Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A felcsillanó szempár jelzi Vikonak, hogy a fiú nem fogja kihagyni a lehetőséget, sőt a láthatatlan tartozások naplójába már be is véste. Az ilyet ő nem fogja kihagyni, bár az is igaz, hogy erőszakoskodni nem fog utána, csak néha felhozza majd alkalomadtán a témát, emlékeztetvén Vikot az ígéretére. A két fiatalnak jókor jöttek a teák, így Yar nem veszi észre a lány pirulását, cserébe ő is el tudja rejteni egy korty tea mögé az övét.
- Ó, hát persze. Pedig nem is vagyok kövér – játssza a sértődöttet vigyorogva, még le is néz a hasára, ami persze egyáltalán nem kövér. Miután ezen jól kiszórakozták magukat, tovább iszogatják a teát, és kezd túl meleg lenni a helyzet, Yarista azonnal a kviddicsre vált, mint mentő beszélgetési lehetőség. Bármibe bele tudna pirulni most, Viko szépsége túlságosan is ott lebeg a szemei előtt ahhoz, hogy másról komolyabban tudjon beszélni. Szerencsére ez a téma mindig ott van, mint mentőöv, ami mindig megérkezik, és nem hagyja Yaristát kizökkeni a nyugalmából, vagy éppen visszazökkenti őt oda.
- Még szép, hogy megyek! Ki nem hagynék egy ilyet! – lelkesedik be gyorsan és túl simulékonyan, persze ez nála egyáltalán nem meglepő, ha A játékról van szó. Már el is képzeli, hogy egymás mellett szurkolnak, kiabálnak, szidják a bírót, vagy az ellenfelet, mézes kordit esznek, és egymásba kapaszkodva örülnek, ha gólt lő a csapat. ~ De jó is lesz ez, remélem addigra már… ~ Inkább nem gondolja tovább, mert mi van, ha Viko egy legilimentor és mindent tud már, csak próbálja visszafogni magát. Reménykedik benne, hogy ez nem így van, az este pedig lassan eltelik mellettük. De még mielőtt végeznének egy gyors bókot ad Viko szemeinek, amire viszonzást is kap, meg is dobban a szíve egyből, és finoman izzadni kezd. ~ Lehet, hogy mégis tetszem neki? Miért nem folytatja, vagy neveti el az egészet? Komolyan gondolja, te jó ég… ~ Vesz egy nagyobb levegőt és gyorsan kifújja a mosolyra zárt ajkai között, miközben szerinte idiótán vigyorog rá.
Itt az ideje visszavonulót fújni, vagy elterelni a témát, ezért rákérdez, hogy Vikonak mi az álláspontja a maradásról. A lány viszont menni akar, ami elbizonytalanítja az előző kijelentéséhez képest, ezért úgy érzi, hogy cselekednie kell. Végül is nem nagy ügy, csak majd be tojik, hogy mi lesz a reakció, ha megteszi, amit elgondolt. Még mielőtt felöltöznének odalép a lányhoz és se szó, se beszéd megcsókolja a lány ajkait. Valahogy nem érezte azt, hogy meg kéne szólalni és a torkán megdagadt gombóc egyébként sem engedte volna, hogy most valami értelmeset kinyögjön.  A csók hossza Vikotól függ, ő elnyújtja, amíg csak tudja és élvezi az enyhe eper ízt a lány kívánatos ajkain. Amikor véget ér mindennek a kezdete – és reménykedik benne az exrellonos, hogy nem is a záró momentumot érezhette -, akkor azért egy mosoly mellett mégis megszólal.
- Bocsánat, e nélkül nem tudtam volna visszamenni a kastélyban, tudnom kellett… - aztán mégsem fejezi be a mondatot, ez így tökéletes. Most viszont Vikon a sor, hogy megerősítsen, vagy végezzen minden olyan dologgal, ami Yarista szívébe költözött, amióta megismerték egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kicsit furcsállja és ehhez megfelelő képet is vág Keiko szavaira.
- A játék szeretete nélkül játszol? Ez merész húzás, mivel itt nem vagy belekényszerítve az egészbe. Persze, ha ki szeretnéd próbálni magad, akkor úgy érthető, de ha nem fog tetszeni, akkor egy percig se kételkedj, hogy abbahagyd. Azt nem tudom, hogy mennyire fog, elfogultság nélkül én pedig nem tudok a kviddicsről beszélni – mosolyog őszintén, és valóban így van. Nem tud olyan negatív dolgot mondani, ami miatt visszariadna a játéktól. Ott vannak a gurkók, a keményebb ellenfelek, a balesetek, de ezt mind a játék részének érzi, ugyanúgy, int bármilyen sportnál. Itt kicsit talán nagyobbat lehet kapni, viszont sokkal felszabadultabban lehet játszani és sokkal látványosabb is az egész, mint bármilyen sport. A repülésért pedig már egyébként is megéri játszani, mintha az ember lelke szárnyra kapna közben, azt pedig nehéz űberelni. Ráadásul a varázsvilágban ritka az olyan sérülés, hogy abba kelljen hagyni a játékot, maximum a pszichés dolgok azok, amikkel nem lehet minden esetben dűlőre jutni. Úgy gondolja, hogy nála nincs olyan aspektusa a játéknak, ami miatt bármikor is abbahagyná idő előtt a kviddicsezést, és ő ennek határozottan örül is.
Közben tovább koncentrál a karatéra, már amennyit Keiko át tud neki adni, hiszen nem szakképzett edző, de mégis Yar úgy érzi, hogy egész ügyes benne a levitás lány. Itt is a maximálisra törekszik, erősen koncentrálva és nézve az alapokat, hogy megfeleljen az elvárásoknak, amik nincsenek is igazán. nem arról van szó, hogy mostantól Karatézni fog, csak bele akar kóstolni, ha már felajánlotta neki ez a kedves lány. Az arcára mosolyt rajzol Keiko, de ezt nem sokáig sikerül megtartania, mert más dolgokra koncentrál. Azért próbálkozik erre is figyelni, de elég felemásan sikerül az egész. Végül mégis sikerül őszintén mosolyognia a dicséretre. Bár volt benne probléma természetesen, de akkor is, sikerült végrehajtani a rá bízott feladatot.
- Igyekszem – válaszol még mindig mosolyogva és próbálja úgy tartani a kezét, ahogy Keiko mondja, majd figyelni később az ütésnél, hogy ne nyújtsa ki teljesen azt. Végül sikerül, és a lány áttér a rúgásra.
- Mégsem vagyok tehetségtelen, Merlinre – fel is kacag, majd visszaalakítja magát komolyba. A kérdésre csak bólint, jöhet a rúgás.
- Bocs, ezt nem tudom elképzelni. De ettől még berúghatok a lábak közé. De úgy gondolom a térd sem rossz célpont – morfondírozik. Ráadásul úgy gondolja, hogy a térdig rövidebb az út, úgyhogy megpróbálja térden rúgni a lányt. Semmi elképzelés, csak úgy, ahogy gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amanda bármi is lesz, sokat fog jelenteni neki, még ha ezt nem is nyilvánítja ki. Egy darabka az életéből, ami formálta a Yarista-masszát, egy szép évet kapott tőle ajándékul, a végére pedig úgysem fog emlékezni igazán, mivel semmi olyan nem történt a szakításkor, ami miatt említésre méltó lenne. Egyszerűen csak szétváltak az útjaik fájdalommal, amit viszont nem lehet megúszni egy kapcsolat lezárásánál. Szóval nem fogja elfelejteni őt, és most a lány gondoskodik is róla, hogy ez így is legyen. A furcsa Amanda megközelíti, Yarista pedig próbál a dolgok mögé látni.
- Tudtam, hogy jó szemed van – nevet fel a „hajtók gyöngyére”, de aztán felhúzza a bal szemöldökét az energiaküldésre. ~ Csak leviszem én az indiánhoz, az a biztos. ~
- Miért és hova költözöl? Nem jó a sárkánylak? – érdeklődik, majd felkínál egy helyet maga mellett, amit nem fogad el Amanda. Visszautasítása viszont még mindig fura, ahogy az egész lány. Régen látta ilyen nagyon jókedvűnek, de azért örül neki.
- Rolinak jöttem le kajáért, de nem találom az új árust, aki még ilyesmit is árul. Pedig nem vagyok boldogtalan, csak épp nincs senkim. A kviddics azonban még mindig ott van, tehát jól megvagyok a világgal, és jól érzem magam benne – elréved egy kicsit, majd újra Amandát nézegeti. A lány mit sem veszített a bájából, még mindig nagyon szép, akárcsak Viko. ~ Már megint, grrr. ~ Most nem kellene rá gondolnia, Amandával beszélget. Iszik egy újabb kortyot, és újra szemrevételezi a lányt. ~ Biztos van már új barátja… ~ Találgat, de nem fog rákérdezni, mivel nagyjából semmi köze nincs hozzá. Az ő csónakjaik egy elágazásnál szétváltak és már a saját kis medrükben hajókáznak tovább.
- Ezzel én is így vagyok. Fura lesz… a jövő. Igen, elmegyek, a felnőtt csapatban fogok játszani, az meg nem fér bele az életembe, hogy itt is tanuljak mellette. Nem is értem, hogy Legra hogyan csinálta ezt. Szóval nem nagyon fogunk már találkozni, és a többiekkel sem. Igazán új érzés lesz, gondolom, és csak reménykedem benne, hogy a kviddics eléggé lefoglal majd ahhoz, hogy ne foglalkozzam ezzel – szomorkás mosolya mögött, igaz gondolatok rejlenek, amiket most megoszt Amandával. Úgy gondolja, hogy neki elmondhat ilyeneket, főleg azért, mert Katkót mostanában nem találta, McK sem mutatkozik a múltkori dolog után, és jól esik kibeszélni magából vergődő gondolatait.
Amanda meggondolva magát, mégiscsak mellé ül, Yar még meg is kínálja az italából. Úgy néz ki, hogy ez egy remek kis beszélgetés lesz, mindenféle lelki és egyéb teher nélkül. Talán pont erre van szüksége most, hogy tisztábban lásson. Egy próbát biztosan megér mindenesetre.
- Hát fura vagy – jegyzi meg egy vállvonással, majd folytatja. – Ő megszokta már, a kékeknek volt nehezebb megszoknia Rolit. Az elején meg is harapdált egy pár emberkét, de azóta már tudják, hogy hogyan kell viszonyulni hozzá. Szóval mondhatni, hogy rendben vagyunk etéren – ez ugyan sejtet egy olyat, hogy másban viszont nem, de szó sincs ilyesmiről.
- Van már új pasid? Remélem, nem hagynak parlagon, szomorú lenne. Kviddicsezel még? – nem tudja, hogy az új csapatban játszik e majd az exbarátnője, de azért érdekli. Persze, ha nem marad Amanda a kérdés felesleges volt.
- Amúgy, mi ez a jókedv, meg miegymás. Olyan mintha elvarázsoltak volna – kérdezi őszinte jókedvvel, de már tényleg fúrta az oldalát ez az újfajta Amanda style.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Így már értem. És nyugi, szívesen vállaltam, nem azért kérdezgetem, mert nyűg lenne. Kíváncsi vagyok, hogy tudok-e megfelelően tanítani. Nem kell válaszolni, úgyis kiderül majd számomra is, és ez nem attól függ, hogy mennyire sikerül majd teljesítened – kacsint rá biztatóan, ezzel lezárva a témát. Ha Runa megpróbálja megcsinálni, amiket kért, és érthetően magyarázza majd el neki, onnantól már csak a levitás lányon múlik, hogy mennyire sikerül neki azt végrehajtania. Runa elmondása alapján nem fognak rohamléptekkel haladni, de ez nem kedvetleníti el Yaristát, hanem nagyobb összpontosítást kér majd tőle.
Beindul a tanítás, és Runa meglepően jól teljesít. Tudja jól, hogy az egyik legfontosabb dolog az önbizalom elérése, ami nagyon sok mindenben segíthet a lánynak, még akkor is, ha nincs túl nagy tehetsége a dologhoz. Az is igaz, hogy Runa eléggé lehúzta magát, pedig magához a repüléshez nem is kell túl nagy tehetség. De tudja, hogy ez csak azért van, mert fél. Ha a félelmét legyőzi, simán lehet belőle egy átlagos seprűhasználó, biztonságos vezetéssel. Ennyit pedig meg tud tanítani neki, mert Runa nagyon szorgalmas, ahogy egy Levitáshoz illik. Az első kisebb repülés után jön is a dicséret, és ha kell, majd nem marad el a bírálat sem. Először azonban még az önbizalom megszerzése a cél Runa esetében, és semmi kivetnivalót nem talált az eddigi repülésben, a rutintalanságon kívül. Azt pedig csakis gyakorlással lehet megszerezni.
- Azért nem szabad elbízni sem magunkat, mindent a helyén kell kezelni. Megfelelő repülés volt, mindent jól hajtottál végre, ahogy kértem. De tudom, hogy nem becsülöd túl magad, csak muszáj emlékeztetnelek rá, nehogy úgy járj, mint én anno. És nagyon szívesen – mondja a végén vigyorogva, még meg is borzolja a lány haját, és közli vele az újabb feladatot, ami egy fordulás és egy újabb egyenes vonalú mozgás. Bemutatja a fordulást, szépen kivitelezve, hogy Runa mindent megfigyelhessen, aztán azt, ahogy még meg lehet fordulni. csak érzékeltetni akarja a különbséget és felhívni ismét a figyelmét a lánynak arra, hogy az elején tartanak, nem kell kapkodniuk.
- Öt évesen ültem először seprűre, szóval régen. De minden, mint ez a forduló is megtanulható – mondja biztatóan. – Nem, csak én kviddicsezem, és a családom nagy része… eltávozott már. Olyan sok mesélni valóm nincs róluk – kicsit fájdalmas a téma, de Yar ezt is kedvesen adja elő, nem érezteti, hogy nem kellene erről beszélnie. Már régen meghaltak a testvérei és az édesanyja, azóta csak a mostohája és az apja van neki, de őket is nagyon szereti. A családja pedig örökre benne él, tartja a lelket a fiúban, és ha valami problémája van és erőt kell merítenie valamiből, mindig az ő emlékükhöz fordul.
Runa közben abszolválja a távot és nagyon büszke magára, ahogy Yarista is rá. Egész jól haladnak, kicsivel lassabb tempóra számított, de örül neki, hogy Runa ilyen komolyan veszi az egészet, még talán imponál is neki valamennyire ezzel.
- Nagyon helyes. Igen, még csinálj mondjuk 5-5 fel és leszállást, aztán mára végeztünk. Legközelebb, ha jól megy már a mai, akkor egy kicsit veszélyesebb vizekre evezünk, ha nem, akkor ezt gyakoroljuk. Persze, azért nem kell túldramatizálni az egészet, csak egy kicsit bonyolítani fogunk a gyakorlaton. Szép lassan haladunk, és minden szuper lesz. No, hagy lássam, mit tudsz – kéri a lányt, majd elindul az utolsó gyakorlat. Amikor végeznek Yar büszkén néz a lányra, és elismerően bólogat.
- A szünet után folytatjuk, jó lenne, ha gyakorolnál, és nem egyedül. Persze nem kell naponta, de mondjuk heti kétszer egy félóra talán még belefér az idődbe. Mehetünk? – kérdezi és lehuppan a seprűjéről. Ha Runa másfelé indulna, akkor egyedül vág neki a kastélyba vezető útnak, ha pedig a lány is vele tart, kedélyesen elcseveg vele a visszaúton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A szünet mindig jó, ráadásul most tényleg pihenhet, semmi dolga, még edzése sem lesz. De ettől még muszáj repülnie, ez olyan, mint másnak az evés, mindennapi szükséglet, és ha ki kell hagynia, szinte rosszul is lesz. Aztán most kviddicsfelszerelésben tart a pálya felé, mert biztosnak hiszi, hogy üres, hiszen rajta kívül ki lenne az az elvetemült, aki ilyenkor a pályára merészkedne. Most, hogy Runát tanítgatja egy kissé felelőség tudatosabban próbál élni. Például most az önfeledt röpködés mellett le fogja tesztelni a következő repülési leckét. Ugyan utánanézhetett volna a könyvtárban, hogy hogyan is megy ez, vagy Markovits proftól kérhetett volna véleményt, vagy anyagot, de nem akart a tanár úr előtt beégni, hogy nem tudja, hogy hogyan is kell. Inkább visszaemlékezett az órákra, amit a prof tartott, bár igaz, ott nem annyira figyelt, csak megcsinált mindent, hiszen akkoriban is jól repült már. Végül is már mindegy, a lényeg, hogy megvannak a tervei, és azt most be fogja gyakorolni, hogy Runának már csak el kelljen ismételni. Nagyon figyelni fog arra, hogy ne túl gyorsan és ne túl bonyolultan mutassa be a feladatot. Miközben ezen jár az agya, meg is érkezik, de egyből csalódnia kell. Valaki már repked a pályán és kiengedett egy gurkót is, mókából.
- A fenébe. Na, mindegy, elég nagy a pálya – közli csak úgy maga elé, majd vállat von. Az illető elég messze van ahhoz, hogy be tudja azonosítani, a magasban repked és várja a gurkót, ami szerencsére valószínűleg ellesz vele, és nem kell neki ezzel is foglalkozni. Mielőtt megkezdené a gyakorlatot, kisebb, nagyjából két méter magas bójákat növeszt ki a földből egymás mögé. Aztán kisebb akadályokat is, ami felett muszáj elrepülni. Nem lesz túl bonyolult a pálya, inkább csak próbálkozik. Azért néha felpillant a lányra, aki bekötött szemmel próbálkozik. ~ Ennek tényleg sok értelme van… ~ Vonja meg a vállait, majd gyorsan végig próbálja a pályát. Sima ügy, az ő edzésén ennél sokkal nehezebbek vannak, és még repkedő gurkók is nehezítik az edzést. A következő körben már megpróbálja Runa sebességével végrehajtani a pályát, úgy véli, hogy olyan közepes erősségűre sikerült neki. Még kétszer végigmegy rajta a biztonság kedvéért, utána pedig vigyorogva, megelégedve néz művére. ~ Jó lesz ez! ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ó, ne haragudj, kicsit túlpörögtem. Ha a kviddicsről van szó, általában így reagálok – mosolyog, félreértette a lány mondandóját. Ez van, ha valaki vele kezd el értekezni a játékról, ő 100%-on, maximális hőfokon ég a beszélgetésekben. Gyorsan túlteszi magát a kviddics témán, mert most muszáj koncentrálnia, hogy ne valljon kudarcot, vagy ha igen, emelt fővel tehesse. Először még sok a nehézsége, hiszen teljesen ismeretlen sportot próbál ki, de szerencsére elég jó az egyensúlyérzéke, a reflexe,és a kitartása is, hogy részsikereket elérhessen. Az első jó mozdulatnál még dicséretet is kap, és most legalább kap visszajelzést azzal kapcsolatban, ahogy Runát tanítja. Ő sem tanár – igaz valószínűleg jobb a kviddicsben, mint Keiko a karatéban, de minden bizonnyal tapasztaltabb az életkora miatt -, így hasonlóképpen állhat Keiko Yarhoz, mint a fiú a tanítványához. Most ő is hobbikaratésnak érezheti magát legalább egy fél órára, és ez is mosolyt csal az arcára. Elérkeznek egy kritikusabb részhez, a rúgáshoz. Ez egy nehezebb mozdulat jóval, mint az ütés, hiszen bármikor kibillenhet az egyensúlyából. Ezért aztán megpróbálja tökéletesen kivitelezni, persze a lány kivédi a rúgását. Azonban Yarista kissé túllőtt a célon, és hiába jobb nála Keiko, azért mégiscsak erősebb nála, így erősebben is tud rúgni. A lány a kezéhez kap és még odébb is megy, Yar pedig félig elsápad, majd odasiet ellentmondást nem tűrően.
- Mi baj? Mutasd! Ne haragudj, nem akartam gondot okozni, de meggyógyíthatom – mondja szinte már könyörgően, csak abban reménykedik, hogy nem tört el a lány keze. Az biztos, hogy kisebb sérülést összeszedett, de Yarista nem azért tanult idáig, hogy ezt ne tudná meggyógyítani. Az animágia órán még plusz gyógyítói ismeretekre is szert tett, így mindenképpen esélye van, hogy elmulassza a fájdalmat.
- Nem tört el igaz? Keményebb lány vagy annál – mondja bátorítóan, miközben előveszi a pálcáját. Már éppen varázsolna, de aztán elgondolkodik, hogy mégis inkább a gyógyítónak kéne megvizsgálnia, viszont bekötözni bekötözheti a sérült részt, addig is legalább egyenesen lesz tartva.
- Ferula – tökéletes kivitelezés, a lányon pedig körbetekeredik egy kis géz, egyenesen tartva a csuklóját és a felkarját.
- Bocsi, hogy így alakult… - mondja. – Menjünk le a gyógyítóhoz, oké? – kérleli a lányt, bár szinte már érezhető, hogy mindenképpen oda fognak jutni, mert nem akarja kikerülni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Igen, de nem komolyan – neveti el magát végül, ettől függetlenül még marad a szeme a saját hasán egy kicsit. Az a biztos, ha megnézi mindennap, mert mi van, ha egy gonosz manó elvarázsolta. Mosolyog ezen még egyet, aztán újra Viko felé fordítja a figyelmét. Már mindent kitárgyalnak, és nagyon egyet értenek a felhozott gondolataikban, de ez eddig sem volt kérdés. Úgy érzi Yar, hogy talán újra rátalált a szerencse, és ha lehet meg szeretné ragadni ezt a lehetőséget. Amíg Amanda vele volt sokkal stabilabb volt a játéka és az edzésmunkája, mostanában kissé leromlott a teljesítménye, holott az elvégzett munkája nem lett kevesebb. Arra jött rá, hogy neki kell az érzelmi stabilitás, vagy pedig ne legyen senki a közelében és az is egy megoldás. Azonban az iskolában ez lehetetlen, hiszen lépten-nyomon belebotlik ismerősbe, ismeretlenbe, így nemigen lehet nyugta, ráadásul tanulni is kell, ami szintén nem éppen a nyugalom tengerének az előfutára. Azt sem gondolta, hogy a legutóbbi szakítás után ennyire érdeklődni fog bárki iránt is, pedig nagyon úgy, néz ki, hogy Viko megjelenése felpiszkálta a férfiúi hiúságát. Ilyenkor azt várná az ember, hogy felejtsen, vagy buta kapcsolatokba, szituációkba ugorjon bele, szintén felejtés címén, de a japán származású exterelő nem ilyen vad, még csak nem is áldozat. Yarista bármennyire is nem akarja magának bevallani, nagyon odavan érte, szeret a közelében lenni, szívesen bókol és teljesíti a lány kéréseit, illetve teljesítené, ha lennének. Ahogy telik az idő, úgy esik bele, mint Medve László a málnás termelési egységbe. Nehéz volt bevallani magának, mégis eljutott erre a pontra, itt pedig a szavak már kevésnek bizonyulnak, a tettek ideje jött el. Az öltözködéskor pedig nem rest megcsókolni a lányt, még túlságosan is élvezi, és ahogy érzékeli, Viko sem akarja abbahagyni túl korán a csókot, és még pofont sem kap, ami nagyon jó jel. Persze lejöhet még két pillanat múlva is, de előbb meg kell magának adnia az esélyt, ami az előbbi csók hosszával egyenes aránnyal növekedett. Bár elnézést kért, nem volt komoly, Viko pedig szégyenkezni kezd valamiért. Ez meglepi őt, erre nem számított, minden más reakcióra igen. De a következő pillanatban fordul a kocka, és ő lepődik meg, mikor a lány ajkai az övéire tapadnak. Újra szívdobogás, izgalom, pupillatágulás következik, de most már sokkal boldogabb érzés is hatalmába keríti: a lehetőség egy szép kapcsolatra. Viko azonban újra meglepi, amikor bocsánatot kér, amit Yar nem tud elfogadni, mivel nem érti. Most ő is csókolja meg, aztán kérjen bocsánatot, amíg meg nem unják? Persze, sok minden lehet köztük és a kapcsolatuk közt, de az a lényege egy ilyen köteléknek, hogy a csomókat szépen ki tudják oldani majd, és minden feszes legyen.
- Akkor hazakísérlek – somolyog, majd mielőtt Viko kettőt pislantana az ujjait a lányéba fűzi. Yaristának, még mindig az agyában dobog a szíve, nagyon tininek érzi magát, ami annyira nem meglepő, de nem várt izgalom lesz úrrá rajta. Miután elhagyják az épületet, nem bír magával és újra megcsókolja a lányt, és nem érdekli, hogy ki látja, vagy ki nem, most egy olyan csókkal ajándékozza meg Vikot, amilyenről már régóta álmodozik kettőjükkel kapcsolatban. Egy feltétel nélküli szenvedélyes csókkal, és abba sem hagyja egy jó darabig. Majd mikor már fülig pirult elindulnak Viko házához, ahol később elköszön tőle és visszatér a kastélyba boldog vigyorral az orcáján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A gondolait lefoglalja a pálya építése közben Viko, meg az a bizonyos nap. Akkor itt véres háború dúlt, pedig kviddicsmeccsnek indult. Végül is a kialakult helyzet elhalványította a pályán folyó dolgokat, és elvileg Viko és ő egy pár lettek. Furcsán érzi magát, olyan izgatottan is, a másik oldalról viszont nem tudja, hogy sikerült-e már túltennie magát az előző szakításon. Ő úgy érzi, hogy így van, mégis kicsit bizonytalan, nem szeret csalódni, főleg nem magában, a megérzéseiben. ~ Vajon ő miket gondolhat, vagy nem is kellene gondolkodni semmin? Igen, talán ez lenne a legjobb. ~ Inkább csak simán boldognak kell lennie, hagyni a problémákat. Így is tesz, egy mosolyt illeszt az arcára, és valahonnan eperillatot érez, ami szélesebbre varászolja a mosolyát. Közben újabb falat varázsol, ami felett el kell repülni, nagyjából másfél méter magasan, majd a pálcaintésre másik bója nő ki a földből. Többször felpillant az őrült valakire, aki bekötött szemekkel gyakorol. Az iskolában ez nem is számít már furcsaságnak, számára biztos nem az, inkább az érdekli, hogy sikerül-e kikerülnie a gurkót, mert a manőverezés egészen jól megy neki. Azt is biztosnak veszi, hogy az illető nem először ül seprűn – akkor talán nem is ment volna fel olyan magasba -, de láthatóan nagyon feszült, még ilyen messziről. Aztán visszafordul, és újabb akadályt állít fel, majd befejezi a pályát. Kipróbálja, majd elégedetten figyeli a művét, amikor megérkezik a magasban lévő, és bekötött szemekkel végigmegy a pályán. Közben megnézi a lányt magának, bár már csak a lobogó barna hajára lesz figyelmes, olyan gyorsan repül el mellette. ~ Nagyon ügyes vagy… ~ Ingatja a fejét, majd beindulnak a reflexei, mert furcsán ismerős hangra lesz figyelmes. A gurkót viszont nem érdekli, hogy kit talál el, így Yar még el tudja húzni a fejét, de a bal vállát már nem, amit elég jól el is talál a vasgolyó, feldöntve ezzel a fiút, aki megpróbálja kigurulni az esést. Több kevesebb sikerrel ez megy is neki, majd újra nézi, hogy merre jár a vasgolyó, miközben méltatni kezdi a lányt.
- Gratulálok, ügyes volt! Vagy ez volt a terv? – fogja a fájós vállát a jobb kezével, Aztán megunja a gurkótámadást és egyszerűen egy bombardával megsemmisíti azt. Egy kötést tesz a vállára (ferula), majd szemügyre veszi a bekötött szemű lányt.
- Most, hogy már nagyon ügyesen vakrepülsz és elintéztem a gurkódat, elnézést kérhetsz – karba font kézzel figyeli a másikat, a szemei felett pedig árkok keletkeznek a homlokán az érdeklődő tekintete folyományaként.
- Lehet, hogy pénzt is kérek a pályahasználatért – teszi még hozzá egy félvigyorral, mert a fájdalomról elfeledkezik már, csak kíváncsi inkább, hogy hogyan csinálta a másik ezt a trükköt. Néha neki is jó lenne egy harmadik szem a feje hátuljára, hogy jobban belássa a teret és egyszerűbben kikerülhesse a gurkókat. De ilyen nincs, be kell érnie az eddigi érzékeivel. talán majd az animágia fejleszti egy kicsit, ha sokat repül, de ez még messze van, ahhoz sokat kell még sas alakban repkednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mivel a gurkóval való érintkezés élvezete nem az ő műfaja, így a fájdalom kisebb hullámokban jön létre a vállában, és amilyen gyorsan érkezett a vaslabda, olyan lassan akar elmúlni a fájdalom, amit okozott. Gyorsan bepólyázza, mert a reflexei tompították az ütést, de azért még fáj, később felugrik a gyengélkedőre is, valami forradalmian új és undorító löttyért, amit az indián gyógyító szokott neki adni. De addig kiosztja a hosszú hajú lányt, biztos, ami biztos. Nem is nagyon figyeli, hogy ki ő, csak amikor a lány leveszi a kendőjét. ~ Kati! ~ Felhúzza a szemöldökét, amikor meghallja a magyarázkodást, amit tőle kissé nehezebben fogad el, mint egy idegentől. Egyrészt mert jó kviddicsesnek tartja, másrészt pedig elvileg barátok. Nem, mintha meginognak ebben a hite, nagyon szereti a lányt, de, hogy nem figyelmeztette, az nem esett jól a lelkivilágának, főleg így utólag. De azért nem húzódik el a hosszan tartó ölelés alól – ami attól, hogy Kati vigyáz rá, még fájdalommal jár -, de azért elmosolyodik.
- Rajta vagyok a halállistádon? – kérdezi vigyorogva, utalva a legutóbbi találkozásukra, és óvatlanul hátrébb húzza a vállát, olyan ösztönszerűen. Rögtön bele is torzul az arca egy pillanatra, de a mosolyát valahogy visszavarázsolja a képére.
- Megleszek, nem kell aggódni, volt már és lesz is rosszabb, de nem mondom, hogy örülök neki – mosolyogva harapja el a nyelvét úgy, hogy kilátszik a vége, miközben látja, hogy Kata is elgondolkodik valamin, és közben a sérült vállát szuggerálja a navinés.
- Melodimágiát mondtál? Tényleg fejlődtél, most nem kaptam halálos adagot, mint a múltkor – húzza a lányt, a szokásos pimasz vigyorával, de nem akarja megbántani őt. Tudja jól, hogy az más helyzet volt, és már elnézést is kért érte a barátja, de ez most pontos kvaffnak számított, amit vétek lett volna nem gólra váltani.
- Jó, de ha nem sikerül fehér nyúllá változtatlak és kergetni foglak – kuncog, mert még nem árulta el, hogy képes az animágiára. Nemrégen tette le a vizsgáját, és Holden professzor el is kísérte a bejegyeztetésre. Nagyszerű pillanat volt, az idő pedig pont tökéletes lenne neki is fejleszteni a képességét. A vadászat pont megfelelő lenne. De biztos nem Kati-nyúllal fog gyakorolni, mert félő, hogy túlságosan megsebesülne, még a kezdeti szakaszban.
- Amúgy… Mi a jó fenét csináltál? Azon kívül, hogy nekem is jó lenne hátrafelé látni… tetszett, ügyes voltál – dicséri meg végül a lnyt és most már megnézi magának. ~ Te sem lettél csúnyább drága barátom. ~ A bókot nem mondja ki, nem olyan buta, hogy nyíltan bókoljon bárkinek is, hiszen egyből a pletykarovatba, majd Viko szeme elé kerülne. A most kezdődött kapcsolatukba pedig nem hiányoznak az ilyen hülyeségek. Eszébe jut Eperlány is, és úgy dönt, hogy majd este benéz hozzá, és elmeséli neki a kiképzőpályát, amit készített, hátha van hozzá pár ötlete, vagy a későbbi nehezítéshez.
- Hogy tetszik a pályám? Ja, közben kezdheted, ha gondolod – odafordítja Kati felé a sérült testrészt, mintha egy orvosnak mutatná meg. Fogalma sincs egyébként, hogy akkor milyen szinten állt Kati, amikor legutóbb használta a melodimágiát, de akkor sem rosszul. Csak az alany volt rossz. Bízik benne, hogy tudja a navinés, hogy mit csinál majd vele. A kellemetlen meglepetéseket és a tesztalany szerepét sem szereti igazán, nem egyszer fázott már rá. De most hátha elkerülheti ezt és Kati is örülni fog, hogy kijavította a nem túl jelentős hibáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Lassan eljut odáig, hogy nem tudja, hogy minek hívja Katit. Olyan, mintha a testvére lenne, mégis van hozzá vonzalma is, ami nem lenne túl normális dolog az előzőhöz kapcsolva. Nagyon jó lelki társa, legalábbis, nagyon jó, amikor beszélgetnek, akkor Yarista mindig feldobódik, feltöltődik. Ezért most nyilván nem esik jól Katinak a fiú piszkálódása sem, pedig félig meddig igaza is van. Mostanában túl sok a baleset, ha találkoznak, és nem Yarista az okozója. De semmi gond, végül is megúszta, nem lesz belőle nagy ügy. A fintorra ő már nem reagál végül is nem azért jött, hogy a barátját szenvedtesse. A melodimágia viszont majdnem olyan, mintha Kati vissza szeretne piszkálódni vele, ha nagyon megcsavarnánk a dolgot. De, mivel ismeri a lányt, tudja jól, hogy ez meg sem fordul a navinés eszében és egy kis élcelődés után beadja a derekát neki.
- Csak egy kicsit – próbálja enyhíteni a beszólását, mert a fogadó fél végül elismeri a hibáját, és persze jár Katinak a baráti felkarba bokszolás is. Egyáltalán nem durván vagy fájdalmasan, csak olyan ki, ha én nem stílusban.
Az animágikus bejegyeztetése még nem jutott el Katiig, ezért nem érthette meg a nyulas „viccet”, de akkor úgy dönt a fiú, hogy ha már itt vannak, elmondja a jó hírt.
- Bejegyzett animágus lettem. Gondoltam gyakorlok veled – kuncog, mert eszébe jut az előbb kigondolt jelenet. Persze csak az eleje, a piros részig már nem szeretne eljutni gondolatban sem. Pedig ki tudja, hogy vissza tudná-e magát fogni, vagy sem? Ezt mindenképpen ki kell majd próbálnia, amikor gyakorolni fog.
A gyógyítás előtt még rákérdez Kati ittlétének okaira és eléggé meglepődik az utolsó részen. A tekintetén és a szeme villanásán is látszik némi értetlenség, mert a lány habitusa nem passzol egy ilyen veszélyes versenyhez, amin még ő sem szeretne elindulni. Persze ez nem kviddics, de próbára tehetné a tudását. Azonban a verseny veszélyei lebeszélték őt a próbálgatásról, mert az sem lett volna túl jó, ha mondjuk továbbjut, ahol még veszélyesebb akadályok lettek volna előtte. Ez nem az ő műfaja, ő megmarad hajtónak, habár biztos dicsőség övezné, ha jó eredményt érne el.
- Nofene, de bátor valaki. Ki sem néztem belőled. Kinek akarsz imponálni? Biztos valami pasi. Még a végén féltékeny leszek – nevetgél, mert nem gondolja komolyan, sőt, inkább azt szeretné, ah így lenne. Legalábbis úgy, hogy Katinak lenne valakije, mert Ákos óta még csak pletykát sem hallott róla, hogy valamilyen férfiú mellett látták őt.
- De majd kimegyek szurkolni neked, és ígérem, én viszlek a gyenguszra, ha muszáj lesz. A varázs doki meg majd beléd nyom valami keserű izét, és rendbe jössz, ne félj! – kacsint a lányra, majd rákérdez a pályára. Kati válasza pont jó ahhoz, amire készítette, elégedett vele. Mert ha azt mondta volna, hogy túl nehéz, az Runának nem megfelelő, így viszont van esély rá, hogy a lány is teljesítse a pályát.
- Egy nagyon kezdőnek készült, akit én tanítok repülni. Remélem, hogy inkább nem tettem túl magasra a lécet, de azért köszi – grimaszol, mozgatja a csukott ajkait, miközben Runa képességei jelennek meg előtte. ~ Egy két akadályt ki kell vennem, vagy nagyobb helyet adni neki, hogy sikerrel vegye majd. Jó lesz ez! ~ Végül megnyugszik, hogy minden rendben lesz a pályával, a tanítvány végig fog menni rajta sikeresen.
- Okés, szólok! Nem kell levennem a ruhámat, hogy lásd a sérülést? – kérdezi, de addigra Kati már elkezdte a műveletet. Nem érez semmit, pedig várt valami hatást, legalább egy viszketést, vagy ilyesmit. Az „eredményen” majdnem elneveti magát, szerencséjére csak egy bárgyú vigyorrá vissza tudja fojtani azt.
- Nos, igen, de örülök, hogy legalább biztosak vagyunk ebben is – menti ki magát a kínos szituáció elől, habár nem mondta ki, de magát is megnyugtatja ezzel. Várja, hogy majd most hipp-hopp meggyógyul, de ezek szerint Kati még nincs olyan szinten, hogy ezt megtehesse, vagy nem meri megtenni.
- Megteszi – szól kurtán, mert jobb nem jutott eszébe. Ha elmúlik a fájdalom végül az jó, legalább amíg felér az indián sarlatánhoz, addig sem fog kínlódni Az is igaz, hogy saját magát is meg tudná gyógyítani, de az nem lenne túl ildomos. Egyrészt Kati hagy gyakoroljon, másrészt, meg hagy kínlódjon. Még jó, hogy szereti a barátját. Egy pálcamozdulattal eltűnteti a kötést és leveszi a felső ruháját. Bár kissé hideg van, úgy gondolja, hogy ez nem lesz túl lassú folyamat, biztosan nem fázik meg.
- Hazamész majd a szünetre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A nevetés sokszor jelen van Yarista és Kati kapcsolatában, ez csak most tudatosul a fiúban. Az, hogy a jókedvük majdnem állandó, amikor egymás társaságában osztoznak, nem jelenti azt, hogy más érzelmek nincsenek jelen. Mégis többnyire jól el vannak, ahogy szokták mondani.
- Köszönöm, én meg megnéznélek minél hamarabb sasként, akkor is ennyire dögös vagy-e, vagy csak illúzió – ölt nyelvet és bókol egyszerre. Nem udvarol, hanem csak őszinte, vele mindig őszinte volt, nem is emlékszik olyanra, hogy eltitkolt volna valamit előle, inkább csak nem mondta el, ha éppen úgy volt helyes. Persze utólag minden kiderül, de erről szó sincs, Katit mindig is vonzónak tartotta és nem csak azért lelkileg közel álltak egymáshoz. Főleg ezek miatt nem közeledett még úgy hozzá soha sem, pedig bőven lett volna rá alkalma, és egyszer túl is léptek egy határt a Kívánságok Termében. Az egy különleges helyzet volt, és bár nagyon jó volt, mégis utólag úgy gondolja Yar, hogy túlléptek az eseten és különös kincsként őrzik azt az estét barátságuk ékszeres dobozában. Furcsa módon abban a pillanatban sem gondolt Yarista arra, hogy Katival együtt legyen, mert félt attól, hogy ha annak kapcsolatnak vége lesz egyszer – márpedig a korábbi és további kapcsolatai ezt jósolták -, akkor elveszíti Kati barátságát, ami elsős kora óta állandó, és a navinés olyan ember, akire mindig számíthatott, és még a szavára is hallgatott elég sokszor.
A Hullócsillag kupa már más tészta, tudja ő, hogy ez csak egy előválogató az igazi versenyhez, amit Svédországban rendeznek meg. Neki is megfordult a verseny gondolata a fejében, de aztán utána érdeklődött, hogy pontosan mi is ez. A csapattársai sok mindent elmeséltek a rendezvényről, és úgy döntött, hogy mégsem kéne elindulni rajta, habár ha nyerne, biztosan nagy megbecsülés övezné. A sérülések nem érik meg azonban a kockázatot, a kviddics karrierje fontosabb annál, hogy kimaradjon valami komolyabb balesett miatt, ami könnyen előfordulhat az elmondások alapján. Egyébként is, inkább a fogónak való ez a féktelen száguldás műfaja, véleménye szerint.
- Csak féltelek, baj? – vonja meg a vállát nemes egyszerűséggel. – Azt ajánlom is, hogy túléld, különben megöllek – mosolyodik el saját képzavarán, de ettől még komolyan aggódik a barátja miatt, talán ennyire még soha sem fejezi ki nemtetszését valami iránt, ami a seprűvel kapcsolatos. Valószínűleg ott lesz a versenyen, és szurkol Katinak, emelett nem fog bánkódni akkor sem, ha nem a navinés barna lesz a győztes. ~ De miért csinálok én belőle ekkora ügyet? ~ Aggódni valaki miatt ennyire, nem az ő műfaja, de most mégis úgy érzi, hogy ezt kell tennie.
- Végül is igen, jó látni téged újra repülni – bólogat, mert ezt már nagyon várta újra. Nem értett azzal egyet, hogy Kati abbahagyja a kviddicset – nem is ő lenne, ha egyetértett volna -, de akadályt nem állított az útjába, sem fizikait, sem lelkit. A lány úgyis tudta a véleményét erről, mégsem érezte Yarista a szükségét annak, hogy ezt el is mondja. A toleranciája talán Kati irányába volt a legnagyobb a kviddiccsel kapcsolatban, ez nyilván a barátságuk miatt volt így.
Támaszkodik a saját seprűjére, úgy mondja el, hogy Runát tanítja, persze nevet nem említ, csak elmondja, hogy nem Kati-szint a pálya nehézségi fokozata.
- Ha, ha, ha – lejti lassan és ironizálva, de a felvetés persze jogos Kati részéről, és nem is alaptalan a múltjára tekintve. – Runa elsős, és fél a repüléstől. Levitás, szóval persze, hogy segítek neki, legalább meglátom, hogy mennyire van érzékem a tanításhoz. Egyelőre jobban fejlődik, mint vártam, és szerintem ez annak köszönhető, hogy kezdi levetni a sztereotípiáit és nagyon lelkes, nem pedig nekem. De azért jól esik, amikor megköszöni minden egyes sikerét - mosolyog a vérző orrú lányra gondolva, amikor egy-egy kis apróságért nagyon lelkendezni kezd. Egy kicsit ő is büszke, hogy ha másért nem, talán mégis van egy kis köze ahhoz, hogy Runa kezd bátrabb lenni, és hamarosan meg fog tanulni repülni, mert nem fog félni annyira, mint korábban.
Megkezdődik a „gyógyítási gyakorlat”, hiszen Kati elintézte Yarista vállát, és jó gyakorlási lehetőségnek lája a gyógyítást. Az más kérdés, hogy a levitás már nem repes a dologért annyira, de végül beadja a derekát.
„Nevess nyugodtan”
Nem kell neki kétszer mondani, vigyorog, mint a vadalma. Nem teszi ezt túl sokáig, megsérteni nem szeretné a barátját, de azért jól esik neki, hogy egy kicsit piszkálódjon a lánnyal.
- Egyelőre? – emelgeti meg a szemöldökeit többször, mintha számítana valamire, majd végrehajtja az utasításokat. Észreveszi, hogy Kati túlságosan is sokat néz olyan területekre a felsőtestén, ahol nincs semmi baja, de ezen csak magában kuncog egy jót. Egy kis pír nyoma is felvillan egy pillanatra a lány arcán, amit valószínűleg nem is vett észre a barátja, de nem szólal meg, inkább úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Egyébként is most a nagy melodimágiával kell törődnie, amit az eddigi tapasztalatai alapján nagyon nem kedvel. Katinak itt az esély, hogy Yaristánál bizonyítson, mégis jó ez a dolog. Habár a szembekötős repülés, már így is elég lenyűgöző volt, nem beszélve a múltkori dühkitörésről.
Hogy elterelje a gyanút magáról, hogy ő bizony látta Katin az érdeklődést, inkább a későbbi terveiről kérdez. A navinés jól látja a dolgot, ezek a tervei a fiúnak, csak még Vikoval kell dűlőre jutnia, hogy hogyan is legyen majd ez. Egyelőre gőze sincs, hogy hogyan fogja megoldani ezt, de abban biztos, hogy nagyrészt ott kell lennie Svédországban, és tudja, hogy a távolság mit okoz egy kapcsolatnál. Viszont mindenképpen valahogy meg fogja oldani a dolgot, nem véletlenül jár hoppanálás órára. Úgy tervezi, hogy edzések után, amikor csak lehet hazatér a lányhoz, kérdés, hogy ez elég lesz-e, Yarista nagyon reménykedik abban, hogy igen. Egy kicsit el is gondolkodott ezen, így szünet áll be beszélgetésükbe, mire észbe kap és válaszol Katának.
- Igen, elmegyek. Minden vágyam ez volt, és most egy erős csapatban játszhatok, ki tudja, hogy mit hoz még az élet, és lesz-e ilyen lehetőségem. Most megragadom, és nem eresztem – mondja kicsit bánatosabban, mint szeretné, pedig valóban így gondolja. De tudja, hogy sok mindent itt hagy, valószínűleg sok mindent el is veszít. Nem hagyott alább a kviddicsimádata és elkötelezettsége, mégis nem tud elmenni szó nélkül már olyan dolgok mellett, amik fontosak számára, mint például a vele szemben álló mogyoróbarna szemű lány barátsága.
- Azért remélem, hogy nem ez az év lesz az utolsó lap barátságunk naplójában – furcsa mosoly kerül az arcára, sosem volt kenyere a túlzott érzelgősség, most mégis inkább elnéz más irányba, csak Kati szemeibe ne kelljen. Pár másodperc alatt visszaszerzi a hitét, és már ugyanúgy áll ott a lány előtt, ahogy az előbb, mielőtt még a gyengeség elöntötte volna lelkét.
Közben Kati elmulasztja a fájdalmát, és fel is derül az arca egy pillanatra. Egészen addig, amíg rájön, hogy nem érzi a kezét, sőt a nyaka is meggyengül és oldalra dől, nem tudja visszafordítani a fejét.
- Hát, ahogy vesszük – felnevet féloldalas fejjel, szerencsére a válla megtámasztja a fejét, amit aztán a másik kezével a hajánál fogva egyenesbe állít.
- Nem fáj, viszont lezsibbadt az egész karom és a nyakam. Döntsd el te, hogy mennyire sikeres – kuncog, miközben folyamatosan azon erőlködik, hogy jól tartsa a fejét, ami most gumiként mozog a nyakán. ~ Dolánszkynak ilyen érzés lehet. ~ Gondol a kerekes székes okostojásra, akit annyira nem zárt még a szívébe, holott nem is beszéltek még egymással. De a srác fintoraiból nézve, ez kölcsönös lehet, így nem nagyon foglalkozik az üggyel komolyabban.
- Most mi lesz? – érdeklődik, egyelőre nem érzi azt, hogy bármi változás beállna az állapotába, de nem ismeri ezt a mágiaformát, hogy tudja, hogy akár a következő pillanatban is visszatérhet minden a régibe, akár a fájdalommal együtt. A testét mozgatni kezdi azért, hogy a lógó keze himbálózzon, hogy Katit még gyorsabban cselekvésre késztesse.
- Szóval így intézed el a pasikat. Nem rossz módszer – még kiszolgáltatottságában is fricskál egy kicsit, és ironizál, valahogy el akarja terelni a gondolatait a dologról, amik szép lassan bekúsznak elméjébe.
- Ja, és remélem nem maradandó, rövid pályafutás lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

~ Ez varázslatos! ~ Gondolja, miközben tesz még egy kört a vasútállomás felett. A sas lassú mozdulatokkal tartja fenn magát a levegőben, és leszálláshoz készülődik. A vonat, amit vár hamarosan megérkezik, hiszen most érkezett vissza egy negyed órás útról, és megvárta a szerelvényt, tudni akarta, hogy mikor érkezik meg a kedvese. Utána érdeklődött korábban, hogy hogyan is lehet ilyenkor ide eljutni Japánból, ami nagyon nem egyszerű, könnyen le lehet késni egy-egy szerelvényt és az akár napos késéseket jelenthet. Ez már a negyedik reggel, amikor várja Vikot, repdesve és próbálgatva animágus alakját. Izgatott, hogy mi lesz, hiszen az utolsó estéjük jól sikerült, de a következő nap a lány eltűnt, Keiko sem tudott semmi pontosat róla. Ideges is volt pár napig, hogy vajon mit rontott el, de olyan nagy dolgot nem talált, ami miatt a mandulaszemű exterelőnek menekülnie kellett volna. Azt is reméli, hogy végre ezzel a vonattal jön, mert bár imád repülni, kezd egyre csalódottabbá válni, hogy a lány a levele ellenére mégsem tér vissza. De kitartó még, úgy számolja, hogy ezen kívül még van pár nap, amikor Viko megérkezhet. Mikor végez a gondolatmenettel, már látja is a befutó vonatot. Ahogy beáll az állomásra, látja Yar, hogy a vasszörnyeteg csukott száját kitátva kiengedi magából az utasokat. Ő pedig állomáson le is száll az egyik tetőre, már nem csúszik meg, mint korábban, egészen ügyesen landol. A tökéletesség még messzi van, ahhoz sok gyakorlás kell még, de elégedett önmagával egyelőre. A tömegben kiszúrja a kissé fáradt Vikot, majd megvárja, hogy kimenjen az állomásról az epermintás bőrönd tulajdonosa. Elrugaszkodik és felreppen, amitől megroggyan egy kicsit a cserép, majd Yar rikolt egyet és a lányt veszi üldözőbe. Aztán meggondolja magát és egy félkört tesz még meg, majd leszáll elé nagyjából másfél méterre, a macskakőre. Onnan szemléli a felé tartó leányzót, és figyeli, hogy milyen reakciója lesz vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kissé ügyetlenül érkezik meg, de nem esik el, ami nagyon fontos az önbizalma szempontjából. Bár már tökéletesen át tud változni, de tudja, hogy rengeteg gyakorlás áll még előtte, hogy tökéletes szirti sas legyen. Az ilyen alkalmak viszont megfelelőek erre, például a látását is tudta tesztelni, hogy a sötétben, majd virradatkor milyen. Jó móka és nagyon jó érzés, egy állat bőrében lenni, főleg, amikor repül. Teljes más, de legalább annyira nagyszerű érzés madárként repülnie, mint seprűvel, de lehet, hogy még jobb is. Ma is legalább egy órája van már madáralakban, és kezd kicsit fáradni. Még nem tökéletes a repülése sem, viszont elég gyorsan tanulja, sokkal jobb, mint kezdetben, és tudja, hogy bőven van még lehetősége fejlesztenie a készségét.
Megérkezik a vonat és Viko is feltűnik a színen, ezért be is cserkészi az eperlányt. Leszáll előtte, és örömmel konstatálja, hogy az akire annyira várt tart tőle, illetve egy sastól, amit nagyon helyesel is magában. Érdeklődve pislog a lányra, várja, hogy mit hoz ki Viko ebből az egészből, például észreveszi-e a szokatlan szőke fejtollakat, ami az emberi mivoltából maradt. Persze tudja, hogy vannak olyan sasok, amelyeknek más színű a tollazatuk a fején, így nem biztos, hogy a lány rájön, hogy róla van szó. Mikor elment még nem volt animágus, így egyáltalán nem biztos az, hogy tippelni fog az exterelő lány. Amikor Viko köszönti, ő csak felfelé mozdítja a fejét, hogy üdvözölve a másikat, és apró rikkantást hallat. Érdeklődve figyeli a szendvicsét, a lány pedig odanyújt egy darabot. Odatotyog Yar és kipiszkálja a csőrével a kis darabkát a kedves kezéből, vigyázva arra, hogy ne sértse meg az ujjait. Ez nem biztos, hogy sikerül, de a darabka elhagyja Viko kezét, ő pedig belecsippent a kajadarabba. ~ Fujj, ez nagyon rossz. Pedig biztos finom lenne, de nem saskaja, az már tuti! ~ Elégedetlenkedik, majd a lábával elsöpri a többit a közelből. Viszont nem tágít, tovább pislog a lányra, még a szárnyát is kitárja, jelezvén, hogy nem akarja elengedni őt. Egy kicsit vár még, kíváncsi, hogy a kedves mit fog tenni, de aztán hirtelen visszaváltozik emberi alakba. Természetesen jól felöltözött mielőtt elindult volna, így most egy kabátos, vigyorgó Yarista áll Vikoval szemben, aki gyorsan odalép és megcsókolja a lányt, ha az el nem húzódik tőle. Egy hosszabb csók végén, hátrébb lép, és újra mosolyogni kezd.
- Szia! Nagyon hiányoztál és… még egyszer el ne merj menni szó nélkül, vagy… - próbál fenyegető lenni, de nagyobb az öröme a dühösségénél.
-  Szóval, most már maradsz, ugye? Kérem a bőröndöt és mehetünk is! – mondja mosolyogva és nyújtja a kezét, hogy Viko átadhassa neki a csomagját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A meglepetése jól sikerül, annyira meglepődik ugyanis viko az átváltozásán, hogy a fenekére is pottyan. Elnéző mosolyt villant a kedves felé, és mi sem természetesebb felsegíti őt. természetesen minden rendben közöttük, hiszen a csókjára egy hasonló csók a válasz, így minden kétsége elmúlik – talán túl könnyen is – kapcsolatukat illetően. Csak a kisördög nem engedte teljesen, hogy elhiggye azt teljesen, hogy minden rendben velük. Most viszont már karjaiban a lány, akit szeret, de muszáj megdorgálnia egy kicsit, már csak a saját lelkiismerete megnyugtatása miatt is.
- Hát jó – egyezik bele abba, hogy Vikonak nem volt esélye még egy röpke sort sem írni arról, hogy elment, vagy később üzenni neki. ~ Talán úgy gondolta, hogy nem vagyunk még olyan erős kapcsolatban, hogy írnia kellett volna. Vagy félt elhinni ezt. ~ próbál kiutat találni saját magának kreált útvesztőből, de Viko következő mondata ráviszi gondolatait a helyes útra, és végül kitalál a labirintusból.
- Ez nagyon édes volt – lehel egy újabb csókot az exterelő ajkaira, majd megpróbálja elkobozni a csomagot. De ahelyett, hogy a lány kedvesen odanyújtaná neki, figyelmezteti, hogy nem lenne olyan jó ötlet ez most, mert védelemmel van ellátva a bőrönd. Yar visszahúzza a kezét, kissé csalódottan bólint.
- Akkor ugorj a hátamra és úgy viszlek hazáig – neveti el magát, felocsúdva a csalódottságából. De aztán kérdések záporoznak rá, ő pedig mielőtt újabbak jönnének betapasztja a lány ajkait a sajátjával.
- Ne olyan gyorsan. Mennyire vagy fáradt? Mert akkor hazamehetnénk és mondjuk egy tea mellett mesélhetnék neked ezekről – engedi el lágyan a kedvesét. Yarista igazán szívesen megválaszolja a kérdéseket, de kellemesebb környezetben szívesebben tenné meg, mint a hideg utcán. teát is szívesen készít Vikonak, nem probléma számára, ha a előbb a lány megmutatja neki, hogy hol van a konyhája persze.
- Tűzesetet? – csodálkozik, és próbálja kiolvasni a gondolatokat Viko szemeiből. Azokból a szépséges mandulavágású lélektükrökből aggodalom sugárzik, de Yarista nem tudja hirtelen összerakni a puzzle darabjait. Viszont felajánlja a karját, hogyha Viko szeretne belékarolhat és elindulhatnak hazafelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eljött a nap, amikor egy újabb vizsgát kell tennie. Alig, hogy megszerezte az animágus státuszt, máris egy újabb megmérettetés várja, a hoppanálási jogosítvány megszerezése. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem izgul egy kicsit, de Holló prof nagyon jó mesterük volt, bízik magában és az eddig tanultakban. A faluban kell megjelenniük délelőtt tizenegyre hivatalosak, ezért Yar Katival tíz harmincat beszélt meg. Ő persze már húszkor ott van és várja, hogy megérkezzen a barátja, már mindenre fel van készülve, amire csak lehetséges. Nem igazán öltözött ki, meleg ruhában van, a megbűvölt bőrkabátjában és bőrnadrágjában várakozik a navinésre, aki időben érkezik.
- Szia! Felkészültél? Úgy csináld, hogy bármikor, ha kellesz majd, tudjál jönni hozzám Svédországba, szóval sok múlik ma rajtad – vigyorog, alig észrevehető idegességgel a szája szegletében, de gyorsan megöleli a lányt, úgyis ritkán látják egymást így ötödévre. Persze, ha kell a sors is összehozza őket, például a minap a kviddicspályán találkoztak.
- Ja, amúgy még mindig jó a karom – ugratja a lányt, miközben elindulnak a kacskaringós úton a faluba, a Boglyas térhez, ahol a vizsga lesz. Az odaérkezésükig már csak akkor szólal meg legközelebb, ha kérdezik, néhány perc múlva pedig a helyszínen is vannak, már messziről kiszúrja Holló professzor komor alakját. Yarista üdvözöl mindenkit, persze először a professzort, aki rövid beszéd után elmondja a feladatot. Először neki kell megcsinálnia a feladatot, aztán jön a barátja.
-  Ne aggódj, menni fog – kacsint a lányra, bár valószínűleg magát próbálja meggyőzni, nem pedig a navinést. A szíve egy kissé hevesebben ver, de megérkezett, eljött a perc, amiért tanult, szóval maximális koncentrációval áll a dologhoz. Újra előveszi az eddig bevált módszerét, megnézi magának a kút bal oldalát, pár másodpercig rögzíti is magában. Majd előveszi a három C-t és elképzeli a folyamatot. Jól megnézi magának a helyet, rákoncentrál, majd egyelőre elméletben elképzeli, hogy hogyan is fog történni az egész. Aztán behunyja a szemét, és újra a semmire, az űrre, a csillagokra gondol, majd az utóbbit is kizárja a gondolatai közül. Mikor már teljesen csendes az elméje, újból felidézi a célt, ami ott lebeg a szemei előtt, szinte egyszerre csinálja a képzeletével a folyamatot a fizikai aspektusával együtt. Amint látja magát eltűnni és megérkezni máris belefordul a semmibe, és ha minden jól megy, a kút bal oldalára érkezik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő