Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Esélyed sincs! - mosolyogtam rá a kihívás hallatára. Szintén beálltam a vonalhoz álltam, és mikor elhangzott a rajtszó, egyből megindultam. Tehetetlenül figyeltem, ahogy Abi egyre nagyobb távolságot mér közénk, mert míg ő szélsebesen úszott, én valahogy kerekesszékbe kényszerültem, és kénytelen voltam a kezemmel hajtani magam, miközben a székem illegett-billegett a víz áramlatainak kiszolgáltatva.
Még mindig félúton töszörögtem, mikor Abi megérintette a könyvet, és ezzel valami félelmeteset indított el. Nem tudtam rajta segíteni, csak néztem, ahogy az örvény igyekszik beszippantani a lányt, ahogy minden mást is körülötte.
- Abi! Abi! - kiabáltam neki, mintha ezzel ugyan a segítségére lennék.

- Abi! - rázogatom a lány vállát. Szegény, biztos egész nap tanult, hogy így kifeküdt a tanulószobában. Én is azért jöttem, hogy átnézzem az SVK-t, mert egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni hogy hol őshonos a runsepoor vagy a padlásszörny, és szerintem marhaság olyan átkok varázsigéit megtanulni, amiket aztán úgyis tilos használni másokon. Márpedig mindjárt vizsga belőle, én pedig úgy érzem, semmit nem tudok.
- Jó reggelt! - próbálom ébreszteni levitás társamat. - Nagyon fájni fognak a tagjaid, ha ilyen pózban alszol!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

"Tudod mit? Felejtsd el, amit mondtam." - egyfelől késszúrás a szívbe, másfelől ennek így kell lennie. Mi értelme lenne az egésznek, ha egyszer csak elmúlik a bájital hatása? Meg aztán ne viselkedjek úgy, mint egy bébi. A lányoknak nem kötelességük szerelmet vallani, a fiúknak illik udvarolniuk. Nem? De. Nahátakkor. Nem gondoltam volna Dalmira konkrétan úgy, ha nem jön ez a bájitalos mizéria, úgyhogy nincs okom annyira letörtnek lenni. Csak így hirtelen...
Megakadtunk ebben a dologban, és nem is tudom, mivel söpörhetném az egészet a szőnyeg alá, de Dalmi (ó, Dalmi, hála neked!) maga veti fel, hogy zárjuk le a témát.
- Oké, igen, menjünk - bólogatok. - Te kialszod magad, aztán majd lesz valami.
Hát. Ennyit tudok nyújtani. Már mozdulok, hogy induljak, de még megállít.
- Őőő, persze - mondom neki, és kitárom a karjaimat, hogy megölelhessen. Próbálom nem szorítani annyira, hogy összetörjem, csak annyira, hogy tudja, itt vagyok vele. Sajnálom, hogy így elszúródott a vidám napja.
Amikor elenged, indítványozom, hogy menjünk tényleg, és együtt ballagunk át a túlsó szárnyba a Levitáig. Út közben végig úgy tűnik, mintha minden rendben lenne vele. Kíváncsi vagyok, mi lesz holnap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindjárt leszakad az agyam. Hullafáradt vagyok, mert egész éjszaka a régi telefonomat bütyköltem. Egyszerűen nem értem, mi hiányzik. Egy könyvet is találtam erről a könyvtárban, és azt hittem, működni fog, de nem... Nem értem meg. Szóval megint hajnalig fent maradtam feleslegesen, mert nem tudtam életre kelteni azt a ketyerét. Cserébe viszont felzavartam Tollandot, amikor hajnali kettőkor elkezdett visítani a telefonom. Nem annyira örült. Szerencsére egy Silentio bűbáj elhallgattatta. Mármint a telót, nem Tollandot. Sajnálom a srácot, mert tudom, hogy ma vizsgázik tíztől. Azaz fél óra múlva. Remélem átmegy, mert magamat fogom okolni, ha elszúrja a vizsgáját.
Nekem már megvan minden tárgyam, úgyhogy könnyen vagyok. Ráérek fél tízkor lebattyogni reggelizni a Nagyterembe. Lapátolok egy adag rántottát egy üres tányérba, és elhelyezkedem a Levita asztalánál. Egyik kezemmel sózom a kaját, másikkal a kenyeres kosárhoz nyúlok. Még melegek a szeletek, nyamm.
Végig a telefonon jár az agyam. Ha rá tudnám bírni, hogy működjön a Bagolykőn, onnantól már simán menne a gameboy feltámasztása. Ilyenkor vizsgaidőszakban még nagyobb szükségem lenne valamelyik játékomra, mert a többiek nemigen kaphatók semmilyen játékra vagy csak egy beszélgetésre, mert mind őrülten készülnek az írásbelijeikre.
ÚÚőőaah! Ez piszkosul sós! Morcosan félresöpröm a tányéromat. Nem igaz, hogy semmi sem jön össze ma.
Egyből beugrik az intelem: ha rossz történik veled, azt saját magadnak okozod, és a gondolataid erejével jobbá fordíthatod a sorsod. Olykor próbálok azonosulni az efféle nézetekkel, de jobbára az agymosás kategóriába sorolom. Például most is: ebben a nyomott hangulatban nem lehet rám hatni ezekkel az 'elme ereje'-dolgokkal.
Az asztalon könyökölve, egyik tenyerembe támasztva az állam, villámmal az asztallap barázdáit vakargatom. Attól minden jobb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Emma, aki nem

Már egy kis részen sikerült felkarcolnom az asztal fafelületét, mikor valaki kiránt a másik világból, ahol épp jártam.
- Hogy mi? - nézek rá értetlenül. Feltolom az orrom hegyére csúszott szemüveget, így már látom, hogy még sosem láttam az illető lányt. Mosolygó energiabomba, és ez üdítő változatosság számomra, ezért visszamosolygok rá. A Levitás lányok, Ágo, Dalmi, Aileen sokkal nyugodtabbak, bár utóbbi kettő olykor-olykor megkattan, mint annak már lehettem részese is. Mindkét alkalom meglepően végződött.
- Hja, azt már én is tapasztaltam - bökök érintetlen rántottás tányéromra. - Nem az a fajta kaland, amiben szívesen részt vettem. Ne próbáld ki.
- Persze, nyugodtan - ki is húzok egy széket neki, mert én ilyen udvarias gyerek vagyok. Nem is figyelek arra, mit reagálok, csak jönnek belőlem a válasz-szavak: - Ne higgy a szemednek. Ártalmatlannak tűnök, de ki tudja? Lehet, hogy a következő pillanatban igába hajtom az akaratodat!
Érzékelem, milyen sablonos a válaszom. Bármikor vissza tudok csatolni az X-Menre, és nem is szeretem ilyenkor magamat, amikor beszélgetek az emberrel, de tulajdonképpen nem is beszélgetek, csak dobálom egymás után a mondatokat, és az agyamnak csak egy kis darabja figyel arra, hogy kapcsolódjon is a téma fonalához.
Lenézek a faragványomra. Egy betű kezdete lehet. De vajon mit akartam írni? Nem emlékszem. Túl hirtelen jött...
- Ne haragudj! - leteszem a nem rendeltetésszerűen használt evőeszközt az asztalra, és megpróbálok koncentrálni a jövevényre. - Jó étvágyat. Úgy látom, a te reggelid jobban sült el, mint az enyém, szóval tőled bátran kérek tanácsot: mit egyek? A rántottától elment a kedvem.
Na, megy ez.
- Amúgy Alex vagyok. Hogyhogy még nem láttalak a klubhelyiségben?
Az nem fura, ha nem látom az órán. Még a legjobb levitás haverjaimmal is sikerült úgy órákat választanom, hogy évfolyamunk és tárgyaink teljesen elütnek egymástól. De hogy egész eddig elkerültük egymást a toronyban? Közel lehetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Emma: túl cuki, hogy igaz legyen

- Cuki kalandokat? - Őőő. Ez elég buggyantan hangzik. - Milyen egy cuki kaland?
Nem vagyok benne biztos, hogy meg szeretném tapasztalni. Elég rózsaszínnek és bolyhosnak tűnik.
És még én is aranyos vagyok! Na jó. Mondanám, hogy ez már annyira émelyítő, hogy szivárványt fogok hányni, de... na. Egész helyes ez a lány. A tény, hogy learanyosozott valaki, aki nem Noé, a torkomon is akasztja a szót, úgyhogy nem tudok semmi frappánsat reagálni.
Így csak beleharapok a szendvicsbe, amit ad nekem.
- Jót főztél! - dicsérem a művet. Csak sajnos már a második hatalmas harapásnál kiderül számomra, hogy ez kevés lesz.
- Remélem, vagyunk annyira jóban, hogy kérhetek majd még egyet.
Tudjátok, milyen mosolyt villant Simba Kiarára az Oroszlánkirály 2-ben? Na, most bepróbálkozom ezzel a szendvics reményében, és még hozzá is teszem az ultimate érvet: - Hiszen olyan aranyos vagyok!
Ahh! Minden világos! Navinés a csajszi. És egy kicsit bolond. Egyelőre még nem találkoztam annyival, ezért számon tudom tartani: ő a harmadik dilis lány, akivel találkozom itt. Lehet, hogy a varázsló gének gyakran állnak együtt a dinkagénekkel.
- Dehogy büntetnek, nem hinném, hogy összeülni reggelizni törvényellenes volna. De majd elbánunk velük! - vigyorgok. A szavai felkeltik az érdeklődésemet. Még sosem voltam más házában. Tudom, hogy egyesek átjárkálnak a párjaikhoz meg ilyesmi, de én még senkinek nem voltam a párja itt. És amúgy is, nekem ez kicsit elképzelhetetlen. Egyszerűen vacakul érezném magam, ha a Levita szfinxének szemébe kéne néznem, miután elárultam a jelszót valaki olyannak, akit hivatalosan épphogy nem kéne beengednie a Levitát őrző festménynek, de mégsem tehet mást, hiszen az illető tudja a jelszót. Miattam. Na, de visszatérve a Navinére.
- Mi izgalmas van nálatok? Nektek is van fürdőtök meg tér-idő szobátok?
Eztán a verdámra terelődik a szó, és felkuncogok, hogy bár még be sem mutattam neki, máris járgánynak nevezi. Tetszik.
- Nem rossz ötlet! Megfested? - közben megfordulok a kerekesszékkel, hogy a másik oldala mutasson Emma felé.
- De illenie kell a békámhoz - mutatok valóban egy kreténmód vigyorgó kis békafejre, ami a kerék küllőjére van csíptetve. Abigéltől kaptam Mikulás-napra egy csomót, és egyet fel is tettem, nehogy megbántódjon a lány. Azóta meg már összeszoktunk. A békával mármint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fédra néne - ahogy magamban szólítom általában, de neki konkrétan sosem merném ezt elejteni - úgy tűnik, elmegy a Bagolykőből. Ez eléggé meglepett és hirtelen jött. Iszonyú sokat köszönhetünk neki. Nem véletlen, hogy több, mint ezer ponttal járultam hozzá a házkupa elnyeréséhez! Elsős koromban, két évvel ezelőtt közel sem voltam ilyen szorgalmas gyerek! Mikor Saci néne (nem, őt sem szoktam szemtől szembe így nevezni, pedig neki legalább a kora indokolja - amit meg szintén nem emlegetek neki...) nem ért ránk, egyszer csak jött Kékessy, és úgy gatyába rázott mindenkit, hogy még! Szolgalmi író szakkörök alakultak, és szerintem neki köszönhetem azt is, hogy annyira lelkesen törtem a házkupáért, hogy magammal sodortam másokat is. Gyakran rávettem Ágot és Abit is a pályázatkészítésre, Keikoval és Katnisszal együtt dolgoztunk a meseíráson sárkánytanra... szóval jól összehozta a bagázst, és a maga felnőtt módján, de benne volt a játékokban is. Tényleg mindig számíthattunk rá.
Most kicsit aggódom, hogy leszünk meg nélküle. Persze mi diákok már összerázódtunk, úgyhogy a közösségi tevékenységek biztos nem fognak elhalni, de mi lesz a tanulmányi eredményeinkkel és a házversenyben való helyezésünkkel, ha nincs ott Kékessy prof., hogy fenékbe billentsen néha?
Így amikor meghallottam, hogy Zsolt ilyen különös módon akarja csodálatát kinyilvánítani, felszedelődzködtem én is. Nem visszacsábítani akartam Fédrát, elfogadtam, hogy el fog menni. Biztos jó oka van rá. Nem terveztem ordibálni sem a nagyterem közepén, csak ott lenni, hogy megtámogassam a kis srácot, aki eléggé megzuhantnak tűnt. Kicsit túlzásnak tartom, de még csak tizennégy éves. Nem emlékszem, milyen tizennégy évesnek lenni. Biztos vacak.
Ami Fédrát illeti, nem nagyon tudtam, mit mondhatnék egy tanerőnek, aki lelépni készül az iskolából. Így csak elkértem Aileentől egyet a tavaly vízkereszti activity kártyák közül, amelyet ő maga készített szfinxesre. Azt a lapot hoztam, amelyikre a "család" szó van írva. Jó, lehet, hogy kicsit nyálas, de a "holdfogyatkozás", a "feketeleves" meg a "boszorkányüst" még kevésbé tűnt helyénvalónak.
A nagyterembe érek, s odagurulok a kétségbeesett Zsolthoz hogy hátba veregessem, hátha az használ.
- Nyugi, tesó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Míg a második szendvics megérkezik, én erőlködés nélkül eltüntetem az elsőt. Jól számítottam, még van hely a következőnek. Átveszem agasztronómiai remeket, és abba is beleharapok. Biztos ezzel is lehetne udvariaskodni, de az az öröm a szakácsnak, ha látja, hogy jóízűen falják az étkét, nem?
- Hát ha lehet, ez még jobb mint az előző! Mivel háláljam meg? Kóstold meg ezt - szakítok neki egy poharat, és töltök az italból, amiből már előttem is állt egy adaggal. - Valami gyümölcslékeverék, de még nem tudtam rájönni, mikből lehet pontosan. Nagyon finom. Bár nem én főztem, de talán kicsit törlesztek.
- Egy tanév? Elsős vagy? - kérdem, és beleiszok a sajátomba. Nem vagyok jó a kor megállapításában, de azért nem tűnik tizennégynek. Mondjuk szerintem nálam nem idősebb. Komolyan, nem tudom, mi lehet ez a gyümölcs, ami még benne van...
- A tér-idő szobába ha bemész, nem látsz mást, csak egy fénylő gömböt a közepén. De tényleg semmit, ha lenézel, még a lábadat sem látod. Ha a gömbre teszed a kezed, elrepülhetsz valahová, de nem csak helyváltoztatásra alkalmas, mert az időben is lehet vele utazni. Persze nem leszel ott fizikailag, inkább csak úgy, mint valami szellem. Vagyis. Nehéz ezt elmagyarázni. Ott leszel teljesen, de nem tudod megváltoztatni a múltat, vagy ilyesmi - magyarázom neki.
Pontosan nem értem a szerkezetét, de szerintem senki más sem. Amiket mondok, azok csak a kevés tapasztalatomból meg a mások által hallottakból erednek. Meg abból, hogy a múltat megváltoztatni szigorúan tilos, talán törvényellenes is.
Az én fantáziámat meg a játékterem izgatja.
- Milyen játékaitok vannak? - kérdem érdeklődve, hiszen nálunk nincs ilyesmi, pedig jó lenne. Bár tudom, hogy valamelyik szinten van a kastélyban egy külső játékterem is, de oda nem szoktam menni. Na, de azt mondta, a tetőtér a kedvence, ezért illik arra is rákérdezni. - És miért a tetőtér a legjobb?
A lány, Emma, nagyon belelkesedett a kerékfestés gondolatára, ami egy kis aggodalommal tölt el. A békát már megszoktam, de nem vagyok benne biztos, hogy nem néznének-e hülyének lángokkal a kerekeimen. Most már késő, "lapot ért" a gondolat. Talán megcsinálhatnánk leszedhetősre. Vagy elfelejti az egészet.
Vagy még az is lehet, hogy jó lesz - ismerem el magamnak, bár nem túl nagy meggyőződéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő