Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Yarista visszaadja a lánynak a ki s mókust, aki láthatólag nem vesz erről tudomást, elhelyezkedik a gazdáján ugyanolyan kényelmesen, mint, ahogy eddig az exrellonoson tette. ~ Akkor ez nem egy kóbor mókus. ~ Gyorsan levonja az egyértelmű követeztetést, majd be is mutatkozik a lánynak. Kiderül, hogy egy háztársa az, ami elég ciki, hiszen azért nincsenek olyan sokan, hogy legalább látásból ne ismerné Keikot. Persze miután elmondta a szép szemű, hogy levitás, Yart megszállják az emlékképek, hogy látta már többször is a klubhelyiségben őt, csak nem fordított rá túl nagy figyelmet.
- Népszerű? Ez kedves tőled – inkább hírhedtnek tartja magát, mint népszerűnek, bár a lányok körében végül is igaz, hogy népszerű, de inkább nem tekint vissza, hogy hány csinos kacsó fordult meg a kezei között. Nem tagadja le a múltját, mert azoknak is meg kellett történnie, hogy most ilyen legyen, és bár pár nélkül nem az igazi az élet, azért jól megvan, és mostanában már nem legyeskednek körülötte annyian, mint régen. Az is igaz, hogy a gólyalakba – mert még mindig nem költözött el onnan – rengeteg időt tölt, hanyagolva a barátait, így mindenki más elől is elzárkózik. De azért még fel lehet lelni néhányszor, nem fog eltűnni az éterben. Keiko harcias játéka kihozza belőle a sportembert és megérdeklődi, hogy mi az, amit a lány csinált. A szó nem mondd neki semmit, de azért figyelmesen hallgatja a monológot.
- Végül is miért ne. Lehetek próbababa – kuncog, mert tudja, hogy bármennyire is nagydarab a lányhoz képest, kevés lehet, és inkább kapni fog, mint adni. De jó mókának ígérkezik az egész, nem baj, ha belevágnak. Egy váratlan kontrával rákérdez a kviddicsre is, és máris vigyorog, amikor kiderül, hogy Keiko a Levita csapatát fogja erősíteni.
- Szuper, akkor majd szurkolok neked is! Menni fog ne félj, csak a gurkókat kell elkerülni – vonja meg a vállait, majd rákérdez, hogy melyik posztot választotta Keiko.
- És mit játszol a csapatban? De közben mondjad, hogy mit kell tennem – fel is áll, hogy meggyőzze a másikat, nem csak poénból ment bele a harcművészeti oktatásba. Várja az utasításokat, kíváncsi, hogy van-e egyáltalán bármilyen tehetsége is ehhez, vagy inkább maradjon a kviddicsnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Napsütés és hideg. Olyan, mint az édes savanyú, Yarista nagyon nem szereti az ilyen összeállítást. Az más kérdés, hogy a sós-édes párost már igen, de az ritkán jelenik meg az ételekben. Most viszont ilyen idő volt, szép napos, és csípős hideg. Jól beöltözött hozzá, a meleg kabátja felé felkötötte a Vikingses sálát és még sapkát is húzott, ami védelmet nyújt a fejének. Szerette ezt a sapkát, jó emlékek fűződnek a kék-sárga klubjelvénnyel díszített kötött fejfedőhöz. A bélelt cipője alatt pedig kifordult pár kavicsdarab, ahogy rákanyarodott zsebre vágott kézzel a Fő utcára. Rolinak ment beszerző körútra, úgy hallotta, hogy jött valami árus a faluba, aki mindenféle csemegét árul kisállatoknak. Mivel több húsevő házi kedvenc is akad a diákoknál és felnőtteknél egyaránt, úgy gondoltam, hogy talán a kis sárkánynak is tud szerezni valami finomságot. Alig-vigyorral haladt az úton, éppen a szökőkút mellett haladt el, de nem látta meg az árust. ~ Hol kezdjem a keresését? Olyan sok hely van...~ Nézelődik, de egyelőre ötlete sincs. Viszont egy másik árus feltűnik a látómezejében, az, aki forró csokit árul. Kísértetiesen hasonló a helyzet a múltkorihoz, amikor összetalálkozott az eperlánnyal. Mosolya kiszélesedik, ahogy odasiet a férfihez. Azonnal rendel magának egy dupla csokis italt és gyorsan leszámolja az ellenértéket. Hirtelen megfordul és szétnéz, de Viko most nem teszi tiszteletét, hogy megszólítsa. Savanyú képet vág egy pillanatra csalódottságában, de nem veszi el igazán a kedvét, hogy a lány most nem lepte meg, csak titkon reménykedett benne. ~ Na, majd meglátogatom! ~ Határozza el, és máris azon gondolkodik, hogy miket fog vásárolni a boltban. Már előre elhatározza, hogy nem fog túl sok pénzt magával vinni, mert abban biztos, hogy ami nála lesz, azt mind el fogja költeni. Ha másért nem, csak azért, hogy húzza az időt és több ideig tudja szóval tartani az eladó kisasszonyt. Egy közeli pad háttámlájára ül fel, miközben elhatározza magában, hogy elég lesz oda 5 galleon. Az így is sok pénz, és tényleg nem kellene az összes maradék zsebpénzét elköltenie. Már így is egy kisebb vagyont áldozott a múltkor arra a nyaralásra, ahová Amandát vitte, tökéletesen eltitkolva ezt a húzását a szülei elől. Most inkább spórol, hogy nagyjából vissza tudja szerezni a pénzét a tanév végéig, különben bajba is kerülhet, hogy felelőtlenül költi el azt a rengeteg galleont. De mindegy is, nem bánja igazán, jó kis nyaralás volt az. Talán meg kéne ismételnie majd valakivel, de erre most nincs ideje, és egyedülálló lévén nincs is kivel mennie. Bár Vikoval szívesen elmenne… ~ Azt lesheted, hogy veled elmenjen apukám. Előbb talán oda kéne menned hozzá egy rendit kérni, nem? ~ Morcosan kortyol bele a forró csokiba és az íz, gyorsan elviszi a gondolatait egy kellemesebb témára. Például a lány szemeire. ~ Nem lesz ez így jó, hallod-e. Csak nem máris beleestél? ~ Zúgolódik magában, de nem jut konszenzusra. Bevallani pedig úgysem fogja, pedig tudja, hogy már rég elvarázsolta a lány a szívét. Vállat von csak mosolyogva, majd egy újabb adaggal rövidíti meg a mennyei íz világú forró italát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Érdekes, hogy mostanában sok új diákkal ismerkedik meg. Valahogy sosem volt az, hogy valamelyik korosztállyal nem tudott szót érteni, szinte mindenkivel megtalálta eddig a megfelelő hangsúlyt és érdeklődési témát. Az rendben, ha valaki szereti a kviddicset, az rossz ember nem lehet – kivétel néhány rellonos -, de nem csak olyanokkal ismerkedett sosem, akik kedvelik az ő által magasra predesztinált játékot. Így van ez most is, Keiko – habár még nem nyilatkozott a kviddicsről – is hasonló eset, jóval fiatalabb is nála és mégis tud hozzá úgy szólni, hogy érdekelje a másikat. Lehet, hogy tanárnak kellett volna mennie? ~ Az kizárt dolog! ~ Bár tanítja Runát, kisebb sikerekkel, és már rájött, hogy nehéz dologba fogott, de kitart, mert így a siker édesebb. ~ Senki sem veszett fejsze feje. ~ Keiko pedig szintén kviddicsezni fog, és éppen azt ecseteli, hogy nem a gurkóktól, hanem egy lánytól fél.
- Én a gurkóktól jobban tartanék a helyedben. Attól a bizonyos lánytól miért tartasz? – kérdez rá, mert nem igazán tudja elképzelni, hogy mit okozhat neki egy társa egy meccsen. Oké, lehet könyökölni, meg rugdosódni, stb, de egy vasgolyó azért sokkal nagyobb sérülést okozhat, mint egy ember.
- Én meg hajtó. Sosem irigyeltem az őrzőket, a leghálátlanabb feladat az övék. Persze, ha jól teljesítenek, akkor meg szuper – biztatja a lányt, talán nem most kéne elvenni a kedvét az egésztől. Ha valaki pedig kitűnik a többiek közül, majdnem mindegy, hogy milyen poszton játszik.
A beszélgetés a karatéra terelődik át, amihez Yaristának halvány segédfogalma sincsen. Figyelmesen hallgatja Keikot, majd megpróbál beállni, ahogy mondja.
- Hát, mondjuk – mosolyog és próbál beállni az utasítások szerint. Kicsit csálé lesz ugyan, és nem érti, hogy ez a kényelmetlen póz miért is jó, de hátha kiderül majd ez is számára.
- Oké, várok – engedi le a kezeit maga mellé, miközben elindul Keiko megnézni, hogy minden stimmel-e. Vár egy rövid ideig, amikor egy rúgás érkezik a térdére, amitől kibillen az egyensúlyából, majd el is esik. Szerencsére a rúgás nem fáj igazán, inkább pontos volt, mint erős, és ennek nagyon örül.
- Szép volt – pattan fel mosolyogva, majd érdeklődve nézi Keikot.
- Mit rontottam el? Vagy semmit? Persze hátulról nem volt szép dolog, vagy de? – kuncog, gőze sincs, hogy szemtől-szemben kell-e harcolni. Egyébként sem tudott volna mit csinálni, mert a lábai bár edzettek, másra vannak kiképezve, mint Keiko gyors alsó végtagjai. ~ Legközelebb már nem lesz ilyen könnyű! ~ Felébred benne a versenyszellem, és Keiko utasításaira vár. Egész jó mókának ígérkezik ez az ifjúsági karakter, vagy mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Lehetne izgatottabb is, minden, ami a bagolykőhöz köti a végéhez közelít. Mégis a padon üldögélve, figyelve az arra kószálókat, valami hihetetlen nyugalom szállja meg, aminek nem tudja az okát. Hamarosan itt hagyja az iskolát és a kviddicses karrierjébe fog minden erejével koncentrálni, de addig még van egy kis idő. Itt hagyja a barátait, egyesek házasodnak, mások maradnak mestertanoncnak, senkiről sem tud, hogy csak úgy elhagyná az iskolát, máshová költözne és ennyi volt a Bagolykő Mágustanoda számára. ~ Ennyi lenne öt év? ~ Tűnődik, amikor újra körülnéz. Lát vidám gyerekeket, dolgozni siető férfiakat és nőket, éneklő leányzót, és egy kicsit össze is szorul a szíve, hogy mindezt itt fogja hagyni. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a helyes, mégis szomorú érzés telepszik rá. Újra a lányra néz, aki vidáman énekel valami pillangóról, amikor meglátja, hogy kiről is van szó. Amanda, akivel már nem is tudja, hogy miért szakítottak igazán, és úgy gondolja, hogy ez jobb, ha örök titok marad. Ez a seb még bőven gyógyulófélben van, nem lenne okos ötlet feltépni, de vitathatatlan tény számára, hogy örömteli a viszontlátás, még ha meglepő is. Nem szokott Amanda énekelni, főleg nem az utcán, ő maga még sosem hallotta, pedig egy évig jártak együtt. Ha ez eddig meglepte, akkor az őrült integetés még jobban azt teszi. ~ Talán megmérgezték? Mi történhetett vele? ~ Figyeli a lányt, majd mosolyogva visszainteget és magához is inti a másikat. Megvárja, amíg Amanda odatipeg hozzá, persze ő is leszáll a padról, mégsem lehet ennyire udvariatlan, hogy ott fogadja a másikat.
- Szia Mandy! Veled mi történt? Mi ez a jókedv? Adnál belőle? – mosolyodik el, majd hellyel kínálja a rellonos lányt. ~ Még mindig nagyon jól néz ki. ~ Állapítja meg fölöslegesen, hiszen Amandával nem nagyon történhet olyasmi, ami túlságosan megcsúfíthatná pár hónap alatt. Ami pedig igen, abba bele sem gondol a levtitás.
- Mi újság? – ennél bénábban nem tudta volna kezdeni, de a szakítás utáni első beszélgetésekben nem ő a király, nem is lesz soha. Megvárja, amíg Amanda kitalál valamit, de nem lép be az intim szférájába, még egy ölelésre sem, kivéve, ha azt Amanda kezdeményezni. ~ Kínos. ~ Gondolja az egész helyzetet, hiszen szívesen beszélgetne vele, de nem igen tud miről. ~ Á, megvan! ~ Kigyullad a kis lámpácska a feje felett, ahogy eszébe jut, hogy Amandával egy évfolyamba járnak, és egyébként is ezen filozofált nemrégiben.
- Maradsz mestertanoncnak? Várod már a végét? – talán a sorrend nem az igazi, de ezt tudjuk be Yarista hirtelen zavarának, ami a helyzet miatt alakult ki. gyorsan kortyol egy újabbat az italából, ezzel is húzva az időt, és nagyon reméli, hogy Mandának lesz valami jobb témája, mint ami neki az eszébe jutnak. A semminél mindenképpen csak jobb ötletei lehetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem gondolta, hogy ilyen történhet vele valaha, de a játékosok hozzáállása elvette a kedvét a további meccsnézésből, mondhatni, hogy elvették a kedvét, kibillentették a szurkolói beleélésből. Ilyen előfordul sok meccsen, persze az ritka, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok, de ha tétre megy, olyankor elszakadhat az a bizonyos cérna, akár több forrófejű játékosnál is. Ez viszont egy barátságos mérkőzés volt, amit a rellonosok kisebb mészárszékké változtattak. Rengetegen megsérültek indokolatlanul, és Kristóf szerinte ne normális módon. Ő biztosan nem áldozta volna fel így magát, még ha segít is, inkább valahogy megpróbált volna kisebb sérülést szerezni, mint felkínálva a mellkasát.
Korábban már megkérdezte Vikot, hogy elmennek e kielemezni a meccset valahová, amibe a lány készségesen belement Yarista legnagyobb örömére. Már a Pillangó Teaház felé sétálnak éppen, mindkettőjüknek elfogyott a forró itala. Viko még korábban véletlenül ráöntötte az egyik rellonos lányra, Yaristáé pedig elfogyott.
- Siessünk, szívemre venném, ha megfáznál – pillant a lány dögös, de kevésbé hasznos ruhájára, a hideg ellen biztosan nem az. Így hát megszaporázza a lépteit, remélhetőleg Viko nem akar lemaradni. ~ Milyen hősiesen tűri, nagyszerű lány! ~ Tudja ő jól, hogy inkább megfagy a bolttulaj, minthogy elkérje a többször felajánlott kabátot, pedig Yar gyorsan lekapná magáról, megóvva a vele lévő hölgy egészségét.
A csengettyű kellemesen tiszta hangja már a megérkezésüket jelzi, amint belépnek a meleg teaházba. Sóhajt is egy nagyot a kviddicses és beljebb tessékeli partnerét.
- Tudok itt egy jó helyet, de… azt valószínűleg te is ismered, járhattál ide régebben. Kérlek, válassz ülőhelyet, én addig hozok neked mondjuk egy epres teát – mosolyog rá, akit már magában eperlánynak hív. Nem hiszi, hogy ő az egyetlen, aki így nevezi Vikot, de rá kell jönnie, hogy teljesen illik rá. Sok mindene epres, sőt szinte már ő maga is egy hatalmas eper néha, de a legjobb értelemben. Hagyja a lányt melegedni, úgy gondolja a legmelegebb sarokba fognak ülni, ami el lesz szeparálva. Yarista ezt nagyon nem bánná, mert szeretne még közelebb kerülni a lányhoz, túlságosan is vonzó számára Viko, amit megsokszoroz a kviddics iránti imádata. A pultos boszorkány megérkezésével gyorsan letudja a rendelést, de amíg nem érkezi meg a felszolgáló követi a lány csinos sziluettjét, hogy tudja, merre menjen majd. Végül meg is érkezik Viko után és megvárja, amíg a lány leül, majd miután levette a kabátját és a sapkáját az epres kisasszonnyal szemben foglal helyet.
- Remélem, hogy legközelebb azért jobban felöltözöl, már így is aggódtam érted – szökik ki az ajkain egy apró feddés, azonban az ajkai mosolyra görbülnek, csak kedvességből mondta. Illetve, kissé előremenet a gondolataiban, kicsit többet képzel az ő szerepéről a lány életében, mint a jelenlegi állás. A szavait nem vonja vissza, de azért kissé elpirul.
- Egyébként, egyedül laksz? Tényleg, a bolttól messze, vagy a boltban? – a végén már nevet, nem hiszi, hogy a hátsó raktárban van egy díványa. ~ Már csak a forró tea hiányzik és bele is kezdhetünk a beszélgetésbe.~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ugyan, majd megtanulod kikerülni őket és csak kettő van belőlük. Így tiéd lesz a győzelem, bármennyire gonosz is – a kviddicsben sajnos előfordulhat ilyen, hogy ha pikkelnek valakire, arra jobban odafigyelnek, főleg a terelők. De olyan nagy gond nem történhet, legalábbis itt még nagyon súlyos sérüléssel nem találkozott, és nem hiszi, hogy egy gólyának nagyon hatalmas ellensége lenne az illető. ~ Ennyi idő alatt még meg sem lehet utálni egymást. ~
- Úgy értem, hogy nagyon fontos a posztjuk, mégsem tudnak önfeledten repkedni. Ehhez a poszthoz kellő türelem kell és iszonyatosan jó reflexek, meg a játék nagy szeretete. Különben beleun, hogy ott repked a karikáknál – mondja el gyorsan, hogy mire gondolt az előzőekben. Ő maga nem tudna őrző lenni, nem elég izgalmas az a szegmense a játéknak a számára. őrzővel csak azért találkozik, hogy valahogy túljárjon az eszén és gólt dobhasson.
Közben elkezdik a karate bemutatót, illetve Keiko kezdi el rajta bemutatni a dolgokat, még ki is neveti, ahogy elesik. Ez ugyan nem túl szimpatikus neki, hiszen a másik gyakorlott, és könnyen elvesztheti az exrellonos a lelkesedését, ha nem csak tanító jellegű, amit csinálnak. De túlteszi magát ezen gyorsan, és inkább arra koncentrál, hogy mit kell kijavítania.
- Figyelek – eltűnik a mosoly az arcáról és átmegy komolyba, megjegyzi az instrukciókat és beáll a helyes tartásba immár. Valóban kényelmetlen, de talán stabilabb is, és most figyel arra is, hogy az előbb hogyan dőlt össze, oda koncentrálja a nagyobb energiát. Nem is esik el, egészen szépen csinálja ahhoz képest, hogy másodjára próbálja meg a talpon maradást.
- Csípő, értem – koncentrál tovább, és már egyáltalán nem figyel arra, hogy ez egy ilyen baráti valami, a szokásához híven, most is száz százalékig a feladatra koncentrál. Figyeli a mozdulatot, amennyire csak lehet, majd rákerül a sor. Megpróbálja hasonlóan kivitelezni az ütést, de nagyon figyel arra, hogy ha Keiko visszatámadna, meglephesse azzal, hogy „hátratáncol”, elérhetetlen közelségbe. Hogy ez mennyire sikerül majd kiderül, de előbb a csípő, váll, kar mozdulatot próbálja leutánozni. Amint vége az eltervezett feladatnak, újra beáll alapállásba.
- Na, milyen volt? – érdeklődik nagyon komolyan, vadul fürkészi a kékjeivel Keiko szemeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Yarista rendelni megy, és mivel máshol forog az agya, tulajdonképpen meg sem hallja, amit Viko mondd felé. Elcsodálkozna biztosan, hogy nem járt még itt Viko, de ez későbbre marad, mert ő a rendelést veszi fel. Ez gyorsan megtörténik, és mire a bolttulajdonos szépség elhelyezkedik, Yarista is megérkezik.
- Jó választás, csendes hely. Nem kell sajnálnod, tökéletes lesz – jegyzi meg, már csak annyit kellene hozzátennie, hogy „ez épp ideális egy randihoz.” ~ Ez persze nem randi! De bárcsak az lenne. ~ Harap bele az ajkába, de nem sokáig tudja zavarát ezzel a módszerrel elterelni, mert megérkeznek az italok.
- Köszönjük! – intézi el gyorsan a kijövő fiút, aki nem zavar tovább, így a fiatal kettős egyedül maradhat. Yarista érdeklődik, hogy hol lakik Viko, nem minden hátsó szándék nélkül. ~ Közel lakik ide, nem lesz túl nagy hazakísérés. Persze egyébként is egyre hidegebb van, talán most nem is baj. ~ Úgy rá van akadva a témára, mintha túlságosan tini lenne, az első randik egyikén. Rendesen be van sózva, pedig csak beszélgetni jöttek. Csak a gondolatai minduntalan inkább a türkizekre térnek vissza, és a puhának látszó ajkakra.
- Biztos tele van ereklyékkel és emlékekkel, majd egyszer meg kell mutatnod. Főleg az előbbiek miatt – mosolyog és belekortyol a teába. A kellemes aroma és forróság megmelengeti a testét, Viko közelsége pedig a lelkét. Elbóbiskol egy kicsit a gondolataiban a tea felett és már ott jár, hogy milyen jó lesz, amikor a lány megmutatja neki a lakását, a házimanó pedig ott fog hajlongani nekik. Muris lesz a helyzet és… szívdöglesztő Viko. ~ A fenébe, túlságosan is gyorsan hálózott be, de hát olyan cuki. ~ Próbálja magát meggyőzni, hogy jó ez a tempó, és ő sem erőszakosabb, mint kellene.
- Meg fogsz lepődni, a gólyalakba lakom. Nem vonz a falu egyelőre, talán, majd ha lesz kivel laknom. De Svédország igen messze van, nem tudom, hogy érdemes lenne-e egyáltalán itt házat venni. Laktam eleget kastélyban, egész kis otthonos lakterünk van most Rolival a gólyalakban. És persze nem zargatnak miatta, félnek egy kicsit tőle, ami nekem tökéletes, mert nem járnak a kicsik a nyakamra – hosszasan magyarázza a dolgot, de azt nem tudná megmondani, hogy miért nem költözött be sehova. Valahogy így volt jó, vagy még a rellonos szobájához akart hű lenni, de talán az már túl szentimentális gondolat.
- Egy zöld teát. Én is átfáztam egy kicsit, jól jön, és nagyon szeretem az aromáját. remélem jól választotta neked. Ha pedig kérnél még valamit, nyugodtan szólj és megrendeljük. Persze, ne egyél ki a vagyonomból – felkacag a gondolatra, reméli Viko is tudja, hogy csak viccelt. Ő fog fizetni, ezt természetesnek találja, de ha a lány ragaszkodik majd hozzá, hogy fizesse a magáét, nem fog kötekedni, tudja, hogy milyen fontos a büszkeség. Tudnak még módot a „tartozás” kiegyenlítésére, de ez jelenleg csak álmaiban létezik.
- Szóval? Összefoglalás? Nekem az egész meccsben te voltál az, amiért érdemes volt kimenni, de komolyan. Nagyon cuki volt, ahogy szurkoltál. – mosolyog vidáman Vikora. - A játék viszont elkeserítő volt, már ha hívhatom játéknak. Nem érdemli meg ezt a jelzőt – mondja egy kicsit keserűen, és örül, hogy a bókjáról szépen át tudott váltani a kviddicsre. Csak kár, hogy sokat nem tudnak beszélni róla, túlságosan is gyorsan eljöttek, hogy bármit is kibeszéljenek. A verekedés nem érdekli, talán Várffy gólja volt az egyetlen említésre méltó momentum, meg a rellonos őrző első védése. De, hát erről nem fognak túl sokat beszélgetni, szóval ki kellene találnia valamit. Valamit, amivel közeledhetne Viko felé, mert lassan eltökélt szándéka, hogy megismerje közelebbről őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Habár az ereklyék is szóba jöhetnének a levitás fiú gondolataiban, erről szó sincs. Ahogy egyre többet van Vikoval, annál jobban kezdi megfigyelni a lányt, és annál jobban szimpatikusabb neki. Ami az ő esetében csak éppen annyit jelent, hogy kezd elveszni a türkiz szemekben, kezdi egyre közelebb érezni magát a lányhoz lelkileg, ami alighanem érzelmes pendüléseket fog eljátszani szíve húrjain. Ugyan még nem szeretett bele a lányba, de tudja jól, hogy nem sok választja el ettől, és ez kicsit zavarja. Olyan értelemben, hogy túl gyorsnak találja, hogy ő nem tudja magát tartani a kötelező körökhöz, hanem azon van, hogy minél hamarabb a karajai közt lehessen Viko. ~ Te jó ég, miket hordasz össze?! Viselkedj már, a mindenit! ~ Szidja magát, és csak kedvesen mosolyog, miközben az idő pedig halad mellettük.
- Á, kizárt dolog. Jobban tisztelem én azokat annál, minthogy ellopjam őket. Habár eléggé vonz az, hogy pillantást vethessek rájuk – „és rád”, marad ki a mondat végéből. Megérkeznek a teák és gyorsan kortyolni is kezdi Yar, biztos, ami biztos alapon, nem szeretne túlságosan lebukni Viko előtt, hogy tényleg nagyon tetszik neki. Gondolja, hogy ezt elég nehéz titkolnia, hiszen nagyon sokat nézi a másikat, hol elpirulva, hol szégyenlősen mosolyogva, hol pedig vidáman, de az biztos, hogy csak pozitív arcformákat olvashat le róla az egzotikus külsejű szépség.
- Az lehet, de nem mindből – felkacag, majd leteszi a falevél mintás csészéjét. – Tudnak azért idegesítőek lenni, de már megszoktak, és lassan vége az évnek is. Utána már nem fognak zargatni, legalábbis ott – mosolyog szomorkásabban, és belegondol, hogy mit tenne, ha összejönne mégis valami csoda folytán Vikoval. Biztos benne, hogy nincsenek érzelmek felé a lány részéről, vagy eddig nem vette észre. ~ Tegyük fel, hogy igen. És akkor mi lesz? Én innen sok ezer kilométerre leszek, ő pedig biztos nem hagyná el a most nyitott boltját. Persze, végül is haza tudnék járni hozzá, és a szüleim is örülnének, ha többet látnának. Végül is megoldható talán. Igen, talán megoldható. Ha lenne kiért hazajárni… ~ megtörli a szája szegletét a kikészített szalvétával, mert egy rakoncátlan teacsepp meg akart lógni az állán leszánkázva az ajkairól. Felpillantva beleborzong, amikor szembesül a ténnyel, hogy megint egy idősebb lány tetszik neki, ráadásul egy hasonló habitusú, és érdeklődési körű. Nem tudja feldolgozni a tényt, és már biztos benne, hogy Viko sem lenne itt, ha nem érdekelné valamiért. Persze a kviddicsben jól egymásra találtak, de nem kéne elrontani egy rossz mondattal a kezdődő barátságukat.
- Kövérnek látszom? – csodálkozik el viccből, mert jó kondiban van, ezt tudja magáról, de mégis belemegy a játékba, ha már így alakult. Legalább jót nevetnek és közelebb kerülnek egymáshoz… ~ Talán tényleg fejbe kéne csapnia egy gurkóval, sok lesz a fantázia… ~ Vigyorog tovább, majd újra felemeli a csészét és iszik pár korty teát. Gyorsan visszavált a meccsre, végül is sokat nem fognak rajta kielemezni, hiszen nem várták ki a végét. Viko is hasonló véleményen van, amin egyáltalán nem lepődik meg. Persze eridonos volt, tehát az ilyen agresszió távol állhat egyébként is tőle.
- Tényleg? Megnéztem volna! Hű, de jó neked, hogy olyan sok meccsen jártál! De majd én is eljutok most már ilyenekre. Imádok szurkoló is lenni, a kviddics a szenvedélyem – persze mi más lenne, és egyértelmű is, de ha már magának beismeri az ember, akkor legalább tudja, hogy mivel áll szemben. Mivel ez nem mérgező, örül, hogy ebben éli ki a vágyaid.
- Nagyon szépek a szemeid – ahogy kimondja el is pirul, és máris orrba verné magát, mert megtette. ~ Jó, hogy nem kérdezted meg, hogy mikor csókol már meg!? Ekkor hülyét kisfiam… ~ Nem érti, hogy miért mondta, csak azt tudja, hogy muszáj volt közölnie a másikkal ezt a tényt, különben rossz hatással lett volna rá, ha ez benne marad. Közben nagy zavarában megissza az összes teáját, pedig még tartogatni akart volna, és most ott forgatja a csészét az ujjai között, várva a visszautasítást, vagy bármit, amit Viko mondd. ~ Ezt is sikerült elbaltáznod… ~ Fintorodik el magában, de kifelé, csak furcsán mosolyog.
- Iszunk még, vagy elkísérhetlek? – ez már nehezen jön ki belőle, a mondat közepén meg is köszörüli a torkát, mert elfogy a hangja. Legszívesebben elrohanna, de az túl tinis és túl ciki lenne. Persze a legeslegszívesebben megcsókolná Vikot, de erre nem lát esélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő