Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A hülye kis liba azt hiszi, hogy valaki. Ő találta fel a spanyolviaszt, meg a francokat! Olyan gurkót fog felé pofozni, hogy belenyomorodik, ha már a puszta jelenlétével sikerült felbosszantania a rellonos bengát. Másrészről kifejezetten élvezetes, hogy rögtön egy olyan random "partnerbe" botlott, aki képes a kezdetektől erőkifejtésre ösztökölni. Ez igen ritka, és eddig igazán tetemes munkára csak David és Luca tudták ösztökélni kviddics terén. Cián felírhat magának egy szép piros pontot az adatlapjára.
Következő másodperceit arra áldozza, hogy megpróbálja függőlegesből eltalálni a lányt, és kb bezúzni a fejét, ha nem elég ügyes egy válaszcsapáshoz, de közben ő nem számol a Cupido-veszély tényével. Így aztán hamarosan egy csinos, szívecskés nyíl áll bele a lapockájába, s amint a gurkó kikerül vizuális teréből, s megpillantja Cyanne-t, tömény szerelemre gyúl iránta. Ilyen földöntúli szépséget még nem látott, ennyire lángoló érzések már rég kerítették hatalmába, képtelen parancsolni nekik. Nem elégszik meg a gurkó Cián felé irányításával, hanem ő is elkezd lezúgni felé, hogy egy szintbe kerülhessen a csodás nimfával. Szerelmet KELL vallania neki, nincs mese, s minél hamarabb ki kell sajátítania magának! Még az előbbi anyázás, vagy szitkozódás sem tántorítja el szent céljától, hogy hódításba kezdjen.
Vajon a brit lánynak mikor esik le, hogy ha sürgősen nem tér ki a zuhanóbombaként közeledő srác útjából, elsodorja magával a talajszint felé? S mikor szánja rá magát a menekülésre? Vagy más végkifejletet szán a történetnek? Mihael mindennél jobban ég most egy picike macska-egér kergetőzésért, míg le nem szállnak a seprűikről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyre fokozódik benne az adrenalin, a vágy, hogy elkapja Cyanne-t és ... mit is tegyen vele? Azon még nem gondolkodott el mélyebben. A pillanatnyi célja kezei közé kaparintani a lányt, tényleg, mint egy hatalmas aranycikeszt. Megtartani, csodálni, édesgetni, szeretgetni. óh, rengeteg terve van vele, nem iy győzné felsorolni. A megszállottak tekintetével vizslatja száguldás közben szerencsétlen rellonost, és esze ágában sincs lelassítani, vagy opardon kitérni Cyanne-t megkímélve ezzel. De persze a lány se lenne a Rellon hivatalos játékosa, ha nem rendelkezne bizonyos képességekkel kviddicsjáték terén: prímán kitér előle, és Mihael valóban kisodródott a kis manőver után. Magában adózna is a lány ügyességének, ha nem tűzte volna ki szent céljául a begyűjtést. Hát ez szívás.
De távol áll még a feladástól, és magától értetődik, hogy azonnal Cián után indul, ahogy normalizálta állapotát a seprűn. Megsarkantyúzza a paripát, és uccú neki, kilő ismét némi lemaradással battyogva a zöld fűfej tulajdonosa után. Úgy ki fogja ütni, mint a huzat. Aztán összekanalazza, és felszedi a földről, fellöki a vállára, és viszi. Mint az ősember régen, vadászatkor.
Ezt mind nagyon szépen eltervezte, de úgy tűnik, Cyanne nem vette a telepatikus tervkészítő üzenetet, és magánakcióba kezdett. Mielőtt elérhetné a zöld hajat a fején, a lány elillan előle más irányba, és sajnos már arra sincs ideje, hogy ütőt ragadva elüsse a szembe száguldó gurkót, vagy kitérjen előle. Túl kevés rá a tizedmásodperc. A következő pillanatban hatalmas csattanással ütközik neki a vaslabda Mihael vállának, hallatszik a reccsenés, és életében másodjára ájul le a seprűről úgy, hogy ezúttal nincs itt Dajmanovits, hogy megakadályozza a zúzódást. Az egyetlen "szerencse" a dolognak annyi, hogy csökkent a magassága eleget, és nem töri magát halálra, mikor talajt ér, csak egy ismételt, hátborzongató reccsenés hallatszik: a csípője összecsókolózott a talajjal, és nem örült neki. Egy váll-, egy csípőtörés, egész jó arány ahhoz képest, hogy meg is halhatott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hosszú másodpercekig merednek egymás szemébe a megmaradt taggal. Erőteljesen gondolkodik, hogy a másik azt várja-e, hogy átkozódni kezdhessen, vagy szimplán élvezi a farkasszemezést, és a dominanciáját akarja-e tesztelni? Mert, hogy most egyikre sem akar indokot adni, az egy kőbe vésett tény. Nem, nem fog ennél több indokot adni az összetűzésre, így is átlépett egy határt, amit ügyféllel szemben nem szabadna. Elvesztette a türelme fonalát, és ezért még le fogják teremteni, de Mihael nem a nyugodt természetéről ismerszik meg. Az Ethan lenne, vagy Michelle, amikor épp tárgyaló stílusba vált.
Egy pillanatra megrezzen a tekintete, mikor a hátuk mögött egy varázsige hangjai csendülnek fel, majd puffanás, és visszatér a kocsma alaphangulata, a jótékony zümmögés, duruzsolás, susmogás, pohárkoccanások hangjai. Zene füleinek, nagyon élvezi ezt az alapzajt, valahányszor betér egy ilyen vendéglátó egységbe. Meg nem tudná magyarázni, mi ilyen idegnyugtató számára egy pusztán ivószenvedélyeken kiszolgáló létesítményben; talán az, hogy itt a különböző álarcok, melyeket az emberek magukra húznak, csöppet sem hatnak műnek, idegeneknek. A kocsma egy remekbe megrendezett színház, ahol minden maszknak helye van.
Hozzányúlnak a vállához. Úgy pattan fel, hogy a szék hátradülöngél a lendülettől, s ezzel párhuzamosan, egyazon időben kettétör az -immáron sejthetően- nő közreműködésének hála. Egy darab fa, ennyi. Adóz neki egy pillantással, magában csendben megjegyzi, hogy az előbb még ezen ült. Egy perce sincs, hogy a feneke még melengette a natúr ülőgarnitúra anyagot, és nincs többé. Kicsit talán fájlalná, megszánná, hiszen jó, kényelmes szék volt, de nincsen különösebb affinitása lelkizni egy szék darabokra hullása ügyén. Sokkal jobban lefoglalja a fél lépésre tőle elhelyezkedő, érdekes arcú nő. Olyan megfoghatatlanak a vonásai, szinte képtelenség lenne szavakba önteni a látványt, az első impressziót, amit maga után hagy Mihaelben. Emlékezteti az állatok közül a farkasra néhol markánsnak mondható arcvonásaival. Vagy nem is markáns? Képtelen leírni, csak az érzés fodrozódik agya mélyében, hogy annyira... más, mint a többi nő. Vagy nem is nő? Léteznek androgün szépségű férfiak, akikről hamarabb állítaná bárki, hogy nők, mint saját nemük képviselői, s csak egy vetkőzés és teljes body check segítene a félreértés tisztázásában. Talán ő is téved. Ki tudja.
Egy teljes perc telik el, míg végigcikáznak rajta ezek a gondolatok; arca semmitmondó, üres kifejezésbe dermed a másik felé nézve. Teljesen megfeledkezett társasága maradékáról, de mikor krákognak egyet a háta mögött, hátrafordul, és megrázza a fejét. Ne most.
- [Találkozzunk holnap.] - Szólal meg az anyanyelvén, mire a férfi lenéző fintorba torzítja arcát, és egy vállvonást követően feláll, összeszedi eszméletlen társát a sarokból, és távozik a kocsmából. Mihael pedig visszafordul az előtte álló, tőle idősebbnek kinéző nőhöz.
- Akkor le kell rónom az adósságom. Nem szeretek tartozni. Mit iszol? - Mivel az előbb (feltételezem) magyarul hangzott el a kérdés, szintén magyarul felel, erős francia akcentussal. Arcán megadás és némi belenyugvás tükröződik. Nyilván örül neki, hogy nem kell többé idegesítő kompániájával foglalkoznia, bár abban még nem teljesen biztos, hogy új társasága nem-e rosszabb az előzőnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A meleg, emberközeli, tudatos énje megsajnálná Ethant. A szívvel rendelkező fele azt mondaná, rendben, ennyi elég volt, végül is az ő hibája is. Miért kellett megkísérelnie a köpést? Sosem jött volna rá a kis malőrre, ha nem akarja Roxy-t beavatni, de megtette, kinyitotta a száját, elkapta a dadogás, aztán a keze folytatott heves rángógörcs csatát, mikor le akarta írni a tényállásokat egy csodálatos, hófehér papírosra. A felesége enyhén szólva ostobának nézte, mikor sokadjára sem működött a dolog. Nagyon beleépült az idegbaj, és mint a példa mutatja, addig vitte, túrázta, hogy nekiment Ethannek elég csúnyán, az állát becélozva. Igazság szerint a fogát akarta kiütni, és beleadott apait-anyait, de egyrészt a szög nem volt tökéletes, másrészt a bakancsa talpa bizonyára csúszós lehetett, és azért nem ért teljes találatot. Ennek ellenére elégedettség árad szét a lelkében Ethan esését és az ajka csücskében felgyöngyöző vércsíkot látva. Utálata még égőbb fokozatra vált, úgy érzi, most végre elpusztíthatná ezt a világra veszélyes pestist. Elismerésként is felfogható, hogy ennyire tart egy olyan embertől, aki a nagyközönség felé semmi mást nem mutat, mint tiszteletet és odaadást, néhány egyéb tulajdonság mellett persze. De ő, ő ismeri a velejét, az igazi arcát. Vagy mindezt csak ő képzeli oda? Valójában talán ő a paranoid, és Ethan teljességgel normális mindenkivel? Nehéz megkülönböztetni a paranoiát a valóságtól, főleg, ha utóbbit állandóan hajszolja, az előbbivel pedig együtt él egy minimális szinten. Nem nevezném paranoid betegnek, csupán szeret gyanakodni.
Önelégültség tölti el, hiú dölyfösség, bolond vigyor szegélyezi a száját, és az ostromolja elméje falait, hogy végre megkapja ez a ganajtúróbogár azt, amit megérdemel. Bár a a fogai bánták volna, bár a bordáig is eltalálhatná, szeretné atomjaira szedni. Vattatomjaira! A következő másodperc kiesik az agyából. Az egyik minutumban még voltak csontok a lábában, a másikban már nincsenek. Hallja Ethan szavait, elméje képes felismerni a latin szavakat, összerakni viszont nem sikerül, értelmet kovácsolni semmiképp. Enyhe meglepettség ül ki az arcára, miközben kártyavárként dől el a padló felé. Az egyetlen dolog, amiért nem hasal el így, hogy fél lábra kényszerült, azt a reflexei: bal keze valahogy felfogja az ütközést a padlóval, bár rögtön oldalra is dől, hogy ne roppantsa el a kezét. Nem történt törés, de most már ugyanúgy a földön köt ki, mint Ethan. Egy szintre érkezni? Mily szégyenletes! Sziszegő hangot szűr ki a fogai közül, és próbál ülő pozícióba vergődni. Az arcába visszatér az élet, végre a vonásai dühös fintorba torzulnak, és az ajka vicsorgásba kezd. A szép elméje végre hazatért.
- Te b**** meg. Nem kellett volna megbűvölj a tudtom nélkül, te rohadék! - Az igazat megvallva még mindig csupán találgat. Ethan könnyűszerrel letagadhat mindent, nincs kézzel fogható bizonyíték semmire, és Ethant ismerve ezt meg is fogja tenni.
Lépések hangjai. Sietős, gyorsan közeledő léptek zaja veri fel a tőlük származó alapzaj monotonítását. Valaki erre jön, és nem lesznek képesek kimagyarázni, mit keres Ethan a földön, vérző szájjal, ő pedig egy hússzerű tekervénnyel maga alatt, ami valaha a jobb időket megélt bal lába volt, míg a kuzinja ki nem varázsolta belőle a csontokat. Markovitsné Győri Barbara... mHát ez remek, a saját HVHjuk. Kellhet ennél nagyobb balszerencse mára? Csak holtra szerette volna verni Ethant, semmi egyéb. Erre megjelenik a Igazságosztók BK változatának egyik oszlopos tagja. Öklendezést színlel Barbi háta mögött, míg az Ethant vizsgálgatja, nincs-e baja. Az, sajnos nincs, pedig bár lenne harminckét vagy harminchárom foggal kevesebbje. Rohadt mocsok!
Barbi nyilván hozzá beszél ennyire éles és célirányos hangon, másként nem nézne rá és csakis rá tüntetően, miközben beszél. Szenvtelen arckifejezést próbál felölteni, de nem tudja elrejteni a dacosságát, és Ethan felé érzett haragja maradékát. Minden ott virít az arcán a közömbösség igen vékony hártyája alatt.
- Ki akartam ütni az állkapcsát. Családi vita. A rellonos HVH-t ez aligha érinti, nem? - Feszegeti a pofátlanság és a visszaszólás határait, mint egy utolsó, tizenéves, paraszt kölyök. Ez is jelzésértékű, mennyire kiborítja Ethan puszta jelenléte, de voltaképp összefoglalta a lényeget. Megpróbál közben lábra vergődni, de egy lábon megállni igen nehéz feladatnak bizonyul. Hosszú másodpercekbe kerül, hogy feltornázza magát állóhelyzetbe a fal mentén kapaszkodva. Egy lábbal nehéz. És persze az sem könnyíti meg a helyzetük, hogy Barbi kilakoltatással fenyeget. Akkor sem hagyná el a Rellont, ha Avada Kedavrával fenyegetnék. Túlságosan hozzánőtt a házához, ezt nem fogja hagyni, hogy elvegyék tőle. Soha! És ez az a pont, amikor magasról lesz*rja ebben a felfokozott lelkiállapotában, hogy Barbi fenyegeti őket, de a minimális józan esze diktál annyi önuralmat, hogy ezt kifelé ne mutassa arcmimikával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Felszínes, nyugodt tengeren lebeg. Meleg nyugalom tölti el a lelkét, egész teste semmisnek tekinthető tömeg szempontjából. Magyarul: nem érzi, hogy lenne fizikai valója. Olyan mérhetetlen nyugalom honol benne, mintha minden gondja fokozatosan megoldódott volna, és a lelki béke betölti minden egyes négyzetcentiméterét. Nem tudja, hol van, azt sem, miért, de tegyük hozzá, nincs annyi tudata, hogy ezzel most komolyabban foglalkozzon. Csak lebeg a semmi közepén. Leírhatatlanul kellemes érzés.
Valamikor beúszik érzékei tengerére az a kellemetlen tapasztalat, ami egy szúrásban kezdődik. Nem szereti a szúró érzéseket, olyan kellemetlenek, zavarják a jó kis lazulást, a semmittevést, a puszta létezését. És valamit kell kezdenie ezzel a jelenséggel. Végül is a szúró fájdalom rángatja vissza a jelenbe lassan, cseppenként, míg annyira öntudatára nem ébred, hogy kinyissa a szemeit.
Mindenütt fehérség, retináit bántó fény, orrát gyógyszerillat támadja be. Szereti a gyógyszerszagot, mert úgy hiszi, már a részét képezi a gyógyítói elhivatottságának. Ezért mindig, amikor a párizsi ispotályban jár gyakorlati hétvégén, megnyugvással szívja magába a fertőtlenítő eltéveszthetetlen aromáját. Kinek a parfüm, kinek a klór. Most viszont a fekvőhelyzetéből ítélve úgy fest, ő a páciens, és megfordultak a szerepkörök. A csípője és a karja felváltva szúrnak, égetnek- pár órája Pótcsont Rapidot itatott vele a gyógyító, csak ő nem emlékszik erre a picike részletre. Ahhoz, hogy rendbe hozz egy eltört csontot, jó módszer a csontforrasztó kúrát választani.
- 'sszameg... - Nyög fel halkan mozdulván egy picit fektében, de úgy érzi, a teste nem kultiválja a mocorgás semmilyen formáját. Ez elég sajnálatos, mert szánt szándékkal fel akart ülni. Muszáj lesz feküdnie. S ha már fekvésre ítélte a saját teste, mégis csak jó lenne körbenézni, esetleg menekülő útvonalat keresni, ha valamelyik ellenlábasa eldöntené, hogy rátámad a gyengélkedő szűzi fehérségében. Ám ahelyett, hogy ellenségeket találna, a legnagyobb meglepetésére Cyanne-nel néz farkasszemet. Emlékeztek még? Cupido meglőtte Mihaelt. A szerelem parázsló lángjai azonnal magasra törnek az ifjú sárkány szívében, legalábbis a szeme mániákus csillogása erre enged következtetni.
- Örülök, hogy nem léptél le a fenébe. - Kár volna takargatnia az elégedettségét, mert a Times New Roman, hetvenkettes betűméret így is eléggé árulkodó.
-Mióta fekszek itt? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem egy szószátyár, hát rendben. A külsejétől eltekintve a viselkedése is azt sugározza, hogy életrajzi regényre hiába vár. Egyáltalán érdekelné? Nem, nem, aligha. Szinte megszokottnak mondható mozdulattal rándul egyet a csuklója és a mutatóujja egyezményes jelként a pultos felé, hogy kér még egy kört. Általában elég lealacsonyítónak érzik ezt sok helyen, ha túl öntudatos a személyzet, de sajnos a férfit nem nevelték ki jó modorból és tiszteletből, no meg abból az alapvető elvből, hogy a pultosokkal megéri tisztes kapcsolatot ápolni. Sok befutó információról tudhatnak, megfelelő embereket ismerhetnek, ilyesmik.
Hátán futkos a gyanakodás, mint egy éber hangyaraj; az az érzése, hogy egyáltalán nincs rendben semmi, nyugtalanság fészkel a fejébe. Az egész nő egyfajta bizarr távolságtartásra ösztökéli, ugyanakkor ha már a felvilágosító órája meghiúsult, kár volna úgy hazamennie, hogy nem iszik még a nap végének egészségére.
Takaros megnyugvással tölti el viszont a kialakulóban levő helyzet: csak annyit kell tennie, hogy némi alárendeltséget mutat, és az események elindulnak egy egészen kedvező irányba, ahol nem kell feleslegesen energiát pazarolnia szó- és egyéb nemű párbajra, erőfitogtatásra, ugyanakkor megfigyelheti kényelmes közelségből a másikat. Nyugodt, kiszámítható testtartással és -mozgással követi a nőt az asztalához, és foglal vele szemben helyet; mire elhelyezkednek, az italaik is koppannak az asztallapon, pont előttünk.
- Többnyire... Nem kedveled a franciákat? - Megenged magának egy enyhe vigyort, mielőtt a szájához emelné a poharát, és legurítaná saját adagja egy részét. Lassan kell inni, kiélvezni, kiízlelni, így tanították. Csak úgy van értelme finom italt fogyasztani, márpedig ez... ez megérte a pénzét az ízéből következtetve.
- Egyébként köszönöm. Ha nem kábítod el, felállt volna, és újrakezdi a szófosását. - Nem mintha a hangjában szemernyi hála vagy elismerés zengne. Unott, semmitmondó, formális, sőt pimasz színezetű is egy kissé. Mintha félvállról vetné oda a szavakat, holott csak formalitásnak szánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Zsigerből ki akarta röhögni Kamillát. Annyira erős késztetést érzett a nyílt véleménykifejezésre, hogy el kellett fordulnia köhögni. Utóbb már meg lett nevelve, hogy nyíltan nem röhögünk pofán senkit, ha nem muszáj. Az ugyanis ártani szokott a biznisznek. Szóval Kamillát is megkímélte, és nagy nehezen kinyögte végül, hogy rendben, edzenek együtt. Megbeszélték az időpontot és a kviddicspályát is ellenőrizték, használhatják-e aznap, abban az időben.
Most, hogy vállán a seprűjével ballag felfelé az iskolakaputól a pálya felé, megint elfogja az a túláradó, komikus érzés, hogy David itt döngölné a földbe, és taposná ki az agyát a helyéről, ha még ő volna a kapitány. Navinést tanít terelni. Navinést, értitek. Akikkel a rellonosok rituálészerűen verekedni és ellenségeskedni szoktak a pályán. Kérészéletű pályafutása alatt talán egy olyan meccset élt meg, amin a törések tényleg "csak" a meccs szükséges rosszát képezték, és nem ütlegelésből származtak, de ha hihet az urban legendeknek, a legtöbb sárga-zöld meccs ilyenformán ért véget: üsd-vágd, navinés, rellonos. És most az ellenség utánpótlása kért tőle haditechnikai segítséget. Hát jóóó... Fogalma sincs, mit taníthatna a csajnak főleg úgy, hogy még ő is tanulja az egész kviddics csínját-bínját, és évek óta most először ült le átnyálazni a szabálykönyvet (fail, Mihael, so huge, f*ckin' big fail). Maximum bemutatja, hogyan kell elpofozni egy gurkót, de arra már biztos nem veszi majd a fáradtságot, hogy trükköket is mutasson. Ahhoz zsugori és bunkó, és különben is, rellonos. Majd még tápolja az ellenséget a kelleténél jobban, mi? Meg a fenét! Ez is emberfeletti teljesítmény tőle (perszee, el van ez dramatizálva- szeret drámázni, mint egy nő).
S lám, nemsokára beérkezik ő is a pályára, hogy láthassa, hogyan terül szét Kamilla szépre szabott feneke a pályán. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy ráhúzzon hátulról a seprűjével, de a járgánya aligha díjazná, hogy sima takarítóeszközként használják, és ezt-azt veregessenek vele.
- Segglenyomatot készülsz hagyni a pályaszélen? - A hangjába csempész némi vidámságot a nyilvánvaló sértegető szöveg mellé, miközben leparkol Kamilla mellett, és lenéz rá odaföntről. Bizony, százkilencvenkét centinél más a magaslati levegő. Az előbb eszébe jutott, hogy nem kérdezte meg, mégis milyen fejlettségi szinten áll a lány az egész kviddicset tekintve? Súlyos mulasztás; lehet, hogy egy totál amatőrt vett a szárnyai alá, és ha így van, külön gebasz lesz megtanítani neki a seprű magához hívását is. Nem mintha nem lenne pofonegyszerű, csak hát megtanulta, hogy ebben az országban divat sápítozni a legkisebb erőkifejtés okán is. Hamar tanul!
- Mna, szedd fel szépen magad. Lássuk, mennyit tudsz magáról a repülés alapjairól. Azt megtanultátok már, hogyan kell felhívni a seprűt kézbe? Egyáltalán ültél már járgányon? - Sarkalatos pontok, enélkül neki sem láthatnak a tényleges terelésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Napok óta időzik Londonban, már beszélt a helyi érdekeltségeikkel is, Helenával és Stevennel, de nem jutottak még előrébb az ügyben. Lassan elkezd szorulni hurok mindenki torka körül, az információhiány pedig nem megengedett a munkaköri leírásukban. Helena több, mint ideges volt – egy egész váza bánta a kesernyés dühkitörését. Sajnos Mihael sem tudott neki érdemben felelni a legegyszerűbb feltehető kérdésre: Miért nem jutunk egyről a kettőre? Talán azért, mert rossz helyen keresgélnek, és a nyomás egyre csak fokozódik mindenki vállán. Még fiatalok, nincs meg bennük a tapasztaltabbakra leginkább jellemző nyugodtság, a vészes helyzetek higgadt kezelésének készsége. Továbbá az is nehezíti a keresgélésüket, hogy nem mindegy, hogyan, mikor, és mit kérdeznek, valamint kitől? Tilos többet sejtetniük akár a kelleténél.
Csalódottan és némileg dühösen távozott két munkatársa lakásáról, ahol a rögtönzött kupaktanácsot tartották, csak hogy aztán előkotorja a telefonját, s betárcsázza egyikét az utolsó mentsvárainak. Jelenleg ez a lány kulcsfontosságú is lehet az ügyükben. Megegyeztek Roxyval, hogy több szálon indulnak el, és mindig összeadogatják az új információmorzsákat, de a fene sem gondolta, hogy ennyire komplikált és nehéz menetük lesz. Ráadásul ebben a városban baromira nem lenne kedve összefutni a helyi főnökkel, és a túlméretezett, orosz gorillájával, meg azzal a zsoldos latin némberrel. Nem, olyan társaság, akiket jó messze kerül, hacsak nem hivatalból küldenék őt hozzájuk.
Kicsöng. Tisztán hallja, hogy a vonal túlvégén felveszik, és beleszól a régről ismert, kellemes női hang. Ugyan Sharlotte nem láthatja, hiszen fizikailag nincsenek egymás mellett, de már az puszta dallama is csal egy mosolyt az arcára. Ha régi barátságokról van szó, nos Lotti ugyanolyan megtisztelő helyen áll a ranglistán, mint David vagy Nina. Az elsők között, akiknek legtöbbször örül. Röviden tárgyalnak, csak pár szó az egész, egyeztetés, hol találkozzanak nemsokára, aztán leteszik a készülékeket.
Negyed óra múlva megáll a pub előtt, szemrevételezi a cégért, miközben hagyja végigfolyni magában gondolatai egy kis hányadát, s kinyitva az ajtót belép a helyiségbe. Nincs túl sok ember, nem egy utolsó lebuj a hely, éppen megfelelőek a körülmények és az időpont is. Körbe kell járassa a tekintetét, hogy megtalálja Lottit, de rögtön utána sietős léptekkel lavírozik át az asztalok és székek sűrűjén.
- Hiányoztál. – Egyszerű, mindent kifejező szó, felér egy köszönéssel, és a nő arcára adott futó puszi is ékesen bizonyítja, hogy nem kellenek közéjük a körítések és formalitások. Csak a szimpla szavak. Helyet foglal Lottival szemben, és végre-valahára kiereszt magából egy nagyobb lélegzetvételű szusszanást.
- Mondd, hogy jó híreid vannak. – A hangjában rezonál némi esdeklésszerű él, de nem túl sok, csak épp annyi, hogy jelezze, a viccekre ma nincs kiképezve, kizárólag a jó vagy rossz hírekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő