Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Reménykedik benne, hogy az utolsó nyomatékosítja benne, hogy köszöni a megkeresést, de egyáltalán nem szeretne tovább csevegni. Fél kézzel megvakargatja a mellette totyogó bagoly apró fejét, a szája félmosolyra húzódik.
Ez a pillanatnyi béke azonban egy villámcsapásnyi pillanat alatt válik semmivé.
Felkapja a fejét, megütközve bámul a lányra. A kérdés kellőképp váratlanul érzi ahhoz, hogy ne legyen lélekjelenléte ahhoz, hogy úgy-ahogy legalább uralja a reakcióit. Az arcából szinte minden vér kifut, megszorítja a tollat a kezében. A lány tekintetét azonban állja rendületlenül.
   -  Te meg honnan...
A hangja fenyegetően legalább egy fél oktávval mélyül. Talán a tagadás lenne a legegyszerűbb ebben a helyzetben, egy legyintéssel elküldhetné, hogy ostobaságokat beszél. Erre azonban valami okból csuklóból képtelen. A szája kissé elnyílik, a gondolatai szinte hallhatóan cikáznak abban a zavaros agyában. Jack, a törpebagoly, látva vagy megérezve gazdája hangulatát, egy huhogással szárnyra kap és visszaröppen az ülőrúdra.
   -  Nem tudom, mit akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Némán pár szót formál, ami felismerhetetlen, de szinte biztosan nem hízelgő. Ingerülten megdörzsöli a halántékát, a másik keze ujjai elernyednek majd ismét ökölbe szorulnak maga mellett.
Hiába bármit tagadni, ezt megtanulta már. Azonban a lánnyal ellentétben rendelkezik némi elvitathatatlan helyzeti előnnyel, ami a tapasztalataiból származik: és tudja, hogy a hozzá hasonlót különböző okokból nem tanácsos falhoz szorítani. Ha ugyanis az efféle déli srácok érzik, hogy szorul a hurok, hajlamosak bizonyos... drasztikus lépésekre. A hurok pedig bizony szorul rajta.
   -  Oszt' mégis miért jó az neked, mi? Minek ártod magad a dolgomba?
Mint általában, ha feszült, a hangja hadaróvá és egészen nehezen érthetővé válik, a szavak déli akcentusú köpködéssé olvadnak össze. Nem képes nyugton maradni tovább, kirúgja a széket maga mögül, föláll, hogy az asztalra támaszkodjon a lánnyal szemben.
Szeretné azt mutatni, hogy nem fél. Ám ez nincs így.
   -  Simán letartóztathatlak azért, amiért az agyamban turkálsz. Bevihetlek és igazam lenne. Fogalmad sincs, kivel packázol itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az eddigi sápadt arcba ismét visszaáramlik a vér. A keze, melyeken támaszkodik, enyhén megremeg. Tisztán kellene gondolkodnia, átlátni a jelenlegi, nyomorult helyzetét, akkor talán tehetne még valamit. A lány szavai azonban ennek az esélyét is elveszik tőle. Az agyát végérvényesen elönti a düh, ahogy ennek a nyomai az arcára is kiülnek.
Ha férfi lettél volna, vele mész.
Nem gondolkodik azon, amit cselekszik. Bal kezével fürgén ragadja meg a lány ruháját annak a vállánál, ránt rajta egyet, elég erősen ahhoz, hogy Ninát kibillentse az egyensúlyából. Jobb keze azonban, mielőtt még lecsaphatna az arcára megáll a levegőben.
Megütné. Megtépné. Ordítana vele, hogy aztán kipenderítse az irodából.
... mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán.
Úgy engedi el a vállát, mintha a lány megégette volna. Pár lépést elhátrál.
   -  Takarodj el innen - a hangja elfúló, agresszív intéssel mutat az ajtóra - Kotródj el a szemem elől!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A küldetését beteljesítve zaklatottan dől hátra. Hiába fogja fel ésszel, hogy Ármintól ez nem több pimasz csipkelődésnél, a benne lapuló féltékeny szörnyeteg azonnal vérbosszúért kiált. Most, hogy Léna messze van tőle, ő pedig bizonyos személyek kényelmetlen közelsége okán egyre bizonytalanabb, egyre féltékenyebbé és tüskésebbé válik.
Nehezen irányítja a figyelmét ismét a mellette ülőre. Az ujjaival a széke karfáját piszkálgatva fordítja felé az arcát.
   -  Különben te... te ki vagy?
Biztosan van egy egészséges idő, ami után nem illik ilyesmit kérdezni attól, akitől egy ideje cseverészünk már - a férfit azonban nem világosították föl efféle társadalmi finomságokról. Ennél óvatosabban és udvariasabban pedig képtelen megnyilvánulni. Rossz nevelés.
   -  Tanítok. Idéntől a kicsiket is - a lepattogzott lakkot kaparássza egy ideig, fölsandít a velük szemben ülő, bizonyára egyre türelmetlenebb gyerekseregre - Aztán meg Pesten szolgálok a Kommandóban, sz'al ha valaki meg akarná ölni őket, akkor itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Először a nadrágjába törli a kezét, aztán viszonozza a kézfogást.
   - Dwayne Eric Warren. Hivatásos diákriogató.
A kezét visszateszi az asztalra, majd egy újabb kekszet vesz magához. Be kell vallania, ritka kellemes társaság ez a pali, ami az ilyen felszínes bájcsevejt illeti a vacsorára várakozva. A legtöbb tanár ebben a kastélyban olyan... furcsa. Nem csoda, hogy nincsenek igazán barátai a Bagolykőn, sőt, ha jobban belegondol, ebben az egész Isten háta mögötti, nyavalyás országban... Étvágytalanul rágódik a kekszen, az igazgatót nézi, majd visszafordul a Portnipper nevezetű építészhez.
   -  Amikor utoljára új megbízatást kaptam a Parancsnokságomtól, fél napom volt összeszedni a cuccom és Wisconsinból átköltözni ide - lesöpri a morzsákat az egyenruhájáról, a legközelebbi narancsleves üvegkancsó után nyúl - Legyen nagyobb szerencséd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Leszegett fejjel ballag a lány után az ispotály jód- és betegségszagú folyosóján, a kezeit fekete pulóverében zsebeibe csúsztatva. Mondhatni ismerős már erre, a legtöbb gyógyító vagy ápoló vagy így, vagy úgy találkozott már vele. Munkaköréből fakadóan egy emelettel lejjebb ugyanis névre szóló ága van, ahogy az összes kollégájának, aki hozzá hasonlóan öngyilkos hivatást választott.
Nehezen tart lépést a pattogó kis hölgyeménnyel, ahogy nehezen tudta nyugalomra bírni akkor is, amikor közölte vele, hogy megtalálták a nővérét. Persze ő is ismeri az efféle aggodalommal teli izgalmat, így meg sem próbálja csitítani, szótlanul kísérgeti, akár egy morózus gardedám.
A lány után lép be a kórterembe, a vállával visszalökve az ajtót maguk mögött. A levegőben valamiféle krém szaga terjeng, tisztítószerekkel vegyülve, ő elhúzza a száját, fintorognia kell. Félszegen állapodik meg az ajtó mellett, egyelőre nem megy közelebb, hiszen tudja, hogy neki fele annyi mondanivalója sincs, mint a lánykának. A tekintetét azonban, kíváncsiságától vezérelve lassan Tildára emeli.
Majd még egyszer elhúzza a száját. Ó az a szerencsétlen.
De legalább él.
Nyugodtan megbújna a fal mellett álldogálva, ám Annabell a nevét emlegeti. Abbahagyja a cipőjének fixírozását, felkapja a fejét.
   -  Én csak - a hangja kissé rekedt, a gyógynövények szaga bántja az orrát - biztos akartam lenni benne, hogy egyben vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

   -  Mert mi lesz az?
Dwayne sosem volt túl tapintatos, így most is egyenesen rákérdez az elsőre, amire kíváncsi. Egykedvűen rágcsálja a kekszet - aminek az ízesítésére pontosan nem sikerül rájönnie, talán jobb is így -, kékesszürke szemeit Rabboton tartja, csak fél füllel hallgatja az eseményeket. Kviddics. Olyan sport az, ami soha, de egy percig sem érdekelte, így most sem hozza lázba igazán.
Arra, hogy jól érzi-e magát, csak flegmán megvonja a vállát. Nyilvánvalóan sokkal jobb lenne, ha a barátnője nem költözött volna Indonéziába, jobban csinálnék a hamburgert és értené ezt az átkozott nyelvet. Apropó, nyelv... a szemöldöke kissé feljebb vándorol, ahogy hallgatja a magyarázatot. Végül lenyeli a falatot, aztán rázza meg könnyedén a fejét.
   -  Nem bízok a keleti mágiában. Egyszer ismertem egy srácot, ő kísérletezett távol- keleti rúnákkal meg ráolvasásokkal... aztán egy reggelre tehénfeje nőtt csak úgy a semmiből. Vissza se lehetett csinálni, asszem máig egy farmon van valahol Illinois-ban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bizonytalanul veszi át a pergamendarabkát a férfitől, a szeme elé emelve hosszú másodpercekig bámul rá... majd lassan megemeli az egyik szemöldökét. A szeme az emelvényen álló igazgatóra kúszik, majd vissza a mellette ülő férfire, közben bal kezével összegyűri a fecnit és ledobja a tányérja mellé.
   -  Grat'
Az arckifejezését nehéz lenne leolvasni, leginkább furcsa kétség és hitetlenség, mintha azt mérlegelné, a mellette ülő teljesen épelméjű-e. Ám pillanatnyi zavarán viszonylag hamar úrrá lesz. Megköszörüli a torkát, ellentétes kezével - ahogyan hazájában a cserkészek szokták - két ujját a homlokához érintve valami tisztelgés- félét mutat.
Válaszolni igazán már nincs ideje, sőt, nem is szeretne igazán. A figyelmét az igazgató felé fordítja, annak leköszönő beszéde alatt az üres tányérját bámulja inkább. Sokat köszönhet az öregnek, nem egyszer húzta ki a trutyiból már, amikor valamilyen okból bajba keveredett vagy épp fegyelmi eljáráson kellett tanúskodni mellette. A szeme visszasiklik a mellette ülőre. Innentől nem árt óvatosabbnak lenni.
Ahogy Rabbotot, a Bagolykő új igazgatóját szólítják, karba font kézzel fől hátra, a szemével követi az emelvényre sétálót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogy a nő sírni kezd, ő zavartan fordítja el a fejét. Szorult belé annyi tapintat, hogy tisztelje a női könnyeket - és természetéből adódóan tartson tőlük. Eddigi, rövid pályafutása során sosem tartogatott jót számára, ha a szebbik nemet sírni látta.
Nem megy közelebb, a hátát a falnak veti inkább, tisztes távolságban marad a testvérpártól. Szükségtelen harmadiknak érzi magát, megfogalmazódik benne, hogy okosabb lett volna kinn várni, amíg a lányok lefutják ezeket a fölösleges köreiket. Ez azonban nem várhatott. Tudnia kell, hogy van és mennyire emlékszik, és, hogy ennek fényében végre eloszlathatja-e a személye körüli gyanút. Nem kellemes és egyáltalán nem professzionális úgy dolgozni nap mint nap a rendészetben, hogy közben nőgyilkosnak tartják.
Ahogy a figyelem felé irányul, kelletlenül emeli föl a tekintetét. A szeme hosszasan elidőzik Annabellen, mintha mérlegelné, beszélhet-e előtte vagy penderítse ki a szobából, mielőtt megszólal. Tilda törékeny fizikai állapotára való tekintettel azonban, ahogy arra a gyógyítók figyelmeztették, inkább nem él az utóbbi lehetőséggel. Ellöki magát a faltól, kissé közelebb jön, a kezeit továbbra is a zsebében tartva, mintha attól tartana, valami mocskoshoz ér.
   -  Nem t'om, mennyire emlékszel. Mondták, hogy kiesett egy- két cucc.
A jobbját kihúzza a zsebéből, zavartan megvakarja az orrnyergét, tapintatosan igyekszik elkerülni a kötések feltűnő és pofátlan bámulását. De az a seb a nyakán...
   -  Megkértél, hogy kísérjelek el Pestre valami könyvért, hát veled mentem. Bementünk az antikváriumba, vagy hogy hívják azokat, jött egy öreg fószer, mondta, hogy mindjárt hoz neked egy könyvet a nagyapádról. És akkor megtámadtak minket - nehéz konkrétan felidéznie az eseményeket, annyira... gyorsan és váratlanul történt az egész - Négyen vagy öten voltak. Felgyújtották az egész kócerájt. Kijutottunk, de dehoppanáltál... és eltűntél. Kerestelek, de nem voltál sehol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Egy deszka nyikorogni kezd, majd fényes pernyét szórva lehullik a többi közé. A mágikus tűz meglepő hévvel és hővel emészti a kis ház szárazfáját. Érzi az arcán, a maró füsttől pedig szaporán pislognia és köhögnie kell.
A szeme sokára fordul el a kölykökről, a pálcát már-már higgadt megfontoltsággal húzza elő a nadrágja zsebéből. Némán formálja a szavakat, hátrébb lép egyet. A vaddisznót formáló patrónus ezüstös villanással tör elő, egyszer körbeloholja a máglyát, majd ködszerű masszává összeolvadva siklik tovább a kastély felé.
   -  Ti ott ketten!
A pálcával mutat először egyik, majd másik jómadárra. A kis zöldségfejű csak vigyorog, ezen már meg sem ütközik, hisz' tudja, milyen félék ezek a Rellonos kölykök. A pincepenész szép lassan pudinggá változtatja az agyukat. A srác reakciója már sokkal emberibb és valójában igencsak pánikzavarra hajaz.
Hosszú idő múlva ereszti le a pálcáját, a másik kezével mutat a kastély felé.
   -  Na takarodjatok befelé, vagy úgy felrúglak, hogy a taknyotokon csúsztok az irodámig!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

leginkább Rabbot Portnipper

Egy biccentéssel nyugtázza mindössze a visszatérő új igazgató megkönnyebbült megjegyzését, a keze ekkor azonban már a szedőkanál után nyúlik. Végre ehetnek. Egy hellyel- közzel egyedülálló férfinek értékelnie kell minden pillanatot, amikor lehetőséget kap rá, hogy a gyomrát meleg étellel tömje meg. Az apja még gyerekkorában megtanította erre az igazságra, azóta is tartja magát hozzá.
Az ízlése az utóbbi időben egészen hozzászokott az európai ételekhez, így már tudja, mihez szabad nyúlni és mihez nem. A számára bizarr fogásokat továbbra is kihagyja, mindenkinek jobb a békesség. Egy sült csirke barbár módra történő feldarabolása közben néz föl először, majd a desszerteknél másodjára. Ahogy a gyomra végül megtelik, a vidám is sokkal nyugodtabb, derűsebb hely lesz.
A tökéletes idillt végül az igazgató újabb beszéde szakítja meg. Nyugodtan nyúl a porcukros fánkok után, hátradőlve harap bele, miközben Portnipper felsorolását hallgatja. Új tanárok, új tantárgyak. Ő maga, fánkkal teli keze okán nem tapsol, a lelki nyugalom legfelső fokán eszegeti a desszertjét, tudván, hamarosan teli hassal fekhet le aludni.

Az első komoly balsejtelem akkor fogalmazódik meg benne, amikor Portnipper valahogy... kihagyja a nevét.
Lassan emeli föl a tekintetét rá, amikor az igazgató rövid hallgatás után a gondnok kilétére tér ki. Fél kézzel leporolja a porcukrot a pulóveréről, már amennyire ez sikerül. Előre dől, hogy a könyökével az asztalra támaszkodva láthassa a fickót, épp magában elkönyvelné teljes idiótának, amikor... elhangzik a neve.
Felvonja a szemöldökét, érzi, ahogy nem igazán láthatóan, de kifut az arcából a vér, amikor a legtöbb szem és arc felé fordul. Lámpalázasan süti le a szemét egy pillanatra, majd néz vissza Rabbotra, egyre sötétebb sejtelemmel hallgatja az igazgatót Mit akar ezzel az egész történelemórával? Nyel egyet, ösztönösen ismét leporolja a pulóverét.
Ekkor pedig néma csönd lesz.
Összevonja a szemöldökét, jobbra néz az asztalszomszédjára, megformál egy néma "mivan?" kérdést, mintha tőle várna útmutatást. A szája elnyílik, érzi a tekinteteket magán, amik valahogy égetni kezdik a bőrét. Hosszú, kínos másodpercekkel később találkozik a tekintete az igazgatóéval. Ismét nyel egyet.
Majd egyszerűen bólint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A tapintat megkívánja, hogy ne figyeljen oda, amíg a srácok nagyapjáról van szó. Nem is igazán tapintat, inkább egyfajta megszokás. A munkaköréből adódóan sok olyasmit lát vagy hall, amivel szemben meg kellett tanulnia kategorikusan süketnek tettetnie magát. A családi drámák is épp ilyenek, könnyedén elhullámzanak a feje fölött.
Tilda ideges kérdésére felvonja a szemöldökét, a szája válaszra nyílik, ám a lányka megelőzi ebben. Megmondták a gyógyítók, hogy rondán megzakkantotta az agyát valaki, emlékezteti magát, kieshet neki néhány dolog. Ennek okán nem veszti el a türelmét és nem fogja fel közvetlen fenyegetésnek azt. ahogy Tilda őt bámulja.
Senki se hinne egy elmebetegnek, hát nem?
   -  Mondom, hogy ő kért meg, hogy menjek vele - fáradtan megdörzsöli az orrnyergét, a szavait először Annabellnek címezve, majd Tildának intézve folytatja - Persze, hogy láttál, mert ott voltam végig. Meg akartalak védeni. Mert ez a dolgom. Aztán eltűntél. Kerestettelek a minisztériummal is, ők sem találtak semmit - megvonja a vállát - aztán engem is gyanúsítottak, hogy én tettem veled valamit. Ami baromság... és majd te is megmondhatod nekik végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szerencsére nincs szükség rá, hogy az irodájáig kelljen cibálnia a srácokat. Zaklatottan megy mögöttük, felkészülve rá, hogy ha bármelyik megtorpanna vagy visszakozni próbálna a pálcája hegyét a bordáik közé döfve terelje tovább, mint egy közönséges birkát. Nincs tanári végzettsége, a kölykökkel szembeni viselkedésről, bár próbálták felvilágosítani, de nem sokat tud. A helyzetben ösztönösen helyezkedik az auror szerepébe, el is feledkezve róla, hogy most kiskorúakat kísérget, nem pedig ámokfutó szociopatákat.
Ámbár...
Hagyja, hogy a rellonosok leüljenek, ő azonban nem teszi ezt. Az ablakhoz sétálva félrehúzza a függönyt. A füst gomolyogni látszik, azonban egyre világosabb, szinte már fehér. A szája néma szavakat formál, ami bármi lehet - majd szembefordul a srácokkal. Számonkérésben és büntetésben sosem volt igazán jó, a vallatóba is ritkán engedik be, tudván, hogy alkalomadtán hajlamos átlépni a határt. Mégis igyekszik megállni, hogy a két pincevirág kobakjainak módszeres összeütögetésével bírja őket jobb belátásra.
   -  Érezted, hogy élsz... hát ez nagyon cuki - az asztalra támaszkodik velük szemben, először Noelre, majd Ciánkára néz - Legalább az egyikőtöknek lehetett volna egy icipici esze legalább mutatóba'. Villámok, meg minden... na ezért baromság, hogy ilyeneket tanítanak nektek.
Utóbbit már mintha csak magának tenné hozzá. Az egész iskola, az egész nyavalyás, molyrágta rendszer egy büdös nagy, apokaliptikus katasztrófa. Több száz gyereket összezárni ennyi tanárral, utána pedig tűzgyújtásra és villámcsapásra tanítani őket; mekkora barom volt az, aki kitalálta!
   -  Tudjátok, kit szednek elő, ha valaki megsérül? Engem. Ha nem is érdekel, hogy mi van veletek, mert [egy megfelelő állat megfelelő testrésze, ízlés szerint]- nyira sem érdekel, akkor is nekem kell magyarázkodnom a minisztériumban, hogy mi ez az egész! Nem, is értem, majdnem felnőtt mágusok, oszt kinn szórakozgatnak, mint két idióta óvodás...
Fáradtan megdörzsöli az orrnyergét. Valahol biztos benne, hogy őt nem erre szerződtették. Végül ellöki magát az asztaltól.
   -  Megmondom, mi lesz. Ti ketten szépen fogjátok magatok és olyan messzire...
KOPP-KOPP
Félbehagyja a mondatot a felénél, a válla fölött hátranéz az ablakra, ahonnan a kaparászás hallatszik. A kőpárkányon egy egészen nagydarab, sötétbarna macskabagoly gubbaszt, csőrével újra és újra megkocogtatva az üveget.
Dwayne először Noelre néz, majd a tekintete a lányra siklik... majd vissza Ombozira. Számtalanszor érkezett már minisztériumi bagoly az irodájába, azonban azt sokkal könnyebb lenne összeszámolni, hányszor kapott ténylegesen jó híreket benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A fehérre meszelt plafonra emeli a tekintetét. Tényleg, más sem hiányzott neki erre a hétre, mint hogy kiderüljön, annak a csinos könyvtárosuknak zabkását csináltak az agyából. Ó, ha össze tudná számolni, hányszor találkozott ezzel! Egy gellert kapott átok elég ahhoz, hogy bármelyik sokat látott aurorból ismét magatehetetlen csecsemő váljon. Tilda ezek szerint még olcsón jött ki a buliból, hisz láthatóan nem süllyedt vissza önmaga csecsemőkori szintjére, talán még pelenkázni sem kell. Habár, a kötéseket elnézve...
   -  Na erre nekem nincs időm...
Magyarázhatná az ártatlanságát addig, amíg lemegy a nap, végül úgyis elvesztené a türelmét és egy párnát vágna Tilda buta képébe, hogy hagyja abba az értetlenkedést. Vagy hisz neki, vagy nem. A legnagyobb kő már leesett a szívéről azzal, hogy a nő élve előkerült és fizikailag nem maradnak nyomai a balesetének. Innen már csak pár lépés, hogy lemossa magáról a gyanút, különben pedig, ki hinne a nőnek amíg ennyire... zakkant?
A Veritaserum pedig mindig ott van, mint szerencsés alternatíva. Vagy az a priizé.
Az ágy végének rácsára támaszkodik, ahol Tilda kórlapja függ.
   -  Valaki megtámadott téged. Vadásznak rád. Nem tudom, kik és miért, de ki akartak csinálni téged. Nem tudom, mi ez az egész a nagyfateroddal, sőt, nem is érdekel, de belekevertél engem is, szóval el kell mondanotok, amit tudtok. Vagy nekem, vagy azoknak, akik utánam fognak idejönni. De megmondom, én rendesebb vagyok náluk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Házvezető- helyettes. Amikor Mészáros kisasszony felkereste a lehetőséggel sehogy, egy szóval sem közölte, hogy a bizonyos poszt a stílusos kitűzőn és irodán kívül rémisztő mennyiségű papírmunkával is jár. Ha ezt tudta volna, lehet, hogy jobban átgondolja az életét, mielőtt egy vállrándítással igent mond az ezek szerint a vártnál nagyobb falatra.
Pedig ma még csak tanítania sem kellene, csak benn lenni és ügyelni arra a bizonyos, törékeny rendre. Erre mit csinál? Hálókörleti beosztást. Mert az, hogy melyik lány melyik szobában alszik, biztosan olyan, ami őt nagyon érdekli egy ilyen komor, őszi hétfőn.
Érzi, hogy valami a lábához ér. Egy hálás mordulással veszi el a gőzölgő kávét a házimanótól, aki egy elegánsnak szánt pukedli kíséretével válik köddé. Mégis vannak előnyei ennek az egész tanárságnak, vonja le a következtetést a papírokat rendezetlen kupacba söpörve a szabad kezével, majd a kávéval összefogva kel fül a számára kijelölt asztaltól. Négy asztala van a kastélyban szerteszét, erre a minap jött rá, amikor hirtelen kellett megkeresnie valamit, és mindegyik épp egyformán rendetlen.
Tényleg kellene már egy feleség, Vagy bejárónő. Vagy egy házimanó.
A padlót bámulja, amíg az ajtóhoz lépdel, a figyelmét a leköt a kávé illata. Épp eléggé ahhoz, hogy majdhogynem nekimenjen a nindzsaként előugró nőnek. Hirtelen torpan meg, a fehér kávéscsésze megbillen a kezében, az ital egy része pedig a csuklójára és a papírokra ömlik.
   -  Óóó f...
Szisszenve veszi át a csészét a másik, még meg nem égetett kezébe, a jobbját erőtlenül rázogatja, mint a sárba lépett macskafélék. A tekintetét a nőre emeli, kissé összébb húzza a szemét, a tekintetéből mindössze egy, ám annál világosabb kifejezés tükröződik:
Hát neked meg mi az isten bajod van ma?
Ám nem szól. Mert nem akar, mert nem tud mit és mert Zója, ha szeretné, akkor sem engedné neki két rövidke levegővétel között. Az utolsó csepp kávét is lerázza a kezéről, majd a csuklóját a nadrágja szárába törli, néha a nőre néz, néha egészen másfelé.
A fonalat azonban már a második mondat felénél teljesen elveszíti. A vártnál sokkal később áll be az áldott csönd. Ismét Zójára emeli kékesszürke szemeit, egyik kezében az átázott iratokkal, másikban a kávé maradékával, majd a szeme a felé nyújtózkodó idegen kézre fordul.
   -  Oké, nem utállak - néz ismét a szemébe színtelenül - mehetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Parányi ingerültséggel forgatja meg a szemét. Nem szereti, ha elállják előtte az ajtót, ezzel egyfajta csapdába szorítva őt. A testsúlyát átteszi a másik lábára, amíg a nő mély levegőt vesz és ismét hozzákezd a mondandójához, beleiszik a kávéjába. A tekintetét azonban már nem igazán veszi le róla.
   -  Barátok.
Csöndben elismétli a szót, mintha barátkozna a jelenségével, az arcán azonban apró fintor kúszik át. Ahogy a nő közelebb jön, nem mozdul, hagyja, hogy hozzáérjen a kezéhez majd őszinte megrökönyödésére egy gyógynövényszagú krémmel kenegesse be. Az ujjait megmozgatva először ökölbe szorítja a kezét, majd ismét kinyitja, érzi, ahogy a krém a bőrébe ivódva hűsíteni kezdi a felületes, alig fájdalmas égést. Katonadolog, mondta ezt az anyja régen, amikor kölyökkorában bömbölve állított haza egy-egy hasonló sérüléssel.
   -  Vannak barátaim.
Mormogja végül alig nyitva a száját, mennek nyomán a beszéde alig érthetővé és motyogóvá válik. Nehéz lenne megmondani, mi jár abban a fejben, ám szinte biztos, hogy megküzdött ezzel a néhány szóval. Az ajkába harap, először úgy tűnik, nem mond többet, megkerüli a nőt és elsétál - ám végül szólásra nyitja a száját, már sokkal magabiztosabban.
   -  A barátaim nem emlegetnek föl dolgokat, amiket, anyám, tizenöt évvel ezelőtt csináltam. Akadjunk már le a témáról, mert nem érdekel. A haverom akarsz lenni? Akkor legyél az. Ne pedig egy picsogó idióta, aki nem lát ki a könnyei mögül, ha szembejön a folyosón. Mert ne hidd, hogy nem látom. Ha ez menni fog, na akkor haverkodhatunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csöndben és valahol mélyen teljesen megütközve hallgatja a nő mondandóját. Ez egészen... abszurd. Kávéfoltosan, immáron körömvirágként illatozva állnak egymással szemben, egykori barátnője a testével takargatva az ajtót előtte, mint egy furcsa, elfuserált akció- vagy felnőttfilmben. Ha valaha gondolkodott volna a béke esetleges pillanatán, ez a jelenet biztosan nem jutott volna eszébe.
Végül kurtán és félszegen bólint egyet.
   -  Hát oké.
Ennyi. Őt tekintve ebben a két odavetett szóban mégis minden benne van, amit jelenleg gondol vagy érez. A hosszú, kifejtő, cseles körmondatok nem az ő asztala, tőle soha, senki sem várhat bűnbánó monológot. Ha a nő így gondolja, ám legyen. A lelke legmélyén persze semmi realitását nem látja annak, hogy ők valaha jó barátok legyenek, bármennyire is nem akar beszélni róla, de igen, a közös múlt okán. Nehéz együtt sörözni valakivel, aki történetesen az elsőszülött gyermeked anyja.
Ettől függetlenül ki ő, hogy ne gyakoroljon kegyet most és adjon ennek egy parányi esélyt?
   -  Khm. Kösz - elkapja a tekintetét, mint mindig, ha bármiért gratulálnak neki - Neked is. Khm. Akkor én most asszem...
Az ajtó felé bök, a kávét ismét visszaveszi a papírokkal megrakott kezébe, hogy lenyomja a kilincset. Kissé félszegen indul el a folyosón az Eridon irányába, vissza- visszanéz a válla fölött, maga sem tudja, mire számít.
Ez igazán.... furcsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A rózsakertek, szökőkutak és giccses gipszből formázott szobrocskák között mindig csönd és nyugalom honol, így ha teheti, erre veszi az útját és itt vág keresztül az irodája felé. Kisebb kitérő, ám megéri, mint a népes, agyrepesztő zsivajjal telt félhomályos folyosók. A falak mentén sorakozó, néha megmozdulni látszó páncéloktól különben is kiveri a víz.
Sötét színű, Greenday emblémás pólójában és fél vállára vett, jócskán viseltes táskájával erőteljes kontrasztot képez az udvar barokkos atmoszférájával.A defenzornak járó kitűzőt, mint általában, annak hivatalos helyével szemben a zsebében hordja, na nem mintha egyáltalán szüksége lenne rá. A kölykök úgyis egész hamar megtanulták a nevét és, hogy felszívódjanak, mielőtt megjelenik.
Fél füllel hallja a sietős lépteket maga mögött, jobbra húzódik, hogy elengedje maga mellett, akárki az, ám az illető az érzés alapján egyenesen a lapockái közé fejel. Csodálkozva torpan mg majd fordul a hölgy felé.
Zója.
   -  Engem? Mer'?
Rekedten kérdez vissza, a hangsúlyba annyi "hagyjál-békén-mert-úgyse-érdekelsz" hangszínt ültetve, amit egyszerre nem szégyell. Ha kívülről szemlélné biztosan a saját szemébe röhögne és dedósnak nevezné ezt az esztelen hadakozást a nő és a saját lelkiismeretével szemben.
Félszegen lép utána a tető alá, előtte hátranéz a válla fölött, követte-e valaki. Amilyen paranoiás a témával mostanában bőven képes elhinni, hogy Nina kiugrik az egyik pucér szobrocska mögül, hogy megint Indonéziába rohanjon.
Egy ideig egyáltalán nem válaszol. Úgy tűnik, mintha mondani készülne valamit, mikor a nő szabályosan vetkőzni kezd előtte, a figyelmét azonban elterelik a lilás, itt- ott zöldesre színeződött zúzódások. A szeme azokon időzik egy ideig, majd a nyakán éktelenkedő sebek felé fordul.
Az arca egészen behatárolhatatlan kifejezést ölt, a szemében azonban a felismerés fájó fénye villan. Látott már ilyet. Többször. Barátokon, családtagokon, vagy számára ismeretlen nőkön. A látvány azonban, mint most, minden esetben épp annyira felzaklatta.
   -  Mér' nem mondtad azonnal, mi? Hozzám kellett volna jönnöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Oldalra billenti a fejét, akár a figyelő kutyák. A jobbját lassan emeli meg, eltűnődve nyújtja ki kissé, óvatosan érint meg a nő nyakán vöröslő, duzzadt foltot. A bőr furcsán meleg az ujjai alatt, valahogy szinte meglepi a tény.
   -  Láttam már rosszabbat is. Szólnod kellett volna. Feljelentést tettél már?
Nyilvánvalóan az óvó testőr mellett ösztönösen felébred benne az auror is. Ezért a nővel ellentétben nem arra gondol azonnal, hogy miképp védje ki a következő támadást, hanem, hogy hogyan büntesse és bosszulja meg az előzőt.
Legyen bármilyen is a viszonya Zójával, ám: nőre kezet emelni bűn. Ezt gyermekkora óta tudja és még az elvetemültebb bátyja is tartja a kimondott erkölcsi törvényt. Ő maga sosem tett hasonlót, kivéve természetesen, ha a parancsa ezt kívánta, akkor azonban nyilvánvalóan minden volt számára, az elfogásra szánt személy milyen nemű.
A kezét visszaengedi maga mellé, az arcán fájdalmas fintorral emeli a szemét a nő arcára végül.
   -  Mit akarsz, mit csináljak? Nem adhatok neked fegyvert vagy ilyenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elpillant ő is, ahogy a nő visszahúzza a bolerót a vállára, elfedve vele a sérüléseket. Félretehetné a diszkrécióját, becipelhetné a minisztériumba és követelhetné, hogy tegyen feljelentést a támadók ellen, mégsem teszi. Alexával sem tette meg ugyanezt, amikor az ideköltözését követően nem sokkal a férje által okozott zúzódásokat felfedezte rajta. Ha Zója így látja helyesnek, ám legyen. Minden bizonnyal a helyében ő sem keverne bele mindenféle aktatologatót.
Türelmetlenül megforgatja a szemét a fecsegésre. Naná, Zója eddigi legremekebb ötlete, hogy egy lőtéren parádézzanak. Ennyire még nem ment el az esze és nem is bízik meg annyira a félvélában, hogy éles lőszert adjon a kezébe.
   -  Verekedni.
Feljebb vonja a szemöldökét, a kezét a táskája szíjára kulcsolja. Pofátlanul végigméri a nőt, végül egy lemondó horkantással csóválja meg a fejét.
   -  Boszorkány vagy, te nő és verekedni akarsz az utcán? Szoknyában meg ilyen cipőben? Na ezt az arcodat még nem ismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

   -  Na akkor neked is jól működnek a túlélési ösztöneid...
Az orra alatt mormogja mindezt, miközben elpillant a szökőkutak felé. Ó, hogy mennyi hasonlóval volt már dolga az eddigi életében! A nőket sajnos vagy nem, a társadalom óvó keblén nevelik, védik az erőszak bármilyen formájától, ameddig csak lehet. Ezek a burokban nevelt hölgyek pedig gyors és könnyű prédák az éjszaka ragadozóinak. Ha bajba kerülnek elvégre még védekezni sem tudnak, azzal sincsenek tisztában, hogyan kell.
Ciccenés- szerű hangot hallat, a súlypontját áthelyezi a másik vállára, a kezét továbbra is a táska vállpántjára kulcsolva. Nem halna bele most, ha nem kellene Zója bugyijáról diskurálnia egy rózsakertben így, vasárnap délután.
   -  Ja de, tök jól nézel ki - hagyja rá egy flegma legyintéssel - Meg megnézném, hogy hogy futsz abban a cipőben.
Lepillant a nő lábára, azt már nem teszi hozzá, hogy valójában mennyire jó fegyver is egy ilyen. Egy tűsarok a támadó bal szemébe - ez a női önvédelem lényege.
   -  Biztosan ezt akarod? - kérdi végül pár pillanatnyi hallgatás után, visszanézve a szemébe - És én miért akarjam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Türelmetlenül pillant ismét a rózsakertek felé, némán jelezve, hogy nem ér rá örökké a fecsegésre és egyáltalán nem érdeklik holmi leértékelések. Hiába az állítólagos tűzszünet, amit korábban közös megegyezéssel kötöttek, ő továbbra is szívesen tartja magát a régi megoldáshoz és kerüli a nőt, amennyire lehet. Eddig nem sok jó származott belőle számára, amikor hozamosabb ideig kettesben maradt Zójával.
Na az edzőteremben egymással birkózva töltött szabadidős tevékenységre pedig igyekszik még véletlenül sem gondolni.
Vagy mégis.
Megrázza a fejét. A táskáját lecsúsztatja a válláról, maga elé véve kicipzározza, majd a mélyén kezd el matatni. A hang alapján tértágítóval bűvölték és a könyveken kívül fém- és üvegtárgyak is megcsörrennek benne.
   -  Volt valahol egy ilyen... izé... - tanácstalanul bámul bele as táskába, a jobbjával tartva a bal kezét szinte könyékig belesüllyeszti - Volt órám az ötödikesekkel a... áhh...
Óvatosan húzza ki a kezét a táskából, melynek cipzárja önmagától záródik vissza. A csuklójára vékony, ezüstös színű madzag tekeredett, annak a végén gyöngyházfényű fehér síp lóg.
   -  Fogd - nyújtja felé, miközben a táskát visszaemeli a vállára - És használd. Amíg nem találok valami helyet és időt, hogy megtanulj ezt-azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Zója kérdésére biccent egyet. Persze, hogy segíteni fog. Legyen bármilyen a viszonyuk, kimondottan vagy kimondatlanul, valahol munkaköri kötelessége megtanítani a nőt a pofozkodásra, különösen, ha kéri. Ezért nem jár külön hála.
Részéről félszegen lépne tovább, mikor a nő mozdul. Minden bizonnyal az arcára is kiült a tudatalattija ösztönös, várt reakciója, így Zója nem fejezi be az ölelést. Zavartan köszörüli meg a torkát és pillant oldalra, a kezeit a zsebébe csúsztatja, kelletlenül hagyja, hogy megpuszilják.
Érzi, hogy a bőre meleg marad az érintés nyomán.
   -  Igen, síp - magyarázza gyorsan, hátrébb lépve egyet - Harcképtelenné teszi azt, akire fújod. Állatoknál szokták alkalmazni a vadonban. Egy vérfarkast is elriaszt, úgy érzi, mintha szét akarna hasadni a feje. Hasznos holmi. Csak kölcsön. Nem olcsó.
Hátrapillant. Az udvar túloldalán, a kertek és szökőkutakon túl diáklányok sétálnak, a viháncolásuk messzire hallatszik. Visszapillant Zójára.
   -  Nem szólok senkinek. Promise. Majd üzenek.
Még bólint egyet, majd ahelyett, hogy megkerülné a nőt, megfordulva visszaindul arra, amerről jött. Némán jelezve, lezártnak tekinti a találkozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Fáradtan dörzsöli meg az arcát, ahogy az egyre borongósabb sötétre váltó folyosón sétál végig. Elhaladtában fáklyák gyulladnak a falak mentén, az elszórva sorakozó portrék pislogva kapják a kezüket a szemük elé. Ő maga melankolikus nyugalommal baktat egyre följebb és följebb az Északi Torony málladozó kőlépcsőin, lehetőség szerint elkerülve azt, hogy bárkihez szólnia kellene.
A szerda az Északi szárnyé. A tervek szerint, dolgos védelmezőként az itt elhelyezkedő szobák módszeres és kegyetlen átvizsgálásával töltötte volna a napját, elkobozva mindent, ami nem a gyerekek kezébe való. Bizonyos drogokkal való visszaélések elszaporodtak mostanában, a saját elképzelése szerint a pincevirágok jóvoltából, ilyen esetben pedig neki az a feladata, hogy elejét vegye ennek, begyűjtsön és megsemmisítsen mindent, amit talál. Persze ő sem petrezselyemültetvényre számít a torony egyik félreeső szobájában, ám hogy mit keres, a jó ötletek átadásának elkerülése érdekében inkább megtartja magának.
A tervek azonban meredeken máshogy alakultak, amikor reggel dolgozni hívták. Mármint arra a munkahelyére, amit ténylegesen értelmesnek és hasznosnak tart. Szintén begyűjtés. Sikeres és szórakoztató, ámbár szörnyen kimerítő begyűjtés.
Épp, ahogy szereti.
A sarokvasak nyikorogva adják meg magukat, ahogy lenyomja a kilincset és belép a szobába. A zene, mintha megszeppenne az érkezésétől, halkul el, majd egy suttogásban elhallgat. A szeme végigjár a fényekkel teli falak mentén, végül, észrevéve a lánykát, megállapodik rajta.
   -  Zavarlak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Persze, mire is számított. A tanítás végeztével a kastély minden szegletében üldögél egy-két diák, jobb híján bambulva a messzeségbe. Túl szép és tökéletes lett volna, ha ma nem kell egyetlen mágustanonccal sem találkoznia vagy beszélgetnie.
Különösképp zölddel. Ó, hogy ő mennyire nem bírja a penészvirágokat!
Ezek az érzelmek azonban nem ülnek ki az arcára. Aprót biccent, mintegy megköszönve a belépés engedélyét, halkan becsukja az ajtót maga után. A falak színe alig észrevehetően bár, de enyhén vörösebb színezetet vesznek föl, mintha csak a lemenő nap sugara borítaná pírba a gerendákat.
   - Elrejtett cuccot.
Könnyedén adja meg a válasz a lánykának, miközben a kanapé túlsó végéhez sétál. Kopottas, itt- ott egészen szakadt táskáját  párnák mellé dobja. Egyáltalán nem titok a diákság számára, hogy Dwayne a szabadideje nagy részét ezzel a pepecselő elfoglaltsággal kénytelen tölteni, amit részben önként vállalt föl. Az eddigi tanári tanács valahogy nem nagyon törődött az illegálisan behurcolt tárgyakkal.
Ám most, hogy a lánya itt tanul, már inkább személyes hadjárattá alakult a kutatás.
   -  Nem kellene valahol a haverokkal bandáznod ilyenkor? - kérdi félvállról, miközben lassan térdre ereszkedik a kanapé mellett, hogy benézhessen alá - Egy csomóan vannak a Nagyteremben meg mindenhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Térdről négykézlábra ereszkedik, a könyökét behajlítva bámul be a kanapé alá. Egy elhagyott füzet, egy rózsaszín hajcsat giccses virágmotívummal és szürke, öreg por - ez mind, amit ott talál. Persze tényleg elég nevetséges elképzelés volt mindez, ám ezeknél a gyerekeknél sosem lehet tudni, épp mi fordul meg a fejükben. A kezeit elemeli a padlóról, továbbra is térdelve törli a kezét a farmerjába, végül a lánykára pillant.
Haverok, szerelmek és az a borzasztó bizonytalanság. Felötlik benne az érzés, hogy mennyire szörnyen gyűlölt tizenéves lenni az életkor minden nyűgjével és problémájával együtt. Ám, ha a lány tudná, hogy ezek az apróságok a későbbiekben milyen nevetségesnek hatnak majd, biztosan jobb kedvre derülne - természetesen azonban nem tudhatja. Neki pedig egyáltalán nem tiszte kioktatni erről.
   -  Az lehet - válaszol, miközben feltápászkodik a padlóról - de a legtöbben nem ennyire okosak, mint te, kicsi lány. A hülye emberek pedig hülye helyekre pakolják a cuccaikat.
Leporolja a térdét, visszasétál a táskájához, lehajolva annak a csatjával kezd el matatni. ismét oldalra pillant a rellonosra.
   -  Ha lenne egy halom elorozott bájitalod a szertárból, te azt hová tennéd... Catherine, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kicsatolja majd szétcipzározza a táskát, belenyúlva egy meglehetősen megviselt üveges ásványvizet vesz elő. Abba iszik bele, amíg behunyt szemmel a lány magyarázatát hallgatja.
Lenyűgöző. Lenyűgöző, hogy egy egyszerű, félvállról feltett kérdést mennyire lehetetlenül képesek túlbonyolítani, ha épp úgy érzik, valamivel villantaniuk kell. Általánosságban elhúzná a száját emiatt, morogna valamit és válaszra sem méltatná a fecsegést - ám most egészen másmilyen napja van. Ahogy pedig leereszti a vizet, visszacsavarva a kupakot ismét a lányra néz, kénytelen megállapítani, hogy nem is mond akkora hülyeségeket.
Sőt.
   -  Szinte már gyanús vagy nekem.
Felel könnyedén, a palackot ledobja a táska mellé a drapp kanapéra, megtörli a száját. A falak haloványabb árnyalatot öltenek, itt- ott kavargó, vöröses köddel, amíg továbbra sem több, mint alkonypír. Tűnődve bámulja egy ideig, ő aga azonban nincs tisztában a szoba mágikus erejével, számára könnyed fényjáték az egész.
   -  Biztosan a penészvirágok közt a helyed? Nekem inkább tűnsz kéknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megdörzsöli az állát, fáradtan pislog a falra. Elképesztően, kimondhatatlanul fáradt, ha tehetné, itt is le tudna feküdni és aludni egy órácskát, mielőtt hazamegy Budanekeresdre folytatni a pihenést. Ezt mégsem teheti. Elvileg dolga van, még ha az annyira nevetségesen kiábrándító is.
Flegmán megvonja a vállát a lány válaszára. Ő maga még mindig nem érti teljességgel a házakra bontás rendszerét, számára eléggé degradáló és valahol rasszista rendszernek tűnik. Igen, még aztán is, hogy ebben a tanévben az Eridon helyettes fejévé tették.
Közelebb lép a kanapéhoz, a párnákat kezdi el sorban felemelni, majd rendetlenül visszadobni a helyére, benézve mindegyik alá.
   -  Hát valakinek meg kell találnia, nekem meg elméletileg ez a munkám. Ha meg valami nincs meg, az elég bénán néz ki egy jelentésben.
Megakarja a tarkóját, benyúl az egyik párna mögötti résbe, majd előhúz egy apró... valamit. Közelebbről megszemlélve egy régebbi cigaretta csikkje az, amit egy diák rendetlenül hagyott a kanapén. Dwayne undorodva dobja le a földre maga mellé.
   -  Ha meg valakinek valami baja lesz, az az én hibám lesz. Oszt' ha egy diák meghal vagy nem t'om az elég sok papírmunka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az ujjait újra és újra a nadrágjába törli, minta attól tartana, hogy menten sárkányhimlőt kap a csikk érintésétől. Vagy sokkal rosszabbat. Az otthonában már kitör a muglik ebolával szembeni pánikhangulata, hithű amerikaiként ennek egy része rá is átragadt.
   -  Nem kell minden nap. Csak néha. Amikor van időm.
Ismét flegmán vállat von. Megdörzsöli a tarkóját, megmozgatva a nyakát igyekszik elűzni a zsibbadt fáradtságát. Tompán pislog a lánykára, majd vissza a falra, ami itt- ott egészen hányingert keltő sárgászöld árnyalatot ölt, épp annyira, hogy sápasztó fényt vessen a benn tartózkodók bőrére.
Lehajol a táskájáért, majd darabos mozdulatokkal emeli a fél vállára.
   -  Attól függ, mit nevezünk bajnak. Büntetőmunkára mennek egy csomóan, de hogy komolyabban meg legyenek fenyítve... olyan három vagy négy. Nem számítva azokat, akik mondjuk megisznak egy kétes bájitalt és lóherévé változna, vagy rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy ropi billeg lassan billeg a szájában, miközben az előtte heverő papírokra bámul. Az iroda általános zajszintje egységes masszává olvad körülötte, erővel igyekszik koncentrálni az unalmasnak és hosszasnak tűnő jelentésre, ám ez nagyon, nagyon nehezen megy. A tolla hegyét a fehér papírba fúrva dől hátra végül, kiveszi a ropit a szájából, de csak épp annyi időre, hogy egy újabb ropiegységnyit leharapjon belőle. Mellett egy félig megivott kávé gőzölög, a mai nap legalább a negyedik.
Legközelebb akkor pillant föl, mikor a kollégája flegma testtartással megáll mellette. Talán az animágia egyre helyesebb és célszerűbb használata okán, de egyre pontosabban ismeri föl a közeledőket pusztán a lépteik hangja vagy, ki tudja, a szaguk alapján. A nassos zacskó után nyúl, kivesz belőle egy újabb szálat, az asztalon a férfi felé tolja.
   -  Ja. Nem volt nehéz. Annyit zabált, hogy teljesen rosszul lett, a lakásán feküdt összegömbölyödve és sírt. Érted. Bömbölt, mint egy gyerek, maga alá csinált meg minden, nem volt valami szép.
A kávé után nyúl, ismét belekortyol, a kesernyés íztől elfintorodva teszi vissza az asztalra a műanyag poharat.
   -  De ülni fog. Jó sokat. Szegény ipse, valahol sajnálom, még a cellatársak is összevizelik magukat a röhögéstől, ha megtudják, Crutio-t szórt valakire egy kis nasiért.