30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egerszegi Nina Viktória összes hozzászólása (568 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] Le
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 14. 00:26 Ugrás a poszthoz

Balázs

Gyűlölöm, hogy azt hiszi, neki mindent lehet. Nagyon nem. Ha lehet ilyet mondani, ez volt az utolsó csepp a pohárban, ez a találkozás így, ahogy van. Nem vagyok kíváncsi innentől a férfira, szívesen fel is képelném nekifutásból, de Lilla épp idejében lép közbe. Összepréselem ajkaimat és hallgatom a buta gagyogását, hogy nem is kellett volna leállnia velünk beszélni, s tényleg! Csak azért nem szalad ki helyeslés az ajkaimon, mert nem a nő tehet arról, hogy a bátyja egy gyökér, ennek pedig még örül is. Persze, mint tudjuk, boldogok a lelki szegények... Na erről ennyit.
Aztán olyasmi történik, amit elhinni is alig bírok. A nevetőráncok a szemei sarkában egyértelmű jelei annak, hogy baromi jól szórakozik - noha én ezt nem mondhatom el magamról. Mit is tehetne még hozzá ehhez az estéhez? Ja igen, levegőnek nézhet! Én kis butus, mindig elfelejtem, hogy amikor már azt hinném, hogy ennél bunkóbb nem lehet, akkor egyszerűen csak úgy meglep. Őszintén szólva sokkal jobban örülnék egy kis csokinak vagy virágnak, de egy spontán csók is jöhetne. Csak mint tudjuk, ki milyet szakajt, olyat szagol. Így hát én természetesen ismét belenyúltam a jóba. David, Dwayne, Balázs... Mind egy kutya, azzal a különbséggel, hogy szép fokozatosan jönnek a seggfejségi listán. De már mindegy, nem érdekel többé. Lehet inkább valami szobanövény típusú pasas után kéne néznem, ha elég jól néz ki, akár élesben kipróbálhatnám, milyen, ha a sarokba állítom. Ah, álom.
- Kár, hogy ebben az örömben nem osztozhatunk. Ha nem haragszotok, megyünk. Az iménti hűvös zuhany után jól esne egy melegebb is - egy gúnyos (és hűvös) mosolyt küldök Balázs felé, majd hátat fordítok nekik és Tamással elindulunk, csakhogy pár lépés után visszafordulok egy pillanatra. - Ó és Balázs! Dani üdvözöl - nyilván nem, de erről nem kell tudnia. Ekkor ugyanis megfordulok, hogy ismét elinduljak kifelé. Forduljon fel.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 14. 01:04 Ugrás a poszthoz

Ákos és Lilla

Én tényleg igyekszem jó fej lenni, pedig legszívesebben benne hagynám Ákost abban a szarban, amiben egyébként a feje búbjáig csücsül. És tulajdonképpen már mindegy, mert minden el van simítva: még pár nap és vége lesz a hajcihő ezen rosszabbik részének, az pedig egészen más kérdés, hogy ezek után mi fog következni. Mindenesetre annyi szent, hogy Ádámmal muszáj leszek beszélni.
Na de amiért ez a gondolatmenet elindult, nem más, minthogy Ákos minősíthetetlen stílusban szeretne információhoz jutni egy bizonyos levél hollétét illetően. Bár fel kellett volna erre készülnöm, mégsem tettem, így akár tátoghatnék is, mint valami hal a WC csészében, mielőtt végleg lehúzzák, erre viszont nem kerülhet sor. Meglepetésem és egyben megmentőm betoppanása még engem is váratlanul ér, elvégre olvastam az öcsém levelét, melyet a lánynak címzett és mi tagadás, nem jöttem volna el. Fogalmam sincs, miért hívtam ide, talán ez az én bosszúm Ákosnak - még akkor is, ha ezzel Lillát bántom. Megátalkodott, gonosz nőszemély volnék? Elképzelhető, de ennyi élvezet még nekem is jár. Ezek után ugyanis olyan helyre dugom majd Ákost, ahonnan legkorábban akkor jöhet ki, ha meggyógyult, mert a dolgok jelen állása szerint már nemcsak a környezetét, de magát sem képes kontrollálni.
- Úgy vélem ez válasz a kérdésedre - felkelek a székből és ellépek az ágy mellől, hogy a helyemet Lilla vehesse át. Egyelőre még nem néztem rá, bár itt nem is én vagyok a főszereplő. Ennek a beszélgetésnek nem rólam kell majd szólnia, ez már most egyértelmű. - Köszönöm, hogy eljöttél. Ha megbocsátotok, magatokra hagylak titeket, a folyosón várok. Ha lehet, ne öljétek meg egymást - vissza se nézek Ákosra, ellenben az ajtóban megállok egy pillanatra és Lilla vállára teszem a kezem. Csak annyit akarok mondani, hogy bátorság kislány.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 28. 00:10 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington - 2016.08.28. 00:00
boldog éjfélt Cool


Már megérte benéznem. *elfolyik*
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. augusztus 28. 00:25 Ugrás a poszthoz

Awwww, végem van. *.* Köszönöm. Love
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 13. 07:11 Ugrás a poszthoz

*álmosan becsoszog* Első nap az egyetemen.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 13. 10:08 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta - 2016.09.13. 09:41
Reviczky Emma - 2016.09.13. 09:34
Egerszegi Nina Viktória - 2016.09.13. 07:11
*álmosan becsoszog* Első nap az egyetemen.

Nekem már a második hét megy, jujci o.o

Nekem még el se kezdődött Cheesy

Ajj Muci, már második hete szenvedsz? Q_________Q Együttérzek veled. ><
Bea, neked meg nincs? Pfff... xdddd Irigyellek. ><

Ahh, Wolgi, nagyon nagy menőség. *-* Már te is nagyfiú vagy. :33

Fijam (te amúgy nyald meg a szemgolyódat) és Choi, köszönöm. Love Ki van tartva. :3 Egész jók az óráim. o.o
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 13. 10:13 Ugrás a poszthoz

Olyan későn? XDDDDD Hova jársz? Cheesy
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 20. 21:53 Ugrás a poszthoz

Nah, Wolgi a dramaking... xddd *már itt sincs*
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 20. 21:57 Ugrás a poszthoz

Wolgast Bellafonte - 2016.09.20. 21:55
Ksslj Nina xd

Te hogy beszélsz velem? Na majd jól hagyom, hogy eltévedj az egyetemen. :C

Ugyan Jim, ez építő kritika volt. Grin

Scar: álmodóilag engem is. Cheesy Meg ahogy nézem karakteresen is, csak nem használom. XD Úgyhogy ez most nekem szól. Sad Rossz vagyok. Sad
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 20. 22:00 Ugrás a poszthoz

Majd emlékeztetlek rá, mikor a sötét T szárnyban bolyongsz... Rolleyes "Hol a 107-es terem?" Tongue
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 20. 22:04 Ugrás a poszthoz

Na persze... Rolleyes Tongue
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 20. 22:09 Ugrás a poszthoz

Wolgast Bellafonte - 2016.09.20. 22:09
Nina pls törölj

Sajnálom, de nem tehetem. Felelősnek érzem magam azért, mert jó dolgod van. Muszáj, hogy ez megváltozzon. Grin
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. szeptember 20. 22:13 Ugrás a poszthoz

Wolgi, mi imádunk, ne menj el. Q________Q

Szia Ítön. Purr. *-*
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 16:28 Ugrás a poszthoz

Bori

Noha időm tulajdonképpen annyi van, mint a tenger, mégsem szeretek eljárni otthonról az utóbbi időben. Mi sem nyilvánvalóbb indok ennél, mint a nemrég történtek. Nincs jó kedvem. Egyedül a szerkesztőségbe járok és fotózásra, mert valamiből ugye meg kell élni, de ez vajmi kevés program ahhoz képest, hogy egyébként milyen aktív szoktam lenni. Így megy ez. Otthon punnyadok, néha Flóra is csatlakozik, de körülbelül ennyi. Mióta a fél családom az ELME-ben hűsöl - mert ugye mi annyira normálisak vagyunk mind -, azóta megszoktam a házban honoló csendet. Nem volt nehéz.
Egy dolog, vagy inkább személy viszont mégis a komfortzónámból való kilépésre késztetett. Hunyadváry Bori. Nem igazán ismerem a lánykát, de mikor a szerkesztőségben néztem át az eddig beérkezett cikkeket és intéztem a papírmunkát, illetve archiválást, hát ő besétált és megkért, hogy találkozzunk. Igazán titokzatos volt, mert csak időpontot és helyszínt egyeztettünk, nekem pedig lett egy olyan sanda gyanúm, hogy amennyiben így haladunk, lehet megint plusz egy fő fog nálunk lakni. Na mondjuk azt nem, befejeztem jó szamaritánusi munkámat, nem csinálok hotelt a házamból - amit amúgy tervezek eladni. Bizony ám, új kérót akarok venni, szintén Bogolyfalván, hogy kicsit megkeverjem a népeket. Senkinek nem szólok majd róla, egyszerűen csak megtörténik a dolog. Menci, mi? Sőt, ha igazán gonosz akarok lenni, akkor megtartom a jelenlegi kecómat is, hogy minden gyerekem, barátom és jövendőbeli gyerekem, exem és "majd egyszer" párom oda tömörüljön. Szét is szedhetik, nekem meg ott lesz a saját kis zugom. Nyélbe kell ütnöm ezt az üzletet.
Miközben ezen filózom, meg is érkezem a cukrászdához. Kezem mélyen a zsebembe rejtve, hogy ne hatoljon csontomig a hűvös szél, bár igazából nem tesz semmit. Akárhogy is öltözöm fel, állandóan fázom az utóbbi időben. Ah, milyen drámai. Körbepillantok és nem nehéz észrevennem a szőke fürtök gazdáját, aki épp felém integet. Egy halovány mosolyt erőltetek az arcomra, de nem azért, mert ne lenne szimpatikus a lányka, hanem mert... Fogalmam sincs, hogyan kell örülni valaminek. Igen, újabb drámai kijelentés.
- Szia - kihúzom a széket, leveszem fejemről az egyszerű, kötött sapkát, letekerem nyakamból a hozzá passzoló sálat, majd a gondosan begombolt és övvel meghúzott szövetkabátot is levetem, mindezt a szék támlájára, csak utána foglalok helyet. - Na mi a helyzet? Miért szerettél volna velem találkozni? - érdeklődve pillantok a lányra és talán nem túl illedelmesen rögtön a tárgyra térek. Tök jó, hogy ő sziporkázik, de én esőfelhőket húzok a fejem felett. Drámaszámláló kiütve. Yes.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 17:19 Ugrás a poszthoz

Balázs

Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, venni akarok egy új házat. Úgy értem, viccelődhetnék, de én tényleg valami kicsi, otthonos dologra gondoltam, ahová ha akarok se tudok befogadni senkit. Mondom senkit. A mostani házam annyi mindenre emlékeztet, még mindig rám tör Mihael, David, Dwayne, Balázs, a testvéreim, minden veszekedés, minden egyes álmatlan vagy fülledt éjszaka, minden. Megfulladok abban a házban. Talán ezért is nem bírok már aludni és ezért is lesz egyre rosszabb a hangulatom. Szeretnék tiszta lappal indítani. A hajamat már levágattam, leadtam pár kilót és cseréltem a ruhatáramat. Hála Bettinek és Árpinak. Merthogy ez a két áldott lélek, látva, hogy mennyire magam alatt vagyok, összeszedték azokat a cuccokat, amikről tudják, hogy imádtam hordani őket akár fotózáson, akár bemutatón és nekem adták. Így egy rakat régi gönctől megszabadulhattam és minden kezdett az új felé lökni.
Most pedig háznézőben vagyok. Szerencsére egy enyhébb napot fogtam ki rá, süt a nap és, bár nincs meleg, mégsem fázom, kellemes az idő. Szövetkabátom begombolatlanul, sálam hanyagul a nyakamba vetve, kényelmes, mégis feszes fekete csőnadrág a lábaimon, egyszerű, ejtett vállú felső a kabát alatt. Bokacsizmám koppan a macskaköveken, ahogy elindulok a Boglyas tértől megnézni, mely házak eladóak.
Elképzelésem az van. Legyen egy szintes. Ne legyen túl modern. Legyen egy kis kertje, a kerítésről majd én gondoskodom. Tujákat szeretnék majd körbe, valamint kutyát is tervezek venni, így neki lesz helye futkározni. Igen, minden tökéletes. De közben tudjak vendégeket is fogadni, szóval ne valami egyszobás putri legyen azért... Persze senki sem fogja tudni, hogy elköltözöm. Így végtére is mindegy, nem?
Ahogy sétálok végig a Macskabagoly utczán, megállok az egyik kisebb kertes ház előtt, ahol ki van téve az ELADÓ tábla. Micsoda véletlen! Ő meg akar tőle szabadulni, nekem pedig pont kapóra jön. Imádom, mikor a kereslet és a kínálat egymásra talál.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 18:10 Ugrás a poszthoz

Balázs

Annyira jó napnak indult, annyira szép volt minden! Találtam egy ígéretes házat, éppen azon filóztam, hogy be kéne menni, erre Maya jelenik meg. Márpedig, ha ő itt van, akkor vele érkezik még valaki. Igen. Ő. A kutyát nincs miért utálnom, így neki megsimogatom játékosan a fejét és egy óvatos mosolyt is megeresztek felé, Balázs hangját meghallva viszont összerezzenek és kiegyenesedem. Tekintetemet a házon tartom, szinte érzem, ahogy a hangulatom a normálisból jegesbe süllyed, majd szép lassan az érdektelenbe. Remek, még jó, hogy azért akarok költözni, hogy ne fussak össze ezekkel. Most már letehetek erről a házról is, hiszen milyen emlék fűz hozzá? Hogy előtte találkoztam Balázzsal. Ó, hogy Merlin áldjon meg!
- Nem - válaszom egyszerű, teljesen természetes. Nem látszik rajtam, hogy ez a közelmúlt legnagyobb hazugsága, amit kiejtettem a számon. Márpedig az aurornak baromira nincs köze hozzá, hogy mit akarok csinálni. Arról nem is beszélve, hogy nem kell jó pofiznia velem, elvégre csak a vélamágiám miatt tűr meg és csak azért áll szóba velem. Ezt elég élesen a tudtomra adta a lehető legsebezhetőbb pillanatomban, egy életre beleégett az emlékezetembe. Ezért is történhet meg, hogy nem nézek rá, még véletlenül se érezze kényszernek a beszélgetést, még csak a létezésemmel sem akarok ártani neki. Elszakítva tekintetem a házról tovasiklik az utcára és egy könnyed fordulattal indulok tovább lassan.
Gondolnám, hogy itt ezt le is zártuk, csakhogy Maya pár pillanat múlva mellettem lépked és úgy néz rám, hogy abba a legkőszívűbb ember szíve is beleszakadna. Nem buta kutyus ő, tudja, hogy baj van. Érzi, hogy ez már nem ugyanaz. De hát nem is lehetne. Talán még a husky is csak a vérem miatt kedvel, ki tudja. Ezek után nem lepődnék meg semmin sem.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 19:47 Ugrás a poszthoz

Balázs

Tagadhatatlan tény, hogy Balázs szemrevaló férfi. Az is, hogy amikor épp nem paraszt, akkor akár még az ideális - de semmiképp sem tökéletes! - férfi személyében is tetszeleghet, de. Ez pedig egy hatalmas de, kedves hölgyeim és uraim, feladtam. Nem tudok elviselni több visszautasítást, mert úgy vélem, nem szolgáltam rá. Amikor a legnagyobb szüksége volt rám, mindig ott voltam mellette, segítettem neki, de ugyanakkor megvolt köztünk egy kimondatlan játék. Hogy egyikünk sem a másiké, ott volt a kapcsolatunkban az izgalom, amiről én azt hittem, hogy végkifejletben kapcsolat lesz. Balázs pedig úgy, hogy a vérem megszédíti és tulajdonképpen ezért töltötte nálam azt a bizonyos éjszakát, ezért csókolt meg annyiszor, ezért fogadta el a segítségem, ezért létezik és lélegzik mellettem. Teljesen mindegy, hogy milyen vagyok emberileg, tulajdonképpen szerintem fogalma sincs, hogy ki vagyok. Ezért utálom a fajtámat. Azt hinné az ember, hogy nagyon pazar dolog, ha egy darab ínyenc húsnak nézik az ember lányát, de nem, közel sem jó dolog. Sosem lehet biztos abban az ember, hogy önmagáért vannak vele és nem csak egy vacak mágia indít el bizonyos folyamatokat.
Hallom a lépteit mögöttem, ettől pedig egyszerűen karót nyeltté válok. Félek, hogy akaratlanul is hatással vagyok rá, pedig tudom, hogy csak úgy nem hat a vélamágia. Hogy egy félvéla nem vesz le úton-útfélen mindenkit a lábáról, csak ha úgy akarja. Hogy csak azért, mert valaki a közelemben van, nem lesz az áldozatom. Balázs viszont elhitette velem, hogy csak emiatt érek annyit, amennyit gondoltam, hogy érek. Minden kapcsolatomba vetett hitemet egyetlen mondattal porig rombolta. Ettől függetlenül őt ez nem zavarja, amit megértek. Őt csak az zavarja, hogy manipuláltam ezek szerint. És nem, nem tudok másra gondolni, folyamatosan a szavai visszhangoznak a fejemben, ahogy lépdel mellettem. Legszívesebben sarkon fordulnék és addig futnék, amíg már esélytelen lenne, hogy utolérjenek.
Odaérünk Mayához én pedig igyekszem úgy megállni, hogy még csak véletlenül se legyen lehetőségünk összeérni az aurorral. A házra pillantok, majd gondolkodás nélkül elindulok felé, noha egyébként nem tetszik. Ez is egy menekülési módozat, legalább a belseje még meggyőzhet, hogy megvegyem. Mind tudjuk, hogy nem fogom, de meghagyom a lehetőséget.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 21:09 Ugrás a poszthoz

Balázs

Felesleges arra várnom, hogy majd szóba fogunk állni egymással, elvégre nekem nincs mondandóm, ő meg már elmondta, amit el akart. Ilyen kellemes és vidám gondolatokkal hagyom ott őt is, meg Mayát is. Nincs nekem időm rájuk, az meg garantált, hogyha bemegyek a házba, nem jön utánam. Se kedve, se gerince nincs hozzá, úgyhogy ez a kérdés letudva.
Érdekes módon az összes eladó házba lazán be lehet sétálni, én pedig azt is megtudtam nemrég, hogy miért. Bűbájjal van levédve. Bármit el akarsz lopni, rögtön riaszt és visznek az aurorok. Meg sem rongálhatsz semmit, nem festékezheted össze. Mindennek úgy kell maradnia, ahogy volt. Így tehát mindenféle probléma nélkül nyitom ki, majd hajtom be magam mögött a bejárati ajtót.
Nem lep meg a látvány, ami fogad. Idős bútorok, a legtöbb felújításra szorul. Egy kandalló van, ami nem fűti a többi helyiséget, így tehát mindenképpen extra bűbájra lenne szükség ehhez. A konyha kifejezetten kicsi, nem elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen lehessen benne dolgozni. A nappali viszont tágas és igazán szép kilátás nyílik a hátsó apró kertre, ami mögött nincs más, csak pusztaság és a kastély fényei. Összességében, bár nem az én stílusom, de nem rossz hely. Épp körbejárnám újra a házat, hogy ezzel is az időt húzzam, mikor lépteket hallok. Meg is nyugodnék, hogy tán a tulaj vagy valami, de nincs ilyen szerencsém. Balázs hangja most először semmi kellemes érzéssel nem tölt el, úgy is mondhatnám, feszültté tesz. Ott és akkor, a saját lakásomból kulturáltan dobtam ki. De elég sok minden maradt bennem akkorról.
- Úgy gondolom, hogy ehhez semmi köze - kimérten fordulok felé, jeges tekintettel találja szemben magát, ha rám néz. A távolságtartásom további jele, hogy magázódom, ami azt hiszem, elég egyértelmű a múltkori találkozásunk végét ismerve. Vagy csak számomra evidens, hogy nincs jó pofizás? Egy dolog biztos: most nem foghatja rám, hogy a vélamágiám miatt van velem, mert most minden porcikámból az egyszerű, elutasító mágust kapja. Véletlenül sem a csábító nőét, aki lenni tudnék.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 21:53 Ugrás a poszthoz

Balázs

Nem tudok nem hűvös lenni vele, mert ha most ezt elengedném és kiadnám, ami bennem van, akkor itt atomrobbanás lenne. Muszáj kontroll alatt tartanom az indulataimat, amit nem könnyít meg Balázs további szemtelensége. Még hogy játszom az elérhetetlent! Hagyjuk már. Pont én. Ráadásul örüljön neki, hogy ez van, komolyan mondom, addig örüljön.
Ellépek mellette rá sem nézve, mert tényleg nem érdekel. Ha azt hiszi, hogy azok után, ami történt, majd egy kedves mosollyal, meg egy barátságos mondattal le is rendezi az egészet és minden olyan lesz, mint régen, akkor bizony nagyon téved. Eszem ágában sincs elhinni egyetlen szavát sem. Ha ennyire szörnyű velem, ha ennyire csak a vérem hajtja, akkor remélem, hogy sarkon fordul és itt hagy, mert ebből többet akkor sem kap, ha térden csúszik előttem.
Bár már láttam, ismét mindent megnézek és tudomást sem veszek az aurorról. Könnyeden kerülöm ki, olyan természetességgel, mintha egy bútor lenne vagy oszlop az utcán. Az elmúlt pár hétben sikerült sterilizálnom magam, ami a férfit illeti. Aztán Balázs kérdéseinek hatására szépen lelassítok és felé fordulok, fél szemöldökömet felvonva. Türelmetlenek vagyunk? Nocsak.
- Nem értem, mire gondol. Elvégre Ön mondta, hogy csak azért van a társaságomban, mert nem tud ellenállni a vélamágiának. Igyekszem ezt a borzalmas kényszert megszüntetni - hangom teljesen tárgyilagos, cseppnyi indulat sincs benne, még tekintetem is semmitmondó. Akárha egy vadidegen lenne. Most, hogy végre nem mozgatunk meg egymásban semmit, úgy hiszem felesleges kerülgetnünk bármiféle forró vagy kihűlt kását. Teljes természetességgel indulok el a másik helyiségbe, ez csak egy könnyed beszélgetés. Miért is hagynám, hogy felzaklasson?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 3. 22:53 Ugrás a poszthoz

Balázs

Nem hinném, hogy van dolgunk egymással, Balázs kérdésére pedig szó szerint úgy cövekelek le, mintha hirtelen szeget vertek volna a lábaimba. Amikor ismét ránézek, akkor tekintetemből fájdalmat olvashat ki csupán, semmi mást. Mert ott és akkor, azzal úgy talált el, ahogy azt nem lett volna szabad. Képtelen vagyok hinni abban, hogy viccelt. Ha pedig igen, hát elmehet a jó büdös francba, mert pontosan tudja, hogy mennyire el akarom kerülni még csak a látszatát is annak, hogy a véremnek köszönhetően próbálok megszerezni dolgokat. Igen, akár egy férfit is.
Megvárom, hogy odaérjen hozzám, hogy elmondja amit akar, miközben folyamatosan gombóc gyűlik a torkomban. Szerinte ez vicces? Komolyan úgy érzi, hogy ez ennyi volt? Magam köré fonom kezeimet, mert érzem, hogy remegni kezdek, de fogalmam sincs, hogy a rám törni vágyó sírástól vagy az idegességtől.
- Szerinted mi vicces volt abban a szituációban? Mondd meg nekem. Tudod jól... - elcsuklik a hangom egy pillanatra és érzem, hogy könnyek kezdik csípni a szemem, de megrázom a fejem és folytatom. Kemény vagyok, mint a fagyott kutyaszar öcsém. - Tudod jól, hogy mit kértem tőled akkor. És azt is, hogy mennyire sebezhető voltam. És képes voltál azt mondani nekem, hogy talán csak azért volt minden, mert félvéla vagyok? Azt hiszed, hogy most idejössz, megmagyarázod, hogy "nem gondoltad komolyan" - és itt igen, a levegőbe kaparom az idézőjeleket, pusztán a hangommal - és akkor minden nagyszerű lesz és szép? Soha, senki nem bántott még úgy meg, mint te aznap reggel - megígértem magamnak, hogy többé nem játszom nyílt kártyákkal, de már mindegy. Elvégre a földön fekvőbe már csak belerúgni érdemes, én meg úgy vagyok ezzel, ha már lúd, legyen kövér. Itt az ideje, hogy Balázs ismét puszta viccből a földbe döngöljön, kezdek hozzászokni.
- Ha el is hinném, hogy nem gondoltad komolyan, akkor sem rendezheted le ennyivel. Attól függetlenül, hogy mi volt köztünk vagy mit éreztünk éppen akkor, nem bánhatsz így velem. Mert ugyanazt csináltad, amit Melinda tett Kamillával, csak te ezt még mulatságosnak is találtad - ismét elcsuklik a hangom, mert a szavaim súlya a vállamra nehezedik. - Attól, hogy valakit nem ütsz meg, még ugyanúgy bánthatod a szavaiddal. És te aznap reggel olyasmit mondtál, amit nem tudok ilyen könnyen megbocsájtani, elvégre bocsánatot sem kértél, hiszen csak vicc volt - nem sértett vagyok, sokkal inkább jellemezném ezt kínnak. Mert ahogy látom, Balázs nem érzi a kimondott szavai súlyát. Igen, egy ideig játék, egy ideig nevetünk, de ő átlépett egy határt. És, még ha én most ugyanezt teszem is, nem találom mókásnak. Egy cseppet sem.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 4. 00:42 Ugrás a poszthoz

Balázs

Igen, végre kimondtam, végre a sérelmeimet, ha nem is kedvesen, de a nyakába zúdítottam, úgy, ahogy aznap kellett volna. Ahogy idegesen fújtat egyet, csak az a nevetséges hasonlat jut eszembe, hogy ez épp a kék busz, sárga villamos esete, és még nem jött a troli. De oké, ha én tényleg mindent félreértettem, meg itt ő majd tudja, akkor lehet mondani, rajta, ki vele! Egyetlen gyors - és remélhetőleg észrevétlen - mozdulattal törlöm meg szememet, hogy aztán csendben hallgassam meg az első monológot.
Igen, a Melindás dolog övön aluli volt, elismerem. Egyenesen gusztustalan húzás, de próbáltam érzékeltetni azt, amit csinált, még akkor is, ha nem tudott róla. És lehet itt magyarázni, hogy de az nem úgy volt, attól még elhangzott az a bizonyos félmondat. Ez tény ugyebár. Szóval azon túl, hogy biccentek egyet, mert szólni nem merek ebben a feszültségben, mást nem teszek. Felhúzhatnám az orrocskámat, de úgy látom belelendült ebbe az őszinteségesdibe, hadd ne én szakítsam félbe.
Megérzem az illatát, a jelenletét, pont akkor, amikor ennyire kedves velem. Igyekszem megmakacsolni magam, és tartani a megtett ígéretet, hogy nem fogok neki megbocsájtani egykönnyen. Hogy magamat idézzem, akkor sem, ha térden csúszik előttem. Nos, ez kezd egyre nehezebbé válni. Tudom, hogy nem hat rá a vélamágiám, hogyne tudnám, annyi éve élek így, tisztában vagyok vele! De mégis. Amit a legutóbb mondott, hogy talán még most is... Elhessegetem a gondolatot és szükségem is van rá, mert itt nem fejeződik be a történet. Most jön csak a java. Olyan közel van, amilyen közel rég volt. És most nem feltétlenül a testi kontaktusra gondolok, hanem lélekben. Mintha most ő tenné meg ugyanazt, amit én tettem legutóbb. Karjaim testem mellé hullanak, ahogy megemelem fejemet és rá pillantok.
A lélegzetem is elakad. Érzem, ahogy valami furcsa bizsergés fut végig a hátamon. Gyönyörű vagy. Nem külsőleg, hanem belsőleg, azért, aki vagyok. Folyamatosan ez a mondat visszhangzik a fejemben, ahogy szemeim tágra nyílnak. Mentségemre legyen mondva, rohadtul nem ehhez vagyok szokva. Balázs állandóan üt-vág, ahol ér, most meg itt verbálisan kényeztet. És a legdurvább nem is ez, hanem az őszinteség a szemében és a szavaiban. Hogy most nem viccel. A fenébe! Én tényleg haragudni akarok rá, de nem tudok, képtelen vagyok rá, mert... Szeretem.
Elindul. El akar menni, nekem pedig fogalmam sincs mit csináljak. A lábaim továbbra sem mozdulnak, alig kapok levegőt és a szívem rendszertelenül ver. De nem hagyhatom elmenni, akkor se, ha egy hülye. Ha ő a világ legnagyobb hülyéje. Mielőtt azonban bármit mondhatnék, kimondja azt a szót. Azt, amit tudtam, aztán reméltem, végül pedig elhittem, hogy soha nem fogom tőle hallani. És most tekintsünk el attól, hogy filmbeillő jelenetet csinál abból, hogy fülig belém van zúgva az első pillanattól kezdve, csak egy büdös paraszt volt, aki pofán csapott egy szívlapáttal. Most koncentráljunk a pozitívumokra... Szeret. Ez azért elég pozitív.
- Balázs - nagy nehezen megmozdul a lábam, lépek egyet. Aztán még egyet. És még egyet. Közeledek felé és fogalmam sincs, hogy mi visz előre, mert elfáradtam. Lelkileg. Nem tudok tovább harcolni sem ellene, sem érte. Azt szeretném, hogy csak megtörténjen. Nincs erőm a játékhoz. Nekem ő kell és kész és, ha ezek után itt merészel hagyni, akkor nem tudom, mit csinálok vele. - Te egy óriási, világméretű idióta vagy - csóválom a fejemet, aztán már egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, de nem tudok megállni, visz a lábam előre, felé. Teljesen mindegy, hogy visszafordul-e felém, vagy mozdulatlan marad, nem állok meg, amíg oda nem érek hozzá. - Akkora egy szerencsétlen hülye vagy, amilyet még a föld nem teremtett - most már azért könnyezik a szemem, mert boldog vagyok. Nők. Ki érti őket? Áh. - Te hagytad, hogy utáljalak két héten keresztül. Ahelyett, hogy megmondtad volna a nyilvánvalót? Jó, tudod mit? Szeretlek. Oké, nyertél. De ne merészelj itt hagyni. Nem engedem - mert akár tetszik, akár nem, az enyém vagy. Sálálálá. Ezért hát jöjjön a valóban filmekből lopott jelenet. Karjaimat dereka köré fonom és hozzásimulok, annyira, amennyire ezt a fizika törvényei lehetővé teszik, ami persze nem elegendő, de több, mint a semmi. Az enyém. Nem adom. Íriszeimmel felpislogok rá, tekintetem ajkára téved és vissza. Eddig ment a macsó style, akkor ideje, hogy végleg levegyen a lábamról. Mellesleg, a kezdeti ellenszenv ellenére... Egészen megkedveltem ezt a házat. Ha most felavatjuk, lehet megveszem.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 5. 11:05 Ugrás a poszthoz

Balázs

Nem tudom hagyni, hogy kisétáljon azon az ajtón. A legutóbb elküldtem, mert fogalmam sem volt arról, ami a valóság: hogy szeret. Ezt az aprócska tényt valahogy elfelejtette közölni velem, így hagytam, hogy Kamillával együtt elmenjen és nem néztem vissza. Természetesen ma sem volt más a szándékom, mint lerázni őt végleg, hiszen elemi pontot talált rajtam, de nem tudom megtenni. Mert bármennyire is fájt az, tudva, hogy mit gondol igazából és tudva, hogy fülig beleszerettem... Na nem. Nem vagyok saját magam ellensége.
Így, mivel Balázs most akkora lépést tett, mint ide Ausztrália, eldobom minden büszkeségem és miközben - természetesen - mindenféle minősítő jelzővel illetem, odamegyek hozzá. Jól eső érzés, ahogy átkarolom és fölém magasodik, hogy találkozik a tekintetünk és látom az ajkát. Olyan régóta szerettem volna ezt így, ebben a helyzetben, amikor egyikünk sem játszik, csak tudjuk, hogy a másik is ugyanazt akarja, mint mi. Ő engem és én Őt. Jaj, de romantikus, hogy bele ne fulladjak itt a nyálba de rögtön.
- Már akkor tudtam, mikor beléptél a szerkesztőségbe. De pont nem érdekel - egy hamiskás mosoly bujkál arcomon, mert valóban. Balázs igazi seggfej volt az első találkozásunk alkalmával is, aztán még utána olyan sokszor, hogy tíz ujjam kevés, hogy megszámoljam. De ettől függetlenül szeret. Sálálálá, szereeeet! Jó, abbahagytam. - Szeretem a kihívásokat. Majd együtt megoldunk mindent - vállat vonok, de nem eresztem egy pillanatra sem. Ha tudná, hogy én Daviddel mi mindent csináltam végig... Te jó isten. Az a két év véletlenül sem mondható eseménytelennek, mégsem bántam meg semmit. Volt veszélyben az életem, az ő élete, volt, hogy minden kilátástalanná vált, de attól volt szép, hogy együtt néztünk szembe mindennel. Az más kérdés, hogy a végére elfáradtunk. Remélhetőleg Balázzsal ez nem fog megtörténni. Ajánlom neki, hogy ne történjen meg.
A nevetőráncok ott bujkálnak a szemem sarkában, ahogy csodálom a zavarát. Túl sokszor csókolt már meg ahhoz, hogy ez gondot jelentsen, mégis beleborzongok a gondolatba, hogy ez most egészen más lesz. Ez nem csak egy odavetett, szenvedélyes, hévből kapott valami lesz, hanem ez lesz az első, igazi csókunk. És meglepő módon még én is izgulok. Jóleső érzés bizsergeti minden porcikámat, ahogy végigsimít arcomon, ujjai elvesznek a hajamban, majd mintha csak tudnám, mi következik, ösztönösen hunyom le a szemem. Ajkaink ismét találkoznak, én pedig teljesen beleszédülök, mert ez már nem az, ami volt, ez egészen más. Ujjaim megmarkolják a férfi kabátját a lapockái környékén és, bár képtelenség, igyekszem még közelebb kerülni hozzá. Szívem szerint sosem hagynám abba, de mint tudjuk, ez nem így működik. Megadóan és készségesen hagyom, hogy Balázs döntsön afelől, meddig élvezi ki a pillanatot... Percet... Perceket...
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. november 5. 11:06 Ugrás a poszthoz

Jóóóóreggeeeeelt! Cheesy
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 12. 00:36 Ugrás a poszthoz

*betéved és nagyon örül az Adam gifnek, aztán kitéved*
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 20. 17:53 Ugrás a poszthoz

Lucus Pirul
Franciaország, Párizs, december 22. 10:40
~egy kedves barátnál

Érdekes dolog a szerelem. Sok butaságot kihoz az emberből, ezek közé sorolom a házasságot is. De tudjátok, azért valahol minden lány és nő arra vágyik, hogy egy nap meseszép fehér ruhában sétáljon az oltárhoz és kimondja a boldogító igent élete párjának. Jó esetben élete párjának. Nem vagyok különösebben otthon a hatalmas, tüllös hóborzalmakban, mivel eljegyzésben ugyan már volt részem, esküvőben még egyszer sem... Ettől függetlenül, hála a szakmámnak, pontosan tudom, kihez kell elmennem ahhoz, hogy olyan minőségű választékból szemezgessünk, ami a legkeményebb szívet is meglágyítja.
Na de mit is keresek én esküvői ruhák között...? Czettner Luca (csak hogy biztos tudjátok, kiről van szó) totális extázisban keresett meg, hogy neki ruha kell, de fogalma sincs, hol kezdje, meg amúgy is pörgés van, mert boldog és esküvő lesz. Az egy dolog, hogy az első öt percben pislogás nélkül meredtem rá, mert már azzal lefárasztott, ahogy aktív volt, de értettem, mit szeretne. És tudjátok mit? Nekem nem telik semmibe kérni egy kis szívességet egy régi baráttól, ha ezzel valaki más boldogsága teljes lesz. Így lehetünk most épp Párizsban, ahol Louis dolgozik serényen a legújabb báli és esküvői kollekcióján. Mikor felhívtam tegnap, borzasztóan izgatott volt, mert oltári rohanásban van, de mikor jeleztem, hogy szükségünk lenne egy órácskára, hogy segítsen nekünk, rögtön igent mondott... Ha leszek az egyik modellje. Hát rendben, gondoltam akkor, ma viszont, hogy épp belépünk az üzletébe és hátrafelé tartunk a kis műhelyrészéhez, már nem vagyok biztos abban, hogy tudtam, mire vállalkozom.
- Nagyon kedves férfi, beszél angolul, úgyhogy minden szavát érteni fogjuk. És imádja az alacsony lánykákat, úgyhogy nagyon jó dolgod lesz - rámosolyogok Lucára, majd előre engedem, hogy menjen csak. Eközben szemeimet végigfuttatom az üzleten és el kell ismernem, bármennyire is giccsesnek és habos-babosnak találom ezeket a ruhákat, szépek. És egy nap jó lenne felvenni egy ilyet. Belépek a leányzó után és örömmel konstatálom, hogy Louis arca felragyog.
- Kedveskéim, megjöttetek? Gyertek, gyertek, neked lesz esküvőd, igaz? - figyelmét azonnal Lucára fordítja, ahhoz képest pedig, hogy világhírű ruhákat tervez és francia, nos... Elég közvetlen. Pedig mind tudjuk, hogy ez a népség a távolságtartásáról híres. Mégis... Louis már inkább egy öreg, gondoskodó nagypapa, holott még csak ötvenkét éves.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 20. 18:20 Ugrás a poszthoz

PáromUram
kinézet

Őszintén szólva meglepett, mikor Balázs randira hívott. Nem azért, mert olyan gyökérnek nézem, hogy ne tenné meg, csak egyszerűen nehéz volt elképzelnem, ahogy egy étteremben egymással szemben ülve cseverészünk, miközben egy több ezer forintos pezsgőt iszogatunk és néha zengő kacajjal felnevetek a viccein. Szóval tudjátok, azok a tipikus filmjelenetek. Valahogy nem volt meg. Ettől függetlenül, mikor megtudtam, hogy elvisz valahová, mi az első női kérdés, ami felmerül ilyenkor? Jól gondolod: a mit vegyek fel? Csak potom hatszor öltöztem át, mire úgy döntöttem, hogy az öltözékem vendéglőbe és úri étterembe is megfelelő, egyedül csak iszapban birkózni és túrázni nem. Tehát összeszedtem magam, minimális smink, haj kiengedve, mehet a menet.
Gondolatban azt hittem, hogy végül is jó lesz. Most viszont úgy érzem, egyedül én vagyok valóban nyugodt, a Balázs körüli feszültség azonban szeletelhető és megehető. Nem tagadom, magamban megmosolygom ezt a kamaszszerelemre emlékeztető viselkedést, de ne értsetek félre. Én nem azért nem vagyok ennyire idegbajban, mert nem szeretem Balázst. Odavagyok érte, csak speciel sem a helyzet, sem a randi ténye nem tud úgy feltüzelni, mint például őt. Kedves gesztus, örülök, hogy kényeztet és kedveskedik ezzel, jól esik. De nem emiatt vagyok belé szerelmes, sajnálom.
A rendelést mindketten leadjuk, a férfi pedig végre belekezdene valamibe, csakhogy... Hát, szerintem ezt ő sem így gondolta. Beharapom alsó ajkam, hogy el ne mosolyodjak, majd kezemet az övére csúsztatom, hogy ne doboljon, inkább nyugodjon meg.
- Szóval nagyon jó ez a hely és köszönöm, hogy elhoztál. De nyugodj meg picit, mert egy, a lábaddal mindjárt felrúgod az asztalt, kettő, hiába fizetsz a kajáért, mert úgyse megy majd le egy falat sem a torkodon és három... - itt tartok egy kis szünetet, mert egy pillanatra elfelejtem, mit is akartam mondani. A fenébe! - Nagyon jól nézel ki, nincs miért izgulnod - ah, szép mentés! Akármit is akartam, megmentettem a helyzetet. Hiába, a profizmus szakmai ártalom.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2016. december 20. 20:44 Ugrás a poszthoz

PáromUram

Édesnek találom Balázs izgalmát. Ebből tudom, hogy fontos neki ez a ma este, hogy komolyan gondolja velem. Innentől kezdve pedig már csak annyi a dolgom, hogy megkönnyítsem valamelyest a dolgát. Nem szeretném, ha azt érezné, tök mindegy mi lesz, akkor is az övé vagyok, de azt sem akarom, hogy megszakadjon, mert mindketten tudjuk, hogy semmi szükség rá. Meg kell találnunk az aranyközéputat. Mindkettőnknek.
- Tudom és köszönöm. Egyáltalán nem haragszom - végre megengedek magamnak egy mosolyt és furcsán jó érzés kerít hatalmába, ahogy a kézfejemet simogatja. Belenézek szemeibe és olyan sok mindent tudnék hirtelen mondani, mégsem jön egyetlen szó sem ajkaimra. - Hidd el, ez egészen új élmény lesz, belőlünk kiindulva - majdnem fel is nevetek. Mi tényleg, de komolyan nem tudunk semmit sem úgy csinálni, mint a normális párok. Mi mindig elszúrunk mindent, amit el lehet, afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy most is ez lesz. De ezzel együtt szerettem bele Balázsba, legalább mellette sohasem unatkozom.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - biztatóan pillantok rá, ahogy pedig ajka kézfejemet érinti, szinte beleborzongok. Te jó ég, ez a pasi tud valamit... Pedig hadd szögezzem le, ez még csak egy kézcsók volt. Nem ám itten heves akármi, hanem kézcsók. Valószínűleg csak azért nem pirulok el, mert az évek alatt ez a dolog kihalt belőlem és biológiailag képtelen vagyok rá, pedig ha tehetném, istenemre rákvörös lenne a fejem.
A bók hallatán lesütöm szemeimet egy pillanatra, majd a borhoz nyúlok és megemelem poharam, várva, hogy Balázs is hasonlóan tegyen. Ezúttal majd én mondok tósztot. - Igyunk arra, hogy jól nézünk ki külön-külön és együtt is - bár ábrázatom igyekszik komoly maradni, a nevetőráncok ott vannak a szemem sarkában, csintalanságról árulkodva. Tulajdonképpen mindenféle egoizmus és beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy valóban jó páros vagyunk, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Belekortyolok boromba, majd visszateszem az asztalra és látva, hogy a beszédtéma bedobása rám vár, hát megragadom az alkalmat.
- Kamillával minden rendben? Egy ideje nem találkoztam vele - gyerek téma, bingó. Nem merek egyéb, vészesebb vizekre evezni, egy kis lájtos kezdés után majd jöhet a bekeményítés. Khm.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2017. augusztus 1. 20:24 Ugrás a poszthoz

Balázs
a tér közepén, egyik hétköznap kora délután

Itt volt már az ideje, hogy vásároljak egy s mást, főleg azért, mert Ákost hamarosan hazaengedik. Furcsa ilyesmit mondanom, de tartok a viszontlátástól, ahogyan attól is, rosszul döntöttem, mikor beadtam az intézetbe. Mégis, tudom, hogy van aki minden héten ír neki levelet és én is igyekszem néha napján meglátogatni, ha a pszichológusok engedik. Balázsnak még nem szóltam az öcsém eltávjáról, ahogyan arról sem értesítettem, Karolina, az én csodálatos nevelőanyám ismét szabadlábon van.
Az utóbbi napokat feszült csendben töltöttük egymás mellett. A férfi kérdezett, én makacs hallgatásba burkolóztam. Tudtam, hogy sok gondja-baja van a munkahelyén és Kamilla is gyakorta megizzasztja egy-egy agymenésével. Félreértés ne essék, rendes lány, szereti az apját, értelmes és okos, csak éppenséggel még gyerek. Akkor is az, ha ő ezt sziklaszilárdan tagadja.
Most pedig én érzem magam kamasznak, aki rosszban van a szüleivel, ezért elmenekülése után bujkál előlük. Semmit sem tudok arról, hogy a mostohaanyám merre szándékozik menni, egyáltalán milyen tervei vannak. Jó magaviseletért elengedték így közel nyolc év után, ami gyanítom, hogy szerinte időszerű volt, számomra viszont kész pokol. Az intézetben nyomatékosítottam, hogy Ákost nem látogathatja senki rajtam kívül, apát is értesítettem, de Flórának nem szóltam. Ahogy Balázsnak és Kamillának sem. Az a nő nem normális és örülnék, ha ez az információ az én birtokomban maradna. De komolyan.
Észre sem veszem, hogy már rég megálltam és szinte üres tekintettel bámulom a tér közepén lévő szökőkutat. Beszélnem kéne róla, igaz? De már nagy lány vagyok, meg tudom oldani. Nem lesz baj, elvégre eltelt nyolc év. Biztosan elfelejtette, amit tettem. Biztosan.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egerszegi Nina Viktória összes hozzászólása (568 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] Fel