolog, nem egy egyszeri alkalom volt. Ugyanakkor nagy dilemmába is kerültem, hogy mégis mit adjak elő, egy a bulit záró műsorként. Végül ahogy agyaltam, eszembe jutott egy korábban írt dalom, s bár a fesztivál szigorúan alkoholmentes, mégis Rachel jutott eszembe, aki a végzős bálon is alkoholosnak vélte az italokat. Ha ő most kijött ide, biztos hogy jól szórakozik, talán be is csíp, már csak a gondolattól, hogy fesztivál meg sör - még akkor is ha alkoholmentes. Ez pedig igazán meggyőzött, hogy a jó hangulathoz (na meg a részegséghez) nem feltétlenül kell alkohol. Én amúgy is mindig jól szórakozom, pedig jó ideje kerülöm az ilyen italokat - lássuk be, soha nem volt még jó vége annak, hogy berúgtam. Szóval némi gondolkodás után, sikerült dönteném, hogy mit is akarok csinálni, s bár a gyakorlás közel sem volt elég, most már lehetőségem sincs visszatáncolni - hehe, szóvicc, jó gagyi.
A színpad aljánál állok, a ruhámat igazítom és a telefonom nyomkodom. Szerencsére sikerült felrúnáztatnom, hogy működjön annyira, amennyire nekem most kell. Az előadásomhoz így már minden készen áll. Fent ott van a fehér vászon, az egyik kifeszítve a földön, a másik mint háttér. Utóbbin fekete vonalak formájában záporozni kezd az eső, s ezzel egy időben az eső hangját is hallhatják a téren tartózkodók. Páran talán nem értik elsőre, és a kezükkel ellenőrzik, hogy akkor most mi is a helyzet, de pár másodperc után egészen biztos egyértelművé válik, hogy csak a színpadon "esik" az eső.
Benyomom a telefonon a csengőhangot, majd megindulok fel a színpadra, miközben erősítem a hangerőt. Aztán eljátszom, hogy felveszem a telefont, a fülemhez emelem és beszélni kezdek.
- Aha...Igen jövök. Már úton vagyok... Aha...Oké, te nagyon berúgtál? - nevetek, persze hogy nem rúgtak be, nincs alkohol! de pszt! - Nem, kettőkor végzek. Mit tehetnék? Nem sokára ott leszek!... Aha, rendben... Ne igyál túl sokat! - a hangom természetesen fel van erősítve, így mindenki hallja, igyekszem tényleg úgy csinálni, mintha a telefonba beszélnék, bár nem tudom a varázslótársadalom mennyire értékeli ezt a muglis megnyilvánulást, azért remélem nem vetnek meg rögtön miatta - Csááá! - Ezzel pedig befejezem a telefonbeszélgetést. Leteszem a telefont és a közönség felé fordulok. Mentem egy kört a színpadon de most nagyjából középen vagyok, ahogy terveztem.
Egy pillanatra lenézek, aztán ahogy felemelem a fejem elkezdek énekelni is. mögöttem az esőcseppek betűkké formálódnak, s ahogy legutóbb is most is megjelenítik a dal szövegét - még mindig csak angolul, ezen még dolgoznom kell, hogy magyarul is menjen.
Lassú de ritmusos mozgásba kezdek, nagyokat lépve a vásznon, hosszú és határozott vonalakat húzva, egyet-egyet fordulva. Egy pálcaintéssel a balkezembe ecset a jobba fekete festékes bödön repül. Ma csak egy egyszerű fekete fehér képet készítek. A mozgásomba ezúttal benne van egy két hajlás, sőt még kézenállás is - pontosabban festékes bödönön állás, mert azt teszem a vászonra úgy lendülök a magasba, a balommal meg néhány vonalat húzok, majd kicsit odébb érek földet ismét, s tovább lépek hosszú íves vonalakat húzgálva. Amikor a zene kicsit gyorsabb lesz, én is kisebbeket mozgok, a lábaim sűrűbben járnak, épp ablakokat festek, de pszt, ezt nem tudhajták még. Én mindenesetre táncolok, időnként csak is arra figyelek, meg is állok egy helyben és csak a felsőtestem mozgatom. A kalapom persze már rég leesett a fejemről, de nem foglalkozom vele. Ez része a történetnek. Aztán az utolsó refrénnél a hátsó vászonhoz lépek arra rajzolok fel egy alakot, aki a kezében két poharat tart. Amikor befejezem elszaladok a kalapért a fejemre teszem s ecsetet, festéket hátrahagyva lépek vissza körvonalazott barátomhoz, hogy elvehessem tőle az egyik (festett) poharat s koccinthassunk egyet. Aztán a zenének vége, én meg egy óvatos pálcamozdulattal emelem a magasba a legújabb művem, sok-sok pillanatkép, pálcika-emberekből, megjelenítve a dalom egy-egy mozzanatát és olyasmiket is, amiket abban nem említek.
Két kis pálcika gyerek, ahogy homokoznak, nevetnek; két kamasz pálcika akik az iskolában; aztán két felnőtt, ahogy találkoznak, egy bárba mennek, jól szórakoznak, visszaemlékeznek a gyerek korra. Az egyik a másikat visszafogja ne igyon többet; együtt mulatnak; várnak; pálcika lányoknak udvarolnak; és még sok-sok minden. Azt gondolom nincs is ideje senkinek végig nézni az összest. Előre lépek, s intek egyet hátra a vászon mögé, mire az utolsó figurám odalép, adok neki egy ötöst, aztán meghajlunk és én lesietek a színpadról. Remélve, hogy a műsor eléggé tetszetős volt. Én elégedett vagyok a végeredménnyel. A pálcika barátom még integet utánam, aztán ő is eltűnik, a többi apró rajz viszont ott marad, hogy az "emlékeinket" jobban szemügyre vehesse, aki akarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=619519#post619519][b]Chloé M. Saint-Laurent - 2016.09.19. 16:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=626603#post626603][b]Regős Manó - 2016.10.09. 13:54[/b][/url]

öltözet

- Itt vagyok! - kiáltott ki. Megismerte Ella hangját, meg is örült neki. Mióta megbeszélték, hogy a lánynak nem kéne random, kérés nélkül csöveznie Manó lakásában, végre újra érdekes csevegésről és elemi mágia gyakorlásról szólhatott a kapcsolatuk. Nem mintha olyan nagy barátok lettek volna, egyrészt a szétszórt Ella is sokfelé állt egyszerre, másrészt Manónak annyit kellett tanulnia, hogy csak a legközelebbi barátaira volt ideje, és még velük sem mindig sikerült összeegyeztetni az órarendet. (A negyedikes nem tudta, hogy Ella még egy ideig használta az ágyát, úgyhogy az éjszakázások nem a fehér hajú udvarias kérésére szűntek meg, de pozitív viszonyuk szempontjából ez jobb is így.)
Manó kilépegetett az előszobába, mezítlába néha csattant egyet a parkettán. Meglátta a kócos látogatót, de egyelőre nem vett észre rajta semmi különöset. Ella fél lábon ugrálva, kávéval a kezében egy cipőt próbált levenni.
- Inkább ülj le! - ajánlotta gyorsan a házigazda a cipőtartó szekrénykére mutatva az ajtó mellett.
- Hova lett a zoknid? - kérdezte aztán, amikor a felsőbb éves ilyetén igényét benyújtotta. - Őőő... szerintem nincs számodra zoknim.
Nemigen tárolt itt ruhákat, egy szennyes párja volt, azt meg nem szívesen adta volna oda. De hát Ellának megvolt a lábán a ruhadarab. És lassan Manó összerakta a képet. A nadrág is foltos volt még, ahol összeértek látogatója lábai, és a tincsekben álló haj is árulkodó lehetett, de azért ellenőrzésképp rákérdezett.
- Eláztál? Ne szárítsam meg?
Vízmágusként egyértelmű volt számára, hogy a víz kivonásával oldaná meg a helyzetet. De Ella...?
- De hát... piromágus vagy! És te még a pálcád is tudod használni - jutott eszébe a kevésbé evidens megoldás is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=626618#post626618][b]Szendrei Ella - 2016.10.09. 14:56[/b][/url]

Az ugrálást épp csak egy pillanatra félbeszakítva vigyorgott rá Ella a ház, vagyis inkább csak lakás urára, mikor az kisétált a fogadtatására. Úgy tűnt, Manó szívélyesebben látja így, hogy ő van itt előbb, mintsem a lány.
Ella a kis szekrényre pillantott, és elmorfondírozott egy másodpercre azon, hogy vajon ez mindig itt volt-e.
- Köszi! - mondta végül, és odaugrált a cipőtartóhoz, majd ledobta magát rá, kissé bevágva farokcsontját is. Fájdalmas arcot vágva kacarászott egy sort saját bénaságán.
- Au.. egy kicsit jobban is ki lehetne párnázva a tomporom.
Közben Manó zoknija hollétéről érdeklődőtt, amit a lány nem rögtön tudott hova tenni, pláne, mivel nem tette még sehova a szóban forgó ruhadarabot, épp csak a cipőjétől sikerült megválnia. Mindenesetre azért rápillantott zoknis lábára, hátha valóban nincs rajta. De rajta volt.
Mielőtt azonban magyarázkodásba kellett volna fognia, Manó kapcsolt, bizonyára észrevette a tócsát, amit Ella produkált az előszobában mostanra. Kérdése mondjuk így is furán hangzott, de a lány nem az a fajta volt, aki gunyorosan felelt volna erre, igazából eszébe se jutott, hogy bosszankodnia kellene az elég egyértelmű tény megallapításán.
- Ó, hát igen. Légyszi! - vigyorodott el, majd végszóra le is rántotta az egyik zoknit lábáról, egyenest Manó felé kitartva, jól szétfröcskölve a vizet róla a srác felé. - Ú, bocsi!
Lecsupaszította másik lábát is, majd sarkára állva nekiállt a haját kibontani a vizes csomókból.
Közben félszegen vigyorgott a hajhuzatag mögött.
- Jóó, tudom, csak hát.. kínos lenne, ha véletlenül felgyújtanám a ruhámat - ismerte el védekezésképp. - Az ilyen aprólékos dolgok még most sem igazán mennek, tudod. A pálcám pediiiig...
El kellett gondolkodnia, hol is látta utoljára a varázseszközt, de sajna fogalma sem volt róla. Eszébe jutott ugyan, hogy egy invitoval magához húzza, de aztán rájött, hogy ahhoz pálca kéne, majd lassan arra is, hogy ez a feltétel teljesülne, eleve nem lenne szüksége a varázslatra.
Végülis csak megrántotta vállát.
- Izé.. ezeket is levegyem, vagy rajtam is meg tudod szárítani? - rángatta meg kicsit nadrágját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=629932#post629932][b]Tóth Lola - 2016.10.21. 20:36[/b][/url]

A húgom még az előkészítőben van, nekem meg lazás napom van, meg amúgy is jó kedvem van - mint általában -, és vettem a bátorságot, hogy meglepjen. Szóval először is, vettem neki a kedvenc minyonjából, aztán most itt várom, hogy jöjjön ki, és jól a nyakamba ugorhasson. Mert amúgy szeretem a kis Répácskát, annak ellenére is, hogy sokszor haragszom rá, meg nem épp a legtökéletesebben mutatom ki. Pedig nagyon szeretem, és tényleg szokott lelkiismeret furdalásom lenni, mikor szomorú. Ezért is van itt ez a két minyon nálam.
Szusszanok egyet, felhúzom lábaim, s combjaimra támasztom a mappámat, amin fekszik is egy szép üres lap. Ami csak arra vár, hogy befessem, én meg nem vagyok elég erős ahhoz, hogy ellenálljak neki. Egy párszor ajkaimhoz ütögetem a tollat, amíg gondolkodom, és csak azért nem kezdem el rágni, mert kemény a vége. És szép. Szóval ja. Összeszorítom ajkaim, oldalra billentem fejem, aztán végül elkezdem az előttem levő szökőkutat felvázolni. Ameddig befejezem, csak kijön, aztán ha nem, akkor valamit még firkálok köré. Virágokat, vagy mit tudom én. De azért örülnék, ha ideérne, na nem mintha ez rajta múlna, sokkal inkább az előkészítős nénik-bácsikon. Amúgy meg komolyan nem értem, hogy bírnak all day ilyen kis töpszlik között lenni. Nem mintha bajom lenne a gyerekekkel, szeretem őket, de a húgomból például egy is elég, sőt, néha még több is, mint elég. Erre ott bent van nekik egy csomó. Díjat kéne osztani ezért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=630362#post630362][b]Regős Manó - 2016.10.23. 12:42[/b][/url]

öltözet

Ella szokásos bolondosságával intézi a cipős szekrényre való rácsodálkozást, leülést, és a cipőtől való megszabadulást is. Megjegyzi, hogy jobban is ki lehetne párnázva a tompora. Manó erre nem szól semmit, de magában azt mondja: "Ezt biztos nem gondolod komolyan. Ki akarna kövér lenni?"
A gondolathoz társuló furcsa fintora hamar eltűnik, mert ekkor érti meg, mit is szeretne tőle Ella és miért.
A lány hamar megmagyarázza, miért nem fordult a kézenfekvő megoldáshoz, jelesül hogy leszáríthatta volna különleges képességével az esővizet magáról. Manó a szeleburdisága ellenére az elemi mágiával kapcsolatban mindig sokkal erősebbnek és ügyesebbnek gondolta magánál a navinés felsőbb évest. Most meglepődött, hogy Ella ennyire nem bízik magában. Ha valamit, sosem feltételezte róla, hogy alulbecsülné saját képességeit. De ezt sem tette szóvá, csak segítőkészen lehuppant Ella mellé. A levett zoknikat a kezébe fogta, és egy pillantás alatt kivonta belőlük a vizet.
- Ne ne! - hevesen reagált a nadráglevevős ajánlatra.
Bár látta már alu löltözve Ellát (amikor az az ágyában potyázott, míg ő nem volt itthon), akkor is elég kínosan érezte magát.
Hozzá sem kellett érnie a ruhadarabhoz, Ella érezhette, hogy az újra száraz lesz. Két tenyere közé fogott néhány hajtincset, és így elintézte azt is, hogy Ella haja újra a régi legyen. A kócon ilyen módon nem segíthetett.
- Nahát, a bögrém! Köszi! - mondta, miután felpattant a cipőtartóról, és észrevette a sárga pekerájt a lány mellett.
- Ó. Kávé van benne. - állapította meg megilletődve. Elláé, vagy a lány neki hozta? Ezt nem tudta eldönteni, úgyhogy csak letette a konyhapultra. Ehhez ki sem kellett lépnie az előszobából, hiszen az apró főzőfülke mint a folyosó folytatása, egy boltíven át elérhető volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=631704#post631704][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.29. 20:38[/b][/url]

Szokásos szombat késő délutáni sétára indultam Himével, még gyorsan vacsora előtt, hogy később ne kelljen és ő is el tudja végezni a folyóügyeit. Felöltöztem, annyira nem volt fagyás kint, mint előzőnap, ezért egy vékonyabb pulóvert vettem fel, majd arra a fekete ballonkabátomat. Hime szintén megkapta a nyakörvét és a kutyakabátját. Benti kutyuli volt, ezért kapott ruhácskát, nem szerettem volna, ha megfázna szegény.
Leértünk hamar a térre, ahol még voltak néhányan ugyan, de már nem sok ember mozgott kinn. Mágikus fények világították meg az ott sétálók számára kijelölt utat, hiszen már besötétedett és közeledett az este. Himével megkerestük a legközelebbi bokrot, ahol a dolgát elvégezhette, addig én megvártam. Elsétáltunk még a boltokhoz is, a cukrászda előtt kikötöttem a pórázát egy oszlophoz, hisz nem vihettem be az ebet a boltba.
- Maradj itt, tökfej. Mindjárt jövök, csak veszek magamnak egy forró csokit, jó? - Megvakargattam a füle tövét és otthagytam. A vásárlást befejezvén a kezeim közt gőzölgő forró csokival léptem ki az ajtón s a tekintetem a földön heverő, szakadt pórázon megakadt. Falfehérré vált az arcom, szemeim a kétszeresére kerekedtek és ijedtemben leejtettem az italomat, felsikítottam. Eltűnt a kutyám. De hogy? Miért? Mikor? Alig három percig időztem bent. Úgy gondoltam, még biztosan a környéken van, minél hamarabb el kellett kezdenem keresni. Annál nagyobb lesz az esélye, hogy megtalálom.
- Hime! – Kántáltam egymás után a kutya nevét és visszasétáltam a Boglyas térre, ahol először megálltunk, talán ott lehetett.
- Hime! - Szólítottam még egyszer a kutyát, de nem hallottam volna, hogy felém dobogott volna azzal a kis hordótestével. A lábaim remegni kezdtek, a szívem egyre hevesebben vert az adrenalin szintemtől és éreztem, hogy a szemeim szépen lassan megtelnek könnyekkel. Igen, bepánikoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=631724#post631724][b]Isaac Matthew Philips - 2016.10.29. 21:41[/b][/url]

Rohantam, ahogy tudtam. Nem túlzok, ha Benedek nem szól, most alsógatyában rohangálnék a kastély és a falu között. Jó, mondjuk biztos éreztem volna a hideget. Mondjuk mezit lábazásom során hozzászoktam a hideghez (meg a náthához) meg amúgy is, Fanninak szüksége volt rám, én meg mint barátja, köteles voltam segíteni, jó, mondjuk nem csak azért siettem megsegítésére, mert ezt diktálta az etikett. Az amúgy sem én lennék. Amúgy is segítenék rajta. Amire nem mellesleg mindjárt sor is került, ugyan is már a falu határában loholtam. "Boglyas teret írt..."tűnődtem "Hol is van?Várjál, ott egy tábla. Ahham, ha minden igaz, ez az." dünnyögtem, szememmel a (tudtomban jelenleg) fekete hajú lányt keresve. Nem kellett sokáig erőlködnöm, hogy megpillantsam a rózsaszín pulcsit. Oda is rohantam hozzá, s csak akkor vettem észre, hogy eltört a mécses, előtte pedig egy üres papírpohár, körülötte a betonon szétfolyt barna folyadék. Ha jól sejtem, a drága kávét vett. A story így már elkezdett körvonalazódni a fejemben, de a biztonság kedvéért hallani szerettem volna Alízkától is. Amint elé értem, hevesen lihegve a nyakába ugrottam, hogy megnyugtassam. Jó erősen megöleltem, s a fülébe suttogtam.
- Nyugi, nincs semmi baj. Már itt vagyok. Együtt biztos megtaláljuk. Egyet se félj...-mosolyogtam, majd megpusziltam a nyakát. Még egy kicsit így maradtam, majd elengedtem, kezeimet a könnyáztatta arcára helyeztem, hüvelykujjaimmal pedig kisöpörtem a könnyeket.
- Na, meséld el, mi történt, aztán elkezdjük keresni a kutyust, oké?-mosolyodtam el a végén, hogy megnyugodjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=631762#post631762][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.29. 22:55[/b][/url]

Amint tudatosult bennem, hogy a kutyám lelépett, egyszerűen megállt körülöttem a világ, teljesen kiborultam és a forró csokim is. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, hol keressem, mivel kezdjem. Ezért a szakadt pórázt leszereltem az oszlopról és azonnal Hime keresésére kerekedtem. Tudtam, hogy egyedül nem találhatom meg, hála a nagy területnek és a fényviszonyoknak. Egyre sötétebb volt, szinte alig láttam a lámpafényeken túlra. Azonnal elővettem a telefonomat és remegő ujjakkal kezdtem nyomkodni a felrúnázott kütyümet. Rögtön üzenetet írtam Mattrackának, tőszavakban fogalmaztam, csak, hogy haladjak. Amint elküldtem neki, bele is kezdtem Hime keresésbe.
Mire kiért Matt, addigra már hatalmas könnycseppek gurultak le az arcomról egymás után, ajkam remegett, alig bírtam megállni, hogy ne bömböljek óvodás módjára. Azt éreztem, hogy elveszett a gyerekem és tehetetlen voltam. Matt nyakába borultam, bújtam hozzá, szipogva, hüppögve próbáltam kibökni a fiú nevét. Nem éppen így terveztem vele találkozni aznap este. Kócos, fekete haj, fekete, szétkönnyezett pandaszemek és kipirosodott arc. Ám a pír nem csak a sírás melléktermékének volt betudható, hanem amit kaptam puszit, arra reagáltam még így. Nem a legvonzóbb pillanatomban talált rám, de valahogy nem érdekelt a kinézetem. Hime fontosabb volt és az, hogy még ilyenkor is azonnal a segítségemre sietett kérdés nélkül. Rengeteget jelentett ez a számomra.
- V..v..venni akartam egy..egy forró csokit, de..de mire kijöttem, addigra már nem volt meg Hime - Próbáltam neki megfogalmazni a történetet, bár nem tudom mennyit értett belőle. Ahogy hűvös ujjaival letörölte a könnyeimet, a szemeibe néztem, közben zavaró, fekete tincseimet kisöpörtem a szemeimből.
- Köszönöm – Suttogtam. Kezeimet a mellkasára helyeztem és próbáltam mély levegőt venni, hogy megnyugodjak, mert a sírással nem sokat javítottam a dolgon.
- Kezdjük itt a téren, lehet itt van valahol, mert az utcán már nem láttam – A táskámat próbáltam lehalászni a hátamról, hiszen benne volt a pálcám is, amivel fényt akartam biztosítani magunknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633469#post633469][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.03. 17:19[/b][/url]

Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, venni akarok egy új házat. Úgy értem, viccelődhetnék, de én tényleg valami kicsi, otthonos dologra gondoltam, ahová ha akarok se tudok befogadni senkit. Mondom senkit. A mostani házam annyi mindenre emlékeztet, még mindig rám tör Mihael, David, Dwayne, Balázs, a testvéreim, minden veszekedés, minden egyes álmatlan vagy fülledt éjszaka, minden. Megfulladok abban a házban. Talán ezért is nem bírok már aludni és ezért is lesz egyre rosszabb a hangulatom. Szeretnék tiszta lappal indítani. A hajamat már levágattam, leadtam pár kilót és cseréltem a ruhatáramat. Hála Bettinek és Árpinak. Merthogy ez a két áldott lélek, látva, hogy mennyire magam alatt vagyok, összeszedték azokat a cuccokat, amikről tudják, hogy imádtam hordani őket akár fotózáson, akár bemutatón és nekem adták. Így egy rakat régi gönctől megszabadulhattam és minden kezdett az új felé lökni.
Most pedig háznézőben vagyok. Szerencsére egy enyhébb napot fogtam ki rá, süt a nap és, bár nincs meleg, mégsem fázom, kellemes az idő. Szövetkabátom begombolatlanul, sálam hanyagul a nyakamba vetve, kényelmes, mégis feszes fekete csőnadrág a lábaimon, egyszerű, ejtett vállú felső a kabát alatt. Bokacsizmám koppan a macskaköveken, ahogy elindulok a Boglyas tértől megnézni, mely házak eladóak.
Elképzelésem az van. Legyen egy szintes. Ne legyen túl modern. Legyen egy kis kertje, a kerítésről majd én gondoskodom. Tujákat szeretnék majd körbe, valamint kutyát is tervezek venni, így neki lesz helye futkározni. Igen, minden tökéletes. De közben tudjak vendégeket is fogadni, szóval ne valami egyszobás putri legyen azért... Persze senki sem fogja tudni, hogy elköltözöm. Így végtére is mindegy, nem?
Ahogy sétálok végig a Macskabagoly utczán, megállok az egyik kisebb kertes ház előtt, ahol ki van téve az ELADÓ tábla. Micsoda véletlen! Ő meg akar tőle szabadulni, nekem pedig pont kapóra jön. Imádom, mikor a kereslet és a kínálat egymásra talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633483#post633483][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 17:56[/b][/url]

A bejárati ajtó hangosan csapódik be mögötte a huzatnak köszönhetően, még ő is összerezzen egy pillanatra, az utcán járó Mayáról nem is beszélve. Bocsánatkérő pillantást küld felé, majd ellenőrzi az ajtót és elindul lakótársa után. Ismét itt az ideje egy nagy sétához, a mai nap pedig nem is lehetne tökéletesebb rá, hogy az arra fordított időt kicsit meghosszabbítva, végigjárják tulajdonképpen az egész falut. Maya biztosan élvezni fogja, neki meg már itt az ideje, hogy kiszellőztesse kicsit a fejét, egyedül. A piacos eset után nem is igen járt kint, csak a kutyával járt el sétálni, azt ugyanis még a világért sem hagyta volna ki. Ha van valami, akkor ezt nem lehet elhanyagolni.
A husky körme hangosan kopog az utca kövén, míg az auror tőle lemaradva néhány méterre követi őt. Kezeit vászonkabátja zsebébe süllyesztve sétál, fejét néha emeli csak fel, hogy gondolatmenetét megszakítva a kutya után nézzen, merre jár. Nem igazán köti ki, hogy merre menjenek, inkább csak követi lelkes útitársát, akiben megbízik annyira, hogy tudja, nem fog elkóborolni. Kivéve, ha ismerőst lát... Ó, igen. Maya amint meglátja az utca első pár házánál megtorpanó Ninát, azonnal gyorsít léptein, ügetve közelíti meg a nőt. Farkát már messze csóválni kezdte, szája szinte mosolyra húzódik lihegés közben. Gazdája már korántsem ennyire lelkes, noha nem tagadhatja, igenis jó érzéssel tölti el, hogy láthatja a félvélát. Már nem is számolja, hány nap telt el, mióta elhozta tőle Kamillát. Lányával azóta sikerült beszélnie, és ha mindent nem is, de Kamilla sok dolgot elmondott neki, többek között az elemi mágiát és annak előbukkanását is.
- Maya, gyere ide - halkan megszólal, mikor elég közel ér a pároshoz, a husky pedig ha nem igazán lelkesen, de engedelmesen huppan le az auror lába mellé, akinek figyelmét már a félvéla köti le. Mint mindig. - Csak nem költözöl?
Érdeklődve pillant a nőre, hangja ezúttal kedves és továbbra is halk marad. Tekintete ide-oda cikázik Nina szemei között, mellette Maya hol az egyikre, hol a másikra pillant. Érdekes délutánnak nézünk elébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633494#post633494][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.03. 18:10[/b][/url]

Annyira jó napnak indult, annyira szép volt minden! Találtam egy ígéretes házat, éppen azon filóztam, hogy be kéne menni, erre Maya jelenik meg. Márpedig, ha ő itt van, akkor vele érkezik még valaki. Igen. Ő. A kutyát nincs miért utálnom, így neki megsimogatom játékosan a fejét és egy óvatos mosolyt is megeresztek felé, Balázs hangját meghallva viszont összerezzenek és kiegyenesedem. Tekintetemet a házon tartom, szinte érzem, ahogy a hangulatom a normálisból jegesbe süllyed, majd szép lassan az érdektelenbe. Remek, még jó, hogy azért akarok költözni, hogy ne fussak össze ezekkel. Most már letehetek erről a házról is, hiszen milyen emlék fűz hozzá? Hogy előtte találkoztam Balázzsal. Ó, hogy Merlin áldjon meg!
- Nem - válaszom egyszerű, teljesen természetes. Nem látszik rajtam, hogy ez a közelmúlt legnagyobb hazugsága, amit kiejtettem a számon. Márpedig az aurornak baromira nincs köze hozzá, hogy mit akarok csinálni. Arról nem is beszélve, hogy nem kell jó pofiznia velem, elvégre csak a vélamágiám miatt tűr meg és csak azért áll szóba velem. Ezt elég élesen a tudtomra adta a lehető legsebezhetőbb pillanatomban, egy életre beleégett az emlékezetembe. Ezért is történhet meg, hogy nem nézek rá, még véletlenül se érezze kényszernek a beszélgetést, még csak a létezésemmel sem akarok ártani neki. Elszakítva tekintetem a házról tovasiklik az utcára és egy könnyed fordulattal indulok tovább lassan.
Gondolnám, hogy itt ezt le is zártuk, csakhogy Maya pár pillanat múlva mellettem lépked és úgy néz rám, hogy abba a legkőszívűbb ember szíve is beleszakadna. Nem buta kutyus ő, tudja, hogy baj van. Érzi, hogy ez már nem ugyanaz. De hát nem is lehetne. Talán még a husky is csak a vérem miatt kedvel, ki tudja. Ezek után nem lepődnék meg semmin sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633592#post633592][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 19:33[/b][/url]

Imádja, mikor ennyire nyilvánvalóan szeretik. Nina arckifejezését nem is kell látni, csupán testtartása elárulja, hogy mit gondol erről a helyzetről és az aurorról. Utálja. Legalábbis a férfi ezt gondolja, ugyanis azok után, hogy a félvéla többször is burkoltan szerelmet vallott neki, kizárt, hogy még mindig érezzen iránta valamit az utálaton kívül. Egyszerűen csak nem tudja elképzelni, hogy Nina minden köztük történt dolog hatására ne fordítson neki csak úgy hátat és hagyja ott egyszer és mindörökre... Ó. Hát most pont ez történik. A nő úgy sétál el mellette, mintha nem is ismernék egymást, egyedül az őt követő kutya viselkedik még úgy normálisan. De körülötte megbolondult a világ.
Aurorunk ennek ellenére elindul a páros után, mert mint már mondtam, megbízik Mayában, de ha meglát egy ismerőst, akit ráadásul még annyira kedvel, mint Ninát, kicsit elfelejti, hogy kivel jött el idáig. Így van ez, nem lehet érte hibáztatni senkit. Míg a husky új barátnője mellett lépdel, gazdája kissé lemaradva, a félvéla hátát figyelve követi őket. Nincs különösebb célja a dologgal, nem akarja, hogy a szuggerálás hatására megforduljon és beszélgetést kezdeményezzen, de még arra sem vágyik, hogy  szimplán társalogni kezdjenek, egyszerűen csak szem előtt akarja tartani a kutyát.
Igen, ismét be kell vallania, hogy jó újra látni Ninát. A rideg és visszautasító természete ellenére még mindig ott van benne mindaz, amit az auror annyira szeret. Maya ekkor visszapillant rá, de továbbra is tartja a lépést, figyelmét ezek után a következő ház köti le. Előresiet, az egyik eladó ház előtt áll meg aztán, farokcsóválva várja be a lemaradt kettőt. Elég nyilvánvaló, hogy a kutya nem ostoba, megérzi, ha valami történt, a konfliktus kettejük között pedig nem is olyan nehezen észrevehető.
Balázsnak most lenne lehetősége; megszólalhatna, megállíthatná, megölelhetné, visszahúzhatná, csinálhatna akármit, amit csak akarna. Mégsem teszi. Csak besorol a nő mellé és még mélyebbre mélyeszti kezeit a zsebében, Mayáig némán teszi meg az út hátralévő részét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633611#post633611][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.03. 19:47[/b][/url]

Tagadhatatlan tény, hogy Balázs szemrevaló férfi. Az is, hogy amikor épp nem paraszt, akkor akár még az ideális - de semmiképp sem tökéletes! - férfi személyében is tetszeleghet, de. Ez pedig egy hatalmas de, kedves hölgyeim és uraim, feladtam. Nem tudok elviselni több visszautasítást, mert úgy vélem, nem szolgáltam rá. Amikor a legnagyobb szüksége volt rám, mindig ott voltam mellette, segítettem neki, de ugyanakkor megvolt köztünk egy kimondatlan játék. Hogy egyikünk sem a másiké, ott volt a kapcsolatunkban az izgalom, amiről én azt hittem, hogy végkifejletben kapcsolat lesz. Balázs pedig úgy, hogy a vérem megszédíti és tulajdonképpen ezért töltötte nálam azt a bizonyos éjszakát, ezért csókolt meg annyiszor, ezért fogadta el a segítségem, ezért létezik és lélegzik mellettem. Teljesen mindegy, hogy milyen vagyok emberileg, tulajdonképpen szerintem fogalma sincs, hogy ki vagyok. Ezért utálom a fajtámat. Azt hinné az ember, hogy nagyon pazar dolog, ha egy darab ínyenc húsnak nézik az ember lányát, de nem, közel sem jó dolog. Sosem lehet biztos abban az ember, hogy önmagáért vannak vele és nem csak egy vacak mágia indít el bizonyos folyamatokat.
Hallom a lépteit mögöttem, ettől pedig egyszerűen karót nyeltté válok. Félek, hogy akaratlanul is hatással vagyok rá, pedig tudom, hogy csak úgy nem hat a vélamágia. Hogy egy félvéla nem vesz le úton-útfélen mindenkit a lábáról, csak ha úgy akarja. Hogy csak azért, mert valaki a közelemben van, nem lesz az áldozatom. Balázs viszont elhitette velem, hogy csak emiatt érek annyit, amennyit gondoltam, hogy érek. Minden kapcsolatomba vetett hitemet egyetlen mondattal porig rombolta. Ettől függetlenül őt ez nem zavarja, amit megértek. Őt csak az zavarja, hogy manipuláltam ezek szerint. És nem, nem tudok másra gondolni, folyamatosan a szavai visszhangoznak a fejemben, ahogy lépdel mellettem. Legszívesebben sarkon fordulnék és addig futnék, amíg már esélytelen lenne, hogy utolérjenek.
Odaérünk Mayához én pedig igyekszem úgy megállni, hogy még csak véletlenül se legyen lehetőségünk összeérni az aurorral. A házra pillantok, majd gondolkodás nélkül elindulok felé, noha egyébként nem tetszik. Ez is egy menekülési módozat, legalább a belseje még meggyőzhet, hogy megvegyem. Mind tudjuk, hogy nem fogom, de meghagyom a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633658#post633658][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 20:08[/b][/url]

Maya egy nagyon okos kutya és ezt volt alkalma többször is bizonyítani, nem szükséges a mai esetre korlátozódni. Az, hogy ott hagyja őket és előresietve egy kis teret biztosít nekik, hogy megpróbál kikerülni a képből, mintha egy kis emberi viselkedésre hajazna, holott meglehet, csak egy pillangó kötötte le a figyelmét annyira, hogy elrohanjon onnan. Lehet, hogy titokban macska és nagyon is érdeklik a pillangók, Balázs pedig olyan hülye, hogy nem veszi észre - nem csak azt, hogy a kutyája mit próbál neki mutatni. Mondhatni a gazda lassan ostobább lesz, ezzel viszont nem lehetne nagyon sok helyen eldicsekedni. Nina mondjuk biztosan értékelné, és igazat adna nekem.
Mindketten megállnak a ház előtt, az auror lakótársára pillant, amikor azonban Nina elindul, tekintetével őt követi. Egyelőre nem indul utána, az utcán lecövekelve méri végig a tőle eltávolodót, jól megnézi magának, mintha még sosem látta volna. Ez teljesen leköti, sajnálatos módon viszont csak addig élvezheti a látványt, míg Nina el nem tűnik az ajtó másik oldalán. Ezután sóhajtva fordul meg és indul el az ellenkező irányba, valamerre hazafelé, Maya azonban nem tart vele. A husky a járdára ül, érdeklődve figyeli az egyre távolabb kerülő férfit, aki azonnal megtorpan, amint nem érzékeli lakótársát. Bosszúsan perdül meg ismét tengelye körül, némán int fejével. Maya nyugodtan ül tovább. Balázs magához hívja a kutyát, aki továbbra sem foglakozik a hívó szóval, mancsait fokozatosan előrerakva lassan a földre fekszik. Az auror megadóan felsóhajt, majd kényszeredetten visszasétál a kutyához. Na jó, muszáj valamit tennie. Mintha csak valami nagy dologra készülne, nagy levegőt vesz és besétál Nina után a házba. Itt az idő. A kérdés már csak az, hogy mire.
- Szóval nem költözöl, mégis eladó házakat nézegetsz. Talán Flórának lesz? - lassú léptekkel közelíti meg Ninát, szeme sarkában megjelennek a szokásos nevetőráncok, amelyek olyan idegesítővé varázsolják a férfit minden egyes alkalommal. - Vagy csak úgy veszel egyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633755#post633755][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.03. 21:09[/b][/url]

Felesleges arra várnom, hogy majd szóba fogunk állni egymással, elvégre nekem nincs mondandóm, ő meg már elmondta, amit el akart. Ilyen kellemes és vidám gondolatokkal hagyom ott őt is, meg Mayát is. Nincs nekem időm rájuk, az meg garantált, hogyha bemegyek a házba, nem jön utánam. Se kedve, se gerince nincs hozzá, úgyhogy ez a kérdés letudva.
Érdekes módon az összes eladó házba lazán be lehet sétálni, én pedig azt is megtudtam nemrég, hogy miért. Bűbájjal van levédve. Bármit el akarsz lopni, rögtön riaszt és visznek az aurorok. Meg sem rongálhatsz semmit, nem festékezheted össze. Mindennek úgy kell maradnia, ahogy volt. Így tehát mindenféle probléma nélkül nyitom ki, majd hajtom be magam mögött a bejárati ajtót.
Nem lep meg a látvány, ami fogad. Idős bútorok, a legtöbb felújításra szorul. Egy kandalló van, ami nem fűti a többi helyiséget, így tehát mindenképpen extra bűbájra lenne szükség ehhez. A konyha kifejezetten kicsi, nem elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen benne dolgozni. A nappali viszont tágas és igazán szép kilátás nyílik a hátsó apró kertre, ami mögött nincs más, csak pusztaság és a kastély fényei. Összességében, bár nem az én stílusom, de nem rossz hely. Épp körbejárnám újra a házat, hogy ezzel is az időt húzzam, mikor lépteket hallok. Meg is nyugodnék, hogy tán a tulaj vagy valami, de nincs ilyen szerencsém. Balázs hangja most először semmi kellemes érzéssel nem tölt el, úgy is mondhatnám, feszültté tesz. Ott és akkor, a saját lakásomból kulturáltan dobtam ki. De elég sok minden maradt bennem akkorról.
- Úgy gondolom, hogy ehhez semmi köze - kimérten fordulok felé, jeges tekintettel találja szemben magát, ha rám néz. A távolságtartásom további jele, hogy magázódom, ami azt hiszem, elég egyértelmű a múltkori találkozásunk végét ismerve. Vagy csak számomra evidens, hogy nincs jó pofizás? Egy dolog biztos: most nem foghatja rám, hogy a vélamágiám miatt van velem, mert most minden porcikámból az egyszerű, elutasító mágust kapja. Véletlenül sem a csábító nőét, aki lenni tudnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633779#post633779][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 21:30[/b][/url]

Lehet, hogy mégsem kellett volna visszajönnie? Azzal úgy minden jobban ment volna, ha szépen hazafelé veszi az irányt és nem fordul vissza, Maya pedig majd úgyis hazatér egyszer, ha éhes lesz vagy elfáradt. Igen, minden bizonnyal ezt kellett volna tennie, az a tény azonban, hogy itt van Nina és Maya, aki láthatóan ellene játszik most, egyszerűen nem engedi. Bármennyire is nagyon utálják most egymást, jó néha visszaemlékezni a boldog pillanatokra és az auror most pontosan ezt teszi. Mert olyanok még voltak, és lesznek is.
- Óóó, rendben van. A kisasszony játssza az elérhetetlent, értem - elismerően biccent, vállával nekitámaszkodik a nappaliba vezető ajtó félfájának. Nem különösebben rázza meg a dolog, látta már ezt az oldalát, és ő is viselkedett így vele, tulajdonképpen nagyon nem tudna már neki meglepetést okozni a nő - mondjuk ez egészen addig lenne igaz, míg Nina elő nem rukkolna valami teljesen újjal, az viszont az auror rejtett mosolyából és a nő félig dühös, félig megvető pillantásából következtetve nem igen fog megvalósulni. Balázs összefonja karjait maga előtt, szólásra nyitja száját, majd be is csukja. Inkább most nem. Kivár egy kicsit, hogy Nina nézelődjön, vagy átmenjen egy másik szobába, utóbbi esetben természetesen követi, mint valami engedelmes kiskutya, pár lépéssel lemaradva tőle. A ház belsejét meg sem nézi, a véleményére úgysem kíváncsiak, akkor meg minek?
- Most tényleg ezt fogjuk játszani? - hallható egy kis türelmetlenség a hangjában, de sokkal inkább azt szeretné kifejezni, hogy mennyire untatja már ez a távolságtartó viselkedés. Mondjuk inkább csendben maradhatna, elvégre ő játszotta ezt hónapokon keresztül, de mint tudjuk, ez az ember nem különösebben a logikus döntéseiről híres. Nem ezért szeretjük. - Mondd csak, ez jó így neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633828#post633828][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.03. 21:53[/b][/url]

Nem tudok nem hűvös lenni vele, mert ha most ezt elengedném és kiadnám, ami bennem van, akkor itt atomrobbanás lenne. Muszáj kontroll alatt tartanom az indulataimat, amit nem könnyít meg Balázs további szemtelensége. Még hogy játszom az elérhetetlent! Hagyjuk már. Pont én. Ráadásul örüljön neki, hogy ez van, komolyan mondom, addig örüljön.
Ellépek mellette rá sem nézve, mert tényleg nem érdekel. Ha azt hiszi, hogy azok után, ami történt, majd egy kedves mosollyal, meg egy barátságos mondattal le is rendezi az egészet és minden olyan lesz, mint régen, akkor bizony nagyon téved. Eszem ágában sincs elhinni egyetlen szavát sem. Ha ennyire szörnyű velem, ha ennyire csak a vérem hajtja, akkor remélem, hogy sarkon fordul és itt hagy, mert ebből többet akkor sem kap, ha térden csúszik előttem.
Bár már láttam, ismét mindent megnézek és tudomást sem veszek az aurorról. Könnyeden kerülöm ki, olyan természetességgel, mintha egy bútor lenne vagy oszlop az utcán. Az elmúlt pár hétben sikerült sterilizálnom magam, ami a férfit illeti. Aztán Balázs kérdéseinek hatására szépen lelassítok és felé fordulok, fél szemöldökömet felvonva. Türelmetlenek vagyunk? Nocsak.
- Nem értem, mire gondol. Elvégre Ön mondta, hogy csak azért van a társaságomban, mert nem tud ellenállni a vélamágiának. Igyekszem ezt a borzalmas kényszert megszüntetni - hangom teljesen tárgyilagos, cseppnyi indulat sincs benne, még tekintetem is semmitmondó. Akárha egy vadidegen lenne. Most, hogy végre nem mozgatunk meg egymásban semmit, úgy hiszem felesleges kerülgetnünk bármiféle forró vagy kihűlt kását. Teljes természetességgel indulok el a másik helyiségbe, ez csak egy könnyed beszélgetés. Miért is hagynám, hogy felzaklasson?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633901#post633901][b]Farkas Balázs - 2016.11.03. 22:33[/b][/url]

Ez már csak úgy megy, mint a régi szép időkben. Marják egymást ideig-óráig, aztán mindig történik valami, majd az egész kezdődik elölről. Kétségtelenül megunhatatlan páros, még akkor is, ha van egy kis kiszámíthatóság kettejük kapcsolatában, már ami az események általános zajlását jelenti.
Amióta találkoztak, Nina egy üde színfolt az életében. Jól érzi magát a nő közelségében, szeret vele beszélgetni és vitatkozni is, még ha ezek a viták egyoldalú, szapulásnak nevezhető szócsaták. Együtt laktak több hétig, látta Ninát reggel, este, átölelhette, megérinthette, megcsókolhatta. És megtenné még. Bármikor újra átélné vele azokat a pillanatokat, mert a volt felesége óta ő az első és egyetlen nő az életében, aki hasonló örömöt okozott neki, mint Melinda együttlétük első pár hónapjában. Talán még többet is. Most pedig, ahogy követi a jobbra-balra ringó csípőt, rá kell jönnie, hogy Ninától tényleg többet kapott, mint Melindától. Van benne valami, ami miatt a közelében akar lenni, rá akar nézni, végigsimítani a karján, átfogni a derekát, belenézni a csodálatos barna szemekbe. De ez semmiképp sem a vélamágia hatása.
- És te tényleg hittél nekem? - visszazökkenve a jelenbe hirtelen szegezi neki Ninának a kérdést, lassan elindul felé. Nem, most nem lesz sem falhoz szorítás, nem is fogja magához rántani és addig csókolni, míg Nina meg nem adja magát. Csalódást kell okoznom, mert csak elindul felé, ennyi. - Kérdeztél tőlem valamit, én pedig azt feleltem, hogy még nem válaszolhatok rá. Mondtam valamit, amit talán nem is gondoltam komolyan, de téged mintha csak az érdekelt volna. Abban sem lehetsz biztos, hogy az igazat mondtam. Lehet, hogy nem is én voltam ott. Na jó... Nem, ez hülyeség. De tudod, hogy mondok néha dolgokat, amiket nem gondolok komolyan. Ezt pedig olyan könnyen hitted el, hogy néha én sem tudom, igaz volt-e.
Mostanra már megérkezhet a nő elé, ha amaz nem kezdett el hátrálni előle. Kivételesen nem magasodik fölé, ellenben belenéz barna szemeibe, megpróbálja összekapcsolni tekintetüket. Felsóhajt, megrázza a fejét. Tudja, hogy Nina el fog menni. Elfordul tőle, talán válaszra nem is méltatja, csak elsétál mellőle, ki az életéből. Többet meglehet, nem is beszélnek, a mostani eset után végleg megszakad közöttük a kapcsolat és Maya, de még Kamilla kapcsán sem lesznek képesek egymással kommunikálni. Balázs pedig sajnálná ezt. Mert Melinda óta Nina az egyetlen olyan nő, akibe képes lenne beleszeretni. Akibe már beleszeretett hónapokkal ezelőtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=633932#post633932][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.03. 22:53[/b][/url]

Nem hinném, hogy van dolgunk egymással, Balázs kérdésére pedig szó szerint úgy cövekelek le, mintha hirtelen szeget vertek volna a lábaimba. Amikor ismét ránézek, akkor tekintetemből fájdalmat olvashat ki csupán, semmi mást. Mert ott és akkor, azzal úgy talált el, ahogy azt nem lett volna szabad. Képtelen vagyok hinni abban, hogy viccelt. Ha pedig igen, hát elmehet a jó büdös francba, mert pontosan tudja, hogy mennyire el akarom kerülni még csak a látszatát is annak, hogy a véremnek köszönhetően próbálok megszerezni dolgokat. Igen, akár egy férfit is.
Megvárom, hogy odaérjen hozzám, hogy elmondja amit akar, miközben folyamatosan gombóc gyűlik a torkomban. Szerinte ez vicces? Komolyan úgy érzi, hogy ez ennyi volt? Magam köré fonom kezeimet, mert érzem, hogy remegni kezdek, de fogalmam sincs, hogy a rám törni vágyó sírástól vagy az idegességtől.
- Szerinted mi vicces volt abban a szituációban? Mondd meg nekem. Tudod jól... - elcsuklik a hangom egy pillanatra és érzem, hogy könnyek kezdik csípni a szemem, de megrázom a fejem és folytatom. Kemény vagyok, mint a fagyott kutyaszar öcsém. - Tudod jól, hogy mit kértem tőled akkor. És azt is, hogy mennyire sebezhető voltam. És képes voltál azt mondani nekem, hogy talán csak azért volt minden, mert félvéla vagyok? Azt hiszed, hogy most idejössz, megmagyarázod, hogy "nem gondoltad komolyan" - és itt igen, a levegőbe kaparom az idézőjeleket, pusztán a hangommal - és akkor minden nagyszerű lesz és szép? Soha, senki nem bántott még úgy meg, mint te aznap reggel - megígértem magamnak, hogy többé nem játszom nyílt kártyákkal, de már mindegy. Elvégre a földön fekvőbe már csak belerúgni érdemes, én meg úgy vagyok ezzel, ha már lúd, legyen kövér. Itt az ideje, hogy Balázs ismét puszta viccből a földbe döngöljön, kezdek hozzászokni.
- Ha el is hinném, hogy nem gondoltad komolyan, akkor sem rendezheted le ennyivel. Attól függetlenül, hogy mi volt köztünk vagy mit éreztünk éppen akkor, nem bánhatsz így velem. Mert ugyanazt csináltad, amit Melinda tett Kamillával, csak te ezt még mulatságosnak is találtad - ismét elcsuklik a hangom, mert a szavaim súlya a vállamra nehezedik. - Attól, hogy valakit nem ütsz meg, még ugyanúgy bánthatod a szavaiddal. És te aznap reggel olyasmit mondtál, amit nem tudok ilyen könnyen megbocsájtani, elvégre bocsánatot sem kértél, hiszen csak vicc volt - nem sértett vagyok, sokkal inkább jellemezném ezt kínnak. Mert ahogy látom, Balázs nem érzi a kimondott szavai súlyát. Igen, egy ideig játék, egy ideig nevetünk, de ő átlépett egy határt. És, még ha én most ugyanezt teszem is, nem találom mókásnak. Egy cseppet sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634020#post634020][b]Farkas Balázs - 2016.11.04. 00:04[/b][/url]

Kezdi úgy érezni, hogy Nina teljesen félreérti minden szavát, holott nem ez lett volna a célja. Nem akarja, hogy mást értsen, mint amit értetni akar vele, mert úgy semmi jó nem fog kisülni ebből a helyzetből. Azt akarja, hogy pontosan úgy értelmezze őket, ahogyan akarja. Épp ezért némán hallgatja a nő kifakadását, de ahogy a szavai eljutnak a tudatáig és felfogja azokat, már tudja, hogy össze fognak zavarodni mind a ketten. Hisz nem ezt mondta.. Elkezdi lassan rázni a fejét, de nem szól közbe. A világért sem szakítaná félbe ezt a csodálatos kioktatást, nem bizony. Nina kérdése aztán úgy illan el mellette a sok beszéd közben, hogy mire végez, már nem is teljesen biztos benne, jóra válaszol.
- Egy szóval sem mondtam, hogy viccelek. Mindent félreértettél, nem ez lett volna a lényeg. Argh! - idegesen fújtat, és elfordul tőle, hogy aztán járkálni kezdjen a szobában. - Ne hasonlíts össze engem Melindával. Nagyon jól tudod, hogy ő miket tett, és hogy én milyen vagyok. Pont annyira ismersz engem, mint amennyire kell, mint ami elég ahhoz, hogy tudd, én nem vagyok olyan. Mondhatsz bármit, nevezhetsz bárminek, kioktathatsz, lehordhatsz a sárga földig, nem érdekel, de ezt az egyet... Ezt ne.
Nagyon lassan beszél, rendesen kihangsúlyozva minden egyes szót, közben még léptein is lassít, tekintetét folyamatosan rajta tartja, mintha csak attól tartana, hogy ha egy pillanatra is félrenéz, ő hirtelen eltűnik onnan. De nem akarja, hogy eltűnjön, most akkor tisztázni fog mindent. Tényleg mindent.
- Elismerem, hogy csúnyán viselkedtem. Tudom, hogy nem lett volna szabad azt mondanom, amit, de nem figyeltél rám eléggé - hangja hirtelen változik meg; idegesből kedvessé, léptei egy pillanatra megszűnnek, majd ismét elindul, ezúttal már a nő felé. Nagyon szívesen végigsimítana most a karján, mégsem teszi. Not yet. - A vélamágiád, bármennyire is hiheted azt, nem hat rám mindig. Használhatod egyszer, kétszer, vagy minden alkalommal, mikor találkozunk, de elárulom, hogy ha nem akarod, nem használ. Nem vagyok a bábod, nem azért mondom vagy cselekszem azt, mert te arra kényszerítesz. Minden, amit mondtam és tettem, azért volt, mert én akartam.
Na, ha ez akkor már mostan a nagy vallomások napja, ideje lenne valami ideillőbbel folytatni, mondjuk valami olyasmivel, amire Nina már régóta vár és amit már a jó ég se tudja, milyen hosszú ideje húznak, az auror miatt. De hiába, ha egyszerűen képtelen kifejezni az érzéseit, mit tehetne?
- Gyönyörű vagy - hangja egészen elhalkul, szinte suttog, miközben megáll Nina közelében. - Gyönyörű vagy, de nem a mágiád tesz ilyenné. Gyönyörű a lelked, még akkor is, mikor meg akarsz ölni pusztán a tekinteteddel. Szerintem te tényleg egy csodálatos ember vagy és nem érdemled meg, hogy szórakozzanak veled. Nekem sem kellene szórakoznom veled. Szóval... Akkor befejeztem.
Ha a drámai lezárásra vártok, akkor ez az. Vesz egy nagy levegőt, még egyszer utoljára rápillant Ninára, majd elmosolyodva hátrálni kezd. Pár lépés után megfordul és elindul kifelé, útközben még végigsimít az egyik bútor tetején. Drámai lezárás, igen, így kell ezt csinálni. A szobába vezető ajtónál azonban megtorpan, megkapaszkodik a félfában és félig visszafordul.
- De a kérdésedre válaszolva... - drámai hatásszünet, mosoly, érdeklődő pillantás, még több hatásszünet, mint az X-Faktorban a kieső kihirdetése előtt, mert az ugye jó és kell oda és szeretik. Lepillant a padlóra, majd ahogy tekintetét visszaemeli a nőre, meg is szólal. Vége a hatásszünetnek sajnos. - Igen. Szeretlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634047#post634047][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.04. 00:42[/b][/url]

Igen, végre kimondtam, végre a sérelmeimet, ha nem is kedvesen, de a nyakába zúdítottam, úgy, ahogy aznap kellett volna. Ahogy idegesen fújtat egyet, csak az a nevetséges hasonlat jut eszembe, hogy ez épp a kék busz, sárga villamos esete, és még nem jött a troli. De oké, ha én tényleg mindent félreértettem, meg itt ő majd tudja, akkor lehet mondani, rajta, ki vele! Egyetlen gyors - és remélhetőleg észrevétlen - mozdulattal törlöm meg szememet, hogy aztán csendben hallgassam meg az első monológot.
Igen, a Melindás dolog övön aluli volt, elismerem. Egyenesen gusztustalan húzás, de próbáltam érzékeltetni azt, amit csinált, még akkor is, ha nem tudott róla. És lehet itt magyarázni, hogy de az nem úgy volt, attól még elhangzott az a bizonyos félmondat. Ez tény ugyebár. Szóval azon túl, hogy biccentek egyet, mert szólni nem merek ebben a feszültségben, mást nem teszek. Felhúzhatnám az orrocskámat, de úgy látom belelendült ebbe az őszinteségesdibe, hadd ne én szakítsam félbe.
Megérzem az illatát, a jelenletét, pont akkor, amikor ennyire kedves velem. Igyekszem megmakacsolni magam, és tartani a megtett ígéretet, hogy nem fogok neki megbocsájtani egykönnyen. Hogy magamat idézzem, akkor sem, ha térden csúszik előttem. Nos, ez kezd egyre nehezebbé válni. Tudom, hogy nem hat rá a vélamágiám, hogyne tudnám, annyi éve élek így, tisztában vagyok vele! De mégis. Amit a legutóbb mondott, hogy talán még most is... Elhessegetem a gondolatot és szükségem is van rá, mert itt nem fejeződik be a történet. Most jön csak a java. Olyan közel van, amilyen közel rég volt. És most nem feltétlenül a testi kontaktusra gondolok, hanem lélekben. Mintha most ő tenné meg ugyanazt, amit én tettem legutóbb. Karjaim testem mellé hullanak, ahogy megemelem fejemet és rá pillantok.
A lélegzetem is elakad. Érzem, ahogy valami furcsa bizsergés fut végig a hátamon. Gyönyörű vagy. Nem külsőleg, hanem belsőleg, azért, aki vagyok. Folyamatosan ez a mondat visszhangzik a fejemben, ahogy szemeim tágra nyílnak. Mentségemre legyen mondva, rohadtul nem ehhez vagyok szokva. Balázs állandóan üt-vág, ahol ér, most meg itt verbálisan kényeztet. És a legdurvább nem is ez, hanem az őszinteség a szemében és a szavaiban. Hogy most nem viccel. A fenébe! Én tényleg haragudni akarok rá, de nem tudok, képtelen vagyok rá, mert... Szeretem.
Elindul. El akar menni, nekem pedig fogalmam sincs mit csináljak. A lábaim továbbra sem mozdulnak, alig kapok levegőt és a szívem rendszertelenül ver. De nem hagyhatom elmenni, akkor se, ha egy hülye. Ha ő a világ legnagyobb hülyéje. Mielőtt azonban bármit mondhatnék, kimondja azt a szót. Azt, amit tudtam, aztán reméltem, végül pedig elhittem, hogy soha nem fogom tőle hallani. És most tekintsünk el attól, hogy filmbeillő jelenetet csinál abból, hogy fülig belém van zúgva az első pillanattól kezdve, csak egy büdös paraszt volt, aki pofán csapott egy szívlapáttal. Most koncentráljunk a pozitívumokra... Szeret. Ez azért elég pozitív.
- Balázs - nagy nehezen megmozdul a lábam, lépek egyet. Aztán még egyet. És még egyet. Közeledek felé és fogalmam sincs, hogy mi visz előre, mert elfáradtam. Lelkileg. Nem tudok tovább harcolni sem ellene, sem érte. Azt szeretném, hogy csak megtörténjen. Nincs erőm a játékhoz. Nekem ő kell és kész és, ha ezek után itt merészel hagyni, akkor nem tudom, mit csinálok vele. - Te egy óriási, világméretű idióta vagy - csóválom a fejemet, aztán már egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, de nem tudok megállni, visz a lábam előre, felé. Teljesen mindegy, hogy visszafordul-e felém, vagy mozdulatlan marad, nem állok meg, amíg oda nem érek hozzá. - Akkora egy szerencsétlen hülye vagy, amilyet még a föld nem teremtett - most már azért könnyezik a szemem, mert boldog vagyok. Nők. Ki érti őket? Áh. - Te hagytad, hogy utáljalak két héten keresztül. Ahelyett, hogy megmondtad volna a nyilvánvalót? Jó, tudod mit? Szeretlek. Oké, nyertél. De ne merészelj itt hagyni. Nem engedem - mert akár tetszik, akár nem, az enyém vagy. Sálálálá. Ezért hát jöjjön a valóban filmekből lopott jelenet. Karjaimat dereka köré fonom és hozzásimulok, annyira, amennyire ezt a fizika törvényei lehetővé teszik, ami persze nem elegendő, de több, mint a semmi. Az enyém. Nem adom. Íriszeimmel felpislogok rá, tekintetem ajkára téved és vissza. Eddig ment a macsó style, akkor ideje, hogy végleg levegyen a lábamról. Mellesleg, a kezdeti ellenszenv ellenére... Egészen megkedveltem ezt a házat. Ha most felavatjuk, lehet megveszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634242#post634242][b]Farkas Balázs - 2016.11.04. 14:05[/b][/url]

Nem tudja elképzelni, hogy Nina tényleg képes volt Melindához hasonlítani őt, mikor nagyon jól tudja, hogy kicsit sem hasonlítanak. Képtelen lenne olyan dolgokat csinálni, mint amiket az a nő tett, egyszerűen csak a személyiségéből adódóan sem lenne rá ingere. Ha bánt is valakit szavakkal, azt sem a rossz kedve miatt teszi, biztosan van rá valami jó, vagy rosszabb esetben kevésbé jó indoka. Egyáltalán nem az a célja, hogy másoknak fájdalmat okozzon és ellökje magától őket, egyszerűen csak nem épp az az ember, akinek könnyű kimondani, amit az emberek hallani akarnak. Megy a saját feje után, azt teszi, amit gondol, és igen, sokszor pont az ellenkezőjét annak, amit kellene. Rengeteg szenvedéstől megkímélhette már volna magát és a környezetében élőket is, ha csak egyszer változtatott volna közlésmódján és egy kicsit szerethetőbb, kedvesebb válasszal rendezett volna le valamit. Akkor biztosan nem itt tartanánk.
Sosem volt jó az érzései közlésében. Édesanyja korán meghalt, édesapja pedig nem úgy nevelte, hogy ez bármennyire is fontos szerepet játsszon életében. Lilla nagyon jól ismerte, neki nem volt szüksége arra, hogy a férfi az érzéseiről beszéljen, barátai és társai nem álltak annyira közel hozzá, hogy ez kikívánkozzon belőle. Aztán jött Melinda. Rövid időn belül megkedvelte, beleszeretett, ő volt az első olyan nő az életében, akinek beszélt arról, hogy mit érez. Aki igényelte ezt a fajta törődést, mert Melinda mindig tudni akarta, hogy mi van vele, de miután megszületett a lányuk, túlságosan is eltávolodtak egymástól. Balázs a munkájába temetkezett, hogy Kamillának minél jobb gyermekkora lehessen, Melinda ezzel szemben viszont semmit nem tett annak érdekében, hogy megkönnyítse férje dolgát, őt nem érdekelte, hogy mi van a lánnyal. A számonkérések elmaradtak, az auror pedig senki másnak nem beszélt erről. Most pedig itt van Nina, akinek először nyílt meg ennyire, volt felesége óta.
Ahogy befejezi a beszédet, indulna is már. Továbbra is az ajtóba kapaszkodik, törzsét fordítja csak hátra, hogy lássa még utoljára a nő arcát, de már ez sem tűnik olyan nagyon jó ötletnek. Rámosolyog, szemeiben szomorúság csillan, de ha már megígérte, akkor békén hagyja. Visszafordul és tesz egy lépést kifelé, de abban a pillanatban meg is torpan: Nina megszólal. Kérdőn néz hátra, láthatóan nem érti most a helyzetet. Mit akar még tőle a nő? Némán várja, hogy közelebb érjen hozzá, szavai ugyanakkor mosolygásra késztetik. Kezeit ismét kabátzsebeibe süllyeszti, mosolya szépen lassan kiszélesedik. Kellemes bizsergés járja át a testét, mikor Nina hozzásimul, vonásai ellágyulnak, korábbi kétkedése rég eltűnt már. Nem öleli át a nőt, hangosan felsóhajtva rázza meg a fejét, mosolyogva néz bele a csillogó szemekbe.
- Azt hittem korábban rájött már a kisasszony, hogy mekkora egy barom vagyok - megforgatja szemeit és úgy tesz, mintha ez az információ olyan nyilvánvaló lett volna egész idő alatt - mert az is volt. - Szerintem nem tudod pontosan, hogy mit vállaltál, mikor belém zúgtál. Biztos átgondoltad te ezt rendesen? Tele van drámával az életem. Túl sok stresszel jár.
Teátrálisan felsóhajt, de nem csinálja túl jól ezt a mentegetőzést, ebben a helyzetben képtelen úgy viselkedni, mint akarna. A derekát átölelő és teljesen hozzásimuló Nina egészen eddig csak a legszebb álmaiban fordult elő, most pedig minden megvalósult, itt áll előtte, könnyes szemmel pislog fel rá és vár valamire. Valami olyanra, ami az auror fejében már a találkozásukkor megfordult, amire nagyon sokat gondolt, mikor még jóban voltak.
- Francba - idegesen felnevet, beletúr a hajába, hirtelen úgy érzi magát, mint egy tinédzser fiú az első randi után, aki nem tudja eldönteni, hogy megcsókolhatja-e a lányt vagy sem. Keze megremeg, de ezzel már nem törődve simítja meg Nina arcát, ujjai a barna hajig csúsznak. Kivár egy kicsit, majd hirtelen magához húzva csókolja meg a nőt, mert ez tényleg olyan, amire érdemes volt várni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634612#post634612][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.11.05. 11:05[/b][/url]

Nem tudom hagyni, hogy kisétáljon azon az ajtón. A legutóbb elküldtem, mert fogalmam sem volt arról, ami a valóság: hogy szeret. Ezt az aprócska tényt valahogy elfelejtette közölni velem, így hagytam, hogy Kamillával együtt elmenjen és nem néztem vissza. Természetesen ma sem volt más a szándékom, mint lerázni őt végleg, hiszen elemi pontot talált rajtam, de nem tudom megtenni. Mert bármennyire is fájt az, tudva, hogy mit gondol igazából és tudva, hogy fülig beleszerettem... Na nem. Nem vagyok saját magam ellensége.
Így, mivel Balázs most akkora lépést tett, mint ide Ausztrália, eldobom minden büszkeségem és miközben - természetesen - mindenféle minősítő jelzővel illetem, odamegyek hozzá. Jól eső érzés, ahogy átkarolom és fölém magasodik, hogy találkozik a tekintetünk és látom az ajkát. Olyan régóta szerettem volna ezt így, ebben a helyzetben, amikor egyikünk sem játszik, csak tudjuk, hogy a másik is ugyanazt akarja, mint mi. Ő engem és én Őt. Jaj, de romantikus, hogy bele ne fulladjak itt a nyálba de rögtön.
- Már akkor tudtam, mikor beléptél a szerkesztőségbe. De pont nem érdekel - egy hamiskás mosoly bujkál arcomon, mert valóban. Balázs igazi seggfej volt az első találkozásunk alkalmával is, aztán még utána olyan sokszor, hogy tíz ujjam kevés, hogy megszámoljam. De ettől függetlenül szeret. Sálálálá, szereeeet! Jó, abbahagytam. - Szeretem a kihívásokat. Majd együtt megoldunk mindent - vállat vonok, de nem eresztem egy pillanatra sem. Ha tudná, hogy én Daviddel mi mindent csináltam végig... Te jó isten. Az a két év véletlenül sem mondható eseménytelennek, mégsem bántam meg semmit. Volt veszélyben az életem, az ő élete, volt, hogy minden kilátástalanná vált, de attól volt szép, hogy együtt néztünk szembe mindennel. Az más kérdés, hogy a végére elfáradtunk. Remélhetőleg Balázzsal ez nem fog megtörténni. Ajánlom neki, hogy ne történjen meg.
A nevetőráncok ott bujkálnak a szemem sarkában, ahogy csodálom a zavarát. Túl sokszor csókolt már meg ahhoz, hogy ez gondot jelentsen, mégis beleborzongok a gondolatba, hogy ez most egészen más lesz. Ez nem csak egy odavetett, szenvedélyes, hévből kapott valami lesz, hanem ez lesz az első, igazi csókunk. És meglepő módon még én is izgulok. Jóleső érzés bizsergeti minden porcikámat, ahogy végigsimít arcomon, ujjai elvesznek a hajamban, majd mintha csak tudnám, mi következik, ösztönösen hunyom le a szemem. Ajkaink ismét találkoznak, én pedig teljesen beleszédülök, mert ez már nem az, ami volt, ez egészen más. Ujjaim megmarkolják a férfi kabátját a lapockái környékén és, bár képtelenség, igyekszem még közelebb kerülni hozzá. Szívem szerint sosem hagynám abba, de mint tudjuk, ez nem így működik. Megadóan és készségesen hagyom, hogy Balázs döntsön afelől, meddig élvezi ki a pillanatot... Percet... Perceket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=634674#post634674][b]Farkas Balázs - 2016.11.05. 13:54[/b][/url]

Nina talán tényleg nem tudja, hogy mit vállal, de nem tiltakozik ellene túlságosan, így a férfi miért tenné? Ha át nem is öleli rögtön, tekintetét rajta tartja, elmosolyodik szavaira. Tényleg ennyire könnyen ment volna? Nina mindazok után, amit tett és mondott, ilyen gyorsan megbocsájt neki, elfelejt mindent és jöhet a happily ever after? Szemeiben némi kétkedést lehet felfedezni az öröm és a szerelmes csillogás mellett, de semmi pénzért nem kötne bele a szavaira. Most, ezek után nem.
- A szerkesztőségi incidens pont, hogy jogos volt. A lányomról volt szó, azt hitted majd lenyelem és semmi nem fog történni? - elhúzódik, hogy jobban lássa Nina arcát, szemeit összehúzza, mintha nem akarná teljesen elhinni, hogy Nina ezt mondta. Még mindig nagyon jól emlékszik arra a napra, mikor kézhez kapta az újságot és beleolvasott, először rögtön Kamilla nevén akadt meg a szeme. Hát nem is kicsit volt kiborulva, Nina pedig nagyon is jól tudja, hogy meddig képes elmenni, ha a lányáról van szó. - Együtt, mi?
Mosolya kiszélesedik, szeme sarkában megjelennek a szokásos kis ráncok, amik aranyosabbá teszik az egész embert. Nem mindig bunkó és elviselhetetlen, vannak olyan pillanatai is, mint például a mostani; most ugyanis meg lehet zabálni, kérdezzétek csak a rajta csüngő hölgyeményt, akin látszik, hogy túlságosan is szeretne valamit. Jó ez így, de egy dolog még hiányzik. Balázs pedig, hogy ne húzza túl sokáig az időt, végül úgy dönt, cselekedni kellene. Idegessége egy pillanat alatt elszáll, mikor Nina ajkai találkoznak az övével, a nő hozzásimul, ő pedig végre érzi, hogy ez más. Ezt a csókot nem lehet azokhoz hasonlítani, ami az elmúlt hónapokban elcsattantak köztük, mert Nina tudja, Balázs tudja, de még a kint várakozó Maya is tudja, hogy megváltozott valami köztük, és egy új, jobb kapcsolat veszi kezdetét. Vagy Balázs megint mindent elszúr, mert ehhez ért, ki tudja.
- Ez a ház nem illik hozzád - ajka hozzáér a félvéla füléhez, ahogy hosszú percek múlva belesuttog, arcát nekidönti a barna haj által takart fejnek. - De tudok mutatni egy másikat, ha gondolod.
Izmai megfeszülnek, elhúzódik Ninától és ha a nő engedi, óvatosan kézen fogja, kivezeti a házból. Szép, szép, de nem az igazi és Nina sem akarta megvenni, szóval most már akár itt is hagyhatnák. Amint kilépnek az ajtón, megköszörüli torkát, megigazítja kabátját és egyik kezével átfogva a karcsú derekat a saját otthona felé veszi az irányt. Maya fellelkesülve üget mögöttük néhány méterre, boldogan csóválja a farkát, tekintetét a páron tartja. Na most már jöhet a happily ever after.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=640683#post640683][b]Lewy Bojarski - 2016.11.20. 00:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=640685#post640685][b]Szofia Elena Weißling - 2016.11.20. 00:52[/b][/url]

Egyik láb a másik után. Újra, meg újra.
Ebben a pillanatban ez a monotonitás tartotta életben a lányt, miközben igyekezett szabályosan lélegezni és kerülgetni az innen-onnan elé kerülő testeket. A hideg levegőtől eleinte borzongott, de ahogy sikerült egyre jobb tempót diktálnia már el is felejtette, mennyire fázik. Csak futott és az agya erre az egy tevékenységre volt hajlandó koncentrálni. Az elmúlt napokban túl sok minden változott meg körülötte és úgy érezte, nem bírja tovább cérnával, így tehát elhagyta a kastélyt, mielőtt merő véletlenségből megtámad egy elsőst. Vagy esetleg Wardot, ő úgyis mindig kéznél volt, bár Szofi kissé sajnálta a múltkori könyves akciója után. Beismerte már, csúnya dolog volt, de a férfinek számolnia kellett volna a következményekkel, amikor egy ilyen információt megosztott a szőkével. Tudhatta volna, hogy Szofi nem fogja visszafogni magát.
Szeretett reggelente futni, ilyenkor kevesen járták már az utcákat és senki sem zavarta meg gondolkodás közben. Odabent felesleges lett volna a köröket rónia, attól nem látott volna tisztábban, nem nyugodtak volna meg a háborgó gondolatai. Számolta az indulása óta eltelt időt és közben igyekezett egyenletesen szedni a levegőt. A tüdeje égve tiltakozott a fizikai munka ellen –nyilván kezdett kiesni a gyakorlatból. Ha ezt a többi táncos látta volna, biztosan térdüket csapkodva röhögtek volna a lányon. Épp ezért, Szofi nem állt meg. Ilyenkor nem szabad megállni.
A falu szíve felé vette az irányt –tehát a teret célozta meg. Már csak azért is, mert ott egy rakással pad várta, hogy ő lehuppanjon rá és a szép szemeit az égre függesztve várja a csodát. Őszintén, arra most igazán nagy szüksége lett volna.
Az orvtámadásra Szofi felugrott és kevésen múlott, hogy lendületből ne küldje meg az illetőt egy jobbossal. Hogy mi tartotta vissza? Egy röpke pillanatig csak döbbenten szemlélte a vele szemben álló lengyelt, mielőtt kibukott volna belőle a kérdés.
- Bojarski, te meg mi a francot keresel itt?
Vélhetőleg nem ez volt a legjobb első mondat, amivel ennyi idő elteltével a rellonos lány indíthatott és nyilván nem volt joga ilyen számon kérő felhanggal megtoldania. Egyelőre azonban képtelen volt másra. Csak figyelte a férfit és a szíve ki szeretett volna ugrani a bordái közül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=640686#post640686][b]Lewy Bojarski - 2016.11.20. 01:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=640687#post640687][b]Szofia Elena Weißling - 2016.11.20. 01:14[/b][/url]

Az, hogy Szofia sokkos állapotban leledzett elég enyhe kifejezés mindarra, amit ebben a pillanatban érzett. Mert Lewynek egyáltalán nem volt joga ott állni vele szemben és ennyire jól kinéznie, miközben  ő futó cuccban, kistányérnyi szemekkel pillogott rá, akár egy tinilány, amikor először látja élőben a kedvenc kviddicsjátékosát… szóval, igen. Szofi éppen úgy nézett Lewyre, ahogyan a nők általában véve néznek rá. Valószínűleg a férfit egyáltalán nem lepte meg az arckifejezés, sokkal inkább megdöbbentő lehetett, hogy mindezt éppen a szőkétől látja, aki vélhetőleg sohasem nézett még rá így.
- Szólhattál volna, hogy jössz! –szűkült össze a lány tekintete egy hajszálnyit és szándékosan nem reagált a férfi megjegyzésére. - Ölelést meg majd akkor kapsz, ha szépen viseled magadat. –tette még hozzá nevetve és összefűzte a karjait a mellkasa előtt.  
Nem kellett volna ennyire meglepődnie azon, hogy Lewy egyszer csak felbukkan a semmiből. A lány már megtapasztalta, hogy ehhez igazán nagy tehetsége van a hajtónak és soha eszébe sem jutott volna a szemére vetni.
A lány hirtelen nagyon kevésnek érezte a ruhát, ami éppen rajta volt és nem, ennek semmi köze sem volt a férfi tekintetéhez, ami jól észrevehetően végigsiklott rajta. Illett volna már hozzászoknia, nem igaz?
- Úgysem mennél haza, még csak most találtál meg! –ingatta a fejét a szőke egy apró, édes mosollyal és copfjai táncot jártak a háta mögött.
Engedélyezett magának egy hosszú pillanatot, hogy ő is felmérje, mennyit változott Lewy, mióta utoljára látták egymást. Semmit. És tényleg ez volt a legjobb szó. Talán izmosabb lett és persze férfiasabb, de ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor ugyanaz az ember állt előtte, aki egy pillanat alatt lekapta a lábáról akkor nyáron, annak ellenére, hogy Szofi teljesen sötét volt a sporthoz és egyáltalán fogalma sem volt róla, hogy kivel áll szemben.
Talán az emlék hatására, talán azért, mert annyira hiányzott neki –talán… esetleg-, Szofi gyors mozdulattal lépett előre és fonta a karjait a hajtó nyaka köré. Arcát Lewy nyakába fúrta, beszívta az illatát és csak egészen halkan bukott ki belőle a vallomás, de a férfinek hallania kellett.
- Hiányoztál, kapitány!