Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak bámulja és ismét pislognia kell, hogy tudatosítsa magában, ébren van és szinte egészen biztosan nem hallucinálja ezt a furcsa beszélgetést. Az elmúlt napok lázálmaiban egyre gyakrabban szerepeltek hasonló képek, legtöbbször az anyja jött be hozzá a gyermekkorából ismert orvossággal, hogy jobban legyen. Ám ez a beszélgetés jóval abszurdabb annál, hogy az ő agya kreálja - fel kell tehát ismernie, hogy csakis valódi lehet.
Visszaengedi a párnára a fejét, hosszúra nyújtott másodperceken át csak farkasszemet néz a vámpírral. Hiába minden és a lassan több hónapos ismeretség, még mindig nem döntötte el magában, megbízhat-e az éjlényben vagy nem. Nem ma kezdte a földi pályafutását, így tisztában van azzal, hogy egy hozzá hasonló, kétségbeesett halandó mennyire könnyen manipulálható, ezáltal rávehető olyanra, amit nem tenne meg. Egy haldokló bármit megígérne néhány plusz óráért vagy napért. Bármit. De mégis...
Megnedvesíti az alsó ajkát, a szoba csöndjét szakadozott lélegzésén kívül egy ideig semmi sem töri meg. Ám végül:
   -  Miért tennéd meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mély levegővételei közben hallgatja a férfi könnyed válaszát. Milyen egyszerű, milyen... gáláns. Ám tudja, ó, sajnos nagyon jól tudja, hogy ebben az átkozott, mocskos kis világban semmi sincs ingyen és a lehető legritkább esetben tesz bárki bármit csak azért, mert megteheti. Bizalmatlanul méregeti a vámpírt bevérzett szemeivel, az alsó ajkát harapdálva. Megbízni vagy nem megbízni - nem kell az agyába látni hozzá, a gondolatok anélkül is kiülnek megkínzott arcára. Elvégre...
   -  Én nem is tudtam, hogy van véretek - motyogja halkan - És csak pang az egész, vagy keringeti is valami? De hát nem dobog a szíved... minek a vér?
A tekintete a vámpír két szeme közt vándorol, végül elfordul róla. Mély levegőt vesz. A tenyereivel és a sarkával küszködi magát följebb, majdhogynem ülő helyzetbe. A lepedő meggyűrődik alatta, ő pedig érzi mélyen a belsőjében a saját szöveteinek szakadását. Összeszorított szájjal nyög föl, majd dől a párnára, ám elérte, amit szeretett volna: a feje magasabbra került, így mégsem fekszik, akár egy elhagyatott zsák krumpli. Kapkodó mozdulattal törli ki a könnyeket a szeméből. Az ölében összegyűrődött takarót nézi, szipog, nem néz a vámpírra. A hangja pedig reszketeg és elhaló, mikor megszólal:
   -  Csináld...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A kezeit kiszabadítja maga mellől, egy szisszenéssel húzza vissza az ölébe. Szokatlanul könnyűnek és bizonytalannak érzi a fejét, mintha a plafonról lógatnák alá és épp hogy csatlakozna a nyakához. A szeme előtt színes, lila és rózsaszín foltok és körök imbolyognak, össze kell szorítania a szemét, hogy az érzés csillapodni kezdjen. Eddig kétszer kísérelt meg felkelni még a legelején, mindkétszer végül összeesett az ágya mellett. Az a kevés vére, ami a testében kering, nehezen jut el az agyáig. Sápadt arcát kissé jobban kiveri a víz, most azonban mégis tartja magát, tűr hősiesen.
A vámpír mozdulatait nézi. Már az sem tetszik neki, hogy feláll, ezzel jó pár fejjel fölé magasodik, az arcára homályos árnyék vetül... ám ez sem rejti el a szájában felvillanó, tűhegyes fogakat.
Dwayne megrettenve rázkódik meg, a keze megszorítja a takarót maga mellett, kiszáradt szájjal nyel egyet. Ismét érzi, hogy a szájába fémes ízű folyadék gyűlik, mégsem veszi le a szemét Adamról. Most neki aztán végleg befellegzett. Csak bámulja a fogakat, a gondolat pedig lassan, angolos ridegséggel tolul az agyába.
Adam mégsem őt harapja meg. Még nem. Most nem. A fogak saját magát hasítják, elegáns sávban sebezve meg a hideg, sápadt bőrt. Ő hosszú, tényleg hosszú ideig csak bámulja, a megütközés tiszta kifejezésével az arcán. A szeme felkúszik a vámpír ábrázatára, majd vissza a sebre... majd ismét vissza.
   -  Utálom, ha valami tőgymeleg. Kihányom. Poharad nincs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogy felbámul rá, zöldes árnyalatú, kása- fehér arccal, egyértelmű, hogy halálosan komolyan gondolja a kérdést. Veleszületett, makacs távolságtartó mivolta által gyakran attól is kiveri a víz, ha idegenekhez kell hozzáérnie vagy egyszerűen, ha túl közel állnak hozzá egy liftben. Hát még piócaként rátekeredni egy felnőtt férfi karjára...
Ha a helyet nem lenne ennyire... macerás, bizonyára csapkodós jelenetet rendezve zavarná el a vámpírt maga mellől, pusztán azért, amit a mozdulataival sugall. Az ajkába harap, a kezével megrettenve piszkálja az ellentétes kezébe futó csöveket, amik férgek módjára hatolnak a bőre alá. Vagy ez, vagy a teljesen biztos halál, végeredményben nincs annyira sok választása, ezt ő is, bármennyire szédül és fáradt, pontosan tudja.
Lesüti a szemét, képtelen tovább állni Adam átható lélekölő pillantását. A vesetál mocskosan hever mellette, a csuklóján a géz széle maszatos és rojtos, a teste pedig a szíve szapora dobogásának ütemére fájdul meg újra és újra és újra...
Nem lenne egy hősies módja a halálnak, nemde, Dwayne?
Nem néz többet a vámpírra. Az ujjait annak csuklójára fonva húzza közelebb a kezet, mely most majdnem annyira hűvös, akár a sajátja. A vér szagától és látványától émelyegve reszketeg levegőt vesz, hosszú pillanatokat hezitál a vágott seb fölött.
Ha nem teszed meg, a saját mocskodba fagyva fogsz meghalni ezen az ágyon, Dwayne.
A másik keze ujjai is a csuklóra fonódnak, a vámpír vérének első cseppjei pedig lefolynak a torkán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az első korty mélyről jövő, rettegő undort kelt benne. A teste megremeg, ahogy a fémes folyadék rendellenesen hidegen a szájához ér, összeszorított szemmel kényszeríti le... és egyszerre az egész valahogy könnyebb lesz. Adam érezheti a megfeszülő izmait, ahogy az ujjai jobban rászorítanak a csuklóra.
Könnyebb és mégsem.
Mégsem, hiszen a könnyűsége, a vér felszabadító íze az, ami ködös agya legmélyén is, de halálra rémíti őt. Nem kellene, hogy kellemes legyen - minden zsigere tudja, hogy szenvednie kellene, undorodnia, borzongania és ellenkeznie, mégsem így történik. A hang, ami a lelke mélyén távolságtartásról és a vámpírtól való viszolygástól suttogott neki, először érthetetlen mormogássá válik, majd végül, talán örökre elhallgat.
Ez a felismerés pedig pánikot ébreszt benne.
Pánikot, hogy talán sosem fogja tudni abbahagyni azt, amit csinál.  
Mélyeket lélegezve löki el magától a segítő kart, remegő tagokkal dől vissza a párnájára. Adam hangja mennydörgésként térítette magához, továbbra is a fejében kavarog, mintha sosem akarna elhallgatni. Hűvös kezével megtörli a száját, a mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, ő szipogva nyitja ki a szemét - és kimondja az első, nyilvánvaló hazugságot:
   -  Ez undorító volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A keze bizonytalanul visszahull az ölébe. Csapzott haja alól mélyeket lélegezve sandít föl a vámpírra, várja, hogy a pulzusa végre csillapodjon. Eddig, ha a szíve hevesebben kezdett verni, szinte azonnal elvesztette az öntudatát, ám ez most mágikus módon nem történik meg. Talán ennyire gyorsan hatna? Vagy az iménti pánik nem engedi az agyának, hogy galád módon kikapcsoljon...?
Abban a félig ülő, párnának dőlő helyzetéből végül ellazítva az izmait visszafekszik. A szájában még illékonyan kering az idegen vér íze, ez nagyon sokára tudatosul benne, majd tovább is siklik a tényen. Az egyik lába a takaróba gabalyodik, türelmetlenül rúg egyet, ám a mozdulat ismét kínzó fájdalmat hagy a csípőjében, mintha valami elszakadt volna benne. Talán mégsem hat annyira gyorsan.
   -  Mert olyan könnyű az. Ezt nehezen tudnám kiverni a fejemből csak úgy.
Visszafordul az oldalára, az infúziós kezét kinyújtja maga mellé. Láthatóan kerüli a vámpír hideg tekintetét.
   -  Kösz'.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Mindössze egy álmos szusszanással nyugtázza, ahogy Adam felkel, majd óvodás módjára a függöny mögé bújik. Neki nincs szüksége ilyen óvintézkedésekre, a ablak üvegén át épp ugyanúgy fest, mint órákkal nagy napokkal ezelőtt.
   -  Régen tökre azt hittem, hogy denevérré meg láthatatlanná tudtok változni. Oszt' ezek szerint mégse.
Motyogja rekedten, ahogy a gyógyító továbbindul éjszakai sétáján. Az itt töltött napok során elnézegette őket, már pontosan tudja az őrjáratok valódi okát. A legtöbben éjjel, sötétben és magányosan halnak meg, a hullákat pedig nem árt elvinni, mielőtt a többi beteg ébredezni kezd.
Elnyom egy ásítást. A feje, amilyen könnyűnek is illékonynak tűnt, most annál nehezebb, mintha kerek kavicsokat pakoltak volna a homlokára. A kezére tekert gézt szórakozottan kezdi piszkálni majd tépkedni, végül pedig egy hirtelen rántással kihúzza az infúzió tűjét. A mugli eszköz gonoszul csillog a kezében, míg érzi, hogy a másik fájdalma azonnal enyhülni kezd.
   -  Elmehetsz. Ha akarsz - morogja Adam felé, a csövet letúrva az ágy széléről. Ő maga sem tudja, miért tette mindezt, de nagyon jól esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ügyetlen ujjaival tovább folytatja a géz tépkedését. A kötést, ami a csuklóját és a kézfejét fedte lefejti, alsó rétegeit már jócskán átáztatta a tű mellől szivárgó, alvadni ne akaró vére. A csomót a vesetálba dobja maga mellé, a ragtapaszt, ami szintén a tűt tartotta a helyén, miután lerántotta, szintén. Maszatos kezét egy angol úr komótosságával törli a fehér kórházi ágyneműbe, miközben az ujjait mozgatja, hogy enyhítse az azokban uralkodó zsibbadást. Akibe már döftek ilyet, pontosan tudja, milyen piszkosul fáj két-három nap elteltével.
Fölsandít a vámpírra. A keze pedig megáll valahol a mozdulata felénél.
Egy skarlátvörös vércsepp végigfut a csuklóján, majd lecsöppen a lepedőre.
   -  Hát eddig nem gondolkodtam azon, mit mondok, ha bejön a jótündér és egyszer csak meggyógyít - válaszol határozottan gúnyosan - Sz'al nem t'om.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hiába, a vámpíresszencia nem hat azonnal, így amellett, hogy a vére csak hosszú idő múlva, nagyon nehezen alvad, a mérgezés néhány további mellékhatását is kénytelen elviselni egy ideig. Dwayne alapvetően, egészségesen sem egy éles logikával megáldott ember, a tudatára pedig most a krokodilkönny zavart okozó fátyla is nehezedik... hát nem, egyáltalán nem fogalmazódik meg benne a tény, hogy egy vámpír közvetlen jelenlétében nem a legokosabb cselekedet összevérezni a bútorokat.
Az oldaláról végre a hátára fordul, sérült kezét maga mellett tartva a levegőben. A vére vékony sávban kúszik végig az alkarján, a könyökénél ivódik a lepedőbe.
   -  Há' kösz, mit csináljak, nyaljam fel?
Ha nem is érzi konkrétan a gyógyító vér hatását, elég a tudat is ahhoz, hogy a jelleme makacsabbik, sértődékeny fele felébredjen a haldokló letargiából. Ahogy megmozdítja a fejét, megszédül, ólmos fáradtság futtatja végig az ujjait a végtagjain.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A karját maga mellett tartva tanulmányozza a kézfejét. Ott, ahol a bájitallal elveret vizet a vénájába folyatták duzzadt, kékesszürke árnyalatúvá színeződött a bőr, egy ideig követve a vonalát mintha a vénája is sötétebb lenne. Szinte elképedve bámulja mindezt, hagyva, hogy a vére arra csorogjon, amerre csak szeretne, elvégre egészen mennyiségről van szó.
Valahol a fejében tompa zúgás kezdődik, mintha a két füle közül szólna, ezzel egy időben mintha enyhén jobbra billenne az egész szoba, az ágyával, a székkel és arról feltápászkodó vámpírral együtt. Szaporán hunyorog, hogy előzze az érzést, ami nagyon jól tudja, mihez hasonlít. Mintha, hmmm... mintha beszedett volna valamit.
Csak bólint, ahogy Adam visszanéz, ő nem válaszol a pillantására. Az ajtó nyitásával fény vetül a szobába, a külvilág fénye, ahol már hosszú ideje nem járt.
Három nap alatt rá kellett jönnie, mennyire klausztrofóbiás.
A kezét leejti maga mellé, a fejét egészen a párnába fúrja, hajának sötét tincsei közül felbámul az árnyékba boruló, fehér plafonra. Mégsem fog meghalni. Ma nem. Még egy ideig nem. A felismerés ambivalens borzongást futtat végig a gerince mentén.
Mintha fejbe vágták volna. Inszomniásként eddig ismerte a kifejezés valódi értelmét, ám a vámpír vére végül az agyáig jut. Még egyszer megrezzen, mintha ellenállna, ám a szeme lecsukódik, a feje pedig öntudatlanul billen oldalra.
A mély, nehéz álom hosszú idő után végül elnyeli őt. Szinte biztosan jó ideig nem ébred majd fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az ő hazájában komoly hagyománya van ennek a jeles, őszi ünnepnek, így az itt töltött évek alatt ez az alkalom, hogy határozottan otthon érzi magát. Nem tehet róla, a faragott tökökhöz, a beöltözéshez, a hányásig zabált édességekhez a legkellemesebb gyermekkori emlékei kötik, ezt le sem tagadhatná. A Halloween azon ünnepek közé tartozott, amin összegyűjt a környék a kötelező tökkiállításra, disznóval való iszapbirkózásra és evőversenyekre, hogy este végül féktelen csokievésbe tokolljon az egész. Áhhh, drága Wisconsin, éljen Amerika...
Így le sem tudná törölni a vigyort arról a szőrös képéről, ahogy a Nagyterembe igyekszik, bájos kolleginája oldalán. Egész gáláns lovagként kérte fel neki pár nappal korábban, hogy ha nincs jobb dolga, jöjjön már vele el, mert ez mégis jobb, mint a semmi. Elvégre neki különböző szakmai- és magánéleti okokból kötelező a megjelenés. Illetve a tökevet sem hagyná ki sosem.
A jelmezválasztásban, mint mindig, megcsillogtatta fényes kreativitását. A göncre még hetekkel korábban akadt, amikor a lányával vásárolt, az egész egyrészes pizsamaszerűség pedig annyira nevetségesen szürreálisan hatott, hogy muszáj volt megvennie. Előnyi persze bőven akadnak a dolognak, a ruhába varrt tágas zsebekben minden elfér, amire szüksége lehet, hogy elviseljen egy ilyen tinibulit, ezekről azonban jobb, ha nem tud a nagyérdemű.
   -  Amikor kissrác voltam, mindig medvének öltöztem. Mármint mindig. Nem t'om miért - magyarázza Grétának beljebb gyalogolva, félvállról - Oszt' egyszer Frank bá' kicsit többet ivott és ténylegesen medvebocsnak nézett, képzelheted, vadász az öreg meg eléggé gyengén lát. Majdnem kilőtt trófeának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Fogalma sem volt róla, hogy az európai gyerekek is ennyire komolyan veszik a Halloweent. Az elmúlt két ünnepen, sosem tartózkodott a kastélyban, így erről fogalma sem lehetett - tehát nem minimálisan rökönyödött meg, mikor reggel a nagyterembe igyekezve először meglátta az épülő díszítést.
Kölyök volt, amikor utoljára beöltözött az ünnepre, tíz éves kor fölött feléjük ez nem volt akkora divat, így értelemszerűen meglepték a halottnak öltözött tizenévesek. Ő fele, sőt, negyede annyira sem veszi komolyan ezt az egészet, ha már munkaköri kötelességből muszáj megjelennie.
Látott már halottat eleget. Igazit. Egyáltalán nem érez kísértést rá, hogy a szabadnapjain is rájuk gondoljon.
Azt a pizsamaszerű jelmezt, amit a leggyobb gonddal választott a jeles alkalomra, a kopogást hallva a barna kanapéra dobja. Számára nem jelent programot a beöltözés majd, egyszerűen felveszi a mostani póló és farmer elegáns kombinációjának tetejére, ha elérkezik az idő. Ahogy az ajtóhoz sétál, még ránéz a karórájára.
Milyen pontos kicsi lány.
   -  Na gyere - int neki könnyedén, kinyitva az ajtót előtte. Meg kell tenni, amit muszáj, aztán mindenki mehet a dolgára szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Be bizony. Ki nem hagynám.
Motyogja az orra alatt, miközben még egyszer kipillant a folyosóra, majd becsukja az ajtót a lány mögött. Épp időben ahhoz, hogy a kastélyban repkedő, megbűvölt papírdenevérek közül (aminek néhány kivégzett példánya a parkettáján hever már) egy se röppenjen be az irodába.
Összedörzsöli a tenyereit, átlépi a már említett denevérek egyikét, hogy visszagyalogoljon az asztalához. Jack, a törpebagoly egészen szürreális, félrebillent testhelyzetben szunyókál a tisztításra szoruló, fény ülőrúdon, apró kobakján egy méretes papírcsákó billeg, ami majdhogynem nagyobb, mint az egész madár.
   -  Passz - válaszol Dwayne a lánynak, megkerülve az asztalt, hogy kihúzza annak fiókját.
   -  Órákig, vagy napokig. Ameddig kell.