Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Kishölgy ma délután agyát eldobva rohant suhant be a klubhelyiségbe a hírrel, hogy a Mikulás előre szólt, hogy idén jön (nagy meglepi). És valaki a Nagyteremben (valószínűleg a Mikulás, ja) kitett egy hatalmas dobozt, amibe bárki bedobhatja a kívánságát, a Télapó pedig igyekszik teljesíteni a kéréseket az ajándékozás napján.
Összenéztünk Ágoval, és leolvastuk egymás arcáról saját gondolatunkat. Szavak nélkül működött a terv: a következő pillanatban már tepertünk, ki-ki a maga szobájába, pennáért, tollért, és a klubhelyiségben fél perc múlva ismét találkoztunk.
Ezután fél órát tököltünk egymás mellett azzal, hogy kitaláljuk, mit is írunk a papírunkra. Elég extrém ötletek is eszünkbe jutottak, és az ezeken való éktelen röhögés eléggé belassította a valódi kívánságszülési folyamatot.
Érdekes, hogy egy ilyen marhaság, mint a mikulásnapi kívánságláda hogy össze tud hozni két embert. Nem sokat beszélgettem eddig Ágoval, maximum sulis ügyekben, vagy pár szót egyebekről, ha a klubhelyiségben összefutottunk. Most viszont összehangolódtunk, és cirka harminc perc alatt mindkettőnk ráteremtette a papírjára a teljesítendő óhajt. Nem írtam a papíromra nevet. A Mikulás úgyis tudja, kinek kell hozni a szajrét. Höhö.
Szóval komótosan lebattyogtunk - hisz' nem osztanak semmit, hanem gyűjtenek -, és kíváncsian dugtuk be a fejünket a Nagyterem ajtaján. Rögtön a bejáratnál ott figyelt egy tényleg nagy piros doboz feldíszítve. Ez várta a fecniket. Már elég papírdarab összegyűlhetett odabent, pedig még csak most jutott el a hír a diáksághoz. Hacsak Hanna reakcióideje nem túl lassú, de hát már meghalt, megengedheti magának... jó, ez paraszt volt. Hanna rendes és lelkes.
Szóval úgy tűnik volt, akinek nem okozott ekkora gondot kitalálni, mit kérjen Mikulásra. Nekem speciel elég sok minden jönne jól; még szerencse, hogy a Jézuskának listát szoktak írni.
Udvarias gyerek vagyok, ezért előre engedem a hölgyet, hogy belehullajthassa szíve vágyát a doboz nyílásába. Nem tudom, mit kívánhatott Ágo, a végeredményt nem közöltük egymással. Én próbálom nem nagyon összegyűrni a "barátnő" feliratú papíromat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

2012. dec. 20. 9:03

- Bocs a késésért. Megvannak a dögök - csapom az asztalra a zacskónyi halat, aztán a darált húst is. - Tök rendes volt az úr a hallal, hozzánk vágott kettőt is, úgyhogy nem fog éhezni a nép.
Én voltam a húsfelelős, Wood intézte a zöldségféléket, így a káposztát a töltött káposztához meg a salátát a vegáknak. Nekem van egy ismerősöm a faluban, akivel vagyok annyira jóban, hogy kérhettem tőle halat. Maga szokott pecázni a falubeli tóban, ezeket is ő fogta. Nagyon rendes az öreg.
- Hol tartasz?
Végignézek a konyhai állapotokon. A manók átengedték a terepet erre az időre nekünk. Tegnap volt a karácsonyi bál, úgyhogy ma amúgy is pihenőt kaptak legtöbben, legalábbis nincsenek agyonterhelve a tegnapi lakomát kiegyenlítendő. Gondolom legalábbis.
- Mit csináljak? - full tanácstalan vagyok. Általában, mire én felébredek huszonnegyedikén, a töltött káposzta már réges rég a sütőben van anyám jóvoltából, szóval abban nem leszek nagy segítség, de a halászlé készítéséről legalább van fogalmam, mert például mindig nekem kell lepasszírozni a halat, ha apám nem ér rá. Most kibontom a halas zacskót és elfintorodom. Utálom a hal szagát. Szóval mit is kell ezzel csinálni? - próbálom előkotorni az információt az agyam konyhaművészeti szekciójának egyik zugából.
- Nézted a mézeskalácsokat? Tegnap este megpróbáltam kidíszíteni őket. Hát... van egy-két jó...
Félrehúzom a számat. Nem mondanám, hogy mesterműveket kreáltam éjjel. De csináltam egy League of Legends logót az egyikre. A többi, hát... na, nem vagyok lány, nincs érzékem az aprólékos munkához cukorsziruppal. De az igyekezetet biztosan értékelni fogják a többiek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Jaj, hagyd a salátát - szólok szakácstársamra. - Az pár perc alatt megvan, megcsináljuk a végén, de a töltött káposztának sok idő kell, míg elkészül.
Remélem, nem haragszik, hogy "átveszem" az irányítást, de nem tökölhetünk most salátákkal, amikor elég nagy gondban vagyunk a főzés terén. Melyikünknek is jutott eszébe ilyen nehéz kajákat betervezni...? Mindegy, lássunk neki.
- Én a halászlével nagyjából képben vagyok. Tudom, hogy nagyon sok hagyma kell bele. Úgyhogy azzal kezdem. Te meg kapj el egy manót addig, mert a töltött káposztáról fogalmam sincs, csak hogy húsgombócokat göngyölsz káposztalevélbe. És kell pirospaprika bele.
Végül épp mellettem sétál el egy konyhás lényecske, úgyhogy udvariasan megszólítom.
- Elnézést! Ha ráérsz, segítenél nekünk? - vajon megsértődik, hogy letegeztem? - Az a helyzet, hogy szeretnénk vacsorát készíteni a Levita számára a barátommal, de nem tudjuk, hogy kell töltött káposztát csinálni... te esetleg?
A manó kételkedve végigmér engem, majd rápillant Woodra is.
- A kényelmes uraság csak ücsörögjön a székében, majd én megmondom, hogy kell ezt csinálni.
végignézem, ahogy a karon ragadja Woodot és húzza is a kipakolt káposzta felé, és csak tátogni tudok.
Kényelmes uraság?
- Dehát, én...
Hirtelen nem is tudok mit mondani, úgyhogy nem fejezem be a mondatot. Inkább magamban morogva előszedem a hagymát a helyéről - egy hónapja kábé éjszakai hamburgerkészítésre adtam a fejem, és akkor megtudtam, hol tartják a manók a hagymát -, a helyére bevágom a salátát, mert az úgy sem kell egy ideig, minek legyen útban.
Hallom, ahogy Wood a manót faggatja, miközben én szeletelni kezdek a konyhapulton. Amikor ez kész, a hallal kell kezdenem valamit. Undorító. Nyilván le kell szedni a pikkelyeit, úgyhogy fogok egy kést, és megvágom az ujjam.
- Azzzistenit!
Igazából nem fájt annyira, mint amennyire meglepett. Előveszek egy pézsét a zsebemből, de a bucival a hüvelykujjamon meg minden marha kényelmetlen lett, ahogy folyton elmozdul meg átázik a béna kötés. Szóval csak ímmel-ámmal csinálom ezt a pucolás-dolgot, mert nagyon munkás.
- Wood, mit csináljak az uszonyaival? Megeszik azt?
A srác nagyon elfoglalt, ezért mielőtt válaszolhatna, inkább improvizálok. Lecsapom a hal farkát meg a hasán is az uszonyokat. Én biztos nem enném meg.
A hagymát előbb olajban megpirítom, aztán felöntöm vízzel és belenyomom a halakat is. Mellépottyantok a vízmennyiségnek megfelelő halászlékockát. Csalás vagy nem, anyu is így csinálja, és a halászleve mindig isteni.
Ennek már csak főnie kell, majd néha megkóstolom. Megnézem, hogy áll Wood.
- Kell segítség?
Hogy ne kéne. A töltött káposzta sokkal nagyobb szívás, mint egy leves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Sajnos, mióta Morgó gyakori vendég a szobámban - tehát gyakorlatilag mióta csak újra ide járok, ugyanis Morgó már a beköltözésem első hetében igényt tartott a kerekesszékemre és az enyémmel szomszédos ágyra, meg az asztalom aljára pihenőhely gyanánt -, Alia kénytelen volt felköltözni ide, ha nyugtot akart magának. Iszonyú bűntudatom van, hogy a drága pénzen vásárolt baglyomat a bagolyházban kell tartanom, de senki ember fia nem parancsolhat a Levita kneazle-jének. Ha az fennkölten rám fúj, hogy húzzak el a székemből, mert ő bizony oda akar heverni, akkor nincs mit tenni, át kell ülnöm az ágyra, mert őnagysága igényt tart a trónra. Na jó, ennyire azért nem vészes a helyzet. Van, hogy az ölembe fészkelődik, van, hogy elhajtom a szobámból, ha nagyon követelőzővé kezd válni. Viszont be kell vallani, ha még nem gyógyultak be a kezemen lévő sebek, a vadóc Pemzli dührohamainak nyomai, néha nincs kedvem vitatkozni a bestiával, és inkább ráhagyom a dolgot.
Szóval Alia, a baglyom itt lakik az északi toronyban ennek okán, és szerintem ő is neheztel rám. De inkább ez, mint hogy egyszer Morgó szájából szedjem ki a maradványait, ezt biztos ő is megérti.
Ahogy felérek a toronyba, és a lépcső felett való lebegésből újra biztonságos földet érek, több bagoly is a verdámra vagy a vállamra telepedik törődés reményében. A sajátom sehol. Megvakarok két állat és udvariasan visszautasítom az egyik felém nyújtott lábat, amikor Alia is érkezik. Hangjával zavarja el a többit: "ő az enyém, kotródjatok". Illetve csak remélem, hogy valami ilyesmit mond, nem pedig azt, hogy "na, a tékozló fiú visszajött, menjetek odébb, hadd kaparom ki a szemét". Esküszöm, ez a madár úgy tud nézni, hogy az embernek muszáj rosszul éreznie magát. Nem az én hibám, hogy Pemzli a sajátjának tekinti a szobámat!
- Helló, lány. Kéne egy fuvar ennek a levélnek. Lehet rád számítani?
Hiába a lesújtó tekintet, ha igénybe veszem a "szolgáltatásait", Alia mindig szívesen rendelkezésemre áll. Ilyenkor olyan, mint egy kutya. Ha felé se néztél egy hete, de hozod a pórázt, egyből helyre áll a világ, és újra haverok vagytok, egy percig sem neheztel. Alia készséggel tűri, hogy ráhurkoljam a borítékot a lábára.
Anyámnak írok, mert megint kéne egy kis pénz, meg hogy küldje el a konzolomhoz a másik akksit, mert ezt már szétcsesztem a próbálkozásaimmal. Azzal vacakolok az utóbbi hónapokban, hogy valahogy életet leheljek a játékkonzolomba. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet oldani, hogy működjenek az elektronikus kütyük itt a Bagolykőn, csak még arra nem jöttem rá, hogyan. Persze lehet vásárolni jó pénzért mondjuk rúnázott ipodot, de én nem vagyok milliomos.
Mindjárt év vége, és még mindig nem jutottam semmire a munkakeresésben, a faluban nincsenek állások, márpedig én egy 70.000 forintos playstationre gyűjtök, és annak az ára nem a szülinapi ötezresekből fog összegyűlni.
- Mit mondasz, Alia? Megjárod egy nap alatt?
Minél előbb szeretném folytatni a konzolom szadulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Alia barátságosan megcsípi a kezemet, amire feljajdulok és elrántom tőle, mert épp egy Pemzli-féle forradásba mart bele. Ez a bosszú? Ezután nem is barátkozom az állattal sokat, csak kiteszem a kezem az ablakon, jelezvén, ideje útra kelni, és nem kínozni a gazdit.
Ezután megfordulok, hogy futógurulásban lelécelhessek ebből a trutymóból, de épp ekkor érkezik valaki. Ez az a gyerek, akit azzal a helyes navinés lánnyal láttam bűbájtanról kijövet. Dia. Mármint a lány, a srác nevét nem tudom.
Ahogy végigmér, muszáj felvonnom a szemöldökömet. Megkérdezhetném, hogy nem látott-e még fehér embert, de én is tudom, hogy nem a bőrszínemmel van gondja. Amúgy meg mit rinyálok, eddig az volt a bajom, hogy az emberek itt a suliban gyanúsan nem akarják észre venni, mi van velem. A paranoiám ilyenkor azt súgja, a hátam mögött tárgyalják meg ezeket a dolgokat. Ez a gyerek legalább a pofámba csinálja. Otthon az a fájásom, hogy az utcán szemérmetlenül vizslat a sok idióta. Nekem se jó semmi.
Eztán kérdez, és úgy döntök, kap még egy esélyt, hogy a következő pillanatban rögtön el is rontsa. Vonakodva fogadom el a kézfogását, amit úgy nyújt felém, mintha legalábbis értelmi fogyatékos lennék, nem pedig járásképtelen.
- Dolánszky Alex, Levita, és nem szereti, ha megbámulják.
Annyira koncentráltam arra, amit mondok, hogy nem bírtam megjegyezni a nevét. Ehh, ilyenkor már késő visszakérdezni, és hülyén is jönne ki.
- Ennek itt nagyon mehetnékje van - felelek a postázást érintő kérdésre, és leakasztom a baglyot, ami azóta is a lábát nyújtva áll a kartámaszomon. Nem értem, hogy nem billent még le a kis hülye. Most fogom, és a srác felé nyújtom. - De amúgy mind azért van itt.
Most, hogy megszabadultam a madártól, megindulok kifelé, és a többi, amelyik körülöttem lebzselt is kénytelen felszállni, amivel még több szállingózó tollpihét és kellemetlen szagú légmozgást kavarnak. Mielőtt kiérnék az ajtón a lépcsőhöz, mégis meggondolom magam.
- Figyu, láttalak a héten Diával a folyosón. Ti együtt vagytok, vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Azt hittem, simán tarthatom ellenszenvesnek ezt a gyereket, de durvább a helyzet. Leesik az állam a tudatlanság (butaság?) hallatán. Csak tátogok, de egyelőre nem tudom, mit is mondhatnék. Na jó, kezdjük az elején.
- Nem pihenek. Nem tudok járni.
Látom a fején, hogy nem viccel, tényleg nem érti. Valahogy ettől úgy érzem, mentegetőznöm kell.
- Tudom, hogy használhatnék repülőszőnyeget ehelyett a mugli szerkezet helyett, de már megszoktam, és különben is kellemetlenül érzem magam a levegőben.
Meglep, hogy még nem találkozott kerekesszékessel. Hol élhet? Az rendben, biztos varázslószármazású, de valamennyire képben kell legyenek azok is. Vagy ennyire ritka köztük, hogy valaki nem tud járni? Nem hiszem, hogy ne lenne legalább olyan gyakori a varázsbaleset, mint a sima. Nem csak én lehetek ekkora szerencsétlen. És mire való a mugliismeret? Nem, ilyen nincs, ez egyszerű tájékozatlanság. Ez olyan, mintha én nem tudnék a troli létezéséről, csak mert nem olyan városban lakom, ahol mondjuk lenne troli.
Ez a srác olyan esetlen - tűnődöm - ilyet még nem láttam. Kicsit olyan, mintha kandikamerában lennék. Irul-pirul, mint egy kislány, mióta csak beszélünk; pedig nem lehet sokkal fiatalabb nálam. Viszont legalább pozitív választ adott a Diás kérdésemre. Nem, mintha bárhányadán is állnék vele, még csak a tervezési fázisban vagyok. Nemrég azt a tanácsot kaptam, hogy ne agyaljak annyit a dolgokon. Ha tervezek valamit, döntsem el, mit akarok és vigyem véghez. Ez lesz jövő hétfőn bűbájtan után.
"Akkor örülök" - mondanám neki, de mielőtt ezt megtehetném, látom, ahogy a madár türelmetlenségében a karjába csíp. Tehetetlenül figyelem, ahogy hadakoznak az állattal. Olyan tétlen vagyok, hogy kábé sokkolva állom, ahogy rám esik a srác teljes súlyával, és ebben a lendületben a könyökével pofán is ver.
Az első gondolatom, hogy elharaptam a nyelvem. A második, hogy bár nem haraptam el a nyelvem, kibaszottul fáj. Ha leléptem volna, amikor akartam, és nem fordulok vissza egy kérdésre, kimaradok ebből a helyzetből.
Várom, hogy kikászálódjon a székemből, és ellenőrzöm, átrendezte-e a fogsoromat. Nem.
- Semmi baj - mondom neki fájdalommal az arcomon, az állkapcsomat nyomogatva. Annyira szerencsétlenül néz ki és eddig is olyan szerencsétlen volt, hogy muszáj elnézni neki. De azért nem szerződtettem pesztonkának.
- Akkor én most megyek - jelentem ki rezignáltan, és hátrálok az ajtó felé, mintha még szemmel kéne tartanom, véghez visz-e valami totális katasztrófát azzal a bagollyal. Na jó, azt azért még megvárom, a bagoly megéri-e az indulást biztonságban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mióta belerázódtam az itteni iskolaéletbe, átvedlettem valamiféle szorgalmas kisidákká. Magam sem gondoltam volna ezt akkor, mikor újra visszatértem bagolyköves diákként év elején. Ha a mugli iskolai teljesítményemet és szorgalmamat nézzük, alulról vertem a közepes szintet. Nem mondom, hogy hejj de mintagyerek lettem itt, de sosem hiányzom az órákról, megcsinálom a házijaimat, vagy legalább is keresek valakit, aki megcsinálta, ha magam nem boldogulok vele - szerencsére a Levitában mindig akad ilyen ember.
Szóval normálisan nem szoktam ellógni tanórát, de most muszáj volt egy kicsit idejönnöm dúlni-fúlni. Már nagyon várom a tanév végét, ami szerencsére egyre közeledik, ugyanis ha több mugliismeretet kell átvészelnem Palarnnal, megfojtom, és akkor bizony kicsapnak. Azóta a bögyömben van, mióta repüléstanon lenézett rólam egy jó megoldást, és ő kapta érte a pontot, mert ő mondta meg először a tanárnak. Persze én is hülye vagyok, miért írtam le a számolás eredményét egy papírra, miért nem böktem ki egyből? És különben is, mi a francnak mentem repüléstanra, mikor szemmel láthatóan nem fogok tudni seprűn lovagolni, ameddig (és nem ha!) meg nem javul a lábam, így értelme sincs arról tanulnom, hogy kell repülnöm és mik a kviddics szabályai.
Amikor meg megkapta a max pontszámot mint első helyes megoldó, véletlen sem szólt volna, hogy az én eredményemet olvasta csak fel. És azóta is minden közös óránkon hallgatnom kell a nagyképű szövegét...
Jó, lehet, hogy irigy vagyok egy kicsit. De ha a helyében lennék, az én arcom tutira nem lenne ekkora, mint az övé.
Különben is, mit agyalok már ezen? Csak magamat bosszantom vele. Nem esik útba és utálok a székemmel lépcsők felett lebegni, de kivételt teszek most azért, hogy kiléphessek az erkélyre. Csak egy pulóver van rajtam télvíz idején, de annyira fűt a düh, hogy nem érzem hidegnek a levegőt, sőt. Legszívesebben megszabadulnék a pulóveremtől is, hogy teljesen lehűlhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nem, kész ezt nem viselem tovább. Érzem, ahogy elönt a pulykaméreg, a fejem vörös, valószínűleg forró gőz ömlik ki belőle a fülemen át. Összeszorítom a fogaimat, nehogy mondjak valami meggondolatlant, pedig ettől csak még jobban fáj az állkapcsom. Ez már az a szint, amikor az ember előkapja a pálcáját, és kimondja az eszébe jutó legkegyetlenebb átkot. Valamelyikünknek nagy szerencséje, hogy ettől a lépéstől még mindig visszatart valami, legalább egy hajszál.
Addig még rendben volt, hogy felajánlja, hogy beszél Diával, azt egyszerűen elháríthattam volna, mondván meg tudom oldani magam is, köszönöm. Rendes gyerek vagyok, azt nem tettem volna hozzá, hogy az eddigi produkciója alapján, ha megkérném, hogy beszéljen a lánnyal a nevemben, valószínűleg az többet nem állna szóba velem sem.
Mindegy, mert nem jutottam szóhoz, ugyanis épp ekkor fedezte fel, hogy lekulázta az egyik bagoly. Nekifeszültem a szék támlájának, mert képes és megint rám esik, hogy aztán belém kenje az egészet.
Ilyesmi nem történt - ugye? én is meglepődtem -, de lehet, hogy így utólag mégis inkább annak kellett volna történnie, mert akkor egyszerűen leléphetek átöltözni.
Ehelyett ez az elmebeteg elkezdett arról beszélni, hogy legyünk barátok, és majd "tologál" néha. Ha tudnék járni, valószínűleg azt ajánlotta volna fel, hogy rohangáljunk kézen fogva egy virágos réten. Rám vigyorog, de én csak egy megdöbbent fintort tudok nyújtani viszonzásul, de mondom, ez még mindig jobb, mintha az arcába robbantanék, ami már igazán érik.
Próbálnék kitérni az útjából, de utamat állta az ajtóban. Meg fog gyógyulni a lábam? Vizes borogatás? Csapongó mondatai összekavarodnak a fejemben. Most újfent nem tudom eldönteni, gúnyt űz-e belőlem, vagy tényleg ennyire hülye? Próbálnám kikerülni, de túl szűk a kijárat ahhoz, hogy elférjek, ha ő ott ál.
- Húzz az utamból! - sziszegek rá dühösen. A fejemben lüktet a megalázottság érzése. Én esküszöm, keresztülgázolok rajta, ha nem lép el onnan azon nyomban.
Ha végre arrébb állt, egy gyors kézmozdulattal levetem magam a bagolyházból vezető lépcsőn, persze a bűbáj a kerekeken megtart, így lebegve érkezem az aljára, és gyorsított tempóban igyekszem eltűnni a helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Dalmi hangulatváltozásaitól agyrázkódást kapok, ami rögtön kettőre növeli az okok számát, miért is kell gyorsan eltűnnünk a nagytermi vizslató szemek elől. Ha egy lány patáliát akar csapni, a meghitt négyszemközti szembesítést preferálom.
- Bocsánat - nyújtom el a szót, érzékeltetve, hogy nem értem, mi a baj. Csak kedves akartam lenni. De lehet, hogy megint hülye vagyok, és gúnyolódásnak veszi majd, nekem meg a fejem veszi. Ráadásul nem derült ki, tényleg van-e baj, vagy sem.
Végül ez utóbbi kérdés megválaszolódik, mert bár még mindig könnyes a szeme, legalább mosolyog. Akkor örül, nyilván. Ez nagyon rejtélyes. Nem tudom, volt-e konkrét tervünk arra, hova akarunk menni így, hogy a gyengélkedő kiesett. Nekem biztos nem volt, úgyhogy csak hagytam vezetni magam. A társalgóban lyukadtunk ki.
Már megint. Úgy érzem folyton szembesítve vagyok korlátozott helyzetemmel, mintha magamtól ugyan elfelejteném. Nyilván nem direkt, és sejtem, hogy vannak jogtalan kifakadásaim, amikor csak paranoiás vagyok valós sérelem nélkül. Szóval nem kapom fel a vizet.
- Á, jó nekem itt, köszi, kényelmes - hárítom a kanapéra ülés ötletét, és pláne a segítséget. Hagyom, hogy leüljön, én pedig a közelébe parkolom magam.
Beszélgetést kéne kezdeményeznem, de hirtelen nem tudom, mivel rukkoljak elő. Bár gyakorlatilag napokon belül megkezdődnek a vizsgák, ez nem túl fantáziadús téma, és miért is akarnék a tanulásról beszélni, amikor vizsgaidőszakban úgysem lesz más téma senkivel? Ő választotta ezt a helyet, ami számomra azt jelzi, hogy végre nem csak futólag beszélgethetünk, és talán megismerhetem egy kicsit. Aztán persze eszembe jut a legkézenfekvőbb, és az engem jelenleg legjobban érdeklő kérdés:
- Mi volt a bájitalodban? Mit éreztél?
Ha választ kapnék, az bizony sok mindent megmagyarázna. Illetve lehet, hogy ő sem tudja, mi történhetett vele. Nekem egyelőre az a gyanúm, hogy kedélyállapot-módosítót nyomtak a fiolájába.
- Én egy kis bizsergésen kívül semmi egyebet nem éreztem. Látszik rajtam valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lélekszakadva vágom ki a tanulószoba ajtaját. Máshová nem menekülhetek, ez esett csak útba. Milyen dolog már meghalni egy ilyen helyen?! Egy tanulószobában! Nem lehetett volna a játékteremben, vagy valami?! Amint beérek, becsapom magam mögött az ajtót és teljes súlyommal (ez kábé hetven kilogrammot jelent, nem vagyok birkózó alkat) nekinehezkedem, hogy visszatartsam a dolgokat, amik jönnek. Alig kapok levegőt az eszeveszett sprinttől, amit levágtam idáig.
Még nem értek be, legalábbis az ajtó mozdulatlan marad mögöttem, nem akar senki betörni rajta. Egyelőre.
Ekkor fedezem fel, hogy más is van itt rajtam kívül. Abi az egyik asztalnál ül, és tanul valamit. Legalább nem egyedül nyiffanunk ki. Előveszem a pálcám, és Colloportust alkalmazok a záron. Nem teszem el a fegyvert, hogy ha ez sem tartja vissza őket, készen álljak a válaszra. Remegő lábakkal sétálok oda a lányhoz, és leülök a vele szemben lévő székre.
- Nagyon figyelj, Abi - lihegem neki. Úgy vettem észre az együtt töltött idő alatt, hogy ez elég nagy kérés tőle, hiszen Abigél nem az a fajta, aki sokáig bírna egy dologra koncentrálni.
- Ne ijedj meg, de egy falkányi szörnyeteg szabadult el a kastélyban, engem követnek. Egyelőre kizártam őket, de kétlem, hogy útjukat állná egy egyszerű faajtó. Muszáj összedolgoznunk és megállítanunk őket, ha nincs valami menekülési útvonalad innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Igen, rövidebb, tetszik? - kérdezem tőle. Nem emlékszem konkrétan, hogy levágattam volna a hajam, de nekem is feltűnt, hogy nem lóg annyira a szemembe.
Aztán észbe kapok, hogy tán nem ez a legmegfelelőbb hely ennek megbeszélésére, hiszen már megkezdődött a dörömbölés, és az ajtó lassan kiszakad a helyéből. Próbálom a tekintetemmel sürgetni Abit, hogy indítsa már be az agykerekeit, és adjon pozitív választ az előadott mondókámra, viszont a kérdése meglep.
- Őőő - szavakat sem találok. - Abból tippeltem, hogy egyszer csak megindult felém, hörgött és elkezdett követni.
Végül is, ha ez valami külföldi szörnyeteg, nem feltétlenül az ártó szándék jele.
Abi úgy döntött, megnézi, mi ez a dolog, én pedig résen vagyok, hogy varázsolhassak, ha baj történik. A nyitott ajtón tényleg egy szörnyeteg kúszik be, és - na tessék, igazam volt - egyáltalán nem tűnik kedvesnek. Látom, ahogy támad, meg kell védenem a lányt, aki még a pálcáját sem vette elő. Felpattanok ültő helyemből, nyitnám a szám, hogy átkot szórjak a lényre, de az hirtelen szappanbuborékokká robban szét. Ámulva bámulom a színes gömböket. Ez még nem elég a hirtelen történésekből, a padló megnyílik a terem közepén. Úgy hátrálok, ahogy a rés terjed. Végül nagyobbacska átmérőjű gödör tátong a lábunk előtt, amiben egy fehér nyúl tűnik el. Ismerős ez a szitu, csak azt nem tudom, honnan. Lenézek a mélybe, de nem látom az alját, túl sötét. Viszont osztom Abi nézeteit.
- Ugrunk? - kérdem és felé nyújtom a kezem.
Egyszerre hagyja el lábunk a talajt, pár pillanatra megállunk lebegésben a gödör fölött, majd extra sebességgel kezdünk zuhanni. Már percek óta zuhanunk, de még mindig nem érünk le. Azzal kéne foglalkoznom, hogy megbánom a bűneimet, mert tuti, hogy szétplaccsanok a gödör alján, de a földalatti hálózat építői a szórakoztatásunkról is gondoskodtak; ne uncsizzon a nép zuhanás közben! Zongora, családi fotók idegen emberekkel, egy traktor, egy virágoskert, ilyesmik suhannak el mellettünk. Igyekeznünk kell kikerülni őket esés közben - mintha annyira kontrollálni tudnánk a dolgot -, és ez valahogy minden alkalommal sikerül is.
Vagy negyedórányi zuhanás után - én legalábbis annyinak éreztem - egy hatalmas kupac répára érkezünk, amik mintha gumiból lennének, visszapattanunk róluk egy pár métert, hogy aztán puhán érkezzünk rájuk. Élünk!
- Azt hiszem, a spájzban vagyunk - mondom a nyúlra utalva, aki után lejöttünk ide. Mellesleg az állat nincs sehol, ahogy körbenézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Először csodálkoztam, hogy hol lehet az állat, amikor semmiféle kiút nincs ebből a gödörből, de aztán, amikor felvettem az egyik répát, és hatalmas metszőfogaimmal beleharaptam, majd csámcsogva rágcsálni kezdtem, rájöttem, hogy én magam vagyok a nyúl! Ugyanaz a nadrág, ugyanaz az ing, a szemüveg is megvolt, épp csak szőrös fehér mancsaim, nagy fogaim és hosszú füleim lettek. Ez utóbbi nagyon is jól jött, mert sokkal jobban hallottam velük.
Abi ekkor már mászott felfelé a répadombomon, valószínűleg ezért nem jött rá, hogy már rég megtalált engem - mármint a nyulat -, hiszen itt vagyok lent. Mmmh, isteni ez a répa! Párat még felvettem a kupacból, és zsebem mélyére süllyesztettem. Jó lesz uzsinak.
Azon tűnődtem, a retekkamrámat is ellenőrizni kéne, mert az a semmirekellő mókus mindig elhordja a készletemet.
Léptem egyet a titkos kapu felé, ami átvinne az ínycsiklandó retkeimhez, de hosszú nyúltappancsaim hajópadlón koppantak a következő pillanatban.
- A vacsora! - röhögött otrombán a fél lábára fa kalóz. A jobb lába volt fából, a bal keze pedig fémkampóban végződött.
- Mennyire közhelyes - morogtam, ami kicsit nehezen ment, mert (azon kívül, hogy hivatalosan a nyúlfelépítésem nem éppen beszédre lett hangolva) a fogaim kényelmetlenül kilógtak a számból.
- Enyém a nyúl! - vihogott egyik talpnyalója a jobb oldalán.
- Enyém meg a lány - vágta rá rögtön a másik oldalán lévő szakadt fickó, és megindultak felénk.
- Ülj a hátamra, gyorsan! - rángatom meg társam ruháját, és legörnyedek, hogy könnyen felpattanhasson. Ha megteszi, amit kértem, szélsebesen eliramodok vele együtt a tat irányába a kalózokat kikerülve, ha nem, egyedül inalok el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ne mondj ilyet, dehogy vagy ostoba! - bűntudatom van, amiért rossz érzéseket keltettem benne ezzel. Én hülye, hülye idióta!
- Ne haragudj, bunkó vagyok - mondom őszintén. Legszívesebben megfognám a kezét, de nem tudom, vagyunk-e annyira jóban. Az rendben, hogy megölelt ott a bájitalos kócerájnál, de az csak ennek az egyszerre sírós-nevetős bájitalnak a hatása lehetett, semmi egyéb, nem kell felfújni. Szóval inkább nem teszem, nehogy tolakodónak higgyen vagy ilyesmi.
Semmit nem értek, és attól, amit mond, csak még inkább zavaros az egész. Amikor találkoztunk, még olyan vidám volt. Az sem segít, hogy nem tudom, a rejtélyes bájital-e az okozója ennek az állapotnak, vagy én vagyok tényleg ennyire kretén, hogy akaratlanul megríkatok egy lányt, aki majd kicsattant a jókedvtől még fél órája. A könnyes mosolygósság (ez totál paradox! nem tűnik fel senkinek?!) miatt felhatalmazva érzem magam, hogy tényleg rátegyem a kezem az övére. Mármint nem a szája előttire, hanem amelyik lent van. Csak lassan. Azt hiszem, közben zakatol a szívem, de remélem, hogy ez kívülről nem látszik. Jól van, na, kijöttem a gyakorlatból.
Folytatódik az akadozó magyarázat, és értelmet is nyer egy-két dolog: szóval a bájital a külsőmet változtatta meg? Nem vettem észre, elvégre nem volt tükör, amiben megnézhettem volna az arcom. Remélem azért nem történt akkora változás! Már eléggé megszoktam az ábrázatomat, és meg is vagyok vele. Azt hiszem, hülyén venné ki, ha kerítenék egy tükröt, vagy legalább egy tálcát, aminek a hátuljában megnézhetem magam, ezért csak remélni tudom, hogy minden rendben a fejemmel. De aztán...!
Milyen érzés, ha valaki sokkot kap? Ilyen mértékű őszinteségre nem számítottam, és egyelőre nem is tudok mit kezdeni vele. Egy pillanatra lefagyok, de aztán összeszedem magam, és visszahúzom a kezemet, amint újra beindulnak az agykerekeim. Nyilvánvalóan valamelyikünk bájitala mondatja ezt vele. Nem, ezt nem az önbecsülés hiánya miatt gondolom, ez reális rálátás. Szeretném azt hinni, hogy hirtelen csak úgy magától bekattant neki, hogy én vagyok álmai férfija, de nem ringatom magam ilyen ábrándokba.
- Akkor... most... mi lesz? - nyökögöm, mert tényleg fogalmam sincs, mi a teendő. Lehet mégis meg kéne látogatnunk a gyengélkedőt, de amikor először hoztam fel ezt az ötletet, már akkor sem aratott sikert. Erről jut eszembe: már megint tahó vagyok. Hát ilyen választ érdemel?
- Mármint... Dalmi te nagyon szép vagy és aranyos, és normális körülmények között repesnék az örömtől, hogy ezt mondod, de... félek, hogy ez csak ideiglenes, és a főzet miatt van, amit megittál. Nem valóságos.
Amint ezt kimondom, akkor veszem észre igazán, hogy mennyire letör a helyzet. Szerelmi bájital kell ahhoz, hogy egyáltalán érdekeljek valakit? Király.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem tudom, hogy van ez egyéb nyulakkal, de én nem csípem a vizet, viszont tényleg nem láttam más megoldást, hogyan úszhatnám meg, hogy tepsifüles legyen belőlem. Egy dobbantás, és máris újra zuhantunk. Ez egy rövidebb esés volt, és nedvesebben végződött, mint az előző. Testem újra változás áldozata lett: lábaim helyett uszonyom nőtt, és egy óvatlan pillanatban, ahogy véletlenül levegőért kaptam a víz alatt, konstatálhattam, hogy igenis tényleg jut oxigén a szervezetembe, és nem kezdek el fulladozni. Percekig tartott, mire hozzászoktam ehhez a tényhez, no meg ahhoz, hogy a felsőtestemet nem borítja semmi, pedig nem nagyon szeretek félmezkóban mutatkozni mások előtt. A hiszti ezen nem segített volna, úgyhogy felülemelkedtem a dolgon, és csodálkozva bámultam vissza a rám csodálkozva bámuló sellőcsapatra. Barátságosnak tűntek, így mikor láttam, hogy Abi gondolkodás nélkül elfogadja az egyik felé nyújtott kezet, én is megérintettem a hozzám legközelebb álló sellőhölgyét. Rögtön abban a pillanatban elkezdtünk suhanni a víz alatt egyre mélyebbre, színes halcsapatokat, furcsa vízi élőlényeket hagyva magunk mögött.
Utunk végén egy kastélyhoz értünk, és amely sellők nem voltak velünk, azok épp a palota körüli kisebb korallházikókból jöttek ki elénk, és míg némelyik barátságosan integetett nekünk, mások a palota felé intettek, hogy menjünk be. Elengedtem vezetőm kezét, és Abi mellé felzárkózva kezdtem a hatalmas és díszes kapu felé úszni. A többiek mind lemaradtak tőlünk.
Ahogy be"léptünk" a palotába, egy kihalt, de kellemes előcsarnokban találtuk magunkat, ahonnan körben több ajtó vezetett más helyiségekbe. Találomra kiválasztottam egyet a jobb oldalon, és ahogy beértem, száz meg száz nyitott lebegő könyv fogadott. A lapok nem tűntek ázottnak és mállónak, de nyugodtan lengedeztek a víz hullámzásában. "...hatóidejét tekintve az azonnali bűbájokhoz soroljuk" - olvastam az egyikben, "szimfónia, versenyművek, egyházi művek..." - így írt egy másik.