Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Na végre hétfő. Elvileg semmit nem kellett hoznom, és nem is tudom, mi fog kelleni, hogyan fog kinézni a szellemidézés. Szép kis szervező, nem? Mindegy, van emberem rá, aki ért hozzá, és ő biztosított, hogy csak mi kellünk, ő mindent elintéz. Úgyhogy megnyugodva hátradőltem, illetve még Botit kértem meg, hogy ha lehet, takarítsa már el a prefektusokat a keleti második és a nyugati földszint közötti folyosókról fél óra erejéig. Azt hinnéd, hosszú út, de Ágot, Lint meg Runát, akik velem indultak a klubhelyiségből, azon a nem annyira titkos bölényes átjárón hoztam, amivel kapásból kilyukadtunk a klubhelyiség folyosójáról a nyugati első emeletére. Egy lépcsősor és megvan innen már az ember.
Elég pontos volt mindenki szerencsére, még egy rellonosunk is lett időközben. Runa unokahúga, Kunigunda. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy milyen apropóból választották a szülei ezt a nevet, de épp utána futottak be még mások is, akik nem velünk startoltak fentről. Nem is indultunk el rögtön fél 12-kor, vártunk még öt percet a bejárati csarnokban, csak aztán hagytuk el a kastélyt. Akadt, aki jelentkezett ugyan, de nem jött el. Remélem csak késik, de az sem kizárt, hogy inába szállt a bátorsága, és inkább skippeli ezt a mókát. Egyelőre a szellemidézés-tudorunk sem jelent meg, remélem azért, mert ő már ott vár ránk a temetőben, nem pedig azért, mert édesdeden alszik a Levita toronyban.
Út közben próbáltam mindenkivel lenni egy kicsit, hogy ne érezze senki kihagyva magát. A kastély udvarán sem kerültünk bajba, nem tudom, ez Botinak köszönhető-e vagy a szerencsénknek.
Most otthagyom Ágo-t, akivel eddig beszélgettem arról, tud-e olyan esetről, amikor egy a földön ragadt kísértet végre megtérhetett a... oda, ahová megy az ember lelke a halála után.
Elhaladunk a temető kapuja alatt. Itt már nem fogok tudni olyan könnyen haladni.
Felzárkózom Runához és Kunigundához. Ez nagyon hosszú név, vajon hogy becézik? Á, mindegy, majd a megnevezést észrevétlenül kihagyom.
- Nyugi, kislány, nem jönnek elő agyevő zombik. Vagy majd levadásszuk őket - nyugtatom mosolyogva a bepánikoló Runát, bár a mosolyom nem tuti, hogy látszik onnan messzebbről a sötétben. Mondhattam volna, hogy ugyan már, zombik nincsenek, de én sem vagyok olyan biztos benne. Mielőtt az ember bekerül a mágusiskolába, van egy rövid időszak, amikor már nem hisz a vámpírok létezésében, de még nem tudja, hogy valójában igenis léteznek.
Most Kunigundához (még mindig hosszú) fordulok. Mivel rellonos, kicsit aggódom, hogy fogunk kijönni. Egyelőre nincs jó tapasztalatom rellonosokkal, talán Leoval, akivel elég jól elvagyunk nonverb órán.
- Te voltál már szellemidézésen? - kérdezem őt, bár még csak elsős, ki tudja. - Az arc, akit megkértem, hogy vezesse a szeánszot, még nincs sehol. Remélem befut.
Körül is nézek, hol lehet, de itt a temetőben nincs világítás, a Hold mondjuk fényesen világít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Én megint ráérek, ezek meg megint tanulnak. Lemondó sóhajjal nyugtáztam, hogy nem csak Dalmi nem ér rá most sem (bár állítólag ma hamar befejezi az átváltoztatástanra készülést, engem viszont kikészít, hogy lehet ennyit tanulni), Ágo is készül holnapra. Ágo! Aki mindig benne van egy kis közös időtöltésben... Pedig reméltem, hogy végre nekiülhetünk a brainstormingnak macskanév-ügyben. Egy csomó király név eszembe jutott már, hogy szólíthatnánk a citromba harapott kis szörnyetegét, és kíváncsi vagyok, mit szól hozzájuk. Mármint nem a macska. Ő nyilván utálni fogja mindet. Muhaha.
Amúgy én is elkezdtem a készülést a tartandó elemi mágia órámra, de a nyolcadik afrikai elemi mágikus lénynél meguntam. És még van hátra... ahh, nem tudom, mennyi van hátra, de nem akarooom. Szóval gyorsan kitaláltam magamnak egy halaszthatatlan egyéb teendőt. Se Dalmi, se Ágo nem volt ugye ráérős, Lint meg még csak nem is találtam a Rainbowban, ezért egyedül kellett feltalálnom magam. Visszamentem a szobámba, hátha Tolland azóta megérkezett, és ráér egy robbanós amőbára. Azeroth üres volt, de ránéztem a serlegre az ágyam fölötti polcon, és egyből meg is fogant az ötlet.
Elkarikáztam a déli szárnyba, és most itt vagyok a trófeateremben. Azért jöttem, hogy megnézzem, volt-e a Levitának már valami díja régebben. Tudom, hogy a Pro Levita tavaly év végén lett kiosztva először, de talán volt már valami más is a Levitában. Vagy egyáltalán, milyen kupákat zsebeltek be levitások?
A trófeaterem nagy, világos és zsúfolt. A padló a legkirályabb, olyan, mintha vízréteg lenne rajta, mindenhol csillog. Pörgök is egyet-kettőt a kerekesszékkel, olyan hívogatóan sima a felület. Csúúúú - na jó, befejezem, mielőtt feldöntök valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Azon gondolkodom, merre induljak, mi lehet itt a rendszer, amikor a kedvenc hangom szakít félbe. Megperdülök, és széles mosollyal állapítom meg, hogy nem csak a Dalmihiány miatti sorvasztó kín (jó, talán annyira nem vészes a helyzet, csak próbálok érzékletes lenni. sikerült?) okozta hallucinációk játszanak velem.
- Hmm? - nézek rá értetlenül, nem tudom mire vélni a kérdést, aztán leesik ugyan, de akkor már az ajka az enyémet érinti, úgyhogy a fogalmazódó választ kisöpri az, hogy átgondoljam, van-e itt valaki rajtunk kívül, hiszen nem szoktunk nyilvánosan nyálcserét rendezni a kastélyban. Sem máshol. Mmm, de nincs itt senki, ez így nem éri, Dalmi már meg is szakítja a csókot, mielőtt elkezdődhetne. Na jó, máris majdnem ki vagyok engesztelve azzal, hogy átölel, és így a nyaka és a válla közé fúrhatom az arcom, és beszimatolhatom a jól megszokott aromát. Csakhogy olyan keveset tudunk együtt lenni ebben a hülye szorgalmi időszakban, hogy kétlem, hogy elég lesz ennyi. Én nem engedem el még sokáig, ha már egyszer végre van időnk együtt lenni, másfelől viszont beáll a háta, ha továbbra is így legörnyedve kell állnia. Piszkosul kényelmetlen és fárasztó lehet, és utálom ezt, hogy a kerekesszékemmel még egy rendes, hosszú ölelést sem tudok váltani a barátaimmal, a szerelmemmel pláne.
Hiányoztam - motyogja a fülembe, én pedig sokadszorra gondolok arra, lehetne-e még jobban szeretni ezt a lányt?
Megfogom a derekát és befordítom-húzom az ölembe, így nem kell megszakítanunk az ölelést, mégsem kockáztatunk gerinctörést, ráadásul még-még-még közelebb lehetek hozzá.
- Te is nekem - sóhajtom a vállába, és szorosabbra fonom a karjaimat a dereka körül. Mindketten tudjuk, hogy nem arra a tíz percre értjük, amióta a szobájában jártam, hogy csináljunk valamit. Már hetek óta megfeszítve tanul. Kicsit aggódom is érte, hogy túlhajtja magát. Bár amikor együtt vagyunk, mindig vidámnak látom, tuti nem egészséges, amit csinál.
- Most már az enyém vagy? - kérdem tőle még mindig a vállával tompítva a hangomat, mélyet szippantva a Dalmiillatból. Nem akarom elengedni, nekem így pont jó, így maradunk egész délután, ha rajtam múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem sokáig vártunk a temetőben, sikoltás hallatszott valahonnan. Arra kaptam a fejem, ahonnan jött a hang, aggódva, hogy Katniss az, aki úgy volt, jön velünk, de a bejárati csarnokban nem találkoztunk vele. Hiába meresztettem a szemem arrafelé, nem láttam, ki az, csak hogy az ellenkező irányba rohan. Tehát vagy egy falusi kiscsaj, aki ahelyett, hogy ágyban lenne, temetőben kószál, vagy Katniss nem ismert fel minket. Valakit utána kellene küldeni - gondoltam -, mert én sosem értem volna be kerekesszékkel, de mielőtt szólhattam volna Ericnek, épp puffant előttünk - meggyőződésem - a sikoltó lány. A kiscsaj zavartan ült fel, vérző orral, nekem meg csak egy "öhh" jött ki nyitásképpen a torkomon, de szerencsére Lin észnél volt, és felsegítette az illetőt. Hogy nekem is legyen valami hasznom, próbáltam nem hangosan mosolyogni Aileen síros poénján, és az ismeretlen lány elé gurultam, már pálcával a kezemben.
- Megengeded, hogy elállítsam a vérzést? - kérdeztem tőle, és igényei szerint elvégeztem a szükséges pálcamozdulatokat mind a vérzés elállítására, mind a maszat eltávolítására az arcáról.
- Mi a neved és miért nem vagy ágyban? - vallattam aggódó mosollyal, próbáltam nem kioktató lenni, elvégre mi sem voltunk épp ágyban. Másrészről viszont egy csöpp lány ne kóboroljon sötét temetőkben, pláne, ha ijedős.
Lin közben úgy ítélte, a lánynak szellemidézésre van szüksége erre a nagy ijedségre, én pedig bólintottam a dologra. Végül is, inkább ne induljon egyedül haza, velünk nem fog baja esni. A szellemidézés-tudorunk ekkor futott be, én pedig megkönnyebbültem, hogy nem megy fuccsba a terv. Bár biztos el tudtunk volna szórakozni egy kicsit a temetőben, mielőtt visszamegyünk, de azért mégis csak emiatt jött mindenki...
Még vártunk egy kicsit, hátha azok is érkeznek, akik nem velünk indultak. Addig a macskáját szorongató Ágohoz fordultam:
- Na, hogy bírja a Sátán macskája? - kérdeztem, és felnyúltam megvakargatni az életunt cicafejet. Nem Ágo miatt ilyen, esküszöm, amikor megismertük, már akkor is világgyűlölő feje volt.
Nem vártunk tovább. Arnold kiszúrt egy nagy placcot, oda terelődtünk. Én felzárkóztam Lin és Runa közé, hátha meg kell védeni őket az agyevő zombiktól. Höhö.
Az infó, hogy mugliból nem lehet szellem, engem meglepetésként ért. Kerestem Botond tekintetét megerősítésért, de ő végig valahol hátul jött, úgyhogy nem láttam. Arnold közben intézkedett, én pedig figyelmesen néztem, miket csinál. Érdekes, hogy az ember mágiát tanul, de mindig van valami egész új dolog, amiről még csak nem is hallott. Maholnap kiderül, hogy már rég gyógyítjuk a rákot, vagy hogy az emberek újjáélesztése pitiáner feladat.
Nagyon hatásvadász ez a vér dolog, de nem vitatkozom vele. Nem tanultam még olyanról, milyen mágiákhoz van szükség vérre, csak hangulatfokozónak tekintem, viszont nem tetszik az ötlet, hogy a többiek megbökjék magukat. Az tök fáj ám. Már eltervezem, hogy akkor beállunk Botival meg Erickel, meg magunk mellé vesszük még Ágot, mert ő elég idős, és szerintem a hidegvér megtestesítője, amikor Lin jelentkezik donornak. Épp ő.
- Hé, mit csinálsz? - fogom meg a karját, de nem zavartatja magát. Tudom róla, hogy kitöri a frász, és csak azért jött el, mert megígértem, hogy nem lesz semmi baja. Ezzel próbálja legyőzni a félelmét? Hát, végül is...
Közben Boti és Eric már be is állt a véradók sorába, úgyhogy én is begördülök az utolsó helyre, Arnold és Eric közé, Linre pedig rávigyorgok. Kíváncsi leszek, mit mond utána, hogy sikerül a bátorságpróbája.
- Jó leszek én is? - kérdem a vezetőnket a kerekesszékemre utalva. Egy helyben maradni nagyon jól tudok vele, egymás kezét fogva körbe járkálni viszont például annyira nem.
Ha Arnold bólint, megszúrom az utolsó tűvel a középső ujjam, és kierőszakolok belőle egy csepp vért a pentagramma csúcsa fölött, a pálcámat pedig azért készenlétben tartom a térdemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A feltápászkodás leündületében Runa majdnem megint rám esik, de most legalább idejében tudok reagálni, és megtámasztom a derekánál, mielőtt az ölemben kötne ki.
- Hát jó - nyugtázom ajánlatom elutasítását. Ha nem nehéz a táska, és nem akar megválni tőle... vállat vonok.
A "nem nehéz" táska egy hegyomlás robajával csattan a földön. Felvonom a szemöldökömet, meggyőződésem, hogy tértágító van benne, és nem értem, miért nem akasztotta egyszerűen a székemre, de nem firtatom a dolgot.
- Remek! - csillan fel az én szemem is a nem nehéz táskából előkerülő alkoholos filcre. Azzal sokkal könnyebb dolgozni, a tintától merő kékek lettünk volna mi is.
- Szerintem mindegyik döglik - nyugtatom meg a lánykát a prefektusokat illetően.
Végül mivel csak egy filc van, tintából meg sok, mindkettővel felfegyverkezve közelítünk a falhoz. Felitatok egy kis tintát a pézsémmel... egyelőre nem érem fel Runa cukkolóit, csak egy az asztalról félig lelógó alvó fickót kenhetnék össze, de ő nem tett semmi rosszat, úgyhogy nem bántom. Az úgyis elég izgalmas, hogy a magából kikelt levitás lánykát nézhetem. Még nem láttam ilyen harciasnak, inkább visszahúzódó szokott lenni. Az áldozat hiába próbál menekülni, nem tud kimenni az asztal mögül, Runa pedig, mintha egész életében ezt csinálta volna, piszok gyorsan elintézi az ipsét, míg a környező mulatozók egy pillanatra kijózanodnak és felháborodottan nézik az egyoldalú csatát. A fickó porba hull, és bár társam nagyon jól elintézte, én még egy monoklit azért készítek kékkel a szeme alá, mielőtt feltápászkodhatna.
Felnézek Runára, sikerült-e közben elkapnia a másik udvariatlan arcot. Ekkor léptek hallatszanak a folyosó végéről, hátragurulok kikémlelni az oszlop mögül, ki az. Anyám!
- Ruu, rángatom meg a ruháját, az önismeret tanár!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Durr, egy pofon, Alex. Ezt jól elbaltáztam. Nem, mintha tárgyként akarnám kezelni, egyszerűen jó érzés azt mondani, hogy az enyém. Párdon. Jó érzés lett volna azt mondani, hogy az enyém. Nekem nincs ezzel a birtoklás dologgal problémám se oda, se vissza. De nem kezdek el magyarázkodni, ellenkezni sem.
- Igenis, főnök - nyugtázom egyszerűen, és lemondóan konstatálom, hogy büntim is van: Dalmi elvágja a romantikát egy pillanat alatt. Próbálom nem kimutatni az ebbéli rosszkedvemet. Tényleg nagyon vacak ám folyton arra várni, hogy a barátnőd rád érjen, aztán elbalfékkedni egyetlen hülye szóval az egészet.
Megfogom a felém nyújtott kezet - már nem kihívás így kerekezni -, és közelebbről is megszemléljük a serlegeket.
- Nem tudtam, hogy ilyen ambícióid vannak.
Közben megfigyelem a tárgyakat, amikre mutat.
- Anyukádé is itt van? - közelebb hajolok, keresem a nevet, de annyi van itt, hogy lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Aztán rájövök, hogy ez a suli még nem is olyan régi, hogy ide járhatott volna, ezt közlöm is gyorsan.
- Vagyis hülye vagyok. Hova jártak a szüleid suliba?
- És te miért nem vagy prefektus? - kérdem tőle, bár lehet, hogy a választ már tudom is. Akkor még kevesebb ideje lenne. Ő nyilván arra gondol: tanulni, én meg arra: rám. Milyen papucs vagyok, atyaúristen! Össze kell szednem magam.
A lány nagyon be van zsongva, így átszelvén a két sor közötti teret, a kviddicses részlegnél kötünk ki. Hidegen hagy a kviddics, utálok repülni, és a nézésében sem lelem nagyon örömöm. A sulis meccsekre ki-kinézek azért, mert a közösségszervező ereje viszont jó.
- Az szép! - nézek a csicserire nevetve. Nem semmi első találkozás. Abba nem akarok belegondolni, mit takarhatott egymás ápolása a gyengélkedőn. Elfordulok a kviddicsesektől, és egy eldugottabb részhez húzom a lányt, az itteni kupákra mintha nem lennének annyira büszkék, nincsenek úgy kihangsúlyozva, mint a többi. "Legtöbbet bukott diák" - olvasom az egyiken. Na, így már értem. De ki ad ezért díjat?
Közben újra felhangzik a kérdés, ami már az elején is, és amit én már elfelejtettem, csak most ugrik be, hogy még nem válaszoltam rá.
- Nem terveztem semmit - mondom vállat vonva -, nincs nagyon kedvem ilyenekért teperni.
Tovább gurulok az eldugott serlegek mentén. "Hányó Bajnok", "Csúnyakirálynő".
- Remélem, idén a Pro Levitát is valaki másnak adják. Így is folyton megkapom, hogy nagy a fejem, pedig tökre nem én kértem. Mármint örülök neki, meg minden, de most már átpasszolnám inkább.
Tényleg ez a legjobb díj, mert igazán a levitások egyetértésével került hozzám, és erre nagyon büszke vagyok. Másrészről viszont más is megérdemli, nálunk rengeteg ember van, aki tök sokat gürcöl, én meg nem szeretem a felhajtást. Azt tervezték, hogy nagy csinnadrattával adják át, de szerencsére sikerült lebeszélnem róla a kiötlőt, mielőtt tényleg sor került volna rá.
- Háttér? Én nem tudom, a szüleim nyertek-e valami díjat, sosem kérdeztem. Apám elég jó volt bűbájtanból, asszem, lehet, hogy nyert valami versenyt. Szilvi meg... szerintem ő a pasikon kívül nemigen szedett fel mást a Bagolykőben.
Hát ennyi. Nem valami nagy referencia.
Még mindig nem javult meg a kedvem, és ez lehet, hogy a szövegemből is kitűnik. Nem tudom, belülről nem lehet olyan jól megítélni. Valami van mostanában velem, már többen megkérdezték, mi ütött belém, hogy folyton savanyú vagyok. Én sem tudom, nem is szoktam észrevenni, csak utólag.
Bámulok be a vitrinekbe továbbra is, hátha találok valami érdekes feliratot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kicsit megijesztettem a lányt, de szerencsére emiatt nem orrolt meg rám. Előfordult már, hogy elküldtek a búsba. Ő megengedi, hogy helyet foglaljak, ezért arrébb tolok egy széket, hogy a helyére gurulhassak, és a táskámat leakasztom a kerekesszék támlájáról, mert szükségem lesz valamire a jegyzeteléshez.
- Az jó - lelkesedem neki, mikor elmondja, mire kell a könyve. Örülök, hogy tudom valamihez kapcsolni, amit mondott.
- Kékessy nagyon jó fej. Milyen a jóslástan? Ha okos vagy belőle, kikupálhatsz - hunyorgok rá, bár ő elsős, én meg harmadikos vagyok, szóval elvileg előbbre járok. Mondjuk az ingázás megy, de az elsős elméleti anyaggal tuti tudna újat mondani. Mindegy is, csak vicc volt.
Eztán egy kicsit el kell mennem, de csak egy percre leszek távol, ugyanis a bűbájtan könyvek között egyből kiszúrom a nekem kellő darabot a nonverbális varázslásról. Ilyen simán még nem lett meg kötet ebben a könyvtárban. Mire visszaérek, a lány ugyanúgy ül ott és olvas. Nem tudom eldönteni, zavarhatom-e, ezért inkább én is kinyitom a magam könyvét, és fellapozom a tartalomjegyzéket, hogy lássam, miből élünk.
Arra már felkapom a fejem, hogy asztaltársam a földre kerül. Előkapom a pálcám, hogy egy figyelmeztető átkot küldjek a randalírozókra, de eltűnnek a polcok között, mire ezt megtehetném. Az ember azt hinné, nem óvodások járnak ide. Visszafordulok a lányhoz. A nevetésén nekem is mosolyognom kell. Nyilvánvaló, hogy nem lett semmi baja, de olyan aranyos, hogy így tud nevetni ahelyett, hogy bosszankodna.
- Megvagy? - kérdezem azért udvariasan. Megvárom, míg visszaül a helyére, aztán a könyvem felé fordulok. És rájövök, hogy egyáltalán nem érdekel, mi áll benne, ha itt a lehetőség beszélgetni egy aranyos valakivel.
- Amúgy hogy hívnak? Én Alex vagyok - mosolygok rá. A bemutatkozás valahogy mindig kimarad az elején.
- Milyen a suli? - érdeklődöm kezdésképpen. - Nemigen látlak a közösségi akciókon. Szereztél már ismerősöket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Keiko - háhá! Nagyon büszke vagyok a fejemre, hogy ebből már ki tudom találni, hogy japán nemzetiségű. De akkor vajon hogy kerül ide, Magyarországra? A kínaiak ellepték már az országot - legalább is ami Budapestet illeti -, na nem, mintha zavarna. Ő viszont perfektül beszél magyarul, úgyhogy nyilván van valami jó kis sztorija is, mit keres itt.
Hosszan válaszol a kérdésre, amiből levágom, hogy azért tudna ő barátkozni, ha akarna, mert nem olyan, mint azok a lányok, akikből úgy kell kirángatni bármit is.
- Nem hiszem, hogy probléma lenne a barátkozási módszereiddel - kacsintok rá -, ha mással is tudsz így beszélgetni.
El is határozom, hogy nem hagyom elkallódni itt a suliban és a Levitában, nehogy már elsős kora végére ne szerezzen magának egy kupac havert!
- Hol a szülővárosod? - kérdezem hát tovább. - Magyarországon születtél? Vagy hogy költözött a családod ide?
Csak remélni tudom, hogy nem vagyok tapintatlan ezekkel a kérdésekkel. Más részről rengeteg a fura figura és a külföldi diák a Bagolykőn, úgyhogy biztos nem érzi magát ettől kényelmetlenül itt, engem meg ugye minden érdekel...
Figyelek rá is közben, de addig is, pótcselekvésként előveszem a pálcám, és egy valaki más által az asztalon hagyott ceruzát bűvölök vele. A sajátomat inkább nem, hátha véletlenül felgyújtom. Ezt meg úgy is valaki más hagyta itt, már biztos rég megfeledkezett róla.
A cél, hogy nonverbálisan megpróbáljam lebegtetni. Ez a bűbáj az elsők között volt, amit tanultunk, gondoltam nem érdemes nehezebbel kezdeni. Persze hiába erőlködöm nem kimondani a varázsigét, de mégis végrehajtani a bűbájt, hiába. Nem történik semmi. Talán nagyképű dolog volt azt gondolni, hogy felgyújtanám a pálcámat. Valószínűleg nem olyankor kéne ezt próbálgatni, mikor a fél fülem és szemem Keikon van. De most többre nincs lehetőségem, és így legalább elmondhatom, hogy gyakoroltam. Valamicskét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő