Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

  -  Jeez, lassabban... - mormogja, látva, Zója mekora hévvel húzza meg az apró, ám méretéhez képest meglepően nehéz üveget. Egy éve van a tulajdonában, mikor egy szobakisöprés alatt elkobozta az egyik alaksori hálószobából. Cseles kis tárgy, ügyesen bűvölték meg, jócskán kiegészítve az úrtartalmát, így, bár egy belső zsebben is könnyen elfér, komoly mennyiségű cuccot tárolhat benne.
Visszaveszi az üveget, ő bizonytalanabbul - vagy épp már jól felkészülten -iszik bele. Kifejezett vészhelyzetekre tartogatta, idegnyugtató gyanánt, ha végképp nem bírná a benti tömeget, de valamilyen okból nincs lehetősége a szabadba menekülni. Lehet, hogy tanár létére mindez teljesen, elvitathatatlanul illegális - de merje bárki megszólni érte. Az ital fanyar ízével a szájában csavarja vissza a fém kupakot, majd a doboz mellé leteszi kettejük közé a padra, mintegy mechanikus térelválasztó gyanánt.
   -  Nem. Simán csak nem működött. - dünnyögi az ég felé, kifújva a füstöt. Újabb kövér és nyilvánvaló hazugság hagyja el a száját, immáron másodjára. Még kicsit lejjebb csúszik, hogy kinyújthassa a lábát, a fejét pedig megtámassza a pad kopottas háttámlájának szélén.
Zója kérdez, ő felbámul az égre. A csillagok vádlón és cinikusan pislognak le rájuk.
   - Hmm-mmmm...- az ajkát rágcsálva figyel fölfelé, a jobb kezét, melynek ujjai közt a cigaretta füstölög, a bal felkarjára kulcsolja - Lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

   -  Uuuh-hmmm...
A cigaretta megbillen a szájában, kifejezéstelen arccal bámulja a csillagokat, amik látványa az otthonát juttatja az eszébe. Bogolyfalván, ahol most lakni kényszerül, hiába néz föl éjjel, az utcai lámpák fényében nem láthatja azt, amit most, itt a nagy büdös semmi közepén. Wisconsinban, amerre felnőtt, nem voltak helikopterek és közvilágítás sem, ellátott addig, ameddig csak lehetett.
Mélyről jövőt szusszan, végül a cigarettát kiveszi a szájából, eldörzsöli maga mellett a padon, majd ledobja a fűbe.
   -  Veled se működne. - pillant föl rá, teljesen őszintén. A tekintete a nő két szeme közt igázik - És ezt te is tudod, Sunshine.
Tudja, ki meg kell tennie, amit muszáj - és kimondani azt, amit senki más sem mer. Egész nyomorult kis életében ezt csinálta, ha nem, akkor mások után takarította a magánéleti sz*rt, egyedül a sajátjával nem törődött senki. Soha, de soha senki.
Ahogy a nő szemébe néz épp egy ugyanolyan sérült lélek pislog rá vissza, mint ő maga. Mindenkinek valami defektje, valakinek több, valakinek kevesebb. Ő már pontosan ismeri Zójáét, ahogy a nő is ismeri, benne mi van. És mégis; mégis tudja, hogy egy újabb kapcsolat vele nem lenne több, mint egy rég elfelejtett fiatal srác kapaszkodása abba, mi menthetetlenül eltelt.
Összébb húzza magát, a fejét visszafordítja a kastély felé.
   -  Hazajössz ma velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Maga mellé nyúl, hogy az üveget és a felbontott doboz cigarettát visszaküszködje a zsebébe, valahová a jelmez legmélyén. Feljebb ül, megtapogatja a csuklóját, csalódottan veszi tudomásul, hogy minden taktikailag fontos felszereléssel kitömte ezt az átkozott pizsamát, a karóráját mégis sikerült az asztalán hagynia. Így elképzelése sincs, hány óra lehet - de akármennyi is, számára ez pontosan a "most-kell-lelépni" pillanat.
A srácokat parancsolja ágyba az, akinek kedve van, a takarításra pedig úgyis ott lesznek a manók - részéről már igazán elkezdené a hétvégéjét. Úgy fest, Zója társaságában.
A beleegyező válaszra, ha alig érezhetően is, ám valami okból kirázza a hideg. Az agya racionális fele, mintha felriadna a szendergésből, őrjöngve tiltakozik, Dwayne fiam, mégis mit gondolsz, mit csinálsz? Mégsem vesz tudomást róla, ahogy a pulzusa ütemének apró változásáról sem. Elvégre felnőtt ember. Felelős felnőtt ember. Azt tesz, amit akar. Többé- kevésbé.
Zója egészen laza viccelődésére vérszegény mosolyt kényszerít ki. Zavartan süti le a szemét, fél pillanatnyi önkéntelen figyelmetlenségét pedig a nő nem felejt el kihasználni. Riadtan rezzen össze, mikor Zója szája az övéhez ér, mintha egyszerre nem is lenne tisztában azzal, mit akar. Pedig ugyan, pontosan tudta ő, mi fog történni, mikor elmormolta azt az egy átkozott kérdést. Csak épp... ez annyira nem az ő asztala.
   - Akkor... - kiszáradt szájjal pillant félre, ő is feláll, így jó egy fejjel fölé magasodva - Gyere.

A kastély kapujában tucatnyi mágikusan fénylő töklámpás vigyorog rájuk, ahogy a míves vaskapun át egymás nyomában elhagyják a birtokot, amerre egyetlen kósza, holt lélek sem jár. Egymás mellett, némán sétálnak a hoppanálási határvonal felé, Dwayne zavartan pillant le a nőre, talán még most visszakozhatna, megmondhatná, hogy hülyeség az egész.
Tétován kulcsolja össze az ujjaikat végül. Hasonló a hasonlóhoz, tartja a mondás.
A kastély fényei és hangjai hamarosan az éjszakába vesznek mögöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

BAMM
A bakancsa vasalt talpa hangos dörrenéssel csapódik a fa deszkáinak. A zár roppan egyet, majd végül megadja magát a felső akaratnak - az ajtó lendületesen vágódik ki. A reggeli, alacsony napfény végigfut a szőnyegen, hosszú árnyékot vetve alakjának.
A vállával löki vissza a lendülettől becsukódó ajtót, beljebb csörtet a házban, ahol mindössze egyszer, egy sajnálatos éjszaka végeredményeként járt itt. Nos, lényegében most is ez a helyzet, vagy valami kínosan, vérlázítóan és kiborítóan hasonló.
Teljesen biztos benne, hogy meg fogja ölni.
Meg kell ölnie.
   - ADAM!
Fekete, kapucnis pulóverében mintha egy suhanc betörő vagy valamilyen szélsőséges tüntető lenne. A haja elaludt és kócos, mintha percekkel korábban kelt volna ki az ágyából. Lehet, hogy így is van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hogy nagyon ingerült? Ó, az ebben a helyzetben nem a megfelelő kifejezés. Az agyát vörös helyett már-már sötétbordó köd lepi el, olyan, amin nagyon nehéz átlátni vagy ésszerűen gondolkodni.
Az agyába ismét betolakodnak az előző éjjel képei. Álomképei. Rémképei. Dühösen rúgja fel az útjába kerülő alacsony, fa esernyőtartót - vagy valami egészen hasonló tárgyat, az fejre áll, mind a négy fából faragott lábával az ég felé meredve. Az egyik ilyen lábat ragadja meg, majd fölemelve a térdén töri le. Az asztal maradéka visszaesik a parkettára, ő az újdonsült fegyverét a másik kezébe átvéve csörtet tovább. A nappaliba.  
Mint egy felingerelt ősember.
   -  Mit csináltál az agyammal, HAH? Csináld VISSZA!
A karót fenyegetően, bár inkább elborult aggyal szegezi a vámpír felé, bal kezét ökölbe szorítva. Kinyírja, biztosan kinyírja, rohadtul fel fogja koncolni, feldarabolja, a darabkáit pedig majd bedobálja egy csirkeólba, ha nem csinálja vissza, amit tett. Mert, hogy tennie kellett valamit, biztosan, olyan nincs, hogy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

   -  Na neeem, neeeem...
Hadaró, érthetetlenné váló beszéde miatt elsőre részegnek tűnhet, vagy mintha egyenesen bevett volna valamit, mielőtt a vámpír házához indult. Adam azonban ennek nyomát sem érezheti rajta, mindössze a lila köd lepi el egyébként is ingatag elméjét.
Közelebb lép hozzá, a karót meglengeti a kezében, a vége fenyegetően éles, mint egy nagyobb, törött agyar.
   -  Valamit te csináltál az agyammal! - ordít rá, a mutatóujjával a saját halántékára bökve - Bejöttél, lenyomtad a véredet a torkomon és megbuzeráltad az agyam! Csináld vissza te nagy rakás sz*rkupac! Most!
Nem igazán gondolkodik, akkor sem tette, amikor felriadva feltápászkodott az ágya melletti padlóról. A takarója a lábára gabalyodott, kapkodva tépte le magáról, reszketve öltözött föl, most pedig itt van.
Egy felnőtt férfi ember alapvetően nem szokott pánikba esni a rémálmaitól. Ez valahogy más volt. Valóságos. Túl valóságos és valahogy...
Valahogy túlságosan is...
Meggyőző.
A szívét érzi a torkában dobogni, a teste kimelegszik, láthatóan esze ágában sincs eldobni a fegyverét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nehezen veszi a levegőt, a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, a szabad keze ujjai még inkább ökölbe szorulnak. Felhúzza a vállait, akár egy felborzolt tollú, sérült madár. Szólásra nyitná a száját ismét, ekkor azonban érzi, hogy az egyetlen fegyvere, amibe eddig kapaszkodhatott, kicsúszik a tenyeréből.
Adam húzása dicséretes ügyességgel billenti ki a magabiztosságát. Értetlenül bámul le az ujjira, amik a levegőt markolják ügyetlenül, majd vissza a vámpírra, aki kihasználja a pár pillanatnyi csöndet, hogy közbeszúrja a kérdéseit.
Lehajtja a fejét, összeszorított foggal fújja ki a levegőt. Az arca sötétebb színre vált, bár lehet, hogy mindez az elsötétített szoba fényviszonyainak furcsa, gyermeteg játéka.
   -  Teeeee kis...
Tudja. Kimondta. Ő csinálta.
A bakancsa megcsúszik a parkettán, ahogy elrugaszkodik, nem gondolkodik igazán, ahogy az adrenalinlöket biztatása előtt lefeküdve puszta testtel megy neki, akár egy veszett állat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A teste a vámpír masszív mellkasának ütközik - majd mindketten a kanapéra zuhannak mint két megtermett krumplis zsák. A fogai összekoccannak, a könyöke valahová Adam már úgysem használt májának környékére nyomódik, bakancsos lábával lesodorja a dohányzóasztalon hagyott tárgyakat a földre.
   -  Te ssszemét... ssssz*r!
Összeszorított foggal nyögi ki a szavakat, jobb keze alkarját a férfi torkának nyomva, ezzel próbálva leszorítani őt. Ha mindketten egyszerű halandók lennének, a testfelépítése és habitusa komoly előnyhöz juttatná egy ehhez fogható verekedésben, hiszen két idősebb testvér mellett ebbe született és nőtt bele.
Ám Adam más, Adam közelről sem ember, elvégre még csak nem is él igazán. Egy ésszerűen gondolkodó ember most inkább visszavonulna, felfogná azzal a hülye fejével, hogy ennek semmi jó lehet. Egy ésszerűen gondolkodó igen, biztosan ezt tenné.
A szeme sarkából látja meg a kivillanó agyarakat. Fájdalmasan felnyög, ösztönösen rántaná el a fejét, a hajszálai tömegesen szakadnak ki a fejbőréből és maradnak Adam markában. A bal keze ujjai ökölbe szorulnak, ő pedig üt - hogy egy jól irányzott parasztlengővel pofán nyomja az ellenfelét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az ökle a kanapé párnái közé fúródik, ahogy Adam az ő halandó szeme számára felfoghatatlan sebességgel mozdul arrébb. Csapzott haja a szemébe hullik, ő megrázza a fejét. A lába elcsúszik valami kiömlött folyadékon az asztalon, ő megbillen, följebb mászik, a jobb lábával akaratlanul- bár nem bánva a dolgot - térdel Adam lágy részeink valamelyikébe.
   -  Csináld vissza!
Sziszegi fröcsögő indulattal, hallja, ahogy feszengve igyekszik kiszabadulni a szorításból, a pulóvere a válla varrásánál elszakad. Erősebben nyomja az alkarját a férfi nyakának, mintha ezzel próbálná átvenni a helyzet fölötti uralmat, amit pusztán látszólag birtokol.
Dwayne Warren lényegében sosem volt több egyszerű állatnál, ami az evolúció csavarja folytán mégis megtanult beszélni és felegyenesedve járni anélkül, hogy orra bukna. Az ösztöneit azonban nem hagyta hátra a törzsfejlődésben. Ha leszorítják, megbéklyózzák vagy a falhoz kényszerítik, azonnal a túlélési ösztönei veszik át az uralmat az agya, ezáltal az egész teste fölött. Az pedig, hogy Adam a pulóvere nyakát szorongatja, számára minden skálán túllépi a "sarokba szorítottság" küszöbét. Látja megcsillanni a fogakat, ez pedig kiszorítja a tüdejéből az összes levegőt.
De legalább nem ő van alul.
  -  Te mocskos bestia, b***dmeg magad!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egy rántás. Ennyi az egész. Felnyög, ahogy a háta a kanapéhoz ér, Adam rá nehezedő súlya kipréseli a tüdejéből a maradék levegőt. Oldalra kapja a fejét, a szorítás alatt elfehéredő csuklójára, furcsa, nyöszörgés- szerű hangot hallat. Kapálózni és rúgni próbál, kiszabadítani magát ebből az átkozott béklyóból, ez azonban egyáltalán nem megy. Az erőlködéstől kiveri a víz, szíve szapora ütemét a fülén át is visszahallja.
Visszanéz a vámpírra - a tekintete ekkorra azonban állatias indulat helyett tiszta, palástolatlan félelemmel telik meg. Szaporán kapkodja a levegőt, az agyarakat bámulja, melyek fedetlenül csillannak meg olyannyira közel az arcához...
   -  Ne...
A karjai még egyszer megfeszülnek, végül látszólag végleg feladja ezt az eszeveszett hadakozást. Kalapáló szívvel hallgatja, amit mond, bár közel sem biztos, hogy bármit is felfog belőle. A füle cseng, a fejében lévő apró hang pedig mindent túlordítva parancsolja, hogy akár a karjai lerágása árán is, de azonnal szabaduljon ki a kínzó szorításból.
A klausztrofóbia különös dolgokat művel még egy állítólag felnőtt emberrel is.
   -  Te szemét. - mormogja rekedten, majd a szavainak további nyomatékot adva szembeköpi a vámpírt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Szinte megnyekken a durva lökésre, összeszorítja a szemét, fölkészülve lényegében bármire. Azonban mindössze a szorítás marad abba, Adam súlya pedig végül felemelkedik róla. Ismét levegőhöz jut, nyitott szájjal lélegzik, hevesen dobogó szívvel küszködi magát feljebb a kanapén. Mindkét csuklója bizsereg, az ujjai pedig elzsibbadtak a vámpír emberfelettien erős szorításában, ám most már legalább szabad.
Kapkodva tápászkodik föl, ahogy hátrébb lép, a lába megcsúszik két újságpapíron, ő meginog, kis híján hanyatt vágódik a mindenféle szétszórt és törött holmival borított padlón.
Dühösen szusszan, megrázza magát, a pulóverét visszahúzza a vállára. Hosszú másodpercekig bámulja a vámpír neohippi loboncát, majd magában egy durva szitkozódást elmormolva fordul meg és távozik a szobából. Az ajtó hamarosan csapódik mögötte, őt pedig minden sértett indulatával együtt végül elnyeli az erdő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A fű nedves és síkos a cipője talpa alatt, a novemberi levegő maróan hideg a fák között. Behúzott vállakkal és lehajtott fejjel sétál a keskeny ösvényen, ami a ház irányába kanyarog. Megtorpan, néhány mély levegőt vesz, majd továbbindul, ám mindössze, hogy huszonöt méterrel később újra megálljon.
A rémképek maradtak, ám az indulat először ritkábban lobbant föl benne, majd végül egészen elmaradozott. Akaratlanul is visszaidézte az ominózus verekedést az éjlénnyel, melyet a furcsa mód, bal lábában jelentkező izomláz folyamatosan emlékeztette. Máskor egészen szürreális megkönnyebbülést érzett, ha őrjönghetett egy jót és valakinek az ocsmány fején kitölthette a dühét... ám ez valahogy mégis más. Hiába, Adam végső reakciójának és az ő csúfos eloldalgásának hála a megszokott hatás elmaradt.
Hogy nevezik vajon ezt, amit érez? Bűntudat? Lehet. Az elforduló vámpír látványa és csalódott hangja minden bizonnyal örökre az agyába égett, megmagyarázhatatlan rossz érzést hagyva maga után.
Zsebre csúsztatott kezekkel lép ki az alacsony cserjék és kopasz fák közül. Bizonytalanul pislog a ház ablakaira, épp a bejárat felé indulna, mikor meghallja a felbőgő motort... ami egy mágusok lakta településen egészen szokatlan dolog. Megdermedve fülel, végül nyel egyet, elindul, hogy megkerülje a házat. Na nem egy túlságosan intelligens ember - de ennyiből már összerakja, hogy hacsak épp nem a kocsiját nyúlják le, Adam arra lesz.
Bőr kabátos, fázó alakja megjelenik a  ház tövében, majd megáll. A lélegzete ködként kavarog, miközben szép lassan, hogy az autóban ülő láthassam felemeli a kezeit. Ujjatlan kesztyűs keze egészen fázik, ám jelzi, most fegyvertelen. Békés szándékkal érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Végül visszaengedi a kezeit az oldala mellé. Szótlanul és mozdulatlanul nézi végig, ahogy a férfi kiszáll a kocsiból, majd annak motorháztetőjére támaszkodik. Hátrapillant a válla fölött, az alsó ajkát rágcsálva dünnyög valamit.
Lassan indul el felé a nedves füvön, ám véletlenül sem néz a férfi szemébe, de egyáltalán rá se. Valójában meg is hátrálhatna, fut végig az agyán a kósza gondolat, ami közelebb lépve csak egyre és egyre csábítóbbnak tűnik. Egy furcsa nyomás a gyomra táján, ami eleve arra kényszerítette, hogy ma idejöjjön, további maradást parancsol neki. Hosszan kifújja a levegőt, ő is a kabátja zsebébe rejti a kezeit.
Legalább három, de inkább öt méterre tőle először lelassít, majd megáll. A tekintete végigsiklik az öreg, fehér sportkocsin, feltűnően hosszú ideig. Nyel, majd szusszan egyet. Végül pedig elhatározva magát fölemeli a pillantását a férfira.
   -  Bocs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Halkan dünnyög valamit az orra alatt, végül biccent egy aprót. A feldúlt igencsak finomkodó kifejezés arra, ahogy rárúgta egy ajtót, karóval fenyegette, majd megpróbálta megagyalni a férfit a saját otthonában. Az esemény után mégis ő oldalgott vissza a vackába a sebeit nyalogatni, mint egy összevert kóbor kutyát. Na nem ez volt az első verekedése, amit csúfosan elvesztett - de messze a leginkább megalázó és felzaklató.
Ismét félrepillant, továbbra sem lép közelebb. A kivillanó agyarak képe ismét betolakodik a gondolatai közé, most pedig hiába tűnik Adam kifejezetten békésnek - vagy jóllakottnak -, ő nem bízik már ebben.
   -  Jóváteszem, ha akarod - mormogja egészen halkan, ismét a saját száját rágcsálva, a szemét a kocsi első lökhárítóján tartja - Tartozom neked - fölhunyorít a felhős ég felé, gyengén és örömtelenül elneveti magát - Tökre az életemmel. Ha nem lennél már elföldeltek volna meg minden.
Egyáltalán nem tervezte meg, hogy mit fog mondani. Igazán azt sem gondolta végig, miért jön ide. Csak hozta a lába, mintha valami hajtaná, amit nevezzünk bárminek, de munkálkodik benne.
   -  Ha kell a vérem, a tiéd. - hadarja végül egyetlen levegővétellel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A hasonlat találóbb nem is lehetne erre az egészen abszurd helyzetre. Furcsa mód védtelennek és fegyvertelennek érzi magát, ahogy ott áll vele szemben, a ház kopott fala és egy gubancos bokor között. A súlyát áthelyezi a másik lábára, érzi, ahogy az arcába visszaárad a vér, míg a karjaiból szinte maradéktalanul kiszalad. A testét végigrázza vagy a hideg, vagy valami egészen más.
Ahogy Adam megmozdul, pusztán a moccanás tényére a gyomra fájdalmasan fordul egyet a hasában. Egyenesen arra számít, hogy a vámpír a szeme láttára hatalmas denevérré változik, majd rácsavarodik a nyakára, mint valami hülye sál, hogy kiszipolyozza a vérét. Amilyen sok időt tölt a varázslények aktív gyűlöletéről, olyan keveset tud róla, valójában hogy is működnek. Az persze megint más kérdés, hogy ennyi idő alatt már rá kellett volna jönnie, Adam nem az a fajta, aki itt a szabadban, ennyire puritán módon nekilátna megvacsorázni belőle.
Gépies mozdulatokkal indul el az autó felé. Az esőcseppek a hajába hullanak, csapzottá téve azt, mégsem siet. Hátranéz, mielőtt kalapáló szívvel beszállna a vámpír mellé. Az ajtó csapódása kizárja az esőt, ám a cseppek tovább pattognak a szélvédőn és a kocsi merevített tetején.
Összehúzza magát, a hajából kifut egy csepp, hogy végigfolyjon az állán, majd lecsöppenjen a kabátjára. Kifújja a levegőt. Bólint. Majd még egyet. A tekintetét lesüti az ölében összekulcsolt kezeire.
   -  Nagyon fáj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Furcsa. Idegesen szusszan egyet, továbbra is az elhűlő ujjait bámulja. Ha van valami, amitől Dwayne Warren halálosan retteg, az a mágikus bestiák támadása és harapása. Gyermekkora óta a vérfarkasoktól való páni félelemmel feküdt és kelt, elvégre a környékén bőven éltek falkák. A vámpíroktól való idegenkedés jóval később alakult ki, bár épp annyira hevesen. A felajánlás ennek fényében különösen komolynak tűnik, nyilvánvaló, hogy nem veszi fél vállról az egészet. Ha még az ő riadalomtól és bestiáktól való undortól elködösült fejében is megfogalmazódott a vére felajánlása, az Adamhoz fűződő haveri - vagy bármilyen - viszonya mindenképp fontos lehet számára.
Oldalra fordítja a fejét, ahogy a férfi beszél, leginkább annak száját figyeli, a tekintete később kúszik föl a szürkés csillogású szemekbe. Szusszanva mosolyodik el kissé, majd néz föl a szélvédőre. Az esőcseppeken keresztül a kinti éjszaka egészen összefolyik, homogén masszává válik.
   -  Hát eddig se jött rosszul, ha ott vagy...
A családi őrangyal. Zója így nevezte, anélkül, hogy tudta volna, pontosan ki nyújtott neki segítő jobbot a szükség idején. Ezt pedig nem először tette, mindkét alkalom titkát azonban magában őrzi, ahol az a legnagyobb biztonságban van. A könyökével megtörli a mellette lévő ablakot, bár különben sem látni ki rajta inkább egyfajta pótcselekvés ez.
   -  Csak ne változtass át vagy nem t'om. Meg ne ölj meg - motyogja halkan, ám ha Adam ismeri, tudja, hogy ezt teljesen komolyan gondolja, még ha idióta kérés is - Azt nem bírnám annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Továbbra is az ablakon lefutó vízcseppeket nézi. Mint mindig, ha ideges vagy zavarban van, az ujjaival kezd babrálni, most az üveg szigetelését kezdi piszkálgatni, akár egy neveletlen gyerek.
Nem teljesen, de tényleg valamelyest megnyugtatja Adam válasza. Kevés embertársa szavában bízik meg, ám a vámpír, bármivel is, de kivívta ezt nála. Az ujjait az ajtó belső, krómozott kilincsére fonja, a mozdulat pedig megnyugtatja őt. Nem vagyok bezárva, bármikor elmehetek. Szakadozottan mély levegőt vesz, majd kifújja, a könyökével ismét letörli a párát az üvegről. Nem tehet kárt bennem, senki sem tehet. Akkor megyek el, amikor akarok. Ura vagyok a helyzetnek.
   -  Legalább meghívhatnál előtte egy italra vagy valami.
Ismét nevet, zavarban, erőtlenül és őszintén pánikba esve. Adam hallhatja szívverésének szapora ütemét és láthatja, hogy a keze továbbra is a kilincsen matat. Nem túl férfias látvány? Meglehet. De mindenképp emberi.
Szusszan, a kezét végül hagyja lehullani a kilincsről, vissza az ölébe. Adam felé pillant. Halkan, ám a döntésében több- kevésbé biztosan szólal meg:
   -  Csak szolgáld ki magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Felhorkant, előrébb dől, hogy a szélvédőn keresztül fölnézzen a sötétbe vesző égre. Ujjatlan kesztyűs kezeit egymáshoz dörzsölgeti, némán eltátog egy mondatot, pusztán magát biztosítva a döntése helyessége felől. Az arcát forrónak érzi, amire egyre zavaróbban tapadnak a nedves hajszálai.
   -  Legalább majd hazudd azt, hogy jó ízem van, különben tönkrevágod az egóm.
A hangja rekedt, bár igyekszik magabiztosságot erőltetni belé. A szervezete mindig különösen reagált a stresszhelyzetekre, bizonyára a munkája okán. Ha fél valamitől, ami a homályos, távoli jövőben függ fölötte, felemészti az ideg - de közvetlenül a megtörténte előtt mindig valamennyire megnyugszik. Ha már úgysincs visszaút, bár a szíve zakatol rendületlenül, az agyára nyugtató hályog kúszik.
A halálraítéltek lomhaságával húzza le a bal keze kesztyűjét és csatolja ki a fém szíjas karóráját, majd tömködi a zsebébe, ezzel már megválaszolva Adam korábbi kérdését. A nyakát biztosan nem fogja odaadni, ahhoz túlságosan gyáva. A bőr kabátja ujját följebb húzza a karján, szabaddá téve a csuklóját, ami a rá nehezedő stressztől hűvös és egészen sápadt.
Megdörzsöli a bőrt a vénái fölött, utoljára megmozgatja az ujjait - majd a tenyerét fölfelé fordítva, anélkül, hogy odanézne, kinyújtja a balját Adam felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy a karját kinyújtja, felkínálva a harapásra, az ellentétes keze akaratlanul is visszakúszik az autó belső kilincsére. Izzadó tenyere a hűvös krómot érinti, tudat alatt nyugtatja meg a mozdulat, a szabad távozás naiv reményével kecsegtetve. Persze pontosan tudja, hogy nem fog elmenekülni, még ha minden zsigere ordítva is ellenkezik, hogy tétlenül nézze végig, ahogy egy ragadozó a bőrébe mar. A lehetőség az, amire szüksége van. A szabad döntés látszatának megnyugtató, óvó gondolata.
Szaporán veszi a levegőt, ahogy Adam közelebb húzza a kezét, ő kissé lejjebb csúszik ültében. A vért a fülében érzi zakatolni, hangosan és valódin, akár az esőcseppek dallama. A hideg kezek a csuklójára fonódnak, minden izma megfeszül, ahogy a ragadozó a bőre fölé hajol, majd még utoljára felpillant rá.
... szinte egyáltalán nem. Inkább csak furcsa.
Egy villanásnyi, tompa nyomás, furcsa, bizsergető érzés. Az egész teste összerándul, ahogy a fogak átszakítják a bőrét és a véna vékony falát, bár inkább a tudat által generált riadalom, mint a fájdalom miatt. Reflexből megrántja a kezét, Adam azonban stabilan és erősen tartja, így mindössze az ujjait feszíti ökölbe.
Mindössze a hajat látja, ahogy betegesre sápadt arccal nézi a folyamatot. Elfordítja az arcát, szaporán emelkedő és süllyedő mellkassal bámul föl a szélvédőre. Csak az elsőn kell túl lenni, rémlik fel előtte a bátyja képe, onnan már minden mindig sokkal könnyebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Végtelennek tűnő percekig bámulja az autó pasztellszínű plafonját, hallgatja az esőcseppek dobolását, próbálva kizárni az agyából Adam szuszogásának apró hangjait. Bár a dolog egyáltalán nem fáj, mégis szörnyen furcsa és számára kellemetlen. Finoman szólva sincs hozzászokva, hogy egy idegen felnőtt férfi a csuklójára tekeredik, mint egy szőrös neohippi pióca. Összeszorítja az ajkait, mély levegőket vesz, megakadályozva ezzel, hogy pusztán a tudattól lehányja a műszerfalat.
Aztán egyszerre vége lesz. A szorítás enyhül, majd megszűnik. Lassan húzza vissza zsibbadó karját magához, a másik kezét a seb helyére szorítja, bár annak bőrpíron és bizsergésen kívül már semmi nyoma sincs. Ő is hátradönti a fejét, a bal csuklóját tartva, érezve, hogy lassacskán a végtagjaiba visszaáramlik a vér. Nem tudja, Adam mennyit ihatott belőle, de ahhoz közel sem eleget, hogy pusztán amiatt szédelegni kezdjen; ennek fényében egyáltalán nem olyan borzalmas a helyzet, mint azt elképzelte. Ahogy Adam végül megszólal, a fejtámlán oldalra döntött fejjel néz felé.
   -  Te vagy az első, aki ezt mondja. Sz'al kösz. - elengedi a csuklóját, hogy a hüvelykujjával megdörzsölje a homlokát. A szívverése lassulni kezd, ahogy túlélte a számára halálosan rettegett, borzasztó eseményt, bár ahhoz, hogy az arcszíne is visszatérjen, jó pár percre lesz szüksége. De legalább agyilag határozottan kezd megnyugodni, valahol pedig furcsa elégedettséggel tölti el, hogy Adam kiválónak minősítette a bénegatívját.
   -  Mer' van, aki nem finom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Almásy Léna
Auror Parancsnokság - pihenő

A cipőit lerúgva hosszában heverészik a kandallóval szembeni kanapén, a hátát annak kopott párnáihoz támasztva. A lábait egy zöld kockás takaró fedi, mégis meg-megborzong a pihenő szokatlan hidegében. A kandalló imbolygó fénye hosszú árnyékokat fest a falakra, a párkányon egy apró, öreg rádió zümmög valami késő éjjeli mugli műsort. Ezen kívül csönd van. Egyetlen irodista sem dolgozik ilyenkor.
A közeledő, könnyed léptek visszhangot vernek a folyosón. A telefonját, amin eddig játszogatott valami ostoba játékot, visszadobja az ölébe. Feljebb húzza a takarót magán, hogy a dereka se fázzon, így egyre inkább olyan, mint egy nagy, zöld burrito. Szótlanul nézi végig, ahogy Léna besétál, majd a kezeit kezdi melengetni a kandalló mágikusan lobogó tüzénél. Kényelmetlenül rágcsálja a szája belsejét; még mindig kínosan érzi magát, ha kettesben kell maradnia vele. Ez biztos így lesz egy ideig.
   -  Legalább csend van - válaszol a tekintetével az nőét keresve - Ha pedig szerencsénk van, akkor ma sem lesz riasztás. Fogj egy könyvet és lazíts - kissé megvonja a vállát - Vagy aludj, ha tudsz ebben a rohadt hidegben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Megköszörüli a torkát, feljebb ül, kirázza a haját a szeméből. A füle enyhén cseng a korábbi éles pánik nyomaként, a pulzusa azonban már közel normális. A hangulata leginkább fáradt és nyomott, valahol mélyen azonban egészen megkönnyebbült... elvégre, ha úgy vesszük, egy régi és veszedelmes fóbiájával nézett szembe. Az agyarak láttán mindig kiverte a víz, különösképp, ha azok mágikus bestiához tartoznak.
   -  Pedig ebben az országban láttam egy boltban ilyen izét... sült vért? - visszacibálja a kabátját az alkarjára, a zsebébe nyúl a karórájáért. Kissé reszketegen és elhalón beszél, mintha most ébredt volna, vagy, nos, most szívta volna ki a vérét egy vámpír. Ám felnőtt férfiként elájulni vagy komolyabban rosszul lenni nem fog, bármennyire is zaklatja a tudat még. Majd hazamegy és kialudja, mint egy komolyabb részegséget.
Az óráját fél kézzel ügyetlenül csatolja vissza, majd elrejti a kabátja ujja alatt.
   -  Asszem mennem kéne - motyogja Adam felé sandítva, aki már egészen magához tért a korábbi kábulatból. A sebváltót szórakozottan megütögeti maga mellett - Az én fajtámnak most aludnia kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Feljebb tolja magát ültében, elfordul, hogy a szürke zoknis lábja ismét a padlóra fektetett szőnyeget érje. A takarót fázósan húzza magával. Mellette, a karcsú lábú dohányzóasztalon két üres kávéscsésze árválkodik, jelezve, hogy bizony Dwayne is küzd a kínzó unalommal, amibe az ember fia könnyen belaludhat. Hiába, amennyire a saját ágyában szenvedve forgolódik egész éjjel, az iroda nyugalmában úgy alszik, akár egy jóllakott csecsemő.
Egykedvűen figyeli, ahogy Léna egy széket húz a kandallóhoz, majd leül rá, kissé úgy, akár egy sarokba állított gyerek. Megforgatja a szemét, az egyetlen, nehéz függönnyel keretezett ablak felé pillant, melyen túl berémlenek Budapest éjszakai fényei. A minisztériumnak különösen pazar kilátása van a városra, mágikus adottságainak köszönhetően pedig az mindenhonnan élvezhető.
   -  Nem t'om. Elég sok cuccod volt nálam - hazudja tömören. Ó, dehogynem pontosan tudja, hogy közel sem mindent szolgáltatott vissza akkor, amikor a hirtelen indulattól vezérelve egy dobozba hajigálta a nő nála felejtett cuccait. Naponta beleakad egy-egy apróságba, legyen az egy hajcsat, karkötő vagy valami ruhadarab - De nem dobtam ki semmit se.
Megmozgatja a vállait, amik eléggé elgémberedtek. hátranyúlva megigazítja a mintás párnát a háta mögött. Szusszanva dől ismét hátra, fölhúzza a lábait a takaró alatt, majd a karjaival átkulcsolja őket.
   -  Különben idejöhetsz nyugodtan. Tök kényelmetlen az a szék - szólal meg végül kisvártatva -  Nyugodj meg, nem fogok hozzád érni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lesütött szemmel rántja meg a vállát. Persze, összeszedheti a holmiját, de arról még csak ne is álmodjon, hogy ő diszkréten magára hagyja addig, vagy megengedi, hogy egy haverját felküldje a cuccokért. Hiába ő a bűnös, ezerszer is ő a bűnös ebben az egészben... mégis tudja, hogy furcsa, már-már perverz élvezetet okoz neki, hogy Léna továbbra sem menekülhet.
Vagy így, vagy úgy - hiába, de egy része még mindig csak az övé.
Kiszabadítja a kezeit a takaró alól, a telefonját az öléből a dohányzóasztalra dobja a csészék mellé. Makacs, ez a nő tényleg olyan makacs, akár egy szamár. Az ujjaival megdörzsöli az orrnyergét, nyűgösen pislog felé ismét. Léna alakját furcsa derengésbe fogják a mágikus tűz kavargó színei.
   -  Legalább ezt vedd el - mormogja, lerázva magáról a takarót, összegyűrve nyújtja felé - Senkinek se jó, ha kékre fagysz.
Minő lovagias. Az együtt töltött idejük legnagyobb részét szótlanul, egymásnak hátat fordítva töltik, amikor nem, ritkán akad kedves vagy barátságos megjegyzése a nő felé. Gyakran beleköt abba, amit csinál, hol barátilag, hol egészen durván - de ilyen ez a munka, meg kell szoknia. A kommandóban senkinek se balzsamozzák már a lelkét.
   - Ha az osztagban akarsz maradni, úgyse gyűlölhetsz örökké.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A tekintetét a kopott, mintás kőpadlón tartva ballag a folyosón, saját borongós gondolatain merengve. Afféle tipikus dolgokon, amiken egy épp óráról az irodája felé igyekvő auror tűnődhet, ám többnyire macskákon, az ebéd távolisága miatt pedig különböző ízű muffinokon. A hátitáskáját, aminek oldalára egy amerikai rockegyüttes logóját hímezték, jobb vállán tartja, fekete, kapucnis pulóverében, farmerjében és tornacipőjében jócskán kitűnik a taláros- süveges tanárok közül. Sosem tagadta, hogy muglik között nőtt föl, épp ellenkezőleg, minden alkalmat megragad, hogy kifejezhesse valódi hovatartozását.
Dwayne Warren, hiába forgat pálcát, valójában sosem lett igazi mágus.
Egy különösen gusztusos, almás- fahéjas muffin képét idézi föl, mikor valahonnan a háta mögül először a nevét, majd a közeledő, szapora lépteket hallja. Lassít, a válla mellé pillant, ahogy érzi a könnyed érintést. A csinosabb lányok egyike, állapítja meg a letagadhatatlant, így - bár nem kizárólag ebből az okból - megáll, hogy felé forduljon.
   - Mer' mi van velük?
Az akcentusa bántóan durva, bizony köszönőviszonyban sincs a britek finomkodó, bugyborékoló kiejtésével. A súlyát a jobb lábára helyezi, dob egy aprót a táskáján igazításképp.
   -  Van kábé... fél percem. Sz'al gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Aztabüdösmocskosélet. Ez fogalmazódik meg a fejében, halkan, bár egészen tisztán. A lányka ugyanis kinyitja a száját és beszélni kezd - de nem pusztán beszélni, inkább csacsogni, olyan sebességgel és hévvel, amit ilyen fáradtan követni is nehéz. Megütközve lép hátrébb egyet, az ösztönös mozdulattal mintha a felé hömpölygő panaszlavina elől menekülne.
   -  Ácsiácsiácsi, lassabban hé!
Csitítóan felemeli a tenyerét, elvégre a mozdulat kutyákkal és lovakkal szemben egész remekül működött eddig. Arról, hogy a szőkeséggel szemben milyen hatásai vannak a gesztusnak, nincsenek tudományos feljegyzései, mindenesetre a döbbenet édes pillanatát kihasználva legalább megszólalhat:
   -  És ez hol az én bajom? - tárja szét a karjait flegmán - Védd meg magad, Tündérkém, én nem vagyok az apád, hogy ilyenekkel foglalkozzak. Mondjuk kezdetnek zárd kulcsra az ajtód, az azér' segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A szemöldöke feljebb szökik rendezetlen haja alatt, még a száját is elnyitja kissé, úgy néz le a pulykaméregtől fulladozó lányra. Érzi, hogy a gerince mentén végigfut a hideg, ahogy a lány hangjának ereje és frekvenciája egyre magasabbá válik. Feljebb húzza a vállát, ösztönös védekezésképp.
Dwayne Warren - és alapvetően a hozzá hasonló férfi fajtársai - viszonylag komoly terhelhetőséggel és szívóssággal rendelkeznek, ám mindegyiküknek megvan a maga sajátos gyenge pontja. A női hisztéria. Nem élt még hím nemű lény a földön, aki bármit tudott volna tenni, ha egyszer kitört a hisztivulkán, csak menekülni, ki merre lát. Ó, az ég óvjon meg minket a némberektől!
   -  Há' nem mondtam, hogy üsd meg őket hé! Csak védd meg magad, ott az a szép kis pofid, kinyitod a szád és jól elküldöd őket a fenébe.
Türelmetlenül felel, ő is nyom egy keveset a hangsúlyon, kifejezve egyértelmű dominanciáját ezen a huzatos, kongó folyosón. A portrék számon kérő pillantásait érzi magán, na ebből is biztosan szép pletyka kerekedik majd, nem kell bele egy fél délután se.
   -  Házvezető- helyettes, ahogy mondod. Én meg azt mondom, még mindig nem vagyok az apád, hát komolyan, tisztába tenni nem kéne? - a szemét forgatva fordít hátat neki, hogy továbblépjen, közben halkan hozzáteszi a magáét - Hisztis p**sa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Csak a szemét forgatja tovább, ahogy a magas frekvenciájú sipárgás a koponyájának ütődik. A táskáját felhúzza a másik vállára is, úgy lép tovább, a portrék háborgó suttogásaitól kísérve. Ez egy ilyen feminista világ, tudja ő, tudja mindenki, egy férfi nem teheti meg büntetlenül, hogy faképnél hagy egy hisztis némbert, még akkor sem, ha az nagyon megérdemli.
A pulóvere zsebébe nyomja a kezeit, lehajtott fejjel érzékeli, hogy a lány - aki különben még nem mutatkozott be a becses nevén - a döbbenetét lenyelve felzárkózik mellé. Kissé gyorsít a léptein, tornacipői csattogása visszhangzik a folyosón. Érzi, hogy a vérnyomása kissé feljebb nyomódik, ezzel együtt a karja izmai is megfeszülnek, épp annyira, hogy nyomatékosítsa magában, mennyire irritáló is a helyzet.
Egy ideig egyáltalán nem felel. Hagyja a lány csacsogását tovább bugyogni ahogy hagyja azt is, hogy a hiszti újabb hullámai egyszerűen átcsapjanak rajta. Dwayne azonban - sajnos - nem az a fajta, aki képes huzamosabb ideig süketnek és sérthetetlennek tettetni magát. Ideig- óráig persze jól megy - ám eljön a pont, amikor betelik és borul az a bizonyos pohár.
Lendülettel áll meg, fordul a lány felé és ragadja meg annak törékeny vállait.
   -  Mi az istenverést akarsz te tőlem, hah? - visszafogva magát egészen gyengéden rázza meg, de eléggé ahhoz, hogy talán helyrebillentse a kis agyát vele - Hagyj rohadtul - taszítva egyet rajta elengedi a lányt - békén!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az egyik lábát felhúzza maga mellé a kanapéra, átadja Lénának a takarót, aki végül mégis úgy döntött, megbízik benne annyira, hogy átvegye azt. Az egyenruhája kabát részén teljesen felhúzza a cipzárt, mindkét kezét a zsebeibe nyomja, összehúzza magát, mint egy faágon kuporgó, összefagyott téli veréb. Lehet - bár ez csak feltételezés -, hogy nem kellett volna hetekkel korábban összebalhéznia a belső atmoszféráért felelős karbantartóval egy nyavalyás tonhalas szendvicsen. Persze semmi sem biztos, de mintha azóta lenne az ő ügyeleti ideje alatt olyan idő, mint a befagyott kénköves pokolban...
Kérdőn nézi a nő mozdulatait, ahogy feláll, majd a kanapéra ül mellé. Félszegen húzódik arrébb, mintha attól félne, Léna bántani fogja őt. Mozdulatlanul figyeli, ahogy betakargatja, egészen úgy, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy mindez megnyugtató helyett inkább kínos és meglepően kényelmetlen. Az egyik könyökét a kanapé karfáján támasztja, az ujjaival a szája előtt babrál. Hosszúnak tűnő, kínos másodpercek múltán kap végül észbe, hogy elfordítsa a tekintetét Lénáról, vissza a kandalló tüzére.
   -  Gondolom már mennél terepre meg minden - alig nyitva a száját, mormogó hangon beszél, a kezével a saját haját kezdi piszkálni - De az már nem játék meg ilyenek. Ha egyszer velünk jössz, akkor én felelek az életedért és te az enyémért. Meg kell bíznod bennem, különben passzra megy az egész és vége. Amíg az nem fog menni, nem vihetlek magammal - a kezét hagyja visszahullni a karfára - mert az eléggé felzaklatna, ha hullazsákban kellene visszahoznom a tested. Gondolom megérted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ó igen, az a nyavalyás karrierje - na nem mintha túlságosan fényes lenne, de egy lányka megtépése biztosan szülne pár bonyodalmat az igazgatói szobában. Furcsa, feminista világban élünk, ahol senkit sem érdekel, ha egy atyai pofonnal helyreteremt egy fiút - azonban elég, ha durvábban néz egy lányra, rögtön megkongatják a zaklatás égi harangjait. Az pedig még a jobbik eset, ha erőszakról pletykálnak, sokkal, de sokkal durvább hírbe is hozhatják egy-egy lepcsesebb diáklányával. Ez még neki sem hiányzik.
Dühösen szusszan egyet, állja a lány makacs pillantását.
   -  Vigyázz a szádra, nem együtt játszottunk a homokozóban, világos?
A tarkója táján tompa nyomást kezd érezni, a lány csacsogásának visszhangja tovább cseng a fülében. Ha egyszer ennek a magyarországi kiküldetésnek vége lesz, biztosan egy nőmentes országba fogok költözni. Egy szigetre.
   - Melyik a te szobád? - megdörzsöli az orrnyergét, hunyorog, hogy csillapítson a fejfájáson. A hangja rekedt és bizonytalan, de nyilvánvalóan belátta: könnyebb és gyorsabb, ha beadja a derekát. A kezét visszaengedi az oldala mellé, ismét a lány szemébe néz - És mit adsz cserébe?