A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

Az elmúlt időszakban azt kezdte el mérlegelni magában, hogy vajon melyik nap lesz a meghatározóbb számára - a bevonulás előtti, vagy konkrétan a bevonulás napja. Aztán gyorsan emlékeztette magát arra, hogy honnan jött, hol tart most, és hová igyekszik. A lányok nem téríthetik el a céljától, pláne amikor már láthatóan a szeme előtt lebeg. Akármennyire izgatja a gondolat, hogy Bonnie-val fogja eltölteni az utolsó szabad estéjét, ez még önmagában semmit nem jelent. Csak egy találkozást ígértek egymásnak, nem többet. Ilyenben többször volt már része, még az sem idegen élmény neki, hogy ő az első a másiknak.
Mindent összepakolt, ami kellhet majd. Nem tudja, hová fogják vinni az akadémiáról a következő hónapokban, de mindent meg fog tenni azért, hogy valamilyen úton-módon lehetősége legyen a kapcsolttartásra, ha ellenőrzött keretek között is, de szeretné átverekedni magát a kérelmeken, hogy kommunikálhasson a számára fontos személyekkel. Valószínűleg Regivel fog tudni mindenképpen, ezért rajta keresztül remél lehetőségeket. A hátizsákjában tértágítóval rendezte el a felszerelését, a sérülésmentességről pedig különféle védőbűbájok gondoskodnak. A csónakházban éjszakázni nem kihívás a szemében. Tulajdonképpen egy ötcsillagos szálloda lehetne, ha azt nézi, milyen körülmények között kellett aludnia néhány gyakorlaton. Emiatt nem aggódik. Hogy a másik eljön-e, azon már jobban, mert furcsán venné ki magát, ha a Reginek beadott fedősztoriját utólag felül kellene írnia. Nem hazudhatott neki a kiképzés kezdetéről, de szerinte kellően hihető alibit szerzett, vagy az unokatestvérét sem érdekli különösebben ennyire a magánélete. Kényelmes szerkót húzott, aludni is tudna benne - mondjuk azt szinte bármiben. A haja még mindig kellően tüsi. Nem tudja, hogy esznek is-e, de azért próbált felkészülni mindenre, ahogy eltanulta a túléléstanban jártas rokonától. Otthon letusolt, fogat is mosott, kellemes férfi tusfürdő és mentolos fogkrém illata vegyül a közelében. Rápillant a kinti tűzrakóhelyre, amiről megállapítja, hogy bár sokszor járt erre, de használni még nem volt alkalma, aztán bent lepakol, és a falnak dőlve vár keresztbe font karokkal. Szerencsére senki nincs itt. Már csak Bonnie-nak kell felbukkannia. A Nap már vörösen közelít a fák tetejéhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879665#post879665][b]Návay Kristóf - 2024.06.17. 23:36[/b][/url]

Az elmúlt időszakban azt kezdte el mérlegelni magában, hogy vajon melyik nap lesz a meghatározóbb számára - a bevonulás előtti, vagy konkrétan a bevonulás napja. Aztán gyorsan emlékeztette magát arra, hogy honnan jött, hol tart most, és hová igyekszik. A lányok nem téríthetik el a céljától, pláne amikor már láthatóan a szeme előtt lebeg. Akármennyire izgatja a gondolat, hogy Bonnie-val fogja eltölteni az utolsó szabad estéjét, ez még önmagában semmit nem jelent. Csak egy találkozást ígértek egymásnak, nem többet. Ilyenben többször volt már része, még az sem idegen élmény neki, hogy ő az első a másiknak.
Mindent összepakolt, ami kellhet majd. Nem tudja, hová fogják vinni az akadémiáról a következő hónapokban, de mindent meg fog tenni azért, hogy valamilyen úton-módon lehetősége legyen a kapcsolttartásra, ha ellenőrzött keretek között is, de szeretné átverekedni magát a kérelmeken, hogy kommunikálhasson a számára fontos személyekkel. Valószínűleg Regivel fog tudni mindenképpen, ezért rajta keresztül remél lehetőségeket. A hátizsákjában tértágítóval rendezte el a felszerelését, a sérülésmentességről pedig különféle védőbűbájok gondoskodnak. A csónakházban éjszakázni nem kihívás a szemében. Tulajdonképpen egy ötcsillagos szálloda lehetne, ha azt nézi, milyen körülmények között kellett aludnia néhány gyakorlaton. Emiatt nem aggódik. Hogy a másik eljön-e, azon már jobban, mert furcsán venné ki magát, ha a Reginek beadott fedősztoriját utólag felül kellene írnia. Nem hazudhatott neki a kiképzés kezdetéről, de szerinte kellően hihető alibit szerzett, vagy az unokatestvérét sem érdekli különösebben ennyire a magánélete. Kényelmes szerkót húzott, aludni is tudna benne - mondjuk azt szinte bármiben. A haja még mindig kellően tüsi. Nem tudja, hogy esznek is-e, de azért próbált felkészülni mindenre, ahogy eltanulta a túléléstanban jártas rokonától. Otthon letusolt, fogat is mosott, kellemes férfi tusfürdő és mentolos fogkrém illata vegyül a közelében. Rápillant a kinti tűzrakóhelyre, amiről megállapítja, hogy bár sokszor járt erre, de használni még nem volt alkalma, aztán bent lepakol, és a falnak dőlve vár keresztbe font karokkal. Szerencsére senki nincs itt. Már csak Bonnie-nak kell felbukkannia. A Nap már vörösen közelít a fák tetejéhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879671#post879671][b]Bencsik Bonnie - 2024.06.18. 18:11[/b][/url]

Annáéknak csak annyit mondtam, hogy elmegyek sétálni, mert ez nem idegen tőlem, tényleg sétálok is és jellemző, hogy olykor később érek haza, mint, hogy a ház elcsendesedik. Az elején nem volt egyszerű, de mostanra azt hiszem értik már, hogy mennyire fontos nekem az, hogy a napom nagy részét a természetben töltsem, mennyire megfojtanak a falak.
Meleg idő révény könnyed nyári ruhát választottam a programhoz, amit pillanatok alatt találtam ki és osztottam meg Kristóffal. Egy nagyobb táskába plédet és házi süteményeket, meg egy kis vacsora alapot csomagolok, amiket napközben készítettem és amik jól bírják a meleget. Ezekkel indulok neki szokásos esti utamnak, ami ma a csónakház irányába vezet. A szívem kalapál, főleg, mivel nincs mozgás a környékén, amikor odaérek. Magamban megfogadtam, hogy nem leszek se mérges, se szomorú, se semmilyen, ha végül nem jön el, de azért persze reménykedem benne, hogy felbukkan.
- Szervusz. - lehet, hogy ez volt életem legbénább köszönése, és nem is tudom, hogy hogyan kell jól csinálni ezt, mert még nem csináltam ilyet, így hát beljebb sétálok, leteszem a táskát és a Kristóffal szemközti falnak támaszkodom, keresztbe tett kezekkel. A szívem persze boldogan verdes a ténytől, hogy itt van, de kívülről próbálok laza lenni, nem akarom, hogy csak mert izgulok, valami félremenjen és olyan dolgot gondoljon, ami nincs is ott, vagy legalábbis még nem tudom, hogy ott van-e. Majd gondolkozom rajta vagy három hónapig. - Hoztam uno-t, ha eljutnánk arra a pontra, hogy szörnyen ciki vagyok. - az uno mágikus hatalma, hogy megrendíthetetlen barátságokat is képes teljesen eltörölni a föld színéről, így adott esetben rajtunk is segíthet. - Ha hirtelen megtehetnél itt és most valamit, mi lenne az? - mégiscsak az ő estéje, induljon úgy, ahogy szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879680#post879680][b]Návay Kristóf - 2024.06.18. 22:43[/b][/url]

Figyel, próbálja leszűrni a szavakból és a hangsúlyból, hogy reménybeli esti társaságának milyen ma a hangulata, de a testbeszédéből ítélve egyelőre arra jut, hogy Kristófot másolja, mint egy tükör.
- Halihó - mosolyog rá, és egy nagyot sóhajt a megkönnyebbüléstől, hogy megérkezett, tényleg eljött, bár hogy valóságként éli-e meg a történéseket, abban még nem teljesen biztos. Csak hagyja, hogy vigyék az ingerek és az élmények, a közelgő félhomályban, egyelőre azonban elégséges fény szűrődik be az ablakokon ahhoz, hogy ne kelljen lámpát gyújtaniuk. Tudatosul benne, hogy sokkal kevésbé felkészült, vagy inkább teljesen másra számított, mert általában a szájára van szükség egy találkozás során - mármint beszélgetnek hosszabb-rövidebb ideig, aztán történik, aminek történnie kell. Most, hogy a terepgyakorlatra készült, valahogy nem számolt a romantikával, mint mondjuk a visszatérése esetén vizionálta a szabadtéri piknikezést valahol. Örült, ha minden szükséges, életbevágóan fontos felszerelést begyömöszölt a tértágítós mércével is jól megpakolt táskájába. Na persze egy kis édesség, nassolnivaló, meg víz mindig akad nála, amivel megkínálhatja a másikat. Bonnie unos kommentjén elneveti magát, majd megrázza a fejét.
- Kiüljünk a teraszra? - int az ajtó felé, mert hát naplemente van, a szúnyogok remélhetőleg még nem fogják megenni őket, és ott sokkal hangulatosabb folytatni a beszélgetést. - Vagy... épp tilosban járunk, és jobb lenne, ha nem keltenénk feltűnést? - bizonytalanodik el hirtelen, mert túl kicsi ez a város ahhoz, hogy ne szülessenek pletykák óhatatlanul, ha kettesben látnak valakiket. Az a saját alibijét is veszélyeztetné például. Akárhogy is dönt Bonnie, a kérdését nem hagyja válasz nélkül.
- Hozatnék egy kényelmes ágyat ide... - neveti el magát a válaszon. - Ilyesmire gondoltál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879691#post879691][b]Bencsik Bonnie - 2024.06.19. 21:29[/b][/url]

- Én éppen sétálok, szóval nekem megfelel a terasz. Te tilosban jársz? - kérdezem a hangomban és az arcomra húzódó mosolyban is huncutsággal. Tudom, hogy mind a ketten fedősztorit mondtunk a családjainknak, és úgy vélem, hogy ő minimum a várost is elhagyta eszerint. - Ha bárki meglát minket, majd azt mondjuk, hogy én kértelek meg, hogy beszélgessünk kicsit. De nem hiszem, hogy ilyenkor sokan jönnének ide. Még legalább egy hét, mire ténylegesen beindul az élet a tónál. - akkor viszont sokszor sötétedés után is itt vannak még az emberek és csak a szúnyogok motiválják őket elindulásra.
- Terromágus vagyok Kristóf, a természetet jobban kedvelem. - vonom meg a vállam kicsit, de a mosolyom nem lankad le. Ellökve magam a faltól, odalépek hozzá, egész közel, és érdeklődve pillantok rá. - Gyere, üljünk ki a teraszra, aztán majd meglátjuk, hogy kint vagy bent van-e kedvünk inkább lenni. - mivel ez volt az első gondolata, én úgy vettem, hogy inkább kint ülne, csak utána terelte át az ágyra a témát. Remélem, hogy ez csak kezdeti idegesség és nem érzi úgy, hogy kötelessége lefeküdnie velem, csak mert eljött. Én sem vagyok benne biztos, hogy bármi ilyesmi történni fog, és ha mégis, akkor így kellett lennie. Ezért is próbálok minél lazábban viselkedni vele. Magamhoz veszek két házi limonádét, amit üvegekbe töltöttem, és azokkal sétálok ki a teraszra, remélve, hogy követ. - Mindjárt vége a naplementének! - intek felé izgatottan, hogy ha szeretné látni még indulás előtt, akkor csatlakozzon hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879714#post879714][b]Návay Kristóf - 2024.06.20. 21:25[/b][/url]

Megrázza a fejét a kérdésre, majd elmosolyodik. Kedveli a bátor és bevállalós lányokat, csak még szoknia kell a helyzetet, mert általában neki kell annak lennie.
- Megoldjuk - szakítja félbe katonás határozottsággal a magyarázatkeresését, mert ennyire nem akar, és általában nem is szokott ráfeszülni semmire. Egyedül Regi feltűnésétől tart, de azon is csak röhögne kínjában.
- Csodálom, hogy nem az erdő közepén akartál találkozni velem... Felfedezhetted volna a sátrat, amit kapunk a kiképzésen. Szerintem elférnénk benne valahogy. A hálózsákom mindenesetre magammal hoztam. Kapok majd bemutatót a tudásodról... az elemi mágia terén? - veszi a lapot, és csakúgy, mint a múltkor az otthonában, itt is közel kerül hozzá. Ugyanaz az érzés keríti hatalmába, mint néhány nappal ezelőtt. Érzi, hogy felgyorsul a pulzusa, de visszafojtja a lélegzetét. Hanglejtése komoly, de a tekintete ravasz, és a képéről sem lehet letörölni a vigyort.
- Van nálam keksz és hagymakarika, kivegyem a táskámból? - kérdezi. Szívesen időzne tovább a csónakházban, de a naplementét megérti, hogy kár lenne kihagyniuk. Bonnie válasza után csatlakozik mellé, legszívesebben helyet is foglalna a padlón. Egyelőre a naplementét nézi enyhén hunyorogva, aztán Bonnie-t, aki még mindig hihetetlen, hogy itt van, mert ezt a randit nem látta jönni. Elveszi a limonádét, majd belekortyol.
- Na és milyen volt a napod amúgy? - elröhögi magát, mert tudja, hogy nagyon béna kérdést tett fel. - Amúgy töltötted már extrém helyen az éjszakát? Ez is annak számít viszonylag - csak hogy tudja, mire számítson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879767#post879767][b]Bencsik Bonnie - 2024.06.22. 16:00[/b][/url]

- Erre nem is gondoltam, de remek ötlet, szóval vigyázz arra a sátorra. - kacsintok rá, mert ez most csak egy alkalom és megbeszéltünk még egy pikniket, ha visszatért, de hát attól még lehet egy erdei sátrazás is. Senki se mondta, hogy csak két dobásunk van. - Ha szeretnél, persze. - válaszolom lelkesedéssel a hangomban. Bármikor és bárkinek szívesen megmutatom a terromágiát, szóval nem kell kétszer kérnie. Azt még nem tudom, hogy mégis hogyan fogom megtenni, de mindenképpen megadom neki. Sok apróság és sok nagy dolog is van, amit el lehet érni az elemekkel. Nekem a kis apróságok a kedvenceim, mert egy-egy növény életének feltámasztása vagy erősítése igazán nagy boldogságot képes hozni az én mindennapjaimba.
- Igen, hoztam én is rágcsát meg egy kis sütit, amit sütöttem. Nem tudom, hogy szereted-e a gyümölcsös sütiket, de én nagy almáspite rajongó vagyok. - persze nem csak az van nálam, hoztam meccses-cseresznyés pitét is meg citromkrémes sütit is. ezeket egy nagyobb dobozba tettem, a kisebbekbe meg a ropogtatni valók vannak, ezeket én is magamhoz veszem, és kiülök mellé a földre, a hátamat nekivetve a faház oldalának. - Túl nyugodt azt hiszem. Mármint, félre ne értsd, ez nem rossz, csak olyan lassan telt a nap, mintha szándékosan megtorpant volna napjában többször is az idő. Éreztél már ilyet? Gondolom a te napod elrepült. - ilyenkor, amikor az utolsó napok vannak, mindig csak úgy elrepülnek a percek. - De azért jó volt? - érdeklődöm, majd a kérdésére kicsit összeszorítom a számat, de végül bólintok. - Egyszer egy héten át egy fán aludtam. Az erdőben kerestem ételt és vízesésnél tisztálkodtam. Volt egy elég rossz évnyitónk, nagyon megijedtem, és befutottam az erdőbe. Aztán Ezra értem jött és kihozott. Telihold lett volna utána és ez egy nyomós érv volt. - pedig érezhetően én maradtam volna még. - De akkor egyedül voltam, most ez a hely nem csak extrém, de az is az, hogy ketten vagyunk benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879857#post879857][b]Návay Kristóf - 2024.06.24. 01:33[/b][/url]

Egyre nagyobbá válik az önbizalma és a lelkesedése. Hol lehet az a pont, aminél már átlépne egy határt a kijelentéseivel? Melyik flörtje, beszólása lenne túl sok Bonnie-nak? Vagy valóban megnyerte a főnyereményt? Ezt még magának se merné bevallani, marad inkább a további tesztelgetéseknél és a Návay-féle kóstolgatásnál. Hogy egy sátorban töltsék az éjszakát az erdő közepén, az számára mesébe illően izgalmas kaland lenne, de persze a most zajló csónakházi éjszaka sem ígérkezik semminek.
- Nagyon kíváncsi leszek - mosolyodik el, és legszívesebben már most azonnal látna tőle valami izgalmasat. - Ú, tudsz sütni? Király vagy. Bármi jöhet. Nem vagyok válogatós, és végtelen étvágyam van - nyúl a pólója alá úgy, hogy a hasán tett körkörös mozdulataival meg tudja villantani a felsőtestét a másiknak, persze csak ha elég szemfüles abban a néhány másodpercben. Aztán előszedi a cuccai közül az ételeket, és elhelyezkedik a földön törökülésben. Miközben Bonnie válaszol, türelmetlenül a doboza felé nyúl, leveszi annak fedelét, és betol egy kisebb szelet pitét a szájába, amitől kissé maszatosak lesznek az ajkai. Néhány morzsát még a mellkasáról is kénytelen lesöpörni, de szerencsére nem ette le magát annyira, hogy foltot hagyjon a ruháján.
- Ne viccelj, szétizgultam a napot. Azt vártam, hogy mikor lesz már napnyugta. De közben meg tudtam, hogy mégiscsak ez az utolsó szabad napom. Nagyon felemás érzés, hogy most itt vagyok veled, és mégis készülök eltűnni. És valahol meg várom is, hogy túl legyek rajta - válaszolja, miközben még teli szájjal küzdi le az utolsó falatokat, de nagy nehezen lenyeli az utolsót is. Tekintetével a távolba mered, és az eget figyeli.
- Akarsz róla beszélni? - pillant rá együttérzően. Nem akart rossz témát felhozni, de ez annak tűnik. Még ha otthonosan is mozog a természetben, kint éjszakázni azért nem olyan jó móka. Aztán éles váltással az aggodalmat az izgalom váltja fel benne. - És az még extrémebb lenne, ha egy harmadik fél is megjelenne. De ne... inkább ne - rázza meg a fejét, ahogy elneveti magát.
- A sütivel már levettél a lábamról... - fekszik hanyatt hirtelen mosolyogva, hogy alátámassza szavait.