De király! *-* Még egy ok, hogy jövőre felvegyem ezt a tárgyat!

Ha azt mondom, nekem ennek a fele kínai volt, hülyének leszek nézve? Jó, nem volt kínai, de nehezen tudok - vagy nem tudok - különbséget tenni ezek között.

Megakadályozom én azt, Kiva! (Vagy majd megpróbálom. )

Ne, ne, légyszi, csak 13 vagyok, nem csoda, ha nem tudom! *Fél, mert nem akarja, hogy kinyírják a többiek *

Akkor jó! *Megnyugszik*

Akkor én megyek vezetni!

Aszontad nem válogatsz! Majd elvarázsoljuk a kocsit, és még azelőtt, hogy bármi rossz történik, 10 másodperccel önirányításba fog! Különben is, én egy felelősségteljes gyerek vagyok. Csak idegesítő. És lökött.
Ti hogy találtatok rá a Bagolykőre?

Neked van, te lenni tanár, rendben minden, ha varázsolsz te.
Mennem kell, tesóm elrángatott. T.T később jövök, pásztok!

Gyüttem! o.o Mizujságosság, lemaradtam valami érdekesről?

Én már tudom, nem én vagyok a legkisebb! Illetve a Navinében MÉG én... Még!

Gerush (csak hogy örülj ), ezzel nem szomorítasz el! A lényeg, hogy én is picike vagyok! ^^ Meg nem biztos, hogy olyan sokkal vagy fiatalabb, mint én. Csak pár hónappal, max. egy évvel.
De én pici akarok maradni, Kiva! O.O

Miket nem tudtok ti. Előbb rá kellett volna találnom az oldalra, és regiznem...

Én pont ma X-eltem ki a félkész hsz-em, méghozzá Wordben. ^^"
Na, legalább a te vágyad teljesülni fog Gerush.

Mint a huzat, Véda!

Nem, mejt gonoszak, és nem mutatják a legjobb szejepjőt! >.< XD

Nah, vajon miért... XD

Érik, biza! Mary épp arról fantáziál, a kviddics pálya felé tartva, hogy hazamenjen-e nyáron, vagy mihez kezdjen... Már eldöntötte!

Megy. Csak annyit kérdeznék: Ugye nem tilos iskolai seprűn repdesni meccseken, és edzéseken kívül?

Kiva

Ezúttal nem akadt kedve sem falubéli sétához, sem a körletben való baktatáshoz. Sütit sem kívánt, ennek függvényében nem is csinált, vagy kért a konyhai manóktól. A tanuláson is túl volt már, inkább friss levegőre vágyott. Úgy döntött hát, hogy a kastély területein marad. Felöltözött, az időjárástól függően, és elindult, ki a kastély falai közül. Miközben kifele caplatott, elgondolkodott, hogy mindjárt vége az évnek. Nyakukon a vizsgaidőszak, utána pedig... A döntés, hogy mi lesz ezután? Menjen haza? Maradjon? Vagy addigra lesz egy harmadik lehetőség láthatáron? Eszméletlenül megszerette a sulit, és még Karácsonyra sem ment haza, az pedig családi ünnep. És a rendes családja számára az első. De mégiscsak, a nyári szünet kábé csak két hónap, utána visszajön a suliba... Végül eldőlt a kérdés: Hazamegy, legfeljebb előbb jön el vagy ilyesmi, de haza megy, mert hiányoznak a szülei, hiányzik a nővére, az unokahúga, hiányzik Morzsalék, a kutyája, és Momó meg Muki, az axolotl-jai. De akkor is, addig nem lehet együtt barátaival, nem varázsolhat, és nem... Nem repülhet... Nem ülhet seprűnyélre, szállhat szembe a széllel, vethet szaltót a magasban, két hónapon keresztül. Ezt pedig nem viselheti el... Csak egy gyógyír van erre... Úgy meguntatja magával a repülést, hogy két hónapra elmegy tőle az összes létező kedve! Erre sincs sok mód, csak annyi, hogy most azonnal seprűt ragad, s feltör a magasba!
Megszaporázta lépteit, és elment seprűt vadászni magának. El is vett a helyéről egy iskolai darabot. Nem a legjobb, na de nincs sajátja, meg nem is kell olyan jó legyen. Nem ez a cél. Majd vesz a jövő évre egyet. Reméljük, nem illegális dolog iskolai seprűkön repdesni meccseken, és edzéseken kívül egy cserejátékosnak. A jármű be, azaz megszerzése után a pálya felé vette az irányt. Mikor odaért, letette a seprűt, elvégre be kell melegíteni, különben baj lehet belőle. Jó nagyon szippantott a friss levegőből, majd belekezdett a gyakorlatokba. Mikor mindent jó alaposan elvégzett, még egyszer nagy levegőt vett, majd felkapta a földön heverő seprűt, s azzal a lendülettel lába közé kapta. A fejéből való gondolatok kiűzése közepette elrugaszkodott, hogy végre a levegőben tudhassa magát. A felemelkedés csodás érzés volt. Hirtelen minden gondja elszállt, könnyűvé vállt, minden tökéletes volt. Imádott repülni. Mikor már 5-10 méter közötti magasságban volt, kinyitotta előzetesen összeszorított szemeit, és nagy meglepettségére meglátott maga előtt egy - feltételezhetően - ismeretlen alakot, aki mivel épp most kezdett bele egy kanyarba, valószínűleg szintén kiszúrta őt.  

Kész, elküldtem, Kiva!

Leonie

A vörös hölgyemény monológja, önkéntelenül is mosolyt csal Mary arcára. Jobban mondva, maga a vöröske. Ritka, hogy Mary egy ilyen jópofa, cserfes, és mégsem idegesítő emberrel találkozzon össze. Ennek persze kifejezetten örül, mert szereti az ilyen vicces embereket.
- Elsőként szólnék, hogy mikor bejöttem, a harmincból legalább öt-öt minket nézett. - közölte vigyorogva. - Másodszor pedig biztos hinnének, hiszen mi okod lenne meggyilkolni? Hisz ha kivizsgálnák a helyzetet, tudhatják, hogy csak megcsúsztam valamin. Na meg a fejem se vertem be, szóval... Mindegy, tény, hogy minden a legnagyobb rendben! - vigyorgott még mindig. Az ő szövege sem sikerült épp rövidre, bár ő vett közben némi levegőt.
- Na igen, mellettem nem unatkoznál halálodban sem! - villantott ismét egy jó széles vigyort. - De nem térek vissza szellemként, ez fix! - tette hozzá gyorsan, felemelve mutatóujját. Biztos volt benne, hogyha egyszer eltávozik az élők közül, nem tér vissza, soha többé. Inkább az örök megnyugvást választja, míg az idők végezetéig tartó kóborlást, létezést, még is semmisülést. Kísértet képükben azért térnek vissza a szellemek, mert félnek a halál utáni dolgoktól. Például a tisztítótűztől. De Mary egyáltalán nem fél, sőt!
Mikor a lány jelzi, hogy nyugodtan leülhet mellé, Mary nem rest elfogadni, a nem hangosan kimondott ajánlatot.
- Nem is azért, mert itt vagyunk, sokkal inkább mert ilyenkor - bök órájára - vagyunk itt.
- Komolyan? Tök jó lehetett éjszaka kint lenni! - csillan fel a szeme. - Bevallom, eddig még nem kaptam büntetőmunkát. Mondjuk, eddig nem is csináltam semmit, amivel kiérdemelhetném... Vagyis nem tudok róla... - húzta el a száját. - Na, azt el tudom képzelni! - nevetett. - De legalább nem kell figyelni a szövegre, csak hogy betűről betűre ott legyen, de nem kell bevágni, szóval lehet közbe dumálni. Vagy ha tilos, gondolkodni minden féléről... - vont vállat. Végül is, el lehet tengetni valamivel az időt ilyenkor is. Vagy űber gyorsan dolgozni, hogy hamar készen légy. ~ Jesszusom, Mary hova gondolsz? Még hogy ennyire odatedd magad a büntetőhöz... Mi bajod neked? ~ Hangosan felnevet saját gondolatain, anélkül, hogy ezt észrevenné. A manók is felé pillantanak, de ő nem érti miért, olyannyira megfeledkezik magáról.
- Jaj, nem is kell, el tudom képzelni! - vágja rá gyorsan, persze eszében sincs maga elé képzelni a lány kék, zöld, vagy épp lila foltos fenekét.
- Á, szerintem addigra kutya bajod sem lesz. - legyintett. - Persze ha mégis, nos... Á, nem biztos nem! - nevetett megint. - Mi történt? Kiömlött a kakaó? - kissé meglepődve, de még mindig mosollyal arcán néz a hátradőlő lányra. - A bálba? Nem hiszem... Nem tudom. De ha mégis, nem fogok bepasizni az tuti, még csak párom sem lesz. Nem mintha akarnék. Tudod, nem az én világom ez a Valentinnapozás. Szeretem a szerelmet, de ez egy kicsit túlzás, szerintem. Mondjuk nekem nem jutott eddig belőle, amit nem is bánok, sőt! Na és te? Mész? Van párod, esetleg jelentkező? Vagy akár kiszemelt? - fordul a lányhoz, miután megköszöni a manónak a friss és meleg kakaót, amit nem habozik megkóstolni.

Sziasztok, OFF-osok! Hogy vagytok, mizujs felétek?

Hú, rendicsek Léda! De kérlek, maradjanak titkosak a jelöltek...

Köszi! Nem mintha baj lenne, csak furi, hogy én is jelölök.

Na, remélem jók lesznek!
Kiva, neked sok sikert! ^^

Keresztessy Léda - 2013.02.14. 13:30


Mert én még tökmag vagyok, aki új itt, és... Furi!

Szia Léda, szia Bea, szia Gregor!

Véda: Más kérdés, de amúgy nem értek semmihez se!

Sok jelölt lesz itt, még több bizonyíték!

Hahó, emberek! ^^
Tényleg, boldog Valentinnapot!
Mizujs? ^^

Hogy vagytok, mizu erre?