Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

   -  Heeeehhh...?
Lassan emeli föl a tekintetét a tésztáról, a falatot unottan rágva, hogy lesújtó pillantásban részesítse a vele szemben üldögélő kislányt. Az állkapcsa egy időre megáll, majd megvonja a vállát, a villáját ismét beledöfi az ételbe.
Kezd hozzászokni, hogy ebben a kastélyban nemigen lehet nyugta már. Bárhová ül és bármikor oson le ide, szinte biztos, hogy az egyik csacsogó diákja ledobja magát mellé, hogy értelmetlen és számára annyira érdektelen témákról kezdeményezzen beszélgetést. Az apaság azonban kezdi megedzeni ebben, így már elég jól megállja, hogy ne tűzzön a villájára egy darab húst és pöckölje az őt zavarók szeme közé.
   -  Aztán meg miben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

Kissé eltátja a száját, kénytelen ismét fölpillantani erre a pimasz egérkére. Meg kell állapítania, hogy enne a lánykának aztán vastag bőr van az ábrázatán vagy épp még alva jár és fogalma sincs, miket fecseg össze.  
   -  Törődhetnél a magad dolgával is.
A hangjában megvillan némi sértett él, jelezvén, könnyen a szeme közé röppenhet valami az ebédje tartalmából, ha tovább feszegeti a férfi étkezési szokásait. Mintha a nőknek ez lenne a mániájuk, mindegyik csak a száját húzza és megpróbálja megtanítani enni, amire semmi szüksége sincs. Harminchárom évig tökéletesen elboldogult ezzel a tudományával, úgy tervezi, haláláig már nem változtat ezen.
A kérdésére a szemöldöke kissé feljebb vándorol kusza tincsei alatt.
   -  Én itt tanítok, kicsi lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

   -  Nem, annyira nem.
A tekintetét egy pillanatra az ég felé emeli és szusszan egyet. Erőszakos kis hárpiák mindenfelé. Kezdi úgy érezni magát, mintha nem ebédelne, hanem a kihallgatóban ülne bilincsben, a pofájában a lámpa fényével. A villáját ismét beleszúrja az ételbe, meggyőzi magát, hogy nem fog idegeskedni ilyesmin többet. Ez a kicsi lány is olyan csak, mint az ő lánya: csacsog és kérdez, csacsog és kérdez, erőszakosan és bántón.
   -  Ja. Megfigyelésből ötös.
Egykedvűen nyúl egy kancsó után, hogy valami levet töltsön magának, ami a szaga és állaga alapján barack lehet.
   -  Te meg egy kék kislány. Gondolom most jöttél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál

   -  Mi van...?
A poharát leteszi maga mellé, annak tartalma jócskán kilöttyen lakkozott fára. Dwayne sokat látott már, sok helyen megfordult és rengeteg fajta pofátlansággal találkozott, mindegyik egyedi volt a maga módján. Most azonban, ahogy a tizen- egynéhány éves csitri szemébe néz, a szemtelenség új és eddig ismeretlen fogalmával kénytelen ismerkedni.
   -  Na hagyjál békén, kis hülye.
A villáját ledobja a tányérjára, amiben a tésztának talán még a felével sem végzett. Még hogy ajánlja, hogy ezekre válaszoljon. Francokat. Azon kapja magát, hogy különösebben még nem is dühös, a pofátlanságnak ez a foka már-már ámulatba ejtő.
Emellett azonban valaki végre megtaníthatná ezt a generációt is arra, hol a határ.
Átlép a padon, anélkül, hogy hátranézne, sétál végig a Nagytermen, majd néhány cseverészve besétáló diáklány nyomában dohogva elhagyja a termet. Még ilyet... na ide sem jön egy ideig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mesélő
jelen esetben pedig Dr. Mácsai Zója

Undok kifejezéssel az arcán von vállat, jelezvén, ha Zója akar tőle valamit, térjen a tárgyra, ne pedig a halálának lehetőségét firtassák. Ahogy a nő továbbindul a kijárat felé, egy lélegzetvételnyi szünet erejéig csak néz utána, az ujjaival idegesen dobol az asztalon. Végül hátralöki a székét, hogy kövesse.
A folyosó hűvös és penészes szagú, szürkészöld falain elfeledett parancsnokok arcképeivel, kicsivel arrébb néhány fém szék és egy elhagyatott szemetes. A megkopott futószőnyeg ajtók tömkelege előtt halad el, mindegyik mögött egy-egy várakozó osztag vagy irodisták tömkelege végzi unalmas, monoton munkáját.
A szemközti ajtófélfának veti a hátát, a kezeit összefonja maga előtt, kérdőn bámul Zójára, várva azt a nagyon fontos mondandóját. Szinte biztos benne, hogy Minával történt valami - talán megsérült, igen, ez megmagyarázná a nő gyászos arckifejezését és azt, hogy ennyire rákészül a beszédre. A gyomrában enyhe nyomást érez a gondolatra, ez azonban nem ütközik ki az arcára, az komor és egykedvű marad.
   -  Jól van, bökd már ki, mi van.
Türelmetlenül int a kezével, nyomatékosítva a szavait, Zója kérdését azonban most az egyszer megfogadja: eztán már nem vág közbe.
A fejét a félfának döntve hallgatja a mondanivalóját, az elején még a nő arcát figyeli, később azonban a tekintete a szőnyeg giccses mintázatán állapodik meg. Feszülten figyel, ez nem kétséges, a gondolatait azonban nehéz lenne megfejteni most. Összeszorítja a száját, érzi, ahogy a nő keze a pulóvere ujjára fonódik. Az érintésre megfeszül, nagyon halkan morog valamit, végül azonban nem felel semmit, nem húzódik arrébb.
Ahogy Zója befejezte a mondandóját, egy ideig nem reagál. Talán azt várja, hozzátesz még valamit, vagy egyszerűen, a gondolatai közt tesz rendet, ezt senki sem tudhatja. Hűvös, kék szeme visszatelepszik a nő arcára, hosszú másodpercekig ott marad. Megnyalja a száját, jobb kezét leengedi maga mellől, a balt az ajtófélfának támassza.
   -  Hogy verne meg az Isten téged, Zója.
Halkan, kissé rekedten szólal meg, hangja azonban inkább lágy, mellőzi a megszokott, nyers durvaságot. Elpillant a folyosó vége fölé, aztán néz ismét volt barátnője olyannyira ismerős, mégis idegen szemébe.
   -  Miért mondod ezt el nekem? Miért most? Direkt várod meg, hogy egyenesbe jöjjön az életem, hogy a közepére rondíts? Jesszus, Zója, miért...?
A mellette lévő ajtó kinyílik, a kollégája biccent egyet felé, majd látva, hogy alkalmatlankodik, továbbsiet a folyosón. Dwayne megvárja, míg a lépteit elnyeli a távol.
   -  Szerettelek, te nagyon hülye, de az tizenkét éve volt. Hibáztál, meg én is, de csak simán el akarom felejteni az egészet, ami akkor nyáron történt, oké? Az egészet. Kell neked jönnöd ezekkel a baromságokkal... most komolyan... mintha lenne bármi értelme.
Zavartan pislog a szemközti falra inkább, az arca színe a gyér megvilágítás ellenére is láthatóan megváltozik.
Akarva próbálja elnyomni magában az emléket, ahogy aznap este a sátor előtti sárban ültek, ő is a fél osztag, valahol a messzi tajgán. A hó elolvadt a hajában, ő azonban nem érezte, újra és újra elolvasta a bátyja sorait. Lánya született. Charlie magas, szőke srác volt, ő is elolvasta, komolyan fordult hozzá és kérdezett rá, mihez kezd eztán. Hazamegyek, megkeresem Zóját és elveszem, itt hagyom ezt az egész mocskot, ha kell, felelte akkor, felnevelem a lányom, nem érdekel, mit mond az apám. Oroszország azonban hűvös és kegyetlen volt vele. Zója pedig, bár nem személyesen, de legalább olyan kegyetlenül küldte el őt. Ez pedig tizenkét év távlatából is kitörölhetetlen, bántó emlék.
   -  Oké. Más mondanivalód van még?
A hangja száraz és hűvös, a szeme kissé összeszűkül. Neki lenne. Persze, hogy lenne... és lett volna sokkal korábban is, ő mégsem fogja kimondani azokat a szavakat. Most nem. Neki nem. Már nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ismét összefonja a karjait, anélkül hallgatja a nő szavait, hogy egyszer is megpróbálna közbevágni. A tekintete a cipőjén időzik, néhányszor felsandít, azonban azonnal elkapja az arcát. Azonban hiába, a hangja árulkodik az érzéseiről: Zója pedig sírni kezd. A szeme följebb vándorol, lája azt a nyavalyás könnycseppet, ő pedig ha tehetné, most hátat fordítana neki, hogy eltűnjön.
Mégsem tud elindulni. Talán az a mocskos vélamágia az oka, talán valami más.
Egyszer sem néz a szemébe, nem válaszol, nem reagál. Lesütött szemmel támaszkodik az ajtónak, akár egy tetten ért kisgyerek. A nő hátat fordít neki, ekkor emeli az arcát először a libbenő hajtincsek után.
   -  Hé, Zója, állj.
Ellöki magát a félfától, a jobb kezével nyúl a válla után, hogy megragadja és visszafordítsa magával szembe.
   -  Te hülye, hülye, nagyon hülye - a másik keze is a vállára siklik, egészen gyengéden rázza meg, közelről nézve az arcába - lépj már túl, mert ha ezeket mondod, nekem sem megy, oké? Nem zsarolhatsz érzelmileg, mert legyen bármilyen két szép szemed, ha így bámulsz, még a végén kiszúrja valaki.
Elengedi, kiegyenesedve hátrál el tőle egy lépést. Nem tűnik dühösnek, még csak talán nem is neheztel. Zavart és talán... szomorú? Igen, határozottan levertnek látszik.
   -  Légy boldog, jó? Én is azon vagyok. Ezeket a szamárságokat meg felejtsd el, sz*r alak voltam veled és mindig az is leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Adam Kensington
előzmények ITT

   -  Bízhatsz a szavamban. Köcsög.
Ezek voltak az utolsó szavai hozzá, mielőtt karon ragadta volna, hogy betessékelje a kandallóba a lakása előterében. A zöld kavarás közben kénytelen szorosan behunyni a szemét, szerencsére a gyér távolság miatt azonban most nem kavarodik fel a gyomra tőle. A szédülés hamarosan alábbhagy, a budanekeresdi bérház dohos lépcsőházának szagát pedig lakkozott tölgyfa illata cseréli föl.
   -  Gyere. És egy szót se.
Ismét megfogja az alkarját, hogy maga előtt továbbkísérje a tágas előtérben. A minisztérium kihalt ilyen későn, a lépteik csattogva visszhangzanak a fényes parkettán és visszaverődnek a falak mentén felfüggesztett, jókora pajzsok mindegyikéről. A köztisztviselők az otthonaikban alszanak ilyenkor, egyedül a második emeleten, az ő területén akad némi élet, ám ott is ügyeletben szunnyadó kollégái üldögélnek csak.
Lépteik zajára egy biztonsági mágus pillant ki apró fülkéjéből, felismerve az egyenruhát azonban csak biccent egyet, majd visszafordul az újságja felé. Dwayne semerre sem néz, összeszorított szájjal kíséri alkalmi társaságát keresztül a téren, az annak túlvégén álldogáló liftek felé. Gondolkodás nélkül nyomja meg a mínusz negyedik emelet gombját, a lift pedig döccenve megindul velük.
   -  Aztán m'ért nem mentél vadászni inkább? - kérdi, ahogy a padló sávja eltűnik a fejük fölött - Vagy így te soha...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Enged a szorításon, végül teljesen elereszti a karját, az ujjait mindössze a vékony láncra csavarva. Ő is a padlót bámulja, csak néha hunyorog az apró, felvillanó jelzőfényre, ami az emeleteket mutatja.
   -  Furcsa. Azt hallottam, a vérszívás olyan nálatok, mint a [petrezselyem], tökre nem lehet vele megállni, aztán azt veszed észre, hogy a legmélyebben vagy. Egyszer volt ügyem egy vámpírral, az a csatornákban élt és hajléktalanok vérét itta, teljesen meg volt bolondulva...
... aztán az aurorok leszedték, mint egy veszett kutyát. Maga sem tudja, miért mondja el mindezt, leginkább az időt múlatja, amíg a lift kínos lassúsággal halad lefelé a Budai hegyek gyomrában. Áthelyezi a súlypontját, a szabad kezével megdörzsöli az állát, ahogy egyre sötétedik és hűvösödik a levegő körülötte, úgy döbben rá, mennyire álmos és elcsigázott. Ez az Adam nem csak pénzzel és szívességgel, de egy kiadós alvással is tartozik neki eztán.
   -  Zengőbarlang biztonságosabb lenne - fűzi tovább némi hallgatás után - de azt nehezebb megszervezni, kell pár nap, oszt' neked most kellett a hely. Az mondjuk fényűzőbb, tök f**za zárkáik vannak, de hát macerás meg papírmunka meg minden... de akit lehozunk ide a lyukba, arról meg nem nagyon kérdezősködik senki.
A lift egy rándulással megáll, Dwayne fél kézzel nyitja ki a rácsot maguk előtt. A  párás levegő sós illatot hurcol magával a hosszú, mésszel kivert, viszonylag széles folyosón. Két oldalt fehér vas ajtók állnak.
A helyet a muglik használták valamikor a háború alatt, az alagutat azonban végül mindenki elfeledte, így szállt a Minisztériumra. Eztán természetesen kénytelenek voltak újításokat bevezetni, így a cellákban keskeny, mágikus ablakok nyílnak az elképzelt külvilágra, megelőzve ezzel, hogy a rövid ideig itt tartózkodók teljesen becsavarodjanak.
   -  Egyenesen előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elhaladva több ajtó nyílásán túl arcok jelennek meg, meglehetősen sokfélék. Balra egy sötét hajú férfi villantja ki hiányos fogsorát, vele szemben egy idősebb asszony mereszt rájuk kíváncsi szemeket. Végül azonban mindegyik eltűnik a maga kis vackán. Nem valódi börtön ez, inkább átmeneti fogda, az itteni lakók egy-két éjszakánál többet sosem időznek itt, némelyikük a Zengőbarlangba, mások a szabadba távozhatnak. Maga Dwayne is kénytelen volt eltölteni itt egy estét egy elfajult munkahelyi verekedés kapcsán, erre azonban nem szívesen emlékszik vissza.
A folyosó elkanyarodik, ők balra fordulnak, pár lépést követően azonban a férfi megáll, szintén megállásra bírva kesergő társaságát. A tenyerét néhány pillanatra az ajtóra helyezi, mire az rozsdás kattanással enged utat nekik, láthatóvá téve a cella gyér, bár tűrhető berendezését. Egy ágy, egy kis asztal székkel, egy mosdó és egy vécécsésze, ezek lesznek Adam barátai az elkövetkezendő időkben.
   -  Érezd magad otthon.
Belép a fogollyal, aztán kerüli meg, hogy a bilincseket leoldja róla. Az elméje mélyén szórakoztatja, hogy az ezüst érintése biztosan baromira fájhatott, bubifrizurás emberünk azonban úgy tűrte, mintha kőből faragták volna az arcát.
   - Se az ablakon - mutat arrafelé - sem az ajtón - mutat a másik irányba - nem tudsz kimenni, csak ha kiengednek. A világ biztonságban van tőled, Ser Szelíd Uraság.
Lép egyet hátra, az ajtót pedig behúzza maga mögött. A zár ismét kattan - most azonban létrehozva ezt a nagyon kényelmes, teljesen biztonságos és megnyugtató falat kettejük között. Eddig nem igazán vette észre, de a görcs, ami eddig a gyomrában lapult, egyszerre feloldódik.
   -  Hát akkor - a kezeit a rácsokra fonja az apró ablakocskán - ki a szállítód, akit értesítsek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Én aszittem, hgy a beszerzőnek az a dolga, hogy beszerezzen. Minek kell neki a csempész cucc akkor?
Hunyorogva teszi föl az egyébként teljesen logikus kérdést. A kezeivel elengedi a rácsokat, elpillant a folyosó vége felé, ahol az egyik őr rója éjszakai járatának köreit. Ő is csak egy pillantásra méltatja az egyenruhát, majd továbbmegy, módszeresen vaknak és süketnek tettetve magát, ahogy mindig.
Eleve nem érti ezt a kavarást, de számára végül is, nos, teljesen mindegy. A holmit akár házhoz is szállítanák a megrendelőnek, ha arra lenne szükség, ő biztosan nem fog vértasakokat cipelgetni, hogy bemocskolja a kezét. Megvan erre a megfelelő ember, ha Adam kevésbé lenne a bonyolult megoldások híve, a beszerzője belekeverése nélkül az asztalán várná a gőzölgő véradagja, akár holnap reggelre.
Adam azonban ezek szerint nem ennyire okos. Dwayne pedig biztosan nem fogja felhívni erre a figyelmét.
   -  Na nem ezt kérdeztem. Hanem a nevét a fickónak. Majd beszélek vele, aztán levajazzuk a többit. Csak mondd meg, hol találom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kissé elhúzza a száját. Milyen hisztis ez a fiatalember, még ő áll neki feltételeket szabni. Persze lehetséges, hogy hatszáz évvel ezelőtt, amikor pisztolypárbajjal döntötték el a vitás helyzeteket, egy férfi becsülete pedig ért valami, így mentek a dolgok. Mostanában azonban nem.
   -  Majd meglátjuk, mi hogy lesz.
Ennyit felel, flegma vállvonással. Ser Vérszopó egyelőre örülhet, hogy kapott egy biztonságos barlangot az elkövetkezendő estékre, akkor is, ha ennek az árára eddig elfelejtett rákérdezni. A vér árfolyama ugyanis adott, galleonokban mérhető - az efféle fogdai szolgáltatások ára azonban lényegében bármi lehet.
   -  Akkor rendezkedj be meg minden. Majd jövök, hát nem ígérem, hogy ma, vagy úgy holnap, sok dolgom van. Addig igyekezz ne éhen halni, már ha izé, tudsz olyat.
Furcsán biccent egyet, majd megfordul, léptei hangját pedig hamarosan elnyomják a folyosók.

Elnyom egy ásítást, ahogy ráérősen végigballag a fehér, üres folyosón. A zsebében kulcsok és aprópénz csörrennek meg, bakancsa alatt minden lépése döngve visszhangzik, kíváncsi nézelődésre késztetve az álmos foglyokat. Most sem törődik velük többet, mint az első alkalommal, leghamarabb akkor lassít, majd áll meg, amikor a megfelelő ajtóhoz ér.
Biztonságos távolságban veti meg a lábát, majd bepillant az ablakon. Mindkét kezében egy, a közeli mugli kávéházlánc papírpoharát tartja, kupakján műagyag szívószállal. A jobb kezében lévőbe ráérősen beleiszik, a bal azonban, Adam biztosan kiszagolja, valami egészen mást rejteget.
   -  Szép jó reggelt, Napsugár, hoztam nasst.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Nyugi már, kiscsillag.
Mordul föl a fújó hangra, a keze kissé erőteljesebben szorítja meg a vérrel töltött poharat. Undorító egy holmi, amikor megkapta, szinte teljesen meleg volt, így amikor áttöltötte, kénytelen volt néhány jégkockát beledobni, hogy a meleg testnedvek gondolatától ne hányja el azonnal magát. Mindenkinek megvan a maga gyengesége.
   -  A bátyám az üdvözletét küldi. Na hát akkor.
A poharat leteszi az alacsonyabban lévő, alacsony polcra, a bezárt kis ételbeadó nyílás előtt. A saját szívószálából kortyol egyet.
   -  Megvan a cucc. Amerikai vér, egészen friss, mindenféle vegyesen. Tiszta, sz'al ne aggódj, asszem senki se halt meg érte. Ha megvan a pénz, két litert kapsz estig, ami úgy kétszázhúsz galleon. Odamennek, te adod nekik a pénzt, ők adják a pakkot. Ilyen elővételes, futárszolgálatos baromságba senki se ment bele, hát a bátyám nem a tejes ember, aztán meg hogy nézne már ki az egész. Rendben van ez így?
Lesüti a szemét, az ételbeadó zárjával babrál, végül kinyitja, a papírpoharat pedig belöki a cellába.
   -  Egs'. Most pedig tárgyaljunk a cella áráról. Két nap all inclusive, ez sincs ingyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elfintorodik, ahogy Adam ledönti a vért a torkán, egyszerre elmegy az étvágya a saját kávéjától is. Persze, ez nem az ő dolga, mindössze hálát ad a sorsnak, hogy senki sem akarja átváltoztatni őt. Biztos, hogy ha egy sötét napon arra ébredne, hogy rászakadt az öröklét, ő lenne az, aki kifaragja a karót, hogy maga ellen fordítsa.
   -  Te ilyen szavatartó embernek tűnsz. Az tök jó, mert én is az vagyok.
Az üres kávés poharat összelapítja a tenyerei között, majd eldobja a sarok felé.
   -  Nem kérek semmit - von vállat könnyedén -, most. De a te érdekedben is remélem, hogy nem hagy ki a memóriád, ha egyszer mégis szükségem lenne valamire.
Mire menne vele, ha még elkérne tőle húsz- harminc galleont? Az ég világon semmire, bőven elég az a minimális összeg, amit a bátyja családi ajándék formájában, fehérre mosva átcsurgat neki. Nem idióta annyira, hogy szennyezett aranyból tartsa el a lányát, elvégre, ha valaki, ő biztosan tudja, mi várna rá a Zengőbarlangban. Maradjunk annyiban: viszonylag kevés jótevő.
A tenyerét rövid tétovázás után fekteti az ajtóra ismét. Az nyikordul egyet, majd szélesre tárul, utat engedve Adam- nek a külvilág felé.
   -  Sz'al akkor minden oké, gondolom. Ma este meg fognak keresni, ők majd mondják a pontos árat. Ez az előleg meg - bök a fejével a pohárra - a cég ajándéka.
Arrébb lép egyet, int egyet a folyosó vége felé.
   -  Na kifelé, oszt' ne lássalak többé az ajtómban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Puff.
Kinyitja a szemét, feltápászkodik a mohával befuttatott farönkről, amit az elmúlt pár percben ülőhelyéül választott. Előtte apró, mágikus tűz lobog, ahol a füvet kis körben előzőleg kikoptatta, azzal tartotta távol a szúnyogokat és kíváncsi vadállatokat eddig. A tűz elvakítja kissé, hunyorogva pásztázza a sötétséget, mire kiszúrja a magas fűben álldogáló srácot. Int neki, amíg az közelebb ér, ő leporolja magát a mohától és kosztól.
   -  Jó hideg van ma, mi?
Nyárhoz képest mindenképp. Előző éjjel vihar tombolt erre, így a növényzet erősen nedves és csúszós még, a levegő pedig hűvös, de legalább friss és kellemes. Nem valószínű, hogy a fiúnak különösebb baja akadna majd ezzel.
   -  Na. Pálca megvan, gatya felkötve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A következő lélegzetet a Mátra kellemes hűvös helyett már a belvárosban veszi. Elfintorodik, ahogy a tüdeje megtelik a körút környéki ocsmány csatornaszaggal, amely mindent átjár és mindenbe beleivódik, mintha az épületek párája volna. Sosem volt egy városi srác, ez a kelet-európai főváros pedig minden ésszerű biztosítékot kiver nála.
Ahogy a nő elengedi a karját ellép tőle, felvéve egy egészséges távolságot, majd megmozgatja kissé elgémberedett könyökét. Bár Tilda aurori mivoltában kérte meg a kíséretre, mégis civilben érkezett, saját, nyomott mintás pólójára cserélve az annyira gyűlölt minisztériumi egyenruhát. Valójában pálcán kívül semmi mást sem hozott volna, ám tiszteletben tartva a nő érthetetlen paranoiáját még pár eszközt zsebre vágott úgy "a biztonság kedvéért".
A hálálkodásra mindössze félszegen, kurtán biccent egyet. Nem igazán tudja lekezelni az ilyesmit, így szótlanul követi a nőt a keresett utcáig. A tábla alatt ő is megáll, szeme egy ideig összeszűkülve kutatja annak sötétbe vesző végét.
   -  Nyugalom Kisegér, ez nem az Oroszlánkirály, az árnyékos részek sem rosszabbak, mint a többi - megvonja a vállát, tétován lép egyet előre, várva, hogy Tilda is kövesse - Akkor lenne max gyanús, ha nem lenne különben is alkonyat, de hát így annyira nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kellemes sétatempóban ballagnak a szűk sikátorban, a körút távoli morajlásán kívül csak cipőik koppanása veri föl a csöndet. Fölfelé sandít, a nyolcemeletes, körfolyosós házak óvón borulnak össze fölöttük, az ablakok közt néhol szárítókötél függ, rajtuk fekete talárok lengenek fenyegető gyászlobogókként. Valahonnét veszekedés és egy csecsemő sírása hallatszik, ide- oda verődve a falakon.
   -  Úgy érted megölni? - tekintete hosszan időzik a nő arcán, aztán fordul a macskakövek felé - Tíz év alatt? Persze. De ezt a kockázatot vállalnunk kell. Inkább engem, mint az ártatlanokat és tudod, ha arról van szó, hogy a Halálos Átok rajtam menjen keresztül vagy egy gyereken, hát...
Megvonja a vállát. Ő sosem kereste a halált, nem kert vele táncra, mint más kollégái és sosem kérkedett halhatatlansággal. Ő mindössze tisztában van azzal, amit feltétlenül tudnia kell: vagy így, vagy úgy, de a maga fajtáért sosem puha ágyban jön el a megérdemelt halál. Lélekben felkészült rá, hogy ismeretlenektől körülvéve, ismeretlen helyen szenvedjen ki, már amennyire erre lehetséges felkészítenie magát, és tudja, hogy ez ellen semmit sem tehet. Ez mégsem jelenti azt, hogy ne rettegne attól a bizonyos naptól minden zsigerével. De ez is csak vele jár.
Ahogy a nő megáll, ő is megtorpan. Szeme elidőzik a cégéren majd a koszos üvegre vándorol, ami mögött az üzlet üres és mozdulatlan.
   -  Ja. Lehet.
Ráhagyja, közelebb lép, hogy jobb öklével megzörgesse az ajtót, melyre annak üvege megremeg a keretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hölgy társaságának ésszerű indítványozására félszegen biccent egyet. Még utoljára hátranéz, hunyorogva fürkészi a sikátorba bekúszó szürkületet, majd Tilda nyomában ő is átlépi az apró üzlet küszöbét.
A felkavarodó por és száradó doh szaga azonnal marni kezdi az utóbbi időben egyre érzékenyebbé vált, kényes szaglását. A szeme végigfut a könyvekkel roskadásig rakott, ódon polcokon, a porlepte bútorzaton, az arcára alig észrevehető, enyhe fintor kúszik. Ez annyira, annyira... öreg. Köhög kettőt, zsebre csúsztatja a kezeit, a nőre hagyja a szólongatást. A könyvek sorai által a hangja furcsán tompává válik, nem ver visszhangot az üzletben.
A motoszkálást hallva fordul a pult irányába ismét. Alakja furcsán idegennek tűnik ebben a környezetben, mintha egy afrikai bennszülöttet pottyantottak volna Manhattan utcáira. Az érkező, idős férfi azonban szinte teljesen idomult az üzletéhez, ha nem köhécselne párat, szinte ide illő bútordarabnak nézné. Türelmesen hallgatja az eszmecserét, közben közelebb ballag az egyik polchoz, hogy oldalra billentett fejjel tanulmányozza a könyvek kopott, ódon gerinceit.
   -  Híres volt a nagyfaterod, hogy könyv is van róla?
Hátrapillant Tildára, majd vissza a könyvekre, tovább bogarászva azok címeit. A saját nagyapja jut eszébe, igen, a maga módján ő is rendelkezett egyfajta hírnévvel és abban is biztos, hogy egy-két történelemkönyv oldaljegyzékében feltűnhet a Warren vezetéknév. Elvégre kevés olyan lelkes náci mágus élhetett a déli államokban, mint neves felmenője. A vélák tudnának mesélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tekintete  vaskos, porlepte könyv gerincéről a mellette álló nő vonásaira vándorol. Szótlanul hallgatja Tilda beszámolóját az elhalt zseniről, a figyelmét azonban egészen más, sokkal érdekesebb köti le. Az apró rezdülések és vonások, amik megfeszülnek a nő csinos kis arcán, ahogy a testét átjárja valami furcsa, tompa félelem. Látta már ezt. Érezte már. És pontosan tudja, mit jelent.
Levegőt vesz, épp megnyugtatná, ugyan, ne aggódj, bármitől tartasz, csak bemeséled magadnak.
Mikor meglátja.
Kutya módjára kapja föl a fejét az ajtón kívüli mozgásra. Először puszta képzelgésnek véli, amit a nő paranoiája sugallt belé, láthatóan azonban nem ő az egyetlen, akinek feltűnt a dolog. Nyel egyet. Hátat fordít a polcnak, a kezeit lassan kihúzza a zsebéből, baljával megfogja a nő csuklóját, annál fogva utasítja közelebb a könyvekhez, egészen maga mögé.
   -  Nincs valami, amiről tudnom kellene, kiscsillag?
Egészen halkan kérdi, egykedvű nyugalommal. Ha a nő megriad két elsuhanó árnyék láttán, annak bizonyára oka van, amiről sajnos elfelejtett szólni neki. Na ezzel még számolniuk kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szélesen lendít a karjával, a kavics messzire száll a levegőben, hogy halk csobbanással fodrozza meg a tó csillogó tükrét. A nádasból kacsák röppennek fel a zajra, ő pedig csüggedten állapítja meg, hogy egy ilyen ócska dobásra pazarolta el az utolsó lapos kavicsot.
Egy ideig szemléli a távolt, azonban vakítja a fény, az arca visszafordul a nő felé. Nézi a finom vonásokat és abba a kellemes elképzelésbe ringatja magát, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Ó, pedig ha tudná.
De nem tudja.
   -  Oh. De az jó. Nem?
Összeráncolja a homlokát. Nem kerüli el a figyelmét ez a rákészülés a mondandóra, sem pedig Léna gyászos, szenvedő arckifejezése. Eleve furcsa volt, amikor pár nap teljes csönd után végül a stégre invitálta, ez azonban jelenleg szinte mindent összezavar benne. Indonéziai gyakorlat. Naiv elméjében egy pár napos vagy hetes, laza kirándulás él, amiben már neki is számtalanszor része volt.
   -  A másodikról is mennek most néhányan valahová az Antillákra - von vállat könnyedén - két hét az is. Irigyellek azért, én is tökre mennék, jó kis nyaralás ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Furcsa, hűvös borzongás fut végig rajta, libabőrt hagyva maga után. Könnyed, már-már derűs arckifejezése leolvas az arcáról, helyére bizonytalan kérdés ül. Dermedten bámulja a nőt, nehezen legyűri az ösztönös késztetést, hogy durván megrázza és ráordítson, nyögje már ki, mi az, ami miatt ennyire feszült. Hiszen, ha egy hétre tűnik el, az nem indokolja ezt a citromba harapott pofát. Esetleg, ha... nem, az biztosan nem lehet.
Most nem. Vele nem.
A szája lassan elnyílik. A mondat értelme gonoszan settenkedik az agyába és lassan szivárog a tudatáig. Egy év. Egy teljes év. Egyszerre megért mindent.
   -  Nem.
Hitetlenkedve támaszkodik a kezeire, csak megcsóválja a fejét. A válasza sziklaszilárd és vitát nem tűrő, mintha ennyivel eldönthetné az egészet. Léna márpedig sehová nem megy, nem hogy a világ másik felére egy teljes évre.

   -  Tökre nem hagyhatsz itt. Mi a fenét fogsz csinálni Indonéziában mégis, amit itt nem lehet? Mekkora... baromság. Chh.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megkérte, hogy kísérje el, bizony. Azt azonban már nem említette, hogy a veszély igencsak valós és nem egy ijesztő mutogatós bácsi az, akitől Tilda ennyire retteg. Dühös, megsemmisítő pillantást vet a nőre, majd a szemét visszakapja a bejárat felé.
Épp időben.
A nő meglepő erővel rántja magával, persze a veszélyt érzékelve nemigen ellenkezik. Az elhanyagolt, öreg padló felkavarodó pora az orrába jut, a térdét pedig jócskán beveri, ahogy ráesik, mégis, elnézve a lángokba boruló polcot, ennek jelenleg hálás lehet. A szeme a kelleténél tovább ragad meg a könyveket beborító, ragyogó lángokon, mintha egészen megbűvölné, ledermesztené a látvány.
Az átok a feje mellett csapódik be.
Mindkét kezét az arca elé kapja, mellyel kivédi a roppanó pult szilánkjainak egy részét és megóvja a szeme érzékeny világát. Füst és por, ez a kettő gomolyog egyre fullasztóbban az apró üzletben, lapos kúszásban iramodik a nő után, hogy egy rántással megállítsa.
   -  Itt maradsz! Csináljál zsupszkulcsot!
Parancsolón löki vissza a nőt a földre. Valójában egyáltalán nem biztos benne,  hogy Tilda képes ilyesmire, bár ki tudja, ez a könyvmoly kisasszony annyi mindent összeolvasott már eddigi életében. Majdcsak föltalálja magát. Vagy nem.
Egy skarlátszínű átok a válla mellett éri a pultot, kénes szagú, égetett lyukat hagyva a lakkozott fában. Két lábra áll. Négyen kettő ellen. Vagy öten. Túlságosan sokan.
Sűrűn pislog a kavargó füstben, a pálcával hirtelen lendít, egy átok éles villanással csapódik, majd még egy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A jobb keze mereven és nehézkesen mozdul, a könyöke alatt erős fájdalom nyilall belé. A pálcát átveszi némileg ügyetlenebb baljába egy lélegzetvételnyi szünetben, amit két átok kétségbeesett kivédése közt talál. Tilda közelében marad, saját, nálánál jóval masszívabb testét használva élő, ám gyorsan fáradó pajzsként. Elvégre erre tanították, erre tartották és nevelték, mióta belépett az Egységbe.
Mintha a nevét hallaná. Ennek jelentőségét azonban abban a pillanatban egyáltalán nem fogja fel, ahogy az átkok változását is valahonnan távolról, az agyának peremvidékén érzékeli. A térde kissé megremeg, ismét szélesen int a pálcájával, a fal mellett álló szekrénysor döngve vágódik el, ahogy már legalább négy társa eddig. Távolról hallja egy férfi fájdalmas nyögését, ahogy több száz kötet zúdul a nyakába, a másik azonban ügyesen elugrik az útjából, skarlátvörös átkot küldve felé. Ő épp hogy kitér előre.
Durranás, reccsenés majd vérfagyasztó nyikorgás.
A hang irányába kapja a fejét, a szája kissé elnyílik, azonnal füsttel és porral telik meg. Érzi, hogy Tilda mászni kezd a lába mellett, ő is előre görnyedve botorkál arrébb, behúzza a nyakát. A szekrény becsapódása ismét sűrű port kavar. Köhögve hunyorog a homályban, hunyorogni próbál, ám a füst égeti a szemét, tüdejét, közben pedig tompítja őt.
A tűz hője egyre közelebb nyomul. A könyvek gyorsan kapnak lángra, egymást követve az enyészetbe, a lakkozott fa szintén jól ég, csinos máglyává alakítva a boltot. Köhögve egyenesedik föl, amennyire tud, az összedőlt polcrendszer némileg elszeparálja őket a támadóktól, akiknek egyike a bútorokat arrébb lökdösve igyekszik közelebb.
Kissé, mintha émelyegne. Pillanatokig áll mozdulatlanul, mintha az esélyeiket latolgatná. Ebből pedig nincs sok, ő, nincs ám. Tilda felé néz, úgy fest, mondana valamit. Ekkor azonban ő is meglátja.
Krízishelyzetekben a Dwayne félék is meglepően gyors gondolkodásra képesek. A jelenlegi pedig, egy égő szobában gyilkosokkal körülvéve, nos, minden bizonnyal a legtöbb skálán megkapná a krízishelyzet- jelzőt. Egy ablak. Jelenleg egy ilyen egyszerű tárgy válaszfal lehet az élet és kínhalál között.
Mintha mi sem lenne egyszerűbb, a nőt a grabancánál fogva ragadja meg és rángatja magával, ahogy előre görnyedve az ablakhoz siet, mint egy rosszcsont kölyökmacskát. Lovagiassági kérdésekben úgy gondolja, később dűlőre jutnak majd. Ép keze könyökével veri ki az ablak poros üvegét, azon  át hűvös levegő árad be, egy részről kitisztítva egyre kóválygóbb fejét, más részről azonban jobban felszítva a lángokat.
Mély levegőt vesz.
Egy, kettő, három.
Tildát egy rántással kihajítja az ablakon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Négykézláb érkezik a sikátor piszkos, nedves betonjára. Érzi, ahogy a lehullott, apró szilánkok a tenyere bőrébe fúródnak. Köhögve tápászkodik föl, majd fordul szembe a kivert ablakkal, melyen át fekete füstben táncoló, fénylő pernyék kavarognak kifelé. Hallja a reccsenéseket, hogy a bútorok öreg és kiszáradt fái sorban megadják maguk a hőnek, ebbe kiabálás vegyül, amiből egy szót sem ért.
A pálcát görcsösen szorítja a baljában, hátrál pár lépést, kis híján felbukik egy fejre fordított acél szemetesben, amely csörömpölve gurul arrébb. A szemével, ami füsttel és apró hamuval ment tele, nehézkesen, hunyorogva találja meg a nőt, a tekintetük találkozik, mielőtt az dehoppanálna.
Az átok a szemközti falba csapódik, széles területen a tégláig leverve a vakolatot. Megrettenve húzódik arrébb, ismét hátrál, egészen a falig. Aprót int a pálcájával, pár elvesztegetett pillanatra behunyja a szemét, a sikátor sötétjét egy fénylő hófehér, nagydarab vaddisznó alakját öltő patrónus világítja be, majd szökken tova a segítség irányába. A körfolyosós, öreg házat ablakai felől különféle emberi hangokat hall, kavargó, zsibbadt fejjel, szinte csodálkozva néz fölfelé. Az átkok odabentről elhalnak, mindössze a tűz ropog rendületlenül.
Bal keze a jobb vállához nyúl, ott megragad valamit, majd egy hirtelen rántással kihúzza onnan. A hosszú, leginkább nyílhegyre emlékeztető fa szilánk gonoszul csillog a rá tapadt vértől.
Tilda.
Egy mély levegőt véve veti bele magát a semmibe, majd dehoppanál. Tudnia kell, hogy ő jól van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A szeme hosszan időzik a könyvtárosnő pultján, elanyátlanodva, üresen húzódik az ajtó mellett. Összeszorítja a száját. A lelke mélyén a lassan gyülemlő, kényelmetlen érzés hullámozni kezd. talán aggodalom, bűntudat, vagy valami egészen más.
Riadt tekintetük összeakadt, mikor utoljára látta, majd Tilda hoppanált. Ennyi történt. Az ő felelőssége volt, hogy vigyázzon rá, mégsem hallott felőle senki már jó ideje. Azt hitte, Bogolyfalvára visszatérve találkoznak majd, így először a Minisztériumba sietett, utána elláttatta a sebeit, aztán indult a nő keresésére. Neki azonban a nyomát sem találta.
Felszívódott, mintha nem is lett volna. A nyomozásból persze, személyes érintettség során azonnal eltávolították, lassan pedig kezdi úgy érezni, hogy rövidesen gyanúsítottként kell a kihallgatóban megjelennie.
A kényelmetlen érzés feljebb kúszik. Megrázza magát, lehajtott fejjel sétál beljebb a dohszagú csöndben. Az év ezen részében alig lézengenek diákok errefelé, akik pedig mégis erre tévednek szórakoztató irodalmat keresnek - tehát tökéletesen ráérnek és ezáltal megfelelnek a céljainak.
Szégyen vagy nem, Dwayne Warrennek rendszeresen szüksége van tolmácsokra.
A szeme kutatva fürkészi a padokat, néhol elidőzik egy-egy diáklányon, végül továbbhalad. Nem jó, nem jó, nem jó... ááááh. Megtorpan. A szeme Ninára téved, aki láthatóan épp igencsak elmélyült az egyik olvasmányában. Közelebb sétál, minden kérdést vagy engedélykérést mellőzve ül le az asztalához.
   -  Helló, Nina. Ráérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  -  Az agyad kellene kölcsön.
A papírokat leteszi maga mellé az asztalra, nyűgösen megdörzsöli az orrnyergét. ha a nyúzottságnak vannak fokozatai, jelenleg a végső stádium előtti lépcsőfokon áll, amikor, bár még köteles felelősséget vállalni a tetteiért, már nem igazán tudja kontrollálni azokat.
   -  Mármint az a fele, amelyik beszél magyarul. Léna elment, Tilda meg nincs itt, sz'al...
Az iratokat a tenyerével csúsztatja a lány elé a lakkozott asztallapon. A legfelső, fenyegetően vastag betűkkel vetett iromány egy hivatalos pecséttel ellátott minisztériumi felszólítás, alatta minden bizonnyal hasonlók rejlenek. Aprót bólint a lánynak, hogy nézzen bele. Furcsa, már-már életszérűtlen helyzetet szül, hogy nem kezd azonnal kötekedni vagy bármilyen módon gúnyolódni a lányon, ahogy mindig szokta, sőt, az állítólagos fölényével sem kérkedik. Fáradtan billenti a fejét jobbra.
   -  Kérlek. aztán hagylak, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

... Dwayne pedig épp úgy alszik másnap kora délutánig, ahogy Adam a kanapéra fektette. Néha felnyög vagy álmában összefüggéstelenül mormogni kezd,  egyszer pedig olybá' tűnik, mintha holdkóros álmában feltápászkodni készülne, sikertelenül. Ettől eltekintve azonban mozdulatlanul hever a nappaliban, sápadtan és mocskosan, a hajában apró falevelekkel és fűszálakkal, akár egy groteszk bútordarab.

Dübb dübb dübb dübb dübb...
Fájdalmasan felnyög, zsibbadó keze a szemére kúszik. Az agya nyughatatlan szívverése ütemére lüktet, olyan érzést keltve, mintha jégcsákánnyal igyekezne kiszabadítani magát a férfi halántékán keresztül. A szeme előtt halovány fényfoltok imbolyognak, ám, hogy ezt képzeli vagy a valóságban is léteznek, nem tudná egyértelműen megmondani. Hosszasan szusszan majd nyel egyet. a szájában kesernyés, ocsmány íz terjeng, a gyomra kavarog, a feje sajog és szédül.
Ő pedig semmire sem emlékszik.
Hosszú ideig fekszik mozdulatlanul, egyik kezével a szemein, ahogy a migréntől szenvedő betegek szoktak, rettegve a feje megmozdításától is, ami görcsös fájdalommá válhat. Az agya nagyon lassan legózza össze a képet, és bár fogalma sincs, hol van és hogy került oda, nem is érdekli igazán. De az az íz... nem az első eset, hogy így ébred, így a reumásan vánszorgó gondolatai ellenére is egész hamar felfogja, mitől került ebbe az állapotba.
Soha, de soha, de soha többet...
Egy szusszanással ül föl. A másik kezét a hasára szorítja, émelyegve pislog bele a szoba félhomályába. A takaró a válláról az ölébe hullik, lassan lenéz a megkopott textilre. Olyan... sötét és vörös itt minden. Olyan... olyan...
Majd bevillan. Fák, erdő, valami csattanás. Egy cipő. az a kusza, rendezetlen haj és azok a hullaszínű kezek. Rémlik az érzés, ami arra kényszerítette, hogy ennyire csúnyán kiüsse magát, majd egy furcsa, megmagyarázhatatlan indulat. Semmi több. Abban azonban egyre biztosabb, hol lehet.
Ó anyám...
Sárgászöld nyálkát hány a parkettára. A teste görcsösen összerándul a hirtelen erőfeszítésre, egy ideig ismét teljesen mozdulatlan marad. Háborgó gyomra azonban csillapodni tűnik, ennek pedig hálás, ó, nagyon hálás. Hunyorogva sandít föl ismét, hogy a szemét lassan végighordozza a szobán.
Sosem járt még itt, azonban szinte biztos benne, hogy ez az a hely. A bal keze akaratlanul is a nyakára téved, véres, szétmarcangolt fognyomokat keres rajta, ezt persze nem talál. Újabb pár mély levegővételt követően szánja rá magát a felállásra, mindezt nagyon, nagyon lassan.
Egy félholt sebességével lépi át az ocsmány tócsát és egyenesedik föl. A feje kóvályog, a szája pedig kiszáradt, jelenleg pedig gondolkodás nélkül ölne bármilyen folyadékért, az állapot azonban percről percre egyre.. elfogadhatóbb. Fázva összébb húzza magát, hunyorog és szipog, tanácstalanul bámul maga elé... majd megpillantja a cetlit. Lassan hajol le érte, hosszasan fókuszál, mire sikerül elolvasnia.
Nem tud mást tenni: szenvedve felnevet.
Hát így lesz oda a világ dicsősége, állapítja meg, a fecnit visszadobva a dohányzóasztalra. Szégyellhetnéd magad, Dwayne Eric Warren, te patetikus idióta, odáig jutották, hogy a vérszopó szedett össze és nála csöveztél egész éjjel, akár egy út széli... Végigtapogatja a ruházatát, a zsebében megtalálja a pálcáját, ami egy újabb isteni csoda folytán se nem tört össze, se nem állt bele az oldalába az éjjel. Az intéssel takarít föl maga után. Mennyire lovagias.
Köhög egyet, bukdácsolva kerüli meg az asztalt, hogy felderítő útra induljon a házban. Nem igazán néz körbe, ahhoz sem gusztusa, sem hangulata. Hamar rátalál a konyhára, nem vesződik pohárral, gy ragadozó mohóságával veti rá magát a vizes csapra - és vét újabb, hatalmas hibát. A víz mindössze egy gyors kört tesz benne, majd ismét visszakérleli magát a külvilágba. Közben pedig egy tányért ügyetlenségében lesodor a földre, ami szilánkokra robban.
Dwayne, szedd már össze magad, te barom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kiöblíti a száját a csap fölött, a mosogató széléhez támaszkodva lélegez mélyeket. Ahogy minden halandó ember, aki már tapasztalta a másnaposság nyomorát, ezerszer és egyszer biztosítja magát, hogy többé nem nyúl alkoholhoz. Ezt azonban ahogy a fejfájás csillapodik, mindig hajlamos elfelejteni.
Túlságosan el van foglalva a saját földi gyötrelmeivel ahhoz, hogy hallja a mögé osonó éjlény halk lépteit. A szavai nyomán azonban nem a riadalomtól, hanem a fejébe nyilalló fájdalomtól rezzen össze. Rásandít a válla fölött, az arcán azonosíthatatlan, bizonytaan kifejezés ül, majd visszafordul a mosogató felé. Hosszú másodperceken át mélázik a hányni vagy nem hányni kérdéskör bűvöletében, végül azonban sikeresen meggyőzi gyenge lábakon álló emésztőrendszerét az utóbbi lehetőségről.
   -  Kösz, megmaradok asszem.
Rekedtes hangon beszél, kiegyenesedve végül felé fordul. Rövid ideig állja a vámpír átható tekintetét, le kell sütnie a szemét. Megköszörüli a torkát, egy ideig azon tűnődik, mit kellene mondania.
   -  Nagyon szánalmas volt...am?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ismét előhúzza a pálcát a zsebéből, továbbra is kínosan kerülve Adam pillantását. A tányér cserepei először megremegnek, majd egy helyre vánszorognak a padlón, a törésvonalaknál fényesen felizzva forrnak ismét össze. Eztán, amennyire tőle telik, óvatosan lebegteti vissza a helyére. Bármit mondhat neki Adam, ő határozottan szánni valónak érzi magát a sajgó agya és lelke legmélyén. A másnaposságon és a felvállalhatatlan részegségen gond nélkül túl tudna lépni, hiszen nem ez az első eset - ám mindezt valaki más is végignézte és nem is akárki. Bizony, ha be sem vallaná soha, egyfajta magányos dominanciai harcot vív ezzel a vámpírral, aminek határozottan nem tett jó ez a kis incidens.
   -  Asszem haza kellene mennem...
Motyogja maga elé, kissé megdörzsöli sápadt arcát. Valahogy mindenképp Budanekeresdre kellene vonszolnia a beleit, lezuhanyozni, visszadőlni az ágyba és folytatni az alvást holnap reggelig.  
A szeme még ár pillanatig elidőzik a padlón, majd lassan felkúszik Adamre. Nyel egy nagyot, magában megformálja a szavakat, kimondani mégis annyira, túlságosan nehéz. Egyszer szólásra nyitja a száját, ám csak a második nekifutásra sikerül legyőznie az ébredező önbecsülését és kinyögni azt a parányi, egyszerű szót:
   -  Kösz. Úgy... mindent - rövid időre elhallgat, a szavai nyomatékosításaként biccent egy aprót - és ez... maradhatna köztünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

   -  Kösz.
Egy apró biccentéssel nyugtázza a csinos hölgyemény beleegyező válaszát. A tolmácsainak távozása sokkal több fejfájást okoz neki, mint azt eredetileg elképzelte. Hiába külhoni a tanulók nagyobb része és hiába szaladgálnak mindenféle flancos prefektusi jelvényekkel, az egészséges segítőkészség többnyire kiveszik belőlük, ha a férfi szívességet kér. Talán csiszolnia kellene a kommunikáción és kevesebbszer ráijeszteni a gyerekekre. Igen. Az talán segítene ezen.
   -  Hogy érted ezt?
Pillant föl rá értetlenül. Léna elment, lelépett, felszívódott, köddé vált, nagyon köszöni, de a beszélgetés ezen részét szerette volna ennyivel elintézni. Teljesen biztos benne, hogy az a drága barátnője mást is felvilágosított az utazása részleteivel. Bár... összeráncolja a homlokát, lassan hátradől a széken, lehet, hogy egyedül őt tisztelte meg ezzel a gyomortáji rúgással.
   -  Hát el. Indonéziába.