Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A léptei lassulnak, ő pedig végül megáll. A kezei visszacsúsznak a zsebébe, hogy megállítsa az ideges babrálását. A tekintete a lány tarkóján marad, aki idő közben a táskájában kezd el matatni, olyan egyszerűséggel, mintha legalább is otthon lenne.
Az orra alatt motyog valamit az anyanyelvén, kiszáradt szájjal kapja el a tekintetét a haját igazgató lányról. Nem ismeri behatóan a házirendet, így csak valahol sejti, hogy mindez egyáltalán nem helyénvaló. Talán, ha egy véletlenül erre járó kollégája erre járna és belépne most, ha nem is azonnal börtönbe, de szinte biztos, hogy az igazgatói szobába kellene mennie pusztán azért, mert Cyanne takarodó után itt van. Ebben pedig még nincs is benne, hogy konkrétan azt tervezi, meztelenre vetkőzik és megfürdik nála...
   - Hmmmmph...
Az ajtót bámulja, végül csak bólint egy nagyon aprót, még mindig nagyon bizonytalanul. Így múlik el a világ dicsősége, Dwayne Warrent bizony ennyivel sarokba tudja szorítani egy lány.
   -  De azért kapkodd magad, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Benn találsz.
Motyogja egészen rekedten és elhalón. A tekintete hosszúnak tűnő, zavarodott másodpercekig még az ajtófélfán marad, majd megrázza magát. Törülközőt. Kényelmetlenül hasonló beszélgetés különben már hangzott el ebben az irodában, azonban egészen más kontextusban, egy másik nőtől, egy bizonyos régen elmúlt kapcsolatban. Na pont ez az, amire nem kellene gondolnia most, de nem ám.
Dwayne, szedd már össze magad, te nyomorult, ez csak egy lány. Szóval ne vágj olyan képet, mint aki összesz*rta magát.
Megfordul, a saját kínos zavarától szenvedve ballag el az asztaláig, hogy leüljön mellé. Összesöpör néhány papírt a kopottas asztallapon, a tollakat a helyükre tűzögeti, a fiókban matat, mint akinek épp fontos tanári dolga akad... ám nem tehet róla, néha azért föl- fölsandít a szedelőzködő lánykára, mindössze kósza pillanatokra. Jack, a törpebagoly méltatlankodva megrázza a tollait, ahogy a lány hátraveti a haját, ő pedig a kelleténél nagyobb lendülettel zárja be a fiókot.
Mondom szedd össze magad te istenverése!
   -  Nem. Nem alszol itt. Na arról aztán szó sem lehet. Nem és nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ismét csak a vállát rántja meg, köszöni, már épp többet beszéltek a magánélete kínos bonyodalmairól, mint szeretett volna. Mélyen magában már tudja, hogy nem kell félteni semmitől, mindent megold, ha pedig nem... nos, még mindig alkalmazhatja azt a módszert, amit szokott, ha végképp forróvá válik a talaj. Ismét megteheti, hogy lelép, mondjuk tíz- tizenöt évre.
A mogyorót piszkálgatja, majd mindkét karjával az asztalra könyökölve pislog föl a rezignáltan ülő férfire.
   -  Nem kellett kimagyaráznom, megcsinálták maguknak. Csak néztem hülyén és örültem a fejemnek, hogy nem köpöm ki darabokban a beleimet.
Az arcán érdekes vigyor fut végig, megelevenítve a vonásait. Megköszönte már, szóval is, adománnyal is, Adam soha többé nem számíthat tőle ilyesmire, különben bizonyára nem is teszi. Persze vannak emberek, akik éveken át képesek hajbókolni egy-egy életmentő tettért, de ha a vámpírnak erre lenne szüksége, szinte biztos, hogy nem az ő betegágyához vitte volna a sors aznap éjjel.
   -  Aszonták vannak néhányan, akik túlélik. Passz, hogy hogyan. Legyőzik. Szóval jól megvizsgáltak és gratuláltak, hogy nem fogok meghalni. Aztán két nap múlva jöhettem haza, most meg rontom nekik a statisztikát - félig kiissza az italát, aminek a habja már csak foszladozó cafatokban lebeg a barna lötty tetején - Nem mondtam senkinek semmit. Nem is fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vannak, akiknek nincs szükségük köpenyre van bűbájra ahhoz, hogy tetszés szerint láthatatlanná váljanak, ha szeretnének. A kocsmatöltelékek közt eltöltött hosszú évek kiképezték Dwayne Warrent arra, hogy beolvadjon a csárda tömegébe, mintha maga is egy megszokott bútordarab, afféle törzsvendég lenne.
Ennek a tudásnak pedig igazán jó hasznát veszi az efféle bogolyfalvi szabad hétvégéken. A falu megtelik a srácokkal, a tessék- lássék szabadság pedig sajnos néhány kölyöknek azonnal a fejébe száll, amint átlépi a kovácsoltvas kaput, elfelejtve, hogy az iskola szabályai bizony a faluban is épp ugyanannyira érvényesek.
A pereces tálka után nyúl, a bal mutatóujjával az asztal felületét kocogtatja, szürkéskék szemeit mindvégig egy pároson tartva a terem túlvégében - igen, rajtuk. Azokon, akik a hülyének is azonnal feltűnnek, akikről messziről lerí, hogy a tojáshéj sem pottyant le a fenekükről és azokról, akik bizony ennek ellenére a csárdában iszogatnak. Na lám. Szusszan egyet, hátradől a székén, először a fiút, majd a lányt méri végig ebből a mérsékelt távolságból. Milyen ismerős a csaj, mintha... mintha...
Oh, a prefektusok gyöngye! Markovits nagyon büszke lesz rá.
Felhorkant, végül kiissza a maga italát, a székét hátrarúgva kel föl. Ruházata és viselkedése nem sokban üt el a benn tartózkodókétól, lépteit pedig jótékonyan elnyeli az alapzaj - hát azon sem csodálkozna, ha akkor pillantanának rá először, amikor végül megáll az asztaluk mellett.
   - Jogosítványt, forgalmi engedélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Érzi, a cigaretta forróságát, tudja, hogy hamarosan egészen a körmére ég. Lassan mozdítja meg a kezét, hogy a szálat - igencsak illetlenül - eldörzsölje a pad támláján, a kihűlő csikket pedig leejtse maga mellé a latyakba. Az érdeklődését úgyis túlságosan leköti ez a kis lány, aki átéléssel cibálja meg a kabátját, ami ettől nyálas marad. Vajon az unikornis nyála is varázserejű? És mi van az unikornistakonnyal? Foglalkozott egyáltalán bárki eddig az unikornistakony varázserejével?
Erin megnyugtatására haloványan bólint egyet, a szeme visszakúszik a továbbra is a homloka közepére mutató, veszélyesen élesnek tűnő szarvra. Persze, nem akarja bántani, ennek nagyon örül, ám ebben a helyzetben épp elég lenne, hogy az ökörméretű állat a kelleténél nagyobbat bólintson, ő pedig vidáman elveszti az egyik szemét.
A legtöbb emberre megnyugtató varázserővel hatnak ezek a tiszta bestiák. Dwayne Warren azonban más. A varázslényektől egész egyszerűen kiveri a víz, legyen az vérfarkas vagy épp golymók.
   -  De hogy...? - visszapillant a lányra, végül elhúzza a kezét az állat elől - Mármint ezek így... nem szeretik az embert, nem? Legális ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A magyar hablatyolás ezen a helyen angollal és bizonyára némettel keveredik, egészen enyhén elnyomva azt az érzését, hogy évek múltán is egy teljesen kirekesztett idegen ebben a nyavalyás országban. Ez a része határozottan az Adventi vásár és az ennek örömére Budapestre özönlő turisták pozitív számlájára írható. Azonban a tömeg, ez a rengeteg, színes ember... nem, ezt még mindig nem nagyon bírja.
Leszegett fejjel áll a nő mögött, ujjatlan kesztyűs kezeit mélyzöld téli kabátjának zsebeibe rejtve. Az ételes- italos fa házikókhoz ennyire közel a hideg már nem követelné meg összehúzott, egészen zárt testtartását, a személyes szférájában álló idegenek azonban mindenképp. Zója ismeri, Zója tudhatja, hogy a szíve mélyéről gyűlöli az ilyesmit, most azonban mégis itt van vele. Közvetlenül mellette a hidegben, a tömegben.
Ahogy a nő megfordul, ő hátrébb lép egy aprót, majd átveszi tőle a két forró, gőzölgő italt. Feléjük nem isznak ilyesmit, így a bor kellemesen fahéjas illata szokatlan számára, ahogy minden, amit ebben az országban tapasztal.
   -  Nem tudom még, mi lesz karácsonykor.
Félszegen tér ki a válaszadás elől, a vállával kissé meglöki a hozzá legközelebb állót, ahogy a tér egy viszonylag szellősebb része felé igyekszik. Itt már kap levegőt, itt már nem érzi, hogy azonnal fel kell robbantania maga körül mindent azért, hogy teret kapjon. A szíve bizonytalanul ver a mellkasában, ő pedig zavartan szagol bele ismét az italába, hogy levehesse a tekintetét a nőről.
   -  Nem kerüllek, csak... Csak gondoltam érted. Érted, hogy ez így nem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindkét kezével átfogja a forró, gőzölgő italt, Zója mondatára már- már bűnbánóan pillant oldalra. Nem fog működni. Ugyanezt mondta a nőnek azon a bizonyos halloweeni éjszakán, amikor engedett a csábításnak és egy tinédzser fiú bizonytalanságával felhívta magához. Nem tudta, mit akar, azt sem, miért csinálja ezt az egészet, amiről bárki megmondhatta volna, hogy baromág. De akarta. Néha pedig ő is afféle férfi, aki nem az agyával gondolkodik.
Szótlanul követi, akár az árnyéka. Hálás Zója javaslatáért, amivel kivezeti őt a bódék előtt kígyózó, színes és zajos tömegből és ezáltal ismét felszabadítva a mellkasát. Úgy érzi, ha sokáig marad, meghal. Vagy rosszabb.
A forralt bor édeskés gőze körüllengi őket, mint egy furcsa, karácsonyszagú aura.
   -  Mina mondta el neked?
Halkan kérdi, a tekintetét végül kelletlenül a nőre emeli. Ha tehetné, soha semmit sem beszélne meg. Ez nem az ő asztala, nem ért hozzá, könnyebb, ha a dolgok csak úgy... megtörténnek. Az ujjait egészen átmelegíti az idegen ital, ami akár kellemes is lehetne, ha nem tartana attól a beszélgetéstől, amiatt itt van.
   -  Csak nem akartalak bántani vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pletykák, naná. Persze a békülést követően eleve nem titkolták az iskolában a dolgot, mindössze az első pár napban tartották a megfelelő, bizonytalan távolságot Lénával. A portrék azonban mindig és mindenhol ott vannak, elég egy vérmesebb pillantás vagy két tétován összeérő kéz, ők azonnal pletykák indítanak. Hát ha még két tanár félreérthetetlen helyzetbe bonyolódik a kastély elhagyatottabb helyein, az biztos, hogy perceknél tovább nem maradhat titokban.
Ezzel az erővel ő maga sem érti, hogy a Zójával való viszonya mégis hogy maradhatott nagyjából titokban. Nagyjából.
   -  De ugye ő tartani fogja a száját? Rólunk?
Hirtelen és élesen kérdez vissza, a beszéde hadaróvá válik. Az első és legfontosabb, amit hirtelen tudni akar, bizony ez: a lánya, egyetlen vére vajon lesz olyan kedves és intelligens, hogy ezt az apróságot megtartja magának? Vagy ahogy most Zójának kisírta a bánatát, lehet, hogy Lénának is eljár az a lepcses is szája? Különben pedig...
Behunyt szemmel iszik bele a forralt borba, a savanykás, mégis édes, fűszeres íz és a melegség furcsa ízt hagy a szájában. De legalább megmelengeti a kezeit.
   -  Mi? Milyen tesztről beszélsz? - összeráncolja a homlokát, az arcára értetlen kifejezés ül, ahogy ismét a nő szemébe néz... majd szép lassan, ahogy felfogja annak szavait, ez jéghideg riadalomba csap át - Várj. Várj, várj. De ugye nem vagy az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ajtó halkan becsukódik a lány mögött, elrekesztve a fürdőszobából kiszűrődő, éles fény útját. Dwayne erőtlenül ejti az arcát a tenyerébe az asztalon.
Cyanne olyan mérvű pofátlanságot produkál, hogy már nem is képes dühös lenni rá, sőt, valahol egészen lenyűgözi a dolog. Ha nem lenne a tanára és nem számlálna dupla annyi életévet, szinte biztos, hogy meghívná valamire, ám ezt értelemszerűen nem lehet. Az ujjai közt elhalón mormog valamit, fél füllel hallja, ahogy a zuhanyzóban csobogni kezd a víz, leghamarabb pedig akkor ereszti vissza a kezeit az asztalra. Határozottan nem emlékszik, hogy a munkaköri leírása kitér arra, hogy az éjszaka közepén lányokat istápoljon, akik - tudja, hisz nem hülye -, pofátlanul gúnyt űznek belőle. Csinálják akármilyen jól is.
Öreg vagyok már ehhez.
Hossz idő követően nyílik a fürdőszoba ajtaja. A gőz a plafon felé tolul, a női tusfürdők esőerdőszaga pedig szinte azonnal körbejárja a szobát. A tolla végét rágcsálva pillant fel rá, majd kapja el a szemét szinte azonnal.
Szép, na ez meg ráadásul pucér.
   -  Hát vedd vissza ami rajtad volt - hadarja ingerülten - És aztán húzás innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll vele szemben, dermedten és megrettenve, a kezében a gőzölgő forralt borral, azzal a tekintettel, mint aki épp egy különösen rémisztő szellemet lát. Zója ismerhetné már eléggé ahhoz, hogy vigyázzon ezekkel a kényes félinformációkkal, ha mondani akar valamit, ne felejtsen ki bizonyos tényeket. Dwayne ennek a negyedéért képes gyerekes hisztit csapni, hát még akkor, ha az exe bizonyos terhességi teszteket emleget itt, az utca kellős közepén.
   -  De akkor nem vagy az.
Láthatóan ez minden, ami érdekli, mintha a nő többi mondata elillant volna félúton és nem jutott volna el hozzá. Elvégre az lenne ám a komoly paranoiás helyzet, amellett eltörpül Zója mindenféle fejfájása, ami ezt a rendellenes kapcsolatukat illeti.
Megforgatja a szemeit, belekortyol az italába, ami még mindig forró és számára túl markánsan fűszeres. A másik kezét a zsebében pihenteti.
   -  Vigyázz ezekkel a dolgokkal - felel végül fojtottabb hangon, épp, hogy a beszéde kitűnjön az utca tömegének alapzajából - Amiket mondasz. Nekem. Léna legilimentor, meg a legjobb haverja is. Leellenőriznek. Még csak nem is gondolhatok olyanra, amire nem szabad, mert Nina megrövidít egy testrésszel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

   -  Ne beszélj ilyesmiről!
Fojtott hangon hadarja, már-már fojtja belé a szót, amikor a fantomterhességéről kezd már-már áradozni. Az arcára a pánik tiszta kifejezése költözik, érzi, ahogy a mellkasában a szíve gyorsabban kezd el verni, a végtagjai pedig egyszerre elhűlnek. A lehetőségnek még a gondolata is elég ahhoz, hogy a gyomra idegesen forduljon egyet. Gyávaság? Minden bizonnyal, ha ráfogják azonban letagadja. A múlt kényes emlékei azonban már bőven elegek ahhoz, hogy egy negatív terhességi teszt gondolatától is kiverje a hideg frász.  
Zója azonban tovább beszél. Amit pedig mond őszinte megütközést vált ki belőle, ami kiköltözik az arcára és megdermeszti az egész testét. A pulzusa ismét emelkedik egy keveset, a szája elnyílik, a szeme pedig végül megtalálja a nőét, hogy viszonozza annak undorral (vagy szánalommal?) telt pillantását.
   -  Te... - a mutatóujjával bök felé, ám mindez olyan, mintha egy élesített fegyverrel tenné - Te nem tudsz semmit se! És ne merj sértegetni, világos? Se engem, se Lénát, mert ő egyáltalán nem érdemli meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Csak lógatja a fejét, laposakat pislogva figyeli a füvet maguk alatt, majd azt, ahogy mindez ódon parkettára és szőnyegre vált. A bundája szálai közé a csípős hideg jócskán beette magát, így elsőre az orrán kívül más nem is érzékeli, hogy idebenn mennyivel melegebb van. Apró fülei egészen elhűltek, a bőr fájdalmasan sajogni kezd, ahogy a meleg vér ismét átjárja az ereket. Ez minden, amit a zsibbadáson kívül érez vagy gondol.
Nina jelenléte - pech. Hatalmas gubanc és nem árt vele a leghamarabb tisztázni a dolgot, ám most mégsem izgatja magát rajta különösebben. Kényelmes álmosság járja át, olyasféle, ami bármikor elnyomhatja és biztos, hogy hosszú órákon át fel sem ébredne. Mindig úgy képzelte, az első átváltozás olyan... más lesz. Izgalmas, kielégítő.
Ez inkább veszettül kényelmetlen. Mintha a tudata egy olyan testben próbálna elhelyezkedni, ami bő négy-öt mérettel szorosabb a kelleténél, különben pedig egyáltalán nem áll jól rajta.
Az oldala a szőnyeget érinti, ahogy a férfi elengedi, a tagjai elernyednek a padlón. Mélyről jövőt szusszan, a szemeit a vámpírra fordítja, majd anélkül, hogy megmozdítaná a fejét, furcsa nyüsszenést hallat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ismét mormog valamit, végül egy erőltetett szusszanással az oldaláról a hasára fordul. A test idegen és nehezen mozgatható, mintha egy nagyon rossz áttétes autót vezetne, vagy épp oltárian be lenne rúgva. Esetleg a kettőt egyszerre - akármelyik is, a helyzet egyáltalán nem egyszerű.
A férfi végül halk léptekkel távozik a szobából, ő is akkor kezd mocorogni ismét. Bármennyire fáradt, vagy épp nyomott, neki aztán esze ágában sincs aludni. Részben ugyanis attól tart, hogy ha borzként álomra hajtja a fejét, ki tudja, hogy emberi tudattal felébred-e valaha. A szakirodalom már számolt be ilyesmiről, eszüket vesztett mágusokról, akik egy ketrecben nyáladzva voltak kénytelenek eltölteni a hátralévő életüket, teljesen elfeledkezve arról, hogy valójában emberek. Nem túl szép jövő, de nem ám.
Tömzsi lábait óvatosan hozza maga alá, majd erőt véve végül felemelkedik. A teste izmai fejlettek és egészségesek, így valójában nem esik nehezére felállni, mindössze rémesen furcsa és groteszk érzés. A dohos szőnyeg, aminek savanykás szagát most jóval erősebben érzi, kényelmesen közel marad, míg minden más olyannyira távoli. Utoljára tipegő korában nézte ebből a szögből a világot. Nem árt hozzászokni.
Megfontoltan lép, megáll, majd lép tovább ismét. Az ízületei néha megroppannak, ahogy még minden tagja keresi a helyét, ám más rendellenes vagy rémisztő dolgot nem vesz észre. Kutya- méretű alakja puha léptekkel hagyja el a szobát, majd ballag ki a nappaliba, ahol a vámpír már nagyban a vackát készíti elő.
Szólni kell a Szőkének Rekedt, vinnyogó hangot hallat, mi még csak nem is hasonlít beszédre. És Lénának. És nem tudom.
Hogy is kell visszaváltozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Látható hirtelen ingerültséggel prüszköl egyet. Nem valami beszédes alkat, ám most az egyszer sok mindent megadna azért, hogy képes legyen kinyögni néhány eszeveszett, nyomorult szót. Hiába azonban az emberi tudat, a borz állkapcsa és hangképző szervei alkalmatlanok arra, hogy emberi szavakat formáljanak. Marad a morgás.
Hosszan pislog, kissé mintha megforgatná mézszínű szemeit, végül közelebb döcög a vámpírhoz. A mozgása darabos és nehézkes, cseppet sem életszerű és ösztönös, mint amilyennek lennie kellene. Ez azonban mind-mind már csak gyakorlás kérdése, ahogy Alexa magyarázta neki annak idején. Hozzá kell még szoknia ezekhez az új dimenziókhoz, mint egy kamasz srácnak, aki egy nyár alatt harminc centit nőtt, ezáltal kezdetben mindenhová beveri langaléta végtagjait.
A kanapéhoz érve egy szusszanással pislog fel, majd bólint egy aprót. Jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ellenkezzen a telepátiával kapcsolatban, bár ő maga akár egy papírt és egy borzszájba-vehető tollat is szívesen elfogadna, hogy lekörmölje a gondolatait. Amiből sokkal több van, mint általában.
Elrugaszkodik, majd mellső két mancsát felhelyezi rá - többre azonban önerőből egyelőre nem képes. Két kínosan hosszú másodpercet követően végül felnéz a vámpírra... egy apró, ám most egészen emberinek ható mordulással pedig jelzi: örömmel venné, ha felsegítené azt a termetes hátsó fertályát maga mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Egy rekedt nyüsszentéssel (hogy nevezzük ezt a hangot vajon..?) nyugtázza a vámpír hideg érintését, majd azt, ahogy megemeli és végül a kárpitra pakolja eléggé magatehetetlen testét. Ha ember lenne, kínjában most biztosan elröhögné magát ezen a már-már giccsesen idilli képen, ahogy a kanapén romantikáznak, mint egy falusi parasztember és a hűséges kutyája. Apropó kutya...
Állat tekintete még talán sosem tükrözött ilyen megütközést, mint az övé akkor, amikor Kensington végigsimított a különben meglepően puha bundáján. Állati test ide vagy oda, mindentől függetlenül egyszerre kirázza a hideg, szerencsére pedig a vámpír is ideje korán észbe kap. Csak semmi simi vagy tapi, férfiak vagyunk, az istenért, még ha most nem is tűnök annak... Ám a bocsánatkérésre mindössze lazán megrázza a fejét, majd egész emberien megemeli a vállait. Hagyjuk már. Ne beszéljünk erről.
Leülve kényelmetlenül fészkelődik, nem tud mit kezdeni a bozontos farokkal (az álmodó röhögve csapkodja a billentyűzetet), végül egy szusszanással hátradől a kanapén - már egész emberien. Talán csak a hideg sör hiányzik tömzsi kis mancsaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak áll és bámulja a nőt, mintha az épp pofon vágta volna. A kezét lassan visszaengedi maga mellé, a másikban továbbra is lustán gőzölög a forralt bor, ő pedig nagyon nehezen állja meg, hogy ne borítsa az egészet erre a fehérnépre az utca szeme láttára. Kissé megemeli az állát, ahogy a nő egészen közel lép hozz, bár a szemében megnő a távolság, mintha erővel igyekezne kizárni magából mindazt, ami történik. Zója tudhatja, mennyire mélységesen utálja ezt. Most pedig könyörtelenül felhasználja ellene.
Elfordítja az arcát, nem válaszol. Összeszorított szájjal tűri a nő szavait, bár az izmai megfeszülnek, a türelme pedig azon a határon inog, amit nem kéne itt az utcán átlépniük. Egyáltalán nem. Érthető módon fellélegzik tehát, ahogy Zója ellép tőle, majd megfordul, láthatóan távozóra fogja. A forralt bor megremeg a kezében.
   -  Na erről nem akarok hallani.
További választ már nem vár. Megfordul, a maradék bort az ingerült ember lendületével dobja a legközelebbi, rácsos szemetesbe, amiből azonnal továbbfolyik az utca díszköveire. Anélkül, hogy visszanézne, csörtet el, pillanatokon pedig  fő utcán elnyeli a vásározók színes tömege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy Adam közelebb hajol és mélyen a szemébe néz, ő ösztönösen húzza arrébb és fordítja félre a fejét. A személyes szféra szent és sérthetetlen, a vámpírtól pedig egyáltalán nem szokta meg, hogy megsértené ezt az aranyszabályt. apró fülei zaklatottan lapulnak a koponyájára, szaporán pislog párat, mire végül hunyorogva visszaemeli a tekintetét és belenéz azokba a furcsa, bizarrul csillogó szemekbe.
A hang, ami a fejében cseng, láthatóan meghökkenti őt. Riadtan rezzen össze, megenged egy furcsa vinnyogást, a fejét rázza párszor, mintha víz ment volna a fülébe. Jártak már a fejében, ez nyilvánvaló, ám úgy, hogy közben beszéljenek hozzá, még soha. Nehéz feldolgozni az érzést, hiszen eredendően retteg tőle hogy valaki az agyában vájkál, ne adj' isten mókol is valamit, ám a vámpírba vetett, egyelőre megingathatatlan bizalom végül túllendíti ezen a megrökönyödésen. Szusszan hát egyet, sárgás szemeit visszaemeli rá.
Hallasz engem vagy mi?
A borz gondolatai Dwayne jellegzetes akcentusával szólalnak meg, ami, nos, merőben szokatlan egy borztól. Jobban kihúzza magát, kételkedve fürkészi a vámpír szemeit.
Nem tudod, hogy lehet ezt visszacsinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Felhúzza a vállait, majd megborzolja a szőrét. Ha ember lenne, most biztosan zavartan legyintene, horkantana egyet és a fejét rázná, ám jelenleg ez a gesztus is tökéletesen tükrözi az érzéseit.
'Oszt mit segítene az nekem? Kössz nem vagyok éhes meg semmi-
Elsőre is nehezen ment, akkor is meg kellett győznie magát róla, hogy nincs más választása, mint meginni a vámpír vérét... na de most? Köszöni szépen, szinte jól érzi magát, legalább is életveszélyben egyáltalán nincs. Egyelőre. Szemében azonban némi bizonytalanság csillan, az a kényelmetlen, gyomorforgató- féle, ami még messze áll a tényleges ijedtségtől. Azért mégsem szeretne örökre így maradni.
Ismét szusszan egyet, felmordulva megdörzsöli a jobb mancsával az orrát, úgy, ahogy a mosakodó macskák szokták.
Léna sem tudja. Mármint semmit. Eddig. De ha most Nina rohan hozzá, akkor nem t'o, hogy magyarázom ki a dolgot. Asszem könnyebb lenne, ha így maradnék és inkább letelepednék az erdőben, vagy a kastélyban, mint elvadult háziborz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nyúzott tekintetében a kételkedés fénye csillan, gondolatban fel is horkan kissé. Nina kisebb hírrel is Indonéziáig rohant a legutóbb, most pedig elképzelése sincs, mi járhat a rellonos jómadár fejében. Eleve sok olyasmit gondol róla, amt nem szeretne - erőszakosságot, megbízhatatlanságot, kétszínűséget -, azok pedig, legynek akár igazak is, nem örülne, ha kiegészülnének a "gyapjas kis állat"- jelzővel.
Csak aludni akarok asszem, hallatszik a férfi réveteg dünnyögése a ragadozó állat koponyájának mélyéről. De elmegyek, ha azt akarod. Csak nem jutok be a lakásomba, mert nincs hüvelykujjam... azt hiszem.
Az apró feje a mancsai felé fordul, hogy megszemlélje ezt a megbotránkoztató tényt. Ha nincs hüvelykujja, akkor bizony a mobilját sem tudja használni meg semmi... meg semmi. Még egy ok, ami miatt igazán nem kellene rozsomáknak maradnia.
A feje végül a vaskos mancsokra hullik. Milyen... puha és kényelmes.
Te Adam, csak fölhunyorít rá, te egy jó haver vagy. Kössz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A pohár kiesik a kezéből, majd pedig darabokra robban a konyha csempéjén, ahogy az egész teste összerándul a különös, ismeretlen érzésre. Leginkább mintha közvetlen közelről a fülébe sikítottak volna, miközben ráznák, mint az almafát. Riadtan támaszkodik a konyhapultra, a szemeit a karjaira kapja, melyeken az égető bizsergés ellenére semmi rendelleneset nem lát. Az egyik tenyerét eztán mély levegővételek közben csúsztatja a homlokára. Nem érzi magát rosszul vagy betegnek, mégis mintha... az érzés valahogy groteszk módon kívülről jönne.
Zoknis lábával óvatosan átlépi a szilánkokat, a pultra támaszkodva elhagyja apró lakása konyháját. Zaklatottan siet beljebb a nappaliban, a kezeit a tarkójára kulcsolva, ilyekezve leküzdeni ezt a furcsa, zavarodott pánikot. Bárcsak értené, bárcsak... hacsak...
A fürdőszoba felől hallja a kiszűrődő csobogást, érzi Léna tusfürdőjének egzotikus illatát, a gondolatai már azonban egészen máshol járnak. Csak egy megérzés, egy furcsa kis gondolat... de le kell ellenőriznie.
Komolytalan kifogással szól be a fürdőbe a nőhöz, ne aggódjon, mindjárt visszajön, de el kell rohannia pár percre. Cipőt és kabátot húz, az ajtóban csörren a kulcs mögötte...
... pillanatokkal később pedig a viktoriánus ház lépcsője előtt áll.
Eleve különös gondolat, hogy a vámpír egyáltalán ébren legyen ebben az időpontban. Az udvariasság nem Dwayne erőssége, azt mégis megtanulta már, hogy ne zavarja az alvót addig, amíg maga a nap is nyugovóra nem tér. A házat azonban most az alkony fényei aranyozzák, akár egy giccses képeslapon, mégis...
A zaklatott érzés nyomása végül ráveszi, hogy feballagjon a lépcsőn. A válla fölött hátrafordulva utoljára belenéz a lenyugvó napkorong fényébe, aztán nyomja le a rézkilincset.
A napfény vékony sávban vetül a parkettára, majd eltűnik, ahogy a férfi besukja az ajtót maga mögött. Szaporán pislog, hogy foltokban elvakult szeme világát kitisztítsa, beljebb ballag, épp csak pár lépést, amíg meglátja.
Bőr. Égett bőr. És csontok.
-Holy f*ck... Adam...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A szája kissé elnyílik, ahogy egy tétova lépést tesz közelebb. A parketta megreccsen a bakancsa talpa alatt, mielőtt leguggol az ajtófélfa védelmében kuporgó, összeégett vámpír mellé. Hiszen nem hülye, pontosan tisztában van vele, mi okozhat ilyen sebeket egy lényegében elpusztíthatatlan éjszakai ragadozónak. A napfény, az, ami a lépcsőn felsétálva annyira elvakította őt.
   -  De mi az isten...
A torkában érzi szapora szívverése lüktetését, vissza kell nyelnie a hányingert, hogy a szeme akaratlanul is a rétegeikben beforró sebekre téved. Ocsmány egy látvány, annyi szent. Ösztönösen mozdítja a kezét felé, a beléivódott megszokástól vezérelve, hiszen tudja, hogy segítenie kell. Erre nevelték, ez a dolga, ezért él... végül a jobbja mégis megáll a mozdulatban.
   -  Adam, hé, itt vagy?
A kezét bizonytalanul húzza el a vámpír ürességgel elt tekintete előtt, hogy felrázza ebből az érthetetlen állapotból. Látta már ezt a pofát, sok emberen, sok sérült, vérét vesztett emberen, most hozzányúlni azonban mégsem mer.
A legszelídebb kutya is megmarja a gazdáját ugyanis, ha sérült - hát miért nem pont egy vérszívó ne kattanna be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hosszú másodpercekig az ajkába harapva figyeli a gyorsan gyógyuló vámpírt, a szeme el-elkalandozik a kivillanó agyarak felé. Legyenek bármilyen barátok, hiába bízik benne szinte vakon, az egészséges félelem sosem fog kihalni belőle. Elvégre ő mindig a vacsorája marad.
Adam parancsára felemelkedik mellőle, két hosszú, nehéz lépéssel sétál az ablakig. A függönyt óvatosan, résnyire húzva sandít ki rajta - ám ahogy a várttal ellentétben a nap éles sugarai nem vetülnek a szobába, meglepve húzza szét jobban.
   -  Woah... - a hangja egyszerre tükröz meglepettséget és, nos, lenyűgözöttséget is. Ha Adam nem kuporogna sokkba fagyva mögötte, bizonyára hangot adna az elismerésének. Így azonban mindössze előhúzza a pálcát a kabátja zsebéből.
   -  Ügyes kis illúzió. K*rva ügyes... - a pálca hegyét az ablaküveghez érinti, épp csak rákoppint egyet, a nyomán azonban fény villan. Az ablakon hályogként feszülő bűbáj, mintha kilyukasztotta volna, a ponttól kezdve tágulva szűnik meg, nyomában hagyva, hogy a fény a szobába toluljon. Dwayne hagyja, hogy a nehéz függöny kihulljon az ujjai közül, a rávetülő alkonyi fényt pedig ismét kiszorítja a textil.
   -  De figyelj már... nincsen neked órád vagy valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Leereszti a pálcáját, majd kisvártatva visszacsúsztatja a kabátja belső zsebébe. Összevont szemöldökkel nézi a függönyt, aminek szálai közt néhol mintha átszűrődne a lenyugvó nap fénye, még toljára hozzáér, pusztán magának biztosítva a takarását. Eztán fordul a férfi felé ismét.
- Hahh...? Jeez...
Ehhez még csak hasonló kifejezést sem látott a férfi arcán. De ilyen nyomorult szenvedést talán senkién sem. Ez pedig épp elég ahhoz, hogy bizonytalanul hátrébb lépjen egyet.
   -  Te Adam... minden oké?
ó, pontosan tudja, hogy semmi, még csak érintőleg sem oké, ennél értelmesebb azonban egyszerre nem furakodik az agyába. Látja a könycseppet, látja a reszketést, látja a tekintetet... és mint mindig, megfagy tőle. Ha valaki fontos számára, akár egy cseppet is annak nem tűri, hogy bántódása essen. Nem engedi, hogy sírjanak.
Óvatosan lép közelebb. Majd még egyet.
   -  Adam? - a hangja halk és bizonytalan - kell valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Csak áll vele szemben, kissé elnyílt szájjal, szerencsétlenül és tanácstalanul. Nem az a fajta ember, aki zsigerből jövőn átölelné azt, akinek a lelke fáj, ahogy pedig ismeri, Adam sem valószínű, hogy az ő érintésére vágyna. Legszívesebben kilépne a lemenő napfénybe, hogy a mohafoltos lépcsőn ülve várja ki, amíg a másik jobban lesz, ha lehetséges, kivonva magát mindenféle vigasztaló eszmecseréből. Felnőve őt sem vigasztalta soha senki, nem vették körül ölelő karok vagy támaszt nyújtó vállak, ha valami fájt, így számára a magány lett az egyedüli gyógyír. Talán Adam is csak ezt szeretné. Talán jobb lenne neki, hisz ő maga sem akarja, hogy bárki végignézze, ha elesett és gyenge.
Ő mégis a nevén szólítja. Mégis megkéri valamire. Egy egészen... apró dologra. Apró, ám annál nagyobb horderejű.
Egyetlen néma bólintással sétál el mellette, hagyja magára az ajtó mellett. Otthonosan ballag beljebb, a bakancsa tompán uffan az öreg szőnyegen, bőr kabátos tükörképe követi a folyosóra halmozott mugli ketyerék csiszolt fém felületén. Felszínesen néz körbe mindössze, az agya azonban jár, zaklatottan és értetlenül.
Nyilvánvaló, hogy valaki szándékosan akar kicseszni a vámpírral, most pedig már nem először. A bolt kirablását korábban egyáltalán nem vette komolyan, ám most... fene se tudja. Ő nem nyomozó, nem az ő dolga összerakni ezt a kirakóst,  sosem az övé volt. Azonban eleget látott már ahhoz, hogy levonja a maga következtetéseit. De ki bántaná? Miért? És miért ilyen nagyon hülye, ám kézenfekvő módon?
A tenyeréve belöki a hálószoba ajtaját, besétál az állott levegőjű, nyomasztóan lefüggönyözött helyiségbe. Errefelé még sosem járt - miért is tette volna - mégsem néz körbe. Az ember fekhelyét tartsd tiszteletben, ez volt az egyik első, amit megtanult. Azóta pedig sosem vétett ellene.
Letérdel az ágy mellé, majd négykézláb támaszkodva nyúl be alá, a doboz pedig azonnal a kezébe akad. Elfordítja a fém zárat, felnyitja a fa fedőt, a szeme kissé összeszűkül, ahogy végig néz a párnán fekvő fegyveren.
Egyszerű revolver. Még csak nem is félautomata. Egyszerű, tehát halálosan megbízható. Megforgatja a kezében, majd a csövét lefelé fordítva üti ki belőle a tárat. Az egyetlen golyó a szőnyegre hullik.
Anélkül, hogy megnézné, vágja zsebre az apró tárgyat, a fegyvert pedig a dobozban csúsztatja vissza a helyére. Nem kell megvizsgálnia. Hiszen tudja. Megvannak az előnyei annak ugyanis, ha a vámpír beszerzője ilyen... ilyen.
Egy apró szusszanással áll föl, majd hagyja el a szobát és tér vissza a vámpírhoz. Aki, reméli, ekkor már jobb színben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Visszafelé sétálva lassít a léptein, majd félszgen megáll Adam romjai mellett. Egy vámpírra nemigen mondhatnánk soha, hogy remekül fest, ám az ajtó keretében kuporgó szerencsétlenség most a nyomorult jelzőre is rászolgál. Az ujjai tétován megérinik a zsebét, amiben a gonosz tárgy lapul, furcsa fantoméintését érzi az oldalának bőrén. Képtelen felfogni az öngyilkosság gondolata mögötti késztetést, eddigi életében görcsösen ragaszkodott a túléléshez, amikor csak lehetett... mégis, ahogy lepillannt a férfire, ha nem is érzi át, de képes megérteni a motivációját. Annyira, amennyire egy halandó erre képes lehet.
Adam egy haldokló erejével szólal meg, amitől kétségkivül azonnal kiveri a víz. Adam elpusztíthatatln. Megtörhetetlen. Erre... bizonytalanul lép felé, nyel egyet, Adam kérése azonban a torkán akassza a szavakat. Tétova bólintással hagyja ott a vámpírt ismét.
Valami Zójától, Adam kabátjában, mi az övé. Ennek jelentőssége akkor kezd megfogalmazni lassan kattogó agyában, amikor már a férfi üres zsebeit forgatja ki sorra. Az ujjai hűvösek és merevek még a korábbi riadalomtól, így ügyetlenül cibálja ki az egyetlen tárgyat, amit talál. A képet.
A bejárati ajtó mellett hosszú ideig nyomasztó csönd honol. Adam zaklatott légzésének ütemét csak késve töri meg a parketta újbóli roppanása.
   -  Adam - a képet a két ujja közé fogva fordul felé, a hangjában nem az értetlenség, hanem egy súlyos gyanú cseng - mi ez?