31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mary Glotter összes RPG hozzászólása (86 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 10. 15:08 Ugrás a poszthoz

Ron és Mesélő Cheesy

Az érzés, hogy végre eljutott egy ilyen helyre, felülmúlhatatlan volt Mary számára. Egyszerre volt boldog és izgatott, azt is alig várta, hogy jöjjön a reszkettető rész. Mert bármilyen idegtipró, és rossz tud lenni a félelem, pláne ha az ember azt is tudja, hogy jogos, azért valahol mégiscsak jó dolog. Főleg ha az ember utólag visszaemlékszik az izgalmakra, kalandokra.
- Bezony! Minden zegét-zugát meg kéne ismerni! A vége az lesz, hogy mi leszünk a Kísértetház-kalauzok... Én legalábbis elvállalnám ezt a posztot. Minden látogatót végigkísérhetnénk... Na jó, nem. Izgalmasabb, ha mindenki maga fedezi fel. De mondjuk, ha valaki fél egyedül menni, akkor... Mindegy, cseppet előre szaladtam. - húzza el a száját hangos fantáziálása végén. Lehet, hogy alapvetően hülye ötlet, de ettől eltekintve jó buli lenne. ~ Na igen, aztán majd jól eltévednék kalauzkodás közben, nem, nem való ez nekem... ~ állapítja meg magában. Jogos is, hisz tájékozódási képessége nem a legfejlettebb, ki tudja, mikor hagyja cserben. De komolyan, aki még egy kör alakú helyiségben is képes eltévedni... Nos, ott valami nincs rendben.
- Igen, lentről. Oké. Lumos! - követte évfolyamtársa példáját. Maga előtt ide-oda irányította pálcája fényét, mint egy zseblámpát, még ha az előbbi fénye szétszórtabb is, nem irányított, mint a zseblámpáé.
- Hát, ha a tájékozódási képességem nem is, a hallásom jó. - viszonozta a mosolyt, s fel sem tűnt neki, hogy a fiú nem ismerheti a tájékozódásról esett gondolatait.
- Hé, mi történt!? - értetlenkedett, mikor a lépcső aljában kialudt a pálca fénye. - Lumos! Lumos! Csodás... Neked se működik, mi? - kérdezte a fiútól, miközben továbbra is fogva a fát, zsebre dugta pálcáját. A félelem épphogy csak felpislákolt benne, a csalódottsága, hogy nem veheti szemügyre a helyet, lényegesen nagyobb volt. Azonban a csontig hatoló hideg, és kezdődő didergés ezt is felülmúlta. Kezdett olyan lenni a helyzet, mintha csak egy horrorfilmbe csöppentek volna. Semmi nem hiányzott: A régi nagy épület, sötétség, gyakorlatilag fegyvertelenség, hisz a bűbájok nem hatnak, kaparó, keserves, meg mindenféle kísérteties hangok... A következő az lesz, hogy a pincéből se tudnak kikecmeregni. Vagy talán egyszer ebben, másszor abban a helyiségben lesznek, mert ez is egy olyan ház, ahol minden vándorol, és a ház szellemei addig dolgoznak, míg nyakuk törik? Mondjuk az azért csak nem... Mindennek ellenére Mary számára mégis jó, hogy most itt van. Lehet, nem normális dolog, ha valaki ilyesmiben leli örömét, de ez van, ezt kell szeretni. Pontosabban így kell Maryt elfogadni. Na nem mintha folyton ilyen helyeken lógna, vagy ilyesmi, de ezt is szereti, amiben alapvetően nincsen semmi rossz, ha az ember tudja, hol a határ, nemde?
Mary csak mereven áll a szobában, kezét továbbra is zsebében nyugvó pálcáján tartva, semmitmondó arckifejezéssel, szemét ide-oda fordítva, kémlelve a semmit. Várja a fejleményeket. Lélekben a legrosszabbra is felkészülten - mert hát bármilyen iskola melletti falu, ráadásul lakó rész, itt is történhetnek veszélyes dolgok.
Mary enyhén szólva meglepődött, mikor meglátta a lebegő gyertyatartót, talán kicsit még meg is ijedt. Elvégre ki ne tenné, ha egy gyertyatartót, vagy bármi mást lát ide-oda lebegni?
- Az én nevem Mary, és bocsánat a zavarásért. - nyögte ki automatikusan, szemöldökráncolva a lány. Kissé zavart volt, de valahol élvezte a dolgot. Külső szemlélő számára talán vicces is lett volna a helyzet.
- Öhm, ne haragudjon, hogy megérdeklődöm, de ön kicsoda? - igyekezett udvarias maradni, hisz elképzelhető, hogy a hang tulajdonosa igen csak allergiás arra, ha valaki az ilyesmire nem figyel oda.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 19. 11:41 Ugrás a poszthoz

Ron és Mesélő Cheesy

- Na igen, lehetne olyan kulcstartókat árulni, hogy egy kis palackban mozgó minikísértetek lennének, vagy pókok, amik hálókat szőnek. Persze a megszőtt háló eltűnne, hogy a pók ne szője tele az üveget, és lehessen látni. Ó, meg minidenevérek is lehetnének benne, az nagyon jó lenne! Imádom a denevéreket! Meg lehetne olyan, hogy egy bűbáj elmondásával, akár pálca nélkül is, ezek világíthatnának, ha valaki a sötétben akarja nézegetni! Például narancssárgán, az olyan Halloweenes szín, ezek meg úgy is Halloweenesek. Szerintem. Meg akkor már lehetne múmiás is, meg mindenféle, hogy legyen bő a választék... Tényleg, akkor már lehetne az, hogy Halloweenkor osztogatnánk! Mondjuk a gyerekeknek, mikor cukorkáért házalnak! Habár nem tudom, szokás-e ez errefelé... Magyarországon ez nem hagyományos, és nem tudom, hogy a varázslóvilágban az-e. De lehetne szimplán árulni. - közli a fiúval a következő ötleteit, bele se gondolva, hogy ezzel esetleg évfolyamtársa idegein táncol. - Meg a rejtélytérképek mellé járhatna olyan, hogy meg kell találni bizonyos tárgyakat, amit ha megtalálnak, megtarthatnak! Ezzel lehetne becsalogatni talán azokat is, akik alapból félnek bemenni. Vagy ilyesmi. - egészíti még ki. - Ami pedig a kísértetet illeti, szerintem van bent az is, elvégre nincs messze a temető, a suli sem, és nem véletlen ez a neve a helynek. Szerintem. - hallgat el végre Mis. Lepcsesszáj. Egy időre legalábbis. Most is csak azért, hogy a következő úti célhoz vezető útvonalra, azaz az alagsorba vezető lépcsőre figyeljen. Mert egy efféle ismeretlen helyen illik figyelni, még mielőtt valami baj történik, abból kifolyólag, hogy a hely nem kapott eleget abból az előbb említett figyelemből. Mikor a diákok lába az utolsó lépcsőfokot sem érinti többé, a pálcáik fénye megszűnik létezni, és nem tudják újra kigyújtani. Majd pár horrorfilmbe illő hang után fény gyullad ki, minek forrása egy gyertyatartóban lévő gyertya, mi teljes egészében lebeg a kíváncsi páros felé. Ezek után egy öregasszonyéhoz hasonló hang is megszólal, és a kis Navinés nem is rest reagálni rá, ahogy az Eridonos sem.
- Ez furi volt. És még mindig az. Szerinted ki ez? És mit csinál? - fordul társa felé a lány, pár pillanattal a sikoly után. Alig néhány perc elteltével a különös hangok mellé fizikai furcsaság is társul, ami fejre hulló pókhálókból és porból áll. Ez eddig még nem is volna probléma, Mary egyszerűen lerázza-porolja fejéről saját adagját. Amikor azonban felpillant, összeszorult torokkal véli felfedezni a hatalmas, lefelé ereszkedő pókokat. És hamar rá kell ébrednie, hogy nem csak pókok, de a normálisnál elég nagyobb patkányokkal is szembetalálják magukat pillanatokon belül, amennyiben meg nem lógnak mihamarabb. Csakhogy egyrészt Marynek még mindig esze ágában sincsen meglógni, másrészt ha akarnának sem tudnának: A lépcső használhatatlan, más utat meg nem ismernek, és a meglévő fényforrás sem segít ennek ellenkezőjének kiharcolásában. Mary minden erejét összeszedve igyekszik megőrizni maradék lélekjelenlétét, és a lépcsőhöz rohan. A lezúduló limlomot kikerülve próbál feljutni 1-2 lépcsőfoknyit, társa talán azt hihetni, épp meglógni készül, de nem: Helyette megragad két hosszú, és erős fadeszkát, azokkal ugrik vissza Ron mellé.
- Tessék! Ezekkel fejbe vághatjuk ezeket az izéket, ha mákunk van, nem is élik tú... Élik túl. - harapja el mondatát, miközben épp egy orra elé ereszkedő pókot üt el a beszerzett deszkával. Reménykedik, hogy sikerül is hatástalanítani a feltehetőleg támadni készülő nem kívánatos állatokat, és el is ijesztik majd őket a nagy csapkodással. Na meg hogy Ron nem pók, illetve patkányfóbiás. Akkor kétszer akkora pácban lennének, mint amúgy.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 19. 18:53 Ugrás a poszthoz

Keith

Nem rég kezdődött az újabb tanév, Mary máris nekivág a szeretett Bogolyfalvának. Előző tanévben rengeteg idejét töltötte el itt, és bizony hamar szokássá, minimum heti rutinná vált az itt töltött idő elütése. Mostanra már nem csak remekül kiismerte magát Bogolyfalván, és simán eltájékozódott volna csukott szemmel is, de már a falu függője volt. Mindegy számára, hol tartózkodik a településen belül, csak ott legyen. Na nem mintha nem imádna a suliban lenni, többek között mert egy álma vált valóra, hogy egy olyan kastélyban töltheti napjait, mint a suli. Nem, erről szó sincsen, csak Bogolyfalva vonzza mint a mágnes. Egy nagyon erős mágnes, ami még egy autóméretű dolgot is pillanatok alatt magához ragad, nemhogy egy Maryt.
Boldogan indult hát el a már sokszor megjárt és szokott útvonalon, vidáman trappolva. Nem sietett ő sehová, kiélvezte a séta minden pillanatát, noha sétából inkább táncra váltott volna. A Boglyas tér felé menetelt, és mikor elérte az út közben választott célt, elsétált a játszótér irányába. Igen, az pont egy olyan hely, amit csak látott, de nem mondhatta még el, hogy járt is ott. Pedig bizony sok helyen megfordult, ez azonban kivétel maradt. Mikor leért, megállt a játszó szélén, és fülig érő szájjal mérte végig a terepet. Valahol mélyen ott motoszkált benne, hogy egy kicsit nagy már ehhez, de kit érdekel a méret és kor, ha lélekben messze elüt tőle? Efféle gondolatokkal indult meg a hinták felé, és elfoglalva az egyiket, elrugaszkodott, és hajtani kezdte magát. Legszívesebben minél magasabbra libbent volna, és még ki is ugrott volna a végén, de inkább meggondolta magát. Elvégre ez a hely tele van kisgyerekekkel, és nem lenne jó, ha leutánoznák, és bajuk esne. Mary azt nem vette volna szívére. E helyett inkább csak ült a hintában, földre leérő lábaival lengette előre-hátra a hintát lassan, és nézte a játszadozó kicsiket. Sokszor elgondolkodik azon, milyen jó lenne egy kis időre megint a helyükben lenni, gondtalanul játszani. Mit sem sejtve a problémákról, mik a felnőtteket, kamaszokat, és kicsit kisebb, náluk azonban nagyobb gyerekeket gyötri. Mary csak ült a hintában, a múlton merengve, és várva, hogy történik-e valami, és ha igen mi.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 20. 00:12 Ugrás a poszthoz

Keith

Marynek akaratlanul is rá kellett jönnie, hogy a játszótér Bogolyfalva egyik legkellemesebb helye. Alig láthatóan ugyan, de mosolyogva figyeli a gyermekeket, ahogy azok egymással játszanak, mászókáznak, homokoznak, kergetőznek, miközben a szülők figyelik őket. A Navinésnek akaratlanul is eszébe jutnak azon emlékei, amikor ő volt ennyi idős volt, és őrá vigyáztak. Egy alkalom fordult elő csak, mikor nővére ahelyett, hogy rá figyelt volna, osztálytársaival diskurált, igaz, Mary nem is jött jól ki belőle. Viszont sok kellemes emléke is van, amit szívesen újraélne, bevallottan a rosszakkal együtt is. Ha az időt visszatekerhetné, valószínűleg meg sem állna minimum ötéves koráig. Na igen, a legtöbb ember legfeljebb egyetemista korában vágyna vissza óvodáskori éveibe, de Mary hamarabb érkezett el addig a pontig. Lehetséges ugyan, hogy ebben közrejátszik az is, hogy van egy tíz évvel idősebb nővére, és szemügyre veheti, milyen nehéz is a felnőttek élete. Részben ezért is szeretne még egy kicsit kicsi maradni. Végül is, nem tehet róla, ha a lelke gyerek maradt. Valószínűleg még tovább agyalna ezen, de egy mögüle jövő hang kizökkenti a mélázásból, s egy pillanattal később azon kapja magát, hogy emelkedik, lába már nem érinti a talajt. A nagy hirtelenségben szorosan megmarkolta mindkét kezével a hinta ülőalkalmatosságát, igaz, ezzel kicsit nehezebb volt nem leesni, mintha a kötelet kapta volna el. Első pillanatban fel sem fogta, mi történt, kicsit meg is ijedt, ám a meglepettséggel ellentétben ez hamar elillant.
- Én láttalak téged, úgyhogy biztos. - felel kedvesen, mikor meglepettsége is alábbhagy. - Igen, Mary. Te pedig Keith vagy, ha jól tudom, ugye? - érdeklődik ő is. Már csak azért is, mert névmemóriája alapjáraton csapnivaló, és nem árt biztosra menni. - Fogócskázni? Hú, az igazat megvallva, azt sem tudom, mikor fogócskáztam utoljára. De most hogy mondod, igen, lenne kedvem! - vigyorog ő is. Eredetileg furcsának tartaná a kérdést, főleg, mert ez a korosztály valószínűleg "cikinek" találná a fogócskázást, meg ő sem biztos, hogy elfogadná, mert furán érezné tőle magát. Viszont ezen a napon nem, ezen a napon valószínűleg bármi hasonlóban benne lenne. De lehet, hogy ez az egész évre ki fog hatni, elvégre az iskola kezdi megváltoztatni a lányt. Példának okáért sokkal bátrabb lett, ami az emberekkel való viselkedést illeti. És más téren is változik, ezzel pedig ő is tisztában van, még ha egyelőre nem is tudja hova tenni.
- És még a fogó szerepét is vállalom, ha gondolod. - teszi még hozzá, készenlétben állva, hogy a fiú után szaladjon, illetve ha az nem fogadja el az ajánlatot, elfele tőle.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 20. 00:50 Ugrás a poszthoz

Leonie Cheesy

- Hát, igen, egy kicsit. Nem sokfélét, de amit igen, az finom. Szerintem legalábbis. – gondol vissza a csokis sütire, amit még szobatársainak csinált. Pillanatok alatt bekúszik a torta is, amit Sharlotte-al ütöttek össze. Igen, az felejthetetlen, sőt jövőváltó élmény volt, persze ez már nem konkrétan a sütinek köszönhető. Habár, ahogy nézzük… Persze igaz, azt a sütit nem egyedül csinálta, és a lány nélkül kicsit elveszett is lett volna, de végül is összejött a dolog, és már egyedül is elboldogulna vele.
- Jó, benne vagyok! – vigyorog a lányra. Eddig nagyon szimpatikus neki a vicces, és életvidám hölgyemény, akkor pedig biztos süti csinálás közben sem lankadna a kedve. Ami az egészet mókássá teszi, a móka szeretettel van telítve, a nélkül pedig nem jó a süti.
- Hmm… Ez nem egy rossz ötlet! De héj! Akkor már szervezhetnénk egy nyílt napot, ahol lehet versengeni, és ott osztogathatnánk. Tök jó lenne! Vaaagy lehetne nyílt éjjel! Akkor bulisabb lenne az akadályverseny. Mert arra gondoltam. De lehet párbaj is, ezt majd a résztvevők eldöntik, lehetne választani, vagy minden részt venni… Meg mindenféle játék! – sorolja lelkesen hirtelen jövő ötleteit. Végül is, nem lenne olyan rossz egy ilyen nyílt nap… Vagy éjjel. Vagy legyen nyílt huszonnégy óra? Az még jobb lenne! Ráadásul legálisan csavaroghatnának éjjel a szabadban… ~ Hű, ha Leonienak tetszik az eddigi ötlet, felvetem ezt is…~ határozza el magában.
- Akkor valami olyan kellene, hogy nem lesz ideje unatkozni a „bűnösnek”, és akkor az lesz a legjobb bünti a világon – két tekintetben is. – kezd el most már ezen tanakodni. De viszonylag elég hamar elveti ezt a gondolatszálat, helyette inkább bemutatja a vörösnek kacaj-tudományát.
- Tetszett? Örülök, ha megfelelő! – vigyorog a vállveregetésre, és reakcióra. Igazán örül, majdhogynem mindig ilyen reakciót várna, bár nem mindig kapja meg. De arra rájött, hogy bizonyos röhögésformáktól a nővére frászt kap, szóval ha zavarja, csupán nevetnie kell, ezzel egyszerűen kiűzve testvérét a szobából.
- Saját? Na, halljuk! - néz vigyorogva a vörösre, és feszültségmentesen bár, de figyel. A hölgyike mutatványán csak mosolyog, és nagyon élvezi a mókás előadást. Mikor Leonie elérkezik a darab végére, Mary lelkesen - és jó hangosan - tapsolni kezd.
- Bhravó, bhravó, bhravisszimóhóóó! Ilyen tökéletes előhadást még nem látott a világ, mily' megthisztelő, hogy khegyed épp szerény szhemélyemnek vhólt kedvhes bemutatni! - dicséri az elődást, francia akcentust utánozva, teljes odaadással és elragadottsággal.
- Ighen, bizonyhára az vólna. - helyesel bólintással, még mindig az akcentust használva.
- Szeretem a medvégtet, ig... Mármint, igen, a medvéket. Igen. Szóval igen, szeretem őket. - bólogat hevesen. - De az nem nagy kicsit? És ugye nem élőt akarsz, csak plüssöt? Azt be tudsz szerezni szerintem eeeekkorát is... - mutatja ő is a mértéket. A következő kérdésre csak a fejét rázza. - Nem, nekem csak egy kis plüsskutyám van, amit még a nővéremtől kaptam pár éve. - adja meg a választ, és felhörpinti maradék kakaóját. Mivel kérne még, odaszól egy manónak, hogy csináljon még neki - persze szépen kéri, az illem az fontos. Miután megkapta a gőzölgő italt, és megköszönte, ismét a vöröshöz fordul:
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még nem vagyok álmos, és igazából te se tűnsz annak. Szerinted mit csináljunk? - érdeklődik. Egyedül maradni nem szeretne, így reméli, Leonie nem tervez visszamenni a körletébe, egyelőre legalábbis.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 24. 19:50 Ugrás a poszthoz

Amanda

Maryben ott motoszkált a bűntudat, bár ez arcán, s előbbi tettén nem látszott. Belül vívódott kicsit önmagával, hiszen azért ez mégis milyen dolog. Ilyesmivel ijesztgetni másokat nem szép, Marynek láthatólag pedig sikerült is. Ennek ellenére mindig kilyukad annál a pontnál, hogy majd úgy is bevallja. Addig szórakozik, később jót nevetnek rajta, esetleg elfelejtik a dolgot, Mary pedig amúgy se mondaná el senkinek, mik történtek a folyosón, főleg, ha az a lánynak kellemetlen.
- Igen. Hisz mondtam, nem? - próbált amolyan rellonosokhoz méltó unott fejet vágni, és stílusban beszélni. ~ Bezzeg akkor megy a színészkedés, ha egy teljesen fölösleges dologról van szó, de ha gáz van... ~ futott át agyán a gondolat, a megállapításra pedig nyelt egyet. Igen, ezt a "tudást" meg kéne tanulnia krízishelyzetekben is alkalmazni, nem csak akkor, ha hülyéskedni van kedve.
- Hogyhogy miért? Nem mondtam már ezt is? Vagy esetleg lassabban szeretnéd? - vált hirtelen kényeskedő hangnemre. - Tééééged-kööövetteleeeek, meeeert-mindeeen-ároon-kiii-akarooook-tálaaaaaalniii-aaaa-dooolgaidróóóól! - nyújtja meg a szavakat, közben mutogatva, mintha egy hülyével akarná megértetni magát. Úgy érzi, ez többé-kevésbé megfelelő volt, talán tényleg elmehetne rellonosnak. Mondjuk, van benne egy adag erre a házra jellemző stílusból is, csak - egyelőre - az mélyen található. A következő kérdésre lemondóan csóválja meg a fejét, mint aki épp a világ agyilag legszőkébb szőkenőjével futott össze.
- Amanda. Szerinted. Mégis, hogyan lehetséges valakit az ellenkező irányból követni? - néz a lányra jelentőségteljesen, pillanatnyi gondolkodás után, mikor rájött, hogyan magyarázhatja ki magát ebből könnyedén. - De komolyan. Szerinted ez lehetséges rád szerelt nyomkövető nélkül? Mégis, hol tartod az eszed, te lány, mi? Fenét követtelek én az ellenkező irányból! - adja elő a másik ökörségébe belefáradtat, méghozzá egész hitelesen. Ez eddig a - legelső komolyabb, és - legjobb alakítása. A bűntudat már-már kezd elmúlni, sőt, Mary kifejezetten élvezi a helyzetet. Azonban nem feledkezett meg róla, hogy ő nem ilyen, és hamarosan be kell vallani az igazat.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 27. 00:11 Ugrás a poszthoz

Roccalkodás Biával Grin

Az idő még a szokottnál is sikeresebben utánzott egy épp versenyző versenyautót, s ehhez méltón sebesen el is száguldott. Egyik percben teljesen legálisan tartózkodtak Biancával a körleteiken kívül, másikban már az új napot köszönthették. A szőke lány ennek ellenére nem zavartatta magát, s bár Mary még nem szokott hozzá, hogy éjjel kijárjon - nem mintha nem fordult volna már elő -, ment Bia után. Elvégre, most már amúgy is mindegy, nem? Nem direkt maradt kint, de ha már így alakult, miért is ne maradna? Majd legfeljebb elkommandóznak a közelben lévő prefik, tanárok, s többi nemkívánatos személy mellett. Azonban nincs szükségük a kommandózásra - legalábbis a mások elől elvalóra -, sikeresen eljutnak az átriumban található tanári szoba ajtajáig. Bianca pedig hajtűkkel próbálja kinyitni a zárat, hogy betörhessenek. Végül is, igaza van, nem mindig lesz ott a pálcájuk, és bármikor szükség lehet erre a tudásra. És vicces is. ~ Ezt nekem is meg kellene tanulni... ~
- Azért, mert jó vagy benne, vagy azért, mert szereted csinálni? Amúgy igen, nem megyek nélküle sehova sem. Különösen, mióta szerencsém volt bekukkantani a kísértetházba. - jegyzi meg, csak úgy mellesleg. Követi a Rellonost a tanárok közös rezidenciájára, majd a helyiséget kémlelve becsukja maga mögött az ajtót. Nem lenne jó, ha egy ilyen apróság miatt buknának le. Kicsit furcsán érzi magát, nem csinált még ilyet. Vegyes érzelmek vívódnak benne, mint az "Ez nem helyes!", meg "Ez de izgalmas!", na meg az összes ehhez hasonló. Ennek ellenére nem zavartatja magát, csak teszi amit eddig.
- Ez nem egy rossz ötlet. Csak tudni kéne, hol vannak. Na meg akkor már nem az összeset felhasználni, hogy véletlenül se gyanúsítsanak. Az üzenethagyás is egészen jól hangzik, bár nem tudom, mit írhatnánk... Talán valami olyat, ami személyes, illetve a tantárgyukhoz köthető... Valami vicces megfogalmazással tálalt tény, ami jogos és igaz, ugyan akkor negatív. de konkrétumot nem tudok hirtelen... - gondolkodik, mikor épp egy asztal fiókját húzza ki, azt se figyelve, kié  bútordarab.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 27. 01:56 Ugrás a poszthoz

Keith

Igazán felszabadultan érzi magát, olyannyira, amilyennek régen nem. Őszintén örül a fiú kérdésének, és nem csak azért, mert újra gyerek lehet egy kicsit, mármint, most is gyerek, de olyan igazi kisgyerek. Hanem azért is, mert imád futni, szaladgálni. De nem úgy, mint aki kocog, meg sportol, sokkal inkább úgy élvezi, ha közben jól érezheti magát, nincs egyedül, és bulis az egész, meg nevettető.
- Rendben, akkor te vagy a fogó! - vigyorog szélesen, majd futni kezd. Nem néz vissza, csak az első csúszdánál, ahol is látja, hogy Keith épp akkor kezd futni, de csak miután odakiabált valamit Marynek.
- Dehogy kapsz! Eddig se tudtál, eztán sem fogsz, erről személyesen gondoskodom! - kiált vissza, kissé gúnyos hangnemben, a végén harsányan nevetve. Még csak most kezdték, máris élvezi a játékot. Élvezi hogy a határtalan képzelet világába szalad, mi éppen egy kalózos, üldözési jelenetet mutat be - ráadásul ő a hírhedt kalóz. Mary imádja őket, teljesen oda-vissza van tőlük, bár alapvetően nem pozitív karakterei a történelemnek. Ez azonban cseppet sem zavarja, hisz a kalózok épp úgy szerethetőek, ahogy vannak, nem? Nem csoda, hogy kiskorában nem hercegnő, hanem kalóz akart lenni. Habár később a lovagságot is bevállalta volna, de a Zorronál való tanonckodásnak sem mondott volna soha nemet. S igazból mai napig elfogadná bármelyik posztot az előbb említettek közül. Most pedig képzeletben Black Bart bőrébe bújva rohan, hogy nehogy elcsípjék. Lábait szedve ugrik keresztül egy mérleghintán hatalmas kidőlt fa törzsén, amit két falusi férfi emel fel, hogy elszállítsa. Ki tudja, talán favágók voltak, vagy a villám döntötte ki, de Maryt, azaz Blacket ez cseppet sem érdekli. Futtában ugrik, és kap el egy kötelet fáról lelógó indát, hogy átlendüljön vele a falu határát átszelő folyó felett, mi a tengerbe folyik. Ő is felkap egy kardnak tökéletesen alkalmas fadarabot, azzal rohan tovább, keresztülvágva a piactéren. Nem is sejti, hogy pillanatokkal később szembetalálkozik a levegőből elé toppanó üldözőjével.
- Itt a vége, de nem nekem! - kiált vissza merészen, s egy helyben állva várja, hogy a lovag odaérjen. Épp időben ugrik el a másik fegyvere útjából, rácsapva arra sajátjával.
- Ha harc, hát legyen harc! Menekülés nem kenyerem, intézzük el fér... Rátermett harcoshoz illően! - javítja ki magát még időben. Azért Mary mégiscsak nőből van, még ha férfi bőrbe bújt is ez alatt. Kihívóan tekint a másik szemébe, remélve, hogy az elfogadja az "ajánlatot". Azért még lopva körbe kémlel, hogyha a szükség úgy kívánja, könnyen nyerjék egérutat.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 1. 16:00 Ugrás a poszthoz

Amanda

Ugyan nem rávall az ilyesmi, de mégiscsak élvezi. Bár, nem szép dolog, és elég is lenne már, de még semmi kedve nincs abbahagyni. Ott motoszkál viszont benne az ébresztőóra, úgyhogy biztos kijózanodik a játékból, még mielőtt belefeledkezhetne.
- Hogyhogy mifélék? - játssza az értetlent. Pedig valójában csak nem tud semmiről semmit. Épp ezért húzza az időt, hogy addig hátha eszébe jut valami, amivel elháríthatja a lebukás veszélyét. Egyelőre legalábbis. - Mindenkinek vannak ciki dolgai. Nekem meg az a dolgom, hogy a tiédről tálaljak ki. Többek közt az előbbi "produkciódról"... - teszi hozzá rövid gondolkodás után. Hirtelen eszébe jut, hogy az előbb, mikor bejött, dudorászást hallott, bár akkor nem tűnt fel neki. Lehet viszont, hogy ez a lánynak ciki. Ha igen, ha nem, minden lehetőséget meg kell ragadni.
- Hallgatlak. - sóhajt egy nagyot, s maga előtt összefont karokkal, félig felvont szemöldökkel tekint a lányra. Kíváncsi is, mit akar mondani, de ugyan akkor fél is. Magát szeretné lebuktatni, és nem akkor, amikor a kényszer viszi rá. Ez azonban nem látszik rajta. Ahogy az sem, hogy kissé meglepi a lány következő mondanivalója.
- És? - néz a lányra értetlenül. - Mi van abban? Most a szón akadtál fenn, vagy a jelentésén? Mert ha a szón, közlöm, a családomban gyakori. Amennyiben viszont a jelentésén, kérdem én, mi van abban, ha valaki egyszer, valami oknál fogva tolat kicsit? Vagy egy Rellonos nem tolathat néha napján? - dönti meg fejét a kicsit talán ingerültre sikeredett szónoklat végén. Mary őszintén nem értette, miért van ennyire megelégedve magával a lány. Vagy lehet, hogy valamit kifelejtett a mondandóból? Vagy csak később akarja közölni, amolyan csattanó módjára? De ha ilyen nincs, akkor komolyan miért? Oké, hogy a Rellonosok soha semmivel nem égetik le magukat, legalábbis igyekeznek ez ellen tenni, meg minden, de komolyan ilyen hihetetlen, hogy egyszer hátrafelé tegyen pár lépést közülük valaki? ~ Mondjuk az tény, hogy nem feltétlen vallaná be... Sőt, tuti nem. Nem, nem, hótziher hogy nem. Ó, hogy erre nem gondoltam! Na mindegy, majd kimagyarázom, mást úgyse tudok csinálni. ~
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 5. 14:23 Ugrás a poszthoz

Ron és Mesélő ^^

Mary végre befogja a száját, mi a kísértetházas vállalkozósdit illeti. Már csak azért is, mert a mellett nem lehet tisztességes mennyiségű figyelmet szentelni a helyzetnek. A póközön és patkányinváziótól megijed ugyan, de így utólag áldja az eszét, hogy elugrott a deszkákért. Akkor még fel sem fogta mit tesz, csak mikor már agyoncsapott egy pókot. Kicsit furcsa érzés ez számára, olyasmi, mintha egy számítógépes játékban lenne. Vagy egy filmben. Bár ez már nem horror, kész kabaré. Még hogy óriáspókok, meg gigantikus patkányok... Ez kész röhej. Most komolyan itt vannak, és küzdenek, gyakorlatilag az életükért? Vagy az egész egy abszurd álom, amilyenben még nem volt része? Bár ebben kételkedik, mivel emlékszik Ronra, tudja, hogy látta már az órákon. Viszont az igaz, hogy álmodott már olyannal, akit csak látásból ismer, és álmában emlékszik a valóságra, ami aztán keveredik az álombélivel. Igen, ez már megint kétségek közé löki a lányt. természetesen az elmélkedés közben szüntelenül dolgozik, különösen, hogy két patkány is kiszemelte magának, ráadásul egyszerre. Elég szívósak, a fejüket igencsak nehéz eltalálni, folyton izegnek-mozognak, ha pedig a fenekükre üt, csak azt éri el vele, hogy bedühödnek. Néha fel-felugrik, nehogy elkapják lábát a jószágok. Előbb-utóbb azonban sikerül kivégezni őket, ami kisebb vértócsát is eredményez. Épp az utánpótláson kezd irtókúrát eszközölni, mikor évfolyamtársa új ötlettel áll elő.
- Ezzel csak az a probléma..., hogy a korhadt deszka mellett feltehetőleg szintén korhadt deszkát találunk. Ami annyit tesz, hogy nem bír el. Na meg akkor is kilazulhat a deszka, ha a mellette levővel ellentétben nem korhadt. Bár ez függ a szerkezettől, hogy hogyan építették. De megpróbálhatom végül is. Ha nem megy, majd legfeljebb... Mondom meghalsz! - kiált az egyik csapása elől elszaladó pókra. - Szóval legfeljebb ezeket a dögöket valahogy a szekrénybe tereljük. Vagy mi mászunk be, ahogy jön. Onnan irtani is könnyebb.
Ekkor veszi csak észre a lábán mászó pókot, amitől úgy kezd dobogni a szíve, mintha majdnem elütötte volna egy metró.
- Szállsz le rólam te nyavalyás! Azt mondtam le a lábamról! - ugrál mint a nikkelbolha, mert közben újabb három pók és patkány mászik felé, amik lefoglalják a botot. Ugrálás közben sikeresen eltapos pár pókot, patkányt, és a nagy kapálózás közepette arrébb is repít párat. A végére az egyik patkány elkapja a deszkát. Közben a pók még feljebb mászik, így végül Mary úgy dönt, minden undora ellenére, de megragadja a dögöt. Így is tesz. Fogja a pókot, hirtelen rányomja a deszkája végét marcangoló patkányra, ami az visítva ereszti el a fadarabot, mihelyt a pók belemélyeszti fogait. Ekkor a lány egy hirtelen mozdulattal csap le a kártevőkre, s azzal a lendülettel már rohan is a szekrény felé, amire egyből rá is ugrik. Persze egyelőre még csak jobb kezével kapaszkodik a szekrény tetejébe, feldobja a deszkáját, s kicsit nehezen ugyan, de végül sikeresen küzdi fel magát a bútordarab tetejére.
- Fent vagyok! Első lépés pipa! - ujjong, szobatársának címezve. De nem pihen, helyette a plafont kezdi verdesni, jó erősen. Végül próbálkozása sikerben gazdagodik, az Eridonosnak igaza volt: Tényleg volt ott korhadt deszka, ami le is esett. A lány azonban nem hagyta abba a műveletet, a többit tovább ütögette, hátha az is korhadt. Megint lezúgott néhány, szerencsésen kivégezve pár lent szaladgáló állatot. Aztán mikor Mary az egyiket már stabilnak érezte, meg se moccant az ütögetésre, bátorságot gyűjtött az ugrásra - merthogy kicsit messze volt a szekrénytől.
- Na, akkor... Három, kettő... Egy! - mondja, kicsit remegve, majd elrugaszkodik, közben elhajítva deszkáját. A másikat, a kiszemeltet el is kapja sikeresen, sőt, már el is kezdi felhúzni magát. Azonban épphogy egész karjaival kezd kapaszkodni, a deszka megremeg, és lezuhan. Sikeresen talpra esik, azonban amire végképp nem számít is bekövetkezik: Még tovább zuhan, mivel a gyorsan érkező súlytól a padló megremeg, megreped, enged, és törik, hull a lánnyal együtt. Mary a földön terül szét, tágra nyílt szemekkel meredve a két lyukra, illetve azok fölötti plafonra. Fájdalmat nem igazán érez, a meglepettség azonban annál intenzívebben járja át testét. ~ Leestem. A pincéből. Itt még van lejjebb? Hány szintes ez a ház!? De ez nonszensz, nem volt itt más lejáró. Mondjuk, ha lett volna se láttuk volna, sötét van. No de várjunk csak, hogy a fészkes fenébe jutok vissza!? És hol vagyok most egyáltalán? Van innen kiút? Jaj nekem! ~
- Segítség. - mondta, teljes nyugodtsággal a hangjában. Pár másodperc elteltével vette a fáradtságot, hogy felkönyököljön, majd fel is üljön. A pince elég magasan volt, láthatólag ha a szekrény lent volna, és Ron fentről ki, azaz lenyújtaná neki karját, s Mary a szekrényről ugrálna, akkor se érné el. Mondjuk, elég sötét van, még ha a fölső lyuk kölcsönöz is valami fényt, Marynek pedig hiába van jó szemmértéke, ilyenkor nem tudja alkalmazni. Mit tehet a Navinés, mit nem, akaratlanul is körbenéz. Nem lát sokat, csak különféle sötét színfoltokat. Négykézláb mászva kezd a földön tapogatózni, és a kezébe akad valami kicsi, téglalapféleség, aminek kartonpapírféle tapintása van, s két oldala enyhén recés... ~ Egy doboz? Mi, egy gyufásdoboz? Éljen! Köszönöm Istenem! ~ hálálkodik magában, s mikor kinyitja a dobozt, kivesz egy gyufaszálat, s miután kitapogatta, melyik végén van a gömbölyded gyullasztandó bigyó, meghúzza a doboz megfelelő oldalán, ezzel tüzet csiholva. Most már valamivel többet lát, de nem sokkal, ez azért nem túl nagy fény. Kiszúr azonban egy gyertyát, nem túl messze magától. Gyorsan odakap, meggyújtja, és hirtelen elfújja a gyufát, nehogy megégesse ujját. A gyufásdobozt zsebre vágva kezd el járkálni a veremben - mert idő közben rájött, hogy hol van -, hogy szemügyre vehesse a helyet. Nem telt bele sok idő, és észre is vette a falnak támasztott kartonlapokat. Nem tudta miért, de megfogta, és arrébb hajította őket. Nem volt épp rossz ötlet, egy alagutat vélt felfedezni, de hogy merjen-e bemenni, vagy kérje meg Ront, hogy hozzon segítséget, nem tudta eldönteni. Végül azonban csak sikerült megállapodni az útnak indulásnál, elvégre más lehetőség nem akadt jelenleg. Elindult hát, ha Ron utána jön, természetesen megvárja, amennyiben nem, egyedül küzdi át magát az alagúton. Négykézlábra ereszkedve mászik előre. A kíváncsiság is hajtja, már örül, hogy az út mellett döntött. Elvégre, egész életében erre vágyott, egy ilyen jellegű kalandra.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 9. 21:32 Ugrás a poszthoz

Ábel - vagy Oberon?

Ugyan nem csúnya, sőt, kifejezetten szép, napsütéses és meleg napnak nézünk elébe, Mary még így is nagyon rosszkedvű. A baglya nem épp a legjobb híreket tartalmazó levelet hozta családjától, sőt. Persze, volt jó is, de ott volt az a rossz, ami miatt az egész család feszült - ha együtt vannak, ha nem -, és ami miatt a szüleinek több mint húsz éve származnak problémái. Igazából nővérének is, de ő erre később jött rá. És ugyan Marynek közel sem annyi, más tekintetben van neki is baja belőle, bőven. Példának okáért, hogy az egész rajta (is) csattan. És valahányszor ez a bizonyos probléma előjön, illetve rátevődik egy lapáttal, az egész család ideges lesz. És ez az idegesség, mérgelődés heteken át tarthat. Ez az oka, hogy a Navinés egész éjjel nem aludt, ez az oka, hogy majd felrobban, és hogy semmivel sem tudja elterelni gondolatát. A hajnalban összegyűlt megkezdett, de végül összefirkált, összegyűlt rajzok szanaszét hevernek a padlón. Meg a cafatok, mert széttépettből is van éppen elég. Mikor a lány végre rávette magát, hogy összeszedje a szemetet, evidens, hogy saját lábában elbotolva szórta szanaszét ismét az egészet. Miután végzett a szemét immár sikeres összeszedésével, magában dohogva ment - vagy inkább rohant? - ki a háza területéről, majd a kastélyból. Lábait szedve rohant előre, de hogy pontosan hová, azt maga sem tudta. Csak ment, céltalanul előre. Nem kevés idő kellett, hogy felfogja, olyan területén van a kastélynak, ahol még nem járt. Végül úgy döntött, ha már úgy is itt van, megnézi magának a helyet. Talán még figyelemelterelésnek is jó lesz, legalább néhány perc erejéig. Most már valamivel lassabban szedve lábait ment előre, míg el nem ért egy kisebb házhoz. Nem tudta, ki lakhat itt, de a közelben lévő ketrecekből ítélve, kizárásos alapon csak a vadőr. Vagy valamilyen állatorvos. Habár azzal nem volt tisztában, hogyan is működik ez a varázslóknál pontosan. Minden esetre még közelebb ment a házhoz. No nem akart bekopogni, vagy bemenni, csak a környékét akarta megnézni. A ház fala mellett haladva indult annak háta mögé, kíváncsi volt, mi lehet ott.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 10. 18:24 Ugrás a poszthoz

Maid Café

Hát, igen, végül eljött ez a nap is. A nap, amikor Mary pincérnőt fog játszani, sőt, nem játszani, tényleg az lesz. Cselédruhában. Ezekkel eddig semmi baja se lenne, sőt, előre láthatóan élvezni is fogja majd, meg persze nem árt kipróbálni valami újat is. Eddig oké. De a cselédruha, az egy olyan ruha, ami szoknyában végződik. Hát igen, ezt nem gondolta át rendesen. Mary és a szoknya nem fér össze. Mikor írt a családjának, hogy legyenek olyan kedvesek, és szerezzenek be neki egy ilyet, igencsak meglepett hangvételű levelet kapott viszonzásul. Pedig ő mindent leírt sajátjában. Azonban a ruha megvan, és ez a lényeg. ~ Végül is, nem is olyan drasztikus... Nem nagy dolog. Ha egyszer az életben kivételt teszek, miért baj az? Legfeljebb belehalok, annál rosszabb nem lehet. ~ gondolkodik magában, miközben a felöltendő ruhát nézegeti, nagy sóhajtozások közepette. Végül azonban erőt vett magán, és felvette. Viszont nem bírta megállni, hogy ne vegyen alá egy igen csak rövid, ki se látszó farmernadrágot, mert azért mégiscsak na. nem szeretne vörösebb fejet a legpirosabb teánál. És azt a bizonyos vigyort sem ártana elkerülni, nem a vendégek elijesztése a cél, ugyebár. Mikor elkészült, elindult a rét felé, ahol már messziről feltűnt az a szép, nagy sátor, alatta és körülötte lévő asztalokkal meg székekkel. Akaratlanul is mosoly terült szét arán ennek láttán, kellemes helynek ígérkezett. Ugyan vendégeket nem látott, sietve szedte lábait, nem akart elkésni.
- Sziasztok! - köszönt még mindig mosolyogva a két jelenlévőnek. A srác igencsak emlékezteti a lányt egy animefigurára, bár nem igen ért hozzá, és ebben a suliban történnek furcsa dolgok, így nem teszi szóvá.
- Mi lesz a dolgunk a vendégek megérkezése előtt? - érdeklődik. Majd miután a többiek megérkeztek, figyelmesen hallgatja végig a lány szónoklatát, és megy a dolgára.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 10. 19:23 Ugrás a poszthoz

Keith Grin

Reggel, mikor kimászott az ágyból, nem is remélte, hogy ilyen jó napnak nézhet elébe. Menekülés közben is vigyorok, néha hátra-hátra tekint. A fiú, vagyis lovag viszont meglepi kicsit, mikor előtte terem, no de ez nem lehet probléma egy vérbeli kalóz számára, igaz-e?
- Csak szeretnéd! - rikkantja, hogy aztán saját fegyverével kivédje a lovag csapásait. Bár nem csak védekezik, támad ám rendesen, próbálva használni pár kalózos filmekben látott taktikát - persze arra ügyel, hogy ténylegesen ne okozzon fájdalmat a fiúnak. Nem venné a szívére, ha újdonsült játszópajtijának miatta esne komolyabb baja, akkor se, ha Uff-bácsi seperc alatt kikúrálja. Na meg haragot sem akar, szívesen játszana még egy darabig, akár máskor is. Képzelete bekapcsol, szinte tényleg látja a házakat, azt a falut, amibe beleképzelik magukat, a rémült polgárokat - bár azoknak a szülők is vígan elmennének.
Pár pillanatig elnézi az ugráló fiút, de úgy dönt, belemegy a játék következő fázisába. Utána ugrál, úgy téve, mintha el akarná kapni, néha egy-két támadással fűszerezve a dolgot. Amikor aztán a lovag az egyik polgár elé veti magát, így kicsit messzebb kerülve tőle, így kiált:
- Sosem kaphatod el Black Bartot! Hahahaha! - hallatszik a végén egy jóízű, vérfagyasztó kacaj - mi tagadás, ha valamihez, ehhez ért a Navinés -, és a lovagnak hátát mutatva iszkol fel egy ház tetejére. Lehet nem jó ötlet, ami a gyerekek szemszögét illeti, de onnét ugrik tovább egy két férfi által cipelt pallóra - mi esetünkben a hintát jelenti -, s arról leugorva iszkol befele a dzsungelbe. Ésszerűbb lenne a hajó felé menekülni, pontosabban ténylegesen menekülni. Merthogy ez nem igazi menekülés, csak egy csel. Egy csel, hogy maga után csalja azt a bolond lovagot, ki van olyan őrült, hogy kiálljon Black Bart ellen. Értékeli ugyan a bátorságot, de mégsem hagyhatja itt ezt a rühes kutyát büntetlenül, lecke mentesen. Az nem rá vallana.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 10. 21:27 Ugrás a poszthoz

Keith Grin

Szalad-szalad, egyre beljebb a rengetegbe. Magában mosolyog, mert egyre inkább élvezi az egészet, s lassan azt is feledi, hogy csak játszanak. Bár még nem teljesen, megvan még valóságtudata, eddig is megvolt, meg lesz ez után is, de fennáll a lehetőség, hogy ezt a játékot a későbbiekben kicsit komolyabban fogja venni, mint eddig. Mi tagadás, régen nem érezte magát ilyen szabadnak, és nem volt már rég ilyen felszabadult. Jó ötlet volt a játszótérre keveredni, annyi szent. Végre megint gyerek lehet, és úgy szórakozhat, mint a kicsik, ez pedig nagyon jó érzés, mi lendületet ad. Lendületet a futáshoz, a folyamatos energiatermeléshez. Mind e mellett pedig örül, hogy összetalálkozott Keithel, s ugyan akkor csodálkozik is, hogy vannak még olyan tizenévesek, akik nem tartják dedósnak az ilyenfajta mókázást. Ez külön örömöt okoz a lánynak.
Néha-néha háta mögé pillant, hogy azért azzal legyen tisztában, mennyire jár közel a lovag. Sajnos, ezt nem ejti meg elég sűrűn, így csak hallhatja az egyre közeledő, sűrű léptek zaját. Szedi a lábát, ahogy tudja, igyekszik fokozatosan egyre gyorsabban haladni, de félő, hogyha még ennél is gyorsabban fog szaladni, a minimális lassítástól is orra bukik - és onnantól akármilyen gyorsan is kászálódik fel a földről, és rohan tovább, már halott ügy az egész. A lovag már túlontúl közel jár, és...
...nos, közelebb, mint remélte. Kardját még időben dobta el, és tette maga elé karjait, ezzel tompítva az esést. Nem mintha baj lett volna, ha nem megy, hisz jól bírja a fájdalmat, meg erős is. Elvégre egy kalóz legyen erős! De a reflex az reflex, az ember ha akar sem tud tenni ellene. Ő legalábbis nem tud, nem mintha olyannyira akarna.
- Nem kaphatod el Black Bartot, Black Bart elkaphatatlan, fiú, ezt jól jegyezd meg! - mondja, mihelyt feleszmél meglepetéséből, majd eltolva magát a földtől hátára kényszeríti a lovagot, majd legördül róla, hogy gyorsan arrébb guruljon, felpattanjon, s kardját elkapva elszaladjon. Ha a lovag nem kapcsol még idejében, nem láthatja, ahogy Bart egy fa mögé futva mászik föl rá, hogy aztán ha a lovag közelebb ér leugorjon, és lendületből köré csavarja azt, hogy kis időt nyerjen a menekülésre, és egy fa - egy játszótéren álló jó nagy fa - lombjai között bújjon el, míg ki nem gondolja, mi legyen a következő lépés.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 12. 01:43 Ugrás a poszthoz

Maid Café
Egyedül, aztán Glynnis

Idővel meg-megérkezik a személyzet többi tagja is, köztük Lottéval, az unokatestvérével ~ ...ez még mindig olyan hihetetlen... ~, és egyik szobatársával, Laggerrel. Mindkettőjüket egy széles vigyorral, meg egy hali/sziával üdvözli, és már figyel is Alieenre meg Runára. Néha bólint egyet-egyet, inkább magának, mintsem a beszélőknek. Idő közben még egy animefigurára emlékeztető fazon is betoppan, aki egy idősnek tűnik Tykivel - mert feltehetőleg a sárga szeműt így hívják. Ki tudja, talán összebeszéltek, és egymáshoz öltöztek. A kiosztott menülistával kezében áll, hallgatja a többieket, a fejleményeket várva. ~ Vagy beszerezhetnénk egy-egy példányt a házak jelképállatából, és beöltöztethetnénk bohócnak. Igen, a vendégek vagy sikítva menekülnének, vagy imádnák. ~ gondolja magában a piros szemű ötletére reagálva. Persze hangosan semmiképp sem mondaná ki, annyira nem őrült, ellenben arcán egy jó széles vigyor lelhető fel ezekben a pillanatokban, mikor lelki szemei előtt megjelenik az előbbi gondolatához kapcsolódó kép. Szerencsére - legalábbis remélhetőleg - még épp idejében kap észbe, és takarítja el arcáról azt a hosszúra sikeredett görbületet, hogy aztán ismét a többieket vizslassa. Másodperceken belül érkezik meg még egy felszolgáló hölgyemény, aki ugyan nem öltözött animefigurának, mégis furcsa jelenség. Leginkább a pisztoly miatt, ami nála van.
Hamarosan megérkezik az első vendég is, ki vörös hajából, és hirtelenségéből ítélve csak Leonie lehet. Mivel a lány kint foglal helyet, Mary egy helyben állva figyeli, ahogy Lagger dolgát téve megy ki hozzá. Csak ez után szúrja ki a földön ücsörgő lányt, akihez Runa és Tyki is odamegy. Utánuk is érkezik egy-két vendég, de vagy kintre megy, vagy Mary kapcsol későn, így továbbra is a helyén ácsorog. Megjelenik viszont egyik pincérlányuk, egy vörös hölgyemény, kit Mary csak látásból ismer.
- Szia! - mosolyog rá. - Hát... Mind kaptunk egy menülistát, bár nem tudom, miért. Az asztalokon is van a vendégek számára. Neked itt kell maradnod a sátorban, azt mondták, ide vagy beosztva. Ja, és a vendéket meghajolva, Úrnőm illetve Gazdám megszólítással kell fogadni, attól függ, fiú vagy lány, illetve nő vagy férfi az illető. És szórakoztatni kell őket. Röviden ennyi... Amennyiben új vendég érkezik, ki kell szolgálni. Jaaa! És az asztalon lévő kis csengőt ha megcsengetik, jelzik, hogy menni kell. Meeeg... Mit hagytam ki? Ja igen! Délután váltjuk egymást, a kintiek jönnek be, a bentiek ki. Na, ennyi, legalábbis ennyit tudok. Meg még annyit, hogy az italokat mi is megcsinálhatjuk, a kajarendeléseket viszont Alieennek kell leadni. - adja meg ő a választ, hisz mindenki más szétszéledt, vagy épp kicsit messze van tőlük. Ezután ismét a környéket pásztázza barna íriszeivel, hátha ezúttal hamarabb kiszúr egy vendéget, mint a többiek - ami nem lenne nehéz, hisz már több bentinek van vendége, mint nem.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 13. 16:27 Ugrás a poszthoz

Oberoooon Grin

Ha az idegességnek lenne olyan foka, amit ha valaki elér, felrobban, Mary már rég nem élne. Legszívesebben összetörne, szétzúzna mindent, ami a keze ügyébe kerül, jól elnáspángolna valakit - egy konkrét valakit -, és ordítana, ahogy a torkán kifér. Még a veszekedéshez is igen sok kedve volna, akár a legértelmetlenebb dologról. Bármit megtenne, csak hogy szabaduljon végre a tehetetlen dühtől. Mázli, hogy még nem bőgte el magát, jól is nézne ki... Nem mintha szégyellné, vagy ilyesmi, de akkor ha lehet még jobban belelovalja magát az egészbe, az pedig se neki, se a környezetének nem tenne jót - akár egy kilométeren belül van a legközelebbi élőlény, akár nem. Mert hiába Navinés ő, ha mérges, ott kő kövön nem marad. Márpedig a Bagolykő kő, és ha szét találja szedni... Nos, baj lesz.
Egy szó mint száz, mindenképp el akarja terelni valamivel a figyelmét, egy rövid időre legalább. Ennek érdekében, és reményében indul el a vadőrlak felé, illetve annak háta mögé. Akkor még nem is sejtve, hogy fájni fog. Érzi ugyanis, hogy valami erősen koccan a fejének, s ugyan egy halk "au", vagy bárminemű fájdalomjelzés sem hallatszik a lány szájából, se semmiéből - a koppanást leszámítva -, úgy hasogat a feje, hogy szinte káprázik a szeme. Bár csak szinte. Pedig erős lány ő, jól viseli a fájdalmat.
- Én tudom, de akkor mégis miért vágtál fejbe vele, hm? És ne takarózz azzal, hogy lopakodtam, mert egyáltalán nem jártam halkan! - kérdi s közli, már szinte kiabálva. Nem elég, hogy síkideg, még fejbe is kell vágni? Aztán még a másiknak áll feljebb!? Hát manapság már senkibe sem szorult semmi jóérzés? Marynek extra erős önfegyelemre van szüksége, hogy ne vágja sípcsonton a fiút egyből - bár ki tudja, még megteheti. Most azonban inkább magában számol el tízig, hátha megnyugszik egy kicsit, miközben jobb kezével még mindig a lüktető fejét szorítja.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 13. 22:50 Ugrás a poszthoz

Keith Grin
 
Szerencsésen kikeveredik a lovag kezei közül, s ehhez hűen idejét sem vesztegetve iszkol arrébb. Jó erősen betekeri a lovagot az indával, s bár tudja, sok haszna nem lesz, mégis vicces hangulatot kölcsönöz - a hallottak alapján nem is csak a lány számára -, meg amúgy is. Az a minimális, alig pár másodperces időnyerés is hasznos lehet. Odarohan a legközelebbi fához, hogy felmásszon rá, s lombkoronájában keressen rejteket. Csupán addig, míg kiötli, mi lesz a következő lépés - elvégre nem menekülni szándékszik, míg világ a világ. Azért nem is szökik meg, hogy megleckéztesse az amúgy figyelemreméltóan bátor, egyszóval bolond lovagot. Merthogy aki szembeszáll Bartal, az csak egy ütődött lehet, annyi szent - vagy épp nem ismeri a hírhedt kalózt, ami több okból kifolyólag is lehetetlen.
- Ez az, amiben a helyedben nem lennék olyan biztos. - suttog maga elé, vigyorogva a lovag kijelentésén. Ugyan még nem tudta, hogy akarja kicselezni a király emberét, mégis magabiztosan ült a fán, a fejleményeket és az ötletet várva. Abba viszont bele sem gondolt, hogy piros ingének köszönhetően pillanatok alatt kiszúrhatják. Feszülten figyelte az őt üldöző, illetve kereső lovagot, ennek ellenére azonban nem számított arra a nagy vízsugárra, ami jól eláztatta, s kis híján leesett a fáról. De szerencsére még időben jól belekapaszkodott az amúgy már kissé csúszós, korábban ülőalkalmatossággá avatott ágba. Kisebb-nagyobb nehézségek árán feltornázta rá magát, majd a fa törzsének másik oldalára mászott, hogy ne érje telibe a következő csapás. Az azonban nem jött, nincs több víz, se semmi más. Bartnak ez gyanússá válik, s lepillantva látja, hogy a lovag épp utána készül menni. Kapja hát magát, s sietve kezd feljebb mászni rajta, ami sajnálatos módon az ágak sűrűjétől, illetve itt-ott a gyengébb példányoktól nem megy olyan gyorsan, mint azt szeretné. De nem keseredik el, mászik attól egyre feljebb és feljebb, egészen a legmagasabb pontig - már az őt elbírók keretén belül értve. A fa, gyakorlatilag tetejéről pillant le, hol is járhat játszópajtija. Amennyiben már közel, előhúzza most már ő is varázspálcáját, elsuttog egy "Vingardium leviosa"-t a fától 1-2 méterre álló magas mászókának hosszú kötelére mutatva, hogy aztán lassan maga felé irányítva elkapja a végét. Ha Keith közelebb ér, a fáról leugorva, sátáni, de őszinte kacajt hallatva a mászókára lendül, majd arról lekászálódva a fához szalad, hogy a fiú ne vegye észre. Ha az üldözője lekeveredik onnan, mögé ugrik, és az idő közben a fa alatt hagyott kardja hegyét a lovag hátára szorítja.
- Na, kinek nincs esélye? - kérdi dicsőséggel telített hanggal, amennyiben sikerül véghezvinni a tervet.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 3. 00:54 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál – Adria, majd egyedül
Ruha

A napja majdhogynem csak a semmittevéssel telt. Feküdt az ágyban, ült, az asztalnál firkálgatva, vagy épp egyik faltól a másikig mászkált. Törte a fejét, vajon hogy lesz, mint lesz, számba vette a szerinte összes lehetőséget. Belegondolt abba, milyen lesz, ha netalántán mégiscsak sikerül bejutnia, ha esetleg összejön. Azt is elképzelte, milyen lesz ha nem – ez utóbbit többször is.  Reménykedett nagyon, ugyanakkor igyekezett nem beleélni magát a dologba. Egyik pillanatban azt mondogatta, biztos nem sikerül, ugyan akkor mosolyogni kell, és élvezni, hisz úgyis tudja előre, fel van készülve, a többieknek pedig örülni kell. Másik pillanatban, hogy sikerülni fog, mert muszáj, egyszerűen muszáj! Lassan már kibírhatatlan számára a várakozás, mindjárt kétségbe esik. Ennyire még sosem izgult, és talán soha nem is fog. Mágustusa… Ez mégis nagydolog!
Lassacskán ugyan, de elszáll a nap Mary számára is. Azon kapja magát hirtelen, hogy az ágyára ki van készítve a nővére által küldött ruha, ő pedig készen áll, hogy felvegye. Haját sebtében csinálja meg, és azon filózik, a ruhát, vagy a dísztalárt válassza-e. Azért mégiscsak egy szoknya a másik… Igaz, hogy hosszú, és nem is néz ki rosszul. Végül elhatározza, hogy kivételt tesz ezen kivételes estén, és felölti magára a sötét, csíkos ruhadarabot. Sminket egyáltalán nem tesz fel, nem tartja fontosnak, és rühelli is. Egy egyszerű kis balettcipőre emlékeztető fekete lábbelibe bújik, majd mikor minden aprósággal elkészül, szobatársához, Adrihoz sétál.
- Adri, lenne kedved velem jönni a Nagyterembe? DÖK-ös vagy, úgy is mész, és gondolom, neked sincs kedved odáig elbaktatni egyedül. Nekem legalábbis nincs. – És tényleg nem. Oké, hogy eddig sem volt egyedül, de nem kereste a lányok társaságát, most már azonban egyáltalán nem volt kedve egyedül lenni, és még mindig kattogni a közeljövő eseményein, sőt! Nagy örömére Adri rábólintott kérésére, mi szerint mennek-e együtt. Amennyiben szükséges, megvárja míg készen lesz mindennel, hogy aztán ketten induljanak el a Nagyterem felé.
- Mond csak, milyen érzés DÖK-ösnek lenni? – érdeklődik mosolyogva a szőkeségtől. Persze tudja, hogy nem egy nagyszájú hölgyemény, sokkal inkább szűkszavú, mégis szívesen beszélgetne. Nem csak figyelemelterelés céljából, amúgy is szívesen társalog a lánnyal, meg eleve fel akarta tenni egy ideje a kérdést.
Lassacskán célt érnek, a Nagyteremben elválnak útjaik. Míg Adri tovább sétál, Mary helyet foglal a Navine asztalánál. Mihelyt elhelyezkedett, erős félelem fogta el, mi csak erősödött, mihelyt az igazgató belefogott beszédébe. ~ Csak ne éld bele magad! Nem szabad! Ezt az egyet nem. ~ vízhangzott fejében a parancsszó. Igyekezett is eleget tenni ennek, kisebb-nagyobb sikerrel. Tekintetét az igazgató úrra szegezve figyelt feszülten, a neveket várva. ~ Bianca! Igen, gondoltam, hogy ő bekerül. ~ gondolta, magában mosolyogva. Örült a lány sikerének, hisz nagyon megkedvelte. Tovább figyelt, míg az igazgató úr felsorolt további hármat, majd… Hirtelen úgy érezte, mintha ereje szétfoszlana. Egyszerre lett teste könnyű, és nehéz, hirtelen csak fapofával bámulta az ősz szakállú, pocakos pasast, aki minden vacsorán a tanári gárda kellős közepén ült, és ki tudja miért, az ő nevét engedte ki száján. Beletelt néhány másodpercbe, míg magához tért, oda csetlett-botlott Amirához, hogy rátehesse ruhájára a kitűzőt. Még a puszit is elfelejtette viszonozni, úgy tért vissza a helyére, s hirtelen nem tudta, mi történt. Már rég maga előtt látta a finomabbnál finomabb ételeket, mire eljutott az agyáig, mi is történt pontosan, és hogy tényleg megtörtént. Lassacskán boldog mosoly terült szét arcán. Szedett magának egy kis sült húst rizzsel, ivott mellé töklevet, s miután jóllakott, levakarhatatlan vigyorral várta a fejleményeket.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 4. 16:02 Ugrás a poszthoz

Bál - Ms. Bianca *-*

Nem telt el sok idő Mary belakmározása óta, legalábbis a lány nem érzékelte. Most pontosan olyan tempóban telik az idő, ahogy ő szeretné. Még mindig öt másodpercenként jön elő az örömteli mosolya, egyszerűen képtelen parancsolni mimikájának. Most az egyszer azonban nem zavarja. Mosolyogjon csak, kit érdekel? Ha boldog, hát boldog, lássa mindenki! Önelégültnek se tűnhet egy percig sem, látszik rajta, hogy nem büszkeség okozta görbület ez - még akkor sem, ha kivételesen jogosan lehetne az. Hirtelen egy fehér, női kezet pillant meg, ami egy poharat tesz elébe. Akaratlanul is a kar tulajdonosát veszi célba íriszeivel, majd vidám vigyorral üdvözli a kedves, szőke Rellonost.
- Szia, Bia! Persze, miért ne? – mondja, és elsétál vele a táncparketthez. Örül neki, hogy felbukkant a szőkeség, és nem kell egyedül ücsörögnie a Navine asztalánál. Már csak azért is, mert szimpatikus neki a lány, hamar megkedvelte, barátjának tekinti.
- Viszont, örülök, hogy bekerültél! Megérdemled. – mosolyog ő is. Tényleg így gondolja, elvégre, ha valakit ismer, aki végig tudja magát verekedni a Tusán, akkor az Bia. Csak most esik le neki, hogy a Tusa ideje alatt – legalábbis míg egyikük ki nem esik – együtt fognak lakni. Ahogy az is, a résztvevők nagy részét egyáltalán nem, vagy csupán látásból ismeri. Így még jobban megkönnyebbül, hogy a lány ott lesz vele. No persze meg akarja ismerni a többi versenyzőt is, szeretne barátságokat kialakítani.
- A mentorom? – kérdez vissza. Ezen még nem gondolkodott. De így, ahogy hallja ezt a szót, bevillan egy jelenet… - Egy kék szempár, hosszú vörös hajjal, tulajdonosa egy mosolygós kedves lány, amint hozzá beszél… -
- Maia Norwood, amennyiben igent mond. – feleli. – És neked? – nem tudja, ismeri-e Bia Maiát, de ha nem, az sem baj. Majd, ha Maia igent mond, bemutatja őket egymásnak. ~ Igen, tuti kedvelnék egymást! ~ A Rellonos következő kérdésére követi a pillantását. Gondolkodik pár másodpercig, és még mindig a férfit nézve, válaszol.
- Szerintem érti a dolgát. Elvégre valami oka van, hogy őt választották. Biztos tehetséges pasas, hisz mégsem bíznának akárkire egy ilyen fontos feladatot. – von vállat. – Amúgy meg tuti nagyon katonás is. Jó lesz felkészülni a legrosszabbra. Szóval ökörködjük ki magunkat még most, nehogy lenyakazzon! – villant egy vigyort a partnerére, majd mikor a zene pörgősebbre vált, jobbjával megragadja a lány jobb kezét, megpörgeti, majd ugrálva táncolni kezd, már amennyire lehet ezt annak nevezni. De nem érdekli, mit gondolnak mások, lenézik-e, vagy épp viccesnek találják. A fő, hogy kipulizza magát, még a kemény időszak előtt.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 5. 01:33 Ugrás a poszthoz

Andrew

Tanult eleget, és igencsak unta már magát szobájában. Szobatársai is el voltak foglalva, ihlete meg kedve nem volt a rajzoláshoz, és épp aznap reggel írt szüleinek, így baglya még nem érkezett meg a válasszal, egy szó mint száz, semmi értelmeset nem tudott csinálni. Gondolkodott rajta, hogy el kéne ugrani valamelyik konyhába, és sütni valami finomat, például mézes kockát, vagy főzni túrós laskát. A faluban viszont rég volt, így úgy döntött, inkább kikecmereg zugából, s meglátogatja a szívéhez és kastélyhoz egyaránt oly közel álló települést. ~ Körül kéne nézni, biztos sok minden történt, mióta arra jártam! ~ Kapta hát magát, kék toppjára rákanyarította barna ingét, felhúzta a legelső, kényelmes farmerját, belebújt kedvenc tornacipőjébe, felvett még egy fehér pulóvert, s az utat nyaka közé véve vette célba Bogolyfalvát. Beleszimatolt az ugyan nem valami meleg, de annál frissebb levegőbe, és az otthonra gondolt. A házukra, a szüleire, nővérére, kutyájára, axolotljaira, majd beúszott a képbe szeretett unokahúga is. Végül a személyek egymást sorozatosan váltva érkeztek el a Bagolykövesekig. Az emlékeken merengve nézelődött, s lassacskán elérte a Boglyasteret is. Itt nem töltött sok időt a múltban, inkább csak átsétált rajta mindig, meg sem szemlélve a helyet. Ez hiba volt, hisz nem egy csúf része a falunak, sőt! Körbesétálta a szökőkutat, alaposan szemügyre véve minden apró részletét. Sajnos rossz szokásához híven nem nézett maga elé, így akaratlanul is – mondjuk, máshogy nem is tehette volna – nekiment valakinek.
- Bocsi! – fordult arra, reflexből a kérdéses illető után kapja, hogy amennyiben elesne, meg tudja tartani. Kicsit megijedt, nem csinált e valami kárt az illetőben, esetleges cuccában. ~ Mary, miért nem tudsz odafigyelni! ~ mondta magának mérgesen. Hiába, ez már csak ilyen. Persze nem sokszor fordul elő, hogy fellökjön valakit, de azért nem is szokatlan.
- Jól vagy?
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 5. 16:02 Ugrás a poszthoz

Andrew

Kétségtelenül és érthető módon hiányzott neki az otthon, a család. Ez nem is lenne baj, ha nem csak gondolataira, meg bizonyos dolgokra figyelne, és környezetére is vetne pár pillantást. Csak hogy ne menjen neki senkinek, mint például most.
- Jaj, nem, én jól vagyok. Bocsi, néha elő szokott fordulni, hogy neki megyek ennek-annak, de dolgozom rajta, hogy ne csináljam! - ereszt meg egy mosolyt az idegen fiú felé. Még soha nem látta - ami persze nem csoda egy ekkora suliban -, de örült neki, hogy se kárt nem tett benne, se meg nem haragudott rá. Nem épp a leggyakoribb az ilyen manapság. Legalábbis a többség nem örült, ha Mary nekiütközött.
- A Navine? Én is! - vidult fel egyből. - Biztosíthatlak, remek helyen kötöttél ki! Amúgy Mary Glotter vagyok, másodéves. - Nyújtja jobbját kézfogásra. Komolyan örül neki, hogy még egy fővel gyarapodott a házuk, s reménykedik, kedves ismerősre, illetve barátra talál az illetőben.
- Mikor érkeztél? Körbevezesselek a faluban, vagy kastélyban, illetve környékén? Van kérdésed? Segíthetek valamit? - rohamozza rögtön. ~ Mondjuk, ha varázslók a felmenői, nem sokat kell magyarázni. ~ fordul meg fejében. Ő, Mary, mugliszületésű, így időbe telt, míg beletanult. Bár utólag fény derült egy-két érdekes dologra, ami összeköti Mary családját a Johanson famíliával, és így az is kiderült, hogy ki Mary vérszerinti nagymamája, ráadásul a nő boszorkány. Így pedig nem csoda, hogy Maryből is az lett. És még több haszon a dologban, hogy még több rokonra tett szert, akit igencsak megszeretett.
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 5. 17:18 Ugrás a poszthoz

Bia, a másik Rocc Cheesy

- Ezzel mélységesen egyet értek. Én, majd ha megérem, valami művészi ágon szeretnék továbbtanulni. Például freskórestaurátornak! Vagy ilyesmi... - tűnődik. Ezen nem gondolkodott sokat, de valahányszor szóba jött, mindig ez volt az első reakciója. Mármint, nem a freskórestaurátor, csak a művészi ág. De persze, ha kitanulta ezt, szeretné megtanulni az aranyművesség, ötvösség minden csinnyát-binnyát. Ki tudja, mikor kell majd?
- Tölgyfa, főnixtoll maggal. És a tiéd? - kérdez vissza, közben nézelődik egy sort. Kicsit meglepi, hogy pont olyan a hely, mint egy mugli suliban szokott. ~ Mondjuk, tanár tanár, diák diák, suli suli, tanári szoba meg tanári szoba. Nem értem, mit vártam. ~ húzta el a száját.
- Hmmm... Nem is tudom... - merül el gondolataiban. Akárhogy erőlködik, semmit sem tud kitalálni. Ami azért kellemetlen, hisz nincs sok idejük. Ki tudja, mikor jelenik meg egy tanár, vagy prefi.
- Ez jóóóó! - csillan fel a szeme. - Csak ne mindenkinek pont ilyet, az elég feltűnő. Legyen... Például... Kahilnál egy szerelmes vers... Mondjuk... Flaviu professzorhoz! Juuuj, én is kitaláltam valamit! - kezd vigyorogni. - Kell pergamen, meg tinta! Összeállítjuk egy-két tanár titkos naplóját, és tele lesz kínos cuccokkal! Például, Véda néni azért lett a vezérünk, mert ki akar iktatni a Navinéből, hogy csak Riri kerüljön majd be, illetve övé legyen a terep! Vagy hogy sorra akar minden diákot megváltoztatni, hogy egy házba terelje őket, és ő irányíthassa a sulit! Vagy hogy egy teljesen új házat keljen létrehozni! - szemét dolog ugyan, de egészen belelkesült. Na de ha már úgyis rosszalkodnak, csinálják rendesen, nemde?
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. június 6. 22:53 Ugrás a poszthoz

Andrew

Végül nem lett baj belőle, hogy Mary nekiment a Navinésnek, a lány reményei beigazolódtak, mi szerint nem haragszik a másik. És még beszélgetni is leállt vele, így Mary még inkább felbátorodott, és örült a társaságnak. Persze imád egyedül lenni, gondolataival, és az ismerősökön, barátokon, családon, meg még sok mindenen merengeni, de a beszélgetéshez több hangulata volt.
- Csikólak. Igen, mindenki ott lakik először, amíg nem igényelhet szobát, illetve talál társakat. Igen, elég otthonos minden szeglete, én imádom. Ami pedig a többi házat illeti, nem tudni. Mindenkinek csak a saját házába van bejárása. Az itt tanulás során úgy tudom, csak egyszer lehet átkérni magunkat másikba. Azt is akkor szokás, ha megváltoztál. Máskülönben meg csak akkor juthatnál be a többi házba, ha sikerül minden bejáratot, minden embert kijátszanod. Gondolom én. - von vállat a végén. Azt mondja, ami szerinte igaz. Persze arra alapozik, amit biztosra tud, de ha esetleg téved, akkor sem nagyot. Szerinte legalábbis. Minden esetre nem szeretné félrevezetni újdonsült ismerősét.
- Egyáltalán nem, sőt! Örülök, hogy valaki végre hasznomat is veszi erre, nem csak... Vagyok. Igen, én is mugli családból jöttem. Eddig azt hittem, mindenkim mugli. De aztán, még a tavalyi évben kiderült, hogy nem igaz. Találkoztam egy lánnyal, akiről kiderült, hogy az unokanővérem, és rájöttünk, hogy közös a nagymamánk, mert... Nos, a nagyapám megcsalta az eddig vérszerintinek vélt nagymamám, és két nőtől egyszerre lett gyereke. De a nem vérszerinti nagyanyámnak meghalt a gyereke, a vérszerinti meg nem tartotta meg az övét, így a nagyapám kicserélte őket. Ezért a nem vérszerinti nagyanyám nem tudta meg, hogy a baba nem az övé, mert az övé meghalt. És az a baba, amelyikre a nagyapám kicserélte a halottat, az apukám. Ő viszont nem varázsló. Nem mondom, kusza történet... - húzta el a száját. - Bocs, nem akarlak untatni, csak jött. Igen, elég jól kiismerem magam. Nem azt mondom, vannak helyek, ahol nem voltam, vagy épp csak megfordultam, de nagyobb részt ismerek mint nem. A varázsvilágról sem tudok mindent, szerintem egy év alatt nincs honnan összeszedni ennyi információt, még akkor sem, ha itt élsz, de az alapokkal tisztában vagyok. Legalábbis, ha a suliban elmondták az alapnak nevezett részt teljes egészében, akkor igen... - bólint mellé. - Szerintem a suli nagyon király. Eszméletlenül szép a környéke, kívül-belül hangulatos, és ha sétálgatsz bent, akkor nem fogsz unatkozni sosem. Ami pedig a falut illeti, nagy kedvencem! Komolyan, ha nem lenne a falu, valószínűleg rég kipurcantam volna, még így is, hogy egy kastélyban lakhatom. - mondja, miközben lassan sétál a fiú mellett.
- Nos, merre menjünk először?
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. június 6. 22:54
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. július 30. 22:02 Ugrás a poszthoz

Navinés banda - Adribadri

Hát eljött ez a nap is! Mary már nagyon várta, több okból kifolyólag. Boldogította a gondolat, hogy a Navinés gárda nagyobb részét is szerencséje lesz megismerni, mint akikkel eddig akadt össze. Már-már muszáj lesz, elvégre napokig együtt lesznek, legalább a nap első felében. Meg ott van az is, hogy szeret elutazni az általa már jól ismert helyekről, jelen esetben a második otthonából, és nem ám haza az első számúba! Hanem egyenesen Lengyelországba. Még sosem járt ott, és igazán kíváncsi rá - különösen az utazás tervezése óta. És persze a kirándulás! Az aztán pláne feldobja, mert már ideje nagyon megmozgatnia magát, szélesebb területen, mint a kastélyé, vagy a falué. Az már egy másik kérdés, hogy valószínűleg ez csak az utolsó napon fog összejönni számára ténylegesen...
Egyelőre kénytelen valami unalmasabb dologgal foglalkozni: Pakolni. Na nem mintha nem élvezné, és vezetné le mindig a fölösleges energiáit ezzel a tevékenységgel, de mindig ilyenkor a legrosszabb a várakozás. Még akkor is, ha ilyenkor érzi a legközelebb a várva várt időpontot. Mikor végre sikerül minden szükséges holmit összeválogatnia az asztalon heverő kupackából, úgy ahogy rendszereznie, és belepakolni a miniatűr bőröndbe, lábát lóbálva ül az asztalon és várja, hogy eljöjjön az indulás ideje. De legalábbis azt, hogy Adri végezzen, mert a szobatársnője nélkül elveszne a maga harminc centijével, az biztos. És a rossz tájékozódási képességének hála, ha visszanyeri eredeti méretét, akkor sem fog tudni mit kezdeni magával Lengyelországban, hisz a varázslók nem használnak telefont, és bár van bagolyposta, az sem feltétlenül menti ki szorult helyzetéből.
- Tudod mi a mák? Hogy a cuccaim is velem együtt zsugorodnak, és nőnek vissza. És tudod mi még nagyobb szerencse? Hogy te is jössz! Sajnálom, hogy Laggerék nem tudnak, de ha te legalább jössz, biztonságban érzem magam. Megköszöntem már, hogy segítesz? Mert nagyon hálás vagyok! - járatja lepcses száját szobatársnőjének. Tényleg iszonyatosan boldog, hogy a szőkeség segít neki. Tudja, hogy Adria nagyon jó barát, még ha csendes is, és más mint a többiek. Talán pont ezt szereti benne, hogy más, visszahúzódó, és mégis kedves. Hogy még ennek ellenére is számíthatnak egymásra, és ki tudnak jönni.
- Amúgy tudok segíteni valamit? - érdeklődött, hogy ne csak üres fecsegéssel töltse az időt, még ha komolyan is gondolja. Bár talán bolondságnak hathat a kérdés, pláne ha komolyan gondolta, hisz mit tudna kezdeni kisebb mint fél méteresen? Még az asztalról sem tud ilyenkor egyedül biztonságosan lekászálódni rendesen. De hát, fő a jó szándék.
Végül a csapat a suli elé battyog, és Mary Adri zsebebébe bújva várja a busz megérkezését először a Bagolykőhöz, majd az úti célhoz. Nem telik el sok idő azóta, hogy leszállnak a buszból, megkapják a reggelijüket. Mary egy egész picikét, elvégre szeretett házvezetője gondolt ám őrá is, amiért a lány őszintén örül. Feltűnik neki a két helyi fiúcska, de inkább elbújik szőke barátja zsebében, mintsem hogy bárminemű jelentőséget tulajdonítson a helyzetnek. Hogy-hogy nem, a csintalan gyerkőcöknek mégis sikerül belecsempészniük az icipici szendvicsbe valamit úgy, hogy azt még a szendvics tulajdonosa sem veszi észre. Pedig Mary rendületlen szemezett már az elemózsiával, hisz már majd' kilyukad a gyomra! Minden esetre azzal a reggelivel nem lakik jól, mert az első harapással eléri, hogy a szendvics tartalma a gyomra helyett a képesfelét célozza meg, mi tagadás, elég nagy sikerrel. Egyedül a szeme nem telik meg az ínycsiklandozó kajával, és tényleg: Még Adribadri zsebét is beteríti a sok finomság. Marynek egyelőre fogalma sincs, hogy fog kimászni paradicsomból. Minden esetre amint felfogja, mi is történt, a gondolkodási időt arra használja, hogy legalább pár morzsát eltüntessen. De mivel picike, és nem tud sokat mit csinálni, az intézkedés további lehetőségeiben is kénytelen Adriára hagyatkozni. Addig is amennyire lehet, letisztítja az arcát, és tovább csodálja a zseben kívüli környezetet...
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. szeptember 12. 16:15 Ugrás a poszthoz

Ele ^^

A vizsgaidőszak ismét kezdetét vette, már másodszor az ő életében. Emlékezett tavalyról, hogy mennyire ki nem állhatta, pedig alapvetően semmi baj sem volt vele. Azon kívül persze, hogy nagyon fárasztó. Egy ideje - ami persze csak pár nap volt, függetlenül attól, hogy ő többnek érezte - úgy volt már vele, hogy csak aludni akar. Agyi kapacitását még egy zoknihoz sem lehetett hasonlítani, pedig valójában fogalma sincs, mi olyat csinálhatott, amitől így ki tudott nyiffanni. S mivel már majd elaludt az ágyon görnyedezve a könyv fölé, úgy határozott, inkább fogja azt a vackot, és nekivág annak a nagy birtoknak, amin áll a suli. Elvégre hiába, hogy lehúzott majdnem két egész évet itt, a telket még alig ismeri, inkább a faluban szokott fel-alá koslatni. Végül, könyvével a kezében és sötét karikával szemei alatt megérkezett a faházhoz, amit persze addig nem is látott. Körbejárta a fát, és elgondolkodott rajta, hogy fel kellene menni. Viszont azzal is tisztában volt, hogy így ebből semmiesetre sem lesz tanulás.
Hirtelen azon kapja magát, hogy beszélnek hozzá, s fejét a fa törzse mögül kidugva egy lányt pillant meg.
- Ja, szia! Örülök. Mary Glotternek hívnak. - mosolyog rá barátságosan. Idő kell, míg felfogja, hogy a lánynak mi a neve, hogy neki milyen nevet kell, és hogy kell-e egyáltalán mondani.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. szeptember 12. 16:16
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2014. július 1. 16:59 Ugrás a poszthoz

Lotte

Szokásától eltérően jó korán úgy döntött, hogy kimászik az ágyból. Nem sokat, vagy inkább semennyit nem aludt aznapra virradólag, és még mindig úgy érezte, hogyha akarna sem tudna. Épp emiatt határozta el, hogy miután hétvége van, megteheti, hogy az egész napot haszontalan dolgokkal üsse el. A sétával kezdte. Kint kifejezetten kellemes idő volt, így, miután elvégezte a reggeli rutinműveleteket, bő halásznadrágot, toppot, fölé meg egy vékony inget vett edzőcipővel. A végén lófarokba kötötte a haját, s miután úgy érezte, készen van, elhagyta a körletet, majd a kastély területét is. Ráérősen sétálgatva haladt a faluba vezető úton, alaposan szemügyre véve környezetét. Miután beljebb haladt a fő utcán, és megpillantotta a cukrászdát is, azonnal rájött, hogy ő bizony éhes. Épp ezért habozás nélkül tért be, s miután elhelyezkedett a pultnál, kért magának két puncsminyont. Miközben a készülő sütire várt, körbekémlelt a cukrászdában. Nem volt sok vendég, a pult mögötti kollégái is csak ejtőztek jószerével, így láthatóan nem volt szükség rá, hogy Mary beálljon segíteni. Mikor az ajtó kinyílt, a lány automatikusan fordult oda, hogy megnézze, ki érkezik – merthogy távozni nem igen távozhatott senki, hiszen mióta a Navinés itt van, nem fizettek még. A jövevény láttán azonban Mary teljesen ledermedt, s hogyha nem azzal lett volna elfoglalva, hogy csodálkozzon, és hirtelen jött érzelmei viaskodását igyekezzen fékezni, biztosan hálát adott volna az égnek, hogy éppen ülőhelyzetben volt. Azért meg pláne, hogy pont nem volt nála semmi, amit kiönthetett vagy elejthetett volna.
- Sharlotte! – indult meg a lány felé, mire végre sikerült nagyjából összeszednie magát. A másik mostanra biztosan kiszúrta őt, és Mary remélte, az idősebb Navinés tudja, nem menekülhet, de azt még inkább, hogy nem is akar. Körülbelül egy méterre a lány előtt állt meg, félig szemrehányó, félig ijedt tekintettel meredve unokatestvérére. Száját szólásra nyitotta, de nem tudott semmit mondani. Lett volna mit, a torkán viszont egy hang sem jött ki. Hirtelen érezni kezdte, ahogy elfárad, ahogy ereje elhagyja, de hogy az alváshiány, vagy hirtelen jött izgatottsága volt-e az oka, azt nem tudta.
- Mit csináltál megint? – kérdezte hihetetlenül, széttárt karokkal, mikor végre megint szólásra bírta magát. Egy csomó kérdés kavargott benne. Hogy hová tűnt a másik. Miért nem szólt róla Marynek. Hogy van. Volt-e oka eltűnni. Történt-e ott valami. Vagy eleve azért ment el, mert baja volt. Azonban úgy érezte, nem lenne ereje feltenni ezeket a kérdéseket, aztán meg azokat, amik mindebből következnek. Helyette rákényszerítette agyában lévő maradék kerekeit még egy kis forgásra, és igyekezett kikényszeríteni magából azt az egy rövidet, ami - ő remélte legalábbis - magába foglalja a többit.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2014. július 1. 17:03
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mary Glotter összes RPG hozzászólása (86 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel