Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A pokol tornácán Ninával
- Öltözék | Makeup -

Mikor az unalom tíz karommal pusztít, mikor lágy húsodba váj és kitapossa a lelked, mikor a négy fal semmi izgalmast nem rejt, de még a tévé is csak butít... Na akkor kell egymást grabancon fogni és visszafiatalodni, ahogyan ők is tették. Karjába fűzi Nina vékony kezét, mintha egy fess csontvázpofájú párost alkotnának (ahogy Nina végigmustrálta őt, ő is megtette ugyanezt vele, elvégre hűséget fogadott (vagy próbál), nem vakságot), akik jöttek gyarapítani a parketten kavargó, lassan gyarapodó tömeg létszámát. Belépve a terembe, elereszti Ninát, helyette deréknál fogja át és őrzi meg a közelséget.
- Otthon maradt a készletem... most mondd meg. Pedig elhozhattam volna Normant, a csontvázam. Asszem, táncos volt előző életében. - Lemondó félmosolyra húzza a száját, mintha tényleg számítana, hogy hozott-e oszló holttestet vagy sem. Pedig micsoda dekorelem volna!
- Jó ötlet. Mit szólnál két olyanhoz? - Bök a Gyilkos Mámorok csoportja felé. Természetesen minél füstölgőbb és bizarrabb, annál inkább meg akarja kóstolni, mint egy kölyök. Lobogtass meg előtte egy zacskó cukrot, és leteper érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Shhh, csendesebben. Így meg fognak hallani. Vagy nem? Ki járkál erre? Te is hallottad? Hát ez rendkívül furcsa! Majd feljegyzem a közlekedési naplómba, hogy ma kétszer három lépést hallottam a hátunk mögött! - Elegáns mozdulattal hátralök egy, az arcába lógó tincset, miközben einsteini zsenialitással vesz tudomást az előbb hallott módon saját lépéseiről. A halloween-i mulatság után sem tűnt el haja ciánkék árnyalata (melyet az afterpartyn szerzett Davidék társaságában), így a megszokott, már-már fekete fürtök helyett egy harsány, jelzőlámpaszerű hajkoronával közlekedik mostanában a fején. Nem mintha zavarná. Nem mintha jelenleg bármi is foglalkoztatná az égegyadta világon a kezében tartott, narancslészerű bájitalon kívül, ami még meleg és egy tehénkés bögrében masírozik vele a Rellon irányába. Úgy gondolta, megkóstoltatja Kamillával, aki természetesen a Navinéban van, de az ő fejében jelenleg Kamilla újraértelmeződött rellonossá, és a pincében alszik valamelyik szobában. Persze lassan, óvatosan kell haladnia, nehogy kilöttyintse a(z egyébként) félresikerült bájitalt. Hát emiatt emlékeztet most inkább egy zilált tudósra, mint az egyik zabolázhatatlan, rossz hírű, problémás rellonosra. Míg az öltözéke rá vall (a hányaveti módra be nem tűrt, gyűrött ing, és a foltos, bájitallal lefröcskölt nadrág az egyszerű tornacipővel együtt), a viselkedése messze áll a szokványostól. Udvarias, szétszórt, választékos a szóhasználata- minderre rájön a kedves néző, ha beszélteti. A ziláltság és a zavarodottság már most szembetűnő, hiszen önmagával társalog, bár azt hiszi, mellette sétál Józsi is, a képzeletbeli hang. Sétál. Egy hang. Ez teljesen szokványos a Bagolykő falain belül.
A bejárati csarnokba érve, leül a lépcsőfokok legaljára, és elkezd dudorászni a bögrét moncsolgatva. Ugyanis, hogy az elmeélesítő elixírnek indult frászkarika, ami most inkább egy felfőzött narancslére hasonlít, egész biztosan zenei aláfestést igényel a hatás kedvéért. Őszintén? Nem csoda, hogy megbukott bájitaltanból. Azt is hozzá kell tenni, hogy a felesége gondoskodó volt, és mást küldött be a vizsgára helyette Százfűlé főzettel, de az a másik valaki úgy gondolta, nagy poén lesz Mihael nevében teleszórni a dolgozatot viccekkel. "Írjon rövid elbeszélést: A bájitalfőzés nehézségei címmel! |Agresszív kismalac a vasútállomáson.../ -Egy retúr jegyet kérek!/ -Hova parancsolja?/ -Oda-vissza!!" .
Így alakult, hogy idén ez a szerencsétlen eldöntötte, tojni fog a tanulásra, és inkább más módon kamatoztatja az amúgy létező bájitalfőzési tudását. Azzal viszont nem számolt, hogy egyes komponensek csúnyán ütik az újított verzióban a már kipróbáltakat, így most... egy erősen tudatmódosító löttyöt kevert ki magának, amitől azt hiszi, ő az Ördög Titkára. Az ügyvéd címet meghagyja az unokatestvérének (aki iránt megjegyezném, most határtalan szeretetet érez, hiszen tudjuk, hogy igazán erős gyűlöletet csak olyan ember iránt tanúsíthatunk, akit, ha mérsékelten is, de a szívünkbe zártunk, és hát... a rokon az rokon, nem tagadhatja meg a vérét, egy picike fele tolerálja Ethant. Ez a picike fél most nagyításon esett át). Nos, úgy érzi, még kell néhány másodperc dudorászás a löttynek, hogy felkészüljön a Kamillával való találkozásra, így az üldögélést és a gyanúsan hamis hangon előadott Ave Maria-t egyelőre nem hagyja abba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha minden reggelem ilyen tökéletesen indulna, egy frissen, és jól lefőzött kávéval, croissant-nal, és a reggeli mágusújsággal, amit hétköznapi mugli sajtóterméknek bűvöltek át a kedvemért, semmi okom nem lenne a panaszra. Majdnem tökéletes reggel. A tény, hogy reggel nyolc órakor kint ülök a nagykörúton a lassan melegedő tavaszban, és összébb húzom magamon a kardigánom, némi morcosságot csempész az alapvetően vidám és cserfesnek mondott hangulatomba. Kalandozó gondolataim közepette magától vándorol a tekintetem a kezeimre- klasszikus, francia manikűr teszi megfelelővé az ujjaimat, kellemessé az összképet. Az apró részletek… A szüleim és a nagyszüleim gondoskodása minden apró mozdulatomban, porcikámban meglátszik. Elképesztő, milyen más értékeket, neveltetést és személyiséget kaptam ezáltal tőlük. Vagy inkább általuk.
A körúton elzúgó, csilingelő villamos sokszor úgy ráz fel a mélázásomból, mintha az lenne a világra ébresztő csengettyűm. Az én saját, külön bejáratú órám. Pedig semmiben sem különbözik más villamosok hangjától, csak eszembe juttatja az Altatót, József Attila gyönyörű versét. Pillanatnyi melegséget csempész a szívembe mindahányszor rágondolok. Félretéve a gyerekkoromból visszamaradt szép szokást, nem hiába ücsörgök itt, ideje összeszednem magam. Nem egy túl nehéz feladat, tekintve, hogy általában rendszerezett és alapos vagyok külügyi attaséként. A munkaköri leírásom része, hogy mindig a helyzet magaslatán álljak- mint most is. A francia máguskülügy minisztere nem hangoztatott módon a másodági unokabátyám, azaz a bácsikám. Ha ő külön megbízást ad, azt szó nélkül teljesítem- egyrészt jó lehetőség, hogy később rangi előrelépést zsaroljak ki belőle, másrészt a rangtól függetlenül is kapóra jön a kapcsolatépítés. De ezúttal végképp nem értettem, mi dolgom egy fegyverker… elnézést, egy könyvelővel.
Némi türelmetlenséget engedek meg a halántékmasszírozási mozdulatomban, mert az ügyfelem késik. Illetőleg a nagybátyám ügyfele. Nem akarom megtudni, honnan ismer egy orosz fegyvercsempészt. Érdekes, a név angol, de a bácsikám oroszként emlegette. Ezzel ráérek később foglalkozni, úgy hiszem- nem az én dolgom a nemzeti hovatartozását firtatni, hiszen én sem vagyok színtiszta magyar. Nyolc óra három perc, és a férfi még sehol… Lassan a kávém is elfogy, a croissant-ról már nem is beszélve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már a harmadik villamos haladt ki előttünk a Király utcai megállóból, de még mindig sehol sincs a várva várt vendégem, azaz kliensem. Ezúttal én kaptam a nem túl hálás közvetítő feladatot, hogy eljuttassam a megfelelő információkat a megfelelő személynek. Problémának érzem, hogy marginális fogalmam sincs az illető kinézetéről, de a nagybátyám precízen továbbított rólam néhány beazonosításra szolgáló információt. Nem feltétlen vettem zokon a dolgot, de egy megkérdezésnek örültem volna. Az rak féket a nyelvemre, hogy tudom, ha mélyebben beleásom magam a kelleténél, megüthetem a bokám, és a karrierem íveléséhez nem hiányozna néhány fekete pont.
Türelmetlenül kezdek dobolni ujjaimmal az üvegasztalon, miközben felhörpintem a kávém maradékát. Az ujjaimon megcsillanó gyűrű még édesapám hagyatéka a halála előttről. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam tőle- hihetetlen, hogy már tíz éve itt hagyta a családot. Édesanyámmal nem ápolok rózsás viszonyt, Violával pedig kifejezetten ellenszenvvel viseltetünk egymás iránt; nincs olyan alkalom, hogy békésen váljunk el. Mire feleszmélek a gondolataimból, rá kell jönnöm, hogy már percek óta a körmeimet bámultam a beállt szünetben. Ekkor érkezik a pincérnő, és súgja a fülembe, hogy megjött a vendégem. Ideje volt…
Felemelkedem a székemből, hogy szembe fordulhassak a férfivel. A szemeim elé táruló, hihetetlenül kellemes férfiarc szilárd vonásokkal és nem kevés markánsággal rendelkezik a mély és kissé reszelős hang mellett. Olyan mellbevágó élményként telepszik rám a látvány, mintha megittam volna gyorsított tempóban két pohár pezsgőt. Csak a szavai erőszakolják ki belőlem a köhögős-visszafojtott nevetésféle egy halvány árnyékát. Muszáj összeszorítanom a szám, hogy ne törjön ki belőlem egyenesen az arcába a nyílt kacagás.
- Nos… khm… Reménykedem benne, hogy a hölgyek megtalálták a szent helyüket végül. Ugye nem kellett velük imádkoznia? – Mikor végre sikerül úrrá lennem a hangomon, eme két értelmesebb mondat és kérdés is kiutat talál belőlem a külvilágba. Ugyanakkor a szájszélem ott rejtegeti sarkában a jókedvem; képtelen vagyok ilyen hamar elhessegetni a nevetést.
- Kérem, foglaljon helyet, Mr. … - A nemzetközi angol kommunikációs nyelvet használom a közérthetőség reményében, s mert a beszélgetőpartnerem jelentős akcentusát nem tudtam nem meghallani. Nem ártana megejtenünk a bemutatkozásokat is- őszintén szólva az sem zavar, ha hamis névvel áll elő, én is csak a keresztnevem tervezem elárulni neki. Nem hiszem, hogy lesz még egy alkalom a találkozásra. Pedig igazán jól kinéző férfi… ahh…
- Ezúttal engem küldtek Önhöz. A nevem Csilla. Itt a küldeménye, Pohli úr. – Elé tolom a táskámból előkotort A4-es méretű borítékot, és elé tolom: címzés nélküli, jellegtelen darab, mintha csak egy szerkesztő találkozna az írójával, ugyanilyen könnyelmet is ütök meg vele szemben.
- Óhajt egy kávét? – Beszéd közben intek a pincérnőnek- ha ő nem kér semmit, én így is rendelek még egy lattét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő