Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megrázkódik hirtelen, ahogy a nő mellé ér, hirtelen kapja el tekintetét a motorról. Félteni egyáltalán nem kell, a kora hajnali morózus hangulata és fáradsága hamar elpárolog majd, ahogy a nap is magasabbra kúszik. Az arca már most kevésbé kásaszínű, mint egy-másfél órával ezelőtt, amikor még az erdő szélén bolyongott.
Kihúzza a kezeit a zsebéből, elvégre mégis női társaságbn van. Apropó, női társaság, ami igencsak gusztusos kompozíciót választott ruhák terén ezen a reggelen. Tekintete illetlenül hosszan elidőzik rajta, de nézzük el neki, a kastélyban meglehetősen régen látott ilyesmit utoljára.
   -  Uhumm, rendben.
Átveszi a sisakot, gyakorlott mozdulatokkal húzza a fejére, a csattal azonban így is sokáig babrál. Számtalanszor ült már motoron, mégsem nevezné magát kifejezetten a téma bűvölőjének, hiszen akárhány kilométert megtett eddig, minden századikra legalább egy apróbb baleset jut. Ezt azonban leginkább annak z apróságnak tudja be, hogy akkor ül efféle járműre, ha ideges. Ha pedig ideges, akkor meggondolatlan, esetleg iszik, netalán konkrétan fejjel megy a falnak...
   -  Miért tenném? Bátor gyerek vagyok.
Gyéren elneveti magát, ököllel megütögeti a sisakját, mintha csak előre ellenőrizné, milyen érzés lesz ugyanazzal a kobakkal betonon koppanni. A magyarázatot türelmesen hallgatja végig, néhol bólint, miközben kabátja zipzárját is felhúzza és becsatolja annak apró csatjait.
Valójában kissé bizarr dolog felülni mögé. Nem szokott hozzá, hogy egy törékeny nőnek adja át (a jelenleg egyáltalán nem képletes) volánt és bízza rá az életét. Veleszületett és utólag belénevelt paranoiája tiltakozik ellene, ám végül egy szusszanással lehajtja a plexit és beleegyezően bólint, indulhatnak.

Alig huszonöt másodpercen belül bánja meg a döntését.
Hátul ülni egészen más, mint mikor az ember kezében van az irányítás. Ezt tudta korábban is, ám azt nem, hogy Daphne egy valóságos állat, ha a csinos hátsó fele motort ér.
Lepillant maguk mellett az aszfaltra, ami masszává mosódik a sebességnél. Nehéz elvonatkoztatnia tőlr, hogy Daphne milyen törékeny testű nő és elfogadni a lehetetlent, hogy esetleg érti a dolgát és nem fogja Mosonmagyaróvár előtt megölni mindkettejüket. Sokkal lassabban enged föl, nagyjából a győri elkerülő magasságában hagy föl az imádkozással és emeli tekintetét ténylegesen az útra.
Települések és szántóföldek váltják egymást irreálisan gyorsan, járműveket kerülgetnek és hagynak el meglepően ügyes manőverrel. Érzi, ahogy belekap a szél, ő pedig az országhatárral együtt maga mögött hagyja minden nyomorúságos kis problémáját, amit az iskola jelent.
Nem, nem szükséges megállniuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Léna talá fél órája is üldögélhet a helyén, mire a férfi végre lenyomja a kilincset.
Léptei megcsörrennek a számszeríj súlya alatt, bakancsa talpával löki be az ajtót maga után, először észre sem véve, nincs egyedül. Föld nedves szagát húzza maga után, valami groteszk módon vérrel keveredve.
Ruhája piszkos, térdénél jócskán fűfoltos, arcélén részáradt sár csíkja húzódik, végig a nyakán, hogy a kabárján folytatódjon tovább. Rendezetlen hajában, ha közelről nézné az ember, moha apró darabkáit fedezhetné föl.
A fegyvert morcosan dobja le maga mellé, már anélkül furdul meg.
Hogy összeránduljon a hirtelen rémülettől.
Nem szokta még meg, hogy másnak is van bejárása a szobába, azt pedig pláne, hogy ez a más pofátlanul él is ezekkel az előjogaival. Mégis mit szólna Léna, ha ő állítana be hozzá, minden figyelmeztetés nélkül?
Ja, hogy erről inkább ne beszéljünk...
   -  Khm. Helló.
A táskáját, amit eddig a vállán hordott lerázza magáról, így a földre kerül az íj mellé. Hanyagul lépi át a halmot, sáros lábnyomokat hagyva a padlón.
   -  Bocs, feltartottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megvonja a vállát, jelezvén, semmi gond, elvégre korábban ő engedte meg a nőnek, hogy bejöjjön ide. Paranoiáját azonban nem tudja csitítani magában, így, ha Léna továbbra is ilyen betöréseket tervez, fölkészülhet a riadalomra.
Kilép a cipőjéből, a fal mellé rúgja őket. A kabátját is leveszi, mely alatt egyszerű, fehér pólót visel, összegyűri a kezében majd ledobja a cipők mellé a földre. Sajnos most végképp túl piszkos lett, már ő sem lenne képes hordani.
   -  Van itt védelem elég, csak próbálj meg ellopni valamit, leszárad a kezed.
A kézfejével megtörli a homlokát, beljebb lép a szobában, megkerüli a nőt és az asztalt, hogy megnézze, mivel is foglalatoskodott eddig. Óratervek, ez nem ínyére való, eddig Várnai állította össze helyette, most pedig hálát adhat, hogy kedves kollégája is besegít. Egyedül bizonyára nem sokra menne a papírok és tollak csatájában.
   -  Nem volt - ledobja magát a székébe, elfintorodik a jegyzetek láttán - Vadászni voltam itt az erdőben. Te haladtál valamire?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hátradől, a hajához nyúl, hogy apró mohadarabkákat szedegessen ki belőle. Ideje lenne levágatnia már, hiszen untalan a szemébe hullik, ám nem igazán foglalkozik ilyesmivel. Pólóban látszik, hogy alkarján hosszú, szakadozott karmolások nyomai húzódnak, melyeket ki tudja, mikor és merrefelé szedett össze.
   -  Köszi. De ráért volna reggel is.
Valahonnan a füle mellől egy nyárfalevelet húsz elő, csodálkozva nézegeti, ez meg hogy került oda. Fölpillant a nőre, épp időben, hogy végignézze a haja összefogásának bonyolult de annál vonzóbb procedúráját. Mikor azonban Léna visszanéz rá, ő már a szokott módon fordítja szemét gyorsan a papírok felé.
   -  Mármint én holnap nézem át, ha nem baj.
Kiegészíti a mondandóját még ezzel, föl is kel, hogy macska módjára kinyújtóztassa a tagjait. Legszívesebben leheveredne egy jó sörrel és tévét nézne reggelig, itt azonban nem adatott meg ez a fajta időtöltés. Fél kezét az asztal lapjára ejti, hosszasan a nőre néz.
   -  Kérsz inni valamit? Vagy sietsz haza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megdörzsöli a tarkóját majd a tenyerére pillant, mintha csak ekkor tudatosulna benne, mennyire is koszos. Normális, magára valamit adó embertársa biztosan zuhanyért sírna már, ő azonban egy vállvonással engedi le a kezét a törzse mellé.
   -  Sopronba? Mi olyan fontos ott?
Úgy ejti ki a szavakat, mintha Lénát nem az ország, hanem a világ legtávolabbi peremére vezényeltél volna. El sem tudja képzelni, mi történhet egy Sopronban, amiről konkrétan nem hallott, de sejti, merre lehet. Pár nappal ezelőtt hosszasan tanulmányozta ennek a piti kis országnak a térképét, hogy legalább azzal tisztában legyen, melyik irányba kell néznie, ha hiányzik a Haza. Tudása tehát mindössze ennyi, a környező országok elhelyezkedéséről pedig ne is szóljunk.
   -  Akkor olyat kapsz. Na várj egy kicsit.
A pálcát kihúzza a farzsebéből, az asztalon heverő egyik papírhalomra dobja, ő pedig a mosdóba ballag, hogy legalább a kezét megmossa valamennyire. Ő sem szeretne mókusszőrt az italába, az pedig végképp nem hiányzik senkinek, hogy a nő egyenesen lehányja a szőnyeget miatta. Persze nem sokat időzek el ott, hamarosan egy árnyalattal tisztábban tér vissza, az ajtót a könyökével löki be maga mögött.
   -  Nem sok ilyen italom van - vallja be, ahogy a terjedelmes, vitrines szekrényhez sétál - Szénsavas dolgok, energiaital... tea?
Lehajolva kinyitja a szekrény alsó ajtaját, mögötte azonban nem az elvárt kacathalom tárul fel. Apró hűtőszekrény üldögél a rejtekhelyen, azt kinyitva pedig csinos és jócskán zavarbaejtő mennyiségű üdítő tárul föl. A férfi valószínűleg cukor- vagy koffeintúltengésben igyekszik meghalni, így tartalmát kólák, jeges kávék és egyéb szemetek alkotják, zsúfolásig megtöltve az apró, ám bűbájjal tágított rekeszt.
   -  Ezeket? - tekintete követi a nőét az alkarjára - Öhm. De lehet. Nem tudom. De asszem igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Gábor? Melyik az a Gábor?
A hűtőszekrénybe nyúl, mozdulata azonban félúton megáll. Az egyik sörös dobozt fogva pillant föl Lénára, szinte számon kérő kifejezéssel az arcán.
Hiába számítanak közeli kollégáinak ezek a magyarok, máig nem sikerült megjegyeznie mindannyiuk nevét. Az irodában nem barátkozik, az utóbbi időben pedig épp ellenkezőleg, komoly hatalmi viszálya alakult ki néhány férfi munkatársával. Ennek okait kár és hosszadalmas lenne feszegetni, egy azonban teljesen biztos: valamiért nem kellemes, amit hall.
Visszafordítja az arcát, keze tovább siklik, valahonnan a hűtő mélyéről egyszerre két üveget szorít meg, azokat emeli ki. A kupakjukat egyesével megtörli a pólójában, aztán áll föl, hogy a nő mellé letelepedjen a kanapéra és az egyiket átadja neki.
   -  Sebaj. Megérdemeltem.
Erőltetetten könnyedén vallja be, kinyitja az italt, bár nem iszik bele rögtön. Tenyerét dermedtre hűti az üveg. Hátradől, lejjebb csúszik a kanapén, hogy a fejét is megtámassza.
   -  Aztán mikor jössz vissza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Ja, hogy az...
... akit pont hogy utál. Amelyik beszólt neki a folyosón múltkor és a konfliktusból is híján verekedés lett. Persze, nem első és egyedi eset ez egy olyan munkahelyen, ahol tíz férfira legjobb napokon is két nő jut, melyekből az egyik általában csúnya. Mindennaposakká válnak a veszekedések olyankor.
Mindezek mellett ez a Gábor egyre jobban zavarja a szemét, a puszta jelenléte, kinézete, minden. Most egy újabb csepp került abba a bizonyos pohárba.
   -  Mint aki tíz éve egyedül van.
Teszi hozzá halkan, csukott szemmel beleiszik a saját sörébe. Szereti, ahogy lehűti a fejét, erre van többnyire a legnagyobb szüksége.
Leteszi az üvegét a karfára, átveszi a nő italát anélkül, hogy rá kellene néznie. Ismét megtörli a kupakot, majd erősen megszorítva lepattintja róla. A szénsav azonnal felpezseg, a sör jellegzetes füstje vékony csíkban kúszik föl. Az üveget a nyakánál fogva nyújtja vissza neki.
   -  Ha ráérsz, átmennék megcsinálni a tetőt. Amit már mondtam múltkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A saját üvegét forgatja a kezében, a papírját babrálja, ami büszkén hirdeti, hogy Észak- Amerika büszke földjén gyártották. Farkasszemet néz Uncle Sam arcképével, nagyot nyel. Valahogy nem esik jól neki az ital most, keserű szájízt hagy maga után.
Nincs rossz hangulata pedig. Sandán felpillant rá, megvonja a vállát; no worries, ez is hozzátartozik az életéhez.
   -  Még nincs kész...?
Teljes testtel felé fordul, őszinte kérdéssel és némi árnyalt rosszallással kérdez vissza. Jobb kezét a háttámlán pihenteti, az üveget a baljában tarja, hirtelen mozdulatában majdhogynem kilöttyintve azt. Persze, mire is számított, amikor átugrott segíteni valamiben, valljuk be, nem igazán haladt a munka. Léna, bár ezt sosem mondaná szemtől szembe neki, bár gusztusosan fest munkás ruhában, ám egyáltalán nem túl hatékony.
   -  Azt befejezhetem holnap - kortyol az italából, a kézfejével megtörli a száját - Nem nagy munka. De jó lenne, ha kész lenne olyan májusig minden. Jó kis ház, tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Időd...
Lassan ismétli meg egy hosszú bólintással vegyítve. Nem akar ítélkezni, hiszen az asztala lassan összeroskad az "idő híján nem elvégzett" feladatok miatt. Ez azonban valahogy más. A fával való munka vagy egyszerűen, az otthon állandó csinosítása remek szórakozás, olyan, amit szabadidejében csinál az ember. Hát pont erre ne jutna ideje bárkinek is?
   -  Ha meghálálod, akkor akár most rögtön megyek segíteni.
Nevetve kortyol az italába, elfeledve a korábbi, morózusra hajló hangulatát. Bizonyára hajlamos a bipoláris zavarra, tekintve, hogy hangulata percenként változhat, különösebb előjel nélkül.
A következő húzásra kiüríti az üveget, ám tekintve, hogy igencsak pancsolt, amerikai szesszel volt töltve, egyáltalán nem érezheti a hatását. Egyfajta üdítőitalnak tartja ő is hosszú, meleg napokra. Nincs ennél jobb szomjoltó.
   -  Akkor holnap átmegyek. Addig lemosom azt a szennyet.
Ismét a karjaira pillant, a jelentős, vegyes koszpáncélra rajtuk. Pedig nincs is jobb disznó módjára összekoszolni magát, de nem is érti miért, a nők nem szokták díjazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Reszkető tagokkal mászik ki a kandallóból, azonnal le kell ülnie. Nem bírja. Sosem bírta. Legyen bármekkora szégyen, erről azt mondják, nem tehet, vannak emberek, akiknek szervezete akármennyi utazás után sem képes hozzászokni a hopp-hálózat kellemetlenségeihez.
Azonban tartania kell magát. Nem hagyhatja, hogy Lénán kívül a rezervátum komplett vezetősége végignézze a szenvedését. Mélyeket lélegzik, behunyt szemmel. Azonban, még így is tizenöt percbe telik, mire biztonságosan fel tud állni annak a veszélye nélkül, hogy lehányja a saját cipőjét. Mert hogy jó kis cipő, kér lenne érte.

Hűvös szél támad, elfordítja az arcát. Karba font kezekkel támaszkodik a kifutó kerítésénél, néha a válla fölött elpillantva a nő felé, aki odabent ügyködik. Mellette az egyik idomár kapaszkodik a rácsba, a tegnap eseményeit ecseteli és azt, milyen formában találták meg a hullát. Ő azonban nem igazán figyel rá.
   -  Maga nem megy be?
   -  Egy fenét. Utálom a sárkányokat.
Megrántja a vállát, jobb keze az övtartóban pihenő pálcán pihen, puszta megszokásból. Sötétszürke egyenruhájának szegélyét a szél babrálja, ő pedig türelmesen vár, elvégre semmi más dolga nincs. Tekintete a fenevad masszív, lassan mozgó oldalán pihen, mely néha megremeg, mintha csiklandoznák.
Gyűlöli ezeket a bestiákat. Vérengző, ám teljesen haszontalan állatoknak tartja őket, ő maga pedig véletlenül sem közelítene meg egyet sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A saját körmeit szemléli egyesével. A dolgozó unottan rugdossa a földet mellette, ő maga néha pillant csak hátra. A nyomozásokat végtelenül unalmasnak találja, hiszen általában a ilyen helyszíneken nincs semmi menthető: ez a szegény bolond is, csak egy vöröslő folt maradt utána a homokban, neki más egyáltalán nem segít ha rá is jönnek, ki tette ezt vele.
Vészjósló morajlásra emeli föl a fejét. Mintha távoli égzengést hallott volna, az ég felé tekint, ekkor azonban megismétlődik. Hangosabban, gonoszabban. És valahonnan mögüle.
Az arcából azonnal kifut a vér.
A kerítés megcsörren, ahogy ellöki magát tőle, megpördül és szinte azonnal hátra is hőköl a látottaktól. A sárkány, amely eddig édesdeden szunyókált a sarokban, felemelkedve bámul lefelé a mellette apró játékbabának tetsző nőre. Farka lassan imbolyog, megzörgetve a lábára nehezedő vaskos láncokat, orrából vékony füst csíkja gomolyog fölfelé.
   -  Ó hogy a...
A pálcát tehetetlenül szorongatja elfehéredő ujjai között, fejét oldalra kapva látja, hogy az idomár épp olyan dermedten bámul mellette. Távolabbról kiáltásokat hall, ám mindez pusztán valahová, agya rejtett mélységeibe jutnak el. Csak a sárkány látványát fogja fel.
Látja, ahogy a nő lassan, óvatosan felegyenesedik. Tenyerével a kaput szorítva figyeli, szívesen odarohanna, ám ezt nem lehet. Keservesen lassú másodpercek telnek el. Hallja a szívverése ritmusát a fülében, látja, ahogy a bestia a fejét ingatja és látja Lénát is védtelenül, teljesen egyedül vele szemben.
És akkor a tüskés farok lecsap.
Gondolkodás nélkül rántja fel az ajtót és rohan keresztül a széles kifutón. Lába nyomán besüpped a homok, néha apró állatok fehér csontjaira tapos. Nyomában idomárok futnak be, akik a felbőszült bestia felé sietnek, mindannyian pálcát rántva.
Őt azonban nem nagyon érdekli a fenevad.
Több, mint húsz méterre lehet, mikor a roppant farok ismét támad. Megtorpan, a pálca egyszerre lendül a tüskékkel.
Léna körül felvillan a pajzs, mennydörögve hárítva el a minden bizonnyal halálos csapást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A bestia dülöngél majd a kábító átkok hatására mennydörgő puffanással terül ki. Dwayne zihálva nézi pár pillanatig, mintha megbűvölte volna a jelenet, majd tovább fut a földön heverő nőhöz.
Léna összetörten hever a homokban, a csontok és pikkelydarabok között. A pálca kiesik a kezéből, ahogy letérdel mellé, kétségbeesetten néz végig rajta.
Óvatosan megérinti a vállát, rekedten, sürgetően szólongatja, hátha. Megmozdítani nem meri, nem tudhatja, milyen sérüléseket szenvedett. Maga mögött hallja a kiabáló emberek moraját, jobb kezével pár néhány fölösleges másodpercre ellenőrzi Léna pulzusát, mely szapora, ám szabályos és erős.
Amennyire látta, valahol az oldalát érte a tüskés farok roppant ütése. Határozottan végigtapogatja az oldalbordák és a lágy hasi rész területét, az egészséges csont rugalmassága helyett teljesen mást érez, mely biztossá teszi a bordatörést. Fölemeli a pálcáját a homokból, egy intéssel eltépi a pólót és a pulóvert a varrásnál. Tudja, mit kell tennie, mire kell figyelni ilyenkor, hiszen nem először lát sérülést. Mondhatni tapasztalt a harctéri balesetekben, ez az egyetlen oka, amiért, bár a hidegvérét nem is, az ép eszét sikerül megőriznie.
A nő oldalán a bőr majdhogynem teljes egészében sötét színűvé vált. Végighúzza rajta a kezét, a tapasztalt ember pedig ennyiből képes megállapítani, mekkora a baj.
   -  Mégis hogy történhetett ez, mi?!
Ingerülten néz föl az idő közben köré gyűlőkre. Cifra amerikai káromkodások között tapogatja végig a nő tarkóját, ellenőrizve, szenvedett-e nyaki sérülést majd nagyon, nagyon óvatosan fölemeli a fejét a homokból.
   -  Most itt fogtok bámulni vagy mi a p***?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Idióta barmok.
A fogai közt sziszegi a szavakat. Dwayne lojális és kutya módjára védelmező ember, legszívesebben nekiugrana annak, aki a balesetért tehet. Magában azonban tudja, hogy ő épp annyira felelős, mint bárki más - elvégre a nő védelmére küldték, Léna pedig összetörve kever mellette. Nem csoda tehát állati agresszivitása sem.
   -  Hozzá ne nyúlj, te majom.
A mozdulatára ő is mozdul, gyűlölködve néz a férfire, aki egyedül Léna segítségére sietett. A pálcáját a zsebébe csúsztatja majd a nőével is ugyanígy tesz, ami valahol mellette hever a porban.
A karjai közé fogva emeli föl Lénát, végtagjai rongybaba módjára ernyedten lógnak, mintha halott lenne. Mindkettejük ruházatára nedves homok és egyéb kosz ragadt, most látszik mindössze, hogy a nő haja alól vér apró csíkja fut végig a tarkója felé. Dwayne nehézkes léptekkel indul el vele a kijárat irányába, tehetetlen idomárok gyűrűjében. Egyikre sem néz menet közben, a száját összeszorítja, bár akaratlanul is kibukik belőle néhány ízesebb káromkodás az anyanyelvén.
Keskeny ösvényen sietnek végig. A legközelebbi épület ajtaját, mely személyzeti pihenőként szolgál, az oldalával löki be, óvatosan egyensúlyozza be mindkettejüket a szűk bejáraton. Az ablak mellett párnázott székek állnak sorban, azokon fekteti végig a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Látja, hogy a nő mocorog, mintha mondani próbálna valamit, ám hang nem jön ki a torkán igazán. Ő itt többet egyáltalán nem tehet. Tényleges bevetéseken mindenkinél van egy bizonyos mennyiségű főzet, amivel ellátható a sebek egy része és stabilizálható a legrosszabb állapot is. Jelenleg ilyesmivel azonban nem rendelkezik. A szenvedést azonban látja a vonaglásban. A tenyerébe fogja a nő hűvös kezét, megszorítja, szabad kezével pedig előveszi a pálcáját a zsebéből.
Szusszan egyet, a pálcát Léna homlokához szegezi és elmormolja az igét, mellyel hosszas, nehéz álomba küldi. Mélybe, akár a kóma, amiben nem érezheti a fájdalmat és a félelmet. Ellenőrzi a pulzusát, ami a varázslat hatására nagyon sokat lassul.
   -  Baglyot...
Hűvösen ismétli a szót, mintha maga sem fogná föl. A pálcát vontatott mozdulattal csúsztatja vissza a zsebébe, fölemelkedik a többieknek háttal. Behunyja a szemét. Szóval küldtek egy hibbant madarat a ki tudja milyen messze lévő ispotályba, aki legjobb esetben is eltéved vagy késik.
Hirtelen fordul meg, ökölbe szorított kezével pedig teljesen váratlanul vágja állkapcson a hozzá legközelebb állót.
   -  Egy baglyot! - a dolgozó a földre esik, ő nekilendülve rúgja gyomorszájon - Egy idegbeteg - rúgás - idióta - rúgás - megveszekedett baglyot!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még egy sikeres rúgást bevisz teljes lendületből.
Dwayne kifejezetten hajlamos arra, hogy az agyát elborítsa a vörös köd, ha pedig megtörténik, jobb inkább fedezékbe vonulni, nem csillapodik le addig, amíg bármin ki nem adta a haragját. Ennek esik áldozatul a férfi, aki a földön összekuporodva a karjaival igyekszik védeni magát, hiába.
A lábbilincselő átok valahol egy újabb kegyetlen rúgás felénél találja el.
Szinte azonnal elveszti az egyensúlyát, ahogy a láthatatlan béklyó a bokájára csavarodik térdre zuhan. Dühös szitkozódással tápászkodna fel, mielőtt azonban a keze pálcát érinthettek volna, hogy megbosszulja ezt a gyalázatot, vastag kötelek szorítják ölelésükbe. A karjait a törzséhez kötözi a varázslat, ő pedig vonaglása egyetlen eredményeképp az oldalára esik.
   -  Te szemét, rohadt mocskos kis...
Tehetetlenül feszegeti a köteleket, a pálcája elgurul a földön. Káromkodások olyan ízesen válogatott formáival él, amibe egy valamirevaló dokkmunkás is belepirulna, ám szabadulni minden jel erre mutat, képtelen.
Ártatlan áldozatát hárman segítik föl és ültetik azonnal biztonságok helyre. Ha az ember fia két idősebb fiútestvérrel nőtt föl tudja, hová kell a rúgásokat irányítani ahhoz, hogy bomba biztosan érzékeny szerveket találjon. Talán egy második gyógyítóra is szükség lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nehézkes lépteinek zaját elnyomja a serkenő fű és a tavasztól megbolondult mindenféle apró állat zsivaja. Szereti ezt az évszakot, annyira mozgalmas és könnyed, a maga fajtának is kedve van kiülni a falu széli tó partjára és csak figyelni ezt a cirkuszt. Bármilyen szívfájdalom, erre sajnos nincs ideje.
A lehető leghosszabb kerülőt választotta a minisztérium irányából a kastélyig, mintha ezzel is igyekezné elodázni a rá váró unalmas és annyira értelmetlen munkát. Feje cseppet sajog a többnapnyi kialvatlanság miatt, a szemét bántja a fény, szívesen aludna a papírmunka helyett vagy barangolna egyet az erdőben. Ilyenkor a legszebb a terület, amikor már zöldellenek a fák, az aljnövényzet mégis eléggé gyér ahhoz, hogy kényelmesen haladhasson.
A lakatlan, ócska kunyhót kerüli meg, mikor furcsa hangot hall. Tekintetét fölemeli a közvetlenül előtte húzódó útról, kutya módjára fülel, bár mindezt nagyon óvatosan. Tudja, amit tudnia kell - ahogy azt is, az első tavaszi napok mit művelnek ezekkel a hormontúltengéses kamaszokkal, ő pedig nem egy alkalommal tapasztalta már meg, jobb, ha nem jár ilyenkor kihaltnak ígérkező helyeken. Nem szívesen zavarna meg, öhm, semmit.
Rövid töprengést követően azonban megállapítja, jelenleg valószínűleg nem áll fenn ez a veszély. Egy ismerős női hangot azonosít be, bár, hogy honnan rémlik, nem tudja és nem is akarja fölismerni. Irányváltás nélkül folytatja az útját, megkerüli a kunyhót, ám a hadakozás zajára puszta kíváncsiságból mégis hátrapillant.
Majd megáll. Zsebre tett kézzel, csodálkozva hunyorog a lány felé, aki, hát nem lája rendesen, de valami egészen furcsa dolgot művel.
   -  Öhm... ez így korrekt, vagy kell valami segítség vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A falon függő, míves óra monoton kattogása szép lassan megterhelt agyára megy. Ujjai ingerülten dobolnak a széle karfáján a ritmusra, tekintete maga elé, az asztal lapjára mered.
Egy auror életében sosem jelent jót, ha a főnök rendeli lábhoz. Különösképp, hogy nem a közvetlen felettese, még csak nem is Várnai, akivel könnyen dűlőre jutna, bármiről legyen szó. Határozottan sötét ügyet sejt, magában tűnődik, mi rosszat tehetett, amiért az iroda mahagóni asztala mögé kényszerítették. Civilek elleni erőszak, mulasztások és kihágások tömkelege rémlik föl benne, végül azonban egy morgással elhessegeti gondolatai közül őket.
Ha ezek miatt vették volna elő, akkor a pár héttel ezelőtti fegyelmi tárgyalásán kapta volna a büntetést. Különben pedig - a sárkányrezervátum hibbant embere igenis megérdemelte a megruházást.
Az ajtón túl lépteket hall, hátranéz, azonban a zaj hamarosan elhalad, majd elhal. Nyel egyet, az arcát visszakapja az asztal felé, összekulcsolja a kezeit. Sok kellemesebb programot is el tudott volna képzelni, mint a kényszerített megjelenés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kissé úgy érzi magát, mintha a halálsoron várakozna. Csapzott haza alól csak elvétve sandít föl a falon függő képekre, leginkább azonban maga elé bámul, felkészülve a legrosszabbra.
Az ajtó nyílására kelletlenül néz hátra. Nem szívleli Andort, bár racionális oka nincs erre, mindössze annyi, hogy a fickó már-már túlságosan is tiszta. Kissé megemelkedve fog vele kezet, érzi annak ápolt tenyerét, aztán ül vissza a helyére. Ösztönösen igazítja meg bőr kabátját magán, mintha próbálná legyőzni a köztük uralkodó, kínos szakadékot, ami a külsőségeket illeti, azonban nem megy sokra vele.
Egy kurta biccentéssel viszonozza a köszönést, a tekintete ekkor már a férfi előtt heverő, kikészített papírokon pihen. Várakozása alatt tűnődött rajta, hogy belepillant, ám az itteni tartózkodása alatt megtanulta már, a kíváncsiság nem kifizetődő és nem egyszer fájdalmas büntetést hordoz.
   -  Semennyit. A szövetségiek üzenték, hogy jöjjek ide.
Kissé megrántja a vállát, előrébb dől, könyökét megtámasztva a térdein. Essünk túl rajta, gondolja magában, hiszen bármi vár rá, az ellen már semmit sem tehet.
Ám arra, amit hall, végképp nem számított. Összeráncolja a homlokát, a férfi még szinte be sem fejezi a mondandóját. ő maga azonnal rávágja a véleményét, apró durvasággal:
   -  Nem. Nem, azt nem. Amerikai vagyok, a kinti kommandó tagja, nem helyezhetnek át. Az Államokat szolgálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Idegesen és értetlenül dől hátra, tekintete palástolatlan agresszivitást sugall.
Az agyában végigfut minden, ami az amerikai állásához kötődhet. Számára ez ugyanis nem egyszerű hivatás, hanem az életének stabil és talán leginkább meghatározó része. Az Egyesült Államokban született, először a nemzetvédelemnél szolgált, a hazája iránt elkötelezettséget pedig sokkal valódibbnak érzi, mint mindenféle hűséget, amit emberek iránt tapasztal. Dwayne ugyanis nem csak dolgozott az amerikai minisztériumban - szerette is azt.
Idegesen húzza föl a vállait, konok hallgatásba fojtja feltörő haragját. Igazságtalannak és gerinctelennek tartja azt, ami vele történik. Természetesen többször vett részt kisebb- nagyobb kiküldetéseken, a parancsokat azonban mindvégig drága Anyaföldje adta. Megnyugtatólag hatott a rétisasos pecsét a hivatalos leveleken, mintha ez lett volna, ami összeköti az otthonával. Most azonban mindezt egyszerűen, nevetve elveszik tőle.
Mogorván bólint, jelezve, hogy megértette az instrukciókat, bár egyáltalán nem biztos, hogy teljesíti is őket. Az efféle pszichológusi alkalmassági vizsgálatokkal rendszeresen elkésik, hadilábon áll az agyturkászok fajtájával is - érthető okokból. Apró agyával nehezen fogja fel, mi szükség van a gyermekkora vagy épp a nőkkel való viharos kapcsolatának firtatására egy vadidegentől, mintha ez számítana is bármit az éles helyzetek során...
A papírok után azonban nem nyúl. Karba font kézzel, mozdulatlanul bámul a felettesére.
   -  Egyáltalán melyik egységbe helyeznek? Én nem fogok vallomásokat elemezni, akkor inkább...
Cifra káromkodással fejezi be a mondatát, kifejezvén vele, mi is lenne az, amit szívesebben tenne az irodai munkánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az üveg csörömpölve törik össze a padlón, tartalmát szétfröcskölve a parkettán.
Ingerült káromkodással ereszti le a kezét, felül a kanapén, aminek karfájáról olyan intelligens módon szédítette le azt a nyavalyás italát. Hosszasan szemléli a foltot, ami lassan és alattomosan kúszik a rongyszőnyeg felé, végül azonban mindössze megcsóválja a fejét, egy lesújtott szusszanással tápászkodik föl.
Majd felszárad vagy ha nem, feltakarítják azok a drága, dolgos kis manók. Elvégre más dolguk sincs az ég egy adta világon, ő pedig biztosan nem fog domesztikálódni addig, amíg meg nem házasodik. Apropó, manók... A fejét vakargatva sandít az órája felé, látványosan húzza el a száját. Remek, a vacsoráról megint lemaradt, no nem mintha épp a zajos nagyteremre lenne szüksége pont egy ilyen kényelmetlen napon.
Elnyom egy feltörekvő, nehézkes ásítást, az állott levegőjű irodáját követően frissítően hat a hűvös, kihalt folyosó. Lébecoló diákokkal, vacsorájukat fogyasztó portrékkal találkozik rövidke útja alatt, nem igazán köszön senkinek, mint általában, igyekszik a lehető legminimálisabb interakció nélkül áthidalni a távot.
Ahányszor szóba elegyedik valakivel, mindig szívességet kérnek tőle ugyanis. Ez pedig kezd finoman is szegény agyára menni.
Leballag a kopott kőlépcsőkön, az elkövetkező vacsora képével a fejében siet végig a hosszú folyosón. Jó kapcsolatot ápol a manókkal, így lehet, hogy megint jut valami finom falat számára, mondjuk egy báránysült, borda vagy...
   -  Whoa!
Ahogy kinyitja az ajtót, valami első pillanatban meghatározatlan, nehéz tárgy zuhan ki rajta. Reflexből engedi el a kilincset és hátrál egy lépést, mire a dolog tompa puffanással landol a lába előtt.
Ennek a dolognak azonban barna haja és végtagjai vannak.
Fél pillanatnyi rémült csodálkozás után tehát feltételezi, hogy emberszabásúval, minden bizonnyal nőneművel van dolga.
   -  Héhé! Mi van veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Zavarban pislog le a nőre egy ideig, mire a központi idegrendszeréig is eljut a gondolat, hogy mozdulni kellene. Lehajolva annak felkarjánál fogva segíti őt felülni, miközben már-már zavarba ejtő alapossággal tanulmányozza az arcát. Nem tűnik iskolásnak, ám ez nem jelenti, hogy nem fut át néhány sötét elképzelés az agyán. Nem az első nő lenne ugyanis a kastélyban, akit így... nos, földre hullva talál, általában azonban ezt az állapotot eddig masszív szörpfogyasztás által érték el. Ennek jellegzetes illatát azonban nem érzi, ráadásul a hölgy hamarosan meg is szólal, nem épp a szörptúltengésre jellemző hangnemben.
   -  Ehm, sorry I...
Fél térdről pislog az arcába, meglehetősen bután, mindössze megrázza a fejét jelezvén, hogy ebből a kelet- európai blablából egy árva megveszekedett szófoszlányt sem ért. Sosem tervezte megtanulni és ehhez az elhatározásához komolyan ragaszkodik is. Minél kevesebb ragad rá az országból, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy itt ragad.
   -  Áh! Cukor.
Így már sokkal világosabb a dolog. A nő válla fölött elpillantva a manók felé int, ők azonban, mivel egyáltalán nem ostobák, már elkészítették az ilyenkor életmentő narancslevet, egyik példányuk pedig már szalad is vele.
   -  Segítsek felállni vagy menni fog? Megvagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Milyen lovagiassá tette ez a pár hónapnyi kastély béli tartózkodás... néha még önmagát is meglepi vele. Persze továbbra is mindössze hölgyekkel szemben tanúsít megfelelő előzékenységet, a srácok kénytelenek elviselni faragatlan stílusát. Ellenben ez is határozott haladás az egykori wisconsini kölyöknek, aki egy nyáron felgyújtotta osztálytársnője derékig érő haját.
Az alkarját megszorítva állítja talpra a nőt, egy ideig még tartja, amíg teljesen biztos nem lesz benne, hogy megáll a saját lábán. Aztán engedi el, hátrébb lépve tőle, kiosonva annak intim szférájából.
   -  Megesik az ilyen.
Flegmán megvonja a vállát. Nem szívesen firtatja mások gyengeségét, ahogyan annak sem látja értelmét, hogy fölöslegesen eljátssza az aggódó lovagot. Számtalan szánni való vagy undorító megnyilvánulást látott eddigi élete során, munkája azonban diszkréciót követel tőle. Azok után, hogy terroristákat, pénzembereket és elnököket látott összecsinálni magukat félelmükben, egy ájulás már nem üti meg azt az ingerküszöböt, ami fölött érdekelné a közjáték.
A manó, aki időközben megérkezett a narancslével, a nadrágja szárát rángatva hívja fel magára a figyelmet. Dwayne átveszi tőle a poharat, a mozdulat folytatásaként pedig Matilda kezébe nyomja.
   -  Ülj le valahová, aztán fenékig. Ettől tuti jobb lesz - zsebre tett kézzel ráncolja össze a homlokát - Te nem az a könyvtáros csaj vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mindössze a vállát vonja meg, tényleg nem szívesen firtatja az ájulásának esetét. Mostanság szinte minden nőnemű ismerőse várandós lett a környezetében, a gyengébbik nem tagjai pedig potyognak ilyenkor, mint a legyek. Így valójában azon sem csodálkozna, ha emiatt hagyná el Matildát az ereje - ritka belterjes és egymás közt szaporodó népségből áll ez a kastély.
   -  A könyvárba se megyek gyakrabban.
Óvatosan teszi hozzá, hiszen ez a vallomás még hozzátartozik az igazsághoz. Soha, semmilyen körülmények közt, önszántából biztosan nem tenné be a lábát arra a helyre, ami minduntalan arra emlékezteti, mennyire ostoba is valójában. Márpedig így van, egy Matildához hasonló könyvkukac minden bizonnyal idiótának bélyegezné azonnal, ha kiderülne alapfokú oktatásának ásítozó hiánya, hát jobb elkerülni az ilyet.
Beljebb sétál a konyhán, a nőnek kurtán int, hogy kövesse. A hosszú asztalok közül a Navine megfelelőjének végére ül le az egyik székre. A könyökét az asztal lapjára támassza, neki senki sem tanította meg, hogy nem illik az ilyet.
   -  Aurormágiát. Mármint... leginkább magaviseletet, ahogy az óráim telnek.
Újabb vállrándítás, némileg sötétebb hangsúllyal. Néha úgy érzi, nincs más dolga a kastélyban, mint büntetni, fegyelmezni és alkalomadtán megrázni a jó népet, ha végképp nem értenek a kedves szóból. Nehéz is a pedagógusi lét, bizony, különösképp, ha az ember fiának semmi képesítése sincs hozzá.