Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy hete a professzora bejelentette a gyakorlati nap végén, hogy tekintettel a megnövekedett létszámukra, szétválasztja a csoportot, hogy eredményesebb oktatást folytathasson, és a diákok is alaposabb képzést kapjanak. Egy részüket áthelyezteti egy magyarországi tanárnőhöz, másik részük nála folytatja a képzését. Természetesen az eddigi gyakorlatuk ettől még nem válik semmissé, csak ezután más keze alatt fognak tanulni- nagyjából így hangzottak a professzortól kapott búcsúszavak. Mihael és még néhány kollégája, egy osztrák és egy szlovén diák, átkerültek egy bizonyos Lorelai K. Riviera felügyelete alá, aki "állítólag" hozzáértő szakember, legalább olyan jó, mint Reinerd professzor. Majd kiderül.
Reggel hét ötvenkor már a fogadó kandallóján átlépve érkezik az ispotály recepciójánál ücsörgő szívélyes hölgyhöz. Tömören, pontosan közli, mi a látogatása célja, kicsoda, és milyen gyógyítót keres. Riviera persze nem poroszkál egész nap a recepció környékén várva, hogy feltűnjön ideje korán az egyik leendő diákja (miért is jött volna a többiekkel, ha idő előtt benyalhatja magát a nőnél), úgy hogy kénytelen pár percet álldogálni, míg előkerítik a gyógyítót. Biztos kapott már levelet a professzortól, hogy új gyakornokai lesznek, sőt elvileg magától ment bele a dologba, márhogy a professzor úgy adta elő nekik a történetet. Most majd kiderül, mennyi volt az igazság a vén bakkecske meséjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valami megszakadt közöttük a napokban. Képtelen elkapni a dolog fonalát- hol és mikor kezdődött el a folyamat? Ott, hogy haladékot kért? Vagy az volt a gyújtópont, hogy Roxy ázottan, csatakosan keveredett haza egyik éjjel? Furcsa, nehézkes hallgatás telepedett közéjük. Hirtelen nem tudtak mit mondani a reggeli kávé és a szelet kenyér elfogyasztása alatt. „Hogy aludtál?” hosszú szünet, aztán „Jól, asszem” . Kínos volt? Nem. Nyomott. Igen, nyomott volt. Mintha rájuk ült volna egy láthatatlan szörnyeteg, és befogta volna a szájukat, hogy ne beszéljenek egymással. Az a törékeny bizalom tovaillanni látszik, nincs, ami egy helyben tartsa. Titkolóznak. Nem segít ezen az ölelés, a csók, az együttlétek sem. Az agyuk teljesen máshol kalandozik.
Reggel nem találta őt sehol. Megnézte mindenütt, felhívta az ismerőseiket is. Nem hagyott üzenetet, sem smst, sem e-mailt, semmit. Nem … aggódott érte, nem! A nyugtalanság és a rossz előérzet nincsenek egy kategóriában az aggodalommal… ugye? Úgy negyed órát körbe-körbejárt a nappaliban aztán… hát kiürült az agya. Végül is csak úgy… házasok. Nyitott kapcsolat. Barátok. A barátoknak megvan a saját terük, a saját szükségleteik. Lezuhanyozott, átöltözött, bezárta a lakást és nem sokkal ezután elment levezetni a feszültségét.
Igen, próbálkozni lehet, kell is. A kudarc vidáman nevet a képébe: azt hitted, Saint-Venant, majd jól letudod ennyivel, és kész? Hát nem! A gondolatai egyre-másra visszakanyarodnak Roxy hiányához; az értetlenség és a tehetetlenség fullánkként vájnak bele idegszálaiba, egyre jobban felspanolják, és még jobban, és még jobban, és még, és még… Aztán ellöki magától a rongybabát, kalap kabát, kiviharzik az ajtón. Sehogy sem jó, sehol sem jó. Nem tudja, hova ment el. Meglepetten és dühösen konstatálja, hogy nyugtalan, de nem tud mit kezdeni vele. Mi a fenét kell tegyen? Mit várnak tőle? És még a saját végén sem rendezett el semmit. Sem-mit!
Megfordult a fejében, hogy visszamenjen a lakásukba, de amilyen rózsás kedve van most, szétverné a berendezést, és otthagyná napokra, egy egész hétre is a helyet. És őszintén szólva nem érdekelné, ki találja meg, vagy ki rabolja ki a kérót. Szóval az eszébe jutó egyetlen választási lehetőség mellett dönt: kimenni Velencére, a telekre. Az odavezető útról ódákat lehetne zengeni, ha valaki arra kíváncsi, mennyire egyhangú és unalmas ez a perceket felölelő helyváltoztatás A ponttól B-be, de a végeredmény ugyanaz lesz: az úton végigsiető férfi képe ahogy jön, úgy iramodik tovább a kiszemelt kapu felé. Odaérve előkapja a kulcsát, megfordítja a zárban, ugyanezen műveletet végigpepecseli túloldalról is a nyílászáróval. Úgy öt percet tölt a házban, ami épp elég ahhoz, hogy lepakolja terheit, némi inni- és ennivalót, és felmérje, hogy nem csak ő van itt. Vagy valaki itt járt tegnap/ma. Valaki, aki Michelle… vagy Roxanne.

Csendes a partszakasz. Csípős szellő lengedez az átlagosan lehűlt időben, de az égbolt tiszta, a nádas kedves susogással fogadja, mint legutóbb. Már a fények is felgyúltak odafönt: az égi vándor, a Hold, elkezdte szokásos körútját. Véget nem érő zarándoklatot folytat az égen, mintha arra várna, hogy egyszer csak megtaláljon egy fontos részletet a saját életéből. De minden hajnalban üres kézzel távozik átadva helyét az égbolt igazi, tündöklő urának. Szomorú történet. Szomorú az egész körforgás, ha közben a pohár üres részét nézi. Amikor tele az a fél, a gondok is eltűnnek. Amikor üres, még a fogba vájt lyuk is kétszeresen tud sajogni.
Lassan poroszkál a part mentén, szoktatja a szemét a sötétséghez, a részletekhez. Olyan részletekhez, mint például a nem messze tőle ücsörgő, hosszú hajú alak. A bozontos üstökről száz közül is egyből őt nevezné meg tulajdonosnak, még ha bakot is lő. De nem hiszi. Minden reggel emellett a torzonborz frizura mellett ébred, képtelennek hiszi a hibavétést.
Némán, óvatosan ereszkedik le a lány mellé, a kövekre, közben a zsebéből előkotorja a pakkot és az öngyújtót. Körülményes mozdulatokkal kapar ki két szálat belőle: az egyiket Roxy felé nyújtja az öngyújtóval együtt. Nyugodtan, türelmesen megvárja, hogy meggyújtsa a szálat, ha elfogadta (ha meg nem, tárgytalan az egész), aztán átveszi tőle az öngyújtót és rágyújt a sajátjára is. Az első, mélyen letüdőzött a legjobb annak ellenére, hogy elfogja a köhögés. Két rövid hullám, felületes és elfojtott. Nem az a mély, megszokott köhögése. Mintha ezt is el akarná titkolni, ahogy mostanában mindenről hallgatnak egymás előtt. És megint a csend, az öblös, sehová sem vezető hallgatás. De, ha egyszer nem tud mit mondani…
- Nem voltál otthon. – Jegyzi meg végül hosszú szünet után rekedtes hangon. Nincs a szavaiban semmi vádló vagy támadó, de annál több a bizonytalanság és az üres csengés. Amikor azt sem tudod, mi baj, vagy hogy melyik végén fogd meg, nem megy olyan könnyen a róla való beszélés sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tart sokáig megtalálni a célszemélyt -s bár lehetett volna egy teljesen random idegen, így utólag belegondolva, szerencsére nem lőtt bakot- , a személyleírás is hasznára volt, innen már szinte-szinte gördülékenyen kellene menjen az egész, csak egy egyszerű tárgyfelmérésről van szó. Ők megegyeznek, a kötet hozzájuk kerül, mindenki jól jár. Ehhez persze előbb egy kis szociális összehangolódásra van szükség- túl száraz és hirtelen dolog volna csak a könyvvel és annak ellenőrzésével törődni.
- Öhh... Igen... igen, ez így van. Nagyon örülök. - Kissé meghökken a neve hallatán, el akarta árulni, de megelőzték benne. Ismernie kellene? Bár.. volt egy Kolf Krisztián az iskolájában, nagy a valószínűsége, hogy még mindig ott tanul. Sosem beszélt mellesleg a fiúval, csak a nevével volt tisztában; az arcot biztos nem jegyezte meg. De mennyi az esély rá, hogy ez a Kolf Krisztián ugyanaz a személy, mint az iskola diákja? Vajon mennyi? Tűnődő pillantást vet a férfire, közben maga mellé rendezi a táskáját (egy, a ruhájához csöppet sem illő tarisznya stílusú táskát teleaggatva kitűzőkkel).
- Szóval ez az... Mh... - Már a szemei csillanásából is észre lehet venni, milyen odaadással és hódolattal viseltet az öreg kötet iránt. Mindenek előtt előkotor a táskájából egy pár orvosi kesztyűt és felhúzza (mugli módszer, de praktikus), óvatosan végigsimít a borító fedelén, majd vigyázva felnyitja a könyvet. Elkezdi átlapozni, néhol húsz oldalt is ugrik, másutt oldalról oldalra pörget, bele-beleolvas (habár ez Krisztiánnak inkább csak hosszabb pillantás lehet, feltéve, hogy nem tudja kapásból, hogy Runa fotografikus memóriájával egy ezer szó per perces olvasási sebesség is jár beépítetten). Mindent alaposan átnéz a nyomdaterméken, végighúzza az ujját a gerinc mentén, de még az apróbetűs részt is kisilabizálja a könyv hátoldalán. Hosszasan szemléli, maga elé motyog érthetetlen, szavaknak tűnő foszlányokat egyszer-egyszer, és csak jó tízperces mustra után hajlandó elengedni kincset. Közben a teáját is kihozták, de hát volt fontosabb dolga is a melegtől és az innivalótól.
- Megkérdezhetem, hogyan jutottál a könyvhöz? - Végre visszahelyezi Krisztián elé (nagyon ügyelve az épségére), és belekortyol a teájába, miközben a férfire függeszti tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szeme sarkából néha megpróbál elcsípni egy-egy jelenetet, már amíg van rá esély- úgysem indult be még teljes gőzerővel a mérkőzés (csak a gurkótámadások), így Robi tapadását pont elkapja, és szája sarkában megjelenő félvigyorával értékeli. Nice, az elsős tanulja meg hamar a farkastörvényeket, nem kell kímélni. További bambulásra azonban nincs idő: alighogy beérkezik a hajtóik közelébe kénytelen szembesülni annak a tollas fejű csajnak (Becca) a kis pályamódosításával: az általa megküldött gurkót Becca Állia felé tereli tovább. Mihael sem rest, gyors körbenéz, jön-e a második gurkó is csókolózni, vagy csak erre kell figyelni, aztán kilő a közeledő vasszörny felé, úgy, hogy valamivel annak röppályája felett legyen egy fél alsókarnyi távolsággal, ütőjét pedig előtérbe vonja. Az utolsó századmásodpercig kivár a pofozással, talán olybá tűnik, hogy össze akar ütközni a több tízkilós labdával, hogy a végén hátraengedje az ütőt és egy alulról felfelé ívelő mozgáskultúrát leírva, nagyjából valahol a negyvenöt foknál elkapva a még robogó dögöt, baromi nagyot sózzon bele, és felfelé próbálja küldeni Kowainak címezve, ha minden jól megy. Hátha Kowai nem dönt úgy, le akar mondjuk ugrani a seprűjéről, hogy elkerülje a gurkót, vagy tudja isten.
Még annyi időt megenged, hogy visszanézzen Beccára, és nem túl kulturált módon beintsen neki egy elégedett vigyorral a képén, aztán visszaindul a hajtósoruk felé, de főleg Tiffany irányába. Ideje lenne mozgósítaniuk magukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nyugalomban iszogatott- a múltidőn van a hangsúly. Rendben megkapta az italát, beletemetkezett, ki szerette volna élvezni. Volna. Nem gondolt olyan földi problémákra, mint a bénaság, vagy a megveszekedett hülyeség, amivel képtelen valaki felmérni egy egészséges távolságot az ivó emberektől. Mondom, abszolút nyugodtan és békésen indult az első két korty. Aztán.. nos aztán elfogyott a béke, felcsaptak a hullámok, s arca telítődött nem kevés minőségi whisky-vel. Egy pillanatra elhallgattak a körülöttük társalgók, némán meredtek Mihael és az idegen kisegítő párosára. Aztán lassan elkezdett ismét csörgedezni a kommunikáció békés csermelye.
Ő már nem ilyen birkatürelmű. Nyugodt mozdulatokkal nyúl szalvétáért a nagy csomóba, tisztára törli az arcát először is. Másodszor felitatja nagy gonddal a pulton maradt itóka nyomait- nem szeretne ugye belekönyökölni. Harmadszor feláll a helyéről ruganyos mozdulattal, és szembefordul azzal a szerencsétlen, kötöznivaló hülyével, aki gondolta, a figyelmetlenség nem bűn. De, öregapám, bűn, főleg, ha valaki piájáról van szó!
- Akkor most csukd be szépen a szemed. Kevésbé lesz traumatikus az élmény. – Ezzel az ökle meglendül, és észveszejtő gyorsasággal elindul a tőle kartávolságon belül elhelyezkedő ürge nyálas pofája felé. Szét fogja törni a fejét a pulton, úgy éljen. Nem is az itala zavarja, hanem az egyszerű feszültség levezetés sarkallja mozgásra. Beütni az arcot újra és újra a falba, amíg véres pépet nem farag belőle. Nesze neked elrontott este. Megpróbálhat menekülni, de… van értelme? Max a hely fogja bánni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elmosódni látszik a tér és az idő, formátlan kavalkáddá alakul, míg ők fix pontokként megmaradnak a köveken ülve, cigarettáikat szívva a csillagos ég alatt. Eltűnik a sötétben a forma, a talaj, a tó tükröződő horizontja, helyét egy fénypöttyökkel szórt szőnyeg veszi át. A kedves, balzsamos éjsötét. Régen félt a feketeségtől, szörnyeket rejtett, szülői szidalmakat, de akadt ott lágy simogatás, homlokcsók, ölelés. Néha. De azért többet rettegett, mint merült alá a nyugalomba.
Átkarolja fél kézzel a vállához bújó Roxy-t, lepöcköli a hamut a csikk tetejéről, és bámulja tovább meredten a csillagszőnyeget. Ülnek a világ peremén, és csak ők vannak. Ülnek a csillagok lábánál, hódolnak a varázsnak, hagyják megülepedni a kimondatlan szavakat. És összefonódnak. Merre tartanak? Mi lesz ezután? Mi van most? Az egyik csillag fénye megrebben, mozog. Bizonyára nem égi fényfolt, hanem egy repülő jelzőfénye, de most egy vándorló égitestnek tekinti. Beleszövi a lágy mese fonalába, hogy ott ragadjon, és szentjánosbogárként pislákoljon a történetükhöz.
Ha mérlegelnie kellene, ilyen nyugalmat és harmóniát sosem találna A Másiknál. Esélytelen. Egy robbanó, és mindent elemésztő folyam lenne a kapcsolatuk, de sehová sem vezetne. Napok óta ezen törte a fejét, mérlegelt. Mit akar? További pörgést? Persze, igénye van rá, ez nem is vita tárgya. Még több életveszélyt? Nem mindig. Belekóstolt a békébe, és ízlett az aromája, nem szeretné elveszíteni, sőt mi több, ezzel a békével együtt jár kéz a kézben az izgalom és a folyamatos sürgés-forgás. Kellemes egyensúly, idővel változtatható arányok, megőrizhető érték- ezt jelenti neki a kapcsolata Roxyval. Ő is érzi most, hogy idővel annyira hozzá fog nőni a lányhoz, hogy ha bármi történne vele, belerokkanna, s ugyan még nem érték el ezt az állapotot, azért óhajtja, hogy az oldalán maradjon. Kényszeríteni nem kényszerítheti, de megviselné, ha egy nap kalapját véve Roxy elmenne, mert talált valami mást. A köztük húzódó kötelék nem olyan viharos, mint a régi, Lucával szőtt szála volt, a se-veled-se-nélküled, végül sehogyan. Ám nem is túl békés, mint a Linnel megélt pár hónapja. Azt is szerette, kiegyensúlyozottabb volt, jó hatást tett a lány közelsége, de ő maga is érezte, hogy rövid úton felemésztették volna a kapcsolatukat. Lin részéről nem nyilatkozhat nyilvánvalóan, de az akkori önmaga rengeteg terhet rakott volna a lányra, és utólag visszagondolva, ezt nem lett volna joga megkövetelni Lintől, hogy viselje el az összes mocskát, és szeresse. Ő is kötve érezte volna magát a jó gyerek szerepéhez- nem ebben kultiválódott, még ha alapvetően nem is egy rossz érzésű ember.
Felnyúl Roxy hajához, ujjai belemásznak a szénakazal fürtökbe, és laza kis köröket kezdenek leírni a fejbőrön. Cirógat, törődően, puhán. Meg akarja becsülni, amije van, mert megtanították, hogy nem biztos, hogy örökre megtarthatja a kapott ajándékait. Köztük Roxy-t. Ki kell élveznie azt, amit kapott, amíg megteheti. Csak a felesége felállása szakítja meg kurkászó tevékenységét; hagyja tápászkodni, könnyedén a kezét is odaadja, hogy kapaszkodjanak belé, ha akarnak, de végül a kedves kivágja magát és nem esik hátra. Ettől még a kezét nem húzza vissza- engedve a hívásnak ő is feltápászkodik a köveken egyensúlyozva, és fogva egyúttal Roxanne kezét, bár nem érti, mire megy ki a játék. Ettől függetlenül bízik a kócos kis gólyafészkében; fura, annyi kellett, hogy leüljön mellé, érezze a közelségét, és a sötét gondolatai nagyrészt visszahúzódtak agya mélységeibe. Csak a bizonytalanság és az üresség érzései vendégeskednek továbbra is a felszínen. Előbbi jobban felerősödik az utolsó szavak hallatán, amikor a lezárásról esik szó. Elmegy. Elhagyja. Szépen, szemtől szemben, nyugodtan közli majd, hogy a színjáték itt véget ért, a főnök sem fog megorrolni egy válásért, úgysem családtagok. És ő ebbe némán bele fog egyezni. Az elejétől úgy írták alá a házassági papírjaikat, hogy ha valamelyikőjük ráun, ne legyen kérdés, aláírják-e a válást vagy sem. Ez egy kőkemény feltétel volt. Úgy látszik, most be kell tartania a sajátját, de a mellkasát szorító vaskapcson ez mit sem lazít. A légzés kifejezetten nehézzé válik, ahogy fagyottan, árva tekintettel fogja meg Roxy ujjait. Annyira érezni belőle a marasztaló, szolid húzást, de közben az arcára valami semmis egykedvűséget próbál varázsolni, hogy ne szenvedjen túl nagy csorbát a kis lelke a hír hallatán majd. Ettől még a bizonytalanság és az esdeklés gyászos egyvelege vidáman átköszön a hézagos maszk alatt Roxyra. Várja az elkerülhetetlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Villantós műsor- Jíhháá
-a közönség sorai | határozottan nem az évzárón-

Este van, este van, vacsoraidő, a nagyterem megtelt éhes szájakkal és türelmetlen diákokkal. Hogy, hogy nem, odahaza ők ketten Roxyval sikerült szénné égessék a vacsorát, így -mint akik jól végezték dolgukat, és más teendőjük nem is létezhet a világon- felballagtak a kastélyba elkölteni az ingyen vacsorát a szép terítékről, a valódi főzőtudománnyal rendelkező szakácsok fakanalából. Nos, hogy a rendet még inkább megbontsák, tudatosan ledobták magukat a levitások asztalához. Csak fő a testvériség, a jó összetartás, és a vicsorgó mosolyok a művészlelkű zsenik melankolikus klubja felé.
- Ide adnád a sót? Ja, köszkösz... - Bájcsevejek a betojt levitásokkal, az asztali etikett helyenkénti mulasztása, ez jellemzi a cselekedeteit. Mert, hogy a száját nem igazán törli meg a szaftos étek után, hanem inkább végignyalja, ez tény. Roxy egy nőies bokán rúgással jelzi, hogy az illemtani alapkódex sokadik megszegéséért már jár a jutalom.
- Mi va' ? Iri' vaj, mer' többe' szettem? - Préseli ki a száján nehezen érthető artikulációval franciául, miközben egy nagy adag krumplipürén csámcsog. Ekkor veszi kezdetét a nem várt esti műsor...
Hirtelen sikkantások, "Szatííír!" kiáltások és vihogás tölti be a termet. Láthatóan megbolydult a jelenlévő kajás hadsereg, s mikor odanéz, hogy analizálja a semmiből jött indokot, szó szerint szembeköpi a röhögéstől a mellette ülő kis töpörtyű levitást. Egy nyomdafestéket nem tűrő, vihogással színezett vicceszitokkal adja Roxy tudomására, hogy tetszik a látvány, megérte feljönniük, s ezt tetézendő, az attrakció feléjük tart! Hát ez kész. Kornél úgy áll előttük, ahogy az Isten megteremtette, az édesanyja a világra szülte, és egy lány és/vagy fiú felturbózta. Ismételten: hát ez kész!
- Öcsém... - Csöppet sem zavartatja magát, végigméri a-tól z-ig a srácot, mintha a hentesnél nézegetné a felakasztott sonkákat. Háromkilencven, maradjon? Hmmm, maradhat! Nem kommentálja mélyebbre menően a meglehetősen explicitre sikerült ... semmit, csak Roxy felé pislant fél szemmel.
- Na? Megcsinálod neki? Látod, a rendes óvszer már nem is jó rá, fazék kell ide... - Jó, itt már felröhög baromi hangosan, nem bírja ki, hogy ne. Míg a felesége elbíbelődik a fazékbűvöléssel (neki ofkorz ez most lehetetlen számba megy a vihogás miatt), addig ő vidáman kettőt-hármat koccint öklével az asztalra azt ismételgetve, hogy "Megpusztulok!", és csak akkor tér magához, mikor Kornél már kézhez kapta Roxytól a megbűvölt fazék-tányért. Annyit még bevár, hogy a kis kujon megforduljon, távozóra fogja, és adhasson a két almájára egy visszhangos seggre pacsit egy "Jííhháá" kurjantás kíséretében. Hát na, szinte könyörgött érte az a fenékpofa!
Még hosszú percekig rázza a kacarászás, egyszerűen nem képes napirendre térni egy ilyen jó vicc és mélységes bénaság fölött (elvégre honnan tudhatná, hogy nem Kornél rontotta el a saját varázslatát?)- Roxy vállának dőlve potyogtatja a könnyeit, próbál mély levegőt venni, de hiába. Míg Fazekas Póni bent lebzsel a... most már bögréjével, na ezt nem kellett volna lássa. Újabb röhögőgörcs fogja el. Egyhamar nem jutnak innen haza ép rekeszizmokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hosszan, súlyosan megül közöttük a csend, ahogy a gondolatok, a vádak, a sérelmek kitöltik a teret. Egyfelől ott a tény, hogy Ethan engedély nélkül bűvölte meg Mihaelt. Másfelől Mihael valóban bebizonyította, hogy szükséges a bűbáj, mert szemrebbenés nélkül elárulta volna az unokaöccsét. Súlyos kár nem származott volna a pletykálkodásból… ezúttal. De ettől még a tény tény marad: a kipofázás megtörtént.
Egy ideig képes állni Ethan higgadt-hideg pillantását- de csak egy ideig. Agya egy hátsó szegmense tisztában van vele, hogy nem tud észérvet felhozni, ami igazolná tette jogosságát. Ekkor tegyük azt is hozzá, hogy Mihaelről van szó: ösztöni gyűlölete és undora saját rokona iránt sokkalta erősebb, semhogy őszintén bánja, amit majdnem megtett. Száját elhúzza, szemeit összeszűkíti, úgy mered továbbra is Ethanre, de néha már pislog közben. Nem tudja kifogástalanul viszonozni a farkasszemezést.
- Mintha olyan k**** nagy dolog lenne, valóban. Tudom, tudom, ne gyere a kioktatással. Presztízs és család és imázs. Ismerem a sztorit, lespórolhatod. Ebből áll ki az egész rohadt életed. Egy színpadi kompozíció, csak a végén nem tapsol meg senki. – Morgása egyre halkul, szisszenésekkel átszőtt nyögések tarkítják- a helyére növő csontok megnehezítik a létezését is jelen pillanatban, de hogy panaszkodni és fájdalomcsillapítót kérni nem fog, az is biztos. Iszonyatosan büszke és ostobán makacs; nem akar gyengeséget mutatni, még ha nyilvánvaló is, hogy nem viseli jól a lábfoltozást. És persze nyugodtan befoghatja a száját: majdnem kirúgta a rokona állkapcsát, annak sem lehet leányálom átvészelni az éjszakát úgy, hogy még aludni sem mer emellett a labilis rohadék mellett.
- Ma éjjel inkább ne... Elég volt ennyi. Ápolgasd a bájgúnár pofád inkább. Jó éjt! - Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, befordul az oldalára és az éjszaka további részét próbálja a lehető leghalkabban átvészelni a párnába fojtva az esetleges fájdalmas nyögéseit. Egyikük sem fog aludni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szokványos esti műszak az ispotály baleseti részlegére beosztott gyakornokoknak. Szokásos negyvennyolc órázás, ha át akarsz menni az első évi gyakornokságon anélkül, hogy megvágnának és átkerülj egy szintekkel alantasabb, gyengébb programba. Mihael némileg idegesen, sajgó vállal rója a folyosót, miután az egyik beteg lehányta az ápolónőjét és még neki állt feljebb, hogy pocsék itt a vacsora. Meg a rohadt édes mamáját, egyen akkor otthon. Kedve lett volna felírni a mappájába, hogy „Nem igényel további fájdalomcsillapító főzetet”. Anyáddal szórakozz, köcsög, ne a gyógyítókkal és a tanoncokkal!
Hatalmas slunggal fújja ki a levegőt, miközben az öt perce szerzett kávéja maradékát gurítja le, majd a műanyag poharat a szemetes kosárba. Mindez a recepción történik, visszajött újabb kartotékokat összeszedni, csak hogy a túrája második fázisának megkezdésében csúnyán megakadályozza egy érdekes bökkenő: megjelenik a színen Nina. Láthatóan úgy viselkedik, mint valami félőrült, de legalábbis a sietségtől átlagnál szaporább lélegzete és a nem túl nyugodt arckifejezése erre enged következtetni. A recepció nyomja be nála a padlóféket, ő meg annyira hihetetlenül értetlen fejjel néz rá röpke négy lépés távolságból, mintha Törpilla rumbázott volna be azon a bejáraton.
- Téged meg mi az istenátka lelt? - Nem kell ide köszönés, csak a határozott kérdés. Nem úgy néz ki, mint aki látogatni jött látogatási időn kívül. Ha pedig olyan súlyos baja volna, mint a legtöbb ide kerülő szerencsétlennek, hordágyon hozták volna be. A kérdés tehát adott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem tudja hova tenni ezt a kerge tyúk viselkedést. Mármint oké, Nina nő, tudjuk, a nők hülyék, őrültek, eszeveszett dolgokat tudnak művelni, csak nem pont egy ispotályban kellene ezt csinálni. Ezt a... mit is? Ideje sincs reagálni, Nina szabályosan ráveti magát, rácsimpaszkodik és hadarva magyarázni kezd.
- Vácsi, csihadj már! Na! - Közben a figyelme egy részét elkülöníti a probléma elemzésére: Dwayne, ivás, ugrás, háztető, mi lenne ha, mosolygás... Pár másodperc alatt összerakja a részleteket, ez az arcára is gyönyörűen kiül, a tetteiben úgyszintén látszik. Az előbbi puszit feledve megragadja Nina karját és arrébb vonszolja a recepciótól.
- Te megbűvölted őt? - Nem is lehetne ennél megrovóbb a hangja, de egy rezignált sóhajnál többet nem pazarol a dologra. Most égetőbb Warrent rendbe hozni. Francba, az a hülye auror, miért nem vigyáz ezzel a két lábon járó bombával...
Mielőtt bárhová is kirángatnák a kandallós kijáraton át, int két ott lebzselő ápolónak, hogy jöjjenek ők is, kellhet a segítség. És valóban, a kocsihoz érve egyre biztosabb benne, hogy jól döntött a két gorillát magával hozva.
- Ób***meg... -A szörnyülködés első hangjai a kinyúlt, nyomdafestéket nem tűrő állapotú Dwayne láttán. - Oké, fiúk, csináljátok. - Az ápolók helyet kérnek, ő hátrébb húzza Ninát. Jöhet a kötelező procedúra, stabilizálni a beteget a lehető legalaposabban... és egyúttal kiszedni a kocsiból. Ez egy nagyjából két-három perces munka, ráolvasni a stabilizáláshoz szükséges bűbájt, kilebegtetni a kocsiból, aztán pedig bevinni a sürgősségi részre.
Úgy negyedóra múlva már az ügyeletes gyógyító is velük van, Dwayne-t vizsgálja, éppen a pupilláiba világít bele. Koponya- és bordarepedés, a jobb kar összes csontja eltört, ugyanígy a vállcsontja sem úszta meg ép bőrrel. Összességében, rohadt redvául fest a helyzet és sok Pótcsont rapidra lesz szükség a foltozáshoz. És a belső vérzést még nem zárták ki. Míg a vizsgálat zajlik, Ninát megkérik, hogy kint várakozzon. Mihael Dwayne pulzusát méri, az orvos pedig már a bájitalokat keveri ki a megfelelő adagokban.
- Hát ez egy sz*r mélyrepülés volt, öcsém. Biztos cuki angyal lenne belőle... - Inkább a gyógyítónak intézte a szavait, mint holmi nagyon elmés diagnózist. Viszont Dwayne-be valahogy bele kellene pumpálni a fájdalomcsillapító főzetet...
- Hé... Aurorok királya. Magadnál vagy? - A gyógyító a háttérben méltatlankodva szól rá, hogy udvariasabban és emberközpontúbban, legyen szíves!- Jó már... Mr. Warren, tudatánál van? Úgy érzi, képes nyelni? Meg kellene innia egy adag fájdalomcsillapítót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Reménytelen. Ez a tag megfürdött a saját mocskában, bűzlik, mint egy pöcegödör, és ha szondát nyomnának a szájába fújásra, felgyújtaná a puszta leheletével. Lemondóan rázza meg a fejét, majd fordul vissza a gyógyító feletteséhez, miközben eltávolodik Dwayne alakjától. Halkan váltanak pár szót, a fiú röviden közli az abszolút nyilvánvalót: a betegük erősen illuminált, semmire sem fognak jutni vele. A gyógyító döntést hoz: Mihaelt kiküldi Ninához, ő maga pedig Warrent veszi kezelésbe. Az ajtó halkan csukódik a tanonc mögött, miközben felettese éppen józanító bűbájt olvas a lassan éledező aurorra. Innentől kezdve esélyesen ki fognak szűrődni még nyöszörgések, netán üvöltés a szobából, ha Dwayne rájön, hogy épp a csontjait forrasztják, és hangot szeretne adni nemtetszésének. Minden törött darabkát sikeresen össze tud forrasztani a gyógyító, kivéve a szilánkosra törött karját, amiből könnyebb eltüntetni az összes csontroncsot, és újat növeszteni, mint foltozgatni. Első lépésben tehát kijózanította Dwayne-t, várt valamennyit, hogy amaz képessé váljon az érthető szavak formálására, tehát tényleg tudatára ébredjen, aztán bele kellett diktálja a fájdalomcsillapító főzetet (megjegyzés: erősebb fajta bájitalról beszélünk, főként tompító hatással, tekintettel a sok törésre, a józanodás utáni fájdalomérzet felerősödésére, és a gyógyítási folyamat okozta fájdalmakra), és végül nekilátott a csontforrasztásnak. Egy nagyjából tíz perces folyamatos munkát követően elérkezik az auror ripityára törött karjához, melyből a csontokat egy jól irányzott pálcamozdulattal melegebb éghajlatra küldi, mintha soha nem is képezték volna a szervezet részét. Idegesítően udvarias hangon közli Dwayne-nel, hogy ismét bájitalt kell nyelnie, méghozzá Pótcsont Rapidot, hogy új csontokat növesszen az éjszaka folyamán, továbbá bent fogják tartani megfigyelésre és további vizsgálatokra még úgy két-három napig. Addig sehová sem mozdul, míg meg nem itatta az aurorral a gyógyfőzetet, csak utána mondja el a további apróságokat, mint hogy milyen időközönként fogják ellenőrizni az ápolók, mikor kaphat ismét fájdalomcsillapító főzetet, és a reggeli vizitet is szóba hozza. Az egész folyamat úgy fél órát vesz igénybe, ezután a gyógyító kitartást és jó éjszakát kívánva távozik a szobából.

Eközben odakint a Ninával maradt Mihael kiérkezéskor behúzta maga mögött az ajtót, ügyelve rá, hogy tényleg becsukja, ne csak behajtsa a tákolmányt.
- Gyere, kapsz egy kávét. A gyógyító összeforrasztja a csontjait, kijózanítja -ami rád is rád fér- és ad neki bájitalt. Addig téged is emberformájúvá kellene tennünk. - Nyugodt hangot erőltet magára, megfelelően határozott, ugyanakkor együtt érző testtartást és -beszédet alkalmaz, hogy hatást érjen el Ninánál. Nem úgy fest, mint aki tényleg magánál van, elemében. Finoman megfogja a kezénél és terelgetni kezdi a legközelebbi széksor irányába, majd öt percre magára hagyja, hogy kávét hozzon neki, visszaérkezéskor végül leül mellé és átnyújtja a papírpoharat.
- A vélamágia erős, még akkor is, ha félvér vagy. Ha azt mondod valakinek, álljon fél lábra, megteszi. Ha nem mondtad, hogy ugorjon, akkor miért tette meg? Mégis úgy érthette... Mindegy. A lényeg, hogy vigyázz az erőddel. Feltéve, hogy nem megleckéztetni akartad. - Kifújja a bent rekedt levegőt, összébb húzza magán a fehér köpenyt.
- Ha összelegózták, bemehetsz hozzá, de ne terheld le semmiképpen. Még pár napig biztos bent tartják, nehogy vérömleny keletkezzen a fejében, vagy bármi más, előre nem látható szövődmény. Látogatni lehet, de látogatási időben... összetört kocsik nélkül.- Ez az a pont, amikor prüszkölve felröhög, mert beúszott a fejébe a rommá tört kocsi látványa. Hát ez... Ha elképzeli, hogy ezzel jöttek át Budapesten, és egyetlen mugli rendőr sem állította meg őket, marha nagy szerencséje volt Ninának. Talán ez is egy vélamágiás extra.
A fél óra leteltével nyílik az ajtó, a gyógyító biccent feléjük, Ninához lép egy rövid beszélgetés erejéig, de csak lényegi dolgokat kérdez: rokon-e, barátnő-e, közben az állapotát méri fel szemmel, röviden vázolja Dwayne állapotát. Megnyugtató hangnemet használ, a végén pedig engedélyt ad egy rövid vizitre a nőnek, s amint távozott, Mihael hátba lapogatja.
- Na, menj, kanalazd össze. És bocsánatot is kérhetnél. Miattad ugrott. - Ezzel rávillantja a lehető legcsúfosabb vigyorát keverve egy adag barátságossággal, megvárja, míg a lány bemegy, s azzal ő is megy a dolgára. Egyelőre. Vissza kell még majd nézzen Warrenhez, de csak majd. Egyelőre jól lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy teljesen átlagos délutánnak nézünk elébe: a falatozó zsúfolásig van egy számára megfoghatatlan oknál fogva- talán épp egy kedvezményt hirdettek, és a diákság ráharapott, vagy csak egyszerűen sok idejük van az embereknek, és ide gyűltek be szocializálódni. Ez azonban mit sem változtat a helyzeten: Kamillával egymással szemben üldögélnek az asztalnál, előtte egy kávé, a lány előtt... hát, amit kért. Őszintén szólva nem igazán figyelt a rendelésre, csak némán, maga elé bámulva lavírozott az asztalok közt, majd ült le a székére úgy, hogy rálásson a kijáratra. Már-már mániákusnak lehetne nevezni a hozzáállását, ahogy ötpercenként a kilincsre villan a tekintete.
- Csak látni akartam, egyben vagy-e még a múltkori óta... Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - Kissé összeráncolja a szemöldökét, és végre ráemeli pillantását az elsősre, mintha most venné őt észre először, mióta beléptek ide. A tekintete kalandozó, néha kissé ködös, nyilvánvalóan félig van itt lélekben, félig teljesen másutt. És az az önkénytelenség, amivel Kamilla kézfejére csúsztatja az ujjait... félreérthető helyzet. Valójában arról van szó, hogy iszonyatos mértékben igényli most az emberi testkontaktust. Nem jó egy macska, egy plüss, egy fegyver. Valami élő kell, ami biztosítja róla, hogy az esze tényleg nem ment el és nem a négy falat bámulja még mindig abban a brazil intézetben, ahol három hetet lehúzott. Ha Kamilla félre is érti a gesztust, majd helyrerakja a dolgot, de egyelőre szinte lágyan hol dobol, hol köröz a lány kézfején. Csak maradjon meg a kapcsolódási pont.
- Amúgy mi újság feléd? - Semmitmondó kérdés, igazából nem is érdekli annyira a válasz, de ha megülne közöttük a csend, az még őrjítőbb lenne. Ki kellett szakadjon az otthoni négy fal közül, végtére is ezért kereste meg Kamillát és ült be vele a falatozóba. Kellett valami más, mint Roxy aggódó pillantása- amit persze értékel és szeret, de attól még szüksége van más irányból jövő impulzusokra is, hogy visszarázódjon a közéletbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A pokol tornáca
- Ninával | Öltözék | Makeup -

Halloween az év egyik olyan ünnepe, ahol az sem volna feltűnő, ha hátulkötősben jelennének meg a résztvevők, mert "jelmez". Teszem azt, ha egy őrültek házából kiszabadult beteg megpróbálna elvegyülni, teljes sikerrel kivitelezhetné tervét. Kinek tűnne fel, komolyan? Ilyenkor a muglik és a varázslók egyaránt beöltözhetnek konkrétan bárminek, ami ijesztő (gyerekek esetében a cuki is belefér), de eközben tisztelettel adóznak a holtaknak is, ha már az ő ünnepüket ülik meg. Szokás szerint a kastélylakók sem maradtak ki a szervezkedésből, ennek kellemes bizonyítéka az ünnepi díszbe öltöztetett nagyterem a füsttel, a lángokkal és a további egyéni dekorelemeivel együtt.
- Olyan otthonos a hely, nem? Már csak pár üst és néhány nyárs hiányozna, rajtuk a kötelező hullákkal. - Vigyorog rá partnernőjére arcfestésének teljes szélességével és visszásságával. Vacillált egy modernebb ördögszerelés és a csontváz maszk között, végül kombinálta a kettőt, és megszületett a csontvázszerű ördög. És, hogy mit is keres itt Ninával... Mindketten unatkoztak egyedül, otthon, itt meg ingyen van a kaja, a pia, és a szórakozás is. És persze az iskolai bálok általában nem unalmasak, bár eddig csak az évnyitókat sikerült igazán hangulatossá varázsolni. Talán az idei halloween-i ünnepséggel is menni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő