Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

Először nem mertem erre jönni, inkább kerülőutat választottam, ami voltaképp nem rontott sokat a késéses statisztikáimon, mert a legtöbb tanárnak édes mindegy volt, hogy tíz, vagy húsz perccel később érkezem meg az órára, megszólalásig pont ugyanolyan képet vágtak hozzá. Lefogadom, hogy valahol ezt külön oktatják nekik, és akinek nem megy, az csak az előkészítőben kap állást.
A fejetlenség folyosójáról a neve alapján azt képzeltem, itt fejek hullanak, és én még eléggé ragaszkodom a sajátomhoz, úgy hozzám nőtt meg minden. Tudjátok, jól is mutat a nyakamon, a hajam is szépen keretezi, és túl sokat foglalkozom a sminkemmel, hogy elmaszatolódjon.
Miután ezt elmeséltem Viviennek, megpukkadt a nevetéstől, és most vele és még három barátnőmmel fejtegetjük épp, milyen változatos módokon tudná egy folyosó megfosztani az erre járót becses kobakjától. Mindezt persze hangosan, egymás szavába vágva, jó nagyokat kacarászva, egy-egy groteszkebb ötlet hallatán pedig fújolva vitatjuk meg, ahogy azt kell.
Aztán eszembe ötlik a legcsodásabb ötlet valaha, hogy az átjutás kizárólag tánclépésekben lehetne lehetséges, és ezt szemléltetendő lejtek is pár lépést, amit sebesen körbepördülő szoknyával, karjaimat kitartva, majd a végén egy nagyot szökellve fejezek be. A lányok lelkes és hangos támogatása közepette természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879451#post879451][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.09. 00:09[/b][/url]

Először nem mertem erre jönni, inkább kerülőutat választottam, ami voltaképp nem rontott sokat a késéses statisztikáimon, mert a legtöbb tanárnak édes mindegy volt, hogy tíz, vagy húsz perccel később érkezem meg az órára, megszólalásig pont ugyanolyan képet vágtak hozzá. Lefogadom, hogy valahol ezt külön oktatják nekik, és akinek nem megy, az csak az előkészítőben kap állást.
A fejetlenség folyosójáról a neve alapján azt képzeltem, itt fejek hullanak, és én még eléggé ragaszkodom a sajátomhoz, úgy hozzám nőtt meg minden. Tudjátok, jól is mutat a nyakamon, a hajam is szépen keretezi, és túl sokat foglalkozom a sminkemmel, hogy elmaszatolódjon.
Miután ezt elmeséltem Viviennek, megpukkadt a nevetéstől, és most vele és még három barátnőmmel fejtegetjük épp, milyen változatos módokon tudná egy folyosó megfosztani az erre járót becses kobakjától. Mindezt persze hangosan, egymás szavába vágva, jó nagyokat kacarászva, egy-egy groteszkebb ötlet hallatán pedig fújolva vitatjuk meg, ahogy azt kell.
Aztán eszembe ötlik a legcsodásabb ötlet valaha, hogy az átjutás kizárólag tánclépésekben lehetne lehetséges, és ezt szemléltetendő lejtek is pár lépést, amit sebesen körbepördülő szoknyával, karjaimat kitartva, majd a végén egy nagyot szökellve fejezek be. A lányok lelkes és hangos támogatása közepette természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879546#post879546][b]Salamon Erik - 2024.06.11. 23:57[/b][/url]

Néha elfelejtem hol vagyok, bár nem szó szerinti értelemben, de a tény attól még fennáll. Sokkal több az ember itt, mint kellene és ez alapvetően nem érdekel, mert elvégre ez a cél, gyakorlatilag azonban jóval többször zavar a jelenlétük, mint illene. Viszont, ma biztosan érdemlek valami jutalmat, mert eddig még senki sem sérült lelkileg miattam. Nem mintha amúgy érdekelne, ahogy én sem őket, a mese pedig így kerek.
Vagyis így lenne.
Ez a folyosó nem tartozott sosem a kedvenceim közé. Valami mindig van erre, hangzavar minimum, most azonban érzem, hogy az elejébe érve valami ragacsosba lépek bele. Remélem rágó, nem pedig valami cipőtalp-zabáló bájital, ami szerelmi elixírnek készült, csak ugye aki trollt kap a vizsgáira, annak nem kéne ezzel próbálkoznia. Le sem nézek, csak a szőnyeg-szerű valamibe próbálom beletörölni a lábam, majd ahogy tovább indulok, még húzom is a lábam kicsit, hogy biztosra menjek a tisztasággal. A zaj csak ekkor üti meg a fülem és nem a portrélakók érdeme, bár ők is besegítenek benne. Ezzel nem lenne gond, persze morgok az orrom alatt, meg vágom a pofákat, a fejem is csóválom. Minél előbb ki kell jutnom innen, azonban ez nem egyszerű, ha az ember elé táncolnak, a szó szoros értelmében.
- Hej! Mi a fa… - a haja az arcomba csapódik, a kezeimmel pedig a vállára fogok, hogy ne csattanjon nekem, így állunk meg mi ketten és már hallom is, hogy röhög a többi kis grácia. - Nézz már a lábad elé, te buta liba – tolom el magamtól, hogy tudja már hol a helye. Baszki, mint valami kibaszott musicalben...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879557#post879557][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.12. 15:54[/b][/url]

Bemutatót tartok épp kis közönségemnek, vagyis minden szem rám szegeződik, ráadásul tánclépéseket lejtek, tehát nyilvánvaló, hogy enyém az egész folyosó per pillanat (de akár egyébként is vehetnénk úgy), szóval semmi okom bármi másra figyelni, legkevésbé arra, ki trappol be az útba.
Hátrahőkölök, de nem azért, mert megijedek, inkább csak tartok tőle, hogy ha nekimegyek a nálam nagyobbnak, a földre eshetek, és nem csak összekoszolom magam, de még fel is horzsolom a térdem mondjuk, ami cseppet sem esztétikus.
Hajam ugyan az arcába sodorja lendületem, de megragadja vállaim, ezzel is segítve megállásomat, és így nagy szemeket meresztve tudok az arcába bámulni. Normális esetben ezen a ponton körbenéznék, hogy mégis kihez beszél így, de jelenleg félreérthetetlen, kit sérteget. Fel is fújom az arcom kissé, de igazából nem veszem magamra, csak játszom.
- Minek néznék oda, az érdekes dolgok sosem ott vannak - felelem tekintetemmel végigmérve, miután jószerivel fellök. A lányok a közelben hangosan viháncolnak, és én is mosolyra húzom ajkaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879672#post879672][b]Salamon Erik - 2024.06.18. 18:21[/b][/url]

Még csak az hiányzik, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdjen ez az iskola is átmenni valami ótvaros musical-be. Persze, volt már arra példa, hogy valaki, valakik énekelnek, nem egy alakuló, meglevő, akármilyen banda vagy szólista jár ide és még kellemes is hallgatni őket. Minden kínom ellenére, a zenét szeretem. Na de az nem kell, hogy mindenki, meg még táncoljon is. A túl rózsaszín világtól a hajam áll égnek. Önámítás, csak azoknak nehéz ezt elhinni, akiknek minden a segge alá van tolva és semmi gondjuk nincs, ezt pedig szeretik mások orra alá dörgölni és képébe tolni. Ahogy most az enyémbe is. Igaz, csak a haja ér el, de süt belőle, hogy vele is ez van. Apuci pici lánya, aki mindent megtehet, mindenki körülötte ugrál és a világ is úgy forog, ahogy nekik tetszik. Na persze. Prüszkölök, mert azt érzem, hogy a haja ott van a számban, közben meg el is engedem, hogy lépjek egyet hátra.
- Mondjuk akkor nem mész bele senkibe, aki nem kíváncsi a tündérmesére. De felőlem menj a falnak is, csak ne akkor, amikor ott vagyok - nem vagyok kedves se udvarias, taszít a közeg, főleg azok, akik körbe is veszik. Feléjük is nézek hirtelen, pont úgy, mint a kutyaszarra szokás.
- Nektek nincs jobb dolgotok máshol vihogni? Vagy úgy sehogy? Húzzatok vissza Disney Land-be - azzal intek, hogy menjenek arrébb, mert mennék tovább. Agyfasz ez a banda.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879755#post879755][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.22. 11:23[/b][/url]

Bárkivel megeshet, hogy bal lábbal kel fel, de aki kétballábas, azzal mi a helyzet? Valószínűleg a leírás éppen erre a srácra lehet jellemző, mivel egyáltalán nem a megszokott kitörő boldogsággal fogadja, hogy kis híján az a szerencse érte, hogy belém eshet. Vagy rám, lendület kérdése.
De még hátrál is, mintha ugyan bármi baj lenne velem, a külsőmmel, esetleg fertőző lennék, vagy ilyesmi. Ami, jegyzem meg, elég rosszul esik. Majdnem fel is húzom az orrom, csak nem állna jól, ezért maradok a mosolygásnál. A lányok pedig viháncolva elsietnek, mikor ez a tulok rájuk förmed, hogy inkább Miki egeret szórakoztassák.
- Mi baj van a tündérmesével? - tudakolom, mert tényleg kíváncsi vagyok, miért viselkedik úgy, mint aki citromba harapott. Lócitromba, jobban megnézve ábrázatát. - Másféle meséket szeretsz? Férfiasabbakat, lefogadom - mosolygok tündérien.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879924#post879924][b]Salamon Erik - 2024.06.25. 11:09[/b][/url]

Nincs nekem bajom a nőkkel, a csinosakkal főleg nem, csak akkor van a baj, amikor azok idegesítőek. Ennek a csajnak a társasága pedig az, a szőke pedig álomvilágban él. Értem én, ilyennek is kell lennie és én nagyon nem vagyok az, nagyon nem fogok táncolgatni és énekelni az iskola falai között. Ilyenkor mindig egyre erősebb, hogy összeszedjem a dolgaim és messzire menjek. Azt mondják, akkor jó, akkor értünk egészen messzire, ha már nem értjük a körülöttünk élők nyelvét és mit beszélnek. Azonban mindig csak terv az és sosem találom meg magamban a választ arra, hogy miért is nem lépem meg. Ez is mehet abba a kupacba, ami bosszant, így lassan már hegynek kell nevezni.
Mordulok, elégedetten, amikor a kis csapat lelép, igaz röhögve, de ez engem már nem érdekel. Sóhajtok egyet, a szőke viszont marad, így felé fordulva vonom fel a szemöldököm. Ez a kérdés most komoly? Mármint, komoly választ is vár rá? Keresem elő a szőke nős vicceim, pillanat.
- Hogy mese, ez pedig a valóság. De felőlem élhetsz abban és legfeljebb pofára esel, hogy a szörnyeteg felfal, nem pedig táncikál veled – vonok vállat, felőlem úgy él, ahogy akar, nem nekem kell nézni azt ahogy botladozik majd.
- Nem szoktam meséket olvasni, szóval… a valósághű dolgok már annál inkább. Nem árt néha az sem, de kitalálom. Unalmas, kevésbé rózsaszín és cuki. Eltaláltam? – vigyorgok rá, mintha éppen azt akarom imitálni, hogy olvasok belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=879991#post879991][b]Vanya Dragomirova - 2024.06.28. 17:52[/b][/url]

Egészen tetszik a gondolat, hogy táncoljak a szörnyeteggel, de leküzdöm a vágyat, hogy megkérdezzem: csak nem fel akar kérni keringőre? Hallható ellenérzései ellenére, melyek arcán is visszaköszönnek, mégse lépett még le, nem került ki és hagyott faképnél, bizonyára érdekli, miféle válasszal örvendeztethetem meg.
- Húha, kénytelen leszek komolyan foglalkozni az okklumenciával - nevetek csilingelősen, és megjutalmazom legártalmatlanabb szempilla rebegtetésemmel is. - Lefogadom, az tetszene, ha a sárkány már rég a hercegnő csontjait cupákolná, és a herceg csak a véres bosszúja miatt érkezne, és a végén persze ő is szörnyűséges kínhalált halna.
Ha annyira valósághű sztorira vágyik, tudok én olyat is. És egyébként sem tud rólam semmit, a cuki rózsaszínnel ezt nyilvánvalóvá tette. Persze nem tehet róla, hogy ezt nézi ki belőlem mindössze, hiszen nyilvánvalóan túl gyönyörű vagyok, hogy legyenek cukormáz nélküli gondolataim. De amúgy meg a cukormáz fincsi, és jól mutat rózsaszínben.