Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

    Aznap reggel, mikor férfi lettem, úgy döntöttem soha többé nem fogok nadrágot hordani, ha egyszer visszaváltozom nővé. Az ígéretemet megtartottam, ehhez híven pedig egy hete csak szoknyát hordok. Az a trauma, mikor az ellenkező nembe tartozóként ébredsz fel, részben felbecsülhetetlen, részben pokoli. Felbecsülhetetlen, mert rájössz, milyen olyannak lenni, amilyen nem vagy, de közben pokoli is, mert a hormonális és külső változások teljesen feldúlják a normál és a kapcsolati életedet. Az a pont a végleges megsemmisülés, mikor szeretnéd megcsókolni a párodat és rájössz, hogy ezáltal meleg vagy (amivel önmagában nincs gond, csak ha hirtelen válsz azzá, mikor sosem voltál az). Szóval jah, nem vagyok rajongója a nemváltásnak, de ami történt, megtörtént.
    Mivel szerencsésen visszanyertem minden hiányosságom és adottságom egyszerre, végre eljöttem a fotózásra, amit még a múlt héten kellett volna megejteni. Hosszú napom volt, de minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, tökéletes munkát végeztünk. Talán nem bölcs dolog munkaügyben kilógni az iskolából, de senki sem tiltotta meg, vagy ha mégis, nem személyesen. Ezúttal egy kellemesen eldugott helyen szálltam meg, tudván, hogy egy kitűnő kis bár rejtőzik a közelemben. Hiába, van, aki így vezeti le a feszültsséget és üríti ki a gondolatait. Igaz, egy nő jobban teszi, ha csínyán bánik az alkohollal, ezek viszont nem azok az esték voltak. Ilyenkor ünnepeltünk és elkönyveltünk egy újabb eredményes teljesítményt, amire szép mennyiségben inni szokás.
    Nem telt sok időbe és meglátogattam a lenti bárpultot, ahol egy tequilát kértem - kezdésnek. Nem terveztem lerészegedni, az az esetemben úgyis egy vagyonba kerülne, de a hangulatot meghozni ér. Meggyőződésem volt, hogy itt nem futhatok össze egyetlen ismerőssel sem, szóval halálos nyugalommal ücsörögtem, míg a társaság megszemlélése mellett nem döntöttem. Hiba volt. Ahogy szép lassan végigfuttattam tekintetem a jelenlévőkön, egy ismerős arcot fedeztem fel, méghozzá egy tanárt. Lévén nem vagy ijedős típus, csak egy pillanatra merevedtem meg, mielőtt izmaim újra visszazuhantak volna ernyedt magányukba. A tekintetünk, ha nem is sokáig, de összekapcsolódott, én pedig elfordítottam a fejem. Nem tudhattam, hogy megismert-e, de nem fogadtam volna a szenilisségében, így kértem magamnak egy vodka narancsot, hogy oldjam a hangulatom. Talán meg kellett volna mozdulnom, odamennem, de jobb szeretem, ha nem én kergetem a sorsot, hanem fordítva. Amennyiben szívesen elkölti velem estéjét a tanár úr, nem állok az útjába, de kezdeményezni nem fogok. That's life.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

    A lebukásveszély mindig ott lebeg a fejem felett, ezen sosem tudtam segíteni, abban viszont reménykedtem, hogy nem járkálnak ide tömegesen a minket oktató tanárok. Bár őszintén szólva, amíg nem Dwayne Warren jelenik meg az ajtóban, addig nincs olyan nagy baj. Erről szólva hozzá kell tennem, hogy nagyon nem csípem és csúnya dolgok történnek majd vele, ha megbántja Lénát. Mégis csak a legjobb barátnőm, szóval aurori végzettség ide vagy oda, kinyiffantom a tagot. Ebben az esetben viszont a korábbról már megismert tanerő ücsörgött a bárpult másik oldalán. Reménykedve, hogy memóriája ez esetben kihagy, elfordultam tőle, hogy italt rendeljek magamnak, csak tévedtem. Túl jó az emlékezőtehetsége, nekem meg túl peches napom van. Nem úgy ismertem meg, mint aki feldobna ezért az igazgatónál, de sosem lehet tudni, így mindenképpen óvatosnak kellett lennem. Mire elém került a rendelt ital, nagyjából akkor érkezett meg mellém, így kénytelen voltam ránézni. Továbbra is ugyanolyan barna volt a szeme, mint emlékeztem és továbbra is ugyanolyan jól nézett ki, mint eddig. Innen megközelítve a felállást már annyira nem tiltakoztam a társasága ellen. Mikor szólt, hogy fizeti az italomat, azért megeresztettem egy mosolyt. Nem szoktam élni az efféle lehetőségekkel, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy van választásom.
- Gondolom, a helyzetem amúgy sem teszi lehetővé, hogy megítéljem, mi diszkrét és mi indiszkrét a tanár úrtól – biccentettem egyet. Ez amolyan köszönésféle volt. Nem terveztem a szokásos felszínes csevegésen végigzongorázni magunkat, de ő sem, így hát kerültem az időjárás témáját. Mert annál amúgy sincs kínosabb. Ettől függetlenül hangom kissé szarkasztikusnak hatott, ahogy az utóbbi időben mindig, ám ezúttal nem óhajtottam provokálni. Csak a szokásos formán meneteltem végig. – Egyébként munkaügyben érkeztem. Holnap utazom haza.
    Belekortyoltam italomba és a poharat kezdtem szuggerálni. Mintha azt vártam volna, hogy felrobban és kiszáll belőlem a feszültség. Tekintetem újra a férfira emeltem, ezúttal viszont egyenesen íriszeibe fúrtam enyéimet. Nem tartottam nagy bűnnek, hogy eljöttem, de nem is kívántam ezt megvitatni senkivel. David miatt vélaerőmet korlátozottan használhattam, legilimenciát alkalmazni egyenesen pofátlanság lett volna, így maradtam az önerejű meggyőzésnél. Hátha.
- És ha szabad tudni, Ön mit keres itt, távol a kastély falaitól? – fél szemöldököm felhúztam, majd ugyanúgy tettem, ahogy ő. Háromszor körbe a jéggel, majd belekortyolni az italba. Gyanítom, ha férfi lennék, akkor elég sokan laposra vertek volna már, többek között modorom, bár nem elhanyagolandóan viselkedésem miatt. Azért reméltem, hogy Vasváry prof nem szándékszik megharagudni rám. Nem erre utazom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

    Úgy tűnik, hogy megtaláltam az első olyan tanárt, aki értékeli a humoromat. Ez a zseniális felfedezés abban nyilvánult meg, hogy a mellettem ülő igen széles mosolyra húzta száját, ezzel következtetni engedte, hogy nem különösebben zavarja, mint inkább szórakoztatja enyhén felvágott nyelvem. Azért nem terveztem magam túlságosan elengedni, biztos, ami biztos alapon. Bár nyilván mókás lehet az idegein táncolni, kiforgatni minden szavát és belekötni, mégis tartogattam ezt még egy kicsit. Egyikünk sem ivott még annyit, hogy ez kivitelezhető legyen. Az utazás azonban szóba került, így én mondtam először mi szél fújt errefelé.
- Talán épp azért kell túlzásba vinni, mert még fiatal vagyok – töprengve vizslattam a plafont, mint aki elgondolkodott a dolgon, de valójában csak az örök ellenzék szerepét öltöttem magamra, így ha azt mondja, kék az ég, valószínűleg azt is megcáfolom. Ettől függetlenül igaznak éreztem, hogy amíg erőm teljében vagyok, tegyem a dolgom, később is ráérek pihenni. A modellkedés pedig nem az a műfaj, ahol agyban fáradok le, sokkal inkább fizikailag megterhelő egész nap talpon lenni és tűrni a körülöttem nyüzsgőket.
- Egy régi… - folyamatosan döntöttem lefelé a fejem, mintha éppen húznám ki belőle az információt. – Hölgy ismerőssel? – szemtelenül pislantottam rá és mosolyom elfedése érdekében belekortyoltam italomba. Az a legyintés részéről volt terelés, én pedig ki akartam próbálni, meddig mehetek el. Tökéletes alkalom egy tökéletes trükkre. Egyébként pedig akár félreérthető is lehet a kérdésem, hiszen mi is régebbről ismerősök vagyunk, ám utalhatok egy számomra ismeretlenre is. Többfunkciós rejtvény RULZ.
    A fürkésző tekintetnek engedve belenéztem íriszeibe és finom mosoly ült ki arcomra. Úgy tettem, mint aki erősen töpreng, program után kutatva, kissé még szemöldököm is összehúztam, csak hogy hihetőbb legyen. Aztán kisimult arcom és szélesebbre engedtem a korábban rajta ülő görbét.
- Nos, bár igen erősen kutattam emlékeimben, egyetlen olyan teendőt sem találtam, ami megakadályozná, hogy az este további részét Önnel töltsem – biccentettem egyet és hallva ajánlatát az asztalok felé pillantottam. Nem tűntek azért annyira nagyon magányosnak, még az az egy sem, ami épp üresen állt, de úgy voltam vele, hogy mehet a menet. Feltételem mondjuk akadt hozzá, de nem olyan fontos, hogy annak teljesítése nélkül ne jöhetne szóba a játék.
- Hát akkor ne várakoztassuk tovább azt a szegény asztalt. Viszont ha nem kellemetlen Önnek, lehetne, hogy tegeződjünk? – ezt általában az idősebbek szokták felajánlani, jelen esetben pedig főleg, hiszen tanárról is van szó, de nem az iskolában vagyunk, hogy halálba udvariaskodjam magam. – A kastély falai között természetesen nem lenne érvényes ez az engedély – azért ott már gyanús lenne csak úgy egy kósza „csá”-t odavetni a tanerőnek, de ha már szórakozunk, akkor abba nem tartozik bele a magázódás. Ráadásul azért annyira nem tartom öregnek – bár fogalmam sincs hány éves -, hogy adott esetben lebácsizzam… Méltó ellenfelei lehetünk egymásnak billiárdban, no meg verbálisan is. Meg amúgy is kíváncsi vagyok a laza Vasváry profra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elég hosszú időre utaztam el ahhoz, hogy az már mindenkinek feltűnjön, ami nem volt szerencsés húzás, de mint tudjuk, a családon segíteni kell, illetve a munka sem vár meg minket. Legalábbis ölbe tett kézzel biztosan nem. Hazajöttem és duplán rosszul indult a „hazaértem buli”. Nem vagyok egy éjszaka mászkálós fajta, de kivételesen eljöttem otthonról. Davidnek is és nekem is szükségünk volt időre, hogy feldolgozzuk az információkat. Azt hittük azzal, hogy Ginny-t kimenekítjük a fogságból, minden megoldódik. Csak arra nem gondoltunk, hogy ő meghal a kórházban. Muszáj volt kiszakadnom az otthoni feszült környezetből, ami bármelyik pillanatban robbanást idézhetett volna elő. David az utolsó élő rokonát most vesztette el és bár mellette a helyem, éreztem rajta, hogy most egy kis magányra van szüksége. Nekem is el kellett gondolkodnom, hova tovább, mert a mélységes depresszióból kirántani valakit nem egyszerű feladat.
A lábam vitt előre, miközben lehámoztam magamról lenge hosszú ujjú felsőm. Nem is tudom miért vettem fel induláskor. Talán csak a hideg rázott a kimerültségtől, én meg magamra kaptam. Edzőcipőm halkan koppant néha a betonon, ahogy távolodtam a háztól, én pedig egyre jobban engedtem le. Mire a falu szélére értem, úgy éreztem kidőlök. A kis tavacskát megpillantva rögtön irányt választottam és a parthoz érve ledobtam magam a fűbe. Hajam körülöttem nagy ívben terült el, én pedig nem zavartatva magam teljesen elnyújtóztam, kezemet oldalra fektetve nyugtattam. Egyetlen dolgon járt az eszem. Vissza kell szereznem a fergeteges humorérzékemet, mert ha interjút akarok csinálni, akkor dupla adag szarkazmusra lesz szükségem, figyelembe véve az alany kilétét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csukott szemmel reluxálva – akarom mondani relaxálva fetrengtem a puha fűben, mellettem a tó apróbb hullámzásait hallgattam és nagyon mélyen gondolkodtam. Talán el is bóbiskoltam egy kicsit. Az álmom sem volt kellemesebb, mint a valóság, de egy próbát minden megér. A ködben rohanni valami után, amiről fogalmad sincs, hogy mi, elég kellemetlen, de mivel az álmodat nem tudod irányítani, így megállni sem tudsz. És ez az a pillanat, ahol kinyitod a szemed és… Nos, én mikor kinyitottam, nem a tiszta eget láttam, hanem egy fiút, aki a nyakát nyújtogatva hajolt felém, mintha vízi hulla lennék, amit partra sodort az a hatalmas hullámzás, ami szökőár szintű ebben a kis pocsolyában. A legtöbb lány első reakciója a logikus sikítás és „perverz” jelző kiáltása. Nos, én nem vagyok a „legtöbb lány”, úgyhogy nemes egyszerűséggel orrba nyomtam az illetőt, de mentségemre legyen mondva, egyáltalán nem azért, mert egy vadállat vagyok. Csak veszélyesen élek. Valószínűleg nem eshetett neki jól, úgyhogy amíg ő elfoglalta magát a fájó ponttal én felkeltem és szemügyre vettem az illetőt. Nem tűnt ragadozónak, sem gyilkosnak, így gyors megfontolásból felkeltem és odaléptem hozzá, mielőtt a kastélyig rohan, hogy valami elmebeteg megpróbálta betörni az orrát. Pedig nem is állt volna távol az igazságtól, már ami a szitut illeti.
- Ooooké, ne haragudj. Nekem is sikítanom kellett volna, mint mindenki másnak – kissé esetlenül veregettem meg a hátát, és nem, nem olyan bivalyerősen, hogy eltörjön a gerince. Ez olyan nyugtatgatás féle (?) volt. Azt nem mondanám, hogy dolgozott bennem a lelkiismeret furdalás, mert az nem nagyon szokott, de egy picit megbántam a reakciót. Csak abban reménykedtem, hogy nem az lesz a válasz, hogy gyomorszájon vág. Bár nem a talio elv érvényesülne, az elégtétel meglenne. Mindenesetre, ha feltételezzük, hogy nem néz terroristának és nem támad vissza, közelebb hajolok az orrához.
- Bocsánat. Nem akartam, reflex volt – kissé hanyagul megvontam a vállam és próbáltam nagyon szépen pislogni rá. De tényleg olyan NAGYON szépen. Olyan vélásan, hogy megbocsásson. Hát tud nekem bárki is ellenállni? Reméljük, hogy nem.